töso A CEHBELIE V. KIALLITASANAK KATALÓGUSA H-- 37. NEMZETI SZALON 1924
A NEMZETI SZALON IGAZGATOSAGA : ELNÖK : gróf Andrássy Gyula v. b t t. MŰVÉSZETI ALELNÖK : ZKorvai ZJános IGAZGATÓ : 3)éry Béla IGAZGATÓSÁGI Művészek: Edvi Illés Aladár SKatona ÍMándoi ZKézdi ^Kovács Xászló Rubovics Márk c Vajda Zsigmond TAGOK: Műpártolók: ábauman íftiárton Qellért Jenő alelnöki leendőkkel megbizvn 3)r. ütosvay Xajos MŰTÁROS: EKató Kálmán ÜGYÉSZ : Dr. üiépessy ^József TITKÁR : S&ende ^János PÉNZTÁROS Weiser Kálmán SOCiei'AIRe TAGOK &aditz Ottó f ZKörösföi EKriesch Aladár 3)éry %éla <Sdvi üllés Aladár László Fülöp Glek f hr. Mednyánszky László Gellért üenö ZJiorvai ^János ÍNlendlik Oszkár " ZRubovics ZMárk 3iacziány Ödön f Székely ^Bertalan íkatona Nándor f Szikszay íferencz ZKézdi ZKovács László Vajda Zsigmond
A,,CÉHBELIEK" (Magyar képzőművészek köre) tagjai. Elhunyt céhtagok : Béli Vörös Ernő (1921 1922.) Sámuel Kornél (1913 1917.) Körösföi Kriesch Aladár (1913 1920.) Zemplényi Tivadar (1913 1917.) Báró Mednyánszky László (1914 1921) gr. Batthyány Gyula Beck O. Fülöp Berán Lajos Déry Béla Hornyay Ödön ÍKorvai ÍJános gr. Bánjfy ÍMiklós 2)amkó ^József Balló Ede Baranski G. Xászló Csánky 3)énes Czencz fjános Deák Ebner JCajos Jaschik Almos Az alapításban (1913) résztvett céhtagok: ZKunffy JCajos Xászló Stülöp Elek ZM.endlik Oszkár Moiret Ödön ÍN agy Sándor Nádter Róbert Gdvi üllés Qlatz Hikisch 1916: 1918: Oszkár Rezső Aladár 1921: Kató Kálmán Kisfaludi Stróbl Zs. Kunwald Cézár maróthi tftlajor Jenő fméró István Pásztor János Paczka &erencz Slaáb Ervin Szentgyörgyi István c &elcs Ede óth István Szlányi Xajos SRudnay Gyula Sidló Ferencz Ud.vary Géza ICngváry Sándor tyárady Qyula Z-ádor István Horthy Béla 1922: Lux Elek dobni Székely Andor Nyilassy Sándor
A CÉHBELIEK V. KIÁLLÍTÁSÁNAK RENDEZŐBIZOTTSÁGA: Nagy Sándor, az intéző-bizottság elnöke, Déry Béla, administrator, Glatz Oszkár, Horvai János, Szentgyörgyi István. 4
KIVONAT A CÉHBELIEK" KITÜNTETÉSI SZABÁLYZATÁBÓL. A Céhbeliek" magyar képzőművészek köre a nemzeti művészet fejlesztése céljából a kiállításain résztvevő céhtagok és az azokon szereplő művészek számára két kitüntetést alapit. Ezeket a kitüntetéseket ellentétben az általában szokásos vegyes, művészek és nem művészekből álló bizottságoktól, maguk a kiállító művészek ítélik oda a legjobbnak talált festő és szobrászati alkotásnak. Ezek a kitüntetések a következők : 1. A Céhbeliek Babérkoszorúja' és Arany Érme" a Céhbeliek rendes évi kiállításán résztvevő összes művészek által titkos szavazás utján legjobbnak ítélt egy festőművészeti és egy szobrászművészeti alkotásra, 2. A Céhbeliek Elismerése" (Mention) ezüst érem formájában a Céhbeliek rendes évi kiállításán résztvevő összes művészek által titkos szavazás utján a legjobbnak ítélt 1 festőművészeti és 1 szobrászművészeti alkotás után legtöbb szavazatot nyert: 2 festőművészeti és egy szobrászművészeti alkotásra. (A szavazás eredményeképen az első kitüntetés kiadandó azon festő és szobrászművészeti alkotásnak, amely műtárgy a leadott szavazatok [ez alkalommal 43 szavazat] Vs-át, elnyerte.)
