A találkozás. (Shiro & Keith)

A találkozás (Shiro & ) *Átlagos nap... vagy valami olyasmi. Volt bevásárolni, hogy ne haljon éhen, most meg sétálgat már a városban, mert nincs jobb dolga. Egyébként meg... még mindig nem tudja, ki is ő valójában. Akárhogy próbálkozik, nem tudja, mi történt vele. 4 éve egy elég... leamortizált helyen tért magához, az emlékeit elvesztve. Eléggé... kínos, mit ne mondjak. Azóta pedig eléggé egyedül van. Eleinte nem fogadta be senki a környéken nem tudja, miért. De erre már nem keres választ. Inkább az a bizonyos múlt érdekli... egy dolog van, amit biztosan tud. Az pedig a neve. Csak egy levél maradt nála, jobban mondva egy részlet. Ott látta a nevét leírva... más... támpontja nincs is. Egy sóhajjal körbenéz. Aggasztóan nagy a csend az utóbbi napokban. Pedig tudja, hogy a gonosz szervezetek mozgolódnak, na meg mindig jelen vannak. Az pedig kérdéses, hogy mikor bukkannak fel és mit tesznek tönkre, kit ölnek meg. Igazság szerint pár hete megpróbálták megölni, de sikerült megvédenie magát, végül elmenekülni... ^^* *Újabb nap, megint nincs semmi meló. Pedig kéne mert lassan minden pénze oda... Nem sok a kiadása, csak keveset fizetnek neki. Ez a problémája, de úgy mindig. Ebből nem tud megélni! Jó, ha egy vagon pénze lenne talán az is kevés lenne neki, de ez más téma. Az utcán sétálgat, a keze a zsebében, és persze hozott napszemüveg mert az tök vagány. Fegyver is van nála valahol mert veszélyes időket élnek, túl veszélyes időket. Na meg ha becsúszik meló akkor rendezi és reméli fizetnek érte. Ha nem akkor nem jótékonykodik. Na jó, csak néha. Nem olyan gonosz ám. Sétálgatás közben nézelődik és egy kővel szórakozik amit mindig félrerúg. Elvan, igen. Gyermeki lélek, néha~ Nem is nagyon figyel a környezetére.* *A helyzet az, hogy nem sokáig élvezheti ezt a semmit tevést és nyugalmat. Ugyanis a semmiből hirtelen feltűnik egyből három ember, aki persze, hogy az ő életére pályázik. Hirtelen kell döntenie, de fegyvert ránt és próbálja leszúrni azt, aki elé kerül. Közben pedig a titokzatos, napszemüveges férfit is megtalálja pár ember. Megjegyzem, n és en kívül nem nagyon van most senki az utcán, így evidens, hogy őket támadják meg. védekezzen, mert az egyik fazon fegyverrel lő rá, egy másik pedig próbálja elkapni, hogy lefoghassa. Csak nem akarnak szemtanúkat hagyni a környéken..* ~Honnan kerültek ide?! A semmiből... képtelenség. Már az otthonom közelében sem vagyok biztonságban?!~ *Nem tetszik neki a helyzet, de nincs mit tenni, az életét nem adja olyan könnyen. Az egyik támadóját sikerül megölnie, így kifújja magát és hátrál, egészen egy üzlet faláig, aminek nekiütközik. Ketten pedig közelednek felé. Kellemetlen.*

*A támadókra figyel fel a nagy sétálásból. A lövést valahogy sikerül kikerülnie, de érzi hogy elég nagy gáz van. Körbenéz és kiszúrja a másik férfit is akit megtámadtak. Kellemetlen. De először is a saját harcára kéne koncentrálnia mert vannak dolgok amiket el kell intéznie. A fickókra pillant és előszedi a fegyverét. Alapból kettő szokott nála lenni, de csak egyet használ mert drága a töltény és így sincs pénze. Spórol. Ellő az egyik csávó felé, közben oldalra tér ki, ha jönne támadás a másiktól. Próbál mozgásban maradni mert úgy nehezebb eltalálni elvileg. Vagyis nagyon reméli hogy nem fogják. De ha már harc akkor nem menekülhet örökké, próbál közben leadni pár lövést. Elképzelhető hogy az egyiket le is szedi. Néha pedig elpillant a másik férfi felé hogy megvan e még. Azt látja hogy kés van nála, reméli használni is tudja...* *Köszöni, egyelőre tudja használni a kést, de nem olyan sokáig. Mivel ketten jönnek felé és nem tud két felé szakadni, így a kést kiverik a kezéből. Az egyik férfi elkapja és a falhoz löki, így nekicsapódik. Felszisszen és próbál szabadulni. Egyelőre nem tudja, mi legyen. Elpillant a másik támadója felé, aki fegyvert fog rá. Nem kéne meghalnia... o.o a másik férfit nem szúrja ki egyelőre, nem azzal van elfoglalva. Amúgy is... nem számított ilyen hirtelen támadásra, így a rendes fegyvere sincs nála. Csak az a vacak kés, ott a földön... egyik támadója amúgy meghal a lövéseknek hála, de így a másik válik agresszívabbá. Sorozatban adja le a lövéseket re, de előbb utóbb kifogy a tár. Hoppá.* *Akkor már csak egy emberke van hátra, de nem tetszik neki hogy ennyire agresszív. Nem kell idegeskedni... A lövések elől először csak próbál menekülni, majd végül behúzódik egy oszlopféleség mögé. Nem akar még meghalni. Agyalni kezd hogy akkor mit is csináljon... Kimenni nem fog mert megölik, elmenekülni nem tud mert hátbalövi. Ha már ennyire ki akarja iktatni az a tag. Gondolkodna még, de hallja hogy megszűntek a lövések. Érdekes. Akkor most jön és megöli közelről? Kicsit kipillant a takarásból így látja hogy a fazonnak nincs több tölténye. Erre el is mosolyodik, majd kilép és ellő felé párat. Gyorsan megöli mielőtt előszed még egy fegyvert vagy újratölt. Ha pedig ezzel végzett akkor ellenőrzi a másik férfit akit megtámadtak. Nem néz ki túl jól. Nem mozdul, csak felemeli a fegyverét és céloz. Nem akarja megzavarni őket, csak megölni. Lesből támad, így nagyobb a valószínűsége hogy meghalnak. Bár nem mintha nem lenne feltűnő... mindegy. Az egyik támadó fejét célozza és lő. Reméli végez vele.* * támadójának nincs elég ideje, így a férfi eltalálja a fegyverrel. Azonnal össze is esik és ott vérzik el a földön. Shiro pedig kiszúrja végre a férfit, de nem foglalkozik vele sokat. Gondolja, ő sem lehet külön, így jobb lenne minél előbb menekülni. Csak az őt fogó férfit üti meg erősen, hogy engedje el. A másik támadóját pedig sikerül nek fejbelőnie. Shiro meg is lepődik, de aztán folytatja a támadója legyőzését. Addig üti a gyomrát/arcát, amíg el nem engedi. Ekkor pedig elhátrál, egészen a késéig, amit fel is kap.* Állj meg ott...! *Bár a támadójánál fegyver van, így nem kéne szórakoznia vele. De ha egyszer csak ez a kés van most nála...* *Végignézi a jelenetet és örül hogy legalább az egyik emberkét sikeresen leszedte róla. A másik szenvedéseit az ütésekkel pedig végignézi. Közben meg közelebb sétál nyugodtan és készíti a fegyverét. Igen, az utolsót is lelövi majd ha nem állítja meg senki. És egyelőre nem állítja meg senki. Szóval ismét céloz és lő a csávóka szíve felé. Gyors halált akar, nem kérdez semmit. Nem is kíváncsi semmire. Meg akarták ölni, így nincs értelme életben hagynia őket. Gondolja valami városi

