Gudmonné Jenei Magdolna Kevésből sokat A követelménymodul megnevezése: Szabadföldi dísznövénytermesztés A követelménymodul száma: 2223-06 A tartalomelem azonosító száma és célcsoportja: SzT-004-30
ÉVELŐ DÍSZNÖVÉNYEK SZAPORÍTÁSA ESETFELVETÉS MUNKAHELYZET Az ember által túlszabályozott, a technika által uralt világ mégsem nélkülözheti a természet szabadságának élményét, folyamatosan nő a körülöttünk lévő természeti környezet jelentősége. A növények a Föld leglátványosabb élőlényei közé tartoznak, a kert lényegét ők adják. A kertbe telepíthető sokféle növénytípus közül talán legszínesebb az évelők csoportja. Valódi sikerélményre számíthat az aki a kertjének ezen kincseit maga szaporítja. Kevésből sokat?? Egy piciny magból vagy egy hajtáscsúcsból lehet új növényt nevelni? És belőlük egy ilyen szép virágágyat kialakítani? Aki sikeresen akarja termeszteni az évelőket meg kell ismernie a szaporításuk sokféleségét is! 1. ábra. Évelő virágágyás 1 1 http://kerteszet.network.hu/blog/kerteszet-klubcikkei/filter/tag/%c3%89vel%c5%91+s%c3%b3vir%c3%a1g 1
SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM AZ ÉVELŐ DÍSZNÖVÉNYEK SZAPORÍTÁSA: Az évelő dísznövények szaporítását és nevelését élettani sajátosságaik, valamint gazdaságossági kérdések befolyásolják. A szaporítás módja lehet: ivaros és ivartalan. IVAROS SZAPORÍTÁS: Ivaros úton (ide soroljuk a spóravetést is) azokat az évelő dísznövényeket szaporítjuk, amelyek- amennyiben fajról van szó- magvetésről egyöntetű fajpopulációt adnak. Spóravetéssel az évelő páfrányfajokat szaporítjuk. A megbarnult spóratartókkal a leveleket levágjuk és árnyékos, meleg helyen utóérleljük, majd a spórákat zacskóba összegyűjtjük és vetésig elraktározzuk. 2
2. ábra. Páfrány spóratartók 2 A vetést tavasz elején szaporító ládákba végezzük. A vetés közege a tőzeg, amelynek a phja kb. 5,6-5,8. A tőzeg betöltése után a ládákat szívassuk fel vízzel, és a felszínére lehetőleg ritkán vessünk rá spórákat. A bevetett ládákat helyezzük el fólia alagút alá. 20-24 0 C hőmérsékletet és 100%-os relatív páratartalmat tartsunk, hogy a nedves környezetben a spórák hamar csírázzanak és előtelepet fejlesszenek. Az előtelepek megjelenése után is ügyeljünk a nedvességre és a páratartalomra. A kis növényeket addig neveljük a fólia alagút alatt (természetesen már a levegőzésre is ügyelve), amíg a ládában össze nem sűrűsödnek, akkor áttűzdeljük. Az első tűzdelést még ládába végezzük, lombföld-vagy fakorhadékföld-keverékbe. Az áttűzdelt növényeket mérsékelt házban neveljük tovább. Az állományt hidegházban teleltetjük. Tavasszal a kis növényeket cserepezzük be, és szabadban, magas árnyékoló alatt neveljük tovább. Augusztusban értékesíthetők, illetve kiültethetők állandó helyükre. 2 www.tankonyvtar.hu/.../2008/10/kepek_f4017.jpg 3
Magvetést akkor végzünk, ha a magvak biztosan olyan helyről származnak, ahol nincsenek kitéve spontán keresztezés veszélyének. Az évelő növények magtermesztése kereskedelmi célból az egynyári dísznövényekhez hasonlóan magtermesztő üzemekben történik. A magról szaporított évelő növényeket mindig ilyen magvakkal szaporítsuk. A magvetés módját és idejét a növények igényeihez szabjuk. Az évelő növények magvetéséhez is a hagyományos termesztőberendezéseket is jól fel tudjuk használni. Ilyen például a melegágy. Az ilyen ágyban párás, hűvös mikroklímát könnyen ki tudunk alakítani, de még a teleltetést is megoldhatjuk. A növényházakat és a fóliaházakat is jól fel lehet használni erre a célra. A szabadföldi magvetéseket még a nagy magvú, kevésbé igényes fajoknál sem