Körös vizinek napkeleti partján Kunszentmárton, a mezőváros

Körös vizinek napkeleti partján Kunszentmárton, a mezőváros

Körös vizinek napkeleti partján Kunszentmárton, a mezőváros Szerkesztette: Barna Gábor Pusztai Gabriella Kunszentmárton, 2008

Megjelent a Nemzeti Kulturális Alapprogram, Kunszentmárton Város Önkormányzatok, a Szilárdfy Jakab Városvédő és Hagyományörző Egyesület, a Devotio Hungarorum Alapítvány (Szeged) és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok támogatásával Fényképfelvételek: a szerzők, Dankó Szabolcs, Juricáné Fekete Judit, Vass Zoltán Köszönjük Makky Györgynek a 19. századi fényképek szkennelését Képszerkesztés: Barna Gábor és Hegedűs Krisztián A kötet szerkesztésében közreműködött: Hegedűs Krisztián, Harangozóné Tóth Éva A borítón: Soós László felvétele 1927-ből A hátsó borítón: Kunszentmárton szenátusi díszpecsétje, 1807. Az első és hátsó előzéken: Kunszentmárton vásári privilégiumlevele, 1807. A szerkesztők és a szerzők 2008 ISBN 978-963-9273-47-4 Felelős kiadó: Dr. Horváth László, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága Nyomdai munkálatok: EFO Kiadó és Nyomda, Százhalombatta

Tartalom Beköszöntő Dr. Czuczi Mihály polgármester...11 Előszó Barna Gábor...13 Dr. Botka János: Kunszentmárton város szimbólumai...21 Barna Gábor: Az első kunszentmártoni vásár. Presztizs, hatalom és érdek szimbolikus megjelenítése...52 Gulyás Katalin: Kunszentmárton közigazgatása a 19. század közepéig...63 Hegedűs Krisztián: A Kerületi Háztól a járásbíróságig...80 Dr. Bagi Gábor: Gazdaság és társadalom a 19. század közepén, a városi élet mindenapjai...96 Kakuk Mátyás: Kunszentmárton idegen családneveiről 1719 1945...122 Pusztai Gabriella: A kézműves- és a kisipar története Kunszentmártonban...158 J. Tóth Dezső: A társadalom rétegződése és a parasztság polgárosulása a 20. században...196 Halász Ferenc: A vasút hatása a város mindennapjaira a 19 20. században...226 Licsicsányi István: A városi rang újbóli elnyerése...246 Józsa László: A város és plébániája...255 Dr. Hegedűs József: Kunszentmárton egészségügyének története...276 Dr. Cseuz Imre Pálinkás Ferenc Dr. Szabó János: Kunszentmárton sportélete 1882 2007...306 Smuta Kálmánné: Mozaikok Kunszentmárton 200 éves zenei életéből...329 Pató Mária: mindig és mindenben a sajtó teljes tisztességével küzdeni a jobbért...359 Kovácsné dr. Kaposvári Gyöngyi: Kunszentmárton és a kunszentmártoniak élete a helyi újságok hasábjain...391 Dr. Szabó János: Üdvözlet Kun-Szent-Mártonból! A kunszentmártoni képeslapok története egy évszázad tükrében (1899 2007)...426 Dr. Szabó János: Emléktáblák és emlékművek Kunszentmártonban...457 Herczeg László: Kunszentmárton válogatott bibliográfiája...487

6 Privilégiumlevél

Privilégiumlevél 7

8 Privilégiumlevél Vásári privilégiumlevél Kunszentmárton községnek évi négy közönséges vásárról, mely oklevéllel egyszersmind mezővárossá is emeltetik 7319/807 Mi I. Ferenc (összes címei közbeiktatva) adjuk tudtára ezen levelünkkel mindenkinek, akit illet, hogy Mi egyrészt meghallgatva a Mi híveinknek, a Nagykunságban fekvő Kunszentmárton község bírájának, esküdtjeinek és egész közösségének Felségünkhöz intézett alázatos könyörgését, másrészt azért, hogy mind ezen község lakóinak, mind pedig az összes közel fekvő helynek a hasznáról és kényelméről gondoskodjunk, ezt ugyanezen Kunszentmárton községnek a Mi királyi teljhatalmunknál fogva és különös kegyességünktől indíttatva kegyelmesen megígérjük és jóakaratúan megengedjük, és a most megnevezett Kunszentmárton község mostantól kezdve a jövőben és örök időkig a mezőváros névnek örvendjen, és mint ilyen, tartassék számon és ennek neveztessék; megengedjük ezen felül, hogy ebben az Általunk most mezővárossá emelt községben évi négy közönséges vásár, avagy éves szabad vásár tartassék, mégpedig február tizennegyedikén, május huszonkettedikén, augusztus huszonkettedikén és november tizenegyedikén, és hogy ezeket a vásárokat örökké ugyanazokkal a szabadságokkal és előjogokkal ülhessék meg az Általunk most mezővárossá emelt Kunszentmárton községben, mint amelyekkel más szabad királyi városok, mezővárosok vagy falvak szabad vásárai vagy éves szabad vásárai rendelkeznek, mégis azzal a megkötéssel, hogy ha az évek során azok az előre meghatározott napra rendelt vásárok vasárnapra vagy nyilvános ünnepre esnének, azon esetben azok a vásárok az ünnepet megelőző vagy a közvetlenül utána következő napon legyenek, de sohasem ülhetik meg a vásárt vasárnapon vagy nyilvános ünnepen. Továbbá azt is előmozdítjuk, ahhoz is hozzájárulunk és megengedjük jelen levelünkkel anélkül, hogy előítélettel lennénk olyan vásárok vagy szabad éves vásárok iránt, melyeket bármely más környékbeli helyen kegyes privilégiumlevél birtokában tartani szoktak hogy titeket valamennyien, kereskedők, kalmárok és házaló kereskedők és bármely más vásári emberek, arra biztatunk és afelől biztosítunk, hogy amennyiben a fent jelzett négy évi vásárra vagy szabad vásárra jöttök, mely Kunszentmárton mezővárosnak engedélyezve

