AZ ALFÖLDI VONALDÍSZES KERÁMIA FELSŐVADÁSZ-VÁRDOMB LELŐHELYÉN FELTÁRT KETTŐS TEMETKEZÉSÉNEK EMBERTANI LELETEI K. ZOFFMANN ZSUZSANNA I. BEVEZETÉS Az északkelet-magyarországi Felsővadász-Várdomb lelőhelyen folyó ásatások során, 1973-ban, egy kettős sír került feltárásra, amelyben egymás fölött, alig néhány centiméteres földréteggel elválasztva, két zsugorított csontváz feküdt (Losits-Koós 1984). A temetkezés, a régészeti adatok szerint, az alföldi Vonaldíszes kerámia (AVK) ún. Bükkicsoportjába sorolható. Az igen jó megtartású csontvázak embertani feldolgozása s az adatok előzetes ismertetése már korábban megtörtént {Zoffmann 1992), a részletes közlésre azonban csak most nyílt lehetőség. 1 Az embertani analízis során Éry-Kralovánszky-Nemeskéri 1963, Nemeskéri-Harsányi-Acsádi 1960, Martin 1924, Manouvrier 1893, Pearson 1899, és Breitinger 1938 módszerei kerültek felhasználásra. A leletek leírásakor, valamint az AVK-populáció tipológiai jellemzésekor, a metrikus adatok kategóriáinak meghatározásánál alapul Aleksejev-Debec (1964) kategóriabeosztásai szolgáltak. A statisztikai analízis Penrose (1954) módszere alapján történt. II. A LELETEK LEÍRÁSA l/a váz - 31-37 éves férfi. A kifejezetten robusztus koponya a metrikus adatok szerint hosszú, középszéles, magas, meso-ortho-metriokran, aristenkephal; a homlok középszéles, metriometop indexű. Az arc, illetve felsőarc középmagas-magas, középszéles, az indexek értékei a mesoleptomorph kategóriák határán vannak. Az orbita chamaekonch, az orr leptorrhin kategóriájú. - A vázcsontok robuszticitása ugyancsak jelentős, a számított testmagasság a nagy kategóriába esik. - A csontokon erőszakos halál okára utaló nyom, vagy más kóros elváltozás nyoma nem volt megfigyelhető, a 36 megőrződött fogon caries nincs. A fogak abráziója 1 fokozatú. 1/B váz - 23-27 éves férfi. Az ugyancsak robusztus koponya rövid, széles, középmagas, brachy-ortho-tapeinokran, euenkephal; a homlok széles, eurymetop. Az arc széles, csaknem igen széles, magas, mesoprosop, a felsőarc indexe ezúttal is a mesén és lépten kategóriák határán van. Az orbita chamae-hyperchamaekonch, az orr indexe mesorrhin kategóriájú. - A robusztus vázcsontok alapján számított testmagasság valamennyi számítási módszer szerint a nagy kategóriába esik. - Kóros elváltozás a robusztus vázcsontokon nem volt észlelhető, a megőrződött 36 fogon caries nincs. A fogak abráziója 1 fokozatú. 1 Ezt a lehetőséget ezúttal is szeretném megköszönni Koós Judit régésznek. 103
104 /. tábla. l/a koponya, aduitus férfi
2. tábla. 1/B koponya, aduitus férfi 105
III. AZ AVK-POPULÁCIÓ TAXONÓMIAI JELLEMZÉSE Az AVK népesség embertani jellemzésére az irodalomban már többször is sor került. Nemeskéri 1961-ben, a Bükk-csoport népességének eredetét vizsgálva, körükben, a preneolitikus Homo sapiens fossilis" továbbélését bizonyító, archaikus, robusztus típus jelenlétére hívta fel a figyelmet {Nemeskéri 1961). Szathmáry 1978-ban a taxonómiai heterogenitást hangsúlyozva megállapította, hogy az archaikus, robusztus variáns párhuzamai észak felé mutatnak, de