Összefoglaló az adakozásról és a borítékos adakozás módjáról ~ azoknak, akik komolyan akarják venni adakozási szokásaikat ~
Kik adakozzanak? Amikor a Biblia adakozásról beszél, azt Isten népére vonatkoztatja. Az adakozás ma is azok számára adott lehetőség, akik Isten népéhez tartozónak vallják magukat. Ebből következik az is, hogy akik csak a közelmúltban kerültek a gyülekezetünkbe, és még csak ismerkednek az Úrral és az Ő útjával, és még nem köteleződtek el a keresztyénség mellett, rájuk nem vonatkoznak a hívő ember kötelezettségei. Nyilvánvaló, hogy addig az ember nem tud hitvallást tenni Isten szeretetéről, gondviseléséről, amíg azt személyesen meg nem tapasztalta. Mindnyájunk életében volt egy időszak, amíg ez a személyes tapasztalat valósággá lehetett. Akik keresők közöttünk, tőlünk nem kérünk, nekik mi szeretnénk adni a magunk lehetőségei, eszközei szerint, hiszen a mi életünkben is azt láthattuk meg, hogy legtöbbször először egy keresztyén közösség szeretettejes megnyilvánulásaiban lett megtapasztalható az a másikfajta szeretetet, amit kerestünk. Mit tanít a Biblia az adakozásról? A Biblia által példaként elénk állított adakozás mindig önkéntes. (3Móz 1,2. 2.1 stb.) Az adakozás gondolata mögött egyetlen hitvallás áll, ti. hogy minden, amit kaptunk, Istentől kaptuk (1Kor 4,7). Az adakozás azt fejezi ki, hogy megtapasztaltam, hogy Isten szeret engem, és ígérete szerint gondolt visel rólam (Péld 11,24; Mt 6,31-34), ezért én is ki akarom fejezni ezt elsősorban az Ő számára (Mt 6,2). Aki így él, annak egyre fontosabbá válik a Biblia útmutatása. Az elfogadható adakozás éppen ezért csak az lehet, amelyet a jó kedv és a hála munkál (2Kor 9,7). Előfordul az is, hogy adakozási szokásaink eltérnek a bibliai szempontoktól. Ilyen az, amikor valaki Isten segítségét akarja kikényszeríteni pl. egy munka, előnyös szerződés, valamilyen
fontos érdek, kapcsolat beteljesedése vagy vészhelyzet elkerülése stb. érdekében. Az ilyen adakozás inkább a pogány vallásokra emlékezetet, amelyben a különböző népek isteneiket megpróbálták áldozataikkal manipulálni, hogy gazdagabb termésben, jobb időjárásban vagy sikeres hadjáratban lehessen részük. Ezt a fajta magatartást az Úr radikálisan elutasítja. (Hós 2, 7-14. 6,6; Jer 7,9-14) Mi is szeretnénk, ha az ilyen jellegű adományok nem kerülnének elhelyezésre a perselyben A borítékos adakozás lényege A borítékos adakozás családi adakozási forma, amely a perselypénzt váltja ki. Ez Nyugat-Európa legtöbb református egyházában bevett lehetőség, amely megjelenít több olyan evangéliumi értéket, amit mi is hangsúlyozni kívánunk. (Pl. 2Kor 9,5) Aki így kíván adakozni, év elején meghatározza, hogy családjuk milyen összeggel kíván hozzájárulni a gyülekezet fenntartásához. Ezt havi, negyedévi vagy félévi vállalással teheti. A vállalásokat a pénztárosnál teheti meg, aki ezeket az adatokat nem adja ki harmadik személynek. A gyülekezet költségvetésében már csak a végösszeg jelenik meg. A fentiek alapján az illető számozott borítékokat kap, amelyeket a perselyben helyez el. A pénztáros a számozás alapján tudja beazonosítani a borítékot. Az így vállalt adomány lehetővé teszi, hogy akár előre is kifizetésre kerüljön pl. olyan számla, amely amúgy csak bizonytalanul vagy később történhetne meg, sőt adott esetben hosszabb távon is tervezhetővé válhatnak a gyülekezet kiadásai, vállalásai, szolgálatai, beruházásai stb. Ez az adomány az adóalapból leírható.