Privilégiumlevél 9 lett, az összes árutokkal és holmitokkal és minden javaitokkal együtt szabadon, biztonságosan és személyeteket, holmijaitokat és áruitokat illető mindenféle félelem vagy rettegés nélkül jöjjetek és lépjetek be, majd elvégezve itt minden dolgotokat, térjetek akár haza, akár más helyre, ahova csak akartok, mind személyeteket, mind áruitokat illetően biztonságban legyetek és maradjatok a Mi különös védelmünk és oltalmunk alatt, és azt akarjuk, hogy a vásárokon és minden más nyilvános helyen ezt kihirdessék. Miután a jelen levelet azon titkos pecsétünkkel láttuk el, melyet mint Magyarország apostoli királya megerősítésül használunk, függő pecsétként, ezt a levelet annak elolvasása után kiadni és közölni parancsoljuk. Kelt a Mi őszintén kedvelt hívünk, tekintetes és nagyságos Monyorókeréki Erdődy József gróf kezével, aki Moslavina és Varasd vármegye örökös grófja, hasonlóképpen az ugyanilyen nevű vár és város örökös kapitánya, kamarás, a Mi valóságos titkos tanácsosunk, a Mi Magyar Királyságunkban főasztalnok, Nyitra vármegye főispánja és a Mi Királyi Magyar Kancelláriánkban helyettes kancellár, a Mi főhercegi városunkban, Bécsben, az Úr 1807. évének Magyarországban, Csehországban és más országokban való királyságunknak pedig tizenhatodik évének július 1. napján. Ferenc sk. Erdődy József gróf sk. Babos József sk. Az eredetivel egybevetette az udvari titkos registratura és levéltár igazgatója Jászvitzi Lajos sk. Fordította: Tarján Gáborné Papp Zsófia

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm e könyv első lapján! Nagy öröm számomra, hogy Kunszentmárton várossá avatásának 200. évfordulója alkalmából elkészült e kötet, mely településünk életének, elmúlt két évszázadának több fontos területét bemutatja. A könyvben szereplő tanulmányok szerzői gondos kutatómunka eredményeképpen tárják elénk a mindennapi életnek mindazt a küzdelmét és szépségét, fáradozását és eredményét, nehézségét és értékteremtését, amely kétszáz éven át éltette, megőrizte, előre vitte vagy éppen hátráltatta mezővárosi rangot kapott településünket. Köszönet az íróknak, a szerkesztőknek, s a munkájukat segítőknek ezért! S nagy öröm számomra, hogy Ön, kedves Olvasó kézbe vette e kötetet. Kívánom, hogy múltunk, közelmúltunk és jelenünk iránti érdeklődése a felfedezés izgalmával, a ráismerés örömével teljesedjék ki. Kívánom, hogy ezáltal is erősödjék a városhoz kötődők szülőföldjük iránti szeretete, elkötelezettsége! Találják meg a lapokon elődeik küzdelmes és szorgos munkájának említését, s gondoljanak arra, hogy minden kor polgárai sokat tettek és tehetnek szülőhelyükért, lakóhelyükért. Azt is remélem, hogy e kötet révén mind többen megismernek bennünket olyanok, akik eddig keveset tudtak rólunk, Kunszentmártonról, kunszentmártoniakról. Hasznos időtöltést, jó olvasást kívánok! Tisztelettel: Kunszentmárton, 2007 2008-ban, a település várossá nyilvánításának kettőszázadik jubileumi évében Dr. Czuczi Mihály polgármester

