Tantárgy neve Ökológia alapjai Tantárgy kódja BIB1508 Meghirdetés féléve 4 Kreditpont 3 Összóraszám (elm+gyak) 2 + 0 Számonkérés módja Kollokvium Előfeltétel (tantárgyi kód) BIB1403 BIB1407(E) Tantárgyfelelős neve Dr. Wittner Ilona Tantárgyfelelős beosztása főiskolai docens 1. A tantárgy általános célja és specifikus célkitűzései A tantárgy célja a biológus alapképzésben nélkülözhetetlen általános ökológiai ismeretanyag bemutatása, az ennek hatékony alkalmazásához szükséges szemléletmód kialakítása, hogy a hallgatók megértsék az élőlény környezet-rendszer bonyolult kapcsolatát. A tantárgy keretében elsajátítandó ismeret birtokában a hallgató legyen képes eligazodni a szünbiológiai rendszerek tanulmányozásával foglalkozó tudományterületeken; jellemezni a földrajzi burok főbb anyagfajtáit és azok sajátosságait; meghatározni az anyag élő állapotának fő kritériumait és fejlődésének jelentőseb fázisait; elemezni a populációk sajátosságait és kapcsolattípusait; megérteni az élővilág és a környék elemeinek ökológiai összefüggéseit; felismerni a szünbiológiai indikáció jelentőségét, s áttekinteni a populációkolektívumok szerkezeti-működési sajátosságait; átlátni az élő rendszerek tömegforgalmi és energiaáramlási folyamatainak szerepét és jelentőségét; elemezni az ökológiai rendszerek közeg- és élőlényközpontú vizsgálati eredményeit és következtetéseit. 2. A tantárgy tartalma Az ökológia fogalma, tárgya és feladata; helye a tudományok rendszerében. Az ökológia mint szemléletmód és mint tudomány. Az ökológiai gondolkodás fejlődésének főbb szakaszai. A Világegyetem és a Naprendszer keletkezése és felépítése. A Föld mint égitest főbb ismérvei. A földrajzi burok fogalma, felépítése, jelenségeinek fejlődéstörténeti értelmezése, alkotóelemeinek sajátosságai és összetétele, ill. a tanulmányozásukkal foglalkozó főbb tudományterületek. Az anyagi rendszerek fő ismérvei, az anyagi rendszerekben lezajló entrópia- és információváltozások jellegzetességei. Az anyag élő állapota. Az élő rendszerek kialakulása. Az élőlények általános sajátosságai. A szabályozás, a vezérlés és az irányítás. A negatív és a pozitív visszacsatolás. A homeosztázis és a stabilitás.
A földi élet keletkezésével kapcsolatos elképzelések. A földi élővilág fejlődésének főbb fázisai. Az evolúció fogalma és főbb folyamatai. A taxonómiai ismeretek szerepe az élővilág sokféleségében történő eligazodás érdekében. Az élővilág tevékenységének hatására a földrajzi burokban bekövetkező változások. A szintezettség jelentősége az élő rendszerek szerveződésében. A biológiai szerveződési szintek dialektikája. A szupraindividuális szerveződés szintjei és jellemzésük. A populációs szerveződés alapvető jelentősége a szupraindividuális organizációban. A szünbiológia fogalomrendszere. Deviációs és kényszerfeltételi alapkérdések. A szünbiológia alapozó tudományai és részdiszciplinái. A populáció fogalma, lehetséges megközelítési módjai és modelljei. A populáció jelentősége az evolúció szempontjából. A populációk variabilitása a fenotípus és a genotípus szintjén, ökológiai és evolúciós szempontból. A populációrendszerek fokozatai és a fajképződés. A populációk struktúrája és dinamikája (idő- és térszerkezet, egyedszámváltozás). Demográfia: egyedszám, életciklusok, reprodukciós ráták, generációs hosszok. A populációk egyedszám-változásai. Migráció, diszperzió. Az r- és K-stratégia. Elemi populációs kölcsönhatások: intra- és interspecifikus versengés, herbivoria, predáció, dekomponálás és detritivoria, parazitizmus, mutualizmus. Táplálkozási és életmenetstratégiák. Predáció és kompetíció szerepe a közösségszerkezet formálásában. Stabilitás, komplexitás és közösségszerkezet. Az ökológiai jelenségek alapvető vonatkoztatási rendszere. A környék és az élővilág elemeinek összefüggései. A környezet és a tűrőképesség feltétlen összekapcsoltsága. Az együttélés ökológiai szempontból kitüntetett fogalmai. Az ökológiai