Igazlelkű férjnek és apának lenni Kedves papságviselő testvéreim, hat évvel ezelőtt ugyanitt álltam előttetek és beszéltem arról, hogyan tudjuk támogatni családunkat, mint papságviselők. A Cövek Elnökség arra kért fel, hogy ma arról beszéljek, milyennek kell lennie egy igazlelkű apának és férjnek. Veresegyházon élek, a feleségemmel és négy gyerekünkkel. Feleségem otthon van, az egy éves kisfiúnkkal és ő végzi az iskolás gyermekeink nevelésének és ellátásának oroszlán részét is. Két héttel ezelőtt kivette a rendes éves szabadságát és elutazott négy napra a barátnőivel Berlinbe, de mielőtt elutazott kitakarította az egész házat és főzött annyi ételt, amennyi elég volt nekünk a négy napban. Én szabadságot vettem ki a munkahelyemen és igyekeztem helytállni a gyerekekkel kapcsolatos feladatokban. Több ismerősöm, barátom, rokonom tudott erről és többen csodálkoztak milyen bevállalós vagyok, hogy egyedül látom el a négy gyereket, és volt, aki azt mondta, hogy ő nem tudná ezt megtenni a férjével. Én évente 1-2 alkalommal elmegyek a barátaimmal egy hétvégére túrázni, és arra is volt már példa, hogy a munkám is elszólított pár napra a családomtól. Ezen alkalmak egyikénél sem reagált senki hasonló módon a feleségemet sajnálva. Miért van az, hogy sokan természetesnek tartják, hogy a feleségek ellátják a gyerekeket, a háztartást és segítik férjüket karrierjük építésében, ellenben azt már nem tartják természetesnek, hogy a feleségnek is szüksége van a pihenésre, kikapcsolódásra? Ma este kérdezzétek meg a feleségeiteket, hogy mennyire érzik a támogatásotokat ebben a dologban? Ne essünk abba a tévedésbe, hogy a mi feladatunk csak az, hogy a családunk megélhetését biztosítsuk és otthon semmi dolgunk nincs. Remélem, közületek nem erősíti senki a férfiakról kialakított sztereotípiát, hogy hazaérve ledőlnek pihenni és elvárják, hogy a feleségük kiszolgálja őket. Nem! Nekünk hithű papságviselőknek ki kell vennünk részünket az otthoni feladatokból is, példát mutatva ezzel a gyerekeknek, akik egy napon majd férjek és feleségek lesznek. Nem leszünk kevesebbek attól, ha házimunkát végzünk, pelenkázzunk, vagy tanulunk a gyerekeinkkel. Sokaknak közületek, akik most itt ülnek, vannak gyerekeik és ezek a gyerekek e pillanatban az anyukáikkal vannak, ugye? De vajon ugyanilyen természetesség vállaljátok-e a gyerekek felügyeletét, ha a feleségeitek segítőegyleti rendezvényen, vagy más, az elhívásukból fakadó programon vesznek részt? 1
A hithű férj és apa nem csak vezeti, védelmezi, hanem szolgálja is családját. Az Úr szándékai szerint a feleség a férfi segítőtársa, vagyis egyenlő társ, akire szükség van a pár hiánytalanságához. Az igaz módon történő vezetés megköveteli, hogy a férj és a feleség osztozzon a felelősségen, és hogy minden családi kérdésben tájékozottan és részt vállalva együtt cselekedjenek. Egy nagyszerű házasságban élő férj és feleség egyhangúlag hozzák meg a döntéseket, és mind a ketten teljes értékű résztvevőkként cselekszenek, és egyenlő hozzászólási és szavazati jog illeti meg őket. Elsőként az otthonra és arra összpontosítanak, hogy segítsenek egymásnak a közös felelősségeikben. A házasságuk együttműködésen, nem pedig egyezkedésen alapszik. Annak érdekében, hogy mi férjek segíthessünk a házimunkában, erőt kell venni magunkon, ki kell kapcsolnunk a tévét és az internetet, és lemondanunk a személyes szórakozásról. Amennyit csak tudunk, olvassunk a gyermekeinkkel esténként, és mindketten vegyünk részt