Magángyógyszerészek Országos Szövetsége. IV. évf. 12. szám 2005. december

Magángyógyszerészek Országos Szövetsége IV. évf. 12. szám 2005. december

Évzáró Kezdenek helyükre kerülni a dolgok? Megjelent a köztudatban az adott szó, a felelôsségvállalás és talán a szakértelem értéke is. Egyetértés van abban, hogy nem tudhat mindenki mindent. Sokkal korábbi történelemben a család volt a feltétel nélküli bizalom kizárólagos és zárt köre. Ez alapsejtjében ma is megmaradt, az egészséges társadalom építéséhez nélkülözhetetlen, jóllehet ahogyan a társadalom modernizálódott, a család funkciói átalakultak. Ha ezt felismerjük, el kell kezdôdjön a másik iránti bizalom építése, ismereteinek elfogadása, segítésének igénylése. Az egyén számára kezd fontossá válni saját egészsége, munkaképessége, életminôsége. Ma mindenkinek egy évben legalább egyszer fel kell keresnie háziorvosát, s naponta félmillióan fordulnak meg a gyógyszertárakban. Egyre inkább tájékozottak vagyunk a környezeti ártalmak, az életvitellel összefüggô, de még a genetikai rizikófaktorok ügyében is. Nô az egymás iránti figyelem, fejlôdik a szociális érzékenység, kialakulóban van a társadalmi felelôsség is. Elviszem az óvodába a gyerekemet, mert tudom, hogy gondoskodni fognak róla helyettem. Bízom benne. Természetes, hogy rámegyek a hídra, vagy felszállok a repülôgépre, ámbár nem mindig értem stabilitása okát, de mérnök tervezte és ellenôrzi, hogy én biztonságban legyek. Ma már nem csak táppénzes papírért járkálnak az emberek az orvoshoz és nem csak a vényüket váltják ki a patikában. Az egészségi állapotában veszélyeztetett ember csak a közérzete romlását érzi, rá van utalva a szakértô segítségre. A beteg elmegy orvosához, hogy ô állítsa fel a diagnózist és adjon megoldást problémájára. Gyógyszerésze kezébôl olyan medicinát kap, amely a szervezetébe juttatva megváltoztatja életfolyamatait. Bízik bennük. Az értelmiségi lét egyik ismérve a felelôsségérzet másokért, a saját intellektusom és folyamatosan fejlesztett ismereteim mások számára is hozzáférhetôvé, hasznosíthatóvá tétele. Gyógyszerészek vagyunk. Szakmai feladatainkon túlmenôen is van dolgunk a világban. Hogyan is volt ez valamikor? A tisztelendô úr, a patikus úr és a tanító úr! Minden kérdésben lehetett hozzájuk fordulni. Építkezzünk, hiszen értelmiségiek vagyunk, felelôsségünk van, nem is kevés, szakmai és társadalmi egyaránt. Advent van, a várakozás és az elmélyülés idôszaka. Boldog Karácsonyt mindenkinek! Dr. Mikola Bálint Gyógyszertár a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének Kiadványa Felelôs kiadó: dr. Mikola Bálint Szerkeszti a szerkesztô bizottság: Hankó Zoltán (szerkesztésért felel), dr. Feller Antal, dr. Herczeg János, Mátyásné Simon Zsuzsa, dr. Mikola Bálint, dr. Samu Antal, Sándor Árpád, Schlégelné Békefi Csilla, dr. Simon Kis Gábor, dr. Varga Imre A MOSZ címe: 1134 Budapest, Huba utca 10. Telefon: 236-0974 E-mail: gyogyszertar@gmrt.hu ISSN 1588-8231 Nyomdai elôkészítés: ABT 2000 Kft. Recsi István Sokszorosítás: Ritter Nyomda Hirdetésszervezô: G-Management Rt. 1134 Bp., Huba u. 10. Telefon: 320-4848 E-mail: info@gmrt.hu Ára: 1000 Ft + 15% ÁFA Gyógyszertár IV. évf. 12. szám 1

Tettekké érett a gondolat Útjára indult a Gyógyszerészi Diabetes Prevenció Hosszú elôkészítô munkát követôen 65 gyógyszertár bevonásával 2005. november 14-én, a Diabetes Világnapon indult útjára a gyógyszertári szintû Gyógyszerészi Diabetes Prevenció nevet viselô gyógyszerészi gondozói modellkísérlet. A történések kronológiai sorrendjét mutatja a táblázat. A Magyar Gyógyszerész Kamara elnök asszonyának gyógyszertárában sajtótájékoztatóval egybekötve vette kezdetét az az egy éves modellkísérlet, amelynek során az önkéntesen jelentkezô gyógyszertárak a gyógyszerészi diabetes prevenció primer és szekunder szintjét érintô cognitív szolgáltatást nyújtanak. Eredeti terveinktôl eltérôen 30-40 patika bevonásával számoltunk korábban szélesebb alapokra helyezve a részvétel lehetôségét, minden olyan jelentkezô gyógyszertár számára nyitottá tettük a programba való bekapcsolódás lehetôségét, ahol a megfelelô személyi és tárgyi feltételek adottak. Mint ahogy errôl korábbi számunkban a Diabetes Prevenció Gyógyszerészi Bizottsága megalakulása kapcsán beszámoltunk, a programhoz történô csatlakozás elsôdleges feltétele a protokollban leírt tárgyi és személyi feltételek együttes megléte (lásd: www.magangyogyszereszek.hu), azoknak pedig, akik nem vettek részt a programba történô belépéshez szükséges továbbképzéseken, de a programban részt kívánnak venni, kellô számú (15-20) jelentkezés esetén, folyamatosan, akkreditált továbbképzéseket indítunk. Az Egy csepp figyelem alapítvány kitûnô kommunikációs kampányának köszönhetôen szinte pillanatok alatt az érdeklôdés homlokterébe került programunk. E sorok írásáig (2005. december 5.) több mint 4000-en éltek ezen új gyógyszerészi szolgáltatás adta lehetôséggel és kedvezô visszhangra talált prevenciós programunk nemcsak a lakosság, hanem az orvos- és gyógyszerész kollégák részérôl is. Így 2005. december elsejéig összesen 80 patika csatlakozott programunkhoz és közel 120 gyógyszertár jelezte (számuk napról-napra nô) részvételi szándékát. Az elmúlt napok eseményei bebizonyították, hogy megalapozott szakmai önbecsüléssel számíthatunk mások megbecsülésére és a gyógyszerész szakma imázsának emelését az új típusú gyógyszerészi gondozói szolgáltatások bevezetése nagymértékben elôsegíti, megteremtve ezzel a gyógyszertár, mint egészség centrum filozófiájának megvalósítását. Dr. Samu Antal A gyógyszerészi gondozás fôbb állomásai Magyarországon 1994. A MOSZ bekapcsolódása az EuroPharm Forum munkájába 1999. A gyógyszerészi gondozási tárgyú továbbképzések elôkészítése 2000. Az elsô Diabetes gyógyszerészi gondozás I. továbbképzés a MOSZ szervezésében 2001. Az elsô Asthma gyógyszerészi gondozás továbbképzés a MOSZ szervezésében 2002. Az elsô Hypertonia és Diabetes II. továbbképzések a MOSZ szervezésében 2003. Az elsô Onkológia és Osteoporosis továbbképzések a MOSZ szervezésében 2004. Az elsô Mozgásszervi megbetegedések továbbképzés a MOSZ szervezésében augusztus: A gyógyszerészi gondozás államigazgatási befogadását kezdeményezô közös MOSZ, MGYK, MGYT elôterjesztés és a tárgyalások elkezdése 2005. Az elsô Diabetes III. továbbképzések a MOSZ szervezésében július augusztus: A Gyógyszerészi Diabetes Prevenció programba történô bekapcsolódás lehetôségének meghirdetése a gyógyszertáraknak október: Megalakul a Diabetes Prevenció Gyógyszerészi Bizottsága. Feladata a protokoll jóváhagyása, engedélyeztetés, programfelügyelet stb. november: Együttmûködési megállapodás az Egy csepp figyelem alapítvány és a MOSZ között (dokumentációs anyagok, vércukormérô készülékek kiadása stb.). november 14.: A Gyógyszerészi Diabetes Prevenciós Program indítása. Több, mint háromezer vércukormérés a narancssárga patikákban November 14-én a Diabétesz Világnapon indult útjára az Egy csepp figyelem elnevezésû program, amit az Erôs Antónia által létrehozott Egy csepp figyelem Alapítvány a gyógyszerészekkel közösen valósított meg. Néhány hét után mik a tapasztalatok? Több, mint háromezren mérték meg saját vércukorszintjüket eddig a csaknem hetven patikában országszerte. Ez a szám is jelzi, hogy az emberek élnek a lehetôséggel. Az alapítványhoz érkezô levelek, a telefonhívások is azt mutatják, hogy szívesen fogadják az önkéntes, jelképes összegért elvégezhetô vércukormérést, amiben a patikusoknak óriási szerepük van. Ha valaki bemegy egy olyan patikába, ahol a narancssárga felkiáltó jelet látja, és megveszi az egyszerhasználatos eszközöket 195 forintért, a gyógyszerész egyrészt megmutatja a vércukormérô készülék használatát, másrészt felvilágosítást ad a cukorbetegség mibenlétérôl, és a fel nem fedezett betegség veszélyeirôl. Mit jelent a mért érték? Hangsúlyozzuk, hogy a patikában mért érték csak tájékoztatásra szolgál, azaz nem diagnózis. Azonban a patikus feltesz néhány kérdést, ad egy tesztet, és ezekkel együtt a normálisnál magasabb érték láttán javasolhatja az érintettnek, hogy a kitöltött mérôlappal menjen el a háziorvosához, vagy keressen fel egy szakrendelést, ahol laboratóriumi körülmények között ellenôrzik a vércukorszintet, és az orvosok eldöntik, hogy az illetô cukorbeteg, vagy sem. 2 Gyógyszertár IV. évf. 12. szám

Hogyan fogadják az orvosok a kezdeményezést? Az Egy csepp figyelem Alapítvány még a program indulása elôtt hétezer háziorvosnak, többszáz diabetológusnak küldött levelet, melyben tájékoztattuk ôket a részletekrôl. Azóta nagyon sok háziorvos, szakorvos, sôt klinikák is jelentkeztek, akik mind támogatásukról biztosították a programot és felajánlották a segítségüket. Az orvosok tudják, hogy a gyógyszerészek abban próbálnak segíteni, hogy a fel nem fedezett cukorbetegek mielôbb eljussanak hozzájuk, még a szövôdmények kialakulása elôtt. A legtöbb településen nagyon jó a kapcsolat a gyógyszerész és az orvos között, így tudunk olyan esetrôl, amikor a patikában 31 mmol/l értéket mért magának valaki, akit a gyógyszerész azonnal elküldött a háziorvoshoz. Késôbb felhívta az orvost, és megbeszélték, hogy a beteggel mi történt, így a patikus is megtudta, hogy a mérés után az érintett jó kezekbe került és már kórházban van, kezelik. Nagy szerencséje volt! Nem kevés hetven patika az egész országban? Egy csepp figyelem Program a cukorbetegség korai felismeréséért Furcsán hangzik, de az jó hír, hogy kevés a patika. Ez azt jelzi, hogy az emberek igénylik ezt a lehetôséget. Ezért mindenkitôl egy csepp türelmet kérünk, ugyanis a patikák folyamatosan jelentkeznek a programra, ami részükrôl önkéntes. Miután elvégzik a tanfolyamokat és megkapják az engedélyeket, kitehetik a narancssárga felkiáltójelet a gyógyszertárra. Ez azonban néhány hét, ezért az országos lefedettség talán az elsô év végére valósul meg. A célunk eredetileg az volt, hogy 2006 novemberére a patikák 10%-ában lehessen vércukrot mérni, azaz körülbelül kétszázban, de ha így haladunk, akkor lehet ez több is. Az emberektôl tehát egy csepp türelem, a patikusoktól egy csepp pluszmunka, az orvosoktól egy csepp együttmûködés, és így megvalósulhat az alapítvány filmjében elhangzó felhívás: Szánjon egy csepp figyelmet egészségére. További információ: Egy csepp figyelem! Alapítvány (1112 Budapest, Oltovány u. 17/b.) Tel: 688-11-21 vagy 06-20-999-84-80 E-mail: diabetes@egycseppfigyelem.hu MOSZ (1134 Budapest, Huba u. 10) Tel: 320-4848, info@gmrt.hu E-mail: www.magangyogyszereszek.hu Az Egy csepp figyelem Alapítvány és a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének (MOSZ) közös programja Magyarországon ötszázezer regisztrált cukorbeteg van, de a legfrissebb kutatások szerint még félmillió embernek magasabb a vércukorszintje a normálisnál anélkül, hogy tudna róla. Ahhoz, hogy ôk a súlyos szövôdmények kialakulása elôtt orvosi kezeléshez juthassanak, próbál segítséget nyújtani az Egy csepp figyelem Alapítvány (alapító: Erôs Antónia, Híradó mûsorvezetô, RTL Klub) közösen a Magángyógyszerészek Országos Szövetségével, valamint a magyarországi gyógyszerész szervezetekkel. A fel nem fedezett diabétesz hosszú távon komoly érkárosodást, majd vesebetegséget, vakságot, infarktust okozhat, amelyeket el lehet kerülni, ha korai stádiumban megfelelô orvosi kezelést kap a beteg. A 2005. november 14-én, a Nemzetközi Diabétesz Világnapon indult programban elsô lépésként 65 patikában teremtettük meg az önkéntes vércukormérés lehetôségét a Roche Magyarország közremûködésével. A MOSZ diabétesz tanfolyamain végzett patikusok segítségével bárki megmérheti saját vércukorszintjét a narancssárga felkiáltójellel amely az alapítvány és a program jelképe megkülönböztetett patikákban a Roche vércukormérô készülékein, 195 Ft-ért. A mérés eredményének ismeretében a vásárló tájékozódhat az alapítvány kiadványaiból a cukorbetegségrôl, arról, hogy mit jelent a kapott vércukorérték, valamint a gyógyszerész segítségével arról is, hogy érdemes-e háziorvosához fordulnia, aki a lakóhelyéhez legközelebb esô diabetológiai rendelésre irányíthatja. A patikában mért értékek kizárólag tájékoztató jellegûek, nem helyettesítik a laboratóriumi vizsgálatot, amelyet a háziorvos vagy a szakorvos végezhet vagy végeztethet. A vércukormérés a gyógyszertárban a felvilágosítás, figyelemfelkeltés eszköze. A program szabályozási hátterét az EÜM biztosítja és az ÁNTSZ ellenôrzi. Magát a programot a Diabetes Prevenció Gyógyszerészi Bizottsága felügyeli. Az a cél, hogy 2006 novemberére minden megyében több helyen, különösen a diabetológiai centrumok közelében legyen olyan patika, ahol bárki megmérheti saját vércukorszintjét a patikus segítségével. Valamint, hogy a 2005 novemberére és 2006 tavaszára tervezett társadalmi célú (TCR) kampányok, különbözô akciók és a patikákban elhelyezett szóróanyagok segítségével minél több ember ismerje meg a cukorbetegséget és annak veszélyeit. A MOSZ és a Magyar Gyógyszerész Kamara a program keretében Magyarországon elsôként szeretné megvalósítani az úgynevezett gyógyszerészi gondozás elsô és második lépcsôjét. A TCR kampányban médiapartnereink: RTL Klub, MTV, Danubius Rádió, Inforádió, Index és a Wellness magazin. A programban résztvevô gyógyszertárak folyamatosan aktualizált listája a MOSZ honlapján (www.magangyogyszereszek.hu) olvasható. Gyógyszertár IV. évf. 12. szám 3

