KISS LAJOS Y ÁS ÁRHELYI MŰ V É S Z É L ET Budapest. 1957 Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 292 lap. Képzőművészeti irodalmunk egyik legjelentősebb újdonsága Kiss Lajos, kiváló néprajztudósunk úttörő érdemű müve a Vásárhelyi művész-élet"-ről. Kiss Lajosnak kél másik, korábbi, nagyszerű munkája A szegény ember élete" és A szegény asszony élete" címen már elvezetett bennünket a Tisza-Marosszög nincstelen parasztjai közé, már megelevenítette előttünk a múlt század második telének, a századvégnek és század-fordulónak vásárhelyi társadalmát, kivált a vásárhelyi szegény nép életét: szőlőosőszök, kubikusok, béresek, napszámosok, kisparasztok, csizmadiák, mosónők, nehezen élő férfiak és asszonyok" világát. Ebbe az elterpeszkedő, Szeremlei szerint hét, sőt talán ötvenhét faluból összetevődött elmaradt, poros alföldi városba jutunk el ismét Kiss Lajos vezetésével, hogy a jelen század első nyolc esztendőinek eseményeibe vagy eseménytelenségébe sűrítve (1904 1912) ismerjük meg azt a. hősies küzdelmet, milyet az itt született vagy idekerült művészek vívtak a város, a magyar vidék kultúrájáért, a művészet meghonosításáért, megszerettetéséért. Kiss bajos könyve születéséről a bevezetőben elmondja, hogy eredetileg Tornyai Jánosról és Rudnay Gyuláról akart a Tornyai Társaság részére székfoglalót készíteni, elsősorban azokról az időkről, amikor a művészek Vásárhelyen éltek. Szerzőnk azonban ezekben az esztendőkben nemcsak a- művészek életének szemtanúja, hanem barátjuk, küzdelmeik osztályosa is volt. Kiss Lajos, Tornyai, Rudnay élete, felfogása összefonódott' az ugyanakkor itt élt többi művészével : Endre Bélával, Pásztor Jánossal. Várady Gyulával, Rubletzky Gézával stb. Visszaemlékezéseibe így bevette a művésztársaság valamennyi tagját. Azokról a művészekről is ír, akik Vásárhelyen megfordultak, hosszabb vagy rövidebb ideig ott dolgoztak, kezdve a legelső vásárhelyi szerény-tehetségű festőtől, Gosztonyi Józseftől, egészen a Rudnay festőiskola sok növendékéig. Nem feledkezhetett el a műkedvelőkről és műbarátokról sem, akik a művészek hétköznapjaihoz éppen úgy hozzátartoztak, mint ünnepeikhez. Adatait hiteles forrásokból, levéltári iratokból, történeti munkákból, folyóiratokból, napilapokból gyűjtötte össze, hozzáadva saját élményeit, beleszőve emlékeit, őszinte magyar gondolatait. így kerekedett ki a felolvasásnak szánt rövid tanulmányból ez a mű, mely huszadik századi magyar művészetünk, nemzeti festészetünk egyik legfontosabb területére vonatkozó forrásanyaggá lett. A Vásárhelyi művészélet" nemcsak kimeríthetetlen adattár a művészettörténészeknek, akik az Alföld festészetével foglalkoznak, hanem élvezetes, szórakoztató és elgondolkoztató írásmű mindazoknak is, akik a magyar művészetet szeretik. Kiss Lajos könyve megírásának célját így foglalja össze : Kötelességből, sőt lelki szükségből is írtam szülővárosomnak