Nem mindennapi prédikáció húsvét reggelén

2013. július-augusztus hó XXIV. évf. 7.-8. szám Nem mindennapi prédikáció húsvét reggelén George Thomas plébános volt New England (USA) egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával, és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte, és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt: Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembejött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút, és megkérdeztem: Mit viszel magaddal? Csak ezt a három vacak madarat felelte. Aztán mit akarsz csinálni velük? kérdezősködtem. Hazaviszem őket, és szórakozom velük felelte. Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom. De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük? Ó, van otthon két macskánk mondta a fiú, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük. Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam: Fiam, mennyit kérsz a madarakért? Nem kellenek magának ezek a madarak, Atya. Hiszen ezek csak vacak szürke mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek. - Mennyit akarsz értük? kérdeztem ismét. A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre, és egy pillanat alatt eltűnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az alját, és szabadon engedtem a madarakat. Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbee kezdett: Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. Sátán épp az Édenkertből jött, és büszkén dicsekedett: Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik, olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek! Mit fogsz csinálni velük? kérdezte Jézus. Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak, és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel, és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni mondta a Sátán. Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból? Megölöm őket! felelte a Sátán. Mennyit kérsz értük? érdeklődött tovább Jézus. Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked! Menyit kérsz? kérdezte újból Jézus. A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta: A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet! Jézus így szólt: Megegyeztünk! aztán kifizette az árat... Ezzel GeorgeThomas fogta a madárkalitkát, és lement a szószékről

2. oldal 2013 július - augusztus hó Felsővárosi Harangszó Farizeusok, írástudók, és a többiek... Farizeusok, törvénytudók, írástudók, Főtanács, stb. Olvassuk a Bibliában. Valóban tudjuk, hogy kik voltak ezek és mit csináltak? Nézzünk utánuk. Izrael alaptörvényét, a főparancsot Izrael az Úrtól kapta: Halld Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel (MTörv 6, 4). Lelkiismeretesen tartsátok meg az Úr parancsait és törvényeit, azt tegyétek, ami kedves és jó az Úr szemében, hogy jól menjen a sorod (MTörv 6, 17). Izrael nem mindig azt tette, ami kedves és jó az Úr szemében, ezért sokszor nem ment jól a sora. Izrael kormányzó testülete, legfelső bírósága, a vallási és polgári élet legfőbb irányító szerve a Szanhedrin, a Főtanács volt. Az Úr hozta létre, amikor Mózes panaszkodott Neki: Miért bánsz ily rosszul szolgáddal, ennek az egész népnek a terhét a vállamra rakod (Szám 11, 11). Erre az Úr kérte Mózest, hozzon elé hetven férfit akikről tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetői Akkor alászállok, elveszek a rajtad levő lélekből, s rájuk ruházom. Így majd veled együtt viselik a nép terhét (Szám 11, 16). Ettől kezdve működött a Főtanács, tagjainak száma pedig hetvenegy lett. A főpap volt Izrael lelki és szellemi vezetője. Áront Isten jelölte ki (Kiv 28, 1). Mózes kente fel őt és fiait a szent kenet olajával (Kiv 30, 22). Amikor Áron halála közeledett, Mózes az Úr parancsára felvitte őt és fiát, Eleázárt a Hór hegyére. Áron