-pol1lji-e..9édzdt!..9t(9y- ~E FE E E E ETŐ ÉS E ET " SÉ EK "EN A baromfibetegségek súlyos gazdasági veszteségekkel járnak. A korai felismerés és az állományokat megfigyelő programok elengedhetetlenek a fertőzések leküzdésében és a károk csökkentésében. Az új vagy ismételten fellépő betegségeknél a gazdasági veszteségek elemzése mellett lényeges annak meghatározása is, hogy szükség van-e új védekezési programra, főleg új oltóanyagokra. Általában véve a gyógykezelés vagy vakcinázás önmagában nem sokat ér, ha nem társul mellé a megfelelő üzemeltetési, tartási higiéniai módszer. Hosszútávon a bizonyos kórokozókra genetikailag rezisztens baromfivonalak kifejlesztése jelent előrelépést, miközben továbbra is figyelmet kell fordítani a baktériumos fertőzések elleni hatékony vakcinákra, hogy ezáltal is csökkentsék az antibiotikumok hasz nálatát. Világszerte új fenyegetésnek látszik a baktériumos betegségek közül az amyloid arthropathia és az Ornithobacterium rhinotracheale fertőzés. A baromfiinfluenza, a mycoplasmosis, az orbánc, az elhalásos bélgyulladás, a chlamydiosis és a histomoniasis pedig ismételten visszatérni látszik. Az elmúlt évek adatai szerint a szalmonellák (különösen a S. enteritidis) és a Campylobacter fajok a baromfihús-fogyasztásával emberben leggyakrabban betegséget okozó baktériumok. A baromfibetegségek közegészségügyi és gazdasági jelentősége továbbra is meghatározó. Az elmúlt években az élelmiszer-eredetű baktériumos fertőzések és az antibiotikum-rezisztencia közegészségügyi fontossága tovább növekedett a kérdés számos országban politikai mezőkre terelődött. A következőkben a fenyegető vagy újra fenyegető fontosabb baromfibetegségek legújabb jellemzőiről kapunk képet. Baromfiinfluenza (Al) Az j,' influenzavírusokozta baromfiinfluenza (Al) számos baromfifajban, vadon élő és ketrecben tartott madarakban fordul elő. A kórt a megbetegedési (morbiditási), az elhullási (mortalitási) arány, a tünetek és elváltozások szélsőséges változatossága jellemzi. Ezen kívül a fertőzés visszatérő járványokat okoz emberekben, sertésekben, fókákban, cetekben és számos madárfajban. Az Al vírusok az Orthomyxoviridae család tagjai. A családon belül három típu st (A, B, C) különböztetünk meg, de a B és C típus csak emberre veszélyes. Az A típusú vírusok az emberen kívül madarakat és emlősöket, például lovat, sertést, fókát, ceteket is megbetegíthetnek. A burkos RNS vírus éterre, kloroformra és különböző fertőtlenítőszerekre érzékeny. A vírus genomja egyszál ú, és nyolc különböző szakaszból áll. Az A influenzavírusokat a felszíni hemagglutinin (HA) és neuraminidáz (NA) glükoproteinek antigén-rokonsága alapján osztják alcsoportokba. Összesen 15 HA és 9 Nalcsoportot ismernek. A vírusra a magas mutációs arány is jellemző. A vadon élő és háziasított vízi baromfi-fajok az influenzavírusok legfontosabb természetes rezervoárjai. Az A influenzavírusok valamennyi alcsopor~ának képviselőjét kitenyésztették madarakból, főleg vízimadarakból, elsősorban kacsákból, libákból, sirá- Iyokból. Akár több alcsoporttali is fertőzöttek lehetnek, s bár nem mutatnak tüneteket, hosszú ideig üríthetik a vírust, és legtöbbször nem termelnek ellene kimutatható ellenanyagot. Miután 1963-ban először beszámoltak arról, hogy pulykákban a vírus légzőszervi és egyéb általános tüneteket okozott, a legtöbb