1. EURÓPA FOGALMA I. Európa fogalom: Az Európa - szó a görögöktől származik. Európé a görög mitológia egyik alakja. Európé a szidoni király leánya, aki szépségre istennőhöz volt hasonlatos, és istennő módjára élt apja palotájában. Európé egy éjszaka álmot látott. Két asszony harcol érte. Az egyik hazáját, Ázsiát szimbolizálta, a másik azt a tengeren túli birodalmat, amelynek még nem volt neve. A küzdelemben Ázsia maradt alul, s Európét ki kellett szolgáltatnia ellenfelének. Másnap világosodott meg Európé előtt az álom értelme. Egy fényes szarvú bika jelent meg előtte, aki alázatosan letérdelt előtte, és pillantásával kérte Európét, hogy üljön a hátára. Alig ült fel a lány a hátára, a bika a tengerbe vetette magát és egészen Kréta szigetéig úszott vele. Európét maga Zeusz, a legfőbb isten ragadta el. Bika alakját öltötte magára, hogy így tévessze meg féltékeny feleségét, Hérát. Zeusz, mint ahogy az istenhez illik, kellőképpen gondoskodott kedveséről; feleségül adta a krétai királyhoz és egy kontinenst is elnevezett róla, Európát, ami az akkori görögök számára ismeretlen világot jelölt. Európa mai értelmében vett használata viszonylag új keletű fogalom. Az Európa szót csak igen elszórtan használták 14. századig és ezután is csak lassan került be a szóhasználatba. Európa helyett a kereszténység volt az általánosan elfogadott fogalom. Vallásháborúk és az ateizmus terjedése miatt azonban egyre inkább érvényét veszti a kereszténység egyetemessége. Érdekes az Európa és a kereszténység szóhasználati kronológiája, és földrajza. XVII. század végére Európa már közkeletű szó Nyugat-Európában, viszont Ausztriában, Magyarországon, ahol farkasszemet néztek a törökkel, és még eleven a kereszténység régi eszménye, továbbra is a kereszténység kifejezés uralkodott. Az 1700-as évek elejére azonban Kelet-Európát is eléri a szóhasználat. 1700-as évekre tehető, hogy Európa fogalma körül vita bontakozott ki a kor értelmiségi köreiben. Voltaire e vita kapcsán írt pamfletje fogalmazta meg az egyik legátfogóbb Európa fogalmat. Voltaire 1751: Európa egy nagy köztársaság, amelyik több különböző államokra oszlik, köztük vannak királyságok, vegyes államformájúak de mind kapcsolatban áll egymással. Vallási alapjuk azonos, még ha különböző felekezetekre oszlanak is. Ugyanazok a törvények és a politika alapelvei, s ezek a világ más tájain ismeretlenek. Európa elsődlegesen kulturális fogalom, földrajzi kiterjedését is kulturális tényezők határozzák meg. Földrajzi kiterjedése: tengerpartja felé egyértelműek a határai, de szárazföldi határok vitatottak. Ókoriak: Európa és Ázsia közt a határt Hellészpontosztól a Donig jelölték ki. A középkorban földrajzilag kezdetben a mai Nyugat Európát jelentette, mely fokozatosan bővülve Lengyelország, Magyarország keleti illetve déli határáig terjedt. 1
1730-ban orosz zsoldban álló svéd katonatiszt javasolta, Európa határának az Ural hegységig való kitolását. 18.- században az orosz kormány tűzött ki egy póznát és így jelölték meg az új, mai napig is érvényes határt. Európa fogalma egy olyan egyedi politikai kulturális és gazdasági struktúrát jelöl, mely a középkorban született meg. II. Európa kultúrtörténetének alapja: Az európai kultúra a kereszténység és a görög - római civilizáció maradványainak történelmi összekapcsolódása révén jött létre. A görög-római humanizmus a kereszténység idején már egységesnek tűnik, de lényeges a két kultúrát kettéválasztani.. Görög hagyomány: Görög kultúra öröksége elsősorban kulturális téren érezteti hatását. A görögök, noha politikailag a rómaiak uralkodtak felettük, kulturálisan legyőzőik felett álltak. A görög gondolkodás, a görög filozófia egyenes út az európai filozófiai iskolákig. Platón, Arisztotelész nélkül nem képzelhető el az európai filozófia. A görög irodalom és művészet témaválasztása, műfaji jellegzetességei alapvetően meghatározzák az európai művészetet. A görög kultúra hatása markánsabban van jelen az európai kultúrában, mint a római. Európa politikai fogalmai és politikai ideálja görög eredetű. Olyan politikai fogalmak mint arisztokrácia, autokrácia, demokrácia, szabadság, föderalizmus stb. a görög államokban születtek meg. Római hagyomány-latin kultúra: Rómára jellemző, hogy más kultúrákat integrálni képes. Míg a görögök elsősorban szellemi téren nyújtottak rendkívülit, a rómaiak a közrendi jog és az intézményi alap kiépítésében. A római jog a ma is érvényben lévő európai jog alapja. - Polgárok törvény előtti egyenlősége - Nyilvános bírósági tárgyalás nélkül elítélni nem lehet polgárjoggal rendelkező személyt. - védőügyvéd - fellebbezés - stb. Politikai eszme terén a görög és a római hagyomány gyökeresen különbözik egymástól. A görögök kis alapterületű független városállamban, nem nagyhatalomban gondolkodtak. A kis államok és nemzetek jogait és létjogosultságát hangsúlyozták, míg a rómaiak természetesnek tartották a nagyhatalmak dominanciáját, kezdetektől nagyhatalmi törekvések motiválták hódításaikat. Mai napig ható kettősség az európai politikai gondolkodásban és történelemben: nemzetek jogai, létjogosultsága és a nagyhatalmi törekvések, birodalmi eszme közötti feszültség. 2
A kereszténység e görög-római kultúrába született és a római birodalom adott keretet terjeszkedésének. Európa megszületésekor minden államszervezés mögött ott áll a terjeszkedő keresztény egyház, amely a 10 parancsolat alapján új tulajdoni, családi rendet és azonos istenhitet hirdetett. A keresztény értékrend nem csak hitvilág, hanem életforma terjeszkedése is. A 10 parancsolat az emberek mindennapi életének új alaptörvényeit rögzítette, szentesítette a magántulajdont, az egynejűséget, az öröklést, férfi-nő, szülő gyermek viszonyát. A keresztény vallás alapítója a názáreti Jézus. Kr. e. 6 v. 7-ben született a júdeai Betlehemben. Galileai Názáretben nőt fel. Lukács evangélista életrajzírója szerint 30 éves volt, amikor a nyilvánosság elé lépett, 36 évesen a zsidó főtanács elfogatta és Poncius Pilátus április 7.-én keresztre feszítette. 