ÖSSZEFOGLALÓNK A OLDALON. ÁRA: 500 Ft. RÁCIÓ ~ GENERÁCIÓ ~ DEGENERÁCIÓ, avagy melyik korosztály téved nagyobbat? A családbarát gyülekezet

Átírás

1 A családbarát gyülekezet TARTALOM A ciklus értékelése 2 Gyülekezeti gyakorlat 4 Szombatfélév 4 Mi is otthonra leltünk itt 5 KÚT-kör 6 Zsoltárba fonódott szavak 8 Már megint kunyerálnak? 9 KÚT-kör-kép 12 Háztáji ~ ahogy mi gondolkozunk az adakozásról március ~ IX. évf. 1. szám...van Szószólónk (1Jn2,1) ÁRA: 500 Ft TALÁLKOZÁS dr. Németh Dáviddal 14 Az adakozás titkai 15 NYELVŐR Gazdaság és néplélek 17 Egy pénzérme teológiája 18 POÉNSARK ~ Adok-kapok 19 SZOMSZÉDOK Beszélgetés Nagy Árpáddal 20 Peőfi teleptől Hetényegyházáig 21 Bizonyságtátel 22 LÉLEKBÚVÁR ~ Apák és fiak 23 Apák és lelkészek 25 Plenáris ülések 26 Szekciók 27 Workshopok 28 Szervezők 29 Támogatók 29 KALANDTÁBOR 30 ALKOTÓTÁBOR 31 Esti beszélgetések 32 Könyvmoly 37 Történelmi járványok 38 MINIFI 43 Hétközi alkalmaink 44 ÖSSZEFOGLALÓNK A OLDALON RÁCIÓ ~ GENERÁCIÓ ~ DEGENERÁCIÓ, avagy melyik korosztály téved nagyobbat? március IX. évf szám oldal

2 ISTEN TUDJA, HONNAN JÖTTEM Ahogy egy ország, család, város pillanatnyi állapotának megítélése, úgy egy gyülekezeté is csak folyamatában lehetséges. Amikor közel egy évtizeddel ezelőtt megkezdtem lelkipásztori szolgálatomat a gyülekezetben, egy látást fogalmaztam meg. A látás lényege az volt, hogy rövidesen elérkezik az idő, amikor nagyon nehéz korszakot kell megélnie az egyháznak, gyülekezetünknek. Várhatóan kisgyülekezetek fognak eljutni léthatárukhoz, szembe kell néznünk a lelkipásztor-munkanélküliség eddig nem látott kihívásával, és egyházunk értékei megmérettetnek a nehéz években. Akkoriban ez néha még gúny, nevetség tárgya is volt mind gyülekezetünkben, mind a szélesebb egyházi életben. Mára sajnos az idő igazolta a látást, és az egyházkerület évkezdő püspöki évértékeléséből kitűnt, ma már ez nem egy falusi pap kósza gondolata, református egyházunk általános felismerése is. Ma már senki sem mondja a korábbi sztereotípiát: Isten úgyis megtart bennünket. Egyre általánosabb a felismerés és az igény is: használható szemléletre, eszközökre, megoldásra van szükség. Az egyházkerület évkezdő pénzügyi értékelése során nyilvánvalóvá vált, hogy az ország legjobb fiskális teljesítményeit felmutató gyülekezetek is legfeljebb(!) nullszaldósak azaz a bevételeik jó esetben fedezik a kiadásaikat. Dunamelléken az egyházfenntartói járulékok csökkentek a legdrasztikusabban, ami világosan mutatja, vége annak a korszaknak, amikor egyházközségeink pártoló tagjai tartják fenn a gyülekezeteinket. Az a folyamat, amely gyülekezetünk mögöttünk lehet, épp erre a jelenségre próbálta felkészíteni közösségünket. Az eredményeink nem jelentéktelenek. Bevételünk sokszorosára növekedett, kiszámíthatóbb lett, és még arányában is kifejez korábban csak vágyott értékeket, pl. hogy az aktív tagok adományai jelentősen meghaladják az ünnepi istentisztelet-látogatók hozzájárulásait. Gyülekezetünk fejlesztési törekvéseinek egyik célkitűzése az volt, hogy közösségünket ne fogadja felkészületlenül a hét szűk esztendő. Ezért igyekeztünk mindent megtenni annak érdekében, hogy közel kerüljünk az önfenntartás lehetőségéhez. Ez különösen is nehéz sokak szerint szinte lehetetlenség az olyan kis méretű eklézsiákban, mint a miénk. Való igaz, el kell ismernünk, minél kisebb egy gyülekezet, egyrészt fajlagosan annál nagyobb terhet ró a gyülekezet fenntartása, másrészt annál kiszolgáltatottabb mind a külső, mind a belső nemkívánt folyamatoknak. Nekünk mindkét fronton nem kis csatákon kellett úrrá lennünk. Mindezek ellenére Isten áldását ismerhettük fel abban, hogy az elmúlt években két olyan évünk is volt, amikor gyülekezetünk belső bevételei fedezték az alapkiadásainkat. Ez rendkívül bíztató jel volt. Sikerült áttörni azt a falat, amely a kisgyülekezetek életében minőségi mérföldkő: nyilvánvalóvá vált, hogy ha ez a közösség akarja, képes fenntartani magát. Persze ez nem jelent automatikusságot. Amíg Istentisztelet Hetényegyházán a családiasságban, személyességben, rugalmasságban, átláthatóságban, személyre szabottságban stb. a kis létszám előnyeit élvezhetjük, addig az anyagi teherhordásnál bizony nagyobb felelősség hárul tagjainkra. HÉT SZŰK ESZTENDŐ? Így érkeztünk el a válság éveihez, amely bizony a mi életünket is át fogja alakítani. Nagy ajándék, hogy a legfontosabb beruházásainkat (templomfelújítás, fűtés- és nyílászáró-korszerűsítés, gyülekezeti ház felújítás, babamama helyiségek kialakítása, parókia-felújítás, tetőrenoválás stb.) elvégeztük, így a gyülekezet akkor is rendelkezik már a megfelelő infrastruktúrával, ha a jövőben nem lesz lehetőségünk semmilyen beruházásra. A esztendőt viszont már olyan pénzügyi mutatókkal kellett megkezdenünk, amelyek korántsem szívderítőek. Természetesen önmagában már az is csoda, hogy gyülekezetünk eddig is képes volt fennmaradni, ugyanis közösségünk már 20. század is forráshiányos volt, de magától értetődően mi ennek megoldásánál többet kívánunk elérni. Pénzügyi mutatóink tekintetében nem kedvezett a tavalyi év parókiafelújítása. A kivitelező trehány és a korrektség határát messze meghaladó üzleti etikája gyülekezetünket jelentős nem várt kiadásokba kényszerítette. (Horváth Gyula ménteleki vállalkozó minden elképzelést felülmúló kreatív fordulatok után pl. úgy adta át a frissen felújított parókia tetejét, amelyre egyébként évtizedes garanciát vállalt, hogy azon 20 Ft-os nagyságú lyukak voltak Ez egyházközségünknek egymillió forintot megközelítő többletberuházást és százezer forintos nagyságrendű közvetlen kárt okozott.) Várható volt, hogy a mi gyülekezetünk is felsorakozik az országos átlaghoz: jelentősen csökkentek az egyházfenntartói járulékaink és a bevételeink is. A gyülekezet legelkötelezettebb tagjai, érdemi teherhordozói (akik borítékos adakozással akarják fenntartani egyházközségünk működését) jelenleg is szűk kisebbségben vannak, még ha létszámunk folyamatosan növekszik is. Ezek, illetve ezek mellett több más tényező megjelenítette az első kényszerpályákat, március IX. évf. 1. szám

3 amelyeket már korábban is láthattunk, ám nem vettünk komolyan. Az elkövetkező évek várhatóan szűkösebb költségvetést tesznek lehetővé, illetve egyfajta hiánygazdálkodással kell szembenéznünk, amely azt is jelenti, hogy eddigi tartalékainkhoz (pl. a templombankóhoz) is hozzá kell nyúlnunk. MÉNTELEK A év végén a ménteleki gondnok és pénztáros kiszámolták, hogy a gyülekezetrész bevételei hány gyülekezeti alkalmat tesznek lehetővé egy esztendőben. A velük való egyeztetés alapján, a gyülekezet elé vittük ezt a problémát. Így fogadta el a presbitérium és a gyülekezet is, hogy a látható legkisebb rossz megoldást válasszuk: ménteleken 2012-től csak minden 2. héten tartunk istentiszteletet. Természetesen ezt a megoldást csak átmenetileg kívánjuk alkalmazni. Ugyanakkor ma már a presbitérium is világosan látja, hogy sajnos beigazolódott a lelkipásztor által két évvel ezelőtt jelzett folyamat. (Emlékezetes, hogy a 2010-ben bevezetésre szánt többlépcsős, párhuzamos gyülekezetépítési koncepció épp arra a kérdésre kívánt választ adni, miként lehet 2-3 éven belül növelni a gyülekezet bevételeit. Sajnos a presbitérium egy része csak az istentiszteleti időpontok megváltoztatását látta a javaslatban, így azt akkor elvetette, más javaslattal pedig nem állt elő. A beigazolódott helyzet kapcsán a korábbi presbitérium ménteleki tagjai kérésére név szerinti szavazással gyülekezetünk ügyvezető testülete egyhangúlag döntött a változtatás mellett. Jelenleg egy hároméves folyamatban gondolkodunk, amely során Méntelek a pár évvel ezelőtti, fős vasárnapi létszámának elérését tűztük ki célul. A munkacsoport feladatai közé tartozik mindazon külső és belső tényezők felsorakoztatása, amelyek világossá teszik a 2-8 fős gyülekezet létszámemelkedésének eszközeit, majd az évek múltán a hirtelen csökkenés okát is. Mivel az okok ma már sokkal világosabban láthatók, fontosnak tartjuk ezen tényezők megfogalmazását is, hogy a jövőben ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. TELE VÍZIÓVAL Meggyőződésem, hogy gyülekezetépítés, lelkipásztori munka (de ide sorolható a presbiteri szolgálat is) nincs látás, vízió nélkül. A lelkipásztor spirituális felelőssége, hogy látást adjon, a presbitérium, ill. a munkatársi kör spirituális feladata, hogy ez a látást mérlegelje, értékelje, elfogadja vagy elutasítsa, és így építse be azt működésébe. Az egyik legnehezebb feladat a mindenkori gyülekezetépítésben, hogy nincs közvetlen hatásunk felismert küldetésünk, céljaink megvalósítására. Ráadásul ezek is csak párhuzamos, több lépcsőfokban, rendkívül összetett folyamatokban valósíthatók el. Ezenfelül a gyülekezet létszámának növekedése mindkét gyülekezetben új igényeket, szükségleteket jelenített meg, amely természetes módon válik konfliktusok forrásává. A családok, fiatalok megjelenése, az adakozás jelentős változásai, a szolgálati formák átalakulásai, a nagyon magas minőségek megjelenései, a miszszió különböző formáinak jelenléte, a különféle istentiszteleti formák kialakulása, a lelkipásztor-központúság csökkenése, bizonyos területeken megszűnése (folytathatnánk a sort ) mind-mind egymás mellett párhuzamosan elindított sérülékeny folyamatok eredménye, amelynek gyülekezetépítési stratégiánk adott egységes, hosszú távú, kiszámítható és átlátható keretet. Ezt minden esetben a gyülekezet legelkötelezettebb tagjai alkották meg többnapos munkatársi együttlétek keretében. MEGOLDANDÓ FELADATOK Sajnos még mindig előfordul, hogy az egyéni érdekek megelőzik a közösségi érdekeket. Jóllehet e tekintetben óriási előrelépések tapasztalhatók közösségünkben. Úgy tűnik, az elmúlt időszakok bukásai jó pedagógusként emlékeztetnek azokra a hibáinkra, amelyeket ma már gyülekezetünk döntő többsége nem szeretne újra átélni. Ma már sokkal tudatosabb gyülekezetben élhetünk, amelyek a nem építő és nem jó szándékú megnyilvánulásokat a maguk helyén kezeli. Bizony olyan is előfordult, hogy köztünk lévő emberek teljes egészében tévedéseken vagy féligazságokon alapuló vélemények alapján a közelmúltban idekerülő testvéreinket megpróbálja elbizonytalanítani közösségi elköteleződésében, szolgálatában, és szembefordítani a presbitériummal. A jó szándékú, építő kritikát mindig fontosnak tartjuk, ezt kérjük is, de ezekben az esetekben azt kell mondjuk, fontos és nagy terhet jelentő szolgálataink miatt nem áll módunkban időt fordítani az ilyen emberekre. Akik pedig ilyet tapasztalnak, arra buzdítjuk, keressenek meg bennünket, és mindenki számára átlátható, pontos felvilágosítást adunk minden kérdésről. Mivel nem kívánjuk a gyülekezet tagságát megválogatni, azokkal, akik lelki életüket a széthúzó folyamatokban látják kiteljesedni, a jövőbeli jó reménységgel vagyunk. Már csak kisebb felújítási munkákkal kell számolnunk AMIÉRT HÁLÁT ADHATUNK 2011-BEN Azt év elején vehetett részt gyülekezetünk munkatársi köre egy országos gyülekezetépítési konferencián Berekfürdőn, ahol mindnyájunkat büszkeséggel tölthetett el az, hogy honnan érkeztünk. A rendezvényen nemcsak előadásokat, szekciókat vezettünk, hanem gyülekezetünk munkatársai bemutatták azt a folyamatot, ahogy mi építjük közösségünk. Gyülekezetünk missziói munkájának bemutatására egy egyházi kiadású könyv egy fejezetet szánt. A tavalyi munkatársi hétvégén Szolnokon voltunk. Sok közös vonást, párhuzamos törekvéseket ismerhettünk fel a két gyülekezet életében. De barátokra is lelhettünk, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Zenekarunk egy profi csellóssal bővült. Gyalus Erika ma már meghatározó tagja nemcsak gyülekezetünk együttesének, hanem közösségünknek is. A zenekar egy stúdiófelvétele is elkészült Révész László partitúrájának jóvoltából. Elindult a sportnap, amelynek talán a legnagyobb értéke túl a testmozgáson és a közösségi élet erősítésén, hogy azon kicsik és nagyon egyaránt részt vesznek. A családos héten tavaly Korondon és környékén voltunk, ahol a Liptai házaspár tett konfirmációja alkalmából bizonyságot, illetve jutott hitre Kis Ilona nagy örömünkre március IX. évf. 1. szám

4 Elkészült a parókia is. Ma már olyan lelkészlakása lehet egyházközségünknek, amely képes kiszolgálni egy lelkipásztorcsaládot szolgálatában és magánéletében is. De volt családterápiás szakmai nap is gyülekezetünkben, amelyen Rátay Csabát és kiképzett csoportját láthattuk vendégül. Nagy örömünk volt a Református nap, a gyülekezetünk segélyakciójáról készített film megtekintése, a Bíró Terézia-díj kiosztása, a 30 fős kalandtábor is. Az MR1 Kossuth Rádióban közösen hallgathattak a rádióhallgatók egy beszélgetést gyülekezetünk bibliaórai tagjaival a húsvétról, majd az év végén szintén egy félórás összeállítást gyülekezetünk karácsonyi színdarabjáról. Nagy öröm volt a nyugdíjasok nyári kirándulása, az Alapozó bibliaóra amelyet idén Liptai Mihály és Kis Ilona vezetnek. A Lélekbúvár alkalmain olykor valóban mélyre nézünk a lelkipásztor és Telekesné Pető Szilvia vezetésével. A Bibliaiskola pedig a Szentírás háttérismereteiben ad többletismereteket. Gyülekezetünk szervezésében indult el a környező gyülekezetek bevonásával és Donáth Attila vezetésével a KÚT (Kezdeményező, újító, tanuló gyülekezet) program, amely havi rendszerességű képzési és szupervíziós lehetőséget biztosít gyülekezetünk munkatársainak, presbitereinek Az idei év egy részében a gyülekezet lelkipásztora szombatfélévét tölti. Ez alatt helyettes lelkész végzi el a pásztori teendőket. Hegedűs Béla esperes úr a közel egyéves egyeztetés során Pálóczi Károly és Szanyi Ferenc nagytiszteletű urakat jelölte ki helyettes lelkészeknek. Sajnálatos módon visszalépés okán új gondnokot kell választanunk. A Választási Bizottság Peszmet Imrénét jelölte gondnoki tisztre, aki elfogadta a jelölést. Mellette a presbitérium Oravetz Anettet jelölte ki missziói gondnoknak, aki a gyülekezetépítés missziói kérdéseket érintő ügyeiben lesz illetékes. Ferenczi Zoltán Pető Gergő vagyok, másodéves teológus hallgató a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi karán. A tavalyi év végén a gyülekezetben úgynevezett gyülekezeti gyakorlaton vettem részt, amely során a teológus hallgatók megfigyelhetik elsősorban a lelkipásztor, ezentúl a gyülekezet tevékenységét. Ezalatt a 8 nap alatt a lelkipásztor árnyékává kellett válnunk, mindenhova követnünk kellett, és a megtapasztalt dolgokról írásos beszámolót is kellett készítenünk. Az itt töltött napok alatt rengeteg programon vettem részt, így az ifjúsági órákon (mindkét korosztályén), munkatársi megbeszéléseken, istentiszteleteken, bibliaórákon, lelkigondozói beszélgetéseken és a karácsonyi színdarab egyik próbáján is. A programok között az étkeztetésem is naponta háromszor meg volt oldva. Még egyszer nagyon köszönöm azoknak, akik vállalták ezt a szolgálatot. Sok mindent megtapasztalhattam a gyülekezetben, amiért nagyon hálás vagyok mind Ferenczi Zoltánnak, mind a gyülekezet tagjainak. Betekintést kaphattam abba, hogy egyáltalán milyen a lelkigondozás, (röviden fogalmazva: hosszú és nagy koncentrálást igényel) nagyon örülök, hogy ide is követhettem Zoltánt (természetesen a résztvevők beleegyezésével, és a titoktartás maximális megtartásával). Jó volt látni azt is, hogy milyen élőben az, amikor a lelkipásztor többféle műfajú, stílusú istentiszteletet tart. Én most találkoztam először élőben ezzel a rendszerrel, eddig csak az órákon és elméleti szinten hallottam arról, hogy így is lehet gyülekezetet építeni. Nekem szimpatikus volt az is, hogy a gyerekek visszajönnek az istentisztelet végén, ezzel is erősítve a gyülekezethez tartozásukat. Nagyon meglepődtem, amikor az ifjúsági bibliaórán órán ott volt az ifiseknél a görög szótár és az ógörög nyelvű Biblia. Szerintem ez nagyon jó, hogy volt korábban olyan görög bibliaóra, ahol el lehetett sajátítani egy-két dolgot a Szentírás eredeti nyelvéből. Összességében nagyon jól éreztem magamat. Mindenki nagyon segítőkész és kedves volt (valamint vendéglátóim nagyon jól főztek ). Külön köszönöm lelkész úrnak azt, hogy maximálisan segített mindenben. Hálás vagyok Istennek, hogy itt tölthettem a gyakorlatomat. Kívánom, hogy Isten továbbra is tartsa meg a gyülekezetet, és adjon kitartást a következő évekhez is. Pető Gergő Ma már a közoktatás is átvette azt az egyházi gyakorlatot, amely lehetővé teszi minden hetedik év után egy év illetve hazánkban fél év tanulmányi szabadság igénybevételét. Ezt a bibliai eredetű hagyományt közelmúltban a budapest-északi egyházmegye elevenítette fel. A mi megyénkben első ízben gyülekezetünk él az esperes úr által lehetővé tett alkalommal. Gyülekezetünk lelkésze áprilistól szeptember végéig lesz tanulmányi szabadságon, aki ez idő alatt egy újabb könyv megírását tervezi a Kálvin Kiadó által megjelentett Drog és vallás, illetve az Eötvös Kiadó által gondozott Drogprevenció, pedagógus, iskola című egyetemi tankönyve után. A most készülő könyv a gyülekezetépítés témakörében íródik, amely a 21. század kelet-európai sajátosságait tartja szem előtt. (Hazánkban döntő többségében az amerikai modellek ismeretesek, amelyek tapasztalatai csak részben ültethetők át a hazai viszonylatokba.) A könyv foglalkozik az értékek, érdekek, szerepek, spiritualitás kérdésével is, de vizsgálat tárgyává tesz több, a gyülekezetek többségében tapasztalható problémát, amelyek mélyreható, nyílt, őszinte feltárása csak ritkán ismerhető meg még a lelkipásztor-társadalom előtt is. Ezekre gyakorlati választ keres. A könyv sajátossága lesz az a modell, amely a paradox gyülekezetépítés elnevezést kapta. Hegedűs Béla esperes úr ebben az időben Pálóczi Károly és Szanyi Ferenc nagytiszteletű urakat jelölte ki a helyettes lelkészi szolgáltra. Így a nyári hónapok alatt a lelkészi szolgálatok döntő többségét ők végzik. De az alkalmak megtartásában, illetve a gyülekezetépítés koordinálásában a presbitérium és munkatársi kör is jelentős szerep vállal majd március IX. évf. 1. szám

5 A gyerekeink után mi is otthonra leltünk itt A Szószóló előző számában dr. Komlódi Júlia számolt be arról, hogyan kerültek ide gyülekezetünk közösségébe. Nem sokkal Juliék megérkezése után szülei is ellátogattak közénk aztán itt is ragadtak közöttünk. Ők írták le, hogyan... KOMLÓDI MÁRIA E zelőtt 22 évvel egy nagy fordulattal mi irányítottuk kislányunk életét az,,anyaországba. Néhány hónappal ezelőtt pedig Ő irányított bennünket ebbe a családias, kedves és szeretetteljes egyházközösségbe: az,,isten házába decemberében, a forradalom előtt 10 nappal hagytuk el végleg szép szülővárosunkat, Kolozsvárt, a szabad és boldogabb élet reményében, valamint Júlia lányunk biztosabb jövője érdekében. Sok szép emléket is magunk mögött hagyva, életünket újra kellett kezdenünk, ami bizony egyáltalán nem nem volt könnyű. Eljövetelünk óta Kecskemét a harmadik,,állomásunk magyarországi vándorlásunkban. Szabadkígyóson 12 évet laktunk, Szegeden 10 évet töltöttünk. Ezek az évek nehéz és komoly munkával teltek el. Mindketten nyugdíjasok vagyunk már, és Isten ajándékaként adatott meg nekünk az élet legszebb,,öregkori foglalkozása: két kis unokánkra felügyelhetünk, viselhetjük gondjukat sok játékkal és szórakozással fűszerezve, amikor szükség van rá 2011 májusában Júlia lányunk azt mesélte el, hogy egy rendkívüli gyülekezetben volt Hetényegyházán, ahol meg szeretnék keresztelni a kisfiúkat, Csongikát. Kért bennünket, hogy jöjjünk el egy istentiszteletre és ismerjük meg ezt a kicsi, de nagyszerű és nagyon kedves közösséget. Ha megtetszik, akkor mi is járhatnánk ide (ami azért is volt nagyon vonzó, mert ebben a közösségben sok kisgyermek is van, így később majd az unokákkal együtt lehetnénk itt). Amióta elhagytuk Kolozsvárt, még nem tudtunk elköteleződni egyházközösségmellet sem. De már nagyon szerettük volna rendezni gyülekezeti hovatartozásunkat. Már rég szerettünk volna rendszeresebb látogatói lenni egy meghitt és őszinte kis gyülekezetnek. Egy olyan egyházi közösségre vágytunk, ahol úgymond,,öregségünkre megerősíthetjük hitünket, jobban megérthetünk annyi mindent, ami az eddigi évek során felgyülemlett bennünk a hittel kapcsolatosan. A májusi vendégváró istentisztelet határozott,,igent mondott az egyházi hovatartozásunk gondolatára, amelyre vágytunk. A kedves fogadtatás, amiben részünk volt Ferenczi Zoltán lelkész és nem utolsó sorban a Hamar házaspár részéről, még jobban megerősített az elhatározásunkban, hogy e,,kis ház gyülekezetéhez érdemes csatlakozni és itt elköteleződni. (Bár kezdetben ugyan kicsit szokatlan a gyülekezeti ház, ugyanis mindig nagy, vastag falú, több százéves templomok látogatói voltunk). Azóta létezik számunka ez a nagyszerű hely, ahol az egy órás istentisztelet alatt megnyugodva átadhatjuk magunkat a spirituálitásnak, kiszomjazva hallgatjuk KOMLÓDI JÁNOS az igehirdetés szavait. Mindezért hálát adunk a jó Istennek, hogy idevezérelt bennünket. Életünk részévé vált az ide jövetelünk, és amikor a családi események vagy egészségi állapotunk megengedik, itt vagyunk. Ez annyira jó érzéssel tölt el mindkettőnket. Ugyanis ebben az állandóan rohanó és küzdelmes világban kell lennie egy olyan meghitt,,pihenőhelynek, ahol az ember csak magával és a lelki világával foglalkozik, ahol megnyugszik és átadhatja magát az intim érzelemvilágának. Mi mindezt,, így éljük át lányunk szavaival élve. N agyszerűnek tartjuk a gyülekezet sokrétű foglalkoztatását: gyermekés ifjúsági istentiszteletek, nyugdíjas bibliaórák, bibliaiskola (amelyekre mi is eljöttünk már), kulturális foglalkozások, családos hetek, kirándulások és még annyi más szép dolog, ami szépen összekovácsolja ezt a remek családbarát gyülekezetet. Ilyen sokrétűséggel még nem találkoztunk életünk során, bár már sok templomban megfordultunk. Szeretnénk állandó, elkötelezett tagjai lenni a hetényegyházi gyülekezetnek. Az Úr Isten legyen velünk, segítsen bennünket hitünk megerősítésében, jó cselekedeteinkben. Végül, ahogyan az erdélyi reformátusok elköszönnnek, most mi is úgy köszönünk el:,,békesség Istentől! Sossio Capasso nápolyi orgonaművész zenés áhítata a ménteleki templomban április 29-én órakor március IX. évf. 1. szám

6 Gyülekezetünk meghatározó szerepet töltött be annak a folyamatnak az elindításában, amelybe ma már több megyei gyülekezet is bekapcsolódott. A KÚTkör (kezdeményező, újító, tanuló közösség) Donáth Attila pszichopedagógus, szervezetfejlesztési tréner vezetésével és a gyülekezetünkben eddig megvalósított gyülekezetépítési tapasztalatok felhasználásával keressük azokat az utakat, amelyek a 21. század emberét megszólítani képes, ám eredeti értékeinkhez kifejezetten ragaszkodó közösségek létrehozatalát, megerősítését eredményezheti. A vezetőképzés és közösségfejlesztés folyamatában nemcsak lelkipásztorok vehetnek részt. Kifejezett célunk, a gyülekezetek presbitereit, munkatársait is bevonjuk. Így jelentkezett a rendszeres képzésre gyülekezetünkből négy munkatársunk is. Most egy összeállítást olvashatnak Olvasóink a KÚT-kör néhány résztevőjének tapasztalatairól. Ferenczy József Lajosmizsei Református Egyházközség M ég Kunszentmiklóson voltam beosztott lelkész, mikor három évvel ezelőtt részt vettem Emmausban, az egyházmegye által lelkészeknek és presbitereknek meghirdetett őszi vezetőképző tréningen, amelyet Donáth Attila vezetett. A képzés nemcsak azért volt hasznos a számomra, mert sok olyan dolgot tanultam, amiről korábban nem hallottam, hanem azért is, mert rámutatott arra, hogy egy gyülekezet vezetéséhez folyamatos tanulásra, fejlődésre van szükségem a különböző vezetői kompetenciák eléréséhez. Egy évvel később már nem volt számomra kérdés, hogy részt veszek-e a Titkok és döntések című képzésen, melyet szintén Donáth Attila vezetett. Ekkor kezdtünk el közösen gondolkodni arról is, hogy gyakrabban is találkozzunk és teremtsük meg saját fejlődésünk és fejlesztésünk lehetőségét ben képzésünk A kezdeményező gyülekezet címet kapta, melyen a vezetői kompetenciafejlesztés keretében a hangsúly a stratégiakészítésre került. A képzés végén csapatunk arra a döntésre jutott, hogy mindenképpen folytatni szeretné a a megkezdett folyamatot. A képzés végén Donáth Attila felvázolt egy háromszor három éves tanulási ívet, melynek első részében a kompetenciafejlesztés, a második részében az innováció, tanuló közösség, gyülekezet, a harmadik részben a hálózatépítés és -képzés lenne a téma. A képzések között pedig szupervíziókon lennénk együtt 4-6 hetente. Hogy miért veszek részt a képzésen? Azért, mert a három emmausi tréning rádöbbentett, hogy milyen eszköztelen vagyok egy gyülekezet vezetőjeként. Úgy érzem, hogy sokszor az események sodornak, és nincsenek eszközeim a folyamatok irányítására. Bibliai képpel élve, nem az a feladatom, feladatunk egy gyülekezet vezetőjeként, hogy kergessük a nyájat valami, Valaki felé, hanem az, hogy a tőlünk telhető legjobb módon vezessük a ránk bízottakat a krisztusi úton. Ehhez azonban tanulni kell. Fontos, hasznos, nélkülözhetetlen mindaz, amit a teológián megtanultunk, elengedhetetlen a hit, a személyes kapcsolat Istennel, de úgy gondolom, hogy egy gyülekezet vezetőjeként is fontos, hogy a hit mellé tudományt is ragasszunk. A kilenc év alatt szeretnék olyan utat végigjárni, melyen fejlődöm a gyülekezet vezetéséhez szükséges kompetenciákban, fejlődik az önismeretem, jobban megismerem azokat, akik között szolgálok. Hiszem, hogy a képzés eszközöket ad ahhoz, hogy sodródóból folyamatirányítóvá váljak, és olyan iránymutatóvá, aki Krisztusra mutat, betölti azt a küldetését, amit Krisztustól kapott. *** H árom évvel ezelőtt, 2009-ben volt az első őszi lelkésztovábbképzés az Emmaus házban, ami azóta is minden évben megtartásra kerül. Donáth Attilát, szervezetfejlesztési trénert itt ismertem meg. Az őszi képzések célja elsősorban a vezetői kompetenciáink fejlesztése. A legutóbbi őszi képzés után Donáth Attila felajánlotta egy hoszszabb távú, még intenzívebb folytatását ennek a képzésnek. Így lehetőségünk nyílt arra, hogy ne évente egyszer találkoznánk néhány Dobos Bence és családja Tasi Református Egyházközség napra, hanem évi 10 alkalommal, tehát a nyár kivételével havi rendszerességgel. Ez egyfajta folytatása az emmausi képzéseknek, amely magába foglalja a szupervízió lehetőségét is. A szupervíziók alkalmával hozhatunk eseteket is, amelyek során közösen dolgozunk fel nehéz lelkipásztori szituációkat, gyülekezeti konfliktushelyzeteket, döntési problémákat, bármit, aminek az átbeszélése segítheti egy-egy nehezebb gyülekezeti helyzet feldolgozását, kezelését. Lelkészek lelkigondozásának is lehet ezt tekinteni, hiszen nagyon fontos, hogy a problémáinkat elhozhatjuk egy olyan bizalmas körbe, ahol természetesen a titoktartás kötelezettsége mellett megfelelő szakmai segítséget kaphatunk. Az esetmegbeszéléseken és a szupervízión túl különböző szakmai kérdéseket is feldolgozunk, előzetes szakirodalom elolvasásával, amely döntő többségében a gyülekezetépítés, vezetői eszközök, módszerek, konfliktuskezelés stb. kérdéskörét érinti. Ilyen szempontból egy önképző körről van szó. A legutóbbi témánk például az anyagiak és az érték témája köré csoportosult, melyhez kaptunk szakirodalmi ajánlásokat is. Ez a tízalkalmas képzési folyamat azonban nemcsak erre az évre szól, hanem egy 3 3 évet átívelő képzési láncolat része. A cél, hogy az első három évben azzal foglalkozzunk, március IX. évf. 1. szám

