A Miskolci Egyetem Közleménye, A sorozat, Bányászat, 77. kötet (2009) A FELSZÍN ALATTI VÍZHASZNÁLATOKKAL KAPCSOLATOS KÖRNYEZETI CÉLKITŰZÉSEK ÉS TERVEZETT INTÉZKEDÉSEK A FELSŐ-TISZA-VIDÉK VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉSI ALEGYSÉGEIN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÁSVÁNY- ÉS GYÓGYVIZEKRE Virág Margit 1, Dr. Szűcs Péter 2, Csegény József 3 'VIZITERVEnviron Kft., Niregyháza, m.virag@environ.hu 'Miskolci Egyetem Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai Intézeti Tanszék, hgszucs@unimiskolc.hu 1 Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Nyíregyháza csegenyj@fetikovizig. hu Összefoglaló Az EU VKI végrehajtására irányuló vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési munkák országosan folynak. A Tisza részvízgyűjtőn, ezen belül pedig a Felső-Tisza -vidék területén számos más országokban végzett tevékenységek által is befolyásolt víztest" található. A felszíni és felszín alatti vízkészletek jelentős része a felettünk levő országokból származik, az országhatárokkal osztott felszín alatti víztestek jelentősége országos viszonylatban is számottevő. A dolgozatban ismertetésre kerülnek a víztestek jó állapotának elérésére irányuló környezeti célkitűzések és a foganatosítandó intézkedések. A határvízi vonatkozásokon kívül a dolgozatban kiemelésre kerülnek az ásvány- és gyógyvizekkel kapcsolatos célkitűzések és intézkedések is. 1. A Tisza részvízgyűjtő helyzete és nemzetközi jelentősége A Duna Védelmi Nemzetközi Egyezményt aláíró országok megállapodtak abban, hogy mindannyian végrehajtják az EU VKI előírásait és az egész Duna vízgyűjtőre közös vízgyűjtő-gazdálkodási tervet készítenek. Magyarország teljes területe a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik, így ellentétben a legtöbb EU tagállammal csak egy vízgyűjtő-kerület vízgyűjtő-gazdálkodási tervében érdekelt. Ennek kidolgozásában szoros együttműködés szükséges a többi érintett országgal, amelyet az ICPDR, a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság fog össze. A Tisza vízgyűjtője a Duna vízgyűjtőjének legnagyobb mellékvízgyűjtője, területén öt állam osztozik. 121
Virág Margit, Dr. Szűcs Péter, Csegény József 1. ábra A Duna vízgyűjtő területe A Duna-medence szintjén kijelölt részvízgyűjtők közül Magyarország területére három részvízgyűjtő esik: (1) a Duna Pozsony és a Dráva torkolata között, (2) a Dráva, (3) a Tisza. A Duna részvízgyűjtőn belül (4) a Balaton részvízgyűjtője került még célszerű leválasztásra, mely ez által az országos tervezés negyedik részvízgyűjtője. A első három részvízgyűjtő esetében egyértelmű a nemzetközi összehangolás jelentősége, tehát az ICPDR kompetenciája is. A szomszédos országokkal való határvízi vízügyi együttműködés gyakorlata több évtizedes múltra tekint vissza, néhány évvel ezelőtt pedig megtörtént az együttműködés kiterjesztése az országhatárral osztott felszín alatti vizekre is. 122
A felszín alatti vízhasználatokkal kapcsolatos környezeti célkitűzések és tervezett intézkedések... A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési szintjei: Országos, 4 rész-vízgyűjtő (Duna, Tisza, Dráva, Balaton), 42 tervezési alegység, felszíni és felszín alatti víztestek az egyes alegységeken belül. A terv készítés folyamatának főbb lépései: 1.) Adatok, információk összegyűjtése; 2.) Ökológiai szempontból jelentős vízgazdálkodási problémák azonosítása; 3.)Intézkedések kidolgozása a problémák megoldására. 123
