Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék JOGOS VÉDELEM A BÍRÓI GYAKORLATBAN TDK dolgozat Szerző: Nagy Ádám J-401-es tankör Konzulens: Dr. Gula József Egyetemi docens Miskolc 2011.
Tartalomjegyzék 1. BEVEZETÉS... 2 2. ALAPTÖRVÉNY ÉS TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS... 3 3. RENDSZERTAN... 7 3.1 JOGELLENESSÉG- TÁRSADALOMRA VESZÉLYESSÉG... 7 (A FORMÁLIS ÉS MATERIÁLIS JOGELLENESSÉG PROBLEMATIKÁJA) 3.2 ELHATÁROLÁSI KÉRDÉSEK... 10 3.2.1 Jogos védelem és végszükség... 10 4. A JOGOS VÉDELMI HELYZET... 13 4.1 A TÁMADÓ ÉS VÉDEKEZŐ CSELEKMÉNY... 13 4.2 A JOGOS VÉDELEM TÁRGYA... 17 4.2.1 A személy elleni támadás... 17 4.2.1.1 Az élet és testi épség védelme... 17 4.2.1.2 Személyhez fűződő jogok védelme... 18 4.2.2 A vagyon elleni támadás... 19 5. SZÜKSÉGESSÉG ÉS ARÁNYOSSÁG... 23 5.1 ARÁNYOSSÁG ÉS EXCESSUS... 25 5.2 AZ IDŐBELI TÚLLÉPÉS (PRAETEXTUS)... 29 6. EGYÉB JOGOS VÉDELMI HELYZETEK... 30 6.1 ÜLDÖZÉS... 30 6.2 PROVOKÁCIÓ ÉS KÖLCSÖNÖS BÁNTALMAZÁS... 32 6.3 MEGELŐZŐ JOGOS VÉDELEM AZ ŐRZŐ-VÉDŐ BERENDEZÉSEK KÖRÉBEN... 35 7. BEFEJEZÉS... 41 8. FELHASZNÁLT IRODALOM... 43 1
1. Bevezetés Meg akarjátok előzni a bűntetteket? Tegyétek, hogy a törvények világosak, egyszerűek legyenek és hogy a nemzet egész ereje azok védelmére összpontosuljon s egyetlen része se használtassék fel megsemmisítésükre Cesare Beccaria Egy-egy jogterület esszenciájának, specifikumainak valamint problémáinak az átfogó vizsgálatakor, ha alaposak szeretnénk lenni, azt gondolom, érdemes lehet kiindulni adott állam társadalmi fejlettségéből, esetleg társadalmi- gazdasági viszonyaiból. Ha ezt az irányt választjuk, úgy fontos lehet az elemzés alá vont jogterületnek, ezen belül pedig intézményeinek a történeti alakulását valamelyest átlátni, hiszen a fejlődés irányvonala, szorosan kapcsolódik az állami, társadalmi élet változásaihoz, és pontosan ezen viszonyoknak az alakulása az, mely szerint számottevően meg lehet ítélni például egy jogintézmény reformját, azt hogy adott esetben milyen szabályozás állná meg a helyét, vagy hogyan lehetne fejleszteni a már meglévőt. A jogos védelem kérdésköre rendkívül komplex elemzést igényel. Az elvi és gyakorlati kérdések alapvető tisztázása szükséges ahhoz, hogy átfogó képet kaphassunk a napjainkban szükségszerűen változás előtt álló büntethetőséget kizáró okról. Komplexitása leginkább az elmélet és a gyakorlat kettőségében mutatkozik. Ahhoz azonban, hogy a most létező formáját, valamint a Kormányzat által várható módosításokat megértsük, fontos a jogos védelem fogalmi tisztázása, magának a védelmi helyzetnek a behatárolása, a védelem tárgyainak megismerése, vagy akár az arányosság kérdése. Mindezek előtt azonban szeretnék röviden kitérni egyrészt az elmúlt két év történéseire a szigorítás/kiterjesztés kapcsán, másrészt pedig arra, hogy az önvédelem alapjogi jellege milyen megoldásokat hozhat törvényi szinten, illetve, hogy egyáltalán hozhat-e megoldást. 2
2. Alaptörvény és törvénymódosítás A jogos védelem kriminálpolitikai indokát a jogtalan támadással szembeni fellépés garanciális biztosítása jelenti. A mondat legfajsúlyosabb eleme azt gondolom a garanciális kifejezés. Egyfajta célszerűségi alapelvként számos álláspont képviselője, többek között például Hacker Ervin is amellett érvel, hogy az állami jogvédelem hiánya olyan helyzetet teremt, melyben az egyén védelemhez való joga feléled 1. Feuerbach szavaival élve, ha a közhatalom nem nyújt oltalmat a megtámadott számára, akkor az államra átruházott erőszak alkalmazási joga az állampolgár oldalán a maga teljességében újraéled 2. A Büntető Törvénykönyv jogos védelemre vonatkozó rendelkezéseit 2009-ben bővítette az akkori kormányzat, tekintettel többek között a nagy vízhangot keltő Cosma- gyilkosság utáni közfelháborodásra. A módosító törvény három lényegi változást hozott. Eltörölte a kitérési kötelezettséget, az ijedtség és menthető felindulás kapcsán a korlátlan enyhítést felváltotta az abszolút büntethetetlenség, végül pedig bevezette a megelőző védelmi eszköz fogalmát 3. A következő évben, a hatalomra kerülő új és egyben jelenlegi Kormány úgy nyilatkozott, hogy alapjaiban szigorítja majd a jogos védelem szabályait és legfőképpen az olasz szabályozást fogja preferálni 4. Annál is inkább, mivel az alkotmányi szintre emelés kérdése már akkoriban eldőlt. A közvélemény elvárásainak és a felállított szempontoknak több pontban is fokozottan megfelelő, szinte egyetlen érdemi törvényjavaslatot 5, a bizottság ülésén a képviselők kezdeti támogatása után az elnökség rögtön leszavazta, így az nem kerülhetett a parlament elé. 1 Kovács Péter id. tanulmány 91.o. 2 Degré Alajos i. m. 493.o. 3 2009. évi LXXX. törvény 4 Juhász Gábor id. tanulmány 18.o. A 2006-ban elfogadott olasz törvény szerint, melyet a Berlusconi- kormány igazságügy-minisztere terjesztett be: Nem vonható felelősségre, aki a saját vagy mások testi épségének illetve vagyontárgyának védelmére otthon vagy a munkahelyén fegyvert, kést vagy más hasonló eszközt használ. 5 2011. évi... törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek az élet és a tulajdon jogos önhatalommal történő védelme érdekében szükséges módosításáról http://www.parlament.hu/irom39/02752/02752.pdf (Letöltve: 2011. április 13.) A módosítás lényegi elemei: A jogos védelem körében tett módosítási javaslatok lehetővé tennék, hogy a hatályos szövegbe foglalt élet védelmén túl, a tulajdon, a birtok és a haszonélvezet tárgya is védelemben részesülhessen. A védelem körében kifejtett magatartás minden esetben jogos akkor is, ha az a támadónak sérülést, vagy akár halált okoz. A javaslat annyi engedményt tesz a túllépés, illetve az arányosság tekintetében, hogy az élet kioltását, amennyiben a jogtalan támadás, illetve jogtalan behatolás jellegéből adódóan lehetséges, kerülni kell. A védelmi eszköz alkalmazható akkor is, ha az a jellegéből adódóan alkalmas arra, hogy a jogtalan támadónak sérülést vagy halált okozzon. Annak lehetőségére, hogy védelmi eszköz kerül alkalmazásra, ha erre a támadás vagy az alkalmazott eszköz jellegéből adódóan lehetőség van, figyelmeztetni kell. 3
