de mindig magasabb mértékben történjék s hogy az erre szükséges anyagi és erkölcsi támogatást minden honpolgár, de kiváltképen az, a kinek a szak iránt kötelezettsége van, buzgón teljesítse".... Kérem szakunknak tisztes őszeit és munkában edzett fétfiait, mestereinket, tekintsék a reflexiókat tanujeléül ama szeretetnek, melylyel irántuk s az ö munkájukból nagygyá lett magyar erdőgazdaság iránt mi, a fiatalabb nemzedék, viseltetünk; s másfelöl óhajtóin, hogy egykorbeli s még ifjabb szaktársaim a maguk érzelmeire és gondolataira ismerjenek ezen érzelmekben és gondolatok ban, a miket tolmácsolni megkisérlettem. Arató Gyula. Titkári jelentés. Tisztelt közgyűlés! Azon 12 hónapra terjedő idő alatt, mely Budapesten tartott utolsó közgyűlésünk óta eltelt, nem nyilt ugyan alkalmunk kiválóbb fontosságú kérdésekkel foglalkozni, mind a mellett munkásságunk nem szünetelt s a szőnyegre került kérdésekkel szemben hivatásunknak minden irányban megfelelni igyekeztünk. Behatóan foglalkoztunk egy uj vízjogi törvényjavaslat tervezetével, melyet a volt földmivelésügyi minister ur küldött meg véleményadás végett egyesületünknek s a melynek gondos megbirálására már csak azért is súlyt kellett helyeznünk, mert a jelenleg érvényben levő vízjogi törvénynyel szemben az erdőgazdasági érdekeket közelről és mélyen érintő változtatásokat foglal magáitan. Az 1885. évi XXIII. törvén yezikk az erd ("(gazdaság által igénybe vett vízhasználatok tekintetében az erdőtörvény
rendelkezéseit teljesen érintetlenül hagyva, 20. -ában akként intézkedik, hogy:..a tutajozás és fausztatás jogának megszerzésére és gyakorlására ezentúl is az 1879. évi XXXI. törvényczikk irányadó." A gyakorlat tehát ezen rendelkezéshez képest jelenleg az, hogy a vizén való szállítás tekintetében nemcsak a vízhasználati jog megszerzése, hanem a szállítás gyakorlásához szükséges vízi építkezések engedélyezése és az ezekkel kapcsolatos kérdések is az erdőtörvényben kijelölt hatóságok és eljárás szerint tárgyaltatnak. Az uj törvény-tervezet ellenben csak a szállítási jog megszerzésére nézve tartja fenn az erdőtörvény hatályát, a vizi építkezések ügyét pedig ugyanazon hatóságok elé s ugyanazon eljárásra utalja, melyeket a más nemű vizi építkezésekre nézve kontemplál. Egyesületünk, komolyan figyelembe véve ennek az újításnak összes következményeit, egy több tagból álló szakbizottság véleményének meghallgatása után arra a meggyőződésre jutott, hogy a szállítási és építkezési ügyeknek ez a megkülönböztetése és külön hatóságok illetékességi körébe utalása az erdőgazdaságra nézve határozottan hátrányos lenne s ennélfogva felterjesztésében, melyet ezen ügyben a földmivelésügyi ministeriumhoz intézett, azon súlyos okok alapján, melyek az igazgató-választmány június 26.-i ülésének az Erdészeti Lapokban közzétett jegyzőkönyvében foglaltatnak, az uj tervezettel szemben az 1885. évi XXIII. törvényczikkben foglalt rendelkezésnek fentartását javasolta. És ugyanezen alkalommal aggályát fejezte ki egyszersmind a tervezetnek egy másik rendelkezésével szemben is, mely vízhiány esetében a hiány eltűrésére feltétlenül a későbbi engedményest kényszeríti.