pulykatermelő országban egymás után megtalálták az alacsony pathogenitású baromfiinfluenzát (LPAI). Mostanában világszerte számos járványt okozott a H9N2, H6N2, H7N2, H7N3 LPAI altípus. Olaszországban 1999-ben H7N1 LPAI törzset észleltek, amely tömeges elhullásokat okozott, és ennek virulenciája 2000-re magas pathogenitásúvá (HPAl) alakult. Ugyancsak egy H7N7 HPAI törzs "látogatta meg" Hollandiát 2003 márciusában. A betegség a fertőzött madarakról közvetlenül, érintkezés ú~án terjed, de közvetetten, a fertőzött eszközökkel, járművekkel, tojástálcákkal, továbbá emberekkel (cipő, ruházat) is á~uthat a fogékony madarakra. A vírus fertőzött környezetben, mérsékelt égövi hőmérsékleti viszonyok között el
!! rq/!!:.íj) hosszú ideig, fagyasztva még ennél is lényegesen tovább fertőzőképes marad.a rovarokés rágcsálókmechanikaimódon terjeszthetik.a vertikális terjedésnek alig van, vagy egyáltalán nincsjelentősége, bár a tojás felszíne szennyezett lehet a vírussal. A vírus hatása az emberre Az emberi A vírus okozta influenzajárványokbana H1N1,H2N2 és H3N2 altípusokvesznek részt leggyakrabban. Bizonyos esetekben azonban, ha az érintkezés intenzívebb, az ember és a baromfi, illetve sertés között más altípus okozta fertőzést is észleltek. 1966-ban, Angliában egy kacsát tartó, kötőhártyagyulladásbanszenvedő nő szeméből izoláltak influenzavírust.ez a vírus genetikai rokonságot mutatott írországi pulykaállományokból 1995- ben izolált H7N7 altípussal. 1997-ben Hongkongban H5N1 altípust izoláltak emberekből. Ezt a vírust korábban úgy ismerték, hogy csak madarakat fertőz. 1998-ban azonban 18 igazolt humán esetért volt felelős, ebből hat halállal végződött. Az előző eset már bizonyította, hogya vírus madárrólterjedt emberre. Ugyanakkor ezekben az esetekben az emberről emberre terjedés nem igazolódott egyértelműen, bár bizonyos jelek utaltak rá. 1999 áprilisában Hongkongban és Dél-Kínában H9N2 Al vírust izoláltak influenza-szerű tüneteket mutatóemberekből, jelezve, hogy az ebben a régióbantalálhatóh9 vírusokképesek embert fertőzni. Elkülönítés a vadon élö vízímadaraktól Mivel a baromfiinfluenza vírust a természetben a vadon élő vízimadarak tartják fenn, a mentesítés bonyolultnak, gyakorlatilag lehetetlennek látszik. Mindenképpen meg kell előzni a háziasított baromfifajok és a vadon élő víziszárnyasok közötti közvetlen érintkezést. Vadon élő madarakkal foglalkozó személyeknek baromfitelepre lépés előtt teljes ruhaváltást és fürdést kell kötelezővé tenni. Szigorú karanténozással összekapcsolt vakcinázási programmal kell megelőzni a betegség enyhe formáját a csirke- és pulykaállományokban. (Magyarországon az aktuális jogszabályokat kell betartani. - a Szerk.) A betegség virulensebb formáinál a szigorú zárlat és az érintett állományok kiirtása látszik a leghatékonyabb módszernek. Néhány helyen az inaktivált vakcina használata a HPAI törzsek ellen bíztató eredményeket hozott. Az ilyen programok sikere azonban elsősorban a kormányok, az állatorvosok és a baromfiágazat jó együttműködésén múlik. Ezen túlmenően, mivel bebizonyosodott, hogya LPAI H5 és H7 szubtípusok képesek magas pathogenitásúvá alakulni, fontos a LPAI H5 és H szubtípusok terjedésének, sőt jelenlétének megakadályozása. Ezért is lenne fontos a baromfiinfluenzával kapcsolatos jogszabályok áttekintése és újrafogalmazása. Elhalásos