NAGY IVÁN HONISMERETI PÁLYÁZAT Kovács Krisztián. Adalékok Ludány-Halászi XVIII-XIX. századi társadalomtörténetéhez

NAGY IVÁN HONISMERETI PÁLYÁZAT 2011 Kovács Krisztián A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 Adalékok Ludány-Halászi XVIII-XIX. századi társadalomtörténetéhez

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 2 - Tartalomjegyzék A felső-ludányi plébánia anyakönyvei 2. Ludány-Halászi lakosságszámának alakulása az egyházi anyakönyvek, egyházlátogatási jegyzőkönyvek és a korabeli statisztikák tükrében 5. Házasodási szokások 12. Járványok Ludány-Halásziban 20. Érdekességek az anyakönyvekből 25. Összegzés 30. Összegző táblázatok 31. Felhasznált levéltári források 39. Felhasznált irodalom 40.

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 3 - A felső-ludányi plébánia anyakönyvei 2008-2009 folyamán készült el a felső-ludányi plébánia római katolikus anyakönyveinek digitális változata. 1 Az adatbázis elkészítésével kettős célom volt. Egyrészt nagymértékben megkönnyíteni az őseik iránt érdeklődők családtörténeti kutatásait, másrészt, a helytörténeti kutatásokhoz kapcsolódva, a népesedéstörténeti, történeti demográfiai tendenciák vizsgálata. Jelen tanulmányomban is ezen területeknek vizsgálatát tűztem ki célul, az anyakönyvekben fellelhető egyéb érdekességek bemutatásával egyetemben. A felső-ludányi plébánia legkorábbi megmaradt anyakönyve, az 1741-es évtől kezdődik; a XVIII. század első felében viszont még korábbi anyakövek is megtalálhatóak voltak a parókián. Az 1731-es Canonica Visitatio bejegyzése szerint: Habetur Matricula ab Anno 1696 in qua Baptisator[um] nomina descripta sunt, et ab Anno 1725 copulator[um], mortuor[um] deniq[ue] ab Anno 1723 con[n]otata habentur. 2 Vagyis e szerint a kereszteltek- 1696-tól, a házasultak- 1725-től, míg a halottak anyakönyve 1723-tól 3 volt vezetve. Az 1755- ös vizitációban már ezt találjuk: Librum ab Anno 1725. In quo Baptisatorum, Copulatorum, Defunctorum et Conversorum nomina ac[c]urate Con[n]otata habentur. 4 a bejegyzés szerint tehát 1725-től írják az anyakönyveket. 1761-ban már csak röviden ennyit jegyeznek meg az anyakönyvekről: van Szent Bibliája, breviáriuma, rituáléja, a kereszteltek, házasulandók, és halottak anyakönyve. 5 Viszont az 1731-ben említett korábbi anyakönyvek még a XVIII. század végén is megvoltak, ezt bizonyítja az 1789-es jegyzőkönyv írása: Habet Matriculas Baptisator[um] ab A[nn]o 1696. Defunctorum ab Anno 1723, Copulatoru[m] ab A[nn]o 1725. 6 A dolgot tovább bonyolítja az, hogy az 1818-as látogatás alkalmával 1721- től írják az anyakönyvek meglétét. Elképzelhető, hogy ez, az 1741 elírása, hiszen a bejegyzés szerint az anyakönyvek 1721-től egészen a jelen időig tartanak (1789) (ab anno 1721o usque praesens), korábbi könyvekről viszont nem tesz említést. Ráadásul mindhárom anyakönyvet úgy jelzi, hogy 1721-től íródik, ami nem lehetséges az 1731-es és 1789-es vizitációs 1 Az adatbázis letölthető a Nógrád Megyei Levéltár honlapjáról: http://www.nogradarchiv.hu/id-672-j_egyhazi_anyakonyvi_adatbazissal.html 2 Ludányhalászi Plébánia Levéltára 1731-es Canonica Visitatio; fordításban megjelent: Galcsik Zsolt Tóth Krisztina: Szécsény felekezeteinek egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1332-1950). Szécsény 2004. 142-147 (A továbbiakban Galcsik-Tóth, 2004) 3 A Galcsik-Tóth, 2004.-ben tévesen 1703-nak írva; uo. 142. 4 Ludányhalászi Plébánia Levéltára 1755-ös Canonica Visitatio; fordításban megjelent: Galcsik-Tóth, 2004. 153-156 5 Galcsik-Tóth, 2004. 186., a jegyzőkönyv eredetije nincs meg a plébánián 6 Ludányhalászi Plébánia Levéltára 1789-es Canonica Visitatio

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 4 - bejegyzés fényében. Viszont igaz ez 1741-re, hiszen a legkorábbi megmaradt kötetben ettől az évtől kezdték írni a keresztelési, házassági és halotti adatokat. 1789 és 1818 között tehát történt egy olyan esemény, melynek következtében megsemmisült, vagy eltűnt az 1696-tól vezetett anyakönyv. 1842-ben plébános váltásra került sor, Urbánszky Ferenc helyét, Róder Alajos vette át. Az ekkor készült leltár a plébánia Historia Domusában maradt fenn. Ebben a következő olvasható az egyházi anyakövekről: Libru duo; I liber in se continet Baptisatos, Copulatos ab a[nn]o 1741-1794; defunctos a[nn]o ab 1741-1789. II. Liber in se complectitur Baptisatos, copulatos ab a[nn]o 1795, defunctos vero ab a[nn]i 1789 mensi Junio usq[ue] 1841 inclusive. 7 Vagyis ekkor rögzítik azt az állapotot, ami a mai napig fennáll az anyakönyvek kapcsán: az első kötetben 1741-től 1794-ig írták a keresztelési és házassági adatokat, míg 1741-től 1789-ig a halottikat. A második kötetben 1795-1841-ig a keresztelést és házasságot, míg 1789. júniusától 1841-ig a halotti adatokat. 1841-től Róder Alajos plébánosságától kezdődően külön kötetekbe kezdték írni a keresztelteket, házasultakat és halottakat. Ennek következtében 1741 és 1897 között összesen 8 kötet íródott a felső-ludányi plébániához tartozó községek Alsó-, Felső-Ludány, Pöstény, Szécsényhalászi adatairól. Itt szükséges megjegyezni azt a tényt, hogy egy ideig a ludányi anyakönyvek adtak helyett a szécsényi bejegyzéseknek is. 1726-ban a szécsényi ferencesek lemondtak a Szentlélek plébániatemplom vezetéséről, így Szécsény, mint filia Felső-Ludányhoz lett csatolva, és egészen 1785-ig Ludány leányegyháza maradt. 8 Ennek következtében nagy számú szécsényi illetőségű bejegyzés is található ebben az időszakban az anyakönyvekben. Ráadásul az 1741-1749 közti szécsényi keresztelési adatok kizárólag a felső-ludányi anyakönyvben találhatóak meg, a szécsényiben nem. Az anyakönyvi adatok új könyvbe való írása olykor kapcsolódott az új plébános megjelenéséhez. Így 1741-ben, amikor Szentillonay Józsefet (1723-1741) Madarász József (1741-1747) követte. Az 1794. április 1-től itt szolgáló Urbanszky Ferenc (1794-1841) 1795-től kezdett új könyvet, melyet egészen haláláig, 1841. október 15-ig vezetett; utóda, Róder Alajos (1842-1854) pedig 1842-től ismételten új könyvet nyitott. 9 De ide sorolhatjuk még Radnai Viktort (1897-1927), aki 1897-től látta el a felső-ludányi plébánia szolgálatát. 10 7 Protocollum Parochiae Fölsö Ludányensis ab anno 1842. 5. oldal Ludányhalászi Plébánia Levéltára (a továbbiakban Historia Domus) 8 Galcsik-Tóth, 2004. 52. 9 Ludovicus Némethy Series Parochiarum et Parochorum Archi-Dioecesis Strigoniensis ab antiquissimis temporibus usque annum MDCCCXCIV. Strigonii. Typis Gustavi Buzárovits. 1894. 88. (a továbbiakban: Némethy, Series) 10 Felső-Ludányban szolgáló plébánosok: Protocollum Parochiae Fölsö Ludányensis ab anno 1842, betétlap Ludányhalászi plébánia levéltára

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 5 - Az anyakönyvi bejegyzések igen változatosak; plébánostól függött az, ki mennyi adatot is jegyzett be. A legrégebbi keresztelési könyvben még elsősorban csak a nevekre szorítkoztak, olykor beírták a szülő vallását, ha az nem római katolikus volt. Szintén jelezték azt, ha a gyermek az atyja halála után született (posthumus), valamint ha szükségkeresztségre került sor (in necessitate). A plébános bejegyezte azt is, ha a gyermek cigány származású volt (zingarus). Ritkán a szülő ragadványnevét is beírta, sőt egy-két esetben a családnevet elhagyva, csak ragadványnéven említi. 11 Az 1780-as évektől jelezték, ha a gyermek törvénytelen volt (spurius, spuria). 1794-től kezdődően jegyezte a plébános, hogy a születendő gyermek Alsó-, vagy Felső Ludányból származik, addig viszont egységesen Ludánynak írt be minden itt születettet. 1830-tól kezdődően jelzik az apa foglalkozását/jogállását. 1837. január 1-től 1851. júliusáig magyar nyelven vezették be az adatokat. 1852-től új információként jelenik meg a házszám, amely lehetővé teszi a családfakutatók számára, hogy pontosan beazonosítsák őseik lakhelyét ugyanakkor ezt az információt sok esetben csak erős fenntartással lehet kezelni, hiszen van, hogy ugyanannál a személynél más-más házszámot írtak be az egyes bejegyzések során. A 1860-as évek utáni időszakban tehát a következő adatok találhatóak meg az egyes bejegyzéseknél: gyermek-, apa-, anya-, keresztszülők nevei, lakhely, házszám, apa foglalkozása, az 1860-as évektől kezdődően pedig beírták a gyermek halálozási dátumát is főként akkor, ha fiatalon hunyt el. A halotti anyakönyvek korai bejegyzései igen hézagosak. 1741-1756-ig nagyon sok esetben a nevet elhagyva, csak életkori (infans, adolescens, senex) és nembeli (foemina, vir) utalások vannak. 1757-től (1758-as év hiányzik) kezdődően gyermek halála esetén jelzik a szülőt (apát) is (pl. Pauli Kocsis filius Joannes), feleség halála esetén a férjet (pl: Stephani Smolyar uxor Helena), viszont férj halála esetén csak igen ritkán jelzik a feleséget, elsősorban annyit jegyeztek meg, hogy nős volt (uxoratus) vagy özvegy (viduus). 1779-től jegyezték az elhunytak életkorát, melyeket szintén fenntartásokkal lehet csak kezelni. A halotti adatok esetében 1816/17-től írták, hogy az elhunyt Alsó-, vagy felső-ludányi volt-e. 1830-tól kezdik el írni az elhalálozás okait (betegségek, balesetek). Az 1840-es évekre állandósul az, hogy az elhunythoz beírják az életkorát, lakhelyét, gyermekek esetén a szülőt, férj/feleség esetén a házastársat, az elhalálozás okát, foglalkozást/jogállást, majd 1853-től a házszámot. Nagy változatosságot mutatnak a házassági bejegyzések is. 1741 és 1784 (1750-54 közötti adatok hiányoznak) vagy az egyik, vagy a másik vagy mindkettő házasulandó származási helyét rögzítették. 1785 és 1789-között a plébános a menyasszony és vőlegény életkorát is 11 Többek között a Véghek esetében találni ilyen bejegyzést: pl: 1778. augusztus 3-án Végh Farkas József, 1766. október 14-én Végyor Adalbert elhagyva a Végh családnevet

