FELTÉTLEN KIZÁRÓ OKOK

A BELSŐ PIACI HARMONIZÁCIÓS HIVATAL (VÉDJEGYEK ÉS FORMATERVEZÉSI MINTÁK) ÁLTAL A KÖZÖSSÉGI VÉDJEGYEKKEL KAPCSOLATBAN VÉGZETT VIZSGÁLATRA VONATKOZÓ IRÁNYMUTATÁS B. RÉSZ VIZSGÁLAT 4. SZAKASZ FELTÉTLEN KIZÁRÓ OKOK 1. oldal

Tartalomjegyzék 1. Általános elvek... 4 1.1. Indokolt kifogás... 4 1.2. Párbeszéd a bejelentővel... 4 1.3. Európai kritériumok... 5 1.4. Nem releváns kritériumok... 6 1.4.1. Nem használt megnevezés... 6 1.4.2. Rendelkezésre állás... 6 1.4.3. Ténybeli monopólium... 6 1.4.4. Kettős jelentés... 7 1.5. Az árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos kifogások hatóköre... 7 1.6. A kifogás időpontja... 8 1.7. Jogi nyilatkozatok... 8 1.8. A különböző kizáró okok közötti kapcsolat... 9 2. Feltétlen okok (a KVR 7. cikke)... 9 2.1. Grafikus ábrázolás [A KVR 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja]... 9 2.1.1. Általános megjegyzések... 9 2.1.2. A 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében elutasított vagy elfogadott védjegybejelentésekre vonatkozó példák... 10 2.1.2.1. Szag- és illatvédjegyek... 10 2.1.2.2. Ízvédjegyek... 11 2.1.2.3. Hangvédjegyek... 11 2.1.2.4. Mozgókép-védjegyek... 11 2.1.2.5. Két vagy több szín bármilyen megjelenésben történő, forma és alak nélküli kombinációja... 12 2.1.2.6. A megjelölés jellegével összhangban nem álló, félreérthető és ellentmondásos leírások... 12 2.1.3. A KVR egyéb rendelkezéseivel való kapcsolat... 13 2.2. Megkülönböztető képesség [a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja]... 13 2.2.1. Általános megjegyzések... 13 2.2.2. Szóelemek... 14 2.2.3. Könyvcímek... 16 2.2.4. Színek 16 2.2.4.1. Önálló színek... 16 2.2.4.2. Színkombinációk... 17 2.2.5. Önálló betűk... 18 2.2.5.1. Általános megfontolások... 18 2.2.5.2. Példák... 19 2.2.6. Jelmondatok (szlogenek): a megkülönböztető képesség értékelése... 20 2.2.7. Egyszerű ábrás elemek... 23 2.2.8. Megszokott ábrás elemek... 24 2.2.9. Tipográfiai szimbólumok... 25 2.2.10. Piktogramok... 26 2.2.11. Általános/megkülönböztetésre nem alkalmas címkék... 27 2.2.12. Térbeli védjegyek... 28 2.2.12.1. Előzetes megjegyzések... 28 2. oldal

2.2.12.2. Formák, amelyek nem kapcsolódnak magukhoz az árukhoz és szolgáltatásokhoz... 29 2.2.12.3. Maguknak az áruknak a formája vagy az árukhoz vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódó formák... 29 2.2.12.4. A csomagolás formája... 32 2.2.13. Mintázatot tartalmazó védjegyek... 34 2.2.14. Pozíciós védjegyek... 37 2.3. Leíró jelleg [a KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja]... 38 2.3.1. Általános megjegyzések... 38 2.3.1.1. A leíró jelleg fogalma... 38 2.3.1.2. A hivatkozási alap... 39 2.3.1.3. A KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett jellemzők... 40 2.3.2. Szóvédjegyek... 42 2.3.2.1. Egy szó... 42 2.3.2.2. Szókombinációk... 43 2.3.2.3. Helyesírási hibák és kihagyások... 44 2.3.2.4. Rövidítések és mozaikszók... 45 2.3.2.5. Jelmondatok, szlogenek... 46 2.3.2.6. Földrajzi fogalmak... 47 2.3.2.7. Az áruk vagy szolgáltatások tárgyát leíró fogalmak... 50 2.3.2.8. Önálló betűk és számok... 53 2.3.2.9. Színek megnevezése... 55 2.3.2.10. Növényfajták neve... 56 2.3.3. Ábrás védjegyek... 57 2.3.4. Ábrás (figurális) küszöb... 59 2.3.4.1. Előzetes megjegyzések... 59 2.3.4.2. Stilizált szóelemek... 60 2.3.4.3. Más ábrás elemekkel kombinált szóelemek... 62 2.4. Szokásos megjelölések vagy adatok [a KVR 7. cikke (1) bekezdésének d) pontja]... 67 2.4.1. Általános megjegyzések... 67 2.4.2. Az az időpont, amelytől kezdve egy fogalom szokásossá válik... 67 2.4.3. A szokásos fogalmak értékelése... 67 2.4.4. A KVR 7. cikke (1) bekezdése d) pontjának alkalmazhatósága növényfajták neveivel kapcsolatosan... 68 2.5. Alapvetően műszaki funkciójú, lényeges esztétikai értéket hordozó vagy az áruk jellegéből eredő formák [a 7. cikk (1) bekezdésének e) pontja]... 68 2.5.1. Általános megjegyzések... 68 2.5.2. Az áru jellegéből következő forma... 70 2.5.3. Az áru célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formája... 71 2.5.4. Az áru értékének lényegét hordozó forma... 75 3. oldal

1. Általános elvek 1.1. Indokolt kifogás Ha az elbíráló feltétlen kizáró ok fennállását állapítja meg, indokolt kifogást kell kiadnia, amely pontosít minden egyes feltétlen kizáró okot, valamint minden egyes okot egyértelműen és egymástól elkülönülten megindokol. A részenkénti kifogásokat (az úgynevezett fokozatos kifogásokat) el kell kerülni. Más szóval minden egyes kizáró oknak saját indoklással kell rendelkeznie. Sok esetben bizonyos kizáró okok között átfedés van, például megkülönböztető képesség és leíró jelleg tekintetében. Még ezekben az esetekben is minden kizáró okot külön meg kell indokolni. Például, ha egy szóvédjegyről megállapítják, hogy jelentéstartalma a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján is kifogásolható, a kizáró okokról szóló értesítésnek ezekkel az okokkal külön pontokban kell foglalkoznia. Ebben az esetben egyértelműen jelezni kell, hogy a megkülönböztető képesség hiányát ugyanazon okokból állapították-e meg, mint amelyek alapján a megjelölést leíró jellegűnek minősítették. A közösségi védjegyoltalom elutasításához elegendő, ha a 7. cikkben említett okok valamelyike csak az Európai Unió egy részében áll fenn. Az elbírálókat azonban arra ösztönözzük, hogy ebben a szakaszban a vonatkozó összes kizáró okot sorolják fel. Esetenként a bejelentő által előterjesztett érvek vagy az áruk és szolgáltatások jegyzékének korlátozása (részleges visszavonás) más kizáró okok alkalmazását eredményezi. Emlékeztetjük az elbírálókat arra, hogy ha a közösségi védjegy elutasításának új kizáró okokon vagy új érveken kell alapulnia, lehetőséget kell biztosítani a fél számára, hogy ezzel kapcsolatban észrevételeket tegyen. 1.2. Párbeszéd a bejelentővel A vizsgálati eljárás során az elbírálónak törekednie kell a bejelentővel folytatott párbeszédre. Az elbírálónak az eljárás minden szakaszában gondosan mérlegelnie kell a bejelentő által benyújtott észrevételeket. Az elbírálónak a védjegy elfogadása érdekében előterjesztett új tényeket és érveket hivatalból szintén mérlegelnie kell. Ennek oka, hogy a bejelentés kizárólag akkor utasítható el, ha a határozathozatal időpontjában az elbíráló meg van győződve arról, hogy a kifogás kellően megalapozott. Ha a bejelentő nem nyújtott be észrevételeket, és ha az elbíráló hivatalból nem talált álláspontjának megváltoztatására okot adó indokot, a bejelentést értesítéssel utasítják el, amely tartalmazza az eredeti kifogásközlési levele(ke)t, kifejti, hogy a bejelentést ezennel elutasítják, és tartalmazza a fellebbezés lehetőségéről szóló tájékoztatást. Nem megfelelő, ha a jogerős határozat kizárólag a kifogásban közölt indokok alapján történő elutasításra korlátozódik. Ha a bejelentő vitatja az eredeti értesítésben szereplő indokokat, az elutasításnak először is tartalmaznia kell az eredetileg közölt indoklást, majd a bejelentő érveit kell megvizsgálni. Ha az elbírálónak az elutasítás alátámasztására új tényeket vagy érveket kell felhoznia, a bejelentőnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a jogerős határozat meghozatala előtt ezekkel kapcsolatosan észrevételeket tegyen. 4. oldal

