B GÁZÁR (BÉLA ÜNNEPLÉSE 1869-1919 LÉGRÁDY TESTVÉREK NYOMÁSA. BUDAPEST
R. LÁZÁR BÉLA február hó folyamán töltötte be élete 50. évét, ami egyszersmind irói működése huszonötödik évfordulóját is jelenti. Ezt az alkalmat felhasználta a magyar művészek azon csoportja, mellyel Lázár Béla egész pályája alatt együtt élt és dolgozott, hogy tisztelete jeléül ünnepi lakoviára gyűljön össze. A meghivó, melyet az előkészítő bizottság nevében Szinyei-Merse Pál, Rippl-Rónai József, Iványi-Grünwald Béla, Lányi Dezső, Ligeti Miklós és Ernst Lajos irtak alá, február hó 25-ére szólt, a Royal-szálló fehér termében, este 8 órára. A terem zsúfolásig megtelt a művészek és irók társadalmának vezető egyéniségével, a kormány és hivatalos köreink is részt vettek az ünnepélyen s azonkívül igen sokan, kiket a körülmények távol tartottak, levélben mentették ki elmaradásukat. Ilykép az eredetileg szűk és intim körben tervezett ünnepség messze kiható ünnepéllyé fejlődött, melynek a sajtóban is erős visszhangja támadt. Az első felköszöntőt a szűkebb baráti kör nevében Ligeti Miklós tartotta, utána Diener-Dénes József nyug. államtitkár, aki a modern művészet első harcosai közé tartozott, beszélt és bemutatta Knnfi Zsigmond közoktatásügyi miniszter levelét, melyet Csáktornyai Zoltán festőművész olvasott fel. A magas szárnyalású, kormánynyilatkozatot tartalmazó levél igy hangzik:
-4- Igen tisztelt Uram! Budapest, 1919. február 25. Huszonötéves irói jubileuma alkalmából én is csatlakozom tisztelőinek ama nagy táborához, amely Önben a magyar művészi kultura egyik kiváló úttörőjét látja. Abban az uj világban, amelynek alapjait akarjuk most oly rettenetes mostoha viszonyok között lerakni, nemcsak az anyagi jólét és politikai szabadság feltételeit akarjuk megteremteni, hanem az erkölcsi és művészi kultura alapjait akarjuk kiszélesíteni és a dolgozó nép nagy tömegeit el akarjuk vezetni nemes élvezetek és a művészi szépség felemelő és megtisztító forrásaihoz. Remélem, hogy ebben a munkában, amelyben a művészi kultura minden munkására szükség van, Ön friss erővel és tehetsége teljességével mellettünk lesz. Sajnálom, hogy nincs módomban ezt jókívánságaimmal egyetemben személyesen is elmondani Önnek és a magyar művészet ama képviselőinek, akik a mai napon az Ön munkásságának megbecsülésére összejöttek. Kitűnő tiszteletem kifejezése mellett maradtam dr. Kun fi hive Zsigmond. A levél hatása mély volt. A művészekre nagyon megnyugtató, sőt felemelő hatást keltett a miniszternek művészetmegértő politikája. Ezután dr Lukács György, volt közoktatásügyi miniszter, aki a maga rövid hivataloskodása alatt a modern művészet erőskezű támogatója volt, nagyszabású és lelkes beszédet mondott. Dr. Ferenczi Zoltán, a Petőfi-társaság alelnöke, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, a Petőfi-társaság nevében méltatta az ünnepelt irói érdemeit. Nádler Róbert, a Képzőművészek egyesületének elnöke, a művészek összesége nevében szólalt fel. Ezután Nagy Endre író szellemes, ironikus felköszöntővel mulattatta a társaságot. Dr Kovács Dénes humoros felköszöntőben a jubiláns nejét, ki szívvellélekkel támogatta a művészi törekvéseket, ünnepelte. Sas Ede
-5- a nagyváradi Szigligeti társaság nevében magas szárnyalású beszéddel a művészet kultuszáról szólott. Ernst Lajos rámutatott arra, hogy a forradalmi szellem a művészetben mindent megelőzően nyilatkozott meg s ez alkalommal Lázár Béla nevére az Ernst-Muzeum közeli grafikai kiállítására három dijat tűzött ki. Volt tanítványai nevében végül dr Komlósi Gyula ügyvéd szólalt fel. Dr Lázár Béla a következő beszéddel válaszolt: Hölgyeim és Uraim! Tisztelt barátaim! Platón, a költő filozófus egyik allegóriájában a hegymászás fáradalmairól beszél, miközben alig látjuk a célt, csak meghajlott derékkal vonszoljuk