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 6 - beírta, 1790 után viszont ez már elmarad. Kezdetben elszórtan, később már módszeresen jelezték a házasságot kötők családi jogállását (juvenis, virgo, vidua/uus). 1851-től a házasulandók életkorát, 1857-től pedig már a szüleiket is lejegyezték. Ludány-Halászi lakosságszámának alakulása az egyházi anyakönyvek, egyházlátogatási jegyzőkönyvek és a korabeli statisztikák tükrében Tanulmányom jelen fejezetében a Pálmány Béla szerkesztésében napvilágot látott: Varsány Egy palóc falu évezrede című munkában használt módszertan szerint igyekszem feltárni Ludány-Halászi népességszámának alakulását. 12 A XVIII. század első feléről mivel egyházi anyakönyv nem maradt fenn csak az 1731-es Canonica visitatióból tudunk következtetni a községek lakosságszámára. Bár az 1694-től vezetett szécsényi keresztelési anyakönyvben találhatóak 1694 és 1741 között Ludányra és Halászira vonatkozó bejegyzések (Ludányra vonatkozóan 10, Halászira 4 13 ), ugyanakkor, ezen információk minimális száma semmilyen következtetés levonására nem ad lehetőséget. 14 Az 1731-es vizitáció bejegyzése alapján ugyanakkor megközelítőleg képet kaphatunk a községek nagyságáról. Ekkor Ludányban 249 római katolikus és 4 ágostai (evangélikus) hitvallású lakost (összesen 253 fő) számláltak össze. Halásziban 115 római katolikust és 4 nem katolikust (accatholici) (119 fő) jegyeztek le. 15 Hogy ezek a számok mennyire lehetnek pontosak, azt adatok híján sem Ludány, sem Halászi kapcsán nem lehet ellenőrizni, ugyanakkor Pálmány Béla Varsányra vonatkozóan kimutatta, hogy a korra jellemző magas 50-55 ezrelékes születési arányszámmal számolva szinte pontosan a plébános által meghatározott szám jött ki. Így élhetünk azzal a feltevéssel, hogy Ludány és Halászi vonatkozásában is a megadott számok, közel állhatnak a valósághoz. 16 Ezek az adatok, egyébként hellyel-közzel megegyeznek a két község török előtti lakosságszámaival is, hiszen 1674-ben Ludányban 250-, míg Halásziban 180 főt írtak össze. 17 Az 1755-ös látogatásban jelzett adatok próbáját már a két falu esetében is megejthetjük a vezetett adatoknak köszönhetően. Amennyiben hihetünk az adatoknak, úgy 24 év alatt nagyarányú népességszám növekedés ment végbe a két községben. Ugyanis a 12 Varsány Egy palóc falu évezrede. Szerk.: Pálmány Béla Varsány. 2000. 74-91. (a továbbiakban: Varsány) 13 Ludány 1734 (2), 1737 (2), 1738 (1), 1739 (3), 1740 (2); Halászi 1694 (1), 1695 (1), 1696 (1), 1735 (1) 14 Szécsényi Ferences Kolostor Levéltára, Matricula Baptizatorum In Conventu Szecseniensi Ordinis Minor[um] Sancti P[atris] Francisci Reformatorum Ab Anno Domini 1694 15 Ludányhalászi Plébánia Levéltára 1731-es Canonica Visitatio, Galcsik-Tóth, 2004. 144. 16 Varsány. 75. 17 Tóth Krisztina A Nagy-Nógrádi Főesperesség 17. századi katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvei. Szécsény 2004. 62.

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 7 - jegyzőkönyv szerint Ludányban és Halásziban összesen 1301 római katolikus lakott, amiből hitvallásra (gyónásra) képes (capaces confessionis) 508 fő, míg képtelen (incapaces) 793 fő. Rajtuk kívül még élt 5 helvét- (református) és 3 ágostai hitvallású. Vagyis összességében 1309 főt számláltak össze a XVIII. század közepén. Ez 1731-hez képest 71,6%-os népességnövekedést jelent, ami túlságosan magas szám ahhoz, hogy fenntartások nélkül elhihetnénk racionalitását. Annak fényében is, hogy Szécsényben ekkor összességében 1410 főt jegyeztek le, így ha elfogadnánk az adatok helyességét Ludány és Halászi együttvéve Szécsénnyel vetekedett lakosságszám tekintetében. Mielőtt azonban kimondanánk a végső ítéletet az adat helyességére/helytelenségére vonatkozóan, előtte mindenképpen meg kell nézni az anyakönyvből leszűrhető adatokat is. 1752 és 1756 között a két faluban együttvéve átlagosan évente 43,6 születés volt (ebben benne van az a 33 keresztelés is, ami csak a szécsényi anyakönyvben található meg). Ha hiszünk az 1755-ös adatnak, akkor az 1000 lakosra eső születések arányszáma 33,3 ezrelék. Reálisabb számot kapunk akkor, ha 50 ezrelékes arányszámmal számolunk, hiszen akkor a XVIII. század közepére 872 fős népességet kapunk. A halálozási arányszámot tekintve a két községben együtt átlag 19,2 halálozás volt évente 1752-1756 között, ami mindössze 14,66 ezrelékes értéket mutat. A 1755-ös magas lakosságszámot cáfolja meg, az 1761-es vizitációban rögzített adat. Ebben az évben Ludányban 345 gyónó képes és 165 gyónni nem képes volt, összesen tehát 510 fő. 18 Ha az 1731-es adat arányaiból következtetünk az 1755-ös ludányi és halászi lakosságszámra, akkor 1755-ben Ludánynak 904 fős lakosság számmal kellett volna rendelkeznie. Ez majdnem duplája az 1761-es adatnak. Ebből következően a hat év alatt olyan eseménynek kellett volna történnie, ami majd felére apasztotta a lakosság számát. Viszont ezt az anyakönyvek nem támasztják alá. Mivel a halotti adatoknál az 1756. évből csak a januári bejegyzések találhatóak meg, míg 1758 teljesen hiányzik így teljes képet nem kaphatunk az 1755 és 1761 között eltelt időszakról. Viszont, ha a fennmaradó négy teljes évet (1755, 1757, 1759, 1760) vizsgáljuk, akkor is szembetűnő a nagyarányú eltolódás a születések felé. A négy év alatt ugyanis 118 születést, vele szembe mindössze 68 halálesetet regisztráltak. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy 1756-ban, vagy a teljesen hiányzó 1758-ban olyan nagyarányú járvány tört volna ki, mely 400 fővel apasztotta volna a lakosságot (már csak abból is kiindulva, hogy az igen súlyos 1831-es kolerajárványban is amint azt majd látni fogjuk csak 165 fő pusztult el összesen a három faluban.) Az 1759-1763 között Ludányban évente átlagosan 26,4 gyermek született, így az 1000 főre jutó születések száma 51,76. Az öt évben 18 Mivel az 1761-es vizitáció nincs meg a ludányhalászi plébánián, más forrásból pedig eddig még nem jutottam hozzá, így a Halászi adat itt hiányzik. Galcsik-Tóth, 2004. 185.

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 8 - évente átlag 18,2 haláleset történt, ami 35,68 ezrelékes arányszámot jelent. 1759 és 1763 között nemhogy csökkent, de nőtt a lakosság száma, méghozzá 41 fővel. Ez a reális növekedés mutatható ki az 1789-es adatokból is. Ekkor a ludányi anyaegyházban összességében 694 katolikust és 11 helvét hitvallásút (705 fő), Halásziban összesen 436 katolikust jegyeztek fel. 19 Ludányban tehát 1761-hez képest 195 fővel (38,23 % - évi 1,37%-os növekedés) többet regisztráltak. Vagyis a két időpont közt eltelt 28 évben a vizitáció adatai alapján, átlagosan évente 7 fővel nőtt a lakosság. Az anyakönyvi adatokat tekintve; Ludányban 1761 és 1788 között 760 keresztelés és 544 halotti bejegyzés található, ami 216 fős népességnövekedést (7,7 fő/év) mutat, vagyis megközelítőleg pontos a vizitációs bejegyzés. Halásziban ugyanezen intervallumban 577 keresztelést és 405 halálozást jegyeztek be, ami 172 fős népességnövekedést jelez. A halálozás-születési arányt tekintve kiugró évek voltak (amikor a halálozás megegyezett a születéssekkel, vagy felülmúlta azokat): Ludányban: 1773 (halálozás: 25- keresztelés: 25), 1777 (30-20), 1778 (39-39), 1782 (27-27), 1784 (25-19); Halásziban: 1771 (28-18), 1774 (16-15), 1777 (46-17), 1782 (22-20), 1786 (29-27). 1777-ben és 1778-ban a magas halálozási számok (főleg Halászi esetében 1777) járványra utalnak. Szükséges még megemlíteni a két évvel korábban készült II. József-féle népszámlálást is, mely alátámaszthatja a fenti adatok helyességét. Ezenkívül a lakosságszámon túl, egyéb fontos információt is rögzít. A népszámlálás Ludányban 648 fősre teszi a népességet, amiből 290 fő (44,75 %) volt nő. Halásziban az összlakosság 401 fő, amiből 290 volt a nő (72,32%), vagyis itt jelentős számbeli eltolódás figyelhető meg a férfiak és nők tekintetében, a férfiak rovására. Ludányban összesen 97 család élt (átlag 6,7 fő/család) 79 házban (átlag 1,2 család/ház és 8,2 fő/ház). Halásziban ezen adatokat tekintve: a 63 községbeli család (átlag 6,36 fő/család) 59 házban lakott (átlag 1 család/ház, 6,8 fő/ház). 20 A vizitáció és népszámlálás adatai között Ludányban 57 fő, Halásziban 35 fő az eltérés, vagyis a három év alatt ennyi fővel nőtt a népesség a két forrás függvényében. Viszont Ludányban 1787 és 1789 augusztusa között (amikor a vizitáció készült) összesen 105 keresztelést és 70 halálozást regisztráltak, ami csak 35 fős növekedést jelent. Halásziban ugyanezen idő között 71 keresztelés és 46 halálozás történt, ami 25 fős növekedés. Ezek a számok azonban még tovább is csökkenthetők, hiszen a népszámlálás sem pontosan 1787 január 1-én kezdődött. 19 Ludányhalászi Plébánia Levéltára 1789-es Canonica Visitatio 20 Schneider Miklós Eperjessy Kálmán: A II. József-féle országleírás és népszámlálás főbb adatai. Salgótarján, 1977. 29.