tényezők szerepe a bioszféra szerveződésében. Az ökológiai vizsgálatok követelményrendszere. A limitáció elve és ökológiai értelmezése. Niche-elmélet. Az ökoszisztéma fogalma, ökoszisztéma-vizsgálatok főbb jellemzői a populációk és populációkollektívumok anyagforgalmi és energiaáramlási folyamatainak rendszerszemléletű elemzésénél. A szünbiológia és az indikáció fogalomrendszerének kapcsolata. A szünbiológiai indikáció teljes körű leírása. Az elméleti teljesség és a gyakorlati részletesség viszonya. A szerkezet (struktúra) fogalma. A működés (funkció) fogalma. A struktúra és a funkció összekapcsolódása. A minta és az adat fogalma. A diverzitás fogalma. A közösségek diverzitása. A szünfenobiológiai mintázatelemzéssel kapcsolatos alapfogalmak és eljárások. Biocönológiai alapismeretek. Koegzisztenciális relációk (együttesek, közösségek, társulások). A guild és a cönózis fogalma. A társulások jellemzésének elvi alapjai és módszerei. A szukcesszió fogalma, főbb formái és irányai. Zonalitás. A holocönózis, a biom és a bioszféra fogalma, a Gaia-hipotézis. A Föld jelenlegi nagy biogeográfiai egységei.
Az anyagforgalom fő összetevői: tömegkörforgás és energiaáramlás. Az élőlények alapvető anyagcseretípusai. A biológiai termelés fogalma és formái. Az élő szervezetek anyagforgalmi típusai és jellemzésük. Táplélékláncok és táplálékhálózatok. A fontosabb biogén elemek (C, O, N, S, P és néhány mikroelem) körforgalma. A biogeokémiai ciklusok általános jellemzése. A szerves és a szervetlen szén körforgalma. A fotoszintézis és a mineralizáció ökológiai jelentősége. A szerves nitrogénvegyületek keletkezésének és lebontásának módjai. A nitrifikáció és a denitrifikáció. A kénvegyületek oxidációs és redukciós folyamatai és az ezeket végző baktériumok jellemzése. A foszforvegyületek előfordulási formái és hozzáférhetősége az élőlények számára. A vas és a szilícium biogeokémiai jelentősége. Mikrobiális ökológiai alapismeretek. A mikroorganizmus és a mikrobióta fogalma, az ide tartozó élőlények evolúciója, fő szervezeti és funkcionális típusaik, életfolyamataik jellegzetességei. Alkalmazkodásuk és egymás közötti interakcióik (infra- és interspecifikus kapcsolatok). A mikrobióta szerepe és jelentősége a természeti és művi rendszerekben. Növényökológiai alapismeretek. A növény, a flóra és a vegetáció fogalma, az ide tartozó élőlények evolúciója, fő szervezeti és funkcionális típusaik, életfolyamataik jellegzetességei. Alkalmazkodásuk a közeg és az aljzat fizikai és kémiai sajátosságaihoz. Egymás közötti interakcióik (infra- és interspecifikus kapcsolatok). A növények szerepe és jelentősége a természeti és művi rendszerekben. Állatökológiai alapismeretek. Az állat, a fauna és a faunáció fogalma, az ide tartozó élőlények evolúciója, fő szervezeti és funkcionális típusaik, életfolyamataik jellegzetességei. Alkalmazkodásuk és egymás közötti interakcióik (infra- és interspecifikus kapcsolatok). Az állatok szerepe és jelentősége a természeti és művi rendszerekben. Az életfeltételek (hőmérséklet, nedvességtartalom, a talaj és a víz ph-ja, sótartalom) általános jellemzése. A források (napfény, szervetlen tápanyagok, oxigén, a tér, más szervezetek mint táplálékforrások, védekezési mechanizmusok, a táplálékforrások típusai) általános jellemzése. A légkör és a szilárd kéreg (alapkőzet és talaj) mint szárazföldi közegek és környezeti elemek. A légkör és a levegő. A klíma jellemzői és az élőlényközösségek kialakításában játszott szerepe. Magyarország éghajlatának jellemzői. A talaj fogalma, kialakulása, fizikai és kémiai tulajdonságai. A szárazföldi élőhelyek tipológiája. A szárazföldi élővilág főbb életformatípusai. A víz mint közeg és környezeti elem fizikai (vízmozgások, hőmérsékleti és fényviszonyok, rétegzettség) és kémiai (oldott gázok, oldott sók, makro- és mikroelemek; oldott és formált szerves anyagok; szeszton és tripton; ) sajátosságai. A vízterek tipológiája: vízforgalmi (eu-, szemi- és asztatikus vizek), habituális (felszíni, felszín alatti vizek és források; állóvizek és vízfolyások) és hasznosítási (ivóvíz, iparivíz, fürdővíz, szennyvíz) típusok. A vízi és a vizes élőhelyek elkülönítése. A vízterek mint élőhelyek: élettájak (faciál, fitál, pelagiál, bentál, sztigál, freatál) és életformatípusok (neuszton,
