TARTALOM Tisztelt Olvasóink! Már gyönyörû tavasz van, amikor ez évi elsõ számunkat kezükbe tartják. A tavasz, a megújulás jegyében készült e számunk, mely számos, eddig lezajlott szakmai programunk ismertetése mellett, könyvismertetéssel is gazdagítja lapunk tartalmát. A takarékossági szempontokat kénytelenek voltunk idén is szem elõtt tartani, ezért ezt az évfolyamot is egy borító kíséri végig. Megértésüket ezúton is köszönjük. A megváltozott külsõt archív gyûjteményünkbõl válogatott ábrák, metszetek díszítik. Remélem, hogy örömmel forgatják lapunkat, és az olvasás hozzájárul majd intézményünk életének közelebbi megismeréséhez. Budapest, 2006. március Gulácsiné Pápay Erika fõigazgató Lécesné Mesterházi-Nagy Márta (1930-2006)............................... 3 Mezõgazdasági Könyvhónap Megnyílt a 2006. évi Mezõgazdasági Könyvhónap........................... 4 Író olvasó találkozó az Országos Mezõgazdasági Könyvtárban................. 5 Záróünnepség az FVM-ben............................................. 6 Magyar Könyvtárosok Egyesülete Ünnepi könyvtáros konferencia az Országház Kongresszusi termében............ 7 FAO Az ENSZ Élelmezési és Mezõgazdasági Szervezetének (FAO) szerepe a mezõgazdasági jellegû információk terjesztésében.......................... 10 Archív könyvek bemutatása A régi hires ménesek egyike megszünésének okairól......................... 12 Nálunk történt Agrárszakmai rendezvények Borlovagok társaságában............................................. 18 Agrárkulturális rendezvények 3. Karácsonyi Kézmûves Kirakodóvásár és Játszóház Képes beszámoló.......... 20 Ünnepélyes képátadás a könyvtárban................................... 21 Kiállításmegnyitó Ki a remény megfestõje?............................................. 22 Csend. Élet........................................................ 23 Festõkészlet karácsonyra............................................. 23 Fiatalos energiával.................................................. 24 Kitekintõ Látogatóban Kismartonban.............................................. 26 Újdonság Magyarországon: kötelespéldány-archívum........................ 27 200 éve született Entz Ferenc............................................ 28 Könyvismertetés A kíváncsi kertész..................................................... 29 Föld alatti gombavilág................................................. 29 Növénytermesztéstan.................................................. 30 1. A növénytermesztés alapjai. Gabonafélék................................ 30 2. Gyökér és gumós növények. Hüvelyesek. Olaj- és ipari növények. Takarmánynövények................................................... 30 A szõlõtermesztés géprendszere.......................................... 31 A mezõgazdasági termelés gyakorlatának alapismeretei....................... 32 Programajánló....................................................... 32 Ajánló bibliográfia Élelmiszer-higiénia.................................................... 33 Agrárium Emlékeztetõ......................................................... 36 A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Mezõgazdasági Szervezete 2006. február 16-ai közgyûlésérõl........................................ 36 E számunk szerzõi: Dr. Guba Katalin orvos, Pócza Ildikó (FAO Közép- és Kelet-Európai Alregionális Iroda), Benczekovits Beatrix, Gulácsiné Pápay Erika, Kabai Gábor, Károlyi Zsuzsanna, Kripner Veronika, Lõrincz Ferenc, Mógor Kárász Kinga, Pálfai Katalin, dr. Sinóros Szabó Botondné (OMgK) Fotók: Benczekovits Beatrix, Csíky Gábor, Éltetõ Szabolcs, Mihók Zsolt, Mógor Kárász Kinga (OMgK) 2 2006. XIII. évfolyam 1. szám
LÉCESNÉ MESTERHÁZI-NAGY MÁRTA (1930-2006) 2006. január 8-án váratlanul elhunyt Léces Károlyné, Mesterházi-Nagy Márta, a Budapesti Mûszaki Egyetem Központi Könyvtárának egykori fõmunkatársa, a Gyarapítási Osztály osztályvezetõje, majd a könyvtár fõigazgató-helyettese. Léces Márta (ahogyan a szakma õt nevezte) okleveles könyvtáros elsõ munkahelye a Budapesti Mûszaki Egyetem Központi Könyvtára volt 1953- ban és innen is ment nyugdíjba 1992-ben. Idõközben: 1969 1972 között az OMIKK-ban dolgozott a Tudományos és Mûszaki Tájékoztatás címû folyóirat szerkesztõjeként. 1971 1986: osztályvezetõ (Gyarapítási Osztály), 1986 1988: igazgatóhelyettes, 1988 1991: fõigazgató-helyettes. A Gyarapítási Osztályon a nem hagyományos dokumentumokkal kapcsolatos feladatokat látott el, ennek az állományrésznek a kialakítása jelentõs mértékben az õ nevéhez fûzõdik. Márta a könyvtáros szakma kiemelkedõ egyénisége, a mûszaki könyvtárak ügyének értõ képviselõje volt, részt vett a könyvtárosok képzésében, szakirodalmi publikációs tevékenységet folytatott, széles körû nemzetközi kapcsolatokat ápolt. Aktívan foglalkozott a könyvtárfejlesztés, gépesítés minden területével. A könyvtár 1991-ben nyitotta meg új szabadpolcos olvasótermét, és az ott elhelyezett gyûjtemény szakrendi csoportjainak kialakítása Márta érdeme. Jelentõs része volt az Aleph automatizált könyvtári rendszer kölcsönzési moduljának egyidejû bevezetésében is. A könyvári kiadványok közül: az Európai mûszaki egyetemek szakosítási rendje címû sorozatot szerkesztette, válogatta és gyûjtötte a cikkeket. A Mûszaki Egyetemi Könyvtáros címû lap szerkesztõbizottsági tagja volt 1972 1992 között. Szakmai munkája elismeréseként Rektori Dicséretben, Mûvelõdési Miniszteri Dicséretben és 1992-ben Szinnyei József Díjban részesült. Könyvtáros tevékenysége mellett elsõ osztályú mûkorcsolyázó volt, részt vett többek között a IX. Téli Fõiskolai Világbajnokságon. Aktív sportolói pályafutása után európai és világversenyeken bíróként tevékenykedett. Emlékét örökre megõrizzük. Fonyó Istvánné 2006. XIII. évfolyam 1. szám 3
Mezõgazdasági Könyvhónap MEGNYÍLT A 2006. ÉVI MEZÕGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP Az agrárium szakkönyvkiadásának legjelentõsebb közös szakmai programja, a Mezõgazdasági Könyvhónap (február) 2006-ban január 30- án indult, a Magyar Mezõgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvár csodálatos épületében tartott megnyitóval. Az eseménysorozat rendezõi az FVM támogatása mellett a magánkiadók szervezõ bizottsága, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülése és a Budapesti Agrárkamara. A megjelenteket Berecz András, a Prima Primissima-díj egyik 2005-ös nomináltja köszöntötte hangulatos, ízes nyelvezetû, tanulságos és tartalmában a mezõgazdasághoz is kötõdõ meséjével. Felkért elõadóként dr. Halm Tamás a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese a mezõgazdasági szótárak szerepérõl szólt az uniós tag Magyarországon. Közismert, hogy más nemzetközi szervezetek gyakorlatával szemben az EU-ban valamennyi tagállam nyelve hivatalos nyelvnek tekintendõ (2007-ben még az írek is, akik eddig az angolt használták, kérik saját nyelvük hivatalossá tételét), ennek megfelelõen az EU különféle szerveiben, intézményeiben a fordítás témája kiemelt jelentõségû. Évente mintegy 1 280 000 oldal fordítása szükséges, ezek elsõsorban jogszabálytervezetek, javaslatok, az Európai Parlament anyagai. A sikeres fordításhoz természetesen nem elegendõ egy vagy több nyelv általános ismerete, szakmai tudásanyagra is szükség van, nem beszélve a stílusról, a nyelvhasználat lazaságának, a félreérthetõségnek az elkerülésérõl. Az elnökhelyettes örömmel üdvözölte a Mezõgazda Kiadó jelenleg nyomtatott formában hozzáférhetõ, de rövidesen elektronikus úton is elérhetõ többnyelvû szakszótárait. A szótár készítése küldetés, használata napjainkban kötelesség mondta az elõadó. A könyvhónapot Gráf József földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter nyitotta meg. Beszédében szólt az olvasás különös jelentõségérõl, elsõsorban vidéken, ahol pl. az EU-információk terjesztésének, megismertetésének egyik legfontosabb eszköze, az agrárium jövõbeni sikerének letéteményesei a könyvek és a szaksajtó. A jelenlegi történelmi és politikai helyzetben kiemelt fontosságú a határon túli magyarság szakirodalommal való ellátása is. Szakmai oldalról nézve vannak olyan idõszerû kérdések (pl. mezõgazdasági hungarikumok õrzése; élelmiszer-biztonság stb.), melyek irodalmi feldolgozása szükséges. A miniszter ezek megvalósításához kívánt eredményes munkát a szerzõknek, kiadóknak, könyvterjesztõknek egyaránt. Az év szerzõjét Antal József kandidátust Aranyossy Árpád, a Mezõgazda Kiadó szerkesztõje mutatta be. A rendezvénysorozat külföldi helyszínére, a vajdasági Zentára (Szerbia-Montenegró) dr. Lengyel László, a Kertészeti Egyetem Zentára kihelyezett egyetemi tagozatának vezetõje hívta meg a résztvevõket. Bemutatta cégét Kurdi Tiborné, a szigetcsépi Szigetvin Kft. vezetõje, aki négyféle borukat kínálta a vendégeknek. A kiállításon dedikáltak: Antal József (Növénytermesztéstan 1-2. köt. / Mezõgazda Kiadó); Nagy József (Sárga- és görögdinnye / Szaktudás Kiadóház); Takács József (A magyar parasztság sorsfordulói 1514 2003 között / Agroinform Kiadó). Az ünnepi kiállításon kiadványaival az OMgK is megjelent. Lõrincz Ferenc 4 2006. XIII. évfolyam 1. szám