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 9 - Ha pontos számadatokat nem is határozhatunk meg a lakossággal kapcsolatban, ugyanakkor azt kijelenthetjük, hogy a XVIII. század végére Ludány lakossága 700 fő, míg Halászié 440 körül mozogott, vagyis összességében körülbelül 1140 fős népességgel bírt a két község. A ludányhalászi plébánián, az 1789-es után az 1818-as vizitációs jegyzőkönyv található meg. 1818 májusában látogatta meg a felső-ludányi egyházat Ürményi Péter nógrádi főesperes. Ebben az évben a plébánián és a hozzá tartozó falvakban (Alsó Ludány, Halászi, Pöstény) összességében 1617 római katolikus (ebből 1300 gyónó képes, 317 gyermek), 44 evangélikus, 1 református és 31 izraelita élt (összesen 1693 fő). 21 Mivel a vizitáció nem tünteti fel külön-külön a községi adatokat, így csak következtetni lehet az egyes falvak lakosságszámára. 1789 szeptember és 1818 április között Ludányban (Alsó- és Felső együttvéve) 1018 keresztelést és 835 halálozást, Halásziban 646 keresztelést és 535 temetést regisztráltak. A 28 és fél év alatt ez Ludányban 183-, Halásziban 111 fős népességnövekedést jelent. Ha ezeket a számokat hozzáadjuk az 1789-es vizitációban rögzített adatokhoz, akkor 1818-ban Ludányban 888, míg Halásziban 547 fős népesség lehetett, ami összességében 1435 fő. Ebben az esetben Pösténynek marad 258 fős lakosság. Pöstényben viszont ennél több embernek kellett élni, hiszen már 1789-ben is 289 fős népességgel rendelkezett. Ha az 1789- es arányokat vesszük alapul, akkor az összeshez képest Ludánynak körülbelül 50%, Halászinak 30%, míg Pösténynek 20% a részesedése. Ezekkel számolva 1818-ban Ludányban 847, Halásziban 508, Pöstényben 338 fős lakosság figyelhető meg. Még közelebb kerülünk a valósághoz, ha a három évvel korábbi sematizmust vesszük szemügyre. 1815-ben Felső-Ludányban összesen 674-, Alsó-Ludányban 232- (együttvéve 906 fő), Halásziban 503-, míg Pöstényben 329 főt regisztráltak, ami összességében 1738 fő. 22 Az arányok itt 52-29-19%. Viszont az 1815. évi 1738 fős lakosságnak 1818-ra 1693 főre esését semmilyen adat nem igazolja. Ha csak a két Ludány és Halászi esetét tekintjük, akkor Ludányban 1815 és 1818 áprilisa között 108 keresztelés és 91 temetés volt, ez az arány Halásziban 67-58. Vagyis mindkét faluban nőtt a lakosságszám (Alsó-, Felső-Ludányban 17 fővel, Halásziban 9 fővel) a három év alatt. Ha a vallások megoszlását vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy nagy valószínűség szerint Halászi továbbra is színkatolikus lehetett (ahogy 1815-ben is), bár nem kizárható, hogy evangélikusok és izraeliták is voltak már itt ekkor. A kis-zellői (igen hiányos) evangélikus anyakönyv bejegyzései alapján az 1830-as évektől kezdődően számolhatunk 21 Ludányhalászi Plébánia Levéltára 1818-as Canonica Visitatio 22 Chematismus Venerabilis Cleri Archidioecesis Strigoniensis 1815

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 10 - Halásziban evangélikusokkal. 23 Izraeliták pedig az 1830-as évek végétől, 1840-es évek elejétől mutathatók ki ugyanitt. 24 Ludányban szintén az 1830-as évek közepétől találni evangélikusokat 25, míg izraelitákkal kezdetben az 1840-es évek közepén csak Alsó Ludányban találkozni, ekkor három zsidó családfőt írtak itt össze (mint alább látni fogjuk Fényes Elek már 1837-es művében mind Alsó Ludányban, mind Halásziban jelez izraelitákat). 26 1815-ben Alsó Ludányban figyelhető meg vallási sokszínűség; a 221 római katolikus mellett 8 evangélikust 1 reformátust és 2 görög katolikust is találtak, míg Felső Ludányban a 672 római katolikus mellett, mindössze 2 evangélikus volt. Pöstényben viszont már az 1789-es vizitáció idején 5 evangélikust és ugyanennyi izraelitát jegyeztek fel, így az 1818-as látogatás idején is itt lehetett a legtöbb nem katolikus vallású személy, amit szintén az 1815-ös sematizmus támaszt alá, mely szerint a faluban a 254 római katolikus mellett 48 evangélikus és 27 izraelita élt. Lakosságszámra vonatkozó adatokat találunk a megyei leírásokban is. Mocsáry Antal 1826-os Nemes Nógrád vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése című művében a következő adatokat jegyezte fel a községekről: Alsó Ludányban 250 fő katolikus, Felső Ludányban 589 fő (valószínűleg katolikus), míg Halásziban 491 fő katolikus és 6 evangélikus lakik. Ez utóbbi adat erősítheti azt, hogy Halászi mégsem volt 1818-ban színkatolikus, hanem már akkor is lakhatták evangélikusok. Mocsáry művében van egy hiba is, mely mellett nem mehetünk el szó nélkül; a szerző a következőt írja Alsó Ludánynál: Anya-templomjok van itt Ezen anya-templomhoz vannak affiliálva: Felső-Ludány, Halászi és Pöstény. A Szent András plébániatemplom Felső Ludányban volt és így Alsó Ludány volt Felső filiája és nem fordítva! 27 A számadatokat tekintve, Mocsáry szerint Ludányban összesen 839, míg Halásziban 497 fő élt az 1820-as évek közepén. Ez hellyelközzel az 1818-as adatokkal egyezik meg, viszont hiányzik a természetes szaporulat adta többlet. Ludovicus Nagy 1828-as Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae című művében Alsó Ludányban 31 házról, 258 római katolikusról, 16 protestánsról, 7 izraelitáról (összesen: 281 fő); Felső Ludányban 66 házról, 587 katolikusról, 7 protestánsról (összesen: 594 fő); míg Halásziban 61 házról, 587 katolikusról és 22 23 Nógrád Megyei Levéltár (a továbbiakban NML) IV. 535 B/22 Kis zellői ág. ev. esperesi kerület anyakönyvei 24 NML IV.7 b - 1710 25 NML IV.535 B/22 26 NML IV.7 b - 1732 27 Mocsáry Antal: Nemes Nógrád vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése. Reprint kiadás. Kecskemét 1982. I. köt. 220-221., 231., 233.

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 11 - protestánsról tesz említést. 28 Ha ezeket a számokat a Mocsáry féle két évvel korábbi adatokhoz tesszük, akkor szembetűnőek a változások. Főként az, hogy nagymértékben megugrott az evangélikus vallásúak száma; míg Mocsárynál csak Halásziban található evangélikus, ott is mindössze 6, 1828-ban a három faluban összesen 46 protestánst (akik nagy valószínűség szerint lutheránusok voltak) talált Ludovicus Nagy. De az összlakosság számát vizsgálva is érdekességekre bukkanhatunk, elsősorban Halásziban. Míg Mocsáry 497 fős összlakosságot, addig Nagy már 609 fős lélekszámot ad meg, ami rövid idő alatt 112 fős növekedést mutat, ezért ezeket az adatokat más számadatokkal összefüggésben és erős fenntartásokkal lehet csak kezelni. Fényes Elek 1837-es művében szintén érdekes adatokat jegyzett le a három faluval kapcsolatban. Fényes szerint Alsó Ludányban: 261 katolikus, 10 evangélikus, 6 református és 6 izraelita (összesen: 283 fő); Felső Ludányban 608 katolikus és 5 evangélikus (613 fő); míg Halásziban 569 katolikus, 14 evangélikus és 6 zsidó (589 fő) élt. 29 Ez, a 10 évvel korábbi adatokhoz képest Alsó Ludányban 2 fős-, Felső Ludányban 19 fős növekedést, míg Halásziban 20 fős csökkenést jelentene, ha elfogadnánk mind Nagy, mind Fényes adatait. Ha az 1829 és 1836 közötti anyakönyvi adatokat tekintjük, akkor viszont egészen más számadatokra bukkanhatunk, főként az 1831-es kolerajárványnak köszönhetően. Ugyanis a 8 év alatt csak Alsó Ludányban figyelhető meg kismértékű (7 fős) népességnövekedés, Felső Ludányban és Halásziban azonban nagyarányú csökkenés tapasztalható; előbbi községben 64-, míg utóbbiban 72 fővel csökkent a lakosság. Fényes másik, 1851-es művében közzétett adatok teljességgel használhatatlanok, hiszen ekkor ugyanazokat a számokat teszi közzé, mint 1837-ben. Ráadásul Alsó- és Felső- Ludányt egyben tárgyalja, de a lakosságra vonatkozóan csak az alsó-ludányi adatokat közli, úgy, mintha a két faluban lenne összesen 283 fő. 30 Az 1869. évi népszámlálás adatait őrizte meg Shvoy Miklós műve. Ekkor Alsó- Ludányban 330 fő római katolikust, 2 fő evangélikus, 1 reformátust és 15 izraelitát regisztráltak (összesen 348 fő). Felső-Ludányban 627 római katolikus, 15 evangélikus és 10 izraelita (652 fő), míg Halásziban 555 római katolikus 3 evangélikus és 22 izraelita (580 fő) 28 Ludovicus Nagy: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae. 1. kötet. Buda 1828. 208-209. megtalálható: http://books.google.com/books?id=va0aaaaacaaj&printsec=frontcover&hl=hu#v=onepage&q&f=false 29 Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. I VI. Pest, 1836 1840. II. (1837.) 230., 232., 30 Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. Pest 1851.

