3. PEST MEGYEI EURÓPAI INFORMÁCIÓS PONT EURÓPAI PARLAMENT
A kiadványt Besze Szilvia, Dorka Áron a Europe Direct Pest Megyei Európai Információs Pont munkatársai és Kovács Roland politológus hallgató készítették. Ez a tájékoztató kiadvány, valamint az EU-val kapcsolatos egyéb ismertetők megtalálhatóak honlapunkon a www.pmtkft.hu/eip címen. A kézirat lezárva 2009. március Fotók: Európai Bizottság Audiovisual Library ISSN 2060-7482 Források: Az hivatalos honlapja: http://www.europarl.europa.eu/ Szaharov-díj: http://www.europarl.europa.eu/sakharov/default_hu.htm EUvonal: http://euvonal.hu/ Költségvetés: http://europa.eu/abc/budget/index_hu.htm EURLex európai uniós joganyagok : http://eur-lex.europa.eu/hu/index.htm Országos Választási Iroda - i Választások: http://www.valasztas.hu/
Dióhéjban Az i választások egyedülállóak. A nemzetek feletti demokráciának egyetlen más gyakorlata sem hasonlítható hozzájuk. 27 EU tagállamban összesen 375 millió szavazó járul az urnákhoz 2009. július 4-7 között, hogy megválassza az uniós polgárokat szolgáló 736 fős parlamentet. Ez a szavazás azonban több mint egy rendkívüli jelenség és nem csupán az európai demokrácia ünnepe. Ezen a választáson azért szavazunk, hogy kifejezzük politikai nézeteinket és megválasszuk azokat a politikusokat, akik nézeteinket képviselik és ezek szerint cselekednek. Az i választás a politikai lehetőségekről szól és kijelöli az Európai Unió haladási irányát és megszabja az európai integráció további fejlődését. Az, a kezdeti konzultatív szerepét jelentősen meghaladva, ma már az uniós döntéshozatal során nagy részében az Európai Unió Tanácsával közösen hoz döntéseket, alkot jogszabályokat. Így egyre inkább tekinthető társdöntéshozó, társjogalkotó szervnek. A Parlament aktív szerepet játszik a polgárok mindennapjait befolyásoló jogszabályok kidolgozásában például a környezetvédelem, a fogyasztói jogok, az esélyegyenlőség, a közlekedés és a személyek, a tőke, a szolgáltatások és az áruk szabad mozgása területén. A Parlament a Tanáccsal együtt hatáskörrel rendelkezik az Európai Unió éves költségvetése fölött is. Az hagyja jóvá továbbá az Európai Bizottság összetételét és felügyeli a testület munkáját. Az Európai Parlament fontosságának folyamatos növekedéséhez nagymértékben hozzájárult, hogy az uniós intézmények között egyedüliként, képviselőit 1979-óta közvetlenül az európai polgárok választják meg. Az EU polgárai bármely tagállamban jogosultak szavazni, ahol lakóhellyel rendelkeznek. Az EP-választásokat minden ötödik év júniusában tartják, valamelyik hét csütörtökje és vasárnapja között. A választások során a képviselőket az európai pártok családjába tartozó nemzeti pártok által állított listára leadott szavazattal lehet megválasztani. A sikeres listaállításhoz legalább 20.000 választópolgár ajánlására van szükség. Az további sajátossága, hogy míg más EU-s szervekben az állampolgárok tagállamonként vannak közvetett módon, a kormányaik, vagy a kormányok által jelölt személyek révén képviselve, addig az EP-ben ideológiai és politikai alapon különülnek el a testület tagjai. A következő öt évben Európának komoly kihívásokkal kell szembe néznie. A tagállamoknak többek között közösen kell kezelniük a globális klímaváltozás hatásait, szabályozni kell a pénzügyi piacokat, gondoskodniuk állampolgáraik biztonságáról, foglalkozniuk kell a bevándorlás kérdésével, fenntarthatóvá kell tenni a gazdaságaikat és szociális rendszereiket... Ilyen és ehhez hasonló kiemelkedően fontos és meghatározó kérdésekben fog majd az döntéseket hozni. Az i választások beleszólási lehetőséget adnak számunkra arra, hogy eldöntsük, hogy ki hozza meg ezeket a döntéseket és meghatározzuk a megszületendő határozatok irányát. Éljünk a lehetőséggel! 3
Az története A második világháborút követően a nyugat-európai államok a szovjet előretöréssel találták szembe magukat. Franciaország, melynek komoly fejtörést okozott a Saar-vidék és a német kérdés, megtette az első lépést, hogy nyisson a korábbi ellensége, Németország felé. A kis lépések elképzelése Jean Monnetól származik, a Francia Tervezési Bizottság elnökétől, aki a francia-német kooperációt fokozatosan akarta mélyíteni, megoldást keresve ezzel a francia németellenességre, egy újabb háborút megelőzendő. A legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnt, ha a francia-német szén- és acéltermelés egészét egy közös Főhatóság irányítása alá helyeznék. 