A Taktaköz Érzékeny Természeti Terület bevezetését megalapozó vizsgálatok

Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet A Taktaköz Érzékeny Természeti Terület bevezetését megalapozó vizsgálatok Témavezetők: Dr. Ángyán József Dr. Podmaniczky László Készült a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának megbízása alapján Szakmai felelős: Dr. Vajna Tamásné Dr. Madarassy Anikó Gödöllő 2004

Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet A Taktaköz Érzékeny Természeti Terület bevezetését megalapozó vizsgálatok Készítették: Balázs Bálint Baranyi Attila Barnáné Belényesi Márta Bela Györgyi Bodorkós Barbara Bodnár Mihály Fülöp Gyula Góg Tibor Gógné Liszkai Judit Kristóf Dániel Magyari Julianna Neidert Dóra Podmaniczky László Gödöllő 2004 2

TARTALOM 1. BEVEZETÉS 6 ELŐZMÉNYEK 8 2. AZ EU KÖZÖS AGRÁRPOLITIKÁJA (CAP) ÉS A KÖRNYEZETILEG ÉRZÉKENY TERÜLETEK (ESA) RENDSZERE 9 2.1. Az 1992 előtti szabályozás és az ESA rendszer 9 2.2. Az Európai Közösség 2078/92 EEC szabályozása és az ESA rendszer 9 2.3. Az AGENDA 2000 és a 1257/1999. EU Tanácsi rendelet 10 2.4. Az ESA rendszer működésének alapismérvei az EU országaiban 11 2.5. Az ESA rendszer működése Angliában 12 2.5.1. Általános szabályok 13 2.5.2. Ösztönző rendszer 13 2.5.3. Az összegek meghatározása Angliában 14 2.5.4. Ellenőrzés, szankciók 14 2.5.5. Monitoring 15 3. AZ ÉRZÉKENY TERMÉSZETI TERÜLETEK (ÉTT) RENDSZERE AZ AGRÁR-KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSON BELÜL 17 3.1. A programok bevezetésének hazai jogi háttere 17 3.2. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) 20 3.2.1. A program szerkezete 20 3.2.2. A támogatások mértéke 20 3.2.3. A pályáztatás rendszere 22 3.3. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) és célprogramjai 23 3.3.1. A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) és az NVT kapcsolata 23 3.3.2. Az NVT céljai és intézkedései 23 3.3.3. Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedés 24 3.4. A Magyarországi Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) rendszere 31 3.4.1. Az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) magyarországi lehatárolása 31 3.4.2. Az ÉTT intézkedések ismertetése 32 3.4.3. A programban való részvétel alapfeltételei 37 3.4.4. Ellenőrzés és jogkövetkezmények 37 3.4.5. Kifizetési összegek és számításuk 38 3.4.6. Az ÉTT pályázatok értékelése 39 3.5. Az NVT intézkedések végrehajtásának folyamata 41 3.5.1. Intézményi háttér: a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) 41 3.5.2. Pályáztatás, ellenőrzés, szankcionálás 41 3.5.3. Az ellenőrzés alapja: Az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer 42 3.5.4. A monitorozás és értékelés rendszerének kialakítása 45 3

A TAKTAKÖZ ÉTT MINTATERÜLET 46 4. A TAKTAKÖZ ÉTT MINTATERÜLET BEMUTATÁSA 47 4.1. A tervezett Taktaköz ÉTT kijelölésének indokai 47 4.2. A mintaterület jellemzői 47 4.2.1. A terület elhelyezkedése, lehatárolása 48 4.2.2. Az élettelen környezeti tényezők bemutatása 49 4.2.3. A terület felszínborítása 52 4.2.4. Természeti értékek bemutatása 54 4.2.5. A mezőgazdaság általános jellemzése, birtokviszonyok 67 4.3. Elhelyezkedés a földhasználati zóna-rendszerben 69 4.3.1. Mezőgazdasági alkalmasság 69 4.3.2. Környezeti érzékenység 70 4.3.3. Földhasználati meghatározottság 70 5. A Taktaköz ÉTT kialakításának társadalmi feltételei 72 5.1. A terepi vizsgálatok módszertana 72 5.2. Történeti áttekintés 73 5.3. Népesség jelzőszámokban 74 5.4. Gazdálkodás általános jellemzése 75 5.4.1. Növénytermesztés 76 5.4.2. Állattenyésztés, gyepgazdálkodás 77 5.4.3. Erdőgazdálkodás, gyümölcstermesztés, turizmus 78 5.5. A gazdálkodás mikéntje a vizsgált gazdálkodók körében 79 5.5.1. Környezeti tudatosság 79 5.5.2. Értékesítés, feldolgozás 79 5.5.3. Gazdálkodók közötti együttműködés 79 5.5.4. Gépesítettség 80 5.5.5. Vízelvezető árkok 80 5.5.6. Együttműködés a Nemzeti Parkkal: 80 5.5.7. Agrár-környezetgazdálkodási pályázási tapasztalatok 80 5.6. ÉTT kommunikációs stratégia 81 5.7. ÉTT fórum tapasztalatai 81 5.8. Az ÉTT program kapcsolódása más helyi programokhoz: 82 6. A TAKTAKÖZ ÉTT JAVASOLT PROGRAMCSOMAGJAI 86 6.1. Gyepgazdálkodás élőhely fejlesztési előírásokkal célprogram 86 6.2. Gyeptelepítés Érzékeny Természeti Területeken célprogram 91 6.3. Szántóföld átalakítása vizes élőhellyé célprogram 94 6.4. Nedves gyepterületek, zsombékosok, mocsarak, lápok gondozása célprogram 97 6.5. Nádgazdálkodási célprogram 100 6.6. Szántóföli művelés felszíni vizek védelmét szolgáló előírásokkal célprogram 104 6.7. Általános szántó előírások 109 4

MELLÉKLETEK 110 7. Irodalom 111 8. A 2253/1999. (X. 7.) Kormányhatározat a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról és a bevezetéséhez szükséges intézkedésekről 114 9. 2/2002. (I. 23.) KÖM-FVM együttes rendelet az Érzékeny Természeti Területekre vonatkozó szabályokról 116 10. Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot, illetve a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat feltételrendszere 125 11. Az egyes intézkedések rövid leírása 132 12. Az ÉTT-k programjaira beérkezett igénylések 134 13. A Taktaköz ÉTT mintaterület képei 136 14. Térképmellékletek 139 5