a kisgyermekek lefektetésében. Feladataik és körülményeik arányában a férjek és feleségek együtt végzik a legfontosabb munkát, ami csak létezik: az otthoni teendőket. Legyen a család a legfontosabb számotokra! A család a legfontosabb egység a földi életben és az örökkévalóságban, és mint ilyen, minden érdek felett áll az életben. David O. McKay elnök a következőket jelentette ki: Semmilyen más jellegű siker [az életben] nem ellensúlyozhatja az otthon elszenvedett kudarcot. Ezt erősíti meg Harold B. Lee elnök kijelentése: Az Úr munkájának legfontosabb része, amelyet ti és én valaha is végezni fogunk, a saját otthonaink falain belül található. Papságviselő testvéreim, a család hatékony vezetése mennyiségi és minőségi időt is követel. Emlékezzetek rá, hogy szent elhívásotok apának lenni Izráelben, a legfontosabb elhívásotok az időben és az örökkévalóságban! Olyan elhívás ez, amelyből soha nem fognak felmenteni titeket. Milyen az a kapcsolat, amellyel egy papságviselőnek rendelkeznie kell a feleségével és a gyermekeivel? Ismervén a szabadulás tervét, mint alapot, egy papságot viselő férfinak szent kiváltságként és kötelességként kell tekintenie a házasságra. Nem jó, ha egy férfi vagy egy nő egyedül van. A férfi nem teljes a 2
nő nélkül. Egyikük sem tudja a másik nélkül betölteni teremtésének célját (lásd 1 Korinthusibeliek 11:11; Mózes 3:18). A múlt prófétái azokról is beszéltek, akiknek talán nem lesz lehetőségük ebben az életben házasságot kötni. Lorenzo Snow elnök ezt mondta: Nincs olyan utolsó napi szent, aki miután hithű életet élt, elveszítene bármit csupán azért, mert elmulasztott megtenni bizonyos dolgokat, amelyeknek lehetősége nem adatott meg számára. Más szóval, ha egy fiatal férfinak vagy nőnek nincsen lehetősége megházasodni, és hithű életet él egészen halála napjáig, akkor része lesz mindazon áldásban, felmagasztosulásban és dicsőségben, amelyben minden férfinak és nőnek része lesz, akinek megvolt rá a lehetősége és tökéletesítette azt. Ez kétségtelen és biztos. A T&Sz 42:22. versében a következőt olvashatjuk: Szeresd feleségedet teljes szíveddel, és őhozzá ragaszkodj és senki máshoz. Spencer W. Kimball elnök így magyarázta ezt: A senki más szavak kizárnak mindenkit és mindent. Így a házastárs kerül első helyre a férj vagy feleség életében, és sem a társadalmi élet, sem a foglalkozásbeli élet, sem a politikai élet, sem bármely más érdeklődési kör, illetve dolog nem előzi meg fontosság tekintetében a házastársat. Legyetek hűek házassági szövetségeitekben gondolatban, szóban és tettben egyaránt! A hűség a tisztelet egy fajtája. A próféták azt tanítják, hogy a sikeres házastársak kíméletlenül hűek egymáshoz. A közösségi médiahasználatuk során minden tekintetben érdemesek maradnak. Nem engedik meg maguknak a titkos internetes élményszerzést. Nyugodtan megosztják egymással például a facebook és email jelszavaikat. Egy papságot viselő férfi tiszteletet mutat az anyaság iránt. Az Első Elnökség ezt mondta: Az anyaság megközelíti az istenséget. Ez a legmagasztosabb, legszentebb szolgálat, melyet az emberiség magára vállalhat. A papság nem képes eleget tenni rendeltetésének, és Isten céljai sem tudnak beteljesedni a segítőtársaink nélkül. Az anyák olyan munkát végeznek, melyet a papság nem tud elvégezni. Ezen életet adó ajándékért a papságnak mérhetetlen szeretet kellene éreznie az anyák és a gyermekeik iránt. Rendszeresen ki kell fejeznetek nagyrabecsüléseteket és tiszteleteteket a feleségetek és a gyermekeitek iránt. A legfontosabb dolog, amit egy apa a gyermekeiért tehet az, hogy szereti az édesanyjukat. 3