Sok vagy kevés? Az Isten úgy látta jónak, hogy javaink egy részét odaadjuk az Ő számára. Ezt a Biblia a tizedben (10%-ban) határozza meg. A bibliai gondolatban azt kell látni, hogy azt (is) meg akarja akadályozni, hogy valaki saját vagy gyermekei létszükségleteit kockáztassa adakozásával. Nyilvánvalóan, aki valakit nagyon szeret, annak nagyon sokat akar adni (Mk 14,1-11; Lk 7,36-47) Gyülekezetünkben az egy főre jutó perselypénz az utóbbi néhány évben többszörösére emelkedett. Ma az átlagos heti perselypénz Hetényegyházán 300, Ménteleken 500 Ft/fő. Ebben benne vannak azok is akik, egyáltalán nem tesznek a perselybe, azok is, akik 100-200 Ft-tal járulnak hozzá a gyülekezet életéhez, és azok is, akik 1.000-2.000 Ft-ot tesznek a perselyben havonta 4-5 alkalommal. Két újszövetségi példa jól mutatja az adakozás lelkületét. Az özvegyasszony két fillére (Mk 12, 41-44) elnagyolt számítással kb. 80-100 Ft lehetett olyan bizonyságtétel, amelyet Jézus nemcsak észrevesz, nemcsak megemlít a tanítványoknak, de a Bibliában évezredeken keresztül példa lesz. Miért példa? Mert ez az asszony személyi jellegű kiadásokat, a verbőci testvérgyülekezet támogatását, a nyári családos hét támogatását, a képzési költségeink (pl. munkatársképzések) egy részét, az evangélizációra vagy helyettesítésre érkezők útiköltség-térítését, ezenkívül az ún. kötelező perselypénzek befizetését, amelyeket meghatározott istentiszteleteken közcélokra kell befizetni a közegyházi kasszába. A bevételekről és kiadásokról minden hónap második vasárnapján kaphatnak a gyülekezeti tagok tájékoztatást a hirdetések keretében.
Milyen módja van az adakozásnak? Perselyadomány az istentiszteleti térben elhelyezett perselyben az istentisztelet előtt vagy után elhelyezett adomány. Bibliaórai perselypénz ~ a bibliaóra tagjai javaslatára egy-egy meghatározott célra heti rendszerességgel vagy alkalmanként adott adomány. Adományok a pénztárosnál kerülnek befizetésre. Kétféle típusát különböztetjük meg. A céladományokkal a gyülekezeti élet szempontjából fontosnak ítélt és meghirdetett célokat lehet támogatni. A működési célú adomány a perselypénzen felül befizetett összeg. Az adományokat név szerint tartja nyilván a gyülekezet. Ma már talán éppen ezért ritkábban élünk vele. Egyházfenntartói járulék évente egy alkalommal egy meghatározott összeg, amely beszedéséért ma már nem megyünk házhoz. A családlátogatásokat inkább a beszélgetés és az imádság idejének tartjuk. Tekintettel arra, hogy a bibliai tanítás szerint a jókedvű adakozót szereti és áldja meg az Isten, semmilyen nyomásgyakorlással nem szeretnénk élni azok felé, akik hitéletük kezdeti szakaszán járnak. (Mi ezért nem is hirdetjük az istentiszteleteken az adakozás lehetőségét, hiszen az Ige szerint a jó kedvű adakozót megáldja, és emlékeztetgeti az Úr ) Aki szeretné befizetni egyházfenntartói járulékát, azt az istentiszteletek után a pénztárosnál teheti meg. Borítékos adakozás lehetőségét azoknak készítettük, akik hitük miatt komolyan veszik az adakozást, felelősséget éreznek a gyülekezet jövője iránt, örömmel és hálaadással tudnak adakozni, és fontosnak tartják, hogy gyülekezetünknek kiszámítható bevételi forrásai legyenek. Az adomány éppen azért, mert ez hitvallás csak a legtökéletesebb lehet. Az Szentírás számtalan helyen hangsúlyozza ezt (pl. 3Móz 1,3). Az adakozás tehát elsősorban
hitvallás! Isten gondviselő szeretetének megvallása a cselekedeteinkkel. Természetesen nemcsak a gyülekezetben lehet adakozni, más célok is méltók lehetnek az adakozásra. Mégis az Írás két célt különösen is hangsúlyossá tett az adakozásban. Egyrészt népének az mondja az Úr, hogy az Ő házába senki ne jöjjön üres kézzel (2Móz 34,20), azaz a templom és a hitéleti szolgálat céljainak fenntartása azok felelőssége, akik az adott közösséghez tartoznak. Másrészt legalább ilyen hangsúlyos a gyülekezet közösségéhez tartozó szegények gondozása, segítése. Az adakozás éppen ezért nem váltható ki azzal, hogy úgyis fizetünk adót, és majd ebből ki-ki fedezze a kiadásait. Már Jézus korában is szerették volna kijátszani e kettőt, de Jézus ezt határozottan elutasítja (Mt 22,21). Akármilyen társadalmi rendben élünk, a fenti célok hordozásának felelőssége mindig Isten népéé marad Összegezve: akik azt vallják, hogy szeretik Istent és a gyülekezetünket, azoknak érdemes összevetni adakozásuk mögötti lelkiséget a Biblia tanításával! Hogyan kezelik, és mire költik az adományokat? Sokak elképzelésével ellentétben gyülekezeteinknek nincsenek olyan állandó forrásai, amelyet az állam adna hitéleti célokra. Ezért az adományok a gyülekezeti élet anyagi alapját képezik. Adományt csak a gyülekezet ezzel megbízott tagjai szedhetnek, akik minden esetben pénztári bizonylatot adnak. A perselypénzt 2 gyülekezeti tag (legtöbbször presbiter) számolja össze, és hitelesíti aláírásával a perselynaplóban. Ezek a pénzek tételes elszámolás alapján kerülnek a főkönyvbe, amely megtekinthető.
