Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága. BUDAPEST Donáti u. 34-45 1575

Dr. Kincses István ügyvéd 5900 Orosháza Bercsényi u. 48. /fax 68/413-057 30/9288-690 mail: kincses@elender.hu adószám: 44420538-1-24 Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága BUDAPEST Donáti u. 34-45 1575 Indítvány 1997. évi LXVI. törvény 5 -nak, valamint az 1959. évi IV. tv 349 (3) rendelkezésének önállóan, és ettől elkülönülten az ezen rendelkezés alapján kialakított egységes joggyakorlat mint az állami irányítás egyéb jogi eszköze - alkotmányellenességének megállapítására és azok megsemmisítésére az 1997. évi LXVII. törvény - A bírák jogállásáról és javadalmazásáról -, valamint az 1997. évi LXVI. törvény A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 1978. évi IV. törvény - a Büntető Törvénykönyvről - rendelkező jogszabályok vonatkozásában a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességének megállapítására, és ennek megszüntetésére határidő megállapítása tárgyában Dr. Kincses István ügyvéd

2 TARTALOMJEGYZÉK Kérelem megjelölése 3. o. Az alkotmánybírósági beadvány beadásának okairól és a jogosultság igazolása 3. o. Sérelmet szenvedett alkotmányi rendelkezések megjelölése 4. o. A bírói felelősség rövid történeti áttekintése 16. o. A bíró függetlenségének és felelősségének viszonya 26. o. A bíró felelősségének speciális jellemvonásai 29. o. Hibás bírósági eljárások néhány formájának bemutatása kiküszöbölésük lehetséges megoldásai 32. o. Mellékletek 43. o.

3 Dr. Kincses István ügyvéd TISZTELT ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG Alulírott, az 1989. évi XXXII. tv 1 /e/ hatásköri rendelkezés alapján, a 20 (4) szerint minősülő, indítvány benyújtására feljogosított indítványozóként azzal a kéréssel fordulok T. Alkotmánybírósághoz, hogy az 1997. évi LXVI. törvény 5 -nak, valamint az 1959. évi IV. tv 349 (3) rendelkezésének önállóan, és ettől elkülönülten az ezen rendelkezés alapján kialakított egységes joggyakorlat mint az állami irányítás egyéb jogi eszközének - alkotmányellenességét megállapítani, azokat megsemmisíteni, továbbá az 1997. évi LXVII. törvény - A bírák jogállásáról és javadalmazásáról -, valamint az 1997. évi LXVI. törvény A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 1978. évi IV. törvény - a Büntető Törvénykönyvről - rendelkező jogszabályok vonatkozásában a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességét megállapítani és ennek megszüntetésére határidőt megállapítani szíveskedjenek. Az első tételesen megjelölt jogszabály alkotmányellenessége több vonatkozásban is fennáll, egyrészt diszkriminatív különbséget tesz a hivatásos és a választott bírák között, de jelen beadvány szempontjából sokkal lényegesebb az, hogy a rendelkezés értelmezhetetlenségén túl az ítélkezéssel kapcsolatosan elkövetett jogszabálysértések miatt a bíróval szembeni eljárás pl. a pótmagánvád lehetővé válása kapcsán diszkriminál a jogellenes cselekményt elkövetőkkel szemben érvényesíthető jogok gyakorlásának feltételeit illetően. A Ptk 349 (3)-hoz kapcsolódó indítvány a jogszabály alkotmányellenességét illetően a rendelkezés jogrendszeri elhelyezése és az abból eredő alkotmányellenes következmények létre jötte miatt, az ehhez kapcsoltan kialakított egységes joggyakorlat alkotmányellenessége pedig a bíróság előtti és a jogegyenlőség alkotmányos szabályait sérti, mivel a kialakított joggyakorlat szerint csak kirívóan súlyos szabályszegés esetén lehetséges a bírói felelősség megállapítása, míg mindenki más esetében sokkal alacsonyabb szintű vétkesség, egyszerű gondatlanság esetén is beáll a felelősség. A mulasztás abban áll, hogy nem rendelkezett azonos feltételek mellett a jogalkotó a bíróság ill. a bíró hibás vagy önkényes eljárásával harmadik személynek okozott kár megtérítésének lehetőségéről, a bíró által elkövetett jogszolgáltatással összefüggő gondatlan jellegű szabályszegések büntetőjogi szankcionálásáról, egyáltalán a bíró, bíróság harmadik személyekkel szembeni felelősségéről, ennek az eljárási rendjéről, és az érvényesítés szervezeti előírásairól, mely állapot ellentétes az alkotmány több tételes rendelkezésével is. I. Az alkotmánybírósági beadvány beadásának okairól és a jogosultság igazolása Alulírott, mint gyakorló ügyvéd 1986 óta folytatom szakmai tevékenységemet előbb jogtanácsosként, majd ügyvédként megszakítás nélkül. Sajnos azt tapasztaltam és folyamatosan

4 tapasztalom az utóbbi évektől kezdődően, hogy a bíráskodás szakmai színvonala jelentősen lecsökkent, az ítélkezés kiszámíthatatlanná vált, és nem elsősorban a megnőtt jogszabálykibocsátás, hanem azok alkalmazása során tapasztalható megmagyarázhatatlan szakmai hiányosságok következtében. Az állampolgárok elvárása mind velünk ügyvédekkel, de különösen a bíróságokkal szemben az, hogy igazságot szolgáltassanak, de sajnos jelenleg még a jogszolgáltatás is jelentős nehézségekbe ütközik. A bírói kar jelentősen megfiatalodott, az eljáró bírók mögött nem áll hosszú szakmai gyakorlat és számtalan esetben érzékelhető a hivatással szembeni tiszteletlenség, a több ezeréves gyökerek semmibevétele. Az igazságszolgáltatás kiszámíthatatlansága jogbiztonságot veszélyeztető tényezővé vált, és számos esetben vagyok kénytelen olyan nyilatkozatokat hallani, hogy nem érdemes bírósághoz fordulni, más eszközökkel kell érvényesíteni az igényeket. Ez a nézet nem fogadható el és határozottan tenni kell azért, hogy a bíráskodásba vetett hit és bizalom megerősödjön. A bíráskodás fentiekben - általánosságban - jelzett hiányosságait jelen beadvány utolsó fejezetében kizárólag néhány, az általam képviselt ügyek bemutatásával és a hivatkozott dokumentumok becsatolásával tételesen is bizonyítani fogom. Jelen beadványra T. Alkotmánybíróságnak az 1989. évi XXXII. tv 1 /b/, /e/ alapján van hatásköre a 49 szerint, saját beadványozói jogosultságomat ugyanezen jogszabály 20 (2), (4) biztosítja. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség 37. Az alkotmányellenesség utólagos megállapítását kezdeményező indítványban javasolni kell a jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének teljes vagy részbeni megsemmisítését. 40. Ha az Alkotmánybíróság a jogszabály, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközének alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét teljesen vagy részben megsemmisíti. 49. (1) Ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére. (2) A mulasztást elkövető szerv a megjelölt határidőn belül köteles jogalkotói feladatának eleget tenni. II. Sérelmet szenvedett alkotmányi rendelkezések megjelölése Egy sor olyan alkotmányos alapelv van, mely az eljáró bíróságok és bírák esetében nem érvényesülhet, melynek alkotmányos indokai nincsenek. 1949. évi XX. törvény A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA 2. (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. 8. (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

5 (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. 50. (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit. (3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. 54. (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. 55. (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. 57. (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja. 70/A. (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. 70/K. Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők. 77. (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye. (2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek. Az Alkotmány fentiekben megjelölt rendelkezéseinek összefüggései a kérelem tárgyával kapcsolatban 1. Az Alkotmány általam idézett 2. -a és 8. -a az Alkotmányon belül is általános jellegű alaptételek, melyekkel történő összhang megteremtése a többi idézett rendelkezésekkel szembeni rendszerszintű elvárás. A jogállamiság deklarálása, a 8 -al összefüggésben azt jelenti az én értelmezésemben, hogy az alapvetőként meghatározott emberi jogok védelme minden magánszemély és minden szervezettel szembeni alapjog, melyeknek érvényesülnie kell. Egyetlen helyen sem említ ezzel kapcsolatban kivételt az Alkotmány.

