II.4.1. TÁJRENDEZÉS
HELYZETFELTÁRÁS 1. Táji és természeti adottságok vizsgálata 1.1. Természetföldrajzi tájbesorolás A földrajzi tájbeosztás szerint Bácsalmás az Alföld Bácskai síkvidék középtájának Bácskai löszhátság kistájában található. A lösszel fedett futóhomokvidék jellemző domborzati formája a tagolt löszös síkság és a vízfolyások mentén az alacsony ártéri síkság. A felszíni földtani képződmények közül leginkább a mozgalmas felszínt kialakító szélbarázdák határozzák meg a tájat, amelyeket vastag lösztakaró borít, kiváló termőképességű talajt biztosítva. A lankás buckákon az erózió nem jelentős. A buckás, hullámos felszíni formák, melyek között az állandó vagy időszakos vízfolyások mentén húzódó mocsárrétek tűnnek fel - képezik a bácsalmási táj sajátos képét. 1.2. Éghajlat Ez az ország egyik legmelegebb tájegysége. Az erős kontinentális hatás miatt a telek hidegek, a nyarak forróak, szárazak. Itt a legerősebb a hőmérsékletingadozás. Nagy a valószínűsége a késő tavaszi és a kora őszi fagyoknak. Igen magas a napfényes órák száma évi 2000-2050 óra. Az évi középhőmérséklet 10,7 C. A fény- és hőmérsékleti viszonyok igen kedvezőek, de a csapadékviszonyok nem. Környezetéhez viszonyítottan száraz terület. Az éves csapadékösszeg 525 600 mm. Nagyon alacsony az éves csapadékmennyiség (Bácsalmásnál: 565 mm). Tartós hótakaró általában csak a tél közepén alakul ki, a hóréteg legnagyobb vastagsága 30 35 cm. Alacsony a páratartalom. A relatív légnedvesség (58-60%) gyakori csökkenése miatt az országos átlagot meghaladó itt a légaszály. A lehetséges párolgás jelentősen meghaladja a csapadék mennyiségét. Az uralkodó szélirány északnyugati. 1.3. Földtani felépítés: Bácska tengeri, folyóvizi és eolikus (szél felszínalakító munkája) feltöltésű medence. Az aljzat gránitból, különböző üledékekből áll, melyen 500-2000 m vastag pannon üledéksor (agyag, agyagmárga, durvaszemcséjű üledékek, agyag, homokos agyag, kavics) húzódik. A hordalékkúp épülése a pleisztocénben indul meg, a Duna megjelenése után. A Bácskai síkvidék az ős- Sárvíz és a mecseki vízfolyások hordalékkúpja. A törésvonalak mentén a térség süllyedt. Az egyes felszínrészek váltakozó intenzitással töltődtek fel és süllyedtek le a harmadidőszak végétől. A süllyedés megszűnése után beindul a futóhomokmozgás, közepes és nagyméretű futóhomokformák keletkeznek. A felső pleisztocénban különült el az Észak-bácskai Hátságot ma alkotó három tájegység. A negyedidőszakban a szárazzá vált térszín szintkülönbségeit a folyók hordalékai egyenlítették ki. A Kígyósok vízgyűjtő területén elsősorban löszfelhalmozódás ment végbe. A felszínfejlődés a jelenben is folyik, amit a társadalmi fejlődés (emberi beavatkozás) is befolyásol. 1.4. Talaj: A leggyakoribb, legnagyobb területet borító talajtípus a mészlepedékes csernozjom, de a réti csernozjom és a mélyben sós réti csernozjom is nagy arányban található. A humuszos homoktalaj elhanyagolható mértékben van jelen. Fizikai talajtípusként a vályog és a homokos vályog a legjellemzőbbek. Az állandóan vízborította térségben megjelenik a réti szolonyec talaj is.