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 12 - volt. 31 Vagyis a XIX. század második felére megugrott a három községben az izraeliták száma (összesen 47 fő), míg ha Fényes 1837-es adatait vesszük alapul az evangélikusok száma csökkent. A fejezet zárásaként mindenképpen érdemes az anyakönyvek alapján is megvizsgálni az 1789-es vizitáció számadatait alapul véve hogy mennyi is lehetett a XIX. század végére a három község lakossága. Mindenképpen meg kell azonban jegyezni, hogy ez a számadat, csak a római katolikus vallásúakra vonatkozik, a más vallásúak anyakönyveinek hiányai miatt. 1789 és 1897 közti 108 év alatt Ludányban összességében 3830 keresztelést és 3282 temetést, míg Halásziban 2615 születést és 2357 halálozást regisztráltak a plébánosok. Ez Ludányban 548-, Halásziban 258 fős népességnövekedést jelent 1789-hez képest. Ha az 1789- es számokhoz hozzáadjuk ezeket az adatokat, akkor a XIX. század végére (Alsó- és Felső-) Ludányban 1253, Halásziban 694 fős római katolikus vallású népességnek kellett volna lenni a falvakban. Viszont az 1911-ben Borovszky Sámuel szerkesztésében készült mű Ludányban csak 1013 római katolikust, Halásziban viszont 1069 főt ad meg, viszont utóbbiba Pöstény-, valamint a XIX. század 60-as, 70-as éveiben lakosságilag megugró Mocsár-puszta népességét is beleszámolja. 32 Az 1914-es sematizmusban a következő adatok találhatók: Ludányban 1057 római katolikus, 14 evangélikus, 2 református, 8 izraelita (1081 fő), (Szécsény)Halásziban 593 katolikus 14 evangélikus és 7 izraelita (614 fő). 33 Látható tehát, hogy az anyakönyvből kiolvasható adatok még 1914-hez képest is túl nagy számot mutatnak. A különbség okai lehetnek a más községekbe házasodások, elköltözések, valamint az, hogy ha máshol halt meg egy falubeli, amit helyben nem jegyeztek be. Nagy valószínűség szerint Borovszky számadatai állnak legközelebb a valósághoz, és a XIX. század végére, XX. század elejére (az ekkorra már egyesített) Ludányban 1000-, míg Halásziban 600 fő körül mozgott a lakosságszám. 34 31 Shvoy Miklós Nógrád megye leírása (1874-1875). összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Judik Dorottya. NML. Salgótarján 2006 32 Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. szerk. Borovszky Sámuel. Budapest 1911. 78., 123. 33 Chematismus Venerabilis Cleri Archidioecesis Strigoniensis 1914 34 A monográfiai adatokról készült táblázat a tanulmány összegző táblázatai között található

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 13 - Házasodási szokások A következőkben azt vizsgáljuk meg, milyen tendenciák érvényesültek a három község házassági szokásaiban; az endogámia, vagy exogámia volt-e inkább rájuk jellemző, és elsősorban mely településekről származóval házasodtak a községbeli fiatalok. Mindenekelőtt meg kell jegyezni azt, hogy a felső-ludányi házassági anyakönyveken túl, jó néhány házassági bejegyzés maradt fenn a környező plébániák hasonló könyveiben is; így a szécsényi, szakali, endrefalvi, valamint minden bizonnyal 35 a többi szomszédos település esetében is. Eleddig a szécsényi- valamint szakali anyakönyvek adatai kerültek feldolgozásra; Szécsényben 1821 és 1893 között 28, Szakalban 1784 és 1895 között 72 olyan a három községre vonatkozó házassági bejegyzés található, mely a felső-ludányi könyvekből hiányzik. Szécsényben a bejegyzett 28 házasságból 23 (82%) esetében a vőlegény volt ludányi, vagy halászi lakos, míg Szakalban a 72 menyegzőből 66-ban (91,66%) volt ludányi vagy halászi származású a házasuló legény. Mindkét helyen főként az adott plébániához tartozó községekből származtak a menyasszonyok/vőlegények így Szakalban az egyházközség területéről, valamint a filia Mulyadról, míg Szécsényben főleg a város területéről. Szécsényi anyakönyv - Ludányra és Halászira vonatkozó házassági adatok 1821-1893 36 Ludány - Szécsény 9 Ludány - Árva megyei 1 Halászi - Almás puszta 1 Halászi - Szécsény 9 Halászi - Hugyag 2 Halászi -? 1 Piliny - Ludány 1 Szécsény - Ludány 2 Söj puszta (Marcal) - Halászi 1? - Halászi 1 összesen 28 Szakali anyakönyv - Ludányra és Halászira vonatkozó házassági adatok 1784-1895 Ludány - Bussa 2 Ludány - Halászi 1 Ludány - Mulyad 11 Ludány - Szakal 27 F.Ludány - A.Ludány 2 Ludány -? 1 Halászi - Mulyad 4 Halászi - Litke 1 Halászi - Szakal 16 Halászi - Vámosfalva 1 Mulyad - Ludány 4 Szakal - F.Ludány 1 Szakal - Halászi 1 összesen 72 35 A határon túlra került szomszédos települések adatainak feldolgozását nehezítik, hogy az anyakönyvek nincsenek helyben. 36 Mivel a plébánosok az esetek túlnyomó többségében Alsó- és Felső-Ludányt nem különböztették meg, hanem csak Ludánynak írták, így a táblázatban azokat a (Alsó-, Felső-) ludányi adatokat is Ludány név alatt jeleztem, melyek mellé odaírták az alsó- vagy felső jelzőt. A táblázatban az első helyen a vőlegény származási helye található utána a menyasszonyé (pl. Ludány (vőlegény) Szécsény (menyasszony))

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 14 - A felső-ludányi anyakönyv házassági adatait több hullámban lehetséges feldolgozni. Ez abból adódik, hogy az egyes plébánosok az egyes időszakokban más-más információkat jegyeztek be. Mindössze az 1785 és 1789 közti 5 évben regisztrálták a házasulandók életkorát. 1785 és 1789 között a vőlegények átlagéletkora (az összes bejegyzett nem csak a ludányi és halászi adatokra vonatkozóan) 25 év, míg a menyasszonyoké 20 év volt. A legidősebb házasuló vőlegények esetében egy 60 éves szécsényi özvegy férfi, míg a menyasszonyoknál egy 40 éves szécsényi hajadon volt. A legfiatalabb vőlegény[ek] egy halászi testvérpár, akik valószínűleg ikrek lehettek, mindketten 16 évesek. A lányoknál egy 13 éves pöstényi leány (aki az egyik előbb említett ifjú vőlegény párja lett) a legfiatalabb menyasszony. A házasulandók életkorának lejegyzése 1851 novemberétől válik általánossá, melyek pontosságát csak fenntartásokkal lehet kezelni. 1899-ig a vőlegények átlagéletkora 26,5 év míg a menyasszonyoké 21,1 év. Vőlegények esetében a legfiatalabb[ak] 18 éves[ek], míg a legöregebb 76 éves volt. A menyasszonyok között található két 14 éves lány, valamint két 63 éves özvegyasszony, akik a két végletet képviselik. Utóbbiak esetében megfigyelhető, hogy az esetek 49,14%-ban 18 éves vagy annál fiatalabb volt a házasságra lépő leány. Férfiaknál az esetek 68,6%-ban 18 és 25 év közötti volt a vőlegény. A házasuló felek életkor szerinti megoszlását az alábbi táblázat mutatja: Vőlegények - menyasszonyok életkor szerint megoszlása vőlegény menyasszony vőlegény menyasszony vőlegény menyasszony életkor fő fő életkor fő fő életkor fő fő 14 2 31 8 2 48 6 1 15 20 32 16 7 49 2 16 84 33 6 5 50 5 4 17 115 34 9 2 51 1 18 29 183 35 7 10 52 2 2 19 30 85 36 9 3 53 5 20 69 85 37 8 4 54 2 1 21 31 45 38 5 3 55 3 1 22 76 28 39 4 56 3 23 156 9 40 8 9 57 2 24 111 22 41 3 2 58 3 25 57 17 42 9 4 61 1 26 37 18 43 2 1 62 1 27 21 8 44 1 3 63 2 28 14 14 45 9 2 67 1 29 11 4 46 1 2 76 1 30 27 11 47 3 2 össz. 815 822 37 37 Összességében 1851 november és 1899 között 825 házasságot regisztráltak, az eltérő összesítő adatok a hiányzó beírások következménye (vőlegényeknél 10, menyasszonyoknál 3 esetben nem jelölték az életkort)

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 15 - A XVIII. század folyamán a plébánosok csak elvétve írták be minkét házasuló származási helyét, főként a vőlegények lakhelyét jegyezték le, így ezen időszakból csak egy-egy kis szakasz van, amikor mindkét félnél bejegyezték a helyet és így vizsgálódásra alkalmas. Az első ilyen rövid időszak 1743-1748 között figyelhető meg. Ekkor az anyakönyvben még nem különböztették meg Alsó- és Felső-Ludányt (amire majd csak 1817-től kerül sor). A 6 év alatt összesen 63 ludányi és halászi vonatkozású házasság volt. Ennek 25,4%-ban (16) figyelhető meg az, hogy ludányi, ludányival házasodott, míg 12,6%-ban (8) az, hogy halászi-halászival, 4 esetben (6,3%) pedig ludányi származású vett el halászi származásút. A maradék 35 házasságnál (55,5%) igen vegyes a kép, hiszen 19 különböző községből érkezett a menyasszony/vőlegény. Itt azonban megfigyelhető, hogy az esetek 77%-ban (27) a menyasszony volt ludányi, vagy halászi származású. A következő vizsgálatra alkalmas időszak 1785 és 1794 közti 10 évben figyelhető meg. Ekkor összességében 182 házasság köttetett. 39 esetben (21,42%), ludányi-ludányival, 17 (9,34%) esetben halászi-halászival, míg 16 (8,79%) esetben ludányi-halászi származásúval házasodott. A maradék 110 (60,43%) házassági bejegyzés szintén nagy változatosságot mutat; 33 különböző (főként környező) településről érkezett a házasuló fél. Ludánynál 9 esetben Felfaluból, 8-ban Csalárból és Pilinyből, míg 5-ben Endrefalváról származott a vőlegény/menyasszony, míg Halászinál 6 esetben endrefalvi, 5-ben felfalusi, míg 4-ben pöstényi és bussai. Látható, hogy mindkét község fiataljai főként a közvetlen szomszédos településekről házasodtak, arányaiban minden harmadik házasság tekintetében a házasuló ifjú a szomszédos településről származott. Ebben a tíz évben nem figyelhető meg olyan nagyarányú eltolódás a ludányi/halászi származású menyasszonyok/vőlegények között. A nem falun belüli párral kötött (ludányi-ludányival, halászi-halászival, ludányi-halászival) házasságoknál 56,4%-ban (62) volt a vőlegény, míg 43,6%-ban (48) a menyasszony ludányi/halászi származású.