pleuszton, rizomenon, metafiton, pedon, biotekton, plankton, nekton). A víztértípusok jellemző élőlényegyüttesei. A természet és a környezet védelmének viszonya, tartalmi és formai kérdések. A földrajzi burok eredeti szerkezeti és működési rendjét befolyásoló társadalmi-gazdasági folyamatok és tevékenységek főbb trendjei és formái, azok hatásai és ökológiai következményei. Természetes populációk korlátozása, hasznosítása és védelme. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program és az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR). 3. Évközi ellenőrzés módja Nincs. 4. A tárgy előírt külső szakmai gyakorlatai Nincs. 5. A kötelező ill. ajánlott irodalom Aradi Cs., Kiss B. Lengyel Sz. & Müller Z. (2003): Általános ökológia, hidrobiológia és környezetvédelem. Egyetemi jegyzet. Földművelődésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vízgazdálkodási Önálló Osztálya, Budapest & Gödöllő, 111 pp. Az MTA Ökológiai Bizottságának állásfoglalása néhány fogalom definíciójáról. Magyar Tudomány XXXII/11: 894 897., 1987. Borhidi A. (2002): Gaia zöld ruhája. In: Glatz F. (szerk.): Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 331 pp. Demeter A., Török K., Fodor L. & Batári P (2001): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer 1999 2001. Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest. Dévai Gy., Nagy S., Wittner I., Aradi Cs., Csabai Z. & Tóth A. (1998): A vízi és a vizes élőhelyek sajátosságai és tipológiája. Oktatási segédanyag. Kézirat KLTE Ökológiai Tanszéke Hidrobiológiai Részleg, Debrecen, 52 pp. + 1 6. táblázat. Fekete G. (1998): A Közösségi ökológia frontvonalai. Scientia Kiadó, Budapest. Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer. A Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer II. kötet. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. Felföldy L. (1981): A vizek környezettana. Általános hidrobiológia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 290 pp. Jakucs P., Dévai Gy. & Précsényi I. (1984): Az ökológiáról ökológus szemmel. Magyar Tudomány XCI/5: 348 359. Juhász-Nagy P. (1986): Egy operatív ökológia hiánya, szükséglete és feladatai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 251 pp. Lorenz, K. (1989): A civilizált emberiség nyolc halálos bűne. 2. kiadás. IKVA, Sopron, 102 pp. Lovelock, J.E. (1990): Gaia. A földi élet egy új nézőpontból. Göncöl Kiadó, Budapest, 207 pp.
Magyar Tudomány 2004/1. Ökológia tematikájú különszáma. Majer J.(1994): Az ökológia alapjai. Szaktudás Kiadó Kft., Budapest, 246 pp. Majer J.(2004): Bevezetés az ökológiába. Natura Delectans Dialog Campus Tankönyvek. Dialog Campus Kiadó, Budapest Pécs, 254 pp. Reichholf, J. (1998): A vizek világa. Európai belvizek, patakok, mocsarak. In: Természetkalauz. Magyar Könyvklub, Budapest, 223 pp. Szentesi Á. & Török J. (1997): Állatökológia. Kovásznai Kiadó, Budapest, 364 pp. (a tantárgy oktatója által kijelölt részek). Tuba Z. & Fekete G. (1986): Ökofiziológiai és ökológiai alapvetések, valamint példák a faji-populációs és társulásszintű megközelítésre. Botanikai Közlemények 73: 197 204. Wilson E.O. & Bossert W.H. (1981): Bevezetés a populációbiológiába. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 233 pp. 6. A tantárgy tárgyi szükségletei és ellátása A tantárgy oktatása alapozó jellegének megfelelően az előadásokon elhangzó és bemutatásra kerülő ismeretanyagra épül. Ehez multimédiás előadóteremre van szükség, ahol számítógép és projektor áll rendelkezésre Power Pointos előadás megtartására, továbbá lehetőség van videólejátszásra.
