Kedves Olvasó! 2015. V / 25. szám Szeretettel köszöntelek a Fényháló Spirituális Magazin májusi számával, melynek témája: Boldogságunk forrása: a Hála. Alapját elsősorban az Anyák napjának az energiája indította el, mert ez a nap úgy vélem mindenki számára a legmélyebbről jövő hálát, az életünkért érzett hálát hozza el minden év májusában. Ezen kívül ez a vezető energia az, ami elővarázsolja belőlünk azokat a gondolatokat (legyenek ezek kevésbé felhőtlenek vagy épp örömteliek), amik akár tudatosan, akár tudat alatt ott munkálkodnak bennünk, s ezáltal lehetőségünk nyílik arra, hogy több féle helyzetben is megérezzük a hála áldását. Kis csapatunk gondolataihoz kellemes időtöltést kívánok mindenkinek :) Répa Fatime Kérdésed van? E-mail: fenyhalo444@gmail.com Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban megjelenjen posta-fiókodban a Fényháló legújabb száma! A fény és öröm útján... Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni konzultációra, a következő oldalon találod elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti e-mail címre is.
FÉNYSZÖVŐK A FÉNYHÁLÓ lelkes csapata: Kammerer Edina Bliss Spirituális Életmód Tanácsadó Minősített Jógaoktató Holisztikus gyógyító www.blissragyogas.hu Hlács Erika Nia és Pilates oktató Lakó Erika Természetgyógyász Hagyományos kínai gyógyító Kapcsolatteremtő gyógyító Alternatív masszázs és Mozgásterapeuta lakoerika@gmail.hu Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk. Herta Müller Juhász Judith Meselótusz Manufaktúra
FÉNYSZÖVŐK Herczeg Lili Holisztikus Egészség és Life Coach Szivárvány Terapeuta Theta Healing Konzulens liliherczeg.wordpress.com facebook.com/liliegeszsegcoach instagram.com/lilihealthcoach Lipovszki Viktória Arany Ágnes Kismama jóga oktató Home Drogerie tanára www.homedrogerie.hu facebook.com/homedrogerie homedrogerie.blogspot.com Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk. Herta Müller Répa Fatime Szerkesztő
KÖSZÖNTŐ Mindannyian ismerjük a hála érzését. A tapasztalataim alapján a hála is azok közé az érzések közé tartozik, amit általában szélsőséges helyzetekben tudunk a legnyilvánvalóbban megélni az életünkben. Miért mondom ezt? :) Gondoljunk csak bele. Legtöbbször vagy egy nagyon pozitív élményünk kapcsán gondolunk hálával valamire/valakire, vagy épp ellenkezőleg, olyan kellemetlen történés kapcsán érezzük, amiből végül jól tudtunk kijönni (Hála az Égnek, hogy így alakult. ugye hagyta már el ez a mondat mindenki száját? ). De vajon a természetesnek tűnő dolgokért a hétköznapjainkban ugyanúgy hálát adunk-e? Gondolok itt a legalapvetőbbekre, mint például, a levegőre, a vízre, a Földre, vagy hogy egyáltalán élhetünk, jelen lehetünk a világban. Még hosszasan sorolhatnám a mindennapokban előforduló dolgokat, amik automatikusan működnek az életünkben, s amikre ezáltal talán kevesebb figyelmet fordítunk. Úgy gondolom, hogy a hála érzése mindenki életében hatalmas erőtartalékokat tud megmozgatni akkor, amikor segítségre van szükségünk, hogy esetleg az előttünk tornyosuló nehézségeken átlendüljünk; vagy a másik szemszögből nézve, amikor egy örömteli pillanat vagy esemény átélésével egy hatalmas indítóerőt kapunk általa. Mint egy apró szikra, ami lángra tud lobbantani egy hatalmas tüzet is akár :) Ahhoz viszont, hogy ezt a kihívásokkal teli és felvillanyozó élethelyzeteken kívül is élni tudjuk, nagyon fontos, hogy beépítsük az életünkbe, és a részünkké tudjon válni. Azzal, hogy az alapvető, vagy legapróbb dologért is tudunk hálásak lenni, biztosítjuk magunk számára, hogy a bennünk lévő örömnek és boldogságnak a forrását folyamatosan tápláljuk. Répa Fatime