6 Ilyen kivétel ettől függetlenül van, mégpedig a bíróságok jogszolgáltató tevékenysége során tanúsított jogellenes eljárással okozott személyi és anyagi jellegű károkkal szembeni egyenlő védelem hiánya. Ez az állapot az általánosan deklarált elvekkel ellentétben áll, mivel az elvek nem jelennek meg a bíróságokról rendelkező jogszabályokban, ami alkotmányos feljogosítottság nélküli kivételezettséget biztosít az állampolgárok egy töredéke számára. Logikailag és erkölcsi szempontból sem érthető az, hogy a bíróságok minden eléjük vitt üggyel kapcsolatban ítéletet mondanak, megállapítják, hogy ki hibázott, megállapítják a jogkövetkezményeket és végrehajtatják a határozatokat. Ezzel szemben a bíróságok ill. a bíró által okozott jogsérelmek azonos feltételekkel nem peresíthetőek, erre nézve nincsenek a bírósági szervezettől független ellenőrző rendszerek, a bíróságok önmagukat ellenőrzik, a bírákkal szemben jogszolgáltatásukkal összefüggésben csak fegyelmi eljárás indítható de nem a sérelmet szenvedett fél, hanem a munkáltató által, az eljárás titkos és marasztalás esetén sem kerül sor a kárt szenvedett harmadik fél reparációjára. Ezzel a megoldással az Alkotmányban deklarált és törvényekben részletezett alapvető jogok vagyon védelme, személyi szabadság védelme (54, 55 ) stb. bírósági törvénysértéssel szemben semmilyen jogvédelemmel nem rendelkeznek. Ennek szabályozatlansága a jogalkotó részéről mulasztásnak tekinthető. 2. A bírák felelősségének alkotmányos alapjai megvannak, melyeket az Alkotmány 50. -a tartalmaz. Ebben egyértelműen rögzítésre került, hogy mi a bírák feladata: védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit Felelősségük jogalapja is meghatározásra került: A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. Ha nem teljesítik a bíróságok az Alkotmányban rögzített feladataikat, vagy a bírák nem tekintik magukra nézve kötelezőnek a gondatlanság akármilyen szintjén - a törvényi rendelkezéseket, ezzel ugyanolyan törvényszegést követnek el, mint azok, akik felett egyébként megalapozottan ítélkeznek. A jogsérelmek az eljáró bíró részéről befejezettek függetlenül attól, hogy fellebbviteli eljárás során esetleg korrigálás történik. Számtalanszor előfordul, hogy pl. eljárási szabálysértések miatt hatályon kívül helyezik az I. fokú eljárásban született határozatot, és új eljárás lefolytatására kötelezik az eljárt bíróságot, de a bíró által megvalósított ismétlési ok ellenére a megismételt eljárás ami akár több évig is elhúzódhat - költségei is a pervesztes felet terhelik, pedig a perköltségek és pl. a kamatnövekedésből származó többletkiadás az eljárt I. fokú bíróságnak felróható károkozás. Hasonló a helyzet akkor, amikor a részletesen lefolytatott I. fokú eljárás alapján hozott határozatot, tetemes szakértői költségével együtt a II. fokú határozat hatályon kívül helyezi, és a pert megszünteti, mivel a per megindításakor olyan körülmények álltak fenn, melynek következtében a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül kellett volna az eljáró bírónak elutasítani. Hasonló a helyzet a későn észlelt illetékesség hiánnyal, amikor másik bírósághoz helyezik át az ügyet, elölről kezdve az eljárást. Ezen kívül is számtalan egyéb hasonló szituáció fordul elő, és mindég az igazságukat kereső felek terhére. Rengeteg idő, energia, pénz megy veszendőbe nem is beszélve az emberi kapcsolatokban keletkezett károkról. Ezen költségeknek és károknak a megtérítésére nincs lehetőség a bírósággal ill. a bíróval szemben. Ez a helyzet nincs összhangban az Alkotmányban rögzített alapvető és mindenki vonatkozásában egyenlő - jogok védelmét és az okozott károk megtérítésének igénylését lehetővé tevő rendelkezésekkel.

7 Minden megismételt I. fokú vagy további eljárás elismerése annak, hogy jogellenesen járt el az érintett bíróság, ennek ellenére mégsem jelentkezhet ez a körülmény az érintett peres féltől kiinduló kártérítési ill. egyéb igényként, csupán akkor, ha ugyanaz a bírósági rendszer kimondja önmagával kapcsolatosan, hogy kirívó szabályszegést követett el. Maga az a helyzet, hogy a bíróság maga felett ítélkezhet, alakíthat ki olyan joggyakorlatot, ami sérti a bíróság előtti egyenlőség és a jogok egyenlőségének alkotmányos alapelvét. A bíró ill. a bíróság a többi jogalannyal szemben a bíróság előtt nem egyenlő. A fentiekben megjelölt esetek csak példák a naponta megjelenő károsító cselekményekre a jogszolgáltatás során, ezen túlmenően létezik olyan eljárás is, amikor mindhárom fokon az eljárt bíróságok tételes jogszabállyal ellentétes eljárást folytatnak le, döntést hoznak és a fellebbezések, rendkívüli perorvoslatok során sem történik meg a jogellenesség kiküszöbölése. Ez abszolút értelemben vett bírósági önkény, a legsúlyosabb megjelenése valamennyi, egyéb, a bíróságok által okozott jogsértések és hátrányok közül. Erre a helyzetre semmilyen jogvédelmi eszköz nem létezik jelenleg. A bíróságok ilyen védettsége csak akkor lenne elfogadható, ha tévedhetetlenek lennének, de mivel a bíróságokon is emberek ítélkeznek, ezért a természet törvényeivel ellentétes a jogrendszer azon vélelme, hogy a jog és az igazság a fellebbezések és egyéb felülvizsgálatok során minden esetben érvényre jut. Ha pedig ez nem valósul meg mindig, és ez a következmény a mindenkire azonosan vonatkozó vétkességi elv alapján felróható, akkor a bíróságok nem jártak el a jogszabályok szerint, melynek következtében védettségük az ilyen eljárásukkal szemben elfogadhatatlan. A büntető jogszabályokban nem léteznek a jogalkalmazó bíróval szemben olyan tényállások, amelyek a gondatlan, vagy legalább a súlyosan gondatlan, jogalkalmazási hibákat szankcionálná. Az egyedüli tényállás a Hivatali visszaélés csak a szándékosan és célzatosan elkövetett visszaélést szankcionálja, de a gondatlan károkozásra nem léteznek tényállások. Csak olyan tényállások vannak, amelyek a bíróságok külső befolyásolásának kizárását szolgálják. A külső befolyásolás következtében előálló torzulásokhoz hasonló eredményt előidéző belső mulasztások nincsenek szankcionálva. A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés tényállása ami természetesen nem vonatkozik a bírói tevékenységre ismeri a gondatlansággal okozható joghátrányt és szankcionálja is azt. A bírói működés során az eljárási szabályok vagy a logika alapvető szabályainak megsértése képes olyan helyzetet előidézni, ami akár súlyosabb következményeket is eredményezhet, mint egy egyéb jellegű gondatlan veszélyeztetés. A bíró eszköze nem hegesztő pisztoly, sebész szike, nem gépjármű vagy egyéb fizikai eszköz, hanem az eljárási rendelkezések, a logika, a pártatlanság stb. szabályai, melyek ugyanúgy megszeghetők, mint minden más foglalkozási szabály, ezért ezt a tevékenységet kiemelni, és szankcionálatlanul hagyni alkotmányellenes állapot. A bírói jogszolgáltatás teljes egészében analógiát mutat az egészségügyi beavatkozásokkal. Mindkét esetben előbb megtörténik a helyzet felmérése, értékelése, majd születik egy döntés, amit végrehajtanak. Ha az orvos téved, a fegyelmi felelősségen túl számíthat egy műhibaperre, valamint adott esetben a büntetőjog valamelyik tényállása alapján gondatlansági alapon történő felelősségre vonásra, tevékenységének felfüggesztésére, foglalkozástól történő eltiltásra, ha a bíró tévedett ezt csak a károsult fél szenvedi el, lehet duplán is, mert az igazságát sem tudja érvényesíteni és az igazságtalanság költségeit is neki kell viselnie. Ez rendkívül méltánytalan és magyarázhatatlan különbségtétel. Ezt a különbségtételt semmilyen általános érdek nem támasztja alá, ellenkezőleg a szankcionálatlanságból adódó felelőtlenségi állapot magában hordozza a bírói függetlenség érvényesülésének akár teljes hiányát is, mivel a legfontosabb szabályt megtartó erőt, a személyes felelősséget iktatja ki a rendszerből. Még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy a bíróval szembeni belső, fegyelmi jellegű eljárás lehetőségének deklarálása azért nem teljesíti ezt az elvárást,

