A feketerothadás? tünetei és a védekezés lehetőségei
Őshazája Észak-Amerika, Turner 1848-ban írta le részletesen, az amerikaiak a legrettenetesebb szőlőbetegségnek tartották Scribner 1886. A szőlő feketerothadását okozó gombát Európában először 1885-ben, Franciaországban találták meg (130 éve). Ekkor a szőlő legjelentősebb kórokozójának tartották. Nemzetség nevét a francia botanikustól Léon Guignard-tól kapta. Linhart - Mezey (1892) 22 oldalt írt róla a Természettudományi Közlöny havi folyóiratban, majd 18 oldalt a Szőlőbetegségek című könyvben. Lehoczky (1968) A Szőlő védelme c. könyvben (Lehoczky Reichart 1968) 1,5 oldal írt a szőlő feketerothadásáról, hazánkban ismeretlen betegségnek tartotta. Kast (1990) Németország feketerothadásáról, mint Németország új betegségéről számol be. Magyarországon először 1999-ben (16 évvel ezelőtt) figyeltük meg Kerekegyházán, (114 évvel franciaországi megjelenése után) majd az ország különböző borvidékein, így Tokajhegyalján és Sopronban is. Ez az év volt a XX. század egyik legcsapadékosabb éve. Ekkor akár 11 nemzedéke is lehetet. Azóta több helyen is előfordul, (2005-ben Egerben, 2009-ben Szekszárdon). Az elmúlt évben ismereteink szerint a fertőzés mértéke a XX. századit is meghaladta, a sok csapadéknak nagy jelentősége volt.
A fertőzés létrejöttének fontos feltétele,hogy a zöld részek szövetei fiatalok legyenek. A fertőzés csak a szőlő zöld részeit fenyegeti. A levelek a teljes kifejlődésük elérése után elveszítik fogékonyságukat. Bogyók esetén a fertőzés 6-8% cukortartalomnál következik be. A pusztítás a szőlő fürtjeit éri. A kórokozó életciklusát az időjárási feltételeket figyelembe véve rügyfakadástól zsendülésig kell nyomon követnünk.
nedvesség-borítottság óra 30 25 20 15 óra Polinom. (óra) 10 5 0 0 5 10 15 20 25 30 35 hőmérséklet C fok
1999
Bár a szakirodalomban a Guignardia bidvellii okozta betegséget feketerothadásnak nevezik, valóban rothadási tünettel nem találkozunk. A beteg bogyók nem lágyak, hanem szívóskemények. A kocsánykorona felől fertőzött bogyók leperegnek. A fertőzött bogyók ráncosodnak, majd mumifikálódnak.
Előző évi beteg bogyók Tárgyévi szőlőszemek
Peronoszpóra tünete Feketerothadás tünete
Fertőzés tünetei fiatal fürtön Feketerothadás
Fertőzés fiatal hajtáson
Leveleken több szögletes folt Piknidiumok
Foltok sokasága a levélen Piknídiumok a foltokban
Ovális, megnyúlt, besüppedő foltok Tünetek a fiatal hajtáson
Feketerothadás fertőzés tünetei a hajtás végén
Erős hajtás- és fürtfertőzés tünetei Bogyófertőzés tünete
Madárszem
Piknidiumok
Piknídiumok a hajtáson
Piknídiumok a csemegeszőlő bogyón
Piknidiumok Termőtestből kiürülő konidiumtömeg
1. peritécium 2. aszkusz 3. aszkospóra 4. fertőzés iránya 5. fertőzés iránya 7. fertőzés iránya 8. piknokonidiumok 9. beteg fürt 10. mumifikálódott bogyó
Megfelelő termőhely, metszés-, művelésmód kiválasztás, gyors felszáradás lehetőségének biztosítása. Szellős lombozat kialakítása, sorirány. Azokban az ültetvényekben, ahol a betegség foltszerűen lép fel, a fertőzött részeket el kell távolítani. Elhagyott ültetvények a fertőzés forrásai lehetnek. A higiéniai szabályok betartása rendkívül fontos!
A peronoszpóra és a lisztharmat ellen engedélyezett készítmények hatékonyak a feketerothadás ellen is (Thiovit Jet, Ecler). Az első kezelést már rügyfakadáskoráskor szükséges. A kontakt készítményeket eső előtt célszerű használni, hatásuk 3-7 nap. Az intenzív hajtásnövekedés időszakában felszívódó gombaölő szereket használjunk. A felszívódó gombaölő szerek a fertőzéstől számítva legfeljebb 72 órán belül hatásosak.