Geomorfológiai indikátorok A Tektonikus geomorfológia című könyv 2. fejezetének (Geomorphic Markers) feldolgozása, példákkal ( Douglas West Burbank, Robert S. Anderson: Tectonic geomorphology Wiley-Blackwell, 2005 ) Készítette: Szlavov Krisztián
Bevezetés A tektonikai deformációk mértékének meghatározásához alapvető szükség van valamilyen meghatározható összetevőjükre. Az egyedi, sértetlen kőzettípusok, vagy szerkezetek sémája referencia-mintaként szolgálhat az elmozdulás értelmezéséhez minél jobban ismerjük az eredeti környezetet, annál jobb eredményt kaphatunk. A legjobb markerek a jellegzetes felszínek, felszínformák, vagy lineáris alakzatok, melyek rendelkeznek: - ismert kiindulási geometriával - datál(ha)t(ó)ak - magas a fennmaradási esélyük Különösen a geometriájuk és koruk alapos ismerete fontos. A későbbi erózió/akkumuláció jelentősen megnehezítheti a hajdani geometria megfelelő felismerését
A legfontosabb a deformációk ép marker-geometriájának rekonstrukciója Jól használhatók a jelenben megfigyelt folyamatok analógiái Pl. az idősebb szakadozott,teraszok leírásához, a párhuzamosítható recens folyóteraszok alkalmazhatók pl. a szakaszjellegek modellezéséhez. A deformációs ráta méréséhez elengedhetetlen a kellő pontos kormeghatározás Néhány marker természetes fejlődés eredménye*. Egy sor forma datált klímatörténethez való illesztése indirekt kormeghatározást tehet lehetővé*. A klimatikus adatoknak kiemelkedő szerepe van! ha a klímaváltozás korát ismerjük a deformáció mértéke és rátája is meghatározható Az éghajlati kalibráció hiányában közvetlen datálás szükséges. A hosszú képződési idejű markerek a legkritikusabbak*. A tektonikus geomorfológus a marker konzervációképességének ismeretében ill. a recens környezet reliktum formáinak felismerésével lehet igazán eredményes. A gemorfológiai rendszerek érzékenysége jelentősen változhat* De a kisebb skálájú formaegyüttesek reakciódeje már felgyorsul., ill. az ellenállóképessége csökken*
I. Planáris markerek I.1 Abráziós képződmények A fizikai és biológiai folyamatok egyfajta kulminációjának felfogható ezen hármas felület* Az abráziós teraszok a tenger és a szárazföld kölcsönhatásának a termékei. 2 típusuk van: eróziós és épülő. A tengerszint-ingadozások igen jelentősek lehetnek (akár 120-150m) - ahol erős hullámzás és meredek partfal dominál, eróziós teraszok képződnek: 1.Abráziós szinlő 2. az abráziós partfal összeomlásával abráziós rámpa képződhet a fal kavics-anyagából, általában*
Az abráziós rámpa és a sziklafalak érintkezési felülete a tulajdonképpeni partvonal itt örződhet meg az abráziós színlő ez a marker a legelterjedtebb lokális átlagos tengerszint-jelző, ill. egyfajta paleo-horizontális határfelülelet* A terresztrikus üledékek azonban elhomályosíthatják indikációs hatékonyságát * a megőrződött külső szegélye a terasznak ezért(sem) releváns geomorfológia tengerszint-jelző
Ha kellően hosszú ideig stabil a tengerszint, a korallzátony igen pontos indikátorrá válhat. Épülő teraszok a korallok számára kedvező körülmények között ( 18-30 C-os tengervízhőmérséklet)
Forrás: http://www.aquamaps.org/
Ha nem túl gyors a vízszintváltozás! Ha a vízszint süllyedése során a rövid nyugalmi időszakokban abráziós szinlők jelenhetnek meg a zátony előterében A korallzátony különböző igényű élőlényei markáns övezetességbe rendeződnek* Az épülő teraszokat alkotó korallzátony és a zátonypillér adják a legideálisabb tengerszint-becslési felületet A precíz becslésekhez esszenciális az életközösségek jó felismerési képessége. Számos intenzíven emelkedő part egy sor* abráziós szinlő fordulhat elő, melyek jó indikátorai a regressziónak ha a tengerszint növekedés és a szf. kiemelkedése ~egyensúlyban van a gyors laterális erózió és korallnövekedés, gyakorta pár évezred alatt létrehozhat egy széles teraszt. HA JÓL ISMERJÜK A TENGERSZINT-VÁLTOZÁSOK TÖRTÉNETÉT ÉS A SZINLŐK KÖZTI KORRELÁCIÓT, A VERTIKÁLIS VÁLTOZÁSOK KULCSA A KEZÜNKBEN VAN.