Az új Alaptörvény hatályba lépésétől minden állampolgár alapvető joga és egyben alapjoga is a jogtalan támadás elhárítása. A szövegezés sajátossága, illetőleg a Btk.-beli fogalomtól való eltérése, hogy csakis személy és vagyon védelmét jeleníti meg, közérdeket nem említ, valamint csakis saját személy és vagyonvédelemre ad módot. Kérdéses, hogy akkor ez valóban az önvédelem joga, melyet a szövegezés rejt vagy csupán szó szerinti fordításban elhárítási jog. Jakab András szerint a szöveg az önvédelem jogát rögzíti 6. Bárhogy is legyen, azt gondolom, hogy ezen cikk kereteit valódi jelentéstartalommal a későbbiekben csakis a Btk. szigorú átformálása töltheti meg. Bár sokan vitatják az Alaptörvénybeli szabályozást arra hivatkozva, hogy egy alkotmány állam és társadalom viszonyát hivatott szabályozni, nem pedig társadalmon belüli viszonyokat. Az én véleményem viszont az, hogy talán arra mégis megfelelő ezen lépés, hogy az állam és társadalom kapcsolatot felhasználva emlékeztesse a törvényhozót arra, hogy a törvénynek a jogkövető polgárok védelmét oly módon kell ellátnia, hogy legfőképpen igazságot kell szolgáltatnia és nemcsak jogot. A törvény radikális módosítása éppen ezért rendkívül fontos. Emellett pedig, ha közelebbről megvizsgáljuk azt láthatjuk, hogy a jelenlegi értelmezés sok esetben önmagának ellentmondó, életképtelen, érvényesülését olyan tartalmi elem befolyásolja, melyből pont a tartalmi jelleg hiányzik (arányosság), mindezek mellett pedig alkotmánysértő. Ezen túlmenően úgy vélem nem célszerű a szigorítás szellemében való újraszabályozás azon módja, mely azáltal köti meg tételes anyagi szabályként a jogalkalmazást, hogy átvéve annak szerepét a folyamatos bővítés és elaprózás mellett elkötelezve magát minden eshetőségre megoldással akar szolgálni. Azt gondolom, hogy ami egyszerű, az egyben átlátható is, amiből pedig az következik, hogy következetesebben tud érvényesülni. A hatékonyság és célszerűség pedig csakis azáltal tartható fenn, ha mindig és minden körülmények között a főszabályra alapítjuk a kivételt és nem fordítva. Mindezeket figyelembe véve, a fokozatosság elvét betartva egyfajta kompromisszumos megoldást szeretnék felvázolni. Bár az Alkotmánybíróság nem tekintette alkotmányosan levezethetőnek a személyes biztonság alapjogi mivoltából a fegyverkezés jogát, mégis az Alaptörvényi szabályozás elfogadása után a társadalom többségében rögtön ez a kérdés merült fel. Az én álláspontom az, hogy a fegyvertartás liberalizálásáért folyó lobbi hatásos ellenpárja lehetne a régóta vitatott arányossági kérdésnek. 6 Jakab i. m. 208.o. 4
Az én elméleti javaslatom szerint, kikerülne az arányosság szabályozásából a mértékbeli túllépés fordulata (excessus), az időbeli túllépés (praetextus) továbbra is fennmaradna a magánbosszú elkerülése végett és csakis az otthontartás esetében kerülne kiterjesztésre a fegyvertartás engedélyezése 7. A fegyvertartás esetében a közvetlen életveszély indoklásából fakadó korlátozást aggályosnak tartom. A technikai védőeszközök csoportjába elvileg minden fegyver beletartozik, azonban a 29./A - ba már korántsem, mivel az élet kioltására való alkalmasság elviekben ezeket kizárja. Ezzel egyébként szintén nem értek egyet, mivel úgy gondolom ami nem alkalmas élet kioltására az mindenre alkalmas csak védelemre nem. Egy védelmi helyzetben cselekvő személy tudata, ha épp nem dermeszti meg a váratlanság, legjobb esetben is csupán a megmenekülés mindenek felett álló érzetét foghatja át. Elegendő teher, a helyzetet biztos eszközzel is kezelni, nemhogy még azt is mérlegelni mely helyzetekben nem alkalmazható, vagy éppen működésre képtelen 8. Mindazonáltal a lőfegyverek esetében adott a részletes jogszabályi háttér, emellett pedig figyelembe kell venni, hogy a jogtalanul támadó személyek egyre nagyobb fegyverarzenálhoz juthatnak illegálisan, ami persze nem csupán csak a lőfegyvereket jelenti. Lázár János kijelentéséből 9 számomra szintén csak az következik, hogy vagy technikai oldalról történik változás, vagy a fogalmi defektusok kiküszöbölése fog esetleg megtörténni, mivel ezeken kívül lényegi változást nem igazán hozhat más megoldás. Németh Zsolt kriminológus szerint fegyvereket ne csak azért ne engedjünk a közelünkbe, mert balesetveszélyes, hanem azért is, mert erőszakos hangulatot teremt. Az erőszakos hangulat azonban már egy létező jelenség. Észak- Magyarországon például tízből nyolc ember, inkább élne Svájcban vagy Szlovákiában, a fegyverek lazább tartása ellenére, mint egy borsodi faluban. A polgári lőfegyvertartás kapcsán érdemes kiemelni a Fegyverügyi Civil Bizottságot, mely egy, a Bajnai- Kormány idején az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium felkérésére megalakult szervezet, és amely szervezetet a Fidesz frakció is felkért az előző választások előtt a fegyvertartási szabályok kidolgozására. A Bizottság Belügyminisztériumnak beadott javaslata szerint a mostani szabályrendszer is szigorodna, a korhatárt megemelnék, valamint rendszeres szituációs és pszichikai tanfolyamon, illetve vizsgákon kellene részt venni a 7 Megfontolandó Molnár Lászlónak, az FKGP egykori képviselőjének 1999-es önálló javaslata, mely kimondja: Nincs helye az elhárítás arányos, illetve szükséges mértékének vizsgálatára, ha a jogtalan támadás idegen helységbe vagy területre bejutva, fegyveresen, felfegyverkezve vagy több elkövető által következik be. 8 Többek között ezért sem tartom kielégítőnek a gáz- és riasztófegyvereket alkalmazását /lásd a későbbiekben az őrző- védő berendezések fejezet alatt 9 http://www.168ora.hu/itthon/onvedelem-mi-a-hatar-73037.html(letöltve: 2011.11.11.) 5
kérelmezőnek. Az egyedüli engedmény a bizonyított életveszély kivétele lenne, melynek egyébként szinte lehetetlen megfelelni. Lényegében majdhogynem csatolni kell hozzá a boncolási jegyzőkönyvet is, hiszen a Bizottság titkárának szavait idézve: Ha hazafelé menet az utcán megtámadják, összeszurkálják, majd miután a mentők összekaparják, feljelentést tesz, és besántikál a rendőrségre önvédelmi fegyvertartást kérni, a jelenlegi gyakorlat szerint még ez is kevés lehet. Magyarországon a legszigorúbbak a fegyvertartási szabályok 10, az uniós irányelvek viszont ennek ellenére engedékenyebbek 11. Sokan háborús helyzetet kiáltanak, de miért válna mindenki kötelezően gyilkossá? Magyarországot kulturálisan nem éppen nagyságrendekkel felülmúló Szlovákiában a fegyvertörvény bevezetése sem hozott tömeges lövöldözési hullámot. Az arányosság tekintetében egyébként azt gondolom, egyrészt az ijedtség valamint menthető felindulásra alapozottan, ami véleményem szerint minden esetben velejárója egy jogtalan támadásos helyzetnek, hogy számos esetben, a védekező javára írt eszközaránytalansággal jobban befolyásolható a kárarányosság mint eredmény, sőt adott esetben talán maga a kár is megelőzhető 12. Végezetül annyit említenék még meg az Alaptörvény kapcsán, valamint az erősen vitatott arányosságot is illetően, hogy talán szerencsésebb lett volna az önvédelem jogának alkotmányos szabályozása, ha a szabályozás olyan módját választották volna, mint amelyet például az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény alkalmaz, és amelyhez 1992-ben Magyarország is csatlakozott. Az Egyezmény 2. cikke az élettől való megfosztás kapcsán a szükségességre koncentrál, mikor lehetővé teszi a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb erőszak alkalmazását amely halált is előidézhet, annak ellenére, hogy a szembenálló jogtárgyak nem azonosak 13. A 2. cikk nem azt határozza meg, hogy mikor lehet szándékosan halált okozni, hanem, hogy mely esetekben nyílik lehetőség erőszak alkalmazására, mely erőszak adott esetben halál (gondatlan) okozásához is vezethet 14. 10 2004. évi XXIV. törvény, 253/ 2004 kormányrendelet, 49/ 2004 (VIII.31.)BM rendelet 11 2008/51/EK irányelv 12 Kézzelfogható, hatásos eszköz alkalmazásával, melyről használója ezt tudja, megbízik benne, a biztonságérzettel együtt nő a józan ítélőképesség mely kompenzálhatja a támadó helyzeti előnyét. 13 Az Emberi Jogok Európai Egyezménye I. fej. 2. cikk 2. bek.: Az élettől való megfosztást nem lehet e cikk megsértéseként elkövetettnek tekinteni akkor, ha az a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb erőszak alkalmazásából ered:a) személyek jogtalan erőszakkal szembeni védelme érdekében; b) törvényes letartóztatás foganatosítása vagy a törvényesen fogva tartott személy szökésének megakadályozása érdekében; c) zavargás vagy felkelés elfojtása céljából törvényesen tett intézkedés esetén. 14 Nagy Ferenc id. tanulmány 6.o 6
3. Rendszertan 3.1 Jogellenesség- társadalomra veszélyesség (A formális és materiális jogellenesség problematikája) A probléma alapvető kérdése ebben a körben a következő: Ha adott egy tényállásszerű, formálisan jogellenes és bűnös magatartás, kivonhatjuk-e a magatartást tanúsító személyt a büntetőjogi felelősség alól azon az alapon, hogy azzal szemben a társadalmi együttélés általánosan elfogadott normái szerint nem indokolt fellépni (tehát nem veszélyes a társadalomra). Abban az esetben, ha a válasz igen, mire alapozva ítélje meg a jogalkalmazó az adott kérdést. 15 Mielőtt azonban rátérnék ezen kijelentés magyarázatára, kissé elkanyarodva, de a tartalommal összefüggésben szeretnék egy kis jogelméleti kitekintéssel élni csupán csak szemléltető jelleggel. Gustav Radbruch egyik művében a jogállami elv két alkotóelemének az esetleges konfliktusát elemezte 16 : A pozitivizmus nem képes arra, hogy a maga erejével a törvények érvényességét megindokolja. Egy törvény erejét már az bizonyítja, hogy megvolt a hatalom az érvényre juttatásához. Radbruch szerint a hatalomra legfeljebb a kötelező erő alapítható (Müssen), az erkölcsi parancs (Sollen) és az érvényesség (Gelten) sohasem. Ami következik mindebből, hogy a pozitív törvény mindenkori értékének pusztán a létéből kifolyólag a jogbiztonságot nevezhetjük 17. Azonban a jog által megvalósítandó értékek közül ez nem az egyetlen és nem is a döntő érték. Két másik meghatározó értékkel kiegészülve a jogbiztonság csupán közbenső helyet foglal el 18. A sorrendiségből fakadó következtetés tehát: Az, hogy a jog biztonságot teremt, hogy ma és itt nem értelmezhető és alkalmazható így és holnap és másott másképpen, egyúttal az igazságosság is megköveteli. Nézzük elsődlegesen a fontosabb elemek fogalmi elemzését. Maga a jogellenesség a külvilágban lejátszódó szubjektív elemektől mentes objektív körülmény. A szubjektív elemek a bűnösség tárgykörét képezik. Az objektív és szubjektív elemek szétválasztásával jön létre végeredményben a tényállásszerűség fogalma. 15 Újvári i. m. 54.o. 16 Törvényes jogtalanság és törvényfeletti jog, 1946. Gustav Radbruch, lásd Wiener A. Imre i. m. 18-19. o. 17 Egy értéke minden pozitív törvénynek van, függetlenül a tartalmától: még mindig jobb mintha egyáltalán nem volna törvény 18 Igazságosság, jogbiztonság, célszerűség 7
Talán érthetőbb, ha jogalkalmazói oldalról 19 közelítünk. Ebben az esetben a sorrend fordított. Ilyenkor, ha adott egy cselekmény, a jogalkalmazó elsődlegesen azt kell, hogy vizsgálja, hogy az kimeríti- e valamely, a büntető törvénykönyvben megtalálható bűncselekmény törvényi tényállását. Ha megvalósítja, vizsgálni kell, hogy a cselekmény jogellenes- e. Végül, ha jogellenes, a bűnösség kérdése kell, hogy eldőljön. A számunkra leginkább fontos fogalmi elem ebben az esetben a jogellenesség. A jogellenesség bővebb értelemben egy, a jogi normában előírt cselekvési vagy tilalmi kötelezettséget sértő magatartás. Ezt nevezzük formális jogellenességnek. Azonban azt mondhatjuk, hogy a formális jogellenesség szükséges, de nem elégséges ismérv. Létezik a cselekvés és a norma kapcsolatának egy mélyebb magva, egy belső anyagi mag, amely rendszerint a jogilag védett jogtárgyak körét jelenti. Ezt nevezzük materiális vagy anyagi jogellenességnek. Ez a fajta jogellenesség ad alapot arra, hogy adott esetben értékelhetővé váljon például a jogtalanság súlyossága, illetve fokozati különbsége. 20 Példaként említhető, ha a tanú igazmondási kötelezettségének betartása révén szükségszerűen a becsület csorbítására alkalmas tényt állít. Tehát lefordítva a fogalmi elemzés nyelvezetére, ha egy jogilag előírt kötelezettség csak egy formálisan jogellenes cselekmény realizálásán keresztül teljesíthető, akkor a kötelezettségnek eleget tevő magatartásból a materiális jogellenesség hiányzik. Ahhoz tehát, hogy egy tényállásszerű és bűnös magatartást ne minősítsünk bűncselekménynek, elegendő-e az, hogy ez a materiális jogtárgy alapvetően hiányzik, vagy csakis a kizáró okokra lehetünk figyelemmel 21. Itt jutunk el a társadalomra veszélyesség fogalmához. Talán már érezhetjük, hogy ezen fogalom, valamint az előbb taglalt materiális jogellenesség valamilyen szinten rokon vonást mutatnak, hiszen elegendő csupán a védendő értékükre gondolni. Miért is mondtam, hogy a társadalomra veszélyesség valamit a materiális jogellenesség rokon fogalmak? Elsősorban objektivitásuk miatt. 19 Belovics i. m. 14.o. 20 Belovics i. m. 16.-18.o. 21 Pl. Az elvált apa régi lakáskulcsát felhasználva bemegy a lakásba. Ha azért használja a kulcsot, mert a gyermekének visz születésnapi ajándékot és ezért kinyitja az ajtót, a magánlaksértés szempontjából attól még tényállásszerű a magatartás. 8