1. BEVEZETÉS A mezőgazdasági termelésnek, területhasználatnak meg kell találnia azokat az eszközöket, amelyek segítségével úgy állíthat elő értékes, szermaradványmentes és biztonságos élelmiszereket és egyéb nyersanyagokat, hogy közben megőrzi a tájat, az élővilágot, annak sokszínűségét, s benne az embert és közösségeit. Ezt szolgálja az Európai Unióban az agrárium területén az a többfunkciós mezőgazdasági modellt szem előtt tartó agrárpolitika, mely a mezőgazdaság termelési, környezeti és regionális, szociális feladatait egyenrangúan fontosnak tartja. E politika kialakulása egy olyan hosszú folyamat, amely során a Közösség arra törekszik, hogy zömében leépítse a termelési típusú támogatásokat, és azokat áthelyezze a mezőgazdálkodás egyéb, nem termelési környezet- és tájgazdálkodási valamint vidékfejlesztési funkcióira. Ezt az is jelzi, hogy az EU agrárreformjára vonatkozó részletes javaslatban Közös Agrárpolitika (Common Agricultural Policy [CAP]) helyett Európai Közös Agrár és Vidékfejlesztési Politika (Common Agricultural and Rural Policy for Europe[CARPE]) elnevezés szerepel. A CARPE javaslat lényege, hogy a mezőgazdasági politikának tovább kell haladnia abban, hogy ne csak szektorális politika legyen, amely a gazdálkodókat segíti a termékpiacokon, hanem egy területileg meghatározott, sokkal inkább integrált politika, amely az állami politika más elemeivel együtt hozzájárul a vidéki térségek fejlődéséhez. Ehhez a CAP-ot úgy kell átalakítani, hogy a piaci ártámogatások helyett több közvetlen kifizetést adjon a kulturális, környezeti és területi feladatokért. A CARPE célja, hogy lehetővé tegye a gazdaságilag hatékony és környezeti szempontból fenntartható mezőgazdaságot, miközben serkenti az Unió vidéki területeinek integrált fejlődését. Ennek egyik fontos eleme a Környezetileg Érzékeny Területek mint területi kategória és támogatási rendszer is. A támogatásokkal és kifizetésekkel kapcsolatos fogadókészség megteremtése érdekében megalapozott elemzésekre támaszkodva meghatározásra kerültek a rendszer magyarországi célterületei is. A harmonizációs és csatlakozási folyamat előkészítését szolgálta az FVM Agrár-környezetgazdálkodási EU-harmonizációs Munkabizottságának 1996- os létrehozása, melyben a kérdéskörben érintett társminisztériumok (KvVM, KHVM) is képviseltették magukat. A bizottság kidolgozta Magyarország földhasználati zónarendszerét, amely programot az FVM-en, a KvVM-en és a KHVM-en kívül az említett programok keretében az MTA is támogatta. Ennek során megtörtént a területek mezőgazdasági alkalmasságának valamint környezeti érzékenységének alapfelmérése, és nagyléptékű földhasználati zónarendszerének kialakítása (I. térkép). A földhasználati zónarendszer nyújtotta az alapot a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, azon belül pedig az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) rendszer célterületeinek lehatárolásához (Ángyán-Tardy-Vajnáné, 2003). Az Érzékeny Természeti Területek mint a természetvédelmi kifizetések célterületei fontos szerepet játszanak az extenzív gazdálkodási módokhoz kötődő természeti, táji és kultúrtörténeti értékek megőrzésében. Az extenzív gazdálkodású területek ugyanis sokkal inkább veszélyeztetettek a társadalmi változások hatásai által, mint a természetes területek. Ennek a látszólagos ellentmondásnak az a magyarázata, hogy az extenzív gazdálkodású területek ökológiai rendszere kevésbé stabil, mint a természetes, vagy természetközeli állapotú területeké. Ugyanakkor az extenzív gazdálkodású területek esetében a természeti, táji és kultúrtörténeti értékek megőrzéséhez szükség van bizonyos emberi beavatkozásra (pl. rendszeres kaszálásra, legeltetésre). Természeti értékeik fennmaradását egyaránt veszélyeztetheti a művelés intenzívebbé válása (intenzív fajták, alanyok telepítése, öntözéses gazdálkodás bevezetése, vegyszerezés), vagy a terület művelésének felhagyása, a földhasználati mód megváltoztatása (pl. erdősítés). Ebből következik, hogy az extenzív gazdálkodású területek természeti értékeinek megőrzése csak jogi szabályozással, büntető jellegű gazdasági eszközökkel nem lehetséges. 6

A rendszer lényege, hogy pozitív gazdasági ösztönzőkkel is elősegíti a versenyből enélkül kiszoruló gazdasági értelemben kevésbé hatékony gazdálkodási módok fennmaradását, amelyek a természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékek megőrzését biztosítják. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrár-környezetgazdálkodási intézkedéseiben a gazdálkodóknak jelenleg 13 kijelölt Érzékeny Természeti Területen (ÉTT) pályázhatnak. A mintaterületek nyertes pályázói olyan gazdálkodási tevékenységet végeznek, mely illeszkedik a táji adottságokhoz, környezetkímélő és biztosítja a természeti értékek fenntartását. A pályázó a kötöttségeket tartalmazó gazdálkodási csomag teljesítéséért támogatásban részesül, ezáltal érdekeltté tehető a természetközpontú gazdálkodás kivitelezésében. Az ÉTT program pályázható területeinek növelése tehát kiemelt fontosságot érdemel mind az agrárium, mind a természetvédelem oldaláról. A 2/2002 (I. 23.) KöM-FVM együttes rendelet - Az érzékeny természeti területekre vonatkozó szabályokról-5. (1) bekezdése alapján, az ÉTT létesítésének előkészítésekor megvalósíthatósági vizsgálat készítése kötelező. Jelen tanulmány célja a Taktaköz ÉTT kijelölésével és indításával kapcsolatos területlehatárolási és programelőkészítési feladatok elvégzése. 7