bélgyulladás (NE) Számos állatfajban bizonyos hozamfokozók szignifikánsan fokozzák a tápanyagok emésztését. Egyúttal elősegítik specifikus betegségek, például a baromfi elhalásos bélgyulladása elleni védekezést, miközben a környezetterhelést is enyhítik, mivel alkalmazásukkal a szervezet jobban hasznosítja a táplálékot, és így a környezetet kevesebb salakanyaggal terheli. Számos baktériumellenes vegyület hat egyúttal emésztést serkentő szerként vagy hozamfokozóként is. Az Enterococcus faecium és az Enterococcus faecalis vancomycinrezisztenciájának közegészségügyi kockázata vezetett az avoparcin betiltásához az Európai Unióban. Az EU-n belül jelenleg már csak két emésztést serkentő készítmény engedélyezett. A közegészségügyi kívánalmaknak eleget téve a terme lők beszüntették a hozamfokozók adását. Ez viszont a NE ismételt előretöréséhez vezetett Európa országaiban. A fertözés okozója Az NE Clostridium perfringens okozta heveny betegség, amely akkor alakul ki, ha a baktérium a vastagbélből a vékonybélbe, illetve a vakbélbe kerül, és ott toxint termel. Az A és C toxin felelős a bélkárosodásokért. Az emésztőcsatorna működési rendellenességei hajlamosítanak a fertőződésre. A vékonybél leállása (stasis), kitágulása, coccidiosis, salmonellosis, begygombásodás illetve vérzéses bélgyulladás elősegítik a NE kialakulását. A bélcsatornát a clostridiumok számára "előkészítő", előbb említett tényezők mellett a clostridiumok túlszaporodásáta magas fehérje-, energia-, halliszt-tartalmú tápok, a rostdús alom fogyasztása és a sok búzát tartalmazó táp is elősegíti. A klinikai tünetek hirtelen alakulnak ki: a látszólag egészséges madarak egyik pillanatról a másikra bágyadtakká válnak, majd órákon belül elpusztulnak. A mortalitás 2 és 10% között változik. A beteg madarak tollazata borzolt, bágyadtak, étvágytalanok, ürülékük vizes, hasmenéses. C. perfringens tenyészettel húscsirkékben végzett kísérletes fertőzés után az első enyhe tünetek 24-36 óra múlva jelentkeznek. Boncolásnál a kiszáradás az egyik legjellemzőbb lelet. A mellizmok sötétvörösek, a zúzógyomor emésztetlen alommal telt. Az epésbélben és az éhbélben súlyos gyulladás alakul ki, sokszor a teljes vékonybél érintett. A bélcsatorna kitágul és sötét színű tartalommal telt. A nyálkahártya zöld vagy barna színű, könnyen lekaparható álhártyával IfJ
fedett. A betegség előrehaladtával az elhalásos területek már kívülről is észlelhetők. Az előzetes kórisme, a kórelőzmény, a tünetek és az elhullott állatok boncolásakor észlelt elváltozások alapján felállítható, de a végleges igazolást a béltartalomból készített kenet Gram-festése adja. A mikroszkóp alatt ilyenkor tömegesen figyelhetők meg a Clostridium-alakok. Bizonyos esetekben a kórokozó kitenyésztése is szükségessé válhat a diagnózis felállításához. Társult kórképek További szövődmények társulhatnak a Clostridium perfringens fertőzésekhez, így a cholangiohepatitis és a dysbacteriosis. A cholangiohepatitis súlyos gazdasági veszteségeket okoz, mert a vágóhídon leminősítik a vágott állatokat, holott a vágóvonalon tapasztalt magas kobzási arány ellenére a telepen nem észlelhető elváltozás. A Clostridium perfringens általában izolálható e betegséggel kapcsolatban. Onderka és munkatársai kísérletesen előidézték a kórképet, vagy az epevezető lekötésévei, vagy Clostridium