Ha a bejelentő az áruk és szolgáltatások jegyzékének korlátozásával próbálja elhárítani a kifogást, a korlátozás új kizáró okokat vethet fel, például a leíró jelleg mellett megtévesztő jelleget. Ebben az esetben egy másik kifogásközlési levelet kell kibocsátani annak érdekében, hogy a bejelentőnek lehetősége legyen észrevételt tenni minden megfelelőnek ítélt kizáró okkal kapcsolatban. Nem elfogadható az áruk vagy szolgáltatások leírásának olyan feltétellel történő korlátozása, mely szerint az áruk vagy szolgáltatások nem rendelkeznek egy bizonyos jellemzővel (lásd a C-363/99. sz. Postkantoor -ügyben 2004. február 12-én hozott ítélet 114. pontját). Például a Színház védjegy esetében a könyvek, a színházról szóló könyvek kivételével leírás nem elfogadható. Ezzel ellentétben a pozitív módon megfogalmazott korlátozások általában elfogadhatók, mint például a kémiáról szóló könyvek. A megszerzett megkülönböztető képesség igazolása tekintetében [a 7. cikk (3) bekezdése] a bejelentő jogosult arra alapozni az igényét, hogy védjegye használat révén szerezte meg megkülönböztető képességet, és benyújthatja a használat igazolását. A bejelentőnek a használat igazolását a kifogásközlő levél kézhezvételét követően, de még az előtt kell elküldenie, hogy az elbíráló jogerős határozatát meghozná. Ebben a tekintetben a bejelentő a KV Vhr. 71. szabálya szerint a kifogásközlő levél kézhezvételét követően kérheti a határidő meghosszabbítását. Ha az elbíráló a 7. cikk (3) bekezdése alapján el kívánja fogadni a védjegyet, nem kell elutasító levelet küldenie. Ha a benyújtott igazolás ellenére az elbíráló úgy ítéli meg, hogy a közösségi védjegybejelentés továbbra is a 7. cikk (1) bekezdésébe ütközik, mert a használat igazolása nem volt meggyőző, a kifogásközlő levélnek tartalmaznia kell egy nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy a Fellebbezési Tanácshoz fellebbezés benyújtására van lehetőség. A levélnek annak indoklását is tartalmaznia kell, hogy a megjelölés a 7. cikk (1) bekezdésében említett okok bármelyike alapján miért nem elfogadható, és külön indoklást kell magában foglalnia arra vonatkozóan, hogy a bejelentőnek a megszerzett megkülönböztető képesség iránti igénye miért nem teljesül. 1.3. Európai kritériumok A KVR 7. cikkének (1) bekezdése egy európai rendelkezés, és egy közös európai norma alapján kell értelmezni. Nem lenne helyes, ha a megkülönböztető képességre különböző nemzeti hagyományokon alapuló különböző normákat alkalmaznánk, vagy ha az érintett országtól függően a közrend vagy a közerkölcs megsértésére alkalmaznánk különböző (azaz enyhébb vagy szigorúbb) normákat. A KVR 7. cikkének (2) bekezdése azonban a lajstromozásból kizárja a bejelentést, ha a kizáró ok csak az Európai Unió egy részében áll fenn. Ez azt jelenti, hogy az elutasításhoz elegendő, ha a védjegy az EU valamelyik hivatalos nyelvén leíró jellegű, vagy nem alkalmas a megkülönböztetésre. Ami a többi nyelvet illeti, elutasításra kerül sor, ha a védjegy az Európai Unió legalább egy részében az érintett vásárlóközönség jelentős része által használt nyelven kifogásolható (lásd az alábbi 2.3.1.2. pontot, a T-72/11 sz. Espetec -ügyben 2012. szeptember 13-án hozott ítélet 35 36. pontját és hivatkozási alapját). Ha a kifogás nem a szó jelentéstartalmán alapul, a kizáró ok általában az Európai Unió egészére érvényes. Az Európai Unió bizonyos részeiben azonban eltérő lehet, hogy az 5. oldal

érintett vásárlóközönség hogyan észleli a megjelölést, milyen a kereskedelmi gyakorlat, illetve milyen a bejelentéssel érintett áruk és szolgáltatások használata. 1.4. Nem releváns kritériumok A bejelentők gyakran hoznak fel olyan érveket, amelyeket a bíróságok már korábban irrelevánsnak ítéltek. Ezeket az érveket el kell vetni, és hivatkozni kell a vonatkozó ítéletek megfelelő szakaszaira. 1.4.1. Nem használt megnevezés Az a tény, hogy a bejelentett megnevezés leíró használata nem megállapítható, irreleváns. A KVR 7. cikke (1) bekezdése c) pontját prognosztikai módszerrel kell vizsgálni (feltételezve, hogy a megjelölést a bejelentéssel érintett áruk vagy szolgáltatások esetében fogják használni). A KVR 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövegéből egyértelműen következik, hogy elegendő, ha a megjelölést az áruk és szolgáltatások jellemzőinek feltüntetésére használhatnák (lásd a C-191/01. sz. Doublemint -ügyben 2003. október 23-án hozott ítélet 33. pontját). 1.4.2. Rendelkezésre állás Gyakran történik hivatkozás arra, hogy más kereskedőknek nincs szükségük a bejelentett megnevezésre, használhatnak közvetlenebb és egyszerűbb megjelöléseket, vagy szinonimák állnak rendelkezésükre az áruk megfelelő jellemzőinek leírásához. Ezeket az érveket, mivel irrelevánsak, el kell utasítani. Bár a KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján közérdek fűződik ahhoz, hogy a leíró jellegű megnevezést ne jegyezzék be védjegyként annak érdekében, hogy az minden versenytárs számára szabadon rendelkezésre álljon, a Hivatalnak nem kell kimutatnia, hogy harmadik személy jelenlegi vagy jövőbeli igénye vagy konkrét érdeke fűződik a bejelentéssel érintett, leíró jellegű megnevezéshez (nincs konkretes Freihaltebedürfnis ) (lásd a C-108/97. sz. Chiemsee -ügyben 1999. május 4-én hozott ítélet 35. pontját; a C-363/99. sz. Postkantoor -ügyben 2004. február 12-én hozott ítélet 61. pontját). Ezáltal irreleváns, hogy vannak-e szinonimák vagy léteznek-e a leíró jellegű jelentés kifejezésére más, általánosabb módszerek (lásd a C 265/00. sz. Biomild -ügyben 2004. február 12-én hozott ítélet 42. pontját). 1.4.3. Ténybeli monopólium Az, hogy a bejelentő az egyetlen személy, aki olyan árukat és szolgáltatásokat kínál, amelyek esetében a megjelölés leíró jellegű, a KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja szempontjából irreleváns. Ebben az esetben azonban a bejelentő nagyobb valószínűséggel jár sikerrel a megkülönböztető képesség megszerzésében. 6. oldal