ezt a mindeddig íratlanul maradt történetrészletét, hogy e nagy város pora és a feledés egyre sűrűsödő homálya ne temesse el azt örökre. Kevés ember él már Hódmezővásárhelyen, aki ismerte Tornyait és művésztársait. Még kevesebb, aki ezekkel a művészekkel naponként együtt lett volna. Olyan ember meg talán nincs is, akit az foglalkoztatna, hogy a művészek közül kik keresték fel ezt a várost hamisítatlan magyarságáért és tiszta lelkületéért, hogy kik örökítették meg népének életét és tipikus alakjait... Ez a visszaemlékezés valójában a művészet iránti szeretetének és hálájának a kifejezése". Nemzeti művészetünk egyes területein még számos megoldatlan kérdéssel állunk szemben, összefogó elemzésénél is arra ébredünk, hogy még előbb az adatgyűjtés munkáját kell alaposabban, mélyrehatóbban elvégezni. Ilyen kutatási terület még noha már komoly részleteredményekre építhetünk az alföldi festők munkássága is, melyet újabb művészettörténeti írásainkban kezdenek külön problémaként kezelni. Kétségtelen, hogy a magyar táj szépsége, ereje egyre inkább hazahívta a századfordulón a külföldi művészeti központokban tanuló, a francia, a német művészet bűvöletébe került művészeinket. A nagybányai festőkben Ilollósyban, Rétiben, Thormában a millennium évében Münchenben támadt fel ellenállhatatlan erővel az a vágy, hogy a tanultakicai, a látottakkal a tarsolyukban haza kell jönni és a hazai tájat, a hazai problémákat kell megfesteni. Ez az olthatatlanul izzó érzés még inkább fokozódik és még egyöntetűbben gyökerezik népi-nemzeti hagyományainkban az alföldi művészek céljait tekintve. Alföldi művészek" összefoglaló nevében elsősorban azokra gondolunk, akik életük legjavát, hosszabb vagy rövidebb időt töltöttek az
Alföldön és művészetükben a magyar parasztság életét, környezetét, a magyar Alföld valóságát örökítik meg. Az alföldi festészet önmagában sokrétű, vidékek, művészek felfogása szerint változó, egyesek munkásságán belül is ellentmondó : más Hódmezővásárhelyen, más Szolnokon, más Kecskeméten, Szegeden, Debrecenben. Ivz az elnevezés nem valamifajta leszűkítést akar és csak a vásárhelyiekre korlátozódnék, nem is szembeállítást, példáid a nagybányaiakkal, csak összefogni kívánja azt a művészetet, melyet a Nagy Magyar Alföld szeretete hívott életre. Hatalmas erejű ez az összefogó erő, talán így nevezhetnénk : az alföldi szemlélet. A hódmezővásárhelyi legnagyobbak, az égigérők", a- szolnoki legkiválóbbak döntő szereped játszanak művészetünk huszadik századi, nemzeti hagyományainkhoz hű, s azokat megértő, a népből táplálkozó művészet fejlődésében. Tornyai, Rudnay, Koszta, Mednyánszky, Fényes szemlélete ma is friss erővel hat, mind a hódmezővásárhelyi, mind a szolnoki művészt clcpen, mind újabbkori festészetünk egész területén. Az alföldi szemlélet nemzeti piktúránk gazdagságát, változatosságát teszi nyilvánvalóvá, jelentőségének felismerése