Prof. Dr. Pléh Csaba könyvajánlója DARWIN ÉS AZ EMBERI TERMÉSZET BERECZKEI TAMÁS: AZ ERÉNY TERMÉSZETE. ÖNZETLENSÉG, EGYÜTTMŐKÖDÉS, NAGYLELKŐSÉG (Typotex, Budapest, 2009., 313 old., 3.400 Ft.) A Darwin Év szerencsésen meghozta a magyar kiadók kedvét a darwinizmus talán legprovokatívabb üzeneteinek, az emberi természet, biológia és kultúra kölcsönhatásának elemzésére. Bereczkei Tamás munkája elsısorban a modern evolúciós pszichológiából indul, s annak egyik kulcskérdését, az emberi szocialitás természeti illetve kulturális eredetét tekinti át. Fıképp saját kutatásaira alapoz, amelyek különbözı szociálpszichológiai elméletek és laboratóriumi lélektani eljárások, elsısorban döntéselméleti eljárások segítségével vizsgálják a kulturális egymáshoz illeszkedés finom mechanizmusait. Bereczkei könyvének hangsúlya a terepet tekintve az összehasonlító antropológia az egyik oldalon és a laboratórium a másik oldalon. Bereczkei diadalmas formájában mutatja meg a darwinizmust. Nemigen foglalkozik olyan üres vitákkal, mint hogy szabad-e biológiai deterministának lenni a mai társadalomról gondolkodva, vagy hogy milyen a helyes arány öröklés és környezet vitatott kérdéseinek súlyozásában. Ehelyett konkrét mechanizmusokban mutatja meg a darwini metaelmélet gyızedelmességét. Bereczkei könyve elsısorban azzal foglalkozik, amit ma számos összefüggésben társas agy hipotézisnek szoktunk nevezni. Milyen érveink vannak amellett, hogy az ember nem Robinson, hanem eredendıen, kiindulópontként társas lény. Életében és gondolkodás és érzésvilágának biológiai kialakulásában is a döntı mozzanatot a mások által jelentett társas 1
szelekciós nyomás jelentette. Ez a társas lény mivolt elıtérben áll a mai idegtudományi kutatásokban is, ahol a tükörneuron rendszer, valamint a prefrontális területek és a naiv tudatelmélet, az elmeteória, a híres TOM összefüggését vizsgálják. Elıtérben áll a társas elmefelfogás a kognitív pszichológiából származó különféle döntéselméleti modellekben is, amelyek ma már igen részletesen vizsgálják nemcsak azt, hogy mikor használunk fogat fogért, vagy szemet szemért stratégiát, hanem arra is, hogy hogyan befolyásolják az együttmőködı és a versengı stratégiákat, érzelmi állapotaink, hormonális beállítottságunk Bereczkei könyvében három mozzanatra helyezi a hangsúlyt. Az egyik a rokonszelekció és a valódi altruizmus viszonya. A második a társas hírnév, mint különleges szervezı erı az emberi társadalmakban, a harmadik pedig a vonzalmak és személyiségtípusok viszonya. Az elsı kérdésben, miközben az etológia és a modern szociobiológia kiindulását képezı Hamilton-szabályból indul ki (bizonyos társas állatoknál, például rovaroknál az önzetlenség a támogató és támogatott közötti genetikai átfedés függvénye). Ezt a szerzı érzékenyen kapcsolja össze az emberi társadalmak sajátos dilemmájával, a támogatás rokonfüggésével, és a rokonfelismerı mechanizmusok keletkezésével. Érdekes kísérleteket kapunk a szerzı saját laboratóriumából arra nézve, hogy az arcvonások milyen mértékig képesek fenotipikus támaszt nyújtani a genetikai rokonság felismerésére. (A vonzó arcok közelebb állnak hozzánk genetikailag is!) A rokontámogató rendszerek elemzésétıl jutunk el oda, hogy vajon milyen is a viszony a mai evolúciós társas elméletekben váltakozva elıtérbe kerülı empatikus és machiavelliánus emberkép között. Mindkét felfogás az emberré válás során érvényesülı szociális evolúciós fordulat mellett érvel: az egyik azt mondja, számunkra, emberek számára rendkívül fontos volt a képesség arra, hogy kitaláljuk mások gondolatait, illetve beleéljük magunkat mások helyzetébe. Az empatikus hangsúly a koordinációt, a támogatást, az összhangot, a szeretetet emeli ki. Ezzel szemben a machiavelliánus hagyomány azt emeli ki, hogy mások gondolatainak követése a racionális csalás, a mások eszén való túljárás eszköze. Bereczkei azon szerzık közé tartozik, akik tisztán látják, és erre saját laboratóriumi eredményei mellett számos antropológiai és idegtudományi adatot is bemutat, hogy az ember sajátos szocialitásához mindkettıt fel kell tételeznünk. A hideg beleélés és a meleg együttérzés egyaránt szükséges ahhoz, hogy az emberi társas összehangolást megértsük. Nem szabad illúziónk legyen. Mi egyszerre vagyunk mások szenvedésével együtt érzı, empatikus és mások eszén túljárni akaró, rafináltan szociális lények. 2