Górcsô alatt a gyógyszerbiztonság A Gyógyszerészek Országos Kongresszusa egyik központi témája a gyógyszerbiztonság volt. Mivel a gyógyszerész tevékenysége döntô a gyógyszerbiztonság érvényesülése szempontjából és jórészt a gyógyszerbiztonság adja az elvi alapját a speciális piacszabályozó intézkedéseknek, fontos, hogy mindent megtegyünk ennek érvényesülése érdekében. Azonban szükséges, de önmagában nem elegendô sem a gyógyszerész speciális felkészültsége, sem az elkötelezettsége, ha hiányoznak mindazok a környezeti feltételek, amelyek megléte nélkülözhetetlen. A kongresszuson több elôadó is saját szakterületének tapasztalatait abból a szempontból elemezte, hogy érvényesülnek-e a gyógyszerbiztonság kiteljesítéséhez szükséges elvárások. A Gyógyszertár elôzô számában közölt összefoglalók részletesen bemutatják ennek a kérdéskörnek a különbözô aspektusait. A kongresszus második napján önálló programban külön is foglalkoztunk a gyógyszerbiztonság kérdéseivel. A mostani összeállításban a dr. Mikola Bálint, Hankó Zoltán, dr. Varga Imre és dr. Simon Kis Gábor elôadásai alapján készült cikkeket tesszük közzé. Gyógyszerbiztonság 1 Az egészséghez való jog Alkotmányban rögzített állampolgári jog. Az állampolgárnak felelôssége van egészsége megôrzésében és fenntartásában, betegsége esetén az államnak kötelezettsége a humánus, korszerû, hozzáférhetô és szakszerû ellátásáról gondoskodni. Az állam a politikai rendszerváltást követôen (1990) áttekintette az egészségügyi ellátás helyzetét, és belátva annak mûködtetésében saját korlátait úgy döntött, hogy kötelezettségeibôl és felelôsségébôl egyes elemeket átad az orvos- és gyógyszerésztársadalom számára. Így társadalmi-politikai konszenzussal jött létre a régi/új házi orvoslás, alakultak jogelôd nélküli közforgalmú gyógyszertárak és került privatizálásra az állami, majd önkormányzati tulajdonú gyógyszertári hálózat. Az állam a mûködtetés technikai átadásával összefüggô felelôsségi feltételeket törvény(ek)ben rögzítette, garanciát vállalva a stabil, nemzeti (magán) tulajdonon alapuló vállalkozói/mûködtetôi környezet biztosítására. Értelmezésünkben az állami garanciavállalás kiszámítható környezetet feltételez szakmai, jogi és közgazdasági értelemben egyaránt. Így teremthetô csak meg együtt a gyógyszerbiztonság és a gyógyszertár mûködtetés biztonsága. Az állam és az egyén közösen felelôsek az egészséges társadalom fenntartásáért. Az egészség megôrzésében és a megromlott egészségi állapot helyreállításában való felelôsség egy részét az alapellátásban, annak mûködtetési jogáért cserébe az állam a praxisjoggal átadta a háziorvosnak, a személyes gyógyszertár-mûködtetésre szóló joggal a gyógyszerésznek. Vállalkozásban kockáztatni csak pozitív eredmény érdekében reális. Az egészségügyben vállalkozni csak akkor van értelme, ha az eredmény a szakmai színvonal és a minôség fejlesztésére fordítható. Az eredményt öncélúan, szándékosan csökkenteni erkölcstelen. Az eredményt úgy elvonni, hogy az erôfölénnyel visszaélve változik meg a jogi és gazdasági környezet, tisztességtelen. Államigazgatási nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy a vállalkozó az eredmény egy részérôl lemondani, vagy vállalkozása átadására kényszerüljön, törvénytelen. Napjaink egészségpolitikai tárgyú vitáiban sok szó esik az egészségügyi ellátás reformjáról, a szerkezet-átalakításról, a modernizálásról, a hozzáférhetôség javításáról, a versenyhelyzet megteremtésérôl, az Európai Unió elvárásairól, nem mulasztva el természetesen a lakossági igényekre való apellálást, a lakossági megkeresésekre való hivatkozást, s az egyéni, politikai és választói felelôsségbôl fakadó lelkiismereti nyomást. Jelentem ezennel is megnyugtatásul, hogy ebben az ügyben a közvetlen lakossági gyógyszerellátás területén nincs döntéshozatali tennivaló. Magyarországon biztonságos és hozzáférhetô a gyógyszerellátás, s ha nem igyekszünk ismét átalakítani, az is marad. A jelenleg fennálló esetleges aránytalanságok külsô beavatkozások nélkül, belsô korrekcióval, szervezéssel megoldhatóak. A gyógyszerésztársadalom komolyan vette a tizenöt évvel ezelôtt meghirdetett átalakítást, felépítette szakmai stratégiai terveit, s töretlenül dolgozik azok megvalósításán. Ez az út vezetett nagy vonalakban az esélyegyenlôséget és a hozzáférhetôséget biztosítandó korszerû, színvonalas technikai feltételek és az európai színvonalú, minôségbiztosított környezet kialakításával, a szellemi építkezést szolgáló továbbképzési rendszer mûkötetésén át a gyógyszerészi gondozás patikai megteremtéséig. Félreérthetetlenül leszögezhetjük, hogy a gyógyszerellátás ma Magyarországon biztonságos, és a gyógyszerbiztonság záloga maga a gyógyszerész. A gyógyszerész, mint nemzeti tulajdonos, jól és folyamatosan képzett szakember, szakmai és gazdasági(!) garanciát nyújt az államnak a gyógyszerellátás mûködtetésében. Ha a többségi tulajdont is feltételezô személyi jog intézményét megbontjuk, egyértelmûen sérül a gyógyszerbiztonság. Ha az állam hagyja veszni a gyógyszerész tulajdonos szerepét, elveszti a szakmai irányítás lehetôségét is. Nincs az a pénzügyi befektetô, akit hosszú távon meghatna az állami igyekezet a hozzáférhetôség, a szakmai protokollok betartása, a generikus program végrehajtása, a TB büdzsé kereteinek betartása stb. kérdésekben. Csak a gyógyszerész tulajdonos az, akitôl az állam együttmûködést várhat. Cserébe a gyógyszerbiztonság fenntartásáért nem újat, csak a korábban garantált feltételeket kérjük. Hiszen jogbiztonság, gazdasági biztonság és kiszámítható környezet nélkül nincs kiegyensúlyozott gyógyszertár-mûködtetés és nincs gyógyszerbiztonság. Dr. Mikola Bálint 1 A közlemény a GYOK 2005. Gyógyszerbiztonság c. paneljének megnyitó elôadása. 4 Gyógyszertár IV. évf. 12. szám

Jogbiztonság avagy milyen a jogi helyzet a gyógyszerellátásban? A GYOK 2005 második napján a gyógyszerbiztonsággal foglalkozó szekcióban elhangzott elôadás alapján írt közleményben arra keressük a választ, hogy (1) érvényesül-e a jogbiztonság a gyógyszerellátásban, és ha nem, miért van jogbizonytalanság, továbbá (2) mit lehetne tenni a jogbiztonság növelése érdekében. Antal Csaba országos tiszti fôgyógyszerész 2005 tavaszán egy szakmai konferencián olyan a múlt század kilencvenes éveinek elejéig visszanyúló gyógyszertár-ellenôrzési adatokat ismertetett, melyek egyértelmûen igazolták azt a régóta valószínûsített összefüggést, miszerint a gyógyszerellátásban kialakult konfliktushelyzetekben növekszik a kifogásolható magisztrális minták aránya és valószínûsíthetô, hogy az egyéb gyógyszertári tevékenységekkel kapcsolatos minôségi problémák is növekednek. Mivel a gyógyszerpiac szabályozott körülmények között mûködik, ahol az állam és a mûködtetô közötti feladat- és felelôsségmegosztás elve érvényesül, az ágazat fokozottan érzékeny a jogbiztonság megvalósulására. A jogbiztonság érvényesülése tehát a gyógyszerbiztonság és a biztonságos gyógyszerellátás egyik alapvetô feltétele. Emiatt szükséges, hogy foglalkozzunk azzal a kérdéssel: van-e jogbiztonság a gyógyszerellátásban, és ha nincs, vizsgáljuk meg ennek okait, illetve nézzük meg, mit lehet a jogbiztonság növelése érdekében tenni. A jogbiztonság a jogállam egyik jellemzô ismérve. Az Alkotmány szerint gondoskodni kell az érvényesülésérôl, azonban a jogbiztonságnak nincs hatályos jogszabályi definíciója. (Feltehetôen ez vezette a jelenlegi igazságügyi minisztert arra, hogy ifjú jogászok és joghallgatók részére 2005 elején pályázatot írjon ki ennek meghatározására.) Azonban jogszabályi definíció hiányában is nagy biztonsággal igazíthatnak el minket az Alkotmánybíróság e tárgyban (több határozatban) megfogalmazott alapvetései. Az Alkotmánybíróság 1992-ben kimondta, hogy a jogbiztonság a jogállam nélkülözhetetlen eleme, és érvényesüléséhez szükséges, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelmûek, mûködésüket tekintve kiszámíthatók és elôreláthatók legyenek a norma címzettjeinek (9/1992 sz. AB határozat). A világos, érthetô, megfelelôen értelmezhetô normatartalom alkotmányos követelmény (22/1992 sz. AB határozat). A túl részletezô jogszabály megköti a jogalkalmazó kezét, a túl általános megfogalmazású jogszabály a jogalkotó belátása szerint kiterjeszthetô (1160/B/1992 AB hat.), a jogbiztonság érvényesüléséhez szükséges, hogy mind a jogalkalmazó, mind az állampolgár mindenkor ismerhesse a hatályos jogot (pl. ne kelljen túl sok szabályt egybevetni)(11/1994 sz. AB határozat). Eligazíthatnak a vonatkozó szakirodalom megállapításai is. Ezek szerint (a teljesség igénye nélkül) a rendeleti jogalkotás elôtérbe kerülése csökkenti a jogbiztonságot (mert csökkenti az Országgyûlés kontroll szerepét), a belpolitikai cél érvényesítése a jogbiztonsággal ellentétes (pl. a PSZÁF-ot érintô jogszabályok módosítása 2004-ben), ha sok az AB által megsemmisített jogszabály, az szintén a jogbiztonság sérülésére utal (1999-ben 9, 2000-ben 8, 2001-ben 18, 2002-ben 25, 2003-ban 16 és 2004-ben 22 jogszabályt semmisített meg az AB. Ez utóbbi évben a gyógyszerárak 15%-os csökkentését célzó jogszabályok megsemmisítése jelentôs mértékben növelte a törölt jogszabályok számát), ha túl sok a jogszabály-módosítás(!), ha elhúzódnak a perek (és pl. késnek az AB-hez küldött beadványokra adott válaszok lásd a 2001-es árrésrendelet alkotmányosságát vitató kamarai beadványra adott 2005-ös(!) AB határozatot), ha a felhatalmazó jogszabályt nem egyértelmûen jelölik, ha ellentmondásosak a rendelkezések, ha hiányzik a társadalmi-szakmai egyeztetés (vagy formális), ha a jogszabályban elôírtak végrehajtására nincs elég idô, vagy ha hiányzik a jogorvoslati lehetôség, az mind a jogbiztonság követelményével ellentétes. Akkor beszélhetünk tehát az állam által biztosított jogbiztonságról, ha a személyek bízhatnak abban, hogy a mindenkor hatályos jogszabályokban foglaltakat az arra köteles állami feladatot ellátó szervek betartják és betartatják, továbbá a jogszabályokban és határozatokban biztosított jogaik érvényesítését ésszerû határidôn belül kikényszeríthetik. A fentiek alapján a jogbiztonság kiterjed a jogalkotás gyakorlatára, a jogszabályok tartalmára és a jogalkalmazás gyakorlatára is. Ezek után érdemes megvizsgálni, érvényesül-e a jogbiztonság a gyógyszerellátásban? Nem idén fordult elô elôször, hogy kihirdetett, de hatályba még nem lépett jogszabály módosításra kerül (az emberi alkalmazásra kerülô gyógyszerekrôl és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvényt idén a hatályba lépése elôtt módosították, de pl. a gyógyszertári törvény módosítására is sor került a hatályba lépése elôtt néhány nappal, 1994 augusztusában). Rendszeresek az ún. saláta törvény -ek (idén pl. volt olyan egészségügyi tárgyú törvényjavaslat, amely egyszerre 7(!) törvény módosítását tartalmazta). Eljutottunk odáig, hogy egy korábban módosított törvény újabb módosítására úgy került sor, hogy már a módosítandó jogszabály elnevezésébôl sem lehet következtetni annak tartalmára ill. a szabályozandó területre ( az egészségügyi szakellátási kötelezettségrôl, továbbá az egyes egészségügyet érintô törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXIV. tv. módosításáról ). Volt már, hogy a záró rendelkezések között jelent meg lényeges szabályozás (pl. amikor 2001-ben a személyi jog elnyerésének feltételei közül törölték a szakvizsgakötelezettséget) és gyakori probléma az egyértelmûség hiánya. Volt idô, amikor hat különbözô jogszabályban hat, egymástól szövegezésében és tartalmában eltérô gyógyszer-definíció volt hatályban, de az egyértelmûség hiányának iskolapéldájaként akár az árrés-szabályozás ez évi módosítása is említhetô. Sok problémát okoznak az elmaradó szabályozások (pl. az ügyelet szakmai, finanszírozási és munkajogi kérdéseket egyaránt kezelô, eddig hiába várt szabályozása). Vannak olyan szabályok, amelyek a szakma kérésére kerültek az adott a formában rögzítésre (pl. a lakossági gyógyszerellátás egészségügyi szakellátások közé sorolása) és vannak, amelyek a szakma régóta kinyilvánított ellenkezése ellenére vannak hatályban (pl. az OEP egyszerre lehet a gyógyszertárak Gyógyszertár IV. évf. 12. szám 5