A férj és a feleség érzékeny, intim kapcsolatában emelkedjetek felül bármiféle uralkodó vagy érdemtelen viselkedésen. Mivel a házasságot Isten rendelte el, a férjek és feleségek közötti intim kapcsolat Isten szemében jó és dicséretre méltó. Az Úr megparancsolta, hogy legyenek egy test, továbbá sokasodjanak és töltsék be a földet (lásd Mózes 2:28; 3:24). Bármely férfi, aki akár fizikailag, akár lelkileg bántalmazza vagy megalázza a feleségét, gyalázatos bűnt követ el, és őszinte és komoly bűnbánatot kell tartania. Egy férfi mindig szeretettel és kedvesen beszéljen a feleségével, a legnagyobb tisztelettel övezve őt. A nézeteltéréseket szeretettel és kedvességgel kell megoldani, a kibékülés lelkületében. Miután megírtam ezt a beszédet, megkértem a feleségemet, hogy olvassa el, és pirossal írja bele, ha valamit máshogy fogalmazna meg, vagy észrevétele van. Ez után a mondat után, hogy A nézeteltéréseket szeretettel és kedvességgel kell megoldani, a kibékülés lelkületében. odaírta, hogy És számomra ez egy nagyon nehéz feladat... és tett egy smiley-t. Ha szent köteléknek tekintjük a házasságunkat, amelyben az Úrnak tetsző módon szeretnénk élni, akkor fontos, hogy igenis fogalmazzunk meg egymással szemben kritikát, de azt tegyük szeretettel és tisztelettel, hogy egymás fejlődését segítsük, és ne az legyen a motíváció, hogy na-most-jól-megmondom-neki. George Albert Smith elnök a következő bölcs tanácsot adta: Ne veszítsük el a türelmünket és ne bántalmazzuk egymást! [ ] Soha senki nem bántalmazott egy másik embert, amikor vele volt az Úr Lelke. Mindig akkor fordul elő ilyesmi, ha más lélek ural minket. Érdemeljétek ki gyermekeitek tiszteletét és bizalmát a velük folytatott szeretettel teli kapcsolatotok által. Az igazlelkű apa úgy védi gyermekeit, hogy időt fordít rájuk és jelen van a gyerekek óvodai, iskolai és lelki tevékenységeikben, sportversenyein. A gyermekek iránti szeretet és odaadás gyengéd kifejezése legalább annyira az apa feladata, mint az anyáé. Mondjátok el gyermekeiteknek, hogy szeretitek őket!! Ti, akik a papságot viselitek, hacsak nem vagytok betegség miatt képtelenek erre, felelősek vagytok feleségetek és gyermekeitek fizikai értelemben vett ellátásáért. Egyetlen férfi sem háríthatja másra e felelősség terhét, még a feleségére sem. 4
Arra buzdítunk benneteket, hogy minden tőletek telhetőt tegyetek meg azért, hogy a feleségetek otthon maradhasson, és szerető otthont teremtsen a családotok számára, miközben ti legjobb tudásotok szerint gondoskodtok a család szükségleteiről. Kihangsúlyozzuk továbbá, hogy azok a férfiak, akik elhagyják a családjukat, és ezek után nem tesznek eleget azon kötelességüknek, hogy gondoskodjanak az általuk nemzett gyermekekről, a templomi ajánlásukra való érdemességüket, valamint az egyházban betöltött szerepüket veszélyeztetik. A papságot viselő férfi családja élén jár az egyházi programokon való részvételben, hogy megismerhessék az evangéliumot, és a szövetségek és szertartások védelme alatt lehessenek. Hálás vagyok azért, hogy ez az egyház irányt mutat számomra abban, hogy igazlelkű férj és apa lehessek. Hálás vagyok Mennyei atyánknak, hogy megadta nekem a lehetőséget, hogy ebben a szerepben élhessek, és ez által megtapasztaljam azokat az örömöket és kihívásokat, amelyek közelebb visznek hozzá. Jézus Krisztus nevében, Ámen! 5