Lehetnek ugyanis esetek és tényleg vannak is, hogy a tutajozás és fausztatás gyakorlását fontos magánérdekek, sőt közérdekek akkor is megkövetelik, ha azt esetleg megfelelő kárpótlás ellenében csak a más nemű vízhasználatok korábbi engedményeseinek korlátozásával lehet foganatosítani. Komoly ügyeimet szenteltünk továbbá az uj vadászati törvényjavaslat tervezetének is, melyet szintén a volt földmivelésügyi minister ur küldött meg véleményadás végett egyesületünknek s a mely a mai vadászati törvény hiányainak pótlását és a vadászatra vonatkozó törvényes rendelkezéseknek az időközben nagy fejlődésen átment mezőgazdaság és erdőgazdaság érdekeivel való összhangba hozását czélozza. Az a szakbizottság azonban, melyet az igazgatóválasztmány a tervezet tanulmányozására kiküldött, munkálatával még nem készülhetvén el, egyesületünk is csak később teheti meg ebben az ügyben felterjesztését. Álláspontunkat, melyet az ilyen közérdekű kérdésekben elfoglalunk, minden melléktekintet kizárásával, az adott körülmények higgadt mérlegelése és a kérdésnek tárgyilagos elfogulatlan megítélése határozza meg és határozta meg eddig is. Ennek köszönhetjük, hogy egyesületünk azon felterjesztései, melyeket a megelőző évben több fontos kérdésben tett, illetékes helyen meghallgatásra találtak s ha ezekben kifejezett óhajtásaink nem is valósultak meg azonnal egész terjedelmükben, mind a mellett remélnünk lehet, hogy javaslataink fokozatosan még is czélt fognak érni. így különösen megnyugvással vette egyesületünk az év elején tudomásul, hogy az állami erdőtísztek anyagi
helyzetének javítása, melynek érdekében súlyos okokra támaszkodó kérelmet intéztünk a kormányhoz, tényleg megkezdetett, még pedig oly alakban és oly előfeltételek között, hogy annak folytatólagos kiegészítését és végül a javadalmazásoknak oly keretben való végleges rendezését remélhetjük, mely nemcsak a jelenleg szolgáló tisztviselői kart elégítheti ki, de azt a komoly aggodalmat is képes lesz eloszlatni, melyet felterjesztésünkben különösen is hangsúlyoztunk, hogy t. i. a javadalmazások méltányos rendezésének további elmaradása esetében, a hivatott elemek teljesen elriasztatnak az erdészi pályától és ennek következményekép az erdészeti szak lassankint elmaradni fog. Sikerre vezettek a tölgy A^etömakk és általában az erdei vetőmagvak olcsó szállítása érdekében tett lépéseink is, a mennyiben a kereskedelemügyi ministerium az eredetileg ideiglenesen engedélyezett csekély értékű kedvezmények helyett utóbb olyan jelentékenyen leszállított díjtételeket léptetett életbe, melyek valóban megkönnyítik ezen áruczikkek forgalmát. És intézkedések tétettek kérelmünkre azon visszásságok megszüntetésére is, melyek fapiaczainkon a régi mértékek alkalmazása folytán észlelhetők s a melyek a fafogyasztók érdekeit sok esetben tényleg sértik, bár kétségtelen, hogy ezen visszásságoknak részben maguk a fogyasztók az okai. Viszont részünkről is készséggel szolgáltunk tanácscsat és felvilágosítással azoknak, kik hozzánk fordultak, kezére járva a többek között a mezőgazdasággal és erdészettel foglalkozók nyugdíjintézetének abban, hogy szervezetével és intenczióival az erdészeti szolgálatban állókat megismertethesse s velük érintkezésbe léphessen. Végül ujolag is szükségesnek tartottuk foglalkozni azzal
