NE KOMBINÁLJ! Vagy mégis? írta Szõke Balázs (M4P7RW) (a Középületek kritikai elemzése címû óra kapcsán)

NE KOMBINÁLJ! Vagy mégis? írta Szõke Balázs (M4P7RW) (a Középületek kritikai elemzése címû óra kapcsán)

Megvallom õszintén, szeretem az olyan építészeti írásokat az újságokban, amik, úgy mond megmondják a frankót vagy ha mást nem legalább állást foglalnak valami mellett. Meg lehet õrülni attól a temérdeknyi oldal kitöltõ szövegtõl, ahol leírja a cikk írója a dokumentált képek (jó esettben alaprajzok, metszetek) mellé, hogy merre található a nappali, hogyan juthatunk el oda, hogy fehér a ház színe stb. Úgy gondolom ez általában kikövetkeztethetõ a fotók vagy rajzok alapján. Más részrõl, meg ember legyen a talpán, aki fotók, rajzok nélkül, pusztán a szövegbõl megértené, milyen tényleg a ház szóval akkor minek? (Félreértés ne essék nem a cikkírók képességét, inkább a mentalitást támadom). Mindenesetre, az Alaprajz 2008 szeptember-októberi számában találkoztam Kapy Jenõ írásával, és mivel egyike volt azon keveseknek, amik véleményt mondanak, én is tudtam valahogy viszonyulni hozzá és olvasás közben sok gondolat cikázott a fejemben. A cikk a t2a Építész Iroda Kft. Csörsz utcai uszoda, tornacsarnok együttesrõl szól. Az én olvasatomban ez a cikk egy óda azon építészekhez (és egyben ehhez az épülethez), akik tudnak váltani vagy újat alkotni ( akik páncé los rohamsisakjukat képesek( ) akár csörgõsipkára cserélni ). A cikk megfogalmazás módja elég költõi és számomra részben hiányzik belõle az érvelés, mindenesetre egy értékelés. Kapy Jenõ egy olyan álláspontot fejt ki szerintem, ami az építészet egy bizonyos újítására utal és ez a KOMBINÁLÁS. Valamiféle ellentétpárok egymás mellé helyezésébõl születendõ épületrõl van itt szó. Ami nem derül ki számomra, hogy ez a koncepcióban valósult meg és ebbõl született egy forma, ami a véletlen folytán kapcsolódott egy egyszerû ortogonális alaprajzhoz vagy az épület körül érezhetõ, Kapy Jenõ által is kifejtett ellentétpárok fogalmazódtak meg a tervezõk fejében, és ezt az alaprajz-tömeg kapcsolatra is kiterjesztették. Egyáltalán tört kagyló-e ez az épület vagy csak gépi random felületek, emberi megérzések összedolgozása? Felmerülhet az is, hogy egy olyan épületet jött-e létre, ami az építészeti kombinálás eszközét felhasználva egy újabb gyöngyszem vagy inkább egy torz szülött? Szerintem a legjobb egy ilyen formailag összetett épületnél, ha szétcincáljuk, elemezzük a kicsitõl a nagy felé, majd szemrevételezzük az egész ideológiát és megnézzük mi sül ki belõle: 1. Részek Úgy gondolom, hogy Kapy Jenõ költõi jelzõi fõleg a tetõt illetik, azaz a tört kagylót. Tényleg külön nevet kaphatna, hisz elég szervetlenül illeszkedik az alsó részhez, mármint a falakhoz. Persze a fõ homlokzatról, úgy tûnik a kortárs építészeti irányzatokat szem elõtt tartva elmosódnak a hagyományos szerkezeti hierarchiák, azért az épület 80 százalékánál, már-már az az érzése az embernek, hogy a tetõt akár le is lehetne emelni. Persze itt-ott mintha ráfolyna a falra, de anyaghasználata is erõsíti, hogy elkülönül. A tetõforma viszont fölvethet még az átlag emberben kérdéseket, hisz egy elég karakteres kijelentésrõl van itt szó. Az épület két részre oszlik és ezt látszólag,