fel magunkat a sziklás utakon. Megállva, vissza kell fordulnunk, hogy elibénk táruljon a megtett ut szépsége, hogy gyönyörködhessünk az előttünk feltűnő táj csodás látományaiban. Most én is, felfelé törekvő munka közben, visszapillantok a multamra. Rátok tekintve, orcáitokról multam egy-egy emléke sugárzik felém. Azóta, hogy a müncheni Lohengrin-kávéházban művészek közé kerültem, mind e pillanatig köztetek éltem barátaim, annyira köztetek, hogy szinte mindvégig egyazon baráti körben. A Lohengrinasztaltól itt van köztünk Vidor Emil s ha fizikailag nem is, de lélekben velünk van Lyka Károly. München után jött Páris, a Munkácsy-év, abból az időből is itt van köztünk Réti Pista barátunk, aki ott festette a Bohémek karácsonyát", melyről szóló kritikával kezdődött tulajdonképpen műkritikusi pályafutásom. Aztán jöttek gyors egymásutánban a milleniumi év nagy eseménye, a Majális, a nagybányai kiállítások, a párisi világkiállítás igaztalan zsűrizése s mindez odavezetett, hogy a velencei kiállítás megszervezésére vállalkozzam. Feledhetetlen szép napok, akkor dolgoztam először együtt a művészekkel s akkor kötöttünk szoros, egy egész életre szóló barátságot. Csak emlékezzetek arra, mint bujt össze riadtan a hatalmat kezében tartó akadémikusok csoportja, mint küldött tiltakozó sürgönyt, mint lovallá fel Tóth Bélát, hogy Esti levélben támadja a moderneket, mint akik
-6- nem képviselik méltóan a magyar művészetet. De a felelet a sok muzeálisvásárlás és az olasz kritika elismerése volt. A kiállítás sikere után azonban az állam kicsavarta kezemből a folytatást, de a munkától elütni nem tudott. Három irányba indultam. Először is a vidéki propagandát kezdtem, jártam évtizedeken át városról-városra, nem zavart, ha előadás közben elaludt a villany, mint Szegeden, hol éppen Csók Istvánról beszéltem, két szál gyertya fénye mellett beszéltem tovább. Ha vonatom elkésett, mint egyszer Miskolcon, berohantam a terembe bundástól és a zsúfolt teremben várakozó hallgatóságnak lihegve kezdtem el beszélni. Hogy ezekre az előadásokra szükség volt, bizonyitja a pozsonyi esetem. Heteken át tartózkodtam Pozsonyban, gyűjtöttem Fadrusz János életrajzához az adatokat. A Toldy Ferenc-kör részéről felkértek, hogy tartsak előadást, minthogy pedig éppen azidétt készült el egy tanulmányom Ferenczy Károlyról, szívesen vállalkoztam. Az előadás előtti napon, délben, jövök haza a szállásomra, ott vár rám a Toldy-kör elnöke, egy méltóságos úr és izgatottan mondja, hogy mennyire tűkön ülve várakozik, tegnap ugyanis választmányi ülés volt, amelyen elhatározták, hogyha már előadást tartok Ferenczy Károlyról, hát sürgönyözzek a művésznek, hogy koszt vasz koszt, gyöjjön Pozsonyba és énekeljen egy pár kupiét... A propaganda másik iránya a fővárosra terjedt ki. Itt irtam este a Magyar Újságba, reggel a Magyar Nemzetbe, hetenkint a Magyar Géniuszba, havonkint a Magyar Szalonba, kéthavonkint a Művészetbe megkezdtem a Miénknél a kiállítást magyarázó füzeteket és később a Modern Művészet cimmel külön lapot adtam ki. Ezenközben éjjel tanultam, délelőtt tanítottam, vittem a növendékeimet a kiállításokba, tartottam nekik 12 órás külön műtörténeti kurzusokat, a felnőtteknek a Szabad Lyceumban, a kereskedőknek a Csarnokban, a tanitóknak az Otthonukban, a pedagógusoknak a Pedagógiai Társaságban, a filozófusoknak a Filozófiai Társaságban, az Íróknak a Petőfi- és Kisfaludy-társaságban, a mágnásoknak a Műbarátok körében, az egyetemi hallgatóknak a Főiskolai tanfolyamon, beszéltem a kollektív kiállításokon, Fényesnél, Szinyeinél, Rippl-Rónainál, a Művészházban, lenn pedig várt a