banda, vagy szervezet megint vagy ki tudja milyen emberkék ezek és honnan jöttek. Úgysincs szemtanú, nem tudják hogy ők intézték el őket. Szóval probléma sincs.* *Mire rávenné magát, hogy közelebb lépjen, vissza a támadójához, az összeesik, a golyónak hála. felpillant, majd el az ismeretlen férfi felé. A késsel fordul felé, majd hátrál. Nem tudja, ki ő és mit akar. Inkább hátrálni kezd. Tudja, hogyha hátat fordít, az a biztos halál. Tekintve, hogy fegyvere van. Amúgy sem bízik nagyon az emberekben... valamiért nem tud. Talán az egyedüllét az agyára ment~ khm. A kést fogja tovább és fürkészi a férfit. Igaz, a szemeit nem tudja, mert szemüveg van rajta.* *Győztek~ Vagy mi. A férfira pillant a földön, majd az ismeretlenre aki életben maradt. Azért meglepődik a reakcióra, de elmosolyodik. A fegyverét elteszi és elkezd közelebb lépkedni.* Hé, én nem vagyok az ellenséged, nincs szükség rá hogy leszúrj. *Nem is örülne neki, kissé fájdalmas lenne. Kicsit felemeli a kezeit és úgy sétál közelebb hozzá. Ezzel is jelezve hogy nem akar több balhét és hogy az ő oldalán áll. Szóval... ne akarja megölni. A szeme sarkából meg végignéz a hullákon. Halott mindegyik elvileg... Hm. Elgondolkodik valamin.* *Inkább menekülne, minthogy leálljon vele még harcolni amúgy is. A szavakra meglepődik, de felemeli a kést.* Honnan tudhatnám biztosra, hogy nem akarsz te is megölni, hm? Ne gyere közelebb! *Végig is méri, majd tovább hátrál. Egészen addig, amíg meg nem áll a férfi. Amúgy min gondolkodott el? User kíváncsi rá.* *Fura egy fickó. Most mentette meg az életét erre meg... Sóhaj, majd csípőre teszi a kezeit és megáll, úgy méri végig a késével együtt.* Ha meg akarnálak ölni akkor már rég lelőttelek volna, nem gondolod? *De mivel még él...* Nem áll szándékomban megölni, hiszen nem is ártottál nekem semmit. * Halvány mosoly. Nincs igaza? Szerinte de. Azt meg megtudjátok majd min gondolkodott~* *A kérdésre félrenéz egy pillanatra, majd vissza. Végighallgatja és csak aztán válaszol.* Rendben. *A kését maga mellé engedi, majd el is rakja. Otthon majd le kell mosni róla a vért.* Miért mentettél meg? *Kíváncsian figyeli. Biztos volt valami oka, nem? Az emberek nem éppen önzetlenek. Csak úgy nem tesznek semmit...* *Örömmel látja hogy elteszi a kését. Kicsit megnyugodott ő is, bár nem sokat ért volna ellene azzal. Ismét közelebb lépked de csak az egyik hulláig. A férfit kezdi figyelni egy halvány mosollyal. A kérdésre meg elgondolkodik és ismét végigméri.* Mennyit is ér neked az életed...? *Nézegeti kicsit, majd leguggol és átkutatja az egyik hullát. Hátha vannak nála értéktárgyak vagy pénz. De fegyvernek és lőszernek is nagyon tud örülni, vagy bárminek ami használható vagy ehető. Közben hallgatja...*

*A kérdésre koppan, majd figyelni kezdi, mit csinál. Aztán kicsit felháborodva szólal meg.* Senki sem kérte, hogy segíts nekem! Ezáltal... fizetni sem fogok. *Ha kell, tényleg megküzd vele, ezen már ne múljon. De majd pont egy idegennek fog pénzt adni, akiről azt sem tudja, kicsoda. A szabad akaratából mentette meg, nem? Akkor ne kérjen tőle semmit.* *Hallgatja a nem valami kedvező választ és közben kipakolja a férfit a földön. Talál pár tárat, kis pénzt, öngyújtót meg ilyen kis apróságokat. Áttér a másik hullára és őt is elkezdi átvizsgálni. Közben meg válaszol neki miközben fel fel pillant rá a munkából.* Na, nem kérek sokat, nekem a kevés is elég! Ne hagyd üres kézzel elmenni a megmentődet... Tény, nem kérte senki hogy segítsek, de nélkülem már nem élnél. Azért ezt vedd figyelembe mielőtt elküldesz. *Hamar végez ezzel a taggal is, nem volt nála sok dolog sajnos. De talált egy szép kést, még egy kis lőszert meg leszedett róla egy gyűrűt. Felegyenesedik és a férfira pillant aki nem hajlandó fizetni.* ismerősei...* *Szusszan a szavaira, majd megcsóválja a fejét.* Nem fogok fizetni, ebbe nyugodtan beletörődhetnél. És... nem haltam volna meg. Ura voltam a helyzetnek. *Végül is le tudta volna győzni őket, ha nagyon akarja, de így, hogy szemtanú is lett volna, nem akart szórakozni. Igen, a férfi a baja xd egy sóhajjal körbepillant.* Én léptem. Épségben haza szeretnék jutni. *Sarkon fordul és elindul. Nincs kedve az idejét pazarolni egy idegenre. Nem mintha lennének amúgy *Kissé azért meglepődik a szavakra amiket hall.* Tessék? Ahogy néztem voltak egy páran fegyverrel felszerelkezve ellened, akinél csak egy kés volt. Nem sok, főleg hogy azt is elvesztetted harc közben. *Igen, úgy gondolja hogy ő volt itt a valaki és mentette meg. Ahogy pedig elindul a csávó zsebre teszi a kezeit és indul utána.* Nem hagyhatsz csak így itt. Megmentettelek! Minimum egy kávét kaphatnék ha már nem vagy hajlandó fizetni. Sajnálatos mód. Pedig nem sokon múlt ám, majdnem odavesztél, úgy van. Én pedig ezért szántam rád időt, energiát meg lőszert? *Elpillant felé a szeme sarkából.* Add fel, kérlek. Nem tudom, ki vagy és mit akarsz tőlem, a pénzen kívül, de nem vagyok rád kíváncsi. *Nem fog fizetni és ne gondolja, hogy attól, hogy megvédte, ő lett itt a valaki. Az utolsó kérdésre sóhajt.* Téged is megtámadtak, nem? Akkor ígyis, úgyis elment volna az a pár lőszer... meg energia. *Vállat von. Magánvélemény. De ha már a férfi nem tágít mellőle...* A neved megtudhatnám?

*Követi tovább, nem akar visszafordulni.* Semmit nem akarok tőled a pénzen kívül. *Őszintén beszél. Nem érdeklik idegenek, csak az hogy fizessenek neki. A következő kérdésre meg elgondolkodik kicsit.* Az önvédelem, arra kellett lőszer. De téged is megmentettelek, azaz pocsékba ment két golyó. * Úristen... az nagyon sok. A továbbiakra meg gondolja nem lehet baj belőle ha tudja.*. Te? *Mellesleg továbbra sem megy el, csak követi.* *De pénzt nem kap, szóval el is mehetne. A szavakra sóhajt és félrenéz. Majd visszaadja neki azt a két golyót, aztán mehet, amerre lát. A nevet megjegyzi és elnéz felé.*. *Amúgy meg látja, hogy nem megy el. De úgysem tud ellene tenni. Akkor viszont... hm. Elgondolkozik, előrepillant.* Mostanában csend volt a környéken, de... *Elhallgat. Talán nem egy idegennek kéne mesélgetnie. Na meg azon agyal, hogy ha el együtt indulna útnak, akkor többre menne.* *De nem akarja elfogadni hogy nem fizeti meg a fáradozásait. A golyók meg nem kellenek neki, csak a pénz. A férfi mellé lépked és úgy halad vele tovább. A szeme sarkából pillant rá. A férfi nevét megjegyzi egy bólintással. Oké, emlékezni fog rá. A továbbiakra pedig kicsit elgondolkodik.* De...? Felbukkantak ezek az idegesítő fazonok? Többen is megtámadtak? *Csak kíváncsi. Ennyi az egész.* Én nem vettem észre sok dolgot a környéken. Engem úgy tűnik elkerülnek. Legalábbis idáig elkerültek. *Örül is ennek.* *A kiegészítésre rápillant. Elgondolkodik, de csak megszólal.* Nem pont erre akartam utalni. Pár hete... meg akartak ölni. Pont, mint most. Bár akkor... többen voltak. *És túlélte, igen, csodával határos módon. Hála az erejének... amit nem akar felfedni előtt.* Tudom, kik ezek, de ha egyedül vágnék az útnak, nem hiszem, hogy odaérnék egyben. *Ezért van még mindig itt. Bár...* Az igazat megvallva már az otthonomban sem vagyok biztonságban. Nem tudom, mit keresnek, vagy mi a céljuk, azon kívül, hogy a halálomat akarják. De ki akarom deríteni és leállítani őket. *Jelenleg tényleg ennyit akar. Azt meg nem tudja, miért beszél mégis nek ezekről. Nem bízik benne továbbra sem, de valahol abban bízik, hogy a férfi a segítségére lesz. Talán.* *Hümmögve végighallgatja a történetet amit nem tudja miért hallgat végig és hogy a férfi miért oszt meg vele ilyesmit. De nem baj, azért meghallgatja mert ilyen rendes fickó. Azért érdekes dolog ez. Főleg hogy nem tudja miért támadnak rá. Viszont ettől válik veszélyessé is a történet. Nem tudja mi van a háttérben és ez kellemetlen. Lehet valami nagy bűnöző a fickó és... hé, a rendőrség biztos sokat fizetne akkor érte... Ha pedig a gyilkos bandát buktatja le és adja fel akkor meg azért fognak. Na, nem is olyan rossz üzlet ez... Végül visszatér a gondolataiból a valóságba és válaszol végre. Úgyis támadt egy remek ötlete.* Mit szólnál hozzá ha felvennél testőrnek? Szerintem a hasznodra válnék. Sokkal többre vagyok képes mint amit most itt láttál. Ez semmiség volt. *Rápillant a szeme sarkából és várja a válaszát.*

