K I Á L T S Mit Kiáltsak? Minden test fő és minden szépsége mint a mezı virága! Megszáradt a fő, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad. Az İskeresztyén Apostoli Egyház Lapja 2005/6 Bibliai jellemképek Saul, az elsı király. 8.r. 1Sám 17.r. A filiszteusok ismét harcot indítottak Izrael magatok közül egy embert, hogy ellen. Nem nyugodtak bele a vereségbe. megvívjon velem. Ha legyız engem és Felvonultatták seregeiket egy hegyre. megöl, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de Izrael seregei is csatarendbe álltak ha én gyızöm le, ti lesztek a mi szemben egy másik hegyen. Közöttük egy szolgáink. Mivel Izrael harcosai, de a völgy terült el, Élá-völgye. Régi szokás királyuk, Saul sem gondolt Istenre, ezért volt a keleti népeknél, hogy párviadalra megijedtek és félni kezdtek. Saul és a nép hívták ki egymást az ellenfelek. Vagy egyegy is elfelejtette már, hogy Isten hányszor csoport állt szemben egymással, vagy megsegítette ıket a harcban és eszükben egy-egy harcos. Amelyik fél katonája sem volt İt hívni és tıle tanácsot kérni. A gyızött, annak szolgáltak a vesztes fél nagytermető Saul sem volt bátrabb, mint az katonái és népe. Ilyenkor a seregek csak átlagember katonái. Amikor Náhás ellen nézték a viadalt, a bajnokok pedig gyızött, akkor Isten Lelke bátorította, megmutatták vitézségüket. A régmúltban lelkesítette. Most eltávozott tıle Isten nem uralkodott még annyira a győlölet, Lelke és ezzel vége volt Saul bátor mint ma. Inkább a virtus, a bátorság, a vitézségének és lelkesedésének is. vitézség megmutatása... Így történt ez Negyven napig állt ki a filiszteus Góliát alkalommal is: a filiszteusok táborából reggel és este a két tábor közé és elılépett egy óriás termető, talpig páncélba szidalmazta az izraelitákat. A félelem és a öltözött, fegyveres harcos. A három méter gyávaság eluralkodott Izrael táborában, és magas óriás Gátból származott, és Góliát senki sem mert kiállni az óriás ellen, pedig volt a neve. Óriás mérető és súlyú Istent és népét becsmérelte az óriás fegyverei voltak; pajzsát egy ember cipelte filiszteus... Isai elküldi legkisebb fiát, elıtte. Bármilyen erıs testő volt is ez az Dávidot a csatába, vigyen ételt a három óriás, de lelkileg igen elbizakodott volt és harcoló testvérének és az ezredesnek. aljas indulatokkal, érzelmekkel volt tele. Aztán, tudja meg, hogy vannak. Ez nem Ócsárolta, gyalázta Izrael seregeit és volt véletlen, mert Isten indította erre az Istenét. Olyan biztos volt a gyızelmében, apát. Isten tervébe bele volt építve. hogy bátran kijelentette: Válasszatok ki 1
Amikor a harcolókhoz ér Dávid, éppen csatarendbe sorakoznak a katonák és a filiszteus Góliát a negyvenedik napon is kiáll és szidalmazza, gúnyolja Izrael seregeit. Amikor a szinte gyermek Dávid meghallja, lélekben felindul és a király engedélyével elindul az óriás ellen: Ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy szidalmazni meri az élı Isten seregeit? Saul elıször nem akarja engedni a fiatal fiút, aztán saját páncéljába öltözteti, de Dávid nem tud benne járni, ezért leveti. Kezében bottal, parittyával, tarisznyájában öt sima kövecskével régi fegyvereivel elindul Góliát ellen. Istenben bízik, aki sokszor segített neki a vadállatok legyızésében és ez az istentelen, pogány, rosszlelkő filiszteus sem különb ellenség, mint egy vadállat. Testvérek! Fel tudunk-e mi így indulni Isten ügyéért? Ki merünk-e állni Isten ellenségeivel szemben és bízunk-e abban, hogy miénk a gyızelem, mert Isten velünk van? Isten ügye mindig gyıztes ügy, még akkor is, ha látszólag vereségesnek tőnik. Nem csak Dávid volt gyıztes hıs, hanem az Úr Jézus is, aki engedte magát a keresztre feszíteni! Így szerezte meg üdvösségünket... Dávid nem csalódott: Isten megsegítette ıt, és a parittyával elhajított kövecske Góliát halántékába fúródott. Aztán saját kardjával vágta le a fejét Dávid. Beigazolódott, hogy nem erıvel és nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel. Ez Isten országának a törvénye: Isten megszégyeníti az erıset, a hatalmasat a kicsivel, a gyengével. Az én erım erıtlenség által végeztetik el. Merünk ilyen kicsinyek és gyengék lenni, akik egyedül Istenben bíznak? Még akkor is, ha lekicsinyelnek, megvetnek és kigúnyolnak minket az erısek? Mint Góliát Dávidot? Mi nem a magunk harcait vívjuk, hanem Istenét, ha engedelmeskedünk Neki és az İ ügyét fontosnak tartjuk. Ha a Seregek Istenének nevével indulunk a harcokba, mint Dávid, akkor biztos a gyızelem, Isten odaáll a gyenge ember mellé... Dávid Istenért akart harcolni és azt akarta, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene. Meg is tudták a pogány népek és Izrael népe is, hogy Isten ura a harcoknak, a háborúknak is. Annak adja a gyızelmet, akinek akarja! Isten irányította és erısítette meg Dávid célzó kezét, mert Isten dicsısége és a két tábor további sorsa függött a harc kimenetelétıl. Az óriás bajnok halála után az ellenség megfutamodott. Izrael pedig felbátorodott és egészen hazájukig őzte a filiszteusokat. Dávid hıstette után elismert vitéz lett a táborban. Saul csodálkozva és érdeklıdéssel nézte ezt a bátor fiút, s bár korábban már találkozott vele, most mégis származása felıl érdeklıdik. S míg beszélgetnek, a király fia, Jonathán, úgy megszereti a szép tekintető, bátor fiút, hogy a Biblia legszebb barátsága alakul ki kettıjük között. Jonathán úgy megszerette Dávidot, mint a saját lelkét, de Dávid is ugyanezt érezte a szívében Jonathán iránt. Lélekben eggyé lettek. A beteg királyra hatással lehetett fia magatartása és valószínő ezért emeli tiszti rangra Dávidot a seregben, bár még nagyon fiatal volt. Saul nem engedte többé haza Dávidot. Isten útjai csodálatosak, ahogyan egyengeti az övéinek, választott szolgáinak az életútját. Hidd el, testvérem, a tiédet és az enyémet is İ egyengeti és alakítja. Legyen ez vigasztaló és bátorító a számunkra. Pozsgai József 2
Izrael fiai fogságban voltak. Amikor már nagyon megnövekedett a nyomorúság, akkor eszükbe jutott az Úr, és imádkoztak. Istenhez fordultak, és az Ige azt írja, hogy İ meghallgatta ıket. Azt mondta az Úr: Láttam az én népemnek nyomorúságát, alá is szállok és megszabadítom ıket! Olyan csodálatos Istennek a munkája!... Másnap eltőntek az egyiptomiak, mindenütt virágok nyíltak, Kánaán lett körülöttük csoda! Ez történt? Ugye, tudjátok, hogy nem! Nem történt semmi Nem baj, majd holnap! Aludtak rá egyet. S mi történt másnap? Semmi. Isten népe, érdemes imádkozni? Hát nem történik semmi! Elmondod imádságod az Úrnak, talán egy bőn, talán egy probléma van a szívedben, és nem történt semmi. Eltelik hosszú idı, és semmi nem történik. Az Ige azt írja, hogy Istennek gondja van az ı népére. Akkor miért nem történnek meg a dolgok azonnal? Az Úr meghallgatta imádságukat, elhatározta, hogy megszabadítja népét, jó idı eltelik, és nincs Kánaán, ugyanott vannak a fogságban, sıt egyre rosszabb lesz a helyzet. Valóban nem történik semmi? Mi már látjuk, hogy mi történt, de a saját életünkre gondoljunk! Imádkoztunk hittel, az Úrra tettünk valakit vagy valamit, kértünk az Úrtól, de semmi