a tetõ formálása is alátámasztja. Az uszoda felett valamiféle háromszögekbõl összeállított megtört burkot fedezhetünk fel. Tényleg nem kell túl sok képzelõ erõ, hogy ebben meglássuk a tört kagylót. Persze, gondolhatnánk, hogy akkor az azonos anyaghasználat és a hasonló tört felületek miatt a tornacsarnok lefedése is illethetõ ugyanazzal a költõi képpel, mint a szomszédja, mégis ha jobban megfigyeljük egy shed tetõt fedezhetünk fel, ebben a megformálásban. Ha ráhunyorítunk, talán itt is eszünkbe juthat valami tengeri dolog, mondjuk egy cápa uszony, mégis tény hogy könnyebben idézi meg az ipari csarnokok lefedésének archetípusát. Úgy gondolom az indokolt, hogy a két eltérõ funkció más-más megformálásban részesül, még akkor is, ha valami összetartozást szeretnének kifejezni. Érthetõ az is, hogy a tornacsarnok más természetes megvilágítást igényel, mint egy uszoda, de úgy gondolom, hogyha a tetõre úgy tekintünk, mint egyfajta játék a felületekkel, akkor az, mindenfajta archetípustól mentes kell, hogy legyen. A tornacsarnok lefedésének megformálása sokkal konkrétabb, így olyan, mintha nem is szeretne részt venni ebben a játékban. Ezek szerint a két épület tömegre, mégis mint két ellentétpárra kell tekintenünk, még ha látszólag úgy tûnik, hogy nem azok. Esetünket ráadásul bonyolítja, hogy ebbe a problémakörbe bele szól a két részt összekapcsoló tetõcske, amibõl rögtön kettõ is van. A két funkciót szétválasztó passzázs egyik végét ugyanis egy lapos tetõ, másik végét egy elõtetõszerû dolog fedi le. A lapos tetõs rész számomra elkülönül a tetõszerkezettõl, tömegében és szerkesztésében is és már-már egy óriás porthikuszt idéz meg. Ha különálló tömegnek tekintjük, ami csak additív módon kapcsolódik a nagyobb tömegekhez, akkor érthetõ az utcára nézõ üzletek elhelyezése, viszont furcsa, hogy miért csúszik be ide a tornacsarnok tere. Másfelõl, ha az egész épületet szándékszik összefogni, akkor, mért törik le a tetõ tömegébõl? Persze lehetséges, hogy azért is érzek egyfajta letörést, mert míg a tetõ formálása szögletes, addig a bejárati tömeg egy határozottan íves lezárást mutatat. (az Alaprajz c. újságban megjelent homlokzat is szögletes azért, lehet, hogy csak optikai csalódásról van szó a kis törések miatt). A passzázs másik végén található a két, egymást elérni kívánó elõtetõ is kettõséget mutat, ami szerintem szándékolt is, látszik a gesztus, érezhetõ a mozdulat. Hogy a tengeri képeinket bõvítsük, felidézhetünk két bálnát, aki pacsit akar adni egymásnak. Mégis láthatóan itt se kapcsolódik annyira szervesen a tömegekhez, mint a porthikuszunk esetében. Talán ezért is tûnik nekem egy kicsit léptéktelennek. Az épület függõleges felületeit végig pásztázva is elfog a bizonytalanság. Valahogy úgy érzem nem tisztázottak a viszonyok. Itt-ott határozottan falként jelennek meg, tehát a tetõt alátámasztó függõleges szerkezetnek esetenként a tetõ lecsurgó része, tehát egy fajta héjszerû folytatása annak. A nyílások esetenként ablakok, tehát lyukak a falban (vagy tetõn), esetenként üvegfalak, tehát teljes értékû felületi nyílások. A tetõ esetén tárgyalt kettõséggel találom magam szemben itt is. Van a függõleges elemeknek is egy absztrakt megjelenése (lecsurgó tetõ, nyílás) és van egy archetipikus változat (fal, ablak).