1952. július 25-én életbe lépett az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK / European Coal and Steel Community, ECSC) létrehozásáról szóló szerződés, s ezzel felállt a 78 tagot számláló Közgyűlés, az (EP) elődje. Mivel a francia-német szembenállás alapját évszázadokig a szén- és acéltermelő területekben gazdag, főképp a Saar-vidék körüli viaskodás jelentette, az együttműködés első lépését hosszútávon a probléma orvoslásának tekintették. Már a Közgyűlés létrejötte előtt vita bontakozott ki arról, hol legyen a székhely, melyik állam hány képviselőt delegáljon, s milyen funkcióval rendelkezzen az intézmény, vagy, hogy egyáltalán szükséges-e ez az intézmény. Létrejöttének fő támogatói a Benelux államok voltak. Franciaország elsőszámú prioritásává vált, hogy francia nyelvterületre helyezzék a súlypontot, így az EP-triád Brüsszelben (Belgium), Luxemburgban és Strasbourgban (Franciaország), mint az központjai mind francia nyelvterületen talált otthonra. A Közgyűlés Strasbourgban tartotta plenáris üléseit, míg a többi jelentős intézménye Luxembourgban kapott helyet. A szervezet kezdetben a hat alapító tagállam képviselőinek vitafóruma volt. Se jogi-, se nyomásgyakorló hatalommal nem rendelkezett, azonban a Főhatóság, a későbbi Európai Bizottság ennek a testületnek volt felelős, mely kétharmados többséggel akár le is mondathatta a Jean Monnet vezette Főhatóságot. A képviselőket a nemzeti parlamentek delegálták az ESZAK Közgyűlésébe, akik egyszerre voltak a nemzeti parlamenti, valamint ESZAK-képviselők. A megalakulást követően, 1952 őszén kezdte meg működését az első ülés megnyitásával. A Közgyűlés döntött működési szabályairól, megválasztotta elnökét és alelnökeit. 1953-ban komoly változásról határoztak; politikai- és ideológiai elveket követve delegálta tagjait a testület soraiba. Kezdetben 3 frakció szerint (kereszténydemokrata 38 képviselő, szocialista 23 képviselő, liberális 11 képviselő) foglaltak helyet a képviselők. Az ESZAK sikere az ötvenes évek közepére egyértelművé vált. 1957-ben, a belga Paul-Henri Spaak vezette ad-hoc bizottság által eredményesen kidolgozott további integrációs lépések hatására, a Római Szerződésekkel (1957. március 25.) létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget (EGK; European Economic Community) és az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom; European Atomic Energy Community). A Közgyűlés munkája kibővült az új szervezetek parlamenti feladatainak ellátására is. Az elnevezést 1962-ben kapta, komoly vita közepette. Francia részről markáns ellenállást váltott ki, hogy a közgyűlés elnevezést parlamentre cserélik, ezzel magasabb státuszba emelve az intézményt. A tiltakozás oka az volt, hogy a francia országgyűlés neve nemzetgyűlés, s a parlament, mint szó szimbolikusan nagyobb presztízzsel bíró elnevezés, ezáltal az jelképesen ugyan, de a Francia Nemzetgyűlés felett állt volna, végül a franciák ellenállása megtört, s a hatvanas években új névvel folytatta működését az egykori Közgyűlés. Azonban hivatalosan csak az Egységes Európai Okmányban ismerték el a névváltozást, 1986-ban. 4
Kezdetben az nem rendelkezett a szén- és acélipari témákon túlmutató perspektívákkal, csupán konzultációs, egyeztető feladatkört töltött be, mindezt a Bizottság és a Tanács árnyékában. Se a Bizottság összetételébe, se a Tanács munkájába nem volt beleszólása, se ellenőrző funkciója. Később új szerepbe helyezte működését, s a Tanács mellett immár konzultációs funkciót is betöltött a közösségi költségvetés elfogadásában. Öt évvel később már az EP támogatása kellett ahhoz, hogy a büdzsé elfogadásra kerüljön, egyetértése nélkül az európai költségvetés nem születhetett meg. A bizalmatlansági indítvány megszavazását követően a teljes Bizottságot meneszthette, s kérdéseket is intézhetett az intézmény felé, melyet az köteles volt megválaszolni. 1973-at követően immár a Tanács felé is fogalmazhatott meg kérdést a Parlament, s tanácskozói jogkörrel is felruházták. Eszerint joga volt bármilyen témában vitát lefolytatni és saját álláspontot kialakítani, azonban ezt nem volt köteles se a Bizottság, se a Tanács figyelembe venni döntéseinek meghozatala során. A brit tagsággal párhuzamosan merült fel a kérdés, miért nem közvetlenül választják meg az EP képviselőit? A Közgyűlés már a hatvanas évek végén sürgette, hogy a Római Szerződésnek megfelelően valóban közvetlenül válasszák meg a képviselőket. Saját működését illetően vázolta fel a közvetlen választás intézményének a lehetséges bevezetését, melyet mérlegelés céljából benyújtott a Tanácsnak. Évek teltek el, mire az 1969-es hágai csúcstalálkozón a Tanács ismét napirendre tűzte a parlamenti képviselők közvetlen választásának kérdését. Érdemi változást csak az 1972-ben, a Vedel-bizottság által készített jelentéssel, majd a Valéry Giscard d Estaing, francia államfő által elnökölt párizsi tanácskozáson történt. A Vedel-jelentést felvázolta a közvetlen választás bevezetésének lehetőségét és szükségességét, a Tanács pedig úgy határozott, hogy a lehető leghamarabb, 1978-ban, vagy azután megrendezik a nemzeti parlamenti delegálást felváltó általános, közvetlen, titkos szavazás intézményét. Ez egyfajta legitimitást is biztosít az Európai Parlament számára, hogy közvetlenül a választóktól nyert mandátumával azonos szerepkört töltsön be, s ezáltal is csökkentse a demokratikus deficitet. 1980-tól kezdve az Európai Bíróság döntése nyomán a Tanács köteles volt a döntés meghozataláig kivárni a Parlament véleményét, ami korábban furcsamód nem érvényesült. Az Európai Tanács rendre előbb döntött, mielőtt még az véleményét eljuttatták volna a szervezethez. Az EP ezt a pozícióerősítést ki is használta, s az időhúzás módszerét alkalmazva próbálta az együttműködést kizsarolni a Tanácstól. A közvetlen választás nem hozott jogkör-bővülést, de bátorítást adott a Parlamentnek, hogy a már meglévő jogkörökből minél többet kihozzon. Véleménynyilvánítási jogát kihasználva egyre több kérdésben foglalt állást. A holtpontról az 1987. január 1.