1.4.4. Kettős jelentés A bejelentők által felhozott gyakori érvet, miszerint a bejelentéssel érintett megnevezésnek egynél több jelentése van, amelyek közül az egyik az áruk/szolgáltatások tekintetében nem leíró jellegű, vissza kell utasítani. A KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján az elutasításhoz elegendő, ha az érintett árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatosan a megnevezés lehetséges jelentései közül az egyik leíró jellegű (lásd a C-191/01. sz. Doublemint -ügyben 2003. október 23-án hozott ítélet 32. pontját, amelyet a C-363/99. sz. Postkantoor -ügyben 2004. február 12-én hozott ítélet 97. pontja megerősített). Tekintettel arra, hogy a vizsgálatnak a bejelentéssel érintett árukra/szolgáltatásokra kell összpontosítania, a bejelentéssel érintett védjegyet alkotó szó (szavak) további lehetséges jelentésére vonatkozó érvek (amelyek az érintett árukkal/szolgáltatásokkal nem függnek össze) irrelevánsak. Hasonlóképpen, ha a bejelentéssel érintett védjegy egy összetett szóvédjegy, a vizsgálat szempontjából adott esetben az érintett megjelölés egészével kapcsolatos jelentés számít, nem pedig a külön-külön figyelembe vett egyes összetevők lehetséges jelentése (lásd a T-315/03. sz- Rockbass -ügyben 2005. június 8-án hozott ítélet 56. pontját). 1.5. Az árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos kifogások hatóköre Szinte valamennyi feltétlen kizáró okot, és különösen a leginkább jellemző okokat, így a megkülönböztető képesség hiányát, a leíró jelleget, a megszámlálhatatlan jelleget és a megtévesztő jelleget a bejelentéssel ténylegesen érintett áruk és szolgáltatások tekintetében kell értékelni. Amennyiben kifogás merül fel, az elbírálónak a bejelentéssel érintett minden egyes áruval vagy szolgáltatással kapcsolatban különkülön meg kell neveznie, hogy a szóban forgó megjelölés esetében milyen kizáró ok vagy okok állnak fenn. Elegendő, ha a kizáró ok az áruk és/vagy szolgáltatások egyetlen homogén kategóriájára vonatkozik. Homogén kategóriának minősül azon áruk és/vagy szolgáltatások csoportja, amelyek elegendő közvetlen és konkrét kapcsolattal kötődnek egymáshoz (a T-118/06. sz. ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP - ügyben 2009. április 2-án hozott ítélet 28. pontja). Ha egy adott áru- vagy szolgáltatáskategória vagy -csoport estében ugyanolyan kizáró okot vagy okokat neveznek meg, kizárólag az érintett áruk és/vagy szolgáltatások mindegyikére vonatkozó általános indoklás alkalmazható (a C-239/05. sz. Kitchen company -ügyben 2007. február 15-én hozott ítélet 38. pontja). A leíró jelleg tekintetében a kifogás nemcsak azokra az árukra/szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek esetében a bejelentéssel érintett védjegyet alkotó megnevezés(ek) közvetlenül leíró jellegű(ek), hanem arra a szélesebb kategóriára is, amely (esetlegesen legalább) egy azonosítható alkategóriát tartalmaz, vagy azokra a konkrét árukra/szolgáltatásokra, amelyek esetében a bejelentéssel érintett védjegy közvetlenül leíró jellegű. Amennyiben a bejelentő nem alkalmaz megfelelő korlátozást, a leíró jelleggel kapcsolatos kifogás szükségszerűen érinti a szélesebb kategóriát. Például az EUROHEALTH megjelölést a biztosítások összessége és nem csak az egészségbiztosítások vonatkozásában kell elutasítani (lásd a T-359/99. sz. Eurohealth -ügyben 2001. június 7-én hozott ítélet 33. pontját). Azokkal az árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban is felmerül a kifogás, amelyek közvetlenül kapcsolódnak azokhoz, amelyekre a leíró jellegű jelentéstartalom vonatkozik. Továbbá, ha a leíró jellegű jelentéstartalom olyan tevékenységgel 7. oldal

kapcsolatos, amely több, a leírásban külön említett áru és szolgáltatás használatát érinti, a kifogás ezek mindegyikével kapcsolatban felmerül (lásd a T-355/00. sz. Tele Aid -ügyben 2002. március 20-án hozott ítéletet, számos olyan áru és szolgáltatás esetében, amelyek a gépjárművezetőknek kínált távsegítséggel függnek össze, illetve arra vonatkoznak). Olyan, úgynevezett kiegészítő áruk vagy szolgáltatások is szerepelhetnek a védjegybejelentésben foglalt áruk és szolgáltatások között, amelyek használata a fő árukkal vagy szolgáltatásokkal együtt vagy azok támogatása érdekében történik. Általában ide sorolhatók azokra az árukra vonatkozó iratok vagy használati utasítások, amelyek az áruhoz tartoznak vagy amelyeket azokhoz hozzácsomagoltak, vagy a reklám és a javítás. Ezekben az esetekben a kiegészítő áruk természetükből adódóan a fő termékkel együtt történő felhasználást és értékesítést szolgálják (például járművek és felhasználói kézikönyvek). Következésképpen, ha a közösségi védjegyről megállapításra kerül, hogy a fő áruk esetében leíró jellegű, akkor az az azokhoz szorosan kapcsolódó kiegészítő áruk esetében is leíró jellegűnek minősül. 1.6. A kifogás időpontja Kifogást a lehető legrövidebb időn belül és a lehető legátfogóbb módon kell emelni. Ritka esetben azonban a Hivatal hivatalból újraindítja a vizsgálati eljárást, ha a megjelölést egyértelműen tévedésből fogadták el, vagy ha egy korábban elfogadott megjelölésre az új ítélkezési gyakorlat szerint ugyanazok a következtetések vonatkoznak (a T 289/02. sz. Telepharmacy Solutions -ügyben 2004. július 8-án hozott ítélet). Ez a közösségi védjegybejelentések esetében lajstromozás előtt bármikor, azaz még a meghirdetést követően is megtörténhet. Az EU-t megjelölő nemzetközi lajstromozások esetében ez mindaddig megtörténhet, amíg a felszólalás benyújtására álló határidő (az újbóli meghirdetést követő hat hónap) el nem kezdődött [a KV Vhr. 112. szabályának (5) bekezdése] és ha az átmeneti státuszra vonatkozó, korábban küldött nyilatkozatot visszavonják. A Hivatal a vizsgálati eljárást harmadik fél észrevételei alapján is újraindíthatja (a KVR 40. cikke). 1.7. Jogi nyilatkozatok A KVR 37. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy az elbíráló a lajstromozás feltételeként olyan nyilatkozatot írjon elő, amelyben kijelentik, hogy a megjelölés megkülönböztetésre nem alkalmas eleme tekintetében nem igényelnek védjegyoltalmat. A gyakorlatban az elbírálók általában nem alkalmazzák ezt a rendelkezést. A megjelölést, amennyiben nem kizárólag leíró jellegű, illetve alkalmas a megkülönböztetésre, általában e nyilatkozat nélkül is elfogadják. A nyilatkozat általában nem segít a feltétlen kizáró ok megszüntetésében. Ha a védjegy olyan elemekből áll, amelyek mindegyike önmagában egyértelműen nem alkalmas a megkülönböztetésre, nincs szükség a különálló elemekre vonatkozó nyilatkozatra. Például ha egy folyóirat védjegye az Alicante Local and International News, az azon belüli egyedi elemekre nem kell nyilatkozatot benyújtani. Ha a bejelentő nyilatkozata nem szünteti meg a kizáró okot, vagy a bejelentő nem tesz eleget a feltételeknek, a bejelentést a szükséges mértékben el kell utasítani. Ha a bejelentő bejelentésében a megkülönböztetésre nem alkalmas elemre vonatkozó nyilatkozatot tett, a nyilatkozatot akkor is fenn kell tartani, ha az elbíráló azt nem tartja 8. oldal

