A hagyományokra és a nagy érdeklődésre való tekintettel a IV. Országos Linedance és Country Fesztivált az idén új helyszínen, a Pestszentimrei Sportkastélyban rendezték meg. A country társadalom színe-java, köztük a nagyalásonyi csapat, a Crystal Country Club itt adott találkozót egymásnak február utolsó szombatján. Helyszíni összefoglalónkat, a csapat vezetőjével készült interjúnkat és képriportunkat ajánljuk olvasóink figyelmébe. 1/9
Az események déli tizenkét órakor a rendezvény fővédnökének Bródy Jánosnak, Dr. Lévai Istvánnak a XVIII. kerület alpolgármesterének, valamint Lendvai Gábor főszervezőnek megnyitójával kezdődött. Görög Csaba a rendezvény másik fő szervezőjeként a helyszínen is gondoskodott arról, hogy a nap folyamán minden rendben legyen. A csapatok folyamatosan érkeztek, ezért a felvonulásukra később került sor, addig az újonnan alakult Bulletproff Band zenekar szórakoztatta a jelenlévőket. A talpalávalót az össztáncokhoz a Texas Stuff, a Nagyalásonyban már nem teljesen ismeretlen Blue Birds és az Új Bojtorján szolgáltatta. A country zenei csemegéket nyújtó csapatok sorát a Don Attila Band zárta. Unalomra a büfében sem volt lehetőség, ott Leslie Mc Klasky szórakoztatta a közönséget. A Crystal Country Club felkészüléséről és a helyszínen szerzett élményeiről Kálmán Györgyné Ágit kérdeztük. Melyik csapatok tetszettek neked a legjobban? A csapatok jól felkészültek bemutatóikkal, sokat tanulhattunk belőlük, de ha választanom kell közülük, akkor a tatai Rodeo Dancers nálam a befutó. Ebben a csapatban sok a fiú, a táncon kívül lovassporttal foglalkoznak. Ló és fiú plusz még táncolni is tud, mi kell még a sikerhez? Lehet fiatal-idős, magas-alacsony, csizmás-kalapos, görbelábú, teljesen mindegy. Ha a fiúk érzik a ritmust, az megdobogtatja a lányok szívét (meg az asszonyokét is). A másik csapat, ami nagyon tetszett, a nyíregyházi Eastern Eagles Linedance Club. Új klubról van szó ahol a csapattagok ugyanúgy, mint mi, szintén egy éve táncolnak. Sokan vannak és nagyon vidám csapat. A Contry Bandits csapatát eddig sajnos még csak hírből ismertem. Balatonfüreden a Thunderfoot születésnapi buliján találkoztunk először, de nekem még nagyon sok az ismeretlen arc, így akkor őket sem sikerült személyesen közelebbről megismernem. Nagyon örülnék neki, ha ebben az évben velük is szorosabbra fűzhetnénk a kapcsolatunkat. A rácalmási Apple Country Club most hét fővel állta a sarat, ők is színvonalas műsort mutattak be. A nagy hagyománnyal rendelkezők a Lucky Bulls, Six Rebels és a Wild Buffalo is irigylésre méltó produkciót mutattak be, de sajnos számos csoport, akikre szintén kíváncsi lettem volna, mint például a győriek, sajnos nem jöttek el. Milyennek találtad a zenekarokat? A Blue Birds zenéjére nagyon jó táncolni. Nagyalásonyban is jártak már, a Vati Fiúk születésnapján játszottak nálunk. A kedvencem azonban a Don Attila Band. Őket először a Komárom-Esztergom megyei Császáron található Henrix Cityben hallottam először játszani, 2/9
akkor ismerkedtem a linedance-szel. Tavaly nyáron Pullmann Cityben (Németország) jártunk, nem egészen véletlenül, amikor ők voltak ott a fellépő zenekar. Ott kint, abban a környezetben akkora hatással voltak rám, hogy számomra egyértelművé vált, hogy az ő hangszerelésük, stílusuk adja vissza a hagyományosnak számító country zenét. Ezenkívül közismert linedance számokat játszanak, ezért jól táncolhatóak a dalaik. Nagy öröm volt, hogy végre itthon is részt vehettem egy olyan rendezvényen, ahol a tánchoz ők adják a zenét, s most sem csalódtam bennük. Mikor kezdtétek a felkészülést? Új csapat vagyunk, tulajdonképpen most ünnepeltük az egyéves fennállásunkat. Szeptemberben bővültünk az új tagokkal. A létszámnövekedés az augusztusi falunapi fellépésünknek volt az eredménye. A kezdő csoport a felzárkózást ekkor kezdte, de november elejétől már együtt gyakoroltunk. Ekkor kiestek a csoportból néhányan, akiknek a céljaik nem egyeztek az általunk kitűzöttekkel. A kicsik a legszorgalmasabbak, a legkitartóbbak és a leglelkesebbek, ki nem hagynának egy próbát sem. A fesztiválra a tulajdonképpeni előkészületek decemberben kezdődtek meg, ekkor választottunk zenéket, majd átgondoltuk, hogy melyiket hol lehetne rövidíteni ahhoz, hogy élvezhető legyen és a tánclépések is megfelelően jöjjenek ki rá. Az előadások idejét tíz percben maximalizálták, ezt be kellett tartanunk. Januárban kezdtük gyakorolni a csapattal, ekkor találtuk ki a tagokkal együtt a koreográfiát, és a heti három gyakorlás összerázta a csapatot. A végére már csak az izgalom maradt, hogy jaj, már itt a szombat! Elégedett voltál a csapat teljesítményével? Egyértelműen igen. Ahhoz képest, hogy ez volt az első ilyen típusú koreográfiánk, azt hiszem nem vallottunk vele szégyent. Kerek egésznek tartom, bevezetője, törzse és befejező része is volt a bemutatónknak. Az előadásunk sikeres volt, azóta sok gratulációt kaptunk a neten a country társadalomból és pozitív fogadtatást a faluból. Azóta többször visszanéztem a videókat, mindig nagy élményt szerez, persze most már kritikusabb szemmel figyelem. Hibáztam én is és más is, de az előadás összességében jól sikerült. A nagyalásonyiak szép számmal érkeztek a fesztiválra. Mit szólsz hozzá? 3/9
Csak a csapat létszáma tizenöt fő. Jöttek velünk kísérő családtagok és érdeklődők is. A kb. ötszáz fős településünk csaknem tíz százaléka részt vett a fesztiválon. Köszönet illeti meg ezért az összefogásért mindenkit, a csapattagokon kívül a családi hátteret, s nem utolsósorban az önkormányzatot. A három kisbuszban jó hangulatban telt az oda- és visszafele út is. Hogyan tovább? Ennek folytatása kell, hogy legyen, hiszen nagy élvezettel, szeretettel és lelkesedéssel járunk a klubnapokra, folyamatosan képezzük magunkat. Letettünk mi is valamit a linedance asztalára, benne vagyunk a köztudatban és számolnak velünk. Ez felelősséggel jár, menni kell és ehhez fontos a csapat összetartása. Muszáj összeszokni a csapatnak, alkalmazkodni egymáshoz, tolerálni a tagjaink lehetőségeit, hiszen nemcsak a countrysok számítanak ránk, hanem a faluban is kezdik elfogadni, hogy vagyunk. Harcolunk egymásért és a klubért. Sörösné Kolonics Erzsébet (HCJD) Fotók: Sörös Ferenc és S. K. Zsóka 4/9
5/9
6/9
7/9
8/9
Kapcsolódó linkek: Képeink a Picasa-n Nagyon TV a YouTube-n 9/9