Az egységes falusi ifjúsági szervezetek (EPOSZ) Szabolcs-Szatmár megyében 1948-1950

FILEP JÁNOS: Az egységes falusi ifjúsági szervezetek (EPOSZ) Szabolcs-Szatmár megyében 1948-1950 Folytassuk a magyar kommunista ifjúsági mozgalom történetének feltárását, elevenítsük fel és őrizzük meg hagyományait." (KISZ IX. kongresszusa) Az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ) megyei tevékenységének bemutatásával szeretnék hozzájárulni megyénk ifjúságtörténetének átfogóbb megismertetéséhez. A dolgozat megírására késztetett az a körülmény is, hogy az ifjúsági mozgalom történetéről nagyon kevés feldolgozás jelent meg eddig, s a megjelent írások pedig alig, vagy méltánytalanul leszűkítve érintik ezt a kérdést.(l) Az EPOSZ-szervezetek megalakulása és működése idején megyénk még kizárólag agrár jellegű volt, s az ifjúság túlnyomó többségét a parasztfiatalság képezte. Ezért is szükséges, hogy a ma ifjúsága jobban tájékozódjon, részletesebb ismereteket kapjon az 1948 1950-es ifjúsági mozgalomról, azokról a harcokról, küzdelmekről, amelyek a későbbi évek munkáját megalapozták, és elvezettek az ifjúság egészét átfogó egységes szervezet megteremtéséhez. 1948 tavaszán, amikor az EPOSZ-szervezetek létrehozását meghirdették, a magyar demokrácia is nagy történelmi lépés előtt állt. Az 1947. évi országgyűlési választások óta bekövetkezett mélyreható változások: az MKP győzelme, a reakció eltávolítása a parlamentből, a bankok államosítása a politikai és gazdasági hatalomban is új helyzetet teremtett. Napirendre került a munkásosztály egységes marxista leninista pártjának megteremtése, a két párt a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesítése, s ezzel befejeződött a proletárdiktatúra létrejöttének folyamata. Az egyesült párt a Magyar Dolgozók Pártja programnyilatkozata megfogalmazta a szocializmus építésének feladatait, mely magába foglalta a szocialista államhatalom, a szocialista iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a kulturális forradalom megvalósítását. Ebben az új helyzetben egyáltalán nem volt közömbös, hogy az ifjúság hogyan

vesz részt a szocialista célok sikeres megvalósításában. A fejlődéssel járó követelmények írták tehát elő az ifjúság egységének megteremtését, melynek szerves része volt az EPOSZ-szervezetek létrehozása. Az országos politikai helyzet alakulása Szabolcs-Szatmárban is kedvezően éreztette hatását. Az 1947. évi választások után a politikai erőviszonyok megváltoztak. A kommunista párt pozíciói megerősödtek, a közigazgatásban mely az előző években a reakció fellegvára volt, számottevően megnőtt a kommunista vezetők és szimpatizálók száma. A szabolcsi nép sikeresen vívta meg harcát a föld megvédéséért, a közigazgatás megtisztításáért. Előrelépés történt a földművesszövetkezetek kiépítésében, mely hivatott volt a szövetkezeti gondolat terjesztésére, erősítésére is. Ezeket az eredményeket összegezte és határozta meg a további feladatokat az MKP 1948. február 7-én ülésező III. megyei konferenciája. A konferencián követelményként fogalmazódott meg, hogy az ifjúságot jobban be kell vonni az építő munkába, és sürgősen meg kell teremteni a parasztifjúság egységét. 1948 nyarán került sor az iskolák államosítására, ősszel megalakultak az első termelőszövetkezetek és gépállomások, ezzel elkezdődött a megyében a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A parasztifjúság szervezeteire várt az a feladat, hogy a meginduló nagy építő munkába szervezettebben vonja be a fiatalokat, segítse politikai, kulturális fejlődésüket, demokratikus nevelésüket. I. Az EPOSZ-szervezetek létrejötte A felszabadulástól 1948 tavaszáig végbement társadalmi politikai fejlődés, a szocialista építésből adódó feladatok egyértelműen követelték egy olyan ifjúsági szövetség létrehozását, amelyben a parasztfiatalok is szervezetten és egységesen tömörülhetnek. Indokolta ezt az is, hogy a MADISZ mely hivatott volt az ifjúság összefogására szerepét nem tudta maradéktalanul betölteni. A falusi ifjúságnak csak kis része tartozott különböző, legtöbbször egymással szembenálló ifjúsági szervezetekhez, amely erejét szétforgácsolta. Döntő többsége 1948 tavaszán még szervezeten kívül volt. Szociális körülményeit tekintve is lényeges hátrányban volt a többi ifjúsági réteggel szemben. A felszabadulás óta eltelt három év alatt helyzetük alig változott.(2) Az előkészítés jelentős állomása volt az 1947. december 5 7-én ülésező dobogókői konferencia, ahol a négy ifjúsági szervezet vezetői Független Ifjúsági Szövetség (FISZ), Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ), Népi Ifjúsági Szövetség (NISZ), Szociáldemokrata If-

júsági Mozgalom (SZIM) kidolgoztak egy részletes, minden lényeges kérdésre kiterjedő parasztiíjúsági programot.(3) (A konferencia idején még a pártoknak saját ifjúsági szervezetei voltak. A FISZ á Kisgazdapárt, a MADISZ a Kommunista Párt, a NISZ a Nemzeti Parasztpárt, a SZIM a Szociáldemokrata párthoz tartozott.) A program 52 pontban foglalta össze mindazt, amit a parasztifjúság jobb életéért folytató munkának akkor tartalmaznia kellett. Elkötelezettséget hirdetett a népi demokratikus fejlődés, a munkás paraszt szövetség, a szövetkezeti mozgalom mellett. Megfogalmazta a parasztifjúság érdekvédelmének, szakképzésének, kulturális és sporttevékenységének időszerű, közös feladatait. Az akkor már működő ifjúsági szövetségek is egyetértettek és támogatták az egységes parasztifjúsági szervezetek létrehozását. Elsőként a munkásifjúság foglalt állást, és 1948. február 4-én felhívással fordult a magyar falvak fiataljaihoz. A felhívás hangsúlyozta:...mi, munkásifjak, harcaink legfőbb tanulságait tolmácsoljuk nektek, midőn felhívunk benneteket, fogjatok össze minden erőt, alkossátok meg minden községben az egész község ifjúságának egységes, harcos, demokratikus szervezetét.... A dobogókői program megvalósítását csak az egységes falusi ifjúsági szervezet biztosíthatja, a falusi ifjúság hazafias, demokratikus szellemű nevelését csak úgy, mint a kultúrhelyiségek, könyvtárak, sportpályák és a jobb élet minden feltételének megteremtését."(4) 1948. február 19-én az MKP Politikai Bizottsága is állást foglalt és határozatában leszögezte:...az egységes parasztifjúsági szervezet létrehozását a koalíciós pártok politikai vezetői magukávé tették, így ennek végleges formába öntése nem ütközik komoly akadályokba."(5) Ilyen előzmények után ült össze 1948. március 16-án a Budapesti Sportcsarnokban a kongresszus, mely kimondta az EPOSZ megalakulását, elfogadta a szövetség programját, és megválasztotta az országos vezetőséget. A kongresszus kiáltvánnyal fordult a parasztfiatalokhoz, megfogalmazta a szervezetek feladatát, amelyek megvalósításával a parasztfiatalságot az országépítés fokozottabb szolgálatába kell állítani. Felszólított, hogy a korábbi ifjúsági szervezetek volt tagjaiból, de az egész falu paraszt-fiatalságának bekapcsolásával hozzák létre az EPOSZ helyi szervezeteit. A kongresszus után néhány nappal, az ifjúsági rétegszervezetek munkájának egységes irányítása céljából március 22-én létrejött a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége, a MINSZ. Célkitűzésének tekintette az ifjúság mozgósítását a szocialista építőmunka feladataiban való cselekvő részvételre, valamint az ifjúság marxista szellemű politikai nevelését. A MINSZ tagszervezeteként működött az EPOSZ is. A Magyar Kommunista Párt kezdettől fogva támogatásáról biztosí-