2. Egész Láthatólag az épület elemeinek és az elemek kapcsolatának kettõsége miatt érdemesebb az épületet összefüggéseiben vizsgálni. Elsõ látásra épületrõl nekem két fajta lehetséges alapkoncepció jutott eszembe, ami egy idealizált esetet feltételez. Az egyik a formalista, egy kisebb narratív fûszerezéssel: azaz adott egy absztrakt forma, ami valami módon ide ideálisnak bizonyult, ami szimbolizált valamiféle egységet, de amit a funkcióból adódó különbözõségek meg szabdaltak. Példának okáért, még ha erõltetett is egy picit, forma legyen esetünkben a kagyló, ami a sportot képviseli ebben a történetben, ami megnyílik az emberek számára, helyet biztosít neki és összetartja õket (egység-megnyitás-tömegek egymáshoz kapcsolása). A másik elméletem kicsit logikusabb, programalkotószerû: adott volt egy sokrétû program, ami azt vonta maga után, hogy a funkció egymáshoz kapcsolása folytán bonyolult téri viszonyok alakultak ki (köztér-épület viszony, használat, megközelítés stb.) és ezek teljes mértékben kihatottak a tömegformálásra (például Yokohama project, Foreign Office Architects). Számomra szimpatikusabb a második elmélet, de akárhogy is nézzük az alaprajzot, ez egy nagyon is szépen, tisztán, a derékszög szellemében szerkesztet alaprajz. Bár tény és erre az Átrium 2008/4 számában és az építészfórumon (http://www.epiteszforum.hu/node/11220) megjelent cikk is utal, hogy a közlekedõ rendszerek és beléptetési pontok a gondos tervezés mellett rafinériát is igényeltek az épület multifunkcionális mivolta miatt. Ennek ellenére a használó számára könnyen átlátható és alaprajzát tekintve egyszerû épület. Nem látom annak bizonyított tényét sem, hogy a közterek bevonásának igencsak dicsérni való gesztusa kényszeríttette volna ki a formát. A passzázsként használt hasíték tisztán elválasztja a két fõ funkciót, szerintem semmilyen bizonytalan téri szituációt nem eredményez. A járható tetõ pedig az utcafront mentén lineárisan húzódik végig. Mint egy megkopasztott tyúk tollas társai közt, úgy különül el a magas tetõs résztõl és a feljárók szerkesztése se zár ki egy hagyományosabb tömegkezelést. Talán ha jobban nyitna a közterek felé, tehát tényleg a járdáról indulna egy hatalmas rámpa (bár a hatósági elõírásokkal ezen a téren nem vagyok tisztában), ami már-már megtéveszti a járókellõket, céljukat illetõen, akkor szerintem indokoltabb lett volna a tetõforma. Hisz az egy olyan nyakatekert szituációt eredményez, amit másképp nem lehetett volna megoldani. Esetleg a passzázs összekötésével befelé irányulhatott volna, jelezvén, hogy az odajáró sportkedvelõk beszélgetéseinek biztosít helyet, egy izzasztó foci után. Úgy érzem, hogy az épület részérõl egy elég nagy ziccer maradt ki ebben a tekintetben. Egy kisebb zöldsávval elválasztott, homlokzati sík elé helyezett, illetve egy kis beugróból induló lépcsõ, ami nem kicsi, mégse túl feltûnõ, nem fog sok embert az épület megmászására ösztönözni. Nem is kommunikál túl határozottan a köztérrel se, a belsõ passzázzsal meg egyáltalán nincs kapcsolata, ezért felmerül a kérdés, hogy kinek készült, ki fogja használni, és kell-e egyáltalán? De ha kell és van is, legalább tömegbe integrálódhatott volna jobban. Szóval akárhogy csûröm-

csavarom nem látom jelét annak, hogy a program nagyban befolyásolta volna az épület tömegformáját. Tehát az elõzõekben írtak kapcsán arra a következtetésre jutottam, hogy feltehetõleg elsõ elméletem az igazabb és a forma hamarabb alakult ki a tervezés során. Kérdés persze, hogy miért ihlette meg az építészeket és miért pont ez a forma alakult ki? Mennyire volt szempont az illeszkedés? Ugyanis szerintem a területen az utóbbi 20 évben épület középületek merõben más karaktert mutatnak: Alkotás Point (Cságoly Ferenc), a MOM Park (Puhl Antal), Novotel és a Kongresszusi Központ (Finta József). Számomra mégis fontosabb kérdés inkább az, hogy a forma, ha már ilyen karakteres, miért nem hatott a belsõterek kialakítására jobban? Hisz a vertikális formálás szabadsága egyáltalán nem érezhetõ a