A társadalomra veszélyesség objektív voltát alátámaszthatja, hogy a társadalomra veszélyességet a jogalkotó csupán felismeri, nem pedig konstruálja. 22 Emellett független az elkövető elkövetéskori tudattartalmától. Két szinonim fogalom között az egyik szükségszerűen kizárja a másikat, jelen esetben ez a kizárás azon alapszik, hogy a társadalomra veszélyesség tételes jogi fogalom a magyar büntetőjogban, 23 így egyrészt megelőzi, másrészt indokolatlanná teszi a materiális jogellenesség használatát. Eljutottunk tehát a formális jogellenesség valamint a társadalomra veszélyesség, az alapkérdésben feltüntetett módon való szembenállásához 24. Az álláspontok mindettől függetlenül megoszlanak a kérdésben. Földvári József szerint mindenképpen értékelni kell a társadalomra veszélyességet, hiszen éppen a jogalkotó általános szövegezéséből adódik, hogy a jogalkalmazói gyakorlatra bízza a részletek kidolgozását, ennek illetve hasonló körülményeknek a mérlegelését. 25 Ellenpontként Wiener A. Imre álláspontja említhető. Szerinte felmentő ítélet a társadalomra veszélyességnek, mint a bűncselekmény fogalmi ismérvének a hiányán nem alapulhat. Azt csakis Büntetendőséget kizáró ok képezheti. Konkrét cselekményt nem lehet általános fogalomhoz kapcsolni, hiszen annak okán a jogbiztonság elve sérül. 26 Ugyanezen az oldalon érvel Morvai Krisztina, a büntetőjog normavédelmi funkciójával kapcsolatban. A törvény feletti materiális jogellenességet kizáró okok elismerésével a sértetti kört védő norma sérül, hiszen a bírói jogalkotás így alapvetően az elkövető javára szolgálna. 27 Radbruch szerint a konfliktus feloldásának megoldása az, ha a hatalomtól biztosított jognak minden esetben, akkor is ha igazságtalan és célszerűtlen bizonyos esetekben, elsőbbséget kell élveznie. Kivéve, ha az ellentét olyan elviselhetetlen mértékű, hogy a törvénynek, mint az igazságosság helytelen jogának meg kellene hátrálnia. Csupán egy éles határvonalat 22 Békés- Földvári- Gáspár i. m. 89.o. 23 Btk.10. (2.) bek. 24 BH. 1996.347. Valamely bűncselekmény megállapíthatóságánál azonban nemcsak a törvény különös részében szankcionált tényállásban foglalt fogalmi ismérveket, hanem az általános rész rendelkezéseinek hatályosulását is vizsgálni kell, mert a tényállásszerűség csak akkor eredményezhet alanyi büntetőjogi felelősséget, ha az adott magatartás a bűncselekmény általános fogalmi kritériumainak is megfelel. 25 Békés- Földvári- Gáspár i. m. 90.o. 26 Wiener A. Imre: Büntetőjog Általános Rész KJK- KERSZÖV. Bp. 2002. 81.-82.o. 27 Újvári i. m. 63.o. 9
vonhatunk, mégpedig ott, ahol az igazságosságra már nem törekednek, ahol a törvény nemcsak helytelen jog, hanem inkább hiányzik belőle egyáltalán a jogi jelleg. A pozitív jogot nem lehet másképpen definiálni, mint rendként és szabályként, mely értelmének megfelelően az igazságosság szolgálatára hivatott. A véleményem az, hogy általános fogalomból kiindulva, a kizáró okokon felül hozott felmentés adott esetben szükségszerűen sértheti a jogbiztonságot, hiszen nincs arra érdemi garancia, hogy két hasonló eset egyazon megítélés alá esik. Azonban fontosabb ismérv lehet, ahogyan azt a bevezetőben is írtam, a folyamatosan változó élethelyzeteknek, társadalmi viszonyoknak a felmérése, mivel az ezekhez való idomulást csakis a bírói gyakorlat lehet képes kidolgozni, és a gyakorlat megerősödése szükségképpen magával hozza majd a jogbiztonság megszilárdulását is. A jogbiztonság a rutin helyzetekben feltétlen elsőbbséget élvez, de a jogalkotó által részletszabályozás útján nem tipizálható élethelyzetekben a materiális igazságossággal szemben hátrányba kerülhet. A jogban képtelenség teljes szabályozást elérni. A jogalkalmazónak széles körű diszkrecionális jogot kell biztosítani, főleg azért, mert a jogalkotó csupán a racionálisan elgondolható élethelyzetekre tud csak felkészülni a normaalkotás során. 3.2 Elhatárolási kérdések Azt gondolom érdemes megfontolás tárgyává tenni két, egymással nagymértékben összefüggő büntethetőséget kizáró ok elhatárolását, nevezetesen magát a jogos védelmet és a végszükséget. A végszükség, büntetőjogi felelősségre vonási akadályként szintén kizárja a bűncselekmény létrejöttét társadalomra veszélyesség hiányában. 3.2.1 Jogos védelem és végszükség Jogos védelem alapján nem büntethető az a személy, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személyei, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Végszükség esetében nem büntethető, aki saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből 10
menti vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett. 28 A két fogalom különbségét jól szemlélteti egy alapvetően időbeli eltolódásra épülő példa: Adott egy vasútvonal és adott hozzá X személy, aki a vasúti sínek megrongálásával tömegszerencsétlenséget próbál megkísérelni. Ebben az esetben, a jogos védelemben cselekvő személy a sínek megrongálásakor száll szembe X személlyel, a végszükségben tevékenykedő pedig a sínek megrongálása után kísérli meg a következmények enyhítését. A védett érték itt a közérdek. Azt mondhatjuk, hogy a jogos védelem illetve a végszükség által védett értékek köre azonos. Lehet a saját, illetve mások személyének, javainak, valamint a közérdeknek a mentése. Ami azonban eltérő, hogy a jogos védelem a jogtalan-jog szópárral jellemezhető, hiszen ebben az esetben jogtalanság áll szemben joggal, a végszükség esetén viszont a jog- jog kettős érvényesül, mivel törvény által biztosított jog áll szemben egy másikkal. 29 A jogos védelem irányába tett támadás csakis jogtalan emberi magatartás lehet. Végszükségként értékelendő az állat támadása, 30 a természeti erők által előidézett veszélyhelyzetek, valamint az emberi mulasztás általi veszélyhelyzetek. Jogos védelmi cselekményt azzal szemben tanúsítanak, aki a jogosultat támadja, vagy veszélyezteti. Ezzel szemben a végszükségi cselekmény olyan személy jogát sérti, aki nem tanúsít jogellenes magatartást. A jogos védelem ellentámadás, a végszükség menekülés más jogos érdekek sérelme árán. Jogos védelem esetén a védekező, ha saját érdekében lép is fel, közvetve a társadalom védelme érdekében is eljár, addig a végszükségi helyzetben lévő személy nem mindig lép túl a saját érdekén. Szeretnék megemlíteni két általam érdekesnek gondolt problémát a fogalmak határán. Az első a végszükségben cselekvővel szembeni védekezés lehetősége. 28 Btk.30. 29 Újvári i. m. 85. o. 30 Szatmári id. tanulmány 108. o. 11
Arról van szó, hogy a végszükségben cselekvő által az egyébként jogtalan magatartást nem tanúsító sértett jogszabály általi kötelezettségeként előírt tűrést nehéz indokolni. Főszabályként, ha a végszükségi cselekmény nem jogellenes, akkor minden olyan magatartás, amely ezen jogszerű cselekvés ellen irányul szükségszerűen sérti a jogrendet, így azzal szemben például jogos védelemnek sincs helye. A végszükség esetében azonban a szükséghelyzet által kifejtett pszichés hatás, a kényszer illetve fenyegetés csak a bűnösséget zárja ki. De ettől még a társadalomra veszélyesség adott esetben fennmarad, hiszen a cselekmény kifejtője, csupán mértékbeli korlátok közé szorul. Ha viszont a cselekmény veszélyes a társadalomra, a sértett akár jogos védelmi helyzetbe is kerülhet. 31 A második problémás kérdés Szatmári Csaba tanulmányához fűződik. A tanulmányban összefoglalt érvek szerint a végszükség, valamint a jogos védelem összemosódása a köztudatban, számos esetben visszavezethető a törvények szövegezésének pontatlanságára. Szatmári a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. Törvényből idéz. Az Rtv. 52. (1) szakasz kimondja: A rendőrt a lőfegyver-használati jog a jogos védelem és a végszükség esetein kívül, az e törvényben foglaltak szerint illeti meg. Az 53. (1) szakasz szerint: Lőfegyverhasználatnak csak a szándékosan személyre leadott lövés minősül. A szerző úgy véli, hogy a végszükség, valamint a lőfegyver-használati jog ellentmondásosságát az okozza, hogy jogos védelem körében számtalan esetben jogosult például egy rendőr fegyvert használni. Az Rtv. azonban említi a végszükség esetén való fegyverhasználatot is. Tegyük fel például, hogy ha a veszélyt tárgyra vagy állatra leadott lövéssel hárítja el a rendőr, akkor az látszólag végszükségbeli fegyverhasználat lenne, azonban az idézett 53. miatt, lényegében jogi szempontból még lőfegyverhasználatnak sem minősülne. Példaként említi azt az esetet, ha egy megvadult kutya megtámad egy kisgyermeket, és a közelben járó rendőr, miután a gyermek segítségére siet, több lövéssel ártalmatlanítja a kutyát. Szatmári szerint indokolt volna kihagyni a megfogalmazásból a végszükséget. 31 Újvári i. m. 87.-90.o 12
4. A jogos védelmi helyzet Földvári József szerint az államhatalom feladata az állampolgárok életének és vagyonának védelme. E védelmi jogból kénytelen azonban átengedni egy részt olyan helyzetekben, amikor az állam védelme egyszerűen nem elegendő. Nem szabad elfelejteni azonban azt, hogy az államhatalom csupán védelmi jogából engedett át a polgároknak, de semmit sem a felelősségre vonás, az ítélkezés jogából. 32 Ezen helyzetekre általánosan igaz az a megfogalmazás, mely szerint a kényszernek kivételes joga lép az általános jog helyébe és az ezen helyzetekben véghezvitt tettek, a kényszer szempontjából ítélendők meg. 33 A Btk. 29. -ának (1) bekezdése szerint a jogos védelem két alapvető jellemzője, egyrészt a jogtalan támadás, másrészt az ezzel szembeni védekezés. 4.1 A támadó és védekező cselekmény A jogos védelmi helyzet a jogtalan támadással, illetve annak közvetlen fenyegetésével jön létre. A jogtalanság ebben az esetben objektív ismérv. Ez azt jelenti, hogy adott esetben a gyermek, a beszámíthatatlan, a gondatlanul illetve vétlenül eljáró személy támadása is lehet jogtalan. 34 Fontos azonban, hogy kizárt a jogos védelem abban az esetben, ha jogellenességet kizáró ok forog fenn a támadó tekintetében. Így kizárt a jogos védelem például végszükségben cselekvő személlyel szemben. A jogtalanságnak nem kell feltétlenül büntető jogellenesnek lennie. Ez azt jelenti, hogy objektíve a jogtalan támadásnak konkrét bűncselekmény törvényi tényállásának tárgyát, illetve tárgyi oldalát tekintve kell tényállásszerűnek lennie, nem pedig azt, hogy kizárólag a Btk.- ban meghatározott valamely bűncselekményt kell megvalósítani. Tehát a támadásnak részben vagy egészben kell kimerítenie a Különös Részben büntetni rendelt valamely bűncselekményt, illetve ennek veszélyével kell, hogy fenyegessen. Amennyiben a bűncselekménynek szabálysértési alakzata is van, a szabálysértési cselekmény is megalapozza a jogos védelmi helyzetet. 32 Földvári i. m. 134.o. 33 Edvi Illés i. m. 289.o. 34 Nagy Ferenc i. m. 142.-143.o. 13
A Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint a más javai ellen intézett jogtalan támadás fogalma alá esik a közvetlen erőszak nélkül véghezvitt lopási cselekmény abban az esetben is, ha az csupán szabálysértési értékre irányul. 35 A támadás tekintetében a hazai szabályozás nyelvtani értelmezése folytán tevékenységet tételez fel, tehát a védett jogtárgyak ellen intézett, vagy ezeket közvetlenül fenyegető jogellenes emberi cselekvőséget. Több szerző is azon az állásponton van azonban (Székely János, Nagy Ferenc), hogy nem csak aktív magatartással, hanem adott esetben mulasztással is, például jogi kötelezettség elmulasztásával is előidézhető jogos védelmi helyzet. 36 Ha a passzív magatartás olyan jogtalan állapot további fenntartását célozza, melynek létesítése bűncselekmény, és ez a passzív magatartás lényegében a leendő sértett(ek) részéről a már elkövetett bűncselekménynek a további folytatását célozza, még akkor is jogtalan támadásnak minősül, ha az elhárítás pillanatában ez nem párosul aktív támadó magatartással. 37 A mulasztásos cselekményre vonatkozóan, Nagy Ferenc a következő példát hozza fel: Abban az esetben, ha például egy balesetnél, életet fenyegető helyzetben tétlenül maradó, de egyébként mentésre kötelezett személyt, például egy orvost erőszakkal, segítségnyújtásra kényszerítik. Alapesetben, mivel mulasztásról van szó, a végszükség szabályai lennének az irányadók, azonban ez fogalmi ellentmondást jelent, mivel a végszükség esetében a jog-jog fogalompár áll szemben egymással. Az említett esetben viszont mulasztás által előidézett jogtalanság áll szemben jogszerűséggel, így a jogtalansággal szemben fellépő, jogos védelmi helyzetben van. Tehát a támadást azon magatartásként lehet jellemezni, mely megvalósítja valamely bűncselekmény vagy szabálysértés törvényi tényállásának objektív ismérveit. A támadás egyaránt lehet aktív magatartás vagy mulasztás, mely lényegében arra irányul, hogy valamely fennálló állapotot megváltoztasson, vagy valamely állapotot fenntartson. 38 35 Belovics i. m. 81.o. (lásd még: BH. 1996.70.) 36 Székely János i. m. 170.- 171.o. 37 BH. 1997.512. A jogos védelmi helyzet megállapítása szempontjából, a jogtalan támadás fogalma alá vonható a sértett részéről tanúsított olyan passzív magatartás is, amely a jogellenes állapot további fenntartását célozza 38 Nagy Ferenc id. tanulmány 5.o. 14