totta az új szervezetet, mint a parasztifjúság tömegeinek egyedül hivatott és jogos képviselőjét. A szövetség létrehozásával a párt nem csak a parasztfiatalok elszigeteltségének és elmaradottságának megszűnését látta biztosítottnak, hanem új lehetőségeket a falusi fiatalok szervezeti és kulturális életének gyors felemelkedésére. Ezekkel a célokkal és elgondolásokkal indult az EPOSZ helyi szervezeteinek létrehozása, kiépítése. Szabolcsban is, az ország más vidékeihez hasonlóan az EPOSZ kongresszust megelőzően már folytak bizonyos előkészületek. A dobogókői konferencia hatására 1948. február 18-án megjelent a Független Ifjúsági Szövetség, Népi Ifjúsági Szövetség, Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség és a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom megyei szerveinek közös felhívása az EPOSZ-szervezetek létrehozására:,,1948 szelleme és a magyar népi demokrácia megerősítése arra kötelez bennünket, hogy szétforgácsolt erőinket jobb jövőnk kialakítása érdekében egyesítsük és létrehozzuk az Egységes Parasztifjúsági Szövetséget, mely egyedül lesz hivatott arra, hogy a magyar parasztfiatalság követeléseit politikai, gazdasági, szellemi és sport téren megvalósítsa" szögezi le többek között a felhívás, majd így fejezi be:...hívjuk Szabolcs vármegye parasztfiatalságát, kezdjék az építő közös munkát, melynek eredménye az erős, érdekeinkért harcoló Egységes Parasztifjúsági Szövetség lesz!"(6) A felhívást követően a demokratikus pártok, a társadalmi és tömegszervezetek közös nyilatkozatban hozták a fiatalság tudomására, hogy a felhívást teljes egészében magukévá teszik, és megvalósítását a legmesszebbmenőkig támogatni fogják. A nyilatkozatból kitűnik, hogy az EPOSZ-szervezetek létrehozását, munkájának megszervezését és segítését már az első percektől kezdve valóságos társadalmi ügyként kezelték. Ez bíztató jel volt a kibontakozó mozgalom számára, és olyan bázist jelentett, amelyre lehetett alapozni.(7) A kommunista párt megyei titkára 1948. március 6-i jelentésében jelzi először, hogy megkezdődött a parasztifjúsági egység szervezése." Ennek érdekében létrehozták a megyei egységirodát, február 23-án pedig Nyíregyházán a párt és társadalmi szervek részvételével ankétot tartottak, majd 29-én megyei konferenciát, ahol 60 ifjúsági vezető vett részt. A téma mindkettőn a parasztifjúsági szervezetek létrehozásának segítése volt.(8) Február hónapban azonban csak egy helyen, Rakamaz községben alakult EPOSZ-szervezet. A konkrétabb szervező munka március első napjaiban indult, és nagyobb lendületet március végén, illetve április első felében vett. Március 18-ig Szabolcs megyében csak 19 EPOSZ-szervezet alakult meg.(9) Hasonló volt a helyzet a szatmári részen is. Mátészalkán február

elején egynapos közös megyei ifjúsági értekezletet tartottak, és a dobogókői program alapján kidolgozták a megyére vonatkozó feladatokat. Eredményeként február hónapban 12 községben alakult előkészítő bizottság, melynek feladata volt segíteni az EPOSZ helyi szervezetének megalakítását. Az EPOSZ megyei szervei március 16. után jöttek létre, Mátészalkán például március 22-én.(10) Az EPOSZ-szervezetek létrehozásának egyik sajátos vonása volt a közigazgatási szervektől kapott konkrét segítség. A Szabolcs megyei alispán például március 23-án kiadott utasításában hívta fel a községi elöljáróságokat, hogy az EPOSZ helyi csoportjának megalakítását a legrövidebb időn belül a volt ifjúsági szervezetek tagságának bevonásával tegye lehetővé..., a község arra legalkalmasabb igénybevehető épületét EPOSZ-otthonnak utalja ki." A Szatmár megyei alispán pedig március 25-én szólította fel a közigazgatás helyi vezetőit:... adjanak meg minden segítséget a most alakuló egységes szervezetnek."(ll) Az alispáni rendeletek hatására az esetek többségében hagyományos módon dobszó útján hívták egybe az alakuló ülést, ahol leginkább a községi jegyző vagy bíró elnökölt. Több helyen egyenesen az alispáni rendeletre hivatkozva mondták ki a megalakulást. Nyírtasson például április 5-én az alakuló ülésen a jegyző ismertette a megjelentek előtt az alispán fentebb említett rendeletét, majd felkérte a jelenlévőket, hogy a FISZ, MADISZ és SZIM-szervezetek helyébe az EPOSZ helyi csoportját alakítsák meg." Amikor az alakulás megtörtént, EPOSZ-otthonnak a községi elöljáróság és a Nemzeti Bizottság tagjai a volt gróf Vay Miklós-féle kastély nagytermét jelölte, illetve utalta ki."(12) Számos helyen hasonló módon történt a szervezet megalakítása. A közigazgatás közreműködése bizonyos előnnyel is járt. Törvényes keretet adott az alakulásnak, mindenütt jegyzőkönyvileg is dokumentálták a szervezet megalakulását. Biztosította az anyagi eszközöket helyiség, felszerelés, stb. a szervezeti élet megindulásához. A közigazgatás bekapcsolódását és segítését ilyen értelemben tehát hasznosnak lehet minősíteni. Jó volt ez a segítség azért is, mert az új megyei ifjúsági szervek (MINSZ, EPOSZ titkárság) szervezeti gyengeség és politikai tapasztalatlanság következtében nem tudták kellően átfogni és irányítani a szervező munkát, segíteni a politikai és szervezeti élet megfelelő kialakítását. A munka nagy része a helyi erőkre nehezedett. Magára a falusi ifjúságra, a párt és népi szervek helyi vezetőire, akik odaadással, lelkesen bábáskodtak az EPOSZ születésénél. Ez a helyzet méginkább növelte a közigazgatás közreműködésének jelentőségét, jó szolgálatot tettek az EPOSZ szervezeti kialakításában.