12 apostolt, a szűk tanítványi körét bízta meg, hogy az egész világon hirdessék tanításait, az Evangéliumot. Követőiket 40-es évek elején kezdték krisztusinak azaz keresztényeknek nevezni. A kereszténység a zsidó nép köreiben született, a zsidó vallásból sarjadt ki, de a római birodalom keretei között lett univerzális világvallássá, egyetemessé. Fontos momentuma a kereszténységnek, hogy kilépett a zsidó nép keretei közül. (49-ben összegyűltek az apostolok Jeruzsálemben, úgy határoztak, hogy nem kell előbb zsidónak lennie, nem kell körülmetélkednie annak, aki keresztény akar lenni.) Ugyanakkor a kereszténység az ószövetségi gyökereit sem tagadta meg. Zsidó és keresztény ugyanazt az Istent imádja. Jézus Atyja azonos a zsidó ősatyák Istenével. Az Ószövetség mindkét vallás számára szent irat, a 10parancsolat pedig ugyanazt az erkölcsi mércét határozza meg. A keresztény kultúra a zsidó vallási közösségről való leválás után rendkívül gyorsan integrálódott a görög római kultúrával. Átvette annak nyelvét, gondolkodásmódját. A görög filozófia segítségével fogalmazta meg hitének alapvető tanításait. A kereszténység az üldözések ellenére nagyon gyorsan terjedt. A 2. századi források már a keresztények nagy tömegeiről beszélnek. A 4. századra a lakosság 15-17%-a vallotta magát kereszténynek. E gyors terjedésnek egyik oka, hogy a kereszténység nagyon sok szempontból összeegyeztethető volt a görögrómai humanizmus eszmeiségével. - görög-római erkölcsi eszménye, a virtus, az emberközpontú humanizmus, ahol az ember jobbítása a cél és fontos az ember méltósága, sokban hasonlított a keresztény tanításokhoz. - Az I. századra a rómaiak vallási élete formaivá merevedett, ami egy kiábrándultságot eredményezett saját vallásukból. Igen erős volt az igény egy bensőségesebb, mélyebb lelki életet ígérő vallás iránt. A kereszténység nagyon sok eleme azonban ellentétes a római-görög világ kultúrájával. - Az antik kultúra a földi lét felé fordul Keresztény ember gondolkodásában a földi lét egy átmenet, hiszen Isten a világegyetem központja, az örökkévalóság az emberi elme fő célja. - Keresztény felfogásban az ember hűséggel egyedül Istennek tartozik, a világi hatalmat csupán a tisztelet illeti meg. (Add meg Istennek, ami az Istenné, a császárnak ami a császáré) A Római Birodalomban a császár isteni hatalomra formált jogot. Minden meghódított néptől 3
megkövetelték a császár istenként való tiszteletét. A keresztény vallás tanításaival ez összeegyeztethetetlen volt. Ez az ellentét egyik fontos oka volt a keresztényüldözésnek. Egyház és az állam új viszonya a kereszténységben Az ókorban és általában az Európán kívüli civilizációkban a vallási és politikai közösség szinte szétválaszthatatlan. Az ótestamentumi zsidóságnál a vallási közösség teljesen azonos volt a népi és politikai közösséggel. A Római Birodalom vallásának alapja, a császárkultusz politikai alapon szerveződött. A kereszténység gyökeres változást hozott ebbe a szemléletbe. Jézus nem vállalta a zsidó nemzeti törekvések szolgálatát. Jézus azzal bízta meg az apostolokat, hogy a Föld minden népének hirdessék az Evangéliumot. Ő minden ember atyja, mindenkit megváltott kereszthalálával. Az ő működése révén egy olyan társaság jött létre az egyház amely nem eset egybe semmiféle politikai közösséggel, álammal, nem hordoz politikai tartalmat. Ez egy egészen új szemlélet az ókori civilizációk történetében. III. Európa régiói: Bizánc A Nyugatrómai Birodalom megszűnése után a római császárság keleten élt tovább, Rómából Konstantinápolyba került a székhely. 395-ös kettéosztáskor a Balkáni-félsziget keleti fele jutott Bizáncnak, majd később kiterjeszti fennhatóságát egész Balkánra és Észak-Afrikára. A pápák Rómában maradtak, és nem fogadták el a bizánci császár egyházra kiterjesztett hatalmát. A pátriárkák pedig nem fogadták el Róma püspökének, a pápának a felsőbbségét. Ebből fakadt a későbbi (867) egyházszakadás. Bizánc hivatásának érezte, hogy a római örökséget továbbvigye. Bizánc lakói magukat keletrómaiaknak nevezték. De ez a Bizánc már nem a régi res publika, hanem sokkal inkább egy keleti despotikus államra hasonlít. Jellemzője: kereszténnyé lett görög nemzetiségű Római Birodalom, hagyományaiban római, kultúrájában görög, kormányzati módszereiben keleti, hitében keresztény. Bizánc fejlődése alapvetően tért el Nyugat-Európa fejlődésétől, az európaiság jellemző jegyeket sok szempontból nem viseli magán. Keleten a történelmi fejlődés kontinuitása nem kérdőjeleződött meg, mint nyugaton, ahol 395 nyugatrómai birodalom bukása után 3 évszázadig, Nagy Károly birodalmáig, nem létezett birodalom. Itt nincs elnéptelenedés, mint Nyugaton. Lakossága 400-600 között 18-20 millió. A városi élet, az ipar, a kereskedelem töretlenül folytatódott tovább. A bizánci civilizáció hagyományosan városi civilizáció. Nem agrárosodott el a társadalom. Konstantinápoly a keresztény világ legnagyobb városa 1 és fél millió lakosával. (Ezenkívül 2 százezres városa van: Alexandria, Antiochia és 30 tízezres városa) Bizánc keleti típusú tekintélyuralmi rendszer. A császár abszolút uralkodó, hatalma isteni eredetű, ő Isten képmása és helytartója a Földön, személye szent. (Cezaropapizmus) 4
Bizánc a római pápával való konfliktusok ellenére még sokáig a kereszténység bástyájának számít, a pápaság felfogásában is. 7-8. századi szláv, viking és magyar invázió alkalmával is tőle várták a kereszténység védelmét, amely feladatnak Bizánc nem igen tudott és nem is igen akart megfelelni. A 8. század végén azonban a pápaság új, formálódóban lévő hatalomban lelt szövetségest: Nagy Károly vezette Frank birodalomban. Egy olyan új hatalom, mely Bizáncnál alkalmasabbnak látszott arra, hogy a római és keresztény tradícióra alapozva megszervezze Európát. III. Leó pápa 800 karácsonyán Rómában császárrá koronázta Nagy Károlyt, akit Európa atyjának neveznek. Nagy Károly birodalmával megszületett Nyugat-Európa önállósága és különválása Bizánctól. Nyugat-Európa Nyugat-Európa fogalma 500-800 között született meg. Ekkor a nyugati jelző még nem Kelet-Európával szemben jelöl nyugatot, hanem Bizánccal és Iszlámmal szemben. Nyugat Európa 1000-1300 között nyeri el mai értelmét, Közép és Kelet Európa megszülető új régiójával szemben. Itt született meg a Nyugati modell: Bizánc integrációja helyett Nyugaton egy dezintegráció, civilizációs süllyedés volt jellemző a Római Birodalom bukása után. Nincsenek városok, a kereskedelem és az ipar a helyi igényeket sem volt képes kielégíteni. 