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 16 - Ludány-Halászi házassági statisztika Férj-feleség származási helye szerinti megoszlás 1743-1748, 1785-1794 férj feleség 1743-1748 Ludány Ludány 16 Halászi Halászi 8 Ludány Halászi 2 Halászi Ludány 2 Ludány Szécsény 2 Ludány? 2 Csalár Ludány 1 Gerege Ludány 1 Gyömre Ludány 1 Litke Ludány 1 Lóc Ludány 1 Nagyzellő Ludány 1 Óvár Ludány 1 Sóshartyán Ludány 2 Szakal Ludány 3 Szécsény Ludány 2 Szklabonya Ludány 1 Varbó Ludány 1 Zsély Ludány 1 Halászi Pöstény 2 Halászi Szécsény 1 Halászi? 1 Bussa Halászi 1 Füzesgyarmat Halászi 1 Keszi Halászi 1 Lóc Halászi 1 Nagyzellő Halászi 1 Pető Halászi 1 Szécsény Halászi 1 Szklabonya Halászi 1 Varbó Halászi 1? Halászi 1 össz. 63 férj feleség 1785-1794 Ludány Ludány 39 Halászi Halászi 17 Ludány Halászi 10 Halászi Ludány 6 Ludány Bussa 2 Ludány Csalár 1 Ludány Csitár 2 Ludány Endrefalva 2 Ludány Felfalu 7 Ludány Galábocs 1 Ludány Géc 1 Ludány Kékkő 1 Ludány Kisgerge 2 Ludány Marcal 1 Ludány Nagyzellő 1 Ludány Piliny 7 Ludány Pöstény 1 Ludány Pusztagéc 1 Ludány Ság 2 Ludány Szalatnya 1 Ludány Szalmatercs 1 Ludány Trázs 1 Ludány Varbó 1 Bussa Ludány 2 Csalár Ludány 7 Csitár Ludány 1 Dolány Ludány 1 Endrefalva Ludány 3 Felfalu Ludány 2 Gács Ludány 1 Galábocs Ludány 1 Marcal Ludány 1 Mulyad Ludány 1 Piliny Ludány 1 Pöstény Ludány 2 Rimóc Ludány 1 Szakal Ludány 2 Szécsény Ludány 1 Trázs Ludány 1 Varbó Ludány 1 Varsány Ludány 1 Halászi Bussa 3 Halászi Csalár 1 Halászi Divény 1

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 17 - férj feleség 1785-1794 Halászi Endrefalva 1 Halászi Felfalu 1 Halászi Galábocs 1 Halászi Géc 1 Halászi Kovácsi 1 Halászi Óvár 1 Halászi Ságújfalu 1 Halászi Szalmatercs 2 Halászi Piliny 3 Halászi Pöstény 3 Halászi Sipek 1 Halászi Tarnóc 1 Halászi Trázs 1 Halászi? 3 Bussa Halászi 1 Csalár Halászi 3 Endrefalva Halászi 5 Felfalu Halászi 4 Galábocs Halászi 1 Nagykürtös Halászi 1 Nagyzellő Halászi 1 Pöstény Halászi 1 Szécsény Halászi 1 össz. 182 1830-tól kezdődően a plébánosok már szisztematikusan jegyezték le mind a férj, mind a feleség származási helyét, így a tárgyalt korszak végéig (1897) pontos képet kaphatunk a községbeli fiatalok házasodási szokásairól. Ebben az időszakban az anyakönyvek már Alsóés Felső Ludányt is megkülönböztették, így még pontosabb képet kaphatunk a házasságra lépők származását illetően. 1830-tól kezdődően 10 éves ciklusokat vizsgálva (a határt 1899-ig kibővítve), elmondható, hogy mind a 7 évtizedben a falubeliek főként a saját-, vagy a másik két községből (pl. alsó-ludányi Felső-Ludányból vagy Halásziból stb.) választott magának párt. Az 1830 és 1839 közötti 194 házasságból 121 (62,37%), 1840-49 közt 156-ból 109 (69,87%), 1850-59 közt 135-ből 84 (62,22%), 1860-69 közt 163-ból 93 (57,05 %), 1870-79 közt 139-ből 92 (66,18%), 1880-89 közt 138-ból 95 (68,84%), míg 1890-99 közt 141 házasságból 74 (52,48%) esetben a három (1894 után két 38 ) településről került ki mind a férj, mind a feleség. A községek közötti házasságok megoszlását a 30. oldalon található táblázat mutatja. A maradék házasságokat (398 eset) tekintve itt is nagy változatosságot mutatnak a férjek/feleségek származási helyei. Felső-Ludány esetében 44, Alsó-Ludánynál 35 míg Halászinál 48 különböző helyről származtak a beházasodók. Mindhárom községre egységesen elmondható, hogy főként a szomszédos településekről házasodtak. Felső-ludányi 24 (16%) esetben felfalusit, 19-ben (12,66%) szakalit, míg 14-ben (9,33) bussait vett el. A maradék 93 házasság 39,78%-ában (37 eset) szintén szomszédos települést (Piliny-10, Endrefalva-9, Szécsény-7, Csalár-5, Pöstény-5, Dolány-1), érintett. A további 56 házasságból is mindössze 5 nem volt megyebeli Dalmad (Hont), Kemence (Hont), Magyarád (Heves), Osgyán (Gömör-Kishont), valamint Felső Stíria. Az alsó-ludányi házasulók 1830 és 1894 között 6-6 esetben választottak endrefalvi és pilinyi párt, 5-ben bussait, míg 4-4 esetben felfalusit és pöstényit. Ha ehhez hozzávesszük 38 1894-ben Alsó- és Felső-Ludány Nógrádludány néven egyesült

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 18 - még Apáti pusztát (1), Csalárt (1), Dolányt (1), Szakalt (3) és Szécsényt (2), akkor elmondható, hogy az esetek 53,22%-ban szomszédos településekről kerültek ki a vőlegények/menyasszonyok. Ugyanez figyelhető meg Halászinál is. Itt 16 esetben szakali, 14-ben endrefalvi, 12- ben bussai, 11-ben csalári, míg 10-ben pöstényi volt a másik fél. Ehhez hozzá véve a 4 dolányi, 6 felfalusi, 4 pilinyi és 6 szécsényi származásút, látható, hogy a házasságok 61,94%- ban a közvetlen szomszédságban lévő településekről érkeztek az ifjak. 1830-1894 1830-1894 1830-1894 F.Ludány - Bgy 1 A.Ludány - Apáti p. 1 Halászi - Árva megye 1 1 F.Ludány - Bussa 14 A.Ludány - Balassagyarmat 1 Halászi - Bussa 12 2 F.Ludány - Csalár 5 A.Ludány - Bussa 5 Halászi - Csalár 11 3 F.Ludány - Dalmad (Hont) 1 A.Ludány - Csalár 1 Halászi - Daróc 1 4 F.Ludány - Dolány 1 A.Ludány - Daróc 1 Halászi - Detek (Abaúj) 1 5 F.Ludány - Endrefalva 9 A.Ludány - Dolány 1 Halászi - Dolány 4 6 F.Ludány - Etes 1 A.Ludány - Endrefalva 6 Halászi - Ecseg 2 7 F.Ludány - Felfalu 24 A.Ludány - Felfalu 4 Halászi - Endrefalva 14 8 F.Ludány - Felső Stíria 1 A.Ludány - Galábocs 1 Halászi - Felfalu 6 9 F.Ludány - Felsőtáb 1 A.Ludány - Halas 1 Halászi - Galábocs 1 10 F.Ludány - Gács 1 A.Ludány - Karancsság 1 Halászi - Gécz 2 11 F.Ludány - Ipolykürt 1 A.Ludány - Kisbárkány 1 Halászi - Hugyag 5 12 F.Ludány - Karancsság 2 A.Ludány - Kisgerge 1 Halászi - Jelsőc 1 13 F.Ludány - Kékkő 1 A.Ludány - Kisterenye 1 Halászi - Karancskeszi 1 14 F.Ludány - Kemence 1 A.Ludány - Litke 3 Halászi - Karancsság 1 15 F.Ludány - Kisgerge 1 A.Ludány - Lóc 1 Halászi - Kisgerge 1 16 F.Ludány - Kiskürtös 1 A.Ludány - Lucin 1 Halászi - Kovácsi 1 17 F.Ludány - Litke 5 A.Ludány - Megyer 2 Halászi - Kürt 2 18 F.Ludány - Lóc 1 A.Ludány - Nagygéc 1 Halászi - Libercse 1 19 F.Ludány - Losonc 2 A.Ludány - Nagyzellő 1 Halászi - Lóc 1 20 F.Ludány - Losonctugár 1 A.Ludány - Osgyán 1 Halászi - Luczin 1 21 F.Ludány - Magyarád 1 A.Ludány - Piliny 6 Halászi - Málnapatak 1 22 F.Ludány - Mihálygerge 2 A.Ludány - Pöstény 4 Halászi - Marczali 1 23 F.Ludány - Mulyad 9 A.Ludány - Puszta tercs 1 Halászi - Megyer 2 24 F.Ludány - Nagygéc 1 A.Ludány - Rapp 2 Halászi - Mocsár p. 1 25 F.Ludány - Nagyzellő 3 A.Ludány - Rétság 1 Halászi - Mulyad 1 26 F.Ludány - Osgyán 1 A.Ludány - Salgótarján 1 Halászi - Nagybárkány 1 27 F.Ludány - Óvár 1 A.Ludány - Sipek 1 Halászi - Óvár 1 28 F.Ludány - Pálfalva 1 A.Ludány - Somosújfalu 1 Halászi - Panyidaróc 1 29 F.Ludány - Patak 1 A.Ludány - Szakal 3 Halászi - Perse 2 30 F.Ludány - Piliny 10 A.Ludány - Szécsény 2 Halászi - Pető 1 31 F.Ludány - Pöstény 5 A.Ludány - Told 1 Halászi - Piliny 4 32 F.Ludány - Puszta Tercs 1 A.Ludány - Tőrincs 1 Halászi - Pöstény 10 33 F.Ludány - Rimóc 3 A.Ludány - Trajova 1 Halászi - Pravica 1 34 F.Ludány - Salgótarján 1 A.Ludány - Zavada 1 Halászi - Ragyolc 1 35 F.Ludány - Szakal 19 össz. 62 Halászi - Rimaszombat 1 36 F.Ludány - Szalmatercs 1 Halászi - Rimóc 1 37 F.Ludány - Szécsény 7 Halászi - Ságújfalu 1 38