7 hogy mi lelkipásztorok, presbiterek, gyülekezeti munkatársak hogyan válhatunk tudatos, képzettebb vezetőkké. A második három évben már azt igyekszünk elsajátítani, hogyan tudunk mi magunk is vezetőket képezni, azaz továbbadni a kincseinket. Végül a harmadik három év egy olyan mentorálási blokk lesz, melyben a már saját magunk által vezetett csoportból vinnénk eseteket, ha elakadunk, közösen átbeszélhetjük a problémákat. Így összesen ez egy 9 éves képzési ciklus, amelynek az első évében járunk. A lelkészeknek egy 6 éves ciklusban 90 kreditet kell összegyűjteni és erre ez a kurzus is alkalmas, mert nagyon magas színvonalú. Személy szerint azért tartom hasznosnak ezeket a találkozókat, mert lehetőséget ad arra, hogy hátralépve, jobban rálássunk saját magunkra, és kilépjünk egy kicsit a mókuskerékből. Olyan ez, mint mikor a festő kicsit hátrébb lép, hogy megnézze, összhatásában hogyan fest a kép. A célom, hogy fejlesszem magam a csapatépítésben, és szeretnék a tasi gyülekezetben a presbiterekkel ill. a munkatársakkal egy aktív csapatot építeni. *** N yolc éve vagyok a Kerekegyháza-Fülöpháza- Kunpuszta-Kunbaracsi Református Társegyházközség lelkipásztora. Tavaly végeztem a SOTE Mentálhigiénés Intézetének Lelkigondozói továbbképzési szakán. A hároméves képzés során nagy segítséget kaptam a lelkigondozás és a szervezeti vezetés, illetve fejlesztés terén. Az egyházmegyén belül is többedik alkalommal volt részem olyan képzésben, amelyen keresztül jobban ráláthattam a gyülekezeteimre mint szervezetre. A képzéseim során több felismerésem közül az egyik legfontosabbnak azt tartom, hogy segítő foglalkozásúként (mint amilyen egy pszichoterapeuta, orvos, nővér, tanár, jogász, szociális munkás stb.) komolyan oda kell figyelnem magamra. Amilyen mértékben szívvel-lélekkel szeretném szolgálni gyüle- Dr. Kenyeresné Téglási Anna, Kerekegyháza-Fülöpháza- kezeteimet, olyan Kunpuszta-Kunbaracsi Református Társegyházközség kítanom azokat a mértékben kell kiala- lehetőségeket, amelyen keresztül töltekezem. Ahhoz, hogy adhassak, nekem is kapnom kell. Fontos, hogy megajándékozottnak érezzem magam Istennel és embertársaimmal való viszonyomban, hogy tudjak szabadon, szívesen és örömmel másokat megajándékozni. Ezt a folyamatot tudatosan formálva, szolgálatomhoz nagyon szükségesnek tartom a KÚT-kört. Olyan lelkipásztorok és presbiterek, gyülekezeti munkatársak találkozunk havonta egyszer, akik számára kulcsfontosságú, hogy gyülekezeteink ezdeményező, jító és anuló közösséggé válhassanak. Ebben kiváltságos és felelősségteljes szerepünk van nekünk, a gyülekezeteink élén járóknak. Ezért a három őszi emmausi képzés eredményeként elhatároztuk, hogy nemcsak egy évben három napra találkozunk, hanem gyakrabban is. Készséges és odaszánt szervezetfejlesztési szakember segítségével ez év januárjában el is indult ez a kör. A résztvevők vállalták a havi rendszeres aktív részvételt, a közös munkát, a titoktartást és a szükséges anyagi felelősséget, valamint hogy évente eltöltenek néhány napot egy olyan gyülekezet támogatásával, fejlesztésével, amely erre rászorul, és amely ezt kéri. A KÚT-körhöz meghívásos úton lehet csatlakozni. Tervünk 3x3 év együttmunkálkodás. Az első 3 év célja szakmai ismeretünk bővítésével önmagunk és egymás jobb megismerése, egymásra hangolódás, egyikünk gyülekezeti esetének szupervíziójával; egymás gyülekezetének segítése helyben. A második 3 évben szeretnénk támogatni a nehézségekkel küzdő és minket felkérő gyülekezeteket. A harmadik 3 évben pedig egy hálózatot szeretnénk létrehozni egyházunkon belül, hogy minél többen tudjanak erről a támogató lehetőségről, és gyülekezeteink megerősödhessenek és betöltsék feladatukat: Istentől és tagjaiktól kapott megbízatásukat. Ebben bátorít engem ez az ige, amit a szolgálatom kezdetén célul kitűztem: Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő fiával, Jézus Krisztussal. Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömötök teljes legyen. (1Jn 1, 3-4) Hordozzuk imádságban a KÚT-kört, hogy továbbra is áldás lehessen: Istenünk és önmagunk megismerésében gazdagodjunk, tanítva tanuljunk, egymást és az elakadt gyülekezeteket felkarolhassuk, hogy így betölthessük hivatásunkat szabadon, szívesen és örömmel. *** A mikor az első alkalomra elmentem, igazából nem is tudtam, hogy mibe fogok belecsöppenni. Számomra elég volt azt tudni, hogy Donáth Attila fogja tartani a képzést, és ez elég garancia volt nekem. Abban biztos voltam, hogy a hasznomra fog válni ez a fejlesztési folyamat, és sok mindenben léphetek majd előre. Ma már Dr. Schlégl Ancsi tudom, hogy nemcsak úgy fogok profitálni a KÚT-kör alkalmaiból mint magánszemély, hanem úgy is mint gyülekezeti tag és presbiter. Egy olyan csapat szerveződik, amely új utat találhat az egyház megújulásában. A megszerzett tudást nem csupán a saját gyülekezeteinkben adjuk át, hanem az a célunk, hogy bővítsük ezt a kört, mások is részesülhessenek belőle. F erenczi Zoltántól kaptam egy meghívást az emmausi képzésre. Így nyílt lehetőségem részt venni egy hosszú távú képzésen is, amit akkor nem is értettem. Sokat töprengtem rajta, hogy menjek-e vagy sem, aztán meggyőztem magam, mert ha bármit is tanulni lehet, az nekem és a környezetemnek is jó. Az első alkalom nehéz volt: be kellett kapcsolódnom egy folyamatba, ami jóval előtte kezdődött. Megnőtt a fülem, március IX. évf. 1. szám

8 annyira figyeltem, annyi volt az idegen szó, hogy csak a felét értettem. De a második nap végére már tudtam, mit viszek haza a gyülekezetbe. A meghívásos levélben vezetőképzésről volt szó, és a második nap végén már láttam az alagút végét. Örömmel konstatáltam, hogy jó helyen járok: itt sokat lehet tanulni. Persze ennek is ára van. Egyfelől tekinthetem úgy is ezt a Tóth-Kása Sarolta lehetőséget, hogy be kell zárnom az üzletem, és így duplán képződik veszteség a kimaradt napokon. Ám ha azt nézem, hogy itt olyanokat tanulhatok, amit máshol nem, ráadásul egy nagyon rokonszenves környezetben, akkor viszont duplán nyerek. Először feszélyezett, hogy Emmausban rajtam kívül csak lelkészek voltak, még akkor is, ha ők úgy nyilatkoztak, a jelenlétem nekik hasznos, hiszen külsős visszajelzése másfajta megközelítést jelent. Az emmausi képzés végén elhatároztunk a KÚT-kör elindítását. Így mentem havi rendszerességgel ezekre az alkalmakra. Megláttam, hogy milyen sok tanulnivalóm van. Aztán nyilvánvalóvá vált, hogy ebből a folyamatban mind a családom, mind a gyülekezet profitál. Azt hiszem, ez a csapat egyre jobban összekovácsolódik. Itt biztonságos körülmények között megfogalmazhatjuk és megismerhetjük személyes ügyeinket, nehézségeinket, és közösen keresünk megoldásokat. Minden alkalommal felszabadulva és örömmel jövünk el egy-egy nap után. A KÚT 9 évig tart, de Donáth Attila, a fejlesztő trénerünk garancia rá, hogy nem elvesztegetett idő lesz ez a folyamat. Ferenczi Zoltán A húsvéti ünnepek közeledtével bizonyára sok családban kerülnek felolvasásra az evangéliumok passiótörténetei. Most Jézusnak csak egyetlen mondatát szeretném kiemelni a Lk 23, 46 szerint (de természetesen ez alkalommal is célszerű a szövegkörnyezetet elolvasni): Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. Erre a rövidke bibliai sorra is igaz, ha benne élünk a történetben, olyan apró részleteket vehetünk észre, amelyek sokkal érthetőbbé teszik az összefüggéseket, és amelyek felszínes olvasás során elsikkadnak. K ajafás és kísérete a városfalon kívül arra várnak a kereszt előtt, hogy Jézus bűnbánatot tartson. Ez a főpap hivatali kötelezettsége volt. Ugyanakkor a templomban már megkezdődtek az ünnepi előkészületek. Mivel az idő sürgetett, egyszer csak sarkon fordultak, és elindultak vissza a szent városba. A templomtéren százezres tömeg vonult fel a legnagyobb ünnepen. Ekkor kezdődött a peszah [páska, húsvét] ünnepét előkészítő liturgia. Az erre kijelölt papok már kiválasztották az áldozati bárányokat. Most kezdik levágni őket szigorú rendtartás szerint a Szentjek Szentje előtt. A harsonák és kürtök jól ismert hangsorai adják tudtul, hogy az oltár falára hintett bárányok vére bizonyosan megbékéltette a Magasságost. A Mindenható megengesztelődött, és békét kínál az övéinek. P ersze a kürtök zengése nemcsak a tömeg nagysága miatt volt fontos, hanem mert a hatalmas alapterületű templom udvarait rendkívül magas falak zárták el egymástól. Legkívül a pogányok udvarát találhatjuk. A templomba érkezők először ezen keresztül vonultak végig. Itt vehették meg az áldozati állatokat, és válthatták át Tibérius császár ezüst dénárjait szent shekelre, amellyel már bárki adakozhatott a kultusz és a templomi szolgálat fenntartása érdekében. Akik nem tartoztak a választott néphez, mindössze idáig jöhettek. Az átvezető kapun már csak az izraeliták léphettek be. De a nőknek az azt követő zsilipet már tilos volt átlépni, oda már csak a zsidó férfiak mehettek be. Ám az áldozati szertartást a férfiak sem láthatták, ugyanis ez a papok udvarában történt, ahova csak Áron leszármazottjai léphettek. A papok udvarában volt a Szentek Szentjébe, oda pedig csak a főpap léphetett, de ő is csak egy évben egyszer, most, amikor imádságában kimondhatta az Úr nevét. H at óra tájban, amikor Jézus haláltusáját vívja kint, a templomi ünnep énekének kiszűrődő hangjai tisztán kivehető voltak a Golgotán is. Amikor felharsognak a kürtök, sajátosan fonódik egybe a golgotai és a templomi istentisztelet. Az ismert zsoltár verseit zengte a tömeg: Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet. Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem. (Zsolt 31,1-5) A hatodik vers így folytatódik: Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten. Ez az a mondat, amit az Ószövetség nyelvéből így ad viszsza a hellén műveltségű evangélista: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. Megrendítő átélni Jézus keresztje tövében az ünnep valódi lényegét. Amire Izrael népe évezredek óta vágyott, most beteljesedett. S bár a korabeli iratok is megemlítik, hogy ekkortájt egy peszah alkalmával különös természeti jelek voltak az istentisztelet során, vajon hányan értették meg az ünnep igazi lényegét? Húsvétkor mi is így kapcsolódhatunk be a mennyei Jeruzsálem angyali karának éneklésére, s az ünnep így lehet résnyire nyitott ablak mindnyájunk előtt arra a valóságra, amit Isten tár fel azoknak, akik hittel borulnak le előtte. Elvégeztetett! március IX. évf. 1. szám

9 Az a félelmem, igazuk van azoknak, akik gyülekezeteink életében túlzottan is hangsúlyosnak gondolják a pénzügyek körüli forgolódást. Bizony nem kevesen szorongnak elmenni egy-egy istentiszteletre, ugyanis egyszerűen még nem tartanak ott, hogy adakozzanak. A legextrémebb módja a garasos rossz hangulat kisarcolásának az, amikor a kijáratnál még szörnyűbb esetben még a padokban ülve valaki egy perselyt lóbálva igyekszik mosolygós kényszert alkalmazni az ingyen kegyelemben reménykedő bliccelőkön. Az meg a amikor embere számára végképp érthetetlen, hogy miként kerül a liturgiába az adakozás hirdetése. A vájt fülűek pedig a hangsúlyozáson bosszankodnak ugyanis Pál bibliai mondata épp az ellenkezőjét hangsúlyozza, mint az adakozásra felszólítók döntő többsége FERENCZI ZOLTÁN De hát az egyháznak is élni, működni kell valamiből visszhangzik sokak jogos érve. Vajon van-e középút? Összefoglalónk kiindulási pontja, hogy az egyház küldetése nem önmaga fenntartása. Így a gyülekezetben az anyagi biztonság mindössze eszköz, és nagy baj, ha céllá válik. Ugyanis Jézus Krisztusnak akkor is lesz egyháza (azaz élő hitre jutott keresztyének közössége) a világ bármely táján, ha ott nem működik egyházközség. Istennek nincs szüksége egyházközségekre! Egyházközségekre nekünk van szükségünk. Ám ennek fenntartása bizony nem olcsó dolog. Éppen ezért az adakozás témakörének zsákutcájából az ellenkező irányból tudunk kijönni. Az adakozás nem azért jön létre, hogy lehessen istentisztelet, hanem akkor, ha az embereknek szükségük van arra, hogy legyen istentisztelet. Gyülekezetünkben nagyon fontosnak tartjuk az adakozás tekintetében, hogy az adakozás hitvallás, Istennek szentelt hálaáldozat, amely spiritualitásunk, hitbeli, egyházi elkötelezettségünk fokmérője lehet. Így azokat, akik még nem tekintik magukat keresztyénnek (Jézushoz tartozó embernek), reformátusnak, gyülekezetünk közösségi tagjának, őket szeretettel felmentjük az adakozás nyomasztó kényszere alól. Nekik mi szeretnénk adni. Összefoglalónk azokat kívánja megszólítani, akik azt a szintet már meghaladták: keresztyéneknek, reformátusnak ezen belül pedig méntelekinek, hetényegyházinak mondják magukat Kik adakozzanak és kik ne? Amikor a Biblia adakozásról beszél, azt Isten az Ő népére vonatkoztatja. Az adakozás ma is azok számára adott lehetőség, akik Isten népéhez tartozónak vallják magukat. Ebből következik az is, hogy akik csak a közelmúltban kerültek a gyülekezetünkbe, és még csak ismerkednek az Úrral és az Ő útjával, és még nem köteleződtek el a keresztyénség mellett, rájuk nem vonatkoznak a hívő ember kötelezettségei. Nyilvánvaló, hogy addig az ember nem tud hitvallást tenni Isten szeretetéről, gondviseléséről, amíg azt személyesen meg nem tapasztalta. Márpedig az adakozás lehetősége épp ennek az egyik legnyomatékosabb megvallása. Mindnyájunk életében volt egy időszak, amíg ez a személyes tapasztalat valósággá lehetett. Akik keresők közöttünk, tőlünk nem kérünk, nekik mi szeretnénk adni a magunk lehetőségei, eszközei szerint, hiszen a mi hitéletünkben is először egy keresztyén közösség szeretettejes megnyilvánulásaiban lett megtapasztalható az a másikfajta szeretetet, amit kerestünk. Ez a kereső állapot kedvezőtlen esetben egyfelől akár hoszszú évekre is elnyúlhat. Másfelől azt látjuk, hogy önmagában a gyülekezet közösségében történő rendszeres megjelenés még nem feltétlenül jeleníti meg az illető hitbeli elkötelezettségét. Abban a korban, amikor a pénz nagyon sok ember életében ugyanolyan szerepet tölt be, mint régen az Isten vagy istenek (azaz ettől várjuk a boldogulásunk lehetőségét, küldetésünk beteljesedését, a szerethetőséget, a gyógyulást, életminőséget, életünk jobbra fordulását, a biztonságot, békességet stb.), a pénzhez való viszony nagyon fontos minőségeket jelenít meg. A spirituális nagykorúság akkor kezd el kibontakozni, amikor az ember nyitott teszi magát arra, hogy a maga törvényszerűségein túl olyan értékeket is beemeljen életébe, döntéseibe, amelyek adott esetben ellentmondanak korábbi tapasztalataiknak, felülírják az adott kor, kultúra közösségi elvárásait. A hívővé lett emberek életében ez a jelenség ott érhető nyomon, amikor a Szentíráshoz való viszonyunk elkezd megváltozni. (Egész addig nem sok értelmét látom az adakozás kérdéséről érdemi módon beszélni.) Mit tanít a Biblia az adakozásról? A Biblia által példaként elénk állított adakozás mindig önkéntes. (3Móz 1, stb.) Az adakozás gondolata mögött egyetlen hitvallás áll, ti. hogy minden, amit kaptunk, Istentől március IX. évf. 1. szám

10 kaptuk (1Kor 4,7). Az adakozás azt fejezi ki, hogy megtapasztaltam, Isten szeret engem, és ígérete szerint gondolt visel rólam (Péld 11,24; Mt 6,31-34). Ezért én is ki akarom fejezni ezt elsősorban az Ő számára (Mt 6,2). Aki így él, annak egyre fontosabbá válik a Biblia útmutatása. Az elfogadható adakozás éppen ezért csak az lehet, amelyet a jó kedv és a hála munkál (2Kor 9,7). Előfordul az is, hogy adakozási szokásaink eltérnek a bibliai szempontoktól. Ilyen az, amikor valaki Isten segítségét akarja kikényszeríteni pl. egy munka, előnyös szerződés, valamilyen fontos érdek, kapcsolat beteljesedése vagy vészhelyzet elkerülése stb. érdekében. Az ilyen adakozás inkább a pogány vallásokra emlékezetet, amelyben a különböző népek isteneiket megpróbálták áldozataik bemutatásával manipulálni a gazdagabb termés, jobb időjárás vagy sikeres hadjárat reményében. Ezt a fajta magatartást az Úr radikálisan elutasítja (Hós 2, ,6; Jer 7,9-14)! Mi a gyülekezetünkben kifejezetten szeretnénk, ha az ilyen jellegű adományok nem kerülnének elhelyezésre a perselyben. Ha valaki ilyen módon kívánja kifejezni az Úrral való kapcsolatát, azt szeretettel arra kérjük, más karitatív szolgálatokat támogasson, amelyek működésében nem jelenik meg ilyen nagy hangsúllyal az adomány spirituális jellege. Mi éppen ezért tartózkodunk az adományok kérésének minden olyan módjától, amely gyengítheti az általunk felismert bibliai értékeket, esetleg eltér attól. Az adakozás tehát elsősorban hitvallás: az Isten gondviselő szeretetét felismerő hitnek a megvallása. Ez persze azt is jelenti, hogy az adomány éppen azért, mert ez hitvallás csak a legtökéletesebb lehet. Az Szentírás számtalan helyen hangsúlyozza ezt (pl. 3Móz 1,3). Természetesen nemcsak a gyülekezetben lehet adakozni, más célok is méltók lehetnek az adakozásra. Mégis az Írás két szempontot különösen is hangsúlyossá tett az adakozásban. Egyrészt népének az mondja az Úr, hogy az Ő házába senki ne jöjjön üres kézzel (2Móz 34,20), azaz a templom és a hitéleti szolgálat céljainak fenntartása azok felelőssége, akik az adott közösséghez tartoznak. Másrészt legalább ilyen hangsúlyos a gyülekezet közösségéhez tartozó szegények gondozása, segítése. Az adakozás éppen ezért nem váltható ki azzal, hogy úgyis fizetünk adót, és majd ebből ki-ki fedezze a kiadásait. Már Jézus korában is szerették volna kijátszani e kettőt, de Jézus ezt az érvet nagyon határozottan elutasítja (Mt 22,21). Akármilyen társadalmi rendben élünk, a fenti célok hordozásának felelőssége mindig Isten népéé marad Tekintettel arra, hogy a bibliai tanítás szerint a jókedvű adakozót szereti és áldja meg az Isten, semmilyen nyomásgyakorlással nem szeretnénk élni azok felé, akik hitéletük kezdeti szakaszán járnak. (Mi ezért nem is hirdetjük az istentiszteleteken az adakozás lehetőségét, hiszen az Ige szerint a jó kedvű adakozót megáldja, és nem emlékeztetgeti az Úr ) Akik tehát azt vallják, hogy szeretik Istent és a gyülekezetünket, azoknak érdemes összevetni adakozási szokásaikat, illetve az a mögött húzódó lelkiséget a Biblia tanításával! Hogyan kezelik, és mire költik az adományokat? Sokak elképzelésével ellentétben gyülekezeteinknek nincsenek olyan állandó forrásai, amelyet az állam adna hitéleti célokra. Ezért az adományok a gyülekezeti élet anyagi alapját képezik. Adományt csak a gyülekezet ezzel megbízott tagjai szedhetnek, akik minden esetben pénztári bizonylatot adnak. A mi gyülekezetünkben hosszú évek óta nem keressük fel a gyülekezet tagjait azért, hogy elmaradt befizetéseiket rendezzék, és leveleket sem küldünk a gyülekezet tagjainak e célból. A családlátogatások során a lelkipásztor és a munkatársak soha nem visznek bevételi bizonylatokat. A találkozások célját egészen más módon határozzuk meg. A családlátogatásokat inkább a beszélgetés és az imádság idejének tartjuk. Így az adományok befizetésére a gyülekezet tagjainak a vasárnapi istentiszteletek alkalmával van lehetőség. A vasárnapi perselypénzt 2 gyülekezeti tag (legtöbbször presbiter) számolja össze, és hitelesíti aláírásával a perselynaplóban. Ezek a pénzek tételes elszámolás alapján kerülnek a főkönyvbe, amely megtekinthető. A belső bevételeinken kívül igyekszünk pályázati úton gyarapítani forrásainkat a közegyházi és állami pályázati lehetőségek alapjaiból. Ezentúl közegyházi forrásokat is biztosít az egyházmegye, egyházkerület egyes működési jellegű célokra, valamint egyes esetleges beruházásokra. Ezek a bevételek azok, amelyek fedezik a gyülekezeti munka költségeit, a fűtés, világítás kiadásait, az útiköltséget, a szegény családjainknak adott adományainkat, a közterhek befizetését, a hetényegyházi gyülekezeti ház felújítását, a ménteleki templom belső renoválását, valamint a bibliaórai és baba-mama helyiség kialakítását, a közelmúltbeli szennyvízcsatorna bevezetését, a személyi jellegű kiadásokat, testvérgyülekezet támogatását, a nyári családos hét támogatását, a képzési költségeink (pl. munkatársképzések) egy részét, az evangélizációra vagy helyettesítésre érkezők útiköltség-térítését, ezenkívül az ún. kötelező perselypénzek befizetését, amelyeket meghatározott istentiszteleteken közcélokra kell felajánlani a közegyház számára. Milyen módja van az adakozásnak? Perselyadomány az istentiszteleti térben elhelyezett perselyben az istentisztelet előtt vagy után elhelyezett adomány. Bibliaórai perselypénz ~ a bibliaóra tagjainak heti rendszerességgel vagy alkalmanként adott adománya. Céladományok a pénztárosnál kerülnek befizetésre. Kétféle típusát különböztetjük meg. A céladományokkal a gyülekezeti élet szempontjából fontosnak ítélt és meghirdetett célokat lehet támogatni. A működési célú adomány a perselypénzen felül befizetett összeg. Az adományokat név szerint tartja nyilván a gyülekezet. Ma már talán éppen ezért ritkábban élünk vele. Egyházfenntartói járulék évente általában egy alkalommal befizetett, a presbitérium által meghatározott összeg, amelyet elsősorban a választói névjegyzék tagjai vállalnak a borítékos adományokon túl. Aki szeretné befizetni egyházfenntartói járulékát, azt az istentiszteletek után a pénztárosnál teheti meg március IX. évf. 1. szám

11 Borítékos adakozás lehetőségét azoknak készítettük, akik komolyan veszik a hitüket, református voltukat, gyülekezeti elkötelezettségüket, fontosnak tartják, hogy gyülekezetünknek kiszámítható bevételi forrásai legyenek, felelősséget éreznek a gyülekezet jövője iránt, így örömmel és hálaadással tudnak adakozni. A borítékos adakozás lényege A borítékos adakozás néhány évvel ezelőtt bevezetett családi adakozási forma, amely a perselypénzt váltja ki. Ez Nyugat-Európa legtöbb református egyházában bevett forma, amely megjelenít több olyan evangéliumi értéket, amit mi is hangsúlyozni kívánunk. Ilyen például az előre meghatározott adakozás (ld. 2Kor 9,5). Aki így kíván adakozni, az adott év elején meghatározza, hogy családjuk milyen összeggel kíván hozzájárulni a gyülekezet fenntartásához. Ezt havi, negyedévi vagy félévi vállalással teheti mag. A vállalásokat számozott borítékban teheti a perselybe, illetve a pénztárosnál fizetheti be. A gyülekezet számadásaiban már csak az összesített számadatok jelennek meg a nevek feltüntetése nélkül. Az így vállalt adomány lehetővé teszi, hogy akár előre is kifizetésre kerüljön pl. olyan számla, amely amúgy csak bizonytalanul vagy később történhetne meg. Néhány éve ennek köszönhetően gyülekezetünk pénzügyi élete hosszabb távon is tervezhetővé válta. A borítékos adakozást vállaló gyülekezeti tagjaink havonta ezer forint körüli összeget vállalnak a tizedük terhére. (Természetesen a borítékos adakozást vállalók között a lelkipásztornak is elöl kell járnia.) Vannak páran, akik csak 4-5 ezer forinttal tudnak hozzájárulni a gyülekezet működési kiadásaihoz, de vannak olyan diákok, akik forintos borítékos adományaira legalább olyan büszkék és hálásak vagyunk, mint az ennél nagyságrendekkel nagyobb adományokra. Sok vagy kevés? Az Isten úgy látta jónak, hogy javaink egy részét odaadjuk az Ő számára. Ezt a Biblia a tizedben (10%-ban) határozza meg. A bibliai gondolatban azt kell látni, hogy az meg akarja akadályozni, hogy valaki saját vagy gyermekei létszükségleteit kockáztassa adakozásával. Hiszen nyilvánvaló, hogy ha valaki valakit nagyon szeret, annak nagyon sokat akar adni (Mk 14,1-11; Lk 7,36-47) Mi magunk között nem vizsgáljuk, hogy ki miként értelmezi a tizedet. Az adakozás tekintetében is úgy gondoljuk, hogy a mennyiségi szemlélet helyett a minőségek felmutatása adhatja meg a növekedés lehetőségét. Adakozásunk ugyanis az egyik legérzékenyebb mutatója (indikátora) spirituális elkötelezettségünknek. Ez az oka annak, hogy ma ez a téma inkább tabutéma, és pusztán annak említése is sokakban rossz érzést kelt. Ugyanakkor épp ez lehet akadálya is annak, hogy a gyülekezetben világos és biblikus tanítás hangozhasson el a hálaáldozat kérdéskörében. Két újszövetségi példa jól megvilágítja az adakozás mélyebb lelki vonatkozásait. Az özvegyasszony két fillére (Mk 12, 41-44) elnagyolt számítással kb Ft lehetett olyan bizonyságtétel, amelyet Jézus nemcsak észrevesz, nemcsak megemlít a tanítványoknak, de a Bibliában évezredeken keresztül a keresztyének példája lesz. Miért példa? Mert ez az asszony özvegy volt, és minden vagyonát odaadta (44). A történet tehát nem azt emeli ki, amit sok vallásos ember szeretne aláhúzni, ti. hogy a két fillért is meg kell becsülni, hanem azt, hogy ez a nincstelen asszony mindenét odaadta. Jóllehet ennek az idős asszonynak az adakozási szokását magam semmi esetre sem javasolnám általános szabályként, fontos látnunk, hogy adakozása valóban hitére mutatott, ami viszont valóban elgondolkoztató lehet. A másik történet a gazdag ifjúé (Mt 19,16-23). Vagyonos, középkorú és rendkívül vallásos ember ő. Egész életében törekedett a Tízparancsolat betartására (20v). Egészen egyértelmű, hogy ő volt az egyik olyan izraelita, aki rendkívül sokat adakozott. Mindezek ellenére mégis keres valamit, ami nyugtalanítja őt szíve mélyén (16v). Jézus választ ad neki (21v). Miért? Mert rávilágít valamire, amit az illető maga előtt sem akart, mert kimondani. A pénz szeretete szíve mélyén távol tartotta őt az Úrtól. Vallásos cselekedetei így adakozása is csak arra volt elegendő, hogy másokkal (és egy kicsit magával is) elhitesse, milyen nagyszerű ember is ő. Amikor Jézus ezt egyértelművé tesz, ő szomorúan elkullog. Jézus azonban nem megy utána, nem relativizálja az értékeket. Hogy mi a sok és mi a kevés? Amíg Jézusnak a 2 fillér példaértékű cselekedet az egyik esetben, a kisebb vagyon zavaró álarc a másikban. Hihetetlen sok dologtól függ, mi sok, mi kevés. Mi nem is szeretnénk és nem is tudunk erre választ adni. Sokkal inkább irányítsuk a figyelmünket a cselekedeteink mögött rejlő hitbeli folyamatokra! Aki hetente 200 Ft-ot tesz a perselybe, erőn felül adakozott, ha kb Ft-os nyugdíjat kap kézhez. Ma ő lenne a bibliai özvegyasszony. Ha ez az aszszony Ft-os nyugdíjat kap, és van adóssága és gyógyszerkiadása is, mondhatjuk, ugyancsak jelentősen kivette a részét az adakozásból. Az a középkorú férfi, aki Ft-os nettó keresettel rendelkezik, és gyermekeinek fenntartása és adósságainak fizetése is az ő felelőssége, mondható, hogy jelentős összeget tesz a perselybe hetente, amikor Ft-tal érkezik közénk. Ugyanígy a gazdag ifjú példáján bizony a Ft-os adomány is lehet olyan, amely nem kedves Jézus előtt. Adakozási szokásunk hálaáldozatunk inkább hálánkat, Jézus iránti szeretetünket fejezi ki. Azzal, ha többet adakozunk, önmagában még nem szeretjük jobban az Urat. Ugyanakkor a kérdés bibliai értékelése alkalmas arra, hogy néhány nagyon fontos szempontot végiggondoljunk magunkban. Ebben segít minket az ige is: okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely kedves az Istennek. (Rm 12,1) március IX. évf. 1. szám