A forrásokból egyértelműen kitűnik, hogy a szervezés, illetve az. alakulás időszakában szinte az egész falu közös ügye volt az EPOSZ. Számos helyen valóságos falugyűlésen, a nagy nyilvánosság bevonásával mondták ki a helyi szervezet megalakulását, és választották meg a vezetőséget. Kállósemjenben például az április 4-i felszabadulási ünnepségen. (13) A széles körű nyilvánosságot, a tömegek részvételét az érdeklődésen kívül nyilván befolyásolta a dobszó útján történő szervezés is. Ez azonban nem ártott, sőt előnyére szolgált a falusi fiatalok új szervezetének. Lelkes, bizakodó helyenként túlfűtött hangulat, a parasztfiatalok felszabaduló energiájából fakadó nagy elhatározások, forradalmi pátosz jellemezték a gyűléseket. A pátoszban erősen érezhető volt a centenáriumi hangulat és 1848 szelleme. A geszterédi EPOSZ-szervezet vezetősége, amikor megválasztották, a jelenlévő tömeg előtt ünnepélyesen tett fogadalmat, hogy... a község ifjúságát Petőfi szellemében fogják vezetni a szabadság, testvériség és egyenlőség útján."(14) A Demecser községhez tartozó Vártanya ifjúsága a következőképpen fejezte ki állásfoglalását:,,... Mivel hogy a tanyai ifjúság mindig el volt nyomva, és így a művelődési lehetőséget előmozdító ifjúsági szervezet nem működhetett, most a Dobogókői Ifjúsági Program megismerésén keresztül felvilágosodtunk. Egységesen elhatároztuk, hogy a fenti ifjúsági szervezetet (EPOSZ) tanyaközpontunkban megalakítjuk. A dolgozók Magyarországának szebbé, jobbá, műveltebbé és gazdagabbá építésében tevékenyen részt kívánunk venni.(15) Döge községben a megválasztott titkár kérte a fiatalságot:...vigyék hírül a község minden részébe, hogy megalakult az EPOSZ Döge községben, melybe hívunk minden demokrata magyar parasztifjút pártra való tekintet nélkül. Értse meg végre az idők szavát a magyar fiatalság, hogy egységben az erő, össze kell fognunk, hogy ha bár kevesen vagyunk, de egységesen csodát tudunk művelni és a 48-as hagyományok szellemében, Petőfi, Kossuth szellemében élve, munkálkodva előbbre visszük a haladás zászlaját ezen a véráztatta magyar földön. Kérem isten áldását a most megalakult parasztifjúsági szövetség működésére és kérek minden fiatalt, hogy támogassa ezt a szövetséget, legyen lelkes tag, hogy összefogva csodát teremtsünk."(16) A lelkesedés lángja mint a példák is mutatják magas hőfokon lobogott. Az EPOSZ-ba tömörülő fiatalok egy jobb jövő megteremtését, addigi életük gyökeres megváltoztatásáért indultak harcba. Nem csak rajtuk múlott, hogy ezt a bőven buzogó energiát nem sikerült minden esetben megfelelően jól kihasználni. Az EPOSZ-szervezetek alakuló ülésein a legtöbb helyen részt vet-

tek a demokratikus pártok, a Nemzeti Bizottság helyi vezetői, a tanítók, és esetenként a papság képviselői is. Lövőpetriben például a pártok részéről jelen voltak:,,... Batári Gusztáv a Kisgazdapárt elnöke, Vitányi Sándor a Kommunista Párt titkára, Sesztai Sándor szociáldemokrata titkár, Tóth Lajos a Parasztpárt helyi elnöke."(17) Üjfehértón az alakuló ülést Nagy András a Nemzeti Bizottság elnöke vezette. Jelen volt még: Ráthonyi Pál községi vezetőjegyző, Szabó Géza állami igazgató tanító, Beke István református igazgató tanító, Szilvay Gyula görög katolikus igazgató tanító, szabadművelődési ügyvezető és Varga Erzsébet állami tanító." A 11 tagú vezetőségre a Nemzeti Bizottság nevében Ráthonyi Pál tett javaslatot.(18) Figyelemre méltó jelensége volt az EPOSZ szervezésének az is, hogy például az alakuló üléseken az addig tapasztalható pártvillongások lényegesen háttérbe szorultak. A források nem utalnak arra, hogy ez valamilyen felsőbb utasítás lett volna, hanem arról van szó, hogy a pártok vezetőinél általában megértésre talált a falusi ifjúsági egységszervezet létrehozásának szükségessége. Osztályharcról, klerikális reakció elleni küzdelemről is alig esett szó. A hangsúly a parasztfiatalok egységén, összefogásán volt, az egység feltételeinek konkrét megfogalmazása nélkül. Az osztályhelyzetből adódó megkülönböztetések is csak később kezdtek előtérbe kerülni. Természetesen a kommunista párt helyi szervei a körülmények figyelembe vételével arra törekedtek, hogy az egység megtartása mellett a lehetőségekhez mérten biztosítsák a párt befolyását a szervezet vezetésében. A szatmári részen például május végén az 53 szervezet közül 36-ban az elnök vagy a titkár párttag volt.(19) A parasztifjúsági szervezetek létrehozásának segítését szolgálta az a megyei kommunista ifjúsági aktíva, amely 1948. április 4-én Mátészalkán 54 fővel ülésezett.(20) Nyíregyházán pedig április 25-én megtartották 210 fővel az EPOSZ első megyei konferenciáját.(21) Mindkét megyei tanácskozás célja az EPOSZ-szervezés ütemének gyorsítása volt. Hatása rövid időn belül jelentkezett. A szatmári részen például május 1. és 26. között 24 szervezet alakult.(22) Ha figyelembe vesszük a szervezési nehézségeket, ez rendkívül nagy eredménynek minősíthető, de egyben azt is mutatja, hogy a falusi fiatalok között 1948 májusára nagy lendületet vett az egységes ifjúsági szervezet felé való orientálódás. Az EPOSZ-szervezés üteme, amint a példák is bizonyítják, viszonylag gyors volt, de nem teljesen problémamentes. Helyenként komoly nehézségekkel kellett megküzdeni, különösen ott, ahol már korábban is éles harcok folytak a MADISZ és a FISZ között. Az ilyen helyeken, mint például Komlódtótfalu, Tarpa, a FISZ továbbra is igyekezett kivonni az

ifjúság egy részét az EPOSZ hatásköréből. Ez annál is inkább súlyos volt, mert a FISZ megyei szervei korábban kiadott nyilatkozatukban azt közölték, hogy egész tagságukkal beléptek az EPOSZ-ba. Ennek értelmezése és végrehajtása viszont az alapszervezeteknél nem mindenütt volt egyértelmű. Ezek a jelenségek természetesen nem gátolhatták meg az EPOSZ szervezését, csupán helyenként késleltették, vagy a kibontakozást nehezítették. Az események végül is azt bizonyítják, hogy az 1948 tavaszára kialakult falusi hangulat megyénkben is kedvezően hatott az EPOSZszervezetek alakítására. Az egyéb tényezők mellett nyilván ez is hozzájárult, hogy a szervezés gyors ütemben, lendületesen folyt, és az alakuló ülések viszonylag zökkenőmentesen zajlottak le. Az ütemre jellemző, hogy május 30-ig Szabolcs-Szatmárban 169 EPOSZ-szervezet alakult, melyek hivatalos bejelentést nyertek.(23) Nyilván a szervezetek száma ettől több volt, csak a bejelentések késtek. Forrásaink tanúsága szerint a vezetőségek megválasztása nyilvánosan, a jelenlévők teljes egyetértésével történt.(24) A vezetőség szám- és funkció szerinti összetétele váltakozó volt, a szervezet taglétszámához igadozott. Tímáron például 15, Nagyhalászban 18 tagú vezetőséget választottak.(25) Az volt a cél, hogy az ifjúság minden rétege képviselve legyen a vezetőségben az arra leginkább alkalmas és köztiszteletben álló fiatalokból. Ami azonban az alkalmasságot és rátermettséget illeti, nem mindig sikerült a legjobbakat kiválasztani. Ez azután később az egész szervezet munkájában is negatívan jelentkezett. A falusi értelmiségiek közül a fiatal tanítók is helyt kaptak a vezetésben, sőt Geszteréden Hajdú Sándor református segédlelkészt választották sport- és kultúrvezetőnek.(26) Benk községben pedig az alakuló ülés a jelenlévő Csatáry Gyula református lelkészt kérte meg, hogy szellemi irányításával legyen továbbra is az ifjúsággal, a tapasztalatait fordítsa ezután is az ifjúság felemelkedésére."(27) Az ilyen és hasonló jelenségek elsősorban a falu sajátos viszonyaiból, politikai és társadalmi helyzetéből, vallási beállítottságából fakadtak. A felszabadulás előtt az ifjúság nevelése a Levente Egyesület" és az egyház kezében volt. A falusi dalárdák, szín játszókörök leginkább az egyház kebelében a pap, vagy a felekezeti tanító vezetésével működtek. Az egyház továbbra sem akart lemondani az ifjúságra gyakorolt befolyásáról. E tradíciókat figyelembe véve jobban érthetővé válik, hogy miért akarták még 1948-ban is helyenként a papra bízni az ifjúság nevelését. A teljesség kedvéért nem feledkezhetünk meg a fiatalság politikai felkészültségéről, a felszabadulás után létrejött egyes ifjúsági szervezetekben kialakult búsmagyarkodó és részben reakciós szellemről sem. Ezek