-7- fiaker, hogy lóhalálban hajtson a déli vaspályára, mentem Rómába. Mert a harmadik irány a külföld megdolgozása volt. Beszéltem németül Münchenben a műtörténeti kongresszuson, franciául Rómában az Associazione Artisticában, irtam németül a Kunst für Alle-ba, a lipcsei Illustrirtébe, a müncheni Jugendbe, a bécsi Illustrirtébe, franciául a l'art et l'artiste-ba, angolul a Stúdióba, dánul az Illustr. Tidendébe, sőt tótul is, a Zasztovába! Ilyen munka közt jött az egyesülés Ernst Lajossal. Ez könnyen ment, aminek két oka volt. Ernst Lajos, aki oly nagy hozzáértéssel és szeretettel gyűjtötte össze a magyar kultura múltjának emlékeit, megértette azt a felfogásomat, mely a magyar modernséget történetünk folyamán végighaladó törekvésnek tünteti fel, mert hiszen a magyar művészet minden korban jelentősen megnyilatkozott, sajnos, ez a kérdés még nincs kellőleg kifejtve. De másrészt Ernst Lajos abban a törekvésemben is támogathatott, hogy az intézet a magyar modernség szolgálatába álljon, hisz ő már a Nemzeti Szalonban tízéves igazgatósága alatt ugyanazon irányt szolgálta. Amit aztán itt, az Ernst-muzeumban csináltunk, arról nem beszélek, az sokkal közelebb áll hozzánk, semhogy tisztán lássuk. Most újra megfordulok tehát s nekiindulok a hegynek. A célt komor ködök takarják ugyan, de a ködöktől nem riadozok. Mit jelentett eddig is a munkám? Személykultuszt? Nem, százszor nem! Jelentett harcot az akadémikus művészet, a konvencióvá jegecedett formulák ellen követelte az impresszionista látás, a pleinair, a természet egyéni interpretálásának jogát. Ezek az ideálok még mindég a messzi távolban állnak előttünk, küzdünk hát értük tovább is. Két dolog megnyugtat ezenközben. Először az, hogy mögöttem egy erős és uj amatőrsereg áll, nagyrészt saját nevelésem, hisz csak a legutolsó kiállításon tizenegy amatőr egykori tanitványom volt. Másodszor, hogy mellettem egy olyan erős művészgárda áll, az első tizenhárom után jött egy második, sőt jön egy harmadik generáció és a magyar művészet jövő sorsát ez fogja eldönteni.
-8- Annyi bizonyos, hogy mint eddig, ezentúl is szívvel-lélekkel a tiétek vagyok, veletek élek, veletek küzdök, Isten engem ugy segéljen! A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Reéz Pál bemutatta a beérkezett üdvözlő iratokat. Egy párat itt adunk: GÖNCZI JENŐ közoktatásügyi államtitkár levele: Igen tisztelt Uraml Budapest, 1919 február hó 24. Halaszthatatlan teendőim miatt nagy sajnálatomra nem vehetek részt azon az ünnepségen, amelyet ötvenedik születésnapja alkalmából barátai és tisztelői rendeznek; azért kérem, engedje meg, hogy ezúton fejezzem ki legmelegebb szerencsekivánataimat. Egyúttal nem mulaszthatom el, hogy kifejezést adjak annak az őszinte nagyrabecsülésnek is, amelyet főként a magyar képzőművészeti ku'tura terén szerzett érdemei támasztottak bennem. Kivánom, hogy közérdekű működését tevékeny életének e mostani nevezetes fordulója után is még hosszú időn át és lankadatlan munkaerővel folytathassa. Fogadja kiváló tiszteletem nyilvánítását Gönczi Jenb. kormány- KERNSTÖ&K KÁROLY, a szépművészeti ügyek biztosának levele: Igen tisztelt Tanár Uraml Kedves Barátom! Abból az alkalomból, hogy érdemes munkásságban eltöltött életed félszázados évfordulóját ünnepeled, fogadd melegen érzett szeiencsekivánataimat. Ha visszatekintesz eddigi munkásságodra, ugy méltán dicsekedhetsz kiváló eredményekkel. Te voltál az, aki a magyar művészet érdekében a külföld figyelmét a magyar tehetségekre irányítottad. Főműved mégis Paál László zsenijének fölfedezése volt. Te kutattad föl mindenfelé szétszórt vásznait és Te soroztad be a magyar barbizoni mester most már nagyszerű ouevrejét a hazai és az egyetemes művészet történetébe. Erre a művedre lehetsz a leginkább büszke. Engedd meg, hogy ismételve igaz nagyrabecsüléssel köszönthesselek és bocsáss meg, hogy a tiszteletedre rendezett lakomán nem jelenhetek meg. Budapest, 1919. évi február hó 22-én. Tisztelő hived Kernslock Károly.