horizontális síkon. Teljességgel szervetlen kapcsolat van az alaprajz és a tömegforma közt. Persze ez nem lenne gond, hisz ez is egy hozzáállás, de érhetõen ilyen határozott kijelentést nem tesz az épület. Errõl legjobban a fal és tetõ bizonytalan kapcsolatai árulkodnak, az a kettõség, amirõl a Részek címû passzusban beszéltem. Láthatólag nem tisztázott a kapcsolat sík és tér, rész és egész, fal és tetõ között és folytathatnám. Nem értek egyet ezért azzal az állítással, hogy valamiféle ellentétpárok által kialakult feszültségek tartanák össze az épületet. Hisz a sík nem ellentéte a térnek, hanem egy része, eleme. Tehát mivel a két dolog teljesen más szinten kommunikál, ezért nem is alakulhat ki olyan viszony, ami ellentétpárokká tennék õket. Hasonló a probléma a részek, elemek kavarodásával. A falon megjelenõ ablak egy érthetõ dolog, nem egyenrangúak, de mindkettõ egy archetipikus elem. Ha viszont az absztrakt elemmé formált lecsurgó tetõn is megjelenik az ablak (tehát konkrétan, nem, mint nyílás ), akkor a tetõ nagyvonalú gesztusa miatt nem ellentétté, hanem egy idegen testté fog avanzsálódni. Ez igaz szerintem az épület többi részére is, amit feljebb már tárgyaltunk és talán ez az épület legnagyobb hibája, ezért aztán nem tud összeállni egy egésszé. 3. Stílus Az épületet kívülrõl tüzetesebben is átnézve felmerül a kérdés, képvisel-e egyáltalán valamiféle stílust? A stílus szó elég sok mindenre vonatkozhat, de én divattal hoznám most párhuzamba, talán azért mert jobban meghatározható. Wesselényi-Garay Andor definíciója például igen találó számomra: a divat jelek egyértelmûen beazonosítható, speciális halmaza. Kérdés tehát, hogy az épületen milyen jeleket találunk és azok mennyire könnyen beazonosíthatóak és mennyire részei egy adott halmaznak. Ez alapján tehát ránézvén a házra és elsõ benyomásunkra hagyatkozva talán a folding, ami eszünkbe jut. Bennem Zaha Hadid régebbi szögletes korszakát idézte meg az épület, még ha nem is tudtam igazán semmilyen konkrét épületéhez kötni. Érezhetõen mégsem követhetõk végig a folding bizonyos szabályai (ha vannak), illetve módszerei az épületen. Úgy látszik már vesszõparipámmá vált a tetõt mindenért okolni, de úgy érzem stilisztikai szempontból is az a kakukktojás. Ugyanis ha a tetõt a hajtogatott papír elve szerint formálgatták, akkor kérdés, hogy a falra lecsurgó tetõ milyen elven illik bele az egészbe. Ha ez

egy hajtás, ami függõleges szerkezetté szeretné átalakítani a tetõt, adott helyen, akkor érthetetlen, miért nem ér le a földig? Ha viszont a papír vastagságának megváltozását jelenti, akkor miért ilyen esetlegesen törik meg a vonalvezetése, egyes helyeken? Úgy érzem ezek a kétségek, annak tudhatók be, hogy a fémburkolat esetenként többféleképpen is értelmezhetõ. Van, hogy körbe ölel egy elemet és térbeli, tömeggel rendelkezõ tárgynak tekinthetõ, például az elõtetõk esetében, illetve a homlokzati kiugrásoknál. Másrészrõl meg felületi burkolatként is megjelenik, például passzázsnál. Szóval a folding irányzatba nem tudtam besorolni. A passzázs tömény fémburkolatától felidézõdött bennem a holland brutál is. Ezalatt az épület hátsó oldala az egynemû homlokzatával, a spanyol-portugál minimált jutatta eszembe. Kérdés persze, hogy mennyire szándékozik az épület belépni valamilyen divatklubba, de ha szeretett volna, szerintem nem sikerült neki. Ha ugyanis visszatérünk a divat (stílus) definíciónkhoz, elmondhatjuk, hogy jeleket találtunk, be is tudtuk azonosítani õket (még ha megérzés alapján is), de nem tudtuk egy halmazba az összes elemet besorolni. Véleményem szerint az épületnél nem lett kialakítva egy egységes jelrendszer, amit következetesen végig vezethettek volna. Vannak nézetek, elemek, amiken tetten érhetõ egy egységes elv, vagy szerkesztés, de ezek más és más képet mutatnak. 