eredménye. Elfelejtjük, hogy az Úr nem úgy dolgozik, mint az emberek sokszor, nem nagy csinnadrattával történnek a dolgok! İ nem kiált, nem lármáz és nem hallatja szavát az utcán! Az Úr útjai nem olyanok, mint a mi útjaink. Ha egyszer az Úr kezébe letettél valamit, és úgy érzed, hogy az Úr elfogadta tıled és meghallgatott téged, akkor várni kell! Elfeledkezett az Úr rólunk, nem gondol ránk Isten. gondoljuk néha. Mi nem Szabadulás Egyiptomból 3 látjuk azt, hogy a felszín alatt egy emberben mennyi minden lejátszódik. És kétségbe esünk: Uram, mikor? Ígérted, mondtad, érzem, hogy meghallgattál. Miért nem most? A ti útaitok nem az én útaim! mondja az Úr. Az én gondolataim nem a ti gondolataitok! Azt gondoljuk, hogy az Úr lassan dolgozik. İ nem lassú, hanem alapos! Ha Isten elkezd egy ember életében munkálkodni, lehet, hogy lassan megy minden, de ott el lesz végezve a munka! Tudjátok, a mag is el van vetve, de abból nem lesz már holnap fa! Ma is van hintve az Ige magja, és az Úr adja a növekedést, de a mélyben történik az elıször! A felszín alatt, amit ti nem láttok! Az Úr már készíti a szabadítást, Mózes is kész van. Az Úr már intézi az ügyeket. Megkeményíti a fáraó szívét, hogy ne fogadjon szót. Hogy van ez? Az Úr egyfelıl megígéri, hogy szabadít, másrészt viszont akadályokat állít? Gondolkodtatok már azon, miért látszik sokszor úgy, mintha visszafelé haladna a dolog? Egy-egy reménysugár felcsillan valakinek az élete fölött, egyik szerettünk fölött: Na, most talán elindul a lelki életben, most talán lesz valami! Holnap meg kiderül, hogy még rosszabb a helyzet. Minden megy tovább. Eltelik sok idı, történik sok minden, amit Izrael nem lát. İ csak azt tudja, milyen sanyarú lett a sorsa, és nem látja, mennyi minden történik az ı érdekében. Ahogy te sem látod, Isten népe. Azt sem látod, hogy az Úr angyalai tábort járnak körülötted, és hadakoznak érted, hogy kiszabadítsanak! Azt sem látod, hogy milyen harc megy teérted és énértem a szellemvilágban naponta! Mert ezt nem érzékeljük. De az angyalok ott vannak, és nem is tudjuk, hogy pont most nem történt
meg velünk valami katasztrófa, mert az Úr angyala ott volt. Eszembe jut az én fiam. Régen volt már az imaházban. Imádkoztam érte, és úgy éreztem, hogy az Úr meghallgatott. Mindig szoktam neki beszélni az Úr dolgairól, aminek látszólag nincsen semmi eredménye. Nemrégiben kaptam tıle egy levélkét: Apa, szeretném az életemet rendbe tenni! És még mindig nem történt semmi. De én már látom, hogy a felszín alatt az Úr dolgozik. Testvérek, ne látványos dolgokra várjatok! Ha egyszer az Úrra bíztuk életünket, akkor várjunk nyugalommal İrá! Hagyjunk mindent az İ kezében! Izrael helyzete egyre romlik. Megkeményíti Isten a fáraó szívét, és úgy látszik, hogy népe ellen fordítja. Megnehezíti munkájukat, mégegyszer annyit kell dolgozniuk, megnövekszik a nyomorúság. Talán valakiben megszületett a gondolat: Biztos, hogy van Isten? Talán meggyengültek hitükben. Az a szövetség, amit az atyáktól hallottak, az valóság lehet? Nem lehet, hogy ez egy ábránd, és az egyiptomi isten a valóságos isten? Mégiscsak ı gyız? Azt írja az Ige, hogy Isten megmutatja az ı hatalmát a fáraóban. Fáraó szíve keménysége révén tíz csapás éri Egyiptomot, mire végre elindulhat a nép a szabadság felé. Nagy örömmel mennek az úton a Vöröstenger felé. Velük vannak az állatok, az öregek, a gyerekek. Egyszer csak hallják, látják, hogy az egyiptomi sereg vágtat utánuk! Édesanyák, mit éreznétek? Kezetekben a gyermek, mögöttetek ott a félelmetes hadsereg, ami vágtat, hogy megöljön mindenkit. Nem félnétek? Édesapák, mit csinálnátok? Izrael népe tehetetlennek érzi magát. Elıttük a tenger, hátuk mögött az ellenség, nincs mit tenni. Mózes ellen fordulnak: Minek hoztál ki minket Egyiptomból? Nincs ott elég sír, hogy meghaltunk volna ott? Inkább maradtunk volna szolgák! Mi nem vagyunk így sokszor? Talán nem mennénk vissza a bőn Egyiptomába, de azt mondjuk, hogy: Elég volt, Uram, idáig! Nincs ebbıl kiút! Istennek nem csak az a terve, hogy megszabadítsa népét, hanem az is, hogy az İ nagyságát, dicsıségét lássa az egész világ. Az Úr hatalma pedig ott kezdıdik, ahol az ember lehetısége véget ér. Izrael népe Mózest vádolja. Az ember olyan, hogy ha valami nem jól mőködik, akkor mindig keres valakit, aki hibás. Elsı gondolata az, hogy ki az oka annak a helyzetnek. Pedig senki nem hibás, hanem az Úr így dolgozik. Nincs hibás. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Mint titkos bánya mélyében formálja terveit, és ha majd eljön az ideje, akkor napfényre hozza. Az Úr ad megoldást. Álljatok meg, maradjatok veszteg, majd az Úr hadakozik értetek! Nagy dolgot kell tenni: semmit nem kell csinálni. Tudjátok, milyen nagy dolog veszteg maradni? Nagy háborúság között csendben maradni, egy szót sem szólni tudjátok, milyen nehéz? Mózes azt mondta: Ne tégy semmit, nézd az Úr szabadítását! Bízzál az Úrban! Az édesapa kezében ott a gyermek, elıtte a tenger, mögötte a hadsereg, de mégse tegyen semmit. De van egy nagy probléma. Az Úr szavát nem látták, csak hallották, aztán vagy hittek, vagy nem, viszont akárhányszor hátrafordultak, mindig látták az egyiptombelieket. Akárhányszor hátrafordultak az Urat látták? Te hallod az Úr hangját? Azt a szelíd és csendes hangot? Ne tegyél semmit, maradj nyugodtan! Az Úr majd hadakozni fog, majd İ munkálkodik! Hátrafelé se 4
forogjál, minek? Nézel hátrafelé és egyre jobban félsz, egyre nyugtalanabb a szíved, mert látod az egyiptombelieket. De Isten olyan csodálatos! Menekül az İ népe a kicsinyekkel, öregekkel, mögötte az ellenség serege vágtat. És bár a nép csak a kisgyermek lépése szerint haladhatott, mégsem csökkent közöttük a távolság! Mért nem? Mert az Úr nem engedte! Nem mehettek közelebb, mint az Úr azt megengedte! Mintha Jóbnak élete jelenne meg elıttem. Azt mondja az Úr a Sátánnak: Kezedbe adom, próbáld meg ıt, de az életéhez semmi közöd! Csak annyit tehet veled a Sátán, amennyit az Úr megenged! Hiszed-e ezt? Az Úr angyala odamegy a két tábor közé. Akárhogy is küzdenek ellened, ha valamit az Úr nem enged meg, az nem fog megtörténni! És egyszer csak eljön a szabadulás! Szól az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a pálcád! És a víz kettévált, felállt, mint két fal, középen a szél utat szárított. Mekkora csoda! Megnyílt a menekülés útja, a nép száraz lábbal kelhetett át a tengeren! Csak egyet nem szabad elfelejtenünk! Nem Mózes cselekedett, hanem Isten! Mi sokszor úgy vagyunk, ha a Mózesek kinyújtják pálcájukat, és történik valami jó a gyülekezetben, megszabadul valaki a bőn fogságából, akkor a Mózeseket kezdjük isteníteni. Micsoda lelki munkások ezek, ó, de csodálatos! Micsoda prédikáció! Pedig nem történt más, csak a Szentlélek megérintette a szívet. Mennyi ebbıl Mózes érdeme? Ha valakit megszólított Isten Lelke, mennyi abból az emberek érdeme? Semmi! Az eszközök ugyanolyan nyomorult, nyavalyás, szegény emberek, mint mindenki más, egyformán bőnösök vagyunk. Érdeme csak Istennek van! İ az, aki eszközeit is nagy türelemmel formálja, míg alkalmasak lesznek a szolgálatra. De csak annyit