AZ ANÓDFOLYAMATOK LABORATÓRIUMI ÉS ÜZEMI VIZSGÁLATA AZ ALUMÍUMELEKTROLÍZISBEN Készítette: Dr. Horváth János Vegyészmérnöki és Anyagtudományi Doktori Iskola Pannon Egyetem Veszprém 2013
I. Bevezetés és célkitűzések Ez a munka fizikai-kémia és az elektrokémiai technológiák elveire épül. Ebből az alapokból kiindulva az alumíniumelektrolízisre, mint egy kriolit-timföld olvadékban végbemenő elektrokémiai folyamatra tekintettem, amelynek során kémiai és elektrokémiai folyamatok játszódnak le, amelyek meghatározzák az elektrolízis folyamatát és hatékonyságát. Ez a kutatói munka két fő területre terjedt ki, egyrészről üzemi vizsgálatokkal, üzemi mérésekkel támogatni az alumíniumkohók technológiai fejlesztéseit, másrészről laboratóriumi vizsgálatokkal tisztázni az elektrolízis folyamattani alapjait, hozzájárulva az elektrolízis során végbemenő folyamatok megismeréséhez. A Fémipari Kutató Intézetben, majd később az Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet Alumíniumkohászati Osztályán intenzív és magas színvonalú laboratóriumi kutatói munka folyt, elsősorban a kriolit-timföld olvadékok fizikaikémiai tulajdonságainak meghatározása céljából. Ezzel párhuzamosan folytak az üzemi kísérletek és a laboratóriumi mérések az energiafelhasználás csökkentésére és az áramhatásfok javítására. Az alumínium ipari előállítása a Hall-Heroult eljáráson alapul, amely a timföld elektrokémiai redukcióját jelenti kriolit olvadékban 960 ºC-on. A timföld nagy képződési entalpiája miatt az elektrokémiai redukció nagyon energiaigényes eljárás, ezért a kutatás-fejlesztés fő iránya az energiafelhasználás csökkentésére irányult. Ezért az ezen a területen végzett kutatás fő céljának mindig magában kell foglalnia az energia felhasználásának csökkentését. A fajlagos energia felhasználás csökkentésére két mód kínálkozik, az egyik az, hogy növeljük a folyamat áramhatásfokát, a másik, hogy csökkentsük az elektrolizáló kádak feszültségét. Az áramhatásfok összetevőinek elemzése azt mutatta, hogy az áramhatásfok egyetlen elektrolízis kísérlettel az előforduló másodlagos folyamatok miatt nem határozható meg. A feladat az volt, hogy vizsgáljuk a részfolyamatokat, szem előtt tartva a gyakorlati megvalósítást. Már az indulásnál nyilvánvaló volt, hogy elsődlegesen az elektrokémiai módszerek lesznek alkalmasak a vizsgálatokra, mert a mérési eredmények közvetlenül a kriolit-timföld rendszerből kaphatók meg. 2
A nehézség az is volt, hogy nem állt rendelkezésünkre olyan szerkezeti anyag, amelyből a laboratóriumi vizsgálati cella megépítésére és az elektródok burkolatának kialakítására lett volna lehetőség és ami ellenáll az agresszív kriolit-timföld olvadéknak a 950-1000 ο C hőmérsékleten. Nagyszámú előkísérlet után a bornitridet találtuk megfelelőnek, mert az ellenálló volt a fluorid olvadékkal szemben és jelentős villamos szigetelő tulajdonsággal is rendelkezett ilyen magas hőmérsékleten. Különböző laboratóriumi cellákat készítettünk az áramhatásfok meghatározására az elektrolízis kísérletek céljaira. Több cella változat és mérési módszer is alkalmazásra került, de be kellett látni, hogy laboratóriumi körülmények között - a lejátszódó számos mellékreakció miatt - nem lehet olyan eredményeket elérni, amelyek összevethetőek az ipari eredményekkel és tapasztalatokkal. Ezért az egyes részfolyamatok vizsgálatára kellett koncentrálni, hogy azok ismeretéből építsük fel és határozzuk meg a laboratóriumi áramhatásfok értékét. A folyamattani alapok vizsgálata voltammetriás elektrokémiai módszerrel, grafit anódon a polarizációs görbék felvételével kezdődtek és ezzel párhuzamosan került sor az áramhatásfokot befolyásoló kémiai és elektrokémiai folyamatok vizsgálatára és az eredmények elemzésére is. Az elektrolizáló