8 mivel mindenki más a társadalomban büntető és polgárjogi felelősséggel is tartozik az okozott joghátrányokért nemcsak fegyelmi jellegű felelősséggel. Ez a különbségtétel alkotmányos szabályokra nem vezethető vissza. 3. Az Alkotmány 54. és 55. -a általános jelleggel mondja ki, hogy önkényesen nem lehet senkit sem megfosztani életétől ill. emberi méltóságától. Ebben az összefüggésben az önkényesen fogalma nem szűkíthető le a bírósági eljárás teljes hiányára, hanem vonatkoznia kell a bírósági eljáráson belül a tisztességtelen vagy hibás eljárás fogalmára is, ami azt jelenti, hogy a fenti elvnek az eljáró bírókra is hatályosulnia kell, és ez a rendelkezés alkotmányos alapot nyújt az ellenük való fellépésre hibás eljárásuk esetén. 4. Az 57. (1) szerint a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Az Alkotmány nem fogalmaz meg kivételt, tehát mindenkinek joga van ahhoz is, hogy a bírósággal szembeni kártérítési igényét, mint alapjogát érvényesítse. Mivel kivételt az Alkotmány nem tartalmaz, ezért a bírókra vonatkozó eltérő felelősségrendszer alkotmányi rendelkezést sért, ill. a velük szembeni eljáráshoz szükséges speciális szabályok megalkotásának hiányát jogalkotói mulasztásként kell értékelni. 5. Az Alkotmány 70/K. -a egyértelműen megerősíti a fentiekben részletezett alapjogok védelmét, mivel az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetőségét rögzíti. Az Alkotmány állami nem államigazgatási - döntésekről rendelkezik, melynek fogalmába így a bírósági döntéseket is bele kell érteni, melynek következtében alkotmányos aránytalanság alakult ki annak következtében, hogy a bíróság által hozott határozatokkal kapcsolatos kifogások elbírálására nem létezik független és pártatlan elbíráló szerv, csak az a rendszer, ami a hibás rendelkezést hozta. Erre tekintettel ismételten azt kell megállapítani, hogy a bíróságok határozatai vitatásának - független bíróság előtti - hiánya alkotmányos egyenlőtlenséget teremt az állam egyéb szerveinek felelősségéhez képest, melyek egyébként függetlenek a bírósági rendszertől, így az általuk hozott határozatok pártatlan és független elbírálásának nincs korlátja. 6. Az Alkotmány 70 /A/ rendelkezéseinek megsértése a bírói tevékenység felelősségszabályainak eltérő szabályozása ill. egyéb vonatkozásban szabályozatlansága idézi elő. Az Alkotmány szerint bíróság előtt minden ember egyenlő, továbbá az Alkotmány segíti a jogok egyenlőségének érvényesülését is. A 70 /A/ szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Ez a rendelkezés a foglalkozás, hivatás szerinti megkülönböztetést is tiltja. Ezzel ellentétes a bírók és a bíróságok felelősségére vonatkozó hatályos rendelkezések. Néhány példát idézek a függetlenség és a felelősség általánosan elfogadott szabályainak jelenlétére az Alkotmány fentiekben hivatkozott rendelkezésére alapozva: 1998. évi XI. törvény az ügyvédekről

9 3. (1) Az ügyvéd e tevékenységében szabad és független. Az ügyvéd nem vállalhat olyan kötelezettséget, amely a hivatásbeli függetlenségét veszélyezteti. (2) Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani. 10. (1) Az ügyvéd a tevékenysége körében okozott kár megtérítéséért a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerint felel. (2) Az ügyvéd az ügyvédi tevékenysége körében okozott károk megtérítésére köteles felelősségbiztosítási szerződést kötni, és azt ügyvédi tevékenységének tartama alatt fenntartani. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 3. E törvény alkalmazásában b) kezelőorvos: a beteg adott betegségével, illetve egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet meghatározó, továbbá ezek keretében beavatkozásokat végző orvos, illetve orvosok, akik a beteg gyógykezeléséért felelősséggel tartoznak; 108. (1) Egészségügyi szolgáltatás kizárólag az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedély birtokában, az abban meghatározottak szerint kezdhető meg, illetve folytatható. (2) A működési engedély csak abban az esetben adható ki, ha a kérelmezőnek az egészségügyi szolgáltatás során okozott kár megtérítésére van felelősségbiztosítása. 129. (1) A kezelőorvos joga, hogy a tudományosan elfogadott vizsgálati és terápiás módszerek [119. (3) bekezdés b) pontja] közül - a hatályos jogszabályok keretei között - szabadon válassza meg az adott esetben alkalmazandó, általa, illetve az ellátásban közreműködő személyek által ismert és gyakorolt, a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek mellett végezhető eljárást. 1994. évi LIV. törvény a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól 41. A személyi joggal rendelkező, a felelős vezető, a haszonbérlő és a hatósági vezető tevékenységét akkor kezdheti meg, ha a tevékenysége során okozott kár megtérítésére felelősségbiztosítással rendelkezik. A biztosítási szerződést a tevékenység megkezdése előtt be kell mutatni az ÁNTSZ-nek. 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 13/1991. (XI. 26.) IM rendelettel Ktv. 1. (4) A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez. Ktv. 2. (1) A közjegyző az eljárása során csak a törvénynek van alávetve, és nem utasítható. (2) A közjegyző az ügyekben részrehajlás nélkül, hivatását személyesen gyakorolva köteles eljárni. Ktv. 10. (1) A közjegyző - a közjegyzői működése körében - okozott kár megtérítéséért a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint felel.

10 (2) A károk megtérítésének fedezésére a közjegyző köteles legalább hétmillió forint értékű felelősségbiztosítást kötni, és azt közjegyzői működésének tartama alatt fenntartani. 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról 236. (1) A végrehajtó a végrehajtói működése körében, illetőleg az eljárása során okozott kár megtérítéséért a Polgári Törvénykönyv szerint felel. (2) A károk megtérítésének fedezésére a végrehajtó köteles legalább kétmillió forint értékű felelősségbiztosítást kötni, és azt a végrehajtói működésének tartama alatt fenntartani, vagy a kamaránál legalább kétmillió forint összegű biztosítékot letétbe helyezni. 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről 188. (1) E törvény alkalmazásában vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint helyettese (a továbbiakban: vezető). 193. (1) A vezető a vezetői tevékenységének keretében, illetve a 191. -ban előírt szabályok megsértésével okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felel. (2) A 188/A. (1) bekezdése alapján vezetőnek minősülő munkavállaló a 191. -ban előírt szabályok megsértésével okozott károkért az (1) bekezdésben foglaltak szerint felel. 1997. évi CXLIV. törvény a gazdasági társaságokról 22. (1) Vezető tisztségviselővé egy személy legfeljebb három gazdasági társaságnál választható meg. A megválasztott személy az új tisztsége elfogadásától számított tizenöt napon belül azokat a gazdasági társaságokat, amelyeknél már vezető tisztségviselő, írásban tájékoztatni köteles. (2) A vezető tisztségviselő e minőségében a gazdasági társaság tagjai (részvényesei), illetve munkáltatója által nem utasítható. (4) A társaság legfőbb szerve csak abban az esetben és olyan körben vonhatja el a vezető tisztségviselőknek (igazgatóságnak) az ügyvezetés körébe eső hatáskörét, amennyiben azt a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) lehetővé teszi. (5) A (2) és (4) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatóak az egyszemélyes gazdasági társaság esetében. Az egyszemélyes gazdasági társaságnál a tag (részvényes) a vezető tisztségviselő hatáskörét elvonhatja és részére írásban utasítást adhat. Ezekben az esetekben a tag (részvényes) döntése mentesíti a vezető tisztségviselőt a 29. -ban meghatározott felelősség alól. (6) A (4) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatóak azon gazdasági társaság vezető tisztségviselőire, amely esetében a tag (részvényes) a társaságban legalább háromnegyedes szavazati többséggel rendelkezik. 29. (1) A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A jogszabályok, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály), illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben.