12 A KÚT-kör (6. oldal) képzésein résztvevő néhány gyülekezet lelkipásztorát megkérdeztük, hogyan, milyen hangsúlyokkal történik az adakozás közösségeikben. DR. KENYERESNÉ TÉGLÁSI ANNA Kerekegyházán sokat adakoznak, de kevesen. Az adakozók rendszeresen ott vannak az istentiszteleteken, bibliaórákon és az egyéb alkalmakon. Ők az anyagi helyzetükhöz képest lényegesen többet vállalnak, mint mások. Ha úgy adódik, hogy valamilyen kiadásra nincs elegendő pénz a kasszában, akkor ők még a tizedükön felül is adnak. Az a tapasztalunk, hogy a gyülekezet akkor adakozik inkább, amikor egy konkrét cél érdekében kérünk adományokat. Ilyen cél volt például a templomtorony vagy a gyülekezeti ház felújítása. Ilyenkor az a leghatékonyabb, ha az ember a gyülekezeti tagoknak személyesen mondja el a kérést, és akkor jobban megértik, miért szükséges, hogy adakozzanak. Ebben segítettek a presbiterek is: néhányan vállalták, és párosával felkeresték a gyülekezeti tagokat. Ezenkívül a gyülekezeti újságban is szoktunk írni ezekről az akciókról, hogy minél többet tudjon róla a közösség, illetve nagyobb ünnepeken hirdetni is szoktam. Mióta Kerekegyházán szolgálok, a félévi és az év végi záró számadásokat kirakjuk a templomban, hogy mindenki láthassa. Így aki nem jár minden istentiszteletre, az is tisztában lehet azzal, hogy mire mennyit költöttünk, és milyen bevételeink voltak. A pénzügyeket a gondnok felügyeli, és pénztáros végzi az anyagiakkal kapcsolatos elszámolásokat. FARAGÓNÉ BENCSIK DÓRA Amikor Helvéciára kerültem, azt ismertem fel, hogy amikor valaki csatlakozik egy gyülekezethez, akkor nem tudja igazából, hogy mi az adakozás célja, értelme. Meggyőződésem, hogy az embereket tanítani kell erről a kérdésről is, hiszen aki beleteszi a perselybe azt a húsz forintot, az nem is tudja igazán, hogy milyen kötelezettségei is vannak egy egyházközségnek. Valóban igaz, hogy az emberek szeretik, ha konkrét célokért adakozhatnak, Valószínűleg azért van ez így, mert nem tudják, hogy a perselybe tett pénzüket a gyülekezet mire fordítja. A Biblia egyértelmű tanítása az adakozásról a tized. Helvécián a gyülekezet létszámához képest sokan fizetnek tizedet. Azonban a gyülekezeti tagok szemérmesek, így a gyülekezetünkben nem tudtuk bevezetni a borítékos adakozást. A gyülekezet tagjai nem szeretnék, ha tudható lenne, hogy ki mennyit adakozik. Talán ez az ige, ami előttük lebeghet: Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Az esperes úr mondta egyszer nagyon frappánsan, hogy ahol fúj a Lélek, ott van pénz is. Az a gyülekezet, amelyik érett hitű emberekkel rendelkezik, az anyagilag is stabilabb. A biblikus adakozás feltételezi a hitbeli felnőttséget. Vannak felekezetek, ahol az adakozás nem kérdés. A baptistáknál például mindenki befizeti a tizedet, és egy 100 fős gyülekezet könnyen fenn tudja tartani a lelkészét. De nem szabad erőszakosnak lenni, az adakozást nem lehet erőltetni. Én az istentiszteleteken nem is szoktam hirdetni az adakozás lehetőségét (bármennyire is szeretné a presbitérium). Kivételt csak a céladományok képeznek. Érdekes, hogy a gyülekezetünkben a legalázatosabb adakozók hördültek fel leginkább, amikor meghallották, hogy az egyik közösségben meghatároztak egy fix összeget, amelyet minden tag befizet havonta. A lényeg, hogy másokat nem lehet kötelezni erre a szolgálatra, mindenki csak önmaga tud elköteleződni emellett. Szerintem fontos, hogy ne a lelkész végezze a pénzekkel kapcsolatos teendőket. Sajnos én ezt a szolgálatot még nem tudtam senkinek sem átadni, de az lenne az optimális, ha valaki ezt a szolgálatot át tudná venni. FERENCZY JÓZSEF Lajosmizsén az emberek érdekesen viszonyulnak az adakozáshoz. Az a legnagyobb nehézség, hogy az legtöbben nem értik, hogy a gyülekezet az övék, és hogy a közösségért felelősek is. Mindenki akkor tud valamiért megmozdulni, tenni érte, ha azt a magáénak érzi. Sokan úgy gondolják, hogy az adakozás különleges dolog. Nem természetes része az ember életének. Vannak, akik ezenfelül úgy vélik, hogy a lelkipásztor javadalma külső forrásból, például az Államkincstárból származik. Az egyházfenntartói járulékot általában befizetik azok az emberek, akik reformátusnak gondolják magukat, de ennek sokszor csak az az oka, hogy szeretnék, hogy a keresztelésnek, házasságkötésnek vagy temetésnek ne legyen akadálya. Az adakozás az ő esetükben inkább hagyomány, legtöbbször nincs tartalmi jelentősége. Kevesebb már azoknak a száma, akik hálából adakoznak. Ők eljutottak odáig, hogy az Istentől kapott ajándékokért ki tudják és ki is akarják fejezni a hálájukat ezen a módon is. Véleményem szerint az adakozással kapcsolatban fontos kérdés, hogy lelkipásztorként mit tudunk tenni azért, hogy a gyülekezeti tagok magukénak érezzék ezt a közösséget. Mert az adakozás nagyrészt azon múlik, hogy ki mennyire érzi sajátjának a gyülekezetet. A dolgunkat az nehezíti, hogy az emberekben ellenállás van az adakozással szemben. Rossz emlékeik, tapasztalataik vannak ezzel kapcsolatban. Sokszor kapnak különféle gyülekezetektől adománykérő leveleket, amelyek azt sulykolják, hogy az egyház megint kér, és megint kér. Egyesek meg is fogalmazták, hogy azért vagyunk nálatok, mert itt nem kell annyit fizetni. Igyekeztem beszélni az adakozásról az igehirdetésekben, személyes beszélgetéseket is folytattam róla, és igen, vannak olyanok, akik megértették a lényeget. Sajnos vannak azonban olyanok is, akikben ellenséges érzéseket támaszt ez a téma, és hárítanak, nem hajlandóak befogadni erről a tanítást. Eléggé eszköztelennek érzem magamat ebben a helyzetben. A mai világban a pénz vált az istenné. A legtöbb ember számára már nem az eszköz, hanem ez lett az érték és a cél. Ebből a szemléletmódból nagyon nehéz kiemelni az embereket, és megértetni velük, hogy mi is az eredeti rendeltetése a javaknak, hogy mire is kaptuk azokat március IX. évf. 1. szám

13 ...ahogy mi gondolkozunk az adakozásról Szöllőssiné Éva Én tősgyökeres reformátusnak számítok ebben a gyülekezetben. Nagyon kötődöm ehhez a közösséghez. Közel fél évszázada, már 42 éve vagyok a hetényegyházi református gyülekezet tagja. Hajdan Ménteleken kereszteltek meg, és amikor elértem a megfelelő kort, ott is konfirmáltam. A mi kis gyülekezetünkre magam úgy tekintek, mint a mennyei haza egy kicsiny téglájára, amelyben én ugyan csak egy porszem vagyok, de rendkívül nagy áldásnak tekintem, hogy itt lehetek, hogy ehhez a közösséghez tartozhatok. Magától értetődő, hogy amennyire lehetséges, én is részt akarok vállalni a gyülekezet anyagi terheinek hordozásában. De nemcsak azért, mert tudom, milyen sok pénzt kell kifizetni a gyülekezetünknek pusztán a fűtésért vagy világításért is: elsősorban azért adakozom, mert úgy gondolom, ezzel is Istent dicsőítem. Én az adakozást is szolgálatnak tekintem, és nagy öröm számomra ilyen gyülekezetben szolgálni. Amikor megkaptam az első szolgálatomat, akkor gyökeresen megváltozott a kapcsolatom a gyülekezettel. Egyre jobban magaménak éreztem ezt a közösséget, és ez a további szolgálatokkal, feladatokkal csak nőtt az elmúlt évek alatt. Amíg diák voltam, nem kis feszültséget jelentett számomra, hogy az önkéntes munkámon felül az adakozásban, a pénzügyi terhek hordozásában nem tudtam érdemi módon részt vállalni. Természetesen, amikor megkaptam a nyári munkámért járó fizetést, örömmel fizettem be a tizedemet, még ha ez nem is jelentett nagy összeget. Évközben azonban folyamatosan azzal kellett szembesülnöm, hogy ha adakozom, akkor azt a szüleim pénzéből tudom csak Dr. Schlégl Annamária megtenni, hiszen saját anyagi forrás nem állt a rendelkezésemre. Csupán az ösztöndíjammal rendelkezhettem, amely szintén nem volt soknak mondható. Később sikerült legyűrnöm ezt a rossz érzést, és meglátnom, hogy a gyülekezetünk egyik legfontosabb alappillére a mennyiségi szemlélet helyett az elérhető legjobb minőségi elérése, amely az adakozás kérdéskörében is érvényes. Ez nagy békességet adott nekem, mert már ne kellett szoronganom az adományaim szerénysége miatt, hiszen az akkori helyzetemben mindez vállalható minőséget jelentett. Így köteleztem el magam a borítékos adakozás mellett, hiszen tudtam, hogy ez a forma nagymértékben segíti a tervezést, a gyülekezetépítést. Ezenkívül úgy gondolom, hogy aki ezt vállalja, annak a részéről ez egyfajta bizonyságtétel is. Most hogy dolgozom, mennyiségben nagyságrendekkel többet tudok adakozni, de a minőség ugyanaz, nem változott, hiszen régen is és most is a tizedemet adom oda. A legtöbb embernek a pénz tabutéma, ezért az adakozás is kínos kérdéssé szokott válni. Nemrég egy frappáns kis füzetet találtam arról, hogy mi is a lényege ennek a szolgálatnak. Az ember kapott tíz almát Istentől. Minden almának megvolt a helye: volt étkezésre, ruházkodásra, szórakozásra, stb. Egyet viszont arra kapott, hogy azt visszaadja Istennek. Ezzel elismerjük, hogy mindaz, amit kaptunk, kapunk és kapni fogunk (legyen az család, barátok, örömök, állás, anyagi javadalmak) kitől is származik. Mint a gyülekezet munkatársa és presbitere régóta tudom, hogy felelősek vagyunk a gyülekezetünkért. Ez a felelősség pedig azt is jelenti, hogy az anyagi terhek kérdésében is sorsközösséget vállalunk a gyülekezetünkkel. Az egészben pedig az a legjobb, hogy ezt valóban lehet örömmel tenni. Peszmetné Zsuzsa A Biblia szerinti adakozás azt jelenti, hogy javainkból egyházunk fenntartására, gyülekezetünk építésére szeretettel Isten iránti hálából adunk. Ha már megértettük azt, hogy minden, amink van, azt Isten kegyelmének és gondoskodó szeretetének köszönhetjük, természetes lesz számunkra, hogy jó szívvel tudunk adakozni. Hiszem és saját életemben naponként megtapasztalom, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten. Azt gondolom, hogy mindenkinek felemelő érzés másoknak örömet szerezni és nem önző módon csak saját érdekeinket, kívánságainkat kielégíteni. Ez azért fontos a számomra, mert azok az adományok, amit nem hálából, rossz hangulattal vagy valamilyen rejtett érdek elérése érdekében adunk, nem kedves Istennek, és nincs is áldás rajta. De akinek természetes, hogy megossza értékeit, javait a rászorulókkal, az megtapasztalhatja, hogy Isten sokszorosan pótolja azt, gazdagabb és boldogabb lesz általa. Ezért bíztatok minden hívő embert, hogy bátran, de mindig hálából adakozzon, hiszen adományával a hitét bizonyítani a legszentebb és nagy értéket képviselő cselekedet. és március IX. évf. 1. szám

14 Dr. Németh Dáviddal Dr. Németh Dávid korábban Tatabányán szolgált. A tatabányai gyülekezetek életével, lelkipásztori munkájának sajátosságaival, örömeivel és nehézségeivel Hamar László és Vas Edit Szeréna tatabányai lelkipásztorok elbeszéléseiből értesülhettek a gyülekezet tagjai a közelmúltban. Németh Dáviddal néhány évvel ezelőtt találkozhattak a gyülekezet tagjai a Titkolt problémáink sorozatunk egyik kerekasztal-beszélgetése során. Ő jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszékének vezetője. Tematikus rovatunkban most őt kérdeztük. Szószóló: Mit jelent a Biblia tanítása szerinti adakozás? N.D.:A Szentírás egészét tekintve azt mondhatjuk, hogy kétféle adakozással találkozunk: az egyik az istentisztelet és általában az Isten szolgálata ügyének (templom, zsinagógák fenntartása) szentelt adományok gyűjtése, a másik a szegények, a szociálisan rászorulók megsegítésére szervezett adakozások. Mindkettőnek az a feltétele, hogy az adakozó előbb önmagát adta az Úrnak. Amikor a magáéból ad, akkor nem visszafizet valamit az elvett jókért, hanem kifejezi a háláját a kegyelmes Isten iránt. Valamint azt tudatosítja magában, hogy ami az ő birtokában van, az nem az övé, hanem amint az élete, úgy a javai is az Isten tulajdona. Szószóló: Mi az adakozás célja? N.D.:Azért adakozunk, hogy hozzájáruljunk Isten rendjének a megvalósulásához ebben a világban. Ez részint abból a célból történik, hogy folyjon az egyházban a tanítás, legyenek istentiszteletek, ahol az emberek megtudhatják, hogy az Úr uralkodik, övé minden hatalom mennyen és földön. Ennek felismerése és elismerése a világ jó rendjének az alapja. Másrészt pedig az adakozásunkkal az egyes emberek anyagi helyzete között fennálló különbségek csökkentéséhez járulunk hozzá, hogy közeledjünk ahhoz az isteni rendhez, hogy nincs különbség ember és ember között. Szószóló: Mit tanít a Biblia az adakozás mennyiségéről? N.D.:Az Ószövetség népe számára Isten a tized megfizetését rendelte, ami azt jelentette, hogy mindenki a jövedelmének tizedrészét egészen Isten rendelkezésére bocsátotta. Ez a gyakorlat az Újszövetségben nem maradt fenn. Semmink nincs ugyanis, amit ne Istentől kaptunk volna, és ami fölött nem rendelkezhet teljes joggal Isten. Amikor a mennyiség kérdése felvetődik, mindig azt találjuk, hogy annyit adjunk, amennyit jó szívvel, örömmel és hálából tudunk felajánlani. Inkább kevesebbet, vagy semmit ne adjunk, de ne legyen bennünk kelletlenség, és ne érezzük egy pillanatra sem, hogy már megint adakozni kell. Adakozni sohasem kell, hanem mindig szabad. Ezért csak a szabad lélekkel történő adakozás és az örömmel odaszánt adomány kedves Isten előtt. Szószóló: Hogyan lehet kialakítani azt a hozzáállást, amiről az Ige szól, ti. hogy a JÓKEDVŰ adakozót szereti az Isten (2Kor 9,7)? N.D.:Az Ige szerinti hozzáállás úgy alakul ki, ha újra és újra tudatosítjuk magunkban, hogy milyen nagy ajándékot kaptunk Istentől, amikor Jézus Krisztust adta értünk, és általa ingyen részesített üdvözítő kegyelméből. Gondolnunk kell továbbá arra is, hogy az adományunkkal valakiknek örömöt szerzünk, valamilyen nemes ügyet szolgálunk. Továbbá nem szabad semmiféle kényszernek engednünk. Sohasem szabad emberekre tekintenünk, összehasonlításokat tennünk, hanem mindig azt gondoljuk meg, hogy tudunk-e, és hogy mennyit tudunk igazán szívesen adni. Pál ezért ajánlja, hogy mindenki előre készítse el az adományát. Otthon, nyugodt körülmények között, Isten színe előtt megfontolva hozza meg a döntését, nehogy, látva a többiek adományait, kényszerítve érezze magát. Szószóló: Van-e az adakozásnak előnye az adakozóra nézve? Van-e eredménye? N.D.:Az adakozás nem szolgálhatja az adakozó dicsőségét, nem lehet versengés tárgya, nem gondolhatja senki, hogy általa Isten jóindulatát megnyerheti. Az adakozás nyomán mindig mások gazdagodnak. De az adakozó sem válik szegényebbé. Nem fog hiányozni neki az az összeg, amit odaadott. Anélkül is elég gazdagnak érzi magát. Közben persze az örömszerzés növeli a mi örömünket is. Tehát végső soron az adakozó is gazdagodik akkor, amikor ad. Szószóló: Tanít-e arról a Szentírás, hogy hová, kinek kell adakozni? N.D.:A Biblia egyértelműen arra tanít, hogy annak kell adnunk, aki szükségben van. Ez azt is jelenti, hogy nem feltétlenül annak kell adni, aki adományokat kér, vagy gyűjt. Mindig meg kell vizsgálni, hogy adományunk szükséget enyhít-e. Gyakran előfordul, hogy emberek szükségben vannak, de nem kérnek segítséget, nem panaszkodnak, hanem csendesen viselik a terheiket. A gyülekezet tagjainak észre kell venniük, hogy van rászoruló közöttük, és kérés nélkül is, tapintattal meg kell próbálni segíteni. Szószóló: Az Interneten találtam egy történetet, amely így hangzik: Azt mondják, egy Tom Houston nevű texasi ember megtérése után magára vállalta egyedül a gyülekezet lelkipásztori fizetésének felét. Mikor megkér március IX. évf. 1. szám

15 dezték, miért teszi ezt, azt felelte: mikor megkeresztelkedtem, a pénztárcám is be lett merítve. Ez azt jelentette, hogy ő a megtérést komolyan gondolta. Ez általános jelenség, vagy inkább azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy az ember pénztárcája tér meg utoljára? N.D.:Azt gondolom, hogy a keresztyén ember annyit költ magára, amennyi szükséges, s így mindig van olyan pénze, amit nem költött el és nem is fog elkölteni. Utána már csak azon kell gondolkoznia, hogy kinek, vagy milyen célra adja azt oda. A megtért ember valójában nem bőkezűbben ad, hanem szerényebben él. Ezért több lesz az, amit oda tud adni másoknak. Lekció: 1Krón. 29,1-19 Textus: 2Kor. 9. Szószóló: Milyen személyes tapasztalataid vannak az adakozásról lelkipásztori szolgálataid idejéből? N.D.:Az adakozás szabadságát én olyan komolyan vettem, hogy sohasem hirdettem az istentiszteleten az adakozást. Az elején megbeszéltük a presbiterekkel, hogy tegyünk próbát, s ha szükségesnek látszik, visszatérünk az eredeti rendhez. Azzal érveltem, hogy ha az emberek gazdagítónak tapasztalják az istentiszteletet, ha szól hozzájuk az ige, úgyis eszükbe jut, hogy adománnyal is kifejezzék hálájukat. Akkortájt vezették be számos gyülekezetben a nyitott perselyt, mi ezt sem követtük, megmaradtunk a hagyományos zárt perselynél. Az eredmény az lett, hogy az előző évhez képest több lett a perselypénz és a következő években is az infláció dacára folyamatosan emelkedett ez az összege. Azt is célul tűztük ki, hogy egy évben egy nagyobb, többször hirdetett gyűjtésnél többet nem szervezünk. Általános tapasztalatunkká lett, hogy az emberek nagylelkűen adakoznak, ha nem gyakran és mindig indokoltan kérnek tőlük adományt. Szószóló: Lehet tanítani a kisgyermekeknek az adakozást? Egy szülő mit tehet annak érdekében, hogy gyermeke felnőve hitvalló adakozó lehessen? Könnyebb-e azoknak adakozni, akik a szüleiktől azt a példát látták, hogy adakoznak, mint azoknak, akik nem keresztyén családban nőttek fel? N.D.:Mi a gyermek-istentiszteleteinken is használtunk perselyt, és azt láttuk, hogy a gyermekek nagyon szívesen adakoznak. Már előre gondoltak rá, és otthon kértek a szülőktől perselypénzt. Vagy olyan is előfordult, hogy a saját kis összegyűjtött pénzecskéjükből adtak. Külön kezeltük a gyermekek perselypénzét. Minden tanév végén velük együtt nyitottuk ki a perselyt, és számoltuk össze benne levő pénzt. Velük beszéltük meg azt is, hogy Az adakozás titkai P ál Korinthusba írt második levélben két fejezet is azzal a nagy adománygyűjtési kampánnyal foglakozik, amellyel a pogánykeresztyén gyülekezetek siettek a Júdeában élő, éhség sújtotta zsidókeresztyén gyülekezetek segítségére. A korinthusi gyülekezet korábban kapcsolódott be ebbe a szolgálatba, amikor ígéreteket, felajánlásokat tettek szükségben lévő testvéreik számára. Most jött el annak az ideje, hogy ígéretüket beváltsák, és a felajánlott összeget az arra megbízottaknak átadják. A korinthusiak szívében azonban - úgy tűnik - nagyobb volt a lelkesedés, az elhatározás, mint a véghezvitel. Amíg a sokkal szegényebb macedóniai gyülekezetek - éppen a korinthusiak korábbi ígéreteinek alapján felbuzdulva - erejükön felül adakoztak, Pál attól tart, hogy a korinthusiakkal szégyenben marad. Ezért emlékezteti őket levélben felajánlásaikra, és írja nekik: az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány. Ennek az utolsó gondolatnak az alapján az apostol újra az adakozásról tanítja kedves gyülekezetét (6-15 versek), amely tanításnak az adakozás titkai" címet adhatjuk. Ennek alapján lássuk, hogy mit üzen Isten nekünk arról, hogy: 1) Hogyan lehetséges örömmel adni? 2) Hogyan lehet az adakozás által meggazdagodni? 3) Mi jár még együtt az Isten szerinti adakozással? H ogyan lehetséges örömmel adni? Pál az adako- mit veszünk belőle a gyermekmunkához. Ennek fontos nevelő hatása van. A gyermekek nem látják, hogy a szüleik miként fizetik be az adományaikat, azt viszont igen, hogy az édesanyjuk szokott sütni süteményt a szeretetvendégségekre, vagy hogy szüleik élelmiszert adnak a gyerektáborra vagy valami más gyermekrendezvényre a gyülekezetben. Azt is látják, hogy a szülők mennyire készségesek szolgálatok vállalásában, s később megértik, hogy ez is az adakozás egyik formája, amikor az időnkből és az erőnkből adakozunk. A jó példa meghozza a gyümölcsét. Szószóló: Számodra mikor és hogyan vált érhetővé és fontossá az adakozás? N.D.:Egy esemény lényeges változást hozott a szemléletmódomban. A házasságkötésünk utáni héten a zakómat fönt felejtettem a buszon a zsebében az életünk elkezdéséhez kapott összes pénzzel, gyakorlatilag a szoba- és konyhabútorunk árával. Körülményes úton megkerült a zakó, és a belső zsebében érintetlenül benne volt a pénz. Ekkor megértettük, hogy a pénzünk nem a mienk, bármikor elvehető és visszaadható. Isten kezében van, megteheti, hogy elveszi, de vissza is tudja adni, ha akarja. Szószóló: Köszönjük a válaszokat! Készítette: Oravetz Anett Lovas András gazdagréti református lelkész zás lelkületére, és nem annak mértékére utal, amikor különbséget tesz hálaáldozat és kényszerű adomány között. Az első kifejezés jelentése: dicséret, áldás, áldáskívánás, jótétemény; a másodiké: nyereségvágy, kapzsiság, telhetetlenség. Az apostol azt szeretné, hogy a korinthusiak Isten előtt kedvesen adakoznának: Mindenki úgy adjon, ahogy előre eldöntötte a szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten A jókedvű adakozó nem más, mint aki március IX. évf. 1. szám

16 örömmel, jó szívvel, hálával ad, szemben azzal, aki csak kényszerből teszi ezt. Az örömmel és tiszta szívvel való adakozás jó példája Dávid (1Krón 29). Miután adományt adott, majd a nép csatlakozott hozzá, azt olvassuk, hogy örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívvel, önként adakoztak az Úrnak. Figyeljünk Dávid hálaadó imádságára: Tudom, Istenem, hogy te a szíveket vizsgálod, és gyönyörködsz az őszinteségben. Én mindezt őszinte szívvel, önként adtam, és most örömmel látom, hogy önként adakozott neked néped, amely itt összegyűlt. Egy hatalmas népünnepélyként jelenik meg előttünk ez a nap, vajon mi a titka? Az, amit Dávid imádsága elején vall meg. Istent áldja, magasztalja, majd így szól: Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen. Mert ki vagyok én, és mi az én népem, hogy honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk. Dávid azt vallja meg adakozása feletti örömében, hogy Isten az igazi adakozó. Ő az, akitől mindenünk származik. Amikor ad a sajátjából, valójában Istennek adja vissza, ami az övé. Ugyanezt várja Pál a korinthusiaktól, ugyanezt várja Isten tőlünk is. Mondd, mid van, amit Isten nem szabadon, tiszta és őszinte szívvel, örömmel és jókedvűen adott neked? El tudod képzelni, hogy fanyalogva, keseregve, számolgatva adta az életed? Képes vagy rá úgy gondolni, mint aki Jézus Krisztust úgy adta oda megváltásunkra a keresztre, hogy közben valamit megtartott magának, valami még értékesebbet elrejtett a szemeink elől, csakhogy azt már ne kelljen odaadni nekünk? Nem, erre csak mi vagyunk képesek. Gondolod, hogy bármiféle kényszer hajtotta Istent abban, hogy Fiát elküldte ebbe a világba? Talán tetszeni akart valakinek, meg akart felelni valakinek? Nem, így csak mi adunk. Isten az ő szabad szeretetéből, meg nem érdemelt kegyelméből adott Fiával együtt mindent minekünk (Róm 8,32). Éppen ezért gondold végig, hogy az, ahogyan te használod a pénzed, de nem csak a pénzed, hanem az anyagi javaid, a lelki javaid, a képességeid, az időd, az energiád Isten ügyében, mindez méltó válasz-e arra, ahogyan Isten használta mindazt, ami az övé, érted. Mi a motivációd az adakozás mögött? Van, aki bűntudatból akar így lefaragni. Van, aki ki akarja fizetni azt, hogy valamit, amit Isten rábízott, nem tesz meg. Van, aki szíve mélyén arra büszke, hogy ő többet ad Van, aki kényszerből: úgy érzi, nem maradhat le. Sokat adhatunk különböző hamis indítékok alapján is (kedvetlenül, szó szerint: szomorúsággal, mert a pénzt, amit szeret, nem tudja elengedni könnyen), de jókedvűen, örömmel csak az képes bármit is adni Istennek, aki ezt az ő kegyelmére válaszként teszi. H ogyan lehet az adakozásból meggazdagodni? Pál arról ír, hogy az adakozás meggazdagít. Annak, aki ad, aki Isten ügyére áldoz, nem kevesebb lesz, hanem több. Ennek illusztrációjára - a Példabeszédek könyvéhez visszanyúlva - egy a mezőgazdasági életből vett képet használ: Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Azaz, aki bőven, hálával, jó lélekkel ad, az olyan, mint az a szántóvető, aki bőven vet és bőven is arat. Aki ad, az nem elveszít, hanem elvet valamit, amiből sokkal több fog kikelni. Az örömmel való bőkezű adakozás ugyanolyan bizonyosan terem gyümölcsöt, mint az elvetett mag az aratás idején. Így gazdagodhatunk meg mindannyian, ehhez azonban sokaknak alapvető szemléletváltásra van szüksége. Mit foglal magában ez a meggazdagodás? Nem pénzbeli gyarapodást. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert mind külföldön, mind hazánkban elterjedőben van egy olyan felfogás, amely szerint az Úrnak történő adakozás a legjobb anyagi befektetetés, így a megtérés egyenlő az anyagi gondok megszűnésével, a meggazdagodással. Általában olyan ószövetségi helyekkel akarják ezt a gondolatot alátámasztani, amelyekben - Isten áldásának jeleként - anyagi bőséget ígér Izraelnek. Jézus követése azonban nem erről szól. Ugyanakkor igaz, hogy sokan tapasztalták már életük folyamán, hogy amikor örömmel és hálával adtak az Úrnak, ő csodálatos módon térítette azt vissza. Valamint az is igaz, hogy aki nem tiszteli az Urat vagyona legjavából, az ezzel semmit sem spórol meg magának. Ez azonban nem vezethet egy hívő embert sem arra, hogy szívében azzal adakozzon, hogy majd többszörösen visszaadja ezt nekem az Úr. Ez a kalmárszellem nem egyeztethető össze a "jókedvű" adakozással. Akkor miben várhatjuk a meggazdagodást? Pál így ír: Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek Isten a szükségest adja meg, amely kifejezés a megélhetéshez alapvetően szükséges dolgokat, és az ezek meglétéből származó elégedettséget foglalja magában. Igazán az gazdag, aki elégedett; aki Isten kegyelmére válaszként örömmel ad a rászorulónak, az elégedett és gazdag. Aki azért ad, hogy többet kapjon vissza, az még adakozásában is szegény. Figyeljük meg, hogy ebben a mondatban Pál Istennek hatalmára utal, és ezt húzza alá azzal, hogy négyszer szerepel a minden szó. Minden kegyelmét kiárasztja rátok, mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek De még ennél is többet ad: bőséget minden jó cselekedetre. Aki örömmel ad, azt Isten úgy gazdagítja meg, hogy újra tudjon adni. Itt kezd kibontakozni előttünk, hogy nem egyszeri vagy akár egymást követő eseményekről van szó, amikor magunk elé képzeljük a jókedvű adakozót, hanem egy lelkületről, egy életmódról, arról az emberről, akit az Ószövetség igaz embernek nevez. Erről beszél a 112. Zsoltár is, amit idéz is Pál: Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké. Ezeket olvassuk még róla a zsoltárban: az Urat féli, könyörületes, kölcsönt ad, törvényesen jár el ügyeiben, nem fél a rossz hírtől, bőven ad a szegényeknek, igazsága megmarad. M i jár még együtt az Isten szerinti adakozással? Amikor Pál az adakozás eredményéről beszél, többre mutat annál, hogy enyhülnek a júdeai keresztyének terhei, valamint meggazdagodnak azok, akik tiszta szívvel adnak: Mert ennek a szolgálatnak az ellátása sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt, sőt: e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek. Minden adakozás célja Isten dicsőítése, amely sokaknak száján és szívében gyarapszik. Jézus Krisztus minden követőjének öröm, ha valaki meglátja őt. Felismerjük-e, hogy a róla való bizonyságtétel egy módja az, ha a szükségben lévőt észrevesszük és megsegítjük? Elcsodálkozunk-e Istennek azon a kegyelmén, amikor azt tapasztaljuk, hogy valakire gondoltunk, valakit megsegítettünk, és kiderült, hogy ő éppen Isten előtt volt imádságban, nehéz szükségében, és a mi szívünk indulata Isten válasza volt erre. Ekkor ő nem nekünk lesz leginkább hálás, hanem Istennek, aki ilyen csodálatos módon viseli gondját, és ez nem elkedvetlenít minket, hanem örömmel tölt el. Istennek sok dicsőséget szerez, ha gyermekei nem kapzsiak, nem a pénz szerelmesei, hanem bőven adnak abból, amit tőle kaptak. Ebből a szabadon ajándékozó Istenből mutatnak be valamit a világ számára, ami hálaadást szül március IX. évf. 1. szám