alkalmazzuk, mert az időjárás viszontagságai (nyári zápor, jégverés, hideg, szárító szél) tönkretehetik munkánkat. Apró magvak esetén mindig szaporítóládába végezzük a vetést. A nagy magvak esetén árnyékolt fóliaházakban, emelt ágyakban végezzük el a vetést, mert itt a kezelési munkák sokkal könnyebben megoldhatók, mint a hidegágyakban. A hidegágyakba elsősorban alhavasi, havasi vagy egyéb hosszú, hideg periódust igénylő növények magvait vessük. Magvetésekhez a tápanyagokban gazdag bükklombföld lenne a legelőnyösebb, de egyre nehezebb hozzájutni. Jól felhasználható a közepesen savanyú tőzeg, a fakorhadékföld és a marhatrágyaföld keveréke. A tápanyagbeállításhoz műtrágyaoldatot (N: P: K) is használhatunk. A műrágyát lehetőleg mindig vízben oldva keverjük be a földkeverékbe. Lényeges, hogy a földkeverék eredendően kórokozóktól mentes vagy fertőtlenített legyen. A különböző évelő dísznövények magjai morfológiai felépítésük, illetve belső élettani tulajdonságaik alapján évekig megtartják vagy hamar elvesztik csíraképességüket, esetleg szakaszosan kelnek ki több éven keresztül. Ezzel függ össze a keményhéjúság, keménymagvúság jelensége, valamin a magvak változó mélynyugalmi állapota. Az első két jelenség a csírázással kapcsolatos fokozott lebontási folyamatokat akadályozza meg. Az utóbbi a csíra nyugalmát váltja ki, még akkor is, ha a csírázás minden egyéb feltétele megvan. A magvetés ideje: Tavasz: - a kikelő növénykéket nyár elején ültethetjük edénybe, és őszig felnevelhetők. A hagymás növények magvait legalább két-három évig kell ládában, illetve ágyba kiültetve nevelni, amíg szabadföldbe kiültethetők lesznek. Az érés után vetett, és csak tavasszal kelő növények magvainak hosszú a mélynyugalmi állapota. 4
Ősz és tél eleje: A magvetést a kemény fagyoktól védve, hidegágyban vagy fólia alatt teleltetjük. A kelés tavasszal kezdődik. - Az alhavasi és havasi évelők magvetése speciális kezelést igényel. Eredeti termőhelyükön a mag érése nyár végén, ősszel következik be. A lehullott magvakra igen korán ráesik a vastag hótakaró, amely egész télen nedvesen tartja és a nagy hidegektől megvédi őket. A hó elolvadása után azonnal csíráznak, ezért ezeknek a növényeknek a magvait az ősz folyamán ládákba vetjük, majd hidegágyba helyezzük. A hó leesése után a ládákra vastag hóréteget lapátolunk. A hóréteg a talaj hőfokát a 0 0 C körüli értéken tartja, és tavaszra átsegíti a magvakat a mélynyugalmi állapotukon. Kitavaszodáskor a havat eltávolítjuk, és a magvak a hidegágyban kikelnek. - A vízinövények magvait vetésig hideg vízben, hűtőszekrényben tároljuk. Vetésükhöz jól fel lehet használni a szükséges víznivó tartására alkalmas speciális edényeket. Az Alisma, Butomus, Sagittaria magvetése 0.5-1 cm mély vízborítást kíván. A Nymphea és a Nuphar magvetését nem tesszük víz alá. A vízszint 2-3 cm-re a talajfelszín alatt legyen. Kelés után a levelek növekedésének megfelelően az egész n9vény egyre mélyebb vízbe kerül. A trópusi Nympaeák magját meleg vízzel kell kezelni. Az évelő dísznövények magvetése után a kikelt növénykéket esetleg tűzdelni szükséges. A tűzdeléshez szükséges termesztőedények, anyagok és eszközök típusai, azok főbb jellemzői: - Hagyományos, fából készült szaporítóláda 3. ábra. Hagyományos, fából készült szaporítóláda 5
Ma már egyre kevésbé alkalmazzák. Anyaga miatt nehezen tisztántartható. Méretei: 60x30x6 cm. - Műanyag szaporítóláda 4. ábra. Műanyag szaporítóláda Kemény műanyagból készül. Tartós, könnyen kezelhető, jól fertőtleníthető. Nem deformálódik. Újra felhasználható. Méretei: 60x30x8 cm. - A ládatöltés szabályai alapján termesztőközeggel megtöltött és beöntözött szaporítóláda 5. ábra. Megtöltött szaporítóláda 6