elengedhet el len hagyományaink helyes értelmezésében. Kippern ezen a téren jedemt mérhetetlen segítséget Kiss Lajos értékes könyve, mely elöntő érveléssel, vitathatatlanul bizonyítja alföldi festőink igazát. Egyetlen művésze-soport se tuelott annyira eggyé válni a néppel, a magyar valósággal, mint éppen a. Viharsarok művészei : a vásárhelyiek. Tornyai, Rudnay, Endre Béla, Pásztor János (9S. kép) - Kiss Lajossal együtt belülről" ismerik a népet, nemi az idevetődött ielegenek érdeklődő, felületes tekintetével nézik, hanem szokásait, típusait, jedlemét, sőt gonelolalait is ismervén, lelkük mélyébe hatoló pillantással. A szegénynép sorsának mostohasága egybevág az ő megélhetési gondjaikkal, a Tiszatájra boruló tunyaság az ő kulturális küzdelmeinek áthatolhatatlan ködfalát képezi. Ke\serűvé válik a szó Kiss Lajos szájában, amikor a sorozatos megnemértőséről, a városi vezetőség mérhetetlen nemtörődömségéről beszél, de boldog izgalom fűti, mikor nagy erőfeszítéseik legcsekélyebb eredményeit ismertetheti. Tornyaiék ezedíben az együtt töltött években valóságos kulturális forradalmat idéztek elő Hódmezővásárbely életében. Kezdeményezésükked valóban megtermékenyítették a vásárhelyi ugart". Kiállításokat rendeztek, múzeumot alapítottak, felkutatták a veszendőbe menő, elkallódó népművészeti e^mlékeket, majolika és agyagipari tede>pot létesítettek az alföldi gölöncsér művészet megmentésére. Résztvettek a vásárhelyi kultúrpolitikai-irodalmiművészeti folyóiratnak, az A Jövendő"-nek megalapításában, mely Ady Endre beköszöntőjével indult és a magyar intellektuális forradalom új sánc-helyének" nevezi Hunniának ezt az elátkozott szögletét", a paraszt Párizst", Hódmczővásárhedyt. Lankadatlan eréllyel törődtek a város szépítésének ügyével és gyérszámú műemlékének megóvásával. Alig lehet megdöbbenés nélkül olvasni a korabeli állapotokról, a művészek nehéz helyzetéről és a tudósok életszínvonaláról" szóló sorokat, melyek lélekbemarkolóan mutatják a társadalom részéről megnyilvánule'> elöbbenetes részvétlenséget. A város költségvetésében egy fillér sine\s a vásárhelyi művészkolónia, de a Rudnay-féle festőiskola támogatására sem, komoly művészet pártolására... Mert hál hogy egyik szavamat másikba ne öltsem írja Tornyai János A Jövendő hasábjain 1910-ben Kiss Lajosról úgy áll a eledog örök ehetőségére legyen mondva Hódmezővásárhely városának! hogy Kiss Lajos néprajzi múzeumi tisztvisedő TJr" nem kap annyi fizetést, mint amennyiért egy jóravaló bérest lehetne fogadni. (Mindamellett sértésszámba megy Vásárhelyen, ha valaki ki találja szalajtani a száján, hogy itt nine's kultúrélet)." A Vásárhelyi művészélet" nyolc esztendős krónikájában, a. napi kis és nagy események sodrában a legtündöklőbben mégis a művészek lenyűgöző erejű és megrázó hatású alkotásai állanak előttünk. Kiss Lajos szemléletes, ízes magyar íráséiban végtelen