perfringens epevezetőbe történő fecskendezésével. A clostridiumok valószínűleg az epevezetőt blokkoűák, vagy nagyon súlyos májműködési zavart okoznak. A dysbacteriosis úgy határozható meg, mint a vékonybél mikroflórájának mennyiségi vagy minőségi rendellenessége, amely klinikai tüneteket és/vagy malabszorpciót okoz. Húscsirkékben 21 napos életkor után jelenik meg, az először észlelhető tünetek a nedves bélsár, valamint a csökkent takarmányfogyasztás. Panneman kimutatta, hogy az egészséges csirkék elülső (proximalis) vékonybélszakasza nagyon kis mennyiségű baktériumot tartalmaz, míg a dysbacteriosissal terhelt csirkékben ugyanitt a baktériumok felhalmozódnak. Az ilyen túlszaporodásban a clostridiumok fontos szerepet játszanak. Az antibiotikumokkal, például penicillinnel, amoxicillinnel, ampicillinnel, erythromycinnel, dihidrostreptomycinnel, tetraciklinnel végzett kezelések kielégítő klinikai eredményeket adtak. Legalább háromnapos kezelés szükséges, de ajánlott az ennél hosszabb alkalmazás. A legújabb vizsgálatok azt mutatták, hogya kompetitív exkluzió befolyásoűa a NE előfordulását és súlyosságát baromfiban. A coccidiosis ugyancsak elősegítheti ezeket a kórképeket, ezért figyelmet kell fordítani a megelőzési programokra. Brennan 2001-ben arról számolt be, hogy 70 ppm narazin 41 napos korig etetve megelőzi a húscsirkék elhalásos bélgyulladása okozta morbiditás, mortalitás növekedését, a növekedési erély csökkenését és a takarmányhasznosulás romlását. Brennan azt is megfigyelte, hogy 100 ppm Tylan hét napig etetve képes volt korrigálni a már kialakult NE okozta mortalitást, növekedési problémákat, gyenge takarmányhasznosulást. Ornithobacterium rhinotracheale (ORT) A légzőszervi kórképek ma is súlyos gazdasági veszteségeket okoznak a baromfiágazatnak. 1991 decembere óta több országban különböző klinikai képekben mutatkozó légzőszervi megbetegedéseket észleltek. A bakteriológiai vizsgálatok során lassan növekedő, pleomorph, Gramnegatív, pálca alakú baktériumokat tenyésztettek ki. Mielőtt 1994-ben megegyeztek az Ornithobacterium rhinotracheale gen. nov. sp. nov. névben és besorolásban, ezeket a baktériumokat Pasteurella-szerű, Kingella-szerű, Taxon 28, vagy Pleomorph Gram-Negativ Pálca (PGNR) névvel illették. A fertőzés világszerte előfordul, a légzőszervi betegségek oktanának tisztázásában sehol nem lehet figyelmen kívül hagyni. ORT-t izoláltak már csirkéből, fogolyból, kacsából, libából, gyöngytyúkból, sirályból, struccból, fácánból, galambból, fürjből, varjúból és pulykából. A klinikai tünetek súlyossága, a betegség lefolyása, a mortalitás rendkívül széles határok között mozog és a környezeti tényezők, így a tartási viszonyok, rossz szellőzés, magas ammóniaszint, magas állománysűrűség, rossz alom, gyenge higiénia, egyéb fertőzések, szövődmények lényegesen befolyásouák. A betegség horizontálisan, közvetlen, vagy közvetett érintkezéssel egyaránt terjed. A vertikális terjedést is feltételezik, mert ORT-t, ha minimális mennyiségben is, de kimutattak szaporodószervekből, keltetői tojásokból, terméketlen tojásokból és befulladt embriókból. Jelenleg 18 szerotípust (AR jelöléssei) tartanak nyilván. Az ORT baktériumok eredete, szerotípusai és kórokozóképessége között eddig nem találtak közvetlen kapcsolatot. A legtöbb csirkeizolátum az A szerotpusba tartozik. A