üzleti partnere mint legnagyobb vevô és hatósági jogokkal felruházott állami intézmény). Az ilyen szerepzavarok következményeire példa az OEP, a rendszergazdák és a gyógyszertárak közötti meglehetôsen zavaros viszonyrendszer (amelyben a rendszergazda ugyan a gyógyszertárral szerzôdik, mégis sokszor kénytelen az OEP elvárásait a szerzôdô partneré elé helyezni). A példák hosszasan sorolhatók lennének (pl. szabálytalan gyakorlat legalizálása, az állam által vállalt kötelesség teljesítésének AB által megerôsített elmulasztása, belpolitikai indíttatású jogalkotás), de ezek további taxatív felsorolása helyett érdemes lehet azzal is foglalkozni, hogy miért ennyire korlátozott a jogbiztonság a gyógyszerellátásban, holott a terület szabályozott volta miatt a jogbiztonságnak az általánosnál is fokozottabban kellene érvényesülnie? Közkeletû vélekedés, hogy nemcsak a gyógyszerellátásban vannak problémák a jogbiztonság érvényesülésével (és a fenti példák egyike-másika is utal erre), hanem ez általános probléma, amit az ezzel foglalkozó szakemberek jórészt a jogállami hagyományok hiányára és a jogbiztonság érvényesítésének kétségkívül meglévô nehézségeire vezetnek vissza. Vannak, akik azt hangsúlyozzák, hogy még nem épültek ki a politikai osztály társadalmi ellenôrzésének intézményei, mások egyenesen kontraszelekciós folyamatokat emlegetnek az államigazgatásban és a jogalkotásban. A gyógyszerügyet közelebbrôl ismerve gondot okozhat, hogy az egészségügyön belül valódi tulajdonos lényegében csak a gyógyszerellátásban van, s az egészségügy egyéb területein szocializálódó politikaiállamigazgatási vezetés a jogalkotásban és ügyintézésben kevésbé tudja ezt figyelembe venni. Sok probléma forrása, hogy a gyógyszerügyben statikus a szabályozás, miközben dinamikus a környezet: a folyamatos környezeti változások miatt gyakran kialakuló zavarok kezelése a jogszabályi kötöttségek miatt nehézkes. Folyamatos frusztrációt okoz az állandósuló finanszírozási deficit (és át nem gondolt intézkedéseket generál), továbbá nem lehet figyelmen kívül hagyni a globális és lokális érdekcsoportok hatékony érdekérvényesítését sem. Kérdésként adódik, hogy mit tehet a szakma a jogbiztonság növelése érdekében? Nyilván egyetértés van abban, hogy erôsíteni kellene a szakma politikai érdekvédelmét, de arról, hogy ennek melyek lehetnek az eszközei és milyen eredményre lehet számítani, már megoszlanak a vélemények. Az államigazgatásban kell erôsíteni a képviseletet? A politikusok meggyôzésére kell nagyobb hangsúlyt helyezni? A politikai erôviszonyok alakításába kellene aktívabban bekapcsolódni? Meggyôzôdésem, hogy a jelenlegi tematizáció (liberalizáljunk vagy ne liberalizáljunk) akár már középtávon is a gyógyszerellátó rendszer drasztikus átalakításával járhat, mert ebben az értelmezési keretben a hadállásaink nehezen tarthatók. Ráadásul a liberalizálás-nem liberalizálás vita olyan konfliktusokat gerjeszt, amelyek a bizalom és stabilitás minimumát is erodálják. Új tematizációra, értelmezési keretre és markáns jövôképre lenne szükség (de errôl a szeptemberi Gyógyszertárban már megjelent egy írás). Elôször 2001-ben vetettem fel, hogy engedhetetlen egy középtávú megállapodás kötése, amelyben rögzíteni lehet az állam és a gyógyszerészet közötti feladat- és felelôsség mindkét fél részérôl vállalható megosztásának megerôsített elveit, az ellátórendszer stuktúrájára és a gyógyszerészi kompetenciára vonatkozó konszenzus elemeit, s ezt követôen, az így kialakított bizalmi bázison, hozzá lehetne látni az elmúlt években felgyülemlett feszültséggócok oldásához és a kodifikált jogbizonytalanság felszámolásához. Erre a középtávú megállapodásra a jövô évi választásokra való tekintettel most reális esély mutatkozik. E munka során azonban nem szabad elfelejteni, hogy a szakmai finomszabályozásnak ma már a modellkísérletek eredményeire kell elsôsorban támaszkodnia, nem pedig az íróasztalnál született, bármilyen jó szándékú jogalkotói vagy szakmapolitikusi hevületre. Összegezve elmondható, hogy jogbiztonság nélkül nincs gyógyszerbiztonság, a gyógyszerbiztonság érvényesülésének azonban csupán szükséges, de nem elégséges feltétele a jogbiztonság. A szakmai érdekvédelemben ezeket a megállapításokat figyelmen kívül hagyni nem szabad. Hankó Zoltán A gyógyszertár-mûködtetés gyógyszerbiztonsági aspektusai A társadalom egyik alapvetô elvárása a gyógyszerésszel szemben, hogy az általa nyújtott gyógyszerellátás minden tekintetben biztonságos legyen. Ennek megvalósítása érdekében a következô területeken kell a közforgalmú patikákban a biztonságos mûködési feltételeket megteremteni és folyamatosan fenntartani: tárgyi, személyi, jogi, közgazdasági. A tárgyi feltételeket sorra véve elmondhatjuk, hogy a biztonságos mûködtetéshez Magyarországon a gyógyszertárak túlnyomó többsége megfelelô állapotban van. A tisztigyógyszerészi hálózat mûködése is jelentôs mértékben segítette a szükséges ingatlan- és eszközállomány kialakítását. A gyógyszertárak tulajdonviszonyai viszont nem tükrözik a rendszerváltás utáni szakmai szándékot, mert az 1994. évi LIV. törvényben lefektetett paragrafusok egy része naív feltételezésekre és elvárásokra épült. Sokak véleménye szerint a kizárólag kkt., bt, vagy vállalkozó gyógyszerészi gazdasági formának több a hátránya, mint az elônye. Az eredeti célt a jogászok gyorsan meg tudták kerülni és ma már sok esetben csak hátránya származik a bt. beltag gyógyszerésznek a szerzôdésbôl. Szintén sok személyi jogos gyógyszerésznek okoz álmatlan éjszakát a nemes cél a repatriálási törvény, ami kötelezô, de csak nagy anyagi hátrányt és családon belüli viharokat okoz számukra. Ugyanakkor a jelenleg többségi tulajdonú kültagok megtalálják újra a módját annak, hogy a patikát háttérbôl irányítsák. A Kft.-vé alakulás lehetôsége többek szerint eurokonform megoldást eredményezne és rugalmasabb gazdálkodást tenne lehetôvé. De hogyan lehet összeegyeztetni a személyi joggal? Az évrôl évre bôvülô választék és a számtalan utángyártott cikk megjelenése szükségessé teszi a patikák officinájában és a raktárban a tárolókapacitás bôvítését, ami jelentôs anyagi teher a mai viszonyok között. A nyugaton elterjedt OTC- és gyógytermékeket szabadpolcról elv nálunk több ok miatt nem terjedt el és nehezen valósítható meg. A személyre szóló expediálás is nehezen valósul meg. A szükségességét senki sem vitatja és nyugaton számtalan követendô példa található erre, csak ott az árrés és a patikák száma biztosítja, hogy a gyógyszertárakban átlagosan csak néhány páciens található és nincs zsúfoltság. 6 Gyógyszertár IV. évf. 12. szám

A legjelentôsebb tényezô mégis a patikák személyi feltételrendszere. A spektrum az egy-két fôs állománytól a 40-50 fôs alkalmazotti létszámig terjed. Rendkívül jelentôs a bérteher és annak különféle adó- ás járulékvonzata. Ambivalens a helyzet, mert törekedni kell a fentiek miatt a minél kisebb és hatékonyabb létszámra, ugyanakkor a biztonságos és nyugodt munkavégzéshez elegendô munkatársra van szükség minôségi és mennyiségi szempontból egyaránt. A tára mellett dolgozó gyógyszerészi kar és az asszisztencia is rohamosan öregszik és az utánpótlás messze nem megoldott. A frissen végzett gyógyszerészek európai bérekre vágynak, amit növekvô hányaduk valóban Európa országaiban szerez meg. Sokan mennek még mindig a gyógyszergyári képviseletekhez. Azok a frissen végzettek, akik patikában szeretnének dolgozni, nagyon kevesen vannak. Ezen a jövôben változtatni kell. Ma már az asszisztensek utánpótlásával is gondok vannak, ahogy azt az asszisztensi érdekképviseletek felmérése is bizonyítja. A jogalkotás nemes szándékkal kodifikálta, hogy csak gyógyszerész expediálhat. Nézzünk körül, hogy mennyire valósítható meg ez az elvárás és mit lehetne tenni az elvárások és a valóság összehangolása érdekében. Az ügyeleti ellátás fenntartása és finanszírozása is neuralgikus pontja a biztonságos gyógyszerellátásnak. A liberális nézeteket képviselôk érvként hangoztatják a receptnélküli szerek patikán kívüli forgalmazása mellett, hogy napjaink állampolgárától joggal elvárható és feltételezhetô egy öngondoskodó szint a tekintetben, hogy mérlegeli a megvásárlandó szer szükségességét. Ugyanígy elvárható lenne, hogy a családban visszatérôen elôforduló problémákra tartsanak otthon néhány gyógyszert. Az ügyeleti ellátás elrendelése, mint egy hatósági kényszerintézkedés pedig a fejtett demokráciákban nem képzelhetô el megfelelô finanszírozás nélkül. Amennyiben nálunk is az ügyeletet munkaidônek tekintenék mint ahogy az is, akkor még nagyobb problémát jelentene a pihenôidô kiadása a jelenlegi létszám mellett. A biztonságos munkavégzéshez a kipihent állapot alapvetô lenne. A jogi feltételekhez csak néhány gondolatot vetnék fel. Az 1994. évi LIV. törvény felülvizsgálatát rendszeresen kezdeményezik. Amennyiben a szándék mögött a fellazítás áll, nem engedhetjük a merkantil szándékok térnyerését, hiszen a mindenkori kormányok szociális piacgazdaságot hirdetnek és ennek szellemében a gyógyszertár továbbra is elsôsorban egészségügyi intézmény és csak másodsorban foglalkozik kereskedelemmel. Az etikus modell Európában túlnyomó többséget képvisel, és mi sem szeretnénk mást, mint etikus, gondoskodó, humánus és tisztességes gyógyszerellátást és gyógyszerészi gondozást Magyarországon. Az interneten történô gyógyszer-kereskedelemmel már számolnunk kell, ugyanúgy, mint a gyógyszer házhozszállítás kérdésével is. Fontoljuk meg, hogyan lehet mindkét fél számára megnyugtatóan, kielégítôen és biztonságosan megszervezni ezeket a feladatokat. A gyógyszerészi kompetenciát nem lehet elvitatni e két tárgykörben sem. Amennyiben a lakosság érthetô módon magas szintû gyógyszerbiztonságot vár el tôlünk, azt csak körültekintôen megalkotott szabályzással lehet megvalósítani. Az internetes rendelés és szállítás több országban már keserû tapasztalatokkal gazdagodott, fôleg a hamisítványok miatt. Mivel a gyógyszer különleges áru, ezt az állampolgárokkal tudatosítani kell és ennek megfelelô legyen a jogalkotás. A gyógyszerfutár jellegû szolgáltatás magas ára miatt (1-2000 Ft) nemigen lesz általános, de itt is biztosítani kell a szakmánk által nyújtott biztonságot. A közgazdasági feltételeket vizsgálva, a generikus programról, a sürgôsségi ellátásról, a gyógyszerészi gondozásról és a gyógyszer árképzésrôl kell beszélnünk A generikus program leginkább a Pénzügyminisztérium számára fontos, és ez érthetô. Elterjedéséhez több feltételt kell egyidejûleg biztosítani. Az orvosok nem eléggé tájékozottak és érdekeltek ebben. A betegek bizonytalanok, és vagy nem fogadják el a helyettesítést, vagy várják a szakember véleményét és megerôsítését a helyettesítés megfelelôségét illetôen. A gyógyszerész pedig megfelelô érdekeltség nélkül nem érdekelt a plusz feladat ellátásában. A sürgôsségi betegellátás a gyógyszerészek részérôl jelenleg önkizsákmányolással jár, akár a készenlétet, akár az ügyeletet nézzük. A kisablakon keresztül történô ellátás a szolgálatot végzô testi épsége miatt véleményem szerint nem változtatható meg, de nagyvárosban, nappal, minimum 2-3 fôs létszámnál a patikát ki kellene nyitni. A szolgálatot az állam finanszírozza az orvosok és az orvosi ügyeleti személyzet számára, de az elvárt gyógyszerészi sürgôsségi ellátást nem. Miért? A gyógyszerészi gondozás a fejlett világban évek óta jól mûködik, a kormányok és a lakosság megelégedésére. Hazánkban most indul, és sokan szeretnének többet nyújtani patikájukban a páciensek számára, felhasználva az egyetemen és a továbbképzéseken tanultakat. Ez részben egy szolgáltatási verseny, de a kezdeti tapasztalatok áttekintése után, európai mintára a finanszírozását meg kell teremteni, mert jelentôs szellemieket és komoly anyagi eszközöket igényel bármelyik gondozás. Végül a gyógyszerek árképzésérôl annyit, hogy a magyar gyógyszerészet alapvetô érdeke a betegek számára megfizethetô és országosan egységes ár. A különbözô árak ha jelenleg még csak a vénynélküliekrôl is beszélünk elôre vetítik annak lehetôségét, hogy a ma európai színvonalon mûködô magyar gyógyszerellátás átrendezôdjön és a kollégák nagy része alkalmazott legyen a maga által létrehozott gyógyszertárban. Dr. Varga Imre A budapesti Duna Plazában mûködô Dunapart Patika gyógyszerész munkatársat keres. Jelentkezni lehet a 06 1 239-3787, vagy a 06 20 935-6660 telefonszámon. Gyógyszertár IV. évf. 12. szám 7

