X. évf. 5 6. szám A Budai Baptista Gyülekezet lapja Pünkösd fényében Pünkösd Fényedben élek, teremtő égi Lélek, erőd gerjeszti lelkem. Felfogni szent csodádat nem tudhatom, de áldlak megújult életemmel. Az Ige, mint zsarátnok, hűlő szívemben lángot lobbantott, hála érte! Követségében járok, ahogy a tanítványok, rajtam a Krisztus vére! Dicsőítsd Őt ma bennem, Ki nem vetett el engem, illesse hála, hála, Ki érte mit se várván megváltott vére árán Istennek és Atyának. Füle Lajos Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.. (Jn 4:34-36) A bemerítés mögött rejlő kincsek Amikor mint gyülekezet örömmel veszünk részt fehérruhás lelkek alámerítési ünnepélyén, nem elégedhetünk meg a puszta ténnyel, hogy emberek csatlakoztak a Jézus Krisztust vallók táborához. E mögött sok érték van, és ezt megelőzőleg sok fontos esemény történt, mire a fehérruhások belemerülhettek a hullámsírba. Ezek java része láthatatlan, már csak a végeredményt látjuk: a megváltozott életeket; s a bizonyságtételt halljuk Isten kegyelmének munkájáról. Most vegyünk sorra néhány eseményt, vizsgáljunk meg néhány kincset, amelyek a bemerítést oly értékessé teszik! Az első idevonatkozó ige egy lelki folyamatról beszél, amely Jeruzsálemben, első Pünkösd alkalmával ment végbe először a maga teljességében. Péter apostol így foglalta össze: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. (ApCsel 2,38) Vagyis őszinte Isten felé fordulás nélkül, valódi bűntől való elfordulás nélkül (a megtérés szép régi szavunk, jelentése visszatérés, visszafordulás) a bemerítés puszta formalitás marad. Ám, ha ezek megvannak, senki és semmi nem gátolhatja meg a törekvőt abban, hogy hitét ünnepélyesen megvallva megpecsételje az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevében. Pünkösdöt megelőzőleg János a bűnbánat keresztségét gyakorolta a Jordánnál, ami tulajdonképpen még ószövetségi megtérést jelentett az abban részesülők számára. Most azonban, Pünkösdtől kezdve a megtért, bűnbocsánatot nyert bemerítkezők megkapják a Szentlélek ajándékát: magát a Szentlelket az újjászületés pillanatában, és a Szentlélek ajándékait (karizmáit) mint szerszámokat a gyülekezet építéséhez, gazdagításához. Meg is érkeztünk a leglényegesebb ponthoz, az újjászületéshez, ami nélkül senki nem láthatja meg az Isten országát (Jn 3,3). Pál apostol szélesebb összefüggések közé helyezi ezt a mozzanatot: az ő irgalmából üdvözí-
tett minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött reánk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek. (Tit 3,5b 7) Az újjászületés fürdője kifejezés azt a téves képzetet keltheti bennünk, mintha ez a bemerítés által valósulna meg. Az igei sorrend fordított: a megtért, a bűnei bocsánatát elnyerő és Jézus Krisztust szívébe fogadó embert válaszul a Szentlélek újjászüli, amelyet a bemerítés nyilvános mozzanata mint hitvallás pecsétel meg. Az idézett igében szó van még megigazulásról, üdvösségről és örök életről, amelyeket Isten gyermekei megkapnak. A bemerítés szépen kiábrázolja az újjászületés két mozzanatát: a vízbemerülés a bűnnek való meghalást, a vízből való felemelkedés az új életre való feltámadást Jézus Krisztussal együtt. Pál így írja a rómaiaknak: A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. (Rm 6,4) Jó, ha ezt újra és újra tudatosítjuk magunkban: Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban. (Rm 6,11) A megtért, újjászületett ember nem marad magára, nem magányosan éli meg hitét, nem egyedül harcolja meg küzdelmeit. Közösség veszi körül, Isten népe, Krisztus gyülekezete. Pál ezt ekként fogalmazza meg: Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. (1Kor 12,13) A bemerítés csak látványos jele annak a titokzatos munkának, amelynek