GRÓF ANDRÁSSY GYULA: MŰVÉSZET ÉS KRITIKA A világháború és forradalmak óta az emberiség beteg; beteg testileg és lelkileg. Eltekintve a sok erőveszteségtől, a sok ember haláltól és vagyonpusztulástól. mindenfelé megromlott idegrendszereket, megdöntött lelki egyensúlyt látunk. Az átélt veszélyek, fáradságok, magukért, vagy másokért érzett aggodalmak, a haza sorsáért való izgalom számtálan millió embert gyökeresen megváltoztatott, letört, meggyengített. A testi rokkantak mellett számtalan a lelki rokkant. Nagy megrázkódtatással jár az is, hogy megrendült az emberiség önérzete. Sok amire legbüszkébb volt illúziónak bizonyult. A XX. század a legtöbbet a humanizmusára tartott. Tudására, technikai találmányaira büszke volt, de még büszkébb arra, hogy az emberszeretete nagyobb volt, mint bármikor máskor a történelemben. Azzal kérkedtünk, hogy még sohasem épült annyi kórház, gyermekvédelmi intézmény, sohasem nyert olyan elismerést az az elv, hogy a szegénység és a szenvedés elleni küzdelem az állam fő célja, sohasem nyert olyan fontosságot a szociálpolitika, mint az utóbbi évtizedekben. Es most azt kell megállapítanunk, hogy ember embernek még sohasem tett annyi kárt, mint jelenleg. Soha sem volt még olyan véres háború, mint a mostani és soha sem volt olyan véres forradalom, mint a bolseviki. Ember annyi embert nem ölt, nem csonkított meg, nem nyomorított meg, nem tett tönkre, mint az utóbbi pár év alatt a háborúban és a háború után. És nem csak az elkerülhetetlen határokig, a katonai kötelesség határáig, hanem azon tul is gyűlöletből, vadságból, sokszor bizonyos kéjelgéssel. Soha sem uralkodott annyira a gyűlölet a közéleten az államok között és az államok belső életében, mint most. A világ visszaesett az izolált államok korába, éppen amikor a vasutak, a sürgöny, a telefon, az autó és a repülőgép, a gazdasági szerződések, a nemzetközi alapon álló kartellek, a nemzetközi kulturális kongresszusok és kiállítások a művelt emberiséget összekötötték és egymásra utalták. A gazdasági összemüködést és kulturális munkát, sőt még az érintkezést és utazást is csaknem lehetetlenné teszi a kölcsönös bizalmatlanság és gyűlöletből eredő törvényhozás, rendőri beavatkozás, az utálatos útlevél kényszer, a valuták különbsége és örökös változása. Es akik ezen rend ellen a legerősebben küzdenek, akik megváltást Ígérnek, azok a nemzetközi gyűlölet helyett az osztály gyűlöletet állítják. Ok sem foglalják el az igazi megértés és békülékenység álláspontját, ők egy mérget a másikkal akarnák ellensúlyozni. Sőt az általuk inaugurált osztályharc talán még gyülölködőbb, még pusztitóbb a nemzetközi harcnál, mert az ellenségek egy országban, egy városban laknak, egymással még szorosabban érintkeznek, még jobban egymásra vannak utalva, egymásnak nagyobb kárt csinálhatnak, mint a különálló államok polgárai. S a közélet ezen sivársága előreláthatólag még sokáig fog tartani. Ezért van nagy szüksé-»
günk ideálizmusra, lelki pihenőre, lelki balzsamra, ezért van szükségünk művészetre és képzőművészetre. Gazdagabbá, szebbé, tartalmasabbá kell tenni lelkünk életét, hogy elviselhessük a mindennapiság keserveit, lehangoló hatását, dulakodását. Olyan művészetre van szükségünk, amely lélekemelő, a természetben azt keresi, ami bámulatra ragad, ami csodás, az embert dominálni tudja, magas rőptü szárnyalással őt önmaga fölé tudja emelni, háttérbe birja azokat a kicsinyes és önző motívumokat szorítani, amelyek a köznapi életet betöltik. Olyan művészeire van szükségünk, amely átérezteti a világ nagyszerűségét, szépségét, misztériumát, azt a csodás törvényszerűségét, amely amikor azt megmagyarázni látszik, tulajdonképpen csak rejtélyesebbé teszi. Ezzel azonban nem akarok egy bizonyos iskola, egy határozott irány mellett lándzsát törni. Számtalan ut vezet a szép birodalmába. Sok egymástól eltérő, egymással ellenkező iskola és egyéniség birta magában azt a fenséges ihletet, azt az isteni szikrát, amely a nagyság titka, amelyet deffiniálni, szabályokba foglalni nem lehet, amelyet azonban annál csalhatatlanabbul árul el hatása a lelkekben keltett viszhangja. Amint gyönyörű friss zöld vegetatióvaljár Anglia vagy Hollandia nedves klimája és 'nagyszerű pálmák és kaktusok fejlődnek Afrika: száraz és meleg levegőjében uey egyaránt dicső eredményeket szült az a szellem amety a klasszikus szépet keresi amely az egyszerűben : látja a nagyot, amely a testi és lelki egyensúly ábrázolásának keresi feladatát, mint az amelyaz érdekesben, a formák gazdagságában, látja a festőit, amely a fantasia merészségében és a nagy szenvedélyek, nagy érzések kifejezésében látja a művészetet. Ezek az egymást kritizáló, egymást tagadó, de egymást kiegészítő irányok egyenlően áldásosak és magasztosak lehetnek. Ha Hannibal és Scipio, Cézár és Pompejus, Pitt és Fox, Disraeli és Gladstone, Széchenyi és Kossuth nagy élet-halál küzdelmeik és ellentétes elveik dacára, a történelmi távlatból nézve egyek az örök dicsőségben, tehetségben és hazafias nagyságban, együtt erősitik az emberiség önbizalmát és idealizmusát, még természetesebb, hogy minden igaz, Isten kegyelméből való művészt, egy család tagjának tekinthetünk és közös kultuszban részesíthetünk. Minden