I. ELŐZMÉNYEK 8

2. AZ EU KÖZÖS AGRÁRPOLITIKÁJA (CAP) ÉS A KÖRNYEZETILEG ÉRZÉKENY TERÜLETEK (ESA) RENDSZERE A Környezetileg Érzékeny Területek (Environmentally Sensitive Areas, ESA) mint területi kategória és támogatási rendszer kialakulása viszonylag hosszú folyamat eredménye Európában. Létrejötte nem csak a környezeti problémák előtérbe kerülésének köszönhető, hanem a piaci helyzet alakulásának is, ezért fontos megvizsgálni az EU agrárpolitikájának változását. A Közös Agrárpolitika (Common Agricultural Policy, CAP) az EU egyik legátfogóbb közös politikája, amely nem csak a mezőgazdasági termelés viszonyait szabályozza, hanem hat a vidék egészére, annak szociális és környezeti állapotára. 1992 jelentős fordulópont, választóvonal a közös agrár-, vidék- és környezetpolitikában, és az ESA rendszer elterjedésében is, ezért az 1992 előtti és utáni korszakot külön is célszerű megvizsgálni. 2.1. AZ 1992 ELŐTTI SZABÁLYOZÁS ÉS AZ ESA RENDSZER Az Európai Közösségben 1985-ben a birtokszerkezet javításáról szóló 797/85 EC rendelet 19. szakasza tette lehetővé a Környezetileg Érzékeny Területek rendszerének bevezetését. A törvény szerint az ESA rendszer jellemzője az, hogy: egyrészt a természetes élőhelyek megőrzésével összhangban álló mezőgazdasági gyakorlat bevezetését vagy fenntartását, másrészt, a gazdálkodók jövedelemszintjének megőrzését segíti; ESA-nak olyan területek jelölhetők ki, amelyek ökológiai és/vagy tájképi szempontból fontosak; a gazdálkodók jövedelem-színvonalának megőrzése érdekében díjazást kell biztosítani azoknak a gazdálkodóknak, akik vállalják, hogy úgy művelik az ESA területen levő földjeiket, hogy megőrizzék, illetve javítsák azok környezeti állapotát; ennek érdekében nem kezdenek intenzívebb termelésbe, az állatállomány sűrűsége illetve a mezőgazdasági termelés összhangban áll a terület ökológiai adottságaival valamint terhelhetőségével. Újabb szabályozást jelentett 1991-ben a 2328/91 (EC) rendelet, amelynek a 21. szakasza foglalkozott a Környezetileg Érzékeny Területekkel. E rendelet értelmében a területek kijelölése már több kritériumon alapult, mint a 797/85-ös (EC) esetében. Fontos változás volt, hogy az új szabályozás lehetővé tette a Környezetileg Érzékeny Területek rendszerének alkalmazását abban az esetben is, amikor az nem járt termeléscsökkenéssel, sőt az élőhelyek fenntartása érdekében a termelés bizonyos növekedéséről is szó lehetett (pl. extenzív legeltetés újraindítása felhagyott legelőkön). E rendelet végrehajtása során azonban olykor nagyobb figyelmet szenteltek a tájképi érték védelmének, mint a természetvédelmi céloknak. 2.2. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG 2078/92 EEC SZABÁLYOZÁSA ÉS AZ ESA RENDSZER A CAP 1992-es reformja keretében a Környezetileg Érzékeny Területekkel kapcsolatos szabályok az ún. kísérőmechanizmusok részét képző szabályok egyikébe, a környezetkímélő és a vidék fenntartását célzó mezőgazdasági termelési módszerek támogatásáról szóló 2078/92 EEC rendeletbe épültek be. A szabályozás célja olyan gazdálkodási módok támogatása, amelyek megfelelnek a környezet és természetvédelem követelményeinek. Kidolgozói azt várták a rendelettől, hogy elősegíti a 9

piaci egyensúly kialakítását, valamint a természet és a tájképvédelmet. Mindezt úgy, hogy a programban résztvevő farmerek kompenzációban részesülnek. Az 1. cikkely szerint olyan részletes célok elérését akarja elősegíteni a rendelet, mint például a mezőgazdaság szennyező hatásait csökkentő gazdálkodási gyakorlat alkalmazása, amely hozzájárul a termelés csökkentéséhez és a piaci egyensúly javításához (pl. külterjesítés), a mezőgazdasági területek elnéptelenedésével járó veszélyek megelőzése, vagy a környezet, a táj, a tájkép, a természeti erőforrások, a talaj és a genetikai sokféleség védelmével és javításával összeegyeztethető földhasználati módok alkalmazása. A célok közé tartozik továbbá az elhagyott mezőgazdasági földterület és erdőterület fenntartása, vagy például a mezőgazdasági földterület hosszú távú ugaroltatása a környezetvédelemmel kapcsolatos okokból, stb. Ezen általános célok részletesen kidolgozott támogatási formában jelennek meg. Ez lényegében a környezeti és tájmegőrzési intézkedések menülistája, amelyből a tagállamok kialakíthatják saját agrár-környezetvédelmi programjukat az ország sajátosságainak megfelelően. A tagországok így a regionális adottságoknak, a vidék jellegének és a környezetvédelmi helyzetnek megfelelően illesztik be a különböző támogatási formákat. A 2078/92. EU tanácsi rendelet 2. cikkelye alapján a következő tevékenységek részesülhettek támogatásban: természetkímélő gazdálkodás: a környezet és a természeti erőforrások védelmével összhangban lévő gazdálkodási módszerek alkalmazása, a tájjelleg és a tájképi értékek fenntartása, valamint a kipusztulás által veszélyeztetett helyi állatfajták in situ fenntartása; extenzifikáció: ezen belül a műtrágya és növényvédőszer felhasználás csökkentése, vagy az alacsony szint fenntartása, illetve az organikus gazdálkodásra vagy az extenzívebb kultúrák termesztésére való áttérés, illetve annak folytatása, szántó extenzív gyeppé alakítása, az egységnyi takarmánytermő-területre jutó juh- és szarvasmarha állomány csökkentése; a felhagyott szántó, gyep és erdő területek kezelése; a mezőgazdasági művelés hosszú távú felhagyása környezetvédelmi célok érdekében: különösen élőhelyek vagy természeti parkok létrehozása vagy a hidrológiai rendszerek védelme érdekében; a közösségi célokat és pihenést szolgáló területek fenntartása, továbbá a fenti programokhoz kapcsolódó továbbképzések a gazdálkodók számára. A rendelet 3. cikkelye értelmében a tagállamoknak többéves (legalább 5 éves) úgynevezett zonális (pl. Környezetileg Érzékeny Terület) programot kell megvalósítaniuk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy környezeti adottságaik és tájjellegük alapján homogén területeket, úgynevezett zónákat kell kijelölni, ahol az adott térség környezeti viszonyainak, természeti állapotának valamint mezőgazdasági szerkezetének és gyakorlatának megfelelő támogatási programot kell kialakítani. A támogatási programoknak lehetőség szerint valamennyi, az előbb felsorolt tevékenységet ösztönözniük kell. A helyi speciális szükségleteknek megfelelően a támogatás vonatkozhat azokra a tevékenységekre is, amelyek összhangban vannak a terület jellegével. A szabályzat 4. cikkelye meghatározza az egyes tevékenységek ellenében adható maximális kompenzációs összegeket. A finanszírozás e területeken a szubszidiaritás elvének megfelelően kiegészítő jellegű, vagyis a támogatott területeken a saját nemzeti hozzájárulást egészítiki az EU az első célcsoporthoz tartozó területeken (ahova Magyarország egész területe is tartozik) az összköltség 75 %-áig, egyéb területeken annak 50 %-áig. 2.3. AZ AGENDA 2000 ÉS A 1257/1999. EU TANÁCSI RENDELET Az Agenda 2000 az Európai Unió Bizottsága által 1997. július 16-án nyilvánosságra hozott dokumentum, amely felvázolja a Közös Agrárpolitika (CAP) és a Struktúrális Politika 10