*Ez meglepi, de rápillant teljesen és úgy válaszol.* Nekem nem testőrre, hanem társra van szükségem. Nem tudnék neked fizetni azért, hogy a testőröm vagy. Így meg gondolom, tárgytalan a dolog. *Van pénze, de nem annyi, hogy fizetgetni tudja et. Kellemetlen. Amúgy meg, nem bűnüző ő, ez még feltételezésnek is rossz. Szusszan és megint előrepillant. Halad. Amúgy az megfordul a fejében, hogy a hullákat jó ötlet volt e ott hagyni az utcán... mert azért... legalább valami kevésbé feltűnő helyre elhurcolhatta volna. De most már nem megy vissza, semmi kedve. Inkább kíváncsi, hogy mit akar.* *Nem tud semmit róla, szóval feltételezhet bármit. Mellesleg pedig nem ilyen válaszra számított. Dehát ezt eddig is tudtuk.* Szomorú. *Sóhaj. Akkor soha nem lesz normális melója? Jó, a mostani se rossz, csak nem egyedül van a szakmában és macerás és... stb. De azért megvan vele mert nincs más. Azért még megvitatja magában ezt a helyzetet. Társ? Most akkor szegődjön egy idegen pasas mellé teljesen ok nélkül és segítsen neki leteríteni egy halom gyilkost miközben saját maga is célponttá válik? Rossz üzletnek hangzik, tekintve hogy nem is kap érte semmi. Nincs motivációja. Azt hiszem.* Egy... picit sem lehet megoldani minden hónapban? Egy... nagyon nagyon picit? *Mutatja is azt a nagyon nagyon picit. A hullákról meg annyit hogy őt nem érdeklik. Ott maradtak, pont, neki nincsenek ott útban. Ha pedig valakinek igen akkor elviszi ahová akarja őket. Nap mint nap meghalnak emberek, miért pont velük foglalkoznának? Főleg hogy rájuk támadtak. Így jártak. Csak az bántja kicsit hogy volt még pár akiket nem pakolt ki. Később visszamenne, dehát... félő hogy kipakolják már őket mire visszaérnek. Egy kis sóhajjal ér a gondolatmenet végére.* Sajnálom... ~Nekem sem jó így, egyedül. De akkor... ki kell találnom valami mást. Kellenek emberek, akárhonnan is nézem. Csak... ki szegődne hozzám? Maximum olyan ember, akit szintén üldöznek és ok nélkül meg akarnak ölni. Más... nem. Végül is ez a férfi is megérthető. Semmi oka rá, hogy csatlakozzon hozzám. Nem kap érte semmit, veszélybe is kerülne. Én meg nem fogom magamhoz láncolni és kényszeríteni.~ *Szusszan egy aprót. A kérdésre rápillant a szeme sarkából, majd előre. Elgondolkodtató, de... akkor sincs ínyére, hogy fizessen.* Amíg fizetek, addig mellettem maradsz? *Nem mondja, hogy belemegy, csak kérdezősködik egyelőre. Kíváncsi. De ha fizetni is fog, nem kell nagy összegekre gondolni.* *Úgy van ahogy gondolja. Nem vállal életveszélyt csak úgy, minden ok nélkül. A kérdésre viszont egyből választ tud neki adni, így meg is teszi.* Igen. Pontosan. *Bólint is. Addig lehet róla szó hogy vele dolgozik. De ettől függetlenül azt sem felejtette el hogy most megmentette. Szóval majd azt a pénzt is szeretné látni valamikor a közeljövőben, úgy van. Mindennek megvan a maga ára, és ezt el is rendezi. Azaz fizesse ki neki a dolgait. Érzi hogy nem szívesen tenné meg, szóval még nem emlegeti neki hogy ilyeneken jár az agya. De majd... Ha együtt fognak dolgozni huzamosabb ideig akkor úgyis lesz alkalma még mondani meg emlékeztetni a férfit ilyen apróságokra amik végül is csak neki fogntosak, de nem baj.* *Sóhajt egy aprót a válaszára. Még ezt át kell rágnia, meg gondolnia, meg hasonlók. Azért tudomásul veszi egy apró biccentéssel.* És mire kell neked ennyire a pénz?

*Reméli, azért van hol laknia. Elpillant felé, majd előre. Lassan elérnek a házhoz, így megáll. A férfi felé fordul. Még mindig nem szándékozik behívni, de elküldeni sem akarja jelenleg. Hm.* *Ő nem akar jelenleg változtatni a feltételein. Ez van, így üzletel. Valamit valamiért. A kérdésre elmosolyodik és kicsit el is gondolkodik.* Sok dolgot tudnék kezdeni vele. *Normálisan élhetne, meg az se baj ha kicsit talán gazdagon. El tudná viselni, azzal nem lenne probléma. Csajok is képbe jöhetnek, hm, sok dolog, igen. De inkább nem álmodozik hanem felel a kérdésre normálisan.* A jelenlegi melóm nem túl kedvező néha, így van mikor nem fizetnek. *Ha lelép pl az emberke akit meg kéne ölni, vagy el kéne kapni. Akkor kárba megy az összes igyekezete, meg felszerelése, stb. Veszteséges munka. Ezért is kéne tökéletesen csinálni, akkor már gazdag lenne belőle. De nem tehet róla hogy becsúsznak meglepetések meg váratlan dolgok akció közben. A házhoz érve megvizsgálgatja azt az épületet. Nem rossz, tetszik neki. Az lényegtelen hogy nem ő lakik itt. A férfi mellett megáll és rápillant. Valamit még akar esetleg? Vagy... bemehetnek...? Igen, be akar menni. Miért? Mert miért ne? A megmentője, ha pénzzel nem is, egy kávéval jön neki. Pont.* *Végighallagtja a férfit, majd elpillant a ház felé. Kicsit elgondolkodik, majd a zsebébe nyúl és előhalássza a kulcsait. Visszapillant re.* Nem tudom, tényleg bízhatok e benned, de talán egy próbát megér. Reméljük, nem halok bele. *Apró mosoly, majd nyitja a kaput és az ajtóhoz lépked. Odaérve kinyitja és belép. Nem engedi előre a férfit, ő megy be elsőként. A lakás elég egyszerű, mármint maga a berendezés, tehát nem kell nagy dologra számítani. Van két szoba, nappali, fürdőszoba és konyha, ebédlővel egybekötve.* *Figyeli ahogy előszedi a kulcsait és vár. Arra hogy kaput nyisson neki. A szavakra meg egyből válaszol is.* Nem kell aggódni, jó munkát végzek. *Legalábbis majd kiderül akció közben. Majd többet láthat belőle meg a módszereiből is. Na meg... lehet mást is tapasztal majd. Igaz nem titkolja az erejét, de nem is reklámozza. Ha valakinek feltűnik akkor közli vele, pont. Belép a kapun és be is csukja maga után, majd indul tovább utána. Az ajtón is követi befelé és becsukja. Aztán meg körbepillant. Szép. Tetszik neki még mindig. De nem mászkál el, oda megy ahová kéri hogy menjen.* Arra értettem, hogy nem fogsz e te magad megölni engem *Ezt csak akkor teszi hozzá, amikor bent vannak a lakásban. A kabátot leveszi és felakasztja, majd megszabadul a cipőitől. A konyha felé indul, a férfinak csak int, hogy kövesse. A szekrényből előszed két poharat, aztán inkább elnéz felé.* Inni valamit? Kávé vagy más? *Van más is, a kávén kívül, csak ezért kérdezi. Közben méregeti és elgondolkodik.* Megkérdezhetem, hogy... van e valamiféle erőd? *Tekintve, hogy sokan különleges képességgel születnek... sose lehet tudni, kivel fut össze az ember.* Miért tennék ilyet? *Semmi oka rá. Legalábbis egyelőre semmi oka rá. Ha valami olyat tapasztal ami rá nézve probléma és csak így lehetne megoldani... akkor gondolom megteszi. De ha nincs semmi... akkor nem. Az intésre utána indul, de előtte leveszi a cipőjét. Kabát nem volt rajta. Bent a konyhában meg kényelmesen helyet foglal az asztalnál.* Egy kávé az jól jönne. *Szívesen elfogadja, igen. A többire meg kicsit meglepődik, majd halványan elmosolyodik.* Szeretnéd ha lenne? *Gondolja hogy a harc miatt örülne.*