Közege lehet komposztföld és tőzeg 2:1 arányú keveréke. Fontos, hogy a termesztőközeg megfelelően tömörített, de rugalmas legyen, benne a gyökerek gyorsan fejlődésnek induljanak. - Fészkes szaporítótálca 6. ábra. Fészkes szaporítótálca Anyaga könnyű műanyag. Egységes méretű edények, melyekbe méretük alapján különböző számú fészket sajtoltak. A fészkek fordított kúp alakúak. Ezekből a növények ép gyökérzettel ( kis földlabdával) szedhetők ki a kiültetés során, így fejlődésükben nem torpannak meg. A benne nevelt növények gondozása nagyobb körültekintést igényel mint a szaporítóládában lévőké, ugyanis könnyebben kiszáradhatnak. Tűzdeléshez a 3-6 cm lyukméretű tálcák a megfelelőek. - Palántacserepek 7. ábra. Palántacserepek 7
Ma már műanyagból készülnek. Vastagságuk, s ennek megfelelően többszöri felhasználásuk lehetősége változó. Magasságuk és átmérőjük kehet azonos vagy másfélszeres. A szögletes cserepek helytakarékosságuk miatt gazdaságosabban alkalmazhatók. - Sorjelző rács 8. ábra. Sorjelző rács Készülhet fából vagy fémből. A szaporítóládába tűzdelendő növénysorok kijelölésére szolgál. - Tűzdelősablon 9. ábra. Tűzdelősablon A szaporítóládában a magoncok helyét, a sor és tőtávolságot pontosan kijelöli, kiszúrja. Készülhet fa és fém kombinációjából. - Tűzdelőfák 8
10. ábra. Tűzdelőfák Különböző vastagságú, fából készült eszközök. A magoncok kiszedéséhez, a lyuk elkészítéséhez és a rögzítéshez használjuk. - Öntözőkanna 11. ábra.öntöző kanna Készülhet műanyagból vagy fémből. A tűzdelésnél rózsával felszerelve használjuk. Leggyakrabban 5 vagy 10 literes kannát használunk. Fontos, hogy a víz szobahőmérsékletű legyen, így a gyökereket nem éri sokk-hatás, s gyorsan fejlődésnek indulnak. - Jeltáblák 9
12. ábra. Jeltáblák Műanyagból készülnek, különböző formában és színben. Puha grafitceruzával vagy alkoholos filctollal írunk rá. Az évelő dísznövények magvetésének korszerű technológiáját is alkalmazzák ma a termesztésben, az ún. "palántagyárakban". Jellemző erre a technológiára a nagyfokú gépesítettség, a magvakat vetőgéppel szemenként vetik fészkes szaporítótálcába. A magokat mesterséges körülmények között ( optimális hőmérséklet, 100%-os páratartalom, mesterséges fény) csíráztatják. A félkész palántákat "gyűszűpalántaként" értékesítik a termesztők számára. IVARTALAN SZAPORÍTÁS: Az évelő dísznövényeknél akkor végezzük, ha gazdaságosabb, mint a magvetéssel történő szaporítás, vagy csak ritkán hoznak csíraképes magot. 1. Gyökereztetés: Dugványozás: A legelterjedtebb dísznövény- szaporítási mód. Végzési idejétől, illetve a dugványozásra felhasznált növényi résztől függően sok fajtája ismert. Dugványozással szaporítható pl. Aster fajok, Dendranthema x grandiflorum, Cerastium tomentosum, Dianthus plumarius, Papaver orientale, Sedum fajok, Dahlia hortensis stb. Hajtásdugványozás: Bármikor lehetséges, amikor a növényen dugványozásra alkalmas hajtás van, de két fő időpontját tarjuk nyílván: 10