tehetnek, amennyit az Úr megenged. Ne Mózestıl várjátok a probléma megoldását! A Mózesektıl azt várjátok, és azt joggal, hogy mondják az Úr szavát, hogy mit kell tenni. De arra figyeljetek oda! Szétválik a tenger, Izrael megy át rajta, de még mindig mögötte van az ellenség. Isten azt ígérte, hogy azokat az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem fogjátok látni! Tehát az ellenség el fog tőnni! Mikor? Majd amikor átmentek a tengeren, és a túlsó parton kiléptek. A te nyomodban meddig liheg az ellenség? Mindaddig üldöz, amíg majd átkelsz a tengeren, és a túlsó partra lépsz! Akkor a tenger újra összecsap, és ami mögötted van, el fog tőnni! Addig ott lesz a nyomodban az ellenség! Akkor is, ha Isten bármilyen csodát tesz, ha ketté is válik a tenger, akármi történik, mindig fogod látni az ellenséget, hogy ott van! Mindig fogod hallani az Úr hangját, ha Rá figyelsz! Mindig döntéseket fogsz hozni, hogy hátranézel, vagy a hangra figyelsz. Az Úr hangjára! Amíg itt a Földön élünk, addig a Sátán sem fog eltőnni, sem a szorongattatások! Vannak olyan dolgok, amik életünk utolsó pillanatáig ott lesznek. Lehet, hogy a Sátán angyala lesz ott, hogy éjjel-nappal gyötörjön téged! Isten megenged dolgokat, hogy el ne bizakodjál, nehogy túl jónak gondold magad. Egy-egy rossz tulajdonsággal vagy bőnnel életünk végéig küzdeni kell. Ott lesz a nyomodban, és úgy fogsz vele küzdeni, ahogy csak bírsz, hol gyızöl, hol veszítesz. Akkor fog eltőnni, amikor megérkezel! Kellenek az egyiptomi szorongatások? Ha nem lenne semmi üldözés, akkor nagyon jól éreznénk magunkat Egyiptomban! De ott nem szeretnek bennünket, mi ott 5
foglyok vagyunk. Nekünk a hazánk nem itt van. Néha van valaki, aki azt gondolja, kimegy a világba, mert a világiaknak sokkal könnyebb. Hiába mész el, Isten elıl, nem lehet elmenni! Egyre rosszabb a helyzet, egyre nagyobb a gyötrıdés. Egyre nehezebb a szolgaság igája, míg kiáltasz szabadulásért! Akkor az Úr cselekszik! Szeretteink megtérésén is hiába erıszakoskodunk. Ez olyan, mint amikor ül egy ember a sarokban számtalan kötéllel, bilinccsel gúzsba kötve, én meg odaállok elé: Szabadulj meg! Állj föl! Dobd le magadról a bilincseket! Mert az Úr Jézus és mondjuk az Igét. Nem ezt kell tennünk! Hanem szóljunk az Úr Jézusnak, akit úgy hívnak, hogy Szabadító: Istenem, kérlek, szabadítsd meg ıt! Majd akkor fel fog állni! Sokan követnek el hibát, nagy hibát. Amikor a láthatókra nézünk, és elfeledkezünk a láthatatlanokról. Az Úr eltervezte a szabadítást, mert kedvesek vagyunk elıtte. Egyrıl ne feledkezzetek meg: közelíteni a két tábor nem fog egymáshoz. Ha te nem hagyod el az Urat, ha ott maradsz, ahol a helyed van, akkor meg fog védeni! Jézus vére alatt védelem van! Máshol nincs! İ nem engedi, bármilyen gyenge, kicsi a népe, hogy a fáraó serege utolérje, és kárt tegyen! Az Úr ezt nem engedheti meg, önmagáért és azért, mert szeret! Küld ma is Mózeseket, akikre hallgatni kell. Ti ne hadakozzatok, hanem veszteg legyetek! Aki hallgatni tud az Úr szavára, az mind eléri a túlsó partot! Amikor majd Isten az utolsó gyermekét is kiviszi ebbıl a világból, akkor majd összecsapnak a habok. Addig állni fog a kegyelem ajtaja, és fal gyanánt a tenger. Utána össze fog dılni minden, de minket az már nem érint. Nekünk az Úr eljöveteléig kell kitartanunk! Aki addig kitart, az megszabadul! Szeretettel: Pásztor András Mert a te beszédedbıl ismertetel igaznak, és a te beszédedbıl ismertetel hamisnak. Mt 12:37. Mindnyájunkat érintı téma ez, hiszen nap mint nap beszélünk embertársainkkal, és gyakran fordul elı, hogy hibázunk, vétkezünk a beszédben. Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. (Jak 3:2) Úgy gondolom, nincs olyan ember, aki beszédben ne vétkezne. De nagyon fontos tudni, hogy hogyan nem szabad beszélnünk! Vannak e területen súlyos bőnök: Sok és meggondolatlan beszéd: láttál-e beszédeiben hirtelenkedı embert? A bolond felıl több reménység van, hogynem Milyen a beszédünk? 6 afelıl! (Péld 29:20.) Ebbe a hibába könnyen beleesik az ember, hogy hirtelen, meggondolatlanul beszél, majd késıbb megbánja, amit mondott, de már késı. Amit kimondott, az már elhangzott! Ezért írja az Ige: Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten elıtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen. (Préd 5:2) Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. (Jak 1:19.) A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes. (Péld 10:19.) Ne
engedd a te szádnak, hogy bőnre kötelezze testedet. (Préd 5:6.) Ha valaki Istentisztelınek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sıt megcsalja a maga szívét, annak az Istentisztelete hiábavaló. (Jak 1:26.) Tehát a mi nyelvünket nekünk kell megfékeznünk és megzaboláznunk, hogy ne szóljunk meggondolatlanul, és ne legyünk sokbeszédőek! Ha ez mégsem sikerül, kérjük mi is, ahogy Dávid: Tégy Uram závárt az én szájamra; ıriztessed az én ajkaim nyílását! (Zsolt 141:3) Esküdözés: Jézus így tanít: Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; Se a földre, mert az az ı lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa. Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé. Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon. (Máté 5:34-37.) Mi legyünk igazmondók, beszédünk hiteles legyen, hogy mindenki tudja, hogy amit úgy mondunk, az úgy is van, ne kelljen esküdnünk senkinek semmirıl, mert ez nem kedves Isten elıtt! Csúfolás: A kevély dölyfösnek csúfoló a neve (Péld 21:24.) Kik csúfolók, ı megcsúfolja azokat (Péld 3:34.) A csúfolás egy nagyon csúnya bőn. Aki ezt teszi, az embertársát lenézi, magát nála jobbnak tartja. Ha ennek a bőnös érzésének még hangot is ad, megalázza embertársát. Biztosan számíthat arra, hogy Isten is megalázza ıt. Szitkozódás, átkozódás: Remélhetıleg hívı ember nem esik ebbe a bőnbe, mert szinte biztos, hogy akkor az Úrral való kapcsolata már megromlott. Az ember szidalmazhatja embertársát és Istent is. Általában csúnya, gonosz szavak hangzanak el, és minden szó mögött dühös rosszindulat húzódik meg. Érdemes Bálám szavaira emlékezni: Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz? Jób így vallja: Nem engedtem, hogy vétkezzék az én szám ebben, hogy valakire átkot kértem volna. Zúgolódás: Aki pert kezd a Mindenhatóval, cáfolja meg, és aki az Istennel feddıdik, feleljen néki! (Jób 39:36.) Jaj annak, aki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! (Ésa 45:9.) Tudjuk, hogy Izrael népe mennyit zúgolódott a pusztában Isten ellen, azért az a nemzetség nem mehetett be az Ígéret földjére. Elıfordul, hogy mi is zúgolódni kezdünk, ha egy-egy próba vagy betegség, nyomorúság nehezedik ránk. Ilyenkor csendesedjünk el, és tegyük életünket azzal a biztos tudattal Isten kezébe, hogy azoknak, akik İt szeretik, minden javukra van. Még a nyomorúság is! Higgyük el, hogy a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja, a próbához a szükséges erıt! Káromlás: Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ı nevét hiába felveszi. (2Móz 20:7.) Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt (Ef 4:31.) Ez a bőn nagyon méltatlan Isten gyermekéhez és Istennek fájdalmára van. Hízelgés: A fondorlónak beszédei hízelkedık. (Péld 26:22) A ki nagy hangon áldja az ı barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki. (Péld 27:14.) Aki túlságosan dicsér és kíván szerencsét, képmutató az. Túlságos magasztalás fél gyalázás. Sokszor 7