Előszó Lectori salutem! Elődeink ezzel a latin mondással köszöntötték az Olvasót, akiről remélték, hogy kézbe veszi és elolvassa művüket. E kötet szerzői is abban reménykednek, hogy tanulmányaikat olvassák, az írások adatait pedig beépítik gondolkodásukba, véleményformálásukba a 200 éves városi múltját ünneplő Kunszentmárton mai lakosai. Hiszen mindig van mit tanulnunk elődeinktől, különösen egy olyan korban, mint napjaink, amikor hajlamosak vagyunk csak önmagunkkal foglalkozni, a mának élni, mai jól-létünket szolgálni, s nem törődni a jövővel, gyermekeink, unokáink életével. Pedig rá kellene egyszer döbbennünk, hogy csak apró láncszemek vagyunk generációk egymáshoz kapcsolódó végtelen sorában. Nem mi vagyunk a lánc, de ha egy szemet elszakítunk, a lánc már nem tudja feladatát betölteni, csak ha üggyel-bajjal megjavítjuk, ismét összekötjük. De a javított láncszemek már nem a régiek: reparálva is tarthatnak ugyan, de nagyon megterhelik, megfeszítik az előttük és utánuk következő szemeket. Ilyen a mi generációnk is. Valamikor a 20. század közepén elszakították a láncot, s ebbe belepusztult az előttünk járó generációk sora. Holott tanulhatnánk elődeink életéből, sorsából. Talán ebben segíthet ez a könyv. Fejezetei nem köztörténetet beszélnek el, nem politikatörténetet írnak, jóllehet, ott is sok mondanivaló lett volna. Hiszen közösségünk, községünk és városunk életét a nagypolitika eseményei is nagymértékben befolyásolták. Általában kedvezőtlenül. A két világháború nagy véráldozata közvetlenül is hatott életünkre. A két kommunista, szocialista pártállami diktatúra (1919, 1948 1990) pedig alapjaiban zilálta szét a helyi társadalmat, tönkretéve elsősorban azokat a gazda és iparos családokat, amelyek a 19 20. század fordulójától már erős polgárosodásnak indulva a helyi értelmiséget (tanár, tanító, óvónő, kántor, orvos, állatorvos, gyógyszerész, ügyvéd, pap, mérnök, katonatiszt, vállalkozó stb.) kitermelték, akik érzelmileg is kötődtek szülőhelyükhöz, akik Kunszentmárton polgári jövőjét megálmodták, megalapozták és szolgálták. Önszerveződéseikkel, egyesületeikkel 1 pedig e tervek megvalósulását szolgálták és mozdították elő. S akik házassági kapcsolataikkal kunszentmártonivá tudták tenni a beköltöző, idegenből érkezett iparosokat, kereskedőket, értelmiségieket. 2 Szószóló, saját értelmiség nélkül maradt tehát a helyi társadalom. Pótlása generációkat vehet igénybe. Az ide vezető folyamatról nagyon keveset tudunk, vagy csak sajátos átideologizált nézőpontból, mint ahogy a közelmúltig homályban maradtak az 1 Veress 1927. 25, 26, 27, 28, 29, 34. 2 Veress 1927. 32. Néhány jelesebb képviselőjükről lásd: Tiszazugi Füzetek 9.