2000-2006 közötti várható változásait, a fejlesztések irányait és az ezekhez kapcsolódó költségvetés irányszámait. A dokumentumban megfogalmazottak alapján az agrárkörnyezetvédelmi intézkedések szerepe a Közös Agrárpolitikában jelentősen megnövekszik, a vidékfejlesztés egyik jelentős eszközrendszerévé válik. A dokumentumot több, mint másfél éves vitákat és egyeztetéseket követően az EU tagállamok kormányfőinek Berlinben megtartott tanácskozása 1999. március 26-án jóváhagyta, s az 2000. január 1-jével életbe lépett. A dokumentum által megfogalmazott hétéves költségvetési ciklusnak az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból (EMOGA) történő kifizetéseinek irányelveit a 1257/1999. számú a vidékfejlesztés támogatási formáiról és módszereiről szóló EU tanácsi rendelet, végrehajtását pedig a 445/2002/EK rendelet tartalmazza. A 1257/1999 rendelet a 2078/92-es szabályozás tartalmát és módszereit teljes egészében átvette, magába emelte, azt komplex vidékfejlesztési közegbe ágyazta azt. Az Unió ezzel a rendelettel definiálta a vidékfejlesztés eszközeit, intézkedéseit (a rendelet összesen 22 intézkedést sorol fel), amelyek fő csoportjai a következők: Az EMOGA Garancia részlegéből támogatott intézkedések: agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási támogatások; kedvezőtlen adottságú területek (Less Favourable Areas / LFA) normatív támogatása; idős gazdálkodók korai nyugdíjazásának támogatása; erdőtelepítési támogatások; Az EMOGA Orientációs részlegéből támogatott intézkedések: mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének támogatása; mezőgazdasági beruházások támogatása (diverzifikáció, állatjóléti körülmények javítása, minőségjavítás, termelés átalakítás, termelési költség csökkentése) vidéki térségek alkalmazkodásának és fejlődésének elősegítése (falumegújítás, infrastruktúra fejlesztése, életkörülmények javítása, falusi turizmus, kézműves tevékenységek, birtokrendezés) fiatal gazdálkodók támogatása; gazdálkodók oktatása, képzése. A felsorolt intézkedések menülistájáról a tagországok maguk választhatnak, közülük azonban az agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási támogatások alkalmazása kötelező elem. Ennek részeként indítható az Érzékeny Természeti Területek programja is, melynek kijelölési metódusát a 2078/1999-es rendelet tartalmazza. Az egyes tagállamoknak ki kell dolgozni továbbá a Jó gazdálkodási gyakorlat kódexét is, mivel az agrárkörnyezetvédelmi vállalásoknak mindenképpen többletszolgáltatást kell nyújtaniuk a kódex előírásaihoz képest. A rendelet értelmében minden tagállamnak ki kell alakítania továbbá a terület-alapú kérelmek adminisztrálását szolgáló informatikai rendszert (Integrated Administration and Control System, IACS; Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer, IIER). Magyarországon ennek a rendszernek kidolgozása került elfogadásra. A támogatási kérelmek regisztrálása, nyilvántartása, ellenőrzése ma már hazánkban is ebben a rendszerben történik. 2.4. AZ ESA RENDSZER MŰKÖDÉSÉNEK ALAPISMÉRVEI AZ EU ORSZÁGAIBAN A rendszer működésének legfontosabb közös ismérvei az EU tagállamaiban a következőkben foglalhatók össze. A területek kijelölését a mezőgazdasági és a környezetvédelemi tárca közösen végzi, közös miniszteri rendelet illetve az azt megelőző parlamenti döntés alapján. 11

A környezetkímélő gazdálkodás szakmai útmutatását a mezőgazdasági, a környezetvédelmi és természetvédelmi kormányzat közösen dolgozza ki, és ezt a termelőkkel szerződésben rögzíti. A kijelölt érzékeny területek gazdálkodásának koordinálója és felügyelője a mezőgazdálkodásért felelős tárca. A környezetkímélő gazdálkodással járó kieséseket a központi valamint a két tárca által létrehozott alapból kompenzálják a létrejött szerződések szerint. Az EU tagországok esetében a kompenzálásban 50-75 százalékban a közös mezőgazdasági költségvetés is részt vállal. A kijelölt területek nagysága - az adott környezettől vagy a már meglévő védett területektől függően - változó. Ez utóbbi nem előfeltétel, de az ESA a védett területek ütköző övezeteiként, illetve a védett mozaikok összekötőiként kap kiemelt szerepet. Az ESA működtethető egy-egy gazdálkodási elem szabályozásának korlátozásával (pl. műtrágya-felhasználás, felülvetés, művelési ág változtatása, korlátozott állatlétszám, szabályozott fajtaválasztás, stb.), azonban a többfunkciós, komplex megközelítés az általános. Tipikusnak mondható, hogy minden ESA-ra a gazdálkodással kapcsolatos elvárások sorozatát, azaz különféle szintű feltételrendszert dolgoznak ki, amiből a gazdálkodók választhatnak. Mindezek alapján megállapítható, hogy az ESA rendszer komplexen hat a természetvédelemre, a mezőgazdaságra és a területfejlesztésre. 2.5. AZ ESA RENDSZER MŰKÖDÉSE ANGLIÁBAN Az ESA rendszer létrehozására irányuló intézkedések bölcsőjének Anglia tekinthető. Ma az országban 22 ESA terület működik, amelyeket 4 szakaszban hozták létre: az első hatot 1987-ben, a többit 1988, 1993 és 1994-ben. Angliában az ESA-k összterülete 1,1 millió ha. Az angliai ESA területek lehatárolásának szempontjait az Európai Közösség szabályzáson kívül az 1986-ban elfogadott mezőgazdasági törvény (Agriculture Act) határozza meg. E szerint ESA-nak jelölhetők azok a területek, ahol: megőrzik és javítják a természeti környezet állapotát megőrzik az adott terület növénytani, állattani és geológiai értékeit megőrzik a táj arculatát és óvják a kultúrtörténeti és régészeti emlékeket. Az ESA területek kijelölésével együtt megtörtént azon gazdálkodási útmutatók kidolgozása is, amelyek alapján a rendszer működik. Azok a gazdák, akik belépnek az ESA rendszerbe egy kezelési megállapodást írnak alá. Ebben rögzítik azokat az előírásokat, amelyek betartása esetén a farmer támogatást kap. Az egyes ESA területek útmutatóinak tartalma nem teljesen azonos, hiszen különböző tájtípusokra más típusú gazdálkodási módszert kell alkalmazni, viszont az alábbi általános szabályok minden ESA-ra érvényesek: védeni és kezelni kell a természetvédelmi és történelmi emlékeket; támogatják a szántók gyepesítését; a rétek, legelők hagyományos kezelését; a vizes élőhelyek vízszintjének fenntartását; a szántóföldi szegélyek kialakítását és kezelését; sövények, hagyományos kerítések kialakítását és kezelését; a terület átjárhatóságának biztosítását; 12

tiltott a gyepterületek felszántása; csökkenteni kell a műtrágya és növényvédőszer felhasználásának mennyiségét. A farmerekkel való kapcsolattartás érdekében létrehoztak egy tanácsadó hálózatot. Minden egyes ESA területnek van egy un. project vezetője (project officer), akihez fordulhat bárki, aki pályázni szeretne, illetve aki napi kapcsolatban van azokkal a gazdálkodókkal, akik már beléptek a rendszerbe, és minden a rendszer működésével kapcsolatos kérdésükre válaszol. 2.5.1. Általános szabályok Az ESA rendszerbe önkéntes a belépés. A rendszerbe földtulajdonos vagy bérlő egyaránt beléphet, ha az általa kezelt terület ESA-n helyezkedik el, mezőgazdasági művelés alatt áll, és ha képes teljesíteni a kezelési megállapodásban leírtakat. Ha valaki igénybe szeretné venni a támogatást, akkor ki kell töltenie egy jelentkezési lapot és egy térképet. Az adatlapon közölnie kell a földhasználóra, a bevitt földterületre és a korábbi földhasználatra vonatkozó adatokat. A térképen jelezni kell az egyedi tájértékeket, valamint azt, hogy milyen előíráscsomag teljesítését vállalja a gazda, és azt a területe melyik részén végzi el. Aki kitölti ezt a csatlakozási adatlapot, mellékeli a térképet és a pályázatát elfogadják, az 10 éves időtartamra szóló szerződést ír alá, amelyet többször meg lehet hosszabbítani. A farmer a szerződés alapján a vállalt kötelezettségek megtartása esetén a rendszerbe bevitt terület alapján évente egyszer fizetést kap. Öt év eltelte után a szerződő feleknek lehetőségük van a megállapodás felülvizsgálatára. Minden egyes ESA-ra jellemző az, hogy különböző szintű feltételrendszert dolgoznak ki rá. Egyes fokozatokhoz mindig más gazdálkodási iránymutatás tartozik. Minél magasabb fokozatba lép be a gazdálkodó, annál jobban szigorodnak az előírások, viszont arányosan nő a kifizetés összege is. Az ESA kezelési megállapodásán felül egy természetvédelmi tervet is el lehet készíteni. A természetvédelmi terv célja az, hogy a kezelési megállapodásokon felül elősegítse a táj és az élővilág állapotának javítását, valamint a történelmi emlékek megőrzését. Minden egyes ESA-ra megadják, hogy a fent említett célok megvalósításának érdekében milyen feladatokat teljesíthet a gazda. Ezek általában élőhelyfejlesztési intézkedések, például fák ültetése, sövény, fasorok telepítése, ápolása, vizesárok és csatornák kezelése, hagyományos épületek renoválása. Ilyen és ehhez hasonló munka egyenként vagy akár kombinálva is választható. Minden egyes teljesítésért költségtérítést és ezen felül a költség 20-80 százaléka közötti ösztönző járulékot kap a farmer. A támogatás alsó és felső határa egyaránt meg van szabva. Így próbálják elérni azt, hogy a terv hatékony legyen, de a minél nagyobb támogatási összeg elnyerése érdekében ne vállalja túl magát a gazdálkodó. Angliában több agrár-környezetvédelmi program működik. A hasonló célkitűzésű programok között átjárhatóság csak akkor engedélyezett, ha egy szigorúbb feltételeket előíróba lép be a gazda. 2.5.2. Ösztönző rendszer A brit tapasztalatok szerint (Márkus-Nagy, 1995) az ESA rendszer fő vonzereje az, hogy lényegesen egyszerűbb, mint a védett területeken alkalmazott kártérítési vagy kompenzációs megoldások, mert az ESA rendszer területegységhez kötött fix összegű támogatást ajánl a gazdálkodónak. Ebben az esetben a kötelezettségek illetve ezek betartásáért ajánlott díjazás jobban átlátható. Az önkéntesség miatt fontos követelmény a támogatási összegek helyes meghatározása. Előfordulhat, hogy a gazdák területüknek csak kis részére vállalják az előírásokat. Az, hogy egy farmer csatlakozik-e egy önkéntes támogatási rendszerhez, elsősorban annak gazdasági vonzerején múlik, és háttérbe szorul a gazdálkodó viszonya a környezeti problémákhoz. A támogatás összegének mindenképpen versenyképesnek kell lennie az intenzív termelést elősegítő szubvenciókkal. 13