A gyógyszerbiztonság gazdasági aspektusai 1 a kutatásra fordított összeg Amerikában az európai kétszerese. Amerikában a kutatásba való beruházások a kedvezôbb gyógyszerárak miatt jobban és gyorsabban megtérülnek. A gyógyszerkutató cégek és a kutatók kivonulásáért az európai takarékossági politika is okolható. Minden kultúrállamban alapvetô követelmény, hogy a betegek idôben, megfelelô mennyiségben és minôségben hozzájussanak gyógyszereikhez. A gyógyszerbiztonság fogalma nem merül ki a GMP, GLP, GPP stb. tudatos mûvelésében, legalább ennyire fontos, hogy a betegek gyógyszerellátása ne csak jó minôségû, hanem folyamatos és zökkenômentes is legyen. Ennek viszont kôkemény (köz)gazdasági és ezen belül logisztikai feltételrendszere van. Az állami gyógyszerellátás négy évtizedében: a gyógyszergyárak kivétel nélkül állami tulajdonban voltak és fix árrendszerrel dolgoztak; egy állami kézben lévô országos hatáskörrel rendelkezô gyógyszer-nagykereskedés volt, 3%-os nagykereskedelmi árréssel; megyei szervezôdésû szintén állami gyógyszertári hálózat mûködött, 24%-os kiskereskedelmi árréssel; a gyógyszerellátás hazai gyártókapacitásra épült, ennek (is) köszönhetôen a gyógyszerpaletta szûk és részben elavult volt, a modern gyógyszerek száma kevés volt és kis mennyiségben állt rendelkezésre a terápia számára. A gyógyszerellátás biztonságát volt hivatva szolgálni a szerzôdéskötési kötelezettség a gyárak számára és az összességében 210 napos készletszint tartása a gyógyszerkereskedelem vonatkozásában. A gyógyszergyárak a szerzôdéskötési kötelezettség kijátszásában voltak érdekeltek, mivel a fix árrendszer nem biztosított megfelelô jövedelmezôséget a hazai piacra szállított gyógyszerek esetében. A gyógyszerkészletek mechanikus feltöltési kényszere pedig egyrészt a gyógyszerhiány-helyzeteket konzerválta, másrészt folyamatosan elfekvô készleteket és selejteket produkált. A rendszerváltás hatására a gyógyszerpiac teljes vertikumában az állami tulajdonlás megszûnt: a gyógyszergyárak (egy kivétellel) külföldi tulajdonba kerültek; mintegy száz gyógyszer-nagykereskedési engedély került kiadásra és a nagykereskedelmi árrés kezdetben több mint 10% volt; zöld mezôs beruházásként mintegy 600 új gyógyszertár létesült; idôközben 1400 gyógyszertár privatizációjára is sor került; a megyei gyógyszertári központok részben átalakultak nagykereskedéssé, részben megszûntek; a kiskereskedelmi árrést 28 %-ra emelték. Ugyanakkor megszûnt a fix árrendszer, a szerzôdéskötési kötelezettség és a kötelezô készletszint-tartás. A gyógyszerellátás biztonságát az ugrásszerûen növekedô és színesedô gyógyszerpaletta szolgálta és szolgálja, egyre modernebb és egyúttal egyre drágább gyógyszerek jelentek meg jelentôs számban. Egy-egy hatástani csoportban már nemcsak egy vagy legfeljebb két gyógyszer található, hanem jóval több, ami hiánycikk esetén hatásosabban biztosít helyettesíthetôséget a terápiában. Ez a metodika egyúttal nagyobb készletek tartását, azaz többletpénzt igényel mind a nagy-, mind a gyógyszer-kiskereskedelemben, viszont jóval nagyobb a biztonsága a betegellátásnak. Megállapítható, hogy a gyógyszerpiaci privatizáció látványos javulást hozott a betegellátásban, de a betegek anyagi terhei nagyon nagymértékben növekedtek (a térítési díjak több mint 40-szeresére nôttek) és a lakosság részérôl fokozódó elégedetlenség tapasztalható; megkezdôdött a gyógyszerpiac anyagi feltétel-rendszerének megnyirbálása, rontása; ennek köszönhetôen megtorpant a gyógyszeres terápia európai szintre történô felzárkóztatása; Magával Európával is baj van. Az Európai Bizottság jelentése szerint a 90-es évek elején a 10 legtöbbet eladott gyógyszer közül 6-ot Európában állítottak elô, azonban ma a legkurrensebb 10 közül csak 2 európai készítmény. Most az Európai Bizottság a vállalatok számára ezt a helyzetet egy intézkedéscsomaggal kívánja javítani. Egyebek között: emelik a pénzügyi eszközöket a kutatásfejlesztésre, valamint egy rugalmasabb árképzést vizsgálnak. Egyre több európai kutató gyógyszerész dolgozik amerikai cégeknél. Az ottani lehetôségek miatt a legtöbben nem térnek vissza. Tíz éve a gyógyszerkutatásba irányuló európai és amerikai beruházások még nagyjából egyenlôk voltak. Ma már A gyógyszerköltségek Európa-szerte tovább növekedtek és növekednek, de a mesterséges és túlzott beavatkozások eredményeként az európai gyógyszeripar innovációs tevékenysége megtorpant. Ha az európai egészségügyi ellátás lépést akar tartani a modern gyógyszerterápiával, Amerikából kénytelen importálni a legújabb innovatív és méregdrága gyógyszereket, és az árakon keresztül megfinanszírozza az amerikai kutatás-fejlesztéseket. Az egészségügyi költségek minden áron való visszafogása öngólhoz vezetett az EU-ban (is). Magyarországon már szinte hagyománnyá vált a nyugaton megjelenô költségkímélô módszerek kritikátlan átvétele és bevezetése. A magyar gyógyszertárak on-line rendszerbe történô bekényszerítése pl. még az európai gyakorlatnál is durvább beavatkozási kísérlet egy magánvállalkozásba, ami a magyar törvényeknek is ellentmond. A magyar gyógyszerkiadások is monoton nônek, nem olyan mértékben, mint ahogy a modern gyógyszerterápia megkövetelné, de talán ezen a téren a legkisebb a lemaradásunk az európai egészségügyi színvonalhoz képest. De a távolság sajnos ezen a téren is növekszik, egyrészt a költségvetés évenkénti alultervezése miatt, másrészt a magyar realitásokat figyelmen kívül hagyó külföldi költségkímélô technikák erôltetett bevezetése következtében. Tudomásul kéne végre venni, hogy az egészség egyik fô meghatározója a gazdaság fejlôdésének és a szegénység mérséklésének, és nem úgy kellene tekinteni az egészségfejlesztô és ellátásjavító beavatkozásokra, mint költségekre, amelyeket féken kell tartani. A rendszerváltás óta Magyarországon pénzügyminisztériumi túlsúly tapasztalható a kormányok munkájában: eleinte a Nemzetközi Valutaalapra és világbanki ajánlásokra hivatkoztak, a késôbbiekben és jelenleg is európai uniós elvárásokkal indokolják a legképtelenebb spórolási technikákat és fiskális szemléletû megszorításokat, amiket ráerôltetnek az ún. költségvetési ágazatokra. A költségvetési tárcák (egészségügyi, oktatási, belügyi, honvédelmi, kulturális, környezetvédelmi stb.) hallgatnak és vagy rosszul értelmezett szolidaritásból, vagy félelembôl tûrik ezt a fiskális terrort, ha sokat ugrálunk, még ennyit se kapunk alapon. Az utóbbi 30 évben a fejlett országokban az egészségügyi költségek rendre nagyobb mértékben nôttek és nônek, mint a GDP. Ezekben a kultúrállamokban tehát relatíve és abszolút mértékben is egyre többet köl- 8 Gyógyszertár IV. évf. 12. szám