14 Előszó 1956-os forradalom helyi történései is, 3 s máig sem ismerjük az egyetlen kunszentmártoni származású recski fogoly életét. Felejteni szeretnénk? Okulni pedig nem akarunk? Mégsem köztörténetet akartunk írni. Hanem sokkal inkább azt szerettük volna kutatásainkkal és írásainkkal megmutatni, hogy a városi lét, a városiasodás miben nyilvánul meg, és hogyan hatotta át a mindennapok életét, világát, a polgárosodás folyamata hogyan haladt előre, milyen állomásai, megtorpanásai és meglódulásai voltak. A tanulmányok persze elsősorban a pozitív jelenségeket, folyamatokat ábrázolják, de nem hallgatják el a visszafejlődést sem. Arra szerettünk volna rámutatni, hogy mitől lesz város egy település, mi teszi, teheti lakóit öntudatos, önigazgató, azaz saját sorsukat alakítani képes polgárokká. Akik tudnak és akarnak áldozatot vállalni, akik felelősséggel végzik munkájukat, akik tudnak önzetlenek lenni, másokért dolgozni. Akik tudják, hogy a Gondviselés által nekik juttatott vagyon, pozíció mások, a közösség javát is kell, hogy szolgálja. Akik tudják, hogy mindenért meg kell dolgozni, és semmit sem adnak ingyen. Nagyon sok elgondolkodtató, szép példáját olvashatjuk az ilyen életeknek. Számosan voltak ilyenek városépítő elődeink, őseink között. Tanuljunk tőlük, jó példáikból, tartást, elkötelezettséget, közszolgálatot! A tanulmányírók mind szuverén kutatók, írásaik tartalmáért, hitelességéért felelősséget mindannyian maguk vállalnak. A szerkesztők csupán az irányt, a témaköröket szabták meg a fentebb említett koncepció kapcsán. Szemléletükben, módszereikben is különböznek a szerzők, ami egyes történelemi jelenségek eltérő értékelését, megítélését is okozhatta. Ezeket a szemléleti különbségeket nem kívántuk megszüntetni, benne maradtak a tanulmányokban. Sajnos, nem minden vállalt írás készült el. Így sem csonka azonban a vállalkozás, a jövő kutatói majd megkeresik, s a képbe illesztik a most még hiányzó, megfelelő mozaikdarabot. Tőlünk most ennyire tellett. Egyáltalán nem kívántunk foglalkozni Kunszentmárton középkori és kora újkori történetével. Nem azért, mert ez megnyugtatóan feltárt lenne, jól ismernénk tehát, hanem azért, mert az 1807. évi várossá nyilvánításra, s a vásártartási kiváltság elnyerésére, és az ezt követő városfejlődésre összpontosítottunk. A település történetének e korai szakaszára vonatkozóan már született feldolgozás, 4 forrásközlés. 5 A kutatásra váró problémák közül mégis meg kell legalább említeni azokat a fontosabb témaköröket, amelyek bemutatása kimaradt kötetünkből, ám amelyek nagymértékben biztosították és lehetővé tették a 19. századi városi működés feltételeit. Ilyen Kunszentmárton gazdálkodásában a puszták, Kuncsorba és mindenek előtt Mesterszállás, kisebb részben a kiskunsági Páka és Mérges haszonvétele. 6 Az első időben, a 19. század elején a puszták még állattartó helyként szolgáló ideiglenes szállásait egyre inkább az állandó, az ottlakásra és a földművelésre is alkalmas tanyák váltották fel. Ezek száma különösen a tagosítás (1851) után növekedett meg. A 19. század végére önállósult pusztákra, Mesterszállásra és Kuncsorbára elsősorban az akkori vállalkozó szellemű fiatalabb lakosság települt ki. A pusztákra, a tanyákra való kiköltözés természetesen hatott az anyaváros társadalmára, nehézzé tette a közigazgatást, ám az ott megtermelt jövedelmek biztosították (részben) a városi működéssel együtt járó kötelező feladatokat, s szinte napjainkig tart a családok közötti rokoni kapcsolat. Mesterszállásról az 1990-es években két kötet is 3 Barna 2006. 4 Dósa Szabó 1936. 5 Benedek 2002. Benedek Gyula könyvében Kunszentmárton 1527-et követő történetének kutatására hívja fel a figyelmet mint forráshiányos időszakra. Benedek 2002. 8. 6 A puszták kérdéséhez lásd: Dósa Szabó 1936. 91 118.