11 Az Alkotmány tiltó rendelkezése ellenére a fenti példák alapján azt kell megállapítani, hogy a bírói tevékenység felelősségei teljesen eltérnek a többi önálló felelősséggel végzett tevékenység felelősségi szabályaitól. Külön kiemelést igényel a közjegyzői eljárás, melyet a jogszabály az igazságszolgáltatás részeként határoz meg, független, de felelőssége a Ptk szerint alakul. Hasonló figyelmet érdemel a bírósági végrehajtó felelőssége, aki a bírósági határozatokat hajtja végre, így ugyanúgy része az igazságszolgáltatásnak, mint a közjegyző vagy a bíró. Ennek ellenére szintén polgárjogi felelősség terheli, míg a bírót nem. A többi idézett foglalkozás, amelyek felelősségi szabályai egymással megegyeznek átfogják a társadalom működésének minden részét, tehát általánosságban megállapítható, hogy a jogszabály minden olyan esetben, amikor egy tevékenységet végző független, felelőssége a Ptk szerint alakul. Mivel a bírói tevékenység ehhez képest nem mutat tartalmában eltérést, szintén független, szintén önállóan dönt, viszont felelőssége hasonló feltételekkel nincs, ezért ez a különbségtétel az Alkotmány 70 /A/ pontjába ütköző hátrányos megkülönböztetés az összes többi felelősséggel végzett tevékenység terhére. Ez a bíróság és jog előtti egyenlőség alkotmányos elvét is sérti. Az alkotmányellenesség kiküszöböléséhez szükséges a bíró felelősségének analóg szabályozása, azaz a bírót személyében a Ptk alapján terhelje hasonló felelősség a tevékenysége során harmadik személyeknek okozott kár megtérítése és egyéb polgári ill. büntető jogi igények vonatkozásában. Ehhez szükséges a megjelölt jogszabályok alkotmányellenességének megállapítása és a jogalkotó mulasztásának kiküszöbölése is. 6. A Ptk 349 (3) bekezdésének alkotmányellenessége több vonatkozásban is érzékelhető. A Ptk, célját, felépítését és a részek egymáshoz viszonyított kapcsolatát a mellérendeltség és az azonos lehetőségek biztosítása jellemzi. Ha a Ptk alapelve az, hogy azonos megítélést biztosítson a jogalanyok számára, akkor ennek minden vonatkozásban érvényesülnie kell. Az első probléma az, hogy a bírósági károkozás esetében nem érvényesül a felek mellérendeltségének viszonya, tekintettel arra, hogy a mellérendelt felek Ptk-án alapuló jogvitáját a bírósági rendszer bírálja el, amelyik szervezetileg, és döntésének jogereje szempontjából a többi fél felett áll. Ugyanezt kellene tennie saját károkozásával kapcsolatban is, holott erre az esetre nem rendelkezett a jogalkotó olyan szerv létesítéséről, amely ugyanazt a mellérendeltséget, pártatlanságot biztosítaná az ilyen ügyekben, mint amelyet a bíróság biztosít a jogvitában részt vevő egyéb felek részére. Az azonos jogoknak mind anyagi jogi, mind eljárás jogi szempontból érvényesülniük kellene. Tekintettel arra, hogy a jogalkotó a 349 (1) ben meghatározott államigazgatási jogkörben okozott károkra vonatkozó szabályokat rendelte el alkalmazni a bírósági jogkörben okozott károk vonatkozásában is, ebből azt a következtetést lehet és kell levonni, hogy azonos feltételeknek kell érvényesülnie mindkét károkozás megítélésében. Ez sem eljárás jogi, sem anyagi jogi szempontból nem tud érvényesülni ebben a rendszerben a következők miatt: Államigazgatási jogkörben okozott kárért felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha az rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, ill. ennek érdekében minden rendes jogorvoslatot igénybe vettek. A rendelkezés szerint a bírósági eljárást meg kell előznie egy belső jogorvoslati eljárásnak. Ez a szakasz nincs meg a bírósági jogkörben okozott károk vonatkozásában. Ha a Ptk mellérendeltségi alapelvét vesszük alapul, akkor a bíróság saját több fokozatú eljárási rendje csak előkérdése lehet a károkozással kapcsolatos eljárásnak, mivel az államigazgatási eljárásban is így rendelkezik a jogszabály. Viszont hiányzik az a szerv, ami ezen több fokú eljárás után jogosult lene elbírálni a bírósági károkozás kérdését. Ennek hiányában nem érvényesülhet a Ptk 349 (3) rendelkezése és ez az állapot jogalkotói mulasztás. Akkor lenne egyenlőség az eljárási szabályokat illetően, ha az államigazgatási szerv saját eljárásban lenne jogosult

12 véglegesen eldönteni saját károkozásának kérdését. Könnyen belátható, hogy ez elfogadhatatlan állapotot eredményezne. Ugyanilyen elfogadhatatlan a bíróság saját károkozásának elbírálására történt felhatalmazása. A másik lényeges különbség a határozatok jogerejében mutatható ki. Az államigazgatási jogkörben hozott határozatokhoz nem fűződik jogerő saját eljárásában, csak, ha a perindítási határidő elmúlik. A bírósági rendszerben a végső ítélet jogerős, anyagi jogerő kapcsolódik hozzá, az többé nem támadható. Az alkalmazható jogkövetkezményekben is jelentős eltérés mutatkozik. Addig, amíg az államigazgatási jogkörben hozott határozatok megsemmisítésre kerülhetnek a felülbíráló bíróság határozata alapján törvénysértés észlelésekor, és ennek eredményeképpen kártérítés is megállapítható, addig hasonló jogkövetkezmény jogerős bírósági ítélettel szemben nem létezik. Perújításhoz ebből a szempontból nem elég a bíróság hibájának léte, ezen túlmenően szükséges az eljárt bíró büntetőjogi elítélése is, továbbá annak bizonyítása ezen kívül, hogy a pervesztés ezen elítélés alapját képező bűncselekménnyel okozati összefüggésben állt. Tehát egyszerű jogszabály sértés semmiképpen sem eredményezi a jogerős ítélet megsemmisítését. Nem utolsó sorban éles eltérés mutatkozik a két fajta kár megítélésében is. Két mérce létezik, egyik a bírósági károkozásra egy másik a mindenki más által okozott kár megítélésére. Ennek részletezésével a következő pontban foglalkozok. Az államigazgatási szerv károkozásának megítélése nem különbözik az általános szabályoktól, tehát a Ptk 339 egyöntetűen működik, míg a bírósági károkozás csak kirívó jogellenesség esetén állapítható meg. A jogalkotó a bírósági kárfelelősségi formát az alkalmazotti, szövetkezeti tagi, képviselő és a megbízott ill. az államigazgatási jogkörben történt károkozására megállapított szabályok közé építette be, mint kvázi megbízotti, államigazgatási károkozást. A fentiekben részletezett okok miatt egyértelmű, hogy nem ide való a kérdés szabályozása, mivel rajta kívül az összes többi megjelölt károkozás vonatkozásában felügyeleti joga van, mint a végső jogvitát eldöntő hatalmi ágnak. A jogalkotó egyébként maga is úgy gondolta, hogy a bírósági károkozás reparálását illetően nem alkalmas a Ptk szabályozás az igények tömeges rendezésére, melyet a kárpótlási eljárás során alkalmazott technikája igazol. Az 1990. évi XXVI. törvény alapján a bíróság kérelemre igazolta, hogy a kérelmezőt elítélték, és ezt az elítélést az 1990. évi XXVI. törvény 1. -ának (1) bekezdése alapján semmisnek kell tekinteni. A hivatkozott törvény 6. (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy e törvény értelmében semmisnek tekintendő elítéléssel érintett személyek kárpótlásáról külön törvény fog rendelkezni. Ennél a pontnál annyiban mindenképpen szükséges egy pillanatra elgondolkodni, hogy ugyanez az Alkotmány volt hatályban akkor is, amikor a kárpótlási törvények által megjelölt időszakban a törvénysértő bírósági ítéletek születtek, és amelyek létét utólag elismerték. Egy dologban azonosak mind a mai napig, függetlenül a több időközi módosítástól, mégpedig abban, hogy a bíró személyes felelősségének hiánya a rendelkezések között elfér, és mindaddig, amíg nem deklarálja a jogalkotó, hogy törvénysértő eljárás esetén az eljáró bíró személyében felel, addig a koncepciós pereknek mindig meglesz a bírósági oldalon a személyi feltételrendszere. Nem is kívánok régebbi példákat idézni, de a napjainkban tapasztalható politikai csatározások eredőjeként a bíróság működése külső nyomás alá is kerülhet, mely ha nem áll ellen ilyen kísérleteknek, ilyen perek születhetnek, jelenleg szankciója sem lenne ennek a következménynek. Minden állampolgár alapvető érdeke, hogy a bíróságok működése független legyen és ennek legalapvetőbb záloga a bíró személyes büntető és polgárjogi felelősségének kell lennie, mint mindenki más független felelős jogalanynak. Ez a felelősség, elévülését tekintve