tenek az egészségügyi ellátásra. Az utóbbi 15 évben egyrészt a GDP csökkenését is meghaladó arányban szûkítették az egészségügyi költségvetést, másrészt a GDP növekedésének beindulása óta sem javul a helyzetünk a fejlett országokhoz képest. Ugyanakkor átvették és tûzzel-vassal be is vezették azokat a költségkímélô technikákat, amelyek arra hivatottak, hogy a gazdag országok egyre növekvô egészségügyi kiadásait megfékezzék, megállítsák. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk, hova vezetett ez az esztelen spórolás. Elegendô csak a kórházi épületek állagát, az orvosi mûszerek állapotát megnézni, hogy beláthassuk: ez a politika tovább már nem folytatható. A költségvetési hiányt misztifikáló és a külföldi befektetôket erôn felül preferáló gazdaságpolitika következtében Magyarország csak virtuálisan fejlôdik (ma már pl. egyetlen olyan jelentôs volumenû magyar ipari termék sincs, ami nemzetközi szinten megállná a helyét). A jelenleg regnáló pártok mindegyike volt már hatalmon és ugyanaz a hibás szemlélet és fiskális terrorba torkolló kormányzási gyakorlat folytatódott. Új arcok és végre szakemberek kellenek a közéletbe, akik képesek felmérni a jelenlegi (kilátástalannak tûnô) helyzetet, érvényre juttatni a magyar érdekeket és kivezetni az országot ebbôl a csôdtömegbôl. Az Egészségpárt alapvetô célkitûzése a jelenlegi (hibás) szemlélet és politika gyökeres megváltoztatása. Dr. Simon Kis Gábor 1 A GYOK-2005-ön október 7-én elhangzott elôadás felhasználásával. EGÉSZSÉGPÁRT A NEMZETI KONSZENZUS PÁRTJA Nem vagyunk politikusok! Felháborodott állampolgárok vagyunk! Még zömében értelmiségiek, de hisszük, hogy sok látó és érzô állampolgár mellénk áll! Akik látják, hogy mi zajlik ebben az országban politika címszó alatt! Akik látják, hogy az igazi törésvonal nem a jobb- és baloldal között húzódik, hanem a politikai elit és a széles tömegek, mondjuk ki bátran: a NÉP között! Nem vagyunk politikusok! Közgazdászok vagyunk, patikusok, orvosok, jogászok és barátaink, munkatársaink! Akik dolgoztunk akkor, amikor a mai politikai elit a demokrácia nevében hatalomra tört, hatalmat szerzett és azóta váltógazdaságban saját hasznára mûveli azt. Akik dolgozunk most is, amikor mégis kimondjuk: ebbôl elég volt! Elég volt! Elég volt abból, hogy hazánkban hátrányos helyzetû, aki magyar! Hogy szinte fillérekért adtunk el nemzeti vagy állami vagyont; garantálva, hogy ha mégse megy, majd mi fizetjük a veszteséget; garantálva, hogy adót nem kell fizetnie! Elhallgatva, hogy a profit csökkenése után se vagyon, se munkahely nem marad! Elég volt! Elég volt abból, hogy hátrányos helyzetû, aki csak dolgozik és nem akar, nem tud csalni, lopni és hazudni! Hogy ezer forintos tévedésért büntetés jár, míg milliárdos sikkasztásért dicséret! Elég volt a hazugságokból, a sikerpropagandából! Hogy ilyen jól még nem álltunk, miközben egyre kevesebb pénz jut szociális hálóra, egészségügyre, oktatásra, hogy egyáltalán nem költünk a jövôt meghatározó kutatás-fejlesztésre! Hogy hagyjuk szétverni a mezôgazdaságot és a hazai ipart! Hogy hajdan volt gyáraink felvásárlói bezárják azokat, mert nincs szükségük hazai termelésre. Csak azért vásárolták fel, hogy bezárhassák azokat! Elég volt a fiskális terrorból! Aki azt hiszi, hogy a gazdasági fejlôdés záloga a szigorú takarékosság, az vagy elmebeteg, vagy hazudik! A változásokhoz, a fejlôdéshez beruházás (invesztíció) kell! Beruházás, de okosan. Az ország és nem a saját zsebek érdekében! Elég volt! Elég volt abból, hogy hajdan volt híres magyar iskolák a semmibe vesszenek, hogy csak a tanulók szûk, fizetôképes rétege Belépési nyilatkozat Az Egészségpárt tagja kívánok lenni. Név (nyomtatott betûkkel):............................................ Anyja neve:....................................................... Lakcím:........... (helység)........... (út/utca/tér)..... (hsz.).. (em./ajtó) Levelezési cím (ha eltér az elôzôtôl):................. (helység)........... (út/utca/tér)..... (hsz.).. (em./ajtó) Telefon:....................... Mobil:............................. Szemig. száma:.................................................... Helység/dátum:.................................................... A párt alapszabályát elfogadom és magamra nézve kötelezônek tartom........................... aláírás kapja meg azt a képzést, ami jövônk záloga! Elég volt abból, hogy világszínvonalú egészségügyi ellátással hitegessük állampolgárainkat, miközben töredékét költjük egészségügyre a leginkább lemaradt európai uniós országénak is! Elég volt abból, hogy orvosés pedagógus-fizetéseink alacsonyabbak Szlovákiánál, Csehországnál és Lengyelországnál is! Honfitársaink! Mi, akik elkezdünk valamit és bízunk abban, hogy csatlakozni fogtok, valamennyien elég tapasztalattal és áttekintéssel rendelkezünk ahhoz, hogy lássuk: hol vertek át minket az elmúlt tizenöt évben; hogy lássuk, mihez és hogyan kell nyúlni ahhoz, hogy a folyamatos hanyatlást megállítsuk, visszafordítsuk és országunkat felszálló pályára állítsuk! Honfitársaink! Csatlakozzatok hozzánk és mint a kufárok a templomból, kiûzetnek a ma politikusai a hatalomból! Mert hatalomnak és nem szolgálatnak tekintik azt! Mert a népen és a hazán nem uralkodni kell, hanem szolgálni mindkettôt, tiszta szívvel és tiszta zsebbel, hittel és elszántan! Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül! írta a Himnusz költôje, Kölcsey Ferenc. Az elmúlt tizenöt évben alig hatott, alig alkotott valaki, szinte senki sem gyarapított és a haza nem derült fényre! Rajtunk, rajtad is múlik, hogy a haza, Magyarország mégis fényre derüljön! Beküldési cím: 1149 Budapest, Nagy Lajos király útja 158. A belépési nyilatkozat sokszorosítható és korlátlanul terjeszthetô! Hozzájárulok ahhoz, hogy a belépési nyilatkozaton megadott adataimat a 1992. évi LXIII. törvény (Adatvédelmi törvény) és az adatvédelemhez kapcsolódó egyéb jogszabályok rendelkezéseinek betartásával az Egészségpárt kezelje. Gyógyszertár IV. évf. 12. szám 9

Magángyógyszertárak mûködtetése 2006. Immár évtizedes hagyomány, hogy a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége (vagy amíg mûködött, a Kamara Vállalkozó Gyógyszerészi Tagozata) március elsô felében Siófokra továbbképzô konferenciára hívja a személyi jogos (vállalkozó) gyógyszerészeket. Úgyszintén hagyomány, hogy ezen a konferencián a magángyógyszertárak mûködtetésének aktuális kérdései kerülnek reflektorfénybe. Míg az októberi ôszi kongresszus a komoly szakmai programok ellenére minden évben egyfajta dzsembori jellegét ölti, addig a tavaszi konferencia inkább a problémafelvetések és az elmélyült mûhelymunka lehetôségét biztosítja. Az elmúlt években kialakult fôbb keretek kiállták a gyakorlat próbáját, így március elsô hétvégéjén a szokásoknak megfelelôen péntek reggeltôl vasárnap délig tart majd a program: péntek délelôtt a Boehringer szervezésében kreditpontos továbbképzésen vehetnek részt a kollégák, vasárnap délben a MOSZ közgyûlésével zárul a konferencia. A két program között pedig a gyógyszertár-mûködtetéssel kapcsolatos kérdések uralják a terepet. Programelôzetes Március 3. péntek 9.00 13.00 Kreditpontos továbbképzés a Boehringer Ingelheim szervezésében. 14.00 18.00 A gyógyszertár-mûködtetés aktuális kérdései Elôadások a gyógyszertárak forgalmáról, a jövedelmezôségrôl, aktuális adózási, számviteli és munkajogi kérdésekrôl. Március 4. szombat 9.00 13.00 Támogatáspolitika 2006 Elôadások a gyógyszertámogatások elveirôl, gyakorlatáról és a támogatáspolitika gyógyszertári aspektusairól. 14.00 18.00 A gyógyszertárak gazdálkodása Elôadások a készletgazdálkodás és készletfinanszírozás, a pénzgazdálkodás és a humán erôforrás-menedzsment témakörébôl. Március 5. vasárnap 9.00 11.30 Fórum aktuális szakmai, jogi, gazdasági, könyvelési és hatósági kérdésekrôl 11.30 13.00 A MOSZ 2006. évi elsô közgyûlése Kreditpontos továbbképzés a Boehringer Ingelheim szervezésében A medencetáji görccsel járó urológiai betegségek okai és kezelése. A gyors és hatékony görcsoldás. (A téma elôadója urológus szakorvos) Mítoszok és (részleges) tévedések az obstipációval kapcsolatban. Az obstipáció kezelése felnôtt- és gyermekkorban, különös tekintettel az aranyeres betegekre. (A téma elôadója gasztroenterológus szakorvos) Az akut pharyngitis kialakulása és kezelési lehetôségei (elôadó: dr. Katona Gábor) A krónikus obstruktív tüdôbetegség (COPD) és szûrése (A téma elôadója pulmonológus szakorvos) A gyógyszertár-mûködtetés aktuális kérdései A konferencia évek óta visszatérô programja, amelyen az elôzô idôszak patikai tényadatait vizsgálva foglalkozunk a gyógyszertárak forgalmának és a patikai vállalkozások jövedelmezôségi adatainak az alakulásával, az adózási, számviteli szabályok változásával, aktuális adózási, számviteli, munkajogi kérdésekkel. A felkért elôadók az adott szakterület kiváló és a vállalkozó gyógyszerészetet jól ismerô szakemberei. Támogatáspolitika 2006 Várható, hogy 2006-ban a választásokat követôen a támogatáspolitikai szempontok gyorsan reflektorfénybe kerülnek, mert addigra ismét egyértelmûvé válik a gyógyszerkassza tarthatatlansága és a kormány nem teheti meg, hogy a 2007. évi költségvetés tervezésének változatlan támogatáspolitikai koncepcióval és egyfajta bázisszemlélettel kezdjen. Ahhoz, hogy a szakma ebben a folyamatban érdemben részt tudjon venni, elôzetesen át kell tekinteni, hogy egy új a támogatáspolitika kialakításakor (1) milyen társadalmi elvárásokat kell figyelembe venni, (2) mik a jelenlegi hazai támogatási rendszer elônyei és hátrányai, (3) milyen támogatási rendszer jöhet szóba egyáltalán Magyarországon, (4) milyen szempontokat vesznek figyelembe az ipar képviselôi, (5) mit tart fontosnak az orvostársadalom, (6) támogatáspolitikai eszközökkel kell-e kezelni a szociális problémák talaján létrejövô egészségügyi problémákat (közgyógyellátás), (7) mi lehet fontos a betegeknek és (8) milyen szempontokat akceptálhat a gyakorló gyógyszerész (helyettesítés, generikus program stb.). A felkért elôadók neves támogatáspolitikai szakértôk, az egyes szakterületek országszerte elismert prominens képviselôi. A gyógyszertárak gazdálkodása Mivel kicsi a remény arra, hogy rövid idôn belül központi intézkedésekkel radikálisan lehet javítani a gyógyszertárak árrésbevételein, egyre inkább elôtérbe kell hogy kerüljenek a költségracionális gyógyszertármûködtetési technikák. A programban kiemelten foglalkozunk a költséghatékony készletgazdálkodás kérdéseivel, a különbözô készletezési modellek nyújtotta lehetôségekkel. Megvizsgáljuk, hogyan lehet biztonságos készletszint mellett a készletfinanszírozás költségeit a minimálisra szorítani és optimális pénzgazdálkodást folytatni. Mivel a munkaerô költségei teszik ki a gyógyszertárak mûködési költségeinek a nagyobbik hányadát, központi kérdés, hogy a humán erôforrással hatékonyan gazdálkodjunk, azaz munkatársainkat megfelelôen válasszuk ki és motiválásuk is eredményes legyen. A felvetett témákat Európában is elismert, vezetô hazai szakemberek közremûködésével dolgozzuk fel. Fórum aktuális szakmai, jogi, gazdasági, könyvelési és hatósági kérdésekrôl A márciusi konferenciák hagyományos és egyik legsikeresebb programja, amikor a konferencia résztvevôi nyilvánosan (és nevük felfedése nélkül írásban) kérdezhetik szakértôinket adózási, számviteli, munkajogi, könyvelési és szakhatósági témákban. A konferenciát a MOSZ rendezi a G-Management Rt. szervezésében. A G-Management Rt. a közeljövôben minden gyógyszertárba kiküldi a konferencia elôzetes programját és a jelentkezési lapokat. Kérjük, figyelje a postáját és mihamarább jelentkezzen! 10 Gyógyszertár IV. évf. 12. szám

Megtartotta alakuló ülését a MOSZ Országos Választmánya A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Országos Választmánya az októberi siófoki tisztújítást követô elsô ülését 2005. november 19-én Budapesten a Hotel Ében-ben tartotta. Ez alkalommal mutatkozott be az új tisztikar és a MOSZ új elnöke ismertette elnöki programját. Sor került a feladatkörök áttekintésére, valamint az Országos Választmány rögzítette a soron következô idôszak legfontosabb feladatait. Mint ismeretes, október 7-én Siófokon a MOSZ elnökévé választották dr. Mikola Bálintot, alelnök lett dr. Samu Antal és dr. Schlégelné Békefi Csilla. A MOSZ új fôtitkára Csejtei Marianna, az elnökség tagjai Benkô Zsolt, Hankó Zoltán, Horváth Csaba, Mátyásné Simon Zsuzsanna, Rixer Mária, Sándor Árpád és dr. Télessy István, a Felügyelô Bizottság elnöke Zalántainé Szalai Margit. Dr. Mikola Bálint elnöki programismertetése A MOSZ, mint civil szakmai szervezôdés, az eddigi eredményeire építve, a korábbi célkitûzéseket megtartva és néhány elemmel kiegészítve, egyes új súlypontokat kijelölve folytatja tevékenységét. A MOSZ továbbra is a személyi jogos, tulajdonos gyógyszerészek érdekképviseleti szervezôdéseként határozza meg önmagát. Tevékenységének meghatározó szempontja, hogy a gyógyszertár és az azt mûködtetô gyógyszerész a gyógyszerbiztonság záloga. Folytatni kell a gyógyszerészi gondozás programját, most már nemcsak a továbbképzések szervezésével és a gondozás szakmai és szakmapolitikai alapjainak a lerakásával, hanem a rendszerszintû bevezetésére való felkészülés jegyében hangsúlyt kell helyezni a MOSZ által koordinált modellkísérlet támogatására is. Erôfeszítéseket kell tenni a gyógyszerész szervezetek érdekérvényesítô tevékenysége közötti harmonizáció érdekében és meg kell kezdeni a MOSZ önálló szakmai külkapcsolatainak kiépítését. Dr. Mikola Bálint hangsúlyozta, hogy tevékenysége során mindent meg fog tenni a szakmai szempontok prioritásának biztosítása és a kiszámítható környezet megteremtése érdekében. Ehhez kéri az elnökség és a megyei elnökök véleményét, támogatását. Személyi referenciák Az Országos Választmány elfogadta az elnökségi tagok személyi referenciáira vonatkozó elôterjesztést. Dr. Samu Antal alelnök: Szakmailag irányítja a Szövetség gyógyszerészi gondozási programjait. Kiépíti a MOSZ önálló külkapcsolatait (Horváth Csaba és dr. Hankó Balázs közremûködésével). Dr. Schlégelné Békefi Csilla alelnök: Segíti a MOSZ területi, megyei szervezeteinek munkáját. Felügyeli a MOSZ honlapot, gondoskodik a szervezeti információk megjelentetésérôl. Koordinálja a Gyógyszertár reklámmegjelenéseit. Csejtei Marianna fôtitkár: Felügyeli a MOSZ iroda mûködését, irányítja a Szövetség gazdasági tevékenységét. Szakmai és szervezeti rendezvények technikai szervezését koordinálja. Benkô Zsolt elnökségi tag: Közremûködik a gyógyszerészi gondozás programok elméleti és gyakorlati irányításában. Segíti a Szövetség jogalkotási folyamatban végzett véleményezési tevékenységét. Hankó Zoltán elnökségi tag: Vezeti a Szövetség média tevékenységét, ellátja a Gyógyszertár címû kiadvány felelôs szerkesztôi feladatait. Vezeti és koordinálja a MOSZ gyógyszertár-mûködtetéssel összefüggésben létrehozott munkacsoportjainak tevékenységét. Horváth Csaba elnökségi tag: Közremûködik a szakmai külkapcsolatok építésében. Figyelemmel kíséri az e-pharma szakmai és kereskedelmi aktualitásait, javaslatot tesz a MOSZ álláspontok kialakítására. Mátyásné Simon Zsuzsanna elnökségi tag: Közremûködik a MOSZ területi, megyei szervezetei munkájának segítésében, a szakmai és szervezeti rendezvények szervezésében, a MOSZ támogatások odaítélésére létrehozott elôkészítô bizottság munkájában. Rixer Mária elnökségi tag: Ellátja a MOSZ Ifjúsági Fórum vezetésének feladatait. Közremûködik a MOSZ területi, megyei szervezetei munkájának segítésében, összefogja a MOSZ támogatások odaítélésére létrehozott elôkészítô bizottság munkáját. Sándor Árpád elnökségi tag: Segíti a MOSZ honlap információs bázisának kialakítását. Közremûködik a MOSZ megyei, területi szervezetei munkájának segítésében, valamint a Gyógyszertár c. lap hirdetésszervezésében vállal szerepet. Dr. Télessy István elnökségi tag: Részt vállal a MOSZ által felvállalt szakmai, szakmapolitikai kérdések kidolgozásában, megismertetésében, széleskörû elfogadtatásában. Segíti a Szövetség jogalkotási folyamatban végzett véleményezô tevékenységét. A MOSZ által létrehozott kuratóriumok újraválasztása A MOSZ évek óta három kuratóriumot mûködtet, melyek közül az Év Patikája és a Gyógyszerészetért Életmûdíj kuratórium mandátuma lejárt. (Az Ifjúsági Fórum kuratóriumának mandátuma folyamatos.) Az Országos Választmány ülésén döntés született a két kuratórium megújításáról. Az Év Patikája kuratórium új elnöke Márkusné dr. Kérészy Adrienne, tagjai Potocsny Mária, Sándorné Raisz Edit és Czirákiné Deák Magdolna. 12 Gyógyszertár IV. évf. 12. szám