-jén hatályba lépett Egységes Európai Okmány mozdította ki a Parlamentet. Erősítette több területen a szerepét. A Tanáccsal szemben a konzultációs szerepkört a közlekedés, a kutatás-fejlesztés és a környezet-védelem területén. A konzultációs és véleményező jogkörökön túl az Egységes Európai Okmány két új döntéshozatali eljárást is bevezetett, a hozzájárulási és az együttdöntési eljárást. A kilencvenes évek elején bevezetett, Maastrichti Szerződés radikálisan megváltoztatta a közösség működését. Az 1993. november 1.-én hatályba lépett szerződés létrehozta az Európai Uniót, s növelte az EP jogköreit az együttműködési és a hozzájárulási eljárás hatálya alá tartozó kérdéskörökben. Maastricht hatására létrejött az európai polgárság intézménye, s ennek következtében az Európai Ombudsman, mint a Parlament alá tartozó szervezet, továbbá az európai polgárok immár petíciót is nyújthatnak be az nek. Az Amszterdami Szerződés újabb jogkör-bővülést eredményezett. 1997-től kezdve növekedett a Parlament szerepe az Unió mind a három pillérén (Európai Közösség, kül- és biztonságpolitika, valamint bel- és igazságügyi együttműködés) belül. A kelet-európai bővítés előrevetítette egy újabb szerződés szükségességét. A Nizzában aláírt okmány radikális átalakítást hozott az EP felépítését illetően. Átalakította a szervezeti struktúrás, de a Maastrichti-, vagy az Amszterdami Szerződéshez képest nem hozott olyan mértékű jogkörbővülést, mint a korábbi megállapodások. 5
A magyar választójogi törvény A Magyar Köztársaság demokratikus jogállam, melyben elsődleges jogforrás az 1949. évi XX. törvény, vagyis a Magyar Köztársaság Alkotmánya. A magyar alkotmány XII., az Alapvető jogok és kötelességek fejezete rendelkezik a magyar választójogról. Az 1989. évi XXXIV. Törvény értelmében minden nagykorú magyar állampolgár aktív és passzív választójoggal rendelkezik. Aktív, mivel minden állampolgár szavazati joggal rendelkezik, szavazatával hozzájárulhat a képviselő személyének kiválasztásához; passzív, mivel minden nagykorú magyar állampolgár választható. A választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos. Ki szavazhat? Minden nagykorú, 18. életévét betöltött magyar állampolgárt, mely a Magyar Köztársaság terültén lakóhellyel rendelkezik, megilleti az a jog, hogy a Magyar Országgyűlési választásokon, az i választásokon választó és választható legyen. Ezen felül bármely európai uniós tagállam, így Magyarország állampolgárát is megilleti az a jog, hogy amennyiben a Magyar Köztársaság, vagy az EU valamely tagállamának területén lakóhellyel rendelkezik, a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán választható és választó legyen. Olaszországban, Cipruson és Görögországban 25 évesen lehet szavazni, Franciaországban 23 évesen, míg az Egyesült Királyságban vagy Belgiumban 21 év a választói korhatár. Minden állampolgár csak egy tagországban szavazhat. Nem rendelkezik választó joggal az a személy, aki cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll, aki a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll, aki szabadságvesztés-büntetését tölti, aki büntet eljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelés alatt áll. i választások Az et különlegessé teszi az, hogy a nemzetközi intézmények között egyedüliként képviselőit közvetlenül az európai uniós polgárok választják meg. Az EU polgárai bármely tagállamban jogosultak szavazni, ahol lakóhellyel rendelkeznek. Az i választásokon minden európai uniós tagállam állampolgára aktív és passzív választói jogokkal rendelkezik. Nem lehet passzív választópolgár, vagyis az EP választásokon nem indulhatnak jelöltként a tagállamok kormánytagjai, az EU egyéb szerveinek vezető tagjai, valamint azok, akiket nemzeti szinten ettől eltiltottak. Az EP-képviselőket 5 évre választják. Mandátumuk összeférhetetlen a nemzeti parlamenti mandátummal, ez alól azonban az Egyesült Királyság és Írország képviselői kivételt képeznek. Jelenleg 785 képviselője van az nek, ebből 24 a magyar, mely a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően 22 főre csökken. Az további sajátossága, hogy míg más EU-s szervekben az állampolgárok tagállamonként vannak közvetett módon, a kormányaik, vagy a kormányok által jelölt személyek révén vannak képviselve, addig az EP-ben ideológiai és politikai alapon különülnek el a testület tagjai, így egyfajta identitást kölcsönözve a polgároknak. Az EP-választásokat minden ötödik év júniusában tartják, valamelyik hét csütörtökje és 6