Az alacsony részvételi arány veszélyezteti az ESA rendszer természetvédelmi céljait. Az nem megfelelő, ha több gazda a területének csak egy részén vállalja az előírásokat. Ilyenkor megeshet az, hogy a fennmaradó területeken sokkal intenzívebb termelésbe kezdenek. Ezen okokból kifolyólag egy ESA terület létjogosultságát és várható költségeit jobban lehet előre jelezni, ha előzetes közvélemény-kutatást végeznek, ami kiterjed: a csatlakozás minimálisan elvárható arányára; a gazdálkodók hozzáállására, a javasolt előírások népszerűségére ; valamint arra, hogy az ajánlott támogatás segítségével elérhető jövedelem mennyire vonzó a gazdáknak. A támogatási összegeket évente vizsgálják felül. Az egyes ESA területeken általános vizsgálatot 5 évente végeznek. 2.5.3. Az összegek meghatározása Angliában A brit megközelítés a tevékenységek FH (fedezeti hozzájárulás) számításán alapul. A fedezeti hozzájárulás egy elsődleges irányszámot ad az egyes növények vagy állatok nyereségességére vonatkozóan. Fontos hangsúlyozni, hogy minden adat, amit a fedezeti hozzájárulás számításához használnak, egy adott területen folyó gazdálkodásra jellemző. Ha például egy másik területen az őszi búza jellemző (szokásos) termése csak 6 t/ha, akkor a fedezeti hozzájárulást ezzel az értékkel újra kell számolni. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a tájak, termőhelyek eltéréseit a számításokban figyelembe kell venni. A kifizetések szintjének megállapításánál központi kérdés az adott programban részt vevő gazdálkodók bevételei változásának (bevétel csökkenésének) kiszámítása. A részleges költségvetés módszere (partial budgeting method), összegzi azoknak az elemeknek a hatását, amelyek a programban való részvétel következtében megváltoztak. Minden változó bevételi- és költségtételt figyelembe vesznek. A számítás szempontjából alapvetően fontos, hogy nagyon jól ismerjük a jelenlegi gazdálkodási rendszert és azt a gazdálkodási rendszert is, amelyet a gazdálkodók alkalmazni fognak azért, hogy megfeleljenek a program szabályainak. A művelet során a ráfordítások trágya, traktor, üzemanyag költségét kivonják a termelési értékből (a mezőgazdasági termékek hozamának és azok egységárának a szorzata). Az így figyelembe vett ráfordítások a változó (vagy közvetlen) költségek körébe tartoznak. Vannak ugyanakkor hosszú távon érvényesülő költségek, amelyeket a gazdának figyelembe kell vennie, mint például a föld bérleti díja, a bérköltség, biztosítási költségek, stb. Ezek az állandó költségek. A számítás menete megfelel a hagyományos közgazdasági költséghaszon elemzésnek a különböző vetésszerkezetekre és/vagy gyepgazdálkodásra vonatkoztatva. Amikor művelésváltás történik, (pl. gabonatermő területen gyepgazdálkodásra térnek át) értelemszerűen változnak várhatóan csökkennek - a jövedelmek. A jövedelemváltozás egyenlő azzal a kompenzációs összeggel, amit a gazdának kapnia kell, hogy ne kerüljön az addiginál rosszabb helyzetbe. Minden jövedelem változás számításakor ezt a sémát használják, mivel ez a szerkezet a többinél világosabban átlátható. A jövedelemváltozás egyenlő azzal a kompenzációs összeggel, amit a gazdának kapnia kell, hogy ne kerüljön az addiginál rosszabb helyzetbe. Minden jövedelem változás számításakor ezt a sémát használják, mivel ez a szerkezet a többinél világosabban átlátható. A fentiekben kiszámolt bevételváltozáson túl, sok agrár-környezeti program kínál ösztönzéseket a farmereknek arra, hogy csatlakozzanak a programhoz (lásd Hollandia példáját). A teljes kifizetési szintek meghatározásakor ezt is figyelembe kell venni. 2.5.4. Ellenőrzés, szankciók Az egyes Környezetileg Érzékeny Területek ellenőrzése az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer működésére alapszik. A rendszer blokkonkénti ellenőrzést tesz lehetővé, légi- és/vagy űrfelvételek alapján, amelyre rávetítik a blokktérképet. Ez a rendszer 14

elsősorban a földhasználati változásokra vonatkozóan szolgáltat információkat. Ezt kiegészítve földi vizsgálatokat végeznek, ami kiterjed: a védelmi előírások célját jelentő fajok, élőhelyek állapotának vizsgálatára, beleértve a madarak, növények szaporodásának sikerét, illetve élőhelyek esetében a túllegeltetést, tápanyag-felhalmozódást jelző gyomok mennyiségének változását is; a kezelési előírásokban meghatározott munkálatok ellenőrzésére; a támogatási rendszerhez kapcsolódó gazdaságok ökonómiai helyzetének vizsgálatára. Ha a farmer nem tudja teljesíteni a szerződésben foglaltakat, akkor a támogatási összeget köteles visszafizetni, vagy bírósághoz fordulhat. Ha önhibáján kívüli események miatt nem tudja betartani a megállapodást, akkor egyéni elbírálásban részesül. Ha a szerződés megkötése után vagy esetleg közvetlenül előtte a gazdálkodó az ESA rendszer céljaival ellenkező tevékenységet folytat, akkor kizárja magát az ESA rendszerből. Amennyiben a támogatás kedvezményezettje eladja a földjét, akkor a vásárló köteles folytatni a vállalt tevékenységét. Ennek hiányában a támogatási összeget vissza kell fizetni. 2.5.5. Monitoring A természetbarát gazdálkodási módok hatását a területek földhasználatának alakulására, élővilágára, a tájképre és a gazdálkodók megélhetésére rendszeresen megfigyelik, értékelik. Ennek érdekében pl. Angliában Nemzeti Monitoring Stratégia kidolgozására került sor, amelynek helyi viszonyokra adaptált változatát használják a különböző területeken. Az egyes ESA-k monitorozása bár hordoz közös elemeket nem egységes. Előfordul pl. hogy a terepi mintavételek metodikája ugyanaz két terület esetében, de az értékelési módszerek eltérőek, vagy a vizsgálatok objektumai eltérőek, és így a kapott eredmények nem hasonlíthatók össze más területek mutatóival. Természetesen ennek oka van, hiszen minden Érzékeny Természeti Terület más és más sajátságokat hordoz, a meghatározott célok elérésének hatékonyságát más-és más indikátor faj, környezetei, tájképi elem vizsgálata tudja megmutatni. A megfigyelések nem csak az ESA rendszerbe lépett gazdálkodók birtokain történnek, hanem a környező, nem szerződött gazdaságok területén is vizsgálják a környezeti állapotok változását. Így tulajdonképpen kétféle viszonyítási alap is a monitoring tevékenység rendelkezésére áll. A monitoring tevékenységet a Mezőgazdasági Minisztérium finanszírozza. A rendszer kidolgozását a természetvédelmi szervezetekkel konzultálva az ADAS végezte, amely Angliában és a tengerentúlon vezető kutató tanácsadó iroda mezőgazdaság, élelmiszer, vidékfejlesztés és környezetei kérdésekben (www.adas.co.uk). Az angol Mezőgazdasági Minisztérium 5 évente kér összefoglaló jelentést a megfigyelésekről. Ezek a jelentések két részből állnak melyek a következők: áttekintő jelentés a területről az ESA-n alkalmazott gazdálkodási módok hatásvizsgálata a területet jellemző természeti, környezeti és tájképi sajátosságokra (activity reports). Ilyenek lehetnek pl.: tájkép monitoring- felszínborítás változása, pl: cserjések terjedésének megfigyelése, élőhely monitoring, botanikai monitoring, pl: gyepek monitorozása, árkok, csatornák és környezetük monitorozása, faunisztikai monitorozás, pl.: 15