közvetlenséggel, őszinte elragadtatással és mégis tárgyilagosan beszél azokról a képekről, szobrokról, amelyeket ő születésükkor szinte az edső pillanattól az utolsóig látott, amelyek az elképzelés hevétől a kiv-ilcl nagyszerűségéig szinte a szeme előtt készültek. Ot1 van a Serház téri kaszárnyában Tornyai népi faragásokkal, parasztbútorokkal berendezett műtermében, gyakori vendég Entire Béla halk, finom lényét tükröző kulturált otthonában, szinte naponta megfordul Plohnéknál a fényképészeti műteremben, ahol mindig tárt ajtókra találtak a művészek és ahol sok jeles alkotás látott napvilágot. Ez a néhány esztendő művészeink életében egyike a legtermékenyebb időszakoknak. Tornyai 1904-ben a Juss-sal kezeli a sort, mellvéd Budapesten első országos sikerét aratja, melyért első kitüntetését kapja, Egymás után születnek aztán remekművei : Rákóczi Rodostóban, Menyecske a műtci-omben, Édesanyám a szobájában (mindhárom a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona) majd a Hurkatöltés, Csizmahúzás, Bet yárszerelem (Hódmezővásárhely, Tornyai János múzeum tulajdona) 1908-ban pedig a huszadik szá/adi magyartörténeti festészet remeke: Nagy Bercsényi Miklós (Hódmezővásárhely, Tanácsháza). A kuruckor legendás hősébe Tornyai valami sajátos, magyar paraszti hőst, a maga paraszt ideálját formálta ki, alkotásába
e típus minden nagyszerűségét belesürítette. Jellemábrázolása mélységesen magyar, kifejezésmódja férfiasan erőteljes, előadása egyszerű és tömör. Számos kedves részlet elevenedik meg Kiss bajos emlékezéseiben, hogy Tornyai hogyan öltöztette fel Rudnay Gyulát a szegedi színtársulattól kölcsönzött kurucöltözékbe, arra való hivatkozással, hogy Rudnay szép alakjáról és átérzett magatartásáról a festés könnyebben megy". Tornyai tájképeinek hosszéi sorát is részben ezekbon az években festette : Toldi Miklós lova (vagy Bús magvai- sors, Önéletrajz címen), Gémeskút délibábba] (9!). kép). (Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum), hogy csak a két legkiválóbbat említsem a sok közül. Endre Béla szelíd, lírai egyénisége is ezekben az esztendőkbon teljesedett ki. Leszámolás, Bölcső mellett (102. kép), A kis halott siratása, Szomorú Rozika (Magyar- Nemzeti Galéria) című műveiben a drámai hév, a feszült hangulat tompított éllel, nemes mértéktartással jelentkezik. Tájképeiben Tornyaiéval rokon tájszemlélete tükröződik, a puszta legjellemzőbb vonásait, a látóhatár messzeségét, az alföldi táj óriási távlatait festette ő is. Rudnay Gyula ezekben az esztendőkben ismerte meg közvetlen közelről az Alföld világért. A hegyvidéki és nagyvárosi levegő után művészetére, történelmi ihletettségű felfogására mély benyomást gyakorolt ez a szemlélet, ez a fojtott indulatokkal terhes, paraszti környezet. (101. kép). Itt készült művei: Kala János öreg betyárról, a Táncolók, vagy tájképei jellegzetes darabjai oeuvre-jenek. Mindhárman: Tornyai, Endre Béla, Rudnay a vásárhelyi parasztság életének legbensőbb tartalmát, környezetének legmaradandóbb vonásait örökítették meg. Tudatosan is a magyar festészet továbbfejlesztésére szánták életüket és műveikben mind határozottabban keresték a művészi kifejezés népi nemzeti nyelvét. Művészetük felmenőágon" Munkácsyhoz kapcsolódik, annak továbbfejlesztése, a nemzet i festészet sajátosan magyar nyelvének új szókinccsel való gazdagítása legfőbb érdemük. Ez világlik ki megdönthetetlen hitelességgel Kiss Lajos írásából, melyről méltán idézhetjük Pogány Ö. Gábor sorait, hogy a romlatlan magyar beszéd találkozott az alföldi festészet egészséges kolorit jávai, nemzeti művészetünk klasszikus elemeivel." Kiss Lajos könyvét Pogány Ö. Gábor tízoldalas előszava A vásárhelyiek példája" címen teszi teljessé. Mélyenszántó tanulmánya Kiss Lajos művének fontosságát és az alföldi művészet jelentőségét méltatja. Rámutat művészettörténeti irodalmunk helyes irányára, hogy egy-egy ilyesfajta memoárszerű, forrásjellegű, gazdag dokumentatív anyag kiadása- mennyire szükséges és hasznos, sokkal fontosaid), mint a sokszor nagyképű hipotéziseké, szintéziseké, melyek legfeljebb felvetik, de nem oldják meg a kérdéseket. Hangsúlyozza, hogy nemzeti hagyományainkban az alföldi festészetet méltó helyére kell állítani. Pogány Ö. Gábor érzékletes, színes, gondolatébresztő írásműve méltó bevezetése Kiss Lajos munkájának. Mindkettő szakirodalmunk gazdagodását jelent i. A könyvet 64 egész oldalas és 38 szöveg közötti, sajnos, meglehetősen szürke kép illusztrálja, gyűjtése és válogatása Bényi Lászlót dicséri. Bodnár Éva
K E P J E G Y Z É K Derkovits Gyula; Halas csendélet, 1928. Montírozóit Derkovits Gyula : Halkereskedö 1930. olf. a és e. porf. v. festmény: tempera, ezüstpapír, aranypor, karton- 80x55,5 cm. Ltsz. MN'C!. 57.42 T. papír, szitavászon, celofán. 42 X 57.5 cm. Ltsz. : Bernáth Aurél : Hegedűs csendélet. 1928. olf. v. 60 100 UMK. 50.240 T. cm. Ltsz. : T. 57.40. Derkovits Gyula: Végzés. 1930. Tempera, v. 35,5 31,8 cm. Ltsz. Sz. M. 6779. R E P R O D UKCI ÓK 1. A Magyar Nemzeti Galéria. Budapest, V. Kossuth Lajos téi' 1 2. 2. Magyar Nemzeti Galéria. Részlet a XIX. sz. magvai' festészet kiállításáról. 3. Magyar Nemzeti Galéria. Részlet a XX. sz. magyar lést észét kiáll! t ásá ré> 1. 4. Magvar Xemzeti Galéria, Készlet az új magyar szobrászat kiállításáré)!. 5. Id. Marko Károly (1791-1860): Visegrád. 1828. o. v. 58.5x 83 cm. Ltsz.: 3097. MNG. 6. Madarász Viktor (1830-1917): Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben. 1863. o. v. 176 236 cm. Ltsz, : 2794. M XG. 7. Székely Bertalan (1835-1910): Önarckép. 1860. o. v. 60 47.5 cm. Ltsz. : 7588. MNG. 8. Paál László (1846-1879): Erdei út. 1876. o. v. 65x46 cm. MNG. 9. Munkácsy Mihály (1844 1900): Köpülő asszony. 1873. o.'v. 120,5x 100,5 cm. Ltsz.: 9639. MNG. 10. Szinyei Merse Pál (1854-1920): Majális. 