a fontos kérdéssel, melyet hazánkban az úgynevezett akácz paizstetü képez s a mely első jelentkezése idejében ép oly országos csapás színében tünt fel az akáczerdökre nézve, mint a milyennek tényleg bizonyult a filloxera a szőlőkre nézve. Az akácz paizstetü károsításának a következményei ugyan a földmivelésügyi ministerium által időközben foganatosított szakszerű megfigyelések szerint nem olyan végzetesek, mint eleinte félni lehetett, mert ezen tapasztalatok szerint nem vonják okvetetlenül maguk után a megtámadott akáczerdök tömeges kipusztulását, sőt a hol egyes megtámadott csoportok vagy egyenkint álló fák tényleg elpusztultak is, ott is többnyire kétséges volt, hogy az elpusztulás nem más okok folytán következett-e be. Mind a mellett tagadhatatlan, hogy a rovar, már a megtámadott fák növekvésének visszamaradása folytán is, jelentékeny kárt okoz s másfelöl az is tény, hogy a birtokosok, különösen a hol a rovar ujabban lépett fel, most is a legrosszabbtól tartanak s ennélfogva méltán lehet félni, hogy az akáczültetések, melyek a megelőző években oly örvendetes lendületet vettek, jövőre visszamaradnak, még oly helyeken is, a hol az akácz ugyszólva az egyetlen haszonnal megtelepíthető fanemet képezi. Ennélfogva az igazgató-választmány nagyérdemű elnökünk indítványára, ki egyéb elfoglaltsága mellett is behatóan foglalkozik az erdészet minden kérdésével és minden bajával s szakunk közönségét valóban hálára kötelezi, szükségesnek találta, hogy a paizstetü kérdésének egyesületünk továbbra is éber figyelmet szenteljen s e végből a birtokosok megnyugtatására s egyszersmind e rovarkárositások még eddig minden kétséget kizárólag meg nem állapított
következményeinek felderítése czéljából oda hasson,' hogy a rovar fellépése, életmódja, károsításainak folyamata, hatása és végkövetkezményei gondosan megfigyeltessenek és azok eredménye közzététessék. Irodalmi téren, ismét elmondhatjuk, egyesületünk volt megindítója és eszközlöje a lefolyt évben is minden kezdeményezésnek. A mult évi közgyűléstől nyert felhatalmazás alapján mindenek előtt megbízást adott az igazgató-választmány Tagányi Károly urnák, az országos levéltár tudós allevéltárnokának, az erdészet történeti adatainak összegyűjtésére, még pedig szigorúan azon feltételek szerint, melyeket a mult évi közgyűlés megállapított. Ezen feltételekkel szemben egyesületünk kötelezte magát, hogy Tagányi urnák a gyűjtés munkájáért tiszteletdij képen 3000 frtot, utazási költségekre az 1894. és 1895. években 2 200 frtot, a munka kinyomatása alkalmával végzendő korrektúrákért 600 frtot tizet s a tiszteletdíjba beszámítandó előlegül 1894. február havától 1895. deczember haváig havonkint 100 frtot utalványoz részére. Ezen, egészben véve 4000 frtot tevő honorárium fejében Tagányi ur az összegyűjtött és sajtó alá rendezett munkát annak idejében minden irányban tájékoztató előszóval is el fogja látni, egyébképen pedig munkájának elöhaladásába az igazgató-választmánynak bármikor betekintést enged. A munka kinyomatásának költségeiről az igazgatóválasztmány ezúttal még nem tehet jelentést a t. közgyűlésnek, mert a munka terjedelme nem lévén még ismeretes, a költségeket nem lehet megállapítani. De ha jelentékenyek lesznek is a költségek, a fedezet nem fog nehézségekkel járni, különösen, miután az igazgató-váiasztmány előterjesztést szándékozik tenni a nagyméltóságú