kádak feszültségkomponenseinek 40-45%-át kitevő elektrokémiai komponensek mérése és az elektrolízis technológia paramétereivel való összefüggésük meghatározása nagy gyakorlati és elméleti jelentőségű az elektrolizáló kádak feszültségének meghatározása szempontjából. Sajnos üzemi mérési módszer nem állt rendelkezésre és az irodalomban üzemi kádakra vonatkozó mérési eredmények sem kerültek publikálásra, ezért első lépésben módszert kellett kifejleszteni az elektrokémiai komponensek mérésére, majd az üzemi paraméterekkel való összefüggésének meghatározására. Az elektrolízis folyamatszabályozása egy képzett ellenállás-mérésen alapul, az elektrolizáló kádban végbemenő elektrokémiai reakciókat leképező feszültségkomponenseket - az egyensúlyi potenciált és az anód-katód túlfeszültséget - konstansnak, az elektrolízis paramétereitől függetlennek tekintik. 3
Az elektrokémiai folyamatokhoz tartozó feszültségkomponenseket együttesen 1,55 1,75 V közötti, konstans értékre állítják be. Ez a beállított érték üzemenként a megadott tartományon belül változhat. Az üzemekben a szokásosan beállított tartománnyal szemben laboratóriumi méréseinkben az elektrokémiai komponensek 1,18-2,56V értékek között változtak. Ésszerű feltételezés volt, hogy ez a jelentős változás a laboratóriumi elektrokémiai komponensek értékében megjelenik az üzemi elektrokémiai komponensek értékében is. Ez a jelentős feszültségváltozás és az elektrolízis technológiai paraméterei közötti összefüggésben is meg kell, hogy jelenjen. II. Kísérleti és vizsgálati módszerek Az áramhatásfok folyamattani alapjainak vizsgálata Az áramhatásfok csökkenését okozó folyamatokat a laboratóriumi vizsgálatok során három részfolyamat vizsgálatára lehetett osztani: 1) Kísérleti cellát és analitikai módszert fejlesztettünk ki az visszaoldódott alumínium és nátrium oldhatóságának meghatározására kriolit-timföld olvadékban. A visszaoldódott alumínium és nátrium CO 2 gázzal lejátszódó reakciója is vizsgálatra került az üzemben alkalmazott elektrolit összetételnél és hőmérsékleten. A visszaoldódott fémek (alumínium, nátrium) reakciója meghatározta a reoxidációs folyamat sebességét és megadta az áramhatásfok csökkenést okozó folyamat egy komponensét. 2) Az ionos formában jelenlevő visszaoldódott alumínium depolarizációs hatását az anódfolyamatban árammegszakítás módszerével határoztuk meg. Ezen másodlagos az anódon végbemenő elektrokémia folyamat áramsűrűségének meghatározására került sor, az irodalomban az alumínium (I) monofluorid részecskékre közölt aktivitási adat felhasználásával. 3) A katódfolyamat vizsgálatában már a korábbi vizsgálataink során megállapítást nyert, hogy a nátriumfluorid felhalmozódik az olvadt alumínium/elektrolit határrétegben, ami az áramhatásfok csökkenését okozza a katódfolyamatban. Ezen a határrétegen 4
keresztül játszódik le az elsődleges elektrokémiai folyamat, az alumíniumot tartalmazó részecskék redukciója. Itt megy végbe a másodlagos reakció is, a nátrium átlépése az olvadt alumíniumba. A három különböző célú laboratóriumi kisérlettel kapott részeredmény meghatározta a veszteségeket az áramhatásfok csökkentésében és a részarányukat a veszteségben egyenletekkel is leírtuk. Ezeket a laboratóriumi méréseket kiegészítették azok a mérések, amelyeket kutatói együttműködés keretében a egyetemek végeztek el. Mérési módszer az elektrokémiai komponensek meghatározására Az üzemi elektrolizáló kádak folyamatszabályozásának előkészítésekor azok elektromos paramétereinek teljes körű mérésére került sor. Ekkor nyílt lehetőség nagyszámú mérés lefolytatására, az üzemi alumínium elektrolizáló kádak áram-feszültség karakterisztikájának vizsgálatára és azokból az adatokból az I=0kA-re történő extrapolált feszültség