a típus ismert a Duna felső folyása mellől és Kelet-Romániából is, viszont hiányzik Közép-Balkán késő mezolitikumából és kora-neolitikumából {Szathmáry 1978, 1978-79). A leletek között megtalálható gracilis komponens Szathmáry szerint a Körös-populáció típusával mutat egyezést, úgyhogy szerinte ez a tény a Körös-csoport genetikai továbbélésére utal {Szathmáry 1978). Az autochton, késő mezolitikus alapokra visszavezethető eury-dolichomorph variáns egy része - ugyancsak Szathmáry (1982) szerint - Kelet-Európa mezolitikumának általánosan elterjedt típusához tartozik, másik része azonban a Vaskapu térségének Lepensi Vir kultúrabeli populációjához köthető. További leletek előkerülése három csoport elkülönítését tette lehetővé {Zoffmann 1983-84): 1. robusztus, magas termetű eury-dolichomorph, 2. mérsékelten robusztus, magas termetű leptodolichomorph, 3. gracilis, alacsony termetű eurydolichomorph variáns. A legutóbbi vizsgálat szerint a magas arccal rendelkező eurymorph variáns, amely feltehetően preneolitikus előzményekre vezethető vissza, a kultúra északi területén dominál, míg a Körös-populációból ismert gracilizált, alacsony arcú eurymorph variáns főleg a Körösök vidékén jelentkezik, együttesen a Körös-kultúrában ugyancsak ismert, magas arcú leptomorph variánssal {Zoffmann 1992). Ez utóbbiba sorolhatók egyébként kivétel nélkül az AVK kései fázisának Tisza-Maros régióbeli leletei is. Kellő mennyiségű lelet hiányában sem akkor {Zoffmann 1992), sem most nem lehet eldönteni, hogy a variánsok Körös és AVK-beli közős előfordulása vajon e két népesség közös preneolitikus eredetét, vagy a Körös-populáció bizonyos csoportjainak AVK periódusban való továbbélését jelenti-e {Zoffmann 1992, 1994). A metrikus adatok összehasonlításán alapuló egy másik vizsgálat nyomán feltételezhetővé vált, hogy az archaikus, robusztus formákat reprezentáló AVK-populációval szemben, a közép-európai Vonaldíszes kerámia képviselőinek körében ugyanezen(?) alaptípusok gracilizációja már jóval előrehaladottabb volt, viszont ugyanakkor felvetődött a kérdés, hogy az AVK köréből egyelőre hiányzó, alacsony-keskeny arcú, leptomorph típusnak a közép-európai Vonaldíszes populációban való jelenléte vajon egy, a Kárpát-medence keleti térfelében e periódusban ismeretlen variánsra utal-e {Zoffmann 1992a). IV. A PENROSE-FÉLE DISTANCIA ANALÍZIS EREDMÉNYEI Kellő mennyiségű leletanyag hiányában az AVK-sorozat a Penrose-módszerrel történő összehasonlítására sokáig csak a teljes AVK-periódus valamennyi csoportjának (korai, klasszikus AVK, Tiszadobi-, Bükki-, Esztári- és Szakáiháti-csoportok összevont sorozata - a továbbiakban 2AVK - összevonásával nyílt lehetőség. Ezen analízisek {Zoffmann 1990, 1992) alapján le lehetett szögezni egyrészt, hogy a ZAVK és más Vo- 106