során a Szentlélek az újjászületett embert betagolja a nagy Gyülekezetbe és a helyi gyülekezetbe. Kedves fehérruhás testvéreink: Anita, Piri, Kriszti és Kuszti, szeretettel üdvözlünk benneteket mint a Budai Baptista Gyülekezet új tagjait. Érezzétek magatokat itthon! Kolozs Nagy János (IMA)HÁZUNK TÁJÁN Isten veled! Fábián Sándor, a Budai Baptista Gyülekezet lelkipásztora közel kétévi szolgálat után április 27-én elbúcsúzott a gyülekezettől. A közösség szomorú szívvel fogadta a bejelentést, ugyanakkor reménységgel néz a jövőbe. Hálásak vagyunk az elmúlt időszak áldásaiért, melyeket Sándoron és családján keresztül átélhettünk. Hiszszük, hogy így sem maradtunk gazdátlanok: gyülekezetünket Jézus Krisztus pásztorolja. Kísérje áldás Sándorék további életét és szolgálatát, és kísérje áldás a Budai Baptista Gyülekezetet! a Gyülekezet elöljárósága Isten hozott! Május 10-én úrvacsorai közösségben voltunk első alkalommal együtt Kulcsár Tibor lelkipásztor testvérrel és családjával. Tibor mint ügyintéző lelkipásztor érkezett hozzánk. Nem véletlen a köszöntés, hiszen Anikó itt nőtt fel gyülekezetünkben, Tibivel itt lettek egy pár a teológusévek alatt. A berettyóújfalui évek után huszonöt évet szolgáltak lányaikkal együtt a budafoki gyülekezetben. Isten áldását kívánjuk itteni szolgálatotokra! mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek (ApCsel 27,22) 2
ISMERJÜK EGYMÁST? A menyegző előtti feszes tempójú napokban még arra is adtak lehetőséget, hogy közös életük kezdetén még jobban megismerjük őket. Tündi és Zsombi eddigi életébe pillanthatunk be az alábbi interjúban. Kérem, hogy beszéljetek arról, hogy mikor, hol és milyen családba születtetek, kik a szüleitek, testvéreitek, hogyan és hol teltek gyermekéveitek? Tündi: Szüleim (Ladányi Árpád, Ladányiné Kocsis Ibolya) örömére második gyerekként jöttem a világra 1994. 07. 27-én. Hála Istennek, hívő családban nevelkedhettem, ami számomra nagyon sokat jelent. Nővérem (Sára) 21, öcsém (Ruben) 12 éves. Bár öcsém és köztem már nagynak mondható a korkülönbség, ő mindig közelebb állt hozzám, mint nővérem. Nagyon boldog gyermekéveim voltak. Kilenc éves koromig Erdélyben cseperedtem, majd Bonyhádra költöztünk, ami nagy változás volt számomra. Mindezzel soha sem volt gondom, csupán a barátok, leginkább az erdélyi rokonok hiánya. Zsombi: Baptista családba születtem 1988.06.10--én, hála Istennek, szüleim nemcsak vasárnapi keresztények, hanem a mindennapokban is megélik a hitüket, így rengeteg Isten-élményt láthattam és tapasztalhattam meg csodálatos szüleimmel: Gulyás Jenő és né Estillával. Utolsó gyerek vagyok a családban, relatíve nagy korkülönbségek vannak közöttünk, nagyobbik nővérem (Bogi) és közöttem 12 év, bátyám (Csabi) 10 évvel, nővérem (Kinga) 5 évvel idősebb nálam. A gyermekévek így testvér-háború mentesek voltak kivéve néha, amikor Kinga tanulni akart, én meg még a LEGOt túrtam hangosan a földön Milyen volt a gyülekezet, ahol felnőttetek? Hogy éreztétek gyerekként, majd ifjúként magatokat a gyülekezetben? Tündi: Gyerekként a Krasznai Baptista Gyülekezetbe jártam és mindig izgatottan vártam a vasárnapi iskolát, de legfőképp a karácsonyi előadásokat. Nagyon szeretem a verseket, és mindig örültem annak, ha nekem is adtak egy rövidebb vagy akár hosszabb verset, hogy megtanuljam, és elszavaljam. Az ifis éveimet a Bonyhádi Baptista Gyülekezetben kezdtem, és elkezdődött a táborokba és konferenciákra járás is. Hála Istennek, mindig lelkileg feltöltődve mehettem haza az ilyen alkalmakról. Zsombi: Itt, a Budai Baptista Gyülekezetben nőttem fel, ezt tekintem lelki otthonomnak. Gyerekként meghatározó pozitív élmény volt az Eti néni féle napsugaras gyerekkórus, és sajnos negatívként éltem meg mindig, ha