Mezõgazdasági Könyvhónap ÍRÓ OLVASÓ TALÁLKOZÓ AZ ORSZÁGOS MEZÕGAZDASÁGI KÖNYVTÁRBAN A Mezõgazdasági Könyvhónap eseménysorozatának részeként február 7-én író olvasó találkozót tartottak az Országos Mezõgazdasági Könyvtárban. Gulácsiné Pápay Erika fõigazgató köszöntõjét követõen a rendezvényt Benedek Fülöp, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára nyitotta meg. Megköszönte a munkát a könyvhónap minden résztvevõjének, a szerzõknek, a szerkesztõknek, a kiadóknak, a könyvtáraknak. Örömét fejezte ki, hogy a mezõgazdasági szakirodalom ünnepét Erdei Ferenc ötletének megvalósulását egyre szélesebb körben, immár határainkon kívül is, a technika segítségével nem csak a hagyományos nyomtatott kötetekkel ülhetjük meg. Az államtitkár ez alkalommal adta át a használatnak a Mezõgazda Kiadó három szakszótárának (Növénytermesztés, Állattenyésztés, Állatorvoslás) összesen mintegy 150 000 szócikket tartalmazó elektronikus verzióját. Az adatbázis az interneten is megjelenik http://www.omgk.hu, Mezõgazdasági szakszótárak menüpont alatt, így elvileg a világ bármely pontján hozzáférhetõ lesz. A könyvszakma képviselõit megnyugtató bejelentés szerint a 2007 2013 közötti idõszak gazdasági feltételrendszerébe beépülnek a szaksajtó és a szakkönyvkiadás igényei és szükségletei is. Benedek Fülöp azt kívánta az agrár szakirodalom használóinak, hogy fordítsák annak eredményeit a maguk hasznára, és egyben az egész magyar agrárium javára. Az elektronikus szótárakat a készítõk nevében Gallyas Csaba sorozatszerkesztõ, a felhasználók oldaláról Gulácsiné Pápay Erika mutatta be. Antoine de Saint-Exupèry-t idézve Gallyas Csaba abból indult ki, hogy a beszéd félreértések forrása. Ezeket általában is, de a szakirodalomban különösen ki kell küszöbölni, amihez a jó szótárak rengeteg segítséget adhatnak. Mivel a magyar agrárértelmiség mindig nyitott volt a szakmai újdonságok befogadására, ugyanakkor sajnos a nyelvtudás dolgában voltak és vannak is hiányosságai, a problémák áthidalásának kézenfekvõ eszközei a szakszótárak. Használható szakszótárakat már a Mezõgazda Kiadó jogelõdje is megjelentetett a 70-es években, az elektronikus keresési lehetõség azonban vadonatúj a gyakorlatban. Gulácsiné Pápay Erika szerint az elektronikus információ térhódítását a nyomdai árak emelkedése is eredményezi. Az Országos Mezõgazdasági Könyvtár már több mint egy évtizede céltudatosan halad az elektronizálás irányába. Elsõ lépésként megteremtette (és azóta is folyamatosan fejleszti) a gépi hátteret. Ezt követõen az ALEPH integrált könyvtári szoftver segítségével átalakította a dokumentumok feldolgozásának módját, korszerû, az olvasók számára jól kezelhetõ adatbázist hozva létre az állományról. Újabb lépcsõfok volt 2004- ben a Proquest Agriculture Journals szolgáltatás megvásárlása, ami a hazai agrárkönyvtárak teljes köre számára biztosította több mint 200 angol nyelvû szaklap, többségében full-text formában való olvashatóságát. A Mezõgazda Kiadó szakszótárainak számítógépes megjelenítése a vázolt folyamatba illeszkedik. A gépi szótárak gyakorlati használatát, a visszakeresés lehetõségeit Tar Bence informatikus mutatta be. Elmondta azt is, hogy a kínálat a jövõben bõvülni fog, és hogy várják a szakemberek észrevételeit, kiegészítési javaslatait az anyag még inkább használhatóbbá tétele érdekében. A könyvhónapra megjelent újdonságok közül háromnak a bemutatására is sor került. Elsõként a közszeretetnek örvendõ Bálint György beszélt a Mezõgazda Kiadónál megjelent A kíváncsi kertész címû kötetérõl. Anyagát 15000 olvasói, nézõi levélben feltett kérdésre adott 682 válasz adja, melyeket 10 fõ fejezetbe csoportosított, és jól használható tárgymutatóval egészített ki. A könyvhöz DVD melléklet is tartozik, melyen 25 különösen érdekes kérdés válasza látható és hallható. Gyuri bácsi érdekes tapasztalata, hogy az olvasók túlnyomó részben a növényvédelemre vonatkozó kérdéseket vetnek fel, de 2006. XIII. évfolyam 1. szám 5
Mezõgazdasági Könyvhónap például a talaj állapotát kevésbé vizsgálják, holott az ugyanolyan fontos lenne, ezért a könyvben igyekezett a helyes arányok és irányok betartására. Hajós László, a Szaktudás Kiadó Háznál megjelent A mezõgazdasági termelés gyakorlatának alapismeretei címû kötet szerzõje elmondta, hogy a mû olyan tankönyv, melyet a mezõgazdasági szakképzésen kívül az agrárpedagógus-képzésben is használni lehet. Megközelítése gyakorlatorientált, figyelembe veszi, hogy az érintettek az új elképzelések szerint kevesebb idõt töltenének az oktatási intézmények termeiben, mint a munkahelyeken. A mezõgazdasági termelésben elõtérbe kell kerülniük a minõségi szempontoknak, a piaci igények magas szintû kielégítésének, annak, hogy csak igazolt eredetû és összetételû, legjobb minõségû áru adható el megfelelõ áron. Gondot fordított a munkahelyi balesetek témakörére is, hiszen az építõipar után a mezõgazdaságban a legmagasabb ezek száma. Fõ szempont az agrártermelésben, hogy a vevõ legyen elégedett, a termelés pedig jövedelmezõ. Agárdi Sándor tornyospálcai pedagógus az Erdei iskola kézikönyvet kínálta (Agroinform Kiadó). Ennek eredetije 1994-ben jelent meg, a mostani kiadás azonban teljesen átdolgozott és vadonatúj képanyagot tartalmaz. Hitvallása, hogy a természet megismertetése, megszerettetése a gyermekekkel a környezeti nevelés legolcsóbb, mégis leghatékonyabb eszköze. Egy nap az erdõben erdõnyi könyvvel ér fel! mondta. Kiemelte a pedagógusok szerepét, akiknek maguknak is ismerniük kell a természetet, hogy tudásukat jól adhassák át a diákoknak. A szaksajtót Bárdos B. Edit, a Magyar Mezõgazdaság felelõs szerkesztõje képviselte. Megemlítette, hogy az európai uniós csatlakozásra történt felkészülés során a falugazdászok után a média, az írott sajtó adta a legtöbb segítséget az érintetteknek. Egy felmérés tanulságai szerint a magyar gazdák európai uniós ügyekben tájékozottabbak, mint az átlag (9%-uk adott helyes válaszokat a többi ország átlagos 6%-ához képest). Lapjuk már 1990 óta közöl különféle rovatcímek alatt európai uniós tárgyú információkat. A rendezvény végén Simon M. Veronika festõmûvész átadta az Országos Mezõgazdasági Könyvtárnak Ujhelyi Imre, a korszerû magyar állatorvoslás megteremtõjének portréját. A mûvésznõ 8 országban mintegy 200 kiállításon vett részt, képeit megtalálhatjuk 60 közintézményben. Jelentõs könyvillusztrátor. 40x30 cm-es pasztellképe a könyvtár Ujhelyi Imrérõl elnevezett elõadótermében kerül elhelyezésre. A hivatalos rész végén a könyvhónapi szerzõk nagy érdeklõdés mellett dedikálták mûveiket az Agrár Szakirodalmi Szolgáltató Házban. L.F.L. ZÁRÓÜNNEPSÉG AZ FVM-BEN A rendezvénysorozat záróünnepségére március 2-án a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban került sor. Házigazdák voltak Sári Enikõ (Agrárkiadók Szervezõ Bizottsága) és Dékány András (FVM Kommunikációs Önálló Osztály). Elmondásuk szerint, ahogyan a gazdálkodók számára vannak az évnek meghatározó eseményei, mint például a vetés és az aratás, a könyves szakmák képviselõi számára hasonló jelentõségû a mezõgazdasági könyvhónap. Ennek idei eredményei a szervezõk egyöntetû véleménye szerint igazolták az eseménysorozat megrendezésének szükségét. Az OMgK-ban tartott író-olvasó találkozó mellett a 2006-os mezõgazdasági könyvhónap kiemelt rendezvényei az alábbi idõpontokban és helyszíneken zajlottak: február 2. Sopron Nyugat-magyarországi Egyetem Erdõmérnöki és Faipari Kar február 15. Balatonfüred Széchényi Ferenc Kertészeti Szakképzõ Iskola február 24-25. Zenta, Vajdaság (Szerbia Montenegró) regionális mezõgazdasági napok 6 2006. XIII. évfolyam 1. szám
Mezõgazdasági Könyvhónap Magyar Könyvtárosok Egyesülete Zentai Mûvelõdési Ház. Az egyes kiemelt programok vendéglátói közül Gulácsiné Pápay Erika, az OMgK fõigazgatója, Szalai Tibor, a balatonfüredi Széchényi Ferenc Kertészeti Szakképzõ Iskola igazgatója és Lengyel László, a Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kara Zentára kihelyezett tagozatának vezetõje mondta el röviden benyomásait a rendezvényekrõl. Érdekes tény, hogy a vajdasági magyar gazdákat a határon belüliekhez hasonlóan a kis- és középvállalkozások helyzete és jövõbeni lehetõségei, valamint a vidéki helyi értékek megõrzésének esélyei az Európai Unióban foglalkoztatják. Az FVM részérõl a rendezvénysorozatot dr. Benedek Fülöp közigazgatási államtitkár zárta be. Plasztikus hasonlattal élt: miként régebben az FVM által is támogatott Ferencváros mérkõzésein egy célért szurkolt vezérigazgató és segédmunkás, úgy most a könyvhónap sikeréért együtt dolgozott egyetemi tanár, kutató, könyvkiadó és könyvkereskedõ egyaránt sikerrel. Befejezésként kitüntetéseket adtak át. A földmûvelési és vidékfejlesztés miniszter elismerõ oklevelét kapta az agrár-szakirodalom eredményeinek közvetítéséért Gulácsiné Pápay Erika, az OMgK fõigazgatója, a mezõgazdasági szakkönyvkiadás támogatásáért pedig Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének igazgatója. A Magyar Mezõgazdaság Kiadó Kft. az Év szakújságírója címet Aszódi Jánosnak, az ATV Új Mezõgazdasági Magazinja szerkesztõ-producerének adta. Az Agroinform Kiadó Tudományos Publikációs Díját a Növényvédelem címû szakfolyóirat felelõs szerkesztõje a 117 tudományos és ismeretterjesztõ cikket jegyzõ, több mint 30 külföldi elõadást tartott dr. Balázs Klára kapta. A 2006. évi mezõgazdasági könyvhónap záróeseményével egyidõben lényegében elkezdõdött