Virág Margit, Dr. Szűcs Péter, Csegény József 2. A Tisza vízgyűjtő természetföldrajzi jellemzése A 157 ezer km 2 kiterjedésű tiszai vízgyűjtőt északnyugattól délkeletig húzódó karéjban a Kárpátok magasan kiemelkedő gerince koszorúzza, míg nyugat és délnyugat felől a vízválasztó egészen alacsony. A területet középen az Erdélyiszigethegység osztja meg, amelytől keletre az Erdélyi-medence, nyugatra az Alföld terül el. Ennek mélyvonulatában fut végig nagyjából észak-déli irányt követve a Tisza középső és alsó szakasza. A Tisza vízgyűjtője két fő részre osztható: A hegyvidéki Felső-Tisza és mellékfolyói Ukrajnában, Romániában és a Szlovák Köztársaság keleti részén, valamint Az alföldi részek, elsősorban Magyarországon és Szerbiában, melyet a Kelet-Szlovákiai Alföld, a Kárpátaljai-Alföld (Ukrajna) és Románia nyugati szélein található síkságok öveznek. A Tisza önmagában három részre osztható: A Felső-Tisza, amely a Szamos torkolatától felfelé helyezkedik el, A Középső-Tisza Magyarországon, amely befogadja a legnagyobb jobboldali mellékfolyókat: a Bodrogot és a Sajót a Hernád folyóval, a Zagyva folyót, valamint a baloldali legnagyobb mellékfolyókat, a Szamost, a Kőrösöket és a Marost. Az Alsó-Tisza. A folyó felső szakasza a Szamos torkolatig tart. A középső és alsó szakasz határát pedig a Maros beömlése adja. A Tiszát, illetve annak vízgyűjtőjét bemutatva meg kell említeni az alföldi vízhálózat legjelentősebb mesterséges vízfolyását, a Keleti-főcsatornát, mely Tiszalöknél ágazik ki a Tiszából. A Tisza-völgy természetföldrajzi jellemzőit felvázolva, mindenképp említést kell tenni a folyót végig kísérő állóvizekről. Ezek részben a tektonikai süllyedékekben létrejött laposok, elhagyott medrek időszakos, vagy állandó vizei, illetve a természetes úton lefííződött, vagy mesterségesen levágott kanyarulatokból létrejött hullámtéri, vagy mentett oldali morotvák. Ide sorolandók szintén az ártér mélyedéseiben létrehozott halastavak, és különféle célú víztározók is. A hegyvidéki szakaszon is jó néhány völgyzárógátas halastó, valamint árvízvédelmi, ipari- és ivóvízellátás célját szolgáló tározó létesült. A természetes eredetű állóvizek száma és nagysága a vízgyűjtő területén nem jelentős. A Tisza-menti lefűzött holtmedrek száma Magyarországon 149, összfelületük közel 3000ha. A halastavak közül legjelentősebbek a hortobágyi halastavak, amelyek összes felülete megközelíti a 6000 ha-t, valamint a Szeged környéki - amelynek legnevezetesebb tagja a Fehér-tó és a biharugrai halastavak szintén több ezer 124
A felszín alatti vízhasználatokkal kapcsolatos környezeti célkitűzések és tervezett intézkedések... hektáros kiterjedéssel. A víztározók közül a Tisza teljes hosszán kiemelkedik a Tisza-tó, melynek kiterjedése 127 km 2, de meg kell említeni a Felső-Tiszán a Szabolcsveresmarti-tározót (Rétközi-tó), a közép-tiszai szakaszon a Hortobágyon a Tisza egykori medreiből kialakított - mára természetvédelmi célokat is szolgáló árvízvédelmi tározókat (Kunkápolnási, Füredkócsi), vagy a Keleti-főcsatorna mentén kialakított öntözési célú két tározót. A Tisza vízjárását alakító természeti tényezők közül alapvetőek a terület hőmérsékleti és csapadék viszonyai, illetve a lefolyás jellemzői. A Tisza vízgyűjtőjén jelentős árvízvédelmi és belvízlevezető rendszerek találhatók. A havária jellegű és a tápanyag szennyezések közvetlenül befolyásolhatják a vízi ökoszisztémákat és az ivóvízhasznosítást, míg a nagyszabású földhasznosítás károsíthatja a vizes területek ökoszisztémáit és felerősítheti az árvízből adódó problémákat más területeken is. 3. A Felső-Tisza-Vidék Természetföldrajzi leírása A Tisza vízgyűjtő hazai területe 46 ezer km 2. A részvízgyűjtőn belül, annak ÉK-i részén elhelyezkedő Felső-Tisza-vidék három vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységet számlál. A Felső-Tisza-vidék vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységei: 2-1 Felső-Tisza, 2-2 Szamos-Kraszna, 2-3 Lónyay főcsatorna. 4. ábra A Felső-Tisza-vidék vizgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységei 125