vasárnapja között. Erre azért van szükség, mert míg Magyarországon a választások többnyire vasárnapra esnek, sok országban, így például az Egyesült Királyságban a választás napja a csütörtök. A képviselőket az arányos választási rendszer alapján választják meg. Minden ország maga határozza meg, hány százalékos korlátot szab a mandátumszerzésre. Magyarországon, Németországban vagy épp Franciaországban 5%, míg például Olaszországban nincs választási küszöb, Ausztriában pedig 4%. A választások során a képviselőket az európai pártok családjába tartozó nemzeti pártok által állított listára leadott szavazattal lehet megválasztani. Listát csak és kizárólag a törvény által meghatározott feltételeknek megfelelő pártok állíthatnak. A sikeres listaállításhoz legalább 20.000 választópolgár ajánlására van szükség. A tagállamok által megszerezhető mandátumok elosztása arányos rendszerben, a d Hondt formula segítségével történik. A választásokon egyre kevesebben vesznek részt. Az i voksoláson az első alkalommal, 1979-ben még a szavazópolgárok 62,5%-a vett részt, míg 2004-ben már csak 45,5%-a, ami évről évre egyre kevesebb érdeklődést jelent. Így a prioritási sorrendet tekintve az EP képviselőválasztás a nemzeti parlamenti és az önkormányzati választás után a harmadik helyre szorult. 2004-ben a 350 millió szavazásra jogosult európaiból 190 millió maradt távol, s csak 160 millió voksolt. A 2009-es választások alkalmával minden tagállam ösztönzőleg lép fel, hogy az európai polgárok minél nagyobb számban menjenek, s éljenek a demokrácia adta jogukkal, s véleményt alkossanak egy Európát érintő kérdésben. Az összetétele Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja Az Szocialista Képviselőcsoportja Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport A Nemzetek Európájáért Unió Képviselőcsoportja A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja Függetlenség/Demokrácia Képviselőcsoport Az európai parlamenti pártfrakciók nagyságát a bennük tömörülő nemzeti pártok mandátumainak száma határozza meg. A nemzetközi jelleg biztosítása érdekében, egy EP frakció 7
létrehozásához minimum a tagállamok egyötödéből kell lennie képviselőknek, ami a jelenlegi ciklusban 27 tagállamnál - azt jelenti, hogy legalább húsz képviselő, 6 különböző országból szükséges egy politikai csoport megalakulásához. Az egyes tagállamok részére juttatott mandátumok száma a népesség nagyságától függ. A 2004-2009-es ciklus végéig a 785 európai parlamenti hely tagállamok és az európai parlamenti pártok közötti eloszlását a következő táblázat mutatja. A 2009. június 4-7. között lezajló választások után az európai parlamenti képviselők létszáma csökkenni fog, a pontos szám és a tagállamok közötti mandátum megoszlás attól függ, hogy a lisszaboni szerződés életbe lép-e még 2009-ben. A jelenleg érvényben lévő nizzai szerződés 736, a lisszaboni, ún. reformszerződés 750+1(elnök) főben határozza meg az EP taglétszámát. Magyarország mindkét esetben 22 képviselőt küldhet az be. 8
A 2009. márciusi állapot szerint az európai parlamenti képviselők megoszlása országonként az alábbiak szerint alakul: Az felépítése Az felépítése is hasonló a nemzeti parlamentek struktúrájához. Az euroképviselők minden ciklus elején és közepén titkos szavazással két és fél évre - választják meg az EP elnökét (akinek tisztsége megújítható). Az Elnök testesíti meg a Parlamentet a külvilág számára és a többi közösségi intézménnyel fenntartott kapcsolatokban, ő irányítja az EP és szervei munkáját, plenáris üléseit. Az Elnök az irányítást két vezető testület segítségével végzi. Az EP Elnöke és a pártfrakciók vezetői alkotják az ún. Elnökök Konferenciáját. E testület felelős a Parlament munkáját érintő politikai jellegű döntések meghozataláért. Az Elnökség - melynek tagjai az Elnök és titkos szavazással megválasztott 14 alelnök - foglalkozik a Parlamentet érintő szervezeti, pénzügyi, adminisztratív ügyekkel. ELNÖK ELN Ö KÖ K KO N FEREN CIÁJA ELNÖKSÉG EP elnöke és a politikai csoportok vezetői EP elnöke és az alelnökök POLITIKAI IRÁNYÍTÁS ADMINISZTRATIV IRÁNYÍTÁS 9
Az munkarendje Az munkarendje is tükrözi a nemzeti parlamentekét. A plenáris ülések előtt az egyes kérdéseket szakmai viták keretében az illetékes szakbizottságokban tárgyalják meg. Itt készítik elő az adott bizottsághoz tartozó témákban a döntéseket, állásfoglalásokat, jelentéseket. Az állandó bizottságok mellet működnek még albizottságok, ideiglenes bizottságok és vizsgálóbizottságok. Az ún. parlamenti vegyesbizottságok, interparlamentáris küldöttségek pedig a harmadik országokkal való kapcsolatok ápolásáért felelősek. PLENÁRIS ÜLÉSEK BIZOTTSÁGI ÜLÉSEK PARLAMENTI VEGYESBIZOTTSÁGOK/INTERPARLAMENTÁRIS KÜLDÖTTSÉGEK SZAK B IZO T T SÁG O K ALB IZ O T T SÁGO K IDEIGLENES BIZ OTTSÁGOK V IZ SGÁLÓBIZ OTTSÁGOK Az bizottságai Az munkáját nagyban befolyásolja és segíti, hogy az érdemi munka nem a Parlament üléstermében, hanem bizottságokban működik. A képviselők kidolgozzák, módosítják és megszavazzák a jogalkotási javaslatokat és egyéni kezdeményezésű jelentéseket. Megvizsgálják a Tanács és a Bizottság javaslatait, és amennyiben szükséges, jelentést készítenek, amit a plenáris ülés elé terjesztenek. Minden olyan témával foglalkoznak, melyben az EU illetékes, hatáskörrel rendelkezik. Jelenleg 20 (3 albizottság) parlamenti bizottság létezik. A