földmivelésügyi ministeriumhoz az iránt, hogy ezen fontos munka költségeinek legalább fele részét állami támogatásképen elvállalni kegyeskedjék. Ugyancsak a mult évi közgyűlés íelbatalmazása alapján intézkedett a választmány, hogy az Erdészeti Növénytan II. része mielőbb megjelenjék s elrendelte egyszersmind, hogy az Erdészeti Rendeletek Tárának 1885., 1886., 1887., 1888. évi folyamai, melyeknek I. kiadása teljesen elfogyott, II. kiadásban is rendelkezésre bocsáttassanak a közönségnek. Hogy mindezen kiadványaink mennyire szükségesek, mutatja az, hogy az Erdészeti Rendeletek Tára I IV. évfolyamának III. kiadásából, bár csak a mult év végén jelent meg, már is elkelt annyi példány, a mennyi a költségeknek megtérülésére szükséges volt s hasonlóképen megtérültek már az Erdöhasználattan II. kiadásának költségei is, bár ez a kiadványunk is csak ennek az évnek az elején jelent meg. Sőt a legkevésbé keresett Erdészeti Növénytan I. részének költségeiből is csak 624 forint 28 kr. van még hátra. Mindezeken kivül behatóan foglalkozott végül az igazgató-választmány egyik tagtársunk indítványa folytán egy uj vállalat kérdésével is, azzal a kérdéssel t. i., hogy nem volna-e czélszerü a nép felvilágositására évenkint egy erdészeti tárgyú népnaptárt és az úgynevezett erkölcsös ponyvairodalom termékeihez hasonló kiállításban évenkint több erdészeti tárgyú füzetet is kiadni s ezeket a nép között a lehető legszélesebb körben elterjeszteni. Az igazgató-választmány a maga részéről üdvösnek és hasznosnak találta ezt az eszmét, daczára annak, hogy az erdészeti ismereteknek a nép között való terjesztésére egyesületünknek már van egy vállalata, melynek négy füzetre tervezett tartalmából két füzet már meg
is jelent. Ezen utóbbi füzetek ugyanis inkább a nép elöljárói és értelmesebb kisbirtokosainak vannak szánva, s tulajdonképen az erdészeti teendőkre igyekeznek őket megtanítani, mig a tervezett naptárnak és ponyvafüzeteknek inkább a nevelés, a sokféle tévhitnek kiirtása s ezek helyett az erdő hasznossága iránti érzéknek s az erdő megbecsülésére való hajlamnak a felköltése volna a czélja, mely téren kétségkívül igen hasznos eredményeket lehetne velük elérni. Minthogy azonban az erdészeti tárgyú olvasmányok, még ha a legkellemesebb és vonzóbb előadással volnának megirva, nem lennének ma még a nép körében keresettek, széles körben való elterjedésükre csak akkor lehetne számítani, ha legalább az első években ingyen osztatnának ki. Ily feltételek alatt azonban a tervezett vállalatok nagy terheket rónának az egyesületre, mert a naptár kiadása az igazgató-választmány számításai szerint legalább 3500 forintot venne igénybe s a ponyvafüzetek is számottevő összeget igényelnek. Ezért az igazgató-válaszmány, tekintettel az egyesület anyagi erejére, mely a közelebbi években irodalmi czélokra ugy is eléggé igénybe lesz véve, a naptár kérdését egyelőre függőben tartotta, a füzetes vállalat megindítását azonban már most is lehetségnek tartja s ennélfogva tisztelettel javasolja, hogy az 1895-ödilt évben egyelőre 4 kisebb füzet kiadásával kísérlet tétessék s erre a czélra a jövő évi költségvetésbe utólagosan 1500 forint felvétessék. Erdészeti ösztöndijaink közül az egyiket a lefolyt évben Kelen Gyula, másodéves erdöakademiai hallgató élvezte, ki az egyesület ezen támogatására magát tanulmányaiban tett előmenetelével érdemessé is tette; másik ösztöndijunk
Ili a mult tanév elején üresen maradván, ez év június havában pályázat alá bocsáttatott s a jelentkezett 7 folyamodó közül Zivuska Jenőnek, Zivuska József elhunyt tagtársunk fiának adományoztatott az igazgató-választmány által. Jótékony alapítványainkból a lefolyt közgyűlési évben 23 özvegyet, 7 árvaleányt és 9 szorult anyagi helyzetben levő erdötisztet és erdészeti altisztet részesítettünk 20 frttól 100 frtig terjedő segélyben. Anyagi viszonyainkra térve át, mindenek előtt megemlítem, hogy ingó vagyonúnkra nézve, mely, mint a később előterjesztendő adatokból kitűnik, részint jótékony és kulturális czélokra szolgáló tökét képez, részint könyvtárunkba, gyűjteményeinkbe és más felszerelési tárgyakba van fektetve, sikerült az illetékegyenérték-mentességet kieszközölni. Székházunk bérbeadásra szánt helyiségei, az eredetileg gyűjtemények elhelyezésére szánt helyiségek kivételével, mind értékesítve voltak a lefolyt évben. Gabona, vagy más hasonló anyagraktárként bizonyára értékesíthettük volna pinczesori helyiségeinket is, az igazgatóválasztmány azonban helyesebbnek tartotta inkább lemondani egyelőre az eként várható 4 500 forint jövedelemről, mintsem székházunkat annak a veszélynek tenni ki, hogy földalatti helyiségeit patkányok s egerek lepjék el. Különben is ma már remélni lehet, hogy a közel jövőben más megfelelőbb módon is értékesíthetni fogjuk ezen helyiségeinket. Székházunk után ily módon összesen 6006 frt folyt be ebben az évben, kiadásaink pedig mindenestől 2460 frtra fognak az év végéig rúgni. Tiszta pénzbevételünket tehát a ház után 3546 frtra számithaljuk. Ha egyesületünk székháza kizárólag bérház volna s
más hasznot nem hajtana az egyesületnek, mint a fentebb emiitett béreket, akkor ez a 3546 frt tiszta pénzbevétel kétségkívül igen szerény jövedelemnek felelne meg a házunkba fektetett 194,165 frt építési tökével szemben. Egyesületünknek azonban alig van olyan tagja, ki ne tudná, hogy itt e házban van elhelyezve egyesületünk is azon tisztviselőivel együtt, kiknek természetbeni lakást nyújt s ezért a kimutatott pénzbeli bevétel nem is ejthet senkit sem tévedésbe törzsvagyonunk ezen részének értéke és jövedelmezősége felöl. Mindamellett legyen szabad felemlítenem, hogy ha egyesületünk helyiségeit, tisztviselői lakásainkat és az előbb emiitett pinczesori helyiségeket is azon bérértékkel vesszük számításba, melyekkel az egészen hasonló többi lakosztályok házunkban tényleg kiadva vannak, házunk összes nyers jövedelme 10,857 frtra, tiszta jövedelme pedig 8397 frtra számitható, a mi a 194,165 frt tökebefektetéshez képest 4-33 /o-os jövedelmezésnek felel meg, akkor, midőn értékpapírjaink, melyekbe tőkéinket fektetjük, ma már csak 4%-ot hoznak. Pedig házbéreink egészben véve most is ugyanazok, mint az építés idejében, bizonyítás nélkül is el kell hinni tehát mindenkinek, hogy házunk jövedelme a legközelebbi időben, midőn az Alkotmány-utcza teljesen kiépül s az Országháztér is rendezve lesz, jelentékenyen emelkedni fog. Ezen számadatoknak és számításoknak helyessége felöl egyébiránt könyveinkből is meggyőződést szerezhet bárki is, a ki egyesületi ügyeink iránt érdeklődik. Vagyoni helyzetünket egyebekben a következő számadatok világithatják, melyek szintén hiteles számadásainkból vannak összeállítva. Folyó pénzkezelésünk a tegnapi zárlat szerint ERDÉSZETI LAPOK. 2