A Boldogság útja: Hála Talán mindenkinek ismerős az az érzés, amikor kicsit elveszünk a gondolatainkban, rohanunk, egyszerre több dolgot is csinálunk, és természetesen jön az a pont is, ahol leülünk, és azt mondjuk, hogy elég. Kell egy kis kikapcsolódás, egy kis pihenés. Én is ezt tettem előző hétvégén egy jóga elvonulás formájában ( Art of Living ). Fantasztikus tapasztalás volt. Igazából csak ráébresztett arra a tudásra, ami bennem van, csak olyan könnyen elveszhet a mindennapokban. Jó volt a társaimmal együtt dolgozni, látni azt, ahogy megnyílunk egymás előtt, segítjük egymást a gyógyulásban. Rádöbbenni arra, hogy néha milyen egyszerű dolog is elég, hogy az ember örömet szerezzen a másiknak, például ahogy mi tettük, amikor mindenki írt pár sort emlékül a társa hátára ragasztott lapra. Jó volt látni a meghatódottságtól és örömtől csillogó szemeket. Tanultunk egy csodálatos légzés technikát is (Sudarshan Kriya), ami hihetetlen módon összekapcsolt a testemmel nagyon mély szinten. Csodás érzés volt kapcsolódni, csendben lenni, és csak figyelni, érezni a légzést, és a test minden sejtjét. Nagyon mély hálát, és leírhatatlan boldogságot éreztem magamban; hálát azért, hogy ezt a tapasztalást átélhettem, hálát a csoporttársaim és tanáraim iránt, és hálát az életért, hogy ebben a csodában amit mi életnek hívunk részt vehetek.
Természetesen ehhez nem kell valami különleges alkalom, hisz a csoda ott van minden másodpercben, és csak rajtunk múlik, hogy kinyílunk-e rá, hogy meghalljuk-e a szavát. Érezhetsz hálát egyszerűen csak azért, hogy süt a nap, hogy egészséges vagy, hogy finomat ehetsz, hogy van egy párod, aki szeret, és persze még hosszasan sorolhatnám. Éljetek, legyetek jelen, és válasszátok a boldogságot, mert a boldogság az egy belső állapot, tőlünk függ, és nem a körülményektől. Igenis dönthetünk úgy, hogy akármilyen rossz is történik velünk, elfogadjuk azt, és hisszük, hogy minden értünk van. Kívánom Nektek, hogy ha még eddig nem is tettétek, tapasztaljátok meg a hála érzését. Legyetek hálásak az életetekért, és meglátjátok, hogy az élet megannyi apró ajándékkal fog meglepni Titeket. Élni jó. Hála érte! Era :)
Amikor kicsi voltam, és a lefekvés előtt mindig elimádkoztam az esti imát, akkor mondta Nagymamám, hogy a Jó Istentől és az angyaloktól nem csak kérni kell, hanem meg is kell köszönni azokat a csodálatos történéseket, amiket az életünkben véghez visznek; és hálát adni minden nap végén, hogy azt megérhettük. Az isten-képem gyermekkorom óta sokat változott, de a hála fontossága és az energia, amit közvetít nem. Amikor végig gondoljuk napunkat, és örülni tudunk a jónak és akár a rossznak is, ezek tanításának, és hogy újra sikeresen megbirkóztunk egy-egy nehézséggel, ez boldogság. Nem olyan rég ébredtem igazán rá, hogy a hála, a pozitív programozás egy formája. Ha a mindennapok kicsi részleteiben megtaláljuk azokat az apró örömöket, amiért hálát tudunk adni, akkor belülről tudunk töltődni. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen fontos hogy ne másoktól várjuk a boldogságot, a lelki egyensúlyt, hanem azt mi magunk érjük el. Ebbe saját magunknak kell beletenni az energiát, ettől tud majd működni. A nap végén az ágyban szépen végig lehet gondolni mi történt aznap. Az elején szinte meg kell erőltetni magunkat, és keresni öt olyan eseményt, akármit, amiért ma hálát adhatok. Visszatérve az isteni kezdethez, nem kell istennek vagy isteni lényeknek hálát adni. Hálát adhatsz a családodnak, a szomszédnak, a munkatársadnak, a kutyádnak, az autódnak, egyszóval bárkinek és bárminek. A lényeg a nyitott és szeretetteljes hozzáállás, amivel őszintén megköszönjük azt a cselekedetet, ami velünk történt.
Amikor saját magam kezdtem a Hála gyakorlásába, egyszerűen nem tudtam semmi épkézláb gondolatot este a lestrapált agyammal kigondolni. Ilyenekért adtam hálát, hogy volt aznap fedél a fejem felett, volt mit enni, azért, hogy egészségesek vagyunk, stb. Azt vettem észre, hogy eleinte nyögvenyelősen ment az 5-10 hála megtalálása. Ahogy napról-napra végeztem a gyakorlatot esténként, vagy reggel a járműveken, úgy kezdett egyre gördülékenyebben menni. Észrevettem, hogy még mosolygósabb vagyok, mint szoktam lenni, és hogy ha valami nem úgy történik, ahogy elterveztem, nem morgok, hanem újratervezem, és már libbenek is tovább. A hála segített az elfogadásban, az emberek iránti nagyobb érzékenységemben, megváltoztatta a fókuszom a pozitív események jobb megtalálására. Amennyiben van kedvetek, mindenképp ajánlom kipróbálni a Hálanapló vezetését, illetve az esti vagy reggeli hála 5 perc bevezetését, veszíteni nem lehet vele, csak nyerni! Lipovszki Viktória
A hálát érezni, hálásnak lenni több, mint egy érzelem megélése. Több, mintha megköszönnénk azt, amit kaptunk egy másik embertől, vagy az élettől. Sokkal inkább egy állapot, melyet megélve ráébredhetünk a puszta létezés örömére. Úgy veszem észre, gyakran az emberekben a hála érzése valamiféle viszonyításon alapul. Hálásak, mert egy bizonyos szituációból pozitív eredménnyel jöttek ki, vagy több van nekik, mint másnak. Vagy esetleg magukat összehasonlítva másokkal éreznek hálát, akiknek a körülményeik és a tapasztalataik fájdalmasabbak. Ezért mondanak olyan kijelentéseket, hogy ők ennél hál Isten szerencsésebbek. Azt gondolom, minden szituációnak és történésnek, ami helyet kap az életünkben, valamiféle hozadéka van. Nem jó vagy rossz. Az kétségtelen, hogy vannak olyan élethelyzetek, melyben szörnyen érezhetjük magunkat. De ha megtanulunk a történések mögötti energiára hangolódni, mely a felszínen látható történettől eltérő történetet mond el nekünk, rájövünk, hogy a fókuszunkat a hála érzésére irányítva boldog életet élhetünk. Értékelhetjük a nehéz helyzeteket is. Ez persze nem könnyű, amikor éppen a nehézség kellős közepén vagyunk, de ez is az utunk része. Mélyebben megélve meg lehet látni azt, hogy a szívből jövő hála, összefonódva a megelégedettséggel, a boldogságban virágzik ki. Mindenben megvan az a pozitív tartalom, mely segít ráérezni önvalónkra, mutatva az erősségeinket. A hála segít abban, hogy feloldjuk magunkban a traumáinkat, a boldogtalanságunkat okozó korábbi történeteink megkövült lenyomatát. Az elménknek segít megérteni, elfogadni, enyhíti a szív fájdalmát.
Egy személyes történetemet osztom meg veletek, melyben egy mély belső folyamaton mentem keresztül. Nagymamám halálakor éltem át a legnagyobb fájdalmat az életemben, olyat, melyet azóta sem. Nem tudtam meglátni az értelmét, nem értettem miért kell a részese lennem annak a hosszú és nehéz szívfacsaró folyamatnak, melyen keresztülment Ő és a családunk. Most már tudom, hogy hosszúnak kellett lennie, így meg tudott születni a szívünkben az elfogadás, és az elengedés. Nehéz volt, mert az időskori demencia miatt már nem tudtunk szavakkal kommunikálni. A kapcsolatunk új és mélyebb formát öltött, mely túlmutatott azon, amit szavakkal le lehet írni. Mindvégig otthon volt, az ágyban feküdt, és szinte csak mozdulatokból találtuk ki, mit szeretne, a nem érthető szavai mögött az üzenetet megéreztük. Tudtuk, hogy kevés már az idő, amit együtt tölthetünk. Nehéz volt a léleknek, mégis áldás volt azokat a pillanatokat megélni, melyben megtapasztalhattam azt a feltétel nélküli szeretetteljes együttlétet, melyről korábban nem is tudtam, hogy létezik. Magamban is ráláthattam olyan dolgokra, melyekre korábban nem. A gyász elmúlásával teljesen más minőségben voltam képes látni ami történt; és az elvesztés fájdalma helyére be tudott költözni a megértés, és a hála azért, amiért Ő megmutatta nekem az élet valódi lényegét. Nem is történhetett volna másképp, a nagymamám nagy tanítóm volt. A vezetékneve Angyal. A neve mindent elárul.
