Nevezd meg!-ne add el!-így add tovább!

Nevezd meg!-ne add el!-így add tovább! A KÖVETKEZŐKET TEHETED A MŰVEL: - SZABADON MÁSOLHATOD, TERJESZTHETED, BEMUTATHATOD ÉS ELŐADHATOD A MŰVET. - SZÁRMAZÉKOS MŰVEKET (FELDOLGOZÁSOKAT) HOZHATSZ LÉTRE. AZ ALÁBBI FELTÉTELEKKEL: - NEVEZD MEG!. A SZERZŐ VAGY A JOGOSULT ÁLTAL MEGHATÁROZOTT MÓDON FEL KELL TÜNTETNED A MŰHÖZ KAPCSOLÓDÓ INFORMÁCIÓKAT (PL. - A SZERZŐ NEVÉT VAGY ÁLNEVÉT, A MŰ CÍMÉT). - NE ADD EL!. EZT A MŰVET NEM HASZNÁLHATOD FEL KERESKEDELMI CÉLOKRA. - ÍGY ADD TOVÁBB!. HA MEGVÁLTOZTATOD, ÁTALAKÍTOD, FELDOLGOZOD EZT A MŰVET, AZ ÍGY LÉTREJÖTT ALKOTÁST CSAK A JELENLEGIVEL MEGEGYEZŐ LICENC ALATT TERJESZTHETED. BÁRMILYEN FELHASZNÁLÁS VAGY TERJESZTÉS ESETÉN EGYÉRTELMŰEN JELEZNED KELL MÁSOK FELÉ EZEN MŰ LICENCFELTÉTELEIT. A SZERZŐI JOGOK TULAJDONOSÁNAK ÍRÁSOS ENGEDÉLYÉVEL BÁRMELYIK FENTI FELTÉTELTŐL ELTÉRHETSZ. A LICENSZBEN FOGLALT FELTÉTELEK NEM KORLÁTOZZÁK ÉS NEM SÉRTIK A SZERZŐ ERKÖLCSI JOGAIT. HTTP://CREATIVECOMMONS.ORG/LICENSES/BY-NC-SA/3.0/DEED.HU

ELŐSZÓ... 13 2007 JANUÁR... 14 BÁTORÍTANI TUDNI... 14 MŰHELYTITOK... 14 ELVENNI A LIBIDÓT... 15 ETÜD... 15 KER RÁDIÓ... 16 TÍZ PONT... 16 HAMLET... 16 FROCLI... 17 2007 FEBRUÁR... 18 A PILLANAT HEVÉBEN... 18 KÜLÖNLEGES VAGY?... 18 STÁTUSZJELENTÉS... 18 HOGYAN?... 18 DURVA... 19 BEÜZEMELEM NÁLAD AZ INTERNETET... 19 2007 MÁRCIUS... 20 ELHELYEZNI MAGUNKAT... 20 NEM AKAROK ÁLLNI, HA FUTNAK A PERCEK... 20 ÉS AKKOR MOST BÜNTETÉSBŐL SZÁZSZOR LEÍROD A NEVED... 21 KICSIT ZSUFI... 21 ZSUFI 2... 24 OMNIA VINCIT AMOR... 24 JÓ MA BANKNAK LENNI... 24 HOGYAN TUDTAM ÉLNI NÉLKÜLED?... 25 KINT IS VAGYOK, BENT IS VAGYOK... 25 KÁOSZ: 1. NAP... 26 2007. ÁPRILIS... 27 KÁOSZ: 2. NAP... 27 KÁOSZ: 3. NAP... 27 KÁOSZ: 4. NAP... 28 KÁOSZ: 5. NAP... 30 KÁOSZ: 6. NAP... 31

KÁOSZ: 7. NAP... 32 KÁOSZ: 8. NAP... 33 KÁOSZ: 9. NAP... 34 KÁOSZ: 10. NAP... 34 JÓZSI NÉNI PRAKTIKUS TANÁCSAI 4... 35 KÁOSZ: 11. NAP... 36 KÁOSZ: 12. NAP... 39 13... 40 SZERELŐS SZOMBAT... 41 HASONLÓ VASÁRNAP... 42 HIVATALOS HÉTFŐ... 43 KESERŰ KEDD... 46 LÖTYÖGŐS SZERDA... 49 CSENDES CSÜTÖRTÖK... 49 MEGINT MÉLYPONT... 50 MÉG MINDIG... 51 LELTÁRSZERŰEN... 52 LÁTSZIK A BOKORBAN KÉT NAGY NYÚLFÜL... 55 ÍGY MEGY... 55 SZOFTVER ÁRAZÁS... 56 MÉG MINDIG AZ ERDŐ... 57 BEKA AZ UTON, MAR TUL VAN A DOLGON... 57 HOL AZ INFO?... 57 HULLA... 57 HARMADIK PIHENŐNAP... 59 2007 MÁJUS... 60 HULLA*HULLA... 60 HOGY VIGYÜK A LAKBERENDEZŐS ROVATOT IS... 60 ÚJABB ÜGYINTÉZÉS... 61 HÍREK TEGNAPRÓL... 62 TEHER ALATT NŐ AZ AUTÓ... 62 NOS, IGEN, A MÉRET...... 63 LEEGYSZERŰSÖDÖTT NAP... 63 ROSENCRANTZ ÉS GUILDENSTERN HALOTT. MÉG MINDIG.... 64 CSODÁK PALOTÁJA... 64 JELEN ÉS JÖVŐ... 65 PRICELESS... 65 REKORDKISÉRLET ELMARAD... 65 ÚJRA FOTELBEN ÜLVE... 66 SÓDER... 66 VESZÉLYES SZAKMA... 66 MINDEN NAPRA EGY MESE... 66 BIOROBOT... 68 AZ AGYVÍZ FELFORR... 68

