VÉDEKEZÉS A MONILIA ELLEN N

M.KIR.FÖLDMÍVELÉSÜGYI MINIS Hivatalos Növényegészségügyi Szolgálat 21. szám Második kiadás 1940 * VÉDEKEZÉS A MONILIA ELLEN N M m ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SÁNTHA LÁSZLÓ DR. M. KIR. MEZŐG. KÍSÉRLETÜGYI IGAZGATÓ ÉS IFJ. TABAJDY KÁLMÁN M. KIR. MEZŐG. KISÉRL. FŐADJUNKTUS m BUDAPEST BESZEREZHETŐ válaszbélyeg beküldése ellenében a M. Kir. Növényegészségügyi Intézet-től (Budapest, II., Herman Ottó-út 15 17.) és a M. Kir. Növénycgészségügyi Szolgálat-tól (Budapest, V., Kossuth Lajos-tér 11., M. Kir. Földmívelésügyi Minisztérium).

!

<T) ' Q j l r k o I. A BETEGSÉG LEÍRÁSA. A monilia, melyet vánkospenésznek vagy gyürnölcspenésznek is neveznek, gyümölcsfáinknak egyik leggyakoribb gombabetegsége, amely majdnem minden gyümölcsfán előfordul és különösen olyan években, amikor az időjárás fellépésének és terjedésének kedvez, országszerte óriási károkat okoz a gyümölcsösökben. Ügyszólván valamennyi gyümölcsnemet megtámadja, de legtöbbet szenvednek tőle a csonthéjasok. Moniliamegbetegedést az összes gyümölcsnemeken három egymással közeli rokonságban levő gomba okozza. A betegség külső tünetei a gyümölcsfák virágjain, levelein, hajtásain, gallyain és gyümölcsén mutatkoznak. A gyümölcsfa virágzásakor gyakran tapasztalható, hogy a teljes virágdíszükben pompázó meggy-, kajszibarackfák és néha cseresznyefák virágjai egyik napról a másikra hirtelen megbarnulnak, a csomókban álló virágok mintha leforrázták volna, úgy csüngenek és hamarosan az egész hajtás elszárad. A hajtások levelei, a virágok vagy terméskezdemények. összetapadnak és összecsomósodva többnyire még télen is a fán maradnak. Ha az ilyen hajtás vagy gally kérgét felhasítjuk, azt tapasztaljuk, hogy a háncsrész elbarnult. Később a barnulás a belső a fásrészre is átterjed. A háncs- és farész barnulása a gallyszáradás határáig t a r t és ezen a helyen a csonthéjasoknál gyakran mézgafolyás észlelhető, amelyet rendszerint mézgacsepp árul el. A betegségnek ez a tünete virágfertőzésnek következménye, mert a gomba a virág egyes részein, leginkább a bibén keresztül hatol be a termőnyársba és a vastagabb gallyakba. Megtörténhetik, hogy egyes hajtások vagy levelek közvetlenül fertőződnek meg, ami különösen sérüléseken, fagy okozta repedéseken, rovarrágás vagy jégütés nyomán gyakori. Moniliás virágfertőzés elő-