bizottságok száma meghatározott, súlyuktól és szerepkörül által lefedett terület nagyságától függően 28-86 képviselő foglal helyet 1-1, vagy több bizottságban. Minden bizottság rendelkezik elnökkel, saját elnökséggel és titkársággal. A képviselőknek legalább egy bizottság munkájában teljes jogú tagként kell dolgozniuk, emellett más bizottságokban lehetnek póttagok, vagy teljes jogú tagok. Többnyire egy képviselő 1-2 bizottságban teljes jogú tag, míg másik 1-2 bizottságban póttag. A parlamenti bizottságok havonta egy vagy két alkalommal ülnek össze. A póttagnak joga van a bizottság ülésein felszólalnia és szavaznia. Szavazati jogával csak akkor nem élhet, ha politikai csoportjából minden rendes tag jelen van. Az albizottságokat és ideiglenes bizottságokat állíthat fel egyedi problémák kezelésére, illetve ellenőrzési hatáskörének gyakorlása keretében vizsgálóbizottságokat hozhat létre. Költségvetési Bizottság Költségvetési Ellenőrzési Bizottság Gazdasági és Monetáris Bizottság Foglalkoztatási és Szociális Bizottság Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság Közlekedés és Idegenforgalmi Bizottság Regionális Fejlesztési Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság Halászati Bizottság Kulturális és Oktatási Bizottság Jogi Bizottság Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság Alkotmányügyi Bizottság Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság Petíciós Bizottság A bizottság tagjai közül raportőrt, vagyis előadót választ. A raportőr feladata a jelentések elkészítése és a szövegezése. Adott témában akár más, illetékes bizottság is véleményt csatolhat a jelentésekhez. 10
Az székhelyei Az háromlaki intézmény. Hivatalos székhelye Strasbourg, mely az évente 12 alkalommal megrendezett, általában 4 napos plenáris ülések helyszíne. Brüsszelben kerül sor az évente 6-7 alkalommal megrendezett, 1-2 napig tartó rendkívüli mini plenáris ülésekre, illetve itt folynak a bizottsági tanácskozások. Hivatalosan Luxembourgban működik a Főtitkárság, mely az EP hivatali adminisztrációjaként működik, a parlamenti háttérmunkáért felelős. Az Európai Parlament munkája általában négyhetes periódusokra oszlik, melyből egy a plenáris üléseké, két hétig zajlanak a bizottsági tanácskozások, egy hét jut a politikai csoportok számára stratégiáik, álláspontjaik kialakítására. EURÓPAI PARLAMENT STRASBOURG BRÜSSZEL LUXEMBOURG Hiva ta lo s s zékh ely Plen á ris ü lés ek B izo tts á gi ü lés ek M in i p len á ris ü lés ek Fő titká rs á g Ad m in isztrá ció Az költségvetése A parlament költségvetése része az EU általános költségvetésének - körülbelül 1 százaléka -,amely az uniós intézmények teljes közigazgatási költségeinek egyötödét jelenti. Ez az összeg 2007-ben 1,397 milliárd eurót tett ki. Az alábbi ábrán látható, hogy mely költségnemek között oszlik meg ez az összeg. A kiadások mintegy 1/3-át a képviselőkkel és alkalmazottakkal kapcsolatos kiadások ölelik fel. E költségek abból a hatalmas adminisztrációból is származnak, ami ahhoz szükséges, hogy minden dokumentum és lehetőleg minden felszólalás elérhető legyen az EU mind a 23 hivatalos nyelvén. A képviselők és adminisztrációjuk utaztatása egyik parlamenti helyszínről a másikra is jelentős kiadásokat jelent. Az i képviselők fizetése és juttatásai Képviselők 22% Képviselőcsoportok 5% Alkalmazottak 44% IT és távközlés 6% Épületek 14% Egyéb 4% Tájékoztatás 5% 2009 júniusától az i képviselők egységes díjazásban részesülnek munkájukért. A Parlament által 2005 júniusában elfogadott szabályozás az összeget az Európai Bíróság tagjainak fizetésének 38,5% -ában határozta meg (kb. 7665 euró/hó). A fizetésük után a jövedelemadót a képviselők az EU költségvetésébe fizetik be. Az euróképviselők utazási 11
költségeinek megtérítése nem átalánydíjas rendszerben, hanem a felmerült költségek alapján történik. Az és a többi intézmény Az Európai Unió az egyetlen olyan nemzetközi szervezet, melyben a döntések egy részét nem kormányközi alapon, hanem nemzetek feletti érdekeket képviselő intézmények révén hozzák meg. Az Európai Unió három fő intézménye: az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament. A három testület eltérő érdekeket képvisel: a Tanács (más néven Miniszterek Tanácsa) a tagállami kormányok által kifejezett nemzeti, a Parlament a politikai pártok által képviselt politikai (állampolgári), a Bizottság pedig a szupranacionális, közösségi érdekek megjelenítője. A három intézmény működési és döntéshozatali mechanizmusokban betöltött szerepe alapján is különbözik egymástól: a Bizottság javaslattevő, döntés-előkészítő, jogszabály-kezdeményező és végrehajtó feladatokat lát el, a Tanács a legfőbb döntéshozó, jogalkotó szerv, a Parlament társdöntéshozó, társjogalkotó, illetve konzultatív és ellenőrző testületként működik. E három intézmény mellett szükséges megemlíteni az Európai Tanácsot, mely struktúrájában követi a Tanácsot, de nem része annak. Az Európai Tanács (nem tévesztendő össze az Európai Unió Tanácsával és az Európa Tanáccsal) az Európai Unió állam- és kormányfőinek, valamint a Bizottság