pulykaizolátumok nagyobb heterogenitást mutatnak, ezek az A, B, D szerocsoportba tartoznak. Az ORT súlyosbítja a baromfipestis, a pulyka rhinotracheitis, a fertőző bronchitis, a Bordatelia avium, az E. coli, a Chlamydia psittaci okozta kórképeket. A kórokozó azonosítása Az ORT kórhatározása a klinikaitünetek, kórtani elváltozások alapján gyakran bonyolult és különösen nehéz lehet, ha egyéb fertőzések társulnak. A fertőzés igazolásához a kórokozó kitenyésztése és meghatározása szükséges. Az ORT immunhisztokémiai festéssel vagy polimeráz-iáncreakcióval azonosítható. Az ORT elleni ellenanyag kimutatása lemez agglutináció próbával, dotimmunkötési vizsgálattal és EL/SAvai lehetséges. Az EL/SA szerotípusspecifitása az EL/SA lemezek kötéséhez használt antigén kivonásának módszerétől függ. A hőkezeléssel kivont antigének szerotípus-specifikusak, míg a dodecil-szulfáttal ké- P!lD
~ fl ~~'g/7~lt-) szült antigén-kivonatok(sos-antigén) több keresztreakciót eredményeznek, és alkalmasak a gyakorlatból származó minták vizsgálatára. Saját készítésű ELISA (SOS-kivonat), valamint két, kereskedelemben forgalmazott ELISA(Biocheck, Hollandia, IOEXX USA) képes valamennyi ORT szerotípus elleni ellenanyagot kimutatni.a gyakorlatból gyűjtött minták vizsgálatának összehasonlítása során mindhárom teszt hasonló eredményeket adott. A bakteriológia vizsgálathoz képest a szerológiai vizsgálat előnye az, hogy az ellenanyag több hétig perzisztál, míg a baktériumürítés ehhez képest rövid. Az ORT-ürítésés az ellenanyagválasz olyan tényezőket is befolyásol, mint az antibiotikumos kezelés és a vakcinázás. Az antibiotikum-kezelés hatása az ORT elleni ellenanyagválaszra ma még nem tisztázott. 2002-ben Popp és Hafez vizsgálta az amoxicillinkezelés hatását a kísérleti fertőzés utáni ellenanyagkinetikára. Egy kísérletben intravénásan fertőztek három, 10-10 SPF tojótyúkból álló, 36 hetes életkorú áliatcsoportot egy ORT törzzsel. Valamennyi madár 500 milliótelepképző egységet kapott. Az első csoport a fertőzött, nem kezelt kontroll volt. A második csoportot fertőzték, majd azonnal megkezdték az ivóvízben, 250 ppm adagban az amoxicillinnel való kezelést, és ezt öt napon át folytatták. A harmadikcsoportot az előzőekkel azonos módon fertőzték, de a másik csoporttal megegyező kezelést a fertőzés utáni hetedik naptól kezdték csak meg. Egy negyedik csoportot nem fertőzött, nem kezelt kontrollként tartottak. A fertőzés utáni 50. napig ötnaponként vérmintát gyűjtöttek és ELISA próbával ORT ellenanyag-kimutatást végeztek. Az azonnali kezelés nem befolyásolta az ellenanyagválasz lefutását, míg a fertőzés utáni hetedik napon végzett kezelés a fertőzött kontrollhoz képest gyengébb immunválaszt eredményezett. A gyógykezelés nehézségei Az ORT elleni gyógykezelés nagyon bonyolult, mivel a különböző törzsek eltérő antibiotikum-érzékenységetmutatnak. Ráadásulaz ORT könnyenszerez antibiotikum-rezisztenciát. A rezisztencia kialakulása törzs eredetétől és az adott területenrutinszerűenhasznált antibiotikumtói függ. Hangsúlyozni kell, hogya sikeres gyógykezeléshez gyógyszerérzékenységi vizsgálat szükséges. A leggyakrabbanközöltgyógyszerérzékenységi eredmények korongdiffúziósvizsgálattal készültek,és nehéz őket egymáshoz hasonlítani. Ezt a módszert használvavalamennyi vizsgált ORT törzs kifejezett érzékenységet mutatott az