Szerettem volna nektek e történet kapcsán megmutatni azt, hogy mennyire fontos az életben felismerni a dolgok mögötti tényleges tartalmat. Annyi mindenért lehetünk hálásak. Nem kell, hogy ezek nagy dolgok legyenek. Ha a figyelmedet azokra a dolgokra irányítod, melyek a szívedben felébresztik a hálát, pozitívabb szemlélettel élheted az életed. Szép kis praktikus tevékenység, amit manapság szeretnek az emberek, a hálanapló írása. Segít összegezni a napunk végén, melyek azok a dolgok, amikért hálásak lehetünk. Trenírozhatjuk vele az elménket, hogy egyre könnyebben észrevegyük a csodákat az életünkben, a naplóírással napról-napra egyre könnyebb lesz. És az is segít a pozitív kondicionálásban, ha a zsebünkben, vagy egy helyen ahol gyakran megfordulunk, elhelyezünk egy kis hála kövecskét, amit megpillantva-megérezve, finoman emlékeztetjük magunkat a bosszankodás helyett a hála érzésére, a szép dolgokra, amiben részünk lehet. Ezen túl, fejezzük ki szeretteink, barátaink felé hálánkat. Gyógyítja a kapcsolatokat, más fénybe helyezi a megadatott közös időt. A hála egy nagyon magasztos érzés, mely mint egy csodálatos virágokkal tarkított fényes ösvény visszavezet oda, ahol lelkünk békében fürdőzik a létezés örömében. Arany Ágnes
Ima ÉgAtyám! FöldAnyám! Őseim! Hálás szívvel köszönöm Nektek az életemet, amely nem volt mindig egyszerű és könnyű, de ezek a tapasztalások kellettek ahhoz, hogy most az az ember lehessek, aki vagyok! (Valószínűleg lassan érő típus vagyok, vagy nehezen tanulok, hogy ilyen sok év kellett ahhoz, hogy értékelni és szeretni tudjam az életemet.) Hála a Nap sugaraiért, a Hold misztikus szépségéért, a csillagok sokaságáért, a madarak énekéért, a pillangók röptéért, az életet adó vízért, a gyümölcsök zamatáért, a Föld összes kincséért, az állatok és emberek barátságáért, a barátaim féltő támogatásáért, a gyermekeim feltétel nélküli szeretetéért, a szerelmemért! Hálásan köszönöm az Égi Erők támogatását, a Föld erejét! Köszönöm, hogy terelgettek az utamon! Köszönöm magamnak, hogy észreveszem a számomra érkező üzeneteket és merek lépni! Köszönöm az erőt, a bátorságot, hogy bármelyik pillanatban merek és tudok váltani, ha kell, akár új életet kezdeni, hogy nem ragaszkodom a berögzült sémákhoz, a megszokásokhoz, az elvárásokhoz és a biztonságosnak hitt helyzetekhez! Köszönöm, hogy ezáltal kinyílt számomra egy új, csodálatos világ, amely szinte minden pillanatában csodát rejt. Köszönöm, hogy megtapasztalhattam azt, hogy az ismeretlen, a nem megszokott nem jelent feltétlenül rosszat. Sőt, az élet sokkal szebb forgatókönyvet ír számomra, mint amilyet én valaha el tudtam képzelni. Hála van a szívemben, mert az élet szép. Merjetek élni! Lakó Erika
Hála Már maga a szó is hálával tölt el, ha csak meghallom, olvasom, vagy magamban mormolgatom. Annyira jó, és ismerősen felemelő érzés ez. Minden pillanatában az életünknek ott van, még ha éppen nem is veszünk róla tudomást. Miért is szoktunk hálásak lenni? Minden jóért, kellemes pillanatért, nekünk kedvező eseményért, pozitív visszajelzésekért, örömteli eseményekért, személyek jelenlétéért az életünkben, sikerekért, elért célokért, és mindenért, ami bármilyen szempontból is pozitív élményt jelent számunkra. Érdekes pont most erről írnom, mert éppen itt ülünk Sydney-ben egy kórházban Leventével, a legkisebb fiammal, egy kosárlabdás kézsérülése miatt, és immáron a második napunkat töltjük itt. Úgyhogy jött velem a gépem is, mert a várakozás alatt gondoltam, kicsit ráhangolódom a havi témánkra, a hála kérdésére. Vajon hálás lehetek, amiért itt vagyok? És ahogy felpillantok a számítógépem mögül, és körülnézek a körülöttünk ülő betegeken, sérülteken, meg a mindenféle siető orvosokon, asszisztenseken, nővéreken, hirtelen elönt a hála érzése. Hálás vagyok a szakértelmükért, a türelmükért, a vidámságukért, a pozitív visszajelzéseikért.
Azért, mert mindenkihez folyamatosan egyformán kedvesek, türelmesek. Nem feledkeznek meg senkiről, és ha bármi kérdésünk van, akkor is békésen, időt nem sajnálva válaszolnak rá, és próbálnak a lehető legtöbbet segíteni. Megnyugtató a jelenlétük, és a nagy sürgölődésben is egyfajta békességet áraszt a folyamatos jó kedélyük és mosolygásuk. Nézem a betegek arcát, és egy picit próbálom kifürkészni az ő érzéseiket is. Vajon van bennük hála? Vagy esetleg számukra már teljesen természetes a helyzet? Ők tudják, hogy ha a kórházba jönnek, akkor mire is számíthatnak? Hogy itt mindig ennyire nyitott, kedves, és szakértő a környezet? És persze tudom, érzékelem, hogy ez nagyjából így van, már egy jó idő óta ebben a társadalomban. Így akár már annyira evidenssé és természetessé válhatott a szolgálatuk és a helyzet, hogy az emberek már nem éreznek különösebben hálát, inkább csak megszokottan vannak benne ebben a szituációban? És akkor a szomszéd pultnál elhangzik egy mondat a vizsgáló orvos szájából: Nem is tudjátok, hogy mennyire hálás vagyok, és örülök neki, hogy sikerült megmenteni, és ilyen szépen rendbe hozni az ujjadat! mondja ezt az orvos az ott ülő, éppen a kötéseitől megszabadított fiatal fiúnak, aki mellett ott ül az édesapja, és csak nézi a srác kezét, s könnyek szöknek a szemébe, és ezt válaszolja az orvosnak: Nálunk hálásabb ember most nincs is a Földön, hogy így sikerült rendbe hoznotok a fiam kezét! Egy pillanatra az orvos is elérzékenyül, és látszik a tekintetén, hogy hálás a háláért.. és én is hálás vagyok ezért a pillanatért, hogy tanúja lehettem ennek a csodás energia áramlásnak, csak így egyszerűen, ott várakozva a szomszéd asztalnál.
Mostanában biztos Ti is tapasztaljátok, hogy már a közösségi médiában is mekkora teret kapott a hála kérdése. Sokan, sokféle módon inspirálnak minket arra, hogy vezessünk Hála-naplót, 50 vagy 100 napos Hála programot, stb., hogy folyamatosan vegyük észre, detektáljuk, és tudatosítsuk magunkban azokat a pillanatokat és eseményeket, amiért hálásak lehetünk a napjainkban, az életünkben. De miért is fontos, hogy észrevegyük, érzékeljük, és akár tudatosan is felhívjuk saját magunk figyelmét arra, hogy a körülöttünk zajló eseményekben, és velünk történő helyzetekben mi is az, amiért hálásak lehetünk; és hogy ennek az érzésnek az energetikáját át is engedjük magunkon, mintegy ezzel áthangolva, feltöltve, újra energetizálva a mindennapjainkat? Miért jó? Mert nagyon jó benne lenni a hála érzésében. Mert benne van minden pozitív érzés, amit folyamatosan megélünk a földi létünk folyamán, amiért érdemes előre haladnunk, fejlődnünk, lépnünk, teremtenünk, alkotnunk, tanulnunk és tanítanunk, szeretnünk és tapasztalnunk, adnunk és elfogadnunk.