szükségesnek. A megkülönböztetésre alkalmas elemekre vonatkozó nyilatkozatokat az elbírálónak el kell utasítania, mivel azok egy védjegy tisztázatlan terjedelmű oltalmát eredményeznék. 1.8. A különböző kizáró okok közötti kapcsolat A kifogásnak és az azt követő elutasításnak valamennyi vonatkozó kizáró okot tartalmaznia kell. Minden egyes kizáró okot külön meg kell indokolni. Különösen annak a félreértésnek az elkerülése érdekében, hogy az elutasítás a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) pontján, a KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) pontján vagy mindkettőn alapult-e, a kizáró okok mindegyikének külön pontot kell szentelni. Ha a bejelentő az áruk és szolgáltatások jegyzékét oly módon változtatja meg, hogy új kizáró ok merül fel, ezzel kapcsolatos kifogást kell emelni. Ez abban az esetben fordul elő például, ha a bejelentéssel érintett áruk és szolgáltatások jegyzékét a bejelentő úgy korlátozza, hogy a megjelölés megtévesztővé válik. Több kizáró ok felmerülése esetén a bejelentőnek valamennyit meg kell szüntetnie, mivel az elutasítás egyetlen kizáró okon is alapulhat (a C-104/00 P. sz. Companyline -ügyben 2002. szeptember 19-én hozott ítélet 28. pontja). Az Iránymutatás következő pontjai a KVR 7. cikke (1) bekezdésének különböző pontjaival foglalkoznak, az ábécésorrendnek megfelelően a KVR 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjától 7. cikke (1) bekezdésének k) pontjáig. Ezt követi a KVR 7. cikkének (3) bekezdése szerint megszerzett megkülönböztető képességgel kapcsolatos szakasz, majd az együttes védjegyekkel foglalkozó utolsó szakasz. 2. Feltétlen okok (a KVR 7. cikke) 2.1. Grafikus ábrázolás [A KVR 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja] 2.1.1. Általános megjegyzések Ez a szakasz a BPHH azon kötelezettségét tükrözi, miszerint el kell utasítania azokat a megjelöléseket, amelyek nem felelnek meg a KVR 4. cikke által előírt követelményeknek. A KVR 4. cikke szerint közösségi védjegyoltalom tárgya lehet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, különösen szavak beleértve a személyneveket, minták, ábrák, betűk, számok, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól. A KVR 4. cikke ezért két követelményt határoz meg: a megjelölésnek a) grafikailag ábrázolhatónak kell lennie és b) alkalmasnak kell lennie arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól. A grafikai ábrázolásra vonatkozó követelmény rendeltetése magának a megjelölésnek a megállapítása annak meghatározása érdekében, hogy a lajstromozott védjegy a védjegyjogosult számára pontosan milyen oltalmat biztosít. Az ítélkezési gyakorlat egyértelműen meghatározta, hogy a grafikai ábrázolásnak a védjegyről szóló irányelv 2. cikke szerint, amely a KVR 4. cikkének felel meg, alkalmasnak kell lennie a megjelölés különösen képekkel, vonalakkal vagy jelekkel történő vizuális megjelenítésére, és hogy az ábrázolásnak egyértelműnek, pontosnak, önállónak, 9. oldal

könnyen hozzáférhetőnek, érthetőnek, tartósnak és objektívnek kell lennie (a C-273/00. sz. Sieckmann -ügyben 2002. december 12-én hozott ítélet 46 55. pontja és a C-104/01. sz. Libertel -ügyben 2003. május 6-án hozott ítélet 28 29. pontja). Más szóval a grafikusan nem ábrázolható megjelölést a KVR 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján nem lehet közösségi védjegyként lajstromozni. A Bíróság hangsúlyozza továbbá, hogy a megjelölés érzékelésének mindig egyértelműnek és egyformának kell lennie, hogy így a megjelölés a származásra utaló legyen. Az ábrázolás célja, hogy a megjelölés azonosítási és érzékelési folyamata során kifejezetten kerüljön minden szubjektív elemet. Következésképpen a grafikai ábrázolási módnak egyértelműnek és objektívnek kell lennie. Ha a megjelölés jellegénél fogva grafikusan nem ábrázolható, a leírás is elegendő lehet, feltéve, hogy ez a leírás egyértelmű, pontos, önálló, könnyen hozzáférhető, érthető, tartós és objektív. Ezért a hangvédjegyek leírás alapján lajstromozhatók, miközben az illatok nem lajstromozhatók (lásd lent). 2.1.2. A 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében elutasított vagy elfogadott védjegybejelentésekre vonatkozó példák Az alábbiakban szereplő példák felsorolása nem teljes körű. 2.1.2.1. Szag- és illatvédjegyek Jelenleg nincs kielégítő módja az illatok grafikus ábrázolásának. Ami a kémiai képleteket illeti, az ilyen képletekben kevés ember ismerné fel az illatot. Továbbá az illatminta letétbe helyezése a KVR 4. cikkének alkalmazásában nem jelent grafikus ábrázolást, mivel az illatminta nem kellően állandó és tartós. Más szóval a kémiai képlet, az írott szavakkal történő leírás, az illatminta letétbe helyezése vagy ezen elemek kombinációja nem felel meg a szag- és illatvédjegy grafikus ábrázolására vonatkozó követelményeknek (lásd a C-273/00. sz. Sieckmann -ügyben 2002. december 12-én hozott ítélet 69 73. pontját). Jelenleg az illatokra vonatkozóan nincs olyan általánosan elfogadott nemzetközi osztályozás, amely a nemzetközi színkódokhoz vagy a kottázáshoz hasonlóan lehetővé tenné az illatmegjelölés objektív és pontos, az egyes illatok elnevezésével vagy pontos kódjával történő azonosítását (a T-305/04. sz. Odeur de fraise mûre - ügyben 2005. október 27-én hozott ítélet 34. pontja). Jóllehet, ahogy az a Sieckmann - ügyből következik, a leírás grafikusan nem tudja ábrázolni az illatmegjelöléseket, amelyek sokféleképpen leírhatók, az ítélkezési gyakorlat értelmezése szerint nem zárható azonban ki, hogy a jövőben az illatmegjelölés a KVR 4. cikkében előírt valamennyi követelménynek megfelelően ábrázolható lesz (a T-305/04. sz. Odeur de fraise mûre -ügyben 2005. október 27-én hozott ítélet 28. pontja). A fent említett esetben a Törvényszék sem a (piros földieper) grafikus ábrázolását, sem a szavakkal történő leírást ( érett földieper illata ) nem tekintette a meghatározott követelmények teljesülésének. A földieper illata fajtánként különböző, és az érett földieper illata leírás számos fajtára, ezáltal különböző eltérő illatokra utalhat. A Törvényszék szerint a leírás nem egyértelmű és nem pontos, valamint a bejelentéssel érintett megjelölés azonosítási és érzékelési folyamatából nem zár ki minden szubjektív elemet. Hasonlóképpen, a földieper képe csak a gyümölcsöt ábrázolja, 10. oldal