amoxicillinre, klóramfenikolraés klórtetraciklinre.az erythromycinre90%-os, afurazolidonra 36%-os érzékenységet kaptak.a vizsgáit izolátumok mindössze 6%-ánál tapasztaltak enrofloxacin-érzékenységet. Az izolátumokegyike sem volt érzékeny apramycinre, neomycinre, gentamycinre, szulfonamidjtrimethoprimre. Az enrofloxacin-rezisztencia eredetfüggő, mivel anémetországból és Hollandiábólszármazó,legtöbbször pulykából izolált törzsek többsége rezisztens volt, míg a franciaországi izolátumok98%-a, a belgiumitörzsek 71%-a enrofloxacin-érzékenynekbizonyult. Gyakorlati körülmények között a 3-7 napig, 250 ppm adagban, ivóvízben adott amoxicillina legtöbb esetben kielégítő hatékonyságot mutatott. Ugyancsak nagyon hatékony az ivóvízben 500 ppm adagban végzett klórtetraciklinkezelés. Az ORT nagyon érzékeny a kémiai fertőtlenítőszerekre. Ennek ellenére, ahol az ORT endémiás, még az előzőleg kitakarítottés fertőtlenített telepeken is minden telepítésnél számítani kell az előfordulására, főleg ha azon a területen a baromfitartásintenzívés a telepen különböző életkorú madarak fordulnakelő. Autogén bakterinekből készített vak- cinák sikeresen gátolták az O RTjárványok manifesztálódását pulykaállományokban. Inaktivált,olajjal adjuvált vakcinák kísérletes használata húscsirkékben, húshibrid szülőpárállományokban és pulykákban ígéretes eredményeket mutatott. Élő, attenuáltort-ttartalmazóvakcinaelőállítása is lehetséges, bár eddig nem találtak apathogén ORT-t. Az ORT hőmérséklet-érzékenymutánsaszintén rendelkezikvédőhatással, de további vizsgálatok szükségesek e törzs hatékonyságának és ártalmatlanságának meghatározásához. Baktériumos fertözések és élelmiszer-okozta mikrobiális betegségek Az emberi élelem részét képező baromfihússal, tojással és egyéb baromfitermékekkelkapcsolatos élelmezés-egészségügyi kockázatokjelentősen veszélyeztetik az élelmiszerbiztonságot. A fejlett országokban ma az élelmiszerbiztonságés -minőség a legfontosabb szempont. A fejlődő országokban viszont azok az erőfeszítések, hogy megfelelő mennyiségűélelmiszerrelássák el a lakosságot, háttérbe szoríthatják az élelmiszerbiztonságot.a biztonságos élelmiszer ugyanakkor valamennyi fogyasztónak, szegénynek, gazdagnak egyaránt alapvető igénye. Az elmúlt néhány évben az emberi élelmiszer-eredetű betegségek világszerte jelentősen növekedtek. Habár a fertőzés forrása sokszor ismeretlen, a baromfitermékeket visszatérően gyanúsítják.a baromfi számos élelmiszer-eredetű kórokozót hordozhat. Az elmúltévekben a legtöbb,saimonelia (főleg S. enteritidis)és Campylobacter okozta emberi élelmiszer-eredetűmegbetegedést a baromfival hozták kapcsolatba. Mostanában egy másik,szin- VfIJ
-pol1lf i-~9édzd~9ij/jyu tén emberi élelmiszer-eredetű megbetegedést kiváltó kórokozó, a verotoxi nt termelő Escherichia coli 0157:H7 felé fordult az érdeklődés. Több más kórokozó, mint a Clostridium perfringens, a Listeria fajok szintén bekerülhetnek az emberi táplálkozási láncba fertőzött baromfi ú~án. Ezen kívül az állatokban és emberekben előforduló antibiotikum-rezisztencia szintén súlyos közegészségügyi kockázatot jelent. Erre példát jelenthetnek a SaimonelIa typhimurium DT104 bizonyos törzsei. Az ilyen, élelmiszer-eredetű betegséget okozó mikróbák elleni védekezéshez szükséges tisztában lenni azzal, hogyan lépnek be és mozognak az élelmiszerláncban