Virág Margit, Dr. Szűcs Péter, Csegény József 3.1. A Felső-Tisza vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegység Az alegység Magyarország ÉK-i részén, helyezkedik el. Az alegység területe 3282 km 2, amely a Felső-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság működési területének 60%-át teszi ki. Északon a magyar-ukrán, magyar-szlovák országhatár határolja, keleti határa a magyar-ukrán, magyar-román határ, délen a Szamosig teijed. Berkesz-Kemecse-Kótaj-Buj között követi a Lónyay-föcsatorna vonalát, észak-nyugati határa a Tisza folyó. A Felső-Tisza alegység domborzat szempontjából három területre osztható: a Rétközre, Beregi-, valamint a Szatmári-síkra. Meghatározó természet-földrajzi jellemvonás, hogy viszonylag közel vannak innen az Ukrajna területén húzódó Északkeleti Kárpátok hegyvonulatai. A csapadékos napok számának évi átlaga 132 nap. A csapadékösszeg 590-650 mm között változik. Az éves átlaghőmérséklet a területen 9-11 C 3.2. Szamos-Kraszna vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegység A Szamos-Kraszna tervezési alegység területe domborzat és éghajlat szempontjából két részre a Szamos-Krasznaközre és a Kraszna balparti részre osztható. Az alegység határai: északon és keleten a Szamos folyó, délen a magyarromán országhatár, nyugaton a Nyírbátor-Hodász-Nyírmada települések vonalán húzódó természetes vízválasztó. A Szamos-Kraszna közi tájra a feltöltődött folyómedrek hajlataiból adódó mikrodomborzat jellemző, amely kisebb vízfolyásokkal, belvízcsatornákkal eléggé szabdalt. A Kraszna balparti terület nyugati-délnyugati részén jellemző nyírségi táj képe a Szamos -Krasznaközi öblözet északkeleti és keleti széle felé fokozatos lejtéssel közel síkvidékivé változik. A déli részen erősen tagolt közel északkeletdélnyugati vonulatú szélerózió alakította homokdombok és jól termő völgyek váltakoznak. A dombok közötti völgyek víztelenítését a kiépített csatornahálózat biztosítja. A terep keleti irányú lejtése lehetővé teszi, hogy a csatornákba, főfolyásokba összegyűjtött felszíni vizek a Krasznába jussanak. A leghidegebb hónap, január középhőmérséklete -2,5; -3 C. A nyár itt kevésbé meleg, mint az Alföld központi részein, július középhőmérséklete 19,5-20,5 C. A Kraszna-völgye általában kevésbé csapadékos, mint például a Szamosé. A vízgyűjtő területén az évi csapadék összege 540-800 mm között változik. Területi átlagban a lehullott csapadék sokévi közepes éves összege alig haladja meg a 600 mm-t. 126
A felszín alatti vízhasználatokkal kapcsolatos környezeti célkitűzések és tervezett intézkedések... 3.3. Lónyay-főcsatorna vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegység A 2300 km 2 nagyságú vízgyűjtő K-i, D-i és Ny-i határai a természetes vízválasztók, a Nyírség dombvidékének hátságain és buckasorain haladnak. É-on a Lónyay-főcsatorna ásott mederben folyik, a szabályozás és vízrendezés során töltésekkel és zsilipekkel alakították ki a határt. Ny-i határa a tiszai betorkollástól Vencsellő-Nagycserkesz között közel É-D irányban halad, majd kissé keletebbre Kálmánházától Hajdúhadházig terjed. D-en a terület legmagasabb dombsorán húzódik Nyíradonyig, majd attól K-re karéjosan É-ÉK felé fordul, Nyírmadát és a Karász-Gyulaházi csatornát is bezárva csatlakozik az É-i, mesterséges határhoz, amely lényegében a főcsatorna vonalát kíséri, illetve annak jobb parti töltésén halad a torkolatig. A vízgyűjtő, homokbuckás felszíne környezetéhez, az Alföldhöz képest kiemelkedett és változatos felszínű. A terület K-i és D-i részét vastag futóhomoktakaró borítja. Itt van az egész Alföld legmagasabb kiemelkedése, a Hoportyó (183 m). Innen a terep fokozatosan észak felé lejt egészen a Lónyay-főcsatornáig, ahol 95-100 m-es szintek dominálnak. Az éghajlat akárcsak a Kárpát-medence többi részén is mérsékelt, szárazföldi, atlanti és mediterrán hatásokkal. A sokévi átlagos léghőmérséklet területi eloszlása viszonylag egyöntetű, területi eltérései jelentéktelenek, ezért a nyíregyházai adatokat érvényesnek tekintjük a vízgyűjtőterületre. A nyíregyházai sokévi éves közepes léghőmérséklet 9,7 C. A csapadék sokévi közepes éves összege a Nyírségben 576 mm, az évi maximum 871 mm, az évi minimum 351 mm,.a területi különbségek nem jelentősek, de érzékelhetők. 