naldíszes sorozat között (közép-európai és nyugati sorozatok a mai Csehország és Németország területéről) nincs szignifikáns kapcsolat, másrészt viszont, hogy szignifikáns kapcsolat mutatkozik a SAVK és a Körös-Starcevo-Cris (KSC) kultúrkomplexum sorozatai között, ami ismét csak egyes csoportjaik biológiai rokonságára (Körös-csoportok továbbélése, vagy közös eredet) utal. Ugyanakkor az analízis eredményei a LAVK populáció keleti kapcsolatait is jelezték. Az embertani leletanyag számszerű megnövekedésével lehetővé vált nemcsak a Penrose-analízis megismétlése egy immár nagyobb esetszámú, összesített AVK sorozattal (6. táblázat: SAVK), hanem leválasztva a déli, korban legfiatalabb és embertanilag is elkülönülő Esztári- és Szakálháti-csoport leleteit, egy csupán a korai, klasszikus AVK, a Tiszadobi- és a Bükki-csoport leleteire korlátozódó sorozatnak (6. táblázat: Korai AVK-csoportok") a Penrose-elemzésbe való bevonása is. Az eredmények azt mutatják, hogy a szignifikáns Penrose-kapcsolatok ez utóbbi sorozat esetében csak az ukrajnai bronzkori sorozatokkal ismétlődtek meg, feltételezhető tehát egyrészt, hogy a KSC-vel, a Boian-kultúrabeli Cernica-val, valamint a Zlota-kultúra sorozatával mutatkozó EAVK szignifikancia a szakáiháti leletek szerepeltetésével lehet kapcsolatban, elhagyásukkal ugyanis a szignifikancia megszűnik. Másrészt viszont a bronzkori sorozatok alapján ismételten csak le lehet szögezni, hogy az AVK populációnak, s ezen belül a korai, illetve északi területén élt csoportjainak biológiai kapcsolatai mindenféleképpen a Kárpátoktól kelet felé mutatnak, feltehetően egy olyan kora neolitikus (késő mezolitikus?) populáció, népcsoport felé, melynek embertani sorozata a jelen Penrose-analízisban (lelethiány miatt?) nem szerepel. Ugyanakkor érdemes ismételten leszögezni, hogy a dunántúli neolitikus sorozatokkal szignifikáns Penrose-kapcsolatban álló és az AVK-t időben és térben követő Tiszai kultúra sorozatával sem az összesített SAVK, sem a korábbi leletekre korlátozódó sorozat nem mutat azonosságot. Az analízisben ugyancsak szereplő SAVK férfi sorozat (6. táblázat) ugyan az analízis természetéből fakadóan nem jelez 0,1%-os szignifikancia szintű eredményt, egyetlen 1,0% szignifikancia-szint alatti eredmény azonban e sorozat esetében is ukrajnai, az adott esetben az időben meglehetősen távoli Katakomba-kultúra sorozatával kapcsolatban jelentkezik (CR 2 = 0,175 99,5 > P > 99,0). V. ÖSSZEGEZÉS Az AVK-populációról írt eddigi embertani adatokat, eredményeket figyelembe véve megállapítható, hogy: 1. Az AVK-populáció taxonómiailag valamennyi szerző szerint heterogén. 2. Az elterjedési terület északi részén, a korai csoportokban egy robusztus, magas arcú eurymorph variáns dominált, míg a Körösök vidékén, főként a késői, Szakáiháticsoportban egy magas arcú, leptomorph variáns a leggyakoribb, párhuzamosan előfordulva itt, egy gracilizált, alacsony arcú eurymorph variánssal. 3. A korai csoportokban egy helyi, vagy a Kárpátoktól kelet-délkeletről származó komponens, a kései csoportokban viszont egy, a Körös-populációval közös komponens figyelhető meg, utalva evvel a kései népcsoportok összetett eredetére. 4. Egyértelműnek tűnik, hogy az AVK-populáció és Közép-, valamint Nyugat- Európa egyéb Vonaldíszes népcsoportjai között közvetlen biológiai kapcsolat nem létezett. 107