1873. o. v. 123 < 161 cm. Ltsz.: 1547. MNG. 11. Hollósy Simon (1857 1918): Két tűz között. (A hazai népéletböl). o. fa. 17,7x24 cm. Ltsz.: 2855. MNG. 12. Ferenczy Károly (1862-1917): Márciusi est. 1902. o. v. 116,5x141,5 cm. Ltsz.: 5249. MNG. 13. Rippl-Rónai József (1861 1927) : Öreganyám. 1894. o. v. 152 111 cm. Ltsz.: 4042. MNG. 14. Csontváry Tivadar (1853 1919): Zarándoklás a cédrusfánál. o. v. 200 205 cm. Gerléiczy Gedeon tul. 15. Koszta József (1864 1949) : Szélmalom. 16. Csók István (sz. 1865) : Keresztpapa reggelije. 1932. o. v. 90x81 cm. Ltsz.: 6625. MNG. 17. Tornyai János (1869-1936): Juss. 1930 körül, o. v. 99.3x 137,8 cm. Ltsz.: F. K. 10.313. 18. Szőnyi István (sz. 1894) : Este. 1934. Tempera v. 130x90 cm. Ltsz. : Sz. M. 6696. 19. Derkovits Gyula (1894-1934): Önarckép, 1921. o. v. 52,8x42 cm. Ltsz. : Sz. M. 9771. 20. Derkovits Gyula (1894 1934): Hegedűs. 1924 Adatai ismeretlenek. 21. Derkovits Gyula (1894 1934): Püspöksüveges önarckép. 1923. o. v. 70 50 em. MNG. 57.56 T. 22. Derkovits Gyula (1894 1934): Püspöksüveges önarckép. 1923. rézkarc, p. 182x119 mm. 23. Derkovits Gyula (1894 1934): Menekülés. 1924. rézkarc, p. 295 < 465 mm. 24. Derkovits Gyula (1894-1934): Ucca. 1927. o. v. 148:144 cni. Ltsz.: UMK. 56.219 25. Derkovits Gyula (1894-1934): Koncert. 1921-22. o. v. 160:- 160,5 cm 26. Derkovits Gyula (1894 1934): Szabad az út. 1929. o. fa. 70.5 61,5 cm. Ltsz. : Sz. M. 6367. 27. Derkovits Gyula (1894-1934): Kenyérért. 1930. temp. o. 53.5 < 46,5 cm. Ltsz. : F. K. 8613. 28. Derkovits Gyula (1894-1934): Úrhölgy. 1931. temp, és e. porf. p. 48.1 x45,9 em. Ltsz.: F. K. 10 387 29. Derkovits Gyula (1894 1934): Vasút mentén. 1932. temp, és e. porf. 72,2x101,2 cm. Ltsz.: Sz. M. 6544. 30. Derkovits Gyula (1894-1934): Nemzedékek. 1932. o. fa és e. porf. v. 103 77 cm. Ltsz. : Sz. M. 6809. 31. Derkovits Gyula (1894-1934): Alvó né. 1932. temp. p. 50.5 < 72.7 cm. Minisztériumi kdét a MNG-ban. 32. Derkovits Gyula (1894-1934): Idíd télen. 1933. temp, és e. porf. p. 121 < 83 cm. Ltsz. F. K. 9982. 33 50. 18 dó Derkovits-rajz az 1930-as vázlatok közül. Ltsz. MXG. F. 57.79. 51. Derkovits Gyula (1894 1934): Vázlat a Végzéshez. I 930. Ceruza és vízf. p. 158 < 200 mm. Magántul. 52. Derkovits Gyula (1 89-' - I 934) : Vázlat a Végzéshez. 1930. ceruza, p. 188 147 mm. Ltsz.: MNG F. 57.79. Konvolutum 18. o. 53. Derkovits Gyula (1894-1934): Lőrinc pap. 1928-1929. fm. p.' 439 < 512 mm. 54. Derkovits Gyula 1934): Rácstépő. 1930. tus. ]).