és milyen feltételek között képesek szaporodni, illetőleg elpusztulni. Bizonyos invazív salmonellák leggyakoribb fertőzési forrásai a baromfitermékek, képesek vertikálisan terjedni a fertőzött hordozók által rakott kontaminálódott tojás ú~án. A fertőzés egyéb módon is létrejön, a kontaminálódott környezet, takarmány, ivóvíz, felszerelés közvetítésével. Ezeknek a mikroorganizmusoknak legfontosabb hordozói az ember, a háziállatok, a társáliatok, a víziszárnyasok és egyéb vadon élő madarak lehetnek. Salmonellát mutattak ki a keltetők, baromfifeldolgozók közelében élő vadmadarakból, és ezek fertőzhették az említett létesítmények berendezését. A rágcsálók szintén lehetnek hordozók és terjeszthetik a kórokozót a tárolt élelmiszerekre. A rovarok is képezhetnek Salmonella-forrást csirkéknél. Tisztázatlan terjedés Baromfiban a Campylobacter jejunij E-coli fertőzési módja ismeretlen. Általánosságban nem találtak bizonyítékot, hogy az átadás egyik állományról a helyére telepített másikra az épület folyamatos fertőzöttségének következtében alakulna ki. Mivel ezt a baktériumot a vágóhídon levágott legtöbb baromfi vékonybelében megtaláuák, a campylobacter fertőződési forrásának a környezetből történő horizontális átadást valószínűsítik. Esetenként vertikális átvitelt is gyanítanak. Az emberi verotoxin-termelő E. coli fertőzések (VTEC) legfontosabb forrása a marhahús és a nyers tej. A VTEC terjedését társállatokról, illetve baromfiból emberre azonban nem lehet kizárni. A baromfi fogékony az 0157:H7 E. coli fertőzésekre. Szájon át történt kísérletes fertőzések igazolták, hogy e baktérium képes a csirke vakbelében klinikai tünetek okozása nélkül megtelepedni. A VTEC előfordulása baromfiban és baromfihúsban változatos mértékű. A fertőződés módja és terjedése baromfiban ma még ismeretlen. A védekezés stratégiája Általánosságban az élelmiszer-eredetű mikrobiális kockázatok elleni védekezés fő stratégiája a következő lépéseket foglaua magában: - a termelési piramis megtisztítása a tetejéről (invazív salmonellák esetei), kezdve a fertőzött állomány megsemmisítésévei, - keltetői tojás hígiénia, - és a jó állattenyésztési gyakorlat (GAMP) bevezetése és terjesztése. A GAMP elérése hatékony higiéniai módszereket követel az istállókban, a környezetben és a takarmányozásban. Ezen kívül a salmonellák megtelepedésének gátlása takarmány-kiegészítők, kompetitív exkluzió és vakcinázás segítségével. Blackhead Chistomon ias is) A histomoniasis, más néven blackhead, vagy enterohepatitis a csirkék és pulykák világszerte elterjedt betegsége. A baromfiipar jelentős gazdasági veszteségeiért felelős. Az elmúlt három évtizedben a histomoniasis előfordulása lényegesen csökkent a jobb tartási körülmények, a csirkeés pulykaállományok elkülönítése, a zárt tartás és a hatékony gyógyszeres megelőzési programok haszná latáva 1. Európában a természethez közelítő alternatív tartásmódok terjedésével (főleg az árutojás termelésben) az eltűnt betegségek ismételt megjelenésével számolhatunk. Kontinensünkön az elmúlt húsz évben az intenzív baromfitelepeken a histomoniasis eljelentéktelenedett, de mintegy négy éve szabadban tartott tojótyúkokban újból megjelentéstömegesveszteségeketokozott. A kilencvenes évek végén az USAban húshibrid szülőpár állományokban bukkant fel magas morbiditású, jelentős mortalitású és