/. táblázat: Felsővadász-Várdomb, fontosabb agykoponya-méretek MARTIN-számok l/a férfi 1/B férfi 1. 185 177 5. 109? 97 7. 40 36 8. 144? 147 9. 98 107 10. 124 127 11. 127? 132 12. 113? 117 13. 106? 108 16. - - 17. 139? 133 20. 117 114 23. 533? 523 24. 322? 321 25. 369 364 26. 107 106 27. 124 133 28. 124 111 29. 107 106 30. 110 111 31. 104 93 38. (M.17.) 1525? 1459 38. (M.20.) 1497? 1440 2. táblázat: Felsővadász-Várdomb, fontosabb arckoponya-méretek MARTIN-számok l/a férfi 1/B férfi 40. 99? 96 42. 122? 115 43. 107 117 44. 99 106 45. 135? 141 46. 98 105? 47. 123 127 48. 74 77 50. 23 24 51.d. 42 44 51.s. 42 43 52.d. - 33 52.s. 33? 33,5 54. 26 27 55. 56 56 57. 11 10 60. 52 57 61. 64 66 62. 47? 49? 63. 41 39? 65. - 131 66. - 107 69. 31 32 70. 73 68 71. 35 38
3. táblázat: Felsővadász-Várdomb, fontosabb koponyaindexek MARTIN-számok l/a férfi 1/B férfi 8/1 77,8? 83,1 17/1 75,1? 75,1 17/8 96,5 90,5 20/1 63,2 64,4 20/8 81,3? 77,6 9/8 68,1? 72,8 47/45 91,1? 90,1 48/45 54,8? 54,6 52/51 78,6? 77,9 54/55 46,4 48,2 4. táblázat: Felsővadász-Várdomb, fontosabb vázcsontméretek MARTIN- l/a 1/B számok d. s. d. s. CLAVICULA: 1. - - 170 171 6. 40 42 42 43 HUMERUS: 1. 329-329 333 2. 326-327 330 4. 65 65? - 65 5. 24 22 24 24 6. 18 18 20 20 7a. 70 69 72 73 10. 50-49 49 RADIUS: 1. 260-266 - 4. 17 16 17 17 5. 13 12 13 13 ULNA: 1. 279-290 - 11. 17 17 18 17 12. 14 14 15 15 FEMUR: 1. 462 465 479 474 2. 458 464 475 470 6. 31 33 36 36 7. 25 26 26 27 9. 34 36 36 35 10 25 25 28 30 19 49 47? 49 49 TIBIA: 1. 382 384 402 403 1B 386! 381 401 404 8a 38 38 42 41 9a 25 25 29 27 FIBULA: 1. - - 404 -
5. táblázat: Felsővadász-Várdomb, számított testmagassági adatok Módszer l/a férfi 1/B férfi MANOUVRIER 1705 1741 PEARSON 1689 1706 BREITINGER 1712 1729 6. táblázat: A korai A VK-csoportok (korai, klasszikus, Tiszadob- és Bükk-csoport) összevont koponyasorozatainak főbb paraméterei 2 MARTIN- férfiak nők számok x(n) s x(n) s 1. 184,1(13) 7,92 180,3(6) - 8. 141,4(10) 3,27 135,0(8) - 9. 99,9(9) - 94,3(7) - 17. 139,0(3) - 131,3(3) - 20. 117,1(11) 5,07 115,6(5) - 45. 138,6(5) - 132,5(2) - 47. 121,5(6) - 112,0(2) - 48. 71,0(6) - 63,5(2) - 51. 41,9(6) - 40,0(2) - 52. 32,8(6) - 31,5(2) - 54. 26,1(8) - 24,0(3) - 55. 53,6(6) - 42,3(4) - 66. 104,4(5) - 93,0(4) - 7. táblázat: Az összesített A VK (EA VK) koponyasorozatok főbb paramétere? MARTIN- férfiak nők számok x(n) s x(n) s 1. 186,3(21) 7,03 180,9(10) 6,64 8. 140,6(20) 4,84 135,5(13) 4,84 9. 100,2(18) 3,98 93,5(13) 4,67 17. 140,8(6) - 134,5(6) - 20. 119,3(17) 5,59 115,8(9) - 45. 136,3(7) - 125,3(4) - 47. 121,4(9) - 112,7(3) - 48. 70,0(10) 3,71 64,7(3) - 51. 42,2(8) - 38,9(4) - 52. 33,3(8) - 31,5(4) - 54. 26,3(11) 1,71 24,0(4) - 55. 52,5(10) 2,97 46,0(5) - 66. 104,1(9) - 94,2(5) - 2 Az ún. Korai AVK sorozat" leleteinek lelőhelyei: Békés-Déló {Zoffmann 1983-84), Felsővadász-Várdomb {Zoffmann 1992), Füzesabony-Gubakút {Zoffmann, közöletl.), Mezőberény-Laposi kertek alja {Zoffmann 1992), Miskolc-Büdöspest {Bartucz 1916), Miskolc-Hillebrand bg. {Szathmáry 1976), Sarisske Michal'any {Jakab 1982, 1986, 1988), Tiszalök-Hajnalos {Szathmáry 1989), Tiszalúc-Sarkadpuszta {Zoffmann 1992, 1996), Tiszavasvári-Köztemető {Szathmáry 1989), Vadna {Szathmáry 1982), Zaránk {Szathmáry 1978-79. 3 A lavk-sorozatban szereplő leletek lelőhelyei: Berettyószentmárton-Morotva {Szathmáry 1978), Békés-Déló {Zoffmann 1983-84), Békés-Povádzug {Lipták-Farkas 1967), Csanytelek-újhalastó {Zoffmann 1992), Csongrád-Bokrospuszta {Zoffmann 1992), Endrőd (Gyomaendrőd) 35. {Zoffmann 1992), Felsővadász- Várdomb {Zoffmann 1992), Füzesabony-Gubakút {Zoffmann, közöletlen), Füzesgyarmat-Egyeszug {Zoffmann, közöletlen), Füzesgyarmat-Kéktódűlő {Zoffmann, közöletlen), Körösladány-Kengyelköz {Zoffmann 1989), Mezőberény-Laposi kertek alja {Zoffmann 1992), Miskolc-Büdöspest {Bartucz 1916), Miskolc-Hillebrand bg. {Szathmáry 1976), Sarisske Michalany {Jakab 1982, 1986, 1988), Tiszalök-Hajnalos {Szathmáry 1989), Tiszalúc-Sarkadpuszta {Zoffmann 1992, 1996), Tiszavasvári-Köztemető {Szathmáry 1989), Vadna {Szathmáry 1982), Zaránk {Szathmáry 1978-79), Zsaka-Vizesi tanya {Szathmáry-Nemeskéri 1975). 110
8. táblázat: A Penrose-analízis eredményei (CR-értékek): neolitikus sorozatok (f=férfiak, n = nők) Sorozatok Korai AVK EAVK IAVK sorozat f+n f+n f Afanasevo k. (Minuszinszk-m.) 0,206 0,327 Fésűsgödrös k. (Baltikum) 0,223 0,331 0,414 Afanasevo k. (Altájvidék) 0,246 0,327 0,343 Zlota k. 0,269 0,159 0,244 Dereivka, Dnjepro-Donjec k. 0,319 0,373 0,449 Körös + Starcevo + Cris k. 0,320 0,210 Lepenski Vir k. 0,333 0,307 0,233 Körös + Cris k. 0,345 0,158 Isnello, eneolit. 0,368 0,244 0,285 Tripolje k. 0,377 0,255 Vlasac, Lepenski Vir. k. 0,409 0,325 0,256 Gömbamfórás k. 0,420 0,212 0,250 Brzesc Kujawski, Jordanovo k. 0,424 0,255 0,318 Černica, Boian k. 0,437 0,147 0,259 Zsinegdíszes k. (Lengyelo.) 0,437 0,236 Bilcze Zloté, Tripolje k. 0,440 0,227 0,282 Vovnigi, Dnjepro-Donjec k. 0,459 0,538 0,576 Lengyeli k. (Alsó-Ausztria) 0,474 0,194 Nea Nikomedeia, neolit. 0,478 0,274 Rinaldone k. 0,483 0,270 0,353 Balanovo k. 0,510 0,343 0,447 Starcevo k. 0,512 0,491 Schönstedt, Walternienburg k. 0,514 0,223 0,389 Lengyeli k. (D-Dunántúl) 0,520 0,219 0,441 Neolit + EH (Görögő.) 0,525 0,306 0,379 Trója I-V. neolit. 0,546 0,287 Baden + Kostolac + Cotofeni k. 0,547 0,321 0,390 Vaso a Bocca Quadrata k. 0,548 0,236 0,374 Neolit + rézkor (Anatólia) 0,551 0,339 0,444 Ruse, Gumelnica k. 0,561 0,265 0,404 Srednji Stog 2. k. 0,562 0,489 0,519 Fatjanovo k. 0,568 0,488 0,521 Rossen + Hinkelstein k. 0,586 0,303 0,310 Nikolskoje, Dnjepro-Donjec k. 0,627 0,770 Lengyeli k. (Kárpát-medence) 0,630 0,294 0,574 E Lengyeli k. (D-Dunántúl) 0,632 0,305 0,573 Barmaz, Cortaillod k. 0,652 0,382 0,620 Vonaldíszes k. (Közép-Európa) 0,672 0,326 AľUbaid, neolit. 0,680 0,340 Tiszai k. 0,685 0,369 Sondershausen, Vonaldíszes 0,692 0,311 0,299 Zsinegdíszes k. (Németo.) 0,705 0,341 Bruchstedt, Vonaldíszes k. 0,717 0,392 Bodrogkeresztúri k. 0,731 0,415 0,377 Zsinegdíszes k. (Csehó.) 0,743 0,418 Mórágy-Bl, Lengyeli k. 0,755 0,421 1,038 Vonaldíszes k. (Németo.) 0,832 0,500 0,789 Vonaldíszes k. (Csehó.) 0,836 0,418 Volnoje, Dnjepro-Donjec k. 0,846 0,851 0,910 Hrtkovci-Gomolava, Vinca k. 0,876 0,408 Aszód '97, Lengyeli k. 0,883 0,476 0,621 Tepe Hissar II., chalkolit. 0,974 0,630 0,837 1