még több helyen éreztették hatásukat, befolyásolták a fiatalok gondolkodását, az egyes jelenségekkel kapcsolatos véleményüket, állásfoglalásaikat. A forrásokat, a rendelkezésre álló adatokat összevetve kitűnik, hogy az EPOSZ helyi szervezeteinek kialakítása Szabolcs-Szatmárban lényegében 1948 júniusában megtörtént. Ez azonban még nem azt jelenti, hogy a megye minden helységében, beleértve a tanyákat is, már meg volt az EPOSZ-szervezet. Szervezetek még ezt követően is alakultak, vagy újjászerveződtek. A szervezésben tehát volt egy bizonyos folyamat, de ez nem befolyásolja azt a meghatározást, hogy az EPOSZ-szervezetek 1948 júniusában az egész megyére kiterjedtek. Ezzel létrejött a megye parasztifjúságát átfogó szervezeti keret. A kérdés ezek után az, hogyan, mennyire tudták ezt olyan tartalommal megtölteni, amely leginkább megfelelt a parasztfiatalok igényeinek, sajátos helyzetükből adódó érdeklődésüknek. II. Politikai, kulturális és szervezeti élet Az EPOSZ-szervezetek fejlődését az 1948 1950-ben kialakult falusi helyzet alapvetően meghatározta, befolyásolta. Nem feledhetjük el, hogy a parasztfiatalok megnyeréséért folyó küzdelem a falun belüli osztályharc, a klerikáris reakció ellenállásának viszonyai között bontakozott ki. Rendkívül nehéz harcot kell megvívni parasztfiataljainknak az egyházzal szemben. Bármilyen megmozdulást készítenek elő, ritka eset az, hogy a pap ugyanarra az időre ne csináljon valami vallásos összejövetelt" írja az MDP Szatmár megyei titkára egyik jelentésében.(28) Ilyen körülmények között a fiatal EPOSZ-szervezetek nehezen tudtak megbirkózni az előttük tornyosuló feladatokkal. Hozzájárult ehhez a megyei irányítás kezdeti bizonytalansága, a gyakorlat hiánya, melynek következtében a helyi szervezetek túlzottan magukra maradtak. A két munkáspárt (MKP és SZDP) egyesülése, az ezzel járó feladatok, valamint az iskolák államosításáért folyó küzdelem a községek társadalmi vezetőit nagyon lekötötték, nem tudtak kellő energiát fordítani az ifjúsági szervezetek segítésére. Nem véletlen tehát, hogy az indulásnál tapasztalt nagy lendület több helyen alábbhagyott, vagy teljesen elhalt. Az első nagyobb fellendülést az iskolák államosítása után dolgozók a demokratikus iskoláért" indított akció hozta. Az akció során a fiatalok több helyen rohambrigádokat szerveztek, pénzt gyűjtöttek. Dombrádon például az EPOSZ-szervezet 1500 forint készpénzzel, 150 kézinapszámmal és 40 fuvarral segített. Eperjeskén 1000 forintot gyűjtöttek, és a

szervezet 100 tagú rohambrigádja dolgozott az iskolák rendbehozásán. A szabolcsi fiatalok ebben az akcióban 7617 munkaórát dolgoztak.(29) Az akció bebizonyította, hogy az ifjúságban van alkotó kedv, lehet rá számítani, csak helyesen kell lendületét a cél érdekében felhasználni. Növekedett az érdeklődés a politizálás iránt. A taggyűléseken, értekezleteken, valamint az ifjúság megyei szerveinek körleveleiben egyre több szó esik az osztályharc kérdéseiről, amely később átcsap a túlzásokba.(30) Fokozatosan megkezdődik az osztályellenség fiainak kiszorítása a szervezetekből. Ez a felülről szorgalmazott akció azonban nem egyszerű és sima folyamat. A falusi fiatalok még járatlanok ezekben a kérdésekben. A vagyoni, társadalmi helyzetből adódó különbségeket bár látják, de a frontok gyakran még összekeverednek. Erre utal az a jelentés is, amely arról tájékoztat, hogy:...a középparaszt fiatalok megnyerése terén akadályok jelentkeznek, mert a szegényparaszt fiatalok könnyen kuláknak nézik őket."(31) A másik oldalról a reakció erői sem tétlenkedtek. Folyt a küzdelem az ifjúságra gyakorolt befolyás megtartásáért. Azon dolgozott, hogy a fiatalok tömegeit előbb passzivitásba vonultassa, majd a saját oldalán aktivizálja. Céljaik elérése érdekében több helyen a már korábban működő biblia-órákat is felújították, de a rémhírek terjesztésétől sem riadtak vissza. Tevékenységük különösen a lányok között éreztette hatását, és a fiatalságra gyakorolt befolyásuk kezdett megerősödni. Ennek ellensúlyozására a megyei ifjúsági bizottság részéről történtek intézkedések, és határozatilag is feladatul szabta:,,... A klerikális reakció kérdésével konkrétabban kell foglalkozni, a községekben lévő kis Mindszentyk" ellen jobban kell vinni a harcot."(32) Felhívott az EPOSZ-szervezetek szociális összetételének javítására is. A fiatal és még tapasztalatlan EPOSZ-szervezetek tehát sok problémával küszködtek, sőt egyesek teljesen válságba kerültek. Ezért intézkedéseket kellett tenni, hogy a helyenként gyakorlatilag megszűnt szervezeteket ismét életre keltsék. Erre a feladatra 1949 januárjában a MINSZ megyei titkársága több mint 50 aktívát, köztük zömmel népi kollégistákat is küldött ki. Ezek jelentéseiből képet kapunk a szervezetek életéről, munkájáról. A kép nem egyöntetű. Több helyen pangás, helyiséghiány, rossz vezetés gátolta a munkát. A megvizsgált 52 szervezetből 27 volt olyan, mely csak papíron létezett, mert időközben széthullott. Baktalórántházán eddig a szervezet csak papíron működött,... Nyírbogdányban az EPOSZ a megalakulása óta nem végzett semmiféle munkát,... Gégényben eredetileg 1948. március 15-én alakult a szervezet, de jó vezető hiányában nem volt életképes, jó munkát nem fejtett ki és teljesen elidegenedtek a tagok" olvashatjuk a jelentésekből.(33)

