Simek Viktor: ZOBORALJI SZÍNEK A zsérei népviselet Simek Viktor festészetében

Simek Viktor: ZOBORALJI SZÍNEK A zsérei népviselet Simek Viktor festészetében

A kiadvány megjelenését támogatták: Realizované s finančnou podporou Ministerstva kultúry SR program Kultúra národnostných menšín 2008 Foto: fotoklubds Göndör László, Hodosy Péter Szerkesztette: Gyökeres György Archívumi anyag: Simek Péter Rajzok, festmények: Dr. Simek Viktor ISBN 978-80-89001-44-6 Simek Viktor Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

ZOBORALJI SZINEK A zsérei népviselet Simek Viktor festészetében Dunaszerdahely, 2009

Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 43.

Bevezető Ne csak szeresd, tudd is, miért szereted szülőföldedet! Napjainkban a hagyományos népviselettel, vagy annak egyes részeivel kevés helyen találkozhatunk. Mára már teljesen más az emberek hozzáállása elődeink hagyatékához. A modern lakásokból kiszorulnak az ősi, nemzedékről nemzedékre öröklött bútorok, használati eszközök. Nincs ez másképp a hagyományos viselettel sem, melyet már szinte teljesen kiszorított a mai kor divatos öltözéke. A házilag szőtt és készített ruházatot a gyári kelme cserélte fel, melynek használatával az egymásutánban épülő gyárak megkönnyítették a munkát, azonban foglalkozási ágak egész sorát tették feleslegessé. Ennek következtében a használati eszközök a padlásra vagy rosszabb esetben a szemétdombra kerültek, az otthon szőtt öltözékre és a népviselet elkészítési módjára már csak néhány idős ember emlékszik. Kevés az olyan hely, ahol a mai napig meg tudják varrni a viseletet és annak egyes részeit. Zoboralja egyike azoknak a területeknek, amelyek nemcsak néhány szokást, hanem a népviseletet is megőrizték napjainkig. A szlovákiai magyar viseletek szempontjából ez a legarchaikusabb egység, a női öltözékek ezen a vidéken a legösszetettebbek, leggazdagabbak. A zoboralji falvak egyike Zsére, amely átmenetet képezett a hegymegiek és a déli oldalon lévő falvak között. A női viseletben nagy a tarkaság, amely a huszadik század harmincas évei tarkulási hullámának köszönhető. Míg a zoboralji falvak többsége nem engedett ennek a kísértésnek, néhány falu, köztük Zsére is a jól bevált kék és fekete díszítés helyett tarkára váltott. A múlt emlékeit felszámoló folyamat azonban részben érintette Zoboralját is, ezért fontos elődeink hagyatékát közzé tenni, ezzel is megőrizve azt, az utánunk jövő generációk számára. A zsérei népviselet részletes bemutatását és jellemzését Dr. Simek Viktor, nyugalmazott pedagógus, karnagy, festőművész, e falu szülöttje, tárja az olvasó elé, melyben részletesen jellemzi a 20. század első felében viselt gyermek-, női- és férfi viseletet. A zoboralji népdalok csodálatos világán keresztül jutott el e táj népviseletének tanulmányozásához és művészi ábrázolásához. Ez irányú tevékenysége rendkívüli jelentőségű. Munkáját a leghitelesebb forrásra, az adatközlőkre alapozza. Fogadják szeretettel. Dr. Sipos Anna, etