ÉSZAK-ERDÉLYBEN A HATÁRTALANUL PÁLYÁZATTAL Március 14-e és 17-e között iskolánk 7.-es csapata különleges irodalmi és történelmi emlékeket fedezett fel Észak-Erdélyben. A szállásunk és a bázisuk Koltón volt, innen kirándultunk 4 napon át, bejárva a környék nevezetességeit. A teljesség igénye nélkül a következő nevezetességeket láttuk: Megnézhettük Szatmárnémetiben a Vécsey-házat, ahol a szatmári békét aláírták Rákócziék, Kölcsey mellszobrát, az erdődi Károlyi kastélyt, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságot kötöttek. Útban Koltóra Misztótfalusi Kis Miklós nyomdászmester emlékházában jártunk, ahol megcsodálhattuk az általa nyomtatott Bibliákat. Nagybánya főterére is jutott még idő az első napon. A Koltóra való megérkezésünk csodálatos volt. A 2000 fős, színtiszta magyar falu festői környezetben fekszik, a Rozsály hegy lábánál, a versből ismert bérci tetők alatt. A fogadó családok végtelenül kedvesek voltak, a vendéglátás pazar volt, az étkezések alkalmával erdélyi ízekkel ismerkedhettünk. A kirándulás 2. napján ismét Nagybányán jártunk az ásványtani és a festészeti múzeumban, maradandó élmény volt. Ez után Koltón részt vettünk Petőfi és Júlia szobrának megkoszorúzásában, feledhetetlen emlék, az egész világon itt található egyedül páros szobor a szerelmesekről. A koszorúzás után részt vettünk a falu ünnepségén, jó volt látni a néptáncosokat, az emelkedett hangulatú műsort, melynek része volt a mi szavalatunk is. Ebéd után a helyi iskolásokkal focimérkőzéseket játszottunk és tapasztalatokat cseréltünk az igazgató úrral. A meccseket követően Szigethalomról vitt díszfát ültettünk a koltói, Teleky kastély udvarán, majd megtekintettük a koltói kastélyt, ahol a költő és ifjú felesége a mézesheteiket töltötték. A 3. nap reggelén a falu temetőjében felkerestük a gróf sírját és tisztelegtünk emléke előtt, majd egy nagyobb kirándulásra indultunk. A Kakastaréj-hegy mellett haladván elértünk egy pisztrángos helyet, csodálatos faragott étteremmel a közepén. A hegyekre kapaszkodott a busz, mi pedig csodáltuk a havas tájat. Egy helyen meg is álltunk hócsatázni, csúszkálni. Különleges élmény volt ez tavasszal. Ezt követően Deszére értünk, ahol a Világörökség részét képező fatemplomot tekintettük meg. Akár egy középkori díszlet, sejtelmes és dús ikonosztázzal. A templomkertben szőnyegként nyíltak a krókuszok, pazar dekorációja a látványosságnak. A következő állomás Szaplonca volt, ahol a Vidám temetőt láthattuk. Az egész temetőben kékre mázolt és gazdagon díszített fejfák fogadják az odalátogatókat, inkább bizarr, mint szép látvány volt látni azt ábrázolva, hogyan halt meg a sírban fekvő ember. Utolsó állomásként ezen a napon Máramarosszigeten felkerestük a Börtönmúzeumot. A 4. napon sem maradunk programok és érdekességek nélkül. Először a majtényi síkon álltunk meg, ahol megkoszorúztuk az emlékművet és szemete szedtünk a környékén. Majd Érmindszentre mentünk, ahol Ady szülőházát látogattuk meg, felemelő élmény volt ott állni a piciny, zsúpfedeles házban. Utazásunk utolsó állomása Nagykárolyban volt, a Károlyi kastélyban. Csodálatos az épület és a parkja, méltó búcsú volt Észak-Erdélytől. Felejthetetlen élményben volt részünk, nagyon sokat tanultuk a költők, történelmi alakok életéről, munkásságáról, olyanokat, amik nem szerepelnek a tankönyvekben. Köszönjük, hogy ott lehettünk!!!! Köszönet illeti az Igazgatóságot, különösképpen Igazgatónőnket, hogy fáradhatatlanul tette a dolgát, hogy mi kirándulhassunk! Köszönjük a Tankerületnek és a Polgármester Úrnak az
erkölcsi és az anyagi támogatást. Köszönjük mindazon kollégáinknak, akik bármivel hozzájárultak az utunkhoz. Köszönjük az adományok, elsősorban a könyvek felajánlását. Köszönjük az utazási irodának a kifogástalan szervezést. Végül, de nem utolsó sorban a legnagyobb dicséret illeti Pandurné Barbi Dórát, gyerekeknek: Dóra nénit, hogy közel 1 év munkájával ilyen csodálatos tanulmányutat szervezett nekünk! Mabani-Kelemen Lilla