Tantárgy neve Ökológia alapjai Tantárgy kódja BIB1510 Meghirdetés féléve 5 Kreditpont 1 Összóraszám (elm+gyak) 0+1 Számonkérés módja gyakorlati jegy Előfeltétel (tantárgyi kód) BIB1509 (E) Tantárgyfelelős neve Dr. Wittner Ilona Tantárgyfelelős beosztása főiskolai docens 2. A tantárgy általános célja és specifikus célkitűzései A tantárgy célja az általános ökológiai ismeretanyagra építve a speciális elméleti és gyakorlati kérdések bemutatása, az ennek hatékony elsajátításához szükséges mintavételi, vizsgálati, számítási, modellezési ismeretek készség szintű elsajátítása. A tantárgy keretében elsajátítandó ismeret birtokában a hallgató legyen képes ökológiai vizsgálatokat megtervezni és végrehajtani a miliőspektrum elemeinek vizsgálatára; helyszíni megfigyelések és laboratóriumi kísérletek alapján bemutatni és értelmezni az ökológiai faktorok (ökológiai környezet ökológiai tűrőképesség) közvetlen összekapcsoltságát; fito- és zoocönológiai vizsgálatokat megtervezni és végrehajtani; elemezni a populációk struktúráját és dinamikáját; ökológiai szempontból áttekinteni és modellezni a populációnövekedés alaptípusait és a populációk közötti kapcsolatok típusait; megismerni a társulások jellemzésének elvi alapjait és módszereit; alapvető ismereteket szerezni a koegzisztenciális mintázatokról és vizsgálati módszerekről; ismertetni a biológiai és az ökológiai állapotfelmérések módszerelméleti és módszertani sajátosságait; részt venni a környezetminőségi követelményrendszer különös tekintettel az Európai Víz Keretirányelv előírásainak ellenőrzésében; közreműködni az ökológiai környezetminőség-vizsgálatok tervezésében és kivitelezésében. 3. A tantárgy tartalma A miliőspektrum elemeinek vizsgálata. A hőmérséklet, a fény és a nedvességtartalom szerepe az élőlények életében és elterjedésében. A levegő a talaj és a víz hőmérsékletének mérése folyadékos (higanyos) és digitális hőmérővel; a mérési eredményt befolyásoló tényezők. Maximumminimum hőmérők működési elve, használatuk. A vizek hőmérsékleti rétegzettsége. Az effektív hőösszeg fogalma, meghatározási és kísérleti bemutatása. A fényviszonyok vizsgálata. A napsugárzás erősségének mérése (inszolációs hőmérő). A napsugárzás időtartamának mérése (Campbell-Stokes-féle napfénytartammérő). A megvilágítás erősségének mérése (luxmérő). A vizek megvilágítottságának (átlátszóság) mérése Secchi-koronggal. Fényérzékelő szonda
a fotoszintetikus szervezetek számára hasznosítható fényenergia mérésére. A vizek rétegzettsége a fényviszonyok alapján. A levegő páratartalmának mérése. A higrométer és a higrográf működési elve és használata. A talaj nedvességtartalmának mérése érzékelő szondával. A talaj víztartalmának meghatározása 105 C-on történő szárítással, tömegméréssel. A nedvesség hatásának igazolása rovarpetékkel végzett kikelési kisérlettel. A csapadék mennyiségének mérése Hellmann-féle csapadékmérővel. Légnyomásmérés. A barométer működési elve és használata. A szélirány és a szélsebesség mérése. A kanalas szélmérő működése és használata. A talaj fizikai és kémiai tulajdonságainak szerepe az élőlények életében és elterjedésében. A talajszelvény feltárásának módja és eszközei. A kézi talajfúró használata. A talaj szemcseméret-összetételének meghatározása szitasorozattal. A talaj kötöttségének vizsgálata. Az Arany-féle kötöttségi szám meghatározása. A talaj víznyelő és vízáteresztő képességének vizsgálata. A víz fizikai és kémiai