1. kép A mogyoró lisztharmata a faj közismert betegsége, de súlyos károkat csak esetenként okoz. A betegség következtében a leveleken szürkésfehér penészgyep képződik (1. kép). Augusztus közepére, végére erős lombhullás, levéllemez-barnulás alakul ki. A fertőzési források a talajra hullott levelek, ahol a gomba ivaros szaporítóképletekkel, az ún. kleisztotéciumokkal telel át (2. kép). Tavasszal a leveleket a kleisztotéciumokban képződő aszkospórák fertőzik meg. A betegség gyengíti a mogyoróbokrokat. 1. oldal (összes: 10)
2. kép Védekezésként gyűjtsük össze és égessük el a fertőzött lombot. A gombaölő szerek használata (pl. Topas 100 EC) jó védelmet nyújt a betegség ellen. A mogyoró moníliás betegsége termésrothadást és terméshullást okoz. Idén is sok helyen előfordult, és veszélyeztette a termés mennyiségét és jó minőségét. Gazdanövényei a mogyoró, az almatermésűek és a csonthéjasok. A gomba a fiatal, növekvő makk héjszövetébe elsősorban a mogyoróormányos okozta sérüléseken keresztül hatol be. A makk növekedése leáll, később a makk és a magbél aszalódik. A kopács alapi részétől kiinduló és a csúcsa felé fokozatosan terjedő barnulás figyelhető meg. A kocsány is fokozatosan elbarnul, elvékonyodik és elhal. Gyakran az egész terméscsoport megbetegszik (3. kép). A fertőzött termés a nyár folyamán többnyire júliusban a talajra hullik. 2. oldal (összes: 10)
3. kép A fertőzési források a talajra hullott, mumifikálódott mogyorótermések, valamint a mogyoróbokrok közelében lévő almatermésűek és csonthéjasok fán maradt vagy talajon lévő gyümölcsmúmiái. A betegség elleni hatékony védekezés alapja a fertőzésnek kaput nyitó sérülések, sebzések keletkezésének megakadályozása. A sebzést kiváltó mogyoróormányos elleni védekezéssel a monília fertőzése is visszaszorítható. A betegség rendszeres előfordulása esetén terméskötődés után a mogyoróbokrokat legalább két alkalommal permetezni kell az engedélyezett gombaölő szerrel (pl. Topas 100 EC-vel). A mogyoróormányos a mogyoró legveszélyesebb házikerti kártevője, ami elsősorban a későn érő fajtákon károsít. A kártevő nyomán gyakran a szüret idején csak üres, magnélküli termést találunk. Május közepétől a leveleken hámozgatás nyomai és lyukak jelennek meg. A legnagyobb kárt azonban a fiatal termések hámozgatásával és a mag szétrágásával okozza. A mogyoróormányos a kötődött, még zsenge terméskezdeményeket május végén keresi fel (4. kép). Ezekbe helyezi egyenként tojásait, a lárva a termésben fejlődik ki. Kártételéről korai terméshullás árulkodik. 3. oldal (összes: 10)
4. kép A termésen kis lyuk látható, ami idővel összeforr. A mogyoró belsejében lábatlan, sárgásfehér színű vörösesbarna fejű lárva található (5. kép). A bokrokon maradt terméseken augusztusban egy újabb, kb. 2 mm-es lyuk jelenik meg, amelyen keresztül a lárva elhagyja a termést. 4. oldal (összes: 10)
5. kép Május közepétől 1 2 alkalommal, 10 12 naponként védekezzünk kártételünk ellen. Engedélyezett növényvédő szer a Karate Zeon 5 CS. A mogyoró-gubacsatka a rügyek rendellenes duzzadását, torzulását idézi elő, ezáltal azok életképtelenekké vagy csökkent értékűekké válnak. Súlyos fertőzés esetén a következő évi termést is veszélyezteti. Kártétele kora tavasszal válik szembetűnővé. A károsított vesszőkön a rügyek 2 3-szor nagyobbak, bimbószerűen kinyílottak (6. kép). Ezek a rügyek később beszáradnak és elhalnak, sem termés, sem hajtás nem fejlődik belőlük. A kártevőnek évente 5 6 nemzedéke van. 5. oldal (összes: 10)
6. kép A kifejlett atkák a rügyekben telelnek át, és még enyhe téli napokon is károsítanak. Kártételük jelentősen csökkenthető a fertőzött vesszők tavaszi eltávolításával és elégetésével. A kártevő elleni védekezések során a vándorlások időszakában kijuttatott készítményekkel érhetünk el kielégítő eredményt. 6. oldal (összes: 10)