A Bácskai Löszhát csernozjom talajainak általában jó a vízháztartása, az ország legtermékenyebb talajai közé tartoznak. 1.5. Vízrajz: A Duna-Tisza közi hátság erei a Duna menti síkságra futnak le. Ezeket a Duna-völgyi főcsatorna gyűjt össze, és vezeti Mohács alatt a Dunába. A térség a Kígyós vízgyűjtőterületébe tartozik, amelynek nagysága 1050 km2. A belvíz által mérsékelten veszélyeztetett vízrendszerek közé tartozik. A belvízrendszernek nincs kapcsolata más vízrendszerekkel, így más rendszerekbe történő vízátvezetésre nincs lehetőség. A Kígyós vízkészlete erősen függ a talajvízkészlet állapotától, mivel meghatározó a talajvízből való táplálása. A csapadék hatása elsősorban a talajvízen át érvényesül. A vízkészletek csökkenő tendenciát mutatnak, amely feltételezhetően az emberi tevékenység következménye: a tározók, halastavak vízfelület-növekedéséből adódó párolgási veszteség növekedése, a vízfolyásból kivett vizek használata. A középtájra jellemzőek az időszakos vízfolyások, amelyek mészben, Na-sókban gazdagok. Sok a homokbuckák közti lefolyástalan tó. A talajvíz szintje változó. 1.6. Növényvilág: Növényföldrajzilag az Alföld erdőssztyepp lenne, de az emberi tevékenység folytán ma már kultúrpusztának tekinthető. Az eredeti növényzet emlékeit a lápos-ligetes árterek, a füzes-nyáras-tölgyeskőrises-égeres ligetek őrzik. Az eredeti erdei növénytársulások, a valamikori tájra jellemző kocsányos tölgy (Quercus robur) eltűnése, helyettük az akác nagy elterjedtsége társadalmi hatásnak tudható be. A felszín legnagyobb részét a különböző mezőgazdasági növények hasznosítják. A természetes növénytakaró szempontjából Bácsalmás környezete az (Eupannonicum) Duna-Tisza köze flórajárásába (Praematricum) tartozik. Alföld flóravidékének A területen a korábban meghatározó löszpusztarétek mára egy-két legelőre, mezsgyékre szorultak vissza. Jellegzetes fajaik: szennyes ínfű Ajuga laxmannii, Tavaszi hérics Adonis vernalis, buglyos zanót Chamaecytisus austriacus, karcsú orbáncfű Hypericum elegans, selymes boglárka Ranunculus illyricus. A gyapjas gyűszűvirág Digitalis lanata termőhelye /mely az Alföldön egyedüli/ itt, Bácsalmáson található, és védettség alatt áll. A tipikus löszpusztarét zárt gyep. Jellemző és állandó fajai mediterrán kapcsolatokra utalnak. Tömegesen jelenik meg benne a pusztai csenkesz Festuca rupicola, a vékony csenkesz Festuca valesiaca, a kunkorgó árvalányhaj Stipa capillata. Virágzáskor feltűnő a magyar kutyatej Euphorbia pannonica, a ligeti zsálya Salvia nemorosa, a mezei zsálya Salvia pratensis. A löszfalnövényzet jelenléte jellegzetes, de viszonylag szegény az állományuk. A csatornák, erek növényzete (jellegzetes a keskenylevelű békakorsó Berula ercta) és az azokhoz kapcsolódó mocsárrétek jó állapotúak. A vizes élőhelyeken a nád (Phragmites), a gyékény (Typha) a szittyó (Juncus) a tipikus. 1.7. Állatvilág: A növényzettel együtt az állatvilág is kicserélődött. Az egykor itt fészkelő madarak többségét már csak az őszi tavaszi vonulásukkor láthatjuk. A vizes élőhelyek adnak még fészkelési lehetőséget a madárvilág számára, melynek leggyakoribb képviselői a kis vöcsök, búbos vöcsök, tőkés réce, barna réti héja, vízityúk, szárcsa, bíbic, sárszalonka, kakukk, nádirigó.