öltözékét a fiára adta. (Szám 20, 26). A főpapi tisztség ettől kezdve életfogytig tartott és örökléssel folytatódott. Később az életfogytig tartás és az öröklés is elmaradt. Heródes korában már a felkenés sem volt. Heródes halála után (Kr. u. 4), a főpapokat a római helytartók nevezték ki és váltották le, az aktuális politika játékszereként. A leváltott főpapok megtarthatták címüket, és a Főtanács tagjaiként tevékenykedtek tovább. Jézus idejében Kaifás volt a főpap (Kr. u. 18 36), Annásnak, az egyik előző főpapnak (Kr. u. 6 15) a veje, akit Quirinus helytartó nevezett ki. Valójában Annás volt Jézus perének szellemi vezetője. Ezt az is mutatja, hogy Jézust, miután elfogták, hozzá vitték először (Jn 18, 13). Annás a tanításai felől faggatta Jézust, majd megkötözve átküldte vejéhez, Kaifáshoz (Jn 18, 24). Nem kellett messzire menniük, mert a két palotának közös udvara volt. Itt a tűznél melegedett a szolgahad, köztük Simon Péter is Jézus pere alatt. Itt tagadta meg Jézust háromszor. Az időseket, a véneket, az Úr parancsára tisztelet és megbecsülés övezte: Becsüld meg az ősz fejet, add meg a tiszteletet az öregnek és féld Istenedet (Lev 19, 32). Az Úr többször kérte Mózest, ha valamit a néppel akart közölni: Menj, tehát, hívd össze Izrael véneit és mondd meg nekik (pl. Kiv 3, 16). A vének közül egyesek a Főtanácsba is bekerültek. A Jézus ellen viselt hadakozásban nem vittek önálló szerepet, leginkább a főpapokhoz társultak. Amikor Jézus a Templomban tartózkodott, a főpapok és a vének szemmel tartották. Ha tanított, megkérdezték Tőle: Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? (Mk 11, 27). Ha gyógyított, és a gyermekek kiáltozták: Hozsanna Dávid fiának! ugyancsak méltatlankodtak (Mt 21, 14). Amikor Jézus kiűzte a kereskedőket és a pénzváltókat a Templomból (Mk 11, 115), azon tanakodtak, miképp okozzák vesztét, és az életére törtek (Mk 11, 18; Lk 19, 47). Az írnokból, azaz az írni tudókból az idők folyamán írástudók lettek. Az ókori uralkodók mellett az írnokok fontos szerepet töltöttek be, írták a leveleket, olvasták a kapottakat. Egyre nagyobb tekintélyre tettek szert. Fáraó összehívta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét, hogy fejtsék meg az álmát. (Ter 41, 8). Dávid király írnoka és tanácsadója, a nagybátyja volt (1Krón 27, 32). A babiloni fogság után nagy szükség lett az írástudókra, mert a nép életét az Isten büntetése után a Törvényhez való hűség alapján akarták berendezni. Az írástudók feladata lett a Törvény (Tóra) és a Próféták írásainak tanulmányozása, tanítása és alkalmazása. Rabbinak szólíttatták magukat. Jézust is rabbinak hívták mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók (Mt 7, 29). Ti ne hívassátok magatokat rabbinak mondta Jézus tanítványainak (Mt 23, 8). Tanításuk igaz, mert Mózes tanítói székében ülnek, de cselekedeteik ennek ellentmondanak: Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják (Mt 23, 3). Az írástudók közül kiemelkedtek a törvénytudók, a törvény alapos ismerete révén. Egy törvénytudó kérdezte Jézust a főparancsról (Mt 22, 35). Szintén egy törvénytudónak köszönhetjük Jézus csodaszép példabeszédét az irgalmas szamaritánusról (Lk 10, 29). Megismertük Gamalielt, a nagytekintélyű törvénytudót, a Főtanács tagját, aki higgadt beszédével (ApCsel 5, 35) megmentette az apostolokat a kivégzéstől (ApCsel 5, 33). Gamaliel, Saulnak, a későbbi Szent Pálnak is tanítómestere volt (ApCsel 22, 3). Megismertük Nikodémus tanácstagot is, a farizeus írástudót, aki éjjel kereste fel Jézust, az Istentől jött tanítót hogy elbeszélgessen Vele (Jn 3, 1-21). Ő volt az, aki társai előtt a törvényre hivatkozva Jézus védelmére kelt (Jn 7, 50), s végül arimateai Józsefet, aki szintén tanácstag volt, és titokban Jézus tanítványa. Ő kérte el Pilátustól Jézus holttestét, hogy Nikodémussal együtt a zsidó szertartás

