Az ásványok vonzásában

E tanulmánykötetben Szakáll Sándor korábbi és jelenlegi kollégái, magyar és külföldi egyetemek, kutatóintézetek munkatársai, egykori és jelenlegi hallgatói, illetve ásványgyűjtők tudományos, valamint ismeretterjesztő cikkei olvashatók. A cikkek tematikája legalább olyan sokszínű, mint amilyen Szakáll Sándor munkássága, hiszen fő érdeklődési körén, az ásványtanon kívül felöleli a geokémia, a kőzettan, az archeometria, az őslénytan és a tudománytörténet területeit is. A szerkesztő Az ásványok vonzásában Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére Szakáll Sándor (1953-) mineralógus szakmai pályafutását nem lehet néhány mondatban összegezni, munkásságának mérföldköveit is csak három nagy területre bontva tudjuk bemutatni: 1. az alapítások, 2. az alapművek és 3. a felfedezések. 1. Szakáll Sándor alapította meg 1980-ban a miskolci Herman Ottó Múzeum Ásványtárát, mely mára az egyik legnagyobb ásványtani közgyűjteménnyé, a magyarországi ásványok vonatkozásában pedig a legnagyobb és legteljesebb gyűjteménnyé vált hazánkban. 1983-ban egyik elindítója a miskolci Tavaszi Ásványgyűjtő Találkozónak, később Miskolci Nemzetközi Ásványfesztiválnak. 1989-ben egyik létrehozója az első magyar ásványtani alapítványnak (Koch Sándor Alapítvány). 1990-ben egyik alapítója és azóta is elnöke az ásványbarátokat tömörítő Magyar Minerofil Társaságnak. 1993-ban egyik alapítója az első hazai topografikus ásványtani folyóiratnak, a Topographia Mineralogica Hungariae-nek. 2. Az utóbbi évtizedekben született, Magyarország, illetve a Kárpátok ásványvilágát feldolgozó alapművek társszerzője/szerkesztője. Ezek: Magyarországi ásványfajok (1993, 2005), Minerals of the Carpathians (2002) és Mineralogy of Székelyland (2010). 3. A Magyarország területéről ismert kb. 600 ásványfajból mintegy 240-nek a kimutatásában vett részt! Ezek közül öt, a tudomány számára új ásvány (ammóniomagneziovoltait, kabazit-mg, klajit, kochsándorit és parádsasvárit) egyik leíróját is benne tisztelhetjük. Az ásványok vonzásában Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére

Az ásványok vonzásában Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére

A kötet megjelenését támogatták Bányászattörténeti Kutatások Alapítvány (Rudabánya) Érc- és Ásványbányászati Múzeum Alapítvány (Rudabánya) Hegyikristály Ásványbolt (Miskolc) Horváth István (Miskolc) Inka kft. (Eger) Bódi József (Jászapáti) Csernóczki László (Szolnok) Klaj Sándor (Pécs) Koller Gábor (Pilisborosjenő) Kövecses-Varga Lajos (Siófok) Krisztián István (Újfehértó) Mondik Csaba (Siófok) Nádai László (Budapest) Németh Tamás (Veszprém) Tóth László (Velence) Varga András (Gyöngyöshalász)

Az ásványok vonzásában Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére In the attraction of minerals Studies in honour of the 60-year-old Sándor Szakáll Szerkesztette / Edited by FEHÉR Béla Herman Ottó Múzeum és Magyar Minerofil Társaság Miskolc, 2014

Technikai szerkesztő és borítóterv: Fehér Béla Az angol fordításban közreműködött: Sümegi Erzsébet Címlapon: Azurit, Pécs, Kozári vadászház. Képszélesség: 5 mm. Klaj Sándor gyűjteménye. Fotó: Tóth László. Hátlapon: Szakáll Sándor beszédét tartja 2013. november 20-án, a Pannon-tenger Múzeum megnyitóján. Fotó: Kulcsár Géza. Kiadta a Herman Ottó Múzeum és a Magyar Minerofil Társaság Miskolcon, 2014-ben Felelős kiadó: Pusztai Tamás, a Herman Ottó Múzeum igazgatója Nyomdai munkálatok: Tipo-Top kft. 3531 Miskolc, Győri kapu 24. Felelős vezető: Solymosi Róbert ISBN 978-963-9271-96-8 Technical editor and cover design: Béla Fehér Collaborator in English translating: Erzsébet Sümegi On the front cover: Azurite, Kozár quarry, Pécs, Hungary. Width of the picture: 5 mm. Collection of Sándor Klaj. Photo: László Tóth. On the back cover: Sándor Szakáll is making a speech on 20 November, 2013 at the opening of the Pannonian Sea Museum in Miskolc. Photo: Géza Kulcsár. Published by the Herman Ottó Museum and the Hungarian Friends of Minerals, Miskolc, 2014 Publisher: Tamás Pusztai, Director of the Herman Ottó Museum Printed in Hungary by the Tipo-Top Ltd. Győri kapu 24, H-3531 Miskolc Manager: Róbert Solymosi

Tartalom 5 Tartalom / Contents Kecskeméti Tibor A 60 éves Szakáll Sándor köszöntése The greeting of the 60-year-old Sándor Szakáll 7 B. Kiss Gabriella és Molnár Ferenc A Balatonfelvidéki Homokkőben található geodák ásványtani és genetikai vizsgálata Mineralogical and genetic investigations of geodes found in the Balatonfelvidék Sandstone, Balaton Highland, Hungary 15 Farsang Stefan, Szakáll Sándor, Ozdín Daniel, Zajzon Norbert és Gaál Ľudovít A Cseres-hegység (Cerová vrchovina, Szlovákia) vulkanitjainak ásványai Minerals of volcanites of the Cerová Highlands, Slovakia 27 Fehér Béla A szobi Csák-hegy zeolitjainak kristálykémiája Crystal chemistry of zeolites of the Csák Hill, Szob, Börzsöny Mts., Hungary 45 Földessy János, Németh Norbert, Gerges Anita, Bodor Sarolta és Kasó Attila Az arany geokémiai eloszlása a rudabányai ércelőfordulás földtani környezetében Geochemical distribution of gold in the geological environments of the Rudabánya ore occurrence, Hungary Gál Péter Markazit, pirit és oxidációs termékeik előfordulása a bükki triász mészkövekben The occurrence of marcasite, pyrite, and their oxidation products in Triassic limestones of the Bükk Mts., Hungary 75 85 Gimesi István Miklós A kocka el van vetve A szegedi kockakő útburkolatok története The die has been cast History of cobblestone pavements in Szeged, Hungary 95 Hágen András, Horváth Dóra és Stromp Márk Az ipolytarnóci ősemlősök sebessége Movement speed of the prehistoric mammals of Ipolytarnóc, Hungary 105 Jánosi Csaba, Berszán József és Péter Éva Székelyföldi mésztufa-előfordulások Travertine occurrences in the Székelyland, Romania 115 Kecskeméti Tibor A földtani tudománytörténet-írásról On the writing of science history in geology 123 Kozák Miklós, Rózsa Péter, McIntosh Richard William, Papp István, Mocsár-Vámos Mariann és Plásztán József A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete Prehistoric stone industry in the Avas Hill, Miskolc and its geological conditions 135

