Az ötven éves super 8-as filmkultúra margójára Maga az anyag: a 8 mm-es film A 8 mm-es film, mozgófilm készítésére kifejlesztett formátum, amelynél a filmszalag szélessége 8 milliméter. Az eredetijét szimpla és kétszer 8-as formátumban gyártották. Később megszületett a Super 8-as; amely szintén készült szimpla és dupla változatban, kisebb perforációval A dupla 8-as nyersanyag valójában 16 mm széles volt, amelyet a feldolgozásnál hosszában ketté kellett vágni. Az ábrán látható, hogy az egyik kép (az A betű jelzi) a másikhoz képest fejjel-lefelé áll. Ennek magyarázata, hogy az egyik irányban leexponált filmet meg kellett fordítani, és szalag ilyenkor visszafelé futott a felvevőgépben. Tekintettel arra, hogy a nyers film előhívás előtt átlátszatlan, az orsót a felvevőgépbe lehet helyezni még világosban is; csak a film eleje kap fényt, az alsóbb rétegeket az előhívatlan film menetei eltakarják. Normál 8-as Az otthoni videózás kezdetét jelentette a normál 8-as formátum megjelenése, amit az Estman Kodak fejlesztette ki, a gazdasági világválság éveiben, ezért csak 1932 után hódította meg a piacokat, főként amatőrfilmes felhasználásra. A 8mm film olcsóbb, és hordozhatóbb alternatívája lett a 16mm-s filmnek. Akkoriban még a kiváló képminőségű 9,5mm-s filmeket és felvevőket is lehetett kapni. A 8-as ugyan képminőségben visszalépést jelentett, viszont árában is. Az olcsósága és persze a marketinggépezet sokakat meggyőzött, és 8-as felvevők pártjára állított, ami a 9,5mm-s filmek halálát jelentette. G.B. Bell & Howell 624 EE Autoset 8mm-es kamera az 1940-es évekből
Keystone vetítőgép 1938-ból A normál 8-as film valójában egy 16mm-es, mindkét oldalán lyukasztott tekercs volt, melyre minkét irányból lehetett felvételt készíteni. Ha egyik irányból megtörtént a felvétel, megfordították, úgy is végig lett exponálva. A filmszalag azonos a 16 mm-es filmmel, azonban kétszer annyi perforációt tartalmaz (képenként egyet). A film hosszában először az egyik oldalt exponáljuk. Utána az orsót megfordítva a filmszalag másik oldalát is végigexponáljuk. Az előhívás után a filmet hosszában ketté kell vágni, így már vetíthető volt 8mm-s vetítőgéppel. Ezt hívják hasított filmnek. Az így kapott két szalagot egymás után kell ragasztani, hogy folytonos 8 mm-es film váljék belőle. Emiatt az eljárás miatt nevezik kétszer nyolcasnak. A vetítési idő négyszeres a 16 mm-es filmhez viszonyítva. A képméret 4,8 mm 3,5 mm, és a filmszalag minden méterén 264 kép látható. Egy 7,6cm-s spulni 15,2m filmet tartalmazott, így 16 képkocka/másodperccel számolva a hasított film maximum 4 percnyi képanyagot tartalmazhatott, persze vannak rövidebb és ennél hosszabb időtartamú, 8 mm-es nyersanyagra rögzített filmek is.