EÜ... 68 HARCOS NAP... 69 2007 JÚNIUS... 72 A PÉNZ, CSAK ÚGY JÖTT, MINT ZSÍR RÁ A HÚSRA... 72 APÁRÓL FIÚRA... 73 SZÜLETETT PSZICHOSZOCIOLÓGUS... 73 A PÁRBAJ... 74 BELEFELEDKEZVE... 74 KATONATÖRTÉNETEK 1... 74 2007 JÚLIUS... 77 ÁT AKARTA ÚSZNI A BALATONT, DE LELŐTTÉK... 77 2007 AUGUSZTUS... 78 MODERATO... 78 VÁRATLAN MACSKA... 78 VAN MÁSIK! AZAZ A KEZDETEK...... 78 KEMIKÁLIA... 84 SIC TRANSIT... 84 IDE JUTOTTUNK... 84 EMBERNEK LENNI BIZARR VÁLLALKOZÁS... 84 FÁRADTSÁG... 85 AZ A KIS VACAK KÖTÖZŐDRÓT... 85 2007 SZEPTEMBER... 86 AVE... 86 HOGYAN ISMERHETSZ FEL?... 86 MILYEN?... 86 MIÉRT ROSSZ A KUTYÁKNAK?... 86 KERTI NAP... 86 CSAK HÁTAM VAN, CSAK HÁTAM... 87 O+A... 87 NEM AKAROK BESZÉLNI RÓLA... 90 OSZTÁLYTALÁLKOZÓ... 90 GET INVOLVED IN THE CAT... 90 AZ ÍRÁS ÁRA... 91 2007 OKTÓBER... 92 AZ VILÁGRUL... 92

DUNADELES DEUTSCHLAND... 92 FÜSTÖLT AKCIÓCSÜLÖK... 94 RÁJÖTTEM VALAMI NAGYON FONTOSRA... 94 HATÁSMECHANIZMUS... 94 A HIÁNYA... 95 RAVASZ... 95 MEGINT KERTI NAP... 95 2007 NOVEMBER... 96 VÁLASZ ZIZINEK... 96 DRÁGÁN ADD AZ ÉLETED... 97 IMPOSSIBLE MISSION... 98 KŐKEMÉNY POLITIKAI ÍRÁS... 98 MELYIK A PROJEKT LEGKELLEMETLENEBB RÉSZE?... 98 GYEREKKORUNK JÁTÉKAI... 99 FURCSA ÁLMOK... 102 2007 DECEMBER... 103 MÉG MINDIG A METRÓN... 103 A MACSKA LELKI ÉLETE... 103 A NAP MOMENTUMA... 103 TÖRMELÉK... 103 AZ ELLENŐRNEK SEM KÖNNYŰ... 104 CSAK IGÉNYESEN... 104 MINDENFÉLE... 104 B+... 104 MACSKAFOGÓ2... 105 2008 JANUÁR... 106 NINCS KIRÁLYI ÚT... 106 VASÁRNAP DÉLELŐTT... 106 AZ ÉLET NEM HABOSTORTA... 106 HA HARC, LEGYEN HARC... 107 VÁRSZEGI... 107 KIVETÍTÉS... 109 ÍZEK ÉS SZAGOK... 110 2008 FEBRUÁR... 111 A KÁOSZ... 111 BLOGOLÁSI ALAPÖSSZEFÜGGÉSEK... 111 CARTMAN... 111

INTERNETES KULTÚRA, MA... 112 FEDÁK SÁRI... 112 AMIKOR AZ IDEÁLIS SEM IDEÁLIS... 114 SZÜLETÉSNAPOMRA... 114 2008 MÁRCIUS... 116 BOCS... 116 MÉLYLÉLEKTAN... 116 MACSKALAND... 116 HANGULATJELENTÉS... 116 KISZÁLLNI?... 116 SZELEBURDI CSALÁD... 117 2008 ÁPRILIS... 118 GARY... 118 BEPILLANTÁS A MAGYAR NÉPLÉLEK MÉLYSÉGEIBE... 118 2008 MÁJUS... 119 FALUSI REGGEL... 119 RÉGI IDŐK SLÁGEREI... 119 A VADON SZAVA... 119 A NAGY UGRÁS... 123 A LÉNYEG... 127 CROCODILE DUNDEE BUDAPESTEN... 127 A FEJLETTEBB LÉNY... 127 KERÉKPÁR APRÓ... 127 2008 JÚNIUS... 128 MAI NAP... 128 NAGYON DURVA... 128 MAGYAR NÉPLÉLEK... 128 2008 JÚLIUS... 129 AZ UTCA HÍRMONDÓJA... 129 TÖRMELÉK... 131 MEGINT NYENYI... 132 HITELESSÉG... 132 2008 AUGUSZTUS... 133