meghatározására. Ezen karakterisztikák felvételére egy, az Aluterv-FKI-ban kifejlesztett 16-csatornás mérésadatgyűjtő és feldolgozó rendszerrel nyílt lehetőség különböző konstrukciójú és üzemvitelű elektrolizáló kádakon. Az extrapolált feszültség értékeit a felvett áram-feszültség karakterisztikákból az I=0kA-re történő extrapolációjával határoztuk meg. Üzemi mérések tapasztalata azt mutatta, hogy nem szükséges a teljes karakterisztika felvétele. Megállapítást nyert, hogy a szériaáram 40-45%-os, négy-öt lépcsőben történő csökkentése elegendő az extrapolált feszültség meghatározására. Ezen vizsgálati eredmények értékelésével bemutatható, hogy a kapott extrapolált feszültség értékek alkalmasak a technológiai rendellenességek kimutatására (a timföldadagolás kontroljára, anódkinövés kimutatására), az áramhatásfok becslésére és az üzemvitel stabil tartományának meghatározására. Az eredmények azt is mutatták, hogy a számított elektromotoros erő (EME) mindig nagyobb volt, mint a mért extrapolált feszültség 2-8% timföldkoncentráció tartományban. Az eltérés okainak magyarázatára a laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek a felhasználásával került sor. 5
A különbség fő oka a visszaoldódott alumínium anódon végbemenő depolarizációja volt. A kádellenállás változását az idő függvényében is vizsgálva az tapasztaltuk, hogy a szériaáram már kismértékű változásának hatására a kádellenállás nem követi az Ohm törvényt. Az okok és az eltérések megállapítására további vizsgálatokat végeztünk. III Tézis pontok Elért eredmények az áramhatásfok folyamattani alapjainak vizsgálatában 1) A visszaoldódott fém két komponensből: alumíniumból és nátriumból áll, amelyek szétválasztására és a koncentrációjuk meghatározására kísérleti berendezést és analitikai módszert dolgoztam ki. Az új mintavételi eljárás és az újonnan kifejlesztett analitikai módszer tette lehetővé, a két fém kriolitban való oldhatóságának meghatározását, alapul szolgálva a reoxidációs folyamat sebességének meghatározására is. 2) A reoxidációs folyamat paramétereinek vizsgálata során az üzemben is alkalmazott különböző hőmérsékleteken és különböző elektrolit összetétel mellett meghatároztam a visszaoldódott fémek kölcsönhatását CO 2 gázzal. Ha a konvekciós hatás elhanyagolható volt, mert a bevezetett CO 2 gáz nagy távolságra volt az olvadt alumínium felületétől, akkor a határrétegen keresztüli diffúzió volt a sebességmeghatározó folyamat. Ha a CO 2 gáz megzavarta az alumínium/elektrolit határfelületét, akkor a konvekciónak köszönhetően mind a nátrium, mind az alumínium koncentrációja nőtt az elektrolitban, és megnőtt a reoxidációs folyamat sebessége is. Az iparban alkalmazott elektrolit összetételre, hőmérsékletre és modellezett anód-katód távolságra összefüggést kaptam és a folyamatot leíró egyenlet meghatározta a reoxidációs folyamat részarányát is az áramhatásfok csökkenésben. Megállapítottam, hogy ez a részfolyamatot lényegében egy atomos oldódás és az oldhatóságot az adott hőmérsékleten és elektrolit összetétel mellett a gázok által okozott konvekciós transzport határozza meg. 6
3) Az ionos állapotban visszaoldódott alumínium depolarizációs hatását mértem grafit anódon árammegszakítási technikával. Meghatároztam az anódon végbemenő másodlagos elektrokémiai reakció anódos áramsűrűségét. Ennek ismeretében meghatároztam az irodalomban közölt aktivitási adat felhasználásával az anódreakcióban résztvevő visszaoldódott ionos formában levő alumínium részarányát az áramhatásfok csökkenésben. 