17 Az Isten iránti hálán túl az adakozás egy másik gyümölcséről is ír az apostol: És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Istennek jósága bőven kiáradt rátok. Az adakozó és az adományt elfogadó, a korinthusi és a júdeai gyülekezetek között a szeretet és az imádság kapcsolata kezd el kiteljesedni. Távol vannak egymástól, nemcsak földrajzilag, hanem kulturálisan is, de most egy olyan közösséget tapasztalnak meg, amelynek látható kifejezését a pénz adja meg. Mindkét fél tudja, hogy ebben az eseményben Isten kegyelme munkálkodott, hiszen Isten kezdte el a bőkezűség, a hálaadás, az ebből fakadó közösség láncreakcióját. A korinthusiak engedelmessége nagyobb, látható egységet szült - és ez az Isten szerinti adakozás egyik titka. Adjad magadat őneki, hogy ő adhasson téged másoknak! ÁMEN! Elhangzott: márc. 26-án a GAZDASÁG ÉS NÉPLÉLEK A pénzről és vagyonról való gondolkodás nyelvi lenyomatai Ferenczi Zoltán rovata Sok minden titokzatosság rejlik nyelvi emlékeink mélyén. Utolérhető benne megannyi apró rezdülés, amely annyira belénk ívódott, hogy leginkább észre sem vesszük. Vajon tízből hány ember tudna azonnali választ adni arra a kérdésre, mit is tesz akkor, amikor latolgat latba vet valamit, esetleg fontolóra vesz? Ezek a gazdasági kifejezések jól megvilágítják a magyar ember belső világának néhány jellegzetes vonását. A lat és font német eredetű kifejezések (das Pfund, das Lot). A köznapi szóhasználatban súlyt, mérleget jelentenek. Valójában azonban súlymérték volt, amelyet egészen a 19. század végéig használtak. Virágkorát a Monarchia idejében élte. A latsorozat egymásba rakható sárgarézből készített gyűszűedénykék voltak, amelyek belső aljára ütötték rá annak számértékét. Ezeket mint a matrjosa babák épp egymásba illeszkedtek. Ezekkel a súlymértékekkel jellemzően kis tömegű tárgyakat lehet megmérni. 1 bécsi lat 17,502 g-nak felel meg, és a bécsi font (nem keverendő össze az angol fonttal!) ennek mindössze 32-ed része. Figyelemre méltó, hogy nyelvi kultúránkban az alaposan átgondol vagy a befolyását érvényesíti kifejezéseket nem a tonna vagy mázsa, esetleg a hasonló fajsúlyú korabeli kifejezésekből képezte, hanem a latból és fontból. Mennyivel mélyebb tartalmat kölcsönöz ezeknek a kifejezéseknek a szavak pontosabb ismerete. Vajon célját éri-e, amikor egy ember fél grammnyi pontossággal fontolgatja döntéseit, vagy összeköttetéseit tízegynéhány grammnyi súllyal használja fel. Vajon hol a hatás érték és érték között? Persze tudjuk mindnyájan, hogy a magyar ember sokáig latolgatja, mi az ami igazán fontos... FERENCZI ZOLTÁN Mt 22, Mk 12, Lk 20, A z istentiszteleteken másfél éve a Máté evangéliuma, majd az utolsó hetekben az első újszövetségi könyvből kimaradt leírások alapján tanulmányoztuk Jézus munkásságának bibliai leírásait. Jézus néha megdöbbentő határozottsággal leplez le olyan belső folyamatokat, amelyekről nem kevesen a bibliai időkben is vallásos példaként beszéltek. Az ismétlődően visszatérő konfliktusok szinte kivétel nélkül a farizeusok és a szadduceusok között zajlottak. Ez pedig azért elgondolkodtató, mert ők számítottak a kor legvallásosabbjai közé. Ők voltak a legaktívabbak, legtöbbet imádkozók, legtöbbet szolgálók, legtöbbet adakozók. Jézus azonban ennél sokkal mélyebbre látott, amit (a leírásokból úgy tűnik) a tanítványok olykor csak évekkel később értettek meg. De számunkra is március IX. évf. 1. szám

18 gyakran érthetetlen egy-egy párbeszéd, reakció, indulat. Az adakozással kapcsolatban az egyik legismertebb bibliai gondolat: adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Ám hogy mi is okozta a vitát, illetve hogy Jézus mire is gondol valójában, ahhoz vissza kell utaznunk az időben, sőt még az adott pénzérmét is kezünkbe kell vennünk. O lvassuk el mindhárom leírást! Amire rögtön bibliatanulmányunk elején fel kell figyelnünk, hogy a vita célja valójában nem az adakozás vagy adófizetés kérdésének tisztázása, rendezése, hanem Jézus tőrbe csalása volt. A farizeusok szerették volna elveszejteni Jézust (Mk 11,18). Olyan provokatív vádakat, ürügyeket kerestek, amelyek Jézust nehéz helyzetbe hozhatják, vagy legalább a tanítványokat és az izraelitákat elbizonytalaníthatják a hitükben. Itt ez utóbbit szerették volna elérni. Hogyan? A történet a templom előtti téren zajlik. Egyik küldöttség érkezik a másik után (Mk 12,13), amelyek ilyen-olyan álteológiai, hitéleti, dogmatikai vagy gyakorlati kérdésben szerették volna Jézust ellehetetleníteni. A farizeusok dilemmája nem kicsi. Ugyanis egyszerűbb lett volna Jézust azonnal letartóztatni valamilyen koholt váddal (aztán tudjuk, végül is ez történt), de Jézus ekkor már annyi embert meggyógyított, annyi ember jutott hitre, értette meg az örömhír lényegét, hogy a nyílt konfrontáció túl kockázatos lett volna a farizeusok száméra. Ugyanakkor Jézus megalkuvás nélküli prófétai személyében amíg a bűneiben összetört ember megértő, elfogadó megbocsátással találkozott, addig a leginkább közkedvelt személyek néha kifejezetten bántó, megsebző leleplezéssel (ld. pl. Mt 23. fejezet). A nyílt támadás sem látszott jó eszköznek, de már hagyni sem lehetett Jézus nyílt munkáját, mert ez óriási presztízsveszteség volt a farizeusoknak. gy kerül elő a semmiből az adófize- Í tés kérdése. Amit látunk, hogy ez a kérdés már akkoriban is kényes, érzékeny téma volt. De a vita igazi tétjét mégsem ez adja meg. Akkoriban a napi politika egyik legkényesebb kérdése volt az adófizetés. A szent shekel Ebbe a bonyolult, kusza, sok érzelmet felkavaró vitába akarták belehajtani Jézust (Mk 12,14). Valójában a kérdésre nincs jó válasz. Ha Jézus azt mondja, hogy az adófizetés elfogadható, az olyan indulatokat keltett volna, ami lejáratja őt a nép döntő többsége előtt. Bevett gondolat volt ugyanis, hogy egy zsidónak csak Isten felé kell adót fizetni. Ám ha azt mondja, ne fizessenek, akkor irgalmatlanul a rómaiak kezébe kerül mint lázító. Ez pedig ott és akkor nagy eséllyel megtörtént volna. Júdea provincia nagyjából a mai állapotokra emlékeztető módon olyan vidéke volt a Római Birodalomnak, amelyben hétről hétre fellángoltak kisebb-nagyobb tüntetések, villongások. Polgárháborús hangulat volt. Nem véletlen, hogy Jézusban olyan messiást láttak, aki Izraelt kiszabadítja az elnyomó hatalompolitikai igájából. (Tudni kell, hogy a héber messiás szó, amit görögre khrisztoszként, krisztusként fordítottak, magyarul felkentet jelent. A papokat, a prófétákat és a királyokat kenték fel olajjal szolgálatuk legelején. A Jézus neve mögött lévő Krisztus tag éppen ezért nem a neve, hanem az Ő titulusa. Ez volt az első hitvallás: Jézus a krisztus, azaz a felkent, a messiás.) Mivel Jézus korában nagyon sok olyan ember volt, aki magáról azt állította, hogy ő a megígért messiás, Júdea provinciában pattanásig feszült a politikai légkör. Pilátus éppen a közeli időszakban vonultatott fel csapatokat Caesariából, hogy az esetleges zendüléseket elfojtsák. Ebben a helyzetben egy ilyen nyilvános mondatnak azonnali büntetőjogi következményei lettek volna. Jézus személye sokakat vonzott, az embereket érdekelte, Jézus mit gondol, mit tanít, pláne erről a kérdésről. Ne felejtsük el, hogy nem sokkal ezelőtt tömegek ünnepelték őt a virágvasárnapi bevonulás alkalmával. A vita nyilvánvalóan odavonzotta az érdeklődőket a templom közelében, és ahol egy kisebb tömeg összegyűlt, ott nyilván ott figyelt néhány állig felfegyverzett békefenntartó praetoriánus is. Így hasít bele a forgatag zajába a kérdés, amolyan közel-keleties piaci hangulatban: szabad-e a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-e vagy ne fizessünk? (Mk 12,14) T emplomi adományt csak szent pénzekkel lehetett adni, hiszen a többi pogány fizetőeszköz tisztátalanná tette volna a kultuszt. De az emberek a mindennapokban a római pénzekkel fizettek. A szent shekelt különféle árfolyamokon lehetett beváltani a pénzváltóknál, akik persze busásan megéltek ebből. A templomi bevétel tetemes volt. Egy ókori feljegyzés kapcsán egy alkalommal, amikor a templom leégett, és megsemmisült a templomi kincstár, a Közel- Keleten komoly inflációs lavinát indított el. Nem véletlen, hogy amikor Jézus megtisztítja a templomot az áldozati állatok és pénzváltók üzelmeitől az rendkívül megbotránkoztató, komoly érdeksérelem volt a főpap, illetve az őt kiszolgálók számára. De térjünk vissza Jézus válaszára! Jézus elkér egy dénárt. Ez Tiberius császár ezüstdénárja volt. A párbeszéd így zajlik: - Kinek a képe van itt? - A császáré. - Adjátok meg a császárnak, ami a császáré ekkor megfordította a pénzt és Istennek, ami az Istené (Mk 12, 16-17) Hogyan válik érthetővé ez a rövidke kis dialógus? Úgy, ha tudjuk, miért fordította meg Jézus az ezüstdénárt. S okatmondó volt a felirat rajta. Az első felén a cézár képe. A rajta lévő felirat pedig a latin nyelvben megszokott rövidítésekkel megtűzdelve így szól: Tiberius császár ezüstdénárja CEASAR DIVI AUG[usti] F[ilius] AUGUSZTUS, azaz Tibériusz császár az isteni Augusztus fia. Tudvalévő, hogy a római vallás szerint a cézár maga isten is volt. Ez persze mérhetetlen ellenérzést váltott ki a zsidókban. A farizeusok ebben a pillanatban biztosan összeomlottak lelkileg, hiszen akik most Jézust csőbe akarják húzni, nap mint nap fizet március IX. évf. 1. szám

19 nek olyan pénzérmével, amely arról tanúskodik, hogy nem a világot teremtő Úr az Isten, hanem a cézár. De Jézus itt nem állt meg. Megfordította az érmét. A másik oldalon a császár édesanyja látható Julia Augusta Livia. A körülötte lévő szöveg folytatása az előző oldal POÉNSAROK feliratának: PONTIF(ex) MAXIM(us), azaz főpap. Na, ezt mutatva fejezi be a mondatot a Mester: és Istennek [vagy istennek?!], ami az Istené. Briliáns leleplezése a tanult farizeusok álszent és konfliktuskereső vagdalkozásának. Azt gondolom, ilyen precíz fogal mazás után senki nem tehetett semmit, kivonultak a helyzetből. Persze ez a magatartás (acting out) az agresszió egy formája, passzív agressziónak nevezzük, ami sejtteti, hogy a farizeusok nem tettek le eredeti szándékukról, ti. hogy elveszejtsék őt. De ez már a húsvéti ünnepkör eseményei lesznek majd. A pap és a buszsofőr Meghal a pap és a buszsofőr. A sofőr a mennyországba kerül, a pap a pokolba. A kárvallott reklamál: - Atyám, én egész életemben neked dolgoztam, mindenről lemondtam, bőségesen adakoztam, sokszor messze a tizedem felett, mégis az a zsivány buszvezető élvezkedik a mennyországban? - Egyszerű ez, fiam válaszol az Úr. Amíg te a templomban prédikáltál, mindenki aludt, de ha a sofőr a buszt vezette, az összes utas imádkozott. Az abszolút motiváció Bekopogtat a város legsikeresebb ügyvédéhez a városi lelkész adományért: - Uram, Ön nagyon sikeres ügyvéd, szép vagyonnal. Kérem, adakozzon az egyház javára. - Nagytiszteletű úr, hallott róla, hogy apám halálos beteg, és anyám összes pénze elment az ápolására? - Nem, nem hallottam. - És arról hallott, hogy a bátyám a háborúban elvesztette mindkét lábát, és segélyekből kell, hogy eltartsa a feleségét és mind a hat gyerekét? - Nem hallottam. - És azt hallotta, hogy a húgom férje meghalt egy autóbalesetben, egyetlen fillér nélkül hagyva a családját? - Nem. Sajnálom. - Nos, gondolja, hogy ha nekik nem adok egy fillért sem, akkor majd pont az egyháznak fogok? Különös adomány A skót falu lelkésze a vasárnapi istentisztelet után felnyitja a perselyt. Maroknyi gomb hullik ki belőle, és egy ötcentes. A plébános megfogja a pénzdarabot és így szól - Nem is vettem észre, hogy idegen is volt a templomban! A vállalkozó nagyvonalúsága McGregortól, a gazdag skót gyárostól megkérdezi egy újságíró: - Igaz, hogy az ön gyárában jótékonysági gyűjtést kezdenek a napokban? - Igen, így van. - És ön mit adományoz a nemes célra? - Én adtam a gyűjtésre az engedélyt. Áldás vagy átok? A kapzsi református a lóversenypályán észreveszi, hogy egy pap lopódzik be a lovak istállójába, és az egyik lovat megáldja. Megjegyzi a lovat, majd csodálkozva látja, hogy a következő futamot az addig esélytelennek tartott ló toronymagasan megnyeri. Következő héten futam előtt elbújik az istállóban. Jön megint a pap, megáldja az egyik paripát. Emberünk rohan a bukmékerhez, feltesz 5 dollárt a lóra, majd amikor tényleg a megáldott ló nyer, besöpri az 50 dollárnyi nyereményt. Következő héten megint meglesi a papot, majd a sikeres fogadás után dollárral lesz gazdagabb. A nagy sikeren felbuzdulva a következő hétre mindenét eladja, majd, miután ismét kileste a pap áldásosztó tevékenységét, minden pénzét ráteszi a lóra. Azonban ezúttal a ló teljesen lemarad, majd féltávnál összeesik és kileheli a lelkét. Emberünk felháborodva rohan a paphoz, aki csak a a fejét csóválja: - Látod, fiam, ez a baj veletek, protestánsokkal. Nem tudjátok megkülönböztetni az áldást az utolsó kenettől... Adományverseny Két skót fogad, hogy melyikük ússza meg olcsóbban a vasárnapi templomi perselyezést. A gyűjtés alkalmával az egyikük gyorsan egy pennyt dob a perselybe, mire a másik megszólal: - Ezt ketten adtuk. Életadomány Kovácsékhoz becsenget egy hölgy gyűjtőívvel a kezében. - Kérem, ajánljon fel valamit az elhagyott nők menhelye számára! - Várjon egy kicsit - mondja Kovács úr. - Mindjárt hozom az anyósomat! Csoda vagy tragédia? Adakozó nő mondja a vak koldusnak: - Hiszen maga a múlt héten süketnéma volt. - Láthatja, hogy sújt egyik csapás a másik után. Ingyen kegyelem... Marci fagylaltot nyalogatva tér haza vasárnap. -Honnan kaptad rá a pénzt? -Te adtad. Megmaradt, mert a templomban nem kértek belépődíjat március IX. évf. 1. szám

20 Beszélgetés Nagy Árpád izsáki lelkipásztorral Korábbi számainkban bepillantást nyerhettünk már a Lajosmizsei, a Kerekegyházi, a Kecskeméti Református Egyházközségek életébe, illetve távolabbi szomszédainkról is olvashattunk, úgy mint a németországi hallei evangélikus Szent Lőrinc gyülekezetről, valamint az erdélyi Felsősófalvi Református Gyülekezetről. Mostani számunkban az Izsáki Református Egyházközség lelkipásztorával, Nagy Árpáddal beszélgetünk. Szószóló: Mikor és hol végezted a teológiai tanulmányaidat? Illetve milyen területet tudnál kiemelni, amely kifejezetten érdekel a teológia tudományán belül? N.Á.: Az egyetemi évek Budapesthez kötöttek között. A tanulmányok idején a rendszeres teológia és az egyháztörténet keltette fel leginkább az érdeklődésemet. A magyar egyháztörténet iránti érdeklődésem azóta csak súlyosbodott. Olyannyira, hogy olykorolykor magam is végzek ásatásokat e területen. Szószóló: Milyen szolgálati helyeken szolgáltál, mielőtt az izsáki református gyülekezetbe kerültél feleségeddel együtt? N.Á.: 1996 májusában, egy hónappal az egyetemi tanulmányok befejezte előtt még csak annyit tudtam, hogy az Erdélyi Egyházkerület fog helyet biztosítani valahol számomra a segédlelkészi gyakorlati év eltöltésére. Július 1-jétől a kovásznai gyülekezetbe rendelt ki Csiha Kálmán püspök úr. Itt töltöttem másfél évnyi szolgálati időt egy 7000 fős gyülekezetben január elsejétől visszatértem Budapestre a KRE-HTK doktori programjába, ahol 2000-ben abszolváltam augusztusától pedig Abádszalókon lelkészi szolgálatot végzett feleségemmel és e világra útban lévő kislányunkkal érkeztünk Izsákra. Szószóló: Mikor és hogyan kerültél az Izsáki Református Egyházközséghez mint lelkipásztor? N.Á.: 2000 tavaszán jelezte Édes Árpád barátom, aki akkoriban a tázlári gyülekezet püspöke volt, hogy az izsáki eklézsia hamarosan a lelkészavatás nagy társasjátékára készül. Mi már akkorra látni véltük a feleségemmel, hogy Abádszalók és környékén fogjuk végezni egyesített erővel a szolgálatainkat. Ám az Úr Isten és az izsáki nyakas atyafiak ezt másként gondolták. S mivel a Fennvaló mindig többségben van, ezért mi is engedtünk egy idő után a többség szavának, elfogadva a homoki kálvinisták hívását. Az egyesített erőink maradtak, s így immár 12-ik éve ímhol vagyunk. Szószóló: Szerinted milyen specifikumai vannak az izsáki gyülekezetnek? Hogyan mutatnád be ezt a gyülekezetet az Olvasónak? N.Á.: Az izsáki református gyülekezet emberi oldalról és látással vizsgálva is egy érdekes képződmény, mint zsombék a víz tükrén. Olyan, mint emlékezet homályába vesző névvel egy magyar sziget a kun tengerben. De sziget ősi és vélhetően folyamatos egyházi hagyományait tekintve is. Azon kevés gyülekezetek egyike a vidéken, amely a török kort is túlélte, folyamatosan kitartott a legnehezebb időkben is. Ma is ez a legjellemzőbb sajátsága: mindig van egy nem túl népes, de kitartó, lelkianyagi áldozatokat a nagy átlagnál többszörösen vállaló magja. Emberileg szólva, ennek a tapasztalása ad reményt arra is, hogy bízzunk a gyülekezet jövőbeli létében. Amúgy erényeiben és gyengéiben nem különbözik jelentősen a környező gyülekezetektől. Szószóló: Hogyan látod, milyen nehézségekkel kell szembenézni ma, a posztmodern korban egy református közösségnek? N. Á.: Az ún. posztmodern kor legnagyobb nehézségei között említem a magam látása szerint a közösségi összetartó erők szinte teljes leértékelődését, megsemmisülést. Ezzel összefügg és tetézi a bajt az alapvető társadalmi értékek viszonylagossá, megkérdőjelezhetővé, sőt tagadhatóvá válása. Egy ilyen világhelyzetben a misszió is szinte csak házról-házra, személytől-személyig folyhat hatékonyan. Ez pedig óriási lelki energiákat és helytállást igényel. Szószóló: Érdekelne, hogyan készülsz a prédikációidra? N. Á.: Az igehirdetésre készülés első fontos eleme: mielőbb vegye tudomásul az igehirdető, hogy minden igényesség és lelkiismeretesség dacára sem lehet gyülekezeti frontszolgálat körülményei között, az egyetemen tanított módon készülni. Ez egyben azt is jelenti, hogy éjjelnappal, egy napig, majd egy hétig; a dolgozószoba csendjében vagy betonozás, fűnyírás közben egyaránt kell, tehát lehet fejben és lélekben készülni. Magam igyekszem figyelemmel gyűjteni a hét eseményei, a hétközi alkalmak (bibliaórák, imaórák) során felmerülő, és esetleg válaszra váró kérdéseket. Mivel amúgy elég számos hétközi alkalom van, ahol a bibliaolvasó vezérfonal rendjét követjük, ezért gyakorta a hétre jelölt igeszakaszok valamelyike a vasárnapi magyarázatban való kibontás tárgya. Azt is tudván, hogy a Windows elszáll, az írás pedig megmarad, ezért mindig leírom a prédikációt és onnan töltöm a szürke adathordozóba (agy) március IX. évf. 1. szám

21 Szószóló: A gyülekezeti újságunk minden egyes számában van egy tematikus blokk, így olvashatott már az Olvasó a trianoni tragédia 90 éves évfordulója alkalmából Trianonról, az előző számban a Posztmodern és hagyomány kérdéskörét jártuk körbe. A mostani számunkban pedig az adakozás nem éppen könnyű témájában mélyedhet el az Olvasó. Mint lelkipásztor, hogyan látod ezt a szolgálatot? Mit jelent egyáltalán az adakozás? Milyen nehézségekbe ütközik egy gyülekezet, amikor az adakozásról gondolkozik? N. Á.: Ahogy egyik jeles XX. századi homilétánk mondja, úgy igaz ez a XXI. század hajnalán is: a legutolsó testrészünk, amely megtérésünk után engedelmeskedik az Úrnak, az a pénztárcánk. Talán nem is adakozásnak kellene hívni ezt a szolgálatunkat, hanem visszaadás -nak. Lehet, hogy jobban tudatosodna bennünk, hogy nem mi gyakorolunk kegyet, amikor Isten ügyére áldozunk, hanem csak visszaadunk a sok kapott ajándékból. Röviden: szemléletbeli változást kellene elérnünk. Szószóló: Végül, de nem utolsó sorban, szeretnénk, ha bemutatnád a Szószóló olvasóinak családodat. N. Á.: Négytagú a családunk. Feleségem, Igaz Melinda Sára a gyülekezet másik lelkipásztora. Ő Debrecenben végezte a teológiát. Két gyerekkel áldott meg minket az Isten. A nagyobbik Bíborka Sarolta 12. éves, a kisebbik pedig Huba Kende 7. éves. Az interjút készítette: Oravetz Anett H osszú utat tettem, meg amíg ide értem. Mégis úgy érzem, hogy legalább olyan fontos honnan indulunk és hová érkezünk, mint maga az út, amelyen mentünk. De talán még ennél is fontosabb, hogy mit tekintünk fehér vonalnak az út két szélén, ami vezet, és milyen lélekkel járjuk az utat, amit járni akarunk. Az indulási pontról néhány gondolat. A Szeged Petőfi telepi református parókián élő négy gyerekből én érkeztem harmadiknak. A templom közelsége fizikailag is érezhető volt mindannyiunk számára, és részévé vált az életünknek. Természetesen a fizikai közelségen túl az érzelmi életünket, lelkületünket, hitünket is meghatározta ez a környezet, amiben élhettünk, nevelkedhettünk. Ennek ellenére mindent megpróbáltam megtenni, hogy a saját eszem szerinti életet is megpróbáljam. Próbálkozásaim során még ha küzdöttem is ellene az isteni gondviselés végigkísérte családom életét. Rátaláltam egy kedves csellista lányra, aki a feleségem lett, és három szép, okos gyermekünk született. Ahogy ezt már írtam, igyekeztem mindent megtenni, hogy a jó példától, a hittel és szeretettel kibélelt szülői háztól távol próbáljuk ki önmagunkat, az önálló életet. Jó volt ez így, hiszen addig nem tudunk értékelni semmit, amíg az könnyen elérhető, és valaminek vagy valakinek a hiányát csak a nemléte tudja igazán érezhetővé, megérthetővé tenni. *** I lyen indíttatásból 1999-ben elhagytuk Szegedet, és elköltöztünk Siklósra. Ott kezdtünk új helyen új életet egy villányi borászatban. Mindezt azért tettük, hogy bebizonyítsuk elsősorban magunknak és környezetünknek, hogy mennyire önállóak vagyunk, és hogy megállunk a saját elképzeléseink szerint a magunk lábán. Most már tudom mi volt az oka annak, hogy sokat dolgoztam és keveset voltam otthon. Kerestem valamit, ami hiányzott az életemből, hiányzott mindannyiunk életéből. Ez idő alatt sem vesztettem el hitemet, a gondviselést mindig éreztem életünkön annak ellenére, hogy én akartam átvenni életünk irányítását, és csak akkor fordultam az Istenhez, amikor úgy gondoltam, hogy szükségem van rá. Nem csoda, hogy valami hiányzott az életünkből és kerestem az okot a városban, a távolságban, a sok utazásban. Majd úgy láttam jónak ben amit meg is tudtam magyarázni a családomnak és magamnak is, hogy költözzünk el Siklósról, valamiért Kecskemétre. Találtam emberi ésszel elfogadható magyarázatot, hogy miért éppen Kecskemétre, és ezekre a po- Papp Dani zitívumokra támaszkodva elkezdtük ismét új életünket. *** I stennek hála a gyerekek könnyen beilleszkedtek, és mi is igyekeztük lekötni magunkat az új élet kialakításával, de itt sem találtunk rá arra, amit kerestünk. A továbbkeresés folytatódott. Ezért munkahelyet váltottam és mentem és kerestem valamit, ami hiányzott azóta, hogy nem vagyok mindennapos kapcsolatban az Istennel, az egyházzal. Nekem az volt a természetes, hogy segítek Apukámnak templomot takarítani, rendben tartani a templomkertet. Több évig az egyházfi teendőit én láttam el egy nagyobb szegedi gyülekezetben. Dolgoztam nyáron a református temetőben, tehát része volt lelkileg és fizikailag is életemnek az Isten szolgálata. *** E rika tavasz óta tagja a zenekarnak és többször hívott, hogy jöjjek és hallgassam meg a hetényi lelkészt. Sokáig nem akartam meghallani a hívó szót, míg egyszer mégis elkísértem és azóta hívás nélkül is megyek, hiszen megtaláltam, amit oly rég óta kerestem. Hála Istennek a meghallható hívó szónak! Naponta négyszáz kilométert mindig autózom a munkám miatt. Szeged Petőfi telep és Hetényegyháza között a távolság nincs száz kilométer, ennek az útnak a megtételéhez nekem mégis húsz évre volt szükségem március IX. évf. 1. szám

22 N ehéz feladat ennek a cikknek a megírása, ugyanis nagyon mély belső történéseket kellene szóba öntenem, és ezt nem könnyű pontosan, jól átadni. Hogyan indult ez a folyamat, amelyről szólni szeretnék...? Szerető családban nőttem fel három testvéremmel, a szüleimmel és az apai nagymamámmal. Sokan laktunk együtt, ezért jellemző volt az életünkre a nyüzsgés, nagy jelentősége volt az alkalmazkodásnak, a másikra való odafigyelésnek. Ma már tudom, hogy az akkor tanultak később sokat segítettek az életemben. Nagyon hálás vagyok ezért a szüleimnek. A hitéletem gyermekkoromban kezdődött. Mivel katolikus családban nőttem fel, voltam elsőáldozó, majd bérmálkozó is, a családi tradíció szerint. Az apai nagymamámmal minden vasárnap ott voltunk a misén, de ennek ellenére valamiért az Úr tanítása nem vált az életem vezető fonalává. Azt gondolom, ennek az lehetett az oka, hogy még nem volt személyes kapcsolatom vele. Ott voltam, elmentem, végigcsináltam, de nem vált mindez igazán bensővé. Aztán felnőttkorom sok-sok éve telt el úgy, hogy egyáltalán nem volt fontos számomra, hogy a Mindenható jelen van-e az életemben vagy nincs. Úgy éreztem, minden megy a maga kerékvágásában, s bár több nehéz, tragikus, szomorú élethelyzetet is megéltem, mégis összességében jól éreztem magam ebben a világban. Tanulhattam, sikerült olyan szakmát, hivatást találnom, amelyet szeretek, volt munkám, megélhetésem. Jó volt a kapcsolatom a családommal, a barátaimmal, a kollégáimmal. A gyülekezetről már négy évvel ezelőtt hallottam, és a Szószóló számai közül is olvastam jó párat, s ezen keresztül már ismertem néhány embert is, akik a gyülekezet közösségéhez tartoztak. Többször kaptam meghívást különböző eseményekre, de nem tudtam megjelenni. Majd 2010-ben egy szép, értelmes, jó gondolat megvalósítására a gyülekezeti iskola indítására - hívott a lelkipásztor. Ekkor úgy véltem, fontos, hogy többet tudjak a Bibliáról, az Úr tanításáról. Ezért kezdtem istentiszteletekre és az Alapozó bibliaórákra járni. A bibliaórákon az engem foglalkoztató kérdésekre sorra válaszokat kaptam. Olyanokra is, amit máshol nem mertem volna feltenni, de abban a légkörben lehetett. Sokat bővültek az ismereteim, de még maradt tennivalóm ezen a területen. Az istentiszteletek egyre fontosabbá váltak számomra, mert megértettem az igemagyarázatokat, világító, tiszta gondolatokat hallottam, Kis Ilona amelyek elgondolkodtattak, s a több mint 2000 éves mondatok kezdtek egyre személyesebbé válni: hozzám is szóltak. Már le tudtam venni otthon a polcról a Bibliát amely kb. 20 éve ott porosodott, és elkezdtem olvasgatni. Igyekeztem rendszeresen ott lenni az istentiszteleteken, hiszen minden egyes alkalommal úgy éreztem, hogy fontos dolognak lehetek a részese. Lassan, mélyen, belül formálódott a személyes istenképem. Köszönet érte Zoltánnak. Aztán tavaly úgy adódott, hogy el tudtam menni a gyülekezeti hétre Erdélybe. Nagyon jól éreztem magamat. A sok játék, a jóízű beszélgetések, a kirándulások, a témához kapcsolódó foglalkozások, mind hozzájárultak ahhoz, hogy az ott töltött idő emberileg nagyon szép, bensőséges, tartalmát tekintve is eseménydús, ennek ellenére az elcsendesülésre is alkalmas napok legyen. Elmélyülésre adott lehetőséget, hogy mindennap részt vehettünk istentiszteleten. Nagy hatással volt rám az úrvacsora, valamint Misi és Zsóka hétvégi konfirmációja is. A z egyik kirándulás magányos, csendes sétája során következett be a fordulat. Úgy éreztem, ezen a héten megszólított az Úr. Nem tudom eléggé kifejezni Felé ezért a hálámat. Az eltelt bő egy év alatt jobban megismerhettem a gyülekezetet, illetve az életét, a gyarapodását vezérlő elveket, amelyekről azt gondolom, hogy helyesek. Több olyan emberrel találkoztam itt, akik sokat tesznek azért, hogy a gyülekezet éljen, a dolgai rendben menjenek. Megtisztelő számomra, hogy több alkalommal szolgálhattam a gyülekezetben. Köszönöm a bizalmat, a megértést, a türelmet. ÜNNEPEK, ALKALMAK, PROGRAMOK Április 1., virágvasárnap Friedrichné Marcsi konfirmációja és lányai, Zsófi és Anna megkeresztelése Április 8., húsvétvasárnap 10.00, Úrvacsorás istentisztelet (Hetényegyháza és Méntelek) Április , péntek-szombat egész nap Generáció konferencia (Kecskeméti Főiskola: GAMF, TK) Április 21., szombat KÚT-kör (Méntelek) Április 29., vasárnap Sossio Caposio nápolyi orgonaművész zenés áhítata (Méntelek) Május 19., szombat az Alapozó bibliaóra záró, családi alkalma Május 21., hétfő Egyházmegyei közgyűlés (Kalocsa) Május 23., szerda egész nap Nyugdíjas bibliaóráink kirándulása Május 27., pünkösdvasárnap úrvacsorás istentisztelet Május 28., pünkösdhétfő családi nap, Bíró Terézia-díj átadása (Méntelek) Június 4., hétfő KÚT-kör (Lajosmizse) Június Kaland az ókori Egyiptomban: nyári napközis tábor (Hetényegyháza), Június 24., vasárnap vendégváró istentisztelet Július Gutenberg alkotótábor (Hetényegyháza) Július 9., hétfő KÚT-kör (Kőröshegy) Augusztus Gyülekezeti 22 családos hét március IX. évf. 1. szám Augusztus Ökumenikus istentisztelet (Méntelek)