verset kellett mondanom vagy egyáltalán kiállni a gyülekezet elé. Mindig gyomorgörccsel vártam az ilyen pillanatokat. Fiatalként konstatáltam, hogy a korosztályomban szinte egyedül vagyok fiú, ez némileg nehezítette az első időkben az ifjúságba való integrálódást, de végül barátokra leltem Hogyan történt megtérésetek, milyen út vezetett a Megváltóval való találkozásotokhoz? Hol és ki által történt a bemerítésetek? Tündi: A megtérésem hosszú folyamat volt. 9 évesen döntöttem el először, hogy én követni akarom az Úr Jézust, de nem mondhatom el sajnos, hogy nagy változás lett volna az életemben. Végül 2008-ban gyökeresen megváltozott minden. Olvastam egy történetet, amelyben egy fiatal a börtönből való szabadulása előtt bocsánatkérő levelet küldött családjának, és kérte őket, hogy ha megbocsátanak neki, akkor egy fehér ruhát lógassanak ki az ablakon. Mikor a fiú hazament, nemcsak egy ruha volt az ablakban az egész házat fehérbe öltöztették. Ezt olvasva döbbentem rá, hogy bármit is tettem, vagy mondtam, Isten nagyon szeret engem is és Jézus értem is meghalt. 2009. június 21-én Király László merített be a Bonyhádi Baptista Gyülekezetben. Zsombi: A megtérésem hosszú folyamat volt. Már 8 évesen kimondtam, hogy én az Úr Jézushoz tartozom, de az életem nem változott meg. Nem tudok konkrét Sauli élményt írni, Isten rengeteg ifit, személyes beszélgetést, és sok ifjúsági konferenciát használt fel arra, hogy magához vonjon hogy megértsem, Nála nélkül nem érdemes élni. Dr. Almási Tibor testvér merített be itt, 2003. október 26-án. Milyen szolgálatokba kapcsolódtatok be, miután a gyülekezet tagjai lettetek? Tündi: Megtérésem és bemerítésem után teljesült régóta dédelgetett álmom. A nyári napközis gyermekhéten kisiskolásokkal foglalkozhattam. Most az énekkarban és az énekcsoportban énekelek, és nagyon szeretnék vasárnapi iskolai tanító lenni. Zsombi: Elsőként az énekkarba léptem be, majd az első időkben ifj. Zákány Gáborhoz csatlakozva utána egyedül vittük/vittem az informatikai dolgokat a gyülekezetben. Zenei téren az egyetemi évek alatt beletanul- 3
tam a basszusgitározásba, ezzel szolgálok az ifjúságban és az énekcsoportban. Az Úr elhívott tanítani a fiatalabbak felé, így 2008-ban az induló Palacsintázóba bekapcsolódtam, és azóta is tartok alkalmakat. 2013-tól felkértek imaóra-vezetésre is, örömmel vállaltam. Hogyan alakultak iskolás éveitek? Milyen szakmát tanultatok-tanultok? Hol dolgoztatok-dolgoztok világi munkahelyeteken? Tündi: 2009-től 2013-ig a BONI Arany János Egységes Iskola gimnáziumába jártam. Mindig nagyon szerettem a természetet, így egyértelmű volt, hogy földrajzból érettségizek. 2013 szeptemberétől a Klebelsberg Kuno Szakközépiskolába járok, asztalosnak tanulok. Zsombi: 13 éven keresztül a Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnáziumba jártam. A gimnáziumot német tagozaton végeztem, így a tantárgyak felét németül tanultam. Nem mondhatnám igazán, hogy hosszantartó barátságok alakultak ki az ott töltött évek során voltak fix barátaim, de sajnos a kapcsolat megszakadásával ezek is felbomlottak. Az érettségivel egy időben német felsőfokú nyelvvizsgát tettem, majd ezzel indulva nyertem felvételt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karára, német nyelvű mérnökinformatikus-képzésre. Gyerekkorom óta foglalkoztat az informatika, hála Istennek, lediplomázhattam, és abban dolgozhatok, ami a hobbim is! Mikor és hogyan találtatok egymásra? Hogyan vezetett Titeket Isten a párválasztásban? Tündi: Először a Reménység Fesztiválon találkoztunk, majd az interneten kezdtünk el komolyabban ismerkedni, és a tavalyi pécsi ifikonfin kaptuk a megerősítést Istentől. Egymásnak teremtettünk. Zsombi: Mindkettőnknek voltak előző