4. Jelentős vízgazdálkodási kérdések 4.1. Jelentős vízgazdálkodási kérdések a Tisza részvízgyűjtő területén Az EU Vízkeretirányelve szerinti vízgyüjtő-gazdákodási tervezés folyamatában 2008. novemberében elkészült a Jelentés Magyarország jelentős vízgazdálkodási kérdéseiről" c. dokumentum. A jelentős vízgazdálkodási kérdések azonosítását az EU VKI és a Duna Védelmi Nemzetközi Egyezmény figyelembe vételével végezték, figyelembe véve, hogy Magyarország vízgazdálkodása nem függetleníthető a Duna-vízgyűjtőn végzett tevékenységektől és beavatkozásoktól. A Duna vízgyűjtő szintjén Magyarországra vonatkozóan meghatározott jelentős vízgazdálkodási kérdések a legtöbb esetben megegyeznek, hat olyan probléma 127
Virág Margit, Dr. Szűcs Péter, Csegény József került megjelölésre, amelyek Duna vízgyűjtő jelentőségűek, és amelyek megoldását a Duna vízgyűjtő szintjén is koordinálni kell: (1) Szennyezés szerves anyagokkal (2) Szennyezés tápanyagokkal (3) Szennyezés veszélyes anyagokkal (4) Hidromorfológiai változások (5) Felszínalatti vizek minőségének változása (6) Felszínalatti vizek mennyiségének változása Az utolsó két kérdést a jelentés társadalmi vitája és a részletesebb vizsgálatok alapján (csak az ICPDR Roof report - Part A szintjén) összevonták és átfogalmazták: (5) Határokon átnyúló felszínalatti vizek minőségi és mennyiségi változásai. Hazánk 29 %-ban részesedik a Tisza vízgyűjtőjéből, mely egyike azon területeknek, ahol a vízminőségvédelmi és a vízmennyiségi tevékenységek integrálásának jelentősége nyilvánvaló. A Tisza vízgyűjtő szintjén a hazai részvízgyűjtőre vonatkozóan meghatározandó jelentős vízgazdálkodási kérdések a legtöbb esetben meg kell hogy egyezzenek. Az összehangolás eredményeképpen a jelentős vízgazdálkodási kérdések egy-egy szegmensét az alegységi szinten megfogalmazott vízgazdálkodási problémák alkotják. 4.2. Jelentős vízgazdálkodási kérdések a Felső-Tisza-vidéki vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységek területén A területre jellemző vízgazdálkodási problémákat között vannak olyanok amelyek országos illetőleg részvízgyüjtő szintű jelentőségűek, mint például: A szennyvizek összegyűjtése és tisztítása, valamint a tisztított szennyvizek elhelyezése. Azokon a településeken, ahol nincs megoldva a szennyvizek összegyűjtése ott általában közvetlenül a talajba jutnak, így a felszín alatti vizeket szennyezik. Különösen veszélyes az ilyen helyzet ott, ahol nincs akadálya a mélybe jutásnak, pl. a nyírség beszivárgási területei. A megye nagyobb csatornázatlan települései alatt szennyvízdombok" alakultak ki, azaz megemelkedett és elszennyeződött a talajvíz. A csatornázás azonban önmagában nem ad megoldást erre a problémára, ugyanis a szennyvizeket nem elég összegyűjteni azokat csak megfelelő tisztítás után lehet vízfolyásokba engedni. A terület szennyvíztisztító telepeinek jelentős része túlterhelt, illetve bizonyos esetekben a tisztítás hatásfoka nem megfelelő, 128
A felszín alatti vízhasználatokkal kapcsolatos környezeti célkitűzések és tervezett intézkedések... emiatt a működő szennyvíztelepeket vízfolyásaink jelentős szennyező forrásainak tekinthetjük. Megfelelő ivóvíz biztosítása mind minőségi, mind mennyiségi szempontból Ivóvízellátás szempontjából a megye területén mindenhol rendelkezésre álló felszín alatti vízkészletek kielégítik az igényeket, a hosszú távú ellátás biztositéka pedig a tervezési területen lévő három darab távlati vízbázis. A távlati vízbázisok összesen napi 60.000 m 3 jó minőségű víz kitermelését teszik lehetővé. Napjainkban a figyelem az ivóvizek minőségi kérdései felé fordultak. Itt azokat az ivóvízminőségi problémákat kell megemlítenünk, amelyek az adott terület felszín alatti vízkészleteinek természetes kémiai összetételéből adódnak: az ivóvízszabványt meghaladó arzén, ammónium, vas és mangán tartalom. Az emberi egészségre ártalmas komponensek közül kimelendő az arzén és az ammónium, melyek határértéke a hálózaton szolgáltatott víz vonatkozásában az EU csatlakozásunk utáni jogharmonizáció során lényegesen megszigorodott. Határainkon túli hatások - Románia, Ukrajna A Felső-Tisza-vidék területén lévő vízfolyások vízviszonyaiban meghatározó jelentősége van a határainkon túlról érkező vizeknek. A legnagyobb vízfolyások - a Tisza, Túr, Szamos, Kraszna - mind külföldről érkeznek hazánkba, illetve a vízgyűjtő területük legnagyobb része is külföldön van, emiatt a vízminőséget is nagymértékben befolyásolják a külföldi hatások. 