6 Tartalom Körmendy Regina El nem veszett múltunk A rudabányácskai aranybánya története és ásványai Preserved past History and minerals of the Rudabányácska gold mine, Tokaj Mountains, Hungary 147 Leél-Őssy Szabolcs Különlegesen szép ásványok a József-hegyi-barlangban Exceptionally fine minerals in the József-hegy Cave, Budapest, Hungary 159 Móricz, Ferenc; Mádai, Ferenc & Walder, Ingar F. Temporal changes of pyrite oxidation in sulphidic mine wastes Szulfidos bányászati meddőkben lezajló piritoxidáció időbeni változása 179 Németh Norbert és Kasó Attila Talajgeokémiai vizsgálatok a rudabányai színesfémérc-előfordulások kutatásában Soil geochemistry in the prospecting of the base metal mineralization at Rudabánya 191 Ozdín, Daniel & Szakáll, Sándor Chemical composition of axinite-(fe) from Miskolc-Lillafüred, Bükk Mts., Hungary A Miskolc-lillafüredi axinit-(fe) kémiai összetétele 203 Papp Gábor Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály Two Hungarian mineralogical dictionaries from the first half of the 19 th century and their author, Mihály Kováts 219 Prakfalvi Péter Nógrád megye uránkutatása Uranium explorations in Nógrád County, Hungary 247 Szakács Alexandru A Dési Tufa (Erdélyi-medence) Fe-Ti-oxid ásványai Fe-Ti oxide minerals of the Dej Tuff, Transylvanian Basin, Romania 253 Thamóné Bozsó Edit Üledékes kőzetek kvarcszemcséibe zárt információk hazai példákkal Information encoded in quartz grains of sedimentary rocks with Hungarian examples 269 Török István és Orsovszki Gergely Csigakövület a fancsikai gyepvasércben Freshwater snail fossil in the bog iron ore of Fancsika, near Debrecen, Hungary 281 Zelenka Tibor Agyagásványos és kőzetüveg-tartalmú kőzetek mikroszkópos vizsgálata ráeső fénnyel Reflected light microscopy of argillic and glass-bearing rocks 287 Zilahi-Sebess Erzsébet Az ásvány-, kőzet- és fosszíliagyűjtés motivációi. Ásványgyűjtés-pszichológia Motivations of collecting minerals, rocks and fossils. Psychology of mineral collecting 293

A 60 éves Szakáll Sándor köszöntése 7 A 60 éves Szakáll Sándor köszöntése Az 1970-es évek végén a Magyarhoni Földtani Társulat egy szakülése után Székyné Fux Vilma, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem ásványtan professzora jelezte: van egy kitűnő tanítványa, aki megszállott módon szereti és gyűjti az ásványokat. De nem csak szereti, hanem ismeri is azokat. Jól áttekinti az ásványrendszertant, sőt a topográfiai ásványtant is átlagon felül birtokolja. Ideális mineralógus lehetne belőle egy múzeumban, ezért mint múzeumi szakfelügyelőnek figyelmembe ajánlja végzős fizika-kémia szakos tanárjelöltjét. Felírtam Szakáll Sándor nevét mert róla volt szó! és elérhetőségét, hogy alkalom adtán tudjam valamelyik vidéki múzeumnak ajánlani. Az idő tájt jutott egy nagyobb épülethez a szakfelügyeleti illetékességembe tartozó miskolci Herman Ottó Múzeum. Ez lehetőséget adott volna, hogy a biológiai mellé egy ásvány-kőzettani kollekcióval gyarapítsák a Múzeum természettudományi gyűjteményét. A nagyobb épület jelentős területgyarapodást jelentett a Múzeum számára, melynek fenntartására több, ún. technikai státust is adott a fenntartó Megyei Tanács. Szabadfalvi József megyei múzeumigazgatónak jeleztem: itt az alkalom, hogy a státusgyarapodást kihasználva létesítsenek egy mineralógus-muzeológus álláshelyet, melyre nekem van is egy kitűnő referenciákkal rendelkező jelöltem. Több sikertelen státuskérő kísérlet után meghallgatást kértünk a Megyei Tanács művelődési ügyekért felelős alelnökétől, Bujdos Istvántól egy technikai státusnak muzeológiai státussá átminősítésére. Megvizsgáljuk, mit tehetünk mondta az alelnök, s türelmet kért. Pár hét múlva megkaptuk az átminősítés engedélyezését. Így már nem volt akadálya, hogy Szakáll Sándor a Herman Ottó Múzeum ásványtanos muzeológusa legyen. S ezzel elkezdődött egy mindennapi és nem mindennapi szakmai életút! Már az indulás sem volt mindennapi. Megvált kvalitásos példányokat tartalmazó saját gyűjteményétől, átadta a Múzeumnak. Ez lett az addig csak néhány esztramosi cseppkőből álló ásvány-kőzettani gyűjtemény alapja. A következő lépésként felvette tapasztalatszerzés céljából a kapcsolatot az ásványtani gyűjteményekkel rendelkező múzeumok, elsősorban a budapesti Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettára, valamint az egyetemek ásványtani és kőzettani tanszékei munkatársaival (közülük a múzeista Papp Gábor és az egyetemi oktató Weiszburg Tamás nevét feltétlen ki kell emelni, hiszen innentől ered hármójuk mindmáig tartó erős és produktív szakmai együttműködése, ami szintén nem mindennapi dolog!). Megtekintette és áttanulmányozta e gyűjteményeket. A már egyetemi évei alatt megismert és a szakma iránt elkötelezett gyűjtőtársaival megalakította az Ásványgyűjtők Körét (ez alakult át 1990-ben a mindmáig elevenen működő Magyar Minerofil Társasággá). A Kör tagjainak segítségével intenzív országos gyűjtést indított. Ennek az volt a célja, hogy legyen Magyarországon egy olyan ásványgyűjtemény, melyben a hazánkban előforduló ásványok minél teljesebben vannak képviselve, s hogy ez az ásványgyűjtemény a Herman Ottó Múzeumban legyen. E célkitűzés szerencsésen találkozott a Központi Földtani Hivatal akkori törekvéseivel, mely hosszú távú kutatási szerződés keretében támogatta a hazai ásványtársulások minél teljesebb begyűjtését. Szakáll Sándor létrehozta az ún. területfelelős rendszert; minden hegységünkben volt egy-két megbízottja, akik megadott terv szerint járták a terület régi és új feltárásait, az információkat és a mintákat eljuttatták a Herman Ottó Múzeumba. E gyűjteményezés során átlagosan évi