tapasztaljuk azt, hogy ha valaki már bántóan áradozik, hátunk mögött szinte mindig gyaláz. Kerüljük a hízelgı embert, és persze a hízelgés bőnét! Rágalmazás: Van olyan, aki beszél hasonlókat a tırszúrásokhoz (Péld 12:17.) Sajnos, Isten népe között is mindig vannak olyan testvérek, akik mindig azon munkálkodnak, hogy másokat rossz hírbe keverjenek, gyalázatot hozzanak rá. Úgy tőnik, ez az életük fı öröme, ha bajba sodorhatnak másokat. Még a dicséretüktıl is fél az ember. Pedig Isten világosan tanít: Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. (Jak 4:11.) Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtıl. (Zsolt 34:13.) Mielıtt másokról mondanánk valamit, gondoljuk át, hogy mi nem cselekedtünk-e már hasonlót? Nem tudnánk-e segíteni inkább bőnbe jutott testvérünknek? Mert azzal, hogy bőnét nyilvánosan szétkürtöljük, inkább megöljük a lelkét! Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr. (3Móz 19:16.) Kárhoztatás: Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; (Lk 6:37.) Egy biztos, az ítélet nem a mi dolgunk! Hagyjuk azt az igazságosan ítélıre! İ majd megfizet mindenkinek cselekedetei szerint! Gondolatok az Imádságról Ezüstöt kérünk, de helyette Isten gyakran aranyat ad. Luther Márton A szolgálatnak micsoda lehetıségeit adta kezünkbe azzal, hogy imádságaink csodákat tehetnek! Napfényt vihetünk hideg, sötét helyekre. A remény világosságát gyújthatjuk meg a börtön Hazugság: Hazudni még tisztességes célból sem szabad! De ártó szándékkal olyat mondani, ami nem igaz, vagy nem úgy igaz, az nagy bőn! Ne hazudjatok egymás ellen (Kol 3:9.) Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, ki-ki az ı felebarátjával (Ef 4:25.) Hazugság az is, ha valaki csak az igazság egy részét mondja el. Hazugság az is, ha felnagyítva, kiegészítve, rájátszva mond valaki valamit más kárára! Beszédünkbıl pontosan látható, milyen emberek vagyunk. Egyik legfontosabb ismertetıjelünk. Mert a te beszédedbıl ismertetel igaznak, és a te beszédedbıl ismertetel hamisnak. (Mt 12:37.) Mert a szívnek teljességébıl szól az ı szája. (Lk 6:45.) Beszédünk elárulja, hogy mi van a szívünkben. Szeretet vagy győlölet? Áldás vagy átok? Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-e édest és keserőt (Jak 3:11.) Igyekezzünk arra, hogy Istenünk dicsıségére, és az İ segítségével a mi beszédünk kellemes legyen, sóval főszerezett. Áldást mondjunk, még arra is, aki átkot mond ránk! A mi beszédünk példa legyen mindenki számára! A mi erıs Istenünk segítsen meg, hogy beszédünk egyre jobban szolgálja az İ dicsıségét! Szeretettel: Horváth Gábor csüggesztı homályában, leoldhatjuk a láncot a foglyok tagjairól. Melegséget, a drága otthon légkörét vihetjük hideg, sötét helyekre. A szellemben gyengék mennyei erısítést kaphatnak, bárha a tenger túlsó partján dolgoznának is. Ilyen csodákkal felel Isten imádságunkra! J. H. Jowett 8
Hírek Kiskırösrıl 2005. április 10-én, gyülekezetünkben Duna-Tiszaközi kerületi délutánt tartottunk. A keceli testvérek szolgáltak, zene és énekkari szolgálatokat végeztek és a közös ifjúsággal dicsértük az Urat. Hegedős István testvér, kerületünk elöljárója köszöntötte a testvériséget a Jak 1:22. igével: Az igének ne csak hallgatói, hanem megtartói legyetek, megcsalván magatokat. Az igehirdetés szolgálatát az Angol Apostoli egyház elnöke, Warren Johnes testvérünk végezte, az ApCsel 4:13; 29; 31. igék alapján. A farizeusok és írástudók látták Péter és János bátorságát. Honnan kapták ezt a bátorságot? A bátorság jelentése: az eredeti görög szónak három jelentése van. 1. Folyékonyan tudtak beszélni. 2. Magabiztosságot jelent, nincs semmi félelem bennük. 3. Méltóságteljességet jelent, az a tulajdonság, ahogy egy ember ki tud állni az emberek elé. Honnan kapták ezt a bátorságot? (Nem fıiskolán nyerték) Szeretnétek ezt a méltóságot, ezt a magabiztosságot, és ezt a folyamatos beszédet? Ehhez öt kulcs, öt megoldás van ebben a történetben a bátorság elnyeréséhez. 1. Jézussal voltak. Olyanokká válunk, mint akivel együtt járunk, élünk. Ha idıt töltünk Jézussal, akkor úgy fogunk beszélni, élni mint Jézus. 2. Egy név használata által. A Názáretbeli Jézus Krisztus neve által. A névben hatalom van. Jézus Krisztus nevére minden térd meg fog hajolni, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. Fil 2:9; 10. 3. Az ı személyes bizonyságtételük Jézus Krisztusról. Mielıtt elküldték, megfenyegették ıket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben. Nem tehetjük, hogy ne beszéljünk Jézusról, amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. Ha bizonyságot teszünk, az emberek sok kérdést tesznek fel, és sok mindenre nem tudjuk a választ. De azt tudom, hogy bőnös voltam, de Jézus Krisztus megmentett engem. Bőneim voltak, de most örülök. Szánalmas voltam, de most békém van. 4. Bátorság onnan van, hogy egy gyülekezethez tartozunk. Fontos dolog valahová tartozni. Péter és János mögött egy gyülekezet állt. Akarunk bátorságot? Menjünk az imaórára! 5. Szentlélek által való betöltekezés. A bátorság forrása: Töltsetek idıt Jézussal. Használjátok az İ nevét Szerezzetek személyes megtapasztalást Jézusról Gyertek imaórára a gyülekezetbe Töltekezzetek be Szentlélekkel! Nagyon áldásos alkalom volt. Köszönjük Istennek és Testvéreinknek a szolgálatokat. Oroszi Gábor testvér Kegyelem Az ember ugyanúgy nem vehet magához tartalék kegyelmet, mint ahogy nem ehet eleget a következı hat hónapra, vagy nem szívhat egyszerre a tüdejébe egy hétre elegendı levegıt. Napról napra rá kell hagyatkoznunk Isten kegyelmének határtalan tárházára, mivel szükségünk van rá. Moody 9
Bibliaóra Kolossé levél VIII. Sorozatunkat a második rész 4-7 versekben foglalt Igék értelmezésével folytatjuk. Ezideig megismerhettük azt, hogy üdvösségük csak azoknak az embereknek lehet, akik Jézus Krisztusban vannak. A megtartásunkhoz Jézus személye a garancia. A Krisztus titkának az ismerete, a legértékesebb bölcsesség ami létezik e világon. Ennek ismerete nélkül az összes teológiai ismeret haszontalan. Akik Jézus Krisztusban vannak, azoknak nincsen semmiféle cselekvési pótlékra szükségük. A most következı igeversekben ezekrıl lesz szó. Tudniillik tudomást szerzett az apostol arról, hogy bizonyos emberek igyekeznek befolyásolni a gyülekezeteket azzal, hogy bizonyos ceremóniákat is szükséges gyakorolni annak érdekében, hogy Istennek kedvesek legyünk. Ezek a ceremóniák a törvényekben található egyes kitételekbıl valók voltak. Nem a teljes judaizmus tanával igyekeztek befolyásolni a gyülekezeteket, amint ez a galáciai gyülekezeteknél történt, hanem csak bizonyos ünnepek megtartására, bizonyos jeles napok figyelembe vétele. Bizonyos eledelektıl való tartózkodás, szentek tisztelete, tetetés-szerő alázatoskodások stb. Ezzel kapcsolatosan megjegyzem azt, hogy ezekhez hasonló