amely a szóban forgó illatmegjelöléssel feltételezhetően azonos illatot bocsát ki, nem pedig a bejelentéssel érintett illatot, ezért nem tekinthető az illatmegjelölés grafikus ábrázolásának. 2.1.2.2. Ízvédjegyek A fenti 2.1.2.1. pontban említett érvek hasonlóképpen az ízvédjegyekre is vonatkoznak (lásd az R 120/2001-2. sz. The taste of artificial strawberry flavour -ügyben 2003. augusztus 4-én hozott határozatot). 2.1.2.3. Hangvédjegyek Ha a hangvédjegy zenéből áll, a Hivatal a bejelentéssel érintett hang grafikus ábrázolásaként csak a hagyományos kottázást fogadja el (a C-283/01. sz. Shield Mark -ügyben 2003. november 27-én hozott ítélettel összhangban). Ha azonban a megjelölés nem zenei hangokból áll, az oszcillogramból vagy szonogramból álló grafikus ábrázolás elfogadható, ha ahhoz elektronikusan benyújtott, megfelelő hangfájl kapcsolódik (lásd a Hivatal elnökének EX-05-3. sz. 2005. október 10-i határozatát). 2.1.2.4. Mozgókép-védjegyek A mozgókép-védjegyeknek is meg kell felelniük a grafikus ábrázolással kapcsolatos követelményeknek. Az R 443/2010-2. sz. RED LIQUID FLOWING IN SEQUENCE OF STILLS (MOVEMENT MARK) -ügyben 2010. szeptember 23-án hozott ítéletében a Második Fellebbezési Tanács megállapította, hogy azokban az esetekben, amelyekben egy megjelölést grafikus ábrázolással és szöveges leírással is meghatároznak annak érdekében, hogy az ábrázolás többek között egyértelmű, pontos, érthető és objektív legyen, a leírásnak és a grafikus ábrázoláson látható képnek összhangban kell lennie. A szóban forgó esetben az elbírálónak az volt a véleménye, hogy az ábrázolásban szereplő képkockák a leírással együtt nem jelölték meg egyértelműen a mozgást, különösen azért, mert nem volt elég egyértelmű, hogy a mozgás hogyan haladt a különböző képkockák között: 11. oldal

A Második Fellebbezési Tanács azonban ezzel kapcsolatban úgy vélte, hogy a megjelölés grafikus ábrázolása és szöveges leírása tökéletesen összeegyeztethető és egymást kiegészítik. A bejelentő a mozgás folyamatának egyértelmű ábrázolására kellő számú képkockát, valamint a mozgás haladásának pontos és részletes szöveges leírását tartalmazta, így nem hagyott kétséget a mozgókép-védjegy elvével kapcsolatban. A Második Fellebbezési Tanács által meghatározott feltételek szerint a KVR 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján csak akkor utasítható el a mozgóképvédjegy lajstromozása, ha az ésszerű megfigyelést végző személynek különösen magas szellemi erőfeszítésre van szüksége annak érzékeléséhez, hogy mi a mozgókép-védjegy. A Fellebbezési Tanács nem határozott meg korlátokat, és a képkockák száma az érintett mozgástól függ, amennyiben megfelelnek az alaki követelményeknek. A védjegy leírásához hasonlóan tartalmának pontosnak kell lennie, és meg kell felelnie a mozgás következetességének és összetettségének annak érdekében, hogy megfelelően és eredményesen írja le a megjelölést. 2.1.2.5. Két vagy több szín bármilyen megjelenésben történő, forma és alak nélküli kombinációja Két vagy több szín bármilyen megjelenésben történő, alak és forma nélküli kombinációja nem felel meg a Sieckmann és a Libertel -ügyben a grafikai ábrázolás egyértelműsége és állandósága tekintetében megállapított követelményeknek, ami a védjegyként történő minősítés feltétele (lásd még az R 730/2001-4. sz. YELLOW/BLUE/RED -ügyben 2004. július 27-én hozott határozatot). Két vagy több szín egyszerű egymás mellé helyezése forma és kontúr nélkül, illetve a két vagy több színre minden elképzelhető formában való hivatkozás nem hordozza magában a KVR 4. cikke által megkövetelt pontosság és állandóság jellemzőit (a C- 49/02. sz. Colours blue and yellow -ügyben 2004. június 24-én hozott ítélet 34. pontja). Továbbá az ilyen ábrázolások számos különböző kombinációt tennének lehetővé, ami nem engedné, hogy a fogyasztó egy bizonyos kombinációt érzékeljen és idézzen fel, amely alapján bizonyossággal megismételheti a vásárlást, valamint azt sem tenné lehetővé, hogy az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők tisztában legyenek a védjegyjogosult számára nyújtott oltalom terjedelmével. E célból a két vagy több absztrakt módon és kontúr nélkül meghatározott szín grafikus ábrázolásának szisztematikus elrendezésben, előre meghatározott módon és állandó jelleggel kell egymáshoz rendelnie a kérdéses színeket (lásd a T-293/10. sz. Colour per se -ügyben 2012. június 14-én hozott ítélet 50. pontja). 2.1.2.6. A megjelölés jellegével összhangban nem álló, félreérthető és ellentmondásos leírások A félreérthető és ellentmondásos leírás nem elfogadható. Továbbá a leírásnak összhangban kell állnia a megjelölés jellegével. A Törvényszék a T-293/10. sz. SEVEN SQUARES OF DIFFERENT COLOURS -ügyben 2012. június 14-én hozott ítéletében úgy ítélte meg, hogy a védjegy leírása ( Hat, geometrikusan három párhuzamos síkpárban elrendezett felület, ahol minden egyes pár merőleges a másik két párral, amelyek jellemzője, hogy: (i) bármely két szomszédos felületnek eltérő a 12. oldal