A belső bevételeinken kívül igyekszünk pályázati úton gyarapítani forrásainkat a közegyházi és állami pályázati lehetőségek alapjaiból. Ezek a bevételek azok, amelyek fedezik a gyülekezeti munkát, a fűtés, világítás költségeit, az útiköltséget, a szegény családjainknak adott adományainkat, a közterhek befizetését, a hetényegyházi gyülekezeti ház felújítását, a ménteleki templom belső renoválását, valamint a bibliaórai és baba-mama helyiség kialakítását a templomtérben, a közelmúltbeli szennyvízcsatorna bevezetését, a özvegy volt, ezért a kor szokásai szerint anyagilag, társadalmi kapcsolataiban teljesen kiszolgáltatott. Jézus többet lát, mint ami ott látható. Az asszony adakozása valóban hitére mutatott. A másik történet a gazdag ifjúé (Mt 19,16-23). Vagyonos, középkorú és rendkívül vallásos ember ő. Egész életében törekedett a Tízparancsolat betartására (20v). Egészen egyértelmű, hogy ő volt az egyik olyan izraelita, aki rendkívül sokat adakozott. Mindezek ellenére mégis keres valamit, ami nyugtalanítja őt szíve mélyén (16v). Jézus választ ad neki (21v). Rávilágít valamire, amit az illető maga előtt sem akart kimondani. A pénz szeretete szíve mélyén távol tartotta őt az Úrtól. Vallásos cselekedetei így adakozása is csak arra volt elegendő, hogy másokkal (és egy kicsit magával is) elhitesse, milyen nagyszerű ember is ő. Hogy mi a sok és mi a kevés? Amíg Jézusnak a 2 fillér példaértékű cselekedet az egyik esetben, a kisebb vagyon zavaró álarc a másikban. Hihetetlen sok dologtól függ, mi sok, mi kevés. Mi nem is szeretnénk és nem is tudunk erre választ adni. Sokkal inkább irányítsuk a figyelmünket a cselekedeteink mögött rejlő hitbeli folyamatokra! Aki hetente 200 Ft-ot tesz a perselybe, erőn felül adakozott, ha kb. 8.000 Ft-os nyugdíjat kap kézhez. Ma ő lenne a bibliai
özvegyasszony. Ha ez az asszony 30.000 Ft-os nyugdíjat kap, és van adóssága és gyógyszerkiadása is, mondhatjuk, ugyancsak jelentősen kivette a részét az adakozásból. Az a középkorú férfi, aki 2-300.000 Ft-os nettó keresettel rendelkezik, és gyermekeinek fenntartása és adósságainak fizetése is az ő felelőssége, mondható, hogy jelentős összeget tesz a perselybe hetente, amikor 2.000 Ft-tal érkezik közénk. Ugyanígy a gazdag ifjú példáján bizony a 100-200.000 Ftos adomány is lehet olyan, amely nem kedves Jézus előtt. Adakozási szokásunk hálaáldozatunk inkább hálánkat, Jézus iránti szeretetünket fejezi ki. Azzal, ha többet adakozunk, önmagában még nem szeretjük jobban az Urat. Ugyanakkor a kérdés bibliai értékelése alkalmas arra, hogy néhány nagyon fontos szempontot végiggondoljunk magunkban. Ebben segít minket az ige is: okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely kedves az Istennek. (Rm 12,1)