Az allergiáról röviden Mi az allergia?* Az allergia (túlérzékenység) a szervezet védekező rendszerének (immunrendszerének) kóros túlműködése. Allergiás betegségről akkor beszélünk, amikor a szervezet az egészségre ártalmatlan anyaggal szemben olyan válaszreakciót produkál, mintha az az anyag káros lenne. A tünetek igen sokfélék lehetnek, és általában több szervrendszert érinthetnek. A bőrön megjelenhetnek csalánkiütések, vagy sömör (dermatitis) valamilyen allergénnel való érintkezés után. Ha a szem kötőhártyája érzékeny ott kötőhártya-gyulladás alakulhat ki, ami szemviszketéssel és könnyezéssel jár. Az orrnyálkahártya túlérzékenysége pedig tüsszögéssel, orrfolyással járó szénanátha (rhinitis). A legsúlyosabb megnyilvánulása az allergiának a légutakban a nagy- és a kishörgők túlérzékenysége, amely tartósan fennálló időnként igen súlyos állapotot jelentő betegséget, az asztmát váltja ki. Bizonyos ételféleségek is kiválthatnak allergiás reakciót. A szájüregbe került étel szájpadviszketést, nyelvödémát okozhat, ez az orális allergiás reakció. A tápcsatornából felszívódó anyagok viszont hányást, hasmenést, hasi fájdalmakat, vagy csalánkiütést váltanak ki, ekkor ételallergiáról beszélünk. A túlérzékenység legsúlyosabb formája pedig az anafilaxiás sokk, amikor azonnali orvosi beavatkozás szükséges, mivel a keringés teljes átrendeződése, ájulás, gégeödéma, majd fulladásos halál is beállhat a fokozott túlérzékenységi reakció következtében. Ilyen súlyos tüneteket válthat ki például a méhek, darazsak csípése is. Egyes szakemberek csupán a lélek betegségének tekintik az allergiát, különösen az asztmát, míg az ellenkező végletet vallók izoláltan, csak az immunrendszer, vagy a hörgők biokémiai működése zavarának tekintik. Az ellentét nem feloldhatatlan. A valóságot valószínűleg azok az elméletek írják le a legpontosabban, amelyek e két nagyon összetett rendszer - az idegrendszer és az immunrendszer szoros kapcsolatával magyarázzák a tünetek összetettségét. A neuroimmunológia és a pszichoneuroimmunológia két új, eddig még kevésbé ismert területe az immunológiai kutatásoknak. Az allergiás betegségek okainak feltárásához a későbbiekben ez a két tudományterület is hozzájárulhat. A bonyolult tünetegyüttesek nem egy, hanem sok tényezőre vezethetők vissza. Hogyan alakul ki az allergia?* Az allergiára való hajlam igazoltan öröklődik. Egyes vizsgálatok kimutatták, hogy azokban a családokban, ahol legalább az egyik vagy mindkét szülő allergiás a gyerekek is nagyobb valószínűséggel lesznek betegek. Emellett a környezeti hatások játszanak fontos szerepet az allergia kialakulásában. Az érzékennyé váláshoz (szenzibilizálódáshoz) idő kell, vagyis az allergénnel való első találkozáskor még nem jelentkeznek a tünetek, csak később. Hogy mikor? Az nagyon változó, van rá példa, hogy valaki egyfajta ételből csak egyszer fogyasztott, s aztán már a második alkalommal súlyos tünetei vannak, de igen gyakori az is, hogy valaki 30-40-50 éven keresztül szívja be panaszmentesen a pollennel teli levegőt, de allergiája csak felnőtt korában jelentkezik. Kezdetben a szervezet csak egyféle allergénre válik érzékennyé (monoallergia), később azonban egyre több anyag vált ki allergiát (poliallergia). A monoallergizáltak között a leggyakoribbak a legagresszívabb allergének: a parlagfű és fűpollen, valamint a háziporban az atka allergén fehérjéje. Az Egyesült Államokban a súlyos asztmás rohamokat gyakran az allergiát kiváltó földimogyoró elfogyasztása váltja ki. Magyarországon viszont legfőbb allergénünk a parlagfű. Az allergia főleg a városi környezetben legyengült immunrendszert veszélyezteti, a légszennyezés hatására a nyálkahártyák védekező funkciója csökken, az allergia könnyebben kialakul.