A kiküldött aktívák és a helyi pártszervezetek segítségével 1949 elején széles körű tisztújítást végeztek az EPOSZ-szervezetekben. Helyenként teljesen kicserélték a vezetőséget. A tisztújítás után a vezetőségekben az MDP-tagok aránya megközelítette az 50 százalékot. Leveleken például 13-ból 10, Szamosszegen 7-ből 4 fő volt MDP-tag.(34) Ez azonban túlzás volt, ami elsősorban a pártvezetés és irányítás helytelen értelmezéséből fakadt. Voltak olyan szervezetek is, ahol különböző szankciókat foganatosítottak a munka megjavítása, a fegyelem megszilárdítása érdekében. A jánki szervezetből 4 tagot zártak ki, és a titkár a következőket írja: A taggyűlés elhatározta, hogy csak olyan tagokat fog felvenni a szervezetbe, akik komolyan akarnak szervezeti életet élni. Elhatározta és jegyzőkönyvbe foglalta továbbá a taggyűlés, hogy a gyűlés ideje alatt nem dohányzik, a taggyűléseket vasárnap este 8 órakor tartja. Aki 8 óra 10 perc után jön, az elkésik. Aki háromszor elkésik, intést kap, aki a taggyűlésen háromszor igazolatlanul nem jelenik meg, azt a szervezetből kizárjuk. Fegyelmi bizottságot szerveztünk, amelynek feladata éberen őrködni minden tagtárs fegyelme felett."(35) Kótajban 18 tagot figyelmeztetésül egyhónapi időre zártak ki. Ez a kizárás írja a szervezet titkára azért lett szükséges, mert a magaviseletükkel állandóan zavarban tartották a gyűléseket és egyéb fontos megbeszéléseket. Reméljük, hogy a kizárás megfenyíti még azokat is, akik az EPOSZ teljes menetét még zavarni akarják."(36) Az említett példák, ha talán túl radikálisak is az ifjúsági szervezethez, de egyben mutatják azt a törekvést, melynek eredményeként 1949 tavaszán az EPOSZ-szervezetekben pezsgőbbé vált az élet, megyeszerte általános fellendülés bontakozott ki. A pártszervezetek segítsége is hatékonyabbá vált. Ahol nem volt külön ifjúsági ház, ott a párthelyiség nyújtott otthont a fiataloknak. Az EPOSZ-gyűléseken legtöbb esetben a helyi párttitkár, vagy egy vezetőségi tag vett részt. A pártszervezet ellenőrzése azáltal is biztosítva volt, hogy a szervezet helyzetéről, munkájáról készült havi jelentéseket a párttitkárnak is alá kellett írnia. A pártszervezetek saját ügyüknek kezdték tekinteni az ifjúsági szervezet munkáját, amely kedvezően éreztette hatását. Különösen élénk tevékenység bontakozott ki az 1949. évi országgyűlési választások idején. Az EPOSZ-szervezetek politikai agitációs munkája kiszélesedett, eljutott azokhoz a fiatalokhoz is, akik a szervezeten kívül voltak. A szervezetek megváltozott helyzetét, az elért eredményeket jellemzően tükrözi a ligetaljai járásból küldött jelentés:... A választási kampány alatt szervezeteink megerősödtek. Ott, ahol

eddig 15 20 fiatal járt csak el a gyűlésekre, ma már 50 60-an mennek el. Nagy az érdeklődés a politika iránt, holott eddig hallani sem akartak róla. A fiatalok nagyon megszerették az EPQSZ-t, és nagy az érdeklődés azon fiatalok részéről, akik még nincsenek benne szervezetünkbe."(37) A MINSZ megyei bizottsága is úgy értékelte a választási kampányt, hogy sikerült széles körben mozgósítani a fiatalokat, feloldódott a több helyen mutatkozó közömbösség, megnőtt az érdeklődés a közügyek iránt, az ifjúság körében erősödött az EPOSZ és a párt iránti szeretet.(38) Ez a fellendülés jellemezte a Budapesti Világifjúsági Találkozóra való felkészülést is. Tovább szélesedett a kulturális, a politikai, valamint a társadalmi tevékenység. A megyében 326 VIT-taniolyamot szerveztek. Az EPOSZ-tagság közel 50 százaléka végezte el ezeket a tanfolyamokat. A mátészalkai járásban például 798 fő, Méhteleken 19, Nyírcsászáriban 20 fő vizsgázott eredményesen a tanfolyam befejezése alkalmával.(39) Kemecsén a sportpályát hozták rendbe. Fülpösön a taggyűlés határozatilag mondta ki a községi kultúrház építéséhez nyújtandó segítséget. Garbókon vállalták, hogy a termelőszövetkezeti csoport dohánypajtájának építésénél minden tag két napot dolgozik. A lelkesedést mutatja, hogy a megyében több, mint 35 ezret ért el a fiatalok által végzett társadalmi munkaórák száma. 1949 végén tapasztalható szélesebb körű kulturális kibontakozás is, mely a kislétai szervezet november 13-án megjelent versenyfelhívásához, majd december 21-hez, Sztálin születésnapjához kapcsolódott.(41) Kevés olyan község volt a megyében, ahol 1949 karácsonyán, vagy szilveszterén ne szerveztek volna műsoros estet a helyi EPOSZ színjátszó csoportjának fellépésével. Erősödött a tanulás, a művelődés iránti kedv, melyben az EPOSZtagok jártak élen. A szervezetekben folyó élet kezdett színesebbé, romantikusabbá válni, és igazodni a falusi ifjúság alkatához, igényeihez. Megnövekedett az EPOSZ-helyiségek látogatottsága. Felismerést nyert és erősödött az a tudat, hogy a szervezet a parasztfiatalok sajátja, és az ő érdekeiket képviseli, ezért érdemes benne dolgozni. A kibontakozás jó irányba indult, erőteljes törekvés volt arra, hogy az EPOSZ-ifjúság közösségre vágyó igényeit egyre jobban kielégítse. A kibontakozás azonban nem volt töretlen. Az egyenletes fejlődést itt is zavarták a személyi kultusz viszonyaiból eredő jelenségek. Az EPOSZ megyei titkárság 1949 januári munkatervében első helyen mint legfontosabb feladat az osztályharc fokozása szerepelt. Ehhez kellett igazodniuk az alsóbb szerveknek is.,,... Kiéleztem az osztályharcot, kulákellenes, reakcióellenes magatartásra és ezek elleni támadásra