NOSZTALGIA, A LEGJOBBKOR... 133 GYURCSÁNY A HIBÁS... 134 EDDA... 135 DURVA NAP... 136 MIKLÓS VAGYOK. SZERETLEK.... 136 MACSKATRÜKKÖK... 137 MINTHA ÖSSZEMENT VOLNA A VILÁG... 137 ÁLOMFEJTŐK... 137 2008 SZEPTEMBER... 138 A KÖZVETLENSÉG BÁJA... 138 NINCS... 138 KAFKA... 139 TÖRMELÉK... 140 A KÉK NORVÉG... 140 FENT, LENT... 140 2008 OKTÓBER... 141 HÉTVÉGE... 141 BEKEMÉNYÍTÜNK... 142 VERSMONDÓ LÁNY... 142 UFF... 143 A CSODÁLATOS TERMÉSZET... 144 ELSŐ ÚSZÓVERSENYEM... 145 2008 NOVEMBER... 146 MADÁR E TETŐ... 146 A MACSKA NÉZ... 146 AZ OKTATÁS VESZÉLYES ÜZEM DE CSAK HA JÓL CSINÁLJÁK... 146 RÉPA... 147 VASÁRNAP ESTI ANZIKSZ... 147 MACSKACSATA... 147 TORTA... 148 2008 DECEMBER... 149 LAPÁTOLJUK A KUPACOT... 149 ARCHIVÁLGATOK... 151 MÚLNAK A GYERMEKÉVEK... 151 VÉGE... 152 KÉPZELETBELI BESZÉD GYEREKEIM BALLAGÁSÁN... 152 A MESÉNEK VÉGE... 153

NAPÓLEON ÉS A TÜZIFA... 153 2009 JANUÁR... 155 BUÉK... 155 LÖVÉS A SÖTÉTBE?... 155 FEKETE KERET... 156 VÁRATLAN VÁLASZ... 156 RÖNÉ... 156 KEDVES BEFEKTETŐK!... 157 VÁLSÁG VAN... 158 NEMEUKLIDÉSZI SEGGEK... 158 GŐZ VAN... 159 2009 FEBRUÁR... 160 BERNE A VASÚTON... 160 ÉN EGÉSZ NÉPEMET FOGOM... 160 MACSKÁT NEVELNI... 161 RÓMEÓ ÉS JÚLIA... 161 IGAZGATÓI SEGG... 162 ÉN ÉS A KÖNYVTÁR... 162 RÓMEÓ ÚJRATÖLTVE... 165 EGY REGÉNY REGÉNYE... 165 2009 MÁRCIUS... 168 ZSENGÉK... 168 REJTÉLYEK... 171 2009 ÁPRILIS... 172 HELYZETJELENTÉS... 172 MÉSZKÉNLÉ... 172 CSODÁLATOS VILÁG... 173 MÉG CSAK ZENE SEM KELL... 174 TÖRMELÉK... 174 VIBRÁTOR... 174 2009 MÁJUS... 175 JÓZSI NÉNI PRAKTIKUS TANÁCSAI 5... 175 NAPLÓ... 176 MACSKAJÁTÉK... 179 ÉN ÉS A FŐNÖKÖM 1... 180

2009 JÚNIUS... 183 ÉN ÉS A FŐNÖKÖM 2... 183 A DIAGNÓZIS... 184 ÉN ÉS A FŐNÖKÖM 3... 185 A VILÁG LEGRÖVIDEBB DRÁMÁJA... 188 ÉN ÉS A FŐNÖKÖM 4... 188 2009 JÚLIUS... 192 POLITIKAI TÁJÉKOZTATÓ... 192 AZ ÉLET ALAPVETŐEN EGYSZERŰ... 193 CS-TŐL SZ-IG... 197 TÁBORNOK... 200 EGY ICIPICI NÉPMŰVELŐ... 201 2009 AUGUSZTUS... 203 EMLÉKSZEL?... 203 A DÍSZPINTY... 203 2009 SZEPTEMBER... 206 AZ ŐR PEDIG CSAK ÜL A HÓBAN... 206 A NAP MEGMENTŐJE... 208 A MACSKA, AKI MÉG NINCS TÚL A DOLGON DE KÖNNYEN LEHET... 210 AZT A SIKOLYT... 211 2009 OKTÓBER... 212 KOCKA... 212 NEM SZABAD... 212 ÖNGYÓGY... 212 A MACSKA ÉS A KAJA... 213 2009 NOVEMBER... 214 KÉRDÉSEK... 214 PROJEKTMUNKA... 214 FORR A MUST... 214 2009 DECEMBER... 222 MACSKA... 222

ÁLLAT... 222 A VILÁG, MINT RÉGEN... 222

A második kötethez sokkal nehezebb előszót írni, mint az elsőhöz. Ugyanis nem tudom, hogy aki most olvassa, az már kivégezte-e korábban az elsőt, vagy ez a kötet került először a kezébe. Így lesz, akit untatna egy hosszabb bevezető, és lesz, aki viszont nem fogja érteni elsőre, mi is ez. Igyekszem rövid lenni. Létezik egy blog, az a címe, hogy Mi Van Velem. Elég régóta írom, elég terjedelmes is. Annyira mindenképpen, hogy ne lehessen utólag elolvasni az egészet. De nem is érdemes: kifejezetten sok benne a pillanatnak szóló, később már értelmetlenné váló írás. Na, ezek nincsenek benne ebben a válogatásban. A vidám, elgondolkodtató, de mindenképpen időtlen írásokra koncentráltam. Még nekem is élmény volt újraolvasni. A reklám helye: Összes letölthető könyv: http://mivanvelem.hu/letoltheto-konyvek/