gyenge termelési eredményekben mutatkozó járvány képében. A baktériumflóra, főleg a Clostridium perfringens, fontos szerepet játszik a histomonasok fejlődésében, s miután majd minden hatékony takarmánykiegészítőt betiltottak az EU országaiban közegészségügyi megfontolásokból, a termelők nem adhatták tovább a hozamfokozókat, így megnövekedett a NE és egyidejűleg a histomoniasis előfordulása a baromfiállományokban. Az elmúlt időszakban McDougald azt is igazolta, hogya betegség súlyos formában jelentkezhet húscsirkében is, a vakbél egyidejű coccidiumos fertőzése esetén. Egy egysejtű parazita A blackheadet a Histomonas meleagridis egysejtű véglény okozza. A véglény a bélsárral terjed. Több esetben megtalálható a csirke, a pulyka vagy vadmadarak vakbélférgének petéjén belül, és így ürül a külvilágra. A környezetben a véglény nem sokáig marad életben, de az említett vakbélféreg petéjén belül évekig megőrzi életképességét. A terjedés földi giliszta-petékben is megtörténhet. A pulykajárványok gyakran közvetlen vagy közvetett összefüggésbe hoz- P!fJ ~,f:io.~
a e~!'q5jj) hatók csirketelepekenhasznált eszközökkel. Szabadon mozgó madarak szinténrészt vehetnek a terjesztésben. A histomonasokpulykaállománybatörténő bejutásautánaz állományonbelüli terjedés már rendkívülgyors, és ittmár nincs szükség a korábban említett féregvektorokra. A szájon át történő fertőződés (kivéve ha a vektorok útján alakul ki) nem látszik túlzottan jelentősnek. A parazita a vakbél nyálkahártyáttámadja meg és a véráram ú~ánjut a májba. A legnagyobb veszteségek a fiatal,6-16hetes életkorúállományokban alakulnakki. Étvágycsökkenés, szomjúság, levertség, légszomj a fejtájék besötétedése és hasmenés a legfontosabb klinikaitünet. A morbiditás és a mortalitásváltozó mértékű, a mortalitás általábannem haladja meg a 15%- ot, bár a nagyon elhanyagolt pulykaállományokban akár 100%-hoz is közelíthet. A szövődmény nélküli esetekben az elváltozások a vakbélre és a májra korlátozódnak. A vakbél kitágul, fala megvastagodik, elhalásos, fekélyes. A vakbélben az elsajtosodott elhalásos gócot véres udvar veszi körül. A máj megnagyobbodik, kerek, környezetétől élesen elhatárolódó elhalásos gócok figyelhetők meg a felületén. A gócok sárgák, szürkéssárgák és mélyen beterjednek a máj parenchymába. A kórhatározás legtöbbször az elváltozások alapján elvégezhető. A hatékony gyógyszer hiánya Gyakorlati körülményekközött a kórismétakórbonctanielváltozásokalapján fel lehet állítani.a laboratóriumbana histomonasokatis kimutatják;a frissen leöltmadarakvakbélnyálkahártya-kaparékánakmikroszkóposvizsgálatasorán a véglények azonosíthatók. Ezen kívül tenyésztést, továbbá kórszövettani vizsgálatot is lehet végezni. A blackhead elleni védekezés legnagyobb gondja a hatékony gyógyszer hiánya. Európában a legutolsó hatékony készítményt, a nifurzolt is betiltották. A betegség megelőzésében a jó tartási körülmények biztosítása a legfontosabb. A vakbélférgek elleni kezelés (ezek elleni hatóanyagok még engedélyezettek) csökkentheti a histomonasok fertőzési nyomását, de nem hat közvetlenül ellenük. Az antibiotikumok és a coccidiumellenes szerek sem hatékonyak a histomonasok ellen. Új hatóanyagokra, megelőzési módszerekre van tehát szükségünk. Al ALLTECH 2003. ÉVI SZIMPOZIUMÁN PROF. H. M. HAFEZ ELŐADÁSÁBÓL ÖSSZEÁLLíTOTTA POVAlSÁN JÁNOS PfiJ