55. Derkovits Gyula (1894 1934): ítéletvégrehajtó, 1930. tus. p. 56. Derkovits Gyula (1894 1934): Elítélt. 1930. tus. p. 445x 305 mm. 57. Derkovits Gyula (1894-1934): Werbőczy. 1928- L929. fin. p. 516 438 mm. 58. Derkovits Gyula (189+ -1934): Bútorkészítő. 1932. o. és e. pori. v. 86.2 X 49.7 cm. Ltsz. : MNG. 56.418 T. 59. Derkovits Gyula (1894-1934): Dunai homokszállítók. 1934. o. és e. porf. v. 148 144 cm. Ltsz. : UMK. 56 219 T. till. Derkovits Gyula (1894 1934): Önarckép. 1934. o. v. 42,2x43,5 cm. Ltsz.: F. K. 10 335 (F. K. 1952), 61. Bernáth Aurél (sz. 1895): Csendélet sakktáblával. 1924. pasztell, p. kb. 60 < 50 cm. Eredetileg Péter András tul. 62. Bernáth Aurél (sz. 1895) : Hegedű. 1925. pasztell, 60 x 76 cm. Tarján ímréné tul. 63. Bernáth Aurél (sz. 1895): Csendélet Nikével. 1928. pasztell, p. 170 100 cm. Szilasi Vilmos (Svájc) tul. 64. Bernáth Aurél (sz. 1895): Hegedű. 1929. o. v. 72x 100 cm. Szilágyi Sándor tul. 65. Bernáth Aurél (sz. 1895) : Vöröscsokor az ablakban. 1956. o. v. 80 < 120 cm. Művész tul. 66. Bernáth Aurél (sz. 1895): Tél karácsonyfával. 1955. o. v. 80 x 119 cm. Művész tul. 67. Bernáth Aurél (sz. 1895): Halak. 1947. pasztell, 46 x 55 cm. Litván.József tul. 68. Bernáth Aurél (sz. 1895): Csuka tálon. 1942. o. v. 45 x 76 cm. dr. Kalé>s Sándor tul. 69. Bernáth Aurél (sz. 1895) : Csendélet virágokkal. 1938. o. v. 68 : 56 cm. Frucht er Lajosné tul. 70. Bernáth Aurél (sz. 1895): Éjszaka hegedűvel II. 1929. pasztell, kb. 70 90 cm. Eredetileg Herz Henrik tul. 71. Medgyessy Ferenc (1871 1958): Radnai Bélánc síremlékének eredeti gipszmodellje. 1949. gipsz. 179 cm. A művész letété a MNG-ban. Ltsz. : N. 312. 72. Medgyessy Ferenc (1871 1958): Művészet (Vázlat) 1930.' br. Ltsz. MNG. 56 480-N. 73. Medgyessy Ferenc (1871-1958) : Ülő kislány. 1952. gipsz. 63 em. Letét a MNG-ban. Ltsz. : N. 320. 74. Mcdgyessy Ferenc (1871 1958): Bámészkodó kislány. 1906. br. 25 cm. Radnai Béla tul. 75. Munkácsy Mihály (1844-1900): Siralomház. 1870. o. Amerikában. 76. Munkácsy Mihály (1844-1900): Siralomház. 1878. o. fa. 119x170 cm. Ltsz.: 1509 MNG. 77. Munkácsy Mihály (1844-1900) : Rajz a Siralomházhoz. Szénrajz, p. 453x 545 mm. Ltsz.: I'. M. 1957. 364. 78. Benczúr Gyula (1844-1920): Mátyás fogadja a pápa követeit. 1915. o. v. 200x450 cm. MNG. Ltsz. : 1278. 79. Benczúr Gyula (1844 1920) : A diadalmas Mátyás. 1919. o. v. 200 450 mm. MNG. Ltsz.: 1279.' 80. Tintoretto: Három kamarás a.madonna előtt. (Velencei Akadémia.) 81. Mantegna : Előkelő férfi arcképe. Részlet a Camera degli Spozi Freskóiról a mantuai kastélyban. 82. Benczúr Gyula (1844-1920): Mátyás fogadja a pápa követ oit. Vázlat, o. v. 60,5 131.5 cm. MNG. Ltsz. : F. K. 4348. 83. Benczúr Gyula (1844-1920) : Tanulmány a Mátyás fogadja a pápa követeit c. képhez. 1915 körül, ceruza, p. 400x490 mm. ifj. Benczúr Gyula tul. 84. Benczúr Gyula (1844-1920) : A diadalmas Mátyás. Vázlat, A képnek nyoma veszett. 85. Székely Bei talán (1835 1910): Savanarola máglyahalála. 1859. szén, kréta, tus. p. 443x 682 mm. MNG. Ltsz.: Sz. M. 1944-3151. Lándor Tivadar ajándéka. 86. Wilhelm von Kaulbaeh : IIL Ottó Nagy Károly sírboltjában Aachenben. Falkép a nürnbergi Germán Múzeumban. 1859. 