ceremóniákat ma is gyakorolnak különbözı hitközösségekben. Így, a hitéletre nézve lényegtelen dolgok gyakorlása kerül elıtérbe, és emiatt a Fı, aki a Krisztus, bizonyos mértékig háttérbe szorul. Pál apostol az egész második fejezet terjedelmében ezen jelenségek ellen emel szót, és ebbıl néhány Igét kiemelve, részletesebben is foglalkozunk. Rovatvezető: Kun János A 4-5 versekben arról van szó, hogy ezekrıl éppen azért beszél az apostol, hogy a gyülekezet ne engedje meg magának, hogy valaki rászedje ıket hitetı beszéddel. Azt is írja az apostol, hogy ismeri a gyülekezet jó rendjét, és a Krisztusban vetett hitüknek az erısségét. Kár volna ha meghagynák magukat zavarni olyan dolgokkal, amelyek csak árnyékai a valóságnak. Ezért felhívja a figyelmüket a hatodik versben arra, hogy amiképpen vették a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjanak İbenne. Ez az igei kijelentés minden idıben, így most is nagyon aktuális arra, hogy jól odafigyeljünk rá. A gyülekezeti élet azt bizonyítja, hogy legtöbb esetben a Jézus Krisztusban való élet folyamata fordított rendben halad. Az az igeszerő lelkiélet-folyamat, ha a Jézusban hívıvé lett emberek az idı múlásával mindig elmélyedtebbé válnak az Úrban. Ha a lelki életük növekedése töretlenül halad a cél elérése felé. Ez a növekedési cél az érett férfiúi kor mértéke, ami a Krisztus teljességével ékeskedik. Ekkor már a hívı ember szilárdan áll a hitében. Nem hajlanak ide-oda aszerint, hogy milyen különbözı tanításokat hallanak vagy olvasnak. Nem befolyásolja ıket a világi emberek szokásai, a világi kívánságok és annak minden élvezetei. Azok csak a test hizlalására valók, és a lélek elsorvasztására. Akik a lelki érettségre már felnevekedtek, azok nem engednek a test kívánságainak és nem elégítik ki a hiúságra vágyó igényeiket. Ezen kifejezésemet muszáj helyesbíteni azért, mert akik a Krisztus teljességéig 10
nevekedtek, azoknak már nincsenek hiúságra vágyó igényeik. Most az igeszerő lelki élet folyamatáról írtam. De sajnos, ahogyan azt már fentebb szóvá tettem, nagyon sok hívı ember a lelki életében az ellenfolyamatnak enged szabad utat. Az idı múlásával kezdik a hívı emberek visszaszedni magukra azokat a régi dolgokat, amelyeket levetettek magukról, amikor elindultak a lelki élet útján. Lelki életüket nem a folyamatos elmélyedés jellemzi, hanem az, hogy a lelki életük folyamatosan mindig felületesebbé válik. Amiket régebben bőnnek tartottak, azok közül már sokat nem tartanak annak, és emiatt benne élnek. Ezt a visszás folyamatot sürgısen meg kell állítani! Mindenki vegye komolyan a szívére az alapigénk ezen mondását: Amiképpen vettétek a Krisztus Jézust az Urat, akképpen járjatok İbenne! Ahhoz, hogy İbenne tudjunk járni, elengedhetetlen feltétel, hogy Jézus Krisztusban MEGGYÖKEREZZÜNK. A hetedik versben ezt olvassuk: Meggyökerezvén és tovább épülvén İbenne, és megerısödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bıvölködvén abban hálaadással. A meggyökerezés fogalma egyrészt a STABIL HELYHEZ KÖTÉST jelenti. Azt a helyzetet, ahol a hívı embernek stabilnak kell lenni, a Szentírás úgy hívja, hogy Jézus Krisztusban. Az a hívı ember aki Jézusban meggyökerezett, lelki értelemben nem váltogatja a helyét. Ez azt jelenti, hogy nem lesz ismét világias életvitelő, és nem lesz ismételten testies magatartású. A meggyökerezés másik fogalma alatt azt kell érteni, hogy valamely növény ahová gyökerezve van, onnan szívja a növekedéséhez és a gyümölcsözéséhez a tápanyagokat. Ha Jézusban vagyunk meggyökerezve, akkor İbelıle kapjuk azt a lelki táplálékot, amely által növekedünk İbenne és gyümölcsözıre válik az életünk. Akkor tudunk megerısödni a hitben. Abban a hitben, amelyre tanítottak akkor, mikor hívıvé lettünk. Alapigénkben azt is olvassuk, hogy a hitünk olyan erıssé lesz, hogy abban bıvölködıek leszünk. Azoknak kik Jézusban valóban meggyökereztek, a lelkiéletükben nem a fordított folyamat fog beállani. Legyen mindnyájunk számára elengedhetetlenül fontos a Jézusban való meggyökerezés! A 8. versben arról van szó, hogy ne engedjük azt, hogy valaki is zsákmányra tegyen szert bennünk üres csalás által, amely emberek rendelései szerint és a világ elemi tanításai szerint és nem Krisztus szerint való. Megfigyelhetjük, hogy a hitközösségekben az egyházi törvények, dogmák és az egyházatyák rendelései a mérvadóak, és kevésbé, vagy egyáltalán nem az Isten Igéje. Nagyon kell vigyázni arra, hogy a mi közösségünkben ne az emberi meglátás, hanem mindenben az Isten Igéje legyen a mérvadó. Az efézusi levél 4:14-ben azt olvassuk, hogy a különbözı téves hitnézetek elterjedése az embereknek az álnokságából, ravaszságából és a csalásaiból adódnak. Az ilyen embereknek fogalmuk sincsen arról, hogy milyen a Jézus Krisztusban való életnek a gyakorlatisága. Az ı feladatuk a tudatukon kívől is az, hogy megtévesszék azokat a hívı embereket, akik még nem gyökereztek meg a Krisztusban. Nem a különbözı ceremóniák gyakorlása a lényeg, hanem a Krisztusban való létünk. Errıl tanúskodik a 9-10 versekben foglalt Igék kijelentése, melyekkel már elıbb bıvebben is foglalkoztunk: Jézusban lakozik az 11
istenségnek egész teljessége, és mi İbenne vagyunk beteljesedve. Figyeltük? BETELJESEDVE Hiány nélkül. A Jézusban élı emberekre nem vonatkozik az az ÓSZ-i Ige melyet már korábban is idéztem: Mérlegre tétettél és híjával találtattál. Jézusban nem lehet híjával találtatni! Akik İbenne vannak, a teljességben vannak. Az egyik énekünkben ez a mondat is áll: Nincs hiányom kebleden. İbenne a törvény betöltetett. A következı versekben azt olvassuk, hogy akik İbenne vannak, azok körül vannak metélkedve kéz nélküli körülmetélkedéssel. Azoknak a régi életük el van temetve és Jézussal együtt meg vannak elevenítve. Az İ halála által eltöröltetett a parancsolatokban ellenünk szóló kézírás. İbenne gyızelmet nyertünk. Jézusban nincsen szükség semmilyen pótcselekvésekre. Vigyázzunk, hogy senki tılünk ezt a gyızelmi pálmát el ne vegye! A törvénybıl fakadó rendelkezésekre azt mondja az Ige, hogy azt ne fogd meg, meg se kóstold, de még csak ne is illesd. Ezek bölcsességnek látszanak ugyan a maguk választotta istentiszteleteken, de nincsen benne semmi becsülni való. Ezek csak a test hizlalására válók. A valóság Krisztusban található meg. Ezért is említi Pál apostol többek között azt a törekvését, hogy Találtassam İbenne. Mi is erre törekedjünk, mert aki İbenne van, az a teljességben van. Ehhez pedig nincsen szükség semmilyen pótcselekvésre. Olimpiai játékok Senki tıletek a gyızelmi pálmát el ne vegye Kol 2:18. 