5. ábra Kommunális hulladékszennyezés a Tisza folyón, Tokaj,2004. 129
Virág Margit, Dr. Szűcs Péter, Csegény József Az árvízi biztonság garantálása - az árvízszintek emelkedése A Tisza árvízszintjeinek a növekedése jelentős részben a folyó vízlevezető képességének romlása miatt következett be. Egyik fő cél a folyó hullámterén a táj- és földhasználat váltás, valamint a lefolyás elősegítését szolgáló beavatkozások. Az árvízszintek további emelkedését megjósolni biztosan nem lehet, ill. valószínűleg tovább fognak emelkedni, a gátak végtelenségig emelése nem járható út." Az árvízi biztonságot más szempontból vizsgálva az árvízvédelmi töltések, vízfolyások és csatornák menti depóniák keresztirányú akadályt képeznek az élőlények vándorlásában. A mentett oldali holtágaknak megszűnt a kapcsolata a folyókkal. Az egykori ártereken a vizes élőhelyek és vízigényes vegetáció visszaszorult. Helyi jelentőségű vízgazdálkodási problémák A fentieken kívül természetesen vannak helyi jelentőségű vízgazdálkodási problémák, amelyeket az alábbiakban foglalhatunk össze: 1. A nyírségi mesterséges vízfolyáshálózat a legtöbb helyen belemetsz a talajvíztükörbe, így az évek nagyobb részében megcsapolja azt. A felszín alatti víz mennyiségi állapota nem megfelelő. 2. A beregi lápok vízhiánya, a vízjárási viszonyok nem egyenletesek, fontos lenne a vízpótlás megoldása. 3. Az Ecsedi láp lecsapólásának célja főként a termőterület növelése volt. Ma már csaknem az egész terület szántóföldi művelés alatt áll. Jelentős az a terület (kb. 2-3.000 ha) amely mezőgazdasági művelésre nehezen vagy egyáltalán nem alkalmas. Ezek a maradványterületek lennének alkalmasak a vizes élőhelyek megteremtésére. 4. Felszíni és felszín alatti vizek szennyezettsége 5. Környezeti célkitűzések és intézkedések A környezeti célkitűzések és intézkedések közül jelen dolgozatban azon intézkedések kerülnek kiemelésre, melyek közvetlen vagy közvetett módon határvízi jelentőséggel bírnak, továbbá a termálvíz felhasználására és elvezetésére vonatkoznak. 5.1. Tápanyag- és szervesanyag terhelések csökkentése Területi agrárintézkedések a tápanyagterhelés csökkentése érdekében 130
A felszín alatti vízhasználatokkal kapcsolatos környezeti célkitűzések és tervezett intézkedések... Elöljáróban meg kell említeni, hogy a tervezett intézkedések a Felső-Tisza és a Szamos-Krasznaköz tervezési alegységek területén önmagukban nem oldják meg a felszíni vizek tápanyag és szervesanyag szennyezéseit, valamint a felszín alatti vizek nitrát, illetve ammónium szennyezéseit. Csak korlátozott mértékben hozzájárulnak hozzá a jó állapot eléréséhez, mivel a Felső-Tisza-vidék területén lévő legjelentősebb vízfolyások vízgyűjtő területének nagyobb része Ukrajnában, és Romániában található. A intézkedések csak abban az esetben lesznek hatékonyak, ha azokhoz hasonló intézkedéseket Ukrajnában és Romániában is bevezetnek. A tervezési területeken területén lévő nagyobb állattartó telepek esetében a korszerűsítés megtörténik, mely önmagában szintén nem oldja meg a vízfolyások vízminőségi problémáját, azonban hozzájárul a jó állapot eléréséhez. A tervezési alegységek területén a legfőbb problémát a mezőgazdasági diffúz szennyezés jelenti, ezért a megoldások a költségektől és támogatásoktól függően a következők lehetnek: művelési mód váltás, művelési ág váltás és táblaszegélyek kialakítása a