TELEPÜLÉSTÖRTÉNET, 2018. 3. CSOPORTOS OSZTOTT TELEPÜLÉS DE. MŰSZAKI KAR, ÉPÍTÉSZMÉRNÖKI TANSZÉK, PROF. PUHL ANTAL DLA, HABIL. Közigazgatási határ TELEPÜLÉS (morfológiai felosztás) CSOPORTOS ÁTMENETI FORMÁK SZÓRVÁNY Szomszéd település Belterület Szálláskertek (munkahelyek) (Gazdaságok és háztartások szerinti felosztás) OSZTATLAN OSZTOTT FALU SZÁLLÁSKERTES VÁROS TERTOZÉKTELEPÜLÉSES TARTALÉKTANYA SZEREK, SZEGEK. SZERES TELEPÜLÉSEK TANYASOROK TANYASŰRŰSÖDÉESK CSOPORTOS OSZTOTT TELEPÜLÉSEK megosztott településnek nevezünk minden olyan települést, amelyben a lakóhely funkciójú telkek és a paraszti gazdasági telephelyek térben elkülönülnek egymástól. A megosztott település fogalma magába foglalja a szálláskertes települést az átmeneti formákat és a korai tanyás települést egyaránt. ALFÖLDI FARMTANYÁK HEGYI TANYÁK SZŐLŐHEGYI TANYÁK lakóépületek Szomszéd település Külterület (határ) szántók legelők Átmeneti településformák tartozéktanyák farmtanyák CSOPORTOS OSZTOTT TELEPÜLÉSEK a megosztott településnek két alaptípusát különböztetjük meg: a/ a belterületi osztottságot jelentő szálláskertes települést és az b/ összhatárbeli osztottságot jelentő korai tartozéktanyás települést. Mezőkövesd térképe 1787-ből. A város közepén udvar nélküli lakóházak vannak, a széleken jószágtartó ólas kertek látszanak Belterület Lakótelkek, utak Külterület Szálláskertek Átány falu 1864-ben 1
CSOPORTOS OSZTOTT TELEPÜLÉSEK A hazai adatok és a külföldi párhuzamok alapján úgy látszik, hogy a megosztott település, beleértve a belterületi szálláskertes megosztottságot és a tartozéktanyás osztottságot egyaránt, valamiféle gazdaságszervezési elemi gondolat, amelyet a legkülönbözőbb történelmi időpontban, a legkülönbözőbb földrajzi és gazdasági adottságok közepette, a legkülönbözőbb népek egyaránt alkalmazhattak. A magyar parasztság a belső határbeli gazdasági telephely jelölésére az alábbi elnevezéseket használta leggyakrabban: kert, majorkert, szálláskert, tanyakert, ólaskert, akloskert, akol, istállóskert, pajtáskert, csűröskert, szérűskert, szénáskert, lóger, rakodó. Szálláskert ábrázolása, Nyitra, Szálláskert ábrázolása, Győr, 1598. Ismeretlen mester rézkarca eredeztetési magyarázatok Tudományos spekuláció eredménye a kétbeltelkű település elnevezés. Erre a célra három megnevezés jöhet számításba: a kétbeltelkű, a kertes és a szálláskertes kifejezés. Györffy István. Kétbeltelkes település Nagyabony, XIX. Század első fele 1928-ban, Az Alföld ősi magyar településmódja c. tanulmányában már feltűnt a 1926-ban közreadta Az alföldi kertes városok, Hajdúszoboszló települése és a Hajdúböszörmény települése c. tanulmányait. Ezekben az írásaiban azt sejtette az olvasóval, hogy a felismert és bemutatott kétbeltelkű településrendet védelmi szempontok formálták. megosztott település nomád eredeztetésének gondolata eredeztetési magyarázatok 1980-ban Hofer Tamás összefoglalta a magyar tanya és a magyar szálláskert európai párhuzamait. Ezzel nagymértékben hozzájárult a szálláskertesség eredeztetésével kapcsolatos régi kérdései tisztázásához is (Hofer T. 1980). Az európai párhuzamok sokasága ugyanis sejteti, hogy nem föltétlenül a magyar történelem valamely sajátosságában kell keresni a magyar szálláskertes települések kialakulásának okát vagy okait. eredeztetési magyarázatok A szálláskertek beilleszkednek egy, a görög földektől Skandináviáig húzódó, európai régi paraszti település- és gazdaságszervezési gyakorlatba. Annak sajátosan magyar változatai. Történeti fejlődésüket egyaránt befolyásolhatta, jellemző vonásaikat egyaránt színezhette nomád hagyomány, városi települési gyakorlat, a tűzbiztonságra törekvő hatósági kényszer, földesúri parancs, termelési sajátosság és még nagyon sokféle tényező. Szálláskert Átány, 1950 Sorba rendeződött szállás-épületek (Uszod-Hanyik, Bács-Kiskun m., 1970-es évek) 2