kapcsolatai, amikre Isten rávilágított, hogy nem Tőle van. Sokat kerestem az első szakítás után a társam, sürgettem Istent, de Ő a legjobb időzítéssel adja a legjobbat! Először a Reménység Fesztiválon láttuk egymást, majd internetes közösségi portálon vettük fel a kapcsolatot. Tavaly januárban kezdtünk el komolyan ismerkedni egymással, volt több mint 10 órás baptifonos beszélgetésünk is Összességében ez az igevers fejezi ki legjobban ez irányú élményeimet, várakozásomat, figyelmeztetésemet, reményemet: Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik. (Zsolt 37:5) Tündi, hogy érzed magad Budán? Milyen volt beilleszkedni az ifibe és a gyülekezetbe? Megtaláltad-e a szolgálati helyedet? Nagyon jól érzem magam Budán. Ez a gyülekezet lett a második otthonom. Nagyon sokat épültem mióta ide járok. Nem volt nehéz beilleszkedni sem az ifibe, sem pedig a gyülekezetbe. Mindenki nagyon kedves, és szeretetreméltó. Eddig a Palacsintázóra jártam, de a szívem visszahúz a kisebb korosztályhoz, így a vasárnapi iskolásoknál vagyok, egyelőre, mint hallgató. Ha ifis program van, nagyon szívesen segítek a szervezésekben. Kérem, hogy beszéljetek életetek kiemelkedő próbáiról, arról, hogy hogyan és milyen élethelyzetek által tanított Isten Titeket eddigi hívő életetekben? Tündi: Hmmm a gimis évek alatt nagyon sok próbával szembesültem. Az osztálytársaim tudták, hogy hívő vagyok, és nagyon sokszor provokáltak és megjegyzést tettek. Talán mondanom sem kell, hogy az elején menynyi türelemre és önmegtartóztatásra volt szükségem. Jelenleg a suliban és a tanműhelyben is megtapasztaltam már nem is egyszer, hogy milyen az, amikor Isten velem van. A türelmet még mindig tanulom, és igyekszem az emberi kapcsolataimban is helytállni, ami Isten nélkül nem menne. Zsombi: A gimnáziumi évek során nem voltak olyan kiemelkedő próbák, inkább az egyetemen jöttek, főleg a vizsgaidőszakok. Nagyon sokszor tapasztaltam azt, hogy nem elég imádkozni egy vizsgáért, szorgalom sem árt hozzá, Isten elvárja azt, hogy megfeszítsem magam és megtegyek minden tőlem telhetőt. Az első munkahelyváltásom is nagy próba volt, ebben is megtanultam várni, és megtapasztalni Isten legjobb időzítését. Emberi kapcsolatokban állandóan tanít Isten, de ezt személyes okokból nem részletezném tovább Van-e kedves igétek, éneketek, és miért az? Tündi: A kedvenc igém az Ézs 43:1 És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!, és a 23. zsoltár. Kedvenc énekem pedig az Uram, itt vagyok. Zsombi: A fentebb említett ige, és a következő (bemerítési): Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt (Fil 2:5). Énekek közül az Uram, itt vagyok kezdetű, melynek refrénje a következő: Jöjj közel, tarts jelenlétedben Áraszd rám szent kenetedet Ahogy várlak, felkelek, mint sasmadár És szárnyalok Veled, a Te Szellemed vezet A mennyhez közelebb Milyen élményekkel gazdagodtatok a menyegzőre készülve? Sikerült mindent jól megszervezni? Hová mentek nászútra? Együtt: Rengeteg élménnyel. Hála Istennek, sikerült mindent megszervezni, Sándor távozása sem okozott akadályt, vállalta a szolgálatot így is. A Magas-Tátrába megyünk nászútra. Köszönöm kedves válaszaitokat, és ezzel az egyszerű, de mégis mindent magában foglaló igével szeretném Isten áldását kérni közös életetekre: Egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek. (1Pt 1,22) Ádány Judit 4