4) Megállapítottam, hogy a nátriumfluorid felhalmozódik az olvadt alumínium/elektrolit határrétegben, és ez okozza a csökkenést a katódfolyamat áramhatásfokában. A katódfolyamatban elsődlegesen végbemenő elektrokémiai folyamat az alumíniumtartalmú komponensek redukciója, amely ezen a határrétegen keresztül megy végbe. Itt játszódik le katódfolyamat másodlagos elektrokémiai folyamata, az áramhatásfokot csökkentő nátrium leválása is. Solli kutató munkájának köszönhetően a katódon végbemenő másodlagos folyamatra vonatkozóan a folyamatot leíró egyenlet ismert volt, így az általunk kapott nátrium koncentráció értékeket használtam fel az áramhatásfok csökkenést okozó folyamat leírására. Elért eredmények az elektrokémiai komponenseinek meghatározásában 1) Az alumínium elektrolizáló kádak áramerősség-kádfeszültség karakterisztikájából az áramerősségnek az I=0kA-re történő extrapolált feszültség meghatározására dolgoztam ki mérési módszert. 2) Az elektrolizáló kádak folyamatszabályozásában a konstans elektrokémiai komponensek feltételezése helyett, a számolt elektromotoros erőt (EME) célszerű használni. Az elektromotoros erő (EME), az elektrolizáló kádak paraméterei alapján számolható, amelynek komponensei a Nernst potencál és a túlfeszültség értékek. Annak ellenér javaslom ennek alkalmazását, hogy az elektromotoros erőnek (EME) nincs termodinamikai jelentősége a folyamatban. 7
3) Az extrapolált feszültég széles tartományban változott 1,5-2,5V között a normál üzemi működés során. A változásokhoz a kád üzemvitelének paramétereit rendeltem. Normál üzemvitel mellett az extrapolált feszültség komponensei közül, a diffúziós túlfeszültség növekszik, ha az elektrolitban a timföldtartalom lecsökken 3% érték alá. Ebben az esetben az extrapolált feszültség magasabb volt, mint a számított elektromotoros erő (EME). Ezt az anód diffúziós túlfeszültsége okozta és megnehezítette az extrapolációt az I=0kA értékre. 4) A mért extrapolált feszültségek minden esetben kisebbek voltak az adott elektrolizáló kádakra számolt elektromotoros erőnél. A különbség magyarázatára a laboratóriumi mérések során kapott visszaoldódott ionos alumínium depolarizációs hatása szolgál, mivel ennek az áramhatásfokot csökkentő komponensnek van meghatározó szerepe az áramhatásfok veszteségek részarányában. 5) Az elvégzett extrapolált feszültség mérések és számítások alapján megállapítottam, hogy azokból fontos következtetések vonhatók le a technológia jellemzésére. A különböző konstrukciójú és üzemvitelű kádakon lefolytatott mérések igazolták, hogy összefüggés van az áramhatásfok és az extrapolált feszültség között. 6) Az extrapolált feszültség mérések felhasználásával meghatároztam az elektrolizáló kádak működésének stabil tartományát, igazolva az áramhatásfok pólustávolság összefüggést. 7) Az áramerősségnek már kismértékű változtatásával a kádellenállás-idő függvény vizsgálata - kihasználva a kádellenállás nem ohmos jellegét - alkalmas mind a timföldadagolás módjának tökéletesítésére, mind az anódeffektek számának a csökkentésére, valamint az üzemviteli zavarok korai felismerésére. 8
8) Az áramhatásfokot csökkentő folyamatok és az üzemi elektrolizáló kádakon mért extrapolált feszültség közötti összefüggés bizonyított. Az extrapolált feszültség értékében megjelennek azok a folyamatok amelyek a határrétegben mennek végbe. Ezen folyamatokat befolyásolhatja a határréteg változása, melyet döntően a konvekció okoz. Az anódon végbemenő másodlagos folyamatnak, a visszaoldódott ionos alumínium depolarizációjának a hatása megjelenik az extrapolált feszültség értékében. Annak értékét csökkenti. Ez a depolarizációs hatás a legnagyobb részarányú az áramhatásfok csökkenésében. Ezt a veszteséget, kiegészítve a reoxidációs folyamat veszteségével és a katódon végbemenő veszteségekkel egy áramhatásfok indikátort határoztam meg, amely könnyen felhasználható az elektrolízis folyamatának jellemzésére. IV. Az elért eredmények gyakorlati és ipari alkalmazása 1) A laboratóriumi mérések hozzájárultak az elektrolizáló kádakban végbemenő, különböző áramhatásfokot csökkentő folyamatok részarányának meghatározásához az áramhatásfok csökkentésében. 