Előszó 15 megjelent, 7 amelyek részben pótolják tanulmánykötetünk hiányosságát, illetőleg részletesen kifejtik a város és pusztája közötti kapcsolatrendszert, amely évtizedeken keresztül működött, csupán napjainkban lanyhul, s vesz más irányokat, új kapcsolathálókat kialakítva a két település között. Kuncsorbáról, sajnos, nem rendelkezünk hasonló feldolgozással. 8 Mesterszállás és Kuncsorba önállósodási törekvései, az onnan befolyó jövedelmek várható elmaradása, valamint a rendezett tanácsú város státuszával együtt járó plusz feladatok növekvő terhei is közrejátszhattak abban, hogy Kunszentmárton város önkormányzata 1895-ben lemondott a rendezett tanácsú város státuszáról és kérte községgé történő visszaminősítését. Nem ismerjük jól az akkori eseményeket, a városi vezetők érveit, megfontolásait. A városi vagy községi státusz vállalása összefüggött az állam és az önkormányzatok feladatkörének összekapcsolódásával, egyáltalán az önkormányzatiság gondolatkörével. Érdemes volna mielőbb tisztázni és értelmezni azoknak az éveknek történéseit! A polgárosodás egyik mutatója a helyi értelmiség kialakulása. Ebben a folyamatban pedig nagyon fontos az érettségizettek száma és aránya. Egészen a második világháborúig, illetőleg 1953-ig a közeli és távolabbi városok gimnáziumai nyújtottak lehetőséget középiskolai tanulmányokra, ahonnan út nyílt az egyetemi képzésben való részvételre. A kunszentmártoni fiatalok az 1800-as évek végén és 1900-as évek első felében Szentes, Kiskunfélegyháza, Eger, Szarvas gimnáziumait látogatták nagyobb számban, szakirányú képzettséget pedig több más (budapesti, szegedi, debreceni stb.) iskolában szerezhettek. Szép és sürgető feladat volna e kapcsolatháló feldolgozása is. Valamivel többet tudunk a jászberényi magyar állami tanítóképző-intézet paraszt dolgozók tanítóképző-intézete kunszentmártoni részlegéről, az ezt 1951-ben felváltó óvónőképző intézetről, valamint az 1953-ban elindult József Attila Gimnázium gimnázium elmúlt fél évszázadáról. 9 A középfokú oktatást addig Kunszentmártonban az 1910-ben megalakított polgári iskola jelentette. Ennek történetét sem ismerjük eléggé. 10 Azt sem kutatta még senki, hogy az I. világháború előtti, vagy a világháború utáni években mely egyetemek és főiskolák felé vezetett a kunszentmártoniak útja: a budapesti és a kolozsvári egyetem, az egri vagy a kecskeméti jogakadémia, a debreceni mezőgazdasági akadémia, az egri papi szeminárium, majd 1921 után a szegedi egyetem mellett mely intézményeket látogatták az akkori fiatalok és miért. Eger felé az egyházmegyei hovatartozás is terelte mind a középfokú (gimnázium, tanítóképző), mind a felsőfokú (jogakadémia) tanulmányokat folytatni kívánókat. Budapest kínálta a legtöbb lehetőséget, míg a kolozsvári egyetemet elvégezni olcsóbb volt. Újabb kutatásra és tisztázásra váró téma, probléma tehát. Kunszentmárton társadalmában a redemptus gyökerű közép- és gazdagparaszti réteg volt a meghatározó. Mellettük azonban a városban élő birtokos kisnemesi családok: fehérgyarmati Tóth, Bozóky, Nagy, Szilárdfy és mások életéről semmit sem tudunk. A 19. században pedig ők voltak a meghatározók a település irányításában. Az értelmiség első helyi képviselői soraikból kerültek ki. Tisztviselő, iparos és kereskedői pályát is választottak közülük. Házaikat, üzleteiket, birtokukat a II. világháború után államosították, másoknak eladták, lebontották, őket magukat pedig a kuláknak minősített családok tagjaihoz hasonlóan elüldözték Kunszentmártonból. A pótolhatatlan értékű fgy. Tóth kúriát, a helyben csak Bagolyvárnak nevezett klasszicista épületet az 1950-es évek elején bontották le, helyén ma a gimnázium áll. Az elszármazottak várostörténeti értékű hagyatékának összegyűjtése 7 Barna 1995., Barna Gulyás 1997. 8 Vö: Antal 1980. 9 Dobrosi Kakuk 1978. 6-37., Licsicsányi 2003. 10 Veress 1927. 31.

16 Előszó megkezdődött. Ugyancsak ismeretlen a helyi cigány, görög és az őket a kereskedelmi életben váltó zsidó közösségek története. Ugyanígy nem foglalkozik tanulmány az 1899. évi görgeteg-kuntelepi kirajzással. Ez volt Kunszentmárton társadalomtörténetének legnagyobb expanziója. Alapos kutatásával adósak vagyunk még, csakúgy, mint több más kisebb jelentőségű kitelepülés előzményeinek és hatásainak elemzésével. Közülük legfontosabb a kunszentmártoniak fokozatos és folyamatos expanziója a tiszazugi homokhátságra, elsősorban a Kisasszony-szőlő, a mai Cserkeszőlő, kisebb arányban a szelevényi Halesz területére. A kunszentmártoni céhek 19. század eleji szőlőbirtoklásától a mai hétvégi üdülőházakig ez a település sokrétű szerepet töltött be a város lakosságának életében. S bár van valamennyi ismeretünk Kunszentmárton különböző alapon (vallási, gazdasági, kulturális stb.) szervezett egyesületeiről, csupán egy vallási társulat működését ismerjük alaposabban. 11 Alig ismerjük a városunk területén megalakult gőzmalmok, téglagyárak, ipari üzemek (pl. Pannónia Szőrmeárugyár) történetét. Vizsgálatuk, miután a polgárosodás velejárói és jó mutatói, még a jövő feladatát jelenti. Újabb kutatás feladata lesz feltárni és rendszerezni Kunszentmárton kulturális életének számos területét. Kötetünkben csak a zenei élet egyes területéről olvashatunk összefoglalást. De volt bizonyos irodalmi élet is, működtek jeles tollforgatók is a városban, akik közül néhányan az áhítatirodalmat (Bémer László, Dósa József, Demeter István), mások a szépirodalmat (Szilárdfy/Szentmártoni Zoltán, Molnár István, Demeter István, Seres Katalin) vagy a tudományos irodalmat (Szuhányi János, Hegyfoky Kabos, Széll Farkas), benne a helytörténeti irodalmat gazdagították (ifj. Dósa József, Szabó Elek, Veress János, Turcsányi István, Gonda Sándor). 12 És mellettük a sok, alig ismert szerző, akik a szóbeliségben élő folklór irodalom és az irodalom találkozási mezsgyéjén alkottak főleg a vallásos és az alkalmi ünnepi költészet területén (Ökrös József, 13 Nagy Imre, Gácsi Bálint). Érdemes és lehetséges volna akár egy kunszentmártoni antológiát összeállítani a rólunk írtakból, 14 s a sorainkból kikerült tollforgatók írásaiból! S nem foglaltuk még össze tudásunkat kunszentmártoniak képzőművészeti és iparművészeti tevékenységéről. Ennek gyökerei is visszanyúlnak a 19. századra, de jelentős képviselőit tudja felmutatni a 20. század is (Dósa Lukács iparművész, Kakuk Ilona képzőművész, 15 Papp-Kökényesdy Sándorné Szeőke Izabella festőművész, 16 Balla Demeter fotográfus 17 ), s közelmúltunk, napjaink fontos és értékes tevékenységéhez is hozzátartozik (művésztelep). Bozsik Kálmán műfazekas parasztpolgári ízlést kielégítő, magyaros szecessziós vázáiból és tányérjaiból ugyan értékes kollekciót őriz a helyi múzeum, alkotójuk munkásságának részletes feltárása bár előmunkálatok vannak még a jövő fontos feladata. 18 Bozsik Kálmán épületkerámiával is foglalkozott. Szerepe volt abban, hogy városunk némely középülete (pl. a zsinagóga) és számos lakóháza a magyaros szecesszió helyi, 11 Barna 1998. 12 Kunszentmártoni vonatkozásaikról lásd: Józsa 1990. 13 Barna 2001a., 2001b. 14 A jubileumi évben jelent meg Szekula Jenő: A hét kun című regénye, amely Kunszentmártonban, Szelevényen, a Haleszban, Pálóczi-pusztán játszódik. Gazdag tárháza annak a helyi tudásanyagnak, amit csak az itt lakók birtokolhatnak. 15 Veress 1927. 32. 16 Kaposvári 1986. 17 Barna 1987. 18 Pusztai 2003.