Mik a főbb allergének?** Legfontosabbak azok az allergének, amelyek belégzés útján jutnak az orrba, vagy a hörgőkbe. Ezeket nem tudjuk elkerülni, csak a szervezetünket érő terhelést csökkenthetjük. Ilyen, ún. inhalatív allergének a házipor atka által kiválasztott fehérjék, egyes állatok szőre (macska, kutya, tengerimalac, ló), penészgombák, illetve a virágpor (pollen), amellyel bővebben foglalkozunk ebben a füzetben. l.:11-15.,22. ábra Egy adott növényfaj pollenje csak a faj virágzásakor van jelen nagy mennyiségben a levegőben. Hazánkban a pollenszezont három főbb szakaszra lehet elkülöníteni. Az első, tavasszal a fák virágzásakor kezdődik, a második májustól nyár közepéig tart, ekkor a füvek és néhány gyomnövény okoz panaszokat, a harmadik pedig a július végétől őszig tartó szakasz, amikor a parlagfű, az üröm és a libatopfélék szórják pollenjüket (l.: mellékelt pollennaptár). A növények allergológiai jelentősége attól függ, hogy mennyire elterjedtek, mennyi pollent termelnek és hogy a pollenjük mennyire allergén, azaz milyen gyakran és milyen erősségű tüneteket váltanak ki. A parlagfű az ország nagy részén elterjedt, sok milliárd pollent termel és erősen allergén is, ezért méltán nevezhetjük allergológiai szempontból a legfontosabb hazai növényfajnak. A barkás, szélbeporzású fáktól és az októberig panaszokat okozó parlagfűig az allergizáló növények szezonjai egymásba érnek. Így azoknak a pollen allergiásoknak akik számos fajra érzékenyek akár februártól október végéig is lehetnek tüneteik. Milyen gyakori az allergia?*** A szénanáthások gyakran nem ismerik fel, hogy allergiájuk van, tüneteiket meghűlésként kezelik, gyakran el sem jutnak az orvoshoz, ezért a hazai szénanáthások számáról pontos adatokat nem tudni. Az Országos Korányi TBC és Pulmonógiai Intézet 1990 óta gyűjti azon betegek számát, akik a pulmonógiai hálózatban megjelennek. Kisszámú mintákon végzett szűrővizsgálatok riasztó eredményeket adtak a lakosság körében előforduló allergiás problémák jelenlétéről. Dél-pesti kerületek középiskolásainak körében 30%, vidéki kisvárosok általános iskolásai között 40% volt a valamilyen allergiában szenvedők aránya. A nemzetközi és hazai statisztikák is arra utalnak, hogy az idősebb korosztályokban kevesebb az allergiás, mégis nem túlzás azt állítani, hogy legalább 2 millióan szenvednek az allergiától Magyarországon. A súlyosabb légúti allergiás betegség, az asztma gyakoriságáról pontosabb képünk van, hiszen a fulladó beteg nagyobb valószínűséggel kerül szakorvoshoz, illetve kórházba. A bejelentett asztmás betegek számának növekedése jelentések alapján évről évre jól követhető.
1. ábra: A bejelentett asthma bronchiales betegek számának alakulása. forrás: Dr. Pataki és mtsai: A Pulmonológiai intézmények 2001. évi epidemiológiai és működési adatai - Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Budapest 2002. 2. ábra: Regisztrált rhinitis allergica előfordulási gyakoriság hazánkban
Az allergiából kigyógyulni nem lehet, s csak tüneti kezelés lehetséges. A szakemberek mindenekelőtt a megelőzésre helyezik a hangsúlyt. A külső téri allergiákban szenvedőknek mindenekelőtt azt javasolják, hogy figyeljék a pollenjelentéseket (http://www.antsz.hu/oki/uj.htm), hogy időben elkezdhessék szedni a tüneteiket mérséklő gyógyszereket, ne a veszélyeztetett időszakban menjenek nyaralni, ne aludjanak nyitott ablaknál és naponta, lefekvés előtt mossanak hajat. Fontos a gyomos területek kaszálása, a gyommentes, rendezett környezet kialakítása valamint egy tudatos városrendezési tevékenységgel szmogtűrő, ugyanakkor nem allergén fák ültetése. Belsőtéri allergia ellen fontos a gyakori takarítás, a bútorok allergén anyagokat is kiszűrő gépekkel történő porszívózása, valamint, hogy a lakásban ne legyen túl meleg és a páratartalom se haladja meg a 60-70 százalékot. Aki pedig valamilyen állatszőr allergiában szenved, lehetőleg ne tartson a lakásban ilyen kedvencet.