2) Az extrapolált feszültség meghatározásával lehetőség nyílt az áramhatásfok gyors meghatározására. Az elért eredmények bizonyítottak és felhasználásra kerültek nemzetközi szerződések keretében is az elektrolízis paraméterek javításában. 3) A mérésekből és a számításokból kapott eredmények modellekbe, szakértői rendszerbe épültek be. A mérési módszer szerves része a 16-csatornás-adatgyüjtő és feldolgozó rendszernek, annak szerves részét képezi, mint a folyamat elektrokémiai ismerete. 4) A laboratóriumi és üzemi mérések során kapott ismeretek oktatási anyagokban, nemzetközi workshopokon és egyetemi előadásokban hasznosultak. 9
V. Az értekezés témájához kapcsolódó közlemények, előadások és kiadványok listája 1) J.Horvath: Laboratory and Plant Measurements on Anode Process in Aluminum Electrolysis, Proceedings of 31 st International Symposium of ICSOBA Kasnoyarsk, Russia, 2013 2) J.Horváth: A folyamattani alapok kutatási eredményei az alumínium elektrolízisben, Bányászati és Kohászati Lapok, 123. 3, 1990 3) R.N.Prasad, Várhegyi,Gy., Horváth,J.: A nátrium és a kálcium viselkedése az alumíniumelektrolízisben, Bányászati és Kohászati Lapok 112. 10, 1979 4) Ádám,J., Horváth,J.: Az alumínium elektrolizáló kádak kapocsfeszültségének vizsgálata, Bányászati és Kohászati Lapok, 107. 5, 1973 5) Horvath,J.:Voltammetriás vizsgálatok az elektrolit timföldtartalmának meghatározására az alumíniumelektrolízisben, Egyetemi doktori értekezés, Veszprémi Vegyipari Egyetem, Veszprém,1975 6) M.Szakszon, E.Berecz, J.Horváth, G.Szina: Electrochemical Investigation of Aluminum Ion Dissolved in Alumina-Cryolite Melts, Proceedings of the 4 th Conference on Applied Chemistry Unit and Processes, Vol.2, p.145 1983. Veszprém, Hungary, 1983 7) I.Ubrankovics, P.Káldi, J.Horváth, G.Szina : Transport properties of the Reoxidation Reaction in Cryolite-Alumina-Carbondioxide System Proceedings of the 4 th Conference on Applied Chemistry Unit and Processes, Vol.2 p.134, Veszprém, Hungary, 1983 8) L.Tikász, J.Horváth, J.Pőcze, M.Zaymus : Electrical Measurements as Technological Control Method for Aluminum Electrolysis Cells Proceedings of the 4 th Conference on Applied Chemistry Unit and Processes, Vol 2, p 151,. Veszprém, Hungary, 1983 10
9) J.Horváth, J.Pőcze, L.Tikász, G.Szina: Experiments for Determination of Anode Overvoltage in Operating Aluminum Electrolysis Cells, Proceedings of the 4 th Conference on Applied Chemistry Unit and Processes, Vol.2, p.158, Veszprém, Hungary, 1983 10) J.Horváth, J.Pőcze, M.Zaymus: Determination of Electromotive Force (EMF) in Aluminum Electrolysis, Proceedings of 4 th Conference of the Socialist Countries on Molten Salt Chemistry and Electrochemistry, Balatonfüred, Hungary, 1981 11) J.Horváth: Anodic Overvoltage and Anode Effect on Carbon Anode in Cryolite- Alumina Melts, Proceedings of 4 th Conference of the Socialist Countries on Molten Salt Chemistry and Electrochemistry, Balatonfüred, Hungary, 1981 12) N.Sillinger, J.Horváth: Iron and Silicon Impurities in Aluminum Electrolysis, Light Metals 1990 p.369. Proceedings of Sessions 119 th Annual Meeting, Annaheim, USA, 1990 13) L.Tikász, J.Horváth, I.Horváth, M.Vajta: Computer Control System for Aluminum Electrolytic Cells: Model Studies and Plant Operation, Light Metals 1988. Proceedings of Sessions 117 th Annual Meeting, Phoenix, USA, 1988 14) J.Horváth, J.Pőcze, G.Szina, L.Tikász: Some Results of Research Works for Increasing the Energy Efficiency of Aluminum Electrolysis, International Symposium on Light Metals: Science and Technology, 37 th Annual Technical Meeting of Indian Institute of Metals, Varanasi, India, 1983 15) T.R.Ramachandran, J.Horvath: Plant Measurements for Energy Saving of Aluminum Electrolysis, Proceedings of 11 th International Symposium of ICSOBA on Quality Control in Aluminum Industry, p.323 Tapolca-Balatonfured, Hungary, 1996 16) T.R. Ramachandran, J. Horvath: Energy Savings in Aluminum Electrolysis Journal of Electrochemical Society, India Vol.44-3, Bangalore, India, 1995 11