23 Dr. Zala Attila lelkigondozói rovata az átsugárzó múlt Hatalmas feladatot kaptam, mikor felkért a Szószóló szerkesztősége, hogy írjak arról, miként hat az életünkre még felnőtt emberként is az apánkhoz való kiegyensúlyozott, vagy éppen feldolgozatlan, megsebzett viszonyunk. Lényegében az ember lelki fejlődésének alapelemeiről van itt szó. Az apák és fiak kapcsolatának mélyebb rezdüléseit mind a pszichológia, mind a világirodalom kötetei több tízezer oldalon keresztül fejtegetik. Ugyanakkor, sokak számára még a minimális szintig sem tudatos, hogy lelkük mélyén megkövült apakapcsolatuk hogyan működteti döntéseiket, kapcsolataikat, konfliktusaikat akár élethosszon át. Hogyan sugározhat át apánk lénye, hogy lehet ott minden mozdulatunkban, erőnkben és félelmeinkben, sikereinkben és hibás döntéseinkben? Hogy szoros volt-e a viszonyunk, laza vagy konfliktussal terhes valójában mindegy. Apánk ott él a lelkünkben. Vagy vele harcolunk, vagy ellene függetlenül attól, hogy férfinak születtünk vagy nőnek. *** Azt mindnyájan tudjuk, hogy szüleink nagyon fontos szerepet töltenek be életünk alakulásában. Ahhoz viszont tudatos embernek kell lennünk, hogy értsük azt a hardvert, amely gyermekkorunkban alakul ki bennünk, s amit léleknek, a személyiség magjának hívunk. Ez irányítja érzelmeinket, gondolatainkat, hiteinket és tévhiteinket. Ez a forrás, amely hét éves korunkig alakul bennünk. Persze eztán is rengeteg mindenben fejlődünk. De, ami ez után jön, az már csak amolyan szoftver. Hatása lényegesen kisebb, viszont sokkal könynyebben cserélhető, javítható. Hogyan alakul ki ez a forrás? Ez talán az emberi létezés egyik legizgalmasabb kérdése. Gondoljunk csak vissza arra az időszakra, mikor még kisgyerekek voltunk! Minden érzésünk életünk két legmeghatározóbb személye köré szerveződött: apánk s anyánk köré. Szerencsétlen esetben az ő hiányuk köré de sajátos módon a szülők még a hiányukban is hatnak ránk. *** A pszichológia indulatáttételnek nevezi azt a hatalmas belső energiát, amely révén egy páciens terapeutájára vetíti rá saját apja, vagy anyja iránti érzéseit. Ezek annyira intenzív érzések, hogy akár az is megtörténhet, hogy maga a terapeuta is kötődhet egy hosszabb folyamat során klienséhez. Épp úgy, mint apa a fiához. Ez az oda-vissza hatás pozitív esetben akár még a pszichoterápiák különleges bizalmi légkörét is megteremthetik. Ebben a bizalmi légkörben lehetséges évtizedes elakadások oldása, sebek gyógyítása, amely nagyon komoly belső átalakulásokhoz vezethet. Csakhogy ez a jelenség amit Freud írt le száztíz éve nem csupán pszichoterápiás rendelők meghitt csöndjében kap életre. Annyira nem, hogy régi érzelmeink föllobbanhatnak fontos személyek iránt egészen hétköznapi keretek között is. Ez alatt azt értem, hogy még a tanárom, edzőm, főnököm, a lelkipásztorom, sőt az idős szomszéd bácsi is fellobbanthatja lelkünk mélyében azokat az olykor elementáris érzéseket, amiket a lelkemben apámmal kapcsolatban mélyen őrzök. Sőt, a fontos emberi találkozások kifejezetten provokálják is rejtett érzékenységünket. (Hozzá kell tenni, hogy ezek a jelenségek ugyan tudatosítható, de soha nem tudatos folyamatok, így önmagunk vonatkozásában gyakran alig kontrollálhatók!!!) *** S mi lesz ezekkel az érzésekkel? Mivel elemi erejű érzelmekről van szó, azonnal kivetítem a másik emberre. Innentől már nem is olyannak látom a főnökömet, amilyen ő valójában. Belevegyül objektív észlelésembe az én érzésvilágom, az én múltam. Elkezdem a másik embert úgy látni, mint a saját apámat. Jóllehet egy másik ember áll velem szemben, mégis megszólalnak bennem a régi hangok, feltörnek a régi emlékek, sajátosan ismerős élethelyzetek kezdenek áttekinthetetlen módon kavarogni bennünk, körülöttünk. Sokan ismerjük azt a kavargó érzést egy konfliktusban, amikor már meg se tudom mondani, honnan indult ez az egész, de valami megfoghatatlanul, megmagyarázhatatlanul örvénylik belül. S itt szólal meg a múlt. Ha apámhoz való kapcsolatom letisztázott és pozitív, akkor harmonikus és pozitív érzéseket is vetítek ki magamból. Ez rendben van. Objektívan és bizalommal tudok állni a főnökömhöz, és bármelyik tekintélyszemélyhez. (Ennek felfokozott s idealizált formája, mikor nők idősebb férfiakban keresik azt a szeretetet és biztonságot, amit az apjuktól kaptak meg kislányként. Vagy, amit soha nem kaptak meg az apjuktól, és még felnőtt fejjel is ez után epekednek.) A bonyodalom akkor kezdődik, ha nincs bennem béke apám emléke iránt. Lezáratlanság, hiány, harag, sérelmek, ki nem március IX. évf. 1. szám

24 hevert gyász. Istenem, mennyi mindent hurcolunk belül! Mi történik ekkor? Ez a feldolgozatlan, zaklatott, szomorú vagy dühös, s még ezernyi fájdalommal átszínezett káosz jelenik meg majd minden fontos férfihoz, tekintélyhez, vezetőhöz vagy a hatalomhoz fűződő viszonyulásomban. Innentől kezdve minden főnök lehet szadista, minden edző agresszor, vagy épp fordítva (mert az emberi lélek számtalan ellentmondásnak tűnő variációt képes kiérlelni magában): szánalomra méltó, gyönge és tehetetlen. Épp úgy, ahogy én magam is láttam a saját apámat. Az erre adott reakcióm, hogy ezután félek vagy támadok, esetleg nyíltan vagy meglapulva lázadok, avagy rettegve meghunyászkodom, ez már az én személyiségemen, a rám jellemző, szinte reflexszerű válaszaimon múlik. Megszólal a hardver, amely eddig is készenlétben volt, éjjel-nappal. De, ahogy egy a múltra emlékeztető sajátos érzéssel találkozom, olyan, mintha taposóaknára léptem volna. Lehet, hogy a személyiségem nagy része éretten és egészségesen működik, ám ekkor, belém hasít valami. *** Az indulatáttétel ahogy lehet pozitív és építő, úgy válhat pusztító erővé, fékezhetetlen dühvé, legyek én bármilyen tanult ember is, a bennem élő seb ezredszerre is ugyanazt a választ adja. Mintha a lelkem ezen darabja fölött nem lenne tudatos hatalmam. Lelki segítséggel ez a folyamat tudatosítható, sőt gyógyítható is, de kedvezőtlen esetben egyedül próbálok úrrá lenni a rajtam egyre jobban eluralkodó érzésen, és leggyakrabban tovább rombolok. Ezt nevezi Freud ismétlési kényszernek. Az alkoholista apa mellett felnőtt nők ezerszer megfogadják, ők csak józan életű férfival kezdenek, mégis, minden partnerükről kiderül végül: ő is alkoholista, vagy azzá válik. Saját apjuk elől menekültek, s végül mégis, századszor is saját apjukat választották. A vonzás nem enged. De még ennél is megdöbbentőbbet mondok: lelki zűrzavaraimat rávetíthetem még az Istennel való kapcsolatomra is! *** Mit lehet tenni mindezzel? Ehhez magas szintű önismeret lenne szükséges, felismerni, mi az, ami belőlem fakad, és mi az, amit valóban a másik ember sugároz. Az indulatáttételek során épp ez a kettő mosódik össze szétválaszthatatlannak tűnő módon. Tiszteld apádat és anyádat mondja a Biblia. Ez a mondat többet üzen puszta tiszteletadásnál. Fölszólít megbékélésre, haragunk, mellőzöttségünk lerakására. De jaj, milyen nehéz is ez! Csupán a nagy szavak itt kevésnek bizonyulnak. Megértő társ kell hozzá, lelki vezető, őszinteség, kemény belső munka. Ebben a rövid írásban gyógyítani sajnos nem tudok, nem is lehet. Egyetlen célom van: segíteni szeretnék Neked az első lépésben, ami a belső béke felé vezethet. Figyeld, s tudatosítsd magadban az érzéseid. Különösen is fontos lehet ez a konfliktusokban. Mi az, ami reális reakciónak nevezhető, és mi az, ami múltadból sugárzik? Amilyen szüleidhez való viszonyod, óhatatlan rávetül ez házasságodra, munkádra, kapcsolataidra. Sőt talán ez a legfélelmetesebb még arra is, ahogy Te apa vagy. Adod tovább a múltat, adod tovább lezáratlan érzéseidet, reflexes reakcióidat. Ez egészen addig tart, míg nem tudatosul benned ezeknek a legtöbbször visszatérő történeteknek a forrása. Csak arra tudlak biztatni: ne keress újabb bűnbakokat. Életed folyása belőled fakad. Kedves Olvasó! Aki voltál olyan hűséges, hogy írásomat eddig végigolvastad, ha soraimból valami megérintett, már megérte, hogy dolgozzak ezzel az írással. Arra kérlek, határozz el, csak egy pici lépést, amivel elindulhatsz. Zala Attilával most jó ideig nem találkozhatunk istentiszteleteinken. A Szószóló megjelenésének idején ő már Németországban folytatja pszichiátriai praxisát ahova hamarosan családja is követi őt. Ugyanakkor reméljük, hogy hazatérésük után újra viszontláthatjuk őket közösségünkben. Addig is számítunk Attila gondolataira, és abban a reményben vagyunk, hogy távollétük alatt a Lélekbúvár hasábjain gondolkozhatunk vele közösen az emberi lélek és elme működésének rejtelmein. Gyerekkorom tele félelemmel telt el. Féltem mindentől és mindenkitől. Féltem a gyerekektől, féltem a felnőttektől, féltem apámtól, aki nagy volt a szememben és agresszív. Pedig fizikailag soha nem bántott, csak a szemével. Attól is rettegtem, ha rám nézett. Én soha nem mertem visszanézni rá. Aztán elérkezett az iskolás évek ideje. Jöttek az osztályfőnökök, a tanárok. Tőlük is féltem. Épp úgy viselkedtek, mint ahogy az apám. Amikor beszéltek hozzám, ugyanaz az érzés fogott el, amit otthon éreztem apám közelében. A kérdéseik voltak a legijesztőbbek: Miért nem fogadtál szót? Miért nem jöttél vissza délután? Miért nem tudsz románul? Miért késtél? Miért, miért, miért... Sokszor (sokkoló módon) visszhangzott a fülembe. Aztán férjhez mentem, gyerekeim lettek. Eltelik jó néhány év. Új lelkész érkezik a gyülekezetbe. Jó fazon, okos dolgokat mond, van humora nem utolsó szempont. Összehívja a presbitereket és munkatársakat, akik részt szeretnének venni a TÓTH KÁSA SAROLTA gyülekezetépítésben. Nagy hangsúlyt fektet az önismeretre, ami gyanús, fölöttébb gyanús, dolog. Belelát a dolgaimba mondják egyesek. Egy alkalommal beszélgettünk az istentisztelet után. Csendes, jó hangulatú beszélgetés volt. Miért nem konfir március IX. évf. 1. szám

25 Donáth Attila tréner máltál még? kérdezte tőlem. Itt már légszomjam lett, furcsa érzés kerülget, felkavarodik a gyomrom, csak azt hallom: miért, miért, miért??? Ott kattog, visszhangzik az agyamban. Nem szeretnék feltekinteni rá, mindent megteszek, hogy még a szemébe is nézzek. Pedig csak kérdezett valamit, nem volt sem számon kérő, sem vádló, egyszerű érdeklődő kérdés volt. De a hangulatot, a felkavarodott múltat, a testemben éreztem. Egyre jobban eluralt ez az érzés. Nem tudtam mit kezdeni vele. Elkezdtem kerülni a lelkipásztorunkat. Azon gondolkoztam milyen kifogásokat keressek, hogy elmaradjak el az istentiszteletről. Persze tudtam, hogy ő nem tud semmit az egészről. De eszembe sem jutott volna hogy beszéljek erről. Majd én dolgozom rajta gondoltam. El akartam nyomjam ezt az érzést, vissza, jó mélyre ahol volt. De amikor megláttam Zoltánt, elementáris erővel törté fel bennem a múlt, állandóan ott lebeg minden előttem, ha megláttam. A konfirmáció újra és újra sajátos kérdéseket vetett fel az életemben. Jó is lett volna, de éreztem, még nem voltam kész rá. Jó lett volna túlesni rajta, de éreztem azt is, ez nagyon komoly dolog. Mikor akarsz konfirmálni? kérdezte. Ebben is inkább a támogató jelenlét volt felismerhető, de engem ismét elárasztott ez a keserű, gyötrő, kezelhetetlen lés félelmetes érzés Tiltakoztam, magyarázkodtam. Már megint nem hagy békén... Kattogott a múltam. Hasonlót már átéltem. Rendszeresen kellett találkoznunk, bibliaórán, munkatársi értekezleten, istentiszteleten. Együtt szolgáltunk. Kérdezett,feladatot adott, rákérdezett, számon kérte. Pedig azt hittem, képes leszek felülkerekedni ezen az egészen, de elkezdtem megint félni tőle. Épp úgy, mint a gyerekkoromban. Leültünk, beszélgettünk. Többször is. Voltak nagyon kemény beszélgetések is. Nem egyszer sírva mentem haza. De legutoljára mintha áttört volna valami. Nagyon rosszul éreztem magam. Három napig sírtam. Az elején, magamat sirattam, aztán örömömben kezdtem sírni, mert éreztem a gyógyulást, éreztem ahogy a lelkem felszabadul egy elviselhetetlenül nagy teher alól. Sokat imádkoztam és imádkozom most is. Nekem segít. Segít a bibliaóra, a Bibliaiskola, a Lélekbúvár, a tanulás, a bibliaolvasás, az istentiszteletek. Közben jön a lelkész, kérdez, rákérdez, feladatot ad, lelkesedik, viharzik, lebeg utána a palást, úgy siet. Közben kavarog bennem valami, de már tudom, hogy nem ő a hibás. Ezek az én érzéseim, Zoltánnak nincs semmi köze hozzá. Sokat dolgoztam rajta, hogy tudatosíthassam magamban, hogy nem ő az apám, nem ő a tanárom, nem a gyerekem, senki, akire hasonlított. Nem ő, nem ő, nem ő. Persze még mindig akad feldolgozni valóm, remélem egyszer elfogy. Ám így már egészen más erővel és erőforrásokkal tudok odaállni a szolgálatba. Megint van feladat bőven, csak bírjuk, ha nem bírom majd szólok, hogy nekem nem megy. Ő a lelkész, aki emberből van, aki velünk dolgozik, értünk is, felkészül, imádkozik, konfliktusokat kezel, temet, tanít, gyógyít, szolgál, számon kér, épít, szervez, tanul, hisz a látásaiban, magyaráz, igét hirdet, családja van. Sokan a megtört, feldolgozatlan múltjukat veszik észre a szemében, a nézésében, a mozdulataiban, a járásában, a lelkesedésében, a számonkérésében, a köszönésében. Talán ők is gyógyulhatnak majd, mint én... Munkatársi hétvége Szolnokon LAPZÁRTA UTÁN ~ A gyülekezet munkatársi körének tíz tagja három élményekkel és új tapasztalatokkal teli napot tölthetett el Szolnokon. Ezen az alkalmon Donáth Attila a Kút-kör szakmai vezetője (6.oldal) segített felismernünk, megfogalmaznunk és tudatosítanunk közös értékeinket szerepeinket, illetve azt, hogy ezeket hogyan tudjuk még hatékonyabban gyülekezetünk épülésére és Isten dicsőségére használni. De sokat foglalkoztunk a konfliktuskezeléssel és az együttműködés összehangoltabb lehetőségeivel is. Nehéz lenne röviden összegezni mindazt, amit tanultunk, átéltünk, de az biztos, hogy ezen a három napon új lendületet kaptunk, megerősödtünk, új ismereteket sajátítottunk el, és felkészültünk az előttünk álló időszak kihívásaira is annak érdekében, hogy egységesen, örömmel és hittel tudjunk építeni és képviselni egy Krisztusra tekintő, összetartó, családbarát, fejlődő és gyarapodó gyülekezetet: nevezetesen a mi Méntelek-Hetényegyháza Református Társegyházközségünket. Egy páli gondolattal szeretném summázni a szolnoki munkatársi képzésünket: Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. (Róma 12:15-18) Vass-Eysen Ábel A MÉNTELEK-HETÉNYEGYHÁZA REFORMÁTUS TÁRSEGYHÁZKÖZSÉG KIADVÁNYA 6044 Hetényegyháza, Csillagfény u. 1. ferenczi.zoltan.ms@t-online.hu március ~ IX. évf. 1. szám ~ Felelős szerkesztő: Ferenczi Zoltán ~ lelkipásztor Szerkesztő: Oravetz Anett Korrektúra: Alföldi Éva Munkatársak: Darányi Krisztina, Dobos Bence, dr. Faragó Katalin, Ferenczy József, Liptai Mihály, Kenyeresné Táglási Anna, Kis Ilona, Komlódi János, Komlódi Mária, Pető Gergő, Papp Dániel, Perényiné Karádi Mária, Perényiné Karádi Mária, Peszmet Imréné, dr.schlégl Annamária, Szöllősiné Éva, Telekes Tamás, Telekesné Pető Szilvia, Tóth-Kása Balázs, Tóth-Kása Sarolta, Vass-Eysen Ábel, dr. Zala Attila március IX. évf. 1. szám

26 Egyházközségünk második alkalommal szervez a Generáció konferenciához hasonló országos szakmai szimpóziumot. Pár évvel ezelőtt a Függőjátszma konferencia az addikciók spiritualitását vette górcső alá. A mostani rendezvény is meglepő érdeklődésnek örvend: másfél hét alatt a jelentkezők száma meghaladta a 200-at! De miért szervez egy a miénkhez hasonló kis gyülekezet ilyen volumenű szakmai rendezvényt? Egyfelől azt gondoljuk, hogy a rendezvény rendkívül aktuális, égető témakört érint, amely mellet nem lehet elmenni. Ezenfelül meggyőződésünk, hogy gyülekezetünk, egyházunk értékvilága persze ez messze túlmutat egy kis létszámú református közösség érdekkörén számos olyan impulzust jeleníthet meg, amely a szakemberek számára figyelemre méltó. Rendezvényükkel szeretnénk törekedni arra is, hogy a társadalom előtt még érthetőbbé tegyük az egyház üzenetét, társadalmi küldetését. Ezért ez alkalommal is örömmel vesszük, ha valaki gyülekezetünkkel találkozva erősebb késztetést érez arra, hogy ellátogasson a maga településén élő egyházközségbe. Végül de nem utolsó sorban a magunk eszközeivel szeretnénk megerősíteni azokat az alulról építkező társadalmi Dr. Tari Annamária Az Y generáció folytatódik a Z-ben... Milyenek a mai huszonévesek és a kiskamasz, illetve kamasz gyerekek? Hogyan tájékozódnak a világban? Mit gondolnak a régi értékekről? Milyen módon változik magatartásuk és kognitív képességeik palettája? Mit jelent az érzelmi inkontinencia és az oversharing? Hogyan lesz a nárcisztikus működés a legjellemzőbb a társas kapcsolatokban is? Miképpen hat ez az anya-gyerek kapcsolatokra? Megannyi kérdés, amire a mai felnőtteknek érdemes tudniuk a válaszokat. Nem csak azért, mert az információs technológia fejlődési sebességével nehéz lépést tartani. A legfontosabb vonása a mai élethelyzeteinknek a fordított szocializáció és következményeképpen a megváltozott érzelmi viszonyok. Április 13., péntek óra Dr. Süle Ferenc Válság, megoldás és spiritualitás a családban Válság és fejlődés. Az ellentétdinamika és az integráció, mint a transzcendens funkció lényege. Az életproblémák szükségessége, mint a fejlődés forrása. A kereszt hordozása. Az ember hármassága: test, lélek, szellem. Az egyből lesz a kettő, kettőből a három. A párkapcsolat kialakulása, szükségszerű válságok. A jó házasság kritériuma. A gyermek szeretete mint az emberi fejlődés újraátélése. A család mint a saját, az új világ teremtése. A király és királynő. A társadalom, az élet alapja. A dezintegráció, a téboly szükséglete. Az alvás és a jin funkció. A téboly, mint a terápia, a fejlődés igényének provokátora. A fejlődés minden vallás célja a spiritualitás növekedése. Április 13., péntek óra Prof. Dr. Bagdy Emőke Családmodellek, kapcsolati kultúra, generációs feszültségek napjainkban A család az emberi kultúra éltető és megtartó ereje, társadalmi értékközvetítő és személyiségformáló hatalma pótolhatatlan. Mint formális és informális társas szerkezet egyaránt sérülékeny. Kívülről károsíthatja a korszellem, mentalitás, társadalmi értékvilág, belülről pedig az érzelmi összetartó és elkötelezettségi erők gyengülése, elapadása. Napjainkban a család sokszorosan sértett és sérült entitás. A konzumvilág által fertőzött mentalitást eldologiasodó, torzult értékek jellemzik. Az ember mint tárgy kihasználható, eldobható, kicserélhető, a rossz kapcsolatokat nem kell javítani. Nincs elköteleződés, felelősségvállalás, hűség. Ha van ép családszerkezet, akkor a belső kohéziós erő és emocionalitás sérülését tapasztalhatjuk. Gyakoribb a hiányos szerkezet, magára maradt apa/anya és gyermeke (régebben csonka családnak neveztük), nagyszülőhöz kitett gyermek, hétvégi szülők, mozaik család, többszörösen újraházasodó szülők sokfelől hozott gyermekei stb. Az ép és jól funkcionáló családok száma csökkent, a gyermekszám alatta marad a vágyottnak, a szülőkor kitolódott, a generativitás eriksoni fázisa késést mutat. A személyiségformálás fészke, a család kevéssé tud otthonná lenni, az érzelmi fejlődésben gyakoriak a zavarok, a magatartáskultúrát a kortárscsoportok mintái uralják a családi alapminták helyett. Az X, Y és Z generációnak nevezett korosztályok között gyakorta szakadék tátong, a szülő-gyermekviszony kedvezőtlenül átalakult. A viselkedéskultúrát a homo consumens azonnali vágyteljesítő mohósága, a késleltetési és kivárási képesség gyengesége jellemzi. Az előadás fentiek keretében elemzi azokat a megváltozott interperszonális kapcsolati és kommunikációs mintákat, amelyekből az érzelmi és magatartási devianciák kibontakoznak, valamint az intergenerációs konfliktusok gerjednek. Néhány lehetséges, új perspektíva felvetésével keressük a kedvező változást generáló hatások útjait. Április 14., szombat március IX. évf. 1. szám

27 folyamatokat, amelyek elkötelezett hétköznapi és szakemberek, részvételével, közvetlen intézményi és pénzügyi érdekek nélkül indulnak el. (Sajnos erre nagyon kevés példát láthatunk.) A konferencia szervezésébe így vontuk be a Kecskeméti Főiskolát, amely a helyszínt és a technikát biztosítja, illetve a HELPI Ifjúsági Irodát, amely a szombati nap megvalósításában lett társunk. A konferencia után pedig a városi önkormányzattal együttműködve szeretnénk létrehozni egy városi támo gató hálózatot, amely a rendezvény tapasztalatait ülteti át a gyakorlatba. Április 13., péntek óra Vekerdy Tamás: Másfajta gyerekek? És milyen intézmények? Mit akar a külvilág, mit akar az iskola: legyél, aki vagy vagy legyél, akivé én akarlak tenni? Régi és új formák az iskolában. A felejtésnek tanulunk? Beszélgetés vagy kikérdezés? Az kérdez, aki tudja és annak kell válaszolnia, aki nem tudja? Ideálok. A viták lehetősége. Fokozott spirituális igény és még fokozottabb képmutatás-gyűlölet Kudarc agresszió depresszió. Az őszinteség követelménye versus maszkok és hazugságok. Valósághiány és teljes valóságfogyatkozás. Mi az igazság? Szorgalom lustaság álmodozás Tudatállapotok jobb- és balfélteke az óceáni érzés. A fej, a kéz és a szív (az érzelmek) iskolája Ferenczi Zoltán: Generációk spiritualitása: avagy hol található meg az elveszített szeretet? Jóllehet mindenki szeretetre vágyik, és a szeretet hiánya mindenkit letaglóz, valamiért nagyon sok család életében a legjobb szándék ellenére sem válik az kiteljesítő kötődéssé. Különösen is éles és bántó a konfliktus, amikor a generációk kori sajátossági és kulturális különbségei erősítik fel még inkább ezt a jelenséget. A közös, interaktív gondolkodás talán meglepő impulzusokat is adhat azoknak, akik szívesen tekintenek a lélek működésén keresztül évezredek ősi folyamatainak mélységébe. Ilyen elgondolkodtató dilemma lehet pl., hogy hol húzódik a határ érdek és szeretet között. Csalódásainkban ugyanis a legfájóbb felismerés, hogy a másik részéről sokkal több érdek fűződött a kapcsolathoz, mint őszinte kötődés. Ugyanis ha a szeretet a másikra irányul, az hihetetlenül fájdalmas, megsebző, kínzó lehet. Mert a szeretet fájdalmas, megsebző és kínzó? Vajon ennyire rossz szeretni? Akkor lehet ez egyáltalán kölcsönösen megajándékozó? Ha igaz lenne, hogy a szeretetben ennyi áldozat van, mi az, amire mi vágyunk? Építhet ez valódi hidat két ember között? Ha igen, miért olyan nehéz ezt megvalósítani? Ha nem, miért vágyunk erre ennyire évezredek óta? Dr. Földi Rita: A kasztráló anya A megváltozott életfeltételek hatással vannak a korai anya-gyerek kapcsolatra, az értékátadó és megőrző családi viszonyokra. A szeretet, a gondoskodás vágya, a biztonság és támasz természetes szükséglete az embernek, ezek jellemzik a jó családi légkört, amely a társadalmivá válás folyamatában biztonságos kiindulópontot jelent. A család egyensúlyzavarai azonban éppen a biztonságot jelentő hátteret támadják. Ennek hatásai, a családi, elsősorban a női és férfi szerepek változásaiban foglalhatók össze. A családi szerepek, természetesen nem az egyébként változó társadalmi szerepek, hanem a nemi szerepek által adott viselkedésminták. Az anyai viselkedésminta optimális esetben a gyermek egészséges testi és lelki fejlődését biztosítja, a kapcsolat zavara pedig fokozza a sérülékenységet a depresszív kórképek irányába. A korai kötődés zavarai pszichológiai rizikófaktort jelentenek valamennyi későbbi társas kapcsolatban, és sajnos, a droghasználat kialakulásában is. (A szerhasználat természetesen további alkalmatlan megküzdési módokkal egészíthető ki, és a skála széles: függőség a számítógéptől, játékszenvedély, kényszeres evés, kompulzív vagy kényszeres szexuális magatartás.) A társadalmi, gazdasági és szemléletbeli változások következtében, egyre több családban jellemző az apa tényleges, vagy szimbolikus hiánya, és ezzel párhuzamosan fokozottan jelenik meg az anyai túlgondoskodó magatartás, ami a szimbiotikus kapcsolat fenntartásával lehetetlenné teszi az autonómia elérését. Az anya függőséget fenntartó nevelési attitűdje származhat magának az anyának nárcisztikus sérüléséből, de előidézheti valamely későbbi trauma, mely a gyermeknél vált ki regressziót. A függőség károsíthatja az önértékelést, döntésképtelenséghez vezethet, a későbbi életszakaszokban a párkapcsolatok, és a szexuális magatartás zavarához, gátoltsághoz, vagy impotenciához vezethet. A függőség fenntartója a domináns, a férfiakat eltaposó kasztráló nőfigura, anyai archetípus. Mindenható, idealizált istenanya, a preverbális időszakban archaikus tárgyfüggést, a nárcisztikus kötődés feladásának képtelenségét jelenti. Kis Ilona: Agresszió az értékelésben? Megvertek egy tanárt! Egy tanár megpofozott egy gyereket! Szenzáció vagy korkép netán kórkép? Mi az oka ezeknek az eseteknek? Miért van az iskolákban egyre több agresszió? Ki a hibás? Elég a törvény ereje ahhoz, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő többet? Mit tehet az iskola? Miért terjed ez a jelenség? A szubkultúrák tagjait többször éri agresszió? Pusztán az a tény, hogy a generációk különböznek egymástól, mennyire hordozza magában az agressziót? Az utóbbi néhány évben mérések, tanulmányok készültek, kutatók is foglalkoztak ezzel a területtel. Nagyon nagy a szakirodalma. A téma rendkívül szerteágazó, épp ezért szekciónk nem vállalkozhat a fenti kérdések megválaszolására, inkább közös gondolkodásra hívja azokat, akik fontosnak tartják az iskolai agresszió kérdését. Ennek fókuszában az értékelés áll. Hogy kerül ez ide? gondolhatnánk. Talán csak első pillanatra meglepő, ám ha felvillannak bennünk a következő fogalmak, talán érthetőbb lesz: önértékelés, pedagógusok teljesítményértékelése, tanulók, iskolai dokumentumok, folyamatok értékelése. Milyen összefüggés van az agresszió és az értékelés között, van-e egyáltalán? Ha van, akkor mely fogalmak mentén találkoznak? Hatalom? Bosszú? Pedagógiai lehetőség? Tükör? Gondolkodjunk együtt! március IX. évf. 1. szám