-9- Dr NAGY ÁRPÁD, min. tanácsos, a művészeti osztály vezetőjének levele: Budapest, 1919 február 22 Nagyon tisztelt Igazgató Ur! A napokban vett meghivóból örömmel értesültem arról, hogy Igazgató Urat barátai és tisztelői ötvenedik életévének betöltése alkalmából e bó 25-én lakomán készülnek ünnepelni. Minthogy ezen az ünnepen a személyes megjelenésben őszinte sajná latomra akadályozva vagyok, engedje meg kérem, hogy e nevezetes alkalommal ez uton köszönthessem s személye iránt érzett igaz tiszteletemnek és nagyrabecsülésemnek e sorokban adhassak kifejezést. Egy félszázad jelentős évforduló minden ember életében, de sokszoro san jelentős a szellemi téren munkálkodók életében, kik rendszerint ebben az életkorban jutnak el alkotóerejük teljéhez, ekkor kerülnek abba a helyzetbe, hogy már munkásságukkal elért pozitív eredményeikre tekinthetnek vissza. Igazgató Ur több évtizedre visszanyúló munkásságát az irodalom s a művészetek szentelt berkeiben töltötte el s azzal, hogy festőrnűvészetünk nagyjainak mint egy Szinyei Merse Pálnak, egy Paál Lászlónak ugy itthon, mint a külföldön való megismertetésén s népszei üsitésén lelkesen fáradozott s hogy a modern magyar festőművészet uj jeleseinek érvényesülése és ismerttététele érdekében állandóan szóval, tollal és tettel küzdött, kiérdemelte mindazok hálás elismerését, kiknek művészetünk mint a magyar kultura fokmérőjének fejlődése és felvirágzása szivén fekszik. Őszintén kivánom, hogy Igazgató Ur ezen különösen szeretett hazánk mai nehéz helyzetében annyira üdvös és értékes munkásságát még hosszú időn át zavartalanul folytathassa. Igazgató Urnák kiváló tisztelettel kész hivr Dr Nagy Árpád. Dr WILDNER ÖDÖN, fővárosi tanácsnok, a művészeti ügyosztály főnökének levele: Mélyen tisztelt Igazgató Ur! Elháríthatatlan akadályok legnagyobb sajnálatomra nem engedik, hogy ünnepén személyesen résztvehessek, de örömében s ünneplésében, mint igaz tisztelője én is helyet kérek. Isten éltesse sokáig lelkes munkája javárai Budapest, 1919 február 24. Igaz tisztelője Wildner Ödön, tanácsnok-
- 10- BEÖTHY ZSOLT, a Kisfaludy-társaság elnökének levele: Tisztelt barátom! Budapest. 1919 február hó 19. Mély gyászom és gyöngélkedő állapotom visszatartanak attól, hogy az Ön tiszteletére rendezett ünnepi lakomán részt vehessek. Engedje meg, hogy ezen az uton fejezzem ki legalább azt a meleg érzést, melyet ez alkalomból régibb és ujabb emlékeim keltenek bennem. Ezek az emlékek visszanéznek abba az időbe, mikor az egyetemen egymással szemben ültünk. Akkor kötött baráti viszonyunk kitartott egész mostanig. Ahhoz a tisztelethez, melyet Önnek fáradságot és pihenést nem ismerő, buzgó, lelkes, sikeres munkássága a magyar művészeti kultura érdekében bennem támasztott és éltet: ehhez a tisztelethez személyes viszonyunk kedves emlékei adják a meleget. Rég: barátságunkat felújítva, engedje, hogy kezét azzal a jó kívánsággal szorítsam meg: minél tovább, minél magasabbra! Szives köszöntéssel régi barátja Beöthy Zsolt. HEGEDŰS ISTVÁN, a Szabad Lyceum elnökének levele: Mélyen tisztelt Uram! Budapest, 1919 február hó 24. A dr Lázár Béla igazgató urnák tiszteletére rendezett ünnepi lakomára szóló meghívást kitüntetésnek veszem. Dr Lázár Béla a Ruskin-világnézet typikus alakja. Rajongó lelke a szépet kereste egész földi életében. Lázas munkássága a magyar művészet jelentőségét kívánta világszerte érvényesíteni, a magyar lelket megértetni. Művészi események eleven hatását vitte bele minden dolgozatába. Lelkesen csatlakozom az ő tiszteletére rendezett ünnepi lakoma hangulatához, melyben mint egy szép harmóniában magam is egy szerény hangként szólaltam volna fel. De öregségemmel járó tartózkodásom minden késő esteli mulatságtól visszatart, attól, hogy személyesen részt vehessek, e soiok által fejezem ki az ünnepelt iránt mindig érzett rokonszenvemet és tiszteletemet. A szives megemlékezést hálásan megköszönve, maradok mély tisztelettel Hegedűs István.