8 Kecskeméti T. 900 1000 darabbal gyarapodott a gyűjtemény. A gyűjtés mellett nagy gondot fordított a Kárpátok klasszikus bányahelyeiről származó anyag megszerzésére is. Ez főként gyűjtemények vásárlásával, geológus-muzeológus híján gazdátlan múzeumi kollekciók leltári átvételével történt. S e gazdag anyagból még egy külön rendszeres ásványgyűjteményt is össze tudott állítani. A gyarapodó gyűjtemény (akkor már közel 10 000 példány!) hamarosan nem fért el a Görgey Artúr úti épületben. A Természettudományi Osztály (akkor már esetenként 2-4 szakember is dolgozott ott) helybeli és országos, sőt nemzetközi eredményei nyomán az Illetékesek egy újabb épület biztosításával segítették a Herman Ottó Múzeum fejlődését, melyben helyet kapott az ásványtani gyűjtemény is. S nem akárhogyan! Szponzorok megnyerése és támogatása nyomán az országban elsőként Miskolcon kapott elhelyezést ásványtani gyűjtemény kerekeken guruló kompakt tárolószekrényekben! (Csak zárójelben említem, mikor először vitt Sanyi az új épületbe, meglepetve néztem az épületre: hiszen én ebbe az iskolába jártam elemista koromban jó pár évtizeddel ezelőtt!) E gyűjteményezési és kutatási koncepció szakfelügyeleti látogatásaim (akkor még fél évente kötelező volt a helyszíni látogatás!), valamint munkahelyemen történt számos mélyreható és világmegváltó beszélgetés során bontakozott ki előttem részletesen. E pár sorban vázolt munka nagyon sok utazást, terepjárást, tárgyalást, szervezést, gyűjteményi műhelymunkát, a kedvelt ásványokkal való együttélést jelentett Szakáll Sándornak. Mindezek során mindenkor bírta múzeumigazgatója és a megyei Illetékesek bizalmát és támogatását. Szakmai tanácsok tekintetében továbbra is ott volt mellette tisztelt patronája, Székyné Fux Vilma professzor asszony. Mindeközben folyt a mindennapi élete. Eleget tett hivatali kötelességeinek. Minden nap elindult eleinte a diósgyőri lakótelepi, majd később az azilumot jelentő bükkszentkereszti otthonából, s fáradhatatlanul foglalkozott szeretett ásványaival. Végezte preparálásukat, védte állagukat, meghatározta, leltározta és rendszerbe sorolta őket. S eleget tett állapotbeli kötelességeinek. Várta otthon felesége, az egyetemi oktató Ildikó asszony, s két ragyogó kislánya, Virág és Gyöngy. Részt vett az otthoni munkákban, segített feleségének (aki maga is dolgozott!), valamint foglalkozott szemefényeivel, kislányaival. E munkával, de örömmel is teli, meghitt és kiegyensúlyozott családi háttér adta számára azt a biztonságot és nyugalmat, melyben tovább tudta építeni gyűjteményfejlesztési és kutatási programját. Szeretete az ásványok, elkötelezettsége az ásványtan iránt újabb és újabb lépésekre késztette. Úgy vélte, propagálnia kell az ásványokat, a hozzájuk fűződő gazdag ismereteket minden szinten és módon. Az egyre értékesebb és gazdagodó gyűjteményt be kell mutatni a nagyközönségnek! Ennek egyik legjobb módszere egy ásványbörze, a hozzá kapcsolódó népszerűsítő munkával, valamint egy kiállítás lenne mondta. Tudod, milyen problémákat veszel a nyakadban ezzel? kérdezetem tőle, mire ő azt válaszolta: Tudom! Már elnyertem a helyi és országos érdekeltek jóváhagyását és támogatását! Vannak segítőim, akikkel meg is tudom valósítani. S helyet ad a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gyönyörű aulájában. Hitetlenkedtem magamban, s csak akkor hittem el, hogy megvalósult a börze, amikor 1983. március első szombatjának reggelén leszállva Miskolcon, a Tiszai pályaudvaron, megszólalt az információközlő hangszóró a szokásos dallam után: Üdvözöljük a Tavaszi Ásványbörzére érkező kedves vendégeinket! Azóta a Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivállá fejlődött börze idén immár 32-edszer kerül megrendezésre. S egy évvel később megvalósította pompás anyaggal és installációval a Herman Ottó Múzeum első