Feltétel nélküli szeretet, tisztelet, elfogadás, megértés, befogadás, kapcsolódás a forrás energiához; ezek mind együtt benne vannak a hála érzésében. Egy közvetlen szív-szív kapcsolat két ember között, és a tökéletes megértés a történések, és az energetikai mozgások mögött. Mi a helyzet viszont akkor, amikor látszólag olyan események és történések vesznek körül minket, amik nem kifejezetten pozitívak, vagy akár kifejezetten fájdalmasak, nehezen felfoghatóak, és megérthetőek. Amikor olyan helyzetekbe kerülünk, amikre nem vagyunk felkészülve; fájdalom, betegségek, veszteségek. Ilyenkor hogyan tudjuk meglelni a hálát? És mi az, ami hálával tölthet el minket? És miért érdemes ebben a helyzetben keresnünk a hálát, illetve azt a pontot, amiért mégiscsak hálásak lehetünk? Mert a hála az, ami kivezethet minket a sötétségből, a kétségbeesésből, új utat és irányt mutathat a látszólagosan akár katasztrofális helyzetekben is. Minden szituáció, esemény, történés az életünkben egyfajta tapasztalás, és az utunk része. Időről-időre újabb események, személyek, helyszínek csatlakoznak és váltakoznak ezen az úton.
Ha körbejárjuk a helyzetet, megvizsgáljuk minden szemszögből, és kicsit távolabb helyezkedünk az érzelmektől, akkor hirtelen megláthatjuk azt a pontot, azt az aprócska vagy éppen hatalmas információt, ami mögötte húzódik. Amiért szükségünk van a tapasztalásra, ami után csodák várnak, ami tanít minket, ami előre lendít az utunkon, és olyan világot tár fel előttünk, amivel a trauma nélkül még nem tudtunk volna mit kezdeni. A tapasztalás nélkül még másként láttuk volna, és másként tekintettünk volna az életünkre. Ilyenkor nehezebb, hatalmas adag tudatosságot igényel a részünkről sokszor az is, hogy elfogadjuk a helyzetet, nemhogy még hálát is érezzünk a tanítás iránt. Mégis szükségünk van a saját támogatásunkra, hogy mindig tovább és tovább boncolgassuk, gyakoroljuk, és kifejlesszük magunkban ezekben a helyzetekben is a hála képességét, ezáltal is kiemelve magunkat a félelemből, szorongásból, aggodalmakból. Sokszor beszélgetünk a hozzám fordulókkal például arról is, hogy az életünkben megjelenő testi tünetek, betegségek, rendellenességek is jelzések, üzenetek a tökéletes biológiánk részéről, a gátló, sokszor mindent megmagyarázó, felülíró gondolataink leleplezésére. Éppen ezért legyünk hálásak a jelzésekért, mert olyan élethelyzetekre, szokásokra, hitrendszerekre, blokkokra hívják fel a figyelmünket, amiket egyébként a tudatunk sikeresen próbál felülírni, és abba a hitbe ringatni minket, hogy minden a legnagyobb rendben, és minden úgy jó, ahogy van.