a 2007. évi eseménysorozat elõkészítése. L.F.L. ÜNNEPI KÖNYVTÁROS KONFERENCIA AZ ORSZÁGHÁZ KONGRESSZUSI TERMÉBEN Hetven éves a Magyar Könyvtárosok Egyesülete. Bakos Klára elnök aszszony köszöntötte 2005. november 25-én gyönyörû Parlamentünk volt Felsõ házában a jó háromszáz ünneplõt, megköszönve az Országgyûlési Könyvtár vezetõségének a helyszínt. A levezetõ elnök Mader Béla MKE alelnök, a Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának fõigazgatója volt. Szellemesen megjegyezte, hogy könyvtáros még nem ült magasabb polcon. Bevezetõje rövid volt és tömör. Abból indult ki, hogy a könyvtáros volt az egyik elsõ értelmiségi szakma, a könyvtár mindig is a tudás, a megismerés szolgálatában állt. Evidencia, hogy abban a társadalomban, amely információs társadalomnak tartja magát, a könyvtár alapintézmény. Az elnök szavai jó alapot adtak az elhangzó elõadásokhoz. A konferencia iker elõadással kezdõdött, M. J. Sjoerd Koopman (Hollandiából), az IFLA szakmai tevékenységének koordinátora, valamint Haraszti Pálné, az MKE alelnöke, az Országgyûlési Könyvtár Képviselõi Kutatószolgálatának vezetõje tartotta, Könyvtárak jövõképe a világban, szerepük a WSIS folyamatban címmel. Koopman a 78 éves IFLA által tavaly, dán elnökség alatt, elfogadott három tagság, szakma, társadalom/információs társadalom pillérrõl szólt. Hallhattunk az információs társadalommal foglalkozó tuniszi ENSZ-világkonferencia (World Summit on Information Society) elõkészítéseként Alexandriában tartott IFLA konferenciáról, ahol a félmillió könyvtárat képviselõ világszervezet kiáltványt fogalmazott meg, amelyben megerõsíti a könyvtáros társadalom elkötelezettségét, hogy mindenki hozzáférhessen a tudáshoz. Haraszti Pálné érdekes statisztikai adatokkal kezdte elõadását. A fentebb említett félmillió nyilvános könyvtárból négyszázezer Európában mûködik. A világ regisztrált könyvtárhasználóinak száma kb. 2,5 milliárd. A hagyományos könyvtári doku- 2006. XIII. évfolyam 1. szám 7
Magyar Könyvtárosok Egyesülete mentumok száma világméretekben összesen 35 milliárd, ebbõl az európai könyvtárakban 16 milliárd egység van. Ezzel Európa az elsõ helyen áll, míg a második helyet betöltõ Észak-Amerika könyvtárai 12 milliárdot birtokolnak. Az európai felsõoktatási könyvtárakban kétszer annyi az internetes kapcsolatok száma, mint az USA-ban, míg a CD-ROM címek tekintetében az USA egyetemein hatszor annyi a hozzáférés lehetõsége, mint Európában. A könyvtárosok száma a világon közel egymillió, ebbõl Európában közel háromszázötvenezer. Ezzel az értékkel a második helyen áll a földrészünk, az elsõ Észak-Amerika, a harmadik Ázsia. Az európaiak kulturális aktivitásáról 2002-ben felmérést készített az EUROSTAT. A megkérdezetteknek arra a kérdésre kellett válaszolniuk, hogy az elmúlt 12 hónap során hány alkalommal vettek részt kulturális eseményen vagy látogattak kulturális intézménybe. A 10 felsorolt lehetõség közül a könyvtár felkeresése a második a mozi után; a koncert, illetve a színház a 6. és a 7. helyen áll. A szervezet tevékenységének fõ témaköreirõl szólt ezután: a szerzõi jogokról, szellemi tulajdonvédelemrõl, az információs szabadságjogokról (pl. bennszülött kultúrák feltárása), a tudásszervezésrõl (altéma pl. az e-mail kommunikáció szervezése), a gyarapításról és gyûjteményfejlesztésrõl, a bibliográfiai számbavételrõl, a nemzetközi katalogizálásról, a megõrzésrõl és konzerválásról (kéziratok digitalizálása), az információs technológia változásainak követésérõl. Hangsúlyt fektet az IFLA a könyvtári statisztikák készítésére, a minõségmenedzsmentre, a humán erõforrás fejlesztésére, illetve az etikai kódexek szerkesztésére. A magyar könyvtárpolitika jövõképe az Európai Unió következõ költségvetési ciklusában címmel tartott elõadást Skaliczki Judit, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Könyvtári Fõosztályának vezetõje. Elõször is gratulált a szép kerek születésnaphoz, és külön is köszöntötte azokat a kollégákat, akik az egyesületért dolgoznak, illetve dolgoztak. A globalizációnak és a világtrendeknek a könyvtári stratégiára gyakorolt hatásáról, valamint könyvtárügyet érintõ információtechnológiai és gazdasági kihívásokról beszélt. Felsorolta azokat az alapdokumentumokat, amelyek meghatározzák a könyvtárpolitikánkat. Reményét fejezte ki, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervben megfelelõ hangsúlyt fog kapni a könyvtári terület is. Az EU fejlesztési irányelveihez a tudás és innováció javítása kapcsolódva az országos fejlesztéspolitikai koncepció: tudományos, realisztikus, idealisztikus. A versenyképes Magyarország. Az igazságos Magyarország. A biztonságos Magyarország. A könyvtáraknak ehhez a koncepcióhoz kell kapcsolódniuk, prioritást élvez a hozzáférés, az esélyteremtés, az olvasás szerepének megerõsítése. Könyvtárügyünknek az állampolgárok társadalmi beilleszkedését kell segítenie, hogy mindenki az Európai Unió egyenrangú tagjává tudjon válni, mondta a fõosztályvezetõ asszony. Kísértet járja be Európát, az információs társadalom kísértete, kezdte A Magyar Könyvtárosok Egyesületének szerepe a könyvtárügy jelenének, jövõjének alakításában címû elõadását Bakos Klára elnök, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Könyvtárának fõigazgatója. Beszélt a kontinuitásról, múlt, jelen és jövõ kapcsolatáról, a szakma progresszivitásáról. 1935-ben a modern fejlõdés érlelte ki az egyesületbe tömörülés szükségességét, a könyvtáros képzés, a dokumentumokkal való ellátottság, kiemelten is a vidék dokumentum ellátásának fontossága. Az alapítók nemzetközi trendekre hivatkozva a külföldi kapcsolatok fontosságát emelték ki. Ez a progresszivitás jellemezte az egyesület hetven évét. A következõ jelentõs évszám 1980, amikor megfogalmazódott a gondolat, hogy közös adatbázisba kell szervezni a könyvtárak anyagát. Az elnök asszony kiemelte annak fontosságát, hogy hogyan kommunikáljuk a szakmánkat. Befejezésül egy kép arról, hogy mi a könyvtáros feladata: az információs társadalom gyeplõjét megragadni, a lovak közé csapni, és biztos kézzel vezetni az információs szupersztrádán. Panelbeszélgetés zárta a délelõttöt, részvevõi: Ambrus János fõigazgató, Országgyûlési Könyvtár, Fodor Péter fõigazgató, Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár, Dippold Péter tudományos igazgató, Országos Széchényi Könyvtár, dr. Murányi Lajos, az MKE Tanácsának elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának osztályvezetõje, Ramháb Mária, igazgató, Katona József Könyvtár, Tiszavári Ferencné igazgató, Iparmûvészeti Múzeum Könyvtára, 8 2006. XIII. évfolyam 1. szám
Magyar Könyvtárosok Egyesülete Fotók: MKE dr. Virágos Márta igazgató, Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár és Bondor Erika, a Könyvtárostanárok Egyesületének elnöke. A moderátor, dr. Bartos Éva, az MKE elnökségi tagja, a Könyvtári Intézet igazgatója, a könyvtáros társadalmat festékpalettához hasonlította, ahol a különbözõ könyvtártípusok a paletta színei. Ezúttal két kép felvázolására volt idõ, a jövõkép, és a legfontosabb lépések. A jövõkép felvázolásakor szó esett a közszolgálati szerepkör erõsítésérõl, humán erõforrás kérdésekrõl, nemzetközi együttmûködésrõl, esélyegyenlõségrõl vagy legalábbis az egyenlõtlenségek mérséklésérõl, a múzeumi könyvtárak gyûjteményeinek beemelésérõl a nagy egészbe a digitalizálás révén, arról, hogy a könyvtáraknak az intézményük szívévé kell válniuk. A legfontosabb lépések témakörben elhangzott, hogy a múzeumi könyvtáraknak a közkönyvtárak és az oktatási intézmények könyvtárai közé kellene ékelõdniük, hogy milyen fontos a közkönyvtárak más szervezetekkel való információs együttmûködése, hogy a könyvtárakkal kapcsolatos törvényelõkészítésnek professzionális szintre kellene emelkednie. A szünetben poszter-elõadásokon megjelentek a szomszédos országok magyar könyvtáros szervezetei, valamint a CERTIDoc projekt, amelynek koordinátora Ágnes Grebot. A projekt keretében a könyvtárosok megmérettethetnek az európai dimenzióban. Délután újabb panelbeszélgetés következett, ezúttal Hegyközi Ilona a Könyvtári Intézet könyvtárvezetõje moderálásával. A résztvevõk külföldi kollégák voltak, Julié Robinson Nagy-Britanniából, Jarmila Burgetová Csehországból, Ulrike Lang Németországból és Melita Ambrozic Szlovéniából. A beszélgetés arról folyt, hogy milyen a könyvtárpolitika a különbözõ országokban. Egy-egy kiragadott gondolat a négy országból: Közép-Angliában a közkönyvtárakat magánvállalkozók mûködtetik. Csehország 2010-ig szóló fejlesztési koncepciójában az élethosszig tartó tanulás, az információhoz való mind szélesebb körû hozzáférés biztosítása, a vidékfejlesztés és a szórakoztatás szerepel. Idei tervük, hogy minden könyvtár csatlakozhasson az internethez. Németország könyvtárosai szeretnék, ha a parlament megalkotná végre a könyvtári törvényt. Szlovéniában már évek óta létezik és épül az egységes nemzeti elektronikus katalógus, ehhez kapcsolódnak a könyvtárak kétféle jogosultsággal; a teljes jogú tagok rekordokat is töltenek fel a rendszerbe, a passzívak csak letöltenek onnan. Az utolsó blokkban dr. Vasas Lívia a Semmelweis Egyetem Központi Könyvtárának fõigazgatója, mint az MKE IKSz képviselõje, Az EBLIDA érdekérvényesítõ tevékenysége a könyvtárakért az EU-ban címmel tartott elõadást. Szólt a PULMAN és a CALIMERA projektrõl, illetve megtudhattuk, hogy a 2006. évi taggyûlés Magyarországon lesz. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament könyvtárai az EL ROUB hálózat címmel hallgathattuk meg Zana Gabriellát, aki az Európai Parlament Könyvtárának információs szakértõje. Könyvtárának mottója: információ a megfelelõ idõben és a megfelelõ formában. A könyvtár három székhelyen mûködik, Brüsszelben, Strasbourgban, a történelmi gyûjtemény pedig Luxemburgban van. A Bizottság keretén belül üzemel egy nyilvános központi és harminc szakkönyvtár; a beszerzés és a feldolgozás centralizált. A kongresszust Bakos Klára zárta egy szép gondolattal: a jövõ tervezéséhez a jelen tapasztalata a legfontosabb. Végül felolvasta a gödöllõi vándorgyûlésen a világ könyvtárosainak írt üzenetet. Az alapításának 70. évfordulóját ünneplõ Magyar Könyvtárosok Egyesülete üdvözli a világban mûködõ testvérszervezeteit! Mi, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagjai, büszkék vagyunk, hogy egy nagy múltú szakma képviselõi lehetünk. Hivatásunk arra kötelez, hogy az egyetemes és a nemzeti kulturális örökség megõrzését és továbbadását méltóképpen teljesítsük. Küldetésünk, hogy a ránk bízott szellemi vagyont a digitális kor szakmai követelményeinek megfelelõen, a tudás és az etikus magatartás iránt elkötelezetten, a jelen és a jövõ javára kezeljük. A magunk eszközeivel hozzá kívánunk járulni az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság, az esélyegyenlõség és az információ szabadságának biztosításához. Minden egyes munkanapunkkal tenni akarunk a szellemi szabadság, a tudás alapú társadalom megteremtéséért! Benczekovits Beatrix 2006. XIII. évfolyam 1. szám 9
FAO AZ ENSZ ÉLELMEZÉSI ÉS MEZÕGAZDASÁGI SZERVEZETÉNEK (FAO) SZEREPE A MEZÕGAZDASÁGI JELLEGÛ INFORMÁCIÓK TERJESZTÉSÉBEN Az információ bõsége Ez a cikk nem tesz arra kísérletet, hogy teljes, vagy a könyvtári-jellegû információk tekintetében átfogó képet adjon a FAO információ-terjesztési tevékenységérõl, mindössze néhány szolgáltatást próbál bemutatni, néhány tippet, tanácsot szeretne adni a magyar mezõgazdasági könyvtárakban tevékenykedõ munkatársaknak és olvasóknak. Napjainkban a hagyományos és az elektronikus információ óriási mennyiségével találkozunk. A FAO maga is rengeteg információt termel és ad közre, teljesen heterogén formában. A szervezet mandátumának megfelelõen törekszik arra, hogy az információt a legszélesebb körben a legtöbb felhasználó részére elérhetõvé tegye. Ilyen értelemben tudáshálózatként mûködik. A közreadás leghatékonyabb, leggyorsabb, legszélesebb körben elérhetõ módja: az internet. A FAO internetes oldalait (http://www.fao.org) havonta több mint egymillió felhasználó látogatja. Híreket olvasnak, dokumentumok után kutatnak, hírleveleket, jelentéseket lapoznak, teljes szövegû dokumentumokat töltenek le. WAICENT Az információterjesztés és menedzsment fontosságát felismerve a szervezet kibõvítette a WAI- CENT-et. (World Agricultural Information Centre a világ mezõgazdasági információs központja, a FAO elektronikus információrendszerezõ és -keresõ internetes szolgáltatása, http:// www.fao.org/waicent). A szolgáltatás ma a mezõgazdaság, az élelmezés és kapcsolódó területeikre vonatkozóan egyesített információs keretprogrammá vált. A felhasználóbarát felület mögött összehangolt szabványok, technikai eszközök és eljárások segítik a hatékony keresést, legyen szó akár szövegekrõl, térképekrõl, statisztikai információkról, akár multimédiáról. IMARK A FAO nem elégszik meg a szabványok létrehozásában és az eszközök, szoftverek megalkotásában vállalt szereppel, az oktatásban és a kapacitásbõvítésben is fontos szerepet vállal. Az Information Management Resource Kit (IMARK információ menedzsment eszközök) több, jelentõs nemzetközi szervezet és hálózat összefogásával készült elektronikus oktatási kezdeményezés, ami a mezõgazdasági jellegû információ hatékony szervezését és közreadását támogatja. Az IMARK távoktatásra épül, már meglévõ és elérhetõ eszközökre támaszkodik, az online hálózatok és közösségek hatékony együttmûködésén alapul. A keretprogram már elkészült moduljai: 1. Az elektronikus dokumentumok kezelése; 2. Digitalizálás, digitális könyvtárak (http://www. imarkgroup.org). A digitális könyvtárakkal, könyvtár-digitalizálással foglalkozó kollégák figyelmébe ajánlom az IMARK-on kívül a FAO Agricultural Information and Knowledge Management Papers sorozatát, amelynek részei a digitális könyvraktárban megtalálhatóak. A FAO digitális könyvtári szolgáltatásai Corporate Document Repository elektronikus könyvraktár A gyûjteményt 1998-ban hozták létre, elsõsorban, de nem kizárólag FAO dokumentumokat és kiadványokat tartalmaz, teljes szövegû, elektronikus html vagy pdf formában. Bárki számára ingyenesen hozzáférhetõ. A felhasználóknak szabad tárgyszavas vagy összetett keresést tesz lehetõvé, a megfelelõ dokumentumok vagy szövegrészek letölthetõek, illetve szabadon nyomtathatóak. (http://www.fao. org/documents) Az állományban kb. 20 000 kiadvány található. A FAO központi könyvtár on-line katalógusa A FAO könyvtári katalógusa több nyelvû katalógus formájában tartalmazza a szervezet által 1945 óta kiadott anyagokat. A könyvtári állományba kerülõ könyvek és periodikák 1976 óta kerülnek a katalógusba (http:// www4.fao.org/faobib). Az állomány kapcsolódik a korábban említett elektronikus könyvraktárhoz, valamint a kiadványok vagy másolatok online megrendelését biztosító ûrlapokhoz. A keresõ felület széles körû lehetõségeket kínál egysze- 10 2006. XIII. évfolyam 1. szám
FAO rû, összetett és parancsszavas keresések elvégzéséhez. A keresés pontosságát a több nyelvû AGROVOC tezaurusz használata segíti (http://www.fao.org/aims/ ag_intro.htm). A FAO kiadványok katalógusa A megvásárolható FAO kiadványok könyvek, periodikák, CD-ROM-ok stb. háromnyelvû (angol, francia, spanyol) katalógusa on-line is elérhetõ a http://www.fao.org/icatalog/ inter-e.htm címen. A kiadványok megrendelése történhet a kiválasztott kiadványhoz kapcsolódó elektronikus ûrlap kitöltésével, e-mailben vagy faxon a központi terjesztéshez eljutatott megrendeléssel, vagy a FAO kiadványok hivatalos terjesztõitõl. Az interaktív katalógusból a megadott témák szerint válogathat a felhasználó. A kiadványkatalógus is közvetlenül kapcsolódik a teljes szövegû elektronikus állományhoz. A David Lubin Memorial Könyvtár egyéb szolgáltatásai A FAO központi könyvtára 1962 óta létezik, a világ egyik legjelentõsebb mezõgazdasági jellegû gyûjteménye. Állománya mintegy 1 millió dokumentum. Mivel Rómában található, és nem nyilvános gyûjtemény, a magyarországi felhasználókat feltehetõen elsõsorban a virtuális könyvtári szolgáltatásaik segíthetik. A virtuális szolgáltatások a katalógusokon kívül számos fontos adatbázishoz és online szakfolyóirathoz ad hozzáférést. Számos nemzetközi szervezet és fontos intézmény internetes oldalaihoz is kapcsolódási pontot nyújt. Az AGLINET hálózat tagjaként csekély költségtérítés ellenében könyvtárközi szolgáltatásokat is ellát (http:// www.fao.org/library/ info_services). Egyéb szolgáltatások FAOSTAT Statisztikai adatbázisok A FAO több nyelvû statisztikai adatbázisai hozzáférést biztosítanak több mint 200 országra vonatkozó, egy millió rekordot meghaladó mezõgazdasági, élelmezési, halászati, erdészeti, földhasználati és népességi statisztikai adatmennyiséghez (http://faostat.fao.org). Az adatok táblázat formában szabadon, korlátozás nélkül letölthetõek, az MS Excel-be importálható csv formátum nem regisztrált felhasználóknál csak korlátozott mennyiségben alkalmazható. A szervezet szakmai fõosztályainak publikációi Egyrészt a FAO decentralizációja, másrészt a kiadványok központi rendszerbe való bekerülésének bonyolultsága miatt mindig vannak olyan kiadványok, amiket az elõzõekben említett rendszerekben nehezen találhatunk meg. Ezért érdemes az érdeklõdési területünknek megfelelõ FAO fõosztályok, osztályok, csoportok honlapján is keresgélni. A legtöbb fõosztály honlapján külön oldalon találjuk a kiadványokat. Példaként lássuk a Sustainable Development (Fenntartható fejlõdés) és a Fisheries (Halászat) fõosztályok kiadványaihoz kapcsolódó, egymástól nagyon eltérõ oldalait ( http://www.fao.org/sd/ sdpub_en.htm és http://www. fao.org/fi/eims_search/ p u b l i c a t i o n s _ form.asp?lang=en). Népszerû kiadványok Nagyon széles felhasználói kör érdeklõdésére tarthat számot a FAO The state of kiadványsorozata, ami éves rendszerességgel vagy kétévenként elemzi és teszi közzé a szervezet hatáskörébe tartozó témakörök mezõgazdaság, élelmezésügy, halászat, erdészet és a mezõgazdasági kereskedelem általános helyzetét a világban. A kiadványok pdf vagy html formában kerülnek az internetre (http:// www.fao.org/sof/ index_en.htm). FAO-Bookinfo Könyvtárak és könyvtárosok számára különösen hasznos, ha rendszeresen tájékozódnak az új kiadványokról. A Bookinfo kb. kéthetenként ad hírt a FAO legújabb, kereskedelmi forgalomba kerülõ kiadványairól. A szolgáltatás igénybevételéhez csak egy e-mail-t kell küldeni a mailserv@mailserv.fao.org címre, üresen hagyott tárgy mezõvel és subscribe FAO-Bookinfo-L tartalommal. A hírlevél ingyenes. A szolgáltatás internet címe: http://www.fao.org/catalog/ bullettin/last.htm. Kedves Kollégák, tisztelt Olvasók! Ebbe a teljességre korántsem törekvõ cikkbe ennyi fért. Kérem, hogy ha a fentiekre vonatkozóan, vagy éppen a cikkbõl kimaradt ügyekben kérdésük, kérésük van, forduljanak hozzám bizalommal. A FAO Közép- és Kelet- Európai Alregionális Irodájának könyvtárában ildiko.pocza@ fao.org címre várom e-mailjeiket, amelyekre lehetõségem szerint gyorsan és pontosan igyekszem majd válaszolni. Pócza Ildikó 2006. XIII. évfolyam 1. szám 11
Archív könyvek bemutatása A RÉGI HIRES MÉNESEK EGYIKE MEGSZÜNÉSÉNEK OKAIRÓL Elõszer, abban munkálkodni, hogy jobb lovak nevelése által a lótenyésztés hasznossá váljon (báró Wesselényi Miklós) Amikor gróf Széchenyi István Lovakrul címû könyvét mutatattam be Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen! címmel, már akkor elhatároztam, hogy Wesselényi Miklós báró: A régi hires ménesek egyike megszünésének okairól címû mûvét is ismertetni fogom, hiszen: Wesselényi Miklós ugyancsak a reformkor igen népszerû alakja, meghatározó egyénisége történelmünknek, gróf Széchenyi István pályatársa; kezdetben igen jó barátja (sajnálatos, hogy késõbb elhidegültek egymástól), a lovak és a helyes, nyereséges lótenyésztés számára is fontos kérdés volt, mint az 1838-as pesti árvíz legendás hõse, minden magyar büszkesége, ezeken kívül: mûvei az Országos Mezõgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ archív állományát gazdagítják. Gróf Széchenyi Istvánról azt írtam, hogy vajon lehet-e még valami újat mondani, amit eddig nem közöltek róla? Azt hiszem báró Wesselényi Miklósra is igaz ez, hisz oly népszerû még most is, és a mûvészek, írók sorra megidézték, megidézik legendás alakját. Nagy múltú az erdélyi Wesselényi család, Magyarország jelentõs fõurai voltak. A reformkor vezéralakjának édesapja, báró Wesselényi Miklós, korának talán legismertebb fõura volt. Nagy tisztelet és szeretet övezte. A zsibói bölény címet óriási testi erejének, hallatlan lelki nagyságának köszönhette. A református vallású fõúr a szebeni zárdából elrabolta a katolikus Cserei Ilonát, felségül vette Ilona végül is áttért a férje vallási hitére ez igazi szenzációja és híranyaga volt korának. A szabadságeszmékért küzdött és lelkesült. A Hallervár ellen formális haddal támadott, s egy kapitányt el is fogott. E jogsértés miatt II. József Kufsteinbe záratta, ahol nyolc évig raboskodott. Hazatérte után tüzes szónoklataival az erdélyi országgyûlést hozta lázba. Nagy pártolója volt az egész magyar irodalomnak. Szinte minden jelesebb képviselõje jó barátja volt. Az erdélyi színészet megalapítója és felvirágoztatója volt. Híresek voltak Erdély-szerte lovai, ménesei, köztisztelet övezte birtokán és annak határain túl is. E lángoló szellemiség nagy kihívást és örökséget hagyott hátra fiára, ifjú báró Wesselényi Miklósra (1. ábra). A feljegyzések szerint az ifjú örökölte apja hatalmas erejét és tehetségét, valamint anyja nemes szívét. Az utókor is tudja, hogy a báró a kemény nevelés ellenére (vagy hatására), méltán büszke lehet fiára: a szabadság eszméi, az ország sorsa, a jobbágyai élete, a közszereplés vállalása a haza érdekében, az irodalom és mûvészet pártolása, a mezõgazdaság és ipar fejlesztése, a sport és ifjúságnevelés sürgetése, valamint természetesen a lótenyésztés, a lovak határtalan szeretete hatalmas és gyönyörûséges talajra talált benne. 1796. december 30-án született Zsibón. Magánúton tanult, 1814- ben hosszabb utazást tett Ausztriában és Észak-Itáliában. 1817-tõl vett részt az erdélyi közéletben, és e- gyike volt az erdélyi úrbérrendezés országgyûlési tárgyalását követelõ ellenzékieknek. A 1 ábra: Wesselényi Miklós lángoló ifjú magával ragadta gróf Széchenyi Istvánt is, akit 1822-ben elkísért angliai és franciaországi útjára. Nagy hatást váltottak ki belõle is az Angliában látottak, s itthon Széchenyi társaként, jó barátként több munkában is részt vett (a kaszinó szervezésében, lóversenyek meghonosításában, az Akadémia munkájában). Birtokainak ügyei többször hazaszólították, miközben Wesselényi nemcsak az erdélyi, de a magyarországi országgyûlés nemesi ellenzékének is kiemelkedõ vezetõje lett. Magyarország polgári átalakulását a haladás és a nemzeti önrendelkezés eszméinek összekapcsolásával kívánta megvalósítani. Az 1830-as évek elején politikailag eltávolodott Széchenyitõl. Szónoklatokkal, kormány elleni akciókkal, kiterjedt levelezéssel mozgósított, tiltakozott. 1833-ban Bukarestben kiadatja a Balítéletek címû mûvet, amely sokáig tiltott könyv volt. Az 1834-es szatmári országgyûlésen az örökváltság ügyében mondott éles hangú beszédét, valamint az 1835-ös erdélyi országgyûlésen elhangzottakat a cenzúra megkerülésével (kõnyomdát állított egy általa vásárolt sajtón) országgyûlési naplójában megjelentette, élesen bírálta a kormányt, ezért hûtlenségi pert indítottak ellene. Perét 12 2006. XIII. évfolyam 1. szám
Archív könyvek bemutatása Kölcsey Ferenc, a Himnusz költõje védelmezte. Börtönbüntetése elõtt az 1838-as nagy pesti árvíz idején százak életét mentette meg. Bátor cselekedete még jobban növelte hírét, népszerûségét. Az árvízi hajóst Vörösmarty Mihály címadó versében, Jókai Mór pedig a Kárpáti Zoltánban örökítette meg. 1839- ben háromévi börtönre ítélték, de kétévi raboskodás után egyre romló szembaja miatt engedélyezték számára, hogy a sziléziai Gräfenbergben önkéntes számûzetésben töltse fogságát. Hosszas távollét után az 1848-as események szólították haza, de már nem tudott úgy hatni, mint régebben, s betegsége megakadályozta abban, hogy aktívan részt vegyen a forradalomban. Családjával ismét visszavonult Gräfenbergbe, ahonnan 1850-ben haza akart térni, de az úton súlyosan meghûlt, és április 21-én Pesten meghalt. Számos írása közül legjelentõsebb a Balítéletek, melyben részletes politikai programját írja le, s kifejti a polgári átalakulásra vonatkozó nézeteit. Több kérdésben tovább ment Széchenyinél, nem elégedett meg a személyes robot megszûnésével, hanem fölvetette a kötelezõ örökváltság gondolatát, valamint a közteherviselést is. Meg kell említeni még mûvei közül a Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében (Leipzig, 1843), valamint a Teendõk a lótenyésztés körül (1847) címûeket. Ha érdemeit még tovább kívánnám sorolni, feltétlenül meg kellene említenem azt a fáradozását, amelyet a kisdedóvás elterjesztése érdekében kifejtett, vagy a selyemhernyó-tenyésztés meghonosításáért, az állattenyésztés és földmûvelés korszerûsítéséért tett. Mielõtt rátérnék A régi hires ménesek egyike megszûnésének okairól címû könyv részletesebb bemutatására szeretnék egy kis magyar ló- és lótenyésztési történetet felvázolni, hogy jobban megértsük a báró dilemmáját, tettének magyarázatát. Forrásként Kovácsy Béla és Monostori Károly: A ló és tenyésztése címû kézikönyv szolgál, melyet 1892-ben Kassán adtak ki. A világon még most is az a hír járja, hogy a magyar lovas nemzet és a magyar ember lóra termett. S ez így igaz. Eleink gyalog nem tudtak járni, szépapáink pedig királyt is lóháton választottak és lóháton tartották az országnak gyûlését írja Nagyváthy János följegyzésében. Lovag nemzet volt a magyar kétségen kívül, attól a naptól kezdve, mikor táltosai a berkek sötét homályából fehér mén áldozásával engesztelték ki a haragvó Hadúrt s mikor Pannoniát egy fehér lovon, aranyos féken és nyergen megvették, egészen a mai napig. A hegedûs is azt mondja: Feldedet adtad fejér lovon, És szívedet aranyos féken, Duna vizit aranyos nyergen, Akkort való nagy szökségedben. (Emlékezzünk régiekrõl.) 2. ábra: Lehet, hogy elõdeink az õ leszármazottai hátán hódították meg Európát?! A szerzõk a magyar lótenyésztést Ruisz Gyula szerint négy korszakra osztják: 1. az a magyar ló, amelyen Árpád és seregei Ázsiát elhagyják (a honalapítástól Mohácsig lehet számítani e kort) 2. a keleti ló korszaka (török hódoltságtól 1711-ig) 3. a spanyol ló korszaka (1711 1814-ig) 4. az angol ló korszaka (1814-ig napjainkig tudniillik 1892-ig!) 1. Vándorló õseink fõleg lótenyésztéssel foglalkoztak, és az apró, formátlan, de felette kitartó, a mongol típushoz tartozó lovaikkal, mozgékony harcászati módszerükkel rettegésben tartották Európát. A ló örömben, bánatban, jóllétben, nehéz idõkben nélkülözhetetlen volt számukra. Több helységnevünk ma is õrzi ennek nyomait, mint például Csikómezõ, Ménfõ vagy éppenséggel Csepel stb. I. Endre 1052- ben a tihanyi apátságot 34 lóból álló ménessel látta el. Szent László elsõként tiltotta meg törvényben a magyar ló kivitelét. Följegyzések szerint ebben az idõben ezrével legeltek a ménesek és gulyák a jászkunok síkjain. Nem szépségével tûnt ki, de edzettségben, szívósságban és kitartásban talán a világ összes lovát legyõzte volna. E dicsõséges és fényes lótenyésztési idõszakot a mohácsi vész törte derékba (2. ábra). 2. A keleti ló korszaka kezdetén az ország tönkrement, pangott a lótenyésztés is. Ez eddig a magyar ló egy vérben, minden idegen vér hozzá keverése nélkül tenyésztett, ám ez a helyzet a törökök bejövetelével megváltozott. Maga Balassi Bálint is jó szerecsen lovon vágyott vitézi próbára indulni. Ezt a korszakot a magyar lótenyésztés virágzási korának is tart- 2006. XIII. évfolyam 1. szám 13
Archív könyvek bemutatása ják, s ebben (is) Erdély állt az élen. A hegyes, völgyes gazdag legelõkön sok híres ménes legelt és nevelkedett. Több fõúrnak tenyészete nagy hírnévre tett szert, így Fráter Györgyé, ahonnan maga Izabella királyné kívánt magának lovat, nagyon híresek voltak még Bethlen Gábor, Barcsay Ákos, Kemény János, Teleki Pál, a Bánffyak, a Csákyak, Mikes gróf, Bercsényi gróf, a Rákócziak lovai, de a legnagyobb hatást az erdélyi lótenyésztésre nagyon hosszú idõn keresztül a Wesselényiek híres zsibói ménese gyakorolta. A XVII XVIII. században 150 160 anyakancával, valószínûleg 1600-ban, Wesselényi Pál alapította meg, melyet késõbb fia István, majd unokája Pál török és tatár eredésû lovakkal nemesítettek. A ló szeretete megmaradt a késõbbi leszármazottaknál is, egészen ifjú Wesselényi Miklósig. Közben tenyészanyagul használtak spanyol és angol lovakat is. 3. A külföldi fejedelmek már délceg járású, puha csüdû és hátú spanyol lovat adtak ajándékba egymásnak, s a rokokó kihívásainak megfelelve hódoltak, amikor Magyarországon még a szerecsen ló volt a divat. A spanyol ló itthoni viszonyokra nem vált be, sem a csaták zajában, sem a fárasztó munkavégzésben. A módit természetesen az elõjáró fõurak alkalmazták elõször. 1702-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek a parádés fogataiba már spanyol lovak voltak befogva, s rövid idõ alatt csaknem az összes erdélyi és magyarországi ménesek spanyol vérben tenyésztettek voltak. A Wesselényiek zsibói ménesébe 1740-ben került egy kitûnõ apaló, Galant, a mely 28-éves korában 200 aranyért vásároltatott; magas kora daczára oly kitünõ apalónak bizonyult, hogy a ménest egészen ujjá alakította; vele egyidejüleg 20 darab arabs telivérkancza vásároltatott s ezeknek fedezésére használtatott Galant, ugy hogy a zsibói ménes a jelen század elejéig tisztán arabspanyol ménesnek volt tekinthetõ. Az 1775-ben vásárolt telivér spanyol mén Ciceró, különösen pedig Caser lépett Galant nyomdokaiba és utódjának. írja Kovácsy Béla és Monostori Károly. II. József a szakismeretek elterjesztése érdekében Pesten lóorvosi iskolát hozott létre, szakkönyvek, lótenyésztési utasítások kiadásáról is gondoskodott. Királyi ménest alapított Mezõhegyesen, melyet Csekonics József vértes századosra bízott. Nemsokára, 1790-ben Bábolnán is létesítetett egy ménest, majd Kopcsánban megalakult az udvari ménes, ahol 1814- ben az elsõ angol tenyésztörzsû állományt találjuk, és innentõl számítjuk az angol ló korszakát (4) hazánkban (3. ábra.). 3. ábra: Farag, eredeti arab mén. Született 1962-ben az El Zaharaa arab ménesben. (Dr. Hecker Walter: A Bábolnai arab ménes, 1998. 4. E korszak talán legjelentõsebb alakjának báró Fechtiget tartják, akinek családja Egyiptomból került Triesztbe, s Arábiából eredeti tiszta arab lovakat hozatott. A gyönyörû állatokat az ország jelentõsebb fõurai sorra hozatták és vásárolták meg méneseik számára. Elsõként hozatott Festetich gróf a keszthelyi ménesébe, majd Eszterházy herceg az ozorai birtokára, ekkor vásárolt Hunyady gróf is, aki ugyancsak jelentõs ménessel rendelkezett. A harmadik szállítmánnyal érkezett meg a világhírû Gidrán nevû mén, melynek elõször Lipicán, majd Bábolnán és késõbb Mezõhegyesen találjuk meg utódait. Nagyhírû volt gróf Széchenyi István cenki, gróf Széchenyi Pál marcali ménese is. Nem meglepõ, hogy a XIX. század elején a magánménesek száma Erdélyben háromszor annyi, mint a többi magyar területen. Ez idõben is természetesen legjelentõsebb minden tekintetben báró Wesselényi zsibói ménese. Mint már említettem a ménes õsapjául a Galant nevû arab telivért lehet tekinteni. 1802- ben két kiváló arab telivért vásárolt a báró, akinek ménese messze jó hírnévnek örvendett, és lovait drágán meg is fizették (pl. gróf Bethlen Pál 100 aranyat adott egy nyolcnapos méncsikóért). 1816-ban rosszindulatú mirigykór ütötte fel a fejét, és rövid idõ alatt 155 ló pusztult el. A kancaállomány kiegészítésére 23 kitûnõ erdélyi és két angol kancát vásárolt, ugyanakkor az addigi 150 160 egyedbõl álló kancaállományt 40-re csökkentette. 14 2006. XIII. évfolyam 1. szám
Archív könyvek bemutatása Az ifjú Wesselényi ménese megmentéséért, és annak jó hírnevéért, becsületéért sokat fáradozott. 1822- ben mének vásárlása miatt Széchenyi Istvánnal Angliába utazott. Ekkor vásárolta Catot. Talán Cato az a ló, amely az angol gyepet otthagyva elsõként került hazánkba. Egyidejûleg még egy angol telivért Ditot hozott magával. Cato rövid idõn belül nagyon népszerû lett, de ismertek lettek kiváló csikói is, utódai pedig a jobb erdélyi ménesekben csaknem mindenütt fellelhetõk voltak. Ezek ismeretében vegyük kezünkbe Wesselényi Miklós báró A régi hires ménesek egyike megszünésének okairól címû könyvét, amely Pesten Petrózai Trattner J.M. és Károlyi István Könyvnyomtató Intézetében jelent meg 1829- ben (4. ábra.). Wesselényi könyvét BÉVEZE- TÉS.-sel indítja. Már az elsõ mondatokban arról ír, hogy miért vált meg lovaitól, de idézzük õt, a szerzõt: Bár mi csekélység légyen is magában egynéhány ló eladása, még is a folyó 1828-dik esztendõ Octobere 1-sõ napján történt kótyavetélése ménesemnek nem kevés beszédre s nagyon sok külömbözõ itéletekre adott alkalmatosságot. Sokan csudálkoztak ezen cselekedetemen, mások módiból való anglomaniának s némellyek hazafiságtalanságnak lenni itélték, vagy mint ló-tenyésztõt hibáztattak, többen, hogy ne tégyem intettek, kértek, jó-tanácsoltak. Azt hiszem nem lehetett könnyû helyzetben báró Wesselényi Miklós, amikor e sorokat írta. Gondoljunk csak arra, hogy mai életünkben is hány és miféle érzést, kérdést, meg nem értést vált ki az emberekben egy új, másfajta irányzat, fejlesztés, felfedezés, átalakítás, vagy netalán egy reform bevezetése. Nem a gazdaságbeli rossz calculus, vagy a lótenyésztésre nézve tett hibák vádja alól akarom magamat kimenteni; folytatja tovább a bevezetést mert erszényem s istálóm fogják ezentúl legjobban megmutatni, hogy mint gazda vagy lótenyésztõ hibáztam-é vagy nem, hanem azon hibás balvélekedés megczáfolását érzem kötelességemnek: hogy ménesem ezen eladása, bennem hazafiatlanság, vagy a lótenyésztés ügyére nézve káros lett volna. Ezek után megadja könyvének fõbb szempontjait, melyeket öt részben tárgyal. 4. ábra:a könyv címlapja. Az elsõ vallomását, ahogyan õ nevezi A LÓTENYÉSZTÉSRÕL KÖZÖNSÉGESEN. címet adta. Rögtön az elején azzal kezdi, hogy Senki sem hozza azt kétségbe hogy a lótenyésztés fontos része a nemzeti gazdaságnak. Sõt bizonyos, hogy az valamint gazdagulására úgy erkölcsére s karakterére is egy Nemzetnek nagyon béhat. Felvázolja, hogy egy országnak milyen gazdasági számításokkal, kalkulációval, helyzetfelismeréssel kell rendelkeznie, fõleg egy olyan országnak, mint hazánk, mely tengeri kereskedelemmel nem gazdagodhat. A Haszon az a hatalmas rugó, melly eleitõl fogva a világon az emberek lelki s testi erejét leginkább kifejtette. folytatja tovább, mert a Henye tehetetlenség, sinlõdõ csend vagyon mindenütt, s mindenben, a hol és a honnan hasznot remélleni nem lehet. Szerinte Minden országnak, a hol a lótenyésztés virágzatra jutott, példája azt mutatja: hogy abból nyerõ vagy nyerhetõ haszon vitte azt elé. Mint köztudott Széchenyi és Wesselényi kezdetben jó barátok voltak, közös angliai körutazást tettek, hogy a fejlett szigetországi ipart, és fõképp a lótenyésztést tanulmányozzák. Széchenyi tapasztalatait, véleményét közreadta az 1828-ban megjelent Lovakrul címû könyvében. A Wesselényi család tagjai már a XVII. században Erdély, illetve Magyarország talán legjelentõsebb lótenyésztéssel foglalkozó fõurai voltak, méneseik igen nagy népszerûségnek örvendtek. Az ifjú báró nagy múltú õsei helyébe kívánt lépni (ez sikerült is neki), ezért kiemelt tevékenyégének tekintette annak minél mélyebb és modernebb megismerését, alkalmazását. Az angliai tapasztalatok nemcsak a legnagyobb magyarra, hanem az árvízi hõsre, a forradalom egyik legnagyobb elõkészítõjére is nagy hatással voltak. E részben erre is kitér: a Lovakrul írt lelkes munkájában Gróf Széchenyi István. Kivel én tökélletesen kezet fogván, azt állítom: hogy a lótenyésztés sikeres elémozdítására bizonyos és egyedül való út: a lehetõségig bizonyossá tenni az abból jövõ feljebb úgy nevezett természetes hasznot, és, a mesterséges nagy haszonra egy hihetõsen reméllhetõ lehetséget nyitni. 2006. XIII. évfolyam 1. szám 15
Archív könyvek bemutatása A második fejezet EZEN ÁLLÍ- TÁSOKNAK HAZÁNKRA VA- LÓ ALKALMAZTATÁSA. részben felvetésének gyakorlati válaszát adja, és a legelsõ mondatban leszögezi: A feljebb mondottaknál fogva én a lótenyésztést hazafiúi principiumokból nem teszem hazafiság tárgyává. A lótenyésztést éppen úgy fabriának nevezi, mint bármely más mesterséget. Természetesen azt ajánlja, hogy Minekelõtte megvizsgálnók lovaink ezen elnem adhattásának okát, meg kell tekintenünk a Hazánkban lévõ lovaknak mind régibb mind mostani mivoltát. Ezek után a különbözõ nemzeteket és lótenyészetüket veszi górcsõ alá. A fajok kialakításában a lovak minémüségére nézve legnagyobb béfolyással volt a Nemzetek külömbözõ karaktere s geniusa. Bemutatja a spanyol, francia, lengyel, stájer, olasz és természetesen az angol fajokat, majd rátér a hazai ismeretekre, a magyar viszonyokra, melyek sok mindenben mások, mint a többi európai országé. A Magyarnak se kedve se ideje sok a pompára nem volt; hazáját, birtokát, háza népét kellett oltalmaznia, s csak fáradságot kiálló sokat gyõzõ és sebes lovakra volt szüksége, s azokat becsülte. Részletesen bemutatja a magyar történelmi korok jellemrajzát, a korstílust elhagyva vagy követve a lótartás és tenyésztés divatját, melyre itt most nem térnék ki, mivel a bevezetõben röviden érintettem e területet. Ajánlom azonban mindenkinek, aki kezébe veszi a könyvet, hogy figyelmesen olvassa el, mert élvezetes ez a pár oldal, amely egy fõúr tollából született; hogy miként látja a nemzeti múltban és jelenben az ember és a ló elválaszthatatlan kapcsolatát. Egy helyütt azt mondja: A világon két féle lókedvelõ van, az egyik szereti a lovat nézni, a másik használni. Ezek jó lovakat neveltek mindég, s fognak örökké nevelni; amazok festeni való képeket, gyönyörû állatocskákat tenyésztenek Wesselényinek a hazai állapotokról sok mindenben más volt a véleménye, s nemcsak a politikát, a nevelést stb., nem találta megfelelõnek, hanem a magyar lovak állapotát sem. Azt viszont örvendetesnek tartotta a LOVAINK MOSTANI MIVOLTA. fejezetben, hogy kevesebb lovakat kezdenek tartani, de jobbakat s jobban, - igyekeznek a lovakról magoknak valódi isméreteket szerezni, Nevetséges mindenben a sokat akarás, kevés erõ mellett. Az erdélyi ló erényeit és fõként hibáit veszi sorba, megerõsítve magát a változtatás szükségességérõl. Szenvedélyes szavakkal érvel mindazoknak A kik kételkedhetnének ezennel ajánlom, akármi illõ fogadás mellett, hogy Erdélynek a legkiválasztottabb ménesbeli lovát, nem csak teljes-vérû vagy nagyon kijelelt vadász angol lóval, hanem nagyon középszerûvel is, akár hosszú akár rövid távolságra, valamint sebess úgy tartósságra nézve is meg fogom veretni. De sõt ugyan erre ajánlom magamat, nem csak tiszta angol, hanem hazai kanczáktól, de angol, ménektõl származott lovakkal is. E pár sorból is kitûnik Wesselényi tisztasága, nagylelkûsége, bátor erénye, ahogyan a kor krónikásai valóban jellemezték õt. Felteszi a kérdést, hogy Hazafiság-é a Nem-változtatás? A patópálok nemcsak Petõfiéket húzták vissza, mások is küszködtek ellenük, mint Ady Endre, s ez a magyar sajátosság elkísér a XXI. századba is bennünket. Wesselényi leszögezi: Buzgó tisztelõje vagyok mindennek a mi nemzeti; hiszem és vallom azt, hogy nyelv s törvény egy Nemzetnek egyedül tarthatja fenn nemzeti létét, de továbbra is azt állítja: hogy lovaink nagy részint igen rosszak A most bemutatott mû szerkezetében sok párhuzamosságot mutat Széchenyi István Lovakrul címû könyvével. Ez érthetõ, hiszen annyi közös szál köti össze a két reformkori fõnemest. A gondok és problémák szinte ugyanazok Nyugat- Magyarországon, mint Erdélyben. Wesselényi Miklós is felteszi a kérdést a IV. fejezetben MIT LEHET- NE S KELLENE NÁLUNK A LÓTENYÉSZTÉS JAVÍTÁSÁ- RA TENNI? Szerinte minden fáradságot és igyekezetet Elõszer, lovaink gyarapítására, Másodszor, javított lovaink kelete bizonyosodjék s nevekedjék. Az elsõt, az újításokat, a javításokat szerinte minden országban az Uralkodás vagy Egyesületek, vagy külön-vált de egy czélra dolgozó Egyes-személyek által történhetnek. Mindegyiknek megvan a maga elõnye. Az Uralkodásban központosított irányítással mindenkinek végre kell hajtani a feladatot, az Egyesületek, mint modernebb formában a központosításnak mégis megvannak a szabadság fokai, s ez a kereskedésnek jót tesz, az egyes személyek pedig privát méneseiket legjobb tudásuk szerint vezethetik. A fajok javításáról pedig az a véleménye, hogy csak ménlovakkal lehet azokat jobbá tenni. Azoknak a lótenyésztõknek, akiknek sem módja, sem akaratja nincs a drága ménlovak vásárlására és tartására, azoknak egyedüli módszernek a ménbér alkalmazását ajánlja, amit az egész országra, mint egy hálót ki kellene terjeszteni. E fejezetben errõl így ír: Mind a köz ügyre, mind magamra nézve igen hasznosnak látván ezt, örvendem hogy én lehettem Hazánkban a legelsõ, ki 1823- ban és 1824-ben teljes vérû angol 16 2006. XIII. évfolyam 1. szám
Archív könyvek bemutatása 5. ábra: Illusztráció a könyvbõl (Kalkuláció) ménlovakat ménbérért köz használatra bocsátottam. Csak hamar számos követõket talált ez; s már is a két magyar hazában A TARTÁS ÁLTAL VALÓ JAVÍTÁS. fejezetében pedig így summáz: De egy ménes körül azon kell lenni, hogy a nevelendõ lovak mentül kevesebbe kerüljenek, mert csak így lehet az abba tett tõkepénztõl jó kamatokat várni. Wesselényi Miklós, mint gondos gazda számot vetett a tartás körüli kevesítésrõl is. Ebben a cifraságok és a szükségtelen költségek elhagyását javasolja, de természetesen más módszereket is alkalmazni kell. Ilyen lehet többek között példája is: Hogy Erdélyben is sükeresen lehet a mezeigazdaságban használni a kanczákat, azt bízonyítja Gróf Kendeffy Ádám, ki anyakanczákkal még pedig erdélyiekkel, hármába fogva a legjobb szántást viteti végbe. Én a most eladott ménesemnek nagy részét gazdaságban használtam, s a mostan meglévõket is használom. Kitér a lovak olcsó és jó etetésére is. Pontos kalkulációt készítve, bemutatja annak számszerûsített adatait is, mellyel szemléltetni szeretném alaposságát (5. ábra.). Az V. fejezet egy kicsit terjedelmes és a mai olvasó számára nehézkesnek tûnõ címet kapta A MÁR MEG- JAVÍTOTT FAJÚ, S JÓL TAR- TOTT LO- VAK ELAD- HATÁSA MÓDJÁ- NAK LEGINKÁBB EGYESÜ- LETEK ÁLTAL TÖRTÉNHETÕ ELÕSEGÍTÉSÉRÕL S BIZO- NYOSABBÁ TEHETÉSÉRÕL. Wesselényi itt is hangot ad annak a véleményének, hogy a modern, nyereséges lótenyésztést egyesületekben látja biztosítottnak. Örvendetesnek tartja, hogy Kolozsvárott, az ország közepén 1825-ben II. József lóvásárt engedélyezett, és ezzel lehetõséget adott a lókereskedelem gyorsabb és pontosabb lebonyolítására. Szükségesnek gondolja egy olyan tanya felállítását Pesten, ahol eladási áraikkal feltüntetve az eladandó lovakat tartanák, természetesen ezt is az egyesület mûködtetné. Neki is úgy, mint Széchenyi Istvánnak, Anglia adja a követendõ utat, melyben a lótenyésztés sikerét a lovak versenyeztetésében, a vadászatban és mindenek fölött a lovaglásban látja, s ez nem csak férfias gyakorlás, de gyönyörérzésnek is forrása lehet. A vadászatot õ tudománynak nevezi. A lóhoz és a lovagláshoz való kedvet látja biztosítéknak, hogy hazánkban sikeres legyen a lótenyésztés, de ehhez szorgalmazni kell még a futtatáshoz való versenypályát, mely véleménye szerint a leggazdaságosabb tevékenységgé válhat. Mivel a vadászat is és a versenyeztetés is magas költségekkel valósítható meg, ezért ezt is az egyesület tudná felvirágoztatni. Ezekben a sorokban nem csupán a kiváló méneseirõl híres báró jelenik meg, aki okos és jó gazda, hanem az a Wesselényi Miklós, aki a reformkor egyik legnagyobb alakja volt, aki a hazáért olyan szavakkal harcolt, melyek minden cselekedetnél erõsebbek és példamutatóbbak voltak. Jól látja kora nemeseit, birtokosait, ezért kérdésfelvetésére így válaszol: Hazánkban? Hol vagynak olly sok és gazdag, önn kényekre élhetõ birtokosok? Kiknek mind míveltségétõl, mind nemes gondolkozások módjától hinni lehet, s várni kell, hogy mélyen érezzék mennyire vagynak éppen törvényes szabadságok, s minden tehertõl való mentt voltok által lekötelezve, tenni s áldozni köz-czélokra, és hogy minden kiadás mellyet illyen végre tesznek, s minden mukásság, melyet kötetlen idejekbõl illy czélra fordítanak, egy valóságos becsûletbeli adósság lefizetése, mellynek felvételére a Haza kezében ugyan külsõ kényszerítõ erõvel bíró kötelezõ-levél nincsen, de a mellynek eltartózása a nem fizetõt becsületétõl fosztja-meg, s egy henye, s mások veríjtékét lelketlenül pazérló nevével méltán bélyegzi. A VI. fejezet rövid, cím nélküli, fájdalmasan keserû bevezetése talán mottója is lehetne könyvének. Hogy micsoda ménesnek vagyok még birtokában, valójában nem azért kivánom köz tudásra bocsátani, mintha a régi híres Wesselényi ménesnek eddig birtokosára is háromlott dicsõségét hiúságom magának fenn akarná tartani; hogy a buzgó akaratja s Hazám hév szeretete, mellyet keblemben érzek, isméretessé válhasson; s nevemet a feledékenységbõl ki nem ragadhatja, hadd maradjon az homály- 2006. XIII. évfolyam 1. szám 17
Archív könyvek bemutatása Nálunk történt Agrárszakmai rendezvények ban! Lovaknak valóban hírt nevet köszönni nem szándékom; hanem azon okból volna nékem igen fájdalmas, ha közönségesen azt hinnék, hogy a megesett kótyavetye miatt már ménes nélkül maradtam, hogy így hozzám vevõk nem jõnének, kiket pedig házomnál igen szivesen szoktam látni. Ezek után úgy véli, ménesének eladását megmagyarázta, azt újságokban közreadta, majd bemutatja részletesen új ménesét. A könyvet ezekkel a szavakkal zárja be: remélem, most minden részre nem hajló s józanon itélõ meg fogja ismérni, hogy az elõbbeni ménesem eladása se hazafiságtalanság, se a lótenyésztés dolgára nézve káros lépés nem volt. Végezetül irodalmunk két halhatatlan óriásának szavaival szeretném fémjelezni Wesselényi Miklóst. Kazinczy Ferenc az öregebb Wesselényi régi jó barátja volt, így módjában állt ismerni a kilencéves kis bárót is. Nyelvújítónk tizenegy év múltán ismételten Zsibóra látogatott, s az idõközben felnõtté vált ifjúról így emlékezik: Ily szépségû lovakat látni s rajtuk egy húsz esztendõs ifjú férfit, e muszkulózus tagokkal, e lángoló orcákkal, e szikrázó szemekkel s ily tanult lovaglót! Még nem elég barátom; még tovább kell hallanod: Ily szépségû lovakon, ily szépségû ifjú férfit s azt az ifjú férfit, ki fél óra elõtt Kleistot és Berzsenyit s Horácot annyi érzéssel deklamálta; ezt az ifjú férfit látni ezeken a királyi méneken barátom, mely öröm ez! Majd arról ír, hogy e nagylelkû fiatalember, gazdasági nehézségei ellenére hogyan ajándékozta meg õt egy gyönyörûséges lóval. Ady Endre a Nagyváradi Napló 1902. szeptember 17-i számában megjelentetett egy megindítóan szép emlékezést Wesselényirõl úgy, ahogy rajta kívül senki sem tudná azt megírni. A költõóriás a vén Meszest a Terbete csúcsán ifjúságának elveszett paradicsomát álmodja viszsza, benne Fadrusz János mester megrendítõen szép Wesselényi ércszobrával, ahogyan a báró magához emeli a szegény parasztot. Ady Endre így pillant vissza a múltba, látva a jövõt, s benne Wesselényi alakját: Hol van Wesselényi? Hol van a felszabadított nép? Sehol. Wesselényi történelmet élt magyar földnek a modern világra szült valóságos géniusza. Családja régi, ragyogó és kiváltságos. Õ maga erõs, szép és eszes. Ha sok benne az ego, a legszebb, legdúsabb életet élheti. És ez a hatalmas férfi, ki Herkules, Adonis és Apolló együtt fölcsap mártírságra vágyó prófétának. Világosság és igazi altruizmus. Ez Wesselényi, Voltaire és Danton. Az igazságért képes lett volna aláaknázni és felrobbantani a világot. A legnemesebbje és leghivatottabbja a maga korának Kossuth Lajos mellett Wesselényi megvakult. Talán a fátum szabta azt úgy meg, hogy nem szabad nagyon világosan látni. Wesselényi megvakulása talán szimbóluma akart lenni annak az igazságnak, hogy boldogok csupán a vakok és a vakon hívõk. Nem hiszem, hogy egy emberrõl ennél szebben lehessen írni, mint ahogy õk tették Wesselényi Miklósról. S ha a Ferenciek temploma mellett elhaladnak vagy mielõtt betérnének oda vessenek egy pillantást a falára, arra a dombormûre, melyet Holló Barna készített; lelkükben tisztelegjenek az 1838-as pesti nagy árvíz hõsének és emeljék meg kalapjukat a reformkor kiválóságára, hatalmas géniuszára, báró Wesselényi Miklósra. Dr. Sinóros Szabó Botondné BORLOVAGOK TÁRSASÁGÁBAN 2005. november 29-én mutatkozott be az OMgK-ban a Vinum Ister-Granum Regionis Borlovagrend, az a legfiatalabb magyarországi borlovagrend, amelyik hivatalosan 2005 õszétõl Európában egyetlenként, két szomszédos ország, Magyarország és Szlovákia polgáraiból szervezõdött. A könyvtár Tessedik termébe aranysújtással díszített, sötétzöld bársony palástjukban bevonuló borlovagok köztük egyetlen borlovag-hölgy impozáns látványával kezdõdõ rendezvényt az intézmény fõigazgatója, Gulácsiné Pápay Erika nyitotta meg. Megtudtuk, hogy a térséghez, az Ászár-Neszmélyi borvidékhez, Esztergomhoz és környékéhez nemcsak gyerekkori emlékei fûzik, hanem a mai napig is második otthonát jelenti ez a vidék. Õszinte szívvel segíti és támogatja az ott megszületõ kezdeményezéseket. A megnyitó szavakat az esztergomi elõadómûvész Bakay Ferenc felolvasása követte, aki szívbemarkoló szomorúsággal nyújtotta át a hallgatóságnak Horatius Boroskorsóhoz írott versét. A felolvasást hegedûkíséret tette különlegessé. A rendezvény levezetõ elnöki feladatait ellátó Tamás Enikõ fõszerkesztõ kiemelte, hogy a két országot átfogó szakmai együttmûködés, nevezetesen a kulturált borfogyasztás és az Ászár-Neszmélyi borvidék, s e borvi- 18 2006. XIII. évfolyam 1. szám
Nálunk történt Agrárszakmai rendezvények dék borainak népszerûsítése egyfajta gazdasági együttmûködésként is felfogható. Szavaival hitet tett a vidék megbecsülése, felfedezése mellett. A borlovagrend bemutatását Nyergesi Rezsõ nagymester indította el. Elõször is beszélt az Ászár-Neszmélyi borvidékrõl. Az ászári területrõl elmondta, hogy a homokos talaj és a borhamisítás leszálló ágba sodorta a területet, így csak a Komáromtól Esztergomig húzódó neszmélyi területrõl érdemes beszélni. Ez a terület a római kortól kezdve fontos bortermelõ vidék volt. Zsigmond király a legenda szerint annyira szerette az itteni borokat, hogy csak a hely közelsége okán építette föl a tatai (Zsigmond) várat. A török alatti visszaesést követõen újra felpezsdült az élet, a XIX. században már Európa-szerte ismert, és elismert volt az itteni bor. Az 1880-as években betegség pusztította a szõlõt, majd a termesztés újra fellendült. Trianon nagy sebet ejtett érthetõ módon, 1957-re pedig már a borvidék titulust is elvesztette. 73-ban egyesült Ászárral, de a rendszerváltás hozta el a máig tartó prosperitást. Egy multinacionális cég a Hilltop és egy nagygazda Szõlõssy Mihály a motorjai a fejlõdésnek. A sikert jelzi, hogy tavaly a Lufthansa összes járatán neszmélyi bort kínáltak, Angliában pedig az Év Borát is errõl a vidékrõl választották. A nagymestert a kancellár követte, Tóth Tivadar elmondta, hogy a lovagrend nevének latin volta a kényszerû kétnyelvûség kikerülése érdekében született. A rend ötlete 2001-ben merült fel, majd tavaly decemberben tizenöten megalakították a szervezetet. Mára 17 magyar, és 8 szlovák állampolgár tartozik kötelékükbe. Beszélt a minden résztvevõ által lelkesen említett Mária Valéria hídról, mely egyszerre szimbólum és valóságos kapocs a két ország között. A vidék képét az Ispitahegyi, boroskorsót fogó római tiszt felidézésével tette teljesebbé. A jövõt illetõen a turizmus fejlesztését, és rendszeres borversenyeket említett. A neszmélyi borvidék 100 településének 200 ezer lakosát, mint potenciális vendéglátót mutatta be. Drapák Károly a szlovákiai Muzsla polgármestere önmagát, mint mecénást mutatta be, mert mecénásra minden korban szükség van. A rendszerváltás elõtti idõszakot úgy jellemezte, hogy mindenkinek volt szõlõje, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki hozzáértõ borász lett volna, bár mint tréfásan említette: mindenki ért a focihoz. A vadkapitalizmus, és a vadprivatizáció nem kerülte el õket, mára azonban a két nemmagyar : Miroslaw, a nemesítõ, és Egon Müller, a márkanév munkájából végre mások is profitálhatnak, ennek ékes bizonyítéka a borlovagrend, mely rangot, keretet és tiszteletet ad a vidéknek. Hartl Mónika a borlovagrend krónikása, a rend egyetlen hölgytagja vette át a szót a szünet után. A határ mibenlétérõl elmélkedett, amely egyszerre elválaszt ilyenkor periféria és összeköt, centrumként. A csatlakozás után a majd hétszáz kilométeres határszakaszon négy gazdasági egység, azaz eurórégió alakult meg. A depressziós, halmozottan hátrányos helyzetû vidék bajainak megoldását õ is a turizmusban látja. A Duna, mint erõközpont körül a tavak, hévizek, kastélyok vonzhatják a látogatókat, és persze a háromféle borút: a nyitott (egyszerû borkóstolás), a tematikus (kultúra, természet és gasztronómia), és a klasszikus (konkrét útvonallal). Fontos eredménynek nevezte az információs táblák kihelyezését. Dr. Csoma Zsigmond, a lovagrend nagykövete zárta az eseményt. Elõadásának címéül adhatnánk a Borszentek a felvilágosodás fényében címet. A rendezvény borkóstolóval, és Szent Márton havához, illetve Szent Márton libájához kapcsolódóan libamájas szendviccsel zárult, a szponzorok jóvoltából. K.G. 2006. XIII. évfolyam 1. szám 19
Nálunk történt Agrárkulturális rendezvények 3. KARÁCSONYI KÉZMÛVES KIRAKODÓVÁSÁR ÉS JÁTSZÓHÁZ Képes beszámoló Apró lábak dobogása, izgatott zsivaj, forralt bor és mézeskalács édes illata, jókedv és vidámság töltötte be a földszinti termeket december 10-én, amikor harmadik alkalommal nyíltak meg a könyvtár kapui a Karácsonyi Kézmûves Kirakodóvásárra és Játszóházra látogató aprónép és szüleik elõtt. Az ügyes kezû gyerekek a délelõtt folyamán kipróbálhatták a mézeskalács-díszítés, az almamikuláskészítés és adventi ajtódísz-kötözés Gyulyás László mesél fortélyait. Ehhez a Levendula Játszóház lelkes tagjai nyújtottak segítséget. Milyen legyen az ünnepi lakásdísz? Ezután vendégünk volt sziporkázó jókedvével, nagy bajuszával, kecskedudájával és kedves mesejá- Csináljunk mézeskalácsdíszeket! tékával Gulyás László, aki a Szépenszóló pelikánmadár történetét mondta el népi hangszereivel és a közönség aktív közremûködésével. A mesejáték után a Zurgó Együttes húzta a talpalávalót a vendégeknek, egy órás táncházuk alatt. A kimelegedett táncosok kaptak egy kis pihenõt, amikor megnézhették, hogyan készül egy igazi hagyományos, többfajta fából összeállított Luca széke. A délután már a felnõtteké volt. Karácsonyi énekeket, verseket, meséket, népi hiedelemtörténeteket és szívet melengetõ moldvai csángó tánczenét hallgathatott a nagyérdemû a Zurgó Együttes Szíve járását hallod az Így készül a Luca széke idõnek címû önálló mûsora folyamán. A színes programok mellett egész nap kézmûvesmesterek kínálták kedves portékáikat. A vásáron részt vett gyermekkönyv-illusztrátor, keramikus, fazekas, papírfiligrán-készítõ, virágkötõ, méhész, gyapjúkártoló, ékszerkészítõ és népigyermekjáték-készítõ. A tartalmasan eltöltött nap után a szervezõk reményei szerint minden látogató lelkébe beköltözött a karácsony meghitt hangulata, és a vendégek élményekkel Körtemuzsikát tessék! gazdagodva hagyták el a könyvtár termeit. Mógor Kárász Kinga 20 2006. XIII. évfolyam 1. szám