A 60 éves Szakáll Sándor köszöntése 9 ásványtani kiállítását Magyarország ásványai címmel a Papszeren. Ennek a tudomány fejlődését követő új koncepciójú, s új példányokkal bővített változata 1995-ben nyílt meg, s több, mint 13 éven át aratott nemzetközileg is számottevő sikert. Sokirányú tudományszervezői munkájából (Koch Sándor Alapítvány létrehozása, Koch Sándor emlékiratainak kiadása, az Ásványgyűjtő Figyelő, a Minerofil Kiskönyvtár, az Ásványtudományok a Kárpátokban nemzetközi konferencia-sorozat elindítása és még sorolhatnánk) itt csak hármat emelünk ki: A Topographia Mineralogica Hungariae szakperiódikum megalapítását. Ezt a főként Miskolcon, de az ország számos más kutatóhelyén dolgozó fiatal kollégái, munkatársai tudományos eredményeinek közzétételére hozta létre 1993-ban a Herman Ottó Múzeum égisze alatt. Az eddig megjelent, neves mineralógusokból álló szerkesztőbizottság által márkázott kilenc kötet számos, nemzetközileg is jelentős publikációnak adott helyet. A Minerals of the Carpathians című alapvető munkát. Ez különösen nem mindennapi eset. A Kárpátok ásványait bemutató, közel 500 oldalas, sok színes képpel és ábrával illusztrált kötetet angol nyelven a prágai Granit Kiadó jelentette meg magyar, román, szlovák, ukrán, lengyel és cseh mineralógusok szerzőségében. A kiadvány kiötlője, koncepciójának kidolgozója, munkatársainak felkérője, szerkesztője, a magyar fejezet írója, a kéziratok szerzőktől való beszerzője, az egész nemzetközi tudományos vállalkozás menedzsere Szakáll Sándor volt. Ha belegondolunk abba, hogy milyen nagy munka hat ország hat mineralógusát egyáltalán együttműködésre bírni, tőlük a kéziratokat és ábrákat kipréselni, visszarettenünk. Ehhez olyan menedzser alkatú ember kellett, aki nemzetközi elismertséggel, nagy tapintattal, diplomáciai érzékkel, a közös értékeket a közreműködőkkel elismertető készséggel, türelemmel és kitartással rendelkezett, s aki mindennek tetejében a szakmai könyvpiacot is jól ismerte. Aki ezt véghez is vitte (igaz, nyolc év munkája volt benne!), azt csak megsüvegelni lehet! A sok munka, fáradtság megérte, mert a könyv a Kárpátok ásványai iránt érdeklődő mineralógusok legkeresettebb műve, mindennapi vademékumja lett. A Székelyföld ásványait bemutató, 2010-ben Csíkszeredán megjelent Mineralogy of Székelyland című alapvető munkát. Székelyföldi terepjárása, az erdélyi ásványgyűjtemények tanulmányozása, a Kolozsváron tartott egyetemi kurzusa folyamán kapott reflexiók nyomán felvetődött benne: fel kellene dolgozni monografikusan e régió rendkívül gazdag és sajátságos ásványait, ásványtársulásait. Tervéhez megnyerte a helyi geológusokat, mineralógusokat, akikkel együtt team-munkában, a legkorszerűbb eszközökkel és módszerekkel feldolgozta e tájék csodálatos ásványvilágát. Az ásványok leírásában Sanyi oroszlánrészt vállalt. S nem mindennapi az a kíváncsiság, melyet Szakáll Sándor az ásványok titkainak kikutatása iránt tanúsított, tanúsít. A titkok közül főként az ásványok szerkezete, társulásaiknak formái, okai, valamint teleptani és genetikai viszonyai érdeklik. A kémiai összetételt illető kutatásai nemzetközi hírűek. Magyar és külföldi kutatótársaival együttműködve az utóbbi években öt, a tudományra nézve új ásványt vezetett be a szakirodalomba (kochsándorit, kabazit-mg, klajit, ammóniomagneziovoltait és parádsasvárit). Mindezeken kívül maradt még ideje valamire Sanyinak? Maradt! Ásványgyűjtő túrákat és táborokat szervez és vezet, különlenyomat- és fotógyűjteményt, adatbázisokat hoz létre (Magyarország ásványtani topográfiája, Magyar ásványtani szakirodalmi adatbázis, SEM felvételek adatbázisa), széleskörű ismeretterjesztést folytat (több gyűjtéstechnikai

10 Kecskeméti T. könyv, valamint szép kiállítású ásványalbum szerzője), tudománytörténeti kutatásokat végez, és még arra is maradt ideje, hogy Múzeuma vonzkörébe hozza a magyar természettudományos muzeológusok táborát háromszor is (1982, 1992, 1999). De legfőképpen kutat, eredményeit hazai és jó impaktfaktorú külföldi szaklapokban publikálja egyedül, vagy társszerzőségben (eddig mintegy másfélszáz tudományos dolgozata jelent meg!). Tudományos fokozatot szerez. Kutatásai kapcsán széleskörű és intenzív kapcsolatokat tart hazai és külföldi szakemberekkel, intézményekkel. Tanulmányutakat tesz, konferenciákon ad elő több kontinensen (Európa, Amerika, Ázsia). Részt vesz a Magyarhoni Földtani Társulat Ásványtan-Geokémiai Szakosztályának munkájában, 2012-től elnöke a Szakosztálynak. S nem lenne teljes az életmű bemutatása, ha nem emelnénk ki a legfontosabbat, az oktatást. Először mint meghívott előadó, majd 2002-től főállású docens, 2004 óta tanszékvezető a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékén. Kurzust vezet az ásványtan, kőzettan, környezeti ásványtan, geokémia, archeometria és tudománytörténet témákban. Meghívásra évekig vendégprofesszora volt a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemnek. De sohasem lett hűtlen első kollekciójához, a Herman Ottó Múzeum ma már európai viszonylatban is jelentős ásványgyűjteményéhez. Sűrűn látogatja, dolgozik benne, elmélyed gyönyörűségében. Sok-sok munkájáért, mint a népmesékben, a jó elnyerte méltó jutalmát. Ugyanis e sorok írásakor olvasom az újságban, hogy Szakáll Sándor az ásványtani muzeológia terén végzett kiemelkedő munkájáért Móra Ferenc Díjat kapott! Amikor Sanyi nem mindennapi életútját végiggondoltam, egy Vitruvius idézet jutott eszembe, melyet egykori latintanárom sokat emlegetett, s pontosan ráillik Sanyi képességeire és tudományos teljesítményére. Íme: Neque ingenium sine disciplina, aut disciplina sine ingenio perfectum doctorem potest efficere (Vitruvius, De archit. 1) azaz A tehetség tudás nélkül, vagy a tudás tehetség nélkül senkit sem tehet tökéletes tudóssá! Szakáll Sándor esetében mindkét adottság túlcsordulóan jelen van! Minerofil barátom, Isten éltessen sokáig, hogy minél többet tudj megfejteni a gyönyörűséges ásványvilág titkaiból. Paleo-barátsággal Kecskeméti Tibor