27,625 frt 57 kr. bevételt és 23,607 frt 52 kr. kiadást mutat, de a kiadásokból 7180 frt 21 kr. az alaptökéhez csatolt összeget képez, ugy, hogy tulajdonképeni kiadásaink eddig csak 16,427 frt 31 krt tesznek. Bevételeinkhez az év végéig még mintegy 3375 frt, kiadásainkhoz pedig mintegy 6715 frt járul, ugy, hogy az év végére összes bevételeinket kerekszámban 31,000 frtra, kiadásainkat pedig 23,142 frtra számithatjuk. Összehasonlítva ezeket költségvetésünkkel, melyben a bevételek 28,612 írttal, valóságos kiadásaink pedig 23,201 frttal vannak felvéve, biztosan állithatjuk, hogy folyó pénzkezelésünk az idén is kedvező eredménynyel fog záródni, ugy, hogy bevételeink feleslegéből az előirányzott 5411 frt 28 kr. helyett, mintegy 7850 frtot fogunk az egyesület törzsvagyonához csatolhatni. Törzsvagyonunk a mult évi közgyűlés idejében 328,136 frt 20 kr. volt kimutatva, ebből azonban a közgyűlés 1,100 frt krt leirni rendelt, ugy, hogy törzsvagyonunk az uj közgyűlési év elején 327,03T frt 20 kr. volt. Jelenleg pedig a törzsvagyonhoz tartozó értékeink 335,885 frt 77 krt tesznek; a lefolyt év alatt tehát törzsvagyonunkat ismét 8,849 frt 57 krral gyarapitottuk. És hogy ez a gyarapodás nem valamely véletlen kedvező körülménynek, hanem anyagi ügyeink gondos és előrelátó kezelésének köszönhető, legjobban kitűnik a következő számadatokból, melyek egyesületünk vagyoni állását mutatják 5 5 évi időközben:
Törzsvagyonunk: 1867-ben, t. i. a megalakulás évében kerekszámban 1870-ben felszaporodott 17,000 frt, 43,000 frtra, 1875-ben 54,000 1880-ban 124,000 1885-ben 216,000 1890-ben 292,000 frtra, jelenleg pedig 1894-ben törzsvagyonunk, mint emiitettük, kerekszámban 336,000 frtot képvisel s rendeltetését tekintve a következő értékekből áll: a) az alapitó tagok által kiállított kötelezvényekben van 57,471 frt 20 kr. b) a földhitelintézetnél letétbe T a n helyezve értékpapírokban 66,400 és pedig: - 4%-os koronajáradék 35.300 frt 4%-os földhit. zálögl. 4.000 4%-os szab. és talajj. 25.200 4 1 /2 /o-os földh. zálogl. 1.000 1860. évi sorsjegy 600 Osztr. földhit. sorsjegy 300 névért.: 66,400 c) a székház értéke > 194,165,. 26 d) a leltári tárgyak értéke 12,061 21 é) a könyvtár értéke. 5,044,. 11» f) készpénzben van... 743. 99 összesen 335,885 frt 77 kr., megjegyezzük azonban, hogy székházunk értéke, mely az építési számadás szerint van nyilvántartva, ez idő szerint már jóval nagyobb a kimutatott 194,165 frt 26 krral, mert ebben az összegben a telek értéke csak a beszerzési árral (14,690 frttal) van számítva, holott az ma, 2* -
midőn az alkotmány-utczai, telkek ára 320 350 forint ölenkint, egészben 85 95,000 frtot ér s igy ha a tulajdonképeni épület értékét most, 8 évi használat után, teljes 25%-al kevesebbre is számitjuk, mint a mennyibe annak idején került, házunk a telekkel együtt igy is legalább 25 30,000 írttal többet ér, mint a mennyibe, nekünk került s a mennyibe fentebb számitottuk. Koczkáztatottnak vagy meddőnek tehát még akkor sem mondhatná senki sem ezen befektetésünket, ha egyelőre nem is hozna oly hasznot, a minőt a fentebbiek szerint tényleg kezdettől fogva hozott. Törzsvagyonunk ezen összegében azonban irodalmi letétünk egy része, továbbá irodalmi, segély- és gyűjtemény-alapítványaink tökéi is benn foglaltatnak. Nevezetesen : értékpapírjainkba van fektetve irodalmi letétünkből.5715 frt, és pedig az Erdészeti műszótár költségeinek annak idejében való fedezhetése végett 1883-ban letétbe helyezett 1000, és 1884-ben letétbe helyezett 1360 frt, továbbá az Erdörendezéstan pályadiját képező 1100 frt, az Erdészeti épitéstan pályadiját képező 1375 frt, a legelőerdők kérdésére eredetileg pályadijul kitűzött 440 frt és a népszerű erdészeti ismerettár két utolsó füzetének tiszteletdijára szánt 440 frt, mely összegekkel elönyösebb gyümölcsöztetés czéljából értékpapírok vásároltattak, de azzal a fentartással, hogy e papirok értéke az esedékesség idejében az emiitett czélokra fog fordittatni. Ugyancsak értékpapírjainkból 13.750 frt névértékű koronajáradék a Deák-Ferencz irodalmi alapítvány tökéjét; 2000 frt névértékű 4%-os földhitelintézeti záloglevél, 23.000 frt névértékű szab. és talajjav. záloglevél, 100 frt alapitv. kötelezvény és 20 frt készpénz, összesen tehát 25.120 frt érték a gróf Tisza Lajos segély-