9. táblázat: A Penrose-analízis eredményei C R -értékek): bronzkori sorozatok (f- férfiak, n = nők) Sorozatok Korai AVK IAVK IAVK sorozat f+n f+n f Katakomba k. (Ukrajna) 0,119 0,139 0,175 GOdörsíros k. (Ukrajna) 0,151 0,117 0,203 Andronovo k. (Ny-Kazahsztán) 0,170 0,153 Okkersíros k. (Ukrajna) 0,206 0,153 0,245 Gerendavázas k. (Alsó-Volga) 0,214 0,212 0,222 Katakomba k. (Alsó-Volga) 0,236 0,226 0,258 Gödörsíros k. (Alsó-Volga) 0,246 0,327 0,393 MH - LH-II. periódus (Görögő.) 0,282 0,273 0,381 Andronovo k. (Minuszinszk-m.) 0,295 0,444 0,538 Hainburg, Wieselburg k. 0,316 0,294 0,337 Harangedények (Németo.) 0,354 0,383 0,529 Csanytelek, Maros k. 0,354 0,349 Franzhausen, Veterov k. 0,368 0,143 0,221 Mierzanowicze k. 0,380 0,138 0,281 Aunjetic k. (Közép-Németo.) 0,386 0,173 0,229 I Szőreg-C, Maros k. 0,392 0,209 0,363 LH-III. periódus (Görögő.) 0,429 0,334 0,406 I Maros-Perjámos k. 0,432 0,200 0,347 Battonya + Deszk-A-F, Maros k. 0,434 0,287 Appennin bronzkor 0,459 0,376 0,365 Gerendavázas k. (Ukrajna) 0,460 0,250 0,300 Harangedények (Morvaország) 0,473 0,293 0,553 Hurbanovo k. 0,476 0,238 0,327 Szőreg-C 3. periódus, Maros k. 0,489 0,405 Abasevo k. 0,491 0,547 0,493 Aunjetic k. (Morvaország) 0,493 0,166 0,396 Pitten, Halomsíros k. 0,516 0,306 Szőreg-C 2. periódus 0,522 0,335 0,441 Bezdanjaca, japódok 0,542 0,299 0,483 Monteuoru k. 0,544 0,366 0,254 Tápé, Halomsíros k. 0,559 0,341 0,783 Lerna, bronzkor 0,565 0,451 0,547 Gemeinlebarn, Gemeinlebarn cs. 0,620 0,319 0,378 Mokrin, Maros k. 0,628 0,273 0,402 Aunjetic k. (Csehország) 0,633 0,290 0,468 Tepe Hissar III., bronzkor 0,640 0,396 0,495 Noua k. 0,669 0,346 Grossbrembach, Aunjetic k. 0,691 0,384 0,472 Harangedények (Csehó.) 0,696 0,604 0,859 Szőreg-C 1. periódus, Maros k. 0,836 0,461 Ciprusi bronzkor 0,838 0,747 0,768 112
IRODALOM Aleksejev, V. P.-Debec, G. F. 1964 Kraniometrija. Moskva Bartucz, L. 1916 A Büdöspest barlangban talált neolith-kori embercsontváz. - Das in der Höhle Büdöspest gefundene neolithische Menschenskelett. Barlangkutatás 4, 109-136. Miskolc-Hillebrand bg. Breitinger, E. 1938 Zur Berechnung der Körperhöhe aus den langen Gliedmassenknochen. Anthrop. Anz. 14, 249-274. Éry, K. K.-Kralovánszky, A.-Nemeskéri, J. 1963 Történeti népességek rekonstrukciójának reprezentációja. - A representative reconstruction of historic populations. Anthrop. Közi. 7,41-90. Jakab, J. 1982 Kostrové zvyšky lúdu Bukovoherskej kultúry zo Šarišské Michalian. - Skelettreste der Träger der Bükker Kultur aus Šarišské Michalany. AVANS, 109-110. 1986 Grundlegende anthropologische Charakteristik von Skeletten der Träger der Bükker Kultur. Slov. Arch. 34, 455^62. 1988 Antropologický rozbor kostry z neolitického hrobu v Šarišské Michalanoch. - Anthropologische Analyse des Skelettes aus einem neolithischen Grab in Sarisske Michalany. AVANS 64. Lipták P.