28 Dr. Hoyer Mária: Gender és addikció Az angol gender kifejezés a nemek közötti különbségek azon területére vonatkozó társadalomtudományi és bölcsészettudományi, valamint orvosés egészségtudományi stúdiumokat foglalja magába, amelyek a biológiai meghatározottságunktól függetlenek. Azaz olyan szerepelvárásokat és azok következményeit vizsgálja, amelyet a szűkebb és tágabb társadalmi környezet vár el a tagjaitól. Milyen kislánynak neveltek? Mit vártak el tőlem kislányként? Ezekkel a kérdésekkel indít például a szenvedélybetegségből felépülő nők egyik programja. Hogyan definiálják magukat a kisfiúk és a kislányok az óvodás korban? Egyes kutatók szerint már a 3-4 éves kislányok az anyaság illetve az anyaszerepre való készülés által definiálják magukat, míg a kisfiúk a teljesítmény által (ekkora nagy autóm lesz, ilyen gazdag leszek stb.). A serdülőkorban mindez mást kezd mutatni a drogepidemiológiai adatok tükrében, és megint mást mutat később, a fiatal felnőtt korban. A nagykockázatú viselkedést elsősorban a fiúk mutatják, ami érdekes párhuzamot mutat a fiatal férfi szindróma elnevezésű evolúciós pszichológiai fogalommal. Meddig mondhatjuk azt, hogy egy ez természetes folyamat a fiatal felnőtt férfiaknál, ahol a tesztoszteron diktál 15 és 35 éves kor között? Mikor fordul át addiktív viselkedésbe, és szorul háttérbe a teljesítmény? A fiatal felnőtt nőknél mi okoz problémát, amikor a női reprodukciós feladataikhoz érkeznek? Miért ragaszkodnak jobban a teljesítményükhöz (munka, egyetem, külföldi ösztöndíj), és inkább definiálják ez által magukat nőként, semmint anyaként? Mindezek az általánosságban megfogalmazódó gender kérdések vajon hogyan formálódnak tovább az addiktológia területén? Az elmúlt évtizedek tapasztalata alapján úgy tűnik, vannak női(es) és férfi(as) addikciós formák. Például a kodependencia mint függőségi forma sokáig listavezető volt a nőknél, de ma már kezdi átadni a helyét azon férfi klienseknek, akik un. cyber widow-k lettek. Az alkoholos részegség, a kontrolvesztő ivás, ami a férfiak privilégiuma volt sokáig, mostanában a tinédzserkorú lányok körében kezd inkább szaporodni látványosan. Az előadás ezekben a gender kérdésekben segít eligazodni a résztvevőknek a legújabb pszichológiai és szociológiai megközelítésben. Libor Zoltán: Érték-trend, avagy a tévedések vígjátéka Ma Magyarországon a publikus megnyilatkozások egyik kedvenc témája az ún. értékválság. Ez a kifejezés és az általa a hallgatókban, olvasókban eredményezett (vagy eredményezni kívánt) nemzethalál-vízió hatványozott mértékben jelenik meg, ha az ifjúság, a jövő nemzedéke vonatkozásában merül fel. Ugyanakkor a hivatalos hazai és uniós retorika a fiatalokat erőforrásként, kiaknázható és kiaknázandó potenciálként definiálja, tehát a boldog és sikeres jövő zálogának azt az ifjúságot tartja, amelyik kóros és vészes értékválságban látszik szenvedni. Előadásomban egy Kecskeméten, 2011-ben lezajlott 1081 fős ifjúságkutatás vonatkozó eredményeit ismertetem, azzal a szándékkal, hogy empirikus kutatási eredmények tükrében keressük a választ arra a fentebb vázolt dilemmára, hogy a fiatalok valóban értékválságban szenvednek-e (ha ugyan értelmezhető ez a fogalom...), vagy inkább értékkeveredésről, egy sajátos ifjúsági értékrend kialakulásáról van-e szó? Az előadás túl kíván mutatni a klasszikus értékelméleti megközelítéseken, és kitekint olyan területekre is, mint a szabadidős és kulturális preferenciák, társadalmi részvétel vagy a mobilitás. Teszi ezt abból a meggyőződésből, hogy az ifjúság ezen témakörökhöz való viszonya és értékrendje között kölcsönös, kétirányú kölcsönhatás áll fenn, amelynek megértése hozzájárul a fiatalok világképének alaposabb megismeréséhez is. Április 13., péntek óra Takács Péter: Férfiak nőkbe zárva nők férfiakba zárva Az utóbbi 4-5 évtizedben jelentős változásokat tapasztalhattunk meg a nemi szerepek vonatkozásában. Ma egyre többeknek okoz problémát, nehézséget, hogy miként értelmezhetőek egyértelműen a nemi szereptartalmak. Tapasztalataink szerint sok fiatal számára nem értelmezhető a családfő fogalma. Szélsőséges, egymásnak ellentmondó társadalmi elvárások fogalmazódnak meg a nők felé, s ezek értelemszerűen kihatnak a családi szerepeikre csakúgy, mint a magánéleti szerepeikre, valamint ezek jelentősen befolyásolják a párkapcsolataikat is. Így, ha egy nő annak a társadalmi nyomásnak szeretne megfelelni, mely szerint éljen öntudatosan, építse a szakmai karrierjét, akkor nem tekintik nőnek, ha pedig a hagyományos női szerepek mellett szeretne megmaradni, akkor pedig nem tekintik elég öntudatosnak. Nehéz döntést hozni, minthogy társadalmi jelenségek az egyén oldaláról nem kezelhetőek, nincs az egyénnek befolyása fölöttük. A kapcsolatok dinamikáját viszont jelentősen meghatározza, hogy miként dönt az egyén. Ezek azért is fontosak, mert ha a családok életére a rendszerszemlélet alapján tekintünk, s funkcióit, valamint a különböző szereptartalmakat e paradigma (modell) alapján szeretnénk értelmezni, akkor válhat érthetővé, hogy a csonkacsaládokban jelenlevő szereplők milyen nehézségekkel küzdenek, különös tekintettel arra a körülményre, amikor pl. család delegálta szereptartalmaknak való megfelelésben egy gyermek önmaga válik önmaga modelljévé, mikor a megfelelő modell nincs jelen, de a szereptartalomnak a funkció betöltése érdekében mégis meg kell jelennie. Műhelymunkánkban arra nézünk rá, hogy miként értelmezzük ma a különböző családi szerepeket, szereptartalmakat a család funkcióinak tükrében, valamint arra, hogy miként változtatja meg a család belső kommunikációját, dinamikáját, ha egy szereplő távozik a családból. Mi történik a szereptartalommal, szereptartalmakkal? Keressük meg együtt a lehetséges válaszokat! március IX. évf. 1. szám

29 Hodován Zsófia: Bőrre varrt identitás Charles Darwin szerint nincs olyan közösség a földön, ahol ne használtak volna valamilyen maradandó testdíszítő eljárást. A tetoválás már a törzsi közösségekben is fontos részét képezte a különböző rituáléknak. Napjainkra azonban szinte teljesen eltűnt a természeti népek hagyományai közül, csak néhány közösség tartotta meg ezt az archaikus szokást. Ezzel ellentétben a modern világban egyre népszerűbb a tetoválás-készíttetés. Egyes felmérések szerint a Föld lakosságának 35% rendelkezik ilyen testdísszel (Kovács, 1994; Hesselt van Dinter, 2005). Egy olyan eljárásról van tehát szó, amely ismét reneszánszát élheti kultúrától függetlenül az egész világon. De vajon miért válik egyre népszerűbbé? Kik és miért tetováltatják magukat? Ezek a kérdések motiválták megfigyeléseinket. Vizsgálatunk mintáját tetováló szalonok látogatóiból állítottuk össze. A személyek tetoválása (első, illetve sokadik) a vizsgálat során készült, így közvetlenül tudtuk megfigyelni az aktuális motivációkat és szubjektív élményeket, valamint a fájdalomhoz való viszony is aktualizáltan megjelenhetett. A motiváció mellett nagy hangsúlyt fektettünk a tetoválással együtt járó test- és énképváltozásának megfigyelésére is. Továbbá fontos kérdés volt, hogy van-e különbség az első tetoválásukat és a sokadik mintájukat készíttetők szubjektív beszámolói és teszteredményei között, valamint hogy milyen összefüggések lehetnek a motivációs mintázat és a saját testükhöz való viszony között. Lényeges szempont az is, hogy a fájdalom milyen szerepet tölt be a folyamatban. A vizsgálati mintán belül külön foglalkoztunk azoknak a személyeknek az eredményeivel, akik a tetoválást megelőző időszakban saját elmondásuk szerint valamilyen krízishelyzetbe kerültek, és a tetoválás elkészítésében döntő szerepet játszott ez az esemény. Esetükben a pszichológiai immunrendszer feltérképezése központi szerepet töltött be. Fontosnak tartottuk mindezek hátterében megvizsgálni, hogy a tetováltatás hogyan illeszkedik a modern társadalmi folyamatok kontextusába. Kérdés számunkra az is, hogy miért pont ez az ősi rítuselem éledt újjá. Összefoglalva, munkánkban a tetoválást készíttetők fájdalomtűrését meghatározó motivációs kategóriáikat, személyiségüket, illetve a test- és énképpel való viszonyuk minőségét és annak hatásait kívántuk feltérképezni. Wiskidensky András: Üzleti márkák, nemzeti márkák, személyes márkák Mi az a márka? Hogyan építhető fel egy márka? Hogyan építhető fel egy nemzeti márka, és hogyan hozhatom létre a saját personal brand -emet? Akár valamivel szemben határozom meg magam, akár valamivel azonosulva, a minket körülvevő tér identitásai összekapcsolódnak, hatnak egymásra, állandó kölcsönhatásban vannak. Mindannyian brand vagyunk: magánszemélyként, munkában, nemzetben, európaiként. Hogy hogyan építjük fel ezt a márkát, abban érdemes a legtapasztaltabbaktól tanulni: a nagy üzleti márkáktól. Bajomi-Lázár Péter: Médiahatás A közvélemény hagyományosan úgy tartja: a média közvetlen és nagy hatást gyakorol a befogadók gondolkodására és viselkedésére. Különösen a gyerekeket és a fiatalokat vélik befolyásolhatónak. Az előadás a médiahatáskutatások és a befogadás-vizsgálatok rövid áttekintése után amellett érvel, hogy a közkeletű vélekedéssel szemben a médiának csupán korlátozott hatása van, e hatás mértéke és iránya pedig mai ismereteink szerint megjósolhatatlan. A Generció konferencia szervező stábja: Bazsó Ágnes (regisztráció) Csipakné Ági (fotó, regisztráció), Darányi Kriszta (szervezés), Fekete Zsuzsa (sajtó) Ferencziné Csilla (videó), Ferenczi Zoltán (főszervező), Ferenczy József (műsorvezető), Friedrich Mária (dekoráció), Halasi László (fotó), Kis Ilona (koordinációs vezető), Komlódi Mária (regisztráció), Komlódi János (szállítás), Liptai Mihály (technika), Nyíri Judit (regisztráció), Nyíri Györgyné (pénzügyek), Pálóczi Károly (fotó), Patakos Ildikó (regisztráció), Perényi József (videó), Perényiné Karádi Mária (regisztráció), Oravetz Anett (szakmai vezető), dr. Schlégl Annamária (műsorvezető), Telekes Tamás (fotó), Telekesné Szilvi (regisztráció vezető), dr. Tímár Odett (jogász), Tóth-Kása Balázs (fotó, videó), Tóth-Kása Boglárka (regisztráció), Tóth-Kása Kálmán (videó), Tóth-Kása Sarolta (dekoráció vezető), Wunderlich Balázs (honlap) A Generció konferencia szakmai stábja Takács Péter (pszichológus), Svéd Krisztina (mentálhigiénikus, közgazdász), Káli-Kullay Károly (mentálhigiénikus), Donáth Attila (pszichopedagógus) TÁMOGATÓINK A Generció konferencia társszervezők Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye, Dunamelléki Református Kecskeméti Főiskola: Kovács Lóránt (dékánhelyettes) és Brindza Attila (dékánhelyettes) HELPI: Szabó Csaba (irodavezető) Egyházkerület. Tiszáninneni Református Egyházkerület, Dunántúli Re- Bács-Kiskun Megye Egészségügyéért Alapítvány: Prof. Dr. Szűcs Attila (kuratóriumi elnök) formátus Egyházkerület, Magyarországi Református Egyház Szeretet- Médiapartner parokia.hu szolgálati Iroda, Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Web Green, Kecskemét Megyei Jogú Város, Bács- A Generció konferencia fő támogatója Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye Kiskun Megye Egészségügyéért Alapítvány, Kiskunhalasi Református Védnökök: Egyházközség, Gong Rádió, Petőfi március IX. évf. 1. szám dr. Bogárdi Szabó István (református püspök) és dr. Zombor Gábor (polgármester) Népe, Kecskeméti Televízió

30 KALANDTÁBOR Június TÁBORDÍJAK A táborok önköltsége Ft Választói névjegyzéki tagok gyermekeinek egyházközségünk Ft kedvezményt biztosít, így nekik Ft-ot kell befizetniük. Gyülekezeti tagok gyermekeinek egyházközségünk Ft kedvezményt biztosít, így nekik Ft tábordíjat kell befizetniük. Ez alkalommal harmadszor rendezzük meg gyülekezeti napközis táborunkat azzal a céllal, hogy a méntelek-hetényegyházi gyülekezet családjaiból érkező általánosiskolás-korú gyermekeknek olyan programot szervezzünk, amely interaktív játékos keretek között ad lehetőséget a bibliai történetek történelmi hátterének mélyebb megismerésére, illetve a közösség megélésére. Ezen a héten a gyerekek megismerkednek az ókori Egyiptom mindennapjaival, társadalmi szokásaival, foglalkozásaival, ételeivel, hadviselésével sok kalandon és élményen keresztül. A tábor egész napos programja hétfőtől vasárnapig tart. Szombaton projektnapot tartunk, amely során a gyerekek csoportokban készülnek, hogy a vasárnapi istentisztelet után bevezessék a gyülekezet tagjait a piramisok, hieroglifák, fáraók titokzatos világának izgalmas rejtelmeibe. Erre a közös élményre már hagyományos módon a szülőket is szeretettel várjuk. A hetet egy közös bográcsos ebéd zárja a gyülekezet közösségében. Nagy örömünk, hogy az előző években megrendezett táborokban résztvevő gyerekek családjai közül néhányan bekapcsolódtak a gyülekezet életébe, a fiatalok egy része rendszeresen látogatja az ifjúsági alkalmakat, és a nagyobbak közül néhányan rendszeres szolgálatot is vállalnak. A most megrendezésre kerülő táborral is ezt a gyülekezetépítési folyamatot szeretnénk erősíteni. A gyülekezeti ház befogadóképessége miatt sajnos idén is csak 30 gyermek jelentkezését tudjuk elfogadni. A tábor összköltsége Ft. Azon szülők gyermekeinek, akik szerepelnek a választói névjegyzékben a gyülekezet 6000 Ft-tal járul hozzá a tábor költségeihez. Azok a szülők, akik a gyülekezeti tagokat között kérték felvételüket, gyülekeztünk gyermekük részvételét 3000Ft-tal támogatja, így nekik 10, illetve 13 ezer forintot kell befizetniük. (Gyülekezetünk a kedvezményeket kizárólag gyülekezeti tagjaink gyermekei részére tudja csak biztosítani.) A fenti költségek magukba foglalják a napi háromszori étkezést és a programköltségeket, valamint a budapesti Szépművészeti Múzeumba történő kirándulás útiköltségét és belépő jegyeit is. További információkat gyülekezetünk honlapján, illetve személyesen az istentisztelet után kaphatnak az érdeklődők. Szeretettel várjuk a kalandra vágyó régi és új résztvevőket! Telekes Tamás és Telekesnél Pető Szilvia Újra itt van a nagy csapat Ókori olimpiai játékok Titkos küldetésben március IX. évf. 1. szám

31 ALKOTÓTÁBOR Július 2-8. Tekintettel arra, hogy gyülekezetünk napközis táborai iránt jelentős mértékben megnövekedett, ígéretünkhöz híven mivel gyülekezetünk egyetlen gyermekét sem szeretnénk helyhiány miatt elutasítani idén nem egy, hanem két napközis tábort is szervezünk. Abban reménykedünk, hogy a kétféle tábor minden gyermek, fiatal számára lehetőséget biztosít arra, hogy a nyár egy hetét gyülekezetünk közösségében a már megszokott igényességű és színvonalú program keretében tölthesse el. A Gutenberg alkotótábor hetében kreatív alkotásra, vidám közösségi hétre hívjuk a már írni-olvasni tudó gyerekeket, ahol megismerhetik a könyvek titokzatos világának kevésbé ismert rejtélyeit, ugyanis ők a könyvek megszületésének csodáját élhetik át. A gyerekek egy saját könyvet fognak megírni, saját nevük alatt, saját illusztrációikkal. Ebben pedig ismert, neves meseszerzők lesznek segítségükre. Az első két napon terveink szerint Berg Judit meseírót és Kálmán Anna mesekönyvillusztrátort várjuk közénk. Ők segítenek a csoport történetének megszövésében, majd az azt illusztráló rajzok elkészítésében is. (Róluk annyit kell tudni, hogy ők alkották meg a Rumini c. könyvet, amely azóta ajánlott mű is lett. Ezt követően Wunderlich Péter a tipográfiában (a különböző betűtípusok világában), illetve a megfelelő papírok kiválasztásában lesz a segítségünkre. A történet színi megjelenítése vélhetően igazi művészi élményt jelent majd a gyülekezet aprajának és nagyjának, amelyet Vass-Eysen Ábel segít majd megjeleníteni. De a hét kalandjainak sora ezzel még nem ért véget. Felfedező utat is teszünk egy nyomdába, ahol végigkísérhetjük annak útját, hogyan válik a megfoghatatlan gondolatból kézbe vehető alkotás. A tábor során izgalmas szellemi utazások keretében ismerkedhetünk meg a különböző korok művészetével, kultúrájával is. Tudjuk, hogy a könyvnyomtatásnak rengeteg köze van a reformációhoz és a református egyházakhoz. Luther és Kálvin kora e tekintetben is világ történelmének egyik meghatározó fordulópontja. Nem csoda hát, hogy Johannes Gutenberg élete rengeteg érdekességet és eseményt rejt magában. Egy kicsit elmerülünk a reneszánsz korban is. Gyalus Erika cselló- és régizene kíséretével évszázadokkal korábbi társasági életbe csöppenünk. Táncolhatunk a kor kedvelt zenéire, betekinthetünk királyi udvarokba, végig vívhatunk egy magyar-török csatát, megismerhetjük a kor tanításait, szellemi fejlődését is. Mint mindig, ez alkalommal is az a célunk, hogy a gyermekek egy izgalmas hetet töltsenek együtt jó hangulatban, ráadásul ezt úgy, hogy az ismeretük is bővüljön. Dr. Schlégl Ancsi Az ókori demokrácia sem ment könnyen A Római Birodalom a lábaink előtt hevert Aztán tanítva tanultunk március IX. évf. 1. szám

32 .Te, Józsi, kilehet kapcsolni ezt a lámpát? Azt nem, de azon van egy kapcsoló [hallatszik egy beszélgetésfoszlány az éterből]. Pálfi Balázs: Hallják, most éppen próba zajlik. Ma az esti beszélgetés a ménteleki általános iskola tornatermében készült, ahol is a Méntelek-Hetényegyháza Református Társegyházközség színjátszó köre előadta Barbara Robinson: A legeslegszebb betlehemes c. darabja alapján a saját színi előadását. A főpróba 22-én volt, ott és akkor készültek a mindjárt hallható felvételek. B. Kisné Edit vagyok. Ebben az idei karácsonyi színdarabban egy tanítónőt alakítok, aki ezeket a gyerkőcöket egy kicsit nevelgetni próbálja. Pálfi Balázs: Nehéz? Mármint nevelgetni a gyerekeket, illetve nehéz tanítónőt játszani a színpadon? B. Kisné Edit: Nem. Szerintem nagyon kedves dolog, merthogy arról van szó, hogy rendetlenkednek a gyerekek, majd kiderül, hogy van négy testvér, akik különösen nehezen kezelhetőek. De itt is ki fog derülni, hogy szeretettel, odafigyeléssel, előítéletek nélkül ezeket a gyerekeket is lehet szeretni, gardírozgatni. Pálfi Balázs: Hagyomány minden évben egy-egy színdarabot előadni ebben a Az élet játéka (2008) Még javában folyt a kopácsolás a ménteleki tornateremben, amikor a hagyományos karácsonyi színdarabunk főpróbájára készült gyülekezetünk színjátszó körének stábja. Az előadás előtti estén volt vendégünk a Kossuth Rádió. Gyülekezetünk színjátszóit Pálfi Balázs szerkesztő-műsorvezető kérdezte. közösségben. Hogy választódik a színdarab? B. Kisné Edit : A nyáron, amikor a családos gyülekezeti hetünk van, akkor szokott felvetődni ez a kérdés, hogy mi legyen majd a karácsonyi színdarab. A nyár többi része, és az ősz gyakorlatilag az ötleteléssel telik. Majd Farkas Attila, aki drámatagozatos, nekiáll, és szeptember, október elejéig megírja a színdarabot az ötletek alapján. Pálfi Balázs: Ő a rendező? B. Kisné Edit : Igen, és ő is szerepel a darabban. Pálfi Balázs: Ahogy elnéztem itt a készülődést, sokan szerepelnek benne. B. Kisné Edit: Igen, hála Istennek sokan. Ez az egyik célunk, hogy valami olyat alkossunk, amiben aki csak szívesen részt vesz, vagy szívesen tesz hozzá valamit, mindenki helyet kapjon. Pálfi Balázs: Emlegette a családot. Itt van a családja egy részével. A gyermeke is szerepel. Azért egy kamasz gyereket 14 éves nehéz rávenni arra, hogy édes fiam, gyere, menjünk szerepelni. B. Kisné Edit: Ez most azért volt könynyű, mert egy olyan fiút alakíthat, aki hasonló, mint ő. Önmagát adhatja. Itt lehet az osztályban. Pálfi Balázs: Maga szerint szóba fog állni velem? Mármint hogy így, hogyha odaviszem ezt a mikrofont? A gyerekek néha nagyon furcsa reakciókat mutatnak, hogyha azt mondják, hogy beszélj magadról. B. Kisné Edit: Őt nem tudom, de pl. a barátja, Dani, aki szintén egy osztálytársat alakít ebben a kis színdarabban, ő tudom, hogy nagyon szívesen. Mikor volt róla szó, hogy lehetőségünk lesz erről beszélni, akkor mondta, hogy ő hasonló pályára készül, és hogy milyen örömmel elmondana itt egy pár gondolatot. Pálfi Balázs: Na, akkor majd Danit is megkeresem. Holnap már premier. B. Kisné Edit: Ezt a fajta stílust, műfajt szeretik a méntelekiek. Sok mindennel próbálkoztunk, és kiderült, hogy a színdarabra elég sokan el szoktak jönni. Tehát valahogy érzik, hogy ezt nagy szeretettel csináljuk, és hogy önmagunkat adjuk. Nyilván ez nem egy profi előadás, csetlő-botló próbálkozás, de mindig van üzenete, és humoros is, tehát mindig kellemes este szokott lenni. Berzsián és Dideki (2007) Pálfi Balázs: És a mostani üzenet? B. Kisné Edit: Én nagyon-nagyon remélem, hogy az az üzenet, amit szeretnénk továbbítani, sokakhoz el fog jutni. Az egyik üzenet az, hogy ne skatulyázzuk be a gyerekeket, hanem próbáljuk mindannyiukban meglátni azt a tehetséget, azt a pluszt, ami bennük van. Én hiszem, hogy minden gyermekben ott van az érték, csak sokszor tényleg hajlamosak vagyunk, hogy azok a gyerekek, akik jobban elől vannak, a gazdagabb családból valók, vagy jobb anyagi körülmények között élők, vagy esetleg harsányabbak, jobban nyomulnak, hogy előtérben legyenek, és némely gyerekekre rámondjuk, hogy hát ők olyanok, velük nem érdemes foglalkozni. Pedig én azt gondolom, hogy minden gyerekben ott szunnyad az érték. Pálfi Balázs: Mi a darab érdekessége? B. Kisné Edit: Ennek a darabnak az az érdekessége, hogy színdarab a színda március IX. évf. 1. szám

33 rabban. A darab érdekes fordulatot vesz, mert a gyerekeket átveszi egy másik tanító néni, aki a vasárnapi iskolában fogja őket erre a színdarabra tanítani. Arról szól, hogy a gyerekekkel készítenek egy karácsonyi színdarabot. Ez a másik tanítónő meglátja bennük az értéket, és azt mondja, hogy ezek a gyerek igenis szerepelni fognak. Domonics Dániel:...Én Karcsit játszom a színdarabban. Pálfi Balázs:Karcsi milyen fiú? Domonics Dániel: Alapjában véve jó fiú, csak hát balhéba keveredik az osztálytársai miatt. Pálfi Balázs: Karcsi nem is tehet semmiről? Domonics Dániel: Nem, természetesen nem. Elveszik tőle a tízóraiját, és mivel nem szeret sem verekedni, sem pedig bármilyen rosszat csinálni, hát nyilván odaadja, és ezért most éhen marad. Pálfi Balázs: És mi történik vele? Domonics Dániel: Ezen kívül nem sok. Utána teljesen nyugodtan a tanórákat végig üli. Figyelmes, okos, és általában próbál mindig a tanároknak úgymond a kedvére tenni. Pálfi Balázs: Hány éves ez a Karcsi? Domonics Dániel: Szerintem olyan körül lehet. Pálfi Balázs: Maga? Domonics Dániel: Igen, 15 éves vagyok. Pálfi Balázs: Egy kicsit magát játssza? Domonics Dániel: Nem, alapjában véve én úgy gondolom, hogy Karcsi alapból egy kicsit jobb gyereket játszik, mint amilyen én vagyok az iskolában. Pálfi Balázs: Nem, én ezt nem is hiszem el! Hát csak nem élénkebb? Domonics Dániel: Igen, felfoghatjuk így is. Kicsit élénkebb vagyok az órákon, és nem mindig vagyok úgy oda a tanárokért. Pálfi Balázs: És a tanárok? Domonics Dániel: Hát vegyes. Pálfi Balázs: Kölcsönös a dolog? És akkor van egy kis konfliktus? Domonics Dániel: Hát ritkán van, de azért mivel középiskolás vagyok, ezért inkább próbálok viselkedni, nehogy véletlenül bármi, tehát kirúgjanak, vagy valami ilyesmi. Pálfi Balázs: Hogyan keveredik az ember egy ilyen színdarabba? Domonics Dániel: Engem például úgy vettek be ebbe a színdarabba, hogy a barátom felhívott, hogy az édesanyja rendezne egy ilyen színdarabot, és hogy benne lennék-e, meg hogy vállalnék-e benne szerepet, mert nem biztos még, csak úgy körbekérdezi az ismerősöket. És akkor én megkérdeztem, hogy mennyi lenne a szerepem, és annyit mondott, hogy nem sok. Összesen három-négy mondat. Mondom, jól van, hát akkor elmegyek hozzájuk. És elmentem és akkor megnéztem, hogy mennyi lenne a szerepem. Az első két -három próbán úgy voltam ott, hogy még nem biztos, hogy szerepelek. Aztán megtetszett ez az egész, és úgy voltam vele, hogy miért ne, hát az embernek ilyenekre vállalkoznia kell. Vass-Eysen Ábel vagyok, és én Király Petit fogom alakítani, aki a színdarabban az angyal szerepét is be fogja majd tölteni, mert ez egy olyan darab, amiben egy színdarabon belül egy másik színdarab kerül majd megjelenítésre. Pálfi Balázs: Gyereket játszik, pedig szakálla van. Nem túl idős azért azt hozzá kell tenni, én olyan huszonnéhány évet tételezek fel, de hát akkor is. Nem volt elég igazi gyerek, vagy ez jó játék egy felnőttnek is? Vass-Eysen Ábel: Jó játék mindenképpen egy felnőttnek is, főleg úgy, hogy az életem nagy részét gyerekek közt töltöm, mivel tanító és hittanoktató vagyok. A gyülekezet tagjai és a falu lakói alakítják ezt a színdarabot. Minden egyes évben nagy közösségi élmény a gyülekezetnek, amikor erre a színdarabra készül. Pálfi Balázs: De ez mind energiabefektetés. Szóval mi az, amit azon kívül ad, hogy minden évben csinálunk egy színdarabot, mert ez egy hagyomány? Vass-Eysen Ábel: Egyrészt, hogyha teljesen prózai dolgot kell mondani, akkor nyilván a tapasztalat. Ezen felül sokkal jobban megismerjük egymást is, és az is nagyon nagy élmény, amikor adhatunk valakinek, és ez által sokkal többet kapunk mi is. Már többször említettem azt a szót, hogy közösség, és ez számomra nagyon fontos. Főleg egy ilyen helyen, ahol viszonylag nem is vagyunk olyan sokan. Szinte mindenki ismer mindenkit, és azt, hogy szeretettel fogadnak, és szeretettel várják ezt a színdarabot minden évben, nagyon nagy megerősítés számunkra is. Pálfi Balázs: Mi az, amit ad a közönségnek? Vass-Eysen Ábel: Amit az én meglátásom szerint szeretnék közvetíteni ezzel az előadással, az mindenképpen az, hogy mindenkinek helye van a közösségben. A közösség alatt itt akár a legkisebb közösséget, mint a családot is értem, és a nagyobb közösséget is, amiben mindenki megtalálhatja a helyét. Egy jó gyülekezet szerintem akkor működik jó gyülekezetként, hogyha mindenki felé nyitott. Egy jó gyülekezetnek a látókörébe mindenki bele kell, hogy férjen. Pálfi Balázs: Befejeződött a díszlet öszszeállítása, ezért be tudtam jönni magába a tornaterembe. Eddig kint az előtérben beszélgettünk. És egy olyan valakit kérdezek, aki ugyan nem szerepel a színdarabban, de mégis részese az előadásnak. Polyákné Rigó Irén vagyok, és évek óta az én feladatom a háttérmunka, hogy az asztalokra sütemény kerüljön, megszervezni az italt, fogadni a kedves vendégeket, akik eljönnek megnézni a színdarabot, és drukkolni, hogy jól sikerüljön a darab. Pálfi Balázs: Ez mekkora munka? Polyákné Rigó Irén: Sok apró munka van: meg kell rendelni, el kell menni, ideszállítani. Nem nagy feladat, szívesen teszi az ember. Pálfi Balázs: És mennyire lehet bevonni a többieket abba, hogy gyere, gyertek, segíts, segítsetek? Polyákné Rigó Irén: Az az igazság, hogy akik a színdarabban szerepelnek, őket ezzel már nem lehet terhelni, ők le vannak kötve a darabbal, úgyhogy nem szívesen rabolom az idejüket, így inkább a családomat vonom be. Pálfi Balázs: És kik jönnek megnézni a darabot? Polyákné Rigó Irén: Elsősorban a gyüle- A négyszögletű kerekerdő (2006) március IX. évf. 1. szám