szennyezőanyag kibocsátás, és bemosódás csökkentése érdekében. Mindezen intézkedéseknek pozitív hatása lehet a sekélyporózus felszín alatti víztestek vízminőségére mindhárom tervezési alegységben. A tervezési alegységeken található víztestek többségénél az agrárintézkedéseken keresztül a tápanyagterhelés csökkentését célzó intézkedések 2015-ig nem fognak megvalósulni, ezért a tevékenységeket 2027-ig folytatni szükséges. Az agrárintézkedések tápanyag és szervesanyag csökkentés szempontjából csak akkor lehet eredményes a határral osztott víztestek esetében (Túr-felső, Tisza országhatártól Túrig, Garand- felső csatorna, Batár patak ), ha a határon túl is megfelelő intézkedések valósulnak meg. Vízfolyások és állóvizek rehabilitációjának terhelés csökkentő hatása A tervezési alegységeken található csatornák többségére jellemző a vízgazdálkodási igényeknek megfelelő rendezett mederforma. A csatornákon fenntartó kotrást rendszeresen végeznek, de ez nem terjed ki a csatornák teljes hosszára. Az alegységek vízfolyásaival kapcsolatos fontos intézkedés az állóvizek és vízfolyások medrének fenntartása. Csatornázás és szennyvízelhelyezés megoldása A szennyvíztisztítás megoldása az alegységek területén belül a Szennyvíz- Program keretében történik, új szennyvíztisztító építése és / vagy meglévő bővítése és korszerűsítése, valamint szennyvíziszap kezelés megoldására vagy természetközeli szennyvíztisztítás megvalósítására kerül sor. 131
Virág Margit, Dr. Szűcs Péter, Csegény József Települési eredetű szennyezések csökkentése, jó vízvédelmi gyakorlat megvalósítása A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Hulladékgazdálkodási Program keretében regionális hulladéklerakók építésével kerülnek megteremtésre a korszerű hulladékgazdálkodás feltételei. A belterületi jó (vízvédelmi) gyakorlat mind a felszíni mind a felszín alatti vizek esetében hozzájárul a jó állapot eléréséhez. A belterületi csapadékvíz elvezetéshez kapcsolódóan jelentős fejlesztések valósulnak meg mindhárom tervezési alegység területén. 5.2. Egyéb szennyezésekkel kapcsolatos problémák megoldása Szennyezés veszélyes anyagokkal A megoldásra váró feladatok között szerepel a Túr nehézfém szennyezésének csökkentése/megszüntetése (Felső-Tisza tervezési alegység), a kémiailag jó állapot elérése a Túron, az Öreg-Túr ökológiai állapotát javító vízkormányzás lehetőségének megteremtése. További feladat a Szamoson és a Krasznán, valamint a Keleti övcsatornán a külföldről érkező tápanyag, szervesanyag és veszélyes anyag terhelés csökkentése (Szamos-Kraszna tervezési alegység). Javasolt a Romániával történő egyeztetés és szoros együttműködés a szennyezés román területen történő megszüntetésének az érdekében. Alapvetően jogi szabályozást igénylő kérdés. A folyó nemzetközi vízgyűjtőjére vonatkozó részletes állapotfelmérést el kell végezni. Ipari szennyvízkibocsátásokból származó terhelések csökkentése,magas sótartalmú és hő terhelésű használt termálvíz bevezetések korlátozása Az intézkedés célja az ipari szennyvíz és használt termálvíz bevezetések felülvizsgálata, korlátozása, szükség esetén megszüntetése. Megállapítható, hogy a terület termálvíz felhasználása különösen az országos átlaghoz viszonyítva nem jelentős, ami egyrészt a terület földtani adottságaival magyarázható (a hévíz kutak kifolyó vizének hőmérséklete 32-57 C ), másrészt pedig a terület infrastrukturális elmaradottságával is magyarázható. A hévizek felhasználási területe elsősorban balneológiai-, és gyógyászati célra korlátozódik. Mezőgazdasági jellegű felhasználás jelenleg nincs a területen, ipari technológiai vízhasználat is mindössze egy-két esetben fordul elő. A bevezetett használt termálvizek ennek ellenére az érintett befogadókban lokális jellegű vízminőségi problémákat okozhatnak. 132