A Kodak beszüntette a normál nyolcas eladását a kilencvenes évek elején, de vállalta az elkészült filmek feldolgozását. Fekete-fehér filmet jelenleg is gyártanak, és számos vállalat készít 8 mm-es filmet úgy, hogy a 16 mm-es filmet újraperforálja, és 7,6 méter (25 láb) hosszra vágja. Különleges felkészültségű laboratóriumok képesek már legyártott 16 mm-es, sőt, 35 mm-es filmből is normál nyolcast készíteni. A Super 8-as Főbb jellemzői: - 50%-kal nagyobb képméret - 3600 képkocka egy kazetta filmtekercsén - 18 vagy 24 képkocka/mp képkockasebesség - Tokozott kivitel miatti egyszerű filmcsere (akár 2 mp alatt) - Elemmel működő kamerák A Super 8-as filmet 1965 óta készítik - főleg - amatőrfilmes célokra. Ez a formátum jobb képminőséget képes visszaadni, és a kezelése is könnyebb, mert kazetta-töltésként hozzák forgalomba. Ezt a filmet nem kell megfordítani, mint a kétszer nyolcast. Hibájául rótták fel, hogy a filmkapu műanyagból készül a normál nyolcasnál fémből készült a beépített rögzítő lemez nem képes a filmet tökéletesen sávon tartani (és fókuszban tartani).
A tokozás miatt nem olyan stabil a képe, mint a Normál 8-asnak, de így nem visszacsévélhető, ezzel akadályozva meg a kettős exponálást, ami sok amatőr filmet tönkretett. Kreatív amatőröknek ez szomorú hír: a szalag visszatekerésével, és újraexponálásával érdekes áttűnési effektusokat lehetett készíteni már a kamerán belül, erre a s8-nál már nem volt lehetőség. A hangos Super 8 A Kodak 1973-ban egy újabb frissítést végzett a technológián, megjelentette a hangos super8-at. A szalagon egy mágneses hangsáv kapott helyet, a felvevő erre rögzítette a hangot. 24 képkockával és jó optikával egészen moziszerű filmeket is lehetett a hangos super8-ra forgatni. A súrlódástól a kazetta műanyag lemezei néha megolvadtak. A jelenség különösen a hangosfilmfelvételeknél kritikus, a hangosfilm ugyanis vékonyabb. A mágnes hangsáv a filmszalag szélére kerül. Ez a fajta film az eladások 5-5 százalékát érte el, és egészen 1997-ig kapható volt. Sokak szerint a Kodachrome volt a legjobb alapanyag, megfelelő tárolási körülmények mellett a mai napig szép élénk színeket képes visszaadni.
A nem minőségi alapanyag, vagy a helytelen tárolás gyakran rányomja a bélyegét a filmtekercsre, a leggyakoribb problémák a gombásodás, és kékbe/pirosba eltolódása a filmnek. Az ilyen színbeli torzulásokat digitálisan ugyan valamennyire lehet korrigálni, de általános szabály, hogy ami már nincsen a szalagon, azt nem lehet visszahozni. Az elmúlt években újabb lendületet kapott a super 8-as filmkultúra, mert a nyersanyag szélesebb körben vált elérhetővé, illetve az Internet révén, egyszerűbbé vált a keresés és megrendelés, valamint a digitális képrögzítés, a digitalizálás lehetősége is erősítette a folyamatot. A kétféle technológia még választási lehetőséget is kínált, például olyan formában, hogy az eredeti felvételt super 8-asra forgatják, majd digitális eszközzel átírják digitális adathordozóra. Ezáltal a film szerkesztése (a vágás) jelentősen könnyebbé vált. E keskenyfilmes reneszánsz beköszöntét bizonyítja, hogy Európában, a 2000-es évek elején számos, kifejezetten a 8mm-es filmkultúrára épülő fesztivál indult be. Magyarországon, Szegeden 2002 óta évente rendezik meg a Nemzetközi Super 8mm Fesztivált. Kissé eltérő nyersanyagok Az egyszer 8-as Az egyszer 8-as (single 8) filmet a Fuji mutatta be, szintén 1965-ben, azonos méretekkel, de eltérő formájú kazettában. Az addigi koaxiális felépítéstől eltérően ez a kazetta két orsót tartalmazott egymás fölött. Az egyszerű 8-as ( Straight 8 ) Több kameragyártó cég választékában jelent meg 8 mm-es film kazettában, vagy orsón, hasonlóan a Kodachrome filmhez, kétszer nyolcas változatban is. Az Egyesült Államokon kívül az Agfa és a Svema készített ilyet, fordítós filmként.