34 kezet tagjai Méntelekről, Hetényből, aztán akik ide járnak az iskolába, illetve a környékről is sokan, akik hallanak róla. Pálfi Balázs: Ez ugye egy előadás? Egy évben egy, tehát nincs belőle ismétlés, jónak kell lenni, tökéletesnek kell lenni. Polyákné Rigó Irén: Így van, tökéletesnek, és mindig az is. Szívüket, lelküket beleadják a szereplők. Nagyon sokan készülnek, lelkiismeretesen, és mindig nagyon szép, kellemes estét szereznek. Pálfi Balázs: Természetesnek veszik, akik ide jönnek, hogy van szeretetvendégség? Polyákné Rigó Irén: Természetesen, sőt az egyik kis fiatalasszony, aki egyébként nem gyülekezeti tag, de rá van írva a meghívóra, hogy a belépő ingyenes, ő maga ajánlotta fel, hogy az a minimum, hogy akkor egy tányér süteménnyel hozzájáruljon. Pálfi Balázs: Erőteljes kopácsolások hallatszottak még néhány perccel ezelőtt, de most már lassan elkészült a játszó tér. Nagy munka volt? És egy bemutatkozást is kérnék. Tóth Kálmán vagyok. Én ugyan nem szerepelek a darabban, de most besegítek a színpad összeállításába. Pálfi Balázs: Azt akartam mondani, hogy majdnem egy profi színpadmester, mert hozta a világítási eszközöket, öszszedugta Tóth Kálmán: Igen, a Józsival általában az elektromos dolgokat közösen szoktuk csinálni. Én sajnos a munkám miatt csak most, az utóbbi pár órában tudtam besegíteni. Nem egy hatalmas feladat, és az ember szívesen csinál ilyet, mert az előadás sikere közös ügyünk. Pálfi Balázs: És ennek azért van némi hagyománya? Tóth Kálmán: Így van, Ménteleken ennek komoly hagyományai vannak. Ez a Református Színjátszó Kör. Évet pontosan nem tudok mondani, de már jó néhány éve fel szokott lépni a gyülekezet a karácsonyi műsorával. Szeretik a környékbeliek. Pálfi Balázs: És ilyenkor automatikusan tudja az ember, hogy ilyenkor nekem dolgozni kell, dolgom van, dolgom lehet, akkor jön, jelentkezik, összerakja, megcsinálja? Tóth Kálmán: Ez magától értetődő. Az ember azt a kis szabadidejét akkor már hasznosan próbálja eltölteni. Ha szívesen csináljuk, akkor ez nem fáradság. Pálfi Balázs: Na, most lesz a főpróba, aztán a főpróba után a premier, és vége! Ennyi? Tóth Kálmán: Igen! És utána van a jó érzés, hogy adtunk valamit az embereknek, és ünnepi hangulatot is tudtunk teremteni. Pálfi Balázs: Kezdjük egy bemutatkozással, merthogy itt a kollegája mondta, hogy a Józsival együtt csináltuk. Öszszeállítottak egy díszletet paravánokból, hoztak lámpákat, szóval úgy Profinak tűnik. Perényi József vagyok. Engem kértek fel arra, hogy világítást próbáljak csinálni. Remélem, hogy jó lesz. A próbák alatt már úgy tűnt, hogy jó, és most kisebb kiegészítések jönnek még: ide egy lámpa, oda egy lámpa, és akkor reméljük, jó lesz. Pálfi Balázs: Mennyi munka van ebben? Perényi József: Igaziból ez nem volt sok, hála Istennek. Kétnapos munka volt, mire összeszedtük hozzá a lámpákat, a hosszabbítókat, illetve megjavíttattunk egy-két lámpát, mert rossz volt. Tehát körülbelül két nap, plusz a próbák. Pálfi Balázs: Ezek a reflektorok ugye halogén izzókkal vannak? Perényi József: Igen, halogén reflektorok. Pálfi Balázs: Viszont az állványokra nem jövök rá, hogy mire szolgálnak egyébként? Perényi József: Ezek gyári világítások, lábas reflektorok, tehát ezek direkt ilyenek. Pálfi Balázs: És hol használják egyébként, amikor nem színpadon? Perényi József: Ez egy jó kérdés, mert nem tudom, hogy akitől kértük, mire használja. Ezek a reflektorok voltak tavalyelőtt is, mikor a Tébrus tolvaj előadás volt, és idén is nagyon szívesen ideadta. Pálfi Balázs: Majd eljön vajon megnézni az előadást is? Perényi József: Én bízom benne, hogy el fog jönni. Tavalyelőtt ő csinálta a világítást, és most egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni, de nagyon szívesen hozzájárult ilyen szempontból Pálfi Balázs: Hogy a reflektorokat adta? Perényi József: Így van, ez nagy segítség volt. Gyalus Erika vagyok, a hetényegyházi és a ménteleki gyülekezet zenekarának a csellistája. Mi igyekszünk havonta kétszer az istentiszteleten zenekari aláfestést produkálni az énekek alá. Én úgy veszem észre, hogy nagy a sikere, és tetszik a gyülekezetnek, ezért volt az az ötlet, hogy ezen az előadáson is részt vegyen a zenekar. Nyilván funkciója van, mert a hangulatot kell megteremtenünk. Pálfi Balázs: Nem látom még a hangszerét. Gyalus Erika: Igen, mert a hangszer még pihen a hidegről ide bejőve, de nemsokára előkerül, hogy a próbát elkezdjük. Pálfi Balázs: Most lesz a főpróba. Végig csináltak már egy előadást is legalább? Gyalus Erika: Nem. Ez a főpróba lesz az első nagy megmérettetés, és reméljük, hogy holnap, mindenki megelégedésére és örömére, az igazi. Pálfi Balázs: Milyen zenészei vannak? Gyalus Erika: Nagyon jó zenészeim vannak. A hegedűs kollégámmal együtt mind a ketten tanítjuk is a hegedűt, illetve a csellót. A zongorista és a fuvolás kolléga kedvtelésből végzi, de teljesen helytállva a zenekar munkájában. Pálfi Balázs: A gyülekezet életében mennyire fontos a zene? Gyalus Erika: Nagyon-nagyon fontos. A gyülekezetben mindig azt tapasztalom, hogy akkor, amikor akár énektanítás van, akár korál vagy zsoltáréneklés, nagyon lelkesen részt vesznek benne, és igyekeznek. Nyilván egy egészen más érzés hangszeres kísérettel énekelni, mint egyedül, és igénylik is. Amúgy én csak azt tudom mondani, hogy bárki, aki műveli, hallgatja, tanulja, az csak jó ember lehet. Pálfi Balázs: És a karácsony? Milyen a karácsony egy zenésznél, vagy egy zenésznek? Gyalus Erika: A karácsonyi zene, én azt gondolom, hogy nekünk zenészeknek mindig sokkal korábbi felkészülést március IX. évf. 1. szám

35 jelent, mert az adventi időszak nekünk mindig nagyon fontos. A zenei szolgálattal mindig korábban készülünk már lelkileg is a karácsonyra, éppen a zene által. Pálfi Balázs: És az előadásra? Milyen zenével készültek? Gyalus Erika: Az előadásra is olyan zenével készültünk, amiket még nem hallott a gyülekezet, illetve szeretnénk együtt is énekelni, úgy hogy az, ami az istentiszteleteken megszólal, és létrejön a gyülekezettel, azt most is szeretnénk megvalósítani. És fogunk együtt is énekelni a nézőkkel és az előadókkal, zenekari kísérettel. [Mennyből az angyal.. Hallatszik az ének a háttérből] Pálfi Balázs: Egy polgári nevet, meg egy szerepbeli nevet kérdeznék először. Tóth-Kása Sarolta, a szerepbeli nevem pedig Piroska néni. Pálfi Balázs: És Piroska néni kicsoda? Tóth-Kása Sarolta: Piroska néni egy egészen negatív személyiség. Pálfi Balázs: Húha! Nem volt könnyű ezt elvállalni! Tóth-Kása Sarolta: Az az igazság, hogy én elég bevállalós vagyok. Szeretem, ha nem megszokott vagy hagyományos a szerep, hanem van benne kihívás. Pálfi Balázs: Piroska néni mit csinál? Tóth-Kása Sarolta: Piroska néni vezeti mindig a karácsonyi betlehemes színjátszó kört, de most lebetegszik, eltörik a lába. Mivel nem ő készítheti elő ezt a színjátszó kört, teljesen megváltoznak a szereplők. Olyan testvérek kerülnek főszerepbe, akik tulajdonképpen nagyon renitens gyerekek. Felgyújtanak mindent, lopnak, törnek, zúznak Pálfi Balázs: Ajaj! Ilyenek nincsenek is! Tóth-Kása Sarolta: Mikor ezt megtudja Piroska néni, nagyon felháborodik, és nagyon csúnyákat mond. Pálfi Balázs: És ön, amikor civilben van, és nem Piroska néni, akkor is fel szokott néha háborodni a világ dolgain? Tóth-Kása Sarolta: Nem, nem. Tulajdonképpen ezeket a helyzeteket jól kezelem. Pálfi Balázs: Jót nevettünk azon, hogy ezek a fiatalok milyen szörnyetegek, hogy miket csinálnak. Mondjuk konkrétan nem tudom, hogy itt mostanában gyújtogatásról volt-e szó, nem hiszem, de egyre többször hallom, hogy ezek a mai fiatalok, hogy milyen szörnyűek. Bezzeg amikor én voltam, mi voltunk fiatalok, valószínűleg ez korral is jár. De tényleg, nem ugyanolyanok a fiatalok, mint mondjuk mi voltunk annak idején, éve. Tóth-Kása Sarolta: Nekem is ilyen asok a gyerekeim, tehát ezt én is el szoktam mondani nekik. A legeslegszebb betlehemes (2011) Pálfi Balázs: Kamaszok, akik szerepelnek? Tóth-Kása Sarolta: Igen! El szoktam mondani, hogy szeretem a kamaszokat. Én egyenruhákat is készítek. Valahogy sokszor csodálkozom, hogy éves fiúk ott maradnak egy varrónőnél, és képesek fél órát, 1 órát beszélgetni. Úgy érzem, hogy túl sokat nem adok nekik, mert semmilyen tanácsot nem mondok, de meghallgatom őket, és úgy elfeledkeznek magukról ezek a nagy kamasz fiúk. Van, aki 190 cm magas, és akkor mondja-mondja az ő kis problémáját, vagy ahogy gondolkoznak. Mintegy fél óra alatt le lehet mérni azt, hogy a családja hogy gondolkozik és mi a jövőképe. Én nagyon szeretem ezt a korosztályt. Kicsiket is, nagyokat is, de ezt a tizenéves kamasz korosztályt különösen, akik keresik önmagukat. Pálfi Balázs: A karácsony az segít? Tóth-Kása Sarolta: Attól félek, hogy azt kell mondjam, hogy nagyon sok helyen nem segít. Sőt! Októbertől elkezdődnek az áruházakban a karácsonyi énekek, és ezt a feszültséget csak növelik, növelik. Egyre többször játsszák ezeket a zenéket a reklámokban is, és mikor hazamennek egy családba, üres marad a karácsony. Én azt hiszem, hogy ez nagyon illúzióromboló. Én azt láttam a saját gyerekeimen is, hogy ha máshol töltik a szentestét, akkor az nekik nagyon rossz, mert mi itthon szoktunk olvasni a Bibliából, elénekelünk 4-5 vagy 6 karácsonyi éneket, és ez nekik meghitt, és hiányzik, mikor átmennek már más családokba és ez nincs. Pálfi Balázs: Egy polgári nevet, meg egy darabbeli nevet kérek először. Farkas Attila vagyok, és a darabban pedig a Király Olit játszom. Pálfi Balázs: És egyébként, úgy mellékesen, Ön rendezte ezt a darabot. Farkas Attila: Igen, kineveztek hivatalosan rendezőnek, de valójában együtt alakítjuk a darabot, csak mivel az eredeti darabból az első vázat én írtam meg, ezért úgy gondolták a többiek, hogy akkor legyek én a rendező. Pálfi Balázs: Valakivel beszélgettem itt még a próba elején, és mondta, hogy már nyáron felvetődik a színdarabról az ötletelés, és akkor egyszer csak megkérték Farkas Attilát, hogy írja meg ezt a darabot. Hogyan van jelen a gyülekezetben? Farkas Attila: Én a gyülekezet életében csak így vagyok jelen. Most már rendszeresen létrehozzuk ezt a kis színdarabot, minden évben, így advent idején, tulajdonképpen karácsony előestéjén. Általában ezekben a darabokban vagyok én, úgymond a szöveg létrehozója, és a darabban is közreműködöm, mint szereplő. Együtt hozzuk össze ezeket a darabokat. Pálfi Balázs: És civilben egyébként? Farkas Attila: Civilben nem civil vagyok, mert rendőrként dolgozom. Pálfi Balázs: Értem. Akkor viszont tudom, hogy a rendőri tevékenységéről nem fogom kérdezni, mert hogy arra úgy sem válaszolna. És mit szólnak a kollégái, hogy rendez? Tudják egyáltalán? március IX. évf. 1. szám

36 Farkas Attila: Igen, a közvetlen kollégáim és a parancsnokaim természetesen tisztában vannak ezzel, olyannyira, hogy sokszor segítenek is ebben. Hogyha időre van szükségem, vagy bármi egyébre, tudják azt, hogy ez valahogy olyan mélyről, belülről jön, hogy ezzel nem is érdemes szembeszállni, és bent is olyan viszonyok vannak, hogy nagyon baráti a légkör. Tehát teljesen elfogadott. Pálfi Balázs: Na, akkor elérkeztünk a darabhoz. Felhívják telefonon, hogy ezt a darabot néztük ki, légy szíves csináld meg, írd meg. Vagy ez hogyan történik? Farkas Attila: Tulajdonképpen találkozunk napi szinten, mert a gyerekeink egy iskolába járnak a helyi református közösség tagjaival, és beszélgetni szoktunk ezekről a darabokról, mivel korábban már falunapra is egy-két darabot összehoztam, illetve részt vettem a darabokban, és mindig azt beszéljük, hogy mindenki nézzen utána, hogy esetleg milyen darabra gondol, amit adventkor elő lehetne adni, és azután előkerül 2-3 ötlet. Ezt átolvassák a legaktívabbak, és így eldöntjük közösen, hogy akkor melyik darab legyen az, és akkor gyakran én próbálom alakítani egy kicsit. Pálfi Balázs: Dramaturg is? Farkas Attila: Így van, igen, ez lenne a lényege tulajdonképpen, hogy az itteni viszonyokra alkalmazzuk ezt a darabot. Pálfi Balázs: A szerepeket is Ön osztja ki? Farkas Attila: A szerepeknél is általában meg szokták kérdezni, hogy én kire gondolok, de nyilván mindenkinek vannak szerepötletei. Összedobjuk, összegyúrjuk, és az első olvasópróbákon kiderül, hogy ki kicsoda, és valamikor, általában október vége felé teljesen letisztul a szereposztás, és onnantól kezdve még a színdarab egy picit alakul, tehát azért jönnek új ötletek, amit meg kellene csinálni, másképp kéne, de ekkor már kezd kikristályosodni, hogy ki milyen szerepben vesz részt a darabban. Pálfi Balázs: Király Oli milyen gyerek? Farkas Attila: Itt a Király családot kell együtt látni. Maga Oli egy meglehetősen falánk, nagyétkű, és ugyanolyan zsivány, mint a testvérei. Együtt lógnak ki ebből a közösségből. Ők azok, akik teljesen más normákat ismernek, mint az átlagos közösség, és az ő együttes alakulásuk az, ami végül is majd a tanulságot elhozza a darab végén. [Pásztorok, pásztorok. hallhatjuk a kórus és a zenekar hangját a háttérből] Ferenczi Zoltán vagyok, és a szerepben Király Lacit játszom. Pálfi Balázs: És ennek a gyülekezetnek a lelkipásztora. Ez a Király Laci lehet, hogy negatív figura? Ferenczi Zoltán: Ő nehéz életű serdülő fiú. Rapperként jelenik meg a színdarabban, aki a maga életének mélységeiben próbál keresni, és aztán a darab végére talál is. De én nem nevezném egyáltalán negatív figurának. Sok ilyen renitens fiatallal találkoztam, akiben rengeteg érték volt, és kicsit talán az ő világukból is próbáltam meríteni, amikor alakítottam így a darabot. Pálfi Balázs: Honnan van ez a hagyomány? Ferenczi Zoltán: Nagyon sok gyülekezetben, és a miénkben is régen az volt a hagyomány, hogy a gyerekek adtak elő egy színdarabot. De azt tapasztaltuk, hogy nagyon sokszor ez nem a gyerekeknek volt az örömére való, hanem inkább a nagyszülőknek, szülőknek, akiknek néha a könnyük is kicsordult a meghatottságtól. De a gyerekeknek ez gyakran nagyon nyomasztó volt. Úgy gondolkoztunk a munkatársaimmal, hogy ne mi használjuk a gyerekeket, hogy magunknak örömöt szerezzünk, hanem fordítsuk meg ezt a dolgot, és csináljunk valamit mi nekik. 6 évvel ezelőtt csináltuk meg az első ilyen színdarabot, ami a mostaniakhoz képest még egy egészen egyszerű 20 perces darab volt: a Didergő király. Azóta tulajdonképpen minden évben a gyülekezet apraja, nagyja, de inkább a felnőttek összeállnak, és egy perces darabot adunk elő. Az élet játéka című darab Poli Anna története, ami egy nagyon megrendítő, kifejezetten katartikus darab volt. Volt pásztorjáték-feldolgozás, ami egy régi hagyományt próbált megeleveníteni. Többnyire próbálunk mai emberekhez szóló darabokat, olyat, ami a mai kor emberét szólítja meg, elgondolkoztatja, és a karácsony üzenetéhez, értékvilágához, történetéhez valahogy visszavezet bennünket. Pálfi Balázs: Kié ez az előadás? Akik csinálják, akiknek csinálják? Milyen hatása van kifelé, meg befelé? Ferenczi Zoltán: Olyan ez a darab, mint egy jó könyv, vagy egy jó film. Én azt hiszem, hogy mindenkinek azé, amivé teszi. Vagy alakítja a darabot magát, vagy alakul benne maga a darab. Általában a gyülekezetünkben azt látom, hogy valaki minél többet tesz bele abba a szolgálatba, amelyben van, annál többet kap belőle. És itt is tulajdonképpen azt látom, hogy a mi darabunkban is, akik szerepelünk, akik hozzáteszünk, a technikát, a hátteret, logisztikát biztosítják, szerepet vállalnak, a végén ez egy olyan közös nagy egységgé formálódik, amelyben nagyon-nagyon megerősödik az ember. Pálfi Balázs: És azután jön a hivatalos karácsony. A református lelkipásztor milyennek látja az ünnepet? Ferenczi Zoltán: Van egy hivatalos ünnepi válasz, hogy csodálatos, fényes és van a nagy realitás, hogy bizony lelkészi szempontból az ünnep meglehetősen munkás. Tehát azért lelkipásztoroknak, nekünk ez az időszak rém fárasztó tud lenni. Bizony én is nagyon sokat gondolkodom, hogy a saját gyerekeimnek, saját családomnak hogyan lesz ez az ünnep olyanná, ami tényleg ajándékká válik. Ugyanakkor az ünnepnek van egy olyan spirituális szintje, amiben én magamat újra és újra igyekszem megerősíteni, merthogy minden ünnep valahogy egy pici ablak egy Tébrus tolvaj (2010) március IX. évf. 1. szám

37 A didergő király (2005) másik valóságra, egy másik erőtérbe való bekapcsolódásra. Akik ezt komolyan liturgimeg. akarjuk venni a gyülekezetünkben, ezt tartjuk elsőként szem előtt. Én elég sokat készülök az igehirdetésekre. Nagyon fontosnak tartom, hogy azok tényleg ne vallásos sztereotípiákból álljanak. December 26-a olyan istentiszteleti forma, amikor nem a gyerekek mennek ki a gyermek-istentiszteletre, hanem az egész igehirdetés, istentisztelet, a zenekar, maga az igemagyarázat, a kivetített képek, a narratíva, a ánk a gyerekeket szólítja Aztán jön 1-2 munkásabb szürke hétköznap, amikor készülünk a presbiterválasztásra. Január 1-jén a presbiterek fogadalomtétele lesz, annak az előkészítése, és mellette még azok a tevékenységek, amelyek a két ünnepet bizony megtöltik. [Istennek fia, aki született jászolban ] Tébrus tolvaj (2010) Darányi Kriszta rovata Max Lucado: Az élet nem rólam szól Az első naptól kezdve a saját utunkon akarunk járni Olyan házastársat akarok, aki boldoggá tesz engem, és olyan munkatársakat, akik mindig kikérik a véleményemet. A nekem megfelelő időjárást akarom, olyan közlekedési viszonyokat, melyben haladni tudok, és olyan kormányt, mely az érdekeimet szolgálja. Önreklámozás. Önfenntartás. Énközpontúság Ez a hit azonban káoszt teremtett Ezt a hitmélyítő könyvet azoknak ajánlom, akik az életüket új alapokra akarják helyezni. Max Lucado bibliaközpontú írása és megható őszintesége teszi különlegessé ezt a könyvet. Pulay Gyula: Az otthon is szeretett vezető Előléptetettek! Főnök lettem! Nagyszerű lehetőség? Vagy szorongató feladat? Öröm vagy magányos küszködés a házastárs számára? Pulay Gyula szerint a férj vagy a feleség vezetővé válása olyan kalapáccsá lehet, amely nem szétveri, hanem összekovácsolja a párt és a családot. A kapcsolat tudatos alakítása, az akadályok leküzdése mindkét félnek sajátos lehetőséget ad társa iránti szeretetének kifejezésére. De ehhez tisztában kell lenni a vezetői szerep mibenlétével, a vezetővé válás folyamatával, a párkapcsolat dinamikájával. A logikusan felépített elmélet kifejtése közben a szerző számos példával is bemutatja, hogyan oldhatja meg férj és feleség ezt a mindennapos feladatot tettekben, szavakban, időbeosztásban, gesztusokban. A könyv különlegessége és egyben hitelessége az Kerekes Szabolcs: Mátrix közösség Min múlik, hogy egy közösség múzeummá válik a kívül valók és következő nemzedék számára, vagy kihívó csodává? A posztmodern ember új módon keresi az igazságot. Ez a fiatalos könyv tartalmaz interjúkat, vallomásokat, bibliai történeteket, lelkigondozói írásokat és imákat is, emellett gyönyörű képeket találunk benne. Örömmel ajánlom istenkeresőknek, mert a könyvből színes mozaikként rajzolódik ki egy kép a közösségről és életformáról, amely Isten kegyelmére és szeretetére mutat március IX. évf. 1. szám

38 - mely nem is olyan mini A Minifik mindennapjai egyre mozgalmasabban telnek. A tavalyi évben az ifjúsági alkalmak még csak úgy teltek, hogy énekeltünk egy pár éneket, majd beszélgettünk egy az ő életüket is érintő témáról, és próbáltunk a felvetődő kérdésekre Isten válaszát megtalálni. Végül hazamentünk. Mostanában az Alapozó bibliaórai csoporttal együtt gyülekezünk minden szombaton, és a párhuzamos bibliaórákat közös énekléssel kezdjük el. Ezt követően válunk két csoportra, és vonulunk el a kisebb helyiségekbe. Ezt azért is tartom jónak, mert így a családok együtt jöhetnek és mehetnek, a szülők és gyerekek együtt élhetik át az éneklés örömét, de mégsem folynak össze a korosztályok. A Minifiben mostanában a beszélgetések után egyre többet játszunk a gyerekekkel. Főleg közösségteremtő játékokon keresztül ismerjük meg jobban egymást és magunkat. Nemritka, hogy a felnőtt csoport tagjai várnak ránk, hogy végre hazamehessenek. Örömteli azt látni, hogy a gyerekek szívesen vannak együtt, egyre fontosabb számukra ez a közösség, és ezen keresztül természetesen a gyülekezet is, hiszen számukra még ez az egyik legmeghatározóbb gyülekezeti közösségi forma. A szombatonkénti megszokott rendű találkozásokon túl idén szerveztünk és szervezünk még játékos sportnapokat, társasjáték-délutánokat, rajzfilmnézést, de volt farsangi mulatság, és ha melegebbre fordul az idő, terveink között szerepel még egy közös uszodai fürdőzés, majd és egy egész napos túra valamelyik hegységbe. A gyülekezetépítés során úgy látjuk, hogy a Minifire a kalandtáborok hatnak leginkább és fordítva. Egyfelől a kalandtáborosok közösségének magját a minifiseink alkotják, de voltak már olyanok is, akik a kalandtábor élménye után csatlakoztak az ifihez. A Minifiben hétről hétre általában tíz-húsz fiatal találkozik szombatonként a kis gyülekezeti házunkban. Ami azt az örömteli terhet rakja ránk, már nem is férünk el a kisebb helyiségeinkben. Ezt szerettem volna hangsúlyozni a címben is. Ugyanis ma már minifiseink gyülekezetünk legfiatalabbjainak közössége nem is a legkisebb létszámú csoportja épülő gyülekezetünknek, s valljuk meg, korukat tekintve ők már nem is olyan minik Telekes Tamás Minden szombaton órától a hetényi gyülekezeti házban FRIEDRICHNÉ MARCSI A gyülekezeti alkalmak között újból útjára indult az Alapozó bibliaóra. A csoportot az elmúlt évad alapozó sorozatának két leglelkesebb tagja, Kis Ilona és Liptai Mihály vezeti, Ferenczi Zoltán lelkipásztorunk segítségével. A beharangozó szerint azokat hívják és várják ezekre az alkalmakra, akik szeretnének megismerkedni a legfontosabb bibliai tanításokkal, illetve akik már ismerik azokat, de szeretnék rendszerezni, elmélyíteni tudásukat. A meghívásnak megfelelve valóban olykor nagyon különböző, máskor meglepően hasonló ismeretekkel és nézetekkel érkezünk hétről-hétre az alkalmakra. A bibliaóra érdekességeként említhető már a kezdete, ugyanis a Minifisekkel közös éneklés segít bennünket a hétvégi teendőkből kizökkenve ráhangolódni a lelkünkben rejtőző kérdésekre. Ezt követően Cseri Kálmán: Református hitünk című könyve tematikáját követve a Szentírás egy-egy alapvető tanítását ismerhetjük meg. A témát általában a résztvevők közül önként jelentkező mutatja be. Előfordul azonban, hogy nagy vitára is készülhetünk, amikor egy csoporttag az adott tan mellett, másik pedig ellene hozza fel érveit. Így került már sor az egyik legizgalmasabb tanítás, a szentháromság-tan feldolgozására, vagy Jézus Krisztus személyével kapcsolatos nézetek pró és kontra felsorakoztatására. Megismerhettük azt is, hogy a predestináció kérdéséről hogyan vélekedtek egyes korok híres gondolkodói, és összehasonlíthattuk Isten gondviseléséről szóló tanításokat a különböző vallásokban. A téma ismertetésekor is, de az ezt követő beszélgetések alkalmával bátran és őszintén feltehetjük a bennünk felmerülő kérdéseket, megoszthatjuk egymással esetleges kételyeinket. A legjobb, hogy mindezt kötöttségek, elvárások, ítéletek nélkül. Nagyon nagy segítség ez azoknak, akik még hitbeli útjukat keresik, vagy annak elején állnak, járnak március IX. évf. 1. szám

39 Dr. Faragó Katalin orvostörténeti sorozata A Szószóló előző számában megjelent írásomban azt ígértem, hogy néhány fertőző betegségről és a természetes védekezési lehetőségekről fogok a későbbi cikkeimben írni. Ahhoz, hogy megértsük a korunkban fenyegető járványok terjedésének mozgatórugóit, érdemes néhány szót ejteni a mögöttünk lévő évszázadok nagy járványairól. Ezek a történelmi járványok az emberiség históriájának nagyon szomorú epizódjai. Már a leírások tanulmányozása is lehangoló olvasmány. A járványok pusztító erejét fokozták a kedvezőtlen időjárás miatt kialakuló ínségek, az ezeket súlyosbító hadi cselekmények, illetve a háborúk következtében kialakuló tömeges vándorlások, menekülések. A történelmi járványokkal kapcsolatos tájékozottság a jövőbeni járványok lehetséges felszámolásának és megelőzésének érdekében elengedhetetlenül fontos. Ezeken keresztül érthetjük meg jobban, hogy miért kell napjaink látszólagos biztonságában is foglalkozni saját szűkebb környezetünkben ugyanúgy, mint az országos és nemzetközi szervezetek keretein belül a megelőzéssel. A megelőzéssel foglalkozó tudományágak közül a fertőző betegségek járványtana fejlődött ki leghamarabb, és ma is ez az egyik legterjedelmesebb fejezet. Ennek történelmi okai vannak, hiszen az emberi civilizáció fejlődését a meg-megújuló pusztító járványok igen erősen befolyásolták. Igaz ugyan, hogy az ún. fejlett országokban (így Magyarországon is) a védőoltásoknak és az antibiotikumoknak köszönhetően a fertőző betegségek miatti halálozás hatalmas mértékben lecsökkent, de a fejlődő országokban (itt lakik az emberiség kb. 80%-a) a fertőző halálozás továbbra is a vezető halálokok között van. A fejlett országokban pedig egyes betegségek előretörése (pl. szalmonellozis), a vissza-visszatérő influenzajárvány, a korábban nem ismert fertőző betegségek megjelenése (pl. az AIDS, az Ebola), a visszaszorítottnak vélt betegségek újbóli felbukkanása (TBC, kolera, pestis), az ismert kórokozók ellenállásának fokozódása az antibiotikumokkal szemben továbbra is számos igen nehezen orvosolható probléma elé állítja földünket. A jövő pedig, ki tudja, milyen meglepetéseket tartogat még ezen a területen is. A fertőző betegségeket járványtani szempontból előfordulási módjaik szerint osztályozzák. Ha térben és időben elszórtan jelentkezik egy betegség, akkor sporadikusnak [a spóra szóban visszaköszönő szakkifejezés, jelentése szórványos a szerk.], ha egy meghatározott területen tartósan és rendszeresen jelen van, akkor pedig endémiásnak nevezzük. Járványról (epidémiáról) akkor beszélünk, ha egy adott területen és időpontban a megbetegedettek száma meghaladja a sokévi átlagot. Ez lehet egy település, országrész vagy ország, de lehet pl. egy bölcsőde vagy egy munkahely is. Egy-egy elszórtan jelentkező betegség is elindíthat járványt, az endémiás területek pedig egyenesen járványgócnak tekinthetők. Ha a járvány több országra, földrészre vagy akár az egész földre kiterjed, az endémia pandémiává [világjárvány a szerk.] válik. Egyes fertőző betegségekre jellemző a szezonalitás és a ciklicitás. Az előző fogalmon azt értik, hogy bizonyos betegségek évszakokhoz kötötten rendszeresen nagyobb számban jelennek meg (pl. a tetanusz, a vérhas, a kolera tipikusan nyári, míg az influenza téli, kora tavaszi megbetegedés). Egyes fertőző betegségek több évre terjedő szabályos időközönként szedik nagyobb számban az áldozataikat. Ezt nevezzük ciklicitásnak. Pl. az influenza körülírtan 2 évente jelenik meg nagyobb számban, évente viszont az egész világra kiterjedő hatalmas járványokat okozott az elmúlt időszakban. A korábbi járványok nagy részének pontos leírása nem lehetséges. Napjainkban is sok a feltételezés, mivel megbízható források hasonlóan a múlt tanulmányozásának más területeihez nem állnak rendelkezésre. Több tudományág kutatásának eredményeit kell összevetni ahhoz, hogy hozzávetőleges képet kaphassunk a valós eseményekről. Legtöbbet az írott forrásokból lehet meríteni. A világvallások szent könyvei (a Biblia, a Talmud és a Korán), a görög-római történetírás, a középkori krónikák, oklevelek, állami és egyházi joggyűjtemények számos jól használható információt tartalmaznak. A vámhelyek és határok határozatai, adójegyzékek és összeírások pedig sok esetben megjelölik az elvándorlás, a népességfogyás okát. Kb. a 15. századtól jelennek meg az orvosi jellegűnek tartható értekezések, melyekben egy-egy betegséget, járványt tudósok, orvosok, felcserek több szempont szerint megközelítve írnak le. A 16. századtól, a reformáció korában már a járványok leírása az irodalmi jellegű művekben is feltűnik, és állandó részévé válik emlékiratoknak, levelezéseknek és színpadi műveknek. A középkorban a járvány főleg a pestis az utolsó ítélet, az apokalipszis, az ember összes szenvedésének jelképévé vált, ami az általa okozott leírhatatlan szenvedést és pusztulást érzékelve érthető. János apostol Jelenések könyvének 6. részében megjelenő négy lovas (az apokalipszis négy március IX. évf. 1. szám