1936-ban történt, az Olimpiai Játékokon, Berlinben. A német válogatott már sok érmet szerzett. A nık 4x100 méteres váltófutásában akkor minden német egy újabb aranyérmet remélt, hiszen a nıi váltó a verseny elıtti napon, idımérı edzésen, 46,4 másodperccel új világrekordot állított fel. Amikor az utolsó, döntı futásra került sor, a német nık ismét nagyon gyorsan az élre kerültek. Az elsı és a második váltásnál minden kifogástalanul sikerült. Azután már csak az utolsó száz métert kellett lefutni, és az már egészen világosan látszott, hogy ismét a németek fognak nyerni. A stadiont betöltı egyetlen kiáltás több mint százezer ember torkából harsant fel, akik széles körben ott ültek a lelátókon, és most felindultságukban mind felugrottak. Az utolsó váltásnál azonban az egyik futónı elejtette a stafétabotot. Ezzel elveszett a gyızelem, és a német nıi staféta kiesett a versenybıl. Lassan, nagyon lassan, az arcát a kezébe temetve ment a négy német futónı, az embertömeg pillantásától kísérve, sírva, át a zöld füvön, vissza a melegítıruhájukhoz. A nézık rettenetesen felindultak voltak. Már senki sem törıdött azzal, hogy tulajdonképpen ki is szerezte meg a gyızelmet. Mindenki csak az elejtett bot szerencsétlenségérıl beszélt. Mindenkinek a gondolatai annál a futónınél jártak, aki egyetlen pillanat figyelmetlenségével sportpályafutása diadalát játszotta el. Ez 1936-ban történt, és nem volt több egy sportversenynél. Mégis igen mélyen érintette a berlini olimpiai stadion több mint 100 000 nézıjét. De mi történt akkor, amikor az elsı ember a Földre érkezett? Isten a világ uralkodójának és a Föld királyának szánta ıt. Isten azt a nagy feladatot bízta rá, hogy uralkodjék a Föld 12
és minden teremtmény fölött. Isten azt a célt tőzte Ádám elé, hogy a teremtett világot és a teremtményeket az İiránta való teljes engedelmességben és tıle való teljes függıségben irányítsa. Az elsı embernek Isten által megbízott királyként kellett volna uralkodnia ebben a világban. Teljes hitben, függıségben kellett volna maradnia Istentıl. Isten a hit botját az ember kezébe adta. Ezt kellett volna az embernek elvinnie a célig. Engedelmesen meg kellett volna tartania a hit stafétabotját. Élete az engedelmesség futása volt, a hit harca, Istenhez, a Teremtıjéhez való ragaszkodás. Isten nem kívánt többet az embertıl, semmi többet! Hit ez volt a bot neve, amelyet az embernek el kellett volna vinnie a célhoz. Mivel elejtette, elveszítette a futást. Így elveszett az ember is. Tudjuk, hogyan folytatódott ennek a futásnak a története. Ádám elejtette a botot, az Istenbe vetett hit botját, az Istenbe vetett bizalom botját, és minden elveszett. Belépett a világba a bőn, az Istentıl való eltávolodás és a halál. Ettıl a katasztrófától kezdve Ádám minden utódja ki van szolgáltatva a mulandóságnak és a halálnak. A bőneset óta a világ egyetlen halottasház. De hála legyen Istennek, hogy ismerünk egyetlen Valakit, akinek sikerült elfutnia egészen a célig. Ez Jézus Krisztus, az élı Isten Fia. İ sohasem ejtette el a hit botját, szorosan tartotta azt egészen a keserő kereszthalálig. Olykor úgy tőnt, mintha elengedte volna a hit botját, mintha Istenbe vetett bizalma megtört volna. Gondoljunk csak a Gecsemáné kertjében eltöltött nehéz órákra, ahol izzadsága nagy vércseppekké lett, amelyek a földre hullottak, s egy angyalnak kellett erısítenie İt (Lk 22:41-44). De nem, İ sohasem ejtette ki a kezébıl a hit botját, İ engedelmes volt egészen a kereszthalálig (Fil 2:8)! İ harcolt, egészen a gyızelemig. Az a tény, hogy Megváltónk nem vallott kudarcot, számunkra az újrakezdés esélyét jelenti. Mert a gyızelmi díjért való futás során Isten Fia szüntelenül ránk gondolt, mindannyiunkra, akiknek mernünk kell nekivágni a futásnak İutána, akiknek az İ megváltói munkája nyomán el kellene nyernünk a megváltást és az örök életet. Mert: Amikor így kiáltott: Elvégeztetett! Bizony rólam is megemlékezett! (Szó szerint: rám is gondolt.) Ha eggyé válunk İvele, közösségben vagyunk Urunkkal, csak gyızelmes életet élhetünk. Mivel İ gyızött, mi is lehetünk gyıztesek. Bízzunk Benne feltétel nélkül, és egyedül İbelé vessük reménységünket. İ bennünk van és mi İbenne. Senki és semmi sem szakíthat ki az İ kezébıl. A mi kezünknek azonban újra meg újra, minden nap újra meg kell ragadnia a hit botját, és szorosan kell tartanunk azt, hogy biztosan elérkezzünk a célhoz. Joachim Langhammer győjtésébıl Könnyen engedsz kis dolgokban, s gyönge leszel a nagyokban. Láss az ügyhöz, mint egy férfi, Krisztus által lehet gyızni! Tersteegen ( Virágoskert -jébıl) 13
Világvallásokról egyszerűen 1. Történeti bevezetı A zsidó vallás kiindulási pontja, Izráel vallása, amelynek történetét és tanításait a Biblia ószövetségi részébıl ismerhetjük meg. A zsidósággal együtt a kereszténység is vallási alapjának tekinti Izrael vallását, amely azonban jelentıs átalakuláson ment már keresztül az elmúlt századokban. A zsidó vallási élet alapjául szolgáló írástudomány az i.e. IV. századtól jelentıs befolyással bírt, ezt láthatjuk Jézus korában is, amikor külön az írások magyarázatára szakosodott írástudók és farizeusok tanították a népet. A jeruzsálemi templom i.sz. 70-ben történt pusztulása és a palesztinai zsidó állam megszőnése után új szakasz kezdıdött a zsidó vallási életben. Jeruzsálem pusztulása után Javné városában (a bibliai Joppé) alakult meg egy kis csoport, mely írástudókból állt. Legfıbb célkitőzésük és szándékuk a Tóra megismertetése és a zsidó nép közötti terjesztése volt. A Tóra tanításában központ szerepet foglaltak el a zsinagógák, amelyek eredetileg a babiloni számőzetés idején alakultak ki. A zsidó történelem alakulása során a Javné városában létrejött Tóra tanulmányozó csoport komoly szellemi tekintélyé nıtte ki magát. I.sz. 130 körül Hadrianus császár (117-138) újra felépítette Jeruzsálemet és római légiók veteránjaival népesítette be. Pogány templomokat, színházakat építetett és Jeruzsálem nevét az Aelia Capitolina elnevezéssel cserélte fel. A zsidó valláshoz és szertartásaihoz pedig a következıképpen viszonyult: A császár halálbüntetés terhe mellett megtiltotta a zsidóknak, hogy a Tóra parancsolatait A judaizmus a zsidó vallás 14 teljesítsék. Ezáltal lehetetlenné vált a szombat megtartása, a zsidó szellemő iskolákat betiltották, és tilos volt a Tóra tanulmányozása is. (Bibliai szemlélető vallástörténet; jegyzet) Ennek ellenére Galileában megalakult Rabbi Akiba vezetésével egy írástudókból álló csoport, melybıl késıbb Galilea területén a zsidó vallás egy újabb központja nıtt ki, akárcsak elızıleg Javnéban. 2. A judaizmus formálódásának három nagy szakasza A tannaiták és a Misna Tannaitáknak nevezzük azokat a farizeus bölcseket, akik a második templom korában éltek (a babiloni fogság után). Nevük az arám 'tanna': tanító szóból vezethetı le. A leírt Tórához nagy mennyiségő és nagy jelentıségő szóbeli tanítás is tartozott, a tannaiták feladata volt a tanítások megırzése és tovább adása. Ezeket a szóbeli tanításokat Misnának nevezték. A Misnát írásos formában Rabbi Jehuda Hanászi (kb. 135-219) győjtötte össze. Tiszta, világos héber nyelven rögzítette, és áttekinthetı, rendszerezett formába öntötte ıket. Az amórák, a Gemára és a Talmud A késıbbiek folyamán a Misnát is tovább magyarázták (ezek a tudósok voltak az amórák: beszélık, magyarázók), majd a sokféle magyarázatot lejegyezték és Gemárának (kiegészítésnek) nevezték el. A Misna és a Gemára egybeszerkesztésébıl alakult ki a Talmud. Ezt a folyamatot röviden így foglalhatjuk össze: a Tórát magyarázza a Misna, a Misnát értelmezi a Gemára, és e két utóbbi alkotja együtt a Talmudot.