tulajdonságainak szerepe az élőlények életében és elterjedésében. Vízállás, vízmélység fogalma és mérése. Az átlagmélység meghatározása. A meder keresztmetszetének meghatározása. Áramlásmérés. Vízsebesség és vízhozam meghatározása. Mintavétel a laboratóriumi vízvizsgálatok céljára. A mintavétel módja és eszközei (egyszeri és többszöri; szakaszos és folyamatos; kézi és automatikus mintavétel). A minták típusai (pontminta, átlagminta). Helyszíni vízvizsgálatok: multiparaméteres mérőszondák használata a víz hőmérsékletének, ph-jának, oldott oxigén tartalmának, vezetőképességének, zavarosságának és fényviszonyainak meghatározására. Laboratóriumi vizsgálatok a víz CO 2 HCO 3 CO 3 rendszerének elemzésére. A víz lúgosságának és keménységének meghatározása titrimetriával. A víz iontípusának meghatározása irodalmi adatokból. A Maucha-féle csillagdiagramm szerkesztése. A hőmérséklet, a ph, a sókoncentráció és az oldott oxigén tartalom hatásának vizsgálata szénaázalékból készített egysejtűek tenyészetében. A vizek szervetlen tápanyag tartalma. A nitrogén- és foszforformák. Ammónia-, nitrit-, nitrát- és oldott ortofoszfát-tartalom meghatározása fotometriás módszerekkel. A vizek szerves tápanyag tartalma. A biológiai és a kémiai oxigénigény fogalma és meghatározása. A zoocönológiai vizsgálatok módszerei: gyűjtőeszközök, gyűjtési módszerek, terepfelmérések; az eredmények értékelésének módszerei. Rovarok gyűjtése a lombkorona- és a cserjeszintben (lepedőre, rovarernyőbe). A gyűjtött anyag kiválogatása. Fajmeghatározás. Preparátumok készítése. Az eredmények megadása (fajlista, egyedszám, biomassza). Rovargyűjtés, felvételezés a gyepszintben. Hálózással történő gyűjtés módszere. Abszolút gyűjtési módszerek (területegység főhálózása, kvadrátmódszerek, borítóhenger alkalmazása).
Gyűjtések, felvételek a talajban. Villásférgek (Aschelminthes), Fonálférgek (Nematoides), gyűrűsférgek (Annelida) és ízeltlábúak (Arthropoda) gyűjtési módszerei, technikái. A talajban élő gerincesek gyűjtése csapdázással és kiásással. Gyűjtések vízben, üledékben és aljzatról. Mintavétel a fitoplankton meghatározására. Mintavétel mennyiségi és minőségi meghatározás céljára. Élő és tartósított minta. Az inverz mikroszkóp működése és használata. Ülepítőkamra alkalmazása az egyedszám meghatározásához. Fajlista, algaszám, algabiomassza és produkció meghatározása. Mintavétel a zooplankton meghatározására. A planktonháló használata. Mintavétel mennyiségi és minőségi meghatározás céljára. Élő és tartósított minta. A fénymikroszkóp működése és használata. Számlálókamrák alkalmazása az egyedszám meghatározásához. Fajlista, zooplanktonszám, zooplankton-biomassza és -produkció meghatározása. A makroszkópos gerinctelenek gyűjtése, válogatása. Üledékmintavétel (Ekman- Bridge-féle markoló, Hargrave-féle üledékmintavevő használata). A kéziháló alkalmazása a bentikus makroszkópikus vízi gerinctelenek mintázásához. Bentikus makroszkópikus gerinctelenek gyűjtése kvadrátos mintavevővel. Élőbevonat minták gyűjtése és feldolgozása. Az eredmények megadása és értékelése. Konstancia, dominancia, abundancia, relatív gyakoriság. A növénytársulások jellemzésének elvi és módszertani alapjai A társulást alkotó populációk száma (fajszám, S) és faji minősége: a társulás fajösszetétele. Az asszociációk jellemzése: a karakterfajok. Növénytársulástani (cönológiai) felvétel. A minmiarál. Az egyedszám (abundancia, A), a borítás (dominancia, D), az A-D (abundancia-dominancia) skála. A társulásképesség (szociabilitás, S), a gyakoriság (frekvencia), az életképesség (vitalitás). A növénytársulások szintetikus bélyegei. Az állandóság (konstancia) és a hűség (fidelitas). A flóraelem- és életforma-összetétel. Cönológiai felvétel készítése. A valódi cönológiai felvétel eredményeinek táblázatos feldolgozása; a társulások szintetikus bélyegeinek megállapítása és a társulás élőhely-indikációs jelentőségének értékelése. A populációk struktúrája és dinamikája (idő- és térszerkezet, egyedszámváltozás) A populációk nagyságának meghatározása a natalitás, mortalitás, immigráció és emigráció figyelembevételével. A populációnövekedés alapvető egyenletei, modellek. Exponenciális növekedés Malthus-paraméter vagy belső növekedési ráta. Logisztikus növekedés a környezet eltartóképessége, a kihalási küszöb. A populáció egyedszámváltozását leíró matematikai modellek demonstrációja számítógépes szimulációval (POPULUS programcsomag). A környezetminősítés alapjai. Biológiai és ökológiai állapotfelmérések. Reprezentativitási és kvalifikációs index. Ökológiai élőhelyminősítés a vízterek példáján, rendelkezésre álló adatsorok felhasználásával.
Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program és az Általános Nemzeti Élőhelyosztályozási Rendszer (Á-NÉR) felhasználói szintű megismerése. Ivóvízminősítés rendelkezésre álló adatsorok felhasználásával. Felszíni vizek minősítése rendelkezésre álló adatsorok felhasználásával. Az EU Víz Keretirányelv előírásainak gyakorlati alkalmazása rendelkezésre álló adatsorok felhasználásával. 4. Évközi ellenőrzés módja A vizsgálati eredmények értékelése során készült jegyzőkönyvek osztályozása. Az érdemjegyek átlaga a gyakorlati jegy. 5. A tárgy előírt külső szakmai gyakorlatai Nincs. 6. A kötelező ill. ajánlott irodalom Demeter A., Török K., Fodor L. & Batári P (2001): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer 1999 2001. Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest. Dévai Gy., Dévai I., Felföldy L. & Wittner I. (1992): A vízminőség fogalomrendszerének egy átfogó koncepciója. 3. rész: Az ökológiai vízminőség jellemzésének lehetőségei. Acta Biol. Debrecina Oecol. Hung. 4: 49 185. Dévai Gy., Nagy S., Wittner I., Aradi Cs., Csabai Z. & Tóth A. (1998): A vízi és a vizes élőhelyek sajátosságai és tipológiája. Oktatási segédanyag. Kézirat KLTE Ökológiai Tanszéke Hidrobiológiai Részleg, Debrecen, 52 pp. + 1 6. táblázat. Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer. A Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer II. kötet. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. Felföldy L. (1987): A biológiai vízminősítés. 4. kiadás. In: Vízügyi Hidrobiológia 16. KGI, Budapest, 258 pp. Hoblyák J. 1978: Állatökológiai gyakorlatok. Kézirat. Tankönyvkiadó, Budapest, 1979. Majer J.(1994): Az ökológia alapjai. Szaktudás Kiadó Kft., Budapest, 246 pp. Majer J.(2004): Bevezetés az ökológiába. Natura Delectans Dialog Campus Tankönyvek. Dialog Campus Kiadó, Budapest Pécs, 254 pp. Szentesi Á. & Török J. (1997): Állatökológia. Kovásznai Kiadó, Budapest, 364 pp. (a tantárgy oktatója által kijelölt részek). Tuba Z. & Fekete G. (1986): Ökofiziológiai és ökológiai alapvetések, valamint példák a faji-populációs és társulásszintű megközelítésre. Botanikai Közlemények 73: 197 204. Wilson E.O. & Bossert W.H. (1981): Bevezetés a populációbiológiába. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 233 pp. Víz Keretirányelv - 2000/60/EK Irányelv. Angol-magyar nyelvű, 2002. február 24-i változat. BMKE, Budapest. MAGYAR SZABVÁNYOK MSZ ISO 5667-1:1993: Vízmintavétel. Mintavételi programok tervezése vízvizsgálatokhoz MSZ ISO 5667-2:1993: Vízmintavétel. A mintavételi technikák előírásai