7. kép A mogyoró-takácsatka kártétele főként a fiatal levelek szívogatásában nyilvánul meg. Erős fertőzés esetén a levelek barnulnak, és lényegesen csökken az asszimilációs felület. A kártevőnek az időjárási viszonyoktól függően évente 4 6 nemzedéke fejlődhet ki. A megtermékenyített nőstények telelnek át a kéregrepedésekben és a száraz növényi maradványok 7. oldal (összes: 10)
között. Tavasszal elhagyják a telelőhelyüket és a fiatal leveleket szívogatják, majd megkezdik a tojásrakást. A lárvák kelése idején kijuttatott atkaölő szerrel a kártevő eredményesen pusztítható. Mogyorószüret közepén-végén a Pantilius tunicatus poloskafaj okozhat még károkat (7. kép). A poloskák a barkákat szívogatják, amitől azok megbarnulnak. Részleges pusztulásuk a következő évi termést veszélyezteti. 8. kép 8. oldal (összes: 10)
9. kép Az említett károsítókon kívül a gesztenyeormányos (8. kép) és a levéltetvek (9. kép) is károsíthatnak a mogyorón. Megjelenésükkor védekezzünk ellenük is. Mire figyeljünk még? A gyümölcstermesztők a növényvédelmi munkákat többnyire a tenyészidőszak alatt, vagyis a gyümölcsök szedését megelőző időszakban végzik el. Az időjárási feltételek azonban egészen lombhullásig kedvező életfeltételeket nyújtanak a károsítók számára, ezért ősszel, szüret után se hagyjuk magukra gyümölcsfáinkat. A gyümölcsök betakarítása utáni védekezések jelentősége egyre jobban felértékelődik, mert nemcsak a fák egészségi állapotának megőrzését szolgálják, hanem a rügydifferenciálódás és a hajtásbeérés elősegítése révén kihatással vannak a következő évek termésére is. A gyümölcsfákat károsító kártevők és kórokozók nagy része a növény különböző részein, pl. törzsön, vázágakon, gallyakon, kéregrepedésekben, rügyek környékén, rügypikkelyek között vagy lehullott levelekben telel át. Amennyiben az áttelelő alakok ellen már most védekezünk, azzal jelentősen csökkenteni tudjuk áttelelés lehetőségét, illetve a következő évi elsődleges fertőzések mértékét is. Ősszel, még a lombhullás előtt is végezhetünk lemosó permetezést, hogy a kórokozók áttelelő képleteinek számát csökkentsünk. A levelekben telelő kórokozókat, kártevőket a lehullott lomb talajba forgatásával gyéríthetjük. 9. oldal (összes: 10)
Ebben az időszakban ismét hatásosan védekezhetünk a levéltetvek vírusterjesztő kártétele ellen. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a nyáron a fűre váltó levéltetű fajok (pl. hamvas és sárga szilvalevéltetű, zöld őszibarack-levéltetű, szürke alma-levéltetű) szárnyas egyedei ősszel visszarepüljenek a gyümölcsfákra, és a rövid ideig tartó táplálkozás, majd párosodás után a gyümölcsfák vesszőin, a rügyek tövében elhelyezzék téli tojásaikat. Jó tudni Idén sok helyen megfigyelték szemölcsös diógubacsatka kártételét. Hazánkban nem általánosan elterjedt kártevő, azonban esetenként tömegesen jelentkezik, ilyenkor a szemölcsökkel ellepett levelek idő előtt lehullanak, ami a termés és a fa erőnlétét rontja. A megtámadott levél lemezén, néha a zöld terméshéjon 1 2 mm-es nagyságú szemölcsszerű, vöröslő gubacsok jelennek meg. Tömeges előfordulása esetén a levélkék szélei begörbülnek, a károsított levelek leszáradnak és korán lehullanak. A károsítás a gyümölcsre is átterjedhet, de a gubacsok a zöld diókopáncson nem színeződnek el. Ha a termésre is ráterjed, csökkenti a hozamot. A kifejlett atkák a rügypikkelyek között telelnek, tavasszal vándorolnak a fiatal levelekre, ahol szívogatásukkal okozzák a jellegzetes tüneteket. Egy nemzedék 3 4 hét alatt fejlődik ki. Évente 3 4 nemzedéke van. Szerző: Dr. Koleva Roszica Közzététel ideje: 2018. 10. 07., vasárnap, 08:30 A forrás webcíme: http://magyarmezogazdasag.hu/2018/10/07/tamadnak-az-ormanyosokmogyoro-novenyvedelme 10. oldal (összes: 10)