Fontos kritérium a támadásnál, hogy annak intézettnek illetve közvetlenül fenyegetőnek kell lennie. Az intézettség azt jelenti, hogy a támadó a törvényi tényállás megvalósítását megkezdte, tehát a támadás folyamatban van. Az intézettség tekintetében fontos az, hogy a törvény lehetőséget nyújt megelőző csapásra a védekezőnek. Ez azzal magyarázható, hogy a jogtalan támadó a támadás megkezdésével helyzeti előnybe kerül a védekezővel szemben. Ennek azonban feltétele, hogy a támadásnak közvetlenül fenyegetőnek is kell lennie. A támadás akkor közvetlenül fenyegető, ha annak megkezdésétől azonnal, vagy meglehetősen rövid időn belül tartani lehet, akadálytól mentesen. Tehát ha a védekezésre irányuló intézkedések mellőzése már olyan reális veszélyt hozna létre melynek a későbbi elhárítása az adott feltételek között objektíve is kétséges. A megelőző csapás csupán nagyon rövid időn belül előzheti meg a támadást 39. Ebből is látható, hogy a megelőző csapás egyfajta átfedést képez a már megkezdett támadás és a közvetlenül fenyegető támadás között. 40 A védekező cselekmény elhárító jellegű cselekmény, mely általában tevékenységet tételez fel, és kimeríti a Btk. Különös Részében meghatározott valamely bűncselekmény tényállási elemeit. Nagy Ferenc, a nem tevéssel való védekezésre hozza fel példaként azt az esetet, amikor a megtámadott személy az ő segítségére, a támadó ellen forduló kutyáját nem hívja vissza. 41 A védekező cselekménynek csakis a támadóval szembeni kifejtése lehet jogos védelemi cselekmény. Itt azonban fontos megemlíteni, hogy a védelmi cselekmény szubjektív jogellenességi kritériumként való megkövetelése nem feltétlenül indokolt, tehát nem feltétlenül szükséges elem az, hogy az elhárító cselekményt a jogtalan támadás felismerésén alapuló védekezési szándékkal fejtsék ki a jogtalan támadó személyével összefüggésben. Példával alátámasztva, ha éjszaka a feleség a lakás ajtaját nyitó fegyveres betörőt leüti, abban a hiszemben, hogy az erőszakos és erősen italozó férje érkezett haza. A védekező cselekmény fontos ismérve a szükségesség, és ezen belül az arányosság kérdése. 39 BH. 2002.213. Amikor a vádlotthoz karnyújtásnyira ért, és az egyik kezét ütésre emelte, a vádlott a karjait vállmagasságba emelve, páros tenyérrel ellökte magától. A lökés folytán a sértett hanyatt esett, és koponyaűri sérülése folytán életveszéllyel járó sérülést szenvedett. 40 Berkes- Kiss- Kónya, i. m. 72/6.o. 41 Nagy Ferenc i. m. 144.o. 15
Részletesebben erről a tárgykörről a szükségesség- arányosság című fejezetben lesz szó, azonban röviden meg kell említeni, hogy a szükségesség kettős korlátot teremt. Egyrészt a legenyhébb elhárítási mód követelményét a védekezővel szemben, abban az esetben, ha több elhárítási lehetőség is rendelkezésére áll, és azok adott esetben ugyanolyan biztonságot nyújthatnak. Másrészt a támadó és védekező cselekmény arányosságát. Az arányosságról itt csupán annyit említenék, hogy az nem összekeverendő az azonossággal. Tehát a megtámadottnak nem kell kivárni azt, hogy az ellene fennálló támadás teljességében kifejlődjék, és így képes legyen mérlegelni, hogy mire is irányul a támadó szándéka, hogy aztán ő arányosan tudjon cselekedni. Ilyenkor a várható sérelem szempontjából azt a veszélyt kell alapul venni, amellyel a támadás, tárgyilagos megítélés szerint maximálisan fenyeget. 42 Nem helytálló az az állítás, hogy a sértett mivel nem okozott sérülést, egyben nem is akart sérülést okozni a feleségének, mivel kitartó támadást intézet ellene, és nem rajta múlott, hogy a vádlott nem szenvedett súlyos sérüléseket. 43 Ugyanez a helyzet, ha a védekezés sikeressége folytán a terheltet a támadók ütéseinek csupán egyike érte el, így ő maga sérülést nem szenvedett, ellenben maradandó fogyatékosságot okozó testi sértést okozott 44. Az arányosság azt jelenti, hogy a védekező magatartás nem idézhet elő aránytalanul nagyobb sérelmet annál, mint amelyet a támadó cselekmény okozott volna. Tehát a nagyobb sérelem is jogos lehet adott esetben, csak az ne legyen aránytalanul nagyobb. Az összehasonlítás alapja, hogy mindkét cselekmény egyazon törvényi tényállás keretei között maradjon. A jogos védelem nem jogos önvédelem. A védelmi cselekményt a megtámadott személyen kívül bárki más kifejtheti. Amennyiben ez utóbbi eset áll fenn, jelentősége annak sincs, hogy a megtámadott kért-e segítséget, avagy sem, sőt akkor is fennáll, ha a megtámadott kifejezetten tiltakozott a beavatkozás ellen. Több személy együttes, összehangolt és/vagy egységes jogtalan támadása esetén, a jogos védelem megállapításának lehetőségét önmagában nem zárja ki az, hogy a sérelmet szenvedett, adott pillanatban nem tanúsít támadó magatartást, feltéve, ha a többi támadó a 42 Nagy Ferenc i. m. 146.o. 43 BH. 2003.394. 44 BK EBH 2009.1938. 16
támadással nem hagyott fel, illetve a további közvetlenül fenyegető jogtalan támadás veszélye fennáll 45. A támadás eszközének elvétele a jogos védelmi helyzetet nem szünteti meg. Emellett a jogtalan támadó azon elhatározása, hogy a további támadással felhagy, csakis abban az esetben zárja ki a jogos védelmi helyzetet, ha objektíve, kétséget kizáróan érzékelhető, hogy további támadás nem várható. 46 4.2 A jogos védelem tárgya A Btk. 29. (1) bekezdésében foglaltak szerint a jogtalan támadás irányulhat személy ellen, javak ellen, valamint közérdek ellen. 4.2.1 A személy elleni támadás Személy elleni támadás irányulhat élet, egészség, testi épség, nemi erkölcs, valamint személyhez fűződő jogok ellen. 4.2.1.1 Az élet és testi épség védelme Az élet és a testi épség, mint legfőbb védendő jogtárgyak tekintetében azt mondhatjuk, hogy talán ekkor érvényesül legtisztább formájában, illetve leginkább indokoltan a jogos védelem intézménye. Élet elleni támadás során, az arányosság kérdése fel sem merülhet, a védendő jogtárgyak egyenértékűsége folytán. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve is ezt mondja ki. Ez a kijelentés az egyes Btk. kommentárok szerint a nemi szabadság elleni támadásokra is igaz, bár hozzá kell tenni, hogy nincs gyakorlat arra vonatkozóan, hogy erőszakos nemi közösülésre irányuló támadással szemben arányos lehet-e adott esetben a támadó megölése. Mindazonáltal az arányosságra visszakanyarodva, a megtámadott személynek ilyen esetekben nem kell mérlegelniük a védekező magatartás enyhébb vagy súlyosabb következményeit. 47 45 BH. 2002.212. 46 BH. 1978.360. 47 Id. Kommentár 2010. 74.o. Id. Magyarázat 1. 2009. 128.o. 17