1 fordulhat almán és körtén is, ezeknél azonban a gomba csak a virágokat, legfeljebb a termőnyársakat teszi tönkre, a hajtásokba és ágakba csak a legritkább esetekben hatol be. A virágfertőzéses moniliakártételt igen gyakran fagykárral tévesztik össze, holott attól könnyű megkülönböztetni, mert az elszáradt virágok és hajtások közvetlen közelében egészségesek is találhatók. Gyümölcsön a monilia kártétele többnyire a gyümölcs érésének kezdetén rothadás formájában jelentkezik és az érés előrehaladásával fokozódik. A gyümölcs a fertőzés helyén eleinte világos, később sötétebb barnára színeződik és elrothad. A rothadó gyümölcsön csakhamar penészpárnák jelennek meg, amelyek rendszerint egy középpont körül körkörösen helyezkednek el. A moniliás gyümölcs részben lehull, többnyire azonban csomókba összeszáradva rajta marad a gallyon olyan erősen, hogy a szél sem képes lerázni. Az összeszáradt gyümölcsök, az úgynevezett,,gyümölcsmúmiák" az elszáradt gallyakkal együtt a monilia leggyakoribb terjesztői. A gyümölcsmúmiákban a gomba áttelelő fonalakat (miceliumokat) fejleszt, amelyek tavasszal szaporító sejteket, nyári spórákat termelnek. II. A BETEGSÉGOKOZÓ GOMBA ÉLETMÓDJA. A gyümölcsfák moniliabetegségét négy gombafaj okozza. A négy faj közül a Sclerotinia (Monilia) laxa a kajszi- és őszibarackot, a Sclerotinia (Monilia) cinerea a többi csonthéjas gyümölcsfákat, míg az almatermésűeket a Sclerotinia (Monilia) fructigena, a birset pedig a Sclerotinia (Monilia) Linhartiana támadja meg leginkább. A gomba fonalai (miceliuma) a megbetegedett hajtásnak vagy gyümölcsnek belsejében élősködnek és a megtámadott növényrész felületén szemölcsszerű penészvánkosokon (innen a magyar vánkospenész elnevezés) teremnek a nyári szaporító sejtjei (konidiumok). A penészvánkosok színéből bizonyos fokig a fajták megismerésére lehet következtetni. Fejlődésük kezdetén mind a négy faj szürkésfehér vánkosokat terem. Később, mikor a penészvánkosokon a nyári szaporító sejtek (konidiumok) kifejlődnek, színük megváltozik: a Sclerotinia fructigena penészpárnácskáinak színe okker, sárgásbarna, a többié szürke lesz.

5 A spórákat a szél, eső, rovarok, 'madarak elhurcolják és megfelelő helyre kerülve kicsíráznak és újabb fertőzést hoznak létre. A fertőzés a nyíló virágon, vagy a fiatal hajtás bármilyen eredetű sérülésein keresztül megtörténhetik. Később a gyümölcsön telepszik Moníliás virágfertőzéstől elpusztult meggyfagaly. meg a gomba, feltéve, hogy azon is valamilyen sérülés van (rovarrágás, jégverés, varasodás). A gomba áttelelése az összeszáradt gyümölcsben (múmiában)* az elszáradt hajtásokban, valamint az összes fertőzött részeken történik.

6 Az összeszáradt gyümölesmúmiában a gombafonalak kemény, csomókká (szklerociummá) szövődnek össze, melyekből rövidebbhosszabb nyélen ülő trombitához hasonló termőt estek (apotécium) fejlődnek. Ezekben a tömlőkben (aszkusz) tömlőspórák (aszkospórák) teremnek. A megkeményedett fonálcsomókról (szkierociumok) kapta a gomba a Sclerotinia nevet. Áttelelés tekintetében különbség mutatkozik Sclerotinia cinerea > és Sclerotinia íructigena között. Az elsőnek nyári spórái (konidiumai) is jól tűrik a hideget, úgyhogy még erősebb tél után is fertőzőképesek maradnak. Alacsonyabb hőmérsékleten a gomba fonalai is tovább fejlődnek, penészpárnákat képeznek. A Sclerotinia fructigena penészpárnái a rajta levő nyári spórákkal együtt télen elpusztulnak, a múmiákban rejtőző gombafonal életrekeléséhez pedig erősebb tavaszi felmelegedés szükséges. A gombának trombita alakú termőtestei a lehullott gyümölcsön vagy egyéb moniliás részeken a fertőzéstől számított harmadik esztendőben fejlődnek ki. A tömlőkben termő spórák tavasszal a gyümölcsfák virágzása t á j á n érnek meg és szintén résztvesznek a tavaszi fertőzésben. III. A BETEGSÉG FELLÉPÉSÉT ÉS TERJEDÉSÉT ELŐSEGÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK. Elsősorban a nedves meleg tavaszi időjárás és a levegő pára- * teltsége kedvez a monilia fellépésének. Gyakran fordul elő, hogy egy-két enyhe ködös tavaszi éjszaka után a virágzó gyümölcsfagallyak olyanok mintha le volnának forrázva. Ilyenkor azt mondják, hogy a köd vitte el a gyümölcstermést, pedig a kártételt a monilia okozta. A köd csupán annak gyors terjedését segítette elő. A késő tavaszi fagyok részben azáltal, hogy a gyümölcsfák zsenge részein repedéseket, fagysebeket okoznak, részben pedig természetes ellenálló, képességüknek csökkentésével szintén megkönnyítik a monilia terjedését. Széltől védett, mély, nedves, árnyékos és meleg fekvés, a magas talajvíz, a sűrű ültetés, továbbá minden olyan körülmény,