Az elmúlt évtizedekben a negyedidőszak globális tengerszintjeit egyre jobb pontossággal sikerült meghatározni * A legpontosabb jégfelszín-kiterjedéseket a tengerek vizének 16 O/ 18 O arányából becsülik ** A mélytengeri kőzetmintákból nyert adatok ingadozásai egyszerre jelentenek a klíma- és a tengerszint ingadozásaira hozzávetőleges indikátort
A tengeri medencék azonban nem csupán fürdőkádak : nem teljesen párhuzamos az oxigén-izotóp arány és tengerszint változás, mert egységnyi víztöbblet nem válik automatikusan tengerszintnövekménnyé a feláramló juvenilis vizek módosíthatják az óceáni üledékek izotóp arányát
Kalibrációra van szükség a radiometrikusan datált korallzátonyok a kiemelkedő partok mentén!* A relatív tengerszint-változás időbeli mérésének etalonja lett.* Míg a valós tengerszintváltozás az abszolút változásait tükrözi a tenger felszínének, addig a látszólagos változást a vertikális földmozgás eredményezi * a kiemelkedési ráta ismerete szükséges Ha ismert a maihoz viszonyított adott múltbeli tengerszint és az adott korhoz tartozó teraszkéződményben fellelhető.*
Az utóbbi 135 000 évre igen jól ismerjük a globális tenger-szint alakulását. Az ennél korábbi időszakok sokkal bizonytalanabbak, mert: hiányoznak a megbízható tengerszint referencia-pontok az oxigén izotópos csúcsok udulációi nagyobbak Segítséget jelenthetnek ezért a tektonikusan aktív partok, tengerparti teraszsorok. * Az eusztatikus tengerszint az utóbbi 5-6 ezer évben már nem változtak jelenősen.*
Tavi partvonalak A hullámok itt abráziós padkákat formálnak v. tavi homokfövenyt. A padkák szélességét az egyazon vízszint időtartama, a hullámok ereje és tartóssága, ill. a partokat felépítő kőzett ellenálló képessége határozza meg. A tavak vízszintjét sokkal jobban befolyásolja a vízgyűjtők vízháztartása szabályozza, így a magas vízállások igen változóak lehetnek még kisebb tájak tavai esetén is. A balatoni üledék fosszilizálódása esetén, kiváló markerek lehetnek a padkák
Folyami delták Előnyük az állóvizekkel szemben, hogyhogy nagyobb kiterjedésük révén, jobban megőrződhetnek Viszont kisebb terület tektonikus viszonyairól tájékoztathatnak A homlok-, ill. fedőrétegek érintkezési felülete jelöli ki a hozzávetőleges alsó deltaszegélyt A tavakhoz hasonlóan az izosztatikus mozgások a delták paleo-felszíni kéregfelboltozódásából is számíthatók
A fluviolakusztrikus és abráziós formák dominanciájának ~-es határa
Active tectonics and alluvial rivers (Stanley A. Schumm,Jean F. Dumont,John M. Holbrook, 2002) Már Twidale (1971) megállapította, hogy a felboltozódásra: Tó/mocsárképződéssel Vagy mederáthelyeződéssel, szakaszjellegváltozással Típuspéldája a Murray bifurkációja: a Cadell-blokknak ütközve két irányba térül a folyam. 20.000 és 13.000 éve okozott irányváltást a megközelítőleg észak - déli csapású, rel. magassága 8-12 m [E1] A tektonikus hatások legjobban a kemény szálkőzetbe[e2] vágódó folyók esetében nyomozhatók: A derékszögű rajzolattípus a gyűrt, ill. párhuzamos törésekkel szabdalt területen A lugasos a redős térségekben alakulhat ki. Azonban a tipikus alluviális folyók is lehetnek a tektonika indikátorai, ha: fonatosak, vagy jelentősen meandereznek sűrűn váltakozik a meder(ágak) szélessége rendellenes állóvizeket [E3], feltöltéseket (hordalékkúpokat[e4] )formálnak folyóhátak ill. övzátonyok gyakori átformálása, átrendezése reagál az alluviális folyó