6-8.század leforgása alatt felbomlott és szertefoszlott az állam, az Impérium intézményrendszere és a közjog. Romulus Augustus és Nagy Károly közötti három évszázadban nem létezett birodalom. A föld volt az egyetlen társadalomformáló erő. Ebből következett, hogy a földbirtokon alapuló nagybirtokos rendszer meglévő kereteire épül rá majdan az állam, tehát nem az állam integrálja maga alá a társadalom különböző rétegeit, hanem fordítva. Ebből következően a történelemben eddig nem ismert autonómia és szuverenitás fejlődik ki. Feudalizmus, szigorúan kölcsönösségen alapuló szerződésen alapult, ami feloldotta az alá és fölérendeltséget. Kialakul - Bibó István szavaival élve a szabadság kis köreinek sokasága, ami a nyugati fejlődés alapvetése. Egyház az egyetlen egy intézmény, ami megmaradt. Az alatt a 3 évszázad alatt, amíg e régióban nem létezett központosított birodalom az egyház kiszabadult a hatalmi vákuumból, a hatalmi alárendeltségből. Nyugat-Európában az egyház és az állam nem fonódott össze, hanem két külön szférát képviselt. Az Egyház a nemzetállamok kialakulása után is meg kívánta tartani korábbi szerepét és önállóságát. Kelet-Európa K-Ny: nem csak az elmaradottság-fejlettség kettőségében érhető tetten a két régió közi különbség, hanem egy társadalmilag-kulturálisan is sokban másként szerveződő régió Kelet-Európa. Nagy Károly birodalmának felbomlása után kezdődött meg a kisebb nemzeti egységek születése. 10. századra vált egyértelművé, hogy a keresztény Európában a királyságok megmaradnak, és Európa nem egyesül egy egységes birodalom vezetése alatt. A 10. századra a keleti régió pogány népeinek megkeresztelkedésével és betagolódásával megszületett Európa mai határa. 5
Kelet-Európában a nyugati királyságok mintájára, és az ott kialakult feudalizmus mintájára szerveződtek meg a keresztény királyságok. Míg Nyugaton több fázisban, időben tagoltan, 9-13. századig épültek organikusan egymásra a társadalom elemei, a keleti sávban egy és fél évszázad alatt, minta alapján, kevésbé kiegyensúlyozottan. Aránytalanul nagyobb szerep jutott a felülről való átrendezésnek, míg Nyugaton a társadalom rendező elvei dominánsak voltak az állammal szemben. Következmény: Kiegyensúlyozatlan erőviszonyok a társadalom különböző rétegei között. Aránytalanul nagy számú nemesség, városok és a középréteg hiánya. Magyarországon például a középkor végén minden 20. ember nemes, Franciaországban minden 100. 6
2. GÖRÖG MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET Az emberiség történelmének legragyogóbb fejezete. Nem árt némi óvatossággal kezelni ezeket a kijelentéseket. Az újkori véleményeket annyira áthatja a felvilágosodás és a romantika görögség iránti elragadtatása, hogy gyakran nehéz az ókori Görögországot olyannak látni, amilyen az volt. Mégis 300-400 év leforgása alatt hihetetlen eredményeket értek el az emberi tevékenység minden területén. Az ókori Görögország története több mint ezer évet fog át. Mykénéi kultúra már biztosan a görög nyelvű. De pontosan nem tudjuk meghatározni, hogy mikortól vándoroltak be görög törzsek, feltehetően szakaszosan. Hogy honnan azt se lehet tudni, a görög kultúrának a maga egészében nincs előzménye Görögországon kívül; feltehető, hogy így szerves egységgé Görögországban alakult ki. (20-17. század) Kréta: 3. évezred utolsó századaiban igen fejlett civilizáció: minósi kultúra. Palotaépítkezések. Knóssos. Erődöknek, várfalaknak nincs nyoma, valószínű békés viszony. 1700 körül: az Égei-tenger valósággal krétai beltengeré változott. 1500 körül földrengés, szökőár, vulkánkitörés. Mykénéi kultúra hódította meg. A politikai és gazdasági hegemónia teljesen átszállt a szárazföld mykénéi államaira. Vallás: vallási életét, mint egész kultúráját a többi ókori Keletre jellemző eltérő vonások jellemzik. Tipikus a kis házi kápolnák, szabad természet egyes pontjai fontos kultuszhely. Barlangok hasonló kultikus célokra. Kultikus szimbólumrendszer. Mykénéi civilizáció: csak nagy vonalakban rajzolható meg. Különböző elképzelések. Homéros Iliasának II. éneke: hajókatalógus, 29 állam, nagykirályság elképzelés. Erős krétai hatás. Későbbi görög istenek közül sok szerepel a mykénéi panteonban (Zeusz) Meggyengülése: várak, erősen védelmi katonai berendezkedés. Katasztrófa: 1200 körül. Tengeri népek. Ezt követte a sötét kor. 7
Archaikus kor: Kontinuitás a mykénéi civilizációval. o Polis: sötét korban kezdet kibontakozni. Görögország 4/5-e hegyes vidék, megművelésre és letelepedésre alkalmatlan. A városokat kisebb települések gyűrűje vette körül. E közösségek fokozatosan függő helyzetbe kerültek, s egy városi központtal városállamokba tömörültek. A görög poliszok között kezdetben az egyetlen összekötő kapocs az arisztokrata nemzetségek között fennálló vendégbarátság intézménye. Az érdekeit is védi vendégség esetén. Közös vallás, aminek ápolására vallási szövetségek születnek. Időnkénti katonai szövetségek, és az olimpiai játékok. o Nagy görög gyarmatosítás: Magna Graecia - Településcsoportoknak van anyavárosa, nagy kereskedelmi központok, - A településcsoportok vezetője rendszerint egy elszegényedett vagy politikai okokból menekülni kényszerült arisztokrata. - Delphoi jósda engedélyezte. - Az új hazában az anyaváros politikai intézményeit honosították meg, vallást is, de egyébként a gyarmat az anyavárostól teljesen független lett. Anyaország elsősorban piacot jelentett. - Iránya Fekete-tenger partvidéke, nyugaton Szicília, Dél-Itália. - Hasonló viszony, mint Amerika Európának. I. Vallás KEZDETEK: - II. évezredben a későbbi Görögország területére nagyszámú nomád-vándorló népcsoport érkezett. A görög nép két nagy összetevőből alakult ki: o a benyomult törzsekből o az ott talált lakosságból. - Szokásaik, vallásuk egybeolvadt, e két nép egybeolvadásából született kultúrát nevezzük görög kultúrának. - A görögöknek nem volt reális, történelmi jellegű és tartalmú hagyományuk eredetükről, bevándorlásukról és területük régebbi lakosairól. Eredetmonda nem nagyon található. Lásd Dionüszosz, vagy Prométheusz, aki sárból formálta volna az embereket. 8