13 akkor lenne korrekt, ha az általa elbírált cselekmények elévülési szabályaival azonos szabályok szerint évülne el, ami jelezné a hatalmi ág súlyának megfelelő felelősséget. A jelen pontban részletezett rendszerbeli elhelyezésből egyébként a következő abszurditások következnek: Az ebbe a kategóriába sorolt károkozásokat egymással azonos szintre helyezi a jogalkotó, anélkül, hogy az igényérvényesítés azonos feltételeit biztosítaná. Ez a helyzet csak akkor lene elfogadható, ha a feleken kívüli harmadik fél lenne jogosult a vitát elbírálni, mely a rendszerből hiányzó feltétel jelenleg. Alkotmányos alapelv a bíróság pártatlan és részrehajlás nélküli eljárásának a kötelezettsége. Mivel a jogalkotó ide helyezte külön eljárási szabályok nélkül a bírósági károkozást, ebből az következik, hogy a bíróság saját károkozásának kérdésében jár el, ebből következően a bíróság pártatlanságának és részrehajlástól mentességének biztosítása nem valósítható meg. Ebben az sem játszik szerepet, hogy nem ugyanaz a bíróság dönt a saját károkozásának kérdésében, hanem másik bíróság, de az az általánosan kötelező eljárási alapelv, amely az irányadó joggyakorlat követésére kötelezi az egyes bíróságokat, ugyanazt az eredményt váltja ki, mintha ugyanaz a bíróság döntene saját károkozásának kérdésében. Ez egyértelműen felfedezhető a rendelkezés alapján kialakult joggyakorlat vizsgálata során. Mindebből az következne, hogy a Legfelsőbb Bíróság által hozott jogsértő határozattal kapcsolatos kárigény megítélésére, a károkozás rendezésére nincs magyar joghatóság. Ez az abszurditás lényege. A jelenlegi rendszer alkalmatlan a bírói, bírósági károkozás megítélésére, mert alkotmányos alapelvek megsértésén keresztül tudja csak ezt a feladatot ellátni, melynek eredménye szintén alkotmánysértő. Ez az alkotmánysértő állapot az előadottak alapján a bíróság előtti egyenlőség, a jogok egyenlősége, a bíróság előtti eljárásban a pártatlan és részrehajlás nélküli eljáráshoz való jog hiányában, a cselekmények azonos mérce szerinti megítélésének hiányában jelölhető meg, amely szükségessé teszi a bírósági jogkörben okozott kár megtérítési rendjének újra szabályozását. 7. A Ptk 349 (3) bekezdés kapcsán kialakított általános joggyakorlat, mint az állami irányítás egyik eszközének alkotmányellenessége. Úgy vélem, nem lehet kétséges az, hogy a Legfelsőbb Bíróság állandó joggyakorlat kialakításával előidézett jogfejlesztő tevékenysége ugyanúgy állami irányítás eszközének tekintendő, mint egy jogegységi határozat, mivel minden eljáró bíróság kénytelen követni, ugyanis végső soron a Legfelsőbb bírósághoz kerülő ügyeken keresztül ez az egységes joggyakorlat kikényszeríthető. Mint az előző pontban már utaltam rá a bíróságok éltek is azzal a kivételes lehetőségükkel, hogy saját károkozásuk következményeit olyan kis területre szorítsák, ahonnan gyakorlatilag alig maradt lehetőség a tényleges jogérvényesítésre, hiszen mérlegelési jogkörbe terelték a kárigények elbírálását. Olyannyira sikeres volt ezen tevékenysége, hogy a Ptk kommentárba is beépült, az alábbiak szerint: A Ptk. jelenleg hatályos szövege úgy rendelkezik, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A (3) bekezdése utal arra, hogy ugyanezeket a szabályokat kell alkalmazni a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is, feltéve, hogy a jogszabály másként nem rendelkezik. Az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének feltételei az alábbiak: - jogellenes magatartás - kár (államigazgatási tevékenységgel összefüggő) - okozati összefüggés

14 - vétkesség - a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható - a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket a károsult igénybe vette. Gyakran fordul elő, hogy a kártérítési igényt arra alapozzák, hogy a bíróság jogértelmezési tévedést követett el. A jogszabály eltérő értelmezése egymagában jogellenes és felróható magatartást nem valósít meg, ezért a téves jogszabályértelmezésen alapuló határozat meghozatala a hatóság alkalmazottja vétkességének megállapításához nem elegendő. Erre csak a nyilvánvaló és kirívó jogsértés esetén van jogi lehetőség (BH1996. 311.). A bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség megállapítása szempontjából a felróhatóság megítélése körében kettős követelmény érvényesül. Elvárható egyrészt a lelkiismeretes bírói munka, másrészt azonban érvényre kell juttatni az ítélkezés függetlenségének garanciális elvét. Egymagában az a körülmény tehát, hogy a bíróság határozata utóbb tévesnek, akár törvénysértőnek is bizonyult, nem vezethet annak megállapítására, hogy a meghozatalában közreműködő bíró vétkes magatartást tanúsított (BH1982. 140.). A kártérítési felelősségnek nem lehet jogalapja az, hogy a határozatot hozó szerv a jogszabály által megengedett mérlegelés eredményeképpen döntött. Csak akkor érvényesíthet kártérítési igényt a fél, ha megállapítható, hogy a határozatot hozó szerv felróható módon, kirívóan okszerűtlenül mérlegelve hozta meg határozatát (BH1986. 417; BH1992. 103.). Nyilvánvalóan alaptalannak minősül a hivatkozás, ha a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény kizárólag a jogerős ítélet tartalmán alapul (BH1993. 32.). Számomra teljesen megmagyarázhatatlan a kommentárból kibontakozó megkülönböztetés a bírósági károkozás jóval enyhébb megítélését illetően. A hibás jogértelmezés nem lehet alapja kártérítési igénynek. Akkor az orvost hibás diagnózis miatt milyen alapon lehet felelősségre vonnia ugyanennek a bíróságnak? Az utóbb törvénysértőnek bizonyult határozat sem lehet alapja a kártérítésnek. Számtalan esetben ítélkezik a bíróság olyan személyek felett, akik fel sem tételezték, hogy valamilyen cselekményük gondatlanul bűncselekményt eredményez, vagy harmadik személynek kárt, pl. rozsdás egyedi gyártású alváz javítása során egyedi azonosító jel vétlen eltávolítása. (Saját eseteim között volt rá példa) Kártérítés alapja csak akkor állapítható meg, ha a bíróság kirívóan okszerűtlenül mérlegelt. Ez nagyon súlyos gondatlanságot jelent. A gondatlan veszélyeztetés igen gyakori tényállása a büntetőjognak, amihez nemcsak a kirívó gondatlanság, hanem az elvárható gondosság megsértése szükséges. Hihetetlenül nagy a megítélések közti különbségek. Jogerős ítélet tartalma nem lehet alapja a kártérítés megállapításának. Amit korábban már említettem, az anyagi jogerő törvényesíti az eljárási törvénysértéseket is. Végső soron kizárja a kártérítési igény érvényesítésének lehetőségét, pusztán azért, mert a bírósági károkozást ugyanazon rendszeren belül bírálják el és ugyanazok, akik a kárt is okozták. A fenti kivételes szabályokat illetően fel kell hívnom T. Alkotmánybíróság figyelmét a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos azon jogkörére is, amely alapján jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését is jogosult megállapítani. Az alábbiakban ismertetni fogok olyan Európai Bírósági ítéleteket, melyekben pl. károkozást állapítottak meg tanúmeghallgatási kérelem elutasítása, irat-betekintési jog korlátozása stb. miatt, amelyek egyszerű eljárásjogi szabálysértések és az érintett államok nyilatkozataikban a bírói mérlegelés körébe tartozó aktusnak minősítették az eljárást, és ennek tükrében a fentiekben