- Tavaszi hajtásdugványozás: a legtöbb évelő szaporításra alkalmas, de leginkább a nyár végén, ősz elején virágzókat szaporítjuk így. Ezeknél a dugványozás ideje: április vége-június eleje. A dugványt nem kurtítjuk vissza. A dugványozást perlitbe vagy perlit-tőzeg, illetve perlit-homok keverékbe végezzük. A gyökeresedés előtt használjunk serkentő anyagokat. A szaporítóágyat fóliaházban rendezzük be. Ebben a legkönnyebb a magas páratartalom és magas hőmérséklet tartása. A dugványozás után az ágyat vékony fóliával takarjuk be. Gyökeresedés után a fóliaházat levegőztessük. A gyökeres dugványokat tápoldattal kezelve 1-2 hétig még a fóliaházban hagyhatjuk. Utána legmegfelelőbb a konténeres továbbnevelésük. Egyes különleges fajtákat vagy új fajták tömeges elszaporítását úgy végezhetjük, hogy az ősz folyamán az alkalmas töveket becserepezzük. Tél végén meghajtatjuk, és hajtásaikat eldugványozzuk növényházba. - Nyár végi hajtásdugványozzással: szaporítjuk mindazokat az évelő dísznövényeket, amelyek nyár végére dugványozásra alkalmas zöld hajtásokat, illetve félfás hajtásokat nevelnek. Ezeket a hajtásokat felhasználhatjuk dugványozásra. (A legtöbb sziklakerti évelő ebbe a csoportba tartozik.) Az ebben az időpontban dugványozott hajtások gyökeresedési ideje hosszabb. A dugványozás után itt is alkalmazzunk serkentőszereket. A dugványozást ládába vagy növényasztalra végezzük. A ládába vagy a növényasztalra 5-6 cm vastag földréteget helyezhetünk, aminek a tetejére terítjük és keményre lelapogatjuk a perlit-homok vagy perlit-tőzeg keveréket. A dugványok gyökeresedéséig itt is alkalmazhatjuk a fóliás takarást. A gyökeres dugványok átteleltetése alacsony hőmérsékleten lehetséges. Tavasszal neveljük tovább őket. Gyökérdugványozás: Egyes fajok szaporításakor jól lehet alkalmazni a gyökérdugványozást. Ezeknek az évelő fajoknak a gyökerén rejtett rügyekből hajtások fejlődnek (pl. Anemone sylvestris, Dicentra spectabilis, Papaver orientale). A dugványozás ideje tavasz vagy a nyár vége, legtöbbször az átültetésekkel egy időben. A dugványok hossza a vastagságuktól függően 3-8 cm. A dugványozást legjobb hidegágyba végezni. Dugványozáshoz a szaporítóközeget az őszi zölddugványozáshoz hasonlóan készítjük el. A dugványokat fektetve vagy állítva helyezzük el. Télen fagymentesen teleltetjük. Kihajtás után tovább neveljük. 13. ábra. Dugványozás 11
Levél-és rügydugványozás: Egyes Sedum, illetve Saxifraga fajoknál (Sedum maximum atropurpureum, Saxifraga paniculata) alkalmazhatjuk a levél-, illetve rügydugványozást is. A levelet is lehetőleg egy kis talppal, és a rógyet is a szemzésnél metszett pajzshoz hasonló talppal vágjuk le, és ládába dugványozzuk el. A ládákat a növényházba helyezzük. Hagymapikkelylevelek dugványozását azoknál a hagymaféléknél alkalmazzuk, amelyek húsos pikkelyleveleinek tönk felőli része sarjhagymák nevelésére képes pl. egyes liliomfajok. Ezt a tulajdonságukat is ki lehet használni tömeges szaporításuk céljából. Nedves perlitre tesszük a letört, domború felükre fektetett, fertőtlenített (1-2 ezrelékes Orthocid- oldatban) pikkelyleveleket. A fólialappal letakart dugványokból 25 0 C hőmérsékleten 6-8 hét alatt a leveleken kifejlődnek a hagymácskák. A hagymák kifejlődése után a dugványokat földbe ültetjük, amelyek 4 0 C hőmérsékleten meggyökeresednek, és tavasz felé a levélzet is kifejlődik. A dugványokat legalább egy évig hidegágyban neveljük tovább. 3-4 év alatt fejlődnek belőlük virágzóképes hagymák. 14. ábra. Hagymapikkelylevelek dugványozása 2. Természetes szaporítóképletek leválasztása Tőosztás A tőosztást az anyanövények nevelése, kiválasztása előzte meg. Évelőtelepen nagyobb mennyiségű növény szaporításához anyanövényeket tartunk fenn, ahol szelektált, jelölt tövek vannak. A tőosztás előtti napokban alaposan beöntözzük, hogy minél teljesebb gyökérzettel emelhessük ki a töveket. A tőosztás ideje ne essen a virágzási időre, így a nyáron és ősszel virágzókat tavasszal, a tavasszal virágzókat pedig ősszel szaporítjuk. Télen, fagymentes időben, a nyugalmi időszak alatt is lehet tőosztást végezni. 12