A GÖRÖG VALLÁS GYÖKEREI: - A benyomuló nép vallásáról, amit biztosan tudunk, hogy a legfőbb istenük Zeusz volt.: o Ő minden égi jelenség istene, de mint legfőbb istenek fontos szerepe van a társadalom és az igazságosság védelme szempontjából is: A nomád népekre jellemző főisten, a villámnak, mennydörgésnek, zápornak az istene. ő őrködik az égi, földi és társadalmi törvények érvényesülése felett is. Az ő nevében uralkodnak a királyok, tőle kapják, általa gyakorolják a hatalmukat. o Zeusz körül a kisebb istenek és démonok csoportja rajzanak. Az istenek egy részét állatalakban képzelték el. A későbbi görög vallásban gyakori, hogy az istenek állatok alakban jelenek meg az emberek előtt (lásd. Európé legendája, Léda története, ahol Zeusz hattyú alakban jelenik meg) Feltehető, hogy istenállat szoros kapcsolata e régi vallási hagyományra vezethető vissza. A földművelők nagy istennője: a Földanya: Hera A letelepült-földművelő életmódot élő lakosok vallásosságára a termékenységkultusz volt jellemző. Ennek központi alakja a földet és annak terményeit megszemélyesítő hatalmas anyaistennő, Héra. A két népcsoport vallásának egyesülése: A matriarchális társadalom termékenység-istennőinek és az arisztokratikus törzsi társadalom menydörgő-villámló főisteneinek egyesüléséből a férfiisten, Zeusz került ki győztesen. A két vallás egyesülése után a mítoszok egész sora szolgálj azt a célt, hogy az egykori nagy hatalmú női termékenységistenségek tekintélyét lejárassa. A nagy Úrnő, Héra, Homérosznál már csak Zeusz házsártos és (nagyon indokoltan) féltékeny felesége, akit férje, ha túl sokat hangoskodik lábánál fogva lógat le az Olimposzról a mélybe. 9
A GÖRÖG SOKISTENHIT JELLEGETESSÉGEI: - A görög vallás kialakulása során különböző kultúrák, vallási hiedelmek halmozódtak egymásba. A görög társadalom és gondolkodás azonban mindezeket a különböző hiedelmeket és isteneket a maga képére formálta. - A szemlélet: a világot istenek és emberek egyetlen nagy városának látta. - A görögök isteneiket a maguk képére és hasonlatosságára teremtették meg. Az istenek is olyanfajta társadalomban élnek, mint az emberek. Őket is hasonló vágyak lelkesítik, hasonló bánatok gyötrik. Az isteneket is ellentétek, féltékenységek állítják szembe egymással. Ugyanúgy esznek-isznak, veszekednek, szeretkeznek, intrikálnak és kibékülnek. - Ezer és ezer mítosz, s kultuszok és jóshelyek elképesztő választéka állt rendelkezésre. - Két nagy különbség azonban van isten és ember között: o Sokkal hatalmasabbak, mint az emberek (bár nem mindenhatók) o Halhatatlanok. Az istenek hiába vesznek részt az emberek harcaiban, hiába érintkeznek testileg is emberi asszonyokkal az emberi nemet az istenektől a halál, az elmúlás törvénye választja el. Az istenek számára minden többé kevésbé csak játék. Csupán az emberek bűnei, cselekedetei mennek vérre. Az ember az, aki igazán kockáztat az istenek számára a legvéresebb harc is komolytalan. - Az ember halandóságának az elfogadását külön nehezíti, hogy a görögök a túlvilági életet nagyon komornak képzelték el. A halottak vértelen szellemei, örömtelen, reménytelenül komor árnyékéletet élnek az alvilágban. Nem tudnak arról, ami a napfényes felvilágban az élők között történik. Vannak az alvilágban különösen súlyos bűntettel kárhozottak, akiket halálukon túl is különös kegyetlenséggel büntetnek a megsértett istenek ám nincsenek üdvözültek. (Sziszüphosz) - A görögök mitológia: o Mivel az istenek emberi természetűek, emberi történetük is van. Születtek, kalandokon, viszontagságon mentek keresztül. Ezek az istenekről szóló történetek a mítoszok; gyűjteményük a mitológia. A mitológiák a görög ember szemléletét tükrözik a világról. 10
o o o o A görög mitológiában az ember és az isten között a korábbi ókori keleti vallásokban ismeretlen viszony született meg, ahol már az ember kevésbé van kiszolgáltatva a gonosz és félelmetes istenek kegyeinek. Jól jellemzi ezt az újfajta viszonyt az áldozatokról szóló történet: Prométheusz, az emberbarát titán ötlete volt, hogy az isteneknek ne a legértékesebb húsokat áldozza fel az ember, hanem az értéktelenebb belsőségeket, zsírt, bőrt. Prométheusz azt tanácsolta az embernek, hogy formáljon két áldozati halmot; az egyikbe rakja a csontokat, tetejükön néhány jó zsíros falattal, a másikba az ehető húst, tetején az élvezhetetlen belső részekkel, és ajánlja fel Zeusznak, hogy válasszon a halmok közül. Zeusz mohóságában persze az előbbit választotta így maradtak meg a jóízű húsfalatok az embereknek. A görögök felfogásában az Istenek irigyek, egymásra és az emberre egyaránt. Ezért az istenek irigységével szemben az a legbiztosabb védekezés, ha sem képességekben, sem gazdagságban nem magasodik ki az ember. Az istenek az embereknek tulajdonképpen nem pártfogói, hanem ellenfelei. Hatalmasak, de nem jóságos lények. Zsidó és keresztény szemszögből nézve a görög vallás a pesszimizmus jegyében fogant. Egy sincs, kire Zeusz ne küldene ezer bajt. Egy anya Apollónhoz fohászkodott, hogy jámborsága jutalmául adja meg két gyermekének a hatalmában álló legnagyobb jótéteményt; az isten beleegyezet, és a gyerekek abban a pillanatban szenvedés nélkül meghaltak (Herodotosz). A földön elkövetett jó nem nyert jutalmat, sem a rossz büntetést. Az ember sorsát a végzet, vagyis a haláláig kiszabott végzet már meghatározta. A bölcsesség az emberi élet végességének és tudomásulvételével kezdődik. Arról van tehát szó, hogy ki kell használni mindazt, amit a jelen adhat: az ifjúságot, egészséget, testi örömöt stb. Teljes és nemes életet élni a jelenben. Ez a reménytelenségből fakadó eszmény újra fölfedezte és kiteljesítette az életörömöt, az erotikus élmény és az emberi test szépségének szent értékét. A jelen vallásos felértékelése, az a tény, hogy létezünk, hogy az időben élünk, vallási dimenziót foglal magában. A legbiztosabb módszer arra, hogy 11