fészkelő gázlómadarak monitoringja talajnedvesség monitoring történelmi/építészeti emlékek monitoringja, stb. Az activity jelentések száma és témaköre mindig az aktuális Érzékeny Természeti Terület sajátságaitól függ, elkészítésének nincsenek szigorú szabályai vagy előírásai. 16

3. AZ ÉRZÉKENY TERMÉSZETI TERÜLETEK (ÉTT) RENDSZERE AZ AGRÁR-KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSON BELÜL 2004. május elsejével országunk tagja lett az Európai Uniónak. A csatlakozási tárgyalások 1998. tavaszán kezdődtek meg, a jogharmonizációs munkával és a közösségi vívmányok átvételéhez kapcsolódó elemző és előkészítő tevékenységgel együtt. Az előző fejezetekből kiderül, hogy a harmonizációs munka tekintetében kiemelt fontosságú az EU 2078/92 számú agrár-környezeti, és 1257/1999 sz. vidékfejlesztési rendeletének hazai átvétele és alkalmazása, tehát a hazai viszonyoknak megfelelő agrár-környezeti program koncepciójának és gyakorlatának kialakítása. E rendelet alapján a tagországoknak kötelező saját agrár-környezeti programot kialakítani és bevezetni, amelynek feladata a környezet, a természet védelmét, a táj fenntartását és megőrzését célzó mezőgazdasági termelési módszerek kialakulásának és elterjedésének elősegítése. A különböző előírások és a szempontok szerint Magyarország is elkészítette programját Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program néven, melynek zonális célprogramjaként jelent meg az Érzékeny Természeti Területek programja. A tagországoknak továbbá Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) keretében kell kidolgozniuk fejlesztési célkitűzéseiket és prioritásaikat ahhoz, hogy igénybe vehessék a Strukturális Alapok támogatásait. Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terve öt Operatív Programot tartalmaz, melyek egyike a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT). 2004-től EU csatlakozásunktól az NAKP módosított programjai (így az ÉTT program is) a Nemzeti Vidékfejlesztési Terven keresztül váltak elérhetővé. 3.1. A PROGRAMOK BEVEZETÉSÉNEK HAZAI JOGI HÁTTERE Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 3. 1. bekezdése az agrárgazdaságban a fő célkitűzések között jelöli meg az alábbiakat: "(e) a termelőtevékenység összhangba hozása a természeti környezet megőrzéséhez fűződő össztársadalmi érdekkel, az agrárgazdaság fenntartható fejlődésével". A 4. 1. bekezdése szerint: "az agrártermelés jogi és gazdasági feltételeinek kialakításakor a Kormánynak biztosítania kell, hogy: [ ] (d) a földtulajdoni és használati viszonyok alakulása a termőföld jobb hasznosítását eredményezze". Az 5. a Kormány által kialakítandó agrártámogatási rendszerrel kapcsolatban megállapítja, hogy az elsősorban a következő elemekre épül: "[ ] (g) a termőföld minőségének megőrzése, illetve javítása, az erdővagyon fenntartásának, növelésének, védelmének, az agrár-környezetgazdálkodás minőségi javításának támogatása". A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény alapján folyamatban van a természetvédelmi szempontból legértékesebb földek állami tulajdonba és a természetvédelmi szervek vagyonkezelésébe vétele. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény alapján fokozatosan alakul ki a környezet és a természet védelmét szolgáló gazdasági eszközrendszer (bányajáradék, környezeti termékdíj, betétdíj). Az 1996. évi LIII. a természet védelméről szóló törvény az EU agrárkörnyezetvédelmi kifizetési rendszere (2078/92 EC rendelet) mintájára, a jogharmonizáció jegyében vezeti be az ESA rendszerhez hasonló Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) fogalmát. A törvény 53/3/c pontja szerint "érzékeny természeti terület az olyan extenzív művelés alatt álló terület, amely a természetkímélő gazdálkodási módok megőrzését, fenntartását, ezáltal az élőhelyek védelmét, a biológiai sokféleség fennmaradását, a tájképi és kultúrtörténeti értékek megóvását szolgálja". A törvény 71. (2) a) pontja értelmében támogatást kell biztosítani a természetkímélő gazdálkodást folytatóknak. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról és a bevezetéséhez szükséges intézkedésekről szóló 2253/1999. (X. 7.) határozatában döntött a Kormány (mellékletek közt 17