A Gyógyszerészetért Életmûdíj kuratóriumának elnöke dr. Varga Imre, tagjai Pap Endre, dr. Fodorné dr. Novák Alexandra, dr. Pávics László és dr. Samu Antal. Elnöki szaktanácsadó testület létrehozására Dr. Mikola Bálint elnök kezdeményezésére elnöki szaktanácsadó testület létrehozását határozta el az Országos Választmány, melynek tagjai: dr. Orbán István (gyógyszeripar), dr. Feller Antal (gyógyszerpiac), prof. dr. Vincze Zoltán (oktatás), dr. Varga Imre (gyógyszertár-mûködtetés), dr. Simon Kis Gábor (management, szakmapolitika), prof. dr. Herczeg János (gazdaságpolitika). Diabetes gondozás akcióprogramja Dr. Samu Antal alelnök beszámolt a gyógyszerészi gondozás programjának állásáról. A gyógyszerészi gondozás hazai bevezetését elôkészítô érdemi munkát a MOSZ több mint 5 éve kezdte el, továbbképzések szervezésével, a szakmai feltételek kidolgozásával, a szükséges szakmai kapcsolatok kiépítésével, a szükséges államigazgatási döntések kezdeményezésével. Az elsô diabetes gyógyszerészi gondozás bevezetését célzó modellkísérlet megkezdésére november 14-én került sor. Dr. Samu Antal beszámolt a közvetlen elôkészületekrôl és az elsô hetek tapasztalatairól, melyet az Országos Választmány jóváhagyólag tudomásul vett. A program indulását nagymértékben segítette az államigazgatási vezetôk támogató együttmûködése és az Egy csepp Alapítvány közremûködése. A programhoz a továbbképzési, személyi és tárgyi feltételeket teljesítô több mint hatvan gyógyszertár az induláskor csatlakozott, további gyógyszertárak jelentkezését a program szervezôi örömmel fogadják. A novemberben beindult program sikeresnek bizonyult a szakma és a betegtársadalom körében egyaránt. Tisztújítás a MOSZ megyei szervezeteiben Dr. Schlégelné Békefi Csilla alelnök koordinálja a MOSZ megyei szervezeteinek 2006 elsô hónapjaiban esedékes tisztújítását. Mivel a megyei szervezetek elnökeinek mandátuma lejár, a választmány által elfogadott menetrend szerint a megyei elnökök december 15-ig jelölik ki az adott megyei választás 2006. február 20-át megelôzô idôpontját, amirôl a MOSZ elnökségét értesítik. A választást a megyei ügyrendnek megfelelôen kell lebonyolítani. Minden megyének a választásokról választási jegyzôkönyvet kell készíteni, melynek leadási határideje a MOSZ 2006. évi elsô közgyûlésének idôpontjához igazodva 2006. február 20. A MOSZ 2006. évi továbbképzési és rendezvényterve Idôpont Helyszín Téma 2006. 01. 13 15. Visegrád Gyógyszerész szerepe a generikus programban (szakmapolitikai fórummal egybekötött továbbképzés) 2006. 03. 3 5. Siófok Magángyógyszertárak mûködtetése 2006. 05. 12 14. Lillafüred Védôoltás, Labordiagnosztika 2006. 09. 15 17. Szeged Gyógyszerészi gondozás 2006. 10. 5 8. Siófok Gyógyszerészek Országos Kongresszusa 2006. 11. 10 12. Sopron és Korszerû antibiotikus terápia környéke A MOSZ elnöksége és Országos Választmánya 2006. évi munkaterve 2006. január 13. Visegrád Választmányi ülés 2006. február 10. Budapest Elnökségi ülés 2006. március 3. Siófok Választmányi ülés 2006. április 14. Budapest Elnökségi ülés 2006. május12. Lillafüred Választmányi ülés 2006. június 9. Budapest Elnökségi ülés 2006. július14. Budapest Elnökségi ülés 2006. augusztus 11. Budapest Elnökségi ülés 2006. szeptember 15. Szeged Választmányi ülés 2006. október 5. Siófok Választmányi ülés 2006. november 10. Budapest Elnökségi ülés 2006. december 8. Budapest Választmányi MOSZinfo Gyógyszerészi gondozás Diabetes II. továbbképzés: 2006. január 20 21. Diabetes III. továbbképzés: 2006. február 4. A továbbképzés helyszíne: Hotel Ében, Budapest. Jelentkezés a MOSZ irodájában. Gyógyszertár IV. évf. 12. szám 13

Veszélyek és esélyek 1 Az elmúlt idôszakban egyre több, a jól mûködô, magyar kiskereskedelmi gyógyszerpiacot fellazító, liberális elemet tartalmazó indítvány látott napvilágot. Tudomásunkra jutottak a gyógyszer-kiskereskedelem teljes újrafelosztására irányuló, a háttérben zajló, az SZDSZ gazdasági köreivel kapcsolatba hozható intenzív mozgások. Tekintsük át, hogyan jutottunk idáig, milyen folyamatok eredményeképpen alakult ki a jelenlegi helyzet. Külsô környezet A hetvenes évektôl a fejlett gazdaságú országokban egyre nagyobb mértékben szabadult fel olyan tôke, amelyet hazájukban már nem tudtak elég gazdaságosan mûködtetni. Ezért olyan befektetési lehetôségeket kerestek, amelyek lehetôvé tették a hazainál jóval nagyobb extraprofit elérését. Megkezdôdött ezeknek a tôkéknek egyre nagyobb mértékû kihelyezése más országokba. A globalizáció alapvetôen a fejlett országok érdekeit szolgálja. Ahhoz, hogy mûködjön, le kell bontani a befogadó országnál mûködô mindenféle korlátot. Jó infrastruktúrát, biztos politikai hátteret kell biztosítani. Ehhez a folyamathoz a liberalizáció biztosította a szükséges ideológiai alapot. Azonban, ha megvizsgáljuk a liberalizációt, kiderül, hogy a kihelyezô országok saját gazdaságukat rendkívül finoman körülbástyázott jogi, gazdasági feltételekkel védik a külsô liberalizációs behatolásokkal szemben. Ma a folyamat odáig jutott, hogy egyes kormányok már teljesen e gazdasági érdekcsoportok befolyása alatt állnak Összefoglalva: a globalizáció egy szûk gazdasági érdekcsoport érdekeit szolgálja, melynek következtében egyesek rendkívüli módon meggazdagodnak, nagy tömegek mérhetetlenül elszegényednek, a középrétegek pedig folyamatosan proletarializálódnak. Ezek a gazdagok már dicsekednek is elért vagyonukkal és a gazdasági hatalmuk segítségével elért erôfölényükkel. A világban ezzel egy idôben megfigyelhetô a globalizáció-ellenes hangulat erôsödése. Egyre többen felismerik, hogy a globalizáció a világ újra-gyarmatosításának a folyamata és elônyei mellett egyre több hátránya is jelentkezik. Hazai környezetünk Magyarországon a mûködô tôke 70%-a külföldi tulajdonba került. Európában nincs még egy olyan ország, ahol a külföldi tulajdon aránya ilyen magas lenne. A rendszerváltás elôtt az ország szovjet befolyás alatt állt, és ez alatt a magyar magántulajdont államosították. A rendszerváltás után ezt az állami tulajdont kormányaink külföldi kézbe adták. Mindennapi cselekedeteinket egyre inkább a külföldi tôke határozza meg és tudatunkat is a külföldi tulajdonban lévô média formálja. Az 1980-as évek végére a magyar államadósság 22 milliárd USD volt, amely akkor a rendszer bukásához vezetett. A jelenlegi államadóság meghaladja a 60 milliárd USD-t. A rendszerváltás utáni idôszakban privatizáltuk az állami tulajdont és a privatizációs bevételt feléltük, de nemcsak azt, hanem az államadósságot közben 40 milliárd USD-ral megnöveltük. Feltehetô a kérdés, hogy ez a politika meddig folytatható? Mert a folyamat ma is folytatódik! Már csak a földet, az egészségügyet lehet értékesíteni. Ha még a maradékot is sikerül külföldiek kezébe juttatni, akkor már csak a kultúránk marad, arra pedig már nem jut pénz. Ha a külföldi tulajdonba adással gondok merültek fel a társadalom részérôl, akkor az eddigi kormányok forgatókönyvének általános menete az volt, hogy a terület mûködési feltételeit lerontották, valamint demagóg kampányokkal befolyásolták a közvéleményt, majd bejelentették, hogy jön a külföldi megmentô tôke, amely a verseny feltételei mellett mindent megold, mindent jobban tud mûködtetni, mint ha magyar kézben maradna. A tôke azonban a verseny egy speciális módját használja, amikor a tôke versenyzik tôkével, ezáltal új monopóliumok alakulnak ki, amelyek a piac felosztásában megegyeznek, a látszatversenyt fenntartják, de a korábbi verseny árát keményen behajtják a lakosságon. A létrejött új monopóliumok befolyásolására a kormányoknak azonban már nagyon kevés lehetôségük van, mert azt már a piacba történô beavatkozásra hivatkozással a monopóliumok visszaverik. Ez a tökéletlen verseny, amely Magyarországot jellemzi. Aztán, ha a monopolhatalom gazdaságilag valóban jelentôssé válik, azt tapasztaljuk, hogy az árak a hatékonysági szint fölé emelkednek, a kereslet és a termelési szerkezet eltorzul és a profitok meghaladják a normális értéket. E profitokat ezután esetleg félrevezetô reklámokra fordítják, sôt talán még arra is, hogy befolyást és védelmet vásároljanak a törvényhozóktól. Végül tekintsük át mikrokörnyezetünket Napjainkban is folyik a gyógyszertárak gazdasági ellehetetlenítése: Európában itt a legalacsonyabb a degresszív árrés, az esetleges kedvezményeket kötelezô továbbadni, további feladatok ellenszolgáltatás nélküli elvégzésére kényszerítenek, a gyógyszerforgalmazás kiszélesítése révén az árrés-tömeg csökken, a nagykereskedelmi kedvezmények csökkennek, egyoldalú demagóg kampány folyik a gyógyszertárak ellen, stratégiai kérdés, hogy a rendszergazdák függetlensége megszûnik, így az adatbiztonság sérülhet. Egyértelmûen látszik, hogy a propagandagépezet remekül mûködik, s a gyógyszerpiac újrafelosztására törekvô befektetôk érdekeit szolgálja. Nem hallunk ugyanis tájékoztatást arról, hogy hazánkban a legalacsonyabb a gyógyszer ára, hazánkban a legalacsonyabb a gyógyszer-kiskereskedelmi árrés, hazánkban az ügyeletes gyógyszertárak száma messze meghaladja az uniós átlagot, hazánkban a gyógyszerellátás színvonala európai mércével is példaértékû, hazánkban a liberalizált országokkal ellentétben nagy a gyógyszerbiztonság, azaz nincs hamisított gyógyszer. Egyetlen politikus sem meri kimondani, hogy a gyógyszerpiac liberalizálása a gyógyszerek árának drasztikus emelkedéséhez fog vezetni, mert a liberalizált országokban a legdrágább a gyógyszer, hogy a gyógyszerpiac liberalizálása következtében sérülni fog a szolidaritási elven alapuló gyógyszerellátás, hogy a gyógyszerpiac liberalizálása következtében növekedni fog a helytelen 14 Gyógyszertár IV. évf. 12. szám