amely a gyümölcsfák túlságos buja fejlődését okozhatja, a betegség iránti fogékonyságot növeli. Száraz, széljárta, keleti vagy délkeleti fekvés, ritka ültetés, a fák egyenletes fejlődését biztosító ápolás és trágyázás a Monilia fellépésének veszélyét csökkentik. Moníliás gytimölcsrothadás almán. Az egyes gyümölcsfajták fogékonysága vagy ellenállóképessége szintén szerepet játszhatik a betegség terjedésében. Általában azt mondhatjuk, hogy a vékonyhéjú, puhahúsú és édes gyümölcsfajtákat a monilia könnyebben támadja meg, mint a vastaghéjú, keményhúsú gyümölcsöt.

8 Moníliás gyümölcsrothadás szilván. IV. A BETEGSÉG KÁRTÉTELE. A fa kora tavasztól kezdve egészen az elraktározott gyümölcs felhasználásáig úgyszólván állandóan ki van téve a monilia támadásának. A gyümölcsfák virágainak részleges elpusztításával csökkenti a várható terméshozamot, a hajtások és gallyak tönkretételével a következő évi termést rontja le, sőt nagyobb ágak megbetegítésével a gyümölcsfa életét is veszélyezteti. A fejlődésben, érésben levő gyümölcsben okozott kártételét bizonyítja a lehullott rothadt gyümölcs tömege és a gyümölcsfákon sajnos még a tél folyamán is mindenütt látható Összeszáradt gyümölcsmúmiák. A monilia pusztítása raktárakban sem szünetel.

Moniliás gyümölcsrothadás kajszinbarackon, fent két múmia. V. VÉDEKEZÉS. 1. A monilia kártétele ellen siker reményében csak akkor lehet védekezni, ha már a gyümölcsös telepítésénél igyekszünk kiküszöbölni azokat a körülményeket, amelyek fellépésének és elterjedésének kedveznek. Mély fekvésű, légjárástól elzárt, párás, fülledt levegőjű helyekre, ahol a késő tavaszi ködök és fagyok is gyakoriak, a monilia iránt különösen érzékeny csonthéjas gyümölcsfákat ne ültessünk.