A Kígyós csatornában a valamikori gazdag élővilág melynek jellemző állatai a törpeharcsa, nyurgaponty, kárász, keszeg, réti csík, pettyes és tarajos gőte, vízi sikló, mocsári teknős, tavi kagyló, kecskerák - ismét kezdi birtokba venni a vizében megtisztult patakrendszert. 1.8. A bácsalmási táj jellemzői: A bácskai löszös sík kiváló termőhelyi adottságokkal rendelkezik. Ebből következően felszínének nagy részét beszántották, a térség mezőgazdasági művelés alatt áll. A mezőgazdasági termelés szerepe nagy a falu életében. A szántóművelésű táblák látványa uralja a tájat, amelyből csak néha emelkedik ki egy-egy erdőfolt, vagy az utak mentén húzódó nyár és akácsávok, fás szakaszok. Alapvetően szántó művelés folyik, főként nagyparcellás rendszerben. Az olajos magvúak (napraforgó, repce) és a búza, árpa, kukorica termesztése a legjellemzőbb. Szőlőtermesztés nincs. A bácskai falvak jellegzetessége a kertművelés, de Bácsalmáson a településtől délnyugatra a kertes mezőgazdasági területen a felhagyott kert területek a jellemzőek. Összefüggő tanyás térség a bácsszőlősi határ menti sávban és a Mátételki-Kígyós-főcsatorna mellett (Óalmási tanyák) alakult ki, máshol csak néhány major, tanya helyezkedik el elszórtan. Rét, legelő művelési ágú terület főként a vízfolyások, állóvizek környezetében találhatók, a szántóművelésű térséghez képest kis arányban. Bácsalmás közigazgatási területének jelentéktelen részét borítja erdő. A művelt parcellák látványát néhol mezővédő erdősávok és az utak mentén található facsoportok, erdősávok törik meg, összefüggő erdős térség kevés van. A meglévő erdők elsődlegesen gazdasági célúak. Fafaj-összetétel szempontjából kiemelkedő jelentőségű az akác. Az eredeti vegetációt idéző növénytakaró csak apró foltokban található meg. A vízfolyások mentén vagy a buckamélyedésekben megmaradt állóvizek körül, ligetek, gazdag állatvilággal rendelkező lápos területek különféle vízi növényekkel, terjedelmes nádasok oldják a kiterjedt szántóföldek egyhangúságát és szebbnél-szebb tájképeket varázsolnak szemünk elé. Ilyen látványos, vizes élőhelyek Bácsalmás településtől délre találhatók: a Mosztonga tó időszakos vízborítású sekély vízfelületei, melyet terjedelmes nádas övez és erdősáv határol. A Sóstó szikes tó, mely kiszáradt, de a kilencvenes években fürdőzésre alkalmassá mélyítettek; és a mellette található tölgyes ad otthont a gyapjas gyűszűvirág állományának - az esztétikus táj szabadon látogatható természetvédelmi terület. A Horgásztó a Kígyós patakból kialakított nagyméretű vízfelület, - az ökológiai hálózat részét képzi - változatos, harmonikus, rendezett, horgászok által gyakran felkeresett környezettel. 2. Védett, védendő táji-, természeti értékek, területek Bácsalmás közigazgatási területén található védettségi típusok az ökológiai folyosó, magterület és természetvédelmi terület. Az európai ökológiai hálózat részét képezi a Kígyós- főcsatorna, a Mátételki-Kígyós csatorna és annak partjától számított 200-200 m-es övezet, mely olyan természetes, természetközeli élőhelysáv, mely alkalmas az ökológiai hálózathoz tartozó egyéb élőhelyek közötti biológiai kapcsolatok biztosítására. E területsáv építési tilalom alá esik. A fokozottan védett magterületbe sorolt a Mosztonga tavak, a Sóstó és ezek környezetében található vizes élőhelyek összessége. A Sóstó melletti telepített tölgyerdő 4 ha-os térsége a Bácsalmási Gyapjas Gyűszűvirág Termőhelye Természetvédelmi Terület. Találhatók még olyan védett természeti területek - vizes élőhelyek -, melyek a törvény erejénél fogva élveznek kiemelt oltalmat: az ex lege lápok és természeti területek. Ezek természetközeli állapotban megmaradt mocsár, nádas, lefolyástalan vizes területek. Itt a használati mód és a művelési ág megváltoztatása a környezetvédelmi felügyelőség hozzájárulását igényli.
