Szeretettel köszöntelek kedves Olvasó! 2015. XI / 31. szám November hónap - érzésem szerint - a letisztulást, az átláthatóságot, és az elcsendesedést hozza el számunkra, amire szükségünk is van, hiszen csak ebben a lelassulásban tudnak lelkünk valódi vágyai, teremtései igazán megmutatkozni. Lehet, hogy maradtak még olyan dolgok, amiket még szeretettel le kell vágnunk, vagy amiken még esetleg változtatni szeretnénk, de már megmutatkoznak előttünk azok a tiszta szándékok és utak, amikhez a téli időszakban sok támogatást kaphatunk, ha figyelünk saját magunkra és követjük a belső hangunkat Kellemes időtöltést kívánok mindenkinek kis csapatunk gondolataihoz :) Répa Fatime Kérdésed van? E-mail: fenyhalo444@gmail.com Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban megjelenjen postafiókodban a Fényháló legújabb száma! A fény és öröm útján... Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni konzultációra, a következő oldalon találod elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti e-mail címre is.
FÉNYSZÖVŐK A FÉNYHÁLÓ lelkes csapata: Kammerer Edina Bliss Spirituális Életmód Tanácsadó Minősített Jógaoktató Holisztikus gyógyító www.blissragyogas.hu Hlács Erika Nia és Pilates oktató Lakó Erika Természetgyógyász Hagyományos kínai gyógyító Kapcsolatteremtő gyógyító Alternatív masszázs és Mozgásterapeuta lakoerika@gmail.hu Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk. Herta Müller Juhász Judith Meselótusz Manufaktúra
FÉNYSZÖVŐK Herczeg Lili Holisztikus Egészség és Life Coach Szivárvány Terapeuta Theta Healing Konzulens liliherczeg.wordpress.com facebook.com/liliegeszsegcoach instagram.com/lilihealthcoach Lipovszki Viktória Aromaterapeuta Botanikai parfümkészítő Aien Alternatív pszichológus Természetgyógyász-Fitoterapeuta sorselemzes-lelekgyogyaszat.hu Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk. Herta Müller Répa Fatime Szerkesztő
KÖSZÖNTŐ Bevallom, egy kissé kettősnek érzem ezt a hónapot, ezeket a heteket. Hogy miért.? Mert azt tapasztalom, hogy a mindennapok történéseinek intenzív mivolta, és ezzel együtt az elcsendesedésre hívó pillanatok is megjelennek. Ezt egy kicsit paradoxonnak, ellentmondásosnak érezhetjük sokan (gondolom ezzel nem csak én vagyok így :) ), de a kívül-belül megélt őszi nagytakarítás után ne csodálkozzunk azon, ha sok változás indult el az életünkben, s ez valóban egy pörgősebb irányba vitte a hétköznapjainkat is. Ezzel együtt, vagy ennek hatására viszont érezhetjük azt, hogy felerősödött az a természetes igény is bennünk, hogy könnyed, lazító, teljes kikapcsolódást nyújtó programokat, órákat, perceket iktassunk be az életünkbe, amikor van időnk magunkra is figyelni és töltődni. Csodás ilyenkor egy kirándulás a szabadban, ahol az őszi erdő milliónyi színével ölel át minket, egy humorral fűszerezett színházi előadás, vagy egy találkozó a barátainkkal; de akár a munkahelyünkön is kereshetünk egy csendes helyet, ahol megpihenhetünk a kedvenc forró italunkkal, hacsak 10-15 percre is :) Ha a magunkkal vagy szeretteinkkel eltöltött időben - akár órák, percek, pillanatok legyenek is azok - megtaláljuk az örömöt, a boldogságot, akkor hálával telik meg a szívünk, s ez az érzés a mindennapok forgatagát sokkal könnyebbé varázsolja számunkra; így az első pillantásra több energiát kívánó kihívásokkal is nyugodtabban, bizalommal telve, és bátrabban tudunk majd szembenézni. Kívánok Nektek nagyon szép napokat, heteket ezen a csodás ősz-utón :) Répa Fatime
Az én novemberem A hagyományokban sokféleképpen nevezik Novembert: Őszutónak, Mindenszentek havának, Szent András havának, Enyészet havának, Fekete kígyó havának (a Tengri naptárban). Minden elnevezésnek van létjogosultsága, de talán a fekete kígyó jelzi legszemléletesebben azt, hogy mi is történik velünk ebben az időszakban, mivel a kígyó transzformációt is jelent, a régi külső levedlését, az új létrejöttét. A legtöbb ember ilyenkor visszavonul, befelé figyel és így várja az új minőség megszületését. Nálam ez teljesen másképp működik. Valószínűleg azért, mert novemberben születtem és ez az idő az újjászületésemet is jelképezi, de számomra ez az év egyik legintenzívebb szakasza. Visszaemlékezve életem legnagyobb eseményeire: iskolakezdés, munkakezdés, költözések, házasság, építkezés, gyermekeim fogantatása, mind az őszhöz köthetők. Természetesen régen nem vettem még ezt észre. Sőt, nem szerettem a ködös, gyakran esős, hideg reggeleket. Azt éreztem, hogy nehezebben kelek ki az ágyból és nem szívesen hagyom el a meleg szobámat.