Őrzök egy nagy tanulságot abból az időből, amikor a Webcomics csapat tagjaként én is hozzájárultam az internet grafikus környezetszennyezéséhez. A felállás a következő volt: mindenki kapott egy oldalt, mely oldalba fixen be volt linkelve egy grafika URL-je. Az már a rajzoló feladata volt, hogy ezt a grafikát a saját tárhelyén frissítgesse. Voltak, akik naponta rajzoltak újat, voltak, akik hetente és voltak, akik évente. Minden oldalhoz tartozott egy fórum, ahol a rajzoló fogadhatta a kritikákat illetve a dícséreteket. Ami engem a legjobban megfogott ebben a közösségben, az maga a közösség volt. Durván százan voltunk, abszolút kezdők, illetve később vérprofivá váló tehetségesek (Glasbergen, Goff, Raeside) de mindenkiben megvolt a szándék, hogy a _másik_ rajzolót húzza felfelé. Nekem olyan sokszor ott volt a számom egy-egy rajz láttán, hogy finoman közlöm az illetővel, nem szégyen az, ha valakinek kapanyélhez tervezték a kezét. Aztán mégsem. Ellenben a többiek elkezdték dícsérni azokat az elemeket, melyek jól sikerültek. Ha ez abból állt, hogy egy baromi szar rajzban sikerült az alkotónak egyenes oldalú asztalt alkotnia, akkor gratuláltak neki az egyenes vonalhoz. És ez működött. Minél több önbizalma volt valakinek, annál bátrabban rajzolt. Tehetségesebb rajzoló nem lett ugyan belőle, de ahhoz, hogy valaki igazán humoros karikatúrákat rajzoljon, egy kicsit el kell engednie magát, lazának kell lennie a közönség előtt és legfőképpen bátornak. Felvállalni akár rázós poénokat is. Mindez önbizalom nélkül nem megy. Élvezet volt látni, hogy közepes rajzolók hogyan húzták fel egymást odáig, hogy néhány ember végül megtalálta a hangját és határozottan élvezhető karikatúrákat kezdett szórni. Az elv érdekessége a fonák hozzáállás volt. Akik ugyanis profiként remek rajzokat szórtak, ők már több kritikát kaptak, mint dícséretet. Nekik ugyanis már nem volt szükség önbizalomnövelésre, náluk már volt bőven. Ők már megtalálták a hangjukat. Náluk sokkal fontosabb volt, hogy a kritika tényleg kritika legyen, azaz javító szándékkal azt emelje ki, ami nem sikerült annyira jól. Azaz a közösségi légkör olyan volt, hogy a gyenge rajzokat dícsérgettük, a kiválóakat meg lehúztuk. És az elv remekül működött. Apropó, tudta valaki, hogy Stephan Pastis, a Pearls Before Swine alkotója úgy a 290. szindikalizált rajza környékén hallott egyáltalán arról, hogy létezik olyan grafikai fogalom, hogy perspektíva? Scott Adams meg lehet, hogy még ma sem. Nem foglalkoztak vele. Volt humoruk meg önbizalmuk. Olvasom Stephan Pastis könyvét és bólogatok: mennyire igaza van. Arról ír, hogy utólag mennyire sajnálja, hogy egy karikatúracsík utolsó kockájában olyan ábrázatot rajzolt az egyik figurának, mely azt sugallja, hogy itt, ebben a kockában van a poén. Stephan egész konkrétan azt írja, hogy szart sem ér az olyan rajz, ahol ilyen mesterséges eszközzel kell jelezni a poént a csattanónak önmagában kell megállnia.

Pl. egy tipikus Pastis csík rajz nélkül. Mert megáll így is. - Új fűnyírót kell vennünk. - Miért? - Mert Bob szomszéd is most vett egy újat. - És ha Bob szomszéd leugrik a tízemeletes tetejéről, akkor te mit csinálsz? - Elhozom a fűnyíróját. Belegondolt már valaki, hogy miért van az, hogy embertársainkban először a hátrányos tulajdonságaikra koncentrálunk? - Tegnap találkoztam Erzsivel. - Az melyik? - Tudod, az a tokmányorrú. Cinkos egymásra röhögés. Ilyesmivel vannak tele a napjaink. Minden önmarcangolási késztetésünk ellenére ne higyjük, hogy ez pusztán azért van, mert az emberiség gonosz és rosszindulatú valami. Oké, azt se mondom, hogy mindenki matyóhímzés, de messze nem vagyunk annyira rosszak, mint gondoljuk. A hátrányos tulajdonságok kipécézése például egészen jól magyarázható. Arról van szó, hogy nem szeretjük, ha valaki felettünk áll. Nem szeretjük magunkat kicsinek, nyomorultnak érezni. És ez nem csak valakire vonatkozik, hanem valamire is. Pontosabban a valamire nem, mivel az nem élő... de van valamije, ami élő lehet. Ez az, amit úgy hívunk, hogy szellemi erő, vagy ahogy Jung nevezte, libidó. Félek a víztől? Ez azt jelenti, hogy az én fejemben túl nagy a víz szellemi ereje. Ha ennek ellenére meg akarok tanulni úszni, akkor le kell csökkentenem a víz fejemben létező szellemi energiáját, el kell vennem a libidóját. (Gyakorlás, pszichológiai ráhangolás, sikerélmények.) Az ember pedig van annyira körmönfont, hogy ezt a technikát szinte látatlanban alkalmazza. Erzsinek lehet bomba alakja, lehet kungfu és sakk világbajnok egyszerre de tokmány orra van, tehát van olyan pont, ahol felette állunk. Ezzel a hozzáállással rengeteget vettünk el Erzsi szellemi energiájából és elértük, hogy értelmesen tudunk vele beszélgetni, nem bénulunk le a felsőbbrendűségétől. Robika nem akar ülve maradni a buszon. - Robika, ülj vissza! szól rá az apja. - Nem ülök! Kapackodok! - Robika, légyszives üljél vissza! - Nem ülök. - Robika, értsd már meg, hogy háromévesen nem lehet igazad! Huh. Szegény Robika.