The greeting of the 60-year-old Sándor Szakáll 11 The greeting of the 60-year-old Sándor Szakáll At the end of the 1970s, after the meeting of the Hungarian Geological Society, Vilma Széky-Fux professor of mineralogy at the Kossuth Lajos University in Debrecen made an announcement: she has a brilliant student, who is obsessed with minerals. He not only loves minerals, but he also understands them. He can greatly look through systematic mineralogy; moreover, he knows the topographical mineralogy better than the average. He could be an ideal mineralogist in a museum, so that is why, she recommended her student of physics and chemistry to me, as museum supervisor. I wrote down Sándor Szakáll s name because it was about him and contact details, so I could recommend him to one of the rural museums in case of opportunity offer. At the same time, the Herman Ottó Museum (belonging to my professional supervision s competence) got a bigger building in Miskolc. It would have given a chance to enrich the museum s collection of the natural science with a mineral-petrographic one. Because of the bigger building, the museum got some technical jobs for the maintenance from the County Council. I told director József Szabadfalvi that it is time to create a mineralogistmuseologist job, for which position I have a candidate with excellent references. After many unsuccessful attempts to get a status, we asked for permission to revise the technical status to a professional one from István Bujdos, the vice-president of the County Council responsible for cultural affairs. Few weeks later, we got the permission, so there was no difficulty for Sándor to become the curator of mineralogy at the Herman Ottó Museum. His daily and uncommon professional career started from there. The beginning was extraordinary. He gave his own collection to the museum, which became the basis of the mineralogical collection that contained only few stalactites from the Esztramos Hill. To get more experience, his next step was to get in touch with museums, which had mineralogical collections such as the Department of Mineralogy and Petrology of the Hungarian Natural History Museum. Furthermore, he got to know the colleagues of other mineralogical and petrological departments of universities (among them Gábor Papp and Tamás Weiszburg are needed to be mentioned as their still strong and productive professional cooperation began there, which is not ordinary either!). Together with his former university mates, he founded the Mineral Collectors Group that changed in 1990 into what it is today, the Hungarian Friends of Minerals. With the help of the Group s members, he started an intensive collecting all over the country. His main aim was to set up a mineral collection that contains almost every kind of minerals that can be found in Hungary, and that this collection will be placed in the Herman Ottó Museum. Fortunately, the Central Bureau of Geology had similar ambitions, so it supported the collecting. Sándor created a regional charge system; he had some representatives in every mountain range who took part in the old and new excavations and sent informations and samples to the Herman Ottó Museum. Due to this method, the collection enriched with 900-1000 samples yearly. Besides the collecting, he devoted great care to get samples from the classic mining areas of the Carpathians. He bought many sometimes ownerless collections, so that he could make up a separate systematic collection. Because of the increasing collection,

12 T. Kecskeméti the Herman Ottó Museum was provided with a new building, where the mineralogical collection also was placed in special storage cabinets. His work that was outlined in these few lines involved many travels/trips, field-works, negotiations, organizations, workshops. He got confidence and support, and Vilma Széky- Fux still stood by him to give him professional advice. Not only did he fulfil his official duties, but he did not forget about his family either. At home, his wife, the university professor Ildikó, and their two beautiful daughters, Virág and Gyöngy, awaited him. He took part in household chores: he helped his wife and dealt with his daughters. This balanced and harmonious family background gave him safety and peace, in which he could work on his collection development and research program. His love of minerals made him promote them together with the rich information related to them at all levels and ways. He claimed that a mineral show and exhibition would be the best solution to do it. I asked him whether he knows what a big burden it will be on his shoulders, but he replied that he got approval and support from those concerned. He managed to achieve his goal on the first Saturday of March in 1983, when the first mineral show was organised in the main hall of the University of Heavy Industry in Miskolc. Meanwhile, the show turned into the International Mineral Festival, which was organised for the 32 nd times this year. A year later, the Herman Ottó Museum was able to open its first mineralogical exhibition the Minerals of Hungary in the Papszer Street. Its expanded version opened in 1995 and was an international success for more than 13 years. His scientific achievement is so colourful that we would like to highlight only three of them here: The foundation of the Topographia Mineralogica Hungariae book series in 1993. His young colleagues mainly from Miskolc, but from some other research places of Hungary also, could publish their scientific achievements. In its nine volumes, internationally significant publications can be read. The Minerals of the Carpathians fundamental work. The nearly 500 page long book introduces the minerals of the Carpathians with lots of colour pictures and illustrations. The Prague Granit published it in English in corporation with Hungarian, Romanian, Slovakian, Ukrainian, Polish, and Czech mineralogists authorship. Sándor Szakáll was the manager of the entire international scientific enterprise. This book became the favourite for all those mineralogists who are interested in the minerals of the Carpathians. The Mineralogy of Székelyland was published in 2010 in Miercurea-Ciuc. The idea of writing an essential book that displays the rich and peculiar minerals of the region came up during the period he spent in Transylvania. He worked together with the local scientists to process the region s marvellous mineral world with modern techniques and tools/devices. His curiosity to unravel the secret of minerals is out of the ordinary. Mostly, he is interested in the structure of minerals, the forms and reasons of their associations, furthermore, their genetic aspects. His researches on the chemical compositions are internationally known. In the recent years, he introduced (with his Hungarian and foreign research partners) five new and unknown minerals into the mineralogical literature (kochsándorite, chabazite-mg, klajite, ammoniomagnesiovoltaite and parádsasvárite). Apart from these, does he have any free time? Of course, he has! He organises mineral collecting trips and camps, he creates offprints, photo collection, and databases. He does

The greeting of the 60-year-old Sándor Szakáll 13 research on the history of science, he writes many books on collecting-techniques. He publishes his results in foreign scientific journals. He obtains academic degrees. He maintains relations with both the national and foreign experts and institutions. He takes study tours and gives conference presentations in many continents such as Europe, America, and Asia. He takes part in the work of the Hungarian Geological Society, where he is the president of the Section of Mineralogy and Geochemistry since 2012. His life s work would not be complete without highlighting the most important part of it: teaching. Firstly, he was guest a lecturer, in 2002 he became an associate professor, and since 2004 he is the head of the Mineralogy and Petrology Department of Miskolc University. For many years, he was a guest lecturer in Babeş-Bolyai University in Cluj- Napoca, Romania. For his efforts, just like in folk tales, the good carried off the prize. As I was writing these lines, I read in the newspaper that Sándor Szakáll got Móra Ferenc Prize for his outstanding achievement in mineralogical museology. When I was thinking about Sanyi s career, a Vitruvius quotation came to my mind that was often mentioned by my former Latin teacher: Neque ingenium sine disciplina, aut disciplina sine ingenio perfectum doctorem potest efficere (Vitruvius, De archit. 1) Neither natural ability without instruction nor instruction without natural ability can make the perfect artist! As for Sándor Szakáll, both abilities are absolutely present. My dear Minerophil friend, I wish you more happy birthdays to be able to unravel more secrets of the beautiful world of minerals. Your Paleo-friend Tibor Kecskeméti