Előszó 17 provinciális szintű formáját mutatja. A település kisvárosias miliőjét pedig Szilárdfy Jakab városi kultúrmérnök átgondolt terveinek köszönhetjük. Róla sem tudunk sokat. 19 Részben összefügg a zenei élettel városunk fejlett öntevékeny, amatőr színjátszó élete. Ez a 19 20. század fordulóján, a 20. század első felében nemcsak Kunszentmártonra volt jellemző, hanem az egész országra. Ebből nőtt ki azonban Szabó Gyula gazdag előadói művészete. Van tehát feladat még bőven az utánunk következő kutatói generációk számára is. A kötet tartalmi logikája a várossá válás, a városiasodás, polgárosodás ívét követi. Az első írások ezért a városi lét jelképeit (Botka János), a várossá válás szimbolikus ünnepi eseményét, az első vásárt mutatják be (Barna Gábor), amelyek megalapoztak és megerősítettek egy polgári, parasztpolgári öntudatot. Majd pedig a városi önkormányzatiság intézményeinek működését ismerhetjük meg abban a folyamatban, amelyben az állam és az önkormányzatok a szereplő partnerek, s amelyben a civilizációs fejlődés újabb és újabb szerepköröket hívott életre, másokat pedig a társadalom életének más szintjére tolt. Megtudjuk, hogyan élt Kunszentmárton a városi lét nyújtotta közigazgatás, önigazgatás kereteivel, s hogyan változtak ezek a keretek (Gulyás Katalin). A 18. század közepétől Kunszentmárton a Nagykun Kerület igazságszolgáltatási központja is (Hegedűs Krisztián). A közigazgatás 1876. évi átszervezése hozta magával ezeket az új funkciókat. Még állnak a ma méltatlanul kezelt Kerületi Ház épületei. Jobb sorsot, új funkciót igényelnének. Az 1745-től kiváltságos nagykun település kegyura (fenntartója) volt a római katolikus egyházközségnek. Ezt a ma már ismeretlen helyzetet új szempontból ismerjük meg (Józsa László), jóllehet korábbi feldolgozások már számos adatot feltártak erre vonatkozóan. 20 Néhány tanulmány végigköveti Kunszentmárton társadalmának változásait, nyitottá válását, a migrációs folyamatokat a 19 20. században (Bagi Gábor, J. Tóth Dezső), láttatva a kapcsolódást az országos folyamatokhoz, értelmezve a közelmúlt és jelenünk állapotát. Társadalom- és gazdaságtörténeti fontosságúak az iparosság, a vasút szerepét bemutató írások (Pusztai Gabriella, Halász Ferenc), amelyek elsősorban a múlt iparosodást szolgáló jelenségeit ismertetik. Hogy ezen a társadalmi alapon milyen gazdag zenei élet (Smuta Kálmánné), milyen színes sportélet (Cseuz Imre Pálinkás Ferenc Szabó János) és milyen közszolgálati sajtóélet alakult ki (Pató Mária, Kaposvári Gyöngyi), azt mutatja be néhány írás. Volt rá igény, és ez az igény teszi az embert polgárrá. Az önkormányzatiság szocializmus alatti teljes felfüggesztése sem tudta teljesen eltörölni azokat a helyi törekvéseket, amelyek a városi cím újból való megszerzését célozták (Licsicsányi István). Az öntudatra ébredés évtizede volt az 1980-as évtized. Megalakult az első civil fórum, a Városvédő Egyesület, amelynek tevékenysége azonban gyorsan elhalt. A 19. század végén kinyílt világ és az előrehaladt technikai fejlődés tette lehetővé, követelte meg, hogy létrehozzák a képeslap műfaját (Szabó János). Ugyanez a kor építette ki és egységesítette a polgári nemzettudatot részben az utcanevek, 21 részben pedig a történelmi emlékhelyek, emlékművek és emléktáblák kialakításával (Szabó János), s az elfogadott nemzeti nagyjaink utcanevekben megörökítésével. Az emlék(mű)állítás folyamat. Minden kor meg akarja magát így örökíteni a múltra hivatkozva. Sikerre azonban csak az a törekvés vezet, láttuk-látjuk, amely mögött nemzeti és helyi közmegegyezés áll. Bár azt reméljük, hogy tanulmánykötetünk érdeklődést keltve fontos olvasmánya lesz sok kunszentmártoni honfitársunknak, abban is bízunk, hogy ösztönözni fog többeket 19 Józsa 1990. 71., Harangozóné Tóth 2006. 20 Dósa Szabó 1936. 118-252. 21 Barna 2001.