elhelyezve), melynek mint területi kategória és kifizetési rendszer fontos térségi (zonális) eleme az ÉTT rendszer. Az Érzékeny Természeti Területekre vonatkozó hazai szabályokat a 2/2002. (I.23.) KöM-FVM együttes rendelet tartalmazza (mellékletek közt elhelyezve). Ez a rendelet kiterjed az ÉTT-k tervezésének lépéseire, kijelölési és létesítési eljárásának rendjére, a kijelölt területeken folytatott természetkímélő gazdálkodás támogatásának módjára és megnevezi az ÉTT-k térségeit kategóriánként. A rendelet megadja az ÉTT szerződésekre vonatkozó nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségek és információk körét is. Amint fentebb említettük, 2004-től az NAKP célprogramjai bizonyos módosításokkal beépültek az NVT agrár-környezetgazdálkodási intézkedésébe. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján a központi költségvetés, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlege társfinanszírozásában megvalósuló agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes szabályait a 150/2004. (X. 12.) FVM rendelet, és annak két módosítása (11/2005. (II. 28.) FVM rendelet, 34/2005. (IV. 15.) FVM rendelet,) írja elő. Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból finanszírozott egyszerűsített területalapú támogatások, valamint az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programban, valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben foglalt vidékfejlesztési támogatások igénybevételének előfeltételeként szükséges, egyes nemzeti és európai uniós jogszabályokban előírt minimális gazdálkodási és környezetvédelmi követelmények feltételrendszereinek betartása a programokhoz csatlakozó gazdálkodók részéről. E követelmények listáját a 4/2004. (I. 23.) FVM rendelet valamint annak módosítása (16/2005. (III. 8.) FVM rendelet) tartalmazza (rendelet az egyszerűsített területalapú támogatások és a vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő "Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot", illetve a "Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" feltételrendszerének meghatározásáról) (mellékletek közt elhelyezve). A Helyes Gazdálkodási Gyakorlat előírásai az alábbi 12 szempont szerint foglalhatók össze: 1. A szántóföldi növénytermesztés előírásai. 2. A gyepgazdálkodás előírásai. 3. A tápanyag-gazdálkodás előírásai. 4. A növényvédelem előírásai. 5. A természet- és tájvédelem előírásai. 6. Az állattartás előírásai. 7. A talajerózió előírásai. 8. A talaj szervesanyag-tartalmának előírásai. 9. A talajszerkezet előírásai. 10. A művelés minimális szintjének előírásai. 11. A gazdaság területének rendben tartása. 12. A kötelező nyilvántartások. A lista hatályban lévő környezetvédelmi jogszabályok előírásaira alapszik (pl. nitrátrendelet, felszíni- és felszín alatti vizek védelme, stb.), tehát az előírások egyébként is kötelezően betartandóak lennének törvényi erejüknél fogva. Fontos eleme a rendeletnek, hogy a mezőgazdasági termelő a helyes gazdálkodási gyakorlatra vonatkozó előírások teljesítésének ellenőrzése érdekében a mezőgazdasági parcellán végzett tevékenységekről gazdálkodási naplót köteles vezetni. A Helyes Gazdálkodási Gyakorlat alkalmazása olyan feltételrendszer, amelynek teljesítéséért a gazdálkodók nem kapnak külön térítést. Az agrár-környezetgazdálkodási támogatás, valamint a Kedvezőtlen Adottságú Területek támogatása esetében a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat 18

előírásai a gazdálkodási előírások részét képezik, melyeket a gazdálkodó a támogatási időszak alatt gazdasága teljes területén köteles betartani. Az előírások betartását helyszínen is ellenőrzik. Ha a támogatott az előírásokat részben vagy teljes egészében nem tartja be, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal az előírások megsértésének alapján szankciókat alkalmaz. 19

3.2. A NEMZETI AGRÁR-KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM (NAKP) 3.2.1. A program szerkezete 2002-ben a 102/2001. (XI. 16) FVM rendelet alapján kezdődött meg a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program (NAKP) területalapú támogatásainak bevezetése. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program 2002-ben indult el, elsődleges törekvése olyan mezőgazdasági gyakorlat kialakítása volt, amely a természeti erőforrások fenntartható használatán, a természeti értékek, a biodiverzitás megőrzésén, a táj értékeinek megóvásán valamint egészséges termékek előállításán és élhető vidék, az embereknek munkát és megélhetést biztosító gazdálkodási rendszer megteremtésén alapszik. Ennek megfelelően nem egyes termelési ágazatokat, hanem a felsorolt igényeknek egyaránt megfelelő gazdálkodási rendszereket támogatott. Az NAKP intézkedései célprogramok formájában kerültek megfogalmazásra, amelyek az alábbiak voltak: agrár-környezetgazdálkodási alapprogram, integrált gazdálkodási célprogram, ökológiai gazdálkodási célprogram, extenzív gyephasznosítási célprogram, vizes élőhely-hasznosítási célprogram, érzékeny természeti területek célprogramja, képzési, kutatási-fejlesztési, szaktanácsadási és demonstrációs programok. A felsorolt célprogramokat két fő típusba sorolták, melyek jellemzői az NVT célprogramjainak is megfelelnek. Az első fő típust az úgynevezett horizontális vagy országos célprogramok alkotják, amelyek a hazai mezőgazdasági földhasználat teljes területére kiterjednek. Ezen programok célkitűzése, hogy támogatást nyújtsanak a különféle földhasználati ágakban a környezetbarát termelési, gazdálkodási eljárásoknak, így elősegítsék a magyar agrárgazdaság új, hosszú távon is fenntartható és versenyképes fejlődési modelljének kialakulását. Ennek érdekében különböző támogatási programok révén segítetik a környezeti szempontokat is figyelembe vevő gazdálkodás elterjedését, az integrált növény-, zöldség- ill. gyümölcstermesztés, az ökológiai gazdálkodás terjedését, a gyepterületek és vizes élőhelyek megfelelő hasznosítását, valamint a környezetbarát állattartás kialakulását. A célprogramok másik fő típusát az úgynevezett zonális vagy térségi célprogramok adták, amelyek az adott térség környezet- és természetvédelmi szempontú mezőgazdasági földhasználatát segítik, hozzájárulva az egyes térségek adottságaikhoz illeszkedő gazdálkodási formák elterjedéséhez, a tájgazdálkodás kialakulásához, a terület környezeti, természeti értékeinek megőrzéséhez és fejlesztéséhez. A célterületek közé olyan térségek tartoznak, amelyek természetvédelmi, talajvédelmi vagy vízvédelmi szempontok miatt valamilyen speciális mezőgazdasági hasznosítást és gazdálkodási módszereket igényelnek. Az említett térségi célprogramok hálózatot alkotnak, így kialakulhatott az ún. Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) hálózata. 3.2.2. A támogatások mértéke A program támogatására a 2002. évi agrártámogatási keretből az agrártárca önálló soron 2,2 milliárd Ft-ot, a környezetvédelmi tárca pedig 0,3 milliárd Ft-ot különített el. 2003- ban a támogatásra elkülönített összeg 4,5 milliárd forintot tett ki. A 2002-es és 2003-as pályázati eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. 20