valóban nagy mester közel áll egymáshoz. Csak néhány példát idézek a sok közül: Phidias, Michelangelo és Rodin az ellentétes korok eltérő művészi irányát képviselik és különleges egyéniségek, de azért, aki az egyiket megérti, többnyire a másik kettőt is szeretni fogja. A görög szobrász nem kedveli a nagy heroikus mozgást, az arc, vagy test intenzív kifejezését, a túlzás által való hatás keltését. A helyes arányt, a szép egyszerűvonalait a nyugodt harmóniát, a józan egyensúlyt helyezi mindenek fölé. Nem ugy adja vissza a természetet, aminő, hanem ugy aminek annak szerinte lennie kellene, erősen kifejlődött tradicionális, nemzeti alapon álló esztétikai érzésé szerint. Nem érdekli az egyéni eltérés, az egyéni különbség, hanem azokat az, általános nagy' közös vonásokat ecseteli, amelyekben a harmónia igazi okát, a szép alkotó elemeit látja. A renaissance titánja a görög művészetet bámulja ugyan, de erős individualitása más útra tereli. Őt a nagyszerű, a mozgás, a szenvedély, a kifejezés érdekli a testben és lélekben egyaránt. A nagy hatás kedvéért elrajzol és túloz. Inkább perszonifikál mint általánosít, naturalistább a görögöknél. A nagy mo-
dern francia szobrász még nagyobb mozgásokat, dramatikusabb hatásokat keres és még nagyobb súlyt helyez a kifejezésre, az egyénesitésre, mint Michelangelo. Modern lelke arra is ösztökéli, hogy szobraival filozófiai gondolatokat is próbáljon megoldani, néha a formák tökéletes harmóniájának rovására. De mind a három nagy egyéniség, nagy zseni, habár különböző mértékben: mind a három a végtelen nagy világharmóniából meriti impulzusát, mind a három tanitja és gyönyörködteti az embert, mind a három gazdagabbá tette az emberi életet, mind a három ellensúlyozza a pesszimizmust és a materializmust és ezért egymás mellett foglalnak helyet a nagy emberek Olympusában, és minden jóizlésü ember apostolai lehetnek. A festészet terén éppen olyan kevéssé van egyedül üdvözítő, egyedül helyes iskola. Ott sem az iskola a fontos, hanem a tehetség. Ott sem a klasszikus vagy naturalista nem az ósdi, vagy modern irányra hanem Isten adta tehetségük és őszinte, becsületes törekvésük szerint kell a mestereket osztályozni, Az igazi különbség művész és művész között nem az, hogy melyik milyen elvet vall, hanem hogy ki vérbeli művész, ki tehetséges és ki tehetség nélküli kézműves. Nem az irány dönt a művész jelentősége fölött, hanem a belső értéke és művészi egyénisége. Raffael, vagy Tizian éppen olyan bámulatra méltó, mint Rembrandt, pedig óriási különbség van alkotásaik között, Raffael, vagy Tizian arcképei született nagy urak, arisztokraták. Gyönyörű bársonyban, ragyogó páncélban, meleg színekkel, nemes, habár minden keménység nélkül, de világosan, plasztikusan megrajzolt arcvonásokkal, póz nélkül, nem gőgösen hanem méltóságteljesen helyezkednek el a hozzájuk méltó nagyúri interieurökben, vagy monumentális szépségű tájkép hátterek előtt. Rembrandt alakjai többnyire plebejusok, demokraták, kevésbé szépek. Fő ékességük a duzzadó élet, az egyéniség erős kidomborodása, A misztikus, érdekes világításban és a szürkeségben az egyes arcvonások elmosódnak ugyan, a kifejezés, az illető szelleme, különleges egyénisége azonban annál világosabban és élénkebben tűnik ki. Melyik szebb, melyik igazabb e két felfogás között, melyik érdemli meg az elsőséget? Nem elhibázott e ezeket a műveket klasszifikálni, közöttük egy határozott rangfokozatot'; megállapítani akarni? Nem használjuk-e ki jobban bíráló képességünket, ha e nagy mestereket egyaránt megérteni, szeretni törekszünk, ahelyett, hogy egyiket a másikkal kicsinyíteni próbáljuk? Aki az egyiket a maga igazában méltányolni birja, az a másikat is bámulni fogja. Még nagyobb az ellentét Botticelli és Watteau között. De azért ugy érzem, hogy aki a primitív mestert naiv rajzhibáival, tündöklő színeivel és isteni ihletével megérti és igazán szereti, mert fogékony a szép és nemes iránt, az Watteau virtuóz rajzát, nagy ízlését és graciozitását is értékelni fogja. Az alkotó művész persze többnyire egyoldalú, rendithetetlenül hisz a maga igazában és a maga isteneire esküszik. Ezért fest ugy amint teszi, mert azt tarja egyedül helyesnek. A tett előfeltétele mindég: súlyosbítás bizonyos egyoldalúság. A mübarát azonban objektívebb lehet. Ő mindent szerethet, amiben qualiiás van. Én legalább, amikor különösen intenziven birok egyes művészi irányokat és egyes alkotásokat élvezni, mentől többet foglalkozom művészettel, annál több művészt, annál több fajta