18 Előszó újabb kutatások elindítására, fel nem tárt jelenségek és összefüggések bemutatására. Ehhez szeretne segítséget nyújtani Kunszentmárton válogatott bibliográfiája (Herczegh László). A helytörténeti szakirodalmi áttekintés, együtt az egyes fejezetek irodalmi hivatkozásaival, kellő alapot nyújthat minden további kutatómunkához! A munka elkészülésében sokan segítettek. Elsősorban a tanulmányok szerzőit illeti köszönet, hisz forrásfeltárásaikkal, elemzéseikkel fontos alapkutatásokat végeztek. De munkájukat a helyi önkormányzat, a helyi és a megyei múzeumok munkatársai, valamint sok-sok önkéntes segítő támogatta, gazdagította. Ennek során a kunszentmártoni múzeum helytörténeti gyűjteménye számos értékes tárggyal, dokumentummal és fényképpel gyarapodott. Reméljük, a lendület nem törik meg! A kutatásra ösztönzésen túl pedig talán lehet még egy fontos küldetése is kötetünknek. Segíthet rádöbbennünk arra, hogy a mindennapok milyen fontos alapját jelentik a nagyobb közösség, a város életének. Ezért fontos lehet tehát minden fénykép, minden feljegyzés, nyomtatott és kéziratos dokumentum, használati és reprezentációs tárgy, eddig homályban maradt összefüggések felismeréséhez, folyamatok bemutatásához, elődeink és saját magunk tevékenységének megörökítéséhez. Megörökítéséhez, azaz az utánunk jövő nemzedékekre hagyományozásához. Gondoljunk erre, amikor családi hagyatékokat rendezünk: fényképeket, papírokat, használati és dísztárgyakat fölöslegesként kidobunk. Ezek helye szülővárosunk kollektív emlékezetét megőrző és formáló múzeumban van vagy volna. Ha annak gyűjteménye a jövőben gazdagodik, mindannyiunk közös érdeme és értéke lesz! Latinul kezdtük, latinul végezzük: Tolle, lege! Vedd és olvasd! Kunszentmárton, 2008. pünkösdjén, a várossá nyilvánítás 200. jubileumi évében Barna Gábor Irodalom ANTAL Árpád 1980 Kuncsorba. In: TÓTH Tibor (szerk.) Adatok Szolnok megye történetéből I. kötet. Szolnok, 507 517. BARNA Gábor 1987 nem a tárgyak külső szépsége érdekel Balla Demeter fényképeiről. Alföld 38. évf. 1987/7. 94 96. 1998 Az Élő Rózsafüzér kunszentmártoni társulata. Living Rosary Confraternity in Kunszentmráton. Devotio Hungarorum 5. Szeged. 2000 Mentális határok megduplázott világok. In: Balázs Géza et alii (szerk): Folklorisztika 2000-ben. Tanulmányok Voigt Vilmos 60. születésnapjára. Budapest, 2000. 689 701. 2001a Örvendez ég és föld... Ökrös József achrosztikonos énekei. In: Barna Gábor (szerk.) Nyisd meg, Uram, szent ajtódat... Köszöntő kötet Erdélyi Zsuzsanna 80. születésnapjára. Szent István Társulat, Budapest, 113 154. 2001b Örök valóságba mentem átal... A halál és a túlvilág Ökrös József halottas énekeiben. In: Pócs Éva (szerk.) Lélek, halál, túlvilág. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Balassi Kiadó, Budapest, 383 395.