gyógyszerelésbôl adódó egészségkárosodás, amely az egészségügyi kiadások növekedését eredményezi. Egyértelmû, hogy ezek a folyamatok a magyar gyógyszer-kiskereskedelem külföldi tulajdonba történô átjátszását eredményezik. A legsajnálatosabb azonban, hogy ebben egyes magyar politikusok, jogászok, közhivatalnokok, gyógyszerészek is részt vesznek, fontos szerepet vállalva a magyar tulajdon külföldi kézre játszásában. Bízunk abban, hogy az egészségügyet megreformáló 21 lépés megfelelô alternatívát kínál a magyar gyógyszerészek számára ahhoz, hogy a gyógyszerpiacon megôrizhessük a szakmaiságot. Ennek ellentmond az SZDSZ által preferált azon szándék, hogy a patikákat véres árversenyre kényszerítve legyengítse, lehetôséget teremtsen a liberális érdekkörbe tartozó, valamint külföldi befektetôknek a piacra történô belépésére, így a jól mûködô, alapvetôen magyar tulajdonú patikák tönkretételére. Súlyos hiba lenne, ha a patikák közötti verseny áttevôdne a szakma oldaláról a tôke oldalára. Az a kérdés, hogy van-e kiút? Melyek azok a stratégiai pontok, amelyekkel meg tudjuk védeni magunkat? Használjuk ki, hogy a lakosság alapvetôen elégedett a gyógyszertárakkal, a lakosság már tiltakozik az ellen, hogy újabb területek kerüljenek külföldi tulajdonba. A nagykereskedôk és a gyógyszertárak közösen üljenek le tárgyalni a gyártókkal szemben, hogy a kialkudott engedmények elérjenek a betegekhez. A gyógyszerészek fejlesszék tovább magas szintû lakossági szolgáltatásaikat. Minél elôbb induljon el a gyógyszerészi gondozás! Be kell indítani a liberalizáció ellenes kampányt! Az SZDSZ érdekköreinél szabad pénzeszközök vannak, amit be akarnak fektetni. El kell mondanunk, hogy saját befektetôik érdekében feláldozzák a magyar nemzeti érdekeket. Ne adjuk el a magyar patikákat külföldi befektetôknek! Harcoljunk ki olyan feltételeket, amelyek lehetôvé teszik, hogy fiatal kollégáink vegyék át az általunk alapított, mûködtetett magyar gyógyszertárakat! Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Missziós nyilatkozat A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 1991-ben a gyógyszerészek civil szervezôdése során jött létre a gyógyszerészet új ars poeticajának megfogalmazása, a gyógyszerészi hivatás fejlesztése és társadalmi megbecsülése elômozdítása érdekében. Érdekérvényesítô tevékenységünket a nemzetközi szakmai folyamatokra is figyelemmel tényszerû adatokra, elemzésekre és következtetésekre támaszkodva, a gyógyszerészet stratégiai érdekeit szem elôtt tartva végezzük. Kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítottunk ki és tartunk fenn a mindenkori állami-, szakmai irányítás vezetôivel, egészségügyi- és civil szervezetekkel egyaránt. Filozófiánk homlokterébe tartozik a magángyógyszertárak mûködési feltételeinek javítása, a kiszámítható szakmai-, gazdasági- és jogi környezet megteremtése. Kiemelkedôen fontosnak tartjuk a gyógyszerpiac szereplôivel, a gyógyszergyártók és nagykereskedôk szervezeteivel való érdekazonosság hangsúlyozását, a harmonikus szakmai és gazdasági együttmûködést. Tudatosan törekszünk a gyógyszerészi érdekek megfogalmazására, tagságunk tájékozottságának növelésére, felkészültségének javítására. Célkitûzésünk a gyógyszertárak szakmai-, gazdasági-, jogi- érdekérvényesítésének és az egyéni érdekérvényesítésnek magas szintre való fejlesztése. Törekszünk a gyógyszerészet társadalmi presztizse növelésére, a szakmai szolgáltatások színvonala emelésére. Fontosnak tartjuk a betegek életminôsége javítását, a gyógyszerész gyógyszerterápiás tanácsadó szerepének növelését, a betegorientált gyógyszerészet elterjesztését. Elôsegítjük a gyógyszerészeti szakterületek érdekérvényesítési gyakorlata harmonizációját, felvállalva a gyógyszertárak és azok mûködtetésével összefüggô kérdések képviseletét. Egységben kell fellépni, de már nemcsak a gyógyszertári vállalkozásainkért, hanem azért, hogy ne árusítsuk ki végleg hazánkat. A jövô nemzedékért, gyermekeinkért kell az egész magyar népnek összefogni. Dr. Schlégelné Békefi Csilla 1 A siófoki Gyógyszerészek Országos Kongresszusán 2005. október 9-én elhangzott elôadás. SZÖVETSÉG A MAGÁNGYÓGYSZERÉSZETÉRT Gyógyszertár IV. évf. 12. szám 15

Beteg-gyógyszerész együttmûködés a vény nélküli gyógyszerek vásárlásakor 1 Magyarországon a vény nélküli gyógyszerek piacán látványos változások történtek az elmúlt években. Minden héten 2 millió doboz fájdalomcsillapító, megfázás elleni készítmény vagy más, vény nélküli medicina kerül eladásra a patikákban. A hazai és külföldi készítmények száma ugrásszerûen megnôtt. Ezt segítette, hogy engedélyezték a gyógyszerek reklámozását, a betegek egyre több információt tudnak és igényelnek a termékekrôl. Ezek a változások hatással vannak a gyógyszerészek és a gyógyszertárban dolgozók mindennapi munkájára is, hiszen az általuk forgalmazott gyógyszerekhez kapcsolódó marketing tevékenység befolyással van a betegek ismereteire és az egyes gyógyszerek keresettségére. Az emberek világszerte egyre tudatosabban ôrzik egészségüket. Szakmai körökben öngyógyításnak, öngyógyszerezésnek nevezzük, amikor az emberek saját maguk döntenek arról, hogyan és milyen gyógyszerekkel kúrálják az önmaguk által felismert panaszokat. Rendkívül fontos, hogyan kommunikál a gyógyszerész, mivel ez jelentôsen befolyásolja a beteg viselkedését és gyógyulását. A vény nélkül kapható szerek megjelenésével, a lakosság tudatos egészségkultúrájának fejlôdésével azonban változik a gyógyszertár funkciója: egészségügyi felvilágosító, oktató centrummá válhat. A betérô betegek egyre nagyobb része vásárol vény nélküli gyógyszert, vagyis az orvos megkerülésével kezd öngyógyításba. A gyógyszerész korábbi feladatairól a súlypont a betegnek nyújtott információra és tanácsadásra helyezôdik át. A gyógyítási folyamatban a gyógyszertár lehet az elsô, de az utolsó láncszem is, ahol a beteg a gyógyszerelésével kapcsolatban még irányítható és ellenôrizhetô, és a gyógyszerész az a személy, aki ezt kellô kompetenciával meg is teheti. A beteg a patikában a gyógyszerre vonatkozó információ számára érthetô módon való közlését várja. A gyógyszertárban kell kiderülnie, hogy ismeri-e a beteg azt a gyógyszert, amit szed, hogy íratott-e fel orvosnál gyógyszert, hogy van-e olyan betegsége, amely mellett a rendelt gyógyszert nem szedheti. Marketingkutatás Páciensek kérdôíves megkérdezése A jobb páciens gyógyszerész együttmûködés megvalósítása érdekében piackutatást végeztem a vény nélkül kapható gyógyszerekrôl számos (elsôsorban Fejér megyei) gyógyszertárban 2005 március június hónapban. Mintegy 1450 kérdôív került kiosztásra, ebbôl 743 kérdôívet sikerült értékelni. A kiértékelésben az Excel és egy standard statisztikai programcsomag az SPSS program segített, ezeknek a programoknak a segítségével határoztam meg a gyakorisági eloszlásokat. A válaszadók iskolai végzettségének megoszlása az alábbi: alapfokú végzettségû 20%, középfokú végzettségû 51%, felsôfokú végzettségû 29%. A válaszadók kor szerinti megoszlása a következô: 0 20 év közötti 15 fô, 21 35 év közötti 214 fô, 36 50 év 199 fô, 51 65 év közötti 191 fô, 65 év feletti 124 fô. A demográfiai adatok az átlagpopulációt jól reprezentálják. A megkérdezett páciensek 50%-a rendszeres, 46%-uk alkalmankénti gyógyszerfogyasztó, 4% önbevallása szerint soha nem szed gyógyszert. 55%-uk akkor vásárol patikában vény nélküli gyógyszert, amikor szüksége van rá, 15% megelôzés céljából, 23% ha nem túl súlyos a betegsége, 7% pedig akkor, ha nincs ideje orvoshoz menni. Az 1. ábra mutatja, hogy a vény nélküli gyógyszervásárlásnak melyek a leggyakoribb indikációi. 1. ábra: A vény nélküli gyógyszervásárlás leggyakoribb indikációi 22% megfázásra láz és fájdalomcsillapításra vitaminokat csontritkulás és kiegészítô kezelésére Arra a kérdésre, hogy Mielôtt vény nélküli gyógyszert vásárol megbeszéli-e a döntést orvossal, gyógyszerésszel? 40% igennel, 27% nemmel válaszolt, 33% szerint ez néha elôfordul. Vizsgáltuk azt is, hogy Mire kíváncsi, ha a gyógyszerész felajánl Önnek vény nélkül kapható gyógyszert? (2. ábra). Az elsô helyen a gyógyszer hatását említették, majd ezt követi a gyógyszer ára, a várható mellékhatások, illetve hogy hogyan kell szedni. Néhányan arra is kíváncsiak, hogy mi a hatóanyaga, segédanyaga a gyógyszernek, milyen a kiszerelése. 2. ábra: Mire kíváncsi elsôsorban, ha a gyógyszerész felajánl Önnek vény nélküli gyógyszert 22% 3% 4% 26% 10% 18% 14% hashajtásra kisebb háztartási balesetek ellátására alkalmas gyógyszereket a gyógyszer árára a gyógyszer hatására a gyágyszer mellékhatására mivel nem szabad együtt szedni hogyan kell szedni mi a hatóanyag, segédanyag milyen a kiszerelése Kíváncsiak voltunk, hogy a beteg Rákérdez-e a gyógyszerésznél a felajánlott gyógyszer hatására? 44% igennel válaszolt, 10% soha, 46% néha kérdez rá a hatásra. Érdemes lenne azonban figyelni a 46%-ra, akik csak néha kérdeznek rá a gyógyszerek hatására, hiszen az a csoport fogékony lehet a mi tanácsainkra, erôsíthetjük bennük az egészségtudatosabb viselkedés kialakítását. Arra a kérdésre, hogy ha nem kérdez rá a hatásra, annak mi az oka, a 3. ábra szerinti válasz-megoszlást kaptuk. 15% 33% 3% 3% 28% 16 Gyógyszertár IV. évf. 12. szám