És miért ne? Nem ismersz. Egyelőre csak idegenek vagyunk egymásnak... még a bizalom sem alakult ki *Szóval ja. A kávés válaszra pedig nekiáll kávét főzni. A pultnak dől háttal, úgy pillant el felé.* Ami azt illeti... ha szeretném, de nincs, akkor mindegy, nem? Válaszolj inkább. Rendesen. *A harcok miatt akarja, igen. Nem tudja, tényleg biztonságban lehet e mellette. Persze nem kihasználni akarja, félreértés ne essék. De azért nem mindegy, hogyan vágnak neki az útnak. Főleg, hogy csak ketten vannak, így első körben.* De akkor sincs semmi okom rá hogy ezt tegyem. Nyugodj meg, oké? Nem foglak hátbatámadni meg ilyenek. *Ameddig átjárhat meg fizet, addig nem is fog ilyesmit csinálni. Meg mondjuk amúgy se. Ha valami nem tetszik neki akkor úgyis lelép. Megoldja. Figyeli a kávéfőzés folyamatát mikor jön a következő mondat. Elmosolyodva sóhajt egy kisebbet, majd előszed egy kést amit az esetek többségében magánál szokott hordani. Ha nem lenne elég a fegyver.* Inkább megmutatom, na? Úgy egyszerűbb. *Neki mindenképp. A felsőjét feltűri az egyik karjánál és a csuklójához érinti a kést. Az... igazság az hogy nem akarja megvágni magát mert... fáj és vérzik és a többi. De ha meg akarja mutatni akkor bizony meg kell sérülnie. Furcsa erő, de... neki ez jutott. Kis gondolkodás után egy erősebb rántással és mozdulattal felvágja a csuklójánál az eret. Persze rendesen megérzi, így felszisszent a műveletre és félrepillant egy kicsit. Aztán csak... hagyja hogy vérezzen. Ja, bocsi az asztalért. Nézi ahogy folyik a vér. Nem akar elvérezni de a bemutatóhoz kell egy bizonyos mennyiség.* Rendben van. ~De kell idő, amíg megbízok benned. Talán te leszel az első ember.~ *Elgondolkodik, a kérdésre biccent. Kíváncsian kezdi figyelni.* Figyelek... *A késre összehúzza a szemeit. Azzal meg mit akar? A jelenetet látva elkerekednek a szemei, egyből odalép hozzá.* Mi a francot csinálsz?! *Rögtön felkap valami rongyot és a férfi csuklójára fogja erősen, ha nem állítja meg. Látszik rajta, hogy egyrészt nem érti, miért csinálta, másrészt... nem akarja, hogy itt haljon meg előtte. A szíve is a torkában dobog az ijedtségtől.* *Gondolom neki is kell idő míg teljesen megbízik benne. Nem akar olyan emberke lenni akit csak úgy hátrahagy a harctéren hogy megmeneküljön. Mert akkor kicsit dühös lesz. Kicsit nagyon. El van foglalva a vérzéssel mikor megjelenik a férfi azzal a ronggyal és próbálja elállítani a vérzést. Felpillant rá meglepetten, és másik kezével próbálja eltolni magától és megmenteni a vérzését.* Nee... Ne csinálj semmit. *Próbálja azért visszatartani a következőkben. Közben figyeli a vér mennyiségét. Mikor úgy gondolja elég odatartja neki a karját. Tessék, bekötheti ha akarja. Egy kis sóhajjal hátradől.* *Meglepődik, hogy eltolja a kezét. Most ez...? Ne akarjon már itt elvérezni neki.*... *Azért nem kicsit van pánikba esve, de nem gáz. Ahogy a férfi engedi, beköti a csuklóját.* Te teljesen idióta vagy... meg akarsz halni?! *Kicsit mérgesen szól rá, majd a fejét csóválja. Mély levegőt vesz, amit lassan kifúj. Problémás lesz ez a férfi, úgy érzi.* *Hagyja hogy bekösse neki a kezét, a leoltásra meg nyugodtan válaszol.* Ez nélkül nem tudnám megmutatni. *Ha végzett a bekötözéssel a férfi akkor visszahúzza a kezét. Fáj neki, az a probléma. De tudta hogy ez lesz, nem fog nyafogni. Akkor ideje elkezdeni, igaz? Ha még nem tette volna le a kést akkor megteszi. Maga mellé, az asztalra. Még véletlenül sem a vérbe. Aztán elkezd rákoncentálni a dolgokra és a sértetlen kezével belenyúl a vértócsába az asztalon.

Kicsit köröz ott az ujjaival, de leginkább azért mert gondolkodik közben hogy mit mutasson. De végül is lényegtelen, csak a módszer a lényeg. Akkor lassan elkezdi uralma alá vonni és "megformálni." Nem olyan nagy mennyiség, de egy késre emlékeztető tárgya elegendő lesz. Szóval neki is kezd és lassan "kihúzza" a vérből azt a fegyvernek minősülő tárgyat. Persze ezzel a vér mennyisége is csökken ami az asztalon van. Na meg élesben gyorsabban is megy neki, csak most bemutatót tart, így megfigyelheti a férfi ha óhajtja. Majd ha végzett elmosolyodik a kezében a fegyverével. Nos, ennyi lett volna. Neki nem olyan nagy szám. Rápillant és várja a reakciót.* *Összehúzza a szemeit. Miféle képesség ez, ha vér kell hozzá? Ráadásul a sajátja. Ellép az asztaltól és úgy kezdi figyelni. Amíg a férfi az asztalon köröz, addig visszapillant a bekötözött csuklójára. Majd ellátja rendesen, amint végzett. Visszanéz rá. Ekkor kezdi formálni a vért... igazából meglepődik, ilyen képességgel még nem nagyon találkozott. A fegyverre néz, majd a férfira.* Ez... durván néz ki. De veszélyes, ha a saját véred kell hozzá. Nem szeretném, ha túl gyakran használnád... *Nem akarja megöletni. Szóval valahol aggódik. Ha már egy csapatban lesznek, vagy mi. Visszanéz a fegyverre, majd közelebb lép. Érte nyúl.* Megfoghatom? *Vagy nála már nem működik? Mármint... megtartja a formáját a fegyver, vagy nem?* *Másé is kellhet hozzá, (utolsó infó szerint) csak nem akarta megvágni a férfit. A végén még azt hiszi hogy tényleg meg akarja ölni. Nem akarja hogy félreértse a helyzetet.* Másé is jó. De mégsem kérhettelek meg erre... A használata meg... Akkor szoktam ha már nincs más. *Addig meg jó a fegyver meg a kés, meg ami a közelben van. Felpillant rá és odaadja neki. Megtartja a formáját, az akaratától függően változik. Mellesleg sima és... éles. Ahol élesnek kell lennie. Gondolom látszik, mint egy késnél. Reméli azért nem vágja meg magát vele.* *Hümment a szavakra, majd megnézegeti a kezében a kést. Azért kicsit megvágja magát, de csak hogy tesztelje.* Nem rossz... kifejezetten... jó. *Csak elég belegondolnia. Ott vannak a harctéren, az ellenség már megsérült... anyag az lesz. A férfira néz.* Irányítani is tudod a vért? Vagy csak fegyvereket formálni belőle? *Például tudja e úgy irányítani, hogy az ellenséget megfogja vele, vagy ilyesmi. Erre gondol elsősorban. A kezéből kicsit amúgy folyik a vér, de nem zavarja. Ez közel sem olyan, mint a férfi csuklóján levő seb. Visszaadja neki a kést.* Jófajta. *Kis mosoly. Tudja hogy jó, elvette vele már pár ember életét. És igen, tökéletes számára egy harctér tele vérrel. Vagy egy vérző ellenfél. Csapattársak vérét nem szívesen használná mert mégis csak elveszi tőlük hogy fegyverhez jusson.* Csak szilárd formába hozni. *Másra nem képes ezzel csak ilyen fegyvereket gyártani. Azért vicces hogy a saját vérükkel öli meg az ellenfeleit. Jó, ők nem röhögnek persze... A csuklója meg... meglesz, nem kell aggódni. Tudja hogy a férfi vigyáz rá~* Hm, értem. Azért... felkészíthettél volna. Komolyan azt hittem, itt leszel öngyilkos *Szusszan és megcsóválja a fejét. A kést odaadja vagy lerakja, majd előszed valamit és letörli az asztalt.* Mindjárt hozok egy elsősegély dobozt és rendbe teszem a csuklód... ha nem bánod. *Elpillant felé, majd folytatja a törölgetést. Egy kis idő után végez, elrakja valahova, majd megy is a dobozért. Van benne minden, ami kell. Fertőtlenítő, kötszer, meg egyebek. Lerakja az asztalra, majd kéri is csuklóját.* És mondd... egyedül vagy? *Mármint dolgozik e valakivel, vagy egyedül tengődik ebben a szörnyű világban...*