Pár éve viszont ez is megváltozott. Az utóbbi időben minden évszakot és minden hónapot nagyon szeretek, mivel szinte minden pillanatban találok valami szépet és szeretni valót, de az ősz kiváltképp elvarázsol. Mindent szeretek benne. Szeretem a színeit, az illatait, az ízeit Szeretek ilyenkor nagy kirándulásokat tenni a természetben, gyönyörködni a látványban, magamba szívni az avar illatát, a bágyadt nap sugaraiban sütkérezni, még a temetőkben is örömmel időzök, ahová fiatal koromban nem szívesen mentem. Őseimmel nem csak Mindenszentek, Halottak napja, vagy Ősök napja kapcsán találkozom, tartom a kapcsolatot, de az utóbbi években ősz tájékán szívesen keresem fel a temetkezési helyeket is, ahol nem megszokott módon kapcsolódom őseimhez. Viszek nekik például a szeretet virágain túl a kedvenc ételeikből, italaikból vagy kristályokat viszek nekik ajándékba, esetleg mandalát készítek a sírhelyekre Számomra különlegesek ezek a pillanatok, és úgy érzem, hogy a szellemvilágnak is kedvére vannak. Ebben az időszakban erősebben tör belőlem elő az ősasszony, a füves asszony. Szeretném begyűjteni az erdő, a természet minden kincsét. A Zemplént járva most is kosaramba került a gomba, a csipke, az áfonya, a galagonya, kakukkfű Amelyekből finom étkek és italok kerülnek majd a karácsonyi asztalra, és amelyek gyógyítják majd a legyengült testünket és lelkünket.
Mindezek mellett idén őz és szarvas agancsokat, csontokat is találtam. Olyan sok kincsével halmozott el az erdő, hogy napokig a hatása alatt voltam, úgy éreztem, meg sem érdemlem azt a sok ajándékot. Ezután, a november eleji kirándulás után - de így volt ez tavaly, tavalyelőtt is -, új lendülettel vetettem bele magam a munkába. Egyre több kreatív ötletem támad, és amiben különbözik ez az időszak számomra a többitől, hogy nem maradnak meg az ötlet szintjén, hanem azonnal bele is kezdtem a megvalósításukba. Nagyüzemben készítem Szélasszony gyógyító étkeit, újra elkezdtem kézműveskedni: készülnek nemez álmaim és jönnek a közösség építő ötletek is, csak győzzem őket megvalósítani. Hálás vagyok az ősznek, ezen belül kiváltképp novembernek az újjászületésért, az új ötletekért, a lendületért és a kiapadhatatlannak tűnő energiákért. Hamarosan, talán karácsony tájékán eljön számomra is azaz idő, amikor elcsendesedek, befelé figyelek és pihenek. Addig nem teszek mást csak figyelem azt, hogy merre, milyen irányba visz a szívem. Figyelek a belső iránytűmre, a belső vezetőmre, magamra. Lakó Erika
Azt gondolom, hogy már legtöbbünk túl van az őszi nagytakarításon, és élvezi annak tiszta-elengedő-megértő hatásait. Nagy örömmel pakoltam én is pár hete a bőröndöm, felkészülve egy csodálatos pihenésre-feltöltődésre. Annyira szerencsésnek érzem magam, hogy idén is sikerült ősszel pár hetet itthon töltenem. Minden alkalommal magával ragad a Pilis csodálatos színvilága. Ahogy megvilágítják a napsugarak a lehullni készülő narancsos-barnás leveleket, és azok nagy erővel pompáznak, mutatva nekünk az elmúlás színes-misztikustranszformáló lehetőségét. Nincs is szebb kikapcsolódás ilyenkor, mint egy nagy kirándulás az erdőben. De hogy visszakanyarodjak a témánkhoz mit is adott, illetve tanított ez alkalommal az őszi nagytakarítás nekem? Az elengedés mellett a megértést. Annak megértését, hogy a nagytakarítás bennünk kezdődik, ott