alapítvány tökéjét; 13.000 frt koronajáradék, 2000 frt 4%-os földhitelintézeti záloglevél, 300 frt névértékűosztrák földhitelintézeti sorsjegy és 33 frt 55 kr. készpénz, összesen tehát 15.333 frt 55 kr. érték a Wagner Károly segélyalapit vány tökéjét; 5257 frt koronajáradék és 7 frt készpénz a magyar erdőtísztek árvaleányait segélyező alapítvány tökéjét; 600 frt névértékű 1860. évi sorsjegy és 327 frt 24 kr. készpénz, együtt 927 frt 24 kr. a székesfehérvári ismeretlen alapítvány tökéjét; 1866 frt 08 kr. értékű leltári tárgy a gróf Forgách Károly által alapított agancsgyüjtemény tökéjét és végül a székház értékéből 13.498 frtnyi 5%-kai kamatozó részlet a Bedö Albert alapítvány tökéjét képezi, mely tökéknek kamatai kizárólag az egyes alapítványok szabályzatában megjelölt czélokra fordíthatók. Mint ezekből látható, irodalmi és jótékony alapitványaink tökéi, melyek annak idejében székházunk építési költségeinek fedezésére használtattak fel, ma már a Bedö Albert alapítvány kivételével megint értékpapírokban vannak kihasítva, sőt a Bedö Albert alapítvány tökéjének kihasitására is be van már szerezve 1000 frt 4V2%-os földhitelintézeti záloglevél, 2200 frt szab. és talajjavitási záloglevél és 3300 frt értékű koronajáradék, úgy, hogy mindössze még csak 10.247 frt 50 kr. névértékű 4%-os papirt kell beszereznünk, hogy külön rendeltetéssel biró összes alapitványaink tökéi refundálva legyenek. Ha ez megtörténik s remélhetőleg a jövő évben már tényleg meg is fog történni irodalmi és jótékony alapitványaink, miután az előbbiek szerint mind 4%-os papírokba lesznek fektetve, egészben véve csak 4% jöve-
eleimet fognak hajtani, holott a nemes czél, melyet ezért alapitványaink szolgálni rendeltetve vannak, azt tenné kívánatossá, hogy ezen tőkék után évenkint minél nagyobb összegek álljanak rendelkezésünkre. Erinélfogva az igazgató-választmány helyén levőnek találta már most megfontolni, nem lehetne-e alapitványaink tökéi számára más, jobban gyümölcsöző, de még is biztos elhelyezést találni, és különösen behatóan foglalkozott azzal a kérdéssel, nem volna-e czélszeru az egyesületi székház tőszomszédságában fekvő 202 öl kiterjedésű székes-fővárosi telket megszerezni s arra esetleg megfelelő törlesztési kölcsön igénybevételével egy olyan épületet emelni, mely a felveendő kisebb kölcsön törlesztése mellett is 4%-nál nagyobb jövedelmet biztositana befektetendő alapítványi tőkéink után. Mert abban az esetben, ha egyfelől a telek vételára és az építési költségek alapján s másfelöl a jelenlegi házbérek alapján megejtendő számitások valóban nagyobb jövedelmet helyeznének kilátásba, mint az értékpapírokban elérhető s később semmi esetre sem emelkedő %, akkor tőkéinket minden esetre nyugodtan fektethetnök ilyen ingatlanba, mert az ez idö szerint elérhető házbérjövedelem, tekintettel az országház környékének gyors és biztos fejlődésére, jövőre is biztosítva lenne. < Ezeket tekintetbe véve, az igazgató-választmány a számitások megtehetése czéljából tényleg meg is kereste a fővárost a kérdéses telek árának közlése végett, minthogy azonban erre eddig feléletet még nem kapott, további lépéseket ezen ügyben nem is tehetett. Mind a mellett az igazgató-választmány szükségesnek tartja az eszmét ezen kellően elő nem készített stádiumában is bejelenteni a tisztelt közgyűlésnek, és pedig