MSZ ISO 5667-4:1995: Vízminőség. Mintavétel. 4. rész: Útmutató a természetes és a mesterséges tavakból végzett mintavételhez MSZ ISO 5667-6:1995: Vízminőség. Mintavétel. 6. rész: Útmutató a folyókból és a patakokból végzett mintavételhez MSZ ISO 5667-16:2000: Vízminőség. Mintavétel. 16. rész: Útmutató a minták biológiai vizsgálatához MSZ ISO 5813:1992: Az oldott oxigén meghatározása vízben jodometriás módszerrel MSZ ISO 6060:1991: A víz kémiai oxigénigényének meghatározása MSZ ISO 7150-1:1992: Az ammónium meghatározása vízben. Manuális spektrofotometriás módszer MSZ 448-2:1967: Ivóvízvizsgálat. Hőmérséklet, szín, zavarosság és átlátszóság meghatározása MSZ 448-11:1986: Ivóvízvizsgálat.. Lúgosság meghatározása titrálással, a hidrogénkarbonátion-, karbonátion- és a hidroxilion-tartalom kiszámítása MSZ 448-19:1986: Ivóvízvizsgálat. A bepárlási maradék és az összes oldottanyagtartalom meghatározása MSZ 448-20:1990: Ivóvízvizsgálat. A permanganátos kémiai oxigénigény meghatározása MSZ 448-21:1986: Ivóvízvizsgálat. Az összes, a karbonát- és a nemkarbonát-keménység meghatározása MSZ 448-23:1983: Ivóvízvizsgálat. A szabad, a kötött, az egyensúlyi és a mészre agresszív szén-dioxid meghatározása MSZ 448-32:1977: Ivóvízvizsgálat. Fajlagos elektromos vezetőképesség meghatározása MSZ 450-1:1989: Ivóvíz. Minősítés fizikai és kémiai vizsgálat alapján MSZ 450-2:1991: Ivóvíz. Minősítés mikroszkópikus biológiai vizsgálat alapján MSZ 260-15:1967: Szennyvízvizsgálat. Az oldott oxigén meghatározása és az oxigéntelítettségi százalék kiszámítása MSZ 260-16:1982: Szennyvízvizsgálat. Kémiai oxigénigény meghatározása MSZ 12749:1993: Felszíni vizek minősége, minőségi jellemzők és minősítés. MSZ 12750-2:1971: Felszíni vizek vizsgálata. Mintavétel és mintatartósítás MSZ 12750-4:1971: Felszíni vizek vizsgálata.. Átlátszóság és zavarosság meghatározása MSZ 12750-17:1974: Felszíni vizek vizsgálata.. Foszformák meghatározása MSZ 12750-20:1972: Felszíni vizek vizsgálata.. Összes és szerves nitrogén meghatározása MSZ 12750-22:1973: Felszíni vizek vizsgálata. Biokémiai oxigénigény meghatározása MSZ 12739-1:1978: Felszíni vizek üledékének vizsgálata - Általános irányelvek. MSZ 12739-2:1978: Felszíni vizek üledékének vizsgálata. Mintavétel és a minta előkészítése 7. A tantárgy tárgyi szükségletei és ellátása Az ökológiai gyakorlatok egy része terepen zajlik. A mintavételek és a helyszíni mérések lebonyolításához különféle mintavételi eszközökre és helyszíni mérőműszerekre van szükség. A laboratóriumi gyakorlatok egyik része különböző egyszerű kémiai vizsgálatokat foglal magában. Ehhez a szükséges eszközökkel, vegyszerekkel és műszerekkel felszerelt laboratórium szükséges. Másik részük mikroszkópos vizsgálatok révén valósul meg, amihez a szükséges technikkal bíró mikroszkópokkal felszerelt laboratórium szükséges. Végül több gyakorlat tartalmaz elméleti számításokat, modellezéseket, adatsorok értékelését, ami számítógépekkel felszerelt tanteremben hajtható végre. A modellezésekhez, az eredmények értékeléséhez megfelelő számítógépes programokra is szükség van.