Ma reggeli lealázás a rádióban. Meghívtak valami vendéget. Az illető nagyon humoros, jópofa mondattal akart kezdeni: - Dirr-durr és már itt is vagyok! ragyogta bele a mikrofonba. - Ezt a durrogást lehetőleg mellőzzük... végülis egy légtérben vagyunk reagálta le bornírtan a műsorvezető csajszi. Ma megint olyan nap van, amikor ezeréves bakelitlemezeimet digitalizálgatom befelé. Most értem el a komolyzenei szekcióhoz. Az első lemez, mely a kezembe került, Ravel Bolero-ja volt. Egyből fülig ért a szám, ahogy megláttam. A történethez tudni kell, hogy valamikor 1979-ben kijött egy film a kissé fura "10" címmel, melyet pár évvel később Magyarországon is bemutattak Bombanő néven. A címszerepet Bo Derek játszotta, az ügyetlen középkorú zeneszerzőt meg Dudley Moore. Habkönnyű vígjáték volt, meglehetősen erősen arra építve, hogy Bo Derek tényleg irgalmatlanul jól nézett ki. Nem akarom végigmesélni a történetet, a lényeg, hogy az ügyetlen hapinak a végén tényleg sikerül megkapnia a nőt és amikor az intim akciót készítik elő, akkor Bo feltesz egy lemezt, mondván, hogy ő mindig Ravel Bolero-jára szokott szeretkezni, merthogy az mennyire megdobja az élményt. Mondanom sem kell, a bakelitlemez pár héten belül ott vigyorgott minden művelt ember gyűjteményében. (Igen, nálam is. Soha nem lehet tudni.) Ma este megint szinházban voltunk. Hamlet nézett meg minket a Bárka szinházban. Nem, nem elírás. Ez egy úgynevezett formabontó darab volt, ahol többé-kevésbé aktivizálták a nézőket is. Azzal kezdődött, hogy már jegyvásárláskor felhívta a hölgy a figyelmemet, hogy vihetünk zenei cédét és akkor azt beépítik a darabba. Emellett erősen kérnek mindenkit, hogy hozzon valami apróbb tárgyat, mert azokat is megpróbálják majd szerepeltetni. - Hmm. Rendben. Koponyájuk ugye már van? kérdeztem rá. - Persze, de az már unalmas. Nem használjuk. Mindenesetre azért van egy sejtésem, miért akarták ellopni Szegeden a koponyát a patológiáról. - És ha lehet, legyenek itt egy negyedórával korábban. - Miért? - Mert egyrészt ekkor fogják Önök szétpakolni a székeket oda, ahová ülni szeretnének, másrészt ekkor fogják szintén Önök kiválasztani, hogy kik játsszák az egyes szerepeket. - A színpadon fogunk ülni? - Nem lesz színpad. Kegyetlen Színház.