színe és (ii) minden egyes felületnek rácsszerkezete van, amely a felületet kilenc egyenlő részre osztó fekete határvonalból áll ) túl nehezen érthető: Az így meghatározott megjelölés nem egy per se (önmagában vett) színvédjegy, hanem egy térbeli védjegy vagy ábrás védjegy, amely egy konkrét alakú tárgy, egy bizonyos színelrendezésű négyzetekkel borított kocka külső megjelenésének felel meg. Még ha a leírás egyértelmű és könnyen érhető lett is volna de nem volt, a megjelölés valódi jellege tekintetében mindenképpen belső ellenmondást hordozott (az ítélet 64. és 66. pontja). 2.1.3. A KVR egyéb rendelkezéseivel való kapcsolat Ha a védjegy a KVR 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján kifogásolható, a védjegynek a többi lehetséges kizáró ok, például a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) vagy 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján történő további vizsgálata nem szükséges. A KVR 7. cikkének (3) bekezdése szerint a KVR 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a feltétlen kizáró okok a védjegy használata révén megszerzett megkülönböztető képesség alapján nem szüntethetők meg. 2.2. Megkülönböztető képesség [a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja] 2.2.1. Általános megjegyzések Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a védjegy megkülönböztető képessége a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében azt jelenti, hogy a megjelölés lehetővé teszi a védjegybejelentésben szereplő terméknek és/vagy szolgáltatásnak egy meghatározott vállalkozástól származóként történő azonosítását, és ezáltal a szóban forgó terméknek más vállalkozások termékeitől való megkülönböztetését (a C-468/01 P C-472/01 P. sz. egyesített ügyekben 2001. április 29-én hozott ítélet 32. pontja; a C-64/02 P. sz. ügyben 2004. október 21-én hozott ítélet 42. pontja; a C-304/06 P. sz. ügyben 2008. május 8-án hozott ítélet 66. pontja; és az Audi kontra BPHH ügy 33. pontja). Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen megkülönböztető képesség kizárólag egyrészt a védjegybejelentésben szereplő árukra vagy szolgáltatásokra, másrészt arra hivatkozva értékelhető, hogy a szóban forgó megjelölést az érintett vásárlóközönség hogyan észleli (a C-468/01 P C-472/01 P. sz. egyesített ügyekben 2001. április 29-én hozott ítélet 33. pontja; a C-304/06 P. sz. ügyben 2008. május 8-án hozott ítélet 67. pontja; és az Audi kontra BPHH ügyben hozott ítélet 34. pontja) (a T-293/10. sz. Colour per se -ügyben 2012. június 14-én hozott ítélet, a C-311/11 P. sz. Wir machen das Besondere einfach -ügyben 2012. július 12-én hozott ítélet 23. pontja). Bár általánosan elfogadott, hogy minimális fokú megkülönböztető képesség elegendő, azt is figyelembe kell venni, hogy ahhoz, hogy egy közösségi védjegy alkalmas legyen a megkülönböztetésre, a védjegynek az Európai Unió egészére nézve alkalmasnak kell lennie a megkülönböztetésre. 13. oldal

Az Európai Bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint a szóvédjegy, amely a KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozóan leíró jelleggel rendelkezik, a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében ezen áruk és szolgáltatások vonatkozásában ebből adódóan szükségszerűen nem alkalmas a megkülönböztetésre (lásd a T-190/05. sz. TWIST & POUR -ügyben 2007. június 12- én hozott ítélet 39. pontját). Hasonlóképpen, még abban az esetben is, ha egy adott megnevezés az érintett áruk és szolgáltatások tekintetében nem egyértelműen leíró jellegű, így a KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján kifogás nem emelhető, a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján továbbra is kifogásolható azon az alapon, hogy az érintett vásárlóközönség csak az áruk és/vagy szolgáltatások jellegére vonatkozó információkat észleli, a származásuk megjelölését nem. Ez történt a medi megnevezés esetében is, amely a Törvényszék szerint az érintett vásárlóközönségnek kizárólag az áruk orvosi vagy gyógyászati rendeltetéséről vagy azoknak az egészségügyi területre vonatkozó általános hivatkozásáról nyújtott tájékoztatást (a T-470/09. sz. Medi -ügyben 2012. július 12-én hozott ítélet 22. pontja). A KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján történő kifogás alkalmazható azokban az esetekben is, amelyekben az alkalmazott szószerkezet, bár nyelvtani szempontból helytelen, a reklámnyelvezetben és a szóban forgó kereskedelmi feltételek között általánosnak tekinthető. Ez történt az ECO PRO szóösszetétel esetében, amelyben a PRO magasztaló elemet az ECO leíró elem mögé helyezték, és amelyet az érintett vásárlóközönség olyan jelzésként értelmezhetne, mintha a megnevezett árukat ökológiai szakembereknek szánták volna, vagy mintha azok támogatnák az ökológiát (a T-145/12. sz. ECO PRO -ügyben 2013. április 25-én hozott ítélet 29 32. pontja). 2.2.2. Szóelemek A szavak nem alkalmasak a megkülönböztetésre vagy egy összetett megjelölésnek nem kölcsönöznek megkülönböztető képességet, ha azokat olyan gyakran használják, hogy elveszítették az áruk és szolgáltatások megkülönböztetésére való képességüket. A következő megnevezések önállóan vagy más nem lajstromozható elemekkel együtt e rendelkezés alapján nem lajstromozhatók. Az áruk és szolgáltatások csupán egy meghatározott pozitív vagy vonzó tulajdonságát vagy funkcióját megjelölő megnevezéseket el kell utasítani, ha a védjegybejelentésben önállóan vagy a következő leíró jellegű megnevezésekkel együttesen állnak: ECO az ökológiai jelöléseként (a T-328/11. sz. EcoPerfect -ügyben 2012. április 24-én hozott ítélet 25. pontja és a T-625/11. sz. ecodoor -ügyben 2013. január 15-én hozott ítélet 21. pontja); MEDI az orvosi kifejezésre való hivatkozásként (a T-470/09. sz. medi -ügyben 2012. július 12-én hozott ítélet); MULTI a sok, számos, egynél több kifejezésre való hivatkozásként (az R 99/1999-1. sz. MULTI 2 n 1 -ügyben 1999. július 21-én hozott határozat; az R 904/2004-2. sz. MULTI -ügyben 2005. november 17-én hozott határozat); 14. oldal

MINI a nagyon kicsi vagy apró jelöléseként (az R 62/1999-2. sz. MINIRISC - ügyben 1999. december 17-én hozott határozat); Premium/PREMIUM a legjobb minőség kifejezésre való hivatkozásként (a T-60/11. sz ügyben 2012. május 22-én hozott ítélet 46 49., 56. és 58. pontja; és a T-582/11. sz. és a T-583/11. sz. PREMIUM L, PREMIUM XL egyesített ügyekben 2013. január 17-én hozott ítélet 26. pontja); PLUS, a további, extra, kiváló minőségű, jellegében kiváló jelöléseként (az R 329/1999-1. sz. PLATINUM PLUS -ügyben 1999. december 15-én hozott határozat); ULTRA 1 a rendkívül, rendkívüli jelöléseként (az R 333/2002-1. sz. ULTRAFLEX -ügyben 2002. december 9-én hozott határozat); UNIVERSAL azokra az árukra való hivatkozásként, amelyek általános használatra szolgálnak (a T-435/11. sz. UniversalPHOLED -ügyben 2012. május 2-án hozott ítélet 22. és 28. pontja). A felső szintű domain végződések, mint például a.com csak azt a helyet jelöli, ahol az információ az interneten elérhető, és így a leíró jellegű vagy egyébként kifogásolható védjegyet nem teszi lajstromozhatóvá. Ezért a www.books.com a nyomtatott anyagok esetében éppúgy kifogásolható, mint az önállóan álló books. A Törvényszék ezt a T-338/11. sz. "photos.com -ügyben 2012. november 21-én hozott ítéletének 22. pontjában megerősítette, amelyben megállapította, hogy a ".com elem egy technikai és generikus elem, amelynek használatára a kereskedelmi internetes oldal címének szokásos struktúrájában van szükség. Ezenkívül azt is jelezheti, hogy a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások az interneten keresztül megszerezhetők vagy ott megtekinthetők, vagy az internethez kapcsolódnak. Következésképpen a szóban forgó elemet az érintett áruk és szolgáltatások tekintetében megkülönböztetésre alkalmatlannak kell tekinteni. A vállalkozások társasági formájának rövidítése, mint például az Ltd., GmbH nem ad megkülönböztető jelleget a megjelölésnek. Hasonlóképpen, nem lajstromozhatók azok a megnevezések sem, amelyek arra utalnak, hogy az árukat és szolgáltatásokat az emberek egy csoportja bocsátja rendelkezésre, mint például vállalat, emberek (szervezetek esetében) Klub. Például a Kitchen Company a konyhák esetében nem lajstromozható. Más a helyzet, ha a megjelölés egésze nem pusztán az absztrakt módon meghatározott árukra és szolgáltatásokra vonatkozik, hanem egy különálló, azonosítható egység általános benyomását kelti. Például: a Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals, az International Trade Mark Association lajstromozható lenne. Az egyének neve a név gyakoriságától függetlenül alkalmas a megkülönböztetésre, még a leggyakoribb vezetéknevek, például a Smith vagy a García esetében is. Lásd a C-404/02. sz. Nichols -ügyben 2004. szeptember 16-án hozott ítélet 26. és 30. pontját. Ugyanez érvényes a közismert személyek, többek között az államfők nevére is. 1 2010. június 23-án módosított. 15. oldal