megszökjünk az idő elől, ha kiaknázzuk a megélt pillanat első látásra nem is gyanítható gazdagságát. AZ OLÜMPOSZ LAKÓI, A 12 FŐISTEN - 12 nagy isten, őket helyi istenek, szatírok, szellemek, nimfák, fúriák, szibillák, múzsák gazdag raja népesítette be. - Nem volt sátán. Nem létezett a sötétségnek vagy a bűnnek olyan istene, amelyiknek az ember mélyebb félelmei lettek volna kiszolgáltatva. - A nagy istenek az Olümposz lakói. A szent tizenkettes számnak megfelelően tizenkét isten lakozik az Olümposzon. - A görög istenek jól körvonalazott istenegyéniségek. Mindegyikük tevékenységének, hatásának megvan a saját köre. De nem olyan egyértelműen azonosíthatók egy-egy tevékenységi körrel (mint majd római istenek), sokkal inkább egy eszmeiséghez, szellemiséghez köthetők. Az istenek egy-egy emberi tevékenység- és magatartásbeli típus képviselőivé lettek. Egy-egy sajátos, de az élet megannyi területén egyaránt megnyilvánuló cselekvési modell jelképei. Zeusz: Az a hatalom, amely a legszélesebb értelemben vett rend őrzője. A társadalmi igazságosság és méltányosság védelmezője. Magántulajdoné, az idegeneké, kiszolgáltatottaké, az eskü szentségéjé. - Ellentétben számos vallás legfőbb istenével: Zeusznak megvan a maga életrajza; nem öröktől fogva változatlan, és nem is a legfőbb erények megtestesítője Nemcsak hogy nem a Világmindenség teremtője, (éppen ezért soha nem lehet biztos, hogy örökkön örökké az istenek istene) de még csak nem is tartozik a legősibb görög istenek körébe. 3. istennemzedék tagja. - Gaia (Föld)és Uranosz (Ég). Rengeteg gyerek, Kronosz, megcsonkítja apját és átveszi az uralmat, húga Rheia a felesége. - Zeusz Kréta szigetén, egy barlangban született, ott szülte meg anyja, Rheia titokban, hogy megmentse Kronosz elől, mivel az minden addig született gyermekét, esetleges lázadásuktól félve felfalta. 12
Gyakori a fiatal Zeuszt ábrázoló szobrok. - Zeusz miután férfivá érett, megérlelődött benne az elhatározás, hogy fellázad Kronosz ellen, és megfosztja uralmától. Tízévi hosszú harc után legyőzte apját, és a világ urává nyilvánította magát. - Zeusz kezdetben zsarnok módjára uralkodott, két ízben az erősen megszaporodott emberiség kiirtásával is megpróbálkozott. Első alkalommal az a gondolat vezette, hogy az embereknek nem látja hasznát; de az ember segítője, Prométheusz titán ekkor megszerezte az ember számára a tüzet, és megtanította mindenféle mesterségre. Másodízben Zeusz azért akarta elpusztítani az emberi nemet, mert túlságosan hatalmasnak tűnt szemében. Özönvizet küldött a világra, de Prométheusznak sikerült fiát és annak feleségét megmentenie, és általuk a földet újra benépesítenie. Mikor aztán Zeusz annyira megszilárdította a hatalmát, hogy többé semmi nem fenyegette, lazábbra fogta a hatalom gyeplőjét. - Hatalmának abszolút jellege ellenére Zeusz uralma nem volt korlátlan; ebben is különbözve a többi vallás istenétől. A sors ellen Zeusz sem tehetett semmit. Aphrodité Poszeidon: A tenger istene, a félelmetes, pusztító erők megszemélyesítője. A tengerészek nem is fohászkodnak hozzá segítségért, csupán azért, hogy ne bántsa őket. De ő okozza a földrengést is, és minden olyan félelmetes természeti jelenséget, amely az ember befolyásának körén kívül esik. Poszeidont nyomban születése után atyja, Kronosz felfalta, ezzel akarván meghiúsítani a hatalomfosztás minden lehetőségét. Poszeidon mint isteni lény tovább élt a hasonló sorsra jutott testvéreivel együtt Kronosz belsejében; fogságából Zeusz szabadította ki őket, mikor fellázadt atyja ellen. A diadal után Zeusz megegyezett két fivérével, és a világuralmat sorshúzás útján osztották fel egymás között. Így jutott Poszeidonnak a tenger uralma. Athéné: - A bölcsesség és a győztes háború istennője, a jog, az igazságosság és a művészetek oltalmazója. A mindennapi gyakorlati tevékenységet eredményessé, célszerűvé tevő 13
értelem, meggondoltság, rendszeretet jelképévé lett. A világ összefüggő voltába vetett bizalom. Ő a megtestesítője a városi életmódnak. Innen ered a városvédő Pallasz Athéné elnevezés. - Athéné anya nélkül született, Zeusz fejéből pattant ki teljes fegyverzetben, lándzsáját rázva. - Zeusz bölcsessége és ereje testesül meg Athénéban. Az istenek ura valamennyi lánya közül őt szerette a legjobban, úgy fordult hozzá, mint jobbik eszéhez, semmit el nem titkolt előtte, és minden kérését teljesítette. - Athéné értékelte ezt a jóindulatot: szüntelenül Zeusz közelében tartozkodott, soha sem kívánt meg más istent vagy földi férfit, és noha szép volt és fenséges, soha nem ment férjhez, hanem a Szűz Athéné maradt. Másféle Szűzistennő, mint Artemisz, Csak apámé vagyok. Héphaisztosz: - A tűz és a kovácsmesterség istene. Athénével az emberi munka értelmes vonásait megszemélyesítő istennővel szemben a munka fizikai oldalát, a vele járó testi erőfeszítést személyesíti meg. - Születése egyedülálló, Hésziodosz szerint Héra szerelem nélkül maga szülte Héphaisztoszt, féltékeny versengésben urával. Zeusznak és feleségének, Hérának a fia. Sántán született, Héra ezért ledobta az Olimposzról. Belezuhant az Ókeanoszba, de semmi baja sem történt, mivel a tengeristennők pártfogásukba vették. Az ő tenger alatti barlangjukban cseperedett fel. - Ott tanulta ki a kovácsmesterséget 9 esztendőn keresztül. Mikor mestere lett szakmájának, szép aranytónust készített, és elküldte anyjának: az ajándék azonban inkább a bosszú, mint a szeretet megnyilvánulása volt, mert mihelyt Héra a trónusra ült, béklyók pattantak ki belőle, és megakadályozták, hogy felállhasson. Egyetlen isten sem bírta kiszabadítani, és nem maradt más, mint hogy Héphaisztoszt hívják meg az Olimposzra. Ő azonban nem vágyott az olimposziak közé. Az istenek ekkor fortélyhoz folyamodtak: elküldték hozzá Dionüszoszt, a bor istenét, aki leitatta, majd szamárháton az Olimposzra vonszolta. Héphaisztosz emelkedett hangulatában megfeledkezett régi sérelméről, kiszabadította anyját, és elhatározta: ezután az istenek székhelyén fog lakni. Mindjárt azt is eldöntötte, hogy megházasodik, szülei pedig, testi fogyatékosságáért, a legszebb feleséggel kárpótolták, Aphroditét, a szerelem és szépség istennőjét adták hozzá. 14
- Az istenek házait ő szépítette, különleges találmányai voltak: három lábú aranyüst, Achilleusz pajzsát, magának arany szolgáló, két fiatal lány, akik segítették a járásban. Feleségét és Árészt is lánchálóba kötözi, amikor megcsalja őt. - Sokszor kinevették és gúnyolódtak rajta, de ugyanakkor még Zeusz is tartott tőle, láncaival mindenkit meg tudott kötni, és mindent ki tudott nyitni. Később az okkult tudományok és a varázslás védelmezője. Hermész: - A legügyesebb, legtalálékonyabb, legfurfangosabb valamennyi Olümposzi isten közül, s e képességeinek már élete első napján tanújelét adta: reggel született, délelőtt megszökött a bölcsőből, délben feltalálta a lantot, és megtanult rajta játszani, délután ellopta Apollón isten ötven tehenét (farkuknál fogva húzta őket a barlangba, hogy fordított nyomaik maradjanak), este mintha mi sem történt volna visszatért, magára csavarta pelenkáját, és ártatlan mosollyal az ajkán elaludt. - Az istenek követe, a halottak alvilági kalauza, a kereskedők, vándorok, szónokok, atléták, feltalálók, szélhámosok és a tolvajok istene. - A mindennapi életben megnyilvánuló ötletesség, mozgékonyság, ravaszság megtestesítője, az utak védelmezője. - A tengerre indulok hozzá fohászkodtak segítségért. - Tolvajok is Hermészben találtak szövetségest, hiszen már csecsemőkorában tréfából elhajtotta Apollón nyáját. Ura mindazoknak, akik éjszaka ügyködnek. Megtestesülése mindannak, amiben furfangosság és csalafintaság van. - Felnőtt korára azonban lehiggadt, és a kereskedők ügyleteinek tisztasága felett is őrködött. - A halottakat jó pásztorként ő kíséri az alvilág felé. - Szeretett az emberek között lenni, de soha nem tudott egyhelyben ülni. Szereti az embereket. Héra, Démétér, Hesztia és Aphrodité: a női létnek, asszonyi magatartásnak egy-egy oldalát emelik isteni magaslatra. - Aphrodité: a szépség és a szerelem istennője. A korlátot, józan észt nem ismerő, mindent elsodró szerelmi szenvedély jelképe. 15