3. ábra: Mi az oka, ha nem kérdez rá a gyógyszerész által ajánlott gyógyszerek hatására? nem merem megkérdezni nincs rá idôm nem érdekel ismerem a hatását megbízik a gyógyszerészben egyéb ok 3% 6% Jól látható, hogy a páciensek 44%-ban úgy gondolják, ismerik a vény nélkül kapható gyógyszerek hatását. Ez veszélyes is lehet, hiszen néha csak felületes információkkal rendelkeznek a páciensek. 36%-uk megbízik a gyógyszerészben, néhányuknak pedig nincs ideje felvilágosítást kérni a gyógyszerrôl, vagy nem érdekli ôket a gyógyszer hatása, illetve félnek megkérdezni. A Mennyire befolyásolják betegtársai tapasztalatai, véleményük? kérdésre a páciensek 52%-ban úgy válaszoltak, hogy nem befolyásolják ôket a betegtársak, 37%-uk mindig meghallgatja más véleményét is, 8%-uk csak a tapasztalatok meghallgatása után szedi be gyógyszerét, 3% egyéb válaszokat adott. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a beteg Elolvassa-e a vény nélkül kapható gyógyszerek betegtájékoztatóját?. 68% mindig elolvassa, 23% általában (a két érték együtt 91%), 6% néha olvassa el, 3% pedig soha. Arra vonatkozóan, hogy Mennyire befolyásolják a betegtájékoztatóban olvasottak?, a 4. ábra szerinti igen elgondolkodtató eredményt kaptuk. A páciensek 23%-ával ugyanis már elôfordult, hogy elolvasta a betegtájékoztatót és ezért nem szedte be a gyógyszert. Úgy gondolom, ezen a gyógyszerészeknek a bôvebb tájékoztatással, jobb kommunikációval, a gyógyszergyáraknak betegbarát betegtájékoztatókkal kellene javítani. 4. ábra: Befolyásolják-e a betegtájékoztatóban olvasottak? 4% 44% 36% 7% számára a legfontosabb: érezze, hogy a vele foglalkozó személy szakember, vele és csakis az ô gondjaival foglalkozik. (13). Major Csilla IRODALOM 1. Naresh K. Malhotra: Marketingkutatás, Mûszaki könyvkiadó, 2001. 2. Helen Darracott: How does a self-medicating consumer decide what medicines to use? The Pharmaceutical Journal (Vol 273) 25 Sept. 2004. 3. Dr. Bauer András, Mitev Ariel: Marketing a gyógyszertárban, Dictum Kiadó, 2001. 4. Borjádi Györgyi, Juhász Péter: Marketingpirula recept nélkül, Galenus Kiadó, 2003. 5. Dr. Németh Erzsébet, dr. Horváth Alíz: Kommunikáció és lélektan a gyógyszertárban, Dictum Kiadó, 2003. 6. Dr. Németh Erzsébet: Új kihívás a gyógyító, megelôzô kommunikációban: a reklámok növekvô hatása, Gyógyszerészet, 2005. március. 7. Dr. Susánszky Éva, dr. Szántó Zsuzsa: Lakossági vélemények a gyógyszertárak mûködésérôl és a gyógyszertári szolgáltatások reformjáról, Gyógyszertár, 2004. november- december. 8. Dr. Németh Erzsébet: A meggyôzés két útja: a reklámok másként hatnak, Pirulatrend, 2005/1 (január). 9. Leiker Gyöngyi: Magyar gyógyszerpiac? 2004 a számok tükrében, Pirulatrend, 2005. március. 10. Nagy Erzsébet: Merre tart az OTC piac? Marketingpirula, 2005. május. 11. Saliga Enikô: OTC jósda, Marketingpirula, 2005. július. 12. Dr. Lantos Zoltán: Hogyan döntünk a márkák vásárlásáról? Pirulakatedra, 2005. április. 13. Dr. Somkuti Tamásné: Patika-patikus, gyógyszertár-gyógyszerész, Gyógyszerészi Hírlap, 2005. augusztus. 14. Dr. Horváth Éva: Beszámoló a II. Beteg együttmûködési Konferenciáról. Versenytárs, 2005. 15. 1 A MOSZ 2005. évi Ifjúsági Fórumán 2. helyezést elért elôadás alapján. Találkoztak a MOSZ és a MGYT vezetôi 23% 23% 2005. október 25-én a MOSZ megválasztott tisztségviselôi bemutatkozó látogatást tettek a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságnál, ahol prof. dr. Nyiredy Szabolcs elnök úr és dr. Botz Lajos fôtitkár úr fogadta ôket. 17% nagyon befolyásol kicsit befolyásol nem befolyásol elolvasom, ezért már elôfordult, hogy nem szedtem be a gyógyszert A gyógyszerész elsô számú kapuôrré válhat. Nekünk jut az a szerep, hogy indokolt esetben elküldjük a pácienst az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére. Ez a feladat nagymértékben megnöveli a felelôsségünket és az egészségnevelésben betöltött szerepünket. Azonban fel kell készülnünk arra, hogy a betegek egyre inkább a reklámokból tájékozódnak, egyre több gyógyszerrôl egyre felületesebb ismeretekkel rendelkeznek. Az egyetlen biztos pont a páciens, és jobban ki kell szolgálni ahhoz, hogy ki tudja választani a számára legjobb kezelést, illetve gyógyszert. A mai embernek többre van szüksége, mint amit eddig nyújtottunk. Jobban akarja ismerni egészségének védelmét, tenni akar érte és ehhez segítséget kíván. Keresi az utat, keresi a megfelelô személyt. Ne engedjük, hogy avatatlan személyek téves tanácsaikkal terelgessék veszélyes területre a tanácstalanokat! A patikába betérô 37% A találkozón dr. Mikola Bálint MOSZ elnök bemutatta a Szövetség alelnökeit és fôtitkárát, vázolta az Országos Választmány által jóváhagyott stratégiai programot. A szervezetek vezetôi feladatokat és programokat egyeztettek, alapvetôen egyetértve a gyógyszerészet célkitûzéseiben, a valamennyi gyógyszerészi reprezentáció között történô harmonikus együttmûködés erejében. MOSZinfo Esztergom környéki gyógyszertárba gyógyszerészt keresünk. Lakás megoldható. Telefon: 06 20 417-5129 Gyógyszertár IV. évf. 12. szám 17

Beszámoló az EuroPharm Forum 14. közgyûlésérôl Az EuroPharm Forum 2005. évi 14. közgyûlésére Lettország fôvárosában, Rigában került sor. A három napos rendezvény A gyógyszerészek és a betegbiztonság címet kapta. A kongresszus szakmai programjának ismertetése elôtt azonban érdemes egy kicsit bemutatni Lettországot és Rigát, ahogy ezt tették a vendéglátók, és az EuroPharm Forum lett alelnök asszonya Sandra Berzina is. Hogyan lett szabad Lettország? Lettország közel 65.000 km 2 -en helyezkedik el a Baltikumban, lakosainak száma alig 2,4 millió. Néhány nagyobb városa közül kiemelkedik a közel 900 ezer lelkes Riga. Lettország történetében viszonylag ritka volt a szabadság, hiszen a terület hol svéd, hol lengyel, hol orosz fennhatóság alá tartozott. Az elsô világháború alatt az ország német megszállás alá került. A két háború között Lettország kikiáltotta függetlenségét, amit aztán 1940-ben a Szovjetunióba történô beolvasztása követett. A II. világháborúban elôbb a németek gázoltak át a letteken, majd a Vörös hadsereg az országot 1944-ben visszafoglalta a németektôl, így ismét szovjet beolvasztás következett. A második világháború közel 500 ezer áldozata mellett a sztálini idôkben további 200 ezer lettet végeztek ki, deportáltak. A szovjet elnyomás utolsó évtizedében enyhültek a viszonyok, így 1989-ben megalakultak az elsô parlamenti pártok, és 1990-ben a parlament kikiáltotta a függetlenséget, amit a szovjet katonai akciók után 1991-ben a lettek népszavazással nyomatékosítottak és a rigai parlament 1991. augusztus 21-én szintén megerôsített. Az utolsó orosz katona 1994-ben hagyta el Lettországot. Mindezek után Lettország a NATO tagja lett és hazánkkal egy idôben lépett be az Európai Unióba. A fôvárost a Daugava folyó szeli ketté. A gondosan rekonstruált belvárosban emelkedik ki a régi kommunista idôk építészetét idézô fekete épület, ahol mindenki ingyen látogathatja a szovjet elnyomás szenvedéseinek emléket állító múzeumot. Riga belvárosának képét meghatározzák jelentôs templomai: a Dóm, a Szt. Péter-, a Jakab-, a János és a Mária Magdolna templom, valamint szûk kis utcák sokasága. Mind Rigára, mint pedig az országra jellemzô, hogy az elnyomásból felszabadulva erôteljesen fejlôdik gazdaságában, kultúrájában. Az Europharm Forum konferenciája A konferencia elsô napjának délelôttjén az EuroPharm Forum koordinálásában, dr. Th. F. J. Tromp vezetésével kifejlesztett CD-t mutatták be. Ebben megtalálhatóak a szervezet által eddig menedzselt programok (Kérdezzen gyógyszerérôl; a diabetes-, az asztma-, a hipertónia gyógyszerészi gondozása, dohányzásról való leszoktatás stb.) protokolljai. Mindezek mellett egy gyakorlati példán keresztül mutatja be, hogy Finnországban hogyan sikerült a gyógyszerészi gondozási programokat elfogadtatni a gyógyszerészekkel, orvosokkal, államigazgatással, és hogyan sikerült a modellkísérletekbôl országos méretû programot létrehozni. Ezek mellett számtalan olyan hasznos információval is szolgál a CD, ami az egyes programok és modellkísérletek megtervezéséhez, bevezetéséhez nyújt információt. Végezetül megtalálhatóak az EuroPharm Forum által jegyzett deklarációk, továbbá a fórum tagországaiban futó programok hol vázlatos, hol részletes leírásai. Az elsô nap délutánján egy-egy plenáris elôadás a gyógyszerészi gondozási programok szakmai szervezeti szintû bevezetésének problémájával és a gondozási programok gyógyszertárvezetôi koordinálásával, minôségbiztosításával foglakozott. Ez utóbbi elôadásban dr. Th. F. J. Tromp példaként saját patikájának éves minôségelemzési jelentését mutatta be. Gyógyszertárában a betegigények alapján az alábbi gondozási programokat végzik: gyógyszerelés nyomon-követése, kórházi kezelést követô gyógyszerváltások kiemelt kezelése, asztma-, diabetes-, hipertónia-, depresszió-, rheumatoid arthritis-, antikoaguláns terápia gyógyszerészi gondozása stb. Elmondta, hogyan motiválja alkalmazottait a munka magas színvonalú végzésére, hogyan szervezi meg ezeket a folyamatokat és milyen minôségellenôrzési pontokat használ. A délután során kiscsoportos foglalkozások következtek, ahol elsôként egy nemzeti gyógyszerész-szakmai szervezet vezetôjeként kel- 18 Gyógyszertár IV. évf. 12. szám

lett egy gondozási programot kiválasztani és bevezetésének kockázatelemzését elvégezni, majd ugyanezt a folyamatot gyógyszertár vezetôként is el kellett végezni. A közgyûlés A konferencia második napján került sor a Forum éves közgyûlésére, melyen 23 állam több mint 50 küldöttje vett részt. A közgyûlést köszöntötte a lett egészségügyi miniszter, dr. Jean Parrot FIP elnök és a WHO képviselôje is. Ezután a Forum osztrák elnöke dr. Herbert Cabana ismertette az elmúlt évi közgyûlés óta eltelt idôszak fontosabb történéseit és a jövôbeli terveket. Míg egyes országokban a gyógyszerészi gondozás gyakorlata csak most kezd el kibontakozni, addig más országok már további programok (pl.: generikus program, pandémiák kezelése, minôségellenôrzés a gyógyszertárban, antibiotikum rezisztencia, internetes gyógyszerrendelés stb.) kidolgozását és elindítását várnák el a Forumtól. Ugyancsak felvetôdött, hogy a szervezetnek a továbbiakban is a WHO-hoz kell-e tartoznia. A közgyûlés olyan megoldásokra hatalmazta fel az elnökséget, amelyek a WHO-val való összetartozást megtartják. Az este során a küldötteknek a rigai fôpolgármester adott fogadást, amit egy orgonakoncert követett. A konferencia szombati zárónapja a beteg- és gyógyszerbiztonsággal, és ebben a gyógyszerész szerepével foglalkozott. A délelôtti plenáris elôadásokon a gyógyszerbiztonságot meghatározó területek áttekintésére került sor a gyógyszergyártástól egészen a gyógyszerszedésig. Az Egyesült Államokból dr. Kasey Thompson elôadásában számtalan tanulmányt mutatott be, ami a gyógyszerelési problémákból adódó egészségkárosodásokat, és ennek a társadalomra és a biztosítókra vetített költségeit tartalmazta. A délután folyamán két parallel szekcióban folytatódott a konferencia: az egyik szekció témája a terápiás együttmûködô-készség fokozásával, míg a másik szekció a gyógyszertári szolgáltatások minôségbiztosítási kérdéseivel foglalkozott. Ez utóbbi szekcióban többek között a dán gyógyszerész szövetség vizsgálatát ismertették, ahol is 1,5 millió receptet vizsgáltak át és nézték meg az elôforduló hibákat (felírási hiba, gyógyszerkészítési hiba, expediálási hiba, gyógyszermellékhatás). A hibák elôfordulási aránya nem érte el a fél százalékot. A vizsgálatban elvégezték a folyamatok elemzését a hibák megelôzéséért. A hasonló csomagolásból eredô hibák elkerülése és az eltérô hatáserôsségû gyógyszerek felcserélésébôl eredô hibák megszüntetése jelentôsen fokozná a gyógyszerbiztonságot. Dr. Herbert Cabana az osztrák programot ismertette, ami a gyógyszerbiztonság öv nevet viseli. A résztvevô gyógyszertáraknak egy egyszerûen kezelhetô programot fejlesztettek ki, melyben a beteg gyógyszerelési adatait és gyógyszereléshez fontos egyéb adatait lehet nyomon követni. A program segítségével és a gyógyszerész szakértelmével biztosíthatóvá válik a beteg gyógyszerelésének folyamatos ellenôrzése, a gyógyszerkiváltási gyakoriság nyomon követése. Minden egyes alkalommal lehetôség van a könnyen áttekinthetô gyógyszerelésrôl szóló egyéni konzultációra. A 2004-ben 150 bécsi gyógyszertárban végzett programban több mint 15.000 beteg kapcsolta be a gyógyszerbiztonsági övét a patikákban. A gyógyszerészek által nyújtott szolgáltatás gyakorlati hasznosíthatóságát bizonyítja, hogy a tevékenység az elsô találkozót leszámítva nem növelte meg szignifikánsan az expediálás idejét. További elônye a rendszernek, hogy minden alkalommal kap a beteg egy kis nyomtatványt, ami a szedett gyógyszerek alkalmazási rendjét és az esetleges speciális utasításokat foglalja magában. Úgyszintén Svédországban végeztek egy vizsgálatot, ami kimutatta, hogy szignifikánsan gyakrabban fordulnak elô gyógyszerelési problémák, ha a beteg hozzátartozója váltja ki a gyógyszert. A legjobb poszter díjat idén dr. Marie Zajicova kapta Csehországból, aki egy olyan programot indított el, melyben a gyógyszerészek idôsotthonokat felkeresve tartanak elôadásokat a gyógyszerekrôl, azok helyes alkalmazásáról. A poszter bemutatta a program hatékonyságát is, amit a betegek tájékozottsági szintjének növekedésével igazolt. A konferencia zárónapján a lett nemzeti ételeket és italokat felvonultató vacsorát népzenei és néptánc bemutatóval egybekötve fogyasztották el a konferencia résztvevôi. Az EuroPharm Forum 14. kongresszusa melyen e sorok írója a MOSZ támogatásával vehetett részt kiemelt lehetôséget biztosított arra, hogy a gyógyszerészi gondozás területén átfogó képet nyújtson az egyes tagországok által végzett programokról és arról, hogy milyen sikereket értek el, milyen problémákkal néznek szembe. Ezzel a Forum egyik alapelve tovább erôsödött, miszerint az egyes országok egymástól tanulva, egymást segítve vigyék elôre Európában a közforgalmú gyógyszerészet ügyét, javítsák a betegek életminôségét. Dr. Hankó Balázs A nap utolsó szakmai részében volt a Suzete Costa portugál gyógyszerésznô által vezetett poszter-szekció. Az érdekes poszterek közül kiemelendôek a gyógyszerelési problémák nemzeti regisztrálását és egy kategória rendszert bemutató svéd poszterek voltak. Gyógyszertár IV. évf. 12. szám 19