buzdítottam az ifjakat" olvashatjuk az egyik aktíva jelentésében.(42) Az EPOSZ egyik fő feladatává tették a kulákság helyi ellenőrzését, hogyan teljesíti vetéstervét, nem szabotálja-e a mezőgazdasági munkát. Erre a célra úgynevezett dülőbizottságokat szerveztek, vagy dülőfelelősöket neveztek ki. Szervezetünk részéről 2 dülőfelelős van és 4 őrszem. Éberen figyelik a hatáskörükbe tartozó dülőrészekben folyó mezőgazdasági munkákat, észrevételeikről rendszeresen értesítik a pártot és a népi bizottságot" írja a nagyecsedi szervezet titkára.(43) Helyenként szégyentáblákat is készítettek, és arra írták ki a szabotálok neveit. Az ifjúság mindig hajlamos a romantikus túlzásokra. Ennek is betudható, hogy helyenként még a húsvéti ünnepet is demokratizálták." Mándokon például határozatot hoztak a húsvéti locsolkodás kollektív megszervezésére. Hadd lássa az egész falu az EPOSZ-ifjak egységes locsolkodását. Ahol a csoportok felvonulnak, ott mozgalmi indulóktól legyen hangos az utca. A lányok pedig fessenek a hímestojásokra demokratikus jelszavakat és jelvényeket" mondta ki a taggyűlés határozata. A Dadai-felső járásban is a szervezetek mintegy 50 százalékában folyt csoportos locsolkodással egybekötött agitáció.(44) Az említett példák bár kissé szélsőségesek és szerencsére nem általánosak, de kiválogatásukkal talán még jobban érzékelhetővé válik, hogy a dogmatikus túlkapások milyen káros következményekkel jártak. Ide sorolnám azt a megyei határozatot is, amely előírta, hogy járásonként 200 levéllel kell reagálni" Rákosi Mátyás 1950. február 10-i központi vezetőségi ülésén mondott beszédére.(45) Fokozatosan lábra kapott a demagógia. A munkatervek, a különböző beszámolók, határozatok alaposan bővelkedtek a semmitmondó frázisokban. A helyenként és esetenként előforduló torzulások noha szürkítették a szervezetek munkáját, az elért eredmények értékét azonban nem csökkentik. Sőt, éppen a problémák bemutatásával, a nehézségek érzékeltetésével kapnak igazi értelmet azok az erőfeszítések, amelyeket a fiatal EPOSZ-szervezetek a megye parasztfiataljainak általános felemelkedéséért tettek. Csak így érthető igazán annak a munkának nagy jelentősége, amelyet az EPOSZ rövid fennállása alatt végzett. Abban az időben a szabolcsi fiatalok százai indultak útnak, hogy iparban, az iskolában, vagy éppen katonai pályán alapozzák meg jövőjüket, magasabb tudással szolgálják a szocialista építés ügyét. A megyéből 150 EPOSZ-ifjú jelentkezett egyszerre a katonai tiszti iskolára.(47) Ezen kívül számos fiatalt választottak ki és ajánlottak a szervezetek magasabb iskolákra, szakérettségi tanfolyamokra, vagy éppen ösztöndíjasnak a Szovjetunióba. Segítették az épülő szocialista ipar munkaerő szükség-

létének ellátását. A fiatalok százait toborozták ipari tanulónak, s ezáltal fejlettebb élet- és munkakörülményekhez juttatott számos parasztfiatalt.. Az EPOSZ-nak jelentős szerepe volt a fiatalok gondolkodásának formálásában. Ebben sokat segítettek a fiatal falusi értelmiségiek, elsősorban a pedagógusok. A társadalmi összefogás, a kifejtett munka eredményeként 1950 tavaszára érezhetően megváltozott megyénk ifjúságának arculata. Érdeklődési köre kibővült, határozott lépéseket tett, hogy elfoglalja méltó helyét a társadalom nagyméretű átalakítására kibontakozó széles körű mozgalmakban. Egyre jobban kezdett elterjedni az a felismerés, hogy a politikai, a termelési, a kultúr- és sportmunka, valamint a szórakozás csak együttesen teszik tartalmassá, elevenné az alapszervezetek, az ifjúság életét. A párt megyei bizottsága 1950. május 16-i ülése is nagyra értékelte a bekövetkezett változásokat, elismerően nyilatkozott a kibontakozó munkaverseny-mozgalomról. Felhívott ennek szélesítésére, és feladatul szabta, hogy:...politikai felvilágosító munkával a fiatalságot teljes egészében be kell vonni a kongresszusi munkaversenybe. Minél több fiatalt meg kell nyerni a továbbtanulásnak." Tovább kell javítani a párt és az ifjúsági szervezetek kapcsolatát. Határozatilag leszögezte: Az öszszes járási bizottságoknál és pártalapszervezeteknél fordulatot kell elérni az ifjúsággal való foglalkozás terén. A járási pártbizottságok rendkívüli ülésen, az alapszervezetek vezetőségi ülésen és népnevelő értekezleten tárgyalják meg az ifjúsággal való foglalkozás feladatait."(46) Hiba volt azonban, hogy a határozat nem utalt a foglalkozás tartalmi, módszerbeni kérdéseire. Nem csoda tehát, ha túlzások, félreértések jelentkeztek. A MINSZ megyei vezetés például utasította alsóbb szerveit, hogy taggyűlést csak a pártszervezet képviselőjének jelenlétében tarthatnak, a helyi szervezet titkára pedig hetenként köteles beszámolni a párttitkárnak, ahol megbeszélik a feladatokat is. Ez is azt bizonyítja, hogy a pártirányítás gyakorlati alkalmazása még ekkor sem volt egyértelműen kimunkálva, és ez később is éreztette hatását. Az EPOSZ egész tevékenységével összefüggésben szólni kell még arról, hogy tagsága körében hogyan érvényesült és milyen teret hódított a szövetkezeti gondolat. Megyénkben 1948 végén, 1949 elején megtörtént a földművesszövetkezetek demokratizálása, melyből a fiatalok is kivették részüket. 1948 őszén megalakultak az első termelőszövetkezeti csoportok is. Az EPOSZ-tagok elsősorban a földművesszövetkezetek felé orientálódtak. Erről szól egy 1949. november 1-i megyei értékelés is, mely szerint a szövetkezeti mozgalom népszerűsítése terén a szervezetek jó munkát végeztek. A szövetkezeti tagok száma meglehetősen nagy ifjaink között, sok helyen eléri a 80 százalékot."(48)

Az értékelés egyértelműen a földművesszövetkezeti mozgalomra utal, amikor megállapítja azt is, hogy általánosságban nem kielégítő a tszcs-be való részvétel." A földművesszövetkezetek felé való orientálódásnak sajátos oka volt. A földművésszövetkezetek ugyanis nagyobb anyagi bázissal rendelkeztek, nagyobb lehetőséget biztosítottak a fiatalok kulturális, szórakozási igényeinek kielégítésére, s ez vonzotta őket. A földművesszövetkezetekben ezért viszonylag elég magas volt a fiatalok száma. Nem olyan magas azonban, mint ahogyan azt a Szabolcsi Ifjúság" című kiadványban olvashatjuk, mely szerint:...szabolcs megyében 1950 végén 21 774 EPOSZ-ifjú földművesszövetkezeti tag volt."(49) Ez súlyos tévedés, és a forrás helytelen kezelését is tükrözi, mert 1950 végén már nem volt EPOSZ, másrészt ez a közlés nem Szabolcsra vonatkozik, és nem az 1950 évvégi adatokat tartalmazza. Egy SZÖVOSZ-jelentés szerint 1949. december 20-án Szabolcsban a földművesszövetkezeteknek 10 543 fiatal tagja volt.(50) Tehát csak fiatal, és nem EPOSZ-tag. Ugyanis az EPOSZ-tagság száma ekkor még a 10 12 ezer körül mozgott... A Nyírségi Néplap 1950. január 6-i száma ahonnan a Szabolcsi Ifjúság szerzője az adatokat vette a 21 774 főt nem Szabolcsra, hanem Pest megyére vonatkozóan közli és 1949 végére. Ez viszont lényeges különbség, ezért is tartottam szükségesnek, hogy a kérdés helyesbítésére ilyen formában kitérjek. A termelőszövetkezeti mozgalmat illetően sokkal lassúbb volt az előrehaladás. A források továbbra is arról adnak számot, hogy a parasztfiatalok számarányukhoz mérten nem vesznek részt megfelelően a termelőszövetkezeti mozgalomban. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a kezdetben megalakult termelőszövetkezeti csoportokban dolgozók rossz munkakörülményei, az alapvető szükségleteket alig biztosító jövedelmek nem gyakoroltak vonzó hatást a fiatalokra. Hosszabb időre volt szükség, hogy a parasztfiatalok is meggyőződjenek a termelőszövetkezeti gazdálkodás hasznosságáról, előnyeiről. A megyei ifjúsági vezetés több esetben foglalkozott a termelőszövetkezeti csoportok szervezésének feladataival. Állandó jellegű törekvése volt meggyorsítani a parasztfiatalok tszcs-be való belépését. Ezt célozta az EPOSZ megyei bizottságának 1950. február 8-i határozata is, amely többek között kimondta, hogy az ifjúságot fokozottabban be kell kapcsolni a termelőszövetkezeti csoportok munkájába. A határozat előírta, hogy az alapszervezeti taggyűlésre elő kell készíteni egy-két olyan fiatalt, aki ott a nyilvánosság előtt bejelenti belépését a tszcs-be. A tszcsfiatalok pedig szólaljanak fel a tszcs mellett.(51)