Április 5-én, szombaton délelőtt 9,30-kor találkoztunk a Széll Kálmán téren, hogy részt vegyünk a tavaszi gyülekezeti kiránduláson. Közel húszan jöttek el: gyerekek, fiatalok és idősek voltunk együtt. Hűvösvölgyig villamossal tettük meg az utat, utána gyalog indultunk a Guggerhegy felé egy tágas erdei úton. Kellemes időnk volt, és a túra az ígéreteknek megfelelően nem volt túl fárasztó. Az út felénél, egy tisztáson készült a közös kép. Volt szerencsénk meglátni azt is, hogyan segíthet egy Trabant felszállni egy vitorlázórepülőnek. Jó VELÜNK TÖRTÉNT Tavaszi kirándulás (IMA)HÁZUNK TÁJÁN Rendhagyó riport az április 13-án megtartott tavaszi Gyerekklubról beszélgetésekkel, barkóbázással és egy kis pihenéssel ütöttük el az időt. A hegyen megálltunk ebédelni, és a vállalkozó kedvűeknek falmászásra is volt lehetőségük. Végül a 11-es busz végállomásától indultunk haza, aminek nagyon örültem, mert, mint megtudtam, ez egy különösen szép kilátást nyújtó BKV-járat. Örülök, és hálás vagyok, hogy a gyülekezetünk tagjaival együtt tölthettem el ezt a néhány nyugodt órát. Én nem vagyok gyalogoskatona Horváth Ádám A gyülekezeti ház épülete leginkább egy négyszögletes bárkához hasonlít, két oldalán sok ablakkal, kertjében gyöngyvirágszőnyeggel. A bejárat felett nagy rézkereszt fogadja a látogatót. A belső terek egyszerűek: fehér falak, sehol egy szentkép, csupán még egy kereszt a szószék mögötti bemerítőmedence falán. Tavaszi hangulat egy evangéliumi gyülekezet csöppet sem hétköznapi összejövetelén. Szeretet felülről János és Dorina fogadja barátságos kézfogással és egyegy ajándékra jogosító sorszámmal a tavaszi Gyerekklubra érkező családokat. Évente legalább négy alkalommal jönnek el hozzánk ezek a családok. Általában ötven-hatvan gyermek és a szüleik, de volt olyan is, hogy százötven ajándék lelt gazdára. A Családsegítő Szolgálat által megadott címekre mi küldjük ki közvetlenül a meghívókat. Fontosnak tartjuk, hogy az Istentől kapott szeretetet ilyen módon is továbbítsuk ezekhez a családokhoz meséli Zsuzsa, a Gyerekklub egyik szervezője, aki a kezdetektől irányítja a munkát. Evangélium a rajztáblán Lassan mindenki elfoglalja a helyét. Akik rendszeresen visszajárnak, mindig előre ülnek. Évi, aki az énekeket tanítja, máris bátor önkénteseket hív ki a szószék előtti részre. A gyerekek vidáman mozognak az énekszöveghez igazodva, jutalmuk egy-egy szem cukorka. Attila, aki nemrég lett tagja a gyülekezetnek, három gyermek édesapja, személyes történettel mutatkozik be a jelenlevőknek. Utána újra éneklés, amelybe besegítenek a helyi gyerekek is. Nemcsak a lurkók tapsolnak, hanem a szülők is, és lelkesen fújja mindenki: Én nem vagyok gyalogos katona én Istennek szolgálok. 5
Mint minden alkalommal, most is egy bibliai történet következik. Kiss Laci bácsi, aki sok-sok éve hozza rajzos feladványait, az igazi Királyról beszél. Mire a képen helyükre kerülnek a betűk, már mindenki tudja, hogy húsvétkor mit is ünnepelnek a keresztények. Ha lankadna a figyelem, Laci bácsi máris kérdésekkel bombázza a gyerekeket, és ők buzgón, örömmel válaszolnak. A tanítás végén a rutinos látogatók már tudják, hogy az ajándékosztás következik. Fiúk, lányok külön állnak sorba a csomagokért, amiket a korosztályokhoz igazodóan készített Zsuzsa erre a napra. Zacskózörgéssel telik meg az imaház. Édesség, könyv, írószer, játék és piperecikk lapul a csomagokban. Az ajándékokat gyülekezeti adományokból finanszírozzuk, de évek óta pályázunk és kapunk támogatást a kerületi önkormányzattól is mondja Éva, a Gyerekklub ötletgazdája. Karácsonykor száznál is több cipősdobozt töltenek meg a gyülekezet tagjai ajándékokkal. A célunk a karitatív elkötelezettség mellett az is, hogy a családok ismerjék meg a Bibliát, és szívesen jöjjenek el hozzánk vasárnap is. Humor ajándékba Kint az udvaron a megterített asztaloknál forró tea és friss kalács várja a résztvevőket. Jól is jön egy ilyen hűvös tavaszi napon. Kissé odébb pedig használt ruhák között válogatnak szülők és gyerekek egyaránt. Közben jóízű beszélgetések alakulnak ki a segítők és meghívottak között, szemmel