elnökének testülete. Az unió csúcsszerve, amely meghatározza az Európai Unió általános politikai irányait, nagy horderejű, stratégiai kérdésekben dönt. Az és az Európai Bizottság Az hagyja jóvá a Tanács által jelölt elnököt és a tagjait, a Tanács által megválasztott testület ellen pedig bizalmatlansági indítványt nyújthat be (ez már többször előfordult), illetve lemondását (erre még nem volt példa) is kérheti. A Bizottság jogalkotási javaslatokat terjeszt elő, fejt ki és véd meg a parlamenti bizottságok előtt, és köteles tekintetbe venni az által igényelt módosításokat. A Bizottság részt vesz az Európai Parlament valamennyi plenáris ülésén, és köteles beszámolni politikai irányelveiről, amennyiben erre bármely európai képviselő felkéri. A Bizottság választ köteles adni a képviselők írásbeli és szóbeli választ igénylő kérdéseire. A z E u r ó p a i P a r l a m e n t é s a z E u r ó p a i U n i ó Ta n á c s a Az Európai Unió Tanácsa amelyet az elnöke képvisel felszólalási joggal rendelkezik az valamennyi plenáris ülésén. Az Európai Unió Tanácsának elnöke minden soros elnökség kezdetekor ismerteti programját az plenáris ülése előtt, és vitát kezdeményez az európai képviselőkkel. Az elnökség hat hónapjának lejártakor megvonja politikai mérlegét az előtt. A z E u r ó p a i Ta n á c s Az Európai Tanács elnöke valamennyi európai csúcsértekezletet követően jelentést terjeszt az elé tevékenysége eredményeiről. Az Európai Unió működését a fent említetteken kívül még több intézmény biztosítja. Az Európai Bíróság - vagy teljes nevén az Európai Közösségek Bírósága - az Európai Unió legfelsőbb jogértelmező fóruma. Feladata a közösségi jog betartásának felügyelete, a többi közösségi szerv munkájának törvényességi ellenőrzése és a jogi viták elrendezése az Európai Közösségeket létrehozó szerződések, valamint a hatáskörrel rendelkező 12
közösségi intézmények rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása során. Az Európai Számvevőszék, melynek fő feladata a közös költségvetés végrehajtásának ellenőrzése és felügyelete. Tanácsadó szervként működik a Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság. Az Európai Központi Bank felel többek között - a pénzügyi stabilitásért, az Európai Beruházási Bank pedig a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődésért. Az Európai Ombudsman az Európai Unió intézményeinek és szerveinek hivatali visszásságaival kapcsolatos panaszokat vizsgálja ki. Az EP hatáskörei Jogalkotói hatáskör Az Európai Unió sajátos intézményrendszeréből adódóan egyedülálló jogalkotási és döntéshozatali mechanizmus alakult ki. A döntéshozatal sokat bírált körülményessége és bonyolultsága abból is adódik, hogy az Európai Unióban össze kell egyeztetni 27 tagállam nemzeti érdekeit, a Bizottság által megjelenített közösségi érdekeket, illetve a Parlament által képviselt politikai/állampolgári érdekeket is. Ezenkívül a többi közösségi intézmény és egyéb gazdasági, társadalmi, kulturális szervezetek, érdek-képviseleti és lobbicsoportok is befolyásolják a döntéseket. A közösségi döntéshozatal főszereplői azonban a Bizottság, a Tanács és a Parlament. Bár a döntési folyamat kezdetben az előkészítő Bizottság és a döntéshozó Tanács együttműködésére korlátozódott, a Parlament az EU története során egyre több jogot szerzett magának. A jogalkotás és döntéshozatal folyamatot leegyszerűsítve az alábbi ábra mutatja. Az Európai Bizottság javaslatot tesz egy jogszabály megalkotására, a Parlament meghallgatása vagy bevonása után, a Tanács egyedül vagy a Parlamenttel közösen dönt, saját eljárási szabályai szerint. A Parlament tehát nem rendelkezik önálló döntési jogkörrel, viszont egyre több területen képes a döntéseket az állampolgári érdekeknek megfelelően befolyásolni. Az tagjait 1979 óta, öt évenként közvetlenül választják. Az, hogy az európai választójoggal rendelkező polgárok, közvetlen szavazással döntik el, hogy mely pártok képviselői jussanak az testületébe, jelentősen megnövelte az EP demokratikus legitimációját. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a nyolcvanas évek óta egyre inkább hangoztatott ún. demokratikus deficit ellensúlyozására, a közvetlen állampolgári képviselettel bíró parlament egyre több területen, egyre hangsúlyosabban hallathatja véleményét. Az Európai Unióról, illetve az Európai Közösségekről szóló Szerződések minden egyes kérdésben rendelkeznek arról, hogy az adott jogszabályok megalkotásához, milyen mértékben vonják be a Parlamentet. Ennek alapján hét elkülöníthető eljárással születhetnek a döntések. Jogalkotási eljárások Konzultációs eljárás: a Parlament véleményét ki kell kérni, de nem kötelező figyelembe venni. Együttműködési eljárás: gyakorlatilag alig használják, a Parlament véleményének figyelembe vételével módosított szöveget a Parlament második olvasatra visszakapja, de ha akkor sem ért egyet további vétó, vagy döntési jogköre nincs. Hozzájárulási eljárás: a Parlamentnek hozzájárulási vagy vétójoga van, módosítási javaslatait csak informális úton nyújthatja be. 13