kell először rendet rakni ahhoz, hogy kívül is rend legyen. Igen is el kell mélyednünk magunkban, kell látnunk és megértenünk a miérteket ahhoz, hogy az a külső világunkban is megnyilvánulhasson. Talán a legfontosabb tanulás, hogy nincs más út, csakis a megértés. Ez nem jelenti minden esetben azt, hogy a probléma azonnal eltűnik. Ez inkább azt jelenti, hogy mi magunk másképp tekintünk a problémára és felismerjük, hogy az nem is probléma, hanem egy megoldandó feladat; vagyis inkább egy olyan rész saját magunkból, ami a megértésre-feloldásra és szeretetre vár. Ha ez megtörténik, az utunk, amin haladunk előre színbe borul, a problémák feladatokká válnak, és ez által egy csodálatos utazás lesz számunkra.
Nézzünk mélyen bele az őszbe és lássuk meg annak vidám színein keresztül az örömöt, vidámságot és a tanító szándékát. Engedjük meg a különbségeket, amik megvannak a természetben is ( lásd: tavasz-nyár-ősz-tél ), és ne ragaszkodjunk semmihez, hagyjuk, hogy aminek mennie kell, mehessen ezzel a csodálatos őszi energiával, hogy helyet csináljon az újnak. Nagyon hálás vagyok ennek a pár hétnek, amit itthon tölthettem a barátaimmal és a családommal. A megértés sok mindenre ráébresztett engem a családommal kapcsolatban, és sok csodálatos pillanatot adott nekem. A barátnőmmel együtt töltött idő megmutatta nekem, hogy még a legjobban betáblázott napokban is lehet együttműködni, és összeszervezni a dolgokat, ha meg van a hajlandóság és a szeretet. A sok új ember - akiket megismerhettem - újból rávilágított arra, hogy mennyi fantasztikus, tiszta szív ember él itthon, és hogy milyen csodálatos hely Magyarország. És hogy mit látunk meg? Az mindig attól függ, hogy hova tesszük a fókuszunkat :-) Élvezzétek még ezt a csodálatos őszt, és töltsetek minél több időt a szabadban. Lássátok meg a szépséget és szeretetet, ami mindenütt ott van, csak tudni kell észre venni. Hát nekem ezt tanította meg az idei ősz. Csodálatos utazást mindenkinek! Nagy ölelés Era
Fókuszban az út, nem pedig a cél Sokszor értelmetlennek tartunk dolgokat, utakat, változásokat, változtatásokat, mert nem látjuk az értelmet benne. Sok éves tapasztalatom, hogy bizonyos helyzetektől nem kapjuk az értelmet, hanem meglátjuk benne végül. Ehhez azonban arra van szükségünk, hogy nyitottak legyünk, hogy merjük megélni azt, ami új, ami más. Amikor teremtünk valamit, amikor szeretnénk elérni valamit, és NEM történik semmi (látszólag), az is egy válasz. Nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem lehet a miénk, (hiszek abban, hogy ha egy vágy kél a szívünkben, akkor ahhoz erő is kél ugyanott), lehet, hogy csak annyit jelent, hogy nem jó az út, amin haladunk felé. Sokszor a vágyaink, céljaink húznak egy-egy változás irányába, mint sivatagban az oázis képe, amikor már régóta bandukolunk és szomjazzuk az éltető vizet. Van, hogy már odalátjuk, mert látni akarjuk, de még csak egy délibáb. Minél jobban szomjazzuk a vágyott célt, egyre intenzívebben látjuk bele dolgokba a jeleket azzal kapcsolatban, és ez gyakran tévútra vezet bennünket. Most alkalmunk és lehetőségünk nyílik arra, hogy egy kicsit letisztítsuk a vágyainkat, újra gondoljuk azokat, és meglássunk olyan üzeneteket, amelyek eddig elkerülték a figyelmünket, s visszabontsuk azokat, amelyeknek túlzott jelentőséget tulajdontottunk.