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 19 - F.Ludány - Tarnóc 1 Halászi - Szakal 16 39 F.Ludány - Tőrincs 2 Halászi - Szalmatercs 2 40 F.Ludány - Trázs 1 Halászi - Szécsény 6 41 F.Ludány - Újfalu 1 Halászi - Szklabonya 1 42 F.Ludány - Varbó 2 Halászi - Sztregova 1 43 F.Ludány - Zellő 1 Halászi - Táb 1 44 össz. 150 Halászi - Tarnóc 1 45 Halászi - Tőrincs 1 46 Halászi - Trázs 1 47 Halászi - Vilke 3 48 össz. 134 A területi adatok után az időbeli adatokat megvizsgálva feltárul, hogy mely hónapok voltak azok, amikor a legtöbb frigy köttetett. Az információk ilyetén való feldolgozását szintén nehezítette a származási helyek hiányos beírása, ami főleg a XVIII. századra volt jellemző. Éppen emiatt a házassági anyakönyvben található összes (nemcsak a ludányi és halászi származású házasuló felekre vonatkozó) adat feldolgozásra került, ami ugyanakkor összességében nem befolyásolja az arányokat, hiszen amint látni fogjuk megvoltak azok a preferált hónapok, amikor leginkább jellemzőek voltak a házasságok. Az előzőekhez hasonlóan, itt is tízéves ciklusokat vizsgáltunk meg, szintén kitolva a határt 1899-ig. Az 1751 és 1754 közötti adatok hiányoznak. Az 1741-1899 közötti mind a 16 ciklusról elmondható, hogy a legkevesebb házasság márciusban és decemberben volt, vagyis nagyböjti, valamint az adventi tiltott időszakban. Szintén kevés házasságot kötöttek áprilisban, június-júliusban, valamint augusztustól októberig. A számadatokat tekintve 1741-1790 közti 50 évben: decemberben 2 (az összes házasság 0,13%-a), márciusban 9 (0,62%), augusztusban 21 (1,46%), szeptember-októberben 24-24 (1,66%), júliusban 51 (3,5%), júniusban 58 (4,03%), míg áprilisban 64 (4,45 %) házasságot regisztráltak. Vagyis ebben a nyolc hónapban a házasságok mindössze 17,51%-át kötötték. Ezen időszakokra esett ugyanis a mezőgazdasági munkák, betakarítások ideje. Éppen emiatt a házasságra lépők, inkább az ősz végi, téli hónapokat (kivéve decembert, amint láttunk) részesítették előnybe. Így a vizsgált 50 évben; novemberben 110 (7,64%), februárban 359 (24,96%), míg januárban 626 (43,53%) házasság köttetett, vagyis az egybekelések közel fele a januári hónapra esett. Ugyanezek az arányok mutathatóak ki a következő időszakokban is, ami az alábbi táblázatban figyelhető meg (a házasságkötések számának nagyarányú csökkenése a szécsényi bejegyzések megszűntének tudható be).

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 20 - Házasságkötések hónaponkénti megoszlása házasságok száma január február március április május június július augusztus szeptember október november december össz. 1741-1750 (1750 hiányzik) 109 44 0 7 18 5 3 2 2 3 15 0 208 1751-1760 (1751-54 hiányzik) 38 91 0 3 0 0 10 0 0 1 2 0 145 1761-1770 117 49 2 12 17 16 8 0 1 3 27 0 252 1771-1780 189 91 5 28 32 23 20 11 8 8 30 0 445 1781-1790 173 84 2 14 23 14 10 8 13 9 36 2 388 50 éves összesítő 626 359 9 64 90 58 51 21 24 24 110 2 1438 1791-1800 123 43 1 5 6 2 1 3 3 2 10 0 199 1801-1810 72 29 1 6 12 9 3 4 5 1 32 0 174 1811-1820 95 23 0 6 10 7 1 2 3 4 18 1 170 1821-1830 106 22 0 5 9 3 2 4 4 6 23 0 184 1831-1840 105 16 2 6 19 12 7 1 4 8 52 1 233 50 éves összesítő 501 133 4 28 56 33 14 14 19 21 135 2 960 100 éves összesítő 1127 492 13 92 146 91 65 35 43 45 245 4 2398 1841-1850 65 10 0 3 10 1 3 2 2 4 90 1 191 1851-1860 44 17 1 10 13 6 0 3 1 9 58 0 162 1861-1870 42 18 0 10 15 6 4 0 2 6 89 0 192 1871-1880 29 19 0 9 14 8 5 2 5 7 62 1 161 1881-1890 39 9 1 8 4 3 0 3 1 8 95 0 171 50 éves összesítő 219 73 2 40 56 24 12 10 11 34 394 2 877 1891-1899 29 16 0 7 26 7 2 3 6 8 63 1 168 1741-1899 1375 581 15 139 228 122 79 48 60 87 702 7 3443 39,93% 16,87% 0,43% 4,03% 6,62% 3,54% 2,29% 1,39% 1,74% 2,52% 20,38% 0,20% A hónapok után a napokat megvizsgálva (vagyis mely napokon kötöttek legtöbbször házasságot a frigyre lépők) érdekes változás figyelhető meg. A XVIII. században elsődlegesen vasárnapi napokon történtek a házassági ceremóniák. 1741 és 1799 közötti időszakban, az 1624 bejegyzett házasságból 1111 (68,41%) esett vasárnapra, míg a rákövetkező hétfői napokon 251-en (15,45%) keltek egybe. Ebben az időszakban a legkevesebben mindössze 16-an (0,98%) a pénteki napon házasodtak, mely minden keresztény felekezetnél tiltott nap volt. Ez a tendencia nagyarányú eltolódás a vasárnap felé figyelhető meg, egészen 1817- ig. 1818-tól kezdve ugyanis, szinte minimálisra csökkent a vasárnapi házasságkötések száma (1818 és 1899 között mindössze 75 eset, vagyis évente átlagosan 0,92 házasság), míg helyét, szinte villámcsapásként a hétfői nap vette át. Ebben az intervallumban (1818-1899) 1087 házasság köttetett a hétfői napon, ami 72,75%-os arányt jelent. Ha arányaiban vizsgáljuk meg a napok részesedését, akkor elmondható, hogy csütörtöktől vasárnapig lecsökkentek a házasságkötések számai, míg hétfő és szerda között nőttek hétfő után a legnagyobb arányban a szerdai napokon.

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 21 - Az egyes napokra eső házasságkötések száma hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap össz. 1741-1817 294 77 47 51 19 95 1346 1929 % 15,24% 3,99% 2,43% 2,64% 0,98% 4,92% 69,77% 100,00% 1818-1899 1087 97 188 28 4 15 75 1494 % 72,75% 6,49% 12,58% 1,87% 0,26% 1% 5,02% 100,00% 1741-1899 1381 174 235 79 23 110 1421 3423 39 % 40,34% 5,08% 6,86% 2,30% 0,67% 3,21% 41,51% 100,00% Járványok Ludány-Halásziban Az elhunytak anyakönyvét vizsgálva kitűnnek azok az időszakok, amikor a településeken halálos betegségek szedték áldozataikat. Ezek a járványok elsősorban az egész országon végigsöprő ragályok (pl. kolera) lokális lecsapódásai voltak. Az anyakönyveknek köszönhetően, pontosan nyomon követhetőek a betegségek kialakulásai és lefolyásai. A keresztelési és halotti adatokat összehasonlítva kiderül, melyek voltak azok az esztendők, amikor járvány tizedelte a falvak lakosságát. Az alábbi táblázatok ezeket az időszakokat tárják fel a két községben. 140 Ludány keresztelés/halálozás 1741-1899 keresztelés halálozás 120 szültés/halálozás szám 100 80 60 40 20 0 év 1745 39 néhány házasságkötésnél hiányzott a pontos dátum, emiatt van eltérés az össz számokat tekintve az itteni és az előző táblázat között (3443-3423) 1750 1755 1760 1765 1770 1775 1780 1785 1790 1795 1800 1805 1810 1815 1820 év 1825 1830 1835 1840 1845 1850 1855 1860 1865 1870 1875 1880 1885 1890 1895

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 22-120 Halászi keresztelés/halálozás 1741-1899 keresztelés halálozás születési/halálozási szám 100 80 60 40 20 0 1741 1746 1751 1756 1761 1766 1771 1776 1781 1786 1791 1796 1801 1806 1811 1816 1821 1826 1831 1836 1841 1846 1851 1856 1861 1866 1871 1876 1881 1886 1891 1896 év Azt, hogy az elhunyt milyen betegségben halt meg, csak 1831-től kezdődően kezdték a plébánosok a könyvekbe jegyezni. Így az ezt megelőző időszakokban, csak a tényt lehet megállapítani, hogy járvány volt a községben, viszont amennyiben az országban nem volt ezen években nagyobb ragályos betegség, úgy pontosan nem lehet beazonosítani a tömeges halálozás okát. Ilyen ismeretlen járvány pusztított 1794-ben Ludányban, amikor 62-en haltak meg. Az áldozatok főként gyermekek voltak a 62 elhunytból 58, átlag 2,6 év -, akik közül a legfiatalabb 3 napos, a legidősebb 17 éves, 13-an az egyéves kort sem érték meg. A fiatal áldozatokból következtethetően, nem kizárt, hogy himlő járvány tört ki ekkor Ludányban. Halásziban 1777-ben számolhatunk ragályos betegséggel, amikor az átlagtól kiugró, 46 halálozást jegyeztek fel. Mivel ekkor az életkort még nem regisztrálták a plébánosok, így az érintett korcsoportot nem lehet meghatározni. Annyi bizonyos, hogy a 46 elhunyt közül 39 volt gyermek. A betegség 1777. április és májusában pusztított, ekkor 30 halálesetet jegyeztek fel a plébánosok, ami a Halásziban történt egész évi halálozás 65,21%-a volt. Mind Ludány, mind Halászi történetének legnagyobb arányú lakosságpusztulása, az 1831. évi kolerajárvány idején következett be. A fertőzést máramarosi fuvarosok hozták be az országba Galíciából; a Tisza mentén sószállító tutajosok terjesztették. A hatóságok tehetetlenek voltak a betegséggel szemben, útlezárásokkal és karanténokkal igyekeztek gátat vetni az 1-3 napos lappangási idejű, magas lázzal, hányással, hasmenéssel, ennek következtében kiszáradással járó kolerának. Súlyosbította a helyzetet a hatósági karantén, mely megakadályozta a betakarítást (a megelőző két évben árvizek, nyáron aszály, 1829-ben marhavész tombolt) így éhínség tört ki. A kilátástalan helyzet a magyar történelem utolsó jobbágyfelkelését eredményezte. 40 40 Magyarország története a 19. században. szerk.: Gergely András. Osiris Kiadó. Bp. 2005. 62-63 (a továbbiakban Mo. a 19. században)