Mégis miért tenném? *Cuki mosoly. Nem akar ő meghalni. A saját keze által meg főleg nem. Átveszi a kést, majd feláll és a mosogatóhoz lépked, közben meg bólint neki a dobozos részre. Nem bánja, nem probléma neki. Inkább örül hogy segít neki.* Mellesleg bocs az asztalért. *Kicsit összevérezte ami nem volt szép dolog. A mosogató felett tartja a kést, majd visszaváltoztatja folyékony halmazállapotúvá, így a vér szépen elfolyik az ujjai közt. Lefolyik, nem kell már~ Aztán amíg a férfi vissza nem ér megmossa a kezét. Utána valahol meg megtörli és visszaül a helyére. Ha pedig visszaérkezett megkaphatja a kezét ellátásra. Közben meg válaszol neki.* Mondhatni. *Egyedül dolgozik és egyedül is él.* Az asztal a legkevesebb *Inkább az asztal menjen tönkre, mint egy emberi élet. Így van vele. Az ellátást meg megkezdi. Elég szakszerű. Bizonyára a saját sérüléseit is megtanulta már ellátni. A válaszra elgondolkozik és közben a fertőtlenítést végzi.* Sosem gondoltál arra, hogy csapatban dolgozz, vagy összeállj valakivel? *Nem néz rá, a sebet figyeli.* *Szerinte is inkább az asztal menjen tönkre mint az élete... Az ellátás alatt néha felszisszen kicsit. Nem tehet róla, fáj neki azért. Vagyis inkább kellemetlen, főleg a fertőtlenítés része a dolognak. Valamennyire ő is képes ellátni magát, de könnyebb ha más csinálja. Fél kézzel amúgy is érdekes lenne.* Gondolni gondoltam, de soha nem tettem meg. Nem tudom miért. Talán csak jó volt egyedül. *Tényleg nem tudja. Talán csak így nem kell alkalmazkodnia senkihez. De alapjáraton nincs baja a társasággal.* *Amikor felszisszen, megáll, de pillanatokon belül folytatja.* Ha jó egyedül, hogyhogy bevállalod azt, hogy csatlakozol hozzám? *Rápillant kíváncsian, majd nekilát a kötözésnek. Azért óvatos, de nem bánik vele úgy, mint egy porcelánbabával. Az is beugrik neki, hogyha a férfi rákérdez az ő képességére, mit mondjon. Nem kéne pont en bemutatnia, miféle hatást tud elérni a... szóval "velük". Hm, most, hogy jobban belegondolok, sosincs egyedül. Teljesen. Amúgy még mindig viseli azt a napszemüveget...?* *Jó neki így ahogy csinálja.* Hiányzik valami új, azt hiszem. Na meg... fizető állás, nem hagyom ki. *Még mindig itt tart, igen. Amúgy majd gondolom rákérdez, szóval szedje össze magát. Nézi ez ellátást közben. De azért megfordul a fejében hogy fura lesz ez így. Új kezdetek, meg harcok meg minden. Úristen, mit be nem vállal... De ha már annyira akart jönni akkor nem fog meghátrálni. Oka van ennek. De azért majd közben nagyon kíváncsi lesz rá hogy kik és miért akarják megölni a férfit. Mellesleg igen, a szemüveg rajta.* *A pénzes megjegyzésre felpillant rá, majd szorosabbra köti a kötszert.* Ne számíts nagy összegre, mert alapjáraton nekem sincs pénzem, oké? *Gondolom valahol dolgozik, különben nem lenne pénze. Az ellátással végez, így elkezd elpakolni, vissza a dobozba azokat a dolgokat, amikre már nincs szükség. A férfira néz, majd elgondolkozik.* Hány éves vagy? *Úgy véli, korabeli lehet, 20 év körül. De ez csak egy tipp.* *Érzi hogy szorosabban köti, de nem szól, valahogy érti hogy miért. A többire meg bólint neki. Nem számított milliókra, csak hogy legyen valami. A lényeg hogy rendeszeresen kapja és akkor nincs baj.*

Nem baj, jó nekem az is. *Azt meg gondolta hogy van állása. Neki is, csak hát... Miután végzett visszahúzza a kezét és az asztal ra teszi, ott jó neki. Majd... meggyógyul, reméli minél hamarabb, ha már harcolni akar a férfi. Bár az is érdekes lesz... A kérdésre felpillant rá és válaszol.* 22 vagyok. *Nem feltétlenül harcolni akar, de sosem lehet tudni, kikkel találkoznak út közben. Valószínűleg minél közelebb kerülnek majd az ellenséghez, annyival több ember fog rájuk támadni random mód. A válaszra bólint egy aprót, majd rápillant. Közben elmegy a kávéfőzőhöz. Már lejött a kávé, szóval kitölti két pohárba.* Akkor jól gondoltam, hogy 20 körül vagy. Én 24 vagyok. *Pillant el felé, majd előveszi a tejet a hűtőből, meg vesz elő még cukrot is. Mindent odavisz az asztalhoz, a poharakkal együtt. Meg még két kiskanalat.* Nem tudom, hogy szereted, szóval rád bízom. *Leül vele szemben és onnan pillant el felé.* Azért... nem célom bajba keverni téged. Jól gondold meg, hogy elkísérsz e ezen az úton... még én sem tudom, mire vállalkozok. *Gondolta, ezt közli vele. A kávéjába rak 3 kanál cukrot, meg egy kevés tejet, majd kevergetni kezdi.* *Az valószínű hogy idővel majd egyre több és több ellenség fog feltűnni. Szóval össze kell szedniük magukat. Bár ez is attól függ hogy milyen emberek támadják meg őket. Mármint erősségre. Mert ha csak ilyenek lesznek mint a mostaniak akkor még győzhetnek. Figyeli a kávéval, a szavakra meg kicsit elmosolyodik.* Nem is néztem volna ki belőled hogy idősebb vagy mint én. *Végignéz az asztalon miután minden ki lett pakolva ami a kávéhoz kellhet. Akkor maga elé húzza a dolgokat és rak bele egy kis cukrot meg tejet. Sok tejet. Ő így szereti. Közben meg hallgatja a következőket. Tény, nem tudják mire kell számítani, ez elég nagy probléma.* Nekem sem célom bajba keverni saját magam, de ha már itt vagyok és elfogadtam a melót akkor maradok. Aztán majd meglátjuk hogy milyen erős ez a csoport vagy micsoda.* *Egy kanalat is elvesz és kevergetni kezdi a kávét.* *A szavakra meglepődik, halványan elmosolyodik.* Örülök, hogy fiatalabbnak néztél. *Bár tény, jól tartja magát és fiatalos és helyes~ khm. Végighallgatja a szavait, majd sóhajt. A kevergetést befejezi és a kezébe veszi a poharat.* Azért remélem, nem fogsz csak úgy ott hagyni *Mert úgy jön le a férfi szavaiból, hogyha túl erős az ellenség, akkor faképnél hagyja. Vagy ha nem így értette, akkor közölje vele. A kávéba belekortyol. Még kicsit forró... de majd kihűl útközben.* *Na ja, jól tartja magát. A kávé kevergetése közben válaszol neki kis gondolkodás után.* Nyugi, nem hagylak ott, nem kell félni. Ha menekülni kell, akkor majd ketten menekülünk. Ennyi. Legalábbis remélem meg tudjuk oldani. Kellemetlen lenne egy összecsapásban meghalni csak úgy. *Ha már társak lesznek vagy mi akkor úgy is kéne majd viselkedni. Szóval nem akarja hátrahagyni és azt se szeretné ha ő jutna ilyen sorsra. Azért érdekes hogy nemrég találkoztak és már ez a téma. Na meg hogy ilyen jóban vannak. De végül is bajnak nem baj, sőt inkább csak jól járnak ezzel.* *Talán érdekes, hogy erről beszélgetnek, de végül is ezért álltak össze, nem? Közösen kell véghez vinni valamit. Jó előre letisztázni, ki mit akar és ki mire számíthat a másiktól. Biccent egy aprót.* Igen, igazad van.