2.2.3. Könyvcímek Kizárólag egy híres történet vagy könyv címéből álló védjegyek azokkal az árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyeknek tárgya a szóban forgó történet, a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján elképzelhető, hogy nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel. Ennek oka, hogy bizonyos történetek (vagy azok címe) olyan régiek és annyira ismertek, hogy azok beépültek a nyelvbe és az adott történeten kívül nem hordoznak más jelentést. Például a Pán Péter, a Hamupipőke vagy az Iliász tökéletesen alkalmasak arra, hogy megkülönböztető képességgel rendelkező védjegyek legyenek (például) festék, ruha vagy ceruzák esetében. Könyvek vagy filmek esetében (például) azonban nem játszhatnak megkülönböztető szerepet, mert a fogyasztók egyszerűen azt gondolják, hogy ezek az áruk Pán Péter vagy Hamupipőke történetére vonatkoznak, mivel ez az érintett megnevezések egyetlen jelentése. Ezekben az esetekben, ha a szóban forgó cím annyira híres, hogy az érintett vásárlóközönség valóban jól ismeri, és ha a védjegy az árukkal/szolgáltatásokkal összefüggésben úgy észlelhető, mint egy híres történet vagy könyv címe, kifogást kell emelni. Ebben a tekintetben a megkülönböztető képesség hiánya abban az esetben állapítható meg nagyobb valószínűséggel, ha kimutatható, hogy a történet nagy példányszámban jelent meg, és/vagy széles körű közönséget elérő, számos televíziós, színházi és filmadaptációt készítettek belőle. A szóban forgó védjegy jellegétől függően a nyomtatott anyagokkal, filmekkel, hang- és filmfelvételekkel, színdarabokkal és bemutatókkal (ez a lista nem teljes körű) kapcsolatban kifogás emelhető. 2.2.4. Színek Ez a szakasz a színekkel vagy színkombinációkkal ( szín per se ) foglalkozik. Ha a védjegybejelentésben színek vagy színkombinációk szerepelnek, a megfelelő szabványos vizsgálat értékeli, hogy azok rendelkeznek-e megkülönböztető képességgel, ha az árukon vagy azok csomagolásán alkalmazzák, vagy ha a szolgáltatások nyújtásával összefüggésben használják azokat. A védjegy elutasítására elegendő ok, ha a fenti helyzetek bármelyike szerint a védjegy nem alkalmas a megkülönböztetésre. A színkombinációk esetében a megkülönböztető képesség vizsgálatának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a benyújtás szerinti színkombináció az árukon vagy azok csomagolásán, vagy a szolgáltatások reklámvagy promóciós anyagán jelenik meg. 2.2.4.1. Önálló színek A Bíróság megállapítása szerint nem jellemző a fogyasztók szokásaira, hogy grafikus vagy szóelemek hiányában színük vagy csomagolásuk színe alapján alakítanak ki feltételezéseket az áruk származásával kapcsolatban, mivel a színeket önmagukban a jelenlegi kereskedelmi gyakorlatban rendszerint nem használják azonosításra (a C-104/01. sz. Libertel -ügyben 2003. május 6-án hozott ítélet). Önmagában a szín rendszerint nem alkalmas arra, hogy megkülönböztesse egy adott vállalat áruit (az ítélet 65. pontja). Ezért az önálló színek az áruk és szolgáltatások esetében néhány igen sajátos körülmény kivételével megkülönböztetésre nem alkalmasak. 16. oldal

Ezen igen sajátos körülmények esetében a bejelentőnek igazolnia kell, hogy a védjegy az érintett árukkal összefüggésben teljes mértékben szokatlan vagy meglepő. Ezek az esetek rendkívül ritkák, például a tej esetében a fekete szín. Az elutasításhoz nem szükséges az alábbi 2.2.4.2. pontban felsorolt tényezők valamelyikének a fennállása, ha azonban erről van szó, azt az elutasítás alátámasztására szolgáló további érvként kell felhasználni. Ha egy önálló színről megállapítják, hogy azt az érintett szektorban általánosan és/vagy dekorációs vagy funkcionális célból használják, a színt el kell utasítani. A Törvényszék szerint a közérdek az önálló szín kisajátításának megakadályozása, függetlenül attól, hogy az érintett érdekeltségi terület egy igen sajátos piaci szegmenset érint-e (a T-97/08. sz. Shade of orange -ügyben 2010. szeptember 13-án hozott ítélet 44 47. pontja). 2.2.4.2. Színkombinációk Amennyiben a védjegybejelentésben önmagukban vett (per se) színek szerepelnek, a jogosultság terjedelmének meghatározása érdekében a benyújtott grafikus ábrázolásnak ezeket a színeket térben kell ábrázolnia ( azt kapod, amit látsz ). A grafikus ábrázolásnak pontosan meg kell jelölnie a különböző színek arányát és helyzetét, ezáltal szisztematikus elrendezésben, előre meghatározott módon és állandó jelleggel kell egymáshoz rendelnie a kérdéses színeket (a C-49/02. sz. Blue and yellow -ügyben 2004. június 24-én hozott ítélet 33. pontja és a T-293/10. sz. Colour per se -ügyben 2012. június 14-én hozott ítélet 50. pontja). Például a piros szín felett egy kis sárga színű csíkot tartalmazó megjelölés különbözik az ugyanilyen arányban megjelenített piros és sárga színtől, amelyen a piros szín a bal oldalon található. Az absztrakt módon megjelölt védjegybejelentés, különösen a két szín minden lehetséges kombinációban vagy bármilyen arányban nem engedélyezhető, és a KVR 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti kifogást eredményez (az R 730/2001-4. sz. GELB/BLAU/ROT -ügyben 2004. július 27-én hozott határozat 34. pontja). Ezt meg kell különböztetni annak előírásától, hogy a színkombináció hogyan jelenhet meg a terméken, amely nem szükséges, mivel a lényeg a lajstromozás tárgya, nem pedig az a mód, ahogy az a terméken használható. Színkombináció esetében az elutasítás csak konkrét tényeken vagy érveken alapulhat, és abban az esetben, ha ezeket a konkrét kizáró okokat nem határozzák meg, a védjegyet el kell fogadni. Ha a két szín egyike a termék megszokott színe vagy a termék természetes színe, azaz a termék megszokott vagy természetes színéhez hozzáadnak egy színt, a kifogást ugyanolyan módon kell alkalmazni, mintha csak egy szín lenne. Például: a szürke a kerti szerszámok nyelének szokásos színe, a fehér pedig a mosótabletták természetes színe. Ezért azt a mosótablettát, amely fehér, és egy másik piros színű réteg kapcsolódik hozzá, olyan esetnek kell tekinteni, amely szín hozzáadásával jár. Két szín kombinációját azonban többek között a következő esetekben el kell utasítani: Számos esetben a szín csupán az áruk díszítő eleme vagy a fogyasztó igényének felel meg (pl. az autók vagy a pólók színe), az érintett színek számától függetlenül. A szín az áruk jellegéhez tartozik (pl. festékek esetében). 17. oldal