Érdekes okfejtés keretében adott hangot Sólyom László párhuzamos véleményében. 48 A vélemény azon esetekre vonatkozott, mikor az élet elleni jogtalan támadáskor, a támadó életének kioltása sem jelenti a jogos védelem kereteinek túllépését. Sólyom László szerint ebben az esetben a védekező személy olyan hatalmat gyakorol, mellyel az állam alapvetően nem is rendelkezik, hiszen a támadót az állam nem ítélhetné halálra, így az állam nem ruházhatna fel senkit olyan jogosultsággal, mellyel ő sem rendelkezik. Ha a megtámadott, megöli támadóját, a jogos védelem biztosította büntethetetlenséggel a jog nem az élettől való megfosztás jogszerűségét ismeri el, hanem annak a szituációnak a jogon kívüliségét, amelyben a támadás elhárítása lezajlott. Sólyom László szerint a természeti állapot fogja felváltani a jogi szabályozást az életek közötti választás szituációjában 49. Testi épség elleni jogtalan támadás estében, az előzőekkel ellentétben, az elhárító cselekménynek arányban kell állnia a támadással. A védekezés szükséges mértékének megítélésénél, a támadónak okozott sérelemhez viszonyítva, az a sérelem az irányadó, melyet a védekező szándéka átfogott. Fontos az is, hogy nem kizárt ebben az esetben a szándékon túli eredmény bírói figyelembevétele sem. Székely János szerint ez a feltevés téves, mivel a testi épség elleni támadásoknál minden esetben az életveszély elhárításának szabályai az irányadók. 4.2.1.2 Személyhez fűződő jogok védelme A személyhez fűződő jogok, illetve a személyi szabadság tekintetében a védendő értékek köre rendkívül sokrétű. Ide tartozik többek között a társadalmi megbecsülés, a becsület védelme, az emberi méltóság tiszteletben tartása. Érdemes kiemelni a becsület védelmét. A becsület megsértése valamint a tettleges becsületsértés viszonya, okozati összefüggés esetén problémás lehet. 50 Egyszeri, egymozzanatú szóbeli becsületsértés, rágalmazás esetén egyszerű a helyzet, hiszen egyszeri elkövetése esetén, az elhangzásának pillanatában befejezetté válik, tehát nincs mit 48 23/1990. AB határozat 49 Az én véleményem az, Sólyom László álláspontjával kapcsolatban, hogy a természeti állapot nemcsak élet hanem testi épség esetében is fennáll mivel a védelmi cselekmény szempontjából a két jogtárgy szerintem szétválaszthatatlan. Testi épség elleni támadás döntő többségében magába foglalhatja az élet elleni támadást is. Nem gondolom, hogy ezen természetszerű állapot felváltaná a jogi szabályozást, illetve adott esetben jogon kívülre helyezkedő volna. Elegendő csupán megnézni az Emberi jogok Európai Egyezménye kapcsán a 2. fejezetben leírtakat. Ezen az állásponton van Nagy Ferenc is a Gondolatok a jogos védelemről c. tanulmányában. 50 Belovics i. m. 90.-93.o. 18
elhárítani. Ha a rágalmazott személy az elhangzás után cselekedne, az már nem jogos védelem, hanem megtorlás lenne. Ellenben ha a becsületsértést, rágalmazást írásban követik el, van helye jogos védelemnek (Pl. gúnyirat széttépése). Ha azonban a becsületsértés, rágalmazás ismételt elkövetésétől lehet, illetve kell tartani, már más a helyzet. Összehasonlítva a jogos védelem többi védendő értékével, például élet, testi épség ellen intézett támadásoknál, a legtöbb esetben van olyan külső hatás, mely a közeledő, várható támadást érzékelteti. Egy egyszeri becsületsértést előre látni, azt, hogy az elkövető mit fog mondani lehetetlen megjósolni. Abban az esetben viszont, ha az egyszeri elkövetés végbemegy, és alaposan feltehető, hogy annak folytatása is lesz, a befejezettségtől elkülönül a bevégzettség, a kijelentések önállótlan részcselekményekként hangoznak el és folyamatosságuk okán akár egységbe is foglalhatóak. Ezekben az esetekben a bírói gyakorlat lehetővé teszi, hogy akár egy tettleges becsületsértéssel megvalósított védekező cselekmény is arányos elhárítási mód lehet. A bírói gyakorlat kimondja, hogy tettleges becsületsértéssel szemben a megtámadott minden esetben jogosan védekezhet. 51 A probléma az, hogy ha az elkövető adott esetben folyamatosan ontja magából a rágalmakat, és ezt jogtalan támadásnak tekintjük, az ezzel szembeni tettleges becsületsértés megvalósításakor a rágalmazónak is elvileg jogos védelem járna. Azonban a rágalmazó ekkor már nem cselekedhet jogos védelemben, hiszen jogos védelemmel szemben jogos védelem nem állhat. 4.2.2 A vagyon elleni támadás A javak köre, magába foglalja a vagyoni jogokat, valamint a jogok tárgyát képező vagyontárgyakat. Jogos védelem ebben a körben egyszerre jelent polgári ás büntetőjogi védelmet 52. Kötelmi jogok érdekében azonban jogos védelemre nem lehet hivatkozni. 51 Nagy Ferenc i. m. 146.o. 52 A Ptk. a Btk. valamint a vadászati törvény egyaránt tartalmaz rendelkezéseket jogellenes támadással összefüggésben és a birtokvédelem kapcsán. A mai magyar jogszabályi környezet több eszközt is nyújt a birtok megóvásához. Ezen eszközök például a jegyzői birtokvédelem (posszesszorius), a bírói védelem (petitorius) és ilyen az önhatalom is, mely a birtokháborítás megakadályozását, illetve a már elkövetett birtokháborítás következményének önhatalommal való elhárítását jelenti. (Ez utóbbi megállapítás a későbbiekben az üldözés c. fejezeten belül kerül bővebben taglalásra) 19
Ezek szerint minden olyan támadás elhárítható önhatalom által, mely a tulajdonjog gyakorlását vagy a birtoklást akadályozza. Önhatalommal nemcsak a tulajdonos, hanem más olyan személy is élhet, aki valamely jogcímen jogosan tartja birtokában a dolgot. 53 Az önhatalom jogszerűségét alapvetően a szükséges mérték követelménye alapozza meg. A bíróság határozatában egyértelműen kimondja, hogy a birtokvédelem körében alkalmazott önhatalom is megalapozhatja a jogos védelem megállapíthatóságát 54. Fontos, hogy a támadásnak a közvetlenül a dolgon fennálló hatalmat kell fenyegetnie, mivel csupán a rendeltetésszerű használatot zavaró magatartást, erőszakkal nem lehet elhárítani. Büntetőjogi és jogelméleti szempontból a vagyon vonatkozásában az arányosság az a fogalom, mely a jelenkori szabályozás, illetve a Büntető Törvénykönyv magyarázatának alapját képezi. Az arányosság kérdése a tisztán vagyon elleni jogtalan támadásoknál, de akár a közérdek ellen intézetteknél is erős kételyekre adhat okot, a jogi tárgyak összemérhetetlenségéből adódó konfliktushelyzetek miatt. A Btk. magyarázatok szerint, személy elleni erőszakot is magában foglaló vagyon elleni támadás esetén a személyhez fűződő jogok (élet, testi épség, személyi szabadság stb.), mintegy megelőzik a vagyoni jogokat, így azoknak csupán járulékos jelleg tulajdonítható. Ha viszont a támadás kizárólag vagyon ellen irányul, az eset összes körülményére tekintettel kell lenni amellett, hogy ilyen esetben megengedett lehet akár a testi sértés alap, illetve minősített esetének megvalósítás a védekezés során. 55 Ehhez azonban vizsgálni kell, a javak értékét, minősíteni kell a támadó által elkövetett bűncselekményt és a védekező diszpozíciószerű magatartást, illetve a büntetési tételeket is. A tisztán vagyon elleni támadások egyetlen korlátja elviekben az 56, hogy a támadás nem hárítható el a támadó életének szándékos kioltásával. A szakirodalom, illetve a gyakorlat sok esetben együtt említi a tisztán élet elleni támadásokat, valamint a tisztán vagyon ellenieket arányossági szempontból, mégpedig oly módon, hogy azt mondja, ilyenkor a védekezőnek nem kell bajlódnia a mérlegeléssel, a szabályok adottak. Azt 53 Ptk.115. (2.)bek. Ptk.190. (1.)bek. 54 EBH. 2007.1584. 55 BH. 1995.441. 56 Id. Magyarázat 1. 2009. 128.o 20