15 részletezett felelősségi szabályokat figyelembe véve egyáltalán nem képezhetne kárfelelősséget a magyar bírósági joggyakorlatban sem. Ez viszont ellentétes a kialakult Európai Bírósági gyakorlattal és mivel csatlakoztunk azon nemzetközi szerződésekhez, melyek alapján a hivatkozott bírósági ítéletek megszülettek, ezért az ismertetett jogesetek tükrében a kialakított kivételes felelősségi szabályok ezen nemzetközi szerződések elvárásaiba is beleütköznek. Még egy kérdés érdemel figyelmet a bíróság által kialakított kivételes felelősségi szabályokat illetően, ez a bíróságok védett aktusának a kérdése. A bíróságok függetlenségének alkotmányos joga és kötelezettsége nem terjedhet ki minden olyan cselekményre, amelyet a bíróság végez ítélkezési eljárása során. Alapprobléma az, hogy nem került meghatározásra ez a védett aktus, amelyre ez a bírói saját belátás, meggyőződés szerinti ítélkezés koncentrálható. Álláspontom az, hogy ez nem lehet más, mint egy lezárt eljárást követő mérlegelési szabályokat betartó ítélethozatali procedúra. Az ítéletekben meg kell jelennie annak, hogy az eljáró bíróság döntési pozícióba került jogszerű mérlegelés után, és ebben a helyzetben dönthet belátása szerint. Ha nincs döntési alternatíva, akkor ilyen védett pozíció sem létezik, az eredménynek is számon kérhetőnek kell lennie. Ennek következtében az ezt megelőző eljárási procedúra egyik eleme sem tartozhat bele ebbe a védett pozícióba, mert azokat a jogszabály rendelkezései szerint köteles betartani nemcsak a felek és egyéb érdekeltek, de a bíró maga is. A bíróság hatáskörébe bele tartozik az eljárási szabályokat be nem tartó felekkel szembeni intézkedések meghozatala, bírságolás, kizárás a tárgyalásról stb., de a szubjektív alapú elfogultsági kifogáson kívül a szabályokat be nem tartó bíróval szemben semmilyen eljárásjogi eszközük a feleknek nincs. Azt pedig, hogy a bíró elfogult-e vagy sem, azt maga az érintett bíró jogosult eldönteni. Mindebből az következik, hogy az eljárásjogi egyenlőtlenség kiküszöbölése érdekében lehetővé kell tenni a közvetlen bírói kárfelelősség megállapíthatóságát is. Összefoglalva az előadottakat, a bíróságok a saját károkozásuk megítélésénél más mércét használnak, mint a mások ügyében alkalmazott eljárásuk során és ez a mérce rájuk nézve sokkal enyhébb, ami alkotmányellenes diszkriminációt eredményez a bíróság előtti egyenlőség eljárásjogi aspektusában és a jogegyenlőség anyagi jogi értelmében egyaránt. Mindaddig, amíg ez az állapot fennmarad, nem lehet jogbiztonságról, így jogállamról sem beszélni, bárki bűnös lehet, akármilyen jogellenes eljárás alapján, mert nincs olyan független és pártatlan szerv, amely a bíróság, a bíró mint önálló hatalmi ág visszaéléseivel szemben jogvédelmet nyújtana. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról rendelkező 1997. évi LXVI. törvény 5 -a az alábbi rendelkezést tartalmazza: 5. A hivatásos bíróval és az igazságszolgáltatásban való részvételével összefüggő cselekmény miatt az ülnökkel szemben büntető- és szabálysértési eljárást indítani vagy ilyen eljárásban kényszerintézkedést alkalmazni - a tettenérés esetét kivéve - csak a kinevező, illetőleg a választásra jogosult hozzájárulásával lehet. A hivatásos bíró és az ülnök mentelmi jogáról a szabálysértési eljárás tekintetében lemondhat. Amint a fentiekben kimutattam a bíró felelőssége büntetőjogi szempontból rendkívül korlátozott. Csak szándékos és célzatos visszaélés esetén vonható felelősségre. Ez kiegészül még a fentiekben szabályozott mentelmi joggal is. Ez a kiemelt védelem a korlátozott felelősséghez viszonyítva alkotmányos egyenlőtlenséget eredményez más, önálló felelősséggel rendelkező személyek, pl. közjegyző, ügyvéd, bírósági végrehajtó, orvos felelősségének megállapításához képest. A pótmagánvád intézményének bevezetésével valószínűleg meg fog nőni a bírók ellen emelt vádak száma, mely érvényesítését meggátolja

16 a fentiekben szabályozott mentelmi jog, mely jog biztosítása nem magyarázható alkotmányos indokokkal. Ez diszkriminációt jelent foglalkozás szerinti megkülönböztetés alapján, ami a korábban már idézett ehhez kapcsolódó alkotmányos rendelkezés tilalmába ütközik. Továbbá alkotmányellenessége abban is kimutatható szintén diszkriminatív okokból, hogy a választott bírókra, közjegyzőkre vonatkozóan ilyen védelem nem áll fenn, pedig ugyanazon szabályok szerint kötelesek azok is eljárni, mint a hivatásos bírák. A megjelölt rendelkezés kétszeresen is diszkriminál, ezért azt alkotmányellenesnek tekintem, és erre tekintettel kérem annak megsemmisítését. További indítványaim pedig a bíró tényleges felelősségének megállapíthatósága érdekében került benyújtásra, és ezen indítványok együttesen eredményezhetik azt, hogy a bíró felelősségének szabályai azonos szintre kerülhetnek mind anyagi jogi, mind eljárás jogi szempontból a hozzá hasonló felelősség alapján eljáró, független jogalanyok felelősségével. III. A bírói felelősség rövid történeti áttekintése A probléma történetiségét áttekintve, úgy tűnik, hogy két felelősségi rendszer alakult ki a történeti jogfejlődés során, amennyiben a felelősség megjelenését tekintjük kiindulásként, az egyik preventív, megelőző, a másik utólagosan szankcionáló. Felelőtlen bíráskodás Természetesen létezett felelőtlen bíráskodás is, melynek magyarázható okai voltak. Ennek talán legismertebb formája az ókori Athénban működött. A bíróságok 201, 301, 501 főből, ill. a teljes népgyűlésből állhattak. A bíróságok tagjává az az athéni polgár válhatott, akinek mindkét szülője athéni volt és a 30. életévét betöltötte. Az ilyen feltételekkel rendelkező polgárok közül minden év elején kisorsoltak 6000 embert, kizárólag férfit, akik közül minden ülésnap előtt szintén kisorsolták a fentiekben meghatározott számú bíróság tagjait, akik kötelesek voltak aznap bíráskodni. Mindez az eljárás ill. a bíróság létszámának nagysága a megvesztegetés kizárását szolgálta. Az ítéletek titkos szavazással születtek, miután a peres felek azonos jogok alapján előadták érveiket, hivatkozásaikat a bíróság előtt. A szavazási procedúra Arisztotelész leírásából tudva rendkívül precíz volt, nehogy érvénytelen eredményre vezessen a szavazás. A felelőtlen bíráskodás oka egyértelműen az volt, hogy a nép közvetlenül gyakorolhatta a bíráskodás jogát, s mivel a szuverenitással is maga rendelkezett, ezért saját önkorlátozásáról beszélni teljesen értelmetlen. Mivel az eljárási rend csak kereteiben biztosított azonos jogokat, továbbá a politikai leszámolás eszköze is a bírósági eljárás volt, ezért a bíráskodásban részt vevők személyi pártatlansága csak ritkán állt fenn, ami jelentősen torzította az ítéletek megalapozottságát. A történelem legigazságtalanabbnak tartott eljárásai is ebből az időből maradtak fenn, gondolok itt a Miltiádész a marathoni győző vagy akár Szókratész elleni perekre, de saját korában Athén a legigazságtalanabb perében un. Arginuszai-per halálra elítélte és kivégezte a peloponnészoszi háborúban győztes athéni flotta parancsnokait, melynek következtében Athén el is veszítette a háborút. Az ítélet napján tisztséget viselők közül egyedül Szókratész tiltakozott az ítélet ellen. Ezt az ügyet csak azért említettem, mert egy igazságtalan ítélet képes ilyen és hasonló következményeket okozni. Figyelemre méltó a bíróságok jelentőségéről nyilatkozó Arisztotelész véleménye: A solóni államrendből egyébként a következő három pont látszik a legdemokratikusabbnak. Az első és legfontosabb, az hogy megtiltotta az adósrabszolgaságot; azután az, hogy lehetővé tette mindenki számára, hogy a sérelmet szenvedettekért elégtételt követeljen; a harmadik és mint