azzal a kéréssel, liogy ha a szóban forgó telek megszerzéséhez és a tervbe vett épitéshez elvileg hozzájárulni méltóztatik, az igazgatóválasztmányt felhatalmazni kegyeskedjék, h o g y a közgyűlés jóváhagyásának f e n t a r t á- sával ezen ügyben a további lépéseket megtehess e. Jótékony alapitványaink közül még mindig a Wagner Károly alapítvány van leginkább igénybe véve; ezért az igazgató-választmány miként a megelőző években - most is tisztelettel javasolja, hogy az alapitvány tökéje, habár szerény összeggel, a folyó évi bevételek remélhető' feleslegéből növeltessék, nevezetesen javasolja, hogy az alapitvány tökéjéhez tartozó 33 frt 55 kr. készpénz, az esetleg még befolyó adományok beszámításával oly összegre emeltessék, hogy abból az év végén 200 frt névértékű 4%-os papír legyen vásárolható és a tökéhez csatolható, mely ily módon 15.500 forint papirértékre emelkednék. Ezen javaslat elfogadása esetében azonban méltóztassék egyszersmind a jövő évi költségvetésben a Wagner Károly alapitvány bevételét és kiadását is megfelelő arányban 617 frtra felemelni. Egyesületünkbe a mult közgyűlés óta összesen 4 alapító és 38 uj rendes tag lépett be, másfelöl azonban elhalálozás és kilépés folytán 37 rendes taggal és 6 alapitvány leirása folytán ugyanennyi alapitó taggal apadt létszámunk. Ezeket is számitásba véve jelenlegi létszámunk 1 tiszteletbeli 1 pártoló, 863 alapitó és 1167 rendes tagból vagyis összesen 2032 tagból áll, múlt évi létszámunk-
hoz képest tehát, midőn összesen 2034 tagot számláltunk, 2 taggal megapadt létszámunk. Újévtől kezdve azonban ismét szaporodni fog létszámunk azon uj tagokkal, kik utolsó választmányi ülésünk után jelentkeztek s a kiknek most felvételét tisztelettel kérem. Ezek a következők: Tomássek Miklós műszaki díjnok, ajánlja: Tomcsányi Gyula; Bohus György járási erdöör, ajánlja: Véssey Ferencz; Jeszenszky Ferencz műszaki díjnok, ajánlja: Belházy Jenő; Tüköry Alajos horvát tart. gyűlési képviselő, 160 frt alapitványnyal kötelezvényben, ajánlja: Földi János; Biach Fülöp rendes tag, ajánlja: Földi János. Méltóztassék, t. közgyűlés, ezeket egyesületünk kebelébe felvenni. Az eddig követett kegyeletes szokáshoz képest tisztelettel kérem továbbá a közgyűlést, hogy évközben elhalt tagtársaink elvesztése felett részvétének jegyzőkönyvileg kifejezést adni méltóztatnék. A beérkezett jelentések szerint immár elhunyt tagtársaink közé kell soroznunk: Gróf Breuner Ágost, Bikkal Nándor, Faller József, dr. Feszti Károly. Masztics Gusztáv, Harnrák Antal, Poldner Adolf, Pausinger József, Schuszter Oszkár és Taferner István néhai alapitó tagokat, továbbá Bittera Géza, Borsitzky Gyula, Gapesius Frigyes, Hauszner József, Laurencz János, Lönhardt Frigyes, Lehmann János, Listvány Antal, Medgyesy József, Riedl Ödön, Sável Sándor, Stefankó András, Székely Győző és Traub Hermann volt rendes tagokat. Végül tiszteletteljes jelentésem befejezéséül, mint minden évben, most is jelentem, hogy egyesületünk egykori érdemes alelnökének, néhai Wagner Károly föerdötanácsosnak sírját a lefolyt évben is gondozásban részesítettük.