Előszó 19 2004 Örvendetes olvasóddal Mária tisztelünk Ökrös József rózsafüzéres éneke. In: Andrásfalvy Bertalan Domokos Mária Nagy Ilona (szerk.) Az Idő rostájában I. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára. L Harmattan Budapest, 445 490. BARNA Gábor (szerk.) 1995 Mesterszállás. Fejezetek a község történetéből. Mesterszállás. BARNA Gábor GULYÁS Katalin (szerk.) 1997 Mesterszállás az önállóság útján 1897 1997. Mesterszállás. BENEDEK Gyula 2002 Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333 1737. latinból fordította és közreadta Benedek Gyula. Documentatio Historica VII. Szolnok. DOBROSI Dénes KAKUK Mátyás (szerk.) 1978 Jubileumi Évkönyv 1953 1978. József Attila gimnázium Kunszentmárton. Kunszentmárton. DÓSA József SZABÓ Elek 1936 Kunszentmárton története I. Kunszentmárton. HARANGOZÓNÉ Tóth Éva 2006 Szilárdfy Jakab (1850 1924) építész. Tiszazugi füzetek 9. 72. JÓZSA László 1990 Kunszentmárton utcanevei. Kunszentmárton. 1998 Kunszentmárton múlt századi szentembere: Ökrös József. In: Barna Gábor (szerk.) Szentemberek a vallásos élet szervező egyéniségei. Néprajzi Tanszék, Szeged Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 233 244. KAPOSVÁRI Gyula 1986 P. Szeőke Izabella festőművész emlékkiállítása. Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum 1986. LICSICSÁNYI István 2003 A gimnáziumi képzés ötven éve Kunszentmártonban. In. 50 éves a gimnáziumi képzés Kunszentmártonban, 1953 2003. h.n. 10 33. PUSZTAI Gabriella 2003 Bozsik Kálmán fazekasmester. Múzeumi Levelek 78-79. Szolnok, 215 230. Tiszazugi Füzetek 9. Szerk. Pusztai Gabriella. Kunszentmárton, 2006.

Dr. Botka János KUNSZENTMÁRTON VÁROS SZIMBÓLUMAI A szimbólumok köztük a rajzolt jelképek évezredek óta az emberi kommunikáció eszközei. Már a formálódó közösségekben kiválasztott jelek, közösen elképzelt rajzolatok helyettesítették ha leegyszerűsítve is a természet, a szellemi és a tárgyi világ legjelentősebb elemeit. Önmaguknak a közösségeknek is megvolt a képi mása, a megkülönböztetést és az összetartozást kifejező jele. Minden egyes képi jel, szimbólum mindig is bizonyos embercsoporthoz vagy csoportokhoz kapcsolódott, ott született, ott élt, onnan merítette lényegét. 1 A közösséget megjelenítő jelképeknek azonban különös figyelem és tisztelet jutott. Magukénak érezték őket, azonosultak velük, azok pedig erőt, biztonságot jelentettek alkotóiknak. A szimbólumok szerepe ma is vitathatatlan, ahogyan eredetük és konkrét ismeretük jelentősége is. A társadalomkutatás az önismeret, az azonosságtudat lényeges kifejeződésének tartja a közösségi jelképek meghatározását és azok használatát. A kutató azzal segíthet, ha az előzményeket és a pontos ismereteket hozza felszínre. Az ismertebb magyarországi kun és jász jelképek, jelképi részletek első emlékei a 13 14. századtól kerültek elő a régészeti feltárások során. 2 Például a tiszaföldvár-homokóvirághegy-i lovassír fonott kun nyakéket őrzött meg számunkra, amelyhez függő díszes bulla tartozott. (Homokszállás egykori kun település.) Kunszentmárton-Érparton pedig szintén egy kun lovassírban nyugati típusú kétélű kardot találtak vörös berakásos címerekkel, ugyancsak a 13 14. századból. A Damjanich János Múzeumban őrzött egyenes kard hossza 114,6 cm. Egyik oldalán négysávos Árpád-címer, a másik oldalán rovásjeles családi címer (tamga) látható. Mindkét pajzs háromszögletű, talpukkal a fegyver hegye felé néznek. Az acélba gravírozott ábrák vörös színét a kalapácsolással berakott rézszálak adják. 3 A két sír emlékanyaga a kunok korai Tiszazug környéki jelenlétének egyik bizonyítéka. 1 Hoppál 1990. 7. Charles S. Peirce szerint (1839 1914; a Szemiotika képviselője) A szimbólum olyan jeltípus, amelyik közmegegyezés alapján kötődik a tárgyhoz. 2 Vö. Botka 2005. 185 186. 3 A leletek tudományos értékelését Selmeczi László végezte el. (Selmeczi 1972. 107 112.; Selmeczi 2005. 35., 39.) A címerábrázolások részletező elemzését Szathmáry István tette közzé 2006-ban. (Szathmáry 2006. 99 103.)