-11 - A NEMZETI SZALON átirata: Mélyen tisztelt Igazgató Url A Nemzeti Szalon örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy meleg szeretettel üdvözölje Igazgató Urat, midőn hasznos és tevékeny munkásság közben életének 50-ik évfordulójához érkezett el. Fgy sikerekben és eredményekben gazdag életpályának nevezetes állomása. ez az évforduló, midőn összegyűlnek Igazgató Ur barátai és tisztelői, hogy szeretetüknek és ragaszkodásuknak kifejezést adjanak. A Nemzeti Szalon, mely Igazgató Úrral mindig azonos célokért küzdött, örömmel csatlakozik az ünneplőkhöz és azt kivánja, hogy Igazgató Ur a munkássága elismerésének és személye iránti ragaszkodásnak ezen szép megnyilvánulásából erőt meritve, továbbra is, még igen hosszú ideig, egészségben és az eddigi lelkesedéssel működjék a magyar képzőművészet felvirágoztatása érdekében. Fogadja Igazgató Ur tiszteletünk őszinte nyilvánítását. Budapest, 1919 február hó 22. Horvai János, Déry Béla, alelnök. igazgató. A SZIGLIGETI-TÁRSASÁG (Nagyvárad) átirata: Társaságunk szives örömmel vett tudomást arról az ünnepeltetésről. melyben a magyar művészet dr Lázár Béla uiat részesíteni óhajtja. Mióta Társaságunk fennáll, dr Lázár Bélát mindig tagjaink között tiszteltük és becsültük és már akkor is nagy elismeréssel érdeklődtünk tehetsége és buzgósága iránt, amikor még a fővárosban őt nem ismerték és nem ismerték el eléggé. Igaz örömmel üdvözöljük tehát jeles tagtársunkat mostani ünnepsége alkalmából és kívánjuk, hogy azon az uton, melyen annyi sikert ért el, teljes egészségben és sokáig működhessék. Kiváló nagyrabecsüléssel Nagyváradon, 1919. évi február hó 19-én a Szigligeti Társaság nevében: Dr Adorján Ármin, ügyvezető elnök.
- 12- A DUGONICS-TÁRSASÁG (Szeged) átirata : A szegedi Dugonics-Társaság őszinte örömmel és lelkesedéssel köszönt; dr Lázár Bélát, a magyar közművelődés lankadatlan munkását és rettenthet, len bajnokát a negyed- és félszázados jubileumok alkalmából. Szivből kívánjuk, hogy jövő működéséhez meg nem fogyatkozó munka kedvet s munkájában sok tiszta örömet adjon neki az Alkotó. A Társaság történetében el nem halványuló emlékkel ragyognak az illusztris ünenpeltnek szegedi szereplései. HÍ tása él, miként szivünkben a vágy őt újra és újra előadó asztalunknál üdvözölhetni. A Dugonics-Társaság nevében igaz tiszteletbe! és nagyrabecsüléssel Szeged, 1919 február 22. m Dr Szalai József, elnök Üdvözlő irattal keresték még fel a jubilánst: Az aradi Kölcsey-egyesület nevében dr Farkas József titkár; br. Forster Gyula, a Műemlékek orsz. bizottságának elnöke; a Modern Kör elnöksége nevében Kun Imre; Kőrösfői Kriesch Aladár, Rippl-Rónai József (Kaposvár), Magyar-Mannheimer Gusztáv, Iványi-Grünwald Béla (Kecskemét), Vaszary János (Tata), Kisfaludi-Strobl Zsigmond, Mészáros Sándor, a soproni Frankenburg-kör alelnöke; Végh Gyula, az Iparművészeti Muzeum igazgatója; Vágó Pál (Jászapáti), Zombory Lajos (Szeged), br. Hatvany Ferenc, Vajda Zsigmond, Deák- Ébner Lajos, Lesznay Anna, Románné Goldzieher Klára, Vértessy Gyula, L.ukátsovits Ily, Papp Gábor (Szeged), Nagy Vilmos, Rubletzky Géza (Arad), stb. stb. Betegsége miatt elmaradt báró Kohner Adolf, a Képzőművészeti Társulat igazgatója.