Minden út vezet valahova, még akkor is, ha zsákutcába jutunk, akkor is tanulunk valamit az adott úton. Ezért szerintem nagyon fontos, hogy ne kudarcban gondolkodjunk, hanem visszajelzésben. Ne azt érezzük, hogy kudarcot vallottunk, mert nem tudtunk valamit megvalósítani, hanem azt lássuk meg, hogy ez egy visszajelzés, hogy még nem a vágyott célt értük el. Sokan félúton feladják a teremtéseiket, mert úgy érzik, hogy kudarcot vallottak, és ez sokáig kínoz és sokáig tud fájni. Pedig csak rugalmasságra és kreativitásra van szükségünk ilyenkor. Hiszek benne, hogy a szívünk igaz vágyai mind teljesülnek. Hiszek benne, hogy minden, amit szeretnénk elérhető. Emberi természetünk az, ami feladásra késztet bennünket, nem pedig arra, hogy új utakat fedezzünk fel. A lelkünk egy ősi kalandor, ő vágyik arra, hogy felfedezzen, tapasztaljon és éljen. Minden helyzetben látja a tanulást, ezért örömmel öleli magához. A személyiségünk az, ami inkább bebetonozna dolgokat és aki annyira fél, hogy inkább lemond egy cél csodájáról, mintsem csalódnia kellene annak hiányában. De az univerzumban nincs hiány. Az az emberi tudatunkban létezik csupán. A bennünk kélő vágyak, célok időszakos tanítómesterré válnak, s vezetnek bennünket olyan utakon, ahol talán más még nem is járt. A teremtés egy kaland, egy varázslat, egy misztérium. Engedjük, hogy azzá váljon a szívünkben is, hiszen így sokkal messzebbre juthatunk, mint ahova tartunk, vagy amit egy szűk látószögből megláthatunk, amit egy zárt elméből elgondolhatunk. Engedjük, hogy az élet kibontsa a lehetőségeinket és merjünk új utakra lépni, ha itt az ideje. Kammerer Edina Bliss www.blissragyogas.hu
A tudatos teremtésről... Azt mondják a bölcsek, hogy a gondolatoknak teremtő ereje van... Ez igaz. A világodat, amelyben a mindennapjaidat éled, a gondolataiddal teremted. De gondolj csak bele: milyen világot teremthet az, akinek a fejében gondolati zűrzavar van? Csak jönnek-mennek a gondolatok, egyik a másik után. Néha feldobják a napod és van úgy, hogy elveszik a kedved jönnek-mennek a vélemények, mindig van egy sztori, mindig akad egy elmetörténet... a folyamat egyszer csak elindult és úgy tűnik sosem lesz vége. Mindig van egy aktuális téma, amely elvonja a figyelmed, amely nem hagy nyugodni. Figyelmet követel, és mit tehetsz? Megadod neki, amit követel megadod magad. Feladod a tudatosságod. Ha a gondolataid rabja vagy, csak rabságot teremthetsz magadnak. Ha a rabja maradsz Persze van lehetőséged a változtatásra mindig van! Kérdés, hogy mit gondolsz van-e még önálló döntésed... élsz a lehetőséggel? Élsz? Vagy csak a gondolataidban... Aien sorselemzes-lelekgyogyaszat.hu