3. oldal 2013 július - augusztus hó Felsővárosi Harangszó szerint eltemessék (Jn 19, 38). Jézus korában, Izraelben több párt volt. Josephus Flavius történetíró a Zsidók Története c. könyvében a farizeusokat, a szaddúceusokat és az esszénusokat mint felekezeteket említi, az isteni gondviselésről és a túlvilágról alkotott eltérő nézeteik miatt. A tagok azonos hite, összetartása, más csoportosulásokkal való harcias szembenállása miatt, inkább pártok voltak, mint felekezetek. Az esszénusokról itt nem sok szót kell ejtenünk, mert elkülönült közösségben éltek, Qumránban, a Holt Tenger vidékén, saját törvényeik szerint,. Nem hadakoztak Jézussal. Jó, ha tudjuk, hogy Keresztelő János is náluk nevelkedett. Erre öltözékéből köszönhetünk: János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt az eledele (Mt 3, 4). A qumráni közösségből hívta el az Úr a Megváltó jövetelének előkészítésére. A farizeusok pártja volt a legnagyobb, 6000 taggal rendelkeztek Josephus Flavius zsidó történetíró szerint. Döntő szavuk volt a Főtanácsban. Szigorúan őrködtek a törvény és a hagyományok betartása felett. Ők mondták meg, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a tiszta, mi a tisztátalan, mit szabad, mit nem szabad. Hittek az isteni gondviselésben, a lélek halhatatlanságában, a túlvilágban, a végső igazság szolgáltatásban. Várták a Messiást. Jézus óvta tanítványait a farizeusok kovászától, a képmutatástól (Mt 16, 6; Lk 12, 1), attól ahogy alamizsnát adnak (Mt 6, 2), ahogy imádkoznak (Mt 6, 5), ahogy böjtölnek (Mt 6, 16), Az Isten parancsait nem tartjátok meg, az emberi hagyományokhoz, a korsók, a poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok mondta a farizeusoknak Jézus (Mk 7, 8). Jézus elfogadta a farizeusok meghívásait, mert a helyes útra akarta vezetni őket. Ezek a vendégségek azonban a farizeusok számára rosszul végződtek. Egyik alkalommal (Lk 7, 36), amikor az asztalhoz telepedtek, Jézus lábát egy bűnös nő könnyeivel mosta meg és hajával törölgette. A vendéglátó farizeus méltatlankodott, hogyan engedheti meg ezt Jézus egy bűnös nőnek. Ekkor Jézus felrótta neki, hogy nem adta meg a vendégnek a kellő tiszteletet: nem adott vizet a lábára, nem fogadta csókkal és illatos olajjal. A másik alkalommal (Lk 11, 37) a vendéglátó farizeus megütközött azon, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet. Ekkor Jézus Jaj nektek farizeusok! felkiáltással felsorolta képmutatásaikat, kapzsiságaikat, gonoszságaikat. A jelenlevő törvénytudók e szavak hallatán sértve érezték magukat. Amikor ezt szóvá tették, Jaj nektek törvénytudók! felkiáltással ők is megkapták Jézustól a magukét (Lk 11, 46). Máté evangéliumában Jézus ezeket nem a farizeusoknak és az írástudóknak mondta el, hanem a népnek és a tanítványainak, más körülmények között. A farizeusokat és írástudókat vakoknak, képmutatóknak, viperák fajzatának nevezte (Mt 23, 33). Viperák fajzatának nevezte a farizeusokat és a szaddúceusokat már Keresztelő János is, amikor keresztelkedni mentek hozzá (Mt 3, 7). A farizeusok pártjával szemben állt a szaddúceusok pártja, akik magukat Cádok főpap leszármazottainak tekintették (2Sám 8, 17). Céljuk megegyezett a farizeusokéval, de a megvalósításhoz egészen eltérő utat választottak. Csak Mózes öt könyvét, a Törvényt ismerték el, a próféták írásait nem. Nem hittek a lélek halhatatlanságában, az angyalok, a démonok létezésében, a feltámadásban (lásd ApCsel 23, 8) Politikai ellentéteik onnan adódtak, hogy hajlamosak voltak a görög kultúra, a hellénizmus átvételére, továbbá hogy hivatalokat vállaltak a rómaiak alatt. A Heródes pártiak mindkét párttal, a farizeusokkal és a szaddúceusokkal szemben álltak. Titkolt céljuk megegyezett Nagy