láthatóan nem hiábavaló a több éves kapcsolat. Nemcsak az ajándékért jövünk mondja Gabriella, miközben gyerekei, Júlia és Lázár kétfelől csimpaszkodnak belé szeretjük az itteni jó hangulatot. Annyira szívhez szóló az egész, hogy mindig jókedvem lesz tőle. Sajnos máskor nem tudunk jönni, mert a férjem rokkantnyugdíjas, sok időmet lefoglalja a család, négy gyerekem van összesen. Mi sem a csomagokért jövünk kapcsolódik be a beszélgetésbe Csilla, aki két gyermekével, Larával és Leventével együtt kortyolgatja a teát hanem, mert fontos az is, amit mondanak, és szeretjük az énekeket is. Laci bácsit nagyon szeretem, jó humora van, és értjük is mindazt, amit mond szólal meg Levente. Lassan hazaszállingóznak a családok. Aki marad, az teszi a dolgát: elpakol, takarít. A szervezők csak remélni tudják, hogy ezen a vasárnapon is sikerült egy kis szeretetet csempészni ezeknek az embereknek az életébe. Ahogy a Bibliából tanulták. Ádány Judit Húsvét az imaházban 6
IFI-csendesnap Már-már hagyomány, hogy minden tavasszal az ifi elmegy csendesnapra, valami csendes helyre, távol a nagyvárostól, hogy csendességet tartsunk az Úr előtt. Idén május elején sikerült eljutnunk Szokolyára, ahol két napot töltöttünk el a Lídia Alapítvány bérelhető házikójában. Sajnos az ifiből csak tizenketten tudtunk részt venni ezen az eseményen, mégpedig az idősebb korosztály, akik már házasok vagy épp dolgoznak. A kis létszám miatt fiúk és lányok együtt tartottuk az alkalmaink nagy részét, amelyeken sokat imádkoztunk, dicsértük Istent, és kerestük a Vele való kapcsolatot; beszélgettünk aktuális és minket érintő problémákról. A lelki feltöltődés mellett fizikailag is jól esett a kikapcsolódás: kis séta a környéken, elnyújtott közös étkezések és az elmaradhatatlan vidámság, melyet a közösség áldásaként élhettünk és élhetünk át minden alkalommal. Erről tesz tanúbizonyságot a fenti kép is, melyen mindannyian együtt nekifeszülve futunk egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14) Jenei Péter Anyák napja 7
BIZONYSÁGTÉTEL Isten dicsősége rám ragyogott Az én megtérésemet egy különös álom indította el. Akkoriban az egri tanárképző főiskolára jártam, rajz szakra. A képzőművészet kötötte le a gondolataim nagy részét, rajzolással és festéssel töltöttem az időmet. Egyik éjjel álmomban nagyon valóságosnak tűnő módon láttam a saját ágyamat, amelyben én magam is benne feküdtem az összes addig készült rajzommal és festményemmel együtt. Megdöbbentett, hogy az egész addigi életem egy lepedőre ráfér és nagyon kevésnek tűnt. Miközben kívülről láttam magam, arra gondoltam, hogy itt most meg fogok halni. Megpróbáltam felébredni, de nem tudtam. Álmomban segítséget szerettem volna kérni a szomszéd szobában alvó szüleimtől, de őket sem tudtam felébreszteni. Akkor kétségbeesetten elkezdtem könyörögni Istenhez, hogy mentsen meg a haláltól és kész vagyok az Ő akaratát cselekedni. Ezt követően felébredtem és valóban átmentem a szomszéd szobába, ahol szüleim pont úgy aludtak, ahogy álmomban láttam. Másnap felkerestem egy osztálytársamat, akiről tudtam, hogy keresztyén. Rajta keresztül jutottam el egy gyülekezetbe, ahol a lelkipásztorral beszélgetve megértettem, kicsoda Jézus. Vizuális alkat lévén nagyon megfogott az a hasonlat, amelyet akkor hallhattam. A lelkipásztor ugyanis azt mondta, hogy Isten szentsége olyan, mint a Nap izzó felszíne. Nem lehet csak úgy megközelíteni, mert, aki nem tökéletesen bűntelen, azt megégeti Isten szentsége. Jézus pedig Isten és az ember közé áll és ezzel megóvja az embert attól, hogy megégjen. Így tudtam első alkalommal megragadni a megváltást, a kereszt és az áldozat gondolatát. Talán ezért lett a Jelenések 21:22-25 a kedvenc igém: nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. Napra nincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány. A népek az Ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. Soltészné Takár Anita ne a múltakon tűnődjetek Sokat gondolkoztam, mit is emeljek ki bizonyságtételemben. Az időben közelebbi mindig élénkebben él az emlékezetben, de fontos látni az egész képet is, így nagyon az elejéről kezdem. Református családban nőttem fel. Gyerekkoromban rendszeresen jártam iskolai hittanórákra és vasárnapi iskolába, így nem is volt kérdés, hogy fogok-e konfirmálni. Akkoriban egy barátnőmmel együtt sokat foglalkoztatott az a kérdés: hogyan konfirmálhat valaki úgy, hogy nem is hiszi azt, amit hitvallásként elmond. Így mindketten fontosnak tartottuk azt, hogy hitből álljunk ki majd a gyülekezet elé, hitből erősítsük meg, amit a református hitvallás szerint a keresztség által nyertünk. Barátnőm révén értettem meg azt, hogy milyen óriási dolgot tett értünk Krisztus a kereszten. Akkoriban még fel sem fogtam, hogy az a közösség, melyben felnőttem, milyen áldásokkal gazdagította az életemet. A Baár-Madas falait elhagyva azonban olyan tíz év következett az életemben, melyre szégyenérzettel tekintek vissza. Ekkor egyre kevésbé lett fontos a hitemmel közösségben levők társasága, teljesen eltávolodtam Krisztustól, a magam erejéből próbáltam megtalálni a boldogságot. Ezt a párkapcsolatokban, szerelemben véltem felfedezni, de sokszor még világi szemmel nézve, szájjal kimondhatóan is bűnt követtem el. Mindig az érzéseimre, vágyaimra hallgattam, ami odáig vezetett, hogy meg kellett tapasztalnom azt az akkor számomra óriási fájdalmat, hogy elhagytak. Hónapokig tartó, múlhatatlannak tűnő rossz érzés telepedett rám, ekkor kezdtem testvérem bátorítására ismét az Urat keresni. Azt reméltem, majd egy csapásra elveszi a fájdalmamat, de sokáig nem így történt. Minden egyes igazság felismeréséért meg kellett küzdenem, míg egy napon, mikor ismételten tetéződött a fájdalmam, olyan igét hozott elém, ami a mai napig meghatározó a számomra. Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek, mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! (Ézs 43:18-19) Ezek olvasása után olyan rendkívüli állapotba kerültem napokra, mintha a föld felett lebegtem volna. Folyamatosan pillekönnyűnek éreztem magam, lehullott 8
rólam az összes fájdalom terhe. De még e megdönthetetlen bizonyság hatására sem tudtam teljes egészében átadni az életemet az Úrnak. Sőt, visszarángatott a bűnbe az a kapcsolat, mely fájdalmának terhétől korábban szabadulni akartam. Majdnem egy év telt el ebben a rabságban, amikor megismétlődött a korábbi eset: nem kellettem. Ekkor már komoly önértékelési problémákkal is küszködtem, ahogy utólag felfedezni vélem, próbáltam olyan párkapcsolatokat keresni, ahol minden téren elfogadásra találok. Ez végül egy mély érzelmektől mentes kapcsolathoz vezetett, amiről ésszel magam is felfogtam, hogy sehova sem tart, mégis gyenge voltam lépni. Ettől függetlenül ott motoszkált a fejemben a kérdés, vajon jó lesz-e ez így, és ekkor hozta elém az Úr azt az embert, aki a sorsdöntő változást idézte elő az életemben. Férjemmel, Péterrel a 2012-es Magyar Bajnokságon ismerkedtem meg, ahol megszerezte a bajnoki címet. Az első pillanattól fogva szimpatikus, mosolygós fiatalembernek tűnt, akire a kerékpáros szakmai tudása miatt eleve csodálattal tekintettem. Emellett annyira vonzó volt számomra a személyisége, hogy nehezen tudtam vele nem tartani a kapcsolatot, és ő sem tiltakozott, bár következetes volt a tekintetben, hogy nem keres udvarlói szándékkal, amíg kapcsolatban vagyok. Megtudtam róla, hogy keresztény életet él, és ezzel megbolygatta és felerősítette bennem azokat a kérdéseket, amik