Tavasszal osztjuk az Achillea filipendulina és Achillea millefolium, Anemone japonica, Aster ericoides, Aster novae-angliae, Aster novi-belgii, Caltha palustris, Delphinium cultorum, Hosta plantaginae, Lychnis chalcedonica, Nuphar luteum, Nymphaea alba, Solidago hybrida, Vinca minor, Vinca major töveit. A lombjukat korán elvesztő, visszahúzódó évelők, pl. Dicentra spectabilis, Iris fajok tőosztásának ideje közvetlenül a virágzás után van. Ősszel osztjuk az Arabis caucasica, Aubrieta cultorum, Bergenia crassifolia, Campanula persicifolia, Campanula carpatica, Cerastium tomentosum,, Dianthus plumarius, Iberis sempervirens, Phlox subulata, Primula vulgaris, Viola odorata töveit. Tavasszal és ősszel is oszthatók az Erigeron speciosus, Festuca glauca, Hemerocallis flava, Hemerocallis fulva, Sagina subulata, Scabiosa caucasica, Sedumok tövei. Nyugalmi időben (késő ősszel, kora tavasszal) osztjuk szét a föld alatti szárakat, rizómát fejlesztő évelő növények gyökértelen szárdarabjait, ha azokon járulékos rügy van, pl. Canna generalis, Convallaria majalis, Iris fajok. 15. ábra. Iris tőosztása A szaporításra kerülő növényeket kiemelés előtt megtisztítjuk, a felesleges hajtásokat levágjuk, majd ásóval két oldalról alányúlva kiemeljük, lehetőleg teljes gyökérzettel. A különböző színű, fajtájú növényeket a térkép vagy jeltáblázás szerint szedjük fel. Egyszerre egy fajtával dolgozzunk, és azonnal jelöljük, nehogy összekeveredjenek a fajták. A kiemelt tőről kézzel, ültető kanállal a földet lemorzsoljuk, óvatosan lerázzuk. A teljesítmény a növényektől függően nagymértékben változik. A terjedő tövű, dús gyökérzetű növényekből 40-50, míg a húsos gyökerűekből 10-15 db-ot tud elkészíteni egy fő egy óra alatt. Vannak mélyen gyökeresedő, gyökérről sarjadó évelők, mint az Echinpos ritro, Paeonia officinalis, Paeonia lactiflora, Papaver orientale, melyek helyén évekig ismét sarjad növény. Erre számítsunk telepítéskor, vagy növényváltáskor. 13
A gyérebb gyökérzetű, kissé bokrosodó évelő tövekből kevesebb növényt tudunk osztani. Ilyenek az Armeria maritima, Aster amellus, Delphinium cultorum, Lychnis chalcedonica, Primula vulgaris, Primula elatior, Scabiosa caucasica, Veronica incana. Dús gyökérzetű, terjedő tövű évelőket kézzel is szétoszthatunk. Ilyenek az Achilleák, Aster dumosus, Chrysanthemum maxiumum és leucanthemum, Cerastium tomentosum, Erigeron speciosus, Festuca glauca, Sedumok, Solidago hybrida. Szétosztásnál minden részben maradjon legalább 3-4 hajtás és kevés gyökérzet. A Festucát ujjnyi vastag csomókra osztjuk. 16. ábra. Festuca tőosztása A húsos gyökerű és gyöktörzsű növényeket késsel kell szétvágni, és a sebfelületet szénporral kezelni a fertőzések elkerülésére. Ilyen az Arundo donax, Caltha palustris, Bergenia crassifolia, Irisek, Nuphar luteum, Nymphaea alba, Paeonia officinalis, Paeonia lactiflora. Indanövényt hajt az Ajuga reptans, Viola odorata. Hajtása legyökeresedő, s ott újabb növényt fejleszt a Lamium galeobdolon, Vinca minor, Vinca major. Sarj levélrózsákat hajt a Sempervivum tectorum. A Sedumok letört hajtása is meggyökeresedik. Ezeket szintén felhasználhatjuk szaporításra. 14