Magyar név Latin név Allergenitás Virágzás-pollenszórás II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. Bálványfa Ailantus * IIIII Bodza Sambucus ** III IIIII II Bükk Fagus * I IIII Ciprusfélék Cupressaceae ** IIIII IIIII IIIII IIII Csalánfélék Urticaceae ** IIIIII IIIIII IIIIII IIIIII IIIII Dió Juglans * I IIII Éger Alnus *** IIIII IIIII IIIII II Eperfa Morus * I IIIII II Ernyősök Umbelliferae * IIIIII IIIII IIIII IIIIII Fenyőfélék Pinaceae * IIIIII IIIIII IIIII IIIIII IIIIII III Fészkesek Compositae *** IIIIII IIIIII IIIII IIIIII II Füvek Poaceae **** III IIIIII IIIII IIIIII IIIII IIIII Fűz Salix *** IIII IIIII IIIIII IIIII Gyertyán Carpinus ** IIIII IIII Hárs Tilia ** IIII Juhar Acer ** IIIII IIIII Kender Cannabis * I IIIII IIIIII III Kőris Fraxinus *** III IIIII III Libatopfélék Chenopodiaceae *** IIIIII IIIII IIIII IIIIII I Lórom, sóska Rumex *** IIIIII IIIII IIIII II Mogyoró Corylus *** IIIII IIIII III Nyár Populus ** IIIII IIIII Nyír Betula *** II IIIII IIIII Olajfafélék Oleaceae ** IIII Ostorfa Celtis * II III Parlagfű Ambrosia **** IIII IIIII IIIII III Pillangósok Fabaceae ** IIIIII IIIIII IIIIII II Platán Platanus *** IIIII IIIII IIIII Sások Cyperaceae * IIII IIII Gesztenye Castanea * IIIII IIIII Szil Ulmus * IIIII I Tiszafa Taxus * IIII IIIIII IIIIII IIIIII IIII Tölgy Quercus *** IIII IIIIII Útifű Plantago *** III IIIII IIIII IIIII III Üröm Artemisia **** IIIII IIIII III Vadgesztenye Aesculus ** IIIIII 2. táblázat. Az ÁNTSZ Aerobiológiai Hálózata által monitorozott allergén fajok, nemzetségek és családok jegyzéke, virágzásuk időtartama. ****- nagyon gyakori allergén, igen sokan szenvednek tőle ***-gyakori allergén **-nem gyakori allergén, keveseket betegít meg *- panaszokat nem okoz, illetve allergenitásáról nincsenek
A parlagfű A parlagfű - Ambrosia elatior (artemisiifolia) L. A parlagfű (helytelen elnevezése: vadkender) eredeti neve szerbfű, mivel először hazánk déli területein jelent meg Horvátország és Szerbia felől. Rendszertanilag a kétszikűek osztályába, a fészekvirágúak rendjébe, és a fészkesek családjába tartozik. Orsós gyökerű, egy méternél is magasabbra megnövő - általában 20-120 cm-es -, dúsan elágazó, terebélyes, felálló szárú, puhaszőrös, egyéves növény. Kikelés után már 4-6 leveles állapotban felismerhető, és kb. 2 nap múlva kezd virágozni. Erősen szeldelt, egy- és kétszeresen szárnyasan összetett levelei világoszöldek, puhák, spirálisan állók, bemetszett tojásdad cimpájúak, fonákukon rányomottan pelyhesek. Levélnyele a szárral együtt pelyhes. Felső részében igen ágas szára rányomottan szőrös vagy érdes, tompán négyélű. Egylaki, szélbeporzású növény, de sűrű állományban kialakulhatnak csak porzós egyedei is, néha pedig a termős virágok előfordulhatnak a porzós fészekben is. A csövesvirágú porzós és a párta nélküli termős virágok ugyanazon a növényen, külön- külön alkotnak több száz fészket. Kaszattermésben lévő magját október végéig érleli be. Azonos élőhelye miatt gyakran tévesztik össze az ugyancsak allergén fekete ürömmel (Artemisia vulgaris), virágzás előtt, hasonló levélzete miatt a büdöskével, vagy bársonykával (Tagetes), mely dísznövény. A parlagfű a "valódi" vadkenderhez (Cannabis sativa) még csak nem is hasonlít. Ez utóbbi két növény nem, illetve csak enyhén allergén.