művészetet tanultam becsülni és szeretni. Mentől jobban törekszem a művészet lényegébe behatolni, annál jobban tágul megértésem köre. A tájképek közül például sokáig csak a modernt csodáltam. Kivéve a nagy olasz mesterek többnyire csak hátteret képező színpompás, dekoratív tájkép részleteit és Rembrandt egyegy zseniális vázlatát, csak az a tájkép gyakorolt reám igazán erős benyomást, amely Constable és Turnertől kezdve a barbizoni mestereken Böcklinen, Segantinin és Manet-en át az impresszionistákhoz vezet. Nálunk Munkácsy. Paál. Szinyei és Székely képezték ideáljaimat. Ma anélkül, hogy ezek iránt elhidegültem volna, sőt anélkül, hogy megszűntek volna kedvenceim lenni a klasszikus tájképet Claude-Lorain, Salvator Rosától, Poussintől, egészen Markóig is mélységesen szeretni és becsülni tanultam. Ha nincs is e képekben az a zöld, amit a természetben látok, az a párás levegő, az a színgazdagság, az a fény, az a vibráló napsugár, amely a tárgyakat mind egy magasabb harmóniába olvasztja, ha a fák nagyon is kemények és mozdulatlanok, ha a fekete árnyak nem felelnek meg a valóságnak, hisz a valóságban az árnyak is színesek, e képek ragyogó olasz egükkel, a fáknak és földnek festői formáival, azzal a nagy őszinte szeretettel, azzal a jóizléssel, amelyet a művész beléjük lehelt, mindig nagy lelkiörömet okoznak nekem, mindig azt a kérdést támasztják bennem, hogy mikép lehet az ember olyan kicsinyes, olyan egoista, olyan materialista, mint aminő, abban a gyönyörű természetben, amelyet e művészek megértettek? A művészet kiapadhatatlan bája állandó és mindenfelé kisugárzó, jótékony, nemesítő hatása éppen sokoldalúságában van. E sokoldalúság által hathat: a sokféle embertypusra, a sokféle fejlődő emberi Ízlésre és hangulatra. S e sokoldalúság ellen küzdeni botor dolog is mert az a természet törvényeinek egyenes következménye. A művészet örökösen változó, módosuló tényezők egymásra hatásából ered, ezért szükségszerüleg sokoldalú. A természet, amelyből a művész impulzusát veszi, amelyet & művész magyaráz, lényegesit, kimeríthetetlen. A természet a végtelen és véges, az érthetetlen, a misztikus és a megmagyarázható, a kézzelfogható, a vig és a tragikus, a nagyszerű és a barátságos csodás keveréke, a szinek és a formák. az élettelen merevség és a mozgó élet és lelki szenvedélyek, az érdekes és megkapó jelenségek olyan tömkelege, amely egyrészt maga a belső fejlődés, emelkedés és visszaesés, az örökös mozgás, küzdelem és versengés törvényeinek van alávetve, másrészt a fény és árny tündéri játékának hatása alatt minden percben más és más érzést gerjeszt, más és más benyomást kelt. Még a változatlan tárgy is, az architektonikus épület is egészen eltérő esztétikai hatást kelt, aszerint, amint ködös a levegő vagy napos, aszerint, amint a hajnali napsugár, a déli nap, vagy az alkony pompájában tündöklik. Claude-Monet a rouen-i katedrálisról egy egész képsorozatot rajzolt, amelynek mindegyike más és más művészi concepcio, mert mindegyikben más a világítás. Es ez a kimondhatatlan kincsesbányája a benyomásoknak nem egy tudományosan elkészített gépben tükröződik vissza a maga objektív valóságában, hanem az emberi lélekben, amelynek főjellemvonása, hogy hasonlít ugyan embertársaiéhoz, de mindig más. mint a többi, mindig egyéni. Minden ember egy unikum, egy magában álló csoda. A művészet végtelen sokféle, mert az a
hatás szüii, amelyet a külső csoda a belső csodára, a természet az emberi lélekre gyakorol, amelyet az örökösen változó világ a mindig módosuló kor szellemének, s ahoz simuló különféle nemzeti geniusok tudásának, hangulatának, idegrendszerének befolyása alatt kialakuló, minden mástól eltérő individualitásra gyakorol. A művészet megrögzitése, megállítása szent küzdelem a természet ellen. S megvallom, hogy ezt nagy szerencsének is tartom. A görög művészet áll talán legközelebb a tökélyhez. De milyen baj lett volna, milyen veszteség az amberiség számára, ha Perikies óta folyton csak álló, ülő és gugoló Vénuszokat, vagy Apollókat csinálnának művészeink, azzal a különbséggel, hogy a testhajlás egy kicsit nagyobb volna, vagy kisebb, hogy a nyak a fej, a láb vonalai valamivel más szöget alkotnának, mint Athenben. Milyen kimondhatatlan veszteség volna, ha a középkor primitív, naiv, de rajongó, belsőséges vallásos mély érzése nem tette volna érdekessé a csúnyát, a beteget, a soványságot is, ha nincs meg a keresztény góthikus stylus - az égfeléíörő, szegletes: csúcsíves kőerdeivel, ha elmarad a renaissance, a testi szépség, a forma és rajztökély ezen szingazdag, uj kiadása, uj felvirágzása, ha nem éívezhetnők a barokkot, a cifra dekorációk korát, a tulcsapongó fantázia: és a tökéletesebb rajz e keverékét, ha a hollandi festészet nem tanítana az emberi élet: a lakás intimitásainak érdekességeire: és megvilágítások játci bájára, ha a modern művészet nem magyarázza meg a laikusnak: hogy milyen rendkívüli művészi ereje van : a legegyszerűbb darab természetnek, a nap fényének, a felhők csodás világának, egy kis pocsolya tükrének, a párás levegőnek. 11 Milyen szomorú volna ha nem hihetnők, hogy a művészet még ujat is fog alkotni, még uj irányban is fog fejlődni- Ami megáll, az hanyatlik. Mozgás és fejlődés nélkül nincsen élet. Mindezekből önként következik, hogy én a művészi szabadság hive vagyok. Igaz, hogy sok művészi alkotás nem éri meg azt a vásznat, azt a festéket, azt a márványt, amelyet igénybe vesz. De azért még nincsen nagyobb hiba, mint a művész türelmetlenség, a művész zsarnokság. Sokkal több kárt csinálunk, ha elnyomunk, ellojtunk egy életerős csirát, mintha rövid életű tévelygéseket eltűrünk, anélkül, hogy azt bunkóval és erőszakkal széjeltörnénk. Óvatosságra int, hogy a bírói szerepet csakis a többség viheti, a többség pedig művésztelen és tehetségtelen. A többség mindig borzasztónak találja, amit meg nem szokott, mindent meg akar kövezni, ami