Heródesével: a római uralom alatt titokban létrehozni egy nagy zsidó birodalmat, amely képes lesz a rómaiak igáját lerázni. A farizeusok és az írástudók kifogásolták, hogy Jézus együtt eszik a vámosokkal, a bűnösökkel (Mt 9, 11; Lk 5, 20). Amikor Jézus egy bénának azt mondta Bízzál fiam, bűneid bocsánatot nyertek! akkor még csak magukban kérdezték, hogy ki ez, hogy így mer káromkodni? (Mt 9, 2). A káromkodás volt ugyanis a legnagyobb bűn, amiért halálra ítélték Jézust (Mt 26, 65) A farizeusok és az írástudók különösen érzékenyek voltak a szombati nyugalom megtörésére, a szombati napon a 39 tiltott cselekedet közül bármelyik elkövetésére. Ezért kifogásolták, amikor Jézus tanítványai éhségükben kalászokat tépdestek, és magokat ettek, mert az aratás és a cséplés szombaton tiltva volt (Mt 12, 2). A gyógyítást sem tartották kivételnek. Nagy felháborodást keltett, amikor Jézus a Beteszda fürdőnél szombaton meggyógyított egy bénát (Jn 5, 8). Feltehetően provokálták, amikor szombati napon a kafarnaumi zsinagógában oda vittek egy béna kezű embert (Mt 12, 9), vagy amikor vendégségbe ment egy farizeushoz szombaton, és ott várta egy vízkóros beteg (Lk 14, 1). Tudták, ugyanis, hogy Jézus meggyógyítja őket. Amikor Jézus a megszállottakból kiűzte a gonosz szellemeket, a nép csodálkozott (Mt 9, 33; 12, 23; Lk 11, 14). A farizeusok így nyilatkoztak: Belzebúbnak, a gonosz lelkek fejedelmének nevében űzi ki a gonosz lelkeket (Mt 12, 24). Jézus azonban megmagyarázta: én Isten lelkével űzöm ki a gonosz lelkeket (Mt 12, 28) és megfenyegette a farizeusokat. hogy minden bűnre van bocsánat de Lélek káromlása nem nyer bocsánatot (Mt 12,

4. oldal 2013 július - augusztus hó Felsővárosi Harangszó 31). A farizeusok több gondosan kitervelt csapdát állítottak Jézusnak. Ilyen csapda volt, az a kérdés, hogy Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad? (Mt 22, 17), vagy amikor odavittek hozzá egy házasságtörő asszonyt és várták Jézus ítéletét (Jn 8, 3). A szaddúceusok sem tétlenkedtek, amikor Jézust Mózesnek a sógorházasságra vonatkozó törvényével (MTörv 25, 5) akarták nevetségessé tenni (Mt 22, 28). Jézus elleni harcot a farizeusok vezették, hol az írástudókkal, hol a vénekkel szövetségben. Többször el akarták fogni Jézust (pl. Jn 7, 30; 7, 45; 8, 20), de nem merték, mert féltek a nép haragjától. Amikor Lázár feltámasztásának híre eljutott hozzájuk, és a nép a csoda hallatára kivonult Jézus elé, és egyre többen hisznek Benne, dühükben a történtekért egymást okolták: Lám, nem mentetek semmire. Nézzétek, az egész világ követi (Jn 12, 19). A farizeusok és a főpapok összehívták a Főtanácsot. Kaifás gyújtó hangú beszédére (Jn 11, 49) eldöntötték, hogy Jézust megölik. Parancsot adtak ki: Ha valaki tudomást szerez (Jézus) hollétéről, jelentse, hogy elfoghassák (Jn 11, 57). Lázár megölését is elhatározták (Jn 12, 10). Jézus a Főtanács határozatára visszavonult tanítványaival a puszta szélén levő Efraimba (Jn 11, 54). Két nappal a húsvét ünnepe előtt a főpapok és a vének összegyűltek Kaifás főpap palotájában. Arról tanácskoztak, hogyan tegyenek eleget a Főtanács határozatának, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni (Mt 26, 3). Ekkor jelentkezett náluk Júdás, akit a sátán hatalmába kerített (Lk 22, 3). Megígérte, hogy megteszi azt, ami eddig a farizeusoknak nem sikerült: csellel elfogja Jézust és átadja a főpapoknak. Júdás ugyanis tudta, hogy Jézus feljön Jeruzsálembe, a kovásztalan kenyér, húsvét ünnepére. Ezt az alkalmat felhasználhatja ígéretének teljesítésére. A főpapok 30 ezüstöt fizettek neki (Mt 26, 15). Ezzel a Jézus elleni harc vezetését a főpapok vették át. Júdás mellé Jézus elfogásához segítségül adták a templomőrséget (Lk 22, 52). Jézus perét a Főtanácsban Kaifás főpap vezette. Hogy mielőbb döntésre