40 Albrecht Dürer: Az Apokalipszis négy lovasa lovasa) közül a negyediket az éhínséggel, a pestissel azonosították, és a képzőművészeti alkotások visszatérő eleme lett mint a végítélet egyik szimbóluma. Az egyéb járványos betegségek közül a vérbajnak (szifilisz) kiterjedt szakirodalma maradt ránk a 16. századtól kezdve mostanáig. Az újkori járványok (tuberkulózis, kolera) pedig a szerelem és a fiatalon elmúlás mint életérzés, a romantikus regények egyik alaptémájává vált. A régészet külön kiemelten foglalkozik a járványokkal. A temetők, temetkezések, települések maradványainak vizsgálatából leszűrhető népességi adatokat összevetve a jelenkor statisztikai adataival próbálják megállapítani az összefüggéseket, megbecsülni a születések, halálozások arányát, a nemek megoszlását és a születéskor várható élettartamot. A régészeti feltárásokból származtatható leírások azonban meg sem közelítik az írott anyag pontosságát. A különböző kutatások alapján mégis mi az, amit a tudósok állítanak, vagy nagy valószínűséggel igaznak fogadnak el a régmúlt idők járványairól? Vegyük sorra ezeket a betegségeket. A z emberiség történelme során kétségtelenül a legpusztítóbb, legkiszámíthatatlanabb és legnagyobb veszteségeket okozó járványokat a pestis okozta. A nevek, melyekkel illették (dögvész, döghalál, fekete halál) a betegséggel kapcsolatos leírhatatlan iszonyt és félelmet fejezik ki. Kórokozója pálcika alakú baktérium (Yersinia pestis), mely elsősorban a vadon élő rágcsálókat betegíti meg. Ezek közül egy bizonyos patkányfajta ( vándorpatkány ) a legfogékonyabb a betegségre. A járványokat gyakran előzte meg a patkányok tömeges megjelenése, elhullása. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy ezek az állatok viszolygást váltanak ki a legtöbb emberből a mai napig. Állatról állatra, illetve állatról emberre a patkánybolha terjeszti vérszívással a kórt. A bolhacsípéssel bőrön keresztül bejutott kórokozó a nyirokutakon át a nyirokcsomókba kerül, itt súlyos gyulladást idéz elő, majd a vérpályába betörve vérmérgezést (szepszist), a tüdőbe jutva másodlagos tüdőpestist okoz. Az akár tojásnyira megnagyobbodott, fájdalmas nyirokcsomók (ún. bubók ) után bubópestisnek nevezzük ezt a formát. A bubók váladéka megfeketedik, kifakad, majd bűzös genny formájában kiürül. Emberről emberre a légutakon át cseppfertőzéssel terjed, közvetlenül a tüdőt betegíti meg. Ez az elsődleges tüdőpestis. Mindkét formánál erős tüsszögés, hirtelen láz, forróság érzés, szemvörösödés, rekedtség, hányinger, belső görcsök, hasmenés, olthatatlan szomjúság gyötrik a betegeket. A tüdőpestis esetében a közvetlenül a tüdőbe került kórokozó erősen szúró mellkasi fájdalom és tüdővérzés kíséretében vezet rövid idő alatt halálhoz. A fogékonyság mindkét esetben általános, azaz a beteggel érintkezők közel 100 %-ban megbetegszenek. A bubópestis halálozása %-os, a tüdőpestisből és a szeptikus formából gyakorlatilag senki nem épült fel az antibiotikum korszak előtt. A dögvész kifejezése először a Bibliában jelenik meg Mózes 2. könyvében, az Egyiptomot sújtó ötödik csapás leírásakor bár ez az állatállomány pusztulásáról számol be. Az Ótestamentum máshol is többször említi a dögvészt mint égi büntetést, isteni átkot. Sámuel 1. könyvében, miután a filiszteusok elrabolták a zsidóktól a frigyládát és Asdódba vitték, Isten pusztító járvánnyal, gyilkos fekélyekkel sújtotta a várost és határait, mert befogadták a ládát. A büntetés addig tartott, míg vissza nem szolgáltatták a ládát Izrael népének. ( és megveré a városnak lakosait kicsinytől fogva nagyig és fekélyek támadának rajtok, a város jajkiáltása felhatolt az égig ). Ebben a részben a rágcsálók említése is megjelenik, bár nem egyértelmű, hogy a betegséggel vagy a termést veszélyeztető csapással összefüggésben ( Csináljátok meg fekélyeiteknek képmását és egereiteknek képmását, melyek pusztítják a földet ). A Biblián kívül más ókori népek írott hagyományaiban is több helyen található a betegségre történő utalás. Ezek egyöntetűen azt a vélekedést erősítik, hogy a pestis őshazája Középés Kelet-Afrika, valamint Egyiptom lehetett. Az ókori Athént és Rómát több hullámban érte el járvány. A középkor kezdetén pedig minden addiginál szörnyűbb pusztítással jelent meg Bizáncban. Ez volt az első igazi világjárvány (pandémia), mely a Dél-Ázsiától egészen az ír partokig terjedt. Viszonylag pontos adatok alapján tudható, hogy Bizánc lakosságának 40%-a halt meg. A következő 200 évben éves ciklusonként ismét felbukkant a pestis, a 7-8. században szintén okozott kisebbnagyobb járványokat. A 9. századtól a 14. századig csendesebb időszak következett egészen a középkori Nagy Pestisig. Becslések szerint a Bizáncból induló, többször támadó pestisjárvány az érintett területek össznépességének 50-60%-os veszteségével járhatott. A 7. század utolsó pestisjárványa után előtérbe kerültek más fertőző betegségek, mint a lepra, a kanyaró és a feketehimlő, melyek azonban már nem jártak olyan nagy halálozási aránynyal. A kedvezőbb klímaváltozás, az agrárgazdálkodás fejlődése is hozzájárulhatott, hogy a népesség száma gyorsan emelkedett ezekben az időkben. A 12. század végétől azonban ismét A középkorban isteni büntetésnek tartott bubópestis ellen fehér és fekete mágiával egyaránt védekeztek. Az egyedi, nemesfémből készült pestistalléroktól, pestis Madonnáktól és különleges amulettektől várták a megoldást. Egy 18. századi kéziratos recept le is írja a pestis elleni szertartást: a tűzhely fölé akasztott élő békák belső szerveiből és más hozzávalókból készült amuletteket kellett magukon hordaniuk a betegségtől rettegőknek. A Démoni ragály egyik jellegzetes szimbóluma lett a pestisdoktor jellegzetes ruhája. Az öltözék szinte hermetikusan elzárta a pestisdoktor testét a külvilágtól, legijesztőbb darabjának pedig a madárcsőrt formázó, a szemnyílást üveggel fedő álarc számított, melybe fertőtlenítő hatásúnak gondolt gyógynövényeket helyeztek március IX. évf. 1. szám

41 hidegebb és csapadékosabb időjárás következett, ami visszavetette a termelékenységet, az emberek újra éheztek, az alultápláltság és a betegségek megint 10-20%-os népességfogyáshoz vezettek. A nagy középkori pestisjárvány kezdetét több embert és állatot sújtó katasztrófa miatti éhínség előzte meg ben genovai hajósok hozták a Fekete-tengerről Messina kikötőjébe rakományukkal együtt a pestissel fertőzött állatokat és a betegséget. A forrást Dél- Kínában, Belső-Ázsiában valószínűsítik a hagyományos kelet-afrikai járványgóc mellett. Elképesztő sebességgel és a korábbiaknál is nagyobb pusztítást okozva terjedt el egész Európában Nápolyon, Firenzén, Velencén, Korzikán és Szardínián keresztül a Pireneusi-félszigetre, ezt követően Franciaországra. A brabanti, flandriai városok következtek, a Hansa kereskedelmi útvonalon Bergen [Norvégia a szerk.] városába, Angliába, Skandináviába, innen Izlandra, Grönlandra és a Hebridákra terjedt a kór. Nem kímélte Bécset, az északi hajózási útvonalakon keresztül elérte a litván, lengyel területeket, az orosz fejedelemségeket. A Fekete Halál évei után még mintegy száz évig kisebb-nagyobb rendszerességgel megjelent a pestis Európában. A pestis egyik meglehetősen pontos leírása Boccaccio Dekameronjából maradt ránk, mintegy a középkori Firenzében pusztító ragály elől vidékre menekülő társaság vidám elbeszéléseinek ellenpontjaként. De a pestisről szól többek között a Robinson Crusoe-ról ismertté vált angol Daniel Defoe A londoni pestis c. műve is, amit az 1665-ös járvány ihletett. A múlt század elején Albert Camus A pestis c. könyve egy elképzelt pestisjárvány közepébe helyezi mondanivalóját, ahol a betegség maga jelkép: a bárhol, bármikor bekövetkezhető katasztrófa szimbóluma, melyen keresztül az különböző emberi magatartásformák boncolgathatóvá válnak. M essina után hamarosan Magyarországon is megjelent a járvány. Nálunk is hatalmas pusztítást végzett, ami hozzájárulhatott a Mohács előtti elnéptelenedéshez. Az emberek minden elképzelhető módon próbáltak védekezni, de mivel nem tudták az okot és a fertőzés útját sem ismerték (baktérium patkány patkánybolha ember), amellett a társadalom döntő többsége szegény volt és alultáplált, a közegészségügynek pedig még híre-hamva sem volt, védtelenül és kiszolgáltatottan érte őket a félelmetes járvány. A kegyetlen járvány elmúltával hálából fogadalmi templomokat és pestisszobrokat emeltek számtalan helyen. Európában évtizedek óta, Magyarországon pedig 1828 óta nem fordult elő egyetlenegy megbetegedés sem. A világon azonban vannak pestises gócok. Bár létezik védőoltás és hatásos antibiotikum, de a legfontosabb a megelőzés: a patkánymentesítés és a fertőzöttek mielőbbi szeparálása. A Szentháromság fogadalmi szobor Kecskeméten E lső ízben Amerika felfedezését kövezően, a 16. században jelent meg kontinensünkön a szifilisz. A tudósítások VIII. Károly francia király itáliai hadjárata kapcsán említik először. Kórokozója baktérium (Treponema pallidum). Kisebb gócokban korábban is jelen lehetett, de a különböző népcsoportok elszigeteltsége elejét vette a járvány kialakulásának. A legvalószínűbb, hogy Kolombusz egyik hajójának legénysége hozta be elsőként Barcelonába, mégpedig a mai Haiti területéről. Rengeteget írtak róla a 16. századtól kezdve, így hatalmas szakirodalom maradt ránk. Kezdetben inkább heveny lefolyású, gyakran 6 hét alatt halálhoz vezető formában zajlott le. A túlélőkben idültté vált, és így szórták szét szerte Európa más területeire. Néhány évtized alatt a lakosság jelentős része szifiliszben szenvedett. A 20. század elejére néhány nagyváros felnőtt férfi lakosságának 20-30%-a hordozta a betegséget. Magyarországon még a két világháború között is ennél ugyan jóval kisebb mértékben, de jelentős volt a fertőzöttség. A penicillin felfedezésének (amely segítségével a betegség nagyon jól gyógyítható), valamint a nemi betegségek elleni küzdelemnek köszönhetően a II. világháború után a kór viszszaszorult. Hazánkban például 1960-ban már nem volt új megbetegedés. Pár év múlva azonban az esetek száma ismét szaporodni kezdett. Bár viszonylag könnyen megelőzhető lenne és hatásos antibiotikummal is rendelkezünk, sajnos a nemi erkölcsök lazulása és a turizmus terjedése miatt a szifilisz újra közegészségügyi vált. A pestissel problémává A szifilisz túlélői közül a legtöbb embernek talán Ady Endre jut eszébe, aki Mihály Rozáliától kapta el a szifiliszt, s bár nem halt bele a kórba, a fertőzés által okozott tüdőgyulladás jelentősen legyengítette a szervezetét. összehasonlítva a szifilisz egészen más természetű betegség. A fertőzés egyedi jellegű, szinte kizárólag nemi érintkezés útján terjed. A fertőzés forrása a baktériumot ürítő beteg ember váladéka. Nagy ritkán egészségügyi dolgozók is megfertőződhetnek (pl. fogorvosok), illetve az infekció vértranszfúzióval és a méhlepényen keresztül is átvihető. Az ép bőrön és nyálkahártyán viszont a kórokozó nem jut át. A betegségnek a pestishez hasonló járványszerű megjelenése nincs. Halálozása is sokkal alacsonyabb, de elhúzódó jellegű. Azonban a fertőzöttséget a külvilág elől nem lehetett elrejteni. Az elborzasztó külső jelek, a váladékozó sebek bűze kirekesztette a betegeket a környezetükből. Minden társadalmi réteget összekapcsolt, feltárta a rejtett szexuális szabadosságot a nyilvánosan hirdetett keresztyéni visszafogottsággal szemben. A betegségnek több szakasza van. Elsődlegesen a nemzőszerveken jelenik meg lágy, majd később szélein megkeményedő göbök, fekélyek formájában. Kb. fél év alatt átterjed az egész testre, főleg bőrtünetek formájában. Már ebben a szakaszban is halálos lehet, de ha nem, akkor egy nyugalmi időszak után év múlva szinte minden szervrendszert megbetegít. A csontokon jellegzetes elváltozást okoz, az arc formáját is megváltoztatja. A veleszületett szifilisz az ártatlan március IX. évf. 1. szám

42 csecsemőket is megtámadja a méhlepényen keresztül. A 20-as években a szifiliszes agysorvadás okozta kóros elmeállapot volt a leggyakoribb pszichiátriai betegség. Számos híres ember szenvedett és halt meg a szifilisz késői szervkárosodásai miatt (pl. Ady Endre, Charles Baudelaire, Al Capone, a gengszter, Paul Gauguin, Heinrich Heine, Rettegett Iván orosz cár, XIV. Lajos francia király, V. I. Lenin ) Lenin szifilisz által okozott agysorvadására mumifikálása után derült fény. Maga a mumifikálás is kultúrtörténeti érdekesség, ugyanis a babonásan vallásos pravoszláv tömegek előtt az messiási bizonyíték volt. A zsoltár szavai alapján várták az új vallás megerősödését: nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson (Zsolt 16,10). Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen számos szocialista szimbólumnak kizárólag egyházi gyökere van: ilyenek a vörös csillag (az evangélium 5 világtájra való eljutása), a körmenetek, az énekek dallamvilága (amelyeket gyakran minden zenei változtatás nélkül írtak át) stb. A mumifikálás után a kommunista diktátor agyának metszetei nagy csalódást okoztak azoknak, akik a gyilkos elnyomó rendszer atyjának zsenialitását igyekeztek volna tudományos eszközökkel is alátámasztani... A tuberkulózis és a lepra kórokozója ugyanabba a baktériumcsaládba tartozik, ezért megjelenési formáik és lefolyásuk is hasonlítanak egymáshoz. A tuberkulózis (TBC) az embert kezdettől fogva kíséri. A régészek több ezer éves csontvázakon is találtak jellegzetes elváltozásokat. Érdekesség, hogy a Kárpát-medencében éppen Hetényegyháza avar kori temetőjében bukkantak rá nagyobb számban ilyen csontmaradványokra. Járványszerű megjelenése azonban az ipari forradalomhoz, az urbanizációhoz köthető. A rossz közegészségügyi viszonyok között összezárt, sűrű népesség kitűnő táptalaj a fertőzés terjedésének. A betegség az 1800-as évektől Angliában nőtt meg ugrásszerűen, Magyarországon az 1900-as években érte el csúcspontját. A 19. század végétől az akkori Magyarország területén a szegénység, a nyers tej fogyasztása és a háborúskodás annyira kedvezett a TBC terjedésének, hogy az népbetegségként jelentkezett. A Morbus hungaricus elnevezés, mint a gümőkór, vagyis a TBC szinonimája honosodott meg. Szüleim elbeszéléséből tudom, hogy még a két háború közti időszakban is az egyik legrettegettebb betegségnek számított. A védőoltásnak (BCG oltás), a mellkas ernyőkép szűrésnek és az antibiotikumoknak (streptomycin) köszönhetően az 1970-es évekre teljesen visszaszorult, majd az 1980-as évektől kezdődően a kórokozó egy erősebb változatának elterjedése miatt emelkedni kezdett a betegek száma. A 20. század utolsó harmadától a harmadik világban és Európa, USA nagyvárosaiban a szegények között újra tarol a Robert Koch ( ) Nobel-díjas orvosprofesszor TBC. A legyengült szervezet különösen fogékony, ezért az AIDS betegek körében igen gyakori ben Robert Koch felfedezte a baktériumot, melynek több válfaja van. Magyarországon a másik embertől lehet megfertőződni, 1%- ban azonban a szarvasmarha is terjeszti. A baktérium igen ellenálló. Tejben pl. csak a C -on történő pár perces forralás pusztítja el véglegesen. Emberről-emberre a légutakon keresztül, cseppfertőzéssel terjed. Először a tüdőt betegíti meg. A beteg sorsa nagymértékben függ az egyéni védekezőképességtől. A betokosodott gümőkóros gócok évek-évtizedek múltán is aktiválódhatnak, és a betegség szétterjed a szervezetben. Gyakorlatilag bármely szervet megbetegíthet. Leggyakoribb késői formája a csont, a vese és a bél TBC. Ma is élnek köztünk számosan, akik átvészelték a betegséget, és a hosszas kezelés segítségével meggyógyultak. Az 50-es évekig viszont sokakat ifjú virágzásukban ragadott el a halál. Számos regény (Thomas Mann: Varázshegy), zenemű (Verdi: Traviáta; Puccini: Bohémélet) megrendítő feldolgozását adja e sorvasztó betegségben szenvedők életét és haláltusájának. T örténeti járványaink közül napjainkban egyedül a lepra (archaikus bibliai kifejezéssel élve a bélpoklosság) van tömegesen jelen a világ különböző részein (Afrikában, Ázsiában, Közép- s Dél- Amerikában és a csendes-óceáni szigeteken). A kórokozó (Mycobacterium leprae) a betegek bőrét, idegrendszerét, csontozatát támadja meg. A TBC baktériumához hasonlóan ez is igen ellenálló. A kórlefolyás nagyon elhúzódó, a lappangási idő is több év. A terjedés módja pontosan nem tisztázott, viszont az emberek egy része a TBC-vel való ún. keresztimmunitás miatt ellenálló a betegséggel szemben. A bőrt, az idegeket, a csontot támadja meg, az arc jellegzetesen eltorzul, egyes testrészek az érzékelés és táplálás zavara miatt elhalnak, leesnek, az egész ember torzzá, ijesztővé válik. A betegeket földrajzilag is zárt, nehezen megközelíthető helyeken (leprosoriu-mokban) különíttetik el. Számunkra két ok miatt is érdekes. Egyrészt a Bibliában több helyen említett betegség (pontosan 16x). Másrészt egyházunk keretein belül Lepramiszszió működik 1974 óta. Néhai Dobos Károly református lelkész alapította, aki szüleimet többször meglátogatta, így gyermekkoromban volt alkalmam találkozni vele a szerencsi református parókián. Édesanyám nagy csodálója volt e rendkívüli jó egészséggel, hosszú élettel megáldott, fáradhatatlan, gyakorlatias gondolkodású, erős hitű református lelkésznek. 24 éves leprás férfi arcképe Dobos Károly a szocialista államhatalom idején Móricgátpusztára kényszerített kivételes tehetségű lelkész volt, aki az Isten háta mögött mielőtt a pártállam nagyjai észbe kaptak volna felépítette a ma is ismert templomot március IX. évf. 1. szám

43 F eketehimlő néven vált ismertté a pestishez hasonló tragikus és drasztikus következményekkel járó járvány. Európában a 12. században jelent meg először, de igazán hatalmas járványt a 18. században okozott. Vírus okozza (poxvírus), amely nagyon ellenálló. Sokáig fertőzőképes, de hő és a hagyományos fertőtlenítőszerek (pl. klórmész) elpusztítják. A légutakon keresztül, cseppfertőzéssel terjed. Magas láz, kiütések, majd rekeszes hólyagok keletkeznek, ezek elgennyednek, bevéreznek, elfeketednek, durva hegekkel gyógyulnak. Mint a legtöbb vírusos betegségnek, specifikus gyógyszere nincs, az egyetlen védekezés a megelőzés. Tapasztalat alapján nagyon régen észrevették, hogy a beteg ember ruháival, eszközeivel történő találkozás védettséget idéz elő. Ezt a módszert (variolizáció) főleg a gyermekeknél alkalmazták. Ebből született meg a vakcina [védőoltás a szerk.], amit már az 1800-es év legelejétől alkalmaztak. Ez az egyetlen olyan ismert betegség, mely úgy tűnik, eltűnt az emberiség életéből, és visszaszorítását tudatos, nemzetközi összefogással érték el ben a WHO a laboratóriumokban őrzött himlővírus megsemmisítésének határidejét 2002-re halasztotta, és tárolását csak az USA-ban (a Centers for Disease Control and Prevention-ban) és Oroszországban (a Virológiai és Biotechnológiai Kutatóközpontban) engedélyezték. A védőoltásokat Magyarországon 1980-ban szüntették meg. A tífusz összefoglaló elnevezés, amely különböző eredetű és megjelenésű betegségeket takar. A kifejezés a ködös elmeállapotra utal, ami ezeknek a kórképeknek közös tünete. A hastífusz a szalmonellózisok csoportjába tartozó betegség. A csoport egyik igen veszélyes tagja (Salmonella typhi) okozza ezt a nagyon magas lázzal, ködös állapottal, hasmenéssel, bélvérzésekkel és bélátfúródással járó súlyos, gyakran halálos betegséget. Tünetei sok más fertőző betegségre is hasonlítanak, ezért történeti adatok az előfordulásról csak a 19. század második felétől vannak. Magyarországon a 20. század első évtizedeiben évi ember halálát okozta, és még a II. világháború előtt is hazánk a legfertőzöttebb területnek számított. Szájon keresztül emberi széklettel szennyezett ivóvízzel, élelmiszerekkel terjed, a legyek is közvetítik. A rossz higiénés viszonyok között élő országokban most is pusztít. Nálunk az ötvenes évek óta az előfordulás nagyon megcsappant. Bár gyógyszeres terápia is rendelkezésre áll, a megelőzés a legfontosabb. Ez a rejtett fertőző források felkutatásából (széklettenyésztés), higiéniai szabályok betartásából és bizonyos esetekben védőoltások alkalmazásából áll. A kiütéses tífusz csak nevében hasonlít az előző betegséghez. A kórokozót (Rickettsia provazeki) főleg ruhatetű közvetíti. Hirtelen felszökő magas láz, delírium, szédülés, majd kiütések, bevérzések a bőrben, de szinte minden más szervben is ezek jellemzik ezt a kezeletlen esetben 50-60%-ban halálos betegséget. Régóta ismert, már Hippokratesz is írt róla. Szinte csak háborúkhoz kötődik, amikor a ruházat és az emberi test alapvető tisztántartására sincs lehetőség. Az I. világháború éveiben magas halálozású járványok formájában pusztított. A német Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan c. híres regénye - ami saját háborús élményeiből is táplálkozik megdöbbentően írja le az embertelen körülmények és a betegség okozta szenvedést. A kolera viszonylag újkeletű kórnak számít. Manapság a fejlett országokban csak ún. importált esetek fordulhatnak elő, mivel nagyban függ a higiénés viszonyoktól és a víz minőségétől. Járványügyi szempontból azonban ma is kiemelt jelentőségű, mivel a világban évente több millió betegséget jegyeznek fel. Az enyhe tüneteket mutató vagy éppen tünetmentes fertőzötteket kiszűrni és elkülöníteni lehetetlen. A földrészek közötti nagy népességmozgás, az utazási idő lerövidülése kitűnő lehetőség az érintetlen területekre történő behurcolásra. Kórokozója egy pálcika alakú baktérium (Vibrio cholerae). Nem túlságosan ellenálló, a kiszáradás és a gyenge sav elpusztítja, így egészséges ember gyomornedve semlegesíti. Széklettel, hányadékkal, szennyvízzel, szennyezett nyers élelmiszerrel kerül az emberbe. Akár egy szelet citrom, egy jégkocka is fertőzhet. A baktérium helyileg hat, egy olyan méreganyagot termel, ami a bélfal vízfelszívó képességét gátolja. A belekben maradt folyadék a szervezetből hányással és jellegzetes ún. rizslészerű hasmenéssel távozik (hányszékelés). A betegségnek ebben a fázisában akár fél nap alatt a szervezet teljes kiszáradása jöhet létre, minden mozgósítható víztartalék kiürül. A halál a só vízháztartás zavara miatt láz, vesekárosodás, tudatzavar tünetei között áll be. Csak óriási mennyiségű infúziós kezeléssel lehet a beteget megmenteni. Gyógyítása igen körülményes és költséges. A megelőzésre kell törekedni, ami a higiénés viszonyok normalizálásából és a veszélyeztetett csoportok felvilágosításából áll. A betegség őshazája India. Csak a 19. század elején ütötte fel fejét a világ más területein. Eddig hét világjárványt tartanak számon a 19. és a 20. században. Magyarországon az utolsó kolerás megbetegedés 1916-ban fordult elő. A többi ínséghez és az alapvető tisztaságot nélkülöző helyzetekhez kötődő betegségekhez hasonlóan a háborús körülmények jó táptalajt biztosítottak ennek a betegségnek is. Megrendítő volt számomra, amikor egyik távolabbi rokonom mesélt a volt Szovjetunióban töltött hadifogságának kalandos részleteiről, többek között az általa is átvészelt kolera járványról. Fogolytársai közvetlenül mellette múltak ki a szörnyű betegség miatt. Az ő életét az mentette meg, hogy utolsó erejét összeszedve a holttestekkel teli, dögletes levegőjű földalatti bunker bejáratához vonszolta magát, és amikor a februári fagytól szikrázó napsütésben feltekintett a kék égre, újra feltámadt benne az életösztön, és elkezdte két marokkal habzsolni a friss, szűz havat. Valószínűleg ez elegendő volt ahhoz, hogy a folyadékháztartását némileg helyrebillentve lehetőséget adjon az életben maradásához. Ha végigtekintünk a járványok történetén, azt látjuk, hogy sok közös vonásuk volt. Elsősorban az, hogy legtöbbször ínséges időkhöz, hiányos táplálkozáshoz, háborúkhoz kötődtek, amikor az alapvető tisztasági szükségletek sem álltak rendelkezésre. A népességmozgás, az emberek vándorlása országról országra, földrészről földrészre pedig fokozza a veszélyét annak, hogy egy kisebb helyi járványgóc problémája világméretűvé hatalmasodjon. Mindnyájunk felelőssége, hogy tudatosan segítsük a közegészségügyi intézmények munkáját a fertőzések elterjedésének minél hatékonyabb megelőzése céljából. Felhasznált irodalom Kertai Pál (1999) Megelőző orvostan, Medicina Könyvkiadó RT. Budapest Alföldi-Ivánovics-Rauss (1969) Orvosi mikrobiológi és immunitástan, Medicina Könyvkiadó Budapest Mende Balázs Gusztáv (2004) Járványos mindennapok MTA Régészeti Intézet Felszeghi Sára ő felkereste a baj fészkeit Kelemen diák a pestis idején Prof. Dr. Budai József: Járványok a történelemben, Fővárosi Szent László Kórház március IX. évf. 1. szám

44 IDŐPONT ALKALOM IDŐKÖZ HELYSZÍN VEZETŐ Hétfő Kézműves kör hetente Hetény, gyülekezeti ház dr. Schlégl Annamária Hétfő Nyugdíjasok bibliaórája havonta Méntelek, parókia Szűcs András Szerda Nyugdíjasok bibliaórája kéthetente Hetény, gyülekezeti ház Dr. Hamar Norbert és Hamarné Csorba Etelka Szerda Gyülekezeti bibliaóra hetente Hetény, gyülekezeti ház Ferenczi Zoltán Szerda Bibliaiskola havonta Hetény, gyülekezeti ház Ferenczi Zoltán Szerda Lélekbúvár (lelkigondozói sorozat) havonta Hetény, gyülekezeti ház Ferenczi Zoltán és Telekesné Pető Szilvia Csütörtök Mesterképzés hetente Megbeszélt helyen Ferenczi Zoltán Péntek Tinifi hetente Hetény, gyülekezeti ház Ferenczi Zoltán Szombat Alapozó bibliaóra hetente Hetény, gyülekezeti ház Liptai Mihály, Kis Ilona Szombat Minifi hetente Hetény, gyülekezeti ház Telekes Tamás Szombat Munkatársi megbeszélés havonta felváltva Ferenczi Zoltán Szombat Hitoktatói megbeszélés kéthavonta Hetény, gyülekezeti ház Ferencziné Bodor Csilla Vasárnap Zenekari próba havonta Hetény, gyülekezeti ház Telekesné Pető Szilvia Vasárnap Istentisztelet hetente Hetény, gyülekezeti ház Ferenczi Zoltán Vasárnap Gyermek-istentisztelet hetente Hetény, gyülekezeti ház Ferencziné Bodor Csilla Vasárnap Gyermekmegőrzés hetente Hetény, gyülekezeti ház Ferencziné Bodor Csilla Vasárnap Istentisztelet hetente Méntelek, templom Ferenczi Zoltán Vasárnap Gyermek-istentisztelet alkalmanként Méntelek, parókia Csipakné Kolmann Ágnes március IX. évf. 1. szám