Ehhez képest ma elment az idő, az utolsó pillanatban értem haza, még át is kellett öltöznöm, rendberakni valahogy a lakást (áram- és vízszünet is volt a nap során) és csak ekkor jutott eszembe, hogy negyedórával korábbra kell mennünk, meg vinni is kell valamit. Drága dologról nyilván nem lehet szó. Azt ígérték, visszaadnak mindent de a francnak sincs kedve előadás után sorbaállni. Nézzük, mit selejteztünk ki az utóbbi időben. Napok óta kerülgetünk egy fregolit az előszobában, melyre Barna a hétvégén rávetődött. Nem rossz... de egy kissé el lett törve. A konyhai mérleg! Két hete ott figyel az előszobában az is, még nem volt időm levinni a kukába. Egész jó... de baromi koszos. Már beöltözve megpróbáltam megpucolni, de a vízhiány utáni első csapmegnyitás hozta szokott formáját a levegős csőből egy jó adag mangános trutymó lőtt hasba. Káromkodva vágtam földhöz a mérleget így egy újabb remek kellékkel lettek szegényebbek a fiúk. Végül Barna régi fényképezőgépét vágtam zsebre azt, melyet fogalmam sincs, miért őrizgetek azóta, hogy a gyerek leejtette egy húszméteres létráról a Szlovák Paradicsomban. Épp időben érkeztünk. Az előcsarnokban már volt néhány perverz alak, sárga gumikacsával, lila locsolókannával... meg hasonlókkal. Szerintem mi sem lógtunk volna ki a fregolival. Betereltek mindenkit a terembe, majd közölték, hogy hátul lehet széket vételezni, majd mindenki oda teszi le, ahová akarja feltéve, hogy az nem szőnyeg. Utána kérték a cédét. Meg sem próbáltam saját zenét vinni amióta az esküvőnkön az anyakönyvvezető maffia elszabotálta a Jethro Tull kazettát, azóta nem hiszek az ilyesmikben. Végül először sorsolással, később kő/papír/ollóval ki lettek választva a színészek, indulhatott a darab. Ja, a kellékek. Minden felvonás előtt tíz másodpercig fel kellett emelnünk a vitt cuccokat ezalatt mérték fel a színészek, hogy miből élnek. Aztán letettünk mindent magunk mellé, a felvonások alatt pedig a szereplők bátran használták a tárgyakat. Hát, születtek érdekes megoldások. Poloniust például teniszlabdával szúrták le. Húsz méterről. Ofélia levelét tamponosdobozból olvasták fel. Hamlet hatvan centis svédfogóval kergette a szellemet. A fényképezőgépet Rosencrantz használta fel, hogy Hamletet ellessék, mi bántja titkon úgy. (Vagy Guildenstern? A franc se tudja, ezt a kettőt mindig keverem.) No, szóval az őrület az biztosítva volt kár, hogy ez az egész a darab minőségének a rovására ment. Amikor egy drámai ponton a közönség nem feszülten figyel, hanem harsányan vigyorog... az paródiának nem rossz ugyan, de itt azért voltak jelek, hogy az eredeti szándék bizony komoly volt. Az olyan jelenetekkel sem tudtam mit kezdeni, amikor Hamlet elég brutálisan ödipuszizott Gertrúddal... vagy amikor Fortinbras-szal csókoloztak, miközben Hamlet szenvedélyesen markolászta a norvég hadvezér melleit. Remélem, a kölykök nem zavarodtak teljesen össze. (Dóra előtte mit összeörült, hogy ez neki úgyis kötelező olvasmány lesz. Hát, ha ez alapján kellene beszámolnia a darabról... lenne meglepetés.) De mindezektől még akár lehetett volna jó is az előadás... de sajnos nem volt az. Nem szívesen mondok ilyet, de véleményem szerint a színészek teljesen szétjátszották a darabot. Ripacskodás folyt gyakorlatilag végig, megspékelve provokatív elemekkel, nézők bevonásával, meghökkentő jelenetekkel, a váratlan kellékekkel történő improvizációval... hatásvadász volt az egész, a katarzis minimális esélye nélkül. Szerintem. Nem tudom nem észrevenni, hogy amióta eladás alatt van a lakás, azóta volt egy földrengés és két orkán a környéken. Higgadt vagyok, mint az óriáskígyó.

Magánlevelezés. - Ki az a Gödel? kérdezi X. - Gödel a matematika Heisenbergje foglaltam össze tömören. Na, ezt kellene felolvasni a Kossuth téren. Van az intelligenciának egy típusa, melyről még soha nem beszéltek és mely valószínűleg az egyik legfontosabb. Ennek fokmérője az, hogy mennyire érzed magad különlegesnek. Hogy egész konkrét legyek, minél különlegesebbnek érzed magad, annál hülyébb vagy. A saját különlegességedbe vetett hited elhomályosítja a normális intelligenciádat olyan esetekben, amikor több megoldási módszer között kell döntened. Mondjuk Elboniában laksz és úgy képzeled, hogy az elboniaiak, az egy különleges faj. Ebben az esetben úgy közelíted meg a problémákat, hogy "Vajon hogyan kell ezt egy elboniainak megoldania?" ahelyett, hogy azt mondanád "Lássuk, mi is a legjobb megoldás?". Aztán azt veszed észre, hogy teliholdkor denevért főzöl katlanban, ha fejfájást akarsz gyógyítani még akkor is, ha ott lapul az aszpirin a zsebedben és tudod is, hogy mire jó." A Dilbert blogról, hevenyészett fordításban. Lassan tíz év rutinjával pontosan tudom, hová kell állnom, hogy pont előttem legyen egy metróajtó. Amikor húz be a szerelvény, már az ablakon keresztül kilesem, melyik hely lesz az, ahová ülni fogok. Amint megálltak a kocsik és kinyíltak az ajtók, határozott léptekkel a kinézett helyhez sietek, ledobom magam majd legalább ennyire határozottan, egyből elalszom. Valakiről megállapítod, hogy hajlamos mások háta mögött rosszat mondani az illetőkről. Hogyan figyelmezteted a barátaidat? Elmondod nekik, hogy vigyázzanak azzal a valakivel? Na de... a háta mögött?

Újpest központ. Az aluljáróban nagymama sétál egy ötéves forma gyerekkel a metróállomás felé. Véletlenül elkapom, hogyan oktatja életre a kölyköt. - Most pedig megvesszük a jegyet, mert ha jön az ellenőr, akkor baszhatjuk az anyánkat. A kisklapec meg szorgalmasan bólogat. Az utóbbi évek leglehengerlőbb reklámja. Azt mondja a plakáton a szöveg, hogy "A mi szakemberünk beállítja Ön számára az internetet!" Érted, ugye. Ott áll az az öntelten mosolygó alak, akiről sugárzik, hogy tudja mi az, hogy internet, sőt mi több, be is tudja állítani. Büszkén. És ott áll mellette a jókedvű ügyfél, aki alig hisz a szemének. Hiszen itt most éppen beállítják az internetet...