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 23 - A kolerajárvány az egész környéken nagy pánikot okozott. Grantner Ferenc posta adminisztrátor és gombkötő mester, 1831. július 23-án Balassagyarmatról írt Ráday Lászlónak, a következőkről beszámolva: Tizenöt napja már, a miolta B Gyarmath mező várossa a Cholera betegség gyanúja végett el zárattattván, annak minden más helyekkel való közösülése meg gátoltatott és a jó Isten tudja, mikor fog a Contumacia alúl fel szabadulni: - le írhatatlan károkat okozott ezen el zárattatás minden nemen lévő itten lakozó embereknek, de főképpen azoknak, a kik mesterségeik után élnek 41 A plébánia területén a plébános bejegyzésének tanúsága szerint 1831. augusztus 7- én kezdődött a járvány (7a Augusti incipit Cholerae morbus). A fertőzés első áldozata a Halásziban lakó, 57 éves Tőzsér Judit volt. A kolera kezdetben csak Halásziban tombolt; Felső Ludányban augusztus 20-án szedte első áldozatát, viszont ekkor itt még nem terjedt tovább, ahogy Alsó Ludányban sem, ahonnan augusztus 22-én jegyzik a kolera első áldozatát. Augusztus 26-ig az esetek (Pöstényt is beleszámítva) 76%-ában volt Halásziból való az elhunyt. Halásziból a betegség először dél felé fordult, és Pöstényben szedte áldozatait. Augusztus 26-tól jelent meg erőteljesen a ragály Halászi északi szomszédjában, Alsó Ludányban, ahonnan Felső Ludány felé terjedt tovább. Augusztus végén, de még inkább szeptember folyamán erősödik fel a két Ludányban a kolera, míg Halásziban ekkorra lecsökkent az intenzitása. Ugyanakkor a kolerajárvány utolsó áldozata az október 8-án elhunyt Bablena Barbara, 30 éves özvegyasszony szintén Halásziból való volt. A járvány mérlege: Halásziban 80, Felső Ludányban 60, míg Alsó Ludányban 25 elhunyt. A kolera életkorra és nemre való tekintet nélkül szedte áldozatait; a legfiatalabb (ha hihetünk a bejegyzésnek) 3 napos, míg a legöregebb 80 éves volt. Az elhunytak átlagéletkora: 30,6 év. Kolerajárvány 1831 hely/hó augusztus szeptember össz. Alsó Ludány 9 16 25 Felső Ludány 10 50 60 Halászi 66 14 80 össz. 85 80 165 Kolerajárvány 1831 - kormegoszlás 0-1 7 41-50 27 1-10 29 51-60 13 11-20 14 61-70 5 21-30 29 71-80 3 31-40 38 össz. 165 41 Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára. (Továbbiakban RL) C/64-13 Ráday László levelezése, 11. sz. levél

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 24 - A járvány végét Szemenyi József is megerősítette 1831. október 12-én Ludányból keltezett, Ráday Lászlóhoz írt levelében: Ahogy id[?] Vég Istvány menye [az 1829-ben elhunyt fiának, Andrásnak felesége, fent említett október 8-án elhunyt Bablena Barbara KK] meghalt azólta senki sincs beteg sem Ludányban, sem Halásziban, úgy hogy egiszen ki tisztultak ezen két falu betegektől. 42 Az 1848-49-es kolerajárvány a községeket csak kis mértékben érintette. A járvány első áldozata az alsó-ludányi Juhász Miklós kertész - 1849. március 30-án hunyt el. Május folyamán egy tóthegymegi átutazó halt meg a községben, júniusban pedig a Pest-Lőcsei Gyorskocsi Társaság egyik kocsisa lelte itt halálát. Szerencsére egyikük halálából sem tört ki járvány a falvakban. Június közepén egy ludányi asszony és egy halászi férfi, míg júliusban egy felső-ludányi asszony, és egy halászi leánygyermek hunyt el a betegségben, amivel le is zárult a kolerában meghaltak száma. Az 1854-55-ös járvány szintén kis mértékben, bár az előzőnél jobban sújtotta a településeket, melynek majd egész családok is áldozatul esetek. Mivel a plébános erre az időszakra a házszámokat is bejegyezte, így pontosan nyomon követhető a betegség terjedése. Alsó Ludányban a kolera kizárólag a főút keleti részén élőket érintette, a 32 és 41 házszám köztieket vagyis a mai Kossuth út bejárata és a kastély által határolt területet. 43 Az első áldozat a 6 éves Kurucz Teréz volt, aki 1855. július 2-án hunyt el. 19 éves bátyja egy hétre rá halt meg. A kolera július 18-án jelent meg Halásziban, ahol egy apát és két gyermekét vitte el a ragály. Augusztus folyamán tovább pusztított itt a betegség a járvány mérlege Alsó Ludányban 9, Halásziban 8 halott. Felső Ludányban mindössze 1 halálesetért felelős az epemirigy, mely viszont nem kapcsolható a járványhoz, hiszen az eset már december 30-án történt. Hogy a kolera csak ilyen minimális szinten érintette a falvakat, az nem kis mértékben a plébánosnak volt köszönhető. Glatz Pál 44 a hozzá fordulókat boróka- és bodzafőzettel kezelte, akik így kiizzadták a betegséget. A titok azonban nem a főzetben rejlett, hanem a víz, forrás általi sterilizálásában, mely elpusztította a kolera bacilust. A plébános feljegyzése szerint Felső Ludányban csak azért volt minimális a halálozás, mert a felső-ludányiak hozzá mentek gyógyszerért. 45 42 RL C/64-13 12. sz. levél 43 Georeferált vármegyei kataszteri térképek - Nógrád megye 1867-1868. Arcanum. 2010. 44 1854. szeptember 23. +1886. november 22. közt felső-ludányi plébános, sírja a felső-ludányi temetőben található, Némethy, Series i.m. 88. 45 In Fölsőludány complures habuerunt Choleram. Sed quia quamprimum se quis male sensis, confidenter ad me confugit et medicamina sumsit nec unicus quidem est mortuus Historia Domus 48. - ez úton szeretnék köszönetet mondani Jusztin Péternek, aki segítségemre volt a bejegyzés megfejtésében.

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 25 - Nagyobb pusztítást vitt végbe az 1873-as kolerajárvány. A fertőzés 1872. december végén szedte első áldozatát, ekkor azonban még nem öltött járványos méreteket. 1873. július 16-ától kezdett igazán tombolni a kolera. Július folyamán és augusztus elején a járvány főleg Felső Ludányban pusztított, majd augusztus első felében kezdett egyre inkább dél felé Alsó Ludány terjedni, legvégül érte el Halászit valamint az erre az időszakra egyre inkább benépesedő, Halászihoz tartozó Mocsár pusztát augusztus közepétől. Az 1873-as kolera pandémia összességében 80 áldozatot szedett a három községben, az elhunytak átlagéletkora 29,71 év volt. Az áldozatok 32,5%-a (26 fő) nem érte el a 10 évet, közülük 11,53% (3 fő) az 1 évet. Az alábbi táblázatokon látható, hogy a járvány augusztus folyamán érte el tetőfokát, és hogy főként a gyermekeket érintette. hely/hó december (1872) Kolerajárvány 1873 január május július augusztus szeptember össz. Alsó Ludány 1 25 1 27 Felső Ludány 9 15 24 Halászi 1 1 1 13 10 26 Mocsár puszta 1 2 3 össz. 1 1 1 11 53 13 80 Kolerajárvány 1873 - kormegoszlás 0-1 3 41-50 12 1-10 24 51-60 10 11-20 8 61-70 4 21-30 6 71-80 3 31-40 10 össz. 80 A halásziak körében még ma is él az a hagyomány, mely szerint a kolerában elhunyt embereket a halászi temető azon részére temették el, ahova a mai napig nem temetkezik a lakosság. Hogy ez melyik járványra vonatkozik valószínűsíthetően a legnagyobb, 1831-esre egyáltalán, hogy valóban igaz-e, azt eleddig más forrásból még nem tudtam megerősíteni. Bizonyíték lehet az a kereszt, ami a halászi temető ezen részén árválkodva áll, rajta pedig halálfej található. Kolera idején a halászi és minden bizonnyal a ludányi 46 - gazdák a falutól keletre található szőlőhegyre mentek ki lakni, onnan figyelték, hogy a faluban maradtak mikor harangoznak egy újabb halottért. 47 46 csak Halásziból van feljegyzés 47 Nagy Pál Egy falu története. kézirat

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 26 - A XIX. század végére a higiéniai viszonyok javulása következtében megszűnt a kolera járvány újabb kitörésének veszélye. 1873 után sem Ludányban, sem Halásziban nem jelenik már meg a betegség. 48 1875-ben a gyermekek körében pusztított a himlő; a bejegyzett 53 ludányi halott közül 19 gyermek mellé írták be a variola-t. A védőoltás elterjedésével sikerült megfékezni ezt a gyermekekre veszélyes járványt; az 1870-es években már az újszülöttek háromnegyedét beoltották a himlő ellen. 49 1891-ben, de még inkább 1892-ben mind Ludányban, mind Halásziban szintén a gyermekek körében szedte áldozatait a torokgyík (diftéria, roncsoló toroklob); Ludányban a két évben a 85 bejegyzett elhunyt közül 25 (29,41%), míg Halásziban 1892-ben az 27 elhunyt közül 14 gyermek (51,85%) torokgyíkban halt meg. A járványos megbetegedések végigkísérték a községek történetét, súlyosságukat gyakran erősítették az aszályos évek, éhínségek, háborúskodások. Ugyanakkor a lakosság regenerálódási képessége mindig felül tudott emelkedni a járványok okozta sokkon és biztosítani tudta a települések életének folytonosságát. Érdekességek az anyakönyvekből Jelen írásom utolsó fejezetében az egyházi anyakönyvek bejegyzéseiben felelhető érdekességeket tárom fel. Az anyakönyvek adatainak vizsgálatakor olykor előbukkannak olyan bejegyzések, melyek az elhunyt/keresztelt személye, a halál oka miatt kitűnnek a többi közül. Az elhunytak anyakönyvének első kötete első lapján található egy értékes bejegyzés, amely így szól: 18 Jan. Clara Kajali vidua Pauli Rádai Calvinista obyt in Ludán. Vagyis 1741. január 18-án Ludányban halt meg Ráday Pál özvegye Kajali Klára. A beírás már csak azért is értékes, mert ez az egyetlen, ami közvetlenül a Ráday család egyik tagjára vonatkozik nem véve itt figyelembe azt a néhány esetet, amikor keresztszülőséget vállaltak. Klárát, a losonci református temetőben található Ráday kriptában helyezték örök nyugalomra férje, Pál mellett. 50 48 Mo. a 19. században i.m. 400. 49 uo. 401. 50 Puntigán József Puntigán Tünde A losonci református temető. Komárom-Dunaszerdahely. 2003. 74-75.