~Meg hát nekem amúgy sem kéne meghalni. Még vannak dolgok, amiket meg kell tudnom, aminek utána kell járnom. Bár hogy sikerül e és megtudok e valamit, az már... egy egészen más kérdés.~ *Gondolatmenetét megszakítja és megint csak re pillant.* Útközben talán mások is csatlakoznak majd hozzánk. Sőt, az lenne a legjobb. Ketten nem vagyunk annyira erősek, nem? *Legalábbis gondolja... figyeli kicsit, majd kortyol megint a kávéból.* *Így van, már kétszemélyes csapatként működnek. Vagy valami hasonló. A továbbiakra bólint.* Igen, jó lenne még pár ember. Azt hiszem... De honnan akarsz embereket szerezni? Csak úgy behívod őket az utcáról mint engem? *Nem mintha valaki hívott volna... Csak követted, az meg nem ugyan az. Mindegy. Közben felveszi a poharát és belekortyol a kávéjába. Aztán visszateszi és kevergeti még egy kicsit. Még nem hűlt ki eléggé, szóval vár vele továbbra is.* *Sóhajt egy aprót, de válaszol is.* Téged sem hívtalak... amúgy fogalmam sincs, ezt a részét még nem dolgoztam ki a tervnek. Igazából terv sincs. De most, hogy már nem vagyok egyedül... *Ideje lenne kezdeni valamit és ezért gondolta. Azon agyal, itt marad e éjszakára is, vagy majd megbeszélnek egy helyet, hol találkoznak és mikor meg hasonlók. Bár egy pár nap kell, mire összeszedi magát, illetve a holmijait, hogy indulhassanak. Meg azért körbekérdez, információ gyűjtés szempontjából.* *Azt a részt figyelmen kívül hagyja hogy nem hívta senki. Nem érdekes. Jött és kész, most hogy örül neki. Lett egy társa. Közben végighallgatja. Hm, szóval terv sincs... az jó dolog. Akkor kéne valami.* Tudod egyáltalán hova kell mennünk? *Mert hogy őszinte legyen, neki fogalma sincs róla hogy mi történik. Mennek harcolni, pont ennyi jutott el hozzá. Ja, meg hogy kifizeti. Aztán ki tudja, lehet hogy majd ismerős lesz neki az a csoport. A munkája során összefutott pár ilyen összeszervezett bűnözői csoporttal. Amúgy itt szeretne maradni estére, igen. Csak úgy. Aztán majd kiderül mi lesz velük vagy hova mennek. Reggel meg majd összeszedi az otthoni dolgkat. De nem fog sok holmit magával vinni. Fegyverek, pont. Nem letelepedni meg hanem ölni.* Annyit tudok, merre kellene elindulni. És az már valami, nem? De holnap reggel körbekérdezősködök a környéken, ki mit tud erről a helyzetről. *Aztán majd meglátják. Az meg, hogy itt akar aludni... közölnie kellene val, mert magától nem fogja megkérdezni, mit akar. Sőt, marasztalni se marasztalná. Még nincsenek olyan közeli viszonyban. Kevergeti megint a kávéját, majd rá is pillant. Kihűlhetne lassan...* Végül is az is már több mint a semmi. *A végére meg bólint. Addig ő meg... nem tudom mit csinál bár valószínű elfoglalja magát. Érékesíti a fegyveres embereknél talált tárgyakat. Azért reméli érnek valamit. Azt meg majd észreveszi hogy itt akar aludni mikor majd befoglalja az egyik szobát és ennyi. Mert eddig ez a terve. Elfér és nem fog problémát okozni, így gondolja. Jó fiú~ Lassan befejezi a kávé kevergetését mellesleg. Neki jó lesz így is, ismét kortyol belőle, majd visszahelyzi az asztalra.* Olyasmi. De te is kérdezősködhetsz, hátha te is megtudsz valamit. Ketten többre megyünk, nem? *A kávéra pillant, majd kiissza belőle a maradékot.* Azt hiszem, mára akkor ennyi. *Már nincs több teendő, mehetnek pihenni, meg haza... ránéz, majd feláll és elpakolja a tejet meg a cukrot is.*

Rendben van, meglátom mit tehetek. *Biztosan van pár haverja akit kikérdezhez ezekről az ügyekről. A szavakra a kávére pillant és megissza mennyi megmaradt neki. Aztán nyújtózik egyet és hátradől a székben majd a férfira pillant.* A megbeszélésnek vége. Szóval? Hol aludhatok? *Kíváncsi, várakozó tekintettel kezdi figyelni. Nem hajlandó hazamenni, illetve nem akar.* *Bólint egyet, majd a két poharat is a mosogatóhoz viszi. Nekilát mosogatni, így hallja meg kérdéseit. Eh? Elnéz felé.* Gondolom hazamész és majd ott alszol... a saját ágyadban. *Vagy mit gondolt? Tényleg itt aludna nála rögtön első nap? Nem akarja elzavarni, csak szerinte nagyon hülyén jön ki. Vagy nem is tudja. A mosogatást folytatja, majd amint végzett, elzárja a vizet és egy ronggyal megtörli a kezeit, úgy fordul vissza felé.* Ne hidd, hogy elszállásollak... még biztosan nem. *Makacs xd de igazából meggyőzhető.* *Nem ilyen válaszra számított. Felemeli a sérült kezét és szomorú arckifejezéssel megszólal.* Így hazaengednél? És ha megint megtámadnak, akkor mi lesz? Ha nem tudom őket legyőzni mert gyenge vagyok és sérült... főleg hogy csoportban támadnak... *Sajnáljátok már. Veszi észre hogy makacs a férfi. Továbbra is szomorúan pillant rá és várja a választ.* *Látja a sérült kezét, de arról nem ő tehet. A férfira pillant egy sóhajjal.* Azt a sérülést magadnak okzotad, így ne próbálj meg bűntudatot kelteni bennem... *Elszakad a pulttól és belépked az egyik szobába. Végül is van üres szoba, de akkor is nyugtalan lenne éjszaka, abban a tudatban, hogy is itt van. Gondolkodik egyelőre, a szobában ácsorogva.* De miattad kellett sérülést okoznom magamnak... *Egyre jobb. Figyeli ahogy a szobába lépked és lassan feláll. Utána megy és beles a szobába.* Nem rossz... *Nem hiszem hogy neki szánja, de azért ő megáll az ajtóban és nézelődni kezd. Neki végül is teljesen mindegy hogy hol alszik. Na meg nem lenne problémája azzal hogy a férfi is az épületben tartózkodik. Hiszen... az ő lakása.* Nem kértelek rá, *Szól még hátra. Ahogy a férfi követi és megszólal, rápillant. Felé fordul, majd az ágy felé bök.* Ott alhatsz, ha akarsz. *Ha már tényleg nem tudja elüldözni a lakásából.* ~Azért kíváncsi leszek erre az egészre. egyelőre olyan furcsa... és veszélyes is, azt hiszem. Főleg ezzel a képességgel, amit birtokol. Önveszélyes is...~ *Mereng még, de aztán a szekrényhez lép. Előszed ágyneműt, majd az ágyra pakolja.* *Majd megismeri jobban aztán rájön hogy milyen jó gyerek. Az elejére nem válaszol, tényő kérte de... nem tudta volna másképp bemutatni ezt. Veszélyesnek meg lehet hogy veszélyes. De belehalni ebbe a képességbe nagyon nem akar, így nem is használja magán olyan sokszor. Az ágyra pillant és elmosolyodik.* Köszönöm~ *Aztán beljebb lépked. Szóval ez lesz a szobája, oké. Megszokható, hangulatos, kellemes... Neki ez tökéletes lesz. Elpillant ismét a férfi felé és figyeli ahogy pakolászik.*