eltér a sablontól, Lepiszkitja azt, aki más oltá-ron áldoz, min a mult elismert nagyjai. A többség a muzeumokban is csak a Baedekerben két kereszttel megjelölt remekművek előtt áll meg; csak az így elismert, kiemelt műremek előtt mer igazi ihletet érezni. A többség ma elitéli azt, akitől való eltérést holnap már maga is bűnös őrületnek nevezné. A többség abból a fajtából való, amely még tegnap tapsolt annak a kritikusnak, aki a francia impresszionistákról azt irta hogy kiállításuk éppen olyan nagy szerencsétlenség, mint amilyen volt az opera leégése, aki őket a bolondokhoz hasonlította, akik kavicsokat gyémántoknak tartanak, akí azt mondta, hogy a közönség hahoták között nézi az impresszionista kiállítást, ő könnyek között, s aki ma a modernek ellen fordul, mert ők a lenézett impresszionistáktól Manettól Claude Monettől magukat emmancipiálták, A többség abból a fajtából való,
amely Millet csaknem éhen hagyta halni és halála után, amikor divatba jött, műveit őrülten fizette, amely az első impresszionista kiállításra küldött 70 képből csak 10,000. frank értékűt vett meg, most pedig, amióta ezek a művek a muzeumokba kerültek, súlyos aranyat ad értük. A többség mameluk lelkek azon becsületes alfajából való. amely őszinte meggyőződésből mindig a hatalommal tart és kiállhatatlan fecsegőnek, feltűnési vágyban szenvedő, veszélyes forradalmárnak tartja azt, aki ujat akar. De azért túlzásba se essünk. Ne lássunk minden egetostromló titánban, minden visszautasitottban félreértett zsenit. Ne veszítsük el bátorságunkat az ujat elitélni azért, mert sokan nevetségessé váltak azok közül, akik a múltban a szokatlant ostorozták. Ne felejtsük, hogy sok, nagy garral fellépő reformer értéktelen volt és lesz minden bizonynyal. Legyen azért a bírálat erős, bátor, szókimondó, csak ne tegyen türelmetlen, egyoldalú. Legyen nevelő, javitó, nem pedig gyilkos, irtó. A politikában a bírálatnak keményebbnek kell lennie, mert ha puhaságból, félelemből, abból az érzésből, hogy ne legyünk kellemetlenek, győzni hagyjuk azt az irányt, amelyet veszélyesnek tartunk, akkor a nemzet életét kockáztatjuk. A művészetben a téves irány ideigóráig tartó népszerűsége nem jár ilyen veszélylyel. A kritika ne üldözze az ujat a mult iránt való pietásból, vagy azért, mert uj. Ne törjön pálcát olyan kísérlet fölött sem, amelyben hiba van, amely a kezdet nehézségeivel küzd, ha van benne qualitás és őszinte becsületes komoly munka, amely nélkül nincs igaz eredmény. Ne felejtsük, hogy a haladás utja a tévelygések utja. Tagadhatatlan, hogy igen sokszor nehéz a mérsékletet megtartani. A modern művészet nem egy új hajtása inkább a forradalmi szellem kifolyása, inkább betegségi tünet, mint őszinte ösztön megnyilvánulása. Nem is emlitve a teljesen érthetetlen zagyva dadaizmust és kubizmust, ilyen például az expresszionizmus, amely a művészi múlttal is tabula razát akar csináltatni, hogy a felfordulást és az anarchiát előkészítse és ezért egészen más célt tűz ki, mint amelyet eddig a művészet követett. Az eddigi művészek mind a természet színeinek és formáinak visszaadásával foglalkoztak, egyik nagyobb realizmussal, a másik nagyobb költői vénával stilizálva, az egyik többet vitt bele saját fantáziájából, saját érzéséből, a másik kevesebbet, de az alapja minden művészetnek a természet volt, az expresszionisták ezzel szakítottak. Egy csapásra detronizálják Praxitelest, Bellinit, Raffaelt, Leonardot, Giorgonet, Valasquest, Rembrandtot, Rubens, Halsot, Reynoldst, Miiletet, Corot és Munkácsyt. Nagy aratás! Egy thezissel, egy mondattal számíalan dicsfénnyel környezett fejet dobhatnak a porba. Egy sofizmával összetörhetik a mult nymbuszát, felszabadíthatják a jövőt a traditiótól, előkészíthetik a lelkek forradalmát. Az expresszionisták szerint a művésznek kizárólag saját érzésével szabad törődnie és kizárólag azokat, nem pedig a természetet kell ábrázolni. Az expresszionisták a külső természetet, a valóságot semmibe sem veszik, a formákat, a rajzot teljesen kiküszöbölik a művészet köréből, csak a színeket használják fel, de nem a természetnek, a valóságnak kifejezésére, vagy szimbolizálására, hanem azért, mert szerintük bizonyos színek bizonyos emberi érzést keltenek és a szinek bizonyos emberi érzésekkel vannak öntudatlan összefüggésben. De ezek a gondo-
lat és formanélküli színfoltok, és szinkeverékek nem művészi alkotások. Én legalább nem találkoztam egyetlen olyan expresszionista képpel sem, amely megkapott volna, amely akár dekoratív ereje, akár intimitása által tetszett volna nekem. Még az általuk kivánt érzést sem ébresztették bennem, inkább csak a csodálkozás, a szomorúság és a harag érzését a művészek tévelygése felett. De azért ne törjünk pálcát minden ultramodern művész fölött. Van közöttük nem egy igaz művészlélek, akit colorizmusa, a kifejezés, a formák imádása vezet és semmi melléktekintet. Teljesen egészséges gondolat rejlik a közös kiinduló pontjukban is, amely abban áll, hogy mivel a természetet nem lehet utánozni a szűk vásznon, mélység nélkül, egy sima lapon, mivel tehát a művész kénytelen eltérni a valóságtól, legyen meg az a bátorsága ezt öntudatosan azzal a világos céllal megtenni, hogy annál