Koloncos gyökere van a Dahlia hybridának és a Hemerocallisoknak. Az osztott tő minden darabján legyen rügy és koloncos gyökér is, különben a növény elpusztul. 17. ábra. Dahia tőosztása Föld alatti kúszó gyöktörzse van a Convallaria majalinak és a Canna generalis növényeknek, melyen rügyeket képez. Egy-kétrügyes darabokra osszuk, melyen gyökér is legyen. Törékeny gyökere van a Dicentra spectabilisnak, Hemerocallisoknak, Hosta fajoknak, Paeoniáknak, Papaver orientalénak, ezért óvatosabban kezeljük ezeket a növényeket. Egyes fajokat szaporíthatunk sarjakról (pl. Sempervivum fajok elguruló gömb alakú sarjait gyökér nélkül is állandó helyükre ültethetjük, Nymphaea alba). A gyökeresedő indát fejlesztő növényeket az indák leválasztásával szaporíthatjuk. A leválasztott részeket nevelőágyban tovább neveljük (pl. Ajuga reptans, Vinca fajok). Fiókhagymával szaporítjuk azokat a hagymás növényeket, amelyek nevelnek fiókhagymákat (Tulipa hibrida, Narcisuss fajok, Lilium fajok). Egyes növényfajok levelük hónaljában apró sarjhagymákat (bulbilli) nevelnek (pl. Lilium croceum var. Bulbiferum, Fritillaria imperialis). Ezeket kifejlődésük után leszedjük, ládába ültetjük és egy évig hidegágyban neveljük. A sarjhagymák érési ideje nyár eleje, közepe. 15
18. ábra. Sempervivum szaporítása sarjakról 19. ábra. Szaporítás indáról 16
Bujtás 20. ábra. Szaporítás hagymákról A bujtást ritkán használjuk. Nehezen gyökeresedő hajtásos vagy indás növényeket szaporítunk így. A hajtást vagy az indát a tő mellett kis árokba lehúzzuk és földdel betakarjuk úgy, hogy a hajtásvég kiálljon. Gyökeresedés után leválasztjuk a növényről. Növényi részek összenövesztése Az oltás a gyökeresedést serkentő szerek elterjedése óta visszaszorult szaporítási mód. AZ ÉVELŐ DÍSZNÖVÉNYEK SZAPORÍTÁS UTÁNI NEVELÉSE A szabadföldi nevelés: Az évelőágyi növények nevelésére jól előkészített, megfelelően elmunkált, gyommentes, tápanyagban gazdag talaj szükséges. A növényeket 120-150 cm széles ágyakba ültetjük. A kialakított ágyakba a növények térigényét figyelembe véve a szaporítás idejétől és módjától függően ültetjük ki a növényeket. A töveket jórészt nagyméretű, esetleg földlabdás növényként értékesítették. Különleges nevelést igényelnek a hagyományos nevelési módon belül is az árnyéki és sziklakerti növények. - Az árnyéki évelőket magasárnyékoló berendezés alatt nevelik. Árnyékoló berendezés segítségével fényvédelmet és magas páratartalmat tudunk teremteni. A növényeket humuszban gazdag földben neveljük. Télre letakarjuk őket. 17
- A sziklakerti évelőket drénágyakon neveljük. Egyes karógyökerű sziklakerti növényeket csak cserépben előnevelve lehet termeszteni. - A vízinövényeket 150 cm széles, betonból épült vagy fóliatakarású medencében neveljük. A vízmagasságot a növénynek megfelelő módon szabályozzuk. Konténeres nevelés: A konténeres nevelési eljárásnál konténerbe (műanyag cserépbe) ültetjük a szaporítóanyagot, és abban neveljük a kiültetésig. A növekedést szabályozzuk, kompakt növekedésre törekedjünk. TANULÁSIRÁNYÍTÓ 1. feladat 21. ábra. Konténer telep Végezze el a Primula vulgaris tűzdelését szaporítóládába! Válassza ki a tűzdeléshez szükséges eszközöket! Töltse meg a szaporítóládát termesztőközeggel és jelölje ki a sorokat! Végezze el a növények tűzdelését, majd öntözze és jeltáblázza őket! 2. feladat Vegyen részt az oktatója által tartott ivartalan szaporítási módokat bemutató foglalkozáson és figyelje meg a szaporítási módok különbözőségeit majd írja le megfigyeléseit! 3. feladat Internet felhasználásával keressen évelő dísznövények szaporítóanyagait forgalmazó honlapokat! Tájékozódjon a vásárlási feltételekről, a megrendelés menetéről, a szállítási díjakról! Állítson össze egy megrendelőt! 18