17) L.Tikasz, R.T.Bui, J.Horváth: Expert System-based Consulting Toolkit for Aluminum Electrolysis, Paper Presented at Conference of CIM (Canadian Institute of Mining Metallurgy and Petroleum), Vancouver, Canada,1995 Előadások és kiadványok 1) Horváth, J.: Az alumíniumelektrolízis technológiai fejlesztésének áttekintése és a globalizált alumíniumtermelés, Előadás, MTA Metallurgiai Tudományos Bizottság és a Veszprémi Akadémiai Bizottság Műszaki Szakbizottságának együttes ülése Veszprémi Akadémiai Bizottság Székház, Veszprém, 2012 szept. 2) Horváth, J.: Az alumínium előállítása olvadékelektrolízissel, Metallurgiai Intézet Műszaki Anyagtudományi Kar, Miskolci Egyetem, (Tárgyvezető: Dr. Török Tamás Intézetigazgató ) Miskolc, 2008 okt.17. 3) Horváth, J.: A világ alumíniumkohászatának helyzete napjainkban, International Committee for Study of Bauxites, Alumina and Aluminium (ICSOBA) szakmai nap, MTA Kémiai Kutató Központ, Budapest, 2006. május 24. 4) Horváth, J.: Az alumíniumelektrolizáló kádak konstrukciójának és üzemvitelének fejlődése, Metallurgiai Intézet, Műszaki Anyagtudományi Kar, Miskolci Egyetem, (Tárgyvezető: Dr. Török Tamás Intézetigazgató ) Miskolc, 2000 jan.31-febr.4. 5) J. Horvath: Aluminumelectrolysis, TALAT Course Material, edited Al-together Phare program (editor: European Aluminium Association, Teamleader: Dr. Eva Hídvegi) 1998 6) J Horvath: Background of Current Efficiency on Aluminum Electrolysis, Report on visit at LECAP (Laboratoire experimental de controle avance des procedes) Universite du Quebec a Chicoutimi, Chicoutimi, Canada, Aug. 1999 12
7) J.Horváth: Current Trends in Aluminum Process Metallurgy, Lecture at UQAC- GRIPS, ( Groupe de Recherche en Ingenierie des Procedes et Systemes) of Universite du Quebec, Chicoutimi, Canada, Sept. 1997 8) Horváth, J.: Az alumíniumelektrolízis elektrokémiai folyamatainak kutatása során elért eredmények az Aluterv-FKI-ban, Tudományos Emlékülés (Dr. Lányi Béla egyetemi tanár születésének centenáriuma) Inotai Alumíniumkohó Inota,1994 9) J.Horváth: Theoretical Background for Improvement of Aluminum Electrolysis, Workshop Material, National Aluminium Company (NALCO), Angul, India, 13-15 July 1992 10) J.Horváth: Measurements and Data Evaluation for Improvements in Cell Operation, Workshop Material, National Aluminum Company (NALCO), Angul, India,13-15 July 1992 11) J. Horvath: Electrochemical Studies in the Hall-Heroult Process, Lecture at visit of Quebec University of Quebec a Chicoutimi, Chicoutimi, Canada, Aug. 1991 12) Horváth,J., Schmidt,F.: A felsőtüskés Söderberg alumíniumelektrolizáló kádak energetikai értékelése és a fejlesztésük lehetőségei, Plenáris előadás, Jubileumi Emlékülés, Tatabányai Alumíniumkohó, Tatabánya, 1990 május 9. 13) J Horváth, F.Mosóczi, G.Szina, L.Tikász: Physical Chemistry and Practice of Aluminum Electrolysis, United Industrial Development Organisation, Vienna, 1984. Course Material to Group Traning in China, Project No.: UC-UD-CPR-84-138 14) L.Tikasz, J.Horváth, J Pőcze, G.Szina, M.Zaymus: Electrical Measurements, Process Control and Electromagnetic Interactions in Aluminum Electrolysis, United Industrial Development Organisation, Vienna, 1984. Course Material to Group Training in China, Project No.: UC-UD-CPR-84-138 13