Egy kortárs zsidó író mővébıl hadd idézzek a Talmudra vonatkozóan: A Bibliával ellentétben, amely része a világ kultúrájának, a Talmud mindenki számára pecséttel zárt könyv, kivéve azokat, akik fiatal korukban kezdik tanulmányozni, és kötetei felett öregszenek meg. Vannak fordításai. De próbáljon meg az avatatlan olvasó csak úgy felütni akár egyet is a lefordított kiadás harmincharmincöt vaskos kötete közül! Egy-két fejezet után a legjobb akarattal is kétségbe fog esni, olyan sőrő, idegen, runaikus, szaggatott, cikkcakkos szöveggel találja szembe magát. Vagy ezer évvel fiatalabb a Biblia nagy részénél, de elsı látásra úgy tőnik, mintha korszakokkal lenne öregebb. Az íróasztalommal szemben a könyvespolcon ott van egy teljes Talmud-sorozat: huszonegy vörösesbarna bırkötéső kötet díszsorfala, mind vagy fél méter magas. Állítólag léteznek élı emberek, akik megtanulták és elsajátították az egész Talmudot, összes kommentátorának a vilnai kiadásban több mint száz szerepel minden egyes szavával és az egész judaista irodalommal együtt. Szerintem erre halandó nem képes. Ámbár az emberi agy bámulatra méltó teljesítményeket produkál, úgyhogy minden lehetséges (Herman Wouk: Én Istenem - A zsidó életforma) A gáonok és munkásságuk A Talmud, mennyisége ellenére, még sok kérdést megválaszolatlanul hagyott. Éppen ezért létrehoztak tudósképzés céljából iskolákat, mondván, hogy az itt végzett írástudók majd megtalálják a megfelelı választ a nagy kérdésekre, illetve a kérdésekre adott válaszok felelıssége is majd ıket terheli Ezen egyházi fıiskolák élén állt a legfıbb egyházi méltóság: a gáon. Több világrészrıl hozzá fordultak válaszért a hívek, egészen a 11. századig, amikor is ez a korszak lezárult. A következı évszázadokban több vallási tanító (Rabbi Móse-ben Maimuin, Rabbi Jákób-ben Ásér, Rabbi József Káró) is tevékenykedett a hatalmas zsidó vallási irodalom feldolgozásával és rendszerezésével; sikerrel. (Természetesen hosszú oldalokon keresztül lehetne foglalkozni a zsidó vallási irodalom fejlıdésével és a zsidó nép történetével, viszont nekünk most csak a rövid áttekintés megismertetése a célunk.) 3. A judaizmus alapeszméi Fernando Joannes: A zsidó vallás címő könyvében a következıképpen jellemzi a judaizmust: A zsidó vallás ma is élı vallás, sok millió ember hite; ezek az emberek azonban nagyon eltérı körülmények között élnek, s e körülmények mindenképpen befolyásolják mind a tanok értelmezését, mind az emberek gyakorlati magatartását Jelentıs nehézségekkel kell számolnia annak, aki össze akarja foglalni a zsidó vallás lényegét Hadd ragadjam meg segítségül az idézet utolsó mondatát: Jelentıs nehézségekkel kell számolnia annak, aki össze akarja foglalni a zsidó vallás lényegét. Éppen ezért csak összefoglalóan kerülnek megemlítésre az alapeszmék A zsidó vallás egyistenhitő vallás, az istenhit lényegét a Halljad Izráel 'Semá Jiszráél' (5Móz 6:4-9) kezdető igeversek összegzik. A konzervatív judaizmus szerint a Tóra irányítja a vallásos embert, a liberalista felfogás ezzel szemben azt tanítja, hogy az emberi ész határozza meg mind az erkölcsöt, mind a vallási dogmatikát. Ez a két irányzat együtt él ma is a judaizmuson belül. 15
Maimonidesz (1135-1205) nevéhez főzıdik a Tizenhárom Elv megfogalmazása, melyek a következık: 1. Hit Istenben, minden dolognak teremtıjében. 2. Hit Isten abszolút egyetlenségében. 3. Hit Isten testetlenségében. 4. Hit Isten örökkévalóságában. 5. Hit abban, hogy az egyetlen Isten kell imádni és szolgálni, és senki mást rajta kívül. 6. Hit a prófétákban és a prófétai kinyilatkoztatásban. 7. Hit Mózesben, a legnagyobb prófétában, és abban, hogy a mózesi prófécia az összes többi fölött áll. 8. Hit abban, hogy a Tóra égi eredető, és ez az egyetlen isteni kinyilatkoztatás. 9. Hit abban, hogy a Tóra megváltoztathatatlan. 10. Hit Isten mindentudásában és az isteni gondviselésben. 11. Hit Istenben, aki megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat, mindenkivel cselekedetei szerint bánik. 12. Hit a Messiás eljövetelében. 13. Hit a holtak feltámadásában. Ez a tizenhárom elv a judaizmus egyfajta katekizmusának is tekinthetı. Megemlíthetjük még a tanulás fontosságát, ugyanis a judaizmus minden zsidó kötelességévé teszi a tanulást, fıként a Tóra tanulmányozását. A zsidó emberek életritmusát az ünnepek nagy mértékben meghatározzák. Egy-egy ünnep emlékezés is, a régmúlt történeteire, tanításaira. A ünnepek középpontjában természetesen a szombat megünneplése áll (IV. parancsolat): A zsidó lélek és a zsidó vallás megismerése szempontjából semmi sem olyan megindító és felfedezı erejő, mint egy zsidó család szombat estjén részt venni: az imák és a dalok költıi szépségőek és tanító jellegőek. A szombatot úgy fogadják, mint hercegnıt, mint mennyasszonyt (i.m.) 4. Befejezı gondolatok A zsidó vallásnak kétségkívül nagy ereje volt a múltban és van ma is. Elég csak történelmi vonatkozásban végig gondolni a zsidó történelmet, például a II. világháború korában Viszont azt láthatjuk, hogy az ószövetségi tanítások esetében, azok magyarázatánál, egy olyan folyamat indult el, amely az emberi rendelkezéseket az Istentıl származó parancsolatok elé helyezi. Az evangéliumokban élesen kirajzolódik a kor vallásos élete és a Jézus általi tanítás közötti különbség, szembenállás: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tılem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. (Mk 7:6/b-7) Pál apostol külön levelet írt a zsidókeresztények részére, és más leveleiben is többször elemzi a zsidó nép feladatát. Csupán két igeverset idézek: Mi tekintetben különb hát a zsidó, vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek? Minden tekintetben sok. Mindenek elıtt, hogy az Isten rájuk bízta az ı beszédeit. (Rm 3:1-2) A zsidó nép elsısorban azt a feladatot kapta, hogy az Istentıl származó kinyilatkoztatást ápolja és továbbadja. Hálásak lehetünk a fennmaradt ószövetségi iratokért, azonban sajnos látnunk kell, hogy a kinyilatkoztatott iratokhoz az évszázadok során milyen sok emberi beszéd tevıdött; elferdítve Isten üzenetét. De vajon a kereszténységben ez nem valósult meg? Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, 16
sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nı; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök. írja az apostol (Gal 3:27-29). Vagyis aki Jézus Krisztus követıje, ugyanúgy Izráel (a hívı Izráel) népéhez tartozik, mint egykor Ábrahám és leszármazottai. Így létrejött egy lelki Izráel amelynek tagjai nem testi leszármazás, hanem lelki újjászületés által válnak Isten gyermekeivé Befejezı idézetként Rabba bar Channa egy mondását idézem, amely úgy gondolom tanulságában igaz a mi nemzedékünkre is: Nézd a különbséget a régi és a mai nemzedék között. A régi nemzedéknek fıfoglalkozása volt a Tóra tanulása, s mellékes a mesterség (egyéb hivatás); ezért mind a kettı eredményes volt. A mai nemzedéknek fı a mesterség és mellékes a Tóra tanulása, ezért egy sem eredményes. Érdemes összevetni ezt a gondolatot a következı igeversekkel: Mt 22:34-40; Mt 6:33; 1Thess 4:11-12 ~ 2Tim 4:3-4; 2Tim 3:1-5; Mt 24:12. Benedek T. Pécs Örömhírek Pécsrõl, Felsõmocsoládról és Kaposvárról Van cél, út, biztonság, menedék A megpróbált szíveknek: A kereszthordozók hazafelé sietnek, És haza is érnek! Fájdalmas, de reményteli szívvel vettünk búcsút Horváth Lajosné, Ibolyka nıvérünktıl. 2005. január 12-én egy fáradt vándor hazaérkezett. 78 évvel áldotta meg Urunk. E küzdelmes élet örömökben, boldogságban megélve, példaként maradt elıttünk. Ha nıvérünkrıl megemlékezünk, szívünk szeretettel, melegséggel telik meg. Jeleket adni, jeleket hagyni, Ha elmegyünk is, jelnek maradni, Beszédes jelnek lenni a hitben, Mint akit jelnek rendelt az Isten. Ibolyka nıvér élete gyakorlatban megélt, beszédes jel volt családja, és a gyülekezet körében. Oszlopos tagja volt a gyülekezetnek. Szolgálatának betöltésében, adakozásában és imádkozó életével példakép volt elıttünk. Résztvett minden 17 gondunkban, örömünkben, örökké fiatalos szívében válaszként mindig kész volt egy ének. Az ı Urát mindenek fölé helyezte! Csodálkozva és örömmel láttuk megszentelıdését, hazafelé készülıdését. Énekkel az ajkán, Isten után sóvárgó szívvel ment át a halál Jordánján. Hőséges, engedelmes, békességre igyekvı, megértı testvérnınk hiányzik a gyülekezetbıl A vigasztalás Igéit Pásztor András és Horváth Gábor testvérek hirdették: Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed ırizte az én lelkemet. Jób 10:12 Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Fil 1:21. Istenünk kijelentett Igéi nıvérünknek biztonságot és örök életet jelentettek, és minden embernek ezt jelenti, aki hittel elfogadja és él vele. Nagy Lajos testvért 69 évesen kísértük utolsó földi útjára 2005. február 1-én. Felesége a tanú és az elköltözött testvér a bizonyság szemeink elıtt, mert láthattuk, hogyan formál át Isten egy életet, hogyan