Együttdöntési eljárás: a Parlamentnek legtöbb beleszólást nyújtó, legbonyolultabb jogalkotási, döntési mechanizmus. Lényege, hogy ötvözi a három fenti eljárásban gyakorolt jogköröket, azaz a Parlament módosításokat is tehet és a végső döntést is csak vele egyetértésben lehet meghozni. Egyéb döntéshozatali eljárások: Tájékoztatási eljárás: a Tanács (vagy a Bizottság) által meghozott pénzügyi és gazdasági intézkedésekről tájékoztatni kell a Parlamentet. Ebben az esetben a Parlament nem rendelkezik érdekérvényesítő szereppel, de ezáltal biztosított információhoz jutása, és a döntéshozatali átláthatóság elve is érvényesül. Egyeztetési eljárás: a Bizottság, a Tanács és a Parlament között, intézményközi megállapodások keretében létrejövő álláspont-egyeztetések, olyan közösségi kérdésekben, amelyeknek komoly pénzügyi hatásai vannak. Nem önálló döntéshozatali eljárás, hanem a következőben bemutatott költségvetési eljárás kiegészítője. Lényege, hogy a három intézmény trialógusa közelítse az eltérő szempontokat, véleményeket, hogy az EU költségvetését mihamarabb mindhárom intézmény elfogadhatónak tekintse. Az költségvetési hatásköre Az EP a költségvetési hatáskörét a hetedik típusú döntéshozatali eljárás keretében gyakorolja. A Költségvetési eljárás: kifejezetten a közösségi költségvetés elfogadásának menetét szabályozza, kijelölve a három intézmény feladatait. A Bizottság által előkészített költségvetési tervezetet a Tanács és a Parlament együtt fogadja el, végül a Parlament elnöke írja alá. A Parlament elnöke kihirdeti a költségvetést, a Bizottság felelős a végrehajtásáért, amit a Számvevőszék ellenőriz. A Parlament jogosult a zárszámadás jóváhagyására is. Az EP ellenőrzési hatásköre Az jelentős ellenőrzési hatáskörrel rendelkezik az Európai Unió tevékenységei felett. Az ellenőrzés eszközei: A polgárok petíció benyújtásához való joga Valamennyi európai állampolgárnak jogában áll petíciót benyújtani a Parlamenthez, és kártérítést igényelni az Európai Unió tevékenységi területeihez tartozó ügyekben. A Parlament nevezi ki az ombudsmant is, aki a magánszemélyeknek a közösségi intézményekkel vagy szervekkel kapcsolatban emelt panaszaival foglalkozik, a felek békés megegyezésén alapuló megoldás kialakítása érdekében. A vizsgálatok Az nek ugyancsak hatáskörében áll, hogy a tagállamokkal szemben vizsgálóbizottságokat nevezzen ki, a közösségi jog megsértése vagy nem megfelelő alkalmazása esetén.. Az joga kereset benyújtása az Európai Közösségek Bíróságához, amely lehet például: semmisségi kereset a közösségi jog alkalmazásában elfogadott jogi aktusokra vonatkozóan, alkalmatlansági kereset az Európai Unió Bizottságával vagy Tanácsával szemben, amennyiben nem teljesítik kötelezettségeiket. Pénzügyi ellenőrzés Az ellenőrzési hatáskörrel rendelkezik gazdasági és monetáris területen is. Az Európai Központi Bank elnöke, alelnöke és igazgató testületének tagjai a Tanács által történő kinevezésüket megelőzően kötelesek megszerezni az jóváhagyását. Az Európai Központi Bank elnöke az plenáris ülése elé terjeszti Szaharov-díj a gondolatszabadságért éves elszámolását. 2008 Hu Csia 2007 Szalih Mahmud Oszaman Az és az emberi 2006 Alekszandar Milinkevics jogok Szaharov díj 2005 Nők fehérben, Hauwa Ibrahim és a Riporterek határok nélkül 2004 Zhanna Litvina, a Belarusz Újságírószövetség elnöke A gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díjat az ítéli oda 2003 Az ENSZ és főtitkára, Kofi Annan 2002 Oswaldo José Payá Sardiñas Peled-Elhanan et Dom Zacarias Kamwenho 2001 Izzat Ghazzawi,Nurit 14 tudásmag az Európai Unióról 2000 Basta Ya!
minden évben. A díjat 1988-ban alapították, és azokat a kivételes személyiségeket vagy csoportokat tüntetik ki vele, akik az intolerancia, a fanatizmus és elnyomás ellen, az emberi jogok és a szólásszabadság védelme érdekében munkálkodnak. Az emberi jogok védelméért odaítélt díjának átadására Strasbourgban, ünnepélyes ülés keretei között kerül sor. Az kapcsolatban az európai polgárokkal Az igyekszik közelíteni ahhoz, hogy valóban közvetlenül képviselje az európai polgárokat, ezért különféle lehetőségeket biztosít az állampolgárokkal való közvetlen párbeszédre. Polgárokkal folytatott levelezés Egy elektronikus postaláda áll a polgárok rendelkezésére, amelyen keresztül feltehetik kérdéseiket, tájékoztatást kérhetnek, valamint javaslatokat nyújthatnak be az számára. Minden kérdésnek az Európai Unió tevékenységi körébe kell tartoznia. A válaszokat ésszerű határidőn belül megküldik. (Lehetőség van postai úton is feltenni a kérdéseket.) Petíció Az Európai Unió bármely polgára vagy lakosa, illetve bármely társaság, szervezet vagy egyesület, akár a saját nevében, akár másokkal együtt petíciót nyújthat be az hez, az Európai Unió tevékenységi körébe tartozó, és a nevezett személyeket vagy szervezeteket közvetlenül érintő tárgyban. A petíció lehet panasz vagy kérelem, és vonatkozhat közérdekű vagy magánérdekű kérdésekre. A petíció kifejezhet egyéni kérést, panaszt vagy az EU-s jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos megfigyelést, illetve felkérést tartalmazhat arra