vigye a pert, Jézushoz fordulva megkérdezte: Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia? (Mt 26, 63). Jézus válasza: Magad mondtad. Ez eldöntötte sorsát: Méltó a halálra, határozott a Főtanács. Pilátus, a főpapok által felbújtatott nép kiáltozására és a főpapok fenyegetésére, halálra ítéli Jézust. Átadja nekik, hogy keresztre feszítsék (Jn 19, 16). A főpapok kérték Pilátust, amikor Jézus feje fölé a keresztre azt íratta: hogy A názáreti Jézus a zsidók királya (Jn 19, 19), hogy e helyett azt írassa, hogy ezt Jézus mondta magáról. Pilátus ez alkalommal megmakacsolta magát, már nem engedett nekik. Jézus keresztje körül ott vannak a Főtanács tagjai. Gúnyolják: Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki (Mt 27, 42). Jézus azonban nem szállt le a keresztről. Szerintük tehát sem Messiás, sem Isten fia, sem Izrael királya nem volt. Igazolni látták döntésüket. Tiszta lelkiismerettel mentek haza, hogy készüljenek a kovásztalan kenyerek ünnepére, a húsvétra. Itt be is fejezhetnénk, történetünket. Egy valami még idetartozik, ami még Jézus halála után is mutatja Jézus ellenfeleinek agyafúrtságát. Amikor a sírt őrző római katonák a főpapokhoz mentek és elmondták, hogy Jézus vasárnap virradóra eltűnt a sírból, megtanácskozták a vénekkel, hogy mit tegyenek. Lefizették a katonákat, hogy azt mondják a népnek, hogy míg aludtak, Jézus holttestét ellopták a tanítványai, ha pedig a hír Pilátushoz is eljut, akkor majd ők megnyugtatják Pilátust, és kimentik a katonákat (Mt 28, 11). Jézus ellenfelei elérték céljukat. Most már befejezhetjük írásunkat. Betekintést nyertünk Jézus korának társadalmába és az ellene folytatott kíméletlen harcba. Kedves Olvasó! Ugye nem tartja unalmas olvasmánynak a Bibliát? (Bujdosó Ernő) Missziós szentmise 2013. június 7. Jézus Szíve főünnepén tartottuk az évadzáró Teréz Missziós misénket. Meghívott vendég Pisztora Ferenc verbita kispap volt. Minden hivatás misztérium, titok, de a hiteles keresztény élet, mint példa egészen biztosan szerepet játszik benne. Vendégünk előtt két ilyen sugárzó személy mutatta az utat. Egyik a családban édesanyja igazi hitvalló élete volt, a másik pedig plébánosuk. Így először az oltárszolgálat, a ministrálás vonzotta. Majd élte a fiatalok ma megszokott időtöltéseit, de soha nem érezte, hogy ettől igazán boldog. Végül megismerkedett a verbitákkal. Itt, az újoncidő alatt érezte először, hogy a helyén van. Kőszegen kezdte a teológiai tanulmányait, jelenleg ötödéves. Kérte az imáinkat, hogy Jézus Szíve szerinti pap lehessen. Élmény volt hallgatni hivatása történetét. A templomunk szokás szerint tele volt a hívekkel. Az Adoramus együttes zenei szolgálata emelte szentmisénkben az áhítatot. Egy örömteli esemény is történt: maga Ferenc pápa, Holló Mihály főszervezőn keresztül, áldását küldte a Magyar Teréz Misszió minden imádkozójára. Istentől áldott, szép nyarat kívánunk! Ősszel folytatjuk az imába nem szabad belefáradni! Szeretettel: Hatásné Anikó

5. oldal 2013 július - augusztus hó Kedves Budafok Felsővárosi Hívek! Felsővárosi Harangszó Az alábbi cikket megtalálva gondoltam úgy, hogy a magunk módján mi is tudunk segíteni. Magyarázatképpen 4H = Hihetetlenül Halmozottan Hátrányos Helyzetűt jelent. "Borsod-Abaúj-Zemplén megyében vagyunk, alig pár kilométerre az ország híresen legszegényebb településétől, Csenyététől. A 4H-s gyermekek kollégiuma az Abaújkéri vadászkastélyban található, százan laknak benne. Mellette a 4H-sok iskolája, ahol 570-en tanulnak. S ahol Budai Sándor igazgató kezdetben cipőkről beszél:- Anyám mesélte, aki 1938-ban született, hogy hajdanán a szegénység akkora volt, hogy a családokban a gyerekeknek összesen egy pár cipő jutott. Az iskolába ezért jártak felváltva. Anyám a múltról mesélt, én meg mostanában szembesülök