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 27 - A Ráday család ludányi jelenlétéhez köthető a következő kiemelt bejegyzés is, mely szintén a halotti anyakönyvben található. A felső-ludányi (mai, közkeletűbb nevén horkai) temetőben található két XIX. század eleji sír, mely egy családi tragédia emlékét őrzi. Ráday III. Pál intézőjének, Furthinyi Józsefnek két gyermeke alussza itt örök álmát. Mindkettőjüket 18 évesen érte a halál. 1822. október 27-én hunyt el Furthinyi Anna, sírján a következő felirat olvasható: Nemes Furthinyi Anna született 1804 esz. Szt. Iakab h. 22 napian, meg holt 1822 Mind Szent hó 27 napján. Két évre rá követte őt öccse, István, aki a pesti egyetemre járt, amint azt sírköve is tanúsítja: Ns Furthinyi István szü. mai 30 1806 Meg holt ian 25. 1824 esz. tavasz adta tél vette-e virágot ki tsak 18 evig 7 hoig 25 napig futhatta palyaiat mikor a pesti universitasbol a bölcselkedés oskolaiaból áthíva a fő bölcsesség az igaz bölcsesség oskoláiaba. Furthinyi József gyermekeinek betegségéről, majd tragédiájáról többször olvashatunk Ráday III. Pál levelezésében. Ráday Pál 1822. augusztus 28-án keltezett levelében ez olvasható: Tellyes rész vétellel értem az Úr Leveléből, azon való szomorúságát, hogy két jó reménységű kedves gyermekei betegek. Érzem én azon keserűséget s képzelni tudom mint atya. Reszkető örömek a gyermekek, de bíznunk kell a jó Istenbe, a ki meg szokta hallgatni az igaz szívből származott buzgó imádságot. Sokszor midőn szinte már kétségbe esünk, akkor segít a mindenható. 51 1823. szeptember 10-én a következőt írja Ráday Pál Furthinyi Józsefnek: Az Úr jó reménységű Pista fia betegsége nem kevéssé illetett bennünket, de reménylem, nagyobb a rémülés, a már el ijesztett szülékbe, mint a veszedelem. Pista tsendes maga viselésű, moratus iffjú, a ki semminémű nemébe, az iffjak közönséges félre zúgásaiban nem részesült, s magát még el nem gyengitette, azért úgy hiszem, a vér köpése tsak a bő vérűség következése. Meg tartja őtet, de tartsa is meg, a minden jónak kútfeje, a Kegyelmes jó Isten, az Úr, s jó annya örömére és vigasztalására. 52 Szeptember 27- én még továbbra is vigasztalja Józsefet: Ne tsüggedjen el az Úr, Pista jó fia egéssége helyre állítása eránt, jó az Isten, jót ád, s meg hallgatja, a kik hozzá buzgón könyörögnek. Emberi mód szerént szólva, Pista betegségét nem valami történhetett hibából kell keresni, inkább hiszem, hogy talám Eleikről az Úr maradékira örökségképpen szállot nyavalya, ezen esetbe az orvosi felvigyázásnak is egészlen más módokkal kell a betegségnek eleibe állani. Massa 53 Úr okos, gondos orvos, reménylem, elesméri a betegség súlyát s orvoslása módját. 54 1824. február 7-én azonban már csak a részvét maradt: Még vérző sebjeit nagyobbítani nem 51 RL C/64-2c Általános gazdasági iratok 70/2 - Gazdaságot illető levelek és rendelések ab A(nn)o 1821-1825. No. 41. sz. levél 52 uo. 91. sz. levél 53 Massa Alajos szécsényben lakó vármegyei sebész 54 54 RL C/64-2c - 70/2 Gazdaságot illető levelek és rendelések ab A(nn)o 1821-1825. No. 96. sz. levél

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 28 - kívánom, azt tselekedném pedig valóban, ha vigasztalni akarnám, tsak az idő enyhítheti az Úr s hozzá tartozói fájdalmát, tsak sok Esztendők gyógyityák meg azt valamennyire. De seb helye mindég meg marad. Azt azonban állíthatom, hogy tökéletes részt veszünk az Úr szomorú történetén, tsak szülék tudnak, szülék módjára érezni. Az Isten útjai tsudálatosak, hogy elég legyen már ez kettős áldozat, szabad az Isten minnyájunkkal. 55 Furthinyi István (1806-1824) és Anna (1804-1822) sírja a felső-ludányi temetőben Háborúk idején átvonuló csapatok jelenlétéről is tanúskodnak a halotti anyakönyvek. 1809-ben kezdődött a Napóleon elleni ötödik koalíciós háború, melynek egyik csatája a magyar földön vívott egyetlen jelentős összecsapás június 14-én zajlott Győrnél, amely francia győzelemmel zárult. Ezután a magyarországi francia megszálló hadak 1809. november végéig Győrben működtették parancsnokságukat. A háborúskodásnak végül is az 1809. október 14-i schönbrunni béke vetett véget. 56 A franciák magyarországi jelenlétéhez kapcsolódnak az 1809. év november hó folyamán, a halotti anyakönyvbe bejegyzett adatok. 55 uo. 113. sz. levél 56 Zachar József Egy ezredévi szenvedés Fejezetek a magyarság hadi történelméből. Martonvásár 2003. 261-264.

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 29 - Mivel ekkor már a békekötés megtörtént, így valószínűleg hazafelé tartó katonák vonultak át a községeken, akik közül 9, 20 és 24 év közötti ifjú katona lelte itt halálát, közülük háromról jegyezték be, hogy Bohémiából (cseh tartomány) származtak. Végezetül tekintsük át azokat a jeles személyiségeket, akik akár születés, akár házasság, akár halálozás kapcsán szerepelnek a felső-ludányi anyakönyvekben. 1873. október 14-én Alsó Ludány 1-es számú épületében az ekkor már a losonci Gyürky család tulajdonában lévő Ráday kastélyban (vagy annak valamelyik épületében) született meg csekei Varjú Mihály uradalmi adószedő (exactor dominalis) és Csintalan Ilona gyermeke: Varjú Elemér László történész, a magyar művelődéstörténet jelentős kutatója. A fiatal Elemér Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, majd 1898-ban lépett a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába. 1908-ban nevezték ki a kassai Felsőmagyarországi Múzeum igazgatójává, 1913-tól lett a Nemzeti Múzeum régiségtárának igazgatója, 1915-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1901 és 1908 között szerkesztette a Turul című folyóiratot a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság közlönyét 1915-től pedig az Archeológiai Értesítőt és a Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának közleményeit. Nevéhez fűződik a Gyulafehérvári verses glosszák felfedezése (1898), mely a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária siralom után a harmadik legrégibb összefüggő nyelvemlékünk, melyet 1320 körül egy székesfehérvári, vagy tatai névtelen minorita jegyzett le. 57 A XIX. század 80-as éveiben szerzi meg a délvidékről származó Pejacsevich család a korábbi Gyürky részeket. A família több tagja is Alsó Ludányban látta meg a napvilágot; 1884. január 9-én született itt gróf verőczei Pejacsevich Artúr és gróf hídvégi Mikó Anna fia; András (Endre) Imre Károly; 1886. május 16-án lányuk Mária Ágnes. Endre 1898. május 3-án Észrevételek rubrikában: Ő Eminenciája Vaszary Ferencz Kolos bíboros herczeg érsek rendeletére 3259 sz. 1898/ [?]1119 verőczei Pejacsevich Endre név Ő Felségének 1898 május hó 3. kelt legfelsőbb elhatározásához képest verőczei és hídvégi gróf Pejacsevich Mikó Endrére kettős névre igazíttatott ki. 1898. június 20. Radnai Győző h.plébános 57 Révai Nagy Lexikona I-XXI. Bp. 1910-1935. XIX. köt. Bp. 1926. 17-18., http://lexikon.katolikus.hu/g/gyulafeh%c3%a9rv%c3%a1ri%20sorok.html (a címen: Magyar Katolikus Lexikon

A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei 1741-1899 - 30 - nyert engedélyt arra, hogy egyesíthesse családnevét néhai gróf Mikó Endre (anyai nagyatyja) családnevével, és hogy a gróf Pejacsevich-Mikó kettősnevet viselhesse. 58 Gróf Pejacsevich- Mikó Endre és gróf Eszterházy Amália két gyermeke szintén Ludányban született; 1909. április 20-án Pál Elemér Endre Imre Artúr Mária, 1910. június 10-én Endre Géza Alajos József Mária. 1909. augusztus 20-án a településen házasodott össze gróf Jankovich János és gróf Pejacsevich Mária; 1899. szeptember 30-án pedig itt hunyt el 53 évesen gróf Pejacsevich Artúr, országgyűlési képviselő, akit a szlavóniai Nasicra szállítottak és ott helyezték örök nyugalomra. gróf verőczei és hídvégi Pejacsevich-Mikó Endre, gróf galántai Eszterházy Amália és gyermekük Pál (magángyűjtemény) 58 Kempelen Béla: Magyar nemes családok I-XI. Bp. 1910-1932. VIII. köt. Bp. 1914. 250.