A szín lehet technikai szempontból funkcionális (pl. a piros szín a tűzoltó készülékek esetében, az elektromos vezetékeknél használt különböző színek). A szín lehet szokásos vagy általános (pl. ismételten a piros a tűzoltó készülékek esetében, a sárga a postai szolgáltatások esetében). A szín jelezheti az áruk egy konkrét tulajdonságát, például ízét (sárga a citrom íz esetében, rózsaszín a földieper íz esetében). A színkombinációt abban az esetben is el kell utasítani, ha a színkombináció már megtalálható a piacon, különösen abban az esetben, ha azt számos különböző versenytárs használja (pl. sikerült kimutatnunk, hogy a piros és a sárga szín kombinációját különböző vállalatok sörös- és üdítőitalos dobozokon használják). Ezekben az esetekben a védjeggyel szemben kifogást kell emelni, de gondosan elemezni kell az érintett árukat és szolgáltatásokat és azok piaci helyzetét. A szolgáltatásokat megjelölő színvédjegyek megkülönböztető képességének értékelési feltételei nem térhetnek el az árukat megjelölő színvédjegyekre vonatkozó vizsgálati feltételektől (amint azt a Törvényszék a T-404/09. sz. GREY-RED -ügyben 2010. november 12-én hozott ítéletében említi). Ebben az esetben a védjegybejelentésben szereplő színkombinációról a Törvényszék megállapította, hogy a lényeges vásárlóközönség szempontjából érzékelhető módon nem különbözik az érintett szolgáltatások esetében általában használt színektől. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a védjegybejelentésben szereplő színkombináció nagyon közel áll a vasúti kereszteződésekben és a vasúti közlekedéssel társított jelzőtábláknál használt fehér/piros" színkombinációhoz, és hogy a megjelölést egészében véve az érintett vásárlóközönség funkcionális vagy díszítő elemként, nem pedig a szolgáltatások kereskedelmi származásának jelöléseként érzékelné. Minél több színről van szó, a különböző színeknek és az azok sorrendjének megjegyzésével kapcsolatos nehézség miatt a megkülönböztető képesség annál valószínűtlenebb. A színek megnevezéséhez lásd a 2.3.2.9. pontot. 2.2.5. Önálló betűk 2 2.2.5.1. Általános megfontolások A Törvényszék a C-265/09 P. sz. (α ábra) ügyben 2010. szeptember 9-én hozott ítéletében úgy döntött, hogy a szabványos írásjelekkel megjelenített, grafikai módosítások nélküli, egyetlen betűből álló védjegyek esetében az ezen árukat és szolgáltatásokat érintő, tényeken alapuló vizsgálat keretében értékelni kell, hogy a szóban forgó megjelölés alkalmas-e a különböző áruk és szolgáltatások megkülönböztetésére (az ítélet 39. pontja). A Törvényszék emlékeztetett arra, hogy a KVR 4. cikke szerint a betűk azon megjelöléstípusok közé tartoznak, amelyek közösségi védjegyoltalom tárgyai lehetnek 2 Ez a rész a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti önálló betűkkel foglalkozik. A 7. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti önálló betűk esetében lásd a 2.3.2.8. pontot. 18. oldal

azzal a feltétellel, hogy alkalmasak arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessék más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól (az ítélet 28. pontja), és hangsúlyozta, hogy egy megjelölés védjegyként történő lajstromozásához nincs szükség a bejelentő meghatározott fokú nyelvi vagy művészi kreativitására vagy ötletességére. A Törvényszék, miközben elismeri, hogy figyelembe kell venni azokat a nehézségeket, amelyek bizonyos védjegytípusok megkülönböztető képességének megállapítása során e védjegyek jellegéből adódóan felmerülnek, és hogy a megkülönböztető képesség bizonyítása nehezebbnek bizonyulhat az egyetlen betűből álló védjegyek esetében, mint más szóvédjegyek esetében (az ítélet 39. pontja), egyértelműen megállapítja, hogy ezek a körülmények nem indokolják az ítélkezési gyakorlat által értelmezett megkülönböztető képesség feltételének alkalmazását kiegészítő, vagy attól eltérő különös feltételek előírását (az ítélet 33 39. pontja). A bizonyítási teher tekintetében a Törvényszék megállapította, hogy a feltétlen kizáró okok vizsgálatánál a Hivatalnak a KVR 76. cikkének (1) bekezdése alapján hivatalból meg kell vizsgálnia azokat a releváns tényeket, amelyek alapján a KVR 7. cikkének (1) bekezdése szerint kifogást emelt, és e követelményt nem lehet a közösségi védjegy bejelentőjének sérelmére sem relativizálni, sem visszavonni (55 58. pont). Ezért a Hivatalnak indoklással alátámasztott magyarázatot kell adnia arra, hogy a szabványos írásjelekkel megjelenített, egyetlen betűből álló védjegy miért nem alkalmas a megkülönböztetésre. Ezért az eset konkrét körülményei alapján alapos vizsgálatot kell végezni annak értékelésére, hogy az egyetlen, szabványos írásjelekkel megjelenített betű az érintett áruk/szolgáltatások esetében szolgálhat-e védjegyként. A tényeken alapuló értékelés szükségessége azt jelenti, hogy nem lehet feltevésekre hagyatkozni (például arra, hogy a fogyasztók általában nem szoktak hozzá, hogy egyetlen betűt védjegynek tekintsenek). Következésképpen az egyetlen betűből álló védjegyek vizsgálatakor, tekintettel a betűk korlátozott számára, kerülni kell az általános, megalapozatlan - például a megjelölések rendelkezésre állásával kapcsolatos - indokokat. A Hivatal tényeken alapuló értékeléssel köteles megállapítani, hogy a védjegybejelentésben szereplő védjegy miért kifogásolható. Egyértelmű tehát, hogy az egyetlen betűből álló védjegyek vizsgálatának alaposnak és következetesnek kell lennie, és hogy minden egyes esetben gondosan meg kell vizsgálni, hogy egy adott betű az érintett áruk és/vagy szolgáltatások tekintetében megkülönböztetésre alkalmasnak tekinthető-e. 2.2.5.2. Példák Műszaki - például számítógépekkel, gépekkel, motorokkal és szerszámokkal kapcsolatos - területeken például nagyobb a valószínűsége, hogy egyetlen betűt a származás megjelölése helyett technikai, modellre vagy katalógusra való hivatkozásként észlelnek, bár adott esetben ezt tényeken alapuló értékeléssel kell megállapítani. Az előzetes vizsgálat eredményétől függően a szabványos írásjelekkel megjelenített, egyetlen betűből álló védjegy a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján kifogásolható lehet azon az alapon, hogy az érintett áruk és/vagy szolgáltatások, vagy azok egy része tekintetében nem alkalmas a megkülönböztetésre. 19. oldal