10 Minél inkább kedveznek a külső körülmények a moniliának, annál távolabbra kell egymástól a gyümölcsfákat ültetni, hogy a levegő és napfény koronájuknak minden részét szabadon érhesse. 2. A nitrogénnek egyoldalú nagymennyiségű adagolását (tűierős istálló- vagy fekáltrágyázást), amely a gyümölcsfák lombozatának túlbuja növekedését okozza, kerülni kell. A fák koronájának ritkítását szakszerűen, gondosan és alaposan kell végezni. 3. Az összes száraz és mézgafolyásos ágakat legalább arasznyi egészséges résszel együtt le kell metszeni. A gyümölcsmumiákat és összetapadt virág- és levélcsomókat lehetőleg a hajtás lemetszésével egytől-egyig el kell távolítani és a lemetszett száraz és mézgás ágakkal, lekapart kéreghulladékokkal, valamint a fa alatt található gondosan összeszedett rothadt gyümölccsel együtt azonnal el kell égetni. 4. Fertőzött fákról oltóvesszőt szedni nem szabad. 5. Tavasszal a fákat állandóan figyelemmel kell kísérni és a mutatkozó elszáradt virágokat, hajtásokat és gallyakat leglább hetenkint kétszer, egy arasznál hosszabb egészséges résszel együtt le kell metszeni és azonnal elégetni. Ezt a munkát a gyümölcsérésig nem szabad abbahagyni. A csonthéjas gyümölcsfákat (meggy, kajszibarack) nagyobb mennyiségű moníliás gally eltávolítása után célszerű tavasz végén, vagy a nyár elején érett istállótrágyával megtrágyázni. 6. A gyümölcsöt bántó rovarok ellen védekezni kell, mert azok is utat nyitnak a moniliafertőzésnek. 7. A túl sűrűn álló gyümölcsöt idejekorán megfelelően ritkítani kell, mert az ágakon összetömött gyümölcsön a monilia rohamosan terjed. 8. Csak gondosan szedett, sértetlen 3 egészséges, nem túlérett gyümölcsöt lehet raktározás alatt is a moníliás rothadástól megóvni. 9. Monilia elleni permetezésre rügyfakadás előtt réz- és kénvegyületeket, rügyfakadás, illetve virágzás után pedig a bordói lé iránt érzékeny őszibarack- és mandulafák, továbbá érzékeny almafajták kivételével csak rézvegyületeket használunk. A rügyfakadás előtti permetezést 2%-os bordói lével, téli higítású mészkénlével, vagy valamely más- kénvegyületet (poliszulfidként) tartalmazó készítmény előírt oldatával kell végezni. Az első nyári permetezést rügyfakadás és virágzás között az összes gyümölcsfákon 1%-os bordói lével, a másodikat közvetlenül

11 elvirágzás után,'az Őszibarack, a mandula és a bordói lé iránt érzékeny almafajták (Jonathán, Batul, stb.) kivételével, szintén 1% bordói lével kell végezni. A bordói permetlé iránt érzékeny gyümölcsfákat és almafajtákat a monilia ellen is nyári higítású mészkénlével permetezzük meg. A harmadik és negyedik, szükség esetén további nyári permetezést egymást követő 8 12 napi időközökben végezzük. A virágzás előtti permetezéseket áztatásszerűen, a nyári permetezéseket pedig ködszerűen kell végezni. A monilia elleni védekezés az új hegyközségi törvény végrehajtásáról szóló 85.000/1938. F. M. sz. rendelet értelmében kötelező. FÜGGELÉK. A m. k>r. földmívelésügyi miniszter engedélyével forgalomban levő, moiíilia ellen használható különleges gyümölcsfavédőszerek jegyzéke. Keverési arány vízzel %-ban A szer neve Forgalomba hozza, illetőleg gyártja Permetezöszerck. lombrügyfahullástól kadástól rügyfalombkadásig; hullásig m AA> f f ffe '^^ftp! f o a) Rézvegijületeket tartalmazó permetezőszerek.. Bordofix Cuprenox... Agro Növényvédelmi és Mezőgazdasági R.-T., Budapest, IV., Fehérhajó-u. 2. Dr. Solt Lajos vegyészmérnök, Budapest, I., Attila-u. 7. cssi J J 1 % 0-5 1% b) Kénvegyületeket (poliszul^ iáként) tartalmazó permetezőszerek. No vökén Bárányi Gyula és Társa Vegyipari Vállalata R.-T., Budapest, VIII., Barossutca 74. 5% 1% Solbar Agro Növényvédelmi és Mezőgazdasági R.-T., Budapest, IV., Fehérhajó-u. 2. 5% 1% "Pátrfa"-nyomda R.-T., Budapest 403717 Felelős vezető : Magyary István Kiadásért felel: Sántha László dr. és ifj. Tabajdy Kálmán.