ÖNELLENŐRZŐ FELADATOK 1. feladat Írja le röviden a spóravetés folyamatát! 2. feladat Soroljon fel 5 darab tőosztással szaporítható évelő dísznövényt! 3. feladat Egészítse ki a mondatokat! Tavaszi hajtásdugványozás: a legtöbb évelő szaporításra alkalmas, de leginkább virágzókat szaporítjuk így. Ezeknél a dugványozás ideje:. A dugványt nem kurtítjuk vissza. A dugványozást perlitbe vagy perlit-tőzeg, illetve perlit-homok keverékbe végezzük. A gyökeresedés előtt használjunk. A szaporítóágyat fóliaházban rendezzük be. Ebben a legkönnyebb a és magas hőmérséklet tartása. A dugványozás után az ágyat vékony fóliával takarjuk be. 4. feladat Írja le az évelő dísznövények szaporítás utáni nevelési munkáit! 19
5. feladat Sorolja fel az évelők ivartalan szaporítási módjait! 6. feladat Írja le hogyan történik a hagymapikkelylevelek dugványozása! 7. feladat Soroljon fel 5 darab dugványozással szaporítható évelő dísznövényt! 20
8. feladat Sorolja fel a dugványozás módjait! Válasszon egyet közülük és jellemezze! 9. feladat Írjon két-két növény példát a természetes szaporító képletekről történő szaporításra! 10. feladat Hogyan történhet az évelők magvetése a "palántagyárakban"? 21
MEGOLDÁSOK 1. feladat A vetést tavasz elején szaporító ládákba végezzük. A vetés közege a tőzeg, amelynek a phja kb. 5,6-5,8. A tőzeg betöltése után a ládákat szívassuk fel vízzel, és a felszínére lehetőleg ritkán vessünk rá spórákat. A bevetett ládákat helyezzük el fólia alagút alá. 20-240C hőmérsékletet és 100%-os relatív páratartalmat tartsunk, hogy a nedves környezetben a spórák hamar csírázzanak és előtelepet fejlesszenek. Az előtelepek megjelenése után is ügyeljünk a nedvességre és a páratartalomra. A kis növényeket addig neveljük a fólia alagút alatt (természetesen már a levegőzésre is ügyelve), amíg a ládában össze nem sűrűsödnek, akkor áttűzdeljük. Az első tűzdelést még ládába végezzük, lombföld-vagy fakorhadékföldkeverékbe. 2. feladat Pl. Achillea filipendulina, Hosta plantaginae, Nymphaea alba, Iris fajok, Aubrieta cultorum 3. feladat Tavaszi hajtásdugványozás: a legtöbb évelő szaporításra alkalmas, de leginkább a nyár végén, ősz elején virágzókat szaporítjuk így. Ezeknél a dugványozás ideje: április végejúnius eleje. A dugványt nem kurtítjuk vissza. A dugványozást perlitbe vagy perlit-tőzeg, illetve perlit-homok keverékbe végezzük. A gyökeresedés előtt használjunk serkentő anyagokat. A szaporítóágyat fóliaházban rendezzük be. Ebben a legkönnyebb a magas páratartalom és magas hőmérséklet tartása. A dugványozás után az ágyat vékony fóliával takarjuk be. 22
4. feladat A szabadföldi nevelés:az évelőágyi növények nevelésére jól előkészített, megfelelően elmunkált, gyommentes, tápanyagban gazdag talaj szükséges. A növényeket 120-150 cm széles ágyakba ültetjük. A kialakított ágyakba a növények térigényét figyelembe véve a szaporítás idejétől és módjától függően ültetjük ki a növényeket. A töveket jórészt nagyméretű, esetleg földlabdás növényként értékesítették. Különleges nevelést igényelnek a hagyományos nevelési módon belül is az árnyéki és sziklakerti növények. Az árnyéki évelőket magasárnyékoló berendezés alatt nevelik. Árnyékoló berendezés segítségével fényvédelmet és magas páratartalmat tudunk teremteni. A növényeket humuszban gazdag földben neveljük. Télre letakarjuk őket. A sziklakerti évelőket drénágyakon neveljük. Egyes karógyökerű sziklakerti növényeket csak cserépben előnevelve lehet termeszteni. A vízinövényeket 150 cm széles, betonból épült vagy fóliatakarású medencében neveljük. A vízmagasságot a növénynek megfelelő módon szabályozzuk. Konténeres nevelés:a konténeres nevelési eljárásnál konténerbe (műanyag cserépbe) ültetjük a szaporítóanyagot, és abban neveljük a kiültetésig. A növekedést szabályozzuk, kompakt növekedésre törekedjünk. 