4. Teória A végére hagytam azt a kérdést, amirõl számomra igazán szól ez az épület, és amire utal a cím is: Milyen létjogosultsága van a KOMBINÁLÁSNAK az újításban? Adhat-e egy koherens elvet, ami alapján összeállítható az épület? Mik a határai és mik a szabályai? Hisz számomra, ez az épület arról szól, hogy az építészeti következetességet félretéve - amik bizonyos stílus irányok szabályaiból is adódhatnak néha -, félre tesszük és csinálunk egyfajta stílus elegyet. Vannak-e szabályai a stílusnak, a stílusoknak? Van e valamiféle kimondatlan rendszere egyes gondolatoknak, ami mellé nem fér be semmi más? Lehet-e, létrejöhet-e egy minimálfolding nevû stílus? Ha ugyanis Calatrava organikus-sturkturalizmusát nézzük, akkor abszolút elképzelhetõ. Mert szerintem Calatrava nem tett mást, mint szerkezet fetisizmust keverte egy organikus antropromorfizált formavilággal. De felfogható úgy is, mint a szecesszió szerkezeti dekorációnak egyfajta minimalizálása. Akárhogy sikeres, ismert építészrõl beszélünk, ismert épületekkel. Kérdés, hogy ilyesfajta vállalkozások és épületek, mikor válnak elfogadottá, egyáltalán mikor derül ki, hogy mennyire sikerült egy újítás. Vajon mennyire nyerte el az ember elismerését a saját korukban, az eklektikus épületek, hisz az eklektika se tett mást, mint ismert elemek kombinálásával, additív sorolásával próbált megfelelni a kor elvárásainak. De visszatekinthetünk még korábbra is, ahol hasonló elvek alapján születek tervek, mint a francia forradalmi építészet idején. Sõt Sebastian Serlio találmánya, a kompozit oszloprend, a nevében hordozza és ezzel, utal is a kombinálás lehetõségeire az építészetben.

Csak, hogy lássuk ez irányban a kortárs törekvéseket is: Ortner&Ortner német testvérpár, akik azért nem kisebb presztízsû épületet is letettek már az asztalra, mint a bécsi Museum Moderner Kunstot, megfogalmazták 10 útmutató címû kvázi ars poeticájukban, hogy: 1. invent nothing (azaz ne találj föl semmit) 2. mix everything (keverj mindent) Egyébként pont a bécsi kortárs múzeumukról mondható el szerintem az, hogy belekevertek a minimalizmusba egy kvázi strukturalista formát, amirõl nekem Menyhárt István, Hamazsbégi úti buszgarázsának elliptikus vasbeton héjszerkezete jut eszembe, de felfogható egy fajta románkori csehsüveg boltozat kifordított idézetének is. Úgy gondolom, hogy az épület egy egyértelmû, vagy legalábbis karakteres kijelentést tesz le. Az érdes-sima, íves-szögletes egyenrangú ellentétpárok egyértelmû szembesítése (kombinálása). Számomra úgy jelenik meg ez az épület, mintha egy érdes (de megfaragott) kockának csak az egyik felét csiszolták volna le (és azt is ívesre). Tehát, mintha a befejezett és befejezetlen állapot egyszerre lenne jelen. Szerintem az Ortner&Ortner testvérpárnak sikerült a kombinálásban valami szabályt találni, azzal, hogy elemi és egyenrangú dolgokat szembesítettek, az épület sikeres, ismert. Kérdés, hogy mennyire mondható el ez, t2a iroda, szerintem hasonló elvek alapján született épületérõl? Én úgy gondolom, hogy a korábbi részekben már említett problémák miatt nem sikerült ez neki. Az épületet semmilyen komoly és következetes teóriát nem követ. Nincsen egy következetesen végig vitt elv, ami a különbözõ részeket egységgé kovácsolná össze. Túl sok benne a csapongás, az esetlegesség. Lehetséges az is, hogy túl sok mindent, akartak a tervezõk az épületbe bele tenni. Nem tudom, de úgy gondolom, hogy sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebbõl az épületbõl. Nem azért gondolom, hogy szétesik a ház, mert nem követ bizonyos szabályokat, ha nem azért, mert semmilyet nem követ vagy legalábbis nem vezeti következetesen végig az épületen. Irodalomjegyzék: -Alaprajz 2008. szpetember-októberi száma 30. oldal, Tört kagyló címû cikk, írta Kapy Jenõ -Átrum 2008/ 4. száma, illetve http://epiteszforum.hu/node/11220 honlapon is megtalálható Játszani is enged - Sportközpont a Csörsz utcában címû cikk, írta Dudics Krisztián -Ortner&Ortner Baukunst honlapja, "10 reminders" http://www.ortner.at/remine.html -Wesselényi Garay Andor Tervezéselmélet címû tárgy letölthetõ anyagának Jel, emlékmû, divat címû elõadása http://www.kozep.bme.hu/?l=do&h=letoltheto -Fotókat készítette: Batár Zsolt