87. Székely Bertalan (1835 1910): Caravaggio megpillantja az alvó lányt. Caravaggio élete sorozat, I. kép, 1859. Székely ifjúkori naplója, szépia, fedőfehérrel festve p. MNG. Ltsz. : Sz. M. 1915-1760 (276-285 old.). 88. Székely Bertalan (1835-1910): Caravaggio felriad alvó hitvese mellett, Caravaggio élete sorozat. 1859. VII. kép. Székely ifjúkori naplója. Szépia fedőfehérrel festve, p. MNG.' Ltsz. : Sz. M. 1915-1760 (276-285 old.). 89. Vaszary János (1867-1939): Foglyok kísérése. 1916. o. v. 95x 140 cin. Letét a MNG-ban. 90. Vaszary János (1867 1939): Orosz foglyok a barakkban. 1916. o. v. 100x120 cm. Letét a MNGban. 91. Vaszary János (1867 1939) : Katonák a hóban. 1916. o. v. 102 120 em. Letét a MNG-ban. 92. Derkovits Gyula (1894 1934): Felesége arcmása. 1923 1925. viasszal bevont műkő. 23 cm. Ltsz. : 5731. 93. Derkovits Gyula (1894-1934): Viki. 1933. 94. Derkovits Gyula (1894-1934): Lovasok. 1924. tus és tempera, p. 55,7x 45,8 cm. Dr. Sáray Gyula tul., Szombathely. 95. Derkovits Gyula (1894-1934): Sebesült lovas. 1924. Körtefa viasszal bevonva. 23,8x15,3 cm. MNG Ltsz. : 5663-N. 96. Derkovits Gyula (1894-1934): Menekülők. 1925. o. p. 51.2 x 72.7 cm. Seres Béla tul. 97. Derkovits Gyula (1894 1934): Termékenység. 1928. viasszal bevont műkő. 22.5 cm. MNG Ltsz. : 55.732. 98. Pásztor János (1881-1945): Búcsúzkodás. 1906. fa. 77 cm. MNG Ltsz. : 3299. 99. Tornyai János (1869 1936): Gémeskút, (Délibáb.) o. v. 109 148.5 cm. Hódmezővásárhelyi Városi Tanács tul. 100. Tornyai János (1869 1936): Parasztszoba. 1934. o. fa. 125,5x100 cm. MNG. Ltsz. F. K. 2827. 101. Rudnay Gyula (1878 1957): Öreg parasztházaspár. 1917. o. v. 124x94,5 cm. Letét a MNG-ban. 102. Endre Béla (1870-1928): Bölcső mellett, 1905. o. v. 125 x 170 cm. Letét a MNG-ban. 103. Lötz Károlv (1833-1904): Alkony. 1870. o. v. 47,5x61 cm. MNG Ltsz.: F. K. 9975. 104. Székely Bertalan (1835-1910): Tájkép gémeskúttal. o. fa, 36,7 X 72,8 cm. MNG Ltsz. : 57.1 12 T. 105. Benczúr Gyula (1844-1920): Nő az erdőben, o. v. 92x 73,5 cm. MNG Ltsz.: 5830. 106. Munkácsy.Mihály (1844-1900): Búcsúzkodás. 1873. o. fa. 83x69,5 cm. MNG Ltsz.: 6079.
107. Mészöly Géza (1844-1887): Tájkép szamárkóré- 111. Fényes Adolf (1867-194.)) : Mákoskalácsos csend - vak 1872. o. fa. 24x38,5 cm. MNG Letét Ltsz.: élet.' 1900. o. v. 80x 86 cm. Ltsz.: 6697. 291. 112. Egry József (1883 1051) : Napfelkelte, olaj pasztell. 108. Mednyánszky László (1852-1919): Tiszai halá- 73,6x98 cm. MNG. Ltsz. : 10.274. szat. o. v. 249x15:5.5 cm. MNG Ltsz.: F. K. 113. Rudnay Gyula (1878 1957): Menekülő asszony. 7170. o. v. 107x82 em. MNG Ltsz.: F. K. 802. 109. Szinyei Merse Pál (1845 1920): Hinta. 1869. 114. Koszta József (1864-1949): Muskátlis kislány, o. karton. 50.3 '41.5 cm. MNG Ltsz.: 6655. o. v. 92.5 66 em. MNG Ltsz.: 7424. 110. Ferenczy Károly (1862-1917): Festőnő. 1903. 115. Nagy István (1873-1937): Anyáin (Öregasszony), o. v. 136x129,6 cm. MNG Ltsz.: 2472. 1919. pasztell, p. 45 : 31 cm. MNG Ltsz.: 8627!