A határozat után február 10-én a megyei titkár körlevélben felhívta a figyelmet a tszcs-vel való fokozottabb foglalkozásra. Felszólította az EPOSZ-szervezeteket, hogy elsősorban a vezetőség a titkárral az élen lépjen be a tszcs-be, és így követni fogják őket a többi EPOSZ-tagok is. A titkári körlevél lényegében a kollektív belépésre buzdított, de emellett felhívta a figyelmet a felvilágosító munka fontosságára is.(52) Az ilyen és ehhez hasonló jellegű döntések és instrukciók meghozatalához nagyban hozzájárultak a pártvezetés részéről támasztott túlzott követelmények. Egyre fokozottabban kezdték szorgalmazni a belépéseket és felülről diktálni az ütemet. Ez hatással volt az ifjúság megyei vezetésére is, ezért nem véletlen, sőt ma már meg is bocsátható, ha néha túlzásokba estek. Nem lebecsülendő azonban az a munka és érdeklődés, amit a fiatalok a gépállomások szervezésénél és későbbi tevékenységénél tanúsítottak. Az EPOSZ-szervezetek elismerően sokat tettek a fiatal traktoristák toborzása és iskolára való küldésében. A fiatalok megszerették a gépállomásokat, becsülettel helytálltak a könnyűnek nem nevezhető termelés frontján. A gépállomásokon folyó munka és politikai nevelés hatására számos fiatal vált a nagyüzemi gazdálkodás lelkes harcosává, agitátorává. A gépállomásokon dolgozó fiatalok széles körben kivették részüket a mezőgazdaság szocialista átszervezéséből, és segítették a parasztfiatalok meggyőzését a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Végezetül szólni kell még röviden az EPOSZ szervezeti helyzetéről, taglétszámának alakulásáról. A fejlődés ellenére is meg kell állapítani, hogy nem sikerült a parasztfiatalok egészét átfognia. Alacsony volt a szervezettség foka. 1950 első hónapjaiban a megyében 297 EPOSZ-szervezet működött, mintegy 14 15 ezer taggal, mely a számbajöhető korú fiatalságnak alig 16 százaléka. A tagságnak 37 százaléka volt leány.(53) A taglétszám alakulását több tényező befolyásolta. Az osztályellenség, különösen a klerikális reakció minden eszközzel igyekezett távol tartani a fiatalokat az EPOSZ-tól. Befolyása a fiatalok egy részére még számottevő volt. A szervezetek nem kaptak elég segítséget ahhoz, hogy munkájukat még színesebbé és jobban vonzóbbá tegyék. Akadozott az ifjúsági szervezet jellegének, sajátos igényeinek megfelelő munkamódszer kialakulása és elterjesztése. A fiatal EPOSZ-szervezetek nagy segítséget igényeltek annál is inkább, mert sok olyan titkár állt a szervezetek élén, akik koruknál fogva nem rendelkeztek még kellő élettapasztalattal, kellő felkészültséggel. Ezt a segítséget a megyei vezetés nem biztosította, a megyei titkárság irá-

nyitó, ellenőrző és segítő munkája sok kívánnivalót hagyott maga után. A megyei vezetés részéről hiányzott a fiatalok között végzett eleven szervező munka. Nem érvényesült az a fontos követelmény, hogy az ifjúsági vezetők éljenek az ifjúság között, együtt dolgozzanak, szórakozzanak a fiatalokkal. A bürokratikus munkastílusra utal, hogy túlzott mértékben körleveleken keresztül igyekezett irányítani alsóbb szerveit, szervezetét. Hosszú időn keresztül nem volt kellő áttekintésük a szervezetek helyzetéről. A tagnyilvántartás, a havi létszám jelentés 1949 decemberében szerveződött meg, de meg kell jegyezni, hogy ez nem a megye hibájából. A létszámot addig csak hozzávetőlegesen ismerték. Hiányos volt a tagkönyvvel való ellátottság, 1949 végén az EPOSZ-tagok 26 százaléka nem rendelkezett tagkönyvvel.(54) Ez a helyzet már 1950 elején sem sokat javult. Nem az EPOSZ megyei vezetés mentségére, de az igazság kedvéért azt is el kell mondani, hogy az egyéb zavaró körülmények mellett a kiegyensúlyozott folyamatos munkát akadályozta az apparátus gyakori fluktuációja is. Az EPOSZ-nak alig két év alatt négy megyei titkára volt. (Gáspár Bálint, Szabó Sándor, Mádi Lajos, Bogdán József.) Nem volt jobb a helyzet a járásoknál sem, ahol egyébként csak egy ember dolgozott. (Lásd melléklet). Ilyen körülmények között nyilván nehezebb volt a munka, a kibontakozás, ami a fogyatékosságokra is némi magyarázattal szolgál. Az 1950. év első fele a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) alakuló kongresszusára való készülődésben telt el. Javult a párt és EPOSZ-szervezetek kapcsolata, tartalmában gazdagodott a szervezeti és politikai élet. Növekedett az érdeklődés a marxista tanítások iránt. 1950 elején a megyében az EPOSZ-szervezeteknél 21 marxista leninista kör működött 851 hallgatóval.(55) A DISZ alakulására való készülődés időszakából különösen a kongresszusi hét emelkedett ki. Az ifjúsági élet minden területére kiterjedő fellendülés volt tapasztalható. A fiataloknak érezhetően megváltozott viszonyuk a munkához. Egymás után alakultak a különböző brigádok az aratási, cséplési, terménybegyűjtési feladatok megoldására. A kongresszusi hét első három napján 26 helyen alakultak aratóbrigádok. A nagyecsedi EPOSZ-szervezet versenyre hívta ki a mátészalkai járás szervezeteit az aratási cséplési munkálatokban. Fellendült a szervezetekbe való belépés. Két nap alatt 362 ifi lépett be. Bujon például 50, Hodászon 22 tagot vettek fel a kongresszusi hét alatt."(56) Ilyen és ezekhez hasonló eseményekről adnak számot a korabeli dokumentumok. EPOSZ-szervezeteink az általános kibontakozás, tevékenységük min-