*Pakolászás közben szólal meg ismét.* Meddig szándékozol itt lenni? Mármint... ha még itt leszünk pár napig a városban, akkor minden nap itt akarsz maradni? *Ha elindulnak, akkor ígyis úgyis közösen keresnek majd szállást vagy táboroznak le valahol, de addig meg jó kérdés. Megágyaz közben nek, végül felé fordul és várja a választ.* Hát, nem tudom... de maradhatok is... Sőt, maradok ha nem probléma. Nincs ám velem baj, kevés helyet foglalok és keveset is eszek, szóval olyan lesz mintha itt se lennék. *De úgy ám. Aztán hogy ez hogy valósul meg az egy teljesen más történet. Az ágyra pillant ami közben készen lett, aztán vissza. Várja a reakciót a válaszára.* *Nem ezt akarta elérni, de... de nincs beleszólása vagy nem is tudja.* Tehát maradsz. És még fizessek is neked. Ez elég rossz üzlet, rám nézve,. *Ne mondjátok, hogy nincs igaza. Végigméri.* Az a napszemüveg mindig rajtad van? *Csak feltűnt neki, hogy amióta találkoztak, rajta van és még a lakásban sem vette le.* De... sokat segítek cserébe, hidd el. *A harcban meg... máshol nem. Max még a kérdezősködésben. Másba nem igazán tud besegíteni. Vagy nem is akar. ezt vállalta, ezért kell neki csak fizetni. Neki így jó lesz. A kérdésre kicsit meglepődik, de... tény, rajta van, ezt le sem tagadhatja.* Az esetek többségében. Zavar? *Levegye? Mert akkor megteszi ha szeretné.* Akkor sem túl jó üzlet... *De majd kitalál valamit. Félrenéz, majd vissza.* Nem az, hogy zavar, csak szeretem látni annak a szemét, akivel beszélek. *Vagy hogy fogalmazzon. Egy sóhajjal körbenéz. Akkor ez már szobája. Végül is, hiányozni nem fog neki. Amúgy sem jött be sűrűn ide.* *Számára viszont tök jó üzlet. A válaszra meg leveszi akkor a szemüveget és lerakja valahová. Úgyis már az övé ez a szoba, oda pakol ahová neki kényelmes. Elvileg. Visszapillant rá. Most már láthatja a szemeit, meg normálisan az arcát is.* Így megfelel? *Halvány mosoly. Ja, majd ha napokig még itt lesznek akkor áthoz ám pár cuccot magától...* *A hangját hallva elnéz felé. Na, igen. Halványan elmosolyodik.* Így már meg. Kérsz valamit enni? Na meg, majd szedek elő neked alvós ruhát, ha gondolod. *Nem hiszi, hogy abban a ruhában akar aludni, amiben most van. Meg fürödni is illene~ szóval van teendő, de nem siet.* Jelenleg nem vagyok éhes, de egy zuhanynak örülnék. Aludni meg egy alsó is elég. *Mindketten fiúk, még ha nem is ismerik egymást. Szóval neki az alsó elég lesz. Azért gondolja egy a méretük. Legalábbis így ránézésre egynek tűnik. De majd úgyis hoz magának pár ruhát. Nem olyan nagyon sokat. Nem kell neki a fél szekrény.*

Rendben. Azért egy pólót is kapsz... *Mert ad neki és kész. Kilépked a szobából, át a saját szobájába. Ott kutakodik egy ideig, majd előszed egy pólót és egy alsónadrágot is. Azzal megy vissza hez. Odanyújtja neki.* A fürdőszobában találsz törölközőt is, a kád melletti szekrényben. Én majd utánad elmegyek. *Zuhanyozni. Addig meg nem tudja, mit csinál. Összegzi ezt a mai napot.* *Jól van, felveszi ha már megkapja... Az ajtó felé pillant el várja vissza a férfit. Aztán ha megjött átveszi a cucckat amiket kapott és megnézegeti. Közben meg végighallgatja.* Rendben van, kösz. *Akkor ezzel a lendülettel el is megy és megkeresi a fürdőszobát. Igen, ennyire otthonos mellesleg. Nem tart neki sokáig mire meglesz, elvileg nem olyan nagy ez a lakás. Belépked és be is csukja maga után az ajtót. Akkor ideje lenne vetkőznie meg minden más. Nos, nem állítja meg senki, szóval elkezdi. De valami megfordul a fejében, így kiszól vetkőzés közben.* Hé, Shiro... *A férfi után néz, majd indulna ki a konyhába, hogy egyen valamit, de meghallja hangját. A fürdőszoba ajtóhoz lép.* Mondd. Nem találsz valamit? *Vagy mit akar? Azért a becézés meglepi... hogy Shironak szólítja. De nem köt bele, meg nem szólja le érte. A falnak dől és úgy vár re.* *Hallja a férfi hangját, így válaszol neki. Már ruha sincs rajta, kicsit azért körbenéz itt.* Akkor ha itt maradhatok... ameddig el nem megyünk... kulcsot is kapok? *Legjobb kérdésed neked, aki csak ma jött ide. De nem baj. Megkeresi a törölközőket és egyet ki is készít magának. Aztán a zuhanyzóba lépked. A sérült kezére is pillant, nem lesz olyan sokáig itt, nehogy valami baja legyen a kötésnek. Próbálja nem összevizezni nagyon.* *A kérdés igencsak meglepi. Azt hitte, mást fog kérdezni.* Nem hiszem. *Nem bízik meg benne annyira, hogy kapjon kulcsot is.* És egyedül sem foglak hagyni a lakásban... *Nem mintha olyan sok érték lenne a házban, de akkor is. Hallja, hogy lassan készülődik a férfi. A hasára csúsztatja a kezét. Menne enni, de amíg nem tisztázzák ezt a dolgot, addig ott ácsorog az ajtónál és várja további észrevételeit, kérdéseit.* *A válasz után megengedi a vizet és elkezdi beállítani a számára megfelelő hőfokra. Válaszol is.* Ennyire nem bízol bennem? Pedig társak vagyunk vagy mi... De ha ezt szeretnéd, akkor nem szólhatok bele, végül is a te lakásodról van szó. *Csak próbálkozott. De nem jött be. A beállítás után a viz alá áll. Meleg~* Pár óra után mégis mit vártál? Ha majd jobban megismertelek... *Akkor beszélgethetnek róla. Egy sóhajjal elszakad a faltól és kilépked a konyhába. Előszed pár dolgot a hűtőből és nekilát szendvicset csinálni. Vág kenyeret, aztán megkeni vajjal és így tovább. Közben viszont gondolkodik. Reggel korán fel fog kelni, hogy nekilásson az információ gyűjtésnek. Minél előbb indulni akar. Egy kis izgalmat vár ettől az