Szépsége és a kezében lévő különféle varázslatok folytán az egyik legnagyobb hatalmú istennő; sem isten, sem ember nem tud neki ellenállni. Még Zeuszt is elkápráztatja. Nemi vágy istennője, mivel Aphrodité ösztönöz minket erre, a nemi kicsapongások is isteni eredetűek. De nem termékenység istennő. A fizikai szerelmet, a testi egyesülést felkelti, dicsőíti és védelmezi. - Héra: Zeusznak nővére és felesége. A szerelem higgadt, tiszta és tiszteletreméltó oldalát jelenti: a házastársi, asszonyi hűséget; ő az, aki az istenek világában csak és kizárólag feleség. Kronosz és felesége, Rheia lánya. Születésekor ugyanaz a sors jutott osztályészéül, mint testvéreinek: atyja felfalta, de mint isteni lény atyja belsejében tovább élt, amíg egy napon, Zeusz, legfiatalabb öccse ki nem szabadította. Zeusznak nagyon megtetszett Héra, magával vitte az Olümposzra, és elvette feleségül. Igen cudarul bánik vele Zeusz. Az istenek tanácsában Héra töltötte be a házasságok védelmezőjének feladatkörét; különösen őrködött a házassági kapcsolatok szent és sérthetetlen jellegén. Évente megfürdött a Kanathosz forrásban és visszanyerte szüzességét. - Démétér: A föld termékenységének és a földművelésnek istennője. A termékenység minden megnyilvánulásának isteni megszemélyesítője. Ö is Zeusz sanyarú sorsú testvére, akit apja hasából öccse szabadít ki. Zeusz, miután magához ragadta a hatalmat, Démétért magához vette az Olümposzra, és az istenekre háruló feladatok elosztásakor őt bízta meg, hogy viselje gondját a föld termékenységének. Hogy ez a termékenység ne menjen veszendőbe, Démétér megtanította az embereket a szántás-vetésre; ezzel nemcsak a földművesség alapítója lett, hanem megvetette az emberiség új életformájának alapját is, az állandó lakhelyen megtelepült életét. - Hesztia: Az asszonyi munka legszebb feladatát jelképezi: a házi tűzhely őrzését. Ő az Olümposziak között az állandóan otthon ülő, a legszerényebb istennő. 16
Artemisz: A vadászat és a vadállatok, a természet termőereje és a hold istennője. Ikertestvére Apollónak, a nap és a világosság istenének. A természet istennőjének szerepében a termékenység istennője is volt, oltalmazója az erdőnek, ligeteknek, mezőknek, szántóföldeknek, az egész növényvilágnak. Mint a termékenység istennőjének, hatáskörébe tartozott a szülés is; nyomban születése után segített anyjának testvére világrahozatalánál. Közömbös a szerelem iránt, gyűlöli Aphroditét. Árész: Zeusz és Héra fia, a háború istene. A görögök kijelöltek egy istent a bölcsen vezetett s ezért diadalmas háború számára, egy másikat pedig a vak düh szította s ezért bizonytalan kimenetelű háború istenéül. Az előbbi feladatot Athéné istennő vállalta, az utóbbit pedig Árész. Mély gyűlölettel viseltettek egymás iránt. Árész tehát szigorúan véve a dühödt háború, a harctéri mészárlás és a véres csaták istene. A háborút önmagáért, a csatákat a csata kedvéért szerette. A háború szeretete mögött a renddel szemben táplált gyűlölete lappangott, mert a rend útjában áll a háború kirobbantásának: ezért támogatott mindenkit, aki kész volt megszegni a békét. Sem az istenek, sem az emberek nem szerették. Maga Zeusz, többször szemébe mondta, hogy ha nem lenne a fia, már régen a Tartarosz sötét mélyébe vetette volna. Árész egyébiránt igen tetszetős fiatalember volt, még ha katona módra kissé érdes modorú is. A szépség és a szerelem istennője, Héphaisztosz isten felesége, Aphodité szeretett bele, és öt gyermeket szült neki. Apollón: (A leggörögebb isten.) A nap, a világosság istene, az élet és a rend védelmezője. A görög demokrácia korában igen előtérbe került, még Zeusz rovására is. A fény, világosság, világos látás, eszmélés jelképévé lett. Minden olyan szellemi tevékenység istene, amely egyfelől túlnő a mindennapi gyakorlati szükségleteken, másrészt csak beavatottak számára hozzáférhető. Az ő védelme alatt állnak az orvosok, jósok, művészek, a törvényhozók, akiknek szellemi tevékenysége nincs közvetlen kapcsolatban a termelőmunkával. 17
Őhozzá kell folyamodni, mikor különösen nagy szükség van a higgadt és józan gondolkodásra, a tisztánlátásra. Józanság, mértéktartás, higgadtság, alkalmazkodóképesség, a legjellemzőbb vonásai. Az ő nevében hangzottak el a görög társadalom erkölcsi alapvetései: Ismerd meg önmagad, semmit se túlzottan, légy úrrá indulataidon, gyűlöld a fennhéjazást, vigyázz szavaidra, tiszteld a hatalmat, hódolj az istenségnek, ne dicsekedj erőddel, asszonyod felett uralkodj. Az apollói szemlélet szerint a legfőbb bűn az, ha az emberi lét korlátiról megfeledkezünk. Művészet védelmezője. Apolló és a múzsák. Dionüszosz: A bor és a szőlőtermesztés istene. A legősibb Olümposzi 12 isten között nem szerepelt Dionüszosz. Később, a demokrácia megszületésének időszakában került be a legfőbb istenek közé, Hesztia kiszorításával. Kétszer született: Zeusz és a thébai király lányának gyermeke, Héra csapdája, villám sújtja le, Zeusz combjába varja gyermekét. Halandó asszony gyermeke, de Zeusz is megszülte. Dionüszosz Zeusz legkedvesebb fia, ezért a titánok, Zeusz ellenségei rajta keresztül akartak bosszút állni. Játékot adtak a gyermekisten kezébe, miután így elterelték figyelmét, rátörtek, megölték, és feldarabolták, majd elfogyasztották. Athéné Dionüszosznak csak a szívét tudta megmenteni, ezt Zeusz elé vitte, aki feltámasztotta, és ismét magához emelte fiát. Dühében villámaival lesújtott a titánokra, akik porrá égtek és testük hamvából teremtette az embert. Dionüszosz egészen sajátos isten, ő mindannak a megtestesítője, ami túl van a logikus felfoghatón, ami ösztönös, zavaros, érthetetlen, mámorító az emberi életben. Nemcsak, és nem is elsősorban templomokban hódoltak neki. Híveinek csoportjai éjszakai titkos ünnepségeken, orgiákon, teljes felszabadulásban ünnepelték az istent. Vadállatok bőrébe öltözve, vad erdőségekben dob és nádsíp hangjai mellett, eszeveszett ritmikus táncban, bőven fogyasztott bor hatására hajszolták magukat önkívületi állapotába, mindaddig, amíg a teljes kimerültségtől össze nem estek. Nyers hús fogyasztása, az emberben az állati előhozása. Állatkölykök szoptatása. 18