den területen való fellendülése közepette érkeztek el 1950. június 17- hez, a DISZ alakuló kongresszusához. A kongresszuson megyénk ifjúságát 17 küldött képviselte, ebből 13 EPOSZ, 2 SZIT-tag, 2 fő pedig diák volt. A DISZ megalakulásával az EPOSZ-szervezetek megszűntek, a tagok további munkája már az ifjúsági szövetség keretein belül folytatódott. Az EPOSZ-szervezetek története bár időben nem hosszú, de eseményekben annál gazdagabb korszakot ölel fel. Története arra az időszakra esik, amikor hazánk a szocialista építés általános kibontakozásának útjára lépett. Ez sok vonatkozásban meghatározta cselekvését, kedvező feltételeket teremtett a munkához. Szervezeteink igyekeztek élni ezekkel a lehetőségekkel. A fiatalok százait irányították a népgazdaság különböző ágazataiba. Az egykori EPOSZ-tagok közül sokan lettek társadalmunk kiváló munkásai, néphadseregünk megbecsült tisztjei, párt- és állami funkcionáriusok, vagy az ifjúságot nevelő pedagógusok. Az EPOSZ-szervezetek munkájának nagy érdeme, hogy elősegítette az ifjúság demokratikus szellemű nevelésének kibontakozását, és aktivizálását a társadalmi feladatok megoldására. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy legfontosabb célkitűzéseit sikeresen és eredménnyel teljesítette. A dolgozatban arra törekedtem, hogy a megszabott kereteken belül, az írásos forrásokra támaszkodva, ha nem is minden részletre kiterjedően, de viszonylag átfogó képet fessek az EPOSZ megyei szervezeteinek történetéről. Bemutatni azt a küzdelmekkel és akadályokkal tűzdelt és mégis szép eredményeket hozó utat, melyet megyénk parasztifjúsága 1948 tavaszától az egységes ifjúsági szövetség (DISZ) megalakulásáig megtett. Hogy ez mennyire sikerült, döntse el az olvasó. Jegyzet 1. Lásd: Orosz Szilárd: Szabolcsi Ifjúság (Tanulmányok és adatok Szabolcs-Szatmár megye demokratikus és kommunista ifjúsági mozgalmának történetéből 1945 1970) Nyíregyháza, 1970. 39 42. p. 2.... A parasztifjúság volt a múltban a magyar nép legelhagyatottabb, legmostohább gyermeke. Ezen a téren éppen szervezeti széttagoltsága miatt még a magyar demokrácia idejében is a parasztifjúság kevesebbet kapott az új idők gyümölcséből, mint a városi ifjúság. Tetézte ezt még az is, hogy éppen szervezetlensége és széttagoltsága miatt jobban ki volt téve a reakciós népellenes befolyásoknak." Rákosi Mátyás: Az ifjúságról Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1953. 18. p.

3. Egységbe Ifjúság! Válogatott iratok a magyar ifjúsági mozgalom történetéből 1944 október 1949 március. Kossuth Könyvkiadó, 1973. 423 431. p. 4. Ugyanott: 472. p. 5. Ugyanott: 474. p. 6. Szabolcs-Szatmár megyei Pártarchívum (továbbiakban: SzSzmPa.) 1948 1950/134. EPOSZ-iratok. A felhívás a dobogókői programra hivatkozva fogalmazta meg követeléseit. 7. SzSzmPa. idézett EPOSZ-iratok. 8. SzSzmPa. 16. fond 8. őe. 9. SzSzmPa. idézett EPOSZ-iratok. 10. SzSzmPa. 29. fond 7. őe. 11. Megyei Tanács Levéltára Szabolcs megyei alispán 12.131/1948. K. sz. rendelete, valamint 4321/1948. Szatmári EPOSZ-iratok. 12. SzSzmPa. 1948/1950/134. EPOSZ alakuló jegyzőkönyvek. 13. SzSzmPa. 1948/1950/134. EPOSZ alakuló jegyzőkönyvek. 14. Ugyanott, geszterédi jegyzőkönyv, 1948. március 21. 15. Ugyanott, Demecser Vártanya jkv. 1948. március 4. 16. Ugyanott, Döge jkv. 1948. március 21. 17. Ugyanott, Lövőpetri jkv. 1948. március 20. 18. Ugyanott, Űjfehértó jkv. 1948. április 4. 19. SzSzmPa. 29. fond/11. 20. Ugyanott. 21. SzSzmPa. 16. fond 1/8. 22. SzSzmPa. 29. fond 1/11. 23. Megyei Tanács Levéltára, alispáni iratok 1948/11001 12300. 24. Részlet a Demecser Borzsova tanyai jegyzőkönyvből:...másika György elnök felkéri a megjelenteket, hogy soraikból válasszák meg a vezetőséget. Az egyhangú választás eredménye szerint a vezetőség névsora: elnök Lucza János, titkár Dózsa Ferenc, szervező Gergely József, leányvezető Eördögh JenŐné, pénztárnok Enyedi István, jegyző Gulyás Julianna, kultúrvezető Eördögh Jenő, háznagy Lukács János, ellenőrök: Szaniszló János és Vojtkó Anna, sportvezető Enyedi Sándor." SzSzmPa. 1948 1950/134. 25. SzSzmPa. 1948 1950/134. 26. Ugyanott. 27. Ugyanott, Benk jegyzőkönyv 1948. április 11. 28. SzSzmPa. 37. fond 1/5. 29. SzSzmPa. 1948 1949/133. MINSZ-iratok. 30. SzSzmPa. 42. fond 1948 1949/19. MINSZ megyei titkár jelentése. 31. SzSzmPa. 1948 1949/133. MINSZ-iratok.

32. SzSzmPa. 42. fond 1948 1949/19. MINSZ megyei titkár jelentése. 33. SzSzmPa. 1948 1949/133. MINSZ megyei bizottság jegyzőkönyve. 34. SzSzmPa. 1948 1950/134. EPOSZ-iratok. 35. Ugyanott. 36. Ugyanott. 37. SzSzmPa. 1948 1949/133. MINSZ-iratok. 38. Ugyanott, május 17-i jegyzőkönyv. 39. SzSzmPa. 1948 1950/134. EPOSZ-iratok. 40. Ugyanott. 41. Nyírségi Néplap 1949. november 13-i száma. 42. SzSzmPa. 1948 1950/134. EPOSZ-iratok. 43. Ugyanott. 44. Ugyanott. 45. SzSzmPa. 1950/138. MINSZ-iratok. Az MDP Központi Vezetősége 1950. február 10-i ülése mondta ki, hogy az ifjúság körében megértek a dolgozó fiatalok minden rétegét egységesen átfogó szervezet: létesítésének feltételei. 46. SzSzmPa. 42. fond 1. csop. 9. őe. 47. SzSzmPa. 1948 1950/134. EPOSZ-iratok. 48. SzSzmPa. 1948 1950/134. EPOSZ-iratok. 49. Orosz Szilárd: Szabolcsi Ifjúság Nyíregyháza, 1970. 40. p. 50. SzSzmPa. 1948 1950/134. EPOSZ-iratok. 51. SzSzmPa. 1950/138. MINSZ-iratok. 52. SzSzmPa. 1948 1950/134. EPOSZ-iratok. 53. SzSzmPa. 1950/138. MINSZ-iratok. 54. SzSzmPa. 1948 1950/134. EPOSZ-iratok. 55. Ugyanott. 56. Szabolcs-Szatmári Néplap 1950. június 17-i száma. EPOSZ járási titkárok 1949-ben 1. számú melléklet Dadái felső járás Viszlai Sándor Barabás Zoltán Kisvárdai járás Lehoczki Alfréd Bán József Ari Károly Dadái alsó járás Esenczki Bertalan Kollár János Nagykállói járás Lukács László Tóth Ferenc Tiszai járás Szabó János Terebes Miklós Nyírbogdányi járás Bodnár Béla