17 mondják, leginkább ennek következtében nőtt meg a tömeg ereje a bírósághoz való fellebbezés. Mert ahogy a nép ura lett a szavazókorongnak, úgy ura lett az államnak is. Az angolszász jogfejlődésben hasonló elv alakult ki a bíróságok fontosságát illetően, éppen ezért a bírák szerepét nem lehet eléggé kiemelni egy társadalom egészséges működésének szempontjából. A történelem során máskor is megjelent hasonló, korlátlan felelősségű bíráskodás is gondolok a Francia forradalom konventjére, amely törvényhozó, végrehajtó és bírói szervezet volt együtt, a szuverenitás koncentrált megtestesítője. A történelemnek ez a korszaka úgy is maradt fenn, mint a guillotine használatának fékezhetetlen időszaka. Ebbe a kategóriába lehet sorolni az ötvenes évek koncepciós pereinek időszakát is, mivel a bíróságok döntéshozatalára a hatalom közvetlen utasításai alapján került sor. A meglévő különbség viszont óriási abban a tekintetben, hogy nem közvetlenül a hatalom bíráskodott, hanem a meglévő és korábban ilyen eljárásokat nem alkalmazó bírósági rendszer. Ez a körülmény valószínűleg nem állt volna elő, ha az ítéletek meghozatalában részt vevő bírók személyükben felelősek lettek volna a hozott ítéleteikért. Az én megítélésem szerint az ilyen bírók nem különböznek a köztörvényes bűnözőktől, egyszerűen gyilkosok voltak bírói köntösben. A bírói tévedések kialakulását megelőző preventív rendszer Ez a kezelési technika az angolszász jogrendszer precedens rendszerű igazságszolgáltatása során alakult ki és működik jelenleg is. Ennek több eleme van, a bíró kiválasztása, a precedens rendszerből adódó korlátok, továbbá több évszázados etikai normák, mely elemek együttesen megelőzik azt, hogy olyan jellegű hibák keletkezzenek, melyeket a későbbiek során a magyar ítélkezési gyakorlattal kapcsolatban be fogok mutatni. Bírák kiválasztása Az angol jogászképzés korábban nem egyetemeken folyt, hanem a bírói-jogászi kar tartotta fenn ezt a monopóliumot magának. Évtizedekig kellett egy jogásznak ezekben az un. Inn -ekben tanulnia, dolgoznia, melyben a képzés jogeseteken keresztül történt a vita módszerével. Ennek során a hallgató pontos képet kapott a bírók által alkalmazott módszerekről, megismerte a precedens képzés szabályait és a hatályos jogot a precedensek rendszerét -, valamint az egyéb jogalkotásra jogosultak által hozott és a bírók által akceptált rendelkezéseket. Ranglétrán haladtak felfelé, míg serjeant-at-law-vá fel nem avatták, mely a bírói kinevezés feltétele volt. Jelenleg is megfigyelhető ez a fajta kinevelés, mivel a jogot végzetteknek jogosultságot kell szerezniük felsőbb bíróságok előtti képviseletre, ezt is hosszabb joggyakorlattal lehet elérni, így válnak barristerekké, azaz felsőbb bíróság előtt képviseleti joggal rendelkező ügyvéddé. A senior barristerekből kerülnek ki hosszú joggyakorlat után a bírók, mely kinevezés a jogászi pálya csúcsát jelenti. A bírói kinevezés a szakmai körből indul, melyre tekintettel csak olyan barristereket jelölnek eleve, akik hosszú éveken keresztül bizonyították szakmai hozzáértésüket. Precedens rendszer Bacon aforizmájával élve az ítéletek a törvényeknek, s a törvények az államnak horgonyai. Ez a személet azt jelenti, hogy a jogtétel csak annyiban jog, amennyiben az a jogesetből levonható. Az írott jog csak jelzi az élő törvényt, de annak a jogeset a próbaköve. Mindebből az következik, hogy az új törvénynek kell megállnia a helyét az angol esetjog doktrínakincse előtt és nem fordítva. Ha a törvényhozás csak előjátéka a jogalkotásnak, akkor az írott jog, a törvény csak az esetjog kegyelméből él. A kontinentális jogrendszerekben pontosan fordítva történik mindez, azaz az írott jogot kész jognak tekintik, melyre tekintettel a jogalkalmazás magától értetődő következmény. Ebből az összehasonlításból talán érzékelhető az angol bíró hozzáállása saját jogához, melyet minden egyes esetben meg kell találnia ügyenként. Segítségére csak az elődök munkássága során

18 megítélt jogesetek és az azokból leszűrhető jog áll, viszont tevékenysége során tekintettel kell lennie a jövő nemzedékekre is, akik az Ő munkásságát, mint jogot teremtő tevékenységet vizsgálják és a későbbiek során hivatkozhatnak rá. Ennek következtében presztízskérdés az eljáró bírónak a helyes jog megtalálása, mely belülről fakadó, a fentiekben megjelölt körülmények által kikényszerített erkölcsi felelősség. Ilyen korlátok között a jog fejlődése apró lépésekben történik, alapvetően konzervatív, de megbízhatósága a bírók hozzáértésén keresztül nem vitatható. Anyagi jogi vonatkozásban jogsértést nehezen lehet elkövetni, mivel kodifikált joganyag nem, csak kodifikált esetek léteznek, minden eset pedig valamiben különbözik a többitől, melyre tekintettel azonos döntések kényszere csak ritkán adódik. A rendkívül alapos indoklási kötelezettség pedig kellő magyarázattal szolgál a döntést illetően, mely kiemelkedően fontos eleme az ítéleteknek, mivel azokban található a precedens lelke a ratio decidendi. Az indoklás soha nem hagy kétséget afelől, hogy a bíróságnak döntési alternatívája volt. Egy angolszász bíró jogsértést ennek következtében az eljárásjogi szabályok vonatkozásában tud elkövetni. Ilyen szabályszegés lehet pl. a peres felek eljárási jogai gyakorlásának akadályozása, a perbe történő túlzott mértékű beavatkozás. Egy ilyen esetben a fellebbviteli bíróság a következőket állapította meg: az a bíró, aki maga folytatja le a kihallgatást, vagyis úgymond arénába száll, ki van téve annak, hogy látását elhomályosítja a küzdelemben felvert por. Önkéntelenül is megfosztja magát a nyugodt és higgadt szemlélődés előnyétől. Az egyik ügyben, amikor az eljáró bíró olyan sokszor szakította félbe a bizonyítékok előterjesztését, hogy az a védőt akadályozta, eljárását olyan komoly etikai hibának tekintették, hogy a Lord Kancellár javaslatára le kellett mondania bírói tisztéről!!! Azon túl, hogy preventív rendszerű biztosítékai vannak a törvényes eljárásnak utólagos szankció is létezik amely a fenti példából is látható, nagyon komoly következményekkel járhat. A hibás bírói eljárás megelőzésének utólagos szankciókkal történő kikényszerítése Ahol nem alakult ki a jogfejlődésnek olyan stabil és egyenletes rendszere, mint Angliában, ott nem is precedens rendszerű az igazságszolgáltatás, így az eljáró bírók kész törvények formájában kapják a jogot, mellyel kapcsolatban az a feladatuk, hogy adaptálják azokat az eléjük kerülő tényállásra. Ez a körülmény magában hordozza annak veszélyét, hogy leegyszerűsödik a jogalkalmazás és ehhez szükséges személyi állománnyal kapcsolatban is kisebbek az elvárások. A szakmai problémák szinte mindenütt megjelennek. A kiválasztás másfajta rendszere, a jogalkalmazás során a bíró feladatának csökkentése a bírói presztízst is csökkenti, ami a bírók javadalmazásában is megjelenik. Ilyen körülmények között tág tere lehet a bíróság által elkövethető hibáknak. Nemcsak eljárásjogi, hanem anyagi jogi jogsértés is elkövethető, éppen ezért nehezen érthető, hogy a preventív biztosítékok hiányában manapság miért zárják ki az utólagos szankciók lehetőségét a jogszerűség és a jogbiztonság érvényesítésének eszköztárából. A hibás bírói működés utólagos szankcionálása egyébként igen korán megjelent, már Rómában is alkalmazták. Justiniánus Institutiójába is bekerült: Ha a bíró a pert magáévá tette, nem lehet őt olyannak tekinteni, mint aki egyenesen bűntettből eredőleg van kötelezve, de mivel nem is szerződés folytán került kötelezettségbe s bizonnyal úgy vehető, hogy elkövetett valami hibát, még ha tudatlanságból kifolyólag is, tehát olyan lesz a helyzet, mintha bűncselekmény alapján felelne s akkora büntetést fog elszenvedni, amekkorát az ítélethozó az ügyből kifolyólag méltányosnak lát. Ez a felelősség ezek szerint kiterjedt a gondatlanságból elkövetett hibákra is, pedig Rómát illetően nem igazán lehet demokratikus jogállamról beszélni. A középkori nyugat európai jogfejlődés során a hibás bírói ítéletekkel kapcsolatban a felügyeletet gyakorló tisztségviselőhöz, végső soron a királyhoz lehetett panaszt tenni nem az ítélet, hanem a bíró ellen, akit bizonyítottság esetén meg is büntettek.