Fehér B. (szerk.) (2014): Az ásványok vonzásában. Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére. Herman Ottó Múzeum és Magyar Minerofil Társaság, Miskolc, pp. 15 26. A Balatonfelvidéki Homokkőben található geodák ásványtani és genetikai vizsgálata Mineralogical and genetic investigations of geodes found in the Balatonfelvidék Sandstone, Balaton Highland, Hungary B. Kiss Gabriella* & MOlnár Ferenc Eötvös loránd Tudományegyetem, ásványtani Tanszék 1117 Budapest, Pázmány P. sétány 1/c. *E-mail: gabriella-kiss@chello.hu Abstract Geodes of 4 5 cm in diameter can be found in the Balatonfelvidék sandstone Formation, between Balatonfüred and Csopak, in Central Transdanubia, Hungary (Fig. 1.). The host sandstone is of Permian age and represents a post-variscan alluvial, terrestrial environment (Budai et al., 1999). As a result of this detailed study, opal was found on the rims of the geodes, which was followed by the precipitation of solid anhydrite inclusion bearing quartz of Cumberland habit. At the end of/following the quartz precipitation, sr-bearing baryte of a transitional habit between antimonite A and B (Maklári, 1940) was formed, which was followed by a later calcite precipitation (Figs. 2, 3). This mineral paragenesis has formed obviously during epigenetic processes. The results of the fluid inclusion study indicate an immiscible (heterogeneous) parent fluid (Fig. 4.), containing liquid, solid and gas phases, too. The CO 2 and other hydrocarbon gas phases could form during the decay of the organic material of the buried sandstone, while the two liquids could originate from the overlying shallow sea environment, as well as from the deeper formation fluids. The mineral precipitation could take place in the mixing zone of the above mentioned components, in a highly variable environment (salinity between 2.07 0.35 nacl equiv. wt%, decreasing temperature from 145 C, and nacl, MgCl 2 and other salt bearing composition) (Figs. 5, 6). Összefoglalás A perm időszaki, folyóvízi, szárazföldi eredetű Balatonfelvidéki Homokkő Formáció egy Balatonfüred és Csopak közötti feltárásában érdekes ásványtársulást tartalmazó, akár 4 5 cm-es átmérőt is elérő geodák találhatóak. Az elvégzett vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy a geodák falát opál kérgezi be, melyre cumberlandi habitusú, anhidrit-zárványokat tartalmazó kvarc nőtt fel. Ezt követően antimonit A és B típus közötti átmeneti habitust képviselő sr-tartalmú barit és késői, bekérgező kalcit vált ki. Az ásványok epigén folyamatok során, egy gáz és szilárd fázist is tartalmazó, nem elegyedő fluidból (heterogén rendszer) kristályosodhattak, melynek összetétele (nacl, MgCl 2 és egyéb komponensek), sókoncentrációja (2,07 0,35 nacl ekv. s%) és hőmérséklete (145 C-ról csökkenő) is folyamatos változásban volt. A CO 2 és szerves gázok a betemetődött homokkő szervesanyag-tartalmának bomlásából, míg a kétféle fluidum a fedő lagunáris üledékek leszivárgó tengervizéből és a mélyebben fekvő kőzetek rétegvizéből származhatott. Az ásványok kiválásának ezen összetevők keveredési zónája adhatott színteret. 1. Bevezetés Balatonfüred és Csopak között, az út- illetve vasútépítés során készült, a 71-es út mellett található mesterséges feltárásban a perm időszaki Balatonfelvidéki Homokkő Formáció bukkan ki, melyben érdekes ásványparagenezist tartalmazó geodák találhatóak (1. ábra). A hazai viszonylatban egyedülálló előfordulásban az akár 4 5 cm-es átmérőt is elérő geodák többségében kvarcot, kalcitot és olykor halványkék baritot tartalmaznak. E geodák

16 B. Kiss G. & Molnár F. részletes ásványtani leírására, valamint képződési folyamataik meghatározására a korábbiakban még nem történt kísérlet, így jelen munka ezt az űrt kívánja betölteni. 2. Földtani háttér és kutatástörténet 1. ábra. A vizsgált lelőhely és környezete a földtani térképen (Budai et al., 1999). Fig. 1. The studied locality and its surroundings on the geological map. Legend: 1: Balatonfelvidék Sandstone Formation; 2: Werfen Formation Group; 3: Cenozoic formations; 4: Lake Balaton; 5: Road; 6: Railway; 7: The studied locality (after Budai et al., 1999). A vizsgált geodák a Balatonfelvidéki Homokkő Formációban találhatóak (1. ábra), mely főként vörös homokkőből és vele együtt megjelenő aleurolitból áll, továbbá két tagozata különíthető el: a Paloznaki Fanglomerátum Tagozat és a Badacsonyörsi Konglomerátum Tagozat. Az előbbi egy kis elterjedésű, vörös színű, durvaszemcsés, rosszul cementált, lejtőtörmelék eredetű breccsa, míg az utóbbi egy általánosan elterjedt durvatörmelékes kőzet (Budai et al., 1999). A Balatonfelvidéki Homokkő a Dunántúli-középhegység legnagyobb elterjedésű és vastagságú permi képződménye. Előfordulásait 130 km hosszúságú zónában ismerjük, de a felszínen főként csak Badacsonyörs és Zánka, illetve Aszófő és Balatonfűzfő között fordul elő. A formáció a hercyniai orogén fázist követő igen nagymértékű lepusztulást reprezentálja a Dunántúli-középhegységben, jellegét tekintve alluviális hordalékkúp és ártéri síkság környezetre utal. A formáció diszkordanciával ópaleozoós fillitre települ, míg fedőjében nyugaton diszkonform, kelet felé pedig egyre inkább konform módon alsó triász képződmények (Werfeni Formációcsoport) találhatók. laterálisan a Tabajdi Evaporit Formációval fogazódik össze (Majoros, 1983; Budai et al., 1999). A homokkő és az aleurolit elsősorban kvarcot, kőzettörmeléket, földpátot, muszkovitot és helyenként biotitot tartalmaz, de kis mennyiségben magnetit, turmalin és diopszid is található bennük. Kötőanyaguk változatos; leggyakrabban szericit és illit jelenik meg, melyekhez hematit társul. Ezeken felül ritkábban dolomit, anhidrit, gipsz, valamint a medenceperemi kifejlődésekben mikrokristályos kvarc is előfordul kötőanyagként. A dolomit nemcsak kötőanyagként, de igen gyakran konkréciók formájában is megjelenik, ilyenkor epigén gipsz és anhidrit is társulhat hozzá. Ezen konkréciók az ártéri üledékek talajképződési jelenségeiként értelmezhetők és 1 100 mm-es méretet is elérhetnek. A homokkő ősmaradványokban szegény, ám féregnyomok, pollenek és kovásodott, illetve szénült növénymaradványok felfe-