A felszín alatti vízhasználatokkal kapcsolatos környezeti célkitűzések és tervezett intézkedések... 6. ábra A Felső-Tisza-vidék hévíz kútjainak területi eloszlása A Felső-Tisza alegység területén a Belfő-csatorna és a Gőgő-Szenke főcsatorna érintett mind ipari mind használt termálvíz bevezetés szempontjából. A bevezetett víz mennyisége igen jelentős, hozzájárul a vízminőségi problémákhoz, azonban ennek mértéke ismeretlen. A Szamos-Kraszna alegység területén a Keleti övcsatorna és a Pilis- Piricsei főfolyás érintett ipari szennyvíz bevezetés szempontjából. A bevezetett víz mennyisége igen jelentős, hozzájárul a vízminőségi problémákhoz, azonban ennek mértéke ismeretlen. A szennyezőanyag kibocsátásának szabályozása hozzájárul a jó állapot eléréséhez. Az alegység területén a Kraszna érintett használt termálvíz bevezetés szempontjából. A bevezetett víz mennyisége igen jelentős, a vízminőségi problémákhoz való hozzájárulás mértéke ismeretlen. 133
Virág Margit, Dr. Szűcs Péter, Csegény József A Lónyay-főcsatorna tervezési alegység területén az Érpatak (VIII. sz.) főfolyás alsó és a Kállai (VII. sz.) főfolyás alsó víztestek érintettek használt termálvíz bevezetés szempontjából. Az Érpatak (VIII. sz.) főfolyásba vezetett termálvíz az öntözési lehetőségeket korlátozza. Az előzőeken kívül a bevezetett víz vízminőségi problémát eredményez, azonban ennek mértéke ismeretlen. A használt vizek vízminőségre gyakorolt hatásának megismeréséhez elengedhetetlenül szükséges a megfelelő monitoring rendszer felállítása. 5.3. Fenntartható vízhasználatok megvalósítása, a vizek mennyiségi állapotának javítása Fenntartható felszín alatti vízhasználatok megvalósítása igénybevételi határértékekre alapozva A Felső-Tisza és a Lónyay-főcsatorna tervezési alegységek területén levő sekélyporózus (talajvíz) és porózus (rétegvíz), víztestek mennyiségi védelme érdekében tervezett intézkedés az igénybevételi korlátok meghatározása. Itt kell megemlítenünk a termálvíz hasznosítás problémakörét is. A hévízadó szint a felette levő rétegekkel hidrodinamikai egységet (pliocénpleisztocén törmelékes összlet) képez, depressziója a felsőbb rétegeket is terheli, így kisebb nagyságrendben ugyan, de a talajvízre is kihat. Alföld szerte a termál víztestek nyomáscsökkenése figyelhető meg, mely regionális jellege miatt területünkön is érezteti hatását. Környezetvédelmi és vízkészletgazdálkodási megfontolások alapján az energetikai célú felhasználásoknál nem szabad a hőenergiát vesztett vizet tovább hasznosítás nélkül elfolyatni. Amennyiben nincs mód a víz további felhasználására, úgy azt lehetőség szerint vissza kell táplálni a vízgazdálkodási szempontból legmegfelelőbb rétegbe. A használt termálvíz közvetlen bevezetések felülvizsgálata (korlátozása, szükség esetén megszüntetése) jelentheti előírt technológia alkalmazását vagy a kibocsátott szennyvízre vonatkozó határérték betartását. Tervezett intézkedések: A jelenleginél nagyobb figyelmet kell fordítani a lekötött, de hasznosítatlanul elfolyó termálvizek készletvédelmére. Jelentős előrelépést jelent az, hogy a VGT érvénybe lépése után az igénybevételi korlátok a vízkivételek vízjogi engedélyezésének alapjául fognak szolgálni. Gazdasági szabályozó eszközök kialakítása szükséges a korlátossá váló vízhasználatok esetében a takarékosság ösztönzésére, vonatkozik ez a termálvizekre is. Energetikai célra hasznosított vizek visszasajtolása. 134
A felszín alatti vízhasználatokkal kapcsolatos környezeti célkitűzések és tervezett intézkedések... Az új igényeknél a jelenlegi bizonytalan állapotban nem megengedhető az energetikai célú, visszasajtolás nélküli termálvízhasználat. A meglévő vízhasználatoknál javasoljuk, hogy konkrét vizsgálatok eredménye alapján szülessen meg a döntés arról, hogy az adott földtani-vízföldtani és gazdasági körülmények között megvalósítható és üzemeltethető-e a visszasajtolás. 