5. feladat Gyökereztetés: dugványozás ( hajtásdugványozás, gyökérdugványozás, levél-és rügydugványozás, hagymapikkelylevelekkel történő dugványozás). Természetes szaporítóképletek leválasztása: tőosztás, sarj-, indaleválasztása, fiókhagyma, sarjhagyma. Bujtás. Növényi részek összenövesztése: oltás. 6. feladat Nedves perlitre tesszük a letört, domború felükre fektetett, fertőtlenített (1-2 ezrelékes Orthocid- oldatban) pikkelyleveleket. A fólialappal letakart dugványokból 25 0 C hőmérsékleten 6-8 hét alatt a leveleken kifejlődnek a hagymácskák. A hagymák kifejlődése után a dugványokat földbe ültetjük, amelyek 40C hőmérsékleten meggyökeresednek, és tavasz felé a levélzet is kifejlődik. A dugványokat legalább egy évig hidegágyban neveljük tovább. 3-4 év alatt fejlődnek belőlük virágzóképes hagymák. 7. feladat Pl. Aster fajok, Cerastium tomentosum, Dianthus plumarius, Papaver orientale, Sedum fajok. 8. feladat Dugványozási módok: hajtásdugványozás, gyökérdugványozás, levél-és rügydugványozás, hagymapikkelylevelekkel történő dugványozás. 23
Gyökérdugványozás:Egyes fajok szaporításakor jól lehet alkalmazni a gyökérdugványozást. Ezeknek az évelő fajoknak a gyökerén rejtett rügyekből hajtások fejlődnek (pl. Anemone sylvestris, Dicentra spectabilis, Papaver orientale). A dugványozás ideje tavasz vagy a nyár vége, legtöbbször az átültetésekkel egy időben. A dugványok hossza a vastagságuktól függően 3-8 cm. A dugványozást legjobb hidegágyba végezni. Dugványozáshoz a szaporítóközeget az őszi zölddugványozáshoz hasonlóan készítjük el. A dugványokat fektetve vagy állítva helyezzük el. Télen fagymentesen teleltetjük. Kihajtás után tovább neveljük. 9. feladat Tőosztás: Festuca glauca, Hemerocallis flava, sarjakról: Sempervivum fajok, Nymphaea alba, indákról: Ajuga reptans, Vinca fajok fiókhagymákról: Tulipa hibrida, Narcisuss fajok, sarjhagymákról: Lilium fajok, Fritillaria imperialis. 10. feladat Az évelő dísznövények magvetésének korszerű technológiáját is alkalmazzák ma a termesztésben, az ún. "palántagyárakban". Jellemző erre a technológiára a nagyfokú gépesítettség, a magvakat vetőgéppel szemenként vetik fészkes szaporítótálcába. A magokat mesterséges körülmények között ( optimális hőmérséklet, 100%-os páratartalom, mesterséges fény) csíráztatják. A félkész palántákat "gyűszűpalántaként" értékesítik a termesztők számára. 24
IRODALOMJEGYZÉK FELHASZNÁLT IRODALOM: Czáka-Füstös- Hrotkó: A növényszaporítás ábécéje Agricola Kiadó, Budapest 1991 Dr. Nagy Béla- Dr. Komiszár Lajos- Dr. Lászay György: Évelő dísznövények termesztése és felhasználása INTERAGNET Kiadó, Budapest 1995 AJÁNLOTT IRODALOM: Dr. Orlóci László: Dísznövénytermesztés I. Agrárszakoktatási Intézet, Budapest, 1999 Dr. Lászay György: 88 színes oldal az évelőkről Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1981 25
A(z) 2223-06 modul 004-es szakmai tankönyvi tartalomeleme felhasználható az alábbi szakképesítésekhez: A szakképesítés OKJ azonosító száma: A szakképesítés megnevezése 33 622 01 1000 00 00 Dísznövénykertész 33 622 01 0100 31 04 Szabadföldi dísznövénytermesztő A szakmai tankönyvi tartalomelem feldolgozásához ajánlott óraszám: 10 óra
A kiadvány az Új Magyarország Fejlesztési Terv TÁMOP 2.2.1 08/1-2008-0002 A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése keretében készült. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Kiadja a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet 1085 Budapest, Baross u. 52. Telefon: (1) 210-1065, Fax: (1) 210-1063 Felelős kiadó: Nagy László főigazgató