A Balatonfelvidéki Homokkőben található geodák vizsgálata 17 dezhetőek benne (Majoros, 1983; Budai et al., 1999). A Balatonfelvidéki Homokkővel laterálisan összefogazódó Tabajdi Evaporit Formáció dolomit, gipsz, anhidrit, márga és aleurolit váltakozásával jellemezhető, túlsós lagúna fáciesű képződmény, mely kelet felé a sekélytengeri lagúna fáciesű Dinnyési Dolomittal fogazódik össze. Felszíni feltárásai nem ismertek, csak fúrásokban azonosították. Az aleurolit-rétegek szöveti, szerkezeti, ásványtani sajátosságai igen hasonlóak a Balatonfelvidéki Homokkőéhez (Majoros, 1998). A Balatonfelvidéki Homokkő fedőjében megtalálható Werfeni Formációcsoportba tartozik a Csopaki Márga, a Köveskúti Dolomit, az Arácsi Márga és a Hidegkúti Formáció. E formációcsoport képződményei elsősorban sekélytengeri környezetekben (belső self, lagúna, nyílt self) alakultak ki (Budai et al., 1999). A jelen munkában vizsgált, Csopaktól nyugatra talált geodákról sem Koch (1985), sem pedig szakáll & Gatter (1993) nem tesz említést. Később azonban Udubaşa et al. (2002) már említi a permi vörös homokkőben megtalálható ásványasszociációt, és megjegyzik, hogy a kvarcon, kalciton és kevés bariton kívül mikroszkopikus anhidrit is előfordul a konkréciókban. szakáll et al. (2005) munkájában további információt találhatunk e képződményre vonatkozóan. leírásuk szerint a baritnak a Balaton-felvidéki permi vörös homokkőben, a kvarc-kalcit-dolomitos konkréciók szeptáriás üregeiben 1 3 mm-es, fehér, vagy halványkék, táblás kristályai fordulnak elő Balatonarácson. E munkák Mozgai (1995) leírására hivatkoznak, melyben a lelőhely elhelyezkedésén túl az ott gyűjthető ásványok is felsorolásra kerülnek (geodát alkotó kvarc, rá különösebb kristályforma nélkül települő kalcit és igen kevés esetben megjelenő 3 4 mm-es barittáblák). 3. Vizsgálati módszerek A terepi munka során begyűjtött minták jellemzésére sztereomikroszkópos megfigyeléseket alkalmaztunk, melyet a mintákból készült 30 µm-es vékonycsiszolatok nikon Alphaphot-2 típusú petrográfiai mikroszkóppal történő vizsgálata követett. A vékonycsiszolatok fotózását Zeiss Axioplan típusú mikroszkópra szerelt digitális fényképezőgéppel végeztük. A munka során röntgen-pordiffrakciós elemzések készültek a geodát alkotó ásványokról és a homokkőről is, melynek során siemens D-5000 típusú, Bragg-Brentano geometriájú diffraktométert használtunk (θ-θ üzemmód, CuKα sugárzás, másodlagos grafitkristály monokromátor és szcintillációs detektor). Egyes ásványfázisok összetételének vizsgálatához a szénnel felgőzölt polírozott vékonycsiszolatokat Amray 1830i/T6 típusú, energiadiszperzív detektorral felszerel pásztázó elektronmikroszkópban vizsgáltuk (20 kv gyorsítófeszültség, 100 s detektálási idő, csak kvalitatív eredmények). A fluidzárványok petrográfiai és mikrotermometriai vizsgálatát két oldalán polírozott, 100 200µm vastagságú csiszolatokon végeztük kvarcból és baritból. A mikrotermometriai vizsgálathoz Olympus BX-51 mikroszkópra szerelt Chaixmeca típusú fűthető-hűthető tárgyasztalt használtunk. A műszer kalibrálását szintetikus fluidzárványok mikrotermometriai analízise alapján végeztük. A műszer mérési pontossága 0 C alatt 0,1 C, felette 1 C. Egyes különleges viselkedésű fluidzárványok összetételének vizsgálatára raman spektroszkópiai mérések készültek a Henry Poincaré Egyetem l UMr G2r laboratóriumában (nancy, Franciaország), T. lhomme közreműködésével, labram (Dilor) típusú műszeren (514,5 nm Ar ionizált lézerfény, 600 vonal/mm optikai rács, Olympus mikroszkóp).