vonatkozóan, hogy az Európai Parlament milyen álláspontot foglaljon el egy bizonyos kérdésben. Az ilyen petíciók lehetőséget adnak az számára, hogy felfigyeljen azokra az esetekre, amelyekben egy tagállam, egy helyi hatóság vagy más intézmény az európai polgár vagy szervezet jogait megsértve jár el. Agora Az kezdeményezésére az ókori Athéni közterén folyó véleménycsere mintájára - jött létre az Agora az éghajlatváltozásról. Ennek keretében az európai civil társadalom felkérést kapott, hogy 500 legjelentősebb szervezetén keresztül szabadon nyilvánítsa ki véleményét ezzel a kulcsfontosságú témával kapcsolatban, tegye közzé elemzéseit, fogalmazza meg javaslatait, illetve határozza meg a megvalósítandó fellépésekben betöltött saját szerepét. Ez a fórum lehetőséget ad a minél szélesebb körű társadalmi párbeszédre, ami az eltérő álláspontok megismerésére és közelítésére, és a Parlament demokratikus legitimációjának erősítésére. Közvélemény -kutatások Eurobarométer jelentések Az rendszeres időközönként tanulmányt készíttet a polgárok véleményéről a tagállamokban. Ennek segítségével igyekszik jobban megérteni, hogy a polgárok szemében milyen kép alakult ki a Parlament, valamint összességében az Európai Unió tevékenységéről. Az elkészült ún. Eurobarométer jelentések értékes segítséget nyújtanak a parlamenti munka előkészítéséhez, a 15
döntéshozatalhoz és az értékeléshez. 2009. tavaszán a legfontosabb kérdések, hogy milyen elvárásai vannak a polgároknak a 2009. júniusi európai választásokkal szemben, mely témákat tartják a legfontosabbaknak, stb. Dokumentumokhoz való hozzáférés, az ülések követése élőben az interneten Minden európai állampolgárnak joga van az európai intézmények belső dokumentumaihoz való hozzáféréshez. Az ezért egy dokumentum-nyilvántartást és egy Központi Levéltár által fenntartott adatbázist hozott létre, hogy a polgárok tájékozódhassanak a Parlament jelenlegi és múltbeli munkájáról, tevékenységéről és eredményeiről. Az ülések az interneten élőben is nyomon követhetők. Látogatás a Parlamentben Az lehetőséget kíván biztosítani a nagyközönség számára, hogy látogatást tehessen a Parlamentben és megismerhesse annak munkáját, ezért mind egyéni, mind csoportosan érkező látogatókat fogad mindhárom munkahelyén: Brüsszelben, Strasbourgban és Luxembourgban. Az egyéni látogatóknak nem kell előzetesen bejelentkezniük, hanem a megjelölt időpontban tartandó látogatások egyikén kell megjelenniük. A szervezett csoportoknak előzetesen le kell foglalniuk a látogatásukat, az erre a célra szolgáló formanyomtatvány felhasználásával. (Bővebb információ a honlapon található.) EP Tájékoztatási Irodák Akinek nincs lehetősége kiutazni az egyik székhelyére, de szeretne többet megtudni az ről, az saját országában felkeresheti az EP Tájékoztatási Irodáját. Előretekintés A 2009. június 4-7. között megrendezett európai választások után, a mandátumot kapott euróképviselők (köztük a 22 magyar), elfoglalják helyüket a pártjuknak megfelelő európai politikai csoportban. Júliusban a Parlament megtartja alakuló ülését, majd megkezdődik az érdemi munka. A nyári hónapok egyik fontos napirendi pontja lesz a novemberben újraszerveződő Európai Bizottság tagjainak és elnökének meghallgatása és megválasztása. A 27 bizottsági tagot, más néven biztosokat (köztük az elnököt) a tagállamok kormányainak megállapodásával a Tanács jelöli, majd a Parlament jóváhagyása után, a Tanács nevezi ki. Mint minden tagállam, Magyarország is egy biztossal rendelkezik a testületben, a nyár folyamán a kormány megnevezi jelöltjét, aki 2009 és 2013 között, valamely szakterületért lesz felelős a Bizottságban. 16
M I T Ö R T É N T A Z E U R Ó PA I PA R L A M E N T B E N 2 0 0 4 2 0 0 9 BEN? NÉHÁNY EREDMÉNY Kultúra, oktatás, spor t a bolognai rendszer reformja nyelvtanulás már gyerekkortól több sport az iskolákban EP és a labdarúgás szabályozása Bevándorlás és Schengen illegális bevándorlás: közös szabályok és minimum feltételek kékkártya a magasan képzett bevándorlóknak Te r r o r i z m u s e l l e n i h a r c, b i z t o n s á g é s s z a b a d s á g j o g o k biztonsági intézkedések a repülőkön és a reptereken új intézkedések a terrorizmus ellen fegyvertartás: szigorúbb szabályok az EU-ban Bővítés, EU-szerződések, eurózóna, Európai Bizottság Barroso-bizottság megválasztása Románia és Bulgária EU- csatlakozása eurózóna bővülése Te r m é k e k é s s z o l g á l t a t á s o k postai liberalizáció a repülőjegyeken a teljes árat fel kell tüntetni külföldi mobilhasználat díjainak csökkentése REACH irányelv, szolgáltatási irányelv, klímaváltozás elleni küzdelem,eu-orosz kapcsolatok, EU-Kina kapcsolatok, élelmiszer-biztonság, emberi jogok, fogyasztóvédelem, euró, EU-USA kapcsolatok, gyerekjogok, esélyegyenlőség, kisebbségek, energiapolitika, vízumpolitika,személyiségi jogok, terrorizmus elleni küzdelem, mezőgazdaság, génmanipulált termények,állatvédelem, digitális átállás,közlekedés, légi irányítás,versenypolitika, belső piac, szociális politika, munkahelyteremtés,diákcsereprogramok,szomszédságpolitika, fejlesztési program