-Farkas Gy. 1967 A Békés-Povádzugi őskori és 10-12. századi temető csontvázanyagának embertani vizsgálata. - Anthropologische Untersuchung an den aus der Urzeit und aus dem 10-11 Jahrhundert stammenden Skelettmaterial des Gräberfeldes Békés-Povádzúg. Anthrop. Köz. 11, 127-163. Losits F.-Koós J. 1984 Felsővadász-Várdomb. Rég.Füz. I. 37. 14-15. Manouvrier, L. 1893 La determination de la taille d'après les grandes os des membres. Mém.de la Soc. d'anthrop. de Paris 4, 347-402. Martin R, 1924 Lehrbuch der Anthropologie. Jena, 2. ed. Nemeskéri, J. 1961 Die wichtigsten Fragen der Urgeschichte in Ungarn. Anthrop. Közl. 5, 39-47. Nemeskéri, J.-Harsányi L.-Acsádi Gy. 1960 Methoden zur Diagnose des Lebensalters von Skelettfunden. Anthrop. Anz. 24, 70-95. Pearson, K. 1899 On the reconstruction of the stature of Prehistoric races. Mathem. Contrib. to the Theory of Evolution V. Philosoph. Transact, of the Royal Soc, Ser. A. 192, 169-244. Penrose, L. S. 1954 Distance, size and shape. Annals of Eugenics 18, 337-343. 113
DIE ANTHROPOLOGISCHEN FUNDE EINES FREIGELEGTEN DOPPELGRABES AM FELSŐVADÁSZ-VÁRDOMBER FUNDORT DER LINIENVERZIERTEN KERAMIK DES TIEFLANDES Am Fundort Felsővadász-Várdomb in Nordostungarn, im Grab, das in die Bükker Gruppe der Linienverzierten Keramik des Tieflandes (LKT) eingereiht wird, sind übereinander die Skelette von zwei im Erwachsenenalter verstorbenen Männern freigelegt worden. Der Schädel der zwei ausgesprochen robusten, hochgewachsenen Männer ist meso-brachykran, ihr Gesicht breit-hoch, an der Grenze der Werte meso und leptomorph. Die orbitalen Indexe gehören in die chamaekonch -, die nasalis Indexe in meso-leptorrhin Kategorie - An den Knochen sind keine pathologischen Veränderungen festzustellen, an den vollzählig erhaltenen Zähnen gibt es keine Karies. Nach dem kurzen Überblick der bisherigen Forschungsgeschichte und der taxonomischen Auswertungen stellte die Studie auf Grund der parallelen Penrose-ischen Distanzanalyse der mit neuen Funden bereicherten frühen LKT-Gruppen und der Schädelreihe der zusammengefaßten ZLKT-Funde bzw. auf Grund der bisherigen Ergebnisse Folgendes bezüglich der LKT-Popolation fest: 1. Die LKT-Population ist nach allen Verfassern taxanomisch heterogen. 2. Im nördlichen Teil des Verbreitungsgebietes dominierte in den frühen Gruppen eine robuste, eurymorphe Variante mit hohem Gesicht, auf dem Gebiet der Körös- Flüsse, v.a. in den späteren Szakálháter Gruppen war jedoch eine leptomorphe Variante mit hohem Gesicht am häufigsten, und parallel kam hier auch eine grazilierte eurymorphe Variante mit niedrigem Gesicht vor. 3. In den früheren Gruppen ist eine örtliche oder eine aus einem Gebiet östlichsüdöstlich der Karpaten stammende Komponente, in den späteren Gruppen jedoch eine mit der Körös-Population gemeinsame Komponente zu beobachten, was auf einen zusammengesetzten Ursprung der späteren Volksgruppen hinweist. 4. Es scheint eindeutig zu sein, daß zwischen der LKT-Population und den anderen Linienverzierten Volksgruppen Mittel- und Westeuropas keine unmittelbare biologische Beziehung existierte. Zsuzsanna K. Zoffmann 115