Ha akár a betegségeinken keresztül is, de derítsük ki, fedezzük fel, ezeket a probléma köröket, mert akkor képesek vagyunk a tudatunkon is változtatni, előre mozdulni, teremteni, és természetesen gyógyulni is. Megteremteni magunk számára azt a valóságot, amire igazán szükségünk van, amire igazán vágyunk, amiért igazán itt vagyunk. Mert tudatosítottuk magunkban, és pontosan látjuk, hogy mik azok a pontok, lépések, mérföldkövek, amik igazán rólunk szólnak, amit magunkért és a boldogságunkért tettünk. Hála. Hála azokért a dolgokért, amik előre visznek minket az utunkon, amiért élünk, amiért a tapasztalásokban részünk lehet. Én egy pár napja beépítettem a mindennapi esti meditációmba a saját hála perceimet, amikor is megköszönöm magamnak, hogy a nap folyamán mindent megtettem, amit a képességeim szerint legjobban megtehettem, és nyitott szívvel és elmével kapcsolódtam az eseményekhez, helyzetekhez, emberekhez. Megköszönöm magamnak, hogy mindezt észrevehetem, átérezhetem, és megtapasztalhatom, hogy azután képes legyek azt a valóságot, amire vágyom, tudatosan megteremteni magam körül. Boldogsággal és a hála érzésével telve alszom el, amiért itt vagyok, Veletek vagyok, szerethetek, érezhetek, és élhetem ezt a csodás Földi életet. Herczeg Lili
Hála, az élet teremtő ereje A hálában egy hatalmas gyógyító erő rejlik, amely önmagában képes arra, hogy az életünket a fénybe emelje. A szép és jó dolgokért könnyű hálásnak lenni, amikor azt érezzük, hogy az élet a mi oldalunkon áll, amikor minden úgy történik, ahogyan szeretnénk, olyan könnyű hálásnak lenni. Sokszor annyira könnyű, hogy el is felejtünk hálát és köszönetet mondani. A kérdés az, hogy tudunk-e hálásak lenni a minket érő nehézségekért? Tudjuk-e a nagyobb, átfogóbb képet nézni a pillanatnyi fájdalom helyett? El tudjuk-e engedni az egó ragaszkodásait, amelyek a szétválasztottságba taszítanak? Elmerjük-e hinni, hogy Isten valóban szeret bennünket és azt szeretné, ha bőségben, jólétben élnénk? A hála a kulcsa annak, hogy elérjük azt az állapotot, amelyet kívánunk magunknak. Tudunk-e hálásak lenni azért, amink van? Ha igazán, mélyről jövő hálát érzünk a boldog napokban, akkor ezek erőt adnak akkor is, amikor nehézségekkel találjuk szembe magunkat. Mert amikor nemcsak felületesen oda-oda mondogatom egy-két dologra, hogy persze, hálás vagyok érte, hanem a zsigereimben érzem, akkor ez az érzés segít visszatalálnom önmagamhoz, amikor a legtávolabbra sodródom.
Amikor a kutyám két hónappal ezelőtt átálmodta magát egy másik világba, nehéz megtapasztalás érkezett el az életembe. Átengedtem magamon minden érzést, ami jött, s engedtem, hogy magába húzzon, de a figyelmemet ott tartottam, ahova majd vissza akarok jutni. Rengeteg felismerést hozott számomra ez az alászállás. Nem azért vagyok hálás, hogy ez megtörtént, a születés és a halál az élet rendje, ha akarjuk, ha nem, ez így működik, s ezt elfogadtam. Azért vagyok hálás, mert a legnehezebb pillanatokban is ki tudtam nyitni a szívemet egy olyan tanításnak, amit csak ő adhatott oda, abban a pillanatban, mikor a részévé váltam. Azért vagyok hálás, mert nem szenvedett és azért is, mert megvárt. Hosszan sorolhatnám, hogy a fájdalom mellett, ami átjárt, mi minden emelte fel a fejem a fény felé, hogy azt is(!!) lássam. Sok minden történik velünk, jó és rossz dolgok, itt a földön a polaritás az életünk része. Nem szabad csak az egyiket, vagy csak a másikat fanatikusan látni vagy láttatni másokkal. A régi mondások sok igazságot tartalmaznak, érdemes azokat jól érteni: minden jóban van valami rossz és minden rosszban van valami jó. A nehézségek nem azért érkeznek, hogy kiszúrjanak velünk, mindig hoznak ajándékot is a kezükben. Ha nem tudunk ezekért az ajándékokért hálásak lenni, akkor a szívünk zárva van, s akkor komoly bajban vagyunk.
Ha minden nap találunk okot a hálára, akkor arra is találunk okot, hogy örüljünk ennek. Az öröm megemeli a rezgésünket és olyan csodás magasságokba repít, amely az Égi támogatás különleges frekvenciája. Ha hálásak vagyunk és örülünk, az egy pozitív erőteret hoz létre bennünk és ez lesz a legerősebb rezgésünk. Ismerjük a vonzás törvényét, ami a legerősebb rezgésünk, az vonzza a lehetőségeket, történéseket, embereket az életünkbe. Tegyük a hálát a legerősebb rezgésünkké és megváltozik az életünk! Kammerer Edina Bliss