A legújabb Bridzsélet címlapján egykori tankörtársam lánya mosolyog. Megszólalásig hasonlít az apjára mondom első ránézésre. Pedig dehogy. Arra a képre hasonlít, melyet az apjáról őrzök. Valójában tudom, hogy ma már a srác is olyan krumplifejű alak, amilyenné én is váltam tudom, mert láttam róla nem túl régi fényképeket. Akkor most melyik énünk is jellemez minket? Mi azt hisszük, hogy valamilyen folyamatosságban vagyunk önmagunkkal pedig azok, akikkel mondjuk húsz éve nem találkoztunk, már nem ugyanannak az embernek fognak tekinteni minket. Egykori szépségünket maximum gyerekeinkben fogják megtalálni, idősebb kori bölcsességünk meg furcsa nekik, hiszen nem ehhez szoktak hozzá. De akkor melyikek is vagyunk mi? Akik éppen abban a pillanatban vagyunk, vagy az a kép, melyet ismerőseink őrizgetnek magukban? Talán az a kép, melyet a múlt megszépítésével önmagunkban őrzünk? Esetleg az az elmosódott kép, amely párunkban alakult ki a sok-sok év alatt, melyek során ő pontosan látta a változásainkat, de az apró különbségek miatt nem tud fázisokat megkülönböztetni? Tudom, a helyes válasz kvantumfizikai mélységekbe nyúlik, mert azt kell mondanom, hogy ez mind. Egyszerre. Csak éppen nehéz felfogni. Szerencsére nem is hagynak. Akkora lemaradásaim vannak, hogy az valami hihetetlen. Utoljára egyetemistaként éreztem magam néha annyira szétcsúszva, mint most másfél-két hónapja, folyamatosan. Persze, próbálom magam utolérni, immár hetek óta pár órát alszom csak naponta... de még így sem állok sehol. Cserébe viszont érdekes élményeim vannak és már csak ezért sem lehet egy szavam sem. Másnak ehhez füvet kell szívnia, hajnalkamagot szopogatnia, biztosítási kötvényt olvasgatnia nekem viszont helyből adott az élmény. Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy tíz körömmel kaparom a hifit ugyanis úgy vélekedtem, hogy ha nem állítom el valahogy a zenét, akkor vége a világnak. Ebben az elképzelésben az sem zavart, hogy semmilyen zene sem szólt. Mindehhez persze le kellett másznom az emeleteságyról, áthámoznom magam a finoman szólva is katasztrofális állapotban lévő lakáson. Mindezt alvás közben. Valószínűleg arról lehetett egyébként szó, hogy egy hónapja ugyanazt a négy lemezt hallgatom meg naponta és a zene annyira a fejemben van már, hogy akkor is hallom, ha éppen nem szól. Hétfő reggel 7.10-kor ébredtem meg, magamtól. Néztem lefelé az ágy széléről és halvány fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok. Nem arról, hogy melyik lakás melyik szobájában még azt sem érzékeltem, hogy a talajtól jó két méterre vagyok, emeleteságyban. Csak néztem azokat a bűvös nagy zöld számokat a sarokban (07:11) és próbáltam kitalálni, mit jelentenek. Sőt, azt is megpróbáltam kilogikázni, hogy jó-e ez nekem. Persze ehhez tudnom kellett volna, mit kell csinálnom, ha a számok megváltoznak. Ehhez viszont azt kellett volna tudnom, hol vagyok. És kicsoda.

Majdnem fél nyolc lett, mire sikerült bebootolnom. Utána már tudtam, hogy az óra mindjárt csörögni fog, nekem pedig dolgozni kell mennem. Ma pedig vérbe aláztam az ébresztőórát. Nyolckor ébredtem meg hét helyett -, magamtól. Gondoltam én. Aztán egyszercsak rákezdett a gépezet. Megvizsgáltam, mi történt és azt állapítottam meg, hogy a vekker egy órán keresztül folyamatosan ébresztett sikertelenül. Azt azért tudni kell, hogy ez egy gusztustalan ronda óra, pusztán csak azért vettük meg pont ezt, mert ennek volt a legpenetránsabb, legerőszakosabb hangja. Lassan nyolc éve használjuk, eddig mindig percen belül nyomtam le, pedig a szoba túlsó sarkába van telepítve. De egyszerűen kibírhatatlan a hangja. Majd a metrón a Gyöngyösi utcánál tudtam leülni és a két metróállomás arra pont elég volt, hogy a végállomáson már egy metróőr ébresztgessen. És ez sem tartott sokáig, mert a buszon ugyanezzel a lendülettel aludtam tovább. Délután egy kollégámmal mentünk ügyfélhez, lazán bealudtam mellette az anyósülésen. Az úttörő ahol tud, alszik. Viszont besűrűsödtek az események, jövő héten ha minden jól megy költözünk. Aztán régi lakás átadása, új lakás berendezése, iszonyú időrabló veszekedések a szolgáltatókkal... lesz mit habzsolni az életből. És még egy csomó dologról nem is írtam, mert még én se hiszem el, hogy azok is meglesznek. Tegnap kötöttük meg a bankkal a hitelszerződést. Ha minden mellékletet összeszámolok, akkor olyan 12 oldal lett. Mindegyik oldalt mindenkinek alá kellett írni. Öt példányban. Húsz percig csak a tollak sercegése hallatszott. A következő volt mára a haditerv: Elmegyek az eladóhoz és megmutatom neki a kölcsönszerződést. Ennek annyira meg fog örülni, hogy egyből aláírja az engedélyt ahhoz, hogy bejegyezzenek az ingatlan tulajdoni lapjára. Nem mellékesen ezt az engedélyt az ügyvéd egyik munkatársa hozza azaz időre neki is a helyszínen (irgalmatlan külváros) kell lennie. Az engedéllyel, a jelzálogszerződéssel és az ügyvédbojtárral együtt berongyolunk a földhivatalba és beadunk mindent. A bojtárt talán mégsem. Az érkeztetett papírokkal elszaladok a bankhoz, akik az egész kupacot átveszik, majd elindítják a pénzutalást. Ekkor gyk. csütörtökre kapja meg az eladó a zsét, ergo tartható a pénteki kulcsátadás és ami fontosabb, a szombat-vasárnapi költözködés. (A hétvégére kaptam a cégtől mikrobuszt, ezzel fogjuk áthurcolni a cuccokat. Szerencsére nem nagyon van olyan nehéz bármink, melyet ketten ne tudnánk megsétáltatni.) Tehát ez volt a terv. Ehhez képest, amikor negyed tizenegykor már csak párszáz méterre voltam a megvásárolandó ingatlantól, csörgött a telefon, hogy az ügyvédbojtár még csak most indul Vácról, meg egyébként sincs képben, ráadásul beszélt az eladóval és az sem tud semmiről semmit. Megnyugtattam, hogy itt van nálam az orvosság, amelytől az eladó lenyugszik, ő pedig jobb, ha összekapja magát, mert minden perc számít és a találkozó ugye tízre volt megbeszélve. Hát, talán egy órára tud odaérni. Remek.