5.4. Megfelelő ivóvízminőséget biztosító intézkedések Ivóvízminőség-javító program végrehajtása Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 2002-től folyamatban van és két ütemben kerül megvalósításra a közüzemi vízellátó hálózaton szolgáltatott víz minőségének javítását szolgáló Ivóvízminőség-javító Program. Ivóvízbázisok biztonságba helyezése és biztonságban tartása Az 1997-ben megkezdett Ivóvízbázisvédelmi Program keretében az üzemelő sérülékeny földtani környezetű ivóvízbázisok jelentős részénél az érintett vízbázisok biztonságba helyezésére és biztonságban tartására irányuló diagnosztikai munkálatok jelentős része a nagyobb vízbázisoknál már befejeződött. Vannak a területen távlati ivóvízbázisok is. Ezek közül kiemelendő jelentőségűnek tartjuk a Szatmárcseke-Tiszakóród távlati vízbázist, mely országhatárokkal osztott felszín alatti vízbázis. A diagnosztikai munkák ugyan befejeződtek, de a határon túli hatások egyelőre még nem tisztázottak (mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt merülnek fel kérdések). Az elkövetkező időszakban jelentős javulás várható ezen a téren. Egyéb pályázati lehetőségek és források igénybevételével egyre inkább javulnak a határmenti vízügyi együttműködés operatív megvalósításának lehetőségei a felszín alatti vizek területén is. 6. Összefoglalás, javaslatok A dolgozatban a Tisza részvízgyűjtő területén belül a Felső-Tisza-vidéki tervezési alegységek vízgyűjtő-gazdálkodás tervezési feladataiból próbáltunk ízelítőt adni. Az egyes intézkedéseknél külön hangsúlyozni kívántuk a nemzetközi jelentőségű célokat és megoldandó feladatokat, melyek számos vízfolyás- és sekély porózus illetőleg porózus felszín alatti víztestet érintenek a vizsgált területen. Foglalkoztunk a helyi jelentőségű termálvíztestre vonatkozó intézkedésekkel is. Mint az ismertetésből is kiderült, a terület földrajzi helyzetéből kifolyólag jelentős a határvízi vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési feladatok összehangolásának szükségessége, mind a felszín vízfolyás víztestek, mind pedig a felszín alatti 135
Virág Margit, Dr. Szűcs Péter, Csegény József víztestek vonatkozásában. A vizsgált területen általunk tervezett intézkedések önmagukban nem jelentenek megoldást, csak korlátozott mértékben járulnak hozzá a jó állapot eléréséhez, mivel az alegység területén lévő legjelentősebb vízfolyások vízgyűjtő területének nagyobb része Ukrajnában, és Romániában található. Ugyanez mondható el a felszín alatti víztestek esetében is, ugyanis az utánpótlódási területük kisebb- nagyobb arányban szintén külföldön találhatóak. A bemutatott tervezési alegységeken határvízi vonatkozásban érintettek a Tisza, Szamos, Kraszna, Keleti övcsatorna, Garand-felső, Csaronda, Batár patak, Túr-felső felszíni vízfolyás víztestek, továbbá a Beregi sík, Szatmári sík, Kraszna völgy, Szamos völgy és a Nyírség K-i pereme porózus- és sekély porózus felszín alatti víztestek. A felsorolt víztestek jó állapotát csak a víztesteken osztozó szomszédos országok (Ukrajna, Románia) együttműködésével lehet biztosítani. Irodalomjegyzék A Felső-Tisza-vidék ásvány- és hévízfeltárási lehetőségei, Virág Margit, Dr. Szűcs Péter és tsai., IV. Kárpát-medence Ásvány- és Gyógyvizei Konferencia, Miskolc, 2007. A Tisza vízgyűjtő helyzetértékelése 2007. Szakmai Összefoglaló, ICPDR A Tisza-részvízgyűjtő vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés jelenlegi helyzete és kihívásai, Háfra Mátyás, 2008. Jelentés Magyarország jelentős vízgazdálkodási kérdéseiről, Dr. íjjas István és szerzőtársai, Bp., 2008. Magyarország Vízgyűjtő-gazdálkodási terve - Országos VGT Háttéranyaga ÖKO Zrt. vezette Konzorcium, 2008. A Víz Keretirányelv hazai megvalósítása. Konzultációs anyagok (Felső-Tisza, Szamos- Kraszna, Lónyay-föcsatoma alegységek vízgyűjtő-gazdálkodási terveihez) VKKI, FETIKÖVIZIG, 2009. Környezeti célkitűzések és intézkedések a Tisza részvízgyüjtő területén különös tekintettel a Felső-Tisza-vidék vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységeire, Virág Margit, Csegény József, MHT XXVII. Országos Vándorgyűlés, Baja, 2009. 136