Egyedi tájértékek közé tartozik a látványilag feltűnő, megőrzésre érdemes táji érték: a Katonai őrhely: XIX-XX. sz. eleji földbe vájt álcázott leshely. Helyi jelentőségű védett természeti területek Bácsalmás belterületén helyezkednek el: a 3,9 ha-os Kossuth-park, a templompark és védett fák és fasorok. JAVASLATOK Bácsalmás intenzív mezőgazdasági művelésű körzet része, ahol továbbra is árutermelő nagygazdaságok fennmaradásával lehet számolni. A kitűnő minőségű nagytáblás művelésű szántóterületek intenzív felhasználása a község gazdasági életének fenntartásához, fejlesztéséhez nélkülözhetetlen. A szántóművelés szerkezetéből következően a terület kopár, kevés a fa, erdő és a külterületi utak mellett hiányosak az összefüggő fasorok. Javasolt a mezővédő erdősávok - amelyek a szélerózió elleni védelemben is nagy szerepet játszanak - telepítésének folytatása, a meglévő erdősávok rendszerébe való beillesztéssel. A védőfásítást egy komplett rendszerként kell elképzelni, amely a már meglévő kisebb-nagyobb erdőfoltokat is magába foglalja, összeköti, ezzel is biológiai folyosót biztosítva a környék magasabbrendű élőlényeinek. Összekötő szerepre alkalmasak a vonalas létesítmények utak, dűlőutak, táblák szélén - amelyek mentén a fásítás is megtörténhet. Leginkább az uralkodó északnyugati szélirányra merőleges szakaszokon érdemes kialakítani ezeket a mezőgazdasági területeken. A szakaszos vagy különálló fatelepítéseket pótolni kell egységes fasorrá, ahol ez hiányzik, összefüggő fasor telepítendő. A cél, hogy a külterületi utak mentén is legalább egyoldali fásítás történjen meg. A mezővédő erdősávok a tájkaraktert erősítő és az adott természeti viszonyoknak leginkább megfelelő őshonos fajokból készüljenek. A fák közé célszerű cserjéket főként gyümölcstermő vad fajokat telepíteni (pl: húsos som, csipkebogyó, kökény, galagonya, vadkörte stb). Fásítások, mezővédő erdősávok telepítésére ajánlott természetesen előforduló növény fajok listája Fák: Acer campestre - mezei juhar Acer tataricum tatárjuhar Alnus glutinosa mézgás éger Betula pendula közönséges nyír Betula pubescens szőrös nyír Carpinus betulus gyertyán Cerasus avium madárcseresznye Juglans regia dió Fraxinus angustifolia ssp.pannonoca magyar kőris Fraxinus excelsior magas kőris Malus sylvestris vadalma Populus canescens szürke nyár Populus tremuls rezgő nyár Pyrus pyraster vadkörte Padus avium zselnicemeggy Quercus pubescens molyhos tölgy Quercus robur kocsányos tölgy Salix alba fehér fűz Salix caprea - kecskefűz Sorbus domestica házi berkenye Ulmus laevis vénicszil Ulmus minor mezei szil Tilia cordata kislevelű hárs Populus alba fehér nyár Populus nigra fekete nyár Robinia pseudoacacia fehér akác Juniperus communis közönséges boróka
Cserjék: Berberis vulgaris sóskaborbolya Cerasus fruticosa csepleszmeggy Cornus mas húsos som Cornus sanguinea veresgyűrű som Corylus avellana mogyoró Crataegus laevigata cseregalagonya Crataegus monogyna egybibés galagonya Euonymus europeus csíkos kecskerágó Prunus spinosa kökény Rosa canina vadrózsa Salix cinerea rekettyefűz Salix rosmarinifolia serevényfűz Salix viminalis kosárkötő fűz Sambucus nigra fekete bodza Staphylea pinnata hólyagfa Viburnum lantana ostorménfa Ligustrum vulgare közönséges fagyal Máté Zita okl. táj- és kertépítészmérnök 6000 Kecskemét, Kvarc u. 4.b