A parlagfű élőhelye és a parlagfű terjedési módja A parlagfű ma már az egész országban elterjedt. Homokon és kötött talajokon egyaránt jól nő, de a homok és homokos lösztalajokon mindig nagyobb mennyiségben látható. Ha állományban található, akkor aratás után hirtelen növekedik, a tarlót összefüggő állományként takarhatja, s még a többi gyomnövényt is elnyomja. Kapásokban kora nyártól kezdve folyamatosan, nagy mennyiségben jelenik meg. Eredetileg a napraforgó gyomnövényeként tartották számon, azonban a kukoricavetésben is igen nagy károkat okoz. A parlagfű agresszív terjedésének több oka is van. Az egyes növények átlagosan 3000-4000 csíraképes magot érlelnek, de mértek már 60 ezer darabos egyedi maghozamot is! A mélyebb rétegekbe került, beszántott magvak csírázóképességüket akár 30-40 évig is megőrzik, s ha ismét a talajfelszín közelébe kerülnek, a friss magvakkal azonos eréllyel csíráznak. Télen a magvak nyugalomban vannak, majd amikor a napi középhőmérséklet eléri a 10C -ot, csírázásukat megkezdik. Ezért nem szabad hagyni magot érlelni. Fontos terjedési módot biztosít a motorizáció! A gépkocsik, kerékpárok, mezőgazdasági gépek kerekeire, alvázára tapadva, és a mezőgazdasági terményekkel messzire eljutnak az utak mentén a magok, így kerülnek a magok a művelt földekre, közterületekre, magántelkekre, ahol újabb fertőző gócok alakulhatnak ki! Ezért fontos a késő őszig a kaszálás, a gyommentesítés a dűlőutaktól a főútvonalakig. Óriási magtermelése és gyors terjedése miatt gondos tarlóhántást kell végezni a fertőzött táblákon. A nagy hazai tranzitforgalomnak köszönhetően a gépkocsik messzi tájakra is elszállítják akaratlanul is a magokat. A parlagfű terjedésének másik módja, amikor a folyók áradásakor a parlagfüves területekről a víz a magokkal fertőzött földréteget elhordja és azt a lassú folyású szakaszokon, árterületen lerakja. Az árterület zárt növénytársulásában legfeljebb 1-1 példány fejlődik ki, de a kimosásokat és az ártéri kapás kultúrákat szinte összefüggően boríthatja ezután a parlagfű. Nagy folyóink nem egy, korábbi kedvelt táborozóhelye vált így az allergiások számára elkerülendő területté és a mögöttes területek számára a parlagfű elterjedésének forrásává.
Parlagfű története, elterjedése A parlagfű géncentruma az Egyesült Államok keleti partvidékének déli, délkeleti területe, ahol a jégkorszak után vált flóraelemmé, de csak az utóbbi 200 esztendőben kezdett el jelentősebben terjedni, elsősorban, a prérik feltörésének, mezőgazdasági művelésbe vételének következtében. Terjedésének kedvezett a köz- és vasúthálózat kiépülése, az erdőirtás, az urbanizáció. Az Ambrosia rendelkezik az agresszív gyomnövények valamennyi fegyverével: tág ökológiai toleranciával, gyors regenerációs és megtelepedési képességgel, mely által a másodlagos szukcessziók pionír növényévé válhatott. Európába a XIX. században hurcolták be, valószínűleg amerikai gabonaszállítmányokkal. Az első növényt Németországban, Burgenlandban találták 1863-ban, majd hamarosan megjelent Angliában is, ám ezeken a helyeken nem volt képes kialakítani "hídfőállásait", a térségre jellemző hideg klíma miatt. Csak a XX. sz. második felében kezdett tömegesen szaporodni a közép- európai térségben, főleg hazánkban, valamint Lyon környékén (Franciaország) és a Po folyó völgyében (Olaszország). Terjedésének, térdításának ezeken a helyeken már nem volt ökológiai korlátja és terjedése ma is tart, az autópályák nyomvonalát követve folyamatosan vonul észak felé és keletre, Ukrajna területére. Újabban Szlovákiát, Csehország és Lengyelország egyes területeit is fenyegeti. A Kárpát- medencében, a Vaskapu környékén lévő Orsován, 1908-ban találta meg Jávorka Sándor az első példányokat. 1922-ből származik a következő adat Priszter Szaniszlótól, aki a mai Magyarország területéről, a Dráva mentéről gyűjtötte parlagfüvet, ettől kezdve fokozatosan terjed délnyugat felől északabbra. 1978-ra kialakulnak az Ambrosiával fokozottan fertőzött országrészek (Balaton déli és északkeleti parti sávja, Baranya, Tolna, Zala, Győr-Moson-Sopron, Bács-Kiskun és Szabolcs- Szatmár-Bereg megyékben). Részletes, több éve folyó felmérés áll rendelkezésre a főváros parlagfű fertőzöttségére vonatkozóan. Jelentések szerint a főváros területén kiemelkedően erős fertőzést tapasztaltak a XIV. a XVII. a XVIII., és a XXI. kerületben.