19 A későbbi jogfejlődés során a bíró közvetlen felelősségét felváltotta a fellebbezés joga az ítélettel szemben, a bíró felelősségének helyébe a bíróság, végső soron az állam felelőssége került, különböző formában és súllyal. Ezt nem lehet véletlennek és a fejlődés magától értetődő következményeként tekinteni. Ennek elsődlegesen politikai okai voltak és vannak. Itt szeretnék visszautalni, és párhuzamot vonni az athéni felelőtlen bíráskodás rendkívül káros következményeivel. Számtalan esetben megfigyelhető, hogy a politikai küzdelmek bírósági eljárás formáját öltik magukra és ott fejeződnek be valamely politikai érdekcsoport akarata szerint. Csak utalni kívánok a náci Németország bíróságaira, amelyek kiszolgálták a rezsim érdekeit. hasonló a helyzet a szovjet, és egyéb kelet európai szocialista államok koncepciós pereivel és még sorolhatnám a példákat. Mindenki elismeri, hogy törvényellenes eljárások folytak, emberek haltak meg ártatlanul ennek következtében, de ezzel kapcsolatosan az eljárt bírók felelősségre vonása nem történhetett meg. Mindaddig, amíg a bírák felelőtlensége fennáll, ez a veszély folyamatosan fenyegetni fog és gyakorlatilag az Alkotmány minden deklarált szabadságjogának érvényesítését képes lesz meggátolni. Ez viszont azt jelenti, hogy egy demokratikus jogállamként megjelölt ország állandó fenyegetettségben működhet a szabadságjogok biztosítását illetően. A jelenkori jogfejlődés egyesült európai iránya a bírói felelősség erősítésének irányba mutat, melyet általános elvként meg is fogalmaztak, melyekre T. Alkotmánybíróság is hivatkozik az 54/2001. (XI. 29.) AB határozatában. A bírói függetlenség azonban nem jelent "felelőtlenséget". A már hivatkozott Ajánlás és az Európa Tanács által 1998. július 8-10. között megszervezett többoldalú találkozón elfogadott I. Európai Charta a bírák jogállásáról (a továbbiakban: Charta) egyaránt kiemeli, hogy a bíró köteles az ügyekben a törvények helyes alkalmazásán túl "rendelkezésre állásáról" is tanúbizonyságot tenni, vagyis az ügyek elbírálásához szükséges időn belül döntést hozni, amelyet széleskörűen és alaposan, világosan meg kell indokolnia, köteles a szakmai hozzáértés magas színvonalon tartására, önmaga képzésére. Azzal az értelmezéssel, miszerint a fentiekben hivatkozott ajánlás alapján a bírák felelőssége csak fegyelmi jellegű lehet, azért nem értek egyet, mert ellenkezik pl. az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatával. Ez a joggyakorlat nemcsak az ügyek elhúzódása miatt állapított meg felelősséget, hanem egyéb kisebb eljárási, ill. anyagi jogi jogsértések miatt is. Csak néhányra hivatkozok ezekkel kapcsolatban: Ingrid Hoffmann Ausztria elleni ügye (1993. 06. 23.) megítélt kárpótlás 75.000 ATS Ebben az ügyben a Bíróság megállapította, hogy az osztrák Legfelsőbb Bíróság egyezményellenesen járt el 8. és 14. cikk vonatkozásában -, amikor az első és másodfokú bíróságok ítéletét megváltoztatva a megállapított tényekkel is ellentétesen fogadott el tényállást, ami a hibás döntéshez vezetett. A jogvita tárgya az elvált kérelmezőnél a Legfelsőbb Bíróság - ellentétesen az alsóbb Bíróságokkal - megváltoztatva a gyermekelhelyezést, az apánál helyezte el őket, az anya vallásának megváltoztatása miatt. Dombo Beheer B. Hollandia elleni ügye (1993. 10. 27. ).) megítélt kárpótlás 40.000 NLG A kérelmező vállalat kártérítési pert indított a vele szerződésben volt bankkal szemben, mert az megtagadta fizetési megbízásai teljesítését. Az ügyben eljárt bíróságok csak a bank által bejelentett tanút hallgatta meg a szerződéssel kapcsolatos körülményekről, a kérelmezőt képviselő igazgatót nem. Az ítélet a keresetet elutasította, a Legfelsőbb Bíróság pedig helyben hagyta az ítéletet azzal az indoklással, miszerint a bíróság szabadon értékelhette a bank által benyújtott bizonyítékokat. Ezzel az eljárással az egyezménynek a tisztességes bírósági eljárásról rendelkező 6. Cikk. 1 -át sértették meg. Fredin Svédország elleni ügye ( 1994. 02. 23.) Nem vagyoni kár megtérítést írta elő

20 Az egyetlen fokban ítélkező legfelsőbb közigazgatási bíróság elutasította a kérelmező szóbeli tárgyalás tartására irányuló kérelmét, mellyel az egyezménynek a tisztességes bírósági eljárásról rendelkező 6. Cikk. 1 -ának előírásait sértették meg. Lala Hollandia elleni ügye ( 1994. 09. 22. ) Nem történt kárpótlás A fellebbezési bíróság elutasította a vádlott távollétében a védelem védő által történő ellátásának engedélyezését, mellyel az egyezménynek a tisztességes bírósági eljárásról rendelkező 6. Cikk. 1 -ának előírásait sértették meg. A jogsértést megállapította a bíróság, mely önmagában elégséges elégtételnek minősült adott ügyben. Ruiz Torija Spanyolország elleni ügye (1994. 12. 09.) megfelelő kárpótlás került megállapításra Polgári eljárás során a fellebbezési bíróság ítéletében nem foglalkozott az elévülésre vonatkozó, első fokon előterjesztett érvekkel, mellyel az egyezmény a tisztességes bírósági eljárásról rendelkező 6. Cikk. 1 -ának előírásait sértették meg a bíróság indoklási kötelezettségének elmulasztása miatt. Hiro Balani Spanyolország elleni ügye (1994. 12. 09.) megfelelő kárpótlás került megállapításra A Legfelsőbb Bíróság polgári eljárás során érdemi ítéletében elmulasztotta, hogy az első fokon tett előterjesztéssel foglalkozzék, mellyel az egyezmény a tisztességes bírósági eljárásról rendelkező 6. Cikk. 1 -ának előírásait sértették meg a bíróság indoklási kötelezettségének elmulasztása miatt. Jamil Franciaország elleni ügye ( 1995. 06. 08. ) 50.000 Frank kárpótlást ítéletek meg A Francia büntető fellebbezési bíróság az időközben hatályba lépett súlyosabb intézkedések kiszabásával megsértette az egyezmény 7. Cikk 1. pontját, amely tiltja a büntető törvény visszamenőleges hatályú alkalmazását Kerojarvi Finnország elleni ügye ( 1995. 07. 19. ) 70.000 Finn márka kárpótlást ítéletek meg A Finn Legfelsőbb Bíróság megsértette az egyezménynek a tisztességes bírósági eljárásról rendelkező 6. Cikk. 1 -ának előírásait azzal, hogy a folyamatban lévő perben a kérelmező nem tanulmányozhatta az iratokat. Mint a fenti kiragadott - példákból is látszik az Európai Emberi Jogi Bíróság a perbe vont állam felelősségét nemcsak az ügyek elhúzódásának okából, hanem az elfogadott alapelvekkel ellentétes joggyakorlat eltűrése miatt is megállapította. Ilyen alapelvek a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, ami nyilvánvalóan magában foglalja az eljárási jogok és az anyagi jog helyes alkalmazását, a pártatlanságot, mindazt melynek betartása esetén jogbiztonságról lehet beszélni, és ez teszi az államot jogállammá. Mint ismeretes Magyarország is csatlakozott az Európai Unióhoz, de már korában is kötelezettséget vállalt az egyezmény normáinak figyelembe vételére a hazai jogalkotás során. Mivel az Unió bíróságai a bírósági felelősségét teljesen eltérően ítélik meg, a jelenlegi kizárólag fegyelmi ill. korlátozott kártérítési jellegű felelősségi szabályozáshoz képest, ezért a bírói felelősség Uniós joggyakorlatának megfelelő szabályozása Magyarország szerződésből adódó kötelezettsége is. Magyar jogfejlődés vázlata bírói felelősség szempontjából A bírói felelősség alakulását a hazai joggyakorlatban az alábbi jogszabályok tanúsítják: I. László III. dekrétuma A bírák pecsétküldéséről