JOGI HELYZET Egy-egy település létrejötte vagy szálláskertessé válása idején a szálláskerteket szabadon foglalták el a gazdák a lakótelepülés körüli földekből. Az elfoglalt, körülkerített és épületekkel ellátott szálláskert gazdája, szabadalmas helyen tulajdonaként, úrbéres függőségű helyen örökbirtokaként használhatta gazdasági telephelyét. Örökíthette, feloszthatta. Az esetek többségében eladhatta. A szálláskert általában második belteleknek számított. A 19. században már nem lehetett ilyen módon területet foglalni. TERÜLETE, LEHATÁROLÁSA A szálláskertek alapterülete fölöttébb változó nagyságú volt, ezért nehezen határozható meg átlagos méretük. A 18-19. századi forrásokban emlegetnek 500600 négyszögöles és 100-150 négyszögöles szálláskerteket egyaránt. Közepes nagyságú parasztgazdaság számára valószínűleg 3-400 négyszögöles telephely volt szükséges. Pusztuló szállás-épületek (Nemesnádudvar, Bács-Kiskun m., 1976) TERÜLETE, LEHATÁROLÁSA Készült kerítés vesszőfonásból és sárfalból is. A kerítésen általában egy kapu volt. Ezen járt ki-be ember és állat egyaránt. Gyakran árok is kísérte. Előfordult, hogy az árok csak magában védte a szálláskertet. Néha élő sövényt, tüskés bokrokat ültettek a partjára. Az Alföld északi, északnyugati és nyugati peremvidékein, vagyis ott, ahol a lazább elrendeződésű szálláskertek divatoztak, előfordultak kerítetlen szálláskertek is. A SZÁLLÁSKERTEK HASZNÁLATA férfiak Nagy általánosságban valóban elmondható, hogy a települések belső határában a szálláskert a férfiak, a lakóház telke pedig a nők munkaterének tekinthető. Ősztől tavaszig napközben a szálláskertekben tartózkodott a férfiak többsége. Gondozták az állatokat, javították a gazdasági eszközöket, fúrtak, faragtak, tettek-vettek. Szántás ökrökkel 1920-as évek A SZÁLLÁSKERTEK HASZNÁLATA A férfiak is a lakóházban ünnepeltek, ott fogadták vendégeiket, onnan jártak templomba, ott látták meg a napvilágot, ott táncolták végig a lakodalmakat és ott ravatalozták fel őket, mielőtt a temetőbe kerültek. Aratás Karancsságon, 1930-as évek A SZÁLLÁSKERTEK HASZNÁLATA nők A nők a hétköznapokkal is a lakóházhoz kötődtek. Ott főztek, mostak, sütöttek. Ott szülték és nevelték a kisgyerekeket. Ott fontak, szőttek, varrtak. A szálláskertbe akkor mentek ki, ha ott különleges, nekik való munkát kellett elvégezniük. Ünnepek, vasárnap, tél - lakóépület fonás mosás kürtöskalács készítés 3
A SZÁLLÁSKERTEK TÍPUSAI A SZÁLLÁSKERTEK TÍPUSAI 1. istállós-nyíltszérűs szálláskertek A szálláskertek osztályozásánál a számba jöhető szempontok közül a domináns épület fajtáját, jellegét vettük alapul. A típus nevét úgy fogalmaztuk meg, hogy a szálláskert fajtáját meghatározó jelző lehetőség szerint utaljon a fő funkcióra vagy funkciókra is. Eszerint a történelmi Magyarországon előforduló szálláskerteknek két alaptípusa különböztethető meg: 1. istállós-nyíltszérűs szálláskertek 2. pajtás /csűrös istállós szálláskertek. Szérű (Átány, Heves m., 1950-es évek) Az istállós szálláskertek legfontosabb épülete az igás- és fejősjószágnak védelmet nyújtó istálló volt, amelyet a Nagykunságban és a vele határos területeken ólnak, a DunaTisza közén istállónak neveztek. Ezzel függ össze a szálláskert ólaskert, istállóskert elnevezése. A legtöbb szálláskertben épült akol, vagyis fedetlen kerítés a külső legelőkről télre behajtott rideg marha számára. Alföld Csűr sövényfallal, zsúptetővel, előreugró középrésszel (Bozzai, Vas m.) A SZÁLLÁSKERTEK TÍPUSAI 1. istállós-nyíltszérűs szálláskertek Alföld Az istállóval, ólakkal, aklokkal beépített és nyomtatóhelyként is használt szálláskert az Alföld területén volt igazán jellemző. Alföld A komplex rendeltetésű szálláskert alapvetően fontos funkcióját a szérűskert elnevezés jelzi. A szálláskertbe hordták a határban termelt szálas gabonát. Itt döngöltek földet a gabonaágyások alá. Itt nyomtattak. Itt rakták össze a szalmát. Egyszóval itt volt a szérű. A szemes gabonát a lakóház előtti vagy a szálláskerti vermekben, vermelés előtt pedig átmenetileg a szálláskerti istállóban tárolták. Istálló és szénás szín (Vásárosnamény, Szabolcs-Szatmár m.) Tanyás istálló (Lajosmizse, Bács-Kiskun m.) A SZÁLLÁSKERTEK TÍPUSAI 1. istállós-nyíltszérűs szálláskertek Alföld A szálláskertben tartották a legfontosabb gazdasági eszközöket: szekeret, szánkót, jármokat, ekéket, boronákat, kaszákat, kapákat, favillákat. Innen indultak reggel a határbeli földekre dolgozni és este ide tértek vissza. Innen mentek tovább a lakóházhoz. Eszközök, gabonatároló föld alatti veremformák. Nyomtatás az egykori szálláskertben, a szérűn (Patca, Somogy m., 1920-as évek eleje) Nyomtatás szekérrel a vásárhelyi pusztán (Orosháza, Békés m., rekonstrukció az 1950-es évek elején) A SZÁLLÁSKERTEK TÍPUSAI 2. pajtás/csűrös - istállós- szálláskertek. A SZÁLLÁSKERTEK TÍPUSAI 2. pajtás/csűrös - istállós- szálláskertek. Pajta: Gazdasági épület, melybe a szalmás gabonát vagy takarmányt rakják, vagy a kinyomtatott, elcsépelt pelyvás terményt ideiglenesen begyűjtik; máskép, csűr. Nagyobbféle pajtában nyomtatni, csépelni is szoktak. 1) Az első típusba sorolhatók azok a paraszti gazdasági telephelyek, amelyeknek legfőbb épülete a gabona- és takarmánytárolási célokat szolgáló pajta vagy csűr. Az ilyen pajtáskert elsősorban tároló és cséplőhely. Az istálló a lakótelepülés telkén található. A takarmányt kisebb egységben hordják be a pajtáskertekből a belső telekre. Csűr belső választó deszkafallal (kármentő) (Sárospatak, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Csűrös kert (Gidófalva, v. Háromszék m.) Berence, Kukoricagóré 4
A SZÁLLÁSKERTEK TÍPUSAI 2. pajtás/csűrös - istállós- szálláskertek. 2) A második csoportba azokat a telephelyeket sorolhatjuk, amelyeken pajta és istálló egyaránt áll. A pajta és az istálló lehet két külön épület egymás szomszédságában, de kerülhetnek egy fedél alá is. Ha egy fedél alatt vannak, vagyis ha a pajta egyik oldalát használják istállónak, az épületet jellemző szóval, istállóspajtaként emlegetjük. Az istállóval és pajtával egyaránt ellátott pajtáskertek teljes értékű gazdasági udvarok. Odor: rakodóterület, 1 méter magas rekeszekkel A SZÁLLÁSKERTEK TÍPUSAI 2. pajtás/csűrös - istállós- szálláskertek. 2) A második csoportba azokat a telephelyeket sorolhatjuk, amelyeken pajta és istálló egyaránt áll. A pajta és az istálló lehet két külön épület egymás szomszédságában, de kerülhetnek egy fedél alá is. Ha egy fedél alatt vannak, vagyis ha a pajta egyik oldalát használják istállónak, az épületet jellemző szóval, istállóspajtaként emlegetjük. Az istállóval és pajtával egyaránt ellátott pajtáskertek teljes értékű gazdasági udvarok. Odor: rakodóterület, 1 méter magas rekeszekkel Kettős csűristálló (Korond, v. Udvarhely m.) Csűristálló és szekérszín (Kovászna, v. Háromszék m.) Csűr alaprajza (Kászonújfalu, v. Csík m.) Csűr (Kászonimpérfalva, v. Csík m.) Szálláskertnek nevezzük azokat a paraszti gazdasági telephelyeket, amelyeknek a többi paraszti birtokoktól funkcionálisan és jogilag elkülönülő telkük volt, és e telkek a település belső határában, legtöbbször a lakótelepülés közelében csoportosultak. Tartozéktanyáknak nevezzük azokat a paraszti gazdasági telephelyeket, amelyek a lakótelepüléstől távol eső, pusztai, külső-határbeli magánbirtokok tetszés szerint megválasztott pontján jöttek létre. Körülöttük szántóföldek, rétek terültek el, következésképp a telephelyek egymással nem érintkeztek és így nem képezhettek zárt csoportot. Belterület Külterület szálláskertek tartozéktelepülések A külső határok szántóföldjeit a távolságok, valamint a közlekedési és vízrajzi viszonyok kedvezőtlensége miatt nehéz volt a belterületi udvarokból vagy a belső határban lévő szálláskertekből művelni. Ezért a parasztgazdák a külső határban szántóföldjeik és kaszálóik közelében gazdasági telephely szerepű tartozéktelepüléseket hoztak létre. Az alföldi mezővárosok többségének határában, illetve e határok egy részén valamilyen formában kötetlen földhasználat és szabad paraszti birtoklás virágzott. SZÁLLÁSKERTEK van telke a többi telektől elkülönül jogilag funkcionálisan a telkek a település belső határában vannak zárt csoportot alkotnak külső gazdasági telephelyek hasonlítanak a tanyákra TARTOZÉKTANYA nincs telke a telkek a település külső határában vannak nem érintkeznek nem alkotnak zárt csoportot 1. Külső határbeli szálláskert csoportok Kalocsa mezőváros a 18. század első felében fokozatosan szerezte meg azokat a pusztákat, amelyekből 40 000 holdas határa kiformálódott. A várostól keletre elterülő külső határ az 1760-as évek végén, az úrbérrendezés idején, árendált földből úrbéres jogállású jobbágybirtokká vált. Kalocsa belterületét vizek választották el szántóföldjeitől, sőt pusztáit is vízfolyások és mocsaras földsávok tagolták. A vizektől szabdalt távoli földeket nem lehetett a városból művelni. Városszéli szálláskertek létrehozásának tehát nem volt értelme. Így a jobbágygazdák a határban alakították ki gazdasági telephelyeiket. Kalocsa topográfiai térképe 1772-ből. 5
1. Külső határbeli szálláskert csoportok 1. Külső határbeli szálláskert csoportok KALOCSA KALOCSA A kalocsai jobbágycsaládok, illetve azok egyes tagjai a 18. században általában csak annyi időt töltöttek pusztai szállásukon, amennyit a mezőgazdasági munkák végzése, elsősorban a gabonatermesztés és az állattartás érdeke megkívánt. Az 1780-as, 1790-es években megnőtt a kint tartózkodás ideje és a kint tartózkodók száma. A munkaképes lakosság ekkor már az évnek nagyobb részét töltötte szállásán, mint városi házában. A 19. század első felében a családok megosztottsága jellemezte a szálláshasználatot. Az öregek többnyire a városi házban laktak, a fiatalabb, munkabíró nemzedék pedig a szállásokon. A jobbágyfelszabadítás után a legtöbb pusztabirtokos család eladta városi házát. A szállásokon, amelyek falusiasodtak építészetileg és szervezetileg egyaránt, az állandó kinnlakás vált általánossá. 1898. jan. 1-jén a szállások önálló községekbe szerveződve elszakadtak Kalocsától. 20. század eleje szállásokból önálló falvak SzakmárLudasszállás Szállási lakóépület Keserütelek utcás alaprajza 1869-ben Szakmár Homokmégy Öregcsertő Drágszél Felsőerek szállás alaprajza a 19. sz. végén. 1. pusztai szálláskert csoportok 2. Bokros szálláscsoportok KALOCSA NYÍREGYHÁZA Minden kalocsai jobbágygazda azon a pusztán tartott szállást, amelyen földjeit birtokolta és amelynek szomszédsági közösségébe tartozott. Egy-egy pusztán két szálláscsoport is kialakulhatott. Ezek egy része a középkori falunevet őrző pusztanevet viselte, amelyet megtoldottak az alsó és felső vagy a kis és öreg jelzőkkel. Más csoportokat az ott legnagyobb számban birtokló kalocsai családok nevével jelöltek. Összesen 25 csoport alakult ki. Nyíregyháza Károlyi Ferenc gróf és Palocsai Zsigmondné földesurak telepítő akciója révén 1753 és 1757 között jórészt szlovákokkal népesedett újra. A pusztai szállások a művelhető területek használatba vételével egy időben keletkeztek. Kb. egy évszázadon át tartozéktelepülések voltak. Fenntartásuk elsősorban a földművelés érdekeit szolgálta. Általában cselédek éltek kint huzamosabban a határbeli épületekben. A gazdák városi házukban laktak és csak a nagy munkák idején tartózkodtak kint szállásukon. A 19. század közepén megindult a tömeges kiköltözés. 2. Bokros szálláscsoportok 3. Ártéri szálláscsoportok NYÍREGYHÁZA SZEREMLE A határ első foglalása annak idején úgy történt, hogy rokonsági vagy más okból egymással szoros kapcsolatban álló kisebb embercsoportok vettek birtokukba egy-egy határrészt. A földet a birtokos közösségek három fordulóban, ugarnyomásos rendszerben használták. Ez a határhasználati rend nem tette lehetővé szétszórt szállások építését. A nagy távolságok miatt viszont a városból való földművelés megoldhatatlan volt határbeli telephelyek nélkül. Az ártéri szállások nagy néprajzi és agrártörténeti jelentősége abban rejlik, hogy sok évszázadra visszanyúló állatteleltetési rend eszközei, tartozékai voltak. A folyók mentén szabad téren, illetve hevenyészett akolban végzett réti, mocsári teleltetés feltehetőleg olyan sajátossága a régi magyar állattartásnak, amely a honfoglalás korában, sőt a honfoglalást megelőző évszázadokban is jellemezte a magyarság gazdasági tevékenységét. 6
4. Borospincék és présházak A borospincék és az előttük álló présházak sok esetben elkülönültek a lakótelkektől és a nagyobb szőlőterületektől. Magánbirtoklású kis parcellákon sorakoztak a pinceépítésre alkalmas domboldalakon. A pincesorok legtöbbször a lakófaluk közelében húzódtak. Előfordult azonban, hogy 1-2-3 kilométerre is eltávolodtak a lakótelepüléstől. A pincesorok néha többutcás pincefalut alkottak, amely térben elkülönült a lakófalutól. Hajós TARTOZÉKTANYÁS TELEPÜLÉS Erdei Ferenc meghatározása: A tartozéktanya a belterület valamelyik házának határbeli tartozéka, kiegészítője. Eredendően paraszti gazdasági telephely, a családi gazdaság üzem szervezeti központja (esetleg csak egyik központja!), az állatteleltetés és a gabonanyomtatás színtere. Lakottsága kezdetben csak időszakos, később tartós és folyamatos, de nem teljes emberi életre szóló. Valamely városi vagy falusi házzal együtt képez települési egységet. (Farmtanya: teljes értékű és kizárólagos lakóhelye annak a családnak, amelyik birtokolja.) 4. Borospincék és présházak A lakótelkektől elkülönült, csoportot alkotó pincék és présházak elsődleges rendeltetése az volt, hogy bennük bort készítsenek és tároljanak. Emellett azonban más feladatokat is elláthattak. Átvehettek olyan funkciókat, vonásokat, amelyek másutt a szálláskereteket jellemezték. Esetenként más mezőgazdasági terményeket, pl. krumplit, gyümölcsöt is tároltak bennük. Császártöltés Villánykövesd TARTOZÉKTANYÁS TELEPÜLÉS A távoi földek bármiféle használata, vagyis a szénakaszálás, gabonatermesztés, állatteleltetés nehezen lett volna megvalósítható úgy, hogy a gazda és cselédsége naponta ki-be jár a belterületi ház és a tőle 5-10-20-30 km távolságra lévő határbeli birtok között. Így a város és a faluhatárok nagy kiterjedése, a paraszti földek távolsága fontos tényezőként hatott a határbeli paraszti gazdasági telephelyek létrehozására Kialakulásának feltétele: 1. nagy kiterjedésű határ; 2. szabadalmas jogállás, előnyös jogviszonyok adottsága; 3. kötöttségektől mentes vagy kevés kötöttségű, szabad földhasználat. TARTOZÉKTANYÁS TELEPÜLÉS A családok időleges megosztottságával együtt járó 18-19. századi tanyahasználati rend a tartozéktanya legklasszikusabb megjelenési formájának tekinthető. Ebben a rendszerben tökéletesen megvalósult a mezővárosi ház és a tanya összetartozása. Kidomborodott a tanya tartozéktelepülés jellege. A tanyai lakos, bár élete jó részét tanyán töltötte, a városban ünnepelt és a városban élt közéletet. A mezővárosi ház birtoklása, illetve a megosztott család összetartozása révén városi polgárnak számított. Tanyázás a tüzelős ólban. Átány (Heves megye). Vargha László felvétele, 1939 TARTOZÉKTANYÁS TELEPÜLÉS Már a 18. században is előfordult, hogy mezővárosi gazdák hátat fordítva városi házuknak végleg kiköltöztek tanyájukra. Az ilyen kiköltözést rendszerint tiltották a városi hatóságok, mert a kiköltöző gazda kivonta magát a közterhek alól. Ezáltal több teher hárult a bennmaradókra. A tilalmak indokaként emellett mindig elővehető érv volt a közbiztonság szempontja. Kéthelyiséges, náddal fedett lakóház. Nagyrozvágy (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). Ébner Sándor felvétele, 1924 Földbe mélyített lakóház bejárata. Kecskemét (Bács-Kiskun megye). Gönyey Sándor felvétele, 1937 7
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET Ez az anyag non-profit oktatási céllal jött létre és a DE MK Építészmérnök Tanszék oktatási rendszere számára készült. Kizárólag az oktatás illetve tudományos kutatás céljára használható szigorúan non-profit jelleggel. Bármely módon történő terjesztése, más célra való használata szerzői jogokat sért! A gondolati és szó szerinti idézetek származási helye: Balassa Iván (főszerk.), Magyar Néprajz IV. Életmód, Budapest, Akadémia Kiadó 1997. Fotók eredete: google képkereső, Wikipédia A peremartoni csizmadiacéh korsója.1770 Öskü, PROF. PUHL ANTAL DLA HABIL 2000.SZENTENDRE, ANYGAL UTCA 3. WWW.PUHLARCHITECT.HU 8