Gyomirtás mechanikai eszközökkel A környezetet és költségeket is leginkább kímélő eljárás a kézi gyomlálás, a kapa, kasza, fűnyírógép használata. A fiatal kikelt növényeket tömeges megjelenésük után minél előbb tanácsos megsarabolni, a talajszinten a gyökér nyaki részt elvágni, elpusztítani. Idősebb, és kapálásra nem alkalmas területen a még el nem fásodott szárú növények ellen kaszához kell folyamodni, bár a siker nem lesz és nem is lehet teljes, ugyanis az igen alacsonyan elágazó első oldalhajtások szinte a földön fekszenek, ezeket a kasza, illetve a fűnyíró rendszerint elhagyja, nem tudja teljes egészében levágni, marad néhány oldalrügy amiből újabb hajtások törnek ki. A gondosan végzett kaszálás után is bizonyosan szükség lesz újabb kaszálásra. Művelt területeken is alkalmazható a gyomirtás mechanikus módja. Szükséges a termény betakarítása után tarlóművelés (bár ez esett méltatlanul első áldozatául a kényszerű, vagy rosszul értelmezett takarékoskodásnak), segítségével csökkenteni lehet a talajban levő magkészletet és megakadályozható az újabbak beérlelése. Tulajdonosi feladatok: mit tehet az allergiásokért a nem allergiás ember? Tartsuk rendben környezetünket! Ne hagyjuk, hogy a gyep az udvarokban a házak előtt virágozzon, kalásza legyen! Még ennek megjelenése előtt le kell nyírni, kaszálni. Nem szabad engedni, hogy a körülöttünk a haszontalan és betegítő gyomok elszaporodjanak. Ha gyepet telepítünk és utána nyírjuk is, a gyomok elszaporodását az adott területen már meg tudjuk előzni. A cserjésítés miatt a bokrok alatti talajrészek nehezen hozzáférhetők, így ott gyomirtás gyakorlatilag nem történik. Ezek a helyek szolgálják a gyom megtelepedését, és a fertőzés kiindulási gócai lesznek. Szomorú az is, hogy játszóterekre, iskolák, kórházak kertjébe, parkokba még előfordul, hogy az erősen allergén pollent termelő nyírfát és kőrist ültetik, bár tény, hogy nincs jogszabály, mely ezt megtiltaná.
Végül az allergia költségeiről A direkt költségek közé tartoznak a gyógyszerek, a kórházi ápolás, a diagnosztika és rendelések igénybevétele. A célzott, speciális gyógyszerek, ha szakrendelő javaslatára történik a felírás 10 %-ban a beteg 90 %-ban az OEP pénztárcáját terheli. A legkorszerűbb, s egyben legdrágább gyógyszerek támogatásáról azonban folyamatosan tárgyalnak a szakmai kollégiumok és az OEP. Így a támogatás nagyságában változások történnek. 1996-ban a parlagfű főszezon 2 napja alatt 300 millió Ft-al többet költöttünk szénanáthát, asztmás tüneteket kivédő gyógyszerekre, mint az év parlagfű pollen mentes napjaiban! Az indirekt költségek is széles kört ölelnek fel. A betegség miatt kifizetett táppénz mellett a költségek nagy részét az asztma miatt leszázalékoltak rokkant nyugdíja jelenti. Az asztmás gyerek szüleit felemelt családi pótlékkal támogatja az állam, de sokan nem kapják, ha gyermekük kórházi ápolás nélkül is egyensúlyban van, pedig csak a szülők tudnák igazán megmondani milyen sok anyagi, szellemi megerőltetésbe kerül, hogy ne "fulladjon be" a beteg.