ezzel, amikor a környező településeket, Csenyétét, Fájt, Fulókércset vagy Szemerét járom. Hihetetlen a munkanélküliség és a szegénység. Nem tudom, Budapesten hogy élnek az emberek, csak azt, hogy errefelé rengeteg az olyan gyerek, aki kizárólag nálunk, az iskolában eszik. Itt ebédel, és legközelebb csak másnap délben jut ételhez. A környékről a tanulókat az öreg iskolabuszunk szállítja, és amikor reggelente megérkeznek, sokszor zsíros kenyérrel és forró teával várjuk őket, hogy az iskolában ne szédelegjenek. Volt már olyan gyerekünk, aki az éhség miatt összeesett. Otthon nincs mit enni, hétvégére egy nagycsalád vesz egy vekni kenyeret meg húsz deka párizsit. Vagy három csirkefarhátot. A krumplit is szemenként kérik a boltban. Öt szem krumpli egy nagycsaládnak... " Májusban jártam az intézményben, személyesen ismerhettem meg az Igazgató urat, szembesülhettem a tényekkel. Aznap is volt gyermek, aki cipő nélkül ment iskolába. Közben szorgalmasan folyt a munka. Disznóólból alakították ki műhelyek egy részét. Az odajáró fiatalok kőműves, szobafestő, burkoló, fodrász, fűszernövény termesztő szakmákat tanulnak vagy netán gazdálkodást. Példaértékű, ami ebben az iskolában történik. Amire szükségük lenne: minden méretű használt ruha, cipő, munkaruha, írószer, táskák, tisztítószerek, tartós élelmiszerek, játék, szinte bármi, ami megkönnyítheti életüket, ami számunkra és a környezetünkben élő társainknak is nélkülözhető vagy felesleg. Augusztus közepén juttatjuk el az összegyűlt holmikat, amiket Piroska segítségével tudunk addig tárolni. Mindenkinek hála és köszönet, Isten fizesse meg! Szeretettel! Pozsonyi Ági Boldogasszony Anyánk Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk! Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk : Kegyes szemeiddel tekints meg népedet, Segéld meg áldásra magyar nemzetedet. Ó Atya Istennek kedves, szép leánya, Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája! Sírnak és zokognak árváknak szívei, Hazánk pusztulásán özvegyek lelkei. Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra, Anyai palástod fordítsd oltalmunkra. Vedd el országodról, ezt a sok ínséget, Melyben torkig úszunk. Ó nyerj békességet.

6. oldal 2013 július - augusztus hó Felsővárosi Harangszó Liturgikus naptár Július - Augusztus 07.02 Sarlós Boldogasszony 07.02 Segítő szentek ünnepe 07.03 Szent Tamás 07.11 N.Szt Benedek apát 07.16 Kármel-hegyi Boldogasszony 07.22 Szent Mária Magdolna 07.23 Svéd Szent Brigitta 07.24 Árpád-házi Szt Kinga 07.24 Szent Kristóf 07.25 Szent id.jakab 07.26 Szent Anna és Joakhim 07.29 Szent Márta 07.31 Loyolai Szent Ignác 08.04 Vianney Szent János 08.05 Havas Boldogasszony 08.06 Urunk Színeváltozás 08.07 Szent II. Szixtusz 08.08 Szent Domonkos 08.09 Szent Benedikta 08.10 Szent Lőrinc 08.11 Assisi Szent Klára 08.13 Boldog XI. Ince 08.14 Szent Maximilián Kolbe 08.15 Nagyboldogasszony 08.19 Szent Bernát apát 08.20 Szent István király 08.20 Mária országa-államalapítás ünnepe 08.21 Szent X. Piusz 08.22 Szűz Mária, a Világ Királynője 08.24 Szent Bertalan 08.25 Kalazanci Szent József 08.27 Szent Mónika 08.28 Szent Ágoston 08.29 Keresztelő Szt János vértanúsága Anyakönyvi hírek 2013 június hó Keresztelések: Szente Zsolna Veronika Sz. János és Jakab Lilla leánya Házasságkötés: Deli Miklós és Fehér Ágnes Éva Halottaink: Dr. Szabadi Lászlóné (67 éves) (sz. Balogh Éva) Grőszer Lőrincz (88 éves) Kun György (76 éves) Schmidt József (76 éves) Dr. Romhányi Miklós (93 éves) Az Úr békéje legyen velük! Felsővárosi Harangszó Díjmentesen kapható a templomban Kiadja: Budafok-felsővárosi Jézus Szíve Plébánia Alapító: Sárváry-Bene Zoltán Felelős szerkesztő: Dr. Válóczy József Plébános Szerkesztő: Balogh Lala Munkatársak: Mindazok, akik írásaikkal hozzájárultak lapunk megjelenéséhez.