18 B. Kiss G. & Molnár F. 4. Eredmények 4.1. Terepi jellemzők A vizsgált geodák Balatonarács közigazgatási területén, azaz Balatonfüredtől keletre és Csopaktól nyugatra találhatóak, a Balatonfelvidéki Homokkő Formációban (1. ábra). A körülbelül 20 40 m alapterületű útbevágás a perm-triász határt feltáró védett geológiai feltárástól keletre mintegy 500 m-re található, és bár e határ a tanulmányozott feltárásban nem figyelhető meg, a kőzetrétegek települése arra utal, hogy a geodák valójában a határ alatt néhány méterrel fordulnak elő. A feltárás nyugat és kelet felől is megközelíthető. Előbbi irányból többnyire törmelék található, benne akár 5 cm-es átmérőjű geodákkal, illetve egy 1 2 m-es területen a szálkőzet is kibukkan. A feltárás keleti oldalán szintén sok törmelék található, benne akár 4 5 cm-es átmérőjű geodákkal, viszont itt egy nagyobb, 1,5 10 m-es szakaszon is kibukkan a szálkőzet. itt alulról felfelé a következő kőzettípusok figyelhetőek meg: 80 100 cm vastagságban nem feldarabolódott, esetenként vastagabb rétegekből álló homokkő látható, amire 55 cm vastagságban kb. 2 cm-es lemezekre szétvált homokkő következik. Mindezt 30 cm kőzettörmelék és talaj, illetve 15 cm vastagságban vörös talaj fedi. A szálban álló homokkőben ritkán találhatóak 1 2 cm átmérőjű, benn-nőtt kristályokban szegényebb geodák. 4.2. Makroszkópos, mikroszkópos és SEM+EDS megfigyelések Makroszkópos és sztereomikroszkópos megfigyelések alapján megállapítható, hogy a befogadó homokkő többnyire aprószemcsés (szemcseméret: 0,125 0,25 mm között), vörös színű és rosszul cementált. A geoda és a homokkő érintkezésénél opál/kalcedon található, melyre kvarc, illetve arra ránőtt kalcit következik az üreg belseje felé. A geoda üreges középpontjának irányában benn-nőtt kvarckristályok, illetve elvétve barittáblák fordulnak még elő (2. ábra). A kvarc átlátszó, színtelen, 1 4 mm-es benn-nőtt kristályai oszlopos termetűek, a prizmalapok egyenlő mértékűen, jól fejlettek. Az elsőrendű romboéderek lapjai bár nem azonos kifejlődésűek, a méretük közelít egymáshoz. Molnár (1986) kristálymorfológiai áttekintése alapján cumberlandi habitusú kristályokként értékelhetőek. A barit átlátszó, színtelen, vagy helyenként halványkék színű, 1 5 mm-es benn-nőtt kristályai táblákat alkotnak. A táblák Maklári (1940) rendszere alapján az antimonit A és az antimonit B típus közötti átmeneti morfológiai típust képviselik, mivel jól fejlett c{001} és m{110} jellemző, viszont az antimonit A-nál kevésbé fejlett d{102} és az antimonit B-nél jobban fejlett o{011} figyelhető meg (2. ábra). A kalcit átlátszó, halványsárga bekérgezést alkot a kvarc felületén. A kristályok mérete 1 4 mm között változik és a kristályok nem sajátalakúak. A polarizációs mikroszkópos vizsgálatok megerősítették, hogy a legkorábbi kiválásként, a geoda falán megjelenő fázis opálként azonosítható (anizotróp, tulajdonságai alapján opál-c vagy -CT). A szöveti jellemzők alapján egyértelmű, hogy a következő kiválási termék a többnyire félig sajátalakú és sajátalakú kvarc, melyben igen sok, 20 100 µm méretű ásványzárvány található. E zárványok átlátszóak, színtelen, vagy halvány sárgászöld színűek, továbbá a kvarcnál nagyobb törésmutatóval, egyenes kioltással és harmadrendű kékeszöld interferenciaszínnel jellemezhetőek, így legvalószínűbb, hogy anhidritként azonosíthatóak. Ezt a feltételezést röntgen-pordiffrakciós vizsgálatokkal is igazoltuk, szeparált kvarcból készült felvétel segítségével (a környező kalcitot kisavazással eltávolítottuk). A

A Balatonfelvidéki Homokkőben található geodák vizsgálata 19 2. ábra. Baritkristály a geoda belsejében. A geoda falán vékony rétegben opál, azon félig sajátalakú kvarc következik, amit szinte teljes egészében fed a nem sajátalakú kalcit. A barit Maklári (1940) rendszere szerint antimonit-a és B közötti átmeneti habitussal, míg a kvarc cumberlandi habitussal jellemezhető. Fig. 2. Baryte crystal in the middle of a geode. Opal can be found on the rims of the geode, which is followed by subhedral quartz. The latter is almost completely covered by anhedral calcite. The baryte shows a transitional habit between antimonite-a and B type (Maklári, 1940), while the quartz shows Cumberland habit. kvarc kiválásának végső fázisával egy időben, vagy azt követően jelennek meg ritkán az átlátszó, sajátalakú baritkristályok. A kvarcra települő kalcitban zárványok nem figyelhetők meg. sem a kvarcban, sem a baritban, sem pedig a kalcitban nem mutatkoznak növekedési zónák. A geoda fala és a homokkő érintkezésénél a mikroszkópos vizsgálatok fluidumvezető csatornák, repedések jelenlétét nem mutatták ki, ám megjegyzendő, hogy a homokkő nem jól cementált. A homokkő szemcséi között dominálnak a többnyire egyforma, 0,2 mm átmérőjű, rosszul kerekített kvarcszemcsék, melyek megjelenése viszonylag rövid szállításra utal. Ezen felül előfordulnak plagioklász-, mikroklin- és muszkovitszemcsék is. A 0,12 0,26 mm méretű plagioklász-kristályok gyakran mutatnak poliszintetikus ikerlemezességet, a szimmetrikus zónában mért átlagos kioltási szögük 15, így savanyú plagioklászként azonosíthatóak. A mikroklinszemcsék mérete 0,1 0,15 mm között változik, míg a homokkőben makroszkóposan is jól látható muszkovitszemcsék mérete igen változatos lehet; akár a 0,2 0,8 mm-es nagyságot is elérhetik. A homokkőben több helyütt karbonátos csomók is megjelennek, melyek mérete 0,5 4 mm között változik. A homokkő kötőanyagaként elsősorban agyagásványok (a röntgen-pordiffrakciós vizsgálat tanúsága szerint kandit-csoportba tartozó) és finomszemcsés hematit jelenik meg. Az optikai és a röntgen-pordiffrakciós vizsgálatokat kiegészítendő sem+eds mérések is készültek a benn-nőtt barit- és kvarckristályokról. A kvarckristályok esetében e vizsgálat is alátámasztotta az anhidritzárványok jelenlétét (3. ábra), míg a barit összetételének vizsgálatakor homogén eloszlásban, összetételbeli zónásság nélkül kis mennyiségű sr jelenléte volt kimutatható (3. ábra).