hatásosabban kihozhassa, kiemelhesse a természetből azt, ami neki tetszik, ami őt érdekli, amiért fest, vagy szobrászkodik : a szinpompát, a formák gazdagságát, a kifejezést, a szellemiség erejét, a pezsgő életet, a mozgást, ha kell a többi valóság elhanyagolásával, sőt tudatos meghamisítása árán is. Nagy művész az, aki ennek segélyével, az egyszerűsítés, vagy túlzás által a néző lelkét meg tudja vibráltatni, aki a nézőben azt az elementáris hatást tudja kiváltani, amelyet a természet gyakorol, akkor is, ha egészen másként fest, mint Valasques, vagy Corot, vagy bármely más, a múltnak nagy művésze. Sokszor a gyors feltűnési vágy, a reklámhajhászat, a tudatlanság bújik a modernizmus köpenyébe és akkor az eredmény rossz. Néha azonban igazi müvészlélekkel, úttörő erőfeszítésével van dolgunk és akkor tisztelettel és elismeréssel kell előtte zászlónkat meghajtani, mert az emberiség egy jótevőjét láthatjuk benne. Az emberiség jótevője mindenki, aki a szép birodalmának kiépítéséhez bár csak egy téglát is hord. Az a csoport, amelynek kiállításához írom e sorokat, a megszokott uton halad. Nem teoretizál annyit, mint az ujak szoktak sokszor a művészi intuitió veszélyére, de a szokott uton ezek a művészek bizton egyénit fognak hozni, mert igaz művészlelkek és mint ilyenek ösztönükre hallgatnak és komoly munkát végeznek. 13
T í Z Tiz éve, hogy a Céhbeliek társasága megalakult. Mit mondok, tiz év : évezredek multak azóta. A történelem maga se győzi soha se leirni, ami e tiz év alatt minden történt. Klio nem egyszer vágja földhöz a tollát és összetapossa, hogy nem irja tovább, annyi csúfság esett a teremtés remekén. A megnyílt pokol tüzének ropogását, az emberhullák hegyeit egész élvezettel irja, hiszen erre volt beállítva mióta történelmet ismerünk az egész stílusa s erre illeszkedtek és csattogtak epikus, váltakozó rímei is. De mikor a szokásos függelékhez: a kultúrtörténet fejezetéhez jut, s ott látja az összeesett lelkeket és lélektelen élőket, a karaktertelen határozatlanokat, a szabadságtalan szabadosokat, akkor megtorpan ő maga is és nem talál rímeket. Ilyen, még a történelemnek se való tízezer évet élt át a Céhbeliek társasága. Ez alatt nemcsak a trombitaszó riasztotta szét a tagokat, nemcsak a politikai gyűlölködés mocsaras áradása szórta szét tagjainkat, nemcsak az alkalom sakálai dézsmálták meg műtermeinket és tudásunkat, hanem hiba esett még magában a művészi meglátásban is. Mert elhomályosultak az irányok, jobban mondva: ködbe vesztek a művészi célok. A bolonddá tett tömeg-psyché erőszakos gondolkodása ráült, megrontotta, megállította a művész-psyhé egyedül jogos individalitásának szívverését, s ez alatt keletkeztek uj jelszavak, nem a művészet körébe tartozó célkitűzések. Ez uj, de nem művészi célok uj alakulásokat teremtettek, s ezek megingatták az egész lép sejt-határait. S ami mind a felsoroltaknál még ezer- É V szerte nagyabb baj : alakulásunk és programmunk főcélja, a művészi feladatok közös megoldása szintén felborult, még pedig azon, hogy nincsenek művészi feladatok. Az építészet, ez az erőket összegyűjtő orchester megszűnt, csak solo-kat játszik, ha még azt is! Az egész programmunk bele szorult egy darab X nagyságú vászon keretei közé, s ezt kell megostromolnunk, s ami, úgyszólván, csak mellékes velejárója lett volna együtt működésünknek: a kiállítások rendezése ma egyedüli feladatunk. Ekkorára cseppent feladattal, a felsorolt akadályokon át hol bukdácsolva, hol győzedelmesen átgázolva, vagyunk amint látod kedves és nyájas olvasó. Ki fogjuk állni az u. n. művész-béke ostromló hullámait is. És leszünk. Leszünk, mert minden egyes tagunk átérzi és akarja akarva a Szépet és Jót. A tavasz kivisz bennünket a határokon túlra. S ha egyszer legyőztük a határok jégtorlaszait, akkor ismét művészeknek érezzük magunkat, mert miénk lesz ismét nemcsak e széles nagyvilág, hanem amiben a naprendszerek úsznak, a jó Isten nagy Végtelenje is. Nincs messze az az idő, hogy a Sokadalom lelkének nagy örvénye nem nyeli el többé mert eltelt már vele szörnyű bögye az individuális lelkeket. Eljönnek ismét a szabad lelkek és határozott karakterek, s ezekkel az a légkör, amelyben a Szép s a Jó ismét lehetséges, vagyis az örök művészet. A Szellem nem fog többé lemondani jogairól, mert a tömegspyché véleménye más. Ezt az időt várjuk mi : Céhbeliek. Gödöllő, 1924. febr. Nagy Sándor. 14
A CÉHBELIEK ötödik kiállításán 1924 február 24-től március 9-ig a Nemzeti Szalonban kiállított műtárgyak jegyzéke. A *-al jelzett művek reprodukálva vannak a katalógusban. 15
Balló Ede 1 Friedrich István. Olajf. 2 *Nádossy Imre. Olajf., a M. kir. főkapitányság tulajdona. 3 Ribáry imór. Olajf., a Fongiére" tulajdona. Baranski E. László 4 Édesapám. Olajf. 5 Őszi délelőtt. Vizf. 6 Romok az Adria partján. Vizf. 7 Esthangulat. Vizf. 8 Monori udvar. Vizf. Mt. 9 Monori tanya. Vizf. 10 Tájrészlet. Vizf. 11 Tájkép. Vizf. Gr. BatthyányGyula 12 *Zenóbia. Olajf. 13 Bucintoro. Vizf. Gróf Bánffy Miklós 14 Tájkép- Olajf. 15 *Női arckép. Vizf. 16 Tájrészlet. Olajf. 17 Arckép. Vizf. 18 Tollrajz a Varázsfuvolához 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 Beck Ö. Fülöp 32 Érmek és plakettek., Bronz 33 Portrait.