egésztől... eleget ült már itthon, egyedül és várt a csodára. Az elmúlt 3 4 évben semmit nem csinált, csak elvolt ebben a környezetben, ahol él.* *Jól van, érti és talán... van is benne valami. Lassan fürdöni kezd, a sérülésére is vigyáz közben. Ő úgy van ezzel az egésszel hogy miért ne? Kaland~ Hátha valami nagyobb haszna is származik belőle. Bár egyelőre kételkedik ebben. De leglább lesz valami változatosság az életében vagy valami hasonló. Nem mintha az életveszély olyan jó lenne, de került már durva helyzetekbe. Reméli sikerül megoldani a problémát, bármi is legyen az. De jelenleg nem sokat tudnak...* *Annyit tudnak, hogy valami bűnszervezet errefelé járkál folyamatosan és az emberek életére törnek. Meg hogy meg akarják ölni t. Ezen kívül semmit. Hm. A szendvicsével leül az asztalhoz és neki is lát enni, beleharap. El elpillant a fürdőszoba ajtó felé, innen pont látja.* *De ez még elég kevés. Azon agyal hogy elkaphatnának valami tagot és kikérdezhetnék hogy akkor mi is a helyzet egészen pontosan. Talán kinyögne valamit. A fürdéssel úgy halad hogy azért viszonlag gyorsan folytatja, így pár perc után végez is mindennel. De azért... még pár percig élvezi a meleget és csak utána zárja el a vizet. Aztán kilép és megkeresi a törölközőjét. Használja is.* *Kevés, de majd lesz több infójuk. Ahogy haladnak majd... talán. Amíg elvan, ő elfogyasztja a szendvicsét. Aztán el is mosogatja a tányért és indul a szobájába. Megágyaz saját magának is pár perc alatt, majd előkeresi az alvós ruháját. Fehér póló, meg egy sötét színű alsónadrág. A cuccokat lepakolja az ágyra, majd leveszi a felsőjét. Alapból melege van, meg úgyis megy mindjárt zuhanyozni.* *Elkezd törölközni, közben alaposabban megvizsgálja mi van itt meg mi nincs. Csak kíváncsi. Ha már itt fog élni pár napig akkor tudja már hogy mi hol van. A törölközéssel végezve lerakja valamerre és elkezd felöltözni. Először az alsót, majd a pólót veszi fel. Úgy tűnik jó rá minden. Akkor a cuccaihoz lépked és összeszedi őket. A fegyvereket is itt szedte le magáról, szóval azokat is felveszi és ezekkel együtt lép ki. Körbepillant, majd indul a szobájába. A ruháit egy székre pakolja, a fegyvereket meg a többit pedig egy asztalra. az úgy jó lesz.* *Hallja, hogy végez, így kiballag a cuccaival. Elpillant a férfi után, majd belép a fürdőszobába és bezárja az ajtót is. Lepakolja az alvós ruhát, majd elkezd vetkőzni. A véres kését is kipakolja... aztán gyorsan inkább a csaphoz lép vele, egy szál nadrágban már~ lemossa róla a vért.* ~Azért... néha megijedek magamtól. Hogy vagyok képes hidegvérrel ölni? Meg se rezzentem.~ *Hm. Talán a véredben van, drága Shiro. Ezzel végezve a kést ott hagyja, majd vetkőzik tovább. A haját felköti mellesleg, mert nem akarja, hogy vizes legyen. A félhosszú haj átka. Belép a zuhanyzóba és megengedi a vizet is.* *A szobában van továbbra is, de hallja hogy a férfi elment fürödni. Addig ő... körbenéz kicsit. A szobába a polchoz lépked és megnézi miket tart itthon a férfi. Levesz pár dolgot, megnézi, visszarakja... Elolvassa a könyvek címét ha vannak ott. Aztán áttér máshová. Ha vannak fiókok akkor azokat is kihúzogatja lassan. Csak... nézelődik. Ha pedig végzett a szobával akkor átmegy pl a nappaliba. Ott is megteszi ezeket. Persze nem vesz el semmit és csendben van~ Nem akarja hogy még a mai nap folyamán kiobja mert gyanús neki.* *Nem tudja, mi folyik odakint, de ha tudná, nagyon csúnyán nézne és gyanúsan méregetné a férfit. Sőt. Egy szivacsot vesz a kezébe, rak rá tusfürdőt és azzal lát neki a mosakodásnak. Nem akar sokáig időzni, így siet, de kiélvezi azért a

melegvizet, ami ráfolyik. Pár percbe beletelik, mire végez, de kilép a zuhany alól és nekilát törölközni, majd fel is öltözik. Alsónadrág, póló. A törölközőt kiteríti, majd összeszedi a cuccait, a késsel együtt. Kilép a fürdőből. A haját elfelejti leengedi. Mivel et nem látja a szobájában, így körbepillant gyanúsan. Tovább indul és persze a nappaliban találja meg. Egyből rászól.* Mégis mit csinálsz? *Látja, hogy kutakodik, nézelődik. Mit akar itt, eh?* *Nem nagyon veszi észre hogy a férfi kijön a fürdőből. De ha tudná se menne ki innen. A nézelődés közben zavarja meg, így meglepetten rápillant. Aztán mutatja neki ami a kezében van. Nem tudom mi, valami kis tárgy.* Csak megnéztem mi ez. Érdekesnek tűnt. *És tényleg. Még csak nem is hazudik neki. Lassan visszateszi a helyére úgy ahogy ott volt. Akkor... nem nézelődik ha baj...* *Gyanúsan fürkészi hol a férfi arcát és szemeit, hol pedig a tárgyat a kezében. Végül pedig megszólal.* Nem örülnék, ha ennyire önállósodnál. Olyan, mintha utánam kutatnál. *A haját közben leengedi vissza. Azért nem tetszik neki ezzel a húzással. Még ha nem is akart bajt, akkor is rosszul jött ki, valljuk be.* *Felemeli kicsit a kezeit a szavakra és figyeli tovább.* Rá se nézek többet. *Aztán meg leengedi őket. Tényleg nem akart bajt.* Nem kutatok utánad... Még ha úgy is tűnik. Kíváncsi voltam, ennyi az egész. *Ezzel pedig elindul kifelé a nappaliból vissza a szobájába. Persze csak ha nem tartja fel. *Végigméri, majd a férfi után pillant.* Tényleg egészen máshogy jött le. De... hiszek neked. *Első ilyen, szóval megnyugszik és nem gyanakszik. De ha többször is gyanúsan fog viselkedni, ott már bajok lesznek. Amúgy nem tartja fel, csak ácsorog. Majd indul a szobájába és lepakolja a holmijait valamerre. en agyal.* *Halad tovább de még visszaszól neki válaszképp.* Ennek örülök. *Hátra is pillant, majd megint előre kezd el figyelni. A szobába visszaérve pedig elindul az ágyhoz. Először csak leül, majd eldől az ágyon és a plafonra pillant. Puha és kényelmes~ Szóval tök jó. Egy pillanatra lehunyja a szemeit, majd elpillant az ajtó felé. Látja azt is hogy a férfi elhalad a saját szobájába. Már ha innen lehet látni... Feljebb csúszik az ágyon hogy normálsan feküdhessen aztán az oldalára fordul.* *Elnéz felé, majd az ágyra. Kicsit gondolkodik, majd kilépked és megáll szobája előtt. Bepillant.* A csuklód? Nem ázott le róla a kötés? *Ha akarja, akkor rendbeteszi neki még így alvás előtt. De csak ha kéri. Ha nem, akkor már ott is hagyta és megy a szobájába, hogy lefeküdhessen pihenni.* *Felpillant rá az ágyból és felemelei a kezét hogy megnézhesse mi a helyzet a csuklójával. Kicsit nézegeti, majd végül visszapillant rá és válaszol.* Szerintem kibírja. *Aztán vissza is húzza maga mellé a kezét. Nézi még egy kicsit a férfit, majd magára húzza a takarót.*

De azért köszi. *Hogy gondolt rá meg a sérülésére. Halványan elmosolyodik.* *Bólint neki, majd indulna, de még meghallja a továbbiakat. Megint rápillant.* Ühm, semmiség. Jó éjt,. *Int neki, majd visszamegy a szobájába. Az ágyhoz lépked és leül rá, majd eldől és magára húzza a takarót. Az oldalára fordul, hogy lássa az ajtót is, amit nem mellesleg bezárt~ a biztonság kedvéért. Nem tehet róla, na. A szemeit lehunyja és próbál aludni. Ha nem zavarja meg senki, akkor el is alszik. Egész éjjel forgolódik és mocorog. Nyugtalan.* *Még így zárásul válaszol neki. Aztán kicsit helyezkedik és lehunyja a szemeit. Megpróbál akkor aludni. Tartani meg nem kell tőleg mert nem fog ellopni semmit és nem is akarja megölni a férfit. Erre majd rájöhet idővel. Ha nem zavarja meg senki és semmi akkor pedig lassan elalszik. Nem probléma az idegen hely, fáradt, így megy neki. Viszont ő végig nyugodtan alszik, nem nagyon mozog, max megfordul párszor meg ilyenek.*