akkoriban foglalkoztattak. Főként azt, hogy miként lehet testiség nélkül megtudni a másikról, hogy valóban hozzánk illő pár-e. Kaptam tőle sok igeverset, könyvet átgondolásra, amik megerősítették bennem a korábbi elhatározást, és szakítottam az akkori párommal. Sok félreértést, megbántást követően rájöttem, hogy nem vagyok közömbös a számára, és pár hétnek el kellett telnie, míg tudatosult, hogy ami kiformálódott bennem iránta, az szerelem. Az az igazi szerelem, amit talán soha nem is éreztem addig. Mert a kapcsolatunk hajnalán ráébredtem, kereszthalálán túl milyen óriási kegyelemben részesített az Úr. Olyan embert adott mellém, akiről előre megmondta, hogy e földi életben tökéletes lesz számomra, aki akkor is és azóta is támogat a hitbeli növekedésemben, és, akire ha ránézek, soha nem felejtem el: kegyelemből élek. Kusztor-Jurenka Krisztina futok egyenesen a cél felé Azt hiszem, hogy az én igazi megtérésem 2011 nyarán kezdődött. Talán ekkor kapott az életem egy nagy megvilágosodást. A Bibliát ezek előtt is forgattam, de amit olvastam benne, azt szinte soha nem értettem meg, nem ragadt meg bennem semmi. Igazából csak azért nyitottam ki minden nap, mert azt hittem, hogy akkor jó lesz nekem, le van tudva az aznapi olvasás, és én ettől már jobb ember vagyok. Hát nem voltam jobb tőle, se nem lett jobb nekem. Tehát visszatérve arra a bizonyos nyárra, ekkor Németországban tartózkodtam, és egy görbe éjszaka utáni reggelen a lány, aki mellett ébredtem, egy olyan kérdést szegezett nekem, ami örökre megváltoztatta az életemet. Ez pedig így hangzott: Ha te hívő vagy, akkor hogyan történhetett meg ez az egész? Hoppá, hogyan is, most akkor hívő vagyok vagy sem, de pontosan mi az, hogy hinni, Isten törvénye szerint élni, egyáltalán lehetséges-e ez a 21. században? Ezek a kőkemény kérdések jártak a fejemben, meg persze az, hogy hol kaphatnék ezekre választ. Nyár végén hazaérkeztem és találkoztam egy kedves ismerős házaspárral ők már régóta baptisták és nekik tettem fel a kérdéseimet. Rengeteget beszélgettünk és választ kaptam mindenre, arra is, hogy valóban lehet Istennek tetsző módon élni. Akkor ők felajánlották, hogy menjek el az ő gyülekezetükbe, ott velem egykorú lányokkal és fiúkkal is beszélgethetek arról, ami bennem van. Én így is tettem és meglátogattam a budafoki gyülekezetet. Nagyon kedves emberekkel találkoztam, és én ahogyan a hitetlen emberek szokták azonnal letámadtam őket a kérdéseimmel. Mondhatom, hogy szinte mindenre választ kaptam és kezdtem elhinni, hogy másképpen is lehet élni. Jó pár hónapig jártam a budafoki csapatba, majd 2012 év elején ismét kikerültem Németországba. Mondták, hogy jó lenne, ha ott is találnék egy közösséget, ahol tovább erősödhetek a hitemben. Fogalmam sem volt, hogy merre keressek ilyet, de hála Istennek nem is kellett sokáig agyalnom. Azok a fiatalok, akikkel együtt laktam, keresztyének voltak, és heti rendszerességgel tartottak ifjúsági órát és fiú házi csoportot, így én is csatlakoztam hozzájuk. Először nem tudtam, hogy mire számíthatok, hiszen a nyelvet nem beszéltem olyan jól, hogy megértsem a bibliai eszmefuttatásokat, de azért jártam rendszeresen. Igen hamar azt kezdtem el érezni, hogy befogadtak, és szinte egyik pillanatról a másikra megváltozott az életem. Rettentően jó alkalmak voltak ezek, minden összejövetelkor sokat kaptam. Azt hiszem, hogy itt történt meg az igazi áttörés. Elkezdtem élvezni az életet, örültem annak, ami van, és szinte mindig tudtam mosolyogni. Az ifis alkalmat az egyik ház pincéjében tartottuk, itt általában nem volt meleg. A földre szőnyegeket terítettek, és mi azokon ültünk, de némelyek állva hallgatták a zenét ami mindig szuper volt. Kaptunk pokrócokat is, melyekkel be lehe- 9