Berán Lajos 34 *A Petőfi centenárium érme 35 Ipolyi Arnold születése 100 éves fordulójának érme 36 Ferenc József unitárius püspök emlékérme 37 Női arckép, plakette 38 Férfi arckép, plakette 39 Érmek és plakettek Csánky Dénes 40 *Évi néni. Olajf. 41 Tehénfej. Olajf. 42 Behordás. Olajf. 43 Tiltott élvezet. Olajf. 44 Parádi fűzek. Olajf. Czencz János 45 *Karenin gróf. Olajf. 46 Ábránd. Olajf. 47 Tél falun. Olajf. 48 Havas táj. Olajf. 49 Papagályos nő. Olajf. 50 Szabadban. Olajf. Damkó József 51 Ülő akt. Terrakotta 52 Szent. Terrakotta Deák Ebner Lajos 53 Tavasz. Női tanulmány. Olajf. 54 Büszkeség. Női tanulmány. Olajf. Déry Béla 55 *Behavazott finn város. (Abo, 1922.) Olajf. 56 Falu széle Finnországban.(Fiskars 1922). Olajf. 57 Norvég tájék. (Drammen, 1923). Olajf. 58 Tél a hegyekben. (Norvégia Holmenkollen, 1923). Olajf.
59 Téli délelőtt Norvégiában. (Bigdö 1923). Olajf. 60 Esti alkony Edam környékén. (Hollandia, 1920.) Olajf. 61 Téli délután. (Edam, 1920). Olajf. 62 A megszállott Itáliából. (Pordenone, 1918). Olajf. 63 Kilátás a szomszédok felé. (Balaton-Györök, 1923), Olajf. 64 Nyári délután. (Balaton-Györök, : 1923). Olajf. Edvi Illés Aladár A Céhbeliek művészi elismerésének ("Mention) tulajdonosa. 1923. 65 Borús alföldi táj. Olajf. 66 Elhagyott Balatonpart. Olajf. 67 Kukorica tarló. Olajf. (A Fecske Sándor-féle gyűjteményből, Jászberény) 68 Erdélyi táj. Olajf. 69 Őszi tarló. Vizfestm. 70 Virágzó cseresznyefa. Olajf. 71 Ut a tanyához. Vizf. 72 Napnyugta. Olajf. Glatz Oszkár 73 A bujáki Dávid. Olajf. 74 *Kis leány babával. Olajf. 75 Menyecske szakajtóval. Olajf. 76 Siroki vénasszony. Olajf. 76a Gyermek portré. Olajf. - Kis ieanyk^. Ol«-jf: Qóth Móricz 77 Breton kikötő. Olajf. 78 *Trágyahordás. Olajf. 79 Douarnenez. Olajf. Hornyay Ödön 80 Tájkép. Pasztell. 81 Női arckép. (Füzesséry Edith). Pastell. 82 Női arckép- (Hunyor Béláné) Pastell. Horthy Béla 83 A tölgyesi szorosból. Olajf. 84 Tavaszi táj (Mező-Kászony).Olajf. 19
85 Öszi verőfény. Olajf. 86 Junius. Olajf. 87 Madárdal. Olajf. 88 Álmodozás. Olajf. 89 Akt plenairban. Ol^f. Horvai János 90 *Ecce Homo. Gipsz. Jaschik Almos 91 Az erőpróba 92 Találkozás a fanyiivővei 93 Találkozás a vasgyuróval 94 Találkozás a kőmorzsolóval 95 A hét szunyű koponyángimongok 96 A griffmadár fészke 97 *Sárkányharc 98 Vissza a felvilágba (Illusztrációk a Fehérló fia" cimü magyar népmeséhez). 99 A komédiás szekér 100 A hamelni patkányfogó. Kató Kálmán 101 Nyári alkony. Olajf. 102 A kis diák. Olajf. 103 Lánchíd. Olajf. 104 Tavaszi eső után- Olajf. 105 ^Lakatlan ház a hegyen. Olajf. 106 Kerti munka. Olajf. 107 Esthangulat. Olajf. 108 Napnyugta. Olajf. Kisfaludi Stróbl Zsigmond 109 * A boxoló. Bronz 110 Hajnal. Bronz. 111 Rédlich Kornélné. Márvány 112 T. J. Bronz 113 Névjegytartó tál. Bronz. 114 Fürdő után. Ruskicai márvány Kotász Károly 115 A parkban. Olajf. H6 Libák a havon, Olajf.