Ennek a szenvtelen és ugyanakkor komplex társas megismerésképnek különös oldala a nagylelkőség finom elemzése. Bereczkei antropológiai adatokat és kísérleti eredményeket egyaránt felsorakoztatva mutatja be, hogy valódi embercsoportokban az erıforrásokkal való hosszú távú stratégiai gondolkodás egy különös módja az, ahol a sok erıforrással rendelkezı személy önzetlenül adakozik. Ezek az adakozások hosszú távon úgy térülnek meg, hogy jó lesz a csoportban a híre. Ez a reputáció növekedés a nagyvonalúság hatására figyelhetı meg a Kalahári sivatag szélén a busmanoknál, de ez figyelhetı meg a mai nagyvállalati globalizált világban is. Fontos társadalmi figyelmeztetést is tartalmaz Bereczkei érzékeny elemzése arról, hogy a mai juppy kultúra teljesen rámenıs és lokálisan egocentrikus megoldásai szemben állnak a hosszú évezredek óta távlatosan érvényesülni képes, éppen az osztogatás révén hatalmát mutató nagyvonalúsággal. A párválasztás, a hasonló alapján való szelekció, izgalmas kérdéseket vet fel a különbözı személyiségtípusok és az emberi sikeresség egymáshoz való illesztésében. Ez Bereczkei könyvének harmadik izgalmas témája. Sok mindent megtudunk a személyiség-lélektanban legtöbbet vizsgált nagy ötök (extroverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, emocionalitás, okosság) sajátos konstellációiról, amelyek az igazán sikeres emberi stratégiákhoz vezetnek. Nem meglepı módon, ismét az derül ki, hogy számos társadalmi helyzetben a barátságosság és a nyitottság összekapcsolása, valamint a segítıkészség vezet el az igazi sikerekhez. A sikeres emberek azért jószívőek, mert, és ezt már a nagymama is tudta, van mibıl adjanak. A jó emberi stratégia az adakozás benyomását tudja kelteni. Bereczkei munkája jó könyv, amely saját tudományos erényei mellett biztos, hogy egy évtizeden keresztül tankönyvként is irányítani képes az evolúciós pszichológia szociális mozzanatainak megismerését. Bereczkei könyve szép kiállítású, technikailag jól szerkesztett munka. Még a sokféle képanyag egységes felbontását is megoldotta, ami ritka erény. Pléh Csaba e. tanár, akadémikus A szerzık bemutatása Bereczkei Tamás rövid életrajza 3
Bereczkei Tamás (btamas@btk.pte.hu, www.bereczkei.hu) egyetemi tanár a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének az igazgatója. Doktori címét a biológia területén szerezte, kandidátus a filozófiai tudományokban lett, akadémiai doktori címét pedig pszichológiai tárgyú kutatásaiért kapta. Kutatási területe széles tematikát ölel fel: párválasztás, önzetlenség és együttmőködés, machiavellizmus, reproduktív stratégiák, anyai gondoskodás. Munkatársaival és hallgatóival létrehozta a Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutató Csoportot (www.evoluciospszichologia.hu), amely több párhuzamosan futó programot mőködtet. A team jelenleg elsısorban kísérleti játékok segítségével elemzett szociális képességek és stratégiák (elmeteória, machiavellizmus, csalás, altruista büntetés, stb.) tanulmányozásával, továbbá számítógépben manipulált arcok vonzerejének vizsgálatával foglalkozik. Bereczkei Tamás több nemzetközi társaság tagja, a Journal of Evolutionary Psychology szerkesztıje. Evolúciós és kognitív pszichológiai témákban MA szakirányt és PhD programot vezet. Három gyermek apja. Kedvenc idıtöltése a futás, a zenehallgatás és az olvasás elsısorban a XX. század elsı felének magyar prózairodalma érdekli. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Pléh Csaba életrajza Pléh Csaba (1945. nov. 29. Sárisáp): pszichológus, nyelvész. Felesége Boross Ottilia pszichológus Két gyermeke van: Dániel (1977) és Kamilla (1991) Munkahelye: BME Kognitív Tudományi Tanszéke egyetemi tanár (2004. július 1-), MTA-BME Kognitív Tudományi Kutatócsoport Budapest, Stoczek utca 2, III. E. 311, T/F: 1-4631072, email: pleh@cogsci.bme.hu Tanulmányok, fokozatok Az ELTE BTK-n pszichológus oklevelet (1969), általános és alkalmazott nyelvész oklevelet. szerzett (1973), pszichológiából doktorált (1970), a pszichológiai tudomány kandidátusa (1984), doktora (1997), habilitált (1998), az MTA tagja (l.: 1998; r.: 2004). Munkahelyek, életpálya Az ELTE BTK Lélektani Tanszék gyakornoka, tanársegéde (1969-1972), az Általános Pszichológia Tanszék (1972-1984), tanszékvezetı egyetemi docense (1984-1998), a JATE BTK, ill. a Szegedi Tudományegyetem Pszichológia Tanszék (1998-1999), egyetemi tanára (1999. júl. 1.-2002. dec. 31.), a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Információ- és Tudásmenedzsment Tanszék tanszékvezetı egyetemi tanára (2003-2004). 2004: a Kognitív Tudományi Tanszék alapítója, 2005-2008, az MTA fıtitkárhelyettese.,. a Rutgers Egyetem (1989), a Trieszti Egyetem (1991), az Indiana Egyetem (1991-1992, 2004-2005), a Bécsi Egyetem (1993-1999) vendégprofesszora. Tudományos munkája 4
Nyelvpszichológiával, a nyelvi fejlıdés kísérleti pszichológiai vizsgálatával, a mondatmegértés meghatározóival, a mondatközi viszonyok értelmezésével, ill. megismerési pszichológiával foglalkozik. Jelentıs eredményeket ért el a kognitív tudomány gépies és biológiai modelljeinek összevetése, a modularitás fogalmának tisztázása, ill. annak története terén. A pszicholingvisztika terén a mondatmegértés, a megismerés és nyelv viszonyát a téri kifejezések használatának függvényében vizsgálja. Pszichológiatörténeti kutatásai az evolúciós és a társas modellek viszonyára irányulnak. Témája a modern IT eszközök evolúciós értelmezése. Testületi tagságok A Magyary Zoltán Közalapítvány kuratóriumnak elnöke (2008-), az MTA fıtitkárhelyettese (2005-200)8, az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya elnökhelyettese (2002-2005); a Pszichológiai Bizottság (1975-tıl), a Nyelvtudományi Bizottság tagja (1986-2000). Az MTA Bolyai kuratórium tagja (1998-2006). A Magyar Filozófiai Társaság elnöke (1998-2002). - Az International Society for the Study of Child Language, a Cheiron Society, a European Society of Cognitive Psychology, az International Association for the Empirical Study of Literature tagja. A Pszichológia, az Acta Linguistica, a Journal of Cultural and Evolutionary Psychology, a Quarterly Journal of Cognitive Science c. folyóiratok szerkesztıbizottságának tagja, a Magyar Pszichológiai Szemle fıszerkesztıje (1998-tól). Fıbb mővei A pszicholingvisztika horizontja. (Bp., 1980); Ilona Barkóczi and Csaba Pléh: Music makes a difference. (1982),; Studies in Creativity. Szerk. Kardos Lajossal, Barkóczi Ilonával. (Bp., 1987); A mondatmegértés a magyar nyelvben (Bp., 1996); When East Meat West. (Berlin, 1998); Bevezetés a megismeréstudományba. (Bp., 1998); Önarckép háttérrel. Magyar pszichológusok önéletrajzi írásai. Szerk. Bodor Péterrel, Lányi Gusztávval. (Bp., 1998); Hagyomány és újítás a pszichológiában. (Bp., 1998); Megismeréstudomány és mesterséges intelligencia. (Bp., 1998); Lélek és evolúció. Szerk. Bereczkei Tamással, Csányi Vilmossal. (Bp., 2000); A lélektan története. (Bp., 2000); Az elme sérülései. Szerk. Racsmány Mihállyal. (Bp., 2001); A magyar morfológia pszicholingvisztikája. Szerk. Lukács Ágnessel. (Bp., 2001); Nyelvfejlıdési szőrıvizsgálat. Lırik Józseffel, Palotás Gáborral. (Bp., 2002); (Vizi E. Szilveszter, Altrichter Ferenc, Nyíri Kristóf) Agy és tudat. (2002) A természet és a lélek. A naturalista megközelítés a pszichológiában. (Bp., 2003), (Kovács Gyula és Gulyás Balázs): Kognitív idegtudomány. (2003). A pszichológia örök témái (2008), A lélek és a lélektan örömei (2008) A lélektan története, 2010. 2. kiadás 5