gondolom egyrészt egészen ritka eset, másrészt pedig súlyosabb döntési kényszert jelenthet ezen utóbbi tisztán vagyonra irányuló szituáció, hiszen maga a tiszta helyzet csakis abban az esetben jöhet létre, ha a védekező meg sem próbál élni törvény adta jogával. Ugyanis ha beavatkozik már nem számítható ki, hogy mi történne, ha pedig nem él vele, a jogos védelem kérdése fel sem merül. Az arányossági kritériumot egyes álláspontok erős kritikákkal illetik. Ezen vélemények szerint, az arányosság csupán egyfajta többletkorlátot ad a szükségességen felül, ráadásul a megtámadott sérelmére. A védelmi magatartással okozott sérelem, és a jogtalan támadással okozott vagy okozható sérelem összemérése, az esetek túlnyomó részében csak utólagos mérlegelést követően állapítható meg, ebből fakadóan a jogosan cselekvő által előzetesen nem megfontolható. Azok az okfejtések, amelyek a jogos védelem esetében az arányosság érvényesítése mellett érvelnek, nem tudnak választ adni a fent felvázolt eltérő jogi tárgyak összemérhetetlenségéből fakadó-konfliktusra. Az egymásnak szembefeszülő bűncselekmények büntetési tételei éppúgy nem nyújtanak az arányosság szempontjából fogódzót, mintha kizárólag az elkövetési értéktől tennénk függővé, a jogos védelmi helyzetben megvalósítható, élet-testi épség elleni védelmi cselekmény mértékét. 57 Dr. Kormos Erzsébet azt fejtegeti tanulmányában, hogy vajon milyen módszerek (nem) szolgálhatnak az összemérhetetlenség feloldására. Büntetési tételek összehasonlításával, például lopás vétségénél az elkövetési érték, valamint a szóba jöhető személyes szabadság megsértése, illetve testi épség elleni bűncselekmény, mint védelmi cselekmény büntetési tételének összemérése. Például kisebb értéknél könnyű testi sértés, nagyobb értéknél súlyos testi sértés, jelentős értéknél maradandó fogyatékosság okozása stb. Ami pedig még lényeges, hogy a vagyon elleni támadást észlelő személynek amikor a védekezés mértékében kell döntenie csupán csak azt láthatja, hogy a támadás a vagyon ellen irányul de hogy mekkora sérelmet okozna adott esetben azt már nem. Amellett, hogy egy egységes gyakorlat kialakítása erősen kérdéses, mivel az arányosságnak ez nem adhat viszonyítási alapot, ez a módszer széleskörű jogi ismereteket feltételez a védekező oldalán. 57 Újvári Ákos id. doktori értekezés 119.o. 21
A 15. számú irányelvre, valamint alapvetően józanészre, és erkölcsi érzékre való hagyatkozással próbál a bírói gyakorlat ítélkezni. A határ az arányosság körében ezen módszernél az, hogy a sértés súlya a támadás jelentéktelenségéhez viszonyítva ne legyen szociálisan elviselhetetlen. De mi minősül jelentéktelennek? Sőt, még árnyaltabb a kérdés, ha a csekély jelentőséget, a relatív helyrehozhatóság viszonyában vizsgáljuk. Arról van szó tehát, hogy ha összegszerűen nem jelentős a károsodás, de a pótolhatósága, helyrehozhatósága kérdéses. A szerző példaként hozza azt a miskolci esetet, mikor a börtönviselt sértett heccből, a nálánál kisebb termetű hajléktalan vádlottól a két nylon szatyornyi életét próbálta elvenni, amely miatt a gyanúsított megszúrta a sértettet oly módon, hogy az belehalt a sérülésébe. Az eset jól szemlélteti azt, hogy filléres dolgokhoz is fűződhetnek, illetve fűződnek olyan erős érzelmi szálak, melyek miatt a dolog elvesztése sokkal nagyobb érzelmi konfliktust tud előidézni, mint amire egy kívülálló adott esetben számítana. 22
5. Szükségesség és arányosság A jelenkori bírói gyakorlat, valamint a tudományos álláspontok számottevően azon nézetre alapulnak, mely szerint nem lehet szükséges az a cselekmény, mely nem felel meg bizonyos szintű arányosságnak. 58 A két fogalmat úgy érzem, bár rendkívül erős függelmi viszony van közöttük - hiszen az arányosság megléte alapvetően a szükségesség fennállásától függ - mégis szükséges elhatárolni egymástól, habár léteznek olyan vélemények, melyek szerint az arányosság, fogalmi elemét képezi a szükségességnek. 59 A Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelvéből, valamint az erre épülő ítélkezési gyakorlatból azonban megállapítható, hogy a szükségesség és az arányosság két különálló kategória. A szükségesség arra ad választ, hogy jogos védelmi helyzet adott esetben létrejön-e, tehát fennállnak-e a jogos védelem feltételei. Ha fennállnak, tehát a szükségesség adott, a következő kérdés az, hogy a jogos védelmi helyzetben lévő az elhárítás során a támadásnak megfelelő védekezést fejtett-e ki, vagyis az elhárító magatartás nem okozott-e aránytalanul súlyosabb sérelmet, mint amekkorát a támadás okozott volna. Ez az arányosság kritériuma. Ha ez a kritérium is fennáll, a vádlottat fel kell menteni a Btk. 29. (1) bekezdése alapján. Ha nem áll fenn, vagy csupán csak részben áll fenn, az arányosság követelménye sérül, azonban ennek okát mindenképpen értékelni kell, hiszen ha ennek ellenére bizonyos feltételek adottak, sor kerülhet a Btk. 29. (2) bekezdésének alkalmazására, mely alapján felmentésnek szintén helye lehet. 60 A szükségesség megítélése komplex feladat. A 15. számú irányelv alapján nem lehet kizárólag a támadó, illetve védekező személynél lévő eszközök veszélyességének mechanikus vizsgálatára korlátozni, hanem a konkrét veszélyhelyzet felmérése, az egymással szembenálló személyek adottságai, a támadók illetve a védekezők számaránya, fizikai erőfölénye, és az ebből fakadó támadási, védekezési lehetőségek alapján kell a helyzetet értékelni. 61 A jogos védelem törvényi tényállása a szükségesség fogalmát megjeleníti, az arányosságét azonban nem. 58 Újvári i. m. 99.o 59 BH. 2003.394. 60 Belovics i. m. 123.o 61 Újvári i. m. 100.o 23