fordít maga felé egy szívet, mert meg akarja ajándékozni örök élettel. Testvérnınk megtapasztalhatta, hogy az ima nem felesleges, és igazak Isten ígéretei a Benne hívık számára: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe! ApCsel 16:31. Akik ismertük elköltözött testvérünket, nem gondoltuk, hogy belıle Isten felé forduló, İt valló, Urunk áldozatát elfogadó, Benne hívı emberré formálódjon. De Istennél nincs lehetetlen, mert ez megtörtént! Mielıtt elszólította Ura, diadalmasan vallotta: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ı egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz İbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen! Jn 3:16. Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik! ApCsel 2:21. E két megnyugtató Igével is vettünk búcsút egy kis idıre tıle, melyeket Pásztor András és Horváth Gábor testvérek szóltak. Testvérek! Az imádkozásban ne legyünk restek! Elköltözött testvérünk életének vége legyen bizonyság a család és a gyülekezet elıtt: Az Úr meghall imát! Végsı napom margójára Ezt jegyezném utoljára, Ha rá idım, s erım lenne. Megéltem ezt, bizony: Kegyelembıl kegyelembe! Szabó Bertalan testvért 82 éves korában hívta haza az Úr, 2005. február 1-én. Testvérünk Szigetváron lakott, de a pécsi gyülekezetnek volt oszlopos tagja, hőséges lelkimunkása. Imádkozó élete, pontossága, hősége példa elıttünk. Utolsó éveiben gondozásra szorult, de az öröm, a Jézus Krisztussal való élı kapcsolat, az elkészült, nyugodt állapot arcára volt írva. Ujjongott a lelke, akárhányszor mentünk hozzá, 18 szavaiból bölcsesség és Isten iránti szeretet áradt. Ó, nézd, Uram e gyarló testet, Maholnap már semmit sem ér Kérlek, dicsıségeset adj helyette A Jézus Krisztusért! Ezzel a hittel és tudattal tette le életét Megváltója kezébe, és elkészülve várta Urának hazahívó szavát. A temetési szolgálatot Pozsgai Dezsı és Pásztor András testvérek végezték. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ı megjelenését. 2Tim 4:7. Felsõmocsolád A gyülekezetet az Úr növeli az üdvözülendık számával. Öröm és boldogság van a Mennyben és a gyülekezetben, ha egy ember eldönti, hogy többé nem jár mindenféle utakon, hanem ráhelyezi lábát az egyetlen, biztos, örök életre vezetı útra. Gödön Imréné testvérnınk is ezt tette. Utolérte az Úr kegyelme és megragadta ıt. Beteljesítette ígéretét, és megtöltötte szívét az ı Lelkével! Láttuk azt az örömöt, melyet csak Isten tud adni. Kívánjuk nıvérünknek, hogy mindenen keresztül ırizze meg ezt az örömöt, növekedjen a Jézus Krisztusban, Lélekben buzgó, mindhalálig kitartó, hőséges tanítvány legyen. Jó tanácsul alkalmazd életedbe e kis verset: Én mindennap nyugtatót szedek: Bibliai tabletta-verseket. Ha bevettem, már nyugodt is vagyok, Semmi felöl nem kell aggódnom! Mert közel az Úr,
Így hát nem vagyok magam, Csak egy imádságnyi távolságra van! Kaposvár A kaposvári gyülekezet sem maradt ki ebben a negyedévben az örömünnepsorból. 2005. január 23-án új lelkipásztort kapott a gyülekezet. A régi: Pásztor András tv, és az új: Horváth Gábor tv. Tudják: Táblák vagyunk, útjelzı táblák, Mutatva az igaz utat. Hogyha rendelt helyünkön állván Életünk Jézusra mutat. Isten elérkezettnek látta az idıt a gyülekezetben az ırségváltásra, melyrıl mindkét testvérnek belsı kijelentést, vezetést adott. Ezt megerısítette az elnökség hozzájárulása, valamint a gyülekezet öröme, nyugalma. Ez ünnep a három gyülekezet ünnepe volt, mert a kaposvári, pécsi, felsımocsoládi testvérek együtt örvendeztek az Úrban. Az imaóra után Pásztor András tv. emlékezett vissza az elmúlt nyolc esztendıre az 1Sám 7:12. verse alapján: Mindeddig megsegített minket az Úr! A szolgálatba-állítás igéit Pék János kerületi elöljáró testvér hirdette a 2Tim 2:1-13 versei alapján, hangsúlyozva, hogy a munka terhét hordozni kell, mely csak Bosszú Valaki elmondta, hogy amikor fiatalember volt, a szomszédos parasztgazda nagyon megharagította az édesapját. Hogy bosszút álljon a szomszédon, nagy távolságból bizonyos nagyon káros és szinte kiirthatatlan gyomnövények magvát vitte oda és teleszórta vele a szomszéd földjét. A gyomnövény rövid idı alatt elárasztotta a farmot, és nagy kárt okozott. úgy lehetséges, ha valaki nem elegyedik bele az élet dolgaiba, hanem napról-napra megerısödik a Krisztus Jézusban való kegyelemben. Majd a fogadalomtétel után az elöljárók és a gyülekezet, együttesen kérte Isten áldását a testvér új szolgálatára. Közös zenekar, énekek és versek adtak útmutatást, jókívánságokat a szolgálatba lépı testvérnek és a gyülekezetnek. Horváth Gábor testvér a 2Tim 2:3. ige alapján megköszönte Isten szeretetét, vezetését és erejét, megköszönte a gyülekezet szeretetteljes fogadását, és kérte a jelenlevıket, hogy imádkozzanak azért, hogy mindig legyen erı a teher hordozásához, és hogy az Úr adjon növekedést a gyülekezetben. A délutáni istentiszteleten Pék Gyızı testvér, Pásztor András testvér, és Pék János testvér igehirdetésein keresztül mutatta a helyes irányt az Úr, melyeknek egységes üzenete az volt, hogy: Ha Isten Lelke betölti és vezeti a lelkipásztort, és a gyülekezetet, akkor lesznek gyógyulások, szabadulások, vigasztalások és a problémákra megoldások. Ez Isten áldása, mely ha megvalósul, örömteli gyülekezeti életet eredményez. A gyülekezetek nevében Horváth Imréné Néhány évvel késıbb ez az ember beleszeretett e parasztgazda lányába. Amikor a gazda haldoklott, akkor végrendeletében lányának adta ezt a farmot. A férje harminc éven át küzdött a gyomnövény kiirtásával; amit bosszúból vetett a földbe. (Szolgatárs 97/1) 19
Az itt leírt visszaemlékezésben Isten élı valóságáról teszek bizonyságot. Megélt történetek közül jegyzek le néhányat, amelyekben megtapasztaltunk, vagy személyesen megtapasztaltam, hogy Isten nem csupán meghallgatja az imáinkat. Bizonyítékok ezek az ima erejérıl, amikor kézzelfogható módon átéltünk, vagy én személyesen átéltem, hogy Isten kellı idıben válaszol kérdéseinkre és kéréseinkre. Néhány éve leírtam az elsı házasságom történetét. A visszaemlékezés címe: Hét év Jézus szolgálatában. Akkor nagyon ragaszkodtam a pontos idırendi sorrendhez, de késıbb megláttam, hogy ez nem szükséges és nem is mindig elınyös. Ezért ez alkalommal inkább a hasonló eseményeket igyekszem csoportosítani, vagy az életünkbıl visszaidézni egy-egy eseményt, mely igaz, és így egyfelıl Istent dicsıíti, másfelıl a hitet neveli azokban, akik elfogulatlanul olvassák. Az a kívánságom, hogy szívbıl-szívbe és hitbıl-hitbe jussanak az én egyszerő elbeszéléseim. Ismétlem, csak igaz, megtörtént dolgot írok le. Azok számára, akik keveset tudnak rólam, néhány mondatban leírom, hogy honnan is indultam el. 1908. január 16-án születtem Konyár községben. Dédszüleim mint nemes emberek Erdélybıl települtek át erre a csodálatos vidékre. Édesapám úri szabómester volt. A századfordulón bekövetkezı gazdasági válság miatt, a korábban jómódban élı polgárság elszegényedett, a kézi munkával készült ruházatot egyre inkább kiszorította a géppel varrt MEGHALLGATOTT IMÁK. Írta: Sárkány Gyızı 20 tömegáru. Mind ezek azt eredményezték, hogy édesapám alig kapott új ruhakészítésre megrendelést, elsısorban kisebb átalakításra, javítgatásra hoztak hozzá egy-egy ruhadarabot. Így nehéz küzdelem, sok munka és törıdés mellett tudta megkeresni népes családja számára a kenyérrevalót. Szüleim hívı emberek voltak. Tizenkét gyermekük közül három, még csecsemıkorban meghalt, de kilencet tisztességgel felneveltek. Édesapám volt a helyi, kis Baptista gyülekezet prédikátora, így a házunkban tartottuk a rendszeres istentiszteletet, melyen a családunk minden tagja aktívan résztvett. Sok neves Igehirdetı fordult meg nálunk, többek között Kornya Mihály testvér, édesapám az ı lelki neveltjének vallotta magát. Szegénységünk miatt szüleink az elemi, vagy ipariskolán kívül nem tudtak taníttatni bennünket, de ezt nagyban pótolták azzal, hogy igen olvasott volt a családunk. Elsısorban egyháztörténeti, egyház irodalmi, szépirodalmi és történelmi írásokat olvastunk, valamint sok útleírást és más hasznos könyvet. A Bibliai történeteket megismertük és magunkba szívtuk, késıbb, mint igehirdetı igen sok hasznát vettem a gyermekkorban megtanultaknak, és sokszor hálát adtam Istennek a családi otthonért, de kiváltképpen a hívı szülıkért. Iskolában a református hittant tanultam, de tizenhárom éves koromban ahogy ezt a Baptista közösségben akkor már gyakorolták, alámerítkezéssel vettem fel a keresztséget. Tizenhat éves koromig az akkori ismeretemnek megfelelıen, ıszinte