117 Téli hangulat. Olajf. 118 Naplemente. Olajf. 119 Havas udvar. Olajf. 120 Patak partján. Tempera Kunffy Lajos 121 Normandiai legelő. Olajf. 122 Sakkparti. Olajf. 123 Hazatérő cigánynők. Olajf. 124 *Leány kékruhában. Olajf. 125 Tavaszi virágzás. Olajf. 126 Őszi virulás. Olajf. 127 Cigányfiú. Olajf. 128 Cséplés. Olajf. Kunwald Cézár 129*Dr. Térey Gábor arcképe, olajf. 130 Crony-Chapel Istvánné grófné arcképe, olajf. 131 *Dr. Huszár Elemér arcképe, olajf. 132 Szappanbuborékok, olajf. 133 Karácsonyeste, olajf. 134 Reggeli hangulat, (Zala), olajf. 135 Esti hangulat, (Zala), olajf. 136 A művész leánya, olajf. László Fülöp Elek 137*Indus tanulmány, olajf. Lux Elek 138 Dr. Nádor Henrik. Márvány 139 *Fésülködő. Gipsz 140 Hamutálca. Bronz Maróti Major jenő 141 Őszi napfény. Pastell 142 Szeles idő. Pastell 143 Téli nap. Pastell 144 Őszi reggel. Pastell. 144a Tájkép. Pastell Mérő István 145 *Varró leány, olajf. 146 Parkban, olajf. 21
147 Ablak mellett, olajf. 148 Pihenő leány, olajf. 149 Kertben, olajf 150 151 152 153 154 155 156 157 158 159 160 161 162 163 164 Nagy Sándor A Cehbeiiek művészi elismerésének (Mention) tulajdonosa. 1923. Hortus magistrae phanthasie. Tempera Hármas üveg-ablak szinváz-lata *Fantázia-kert, olajvázlat Fantázia-kert kartonja. Szénrajz. Tavasz. Tempera. Tom the Rymer" Gobelin. Készült a gödöllői szőnyegszövőben. Rózsás gobelin. Készült a gödöllői szőnyegszövőben Illusztráció az Önéletrajzhoz. Tollrajz Nádler Róbert 165 *Tornácos paraszt udvar, olaf. 166 Ólak, olajf. 167 A hid mellett, olajf. 168 Olvasmányba merülve, olajf. 169 A művésznő, olajf. 170 Sc. íves Cornwalban, olajf. Nyilassy Sándor 171 Vasárnap a lisza töltésén, olajf. (A dr. Milkó Endre-féle gyűjteményből.) Paczka Ferenc 172 Nyár, olajf. 173 Napsütötte tájék, (Tolna-Szántó,) olajf. 1(4 Legelőn, olajf. Pásztor János A Céhbenei\ művészi elismerésének (Mention) tulajdonosa. 1921. 175 Kritikus. Gipsz.
Petri (Pick) Lajos 176 Ticharich Zdenka arcképe. Bronz 177 Fiatal leány arcképe. Márvány 178 Leányakt. Bronz 179 *Pihenés. Bronz. T*cr" j-l öl >~c. m ab f 0nZ_. Raáb Ervin 180 Ház előtt, olajfestmény. 181 Kastély télen, olajf. 182 Viz mellett, olajf. 183 Erdei tisztás, olajf. 184 *Erdőrészlet, olajf. Sidló Ferenc 185 Tanulmánya Hunokhoz" Táltos 186 Tanulmánya,,Hunokhoz"Harcos 187 Tavasz. Bronz 188 Fésülködő. Bronz 189 Danaida. Bronz 190 *Ugron Gábor. Bronz 191 Emlékek. Bronz 192 Pistike. Bronz 193 Vágyódás. Bronz Szentgyörgyi István A Céhbeliek 1921 évi művészi elismerésének tulajdonosa. A Céhbeliek 1923 évi babérkoszorújának és aranyérmének tulajdonosa. 194 Díszkút. Bronz és márvány 195*Zádor Istvánné. Gipsz mellszobor 196 L. 0. Gipsz mellszobor. Szlányi Lajos. 197 Téli délután a hegyekben, olajf. 198 Olvadásos szürke téli nap, olajt. 199 Házak a fenyves tövében, olajf. 200 ^Domboldal Olajf. Teles Ede 201 A nő. Bronz. 202 *A toronyépítő. Bronz. Udvary Géza 203 Anyaság. Pastell.
204 Krisztus. Olajfestmény. 205 Nyírerdő. Olajf. 206 Renaissence. Olajf. 207 Séta. Olajf. 208 Akt. Olajf. Ungváry Sándor 209 Tanulmány. Tempera. 210 Tabán. Tempera. Vass Elemér 211 Őrgróf Pallavicini Alfons. Olajv. 212 Vass Elemérné. Olajf. 213 Tájkép. Olajf. 214 Tájrészlet. Olajf. Várady Gyula 215 *Téí a Bakonyban. Olajf- 216 Szigligeti tájék. Olajf. 217 A sümegi vár. Olajf. Zádor István 218 A Ráth György muzeum kis szalonja. Olajf. 219 A vágujhelyi prépostság kápolnája. Olajf. 220 A Wolfner Gyula gyűjtemény Székely Bertalan szobája. Olajf. 221 *A müncheni királyi palota zöld galériája. Olajf. 222 Szentgyörgyi Istvánné. Olajf. 24
KÉPMELLÉKLET