Az eladónak odaadtam a hitelszerződést, komótosan áttanulmányozta. Majd visszaadta, hogy ez neki nem elég, mert az adásvételi szerződésben hiteligérvényt írtunk. - Igen, tudom. De a hitelszerződés erősebb, mint az igérvény. - Sajnálom, itt az van, hogy igérvény kötötte meg magát. Telefon a bankba. - Jó napot kívánok. Kellene a szerződés mellé egy hiteligérvény is. - Izé... minek? A hiteligérvény arra az időszakra szól, amíg a szerződést még nem kötötte meg, de mi már pozitívan bíráltuk el a hitelkérelmét. Önnek viszont már van egy szerződése. - Meg egy nehezen kezelhető eladóm. Meg lehetne oldani mégis ezt az igérvényt? - Meg, persze. - Köszönöm. Majd beugrom érte. Ez is megvan. De azért nem hagyott nyugodni a dolog. - Ne haragudjon, de miért fontos magának annyira az igérvény? Hiszen itt van maga a szerződés. - Azért, mert a szerződésben egy szó sincs rólam. Abban csak az áll, hogy maga megkapja a hitelt. Arról semmi sincs, hogy nekem fogják átutalni. Rosszat sejtettem. Telefon a bankba. - Ne haragudjon, a hiteligérvényben benne lesz, hogy kinek utalják a pénzt? - Dehogyis lesz. Ez úgy működik, hogy az Ön hitelszerződése hivatkozik az adásvételi szerződésre, és a kettő együttesen adja meg az összes információt. - Aha, értem. De azért meg lehetne oldani, hogy belevegyék abba az igérvénybe az eladó bankszámlaszámát? - Tulajdonképpen igen. - Nagyon köszönöm. Huh. - Meglesz nyugtattam meg az eladót. Abban a pillanatban csöngött a telefon. - Sajnos mégsem tudjuk ráírni közölte az ügyintéző Mivel nem közvetlenül utalunk, hanem egy köztes számlára, ahonnan Önök utalják tovább. Ekkor már úgy éreztem, mintha Vidia fúrófejnek használnák a fejem. - Kedves, meg lehetne oldani, hogy akkor ezt írják a papírra? Az eladónak gyk mindegy, hogy milyen szövegkörnyezetben, csak legyen ott a neve és bankszámlaszáma a papíron. - Ezt talán meg tudjuk oldani. - Köszönöm. Huh. Megint. De nem sokáig. - És akkor itt van még a nullás papírok ügye folytatta az eladó Sajnos a három naggyal még nem boldogultam... márpedig ez utalási feltétel. Riadtam olvastam át a banki szerződést. Nem volt fizetési feltétel. - Nem is ott, hanem az adásvételi szerződésben helyesbített az eladó. Bakker. Tényleg ott volt. Hogy csak akkor utaljuk a pénzt, ha megvannak a nullás papírok. Ez az ügyvédünk keménykedése volt, szvsz jogosan. Csakhogy most ez akadályozza az akciót: nincs nullás papír, nincs utalás. Nincs utalás, nincs kulcsátadás. Nincs kulcsátadás, nincs szombati költözés gyakorlatilag a pontosan kidolgozott menetrend darabokra hull. - Akkor kezdjünk bele javasoltam Én belemegyek abba, hogy most olvassuk le a mérőket és vegyük fel a jegyzőkönyvet. Magának viszont az óraállásokkal nagyon hamar meg kellene szerezni a nullás papírokat. - Rendben. Így is lett. Felvettük a jegyzőkönyveket, majd soványmalacvágtában elindultam a bankba. Persze korábban próbáltam többször is elérni a bojtárt, de nem igazán sikerült. Végül a Kökin csíptem el. - Elnézést, közbejött egy kis kavarás... mégsem kellene annyira sietni. - De már majdnem ott vagyok! sikította.