Dionüszosz tisztelete orgiák szelídített, teljesen megváltozott formájában kerültek a hivatalos ünnepek soraiba. Az isten tiszteletére tartott álarcos, karénekkel kísért felvonulások adtak alkalmat a drámai művészet két műfajának: a tragédiának és a komédiának. Vallási ünnepek szertartásából fejlődött ki. Tragédia szó szerinti jelentésben kecskeének, fogalma eredetileg egy rituális áldozathoz kapcsolódik. 32 tragédia maradt ránk, ezeket azonban az egész világon játsszák. Prométheusz: Nem tagja az Olümposziak 12-es társaságának. Prométheusz titán mégis a görög mitológia egyik legjelentősebb teremtménye: a vakmerőség és kitartás, a büszke dac és a régi renddel való szembenállás megszemélyesítője. Prométheusz Zeusz született ellenlábasa, de a titánok lázadásához nem csatlakozott, ezért nem is jutott a többi titán sorsára. Megszánta az emberek kiszolgáltatott nemzetségét, tüzet lelopta nekik az égből. Ezzel az emberi haladás kezdeményezőjévé és szimbólumává vált. Zeusz ezt a tettét szigorúan megtorolta, sziklához láncolta és keselyűvel tépette a máját. Az emberre is haragudott, elküldte neki a nőt, ezt a szép rosszat Pandóra alakjában, aki a halandó emberi nemre hoz veszedelmet. Tőle eredt a szeszélyes női nem, asszonyi fajta, mely csak azért van a háznál, hogy baj sújtsa a férfit. Prométheusz tehát nem az embveriség jótevője, hiszen ő a felelős az emberiség elkorcsosodásáért. Az olimposzi istenek mind a fennálló rend képviselői, Prométheusz nem. o Jelszava, nyíltan kimondva, minden istent gyűlölök. Ő a régivel szembenálló, az elégedetlenség szellemének istene. Apollón mindannak az istene, ami fenntartja, elfogadja és egyben elviselhetővé teszi a meglévő társadalmi rendet, Dionüszosz, ami kívül áll ezen a renden, Prométheusz az olimposziak által megtestesült rend tudatos kritikusa, azoknak a képviselője, akik e rendszer korlátait át akarják törni. Az égiek körében az emberek érdekeinek képviselője ÁLLAMI ÜNNEPEK ÉS MISZTÉRIUMOK - Az istenekről való hit, a róluk való gondolkodás az egyéni felfogás dolga volt, az istenek kultuszában való részvétel azonban a városállam iránti hűség elengedhetetlen tartozéka volt. 19
- A görög vallás politikai vallás volt. Azzal, hogy valaki egy bizonyos görög polisz polgárának született egyben beleszületett a város isteneinek tiszteletébe és szertartásának világába. A vallási és állami ünnepek egybeestek. Minden városállamnak megvoltak a saját ünnepeik és voltak közös ünnepei az egész görögségnek. - Az egész görögség legfontosabb ünnepe a 4 évenként megrendezett olimpiai játékok voltak. - A hivatalos vallás nem adott teret a mélyebb lelki életnek, és az egyéni, személyes vallásos érzelmeknek. Az egyén vallásossága a misztériumvallásokban valósult meg. A misztériumvallások olyan titkos szertartásokra épültek, amelyeknek résztvevői valamilyen rítus és hozzátartozó oktatás révén egy-egy isten beavatottjává vált, egy kiválasztott isten kultusza köré szerveződtek. Ilyen misztériumvallások szertartásai voltak a Dionüszosz hívők orgiái is. A misztériumvallások a hivatalos vallással ellentétben túlvilági életet és üdvözülést ígértek. Polisz: - Polis: sötét korban kezdet kibontakozni. - Görögország 4/5-e hegyes vidék, megművelésre és letelepedésre alkalmatlan. A városokat kisebb települések gyűrűje vette körül. E közösségek fokozatosan függő helyzetbe kerültek, s egy városi központtal városállamokba tömörültek. - A görög poliszok között kezdetben az egyetlen összekötő kapocs az arisztokrata nemzetségek között fennálló vendégbarátság intézménye. Az érdekeit is védi vendégség esetén. - Közös vallás, aminek ápolására vallási szövetségek születnek. Időnkénti katonai szövetségek, és az olimpiai játékok. Nagyon komolyan vették. - Athén Spárta Thébai állandó küzdelme, versenyfutása egymással annyira kimerítette a görög világot, hogy valósággal érett gyümölcsként hullott a felemelkedő Makedónia ölébe. - Alapvető különbségek voltak városállamok és régiók között. A rabszolgatartás közös jellemző volt. Athén és Spárta Athén: 20
Athén külkereskedelem terén szinte teljesen monopolhelyzetbe kerül a többi görög kereskedőváros rovására. Athén nagysága és demokráciája mindössze 200 évig tartott. Periklész alatt éli el a csúcspontot: 460-430. Szó nincs szólásszabadságról. Soha nem határozták meg pontosan, hogy mit szabad és mit tilos. Spárta: Amilyen vonzó Athén a modern érzékenység számára, annyira visszataszító Spárta. Szárazföldi város volt. Eredetileg nem volt saját hajóhada, minden szomszédjával összeütközésbe került. A spártaiaknak tilos volt ipari űzni vagy kereskedni, megélhetésüket a helóták biztosították. Az eredmény egy olyan kultúra, amelynek kevés ideje volt a művészetek és a tudományok művelésére. Lakedaimón, lakonikus jelentése szűkszavú. Makedóniai Fülöp fenyegető levele: ha elérem Lakóniát, a földdel teszem egyenlővé. Válasz: ha. Athén a demokráciában - A politikai jogok kiterjesztése a felnőtt férfi lakosság egészére a kor többi államaival szemben páratlanul széles körű demokráciát jelentett. - Különösen, ha összevetjük a keleti despotikus államokkal, mondjuk Perzsiával, de akár más görög városállammal, mondjuk Spártával vagy Thessaliával. - Ezzel kapcsolatban külön ki kell emelni, hogy az athéni polgárság többsége nem rabszolgatartó, gazdag földbirtokos vagy kereskedő, hanem dolgozó, saját munkájából élő kisember, kisbirtokos paraszt, önálló kisiparos, kikötői bérmunkás. Önállóságukat megőrző egyszerű emberek alkották az athéni demokrácia szavazóinak többségét. Lakosság: Nincsenek teljesen megbízható adatok Athén lakosságát illetően. Becslések szerint a klasszikus fénykorban a lakosság száma háromszázezer lehetett. Ennek körülbelül a fele volt athéni polgár (családtagokkal együtt), százezer lehetett a rabszolgák száma, a többi idegen. - gyermekszületés: o Athénban: Az apának meg volt a joga, hogy a gyermeket ne nevelje fel. Ilyenkor kitették az utcára, ismertetőjellel, elkerülve a testvérházasságot. Az apa nem csak a gyermek satnyasága miatt dönthetett úgy, hogy nem 21
o vállalja a gyermek felnevelését, hanem egyéb okok miatt is, például a vagyon túlzott feldarabolódása ellen is így védekeztek. Gyarmatosítás - taygetosz Spártában: Minden újszülött gyermeket a vének tanácsa elé vitték, hogy ők döntés el, életképes-e az újszülött, vagy sem. Spártában kizárólag a testi adottságok döntöttek a csecsemők sorsát illetően. Ha a gyermeket nem találták elég erősnek az élethez a Taygetos sziklájához vitték, hogy ott haljon meg. - Nevelés: o Spártában a gyermekek nevelése 6 éves koruktól teljesen az állam kezében volt. o Athénban azonban magánügy volt, minden szülő maga dönthette el milyen képzésben részesíti gyermekét. Olvasás és az írás volt az első amit a gyerekek az iskolákban megtanultak. Az első iskolai olvasmány Homérosz Illiász és Odüsszeiája. Matematikát, nem túl magas szinten oktatták, csak amennyi mindennapi életben szükséges volt. Ezzel szemben az athéni gyerekek igen magas zenei képzetséget kaptak. A zene mellett még nagyon nagy hangsúlyt fektettek a testnevelésre. Praktikusságon volt a hangsúly, a filozófia egy szűk réteg hobbija. - Felnőtté válás: o Athénban 18 éves kortól számítottak a fiatalok elég érettnek ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljenek az állammal. 18-tól 20 éves korukig katonai szolgálatot kellett teljesíteni, ezután váltak teljes jogú polgárokká. Katonai szolgálatra háború idején az állam által kijelölt korosztályok tartoztak bevonulni. o A spártaiak 30 éves korukra váltak teljes jogú polgárokká és 60 éves korukig voltak katonakötelesek. A spártaiak egyáltalán nem végeztek termelőmunkát, mindenki katonáskodott. Egész Spárta egy hatalmas nagy 22
katonai táborra hasonlított. A spártai élet minden területe a katonai életmódnak volt alárendelve. - Nők helyzete: o Athénban a nők igen kiszolgáltatott helyzetben éltek. Az athéniak felfogása szerint a nő egyetlen dicsősége, ha nem tudnak róla semmit. Élje le életét minél észrevétlenebbül, s tudjon minél kevesebbet, annál ártatlanabb. A leánygyermekek nevelése is ennek fényében történt: szövés, fonás, háztartási munkák. A legtöbb athéni lány 16-18 éves korában férjhez ment, onnantól férje rendelkezett vele. A nők helyzetét az athéni társadalomban jól szimbolizálja, hogy törvények szabályozták azt is, hogy mikor mehetnek az utcára. o Spártában sokkal kedvezőbben alakult a nők helyzete és megítélése: A lányok is olyan nevelésben részesültek, mint a fiúk, fizikai erejük korlátainak figyelembetartásával. Szellemiekben azonban semmivel sem maradtak a férfiak alatt. Szabadok voltak, nem függtek sem apjuktól, sem férjüktől olyan módon, mint az athéni nők. Spártában a nők legfontosabb feladata az egészséges utódok nemzése volt, ha ezt a feladatot teljesítette nagy megbecsülésben volt része. 23
3. RÓMAI MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET RÓMA: A birodalom: - Kiterjedése: o A mai Európa jelentős része, Kisázsia, Afrika északi partvidéke, Földközi tenger-egész térsége. o 3 millió négyzetkilométer, 70-90 millió ember. o 5627 önálló városi közösség - Római Birodalom jellege: o Történelem folyamán első ízben jött létre ilyen hatalmas méretű birodalom, amely hosszú évszázadokon keresztül működőképes tudott maradni. o E nagy terület egységben tartásának egyik fontos tényezője volt, a magas szinten szervezett közigazgatás és a jól szervezett katonaság. o Római kultúrára jellemző volt, egyfajta tolerancia. A különböző kultúrákat nem megszüntetni igyekezett, hanem saját kultúrájához ötvözni, integrálni. Ez a szemlélet is sokban hozzájárult a Római Birodalom egységéhez. Elismerte a kulturális felsőbbséget. A számára elfogadható vonásokat, római névre keresztelve, saját kultúrájában meghonosította. o Összefoglalva: Legváltozatosabb formájú és tartalmú kultúrákat volt képes egységesen a saját képmására formálni. A római vallás - A római vallásban három különböző kulturális elem különíthető el: o Ősi római istenek: Numen: legősibb rétegei a római vallásnak. Segítő szellemek. Munka, a család, a ház védelmét jelentik. Családi közösségben, házi oltáron tisztelegnek előttük Görögséggel való találkozás előtt már voltak a rómaiaknak személyes ember formájú isteneik, sokukat később a görög istenekkel azonosítottak, és a görög istenek képére formálták át őket. 24
Janus, a kétarcú isten, minden kezdet római istene, az ajtók, a kapuk és átjárok oltalmazója. Janust a rómaiak kettős arccal ábrázolták, egyszerre tekint előre és hátra. A legrómaibb istennek nevezték, ugyanis a görög vallással való azonosulás után a Janus tisztelet megőrizte ősi jelentőségét. Nem is tudták semmilyen görög istennel azonosítani, ugyanis a görög mitológiában nem volt hozzá hasonló istenség. Saturnus: a földművelés ősi római istene. Saturnusban látták az új társadalmi rend megalapítóját: ő tanította meg az embereket a földművelésre és a települések létesítésére, a törvényeket pedig ő alkotta. Uralkodásának ideje az emberiség aranykora. Később, a görög mítoszok hatása alatt Kronosszal azonosították. Saturnus tiszteletére rendezett fő ünnepségeket december második felében ülték meg; egy hétig tartottak, s az utolsó napon a rabszolgák jelképesen szabadok lettek, mivel az aranykor nem ismerte sem az úr, sem a szolga fogalmát. Ez ünnepnapokon a hivatalokat és üzleteket zárva tartották, a rokonok és ismerősök kölcsönösen megajándékozták egymást. Saturnus templomában őrizték az államkincstárát o Görögök vallás hatása: A rómaiak szinte teljes egészében átvették a görög mitológiát és a görög isteneket, csupán saját istenneveikre keresztelték őket. Csak néhány olyan itáliai isten akadt, akinek a legjobb akarattal sem sikerült a görög megfelelőjét megtalálni, mint például Janus. Görög isten Római megfelelő szimbóluma Zeusz Jupiter Főisten, az ég és a föld ura, a társadalmi igazságosság Villám, mérleg, sas védelmezője Héra Juno Ház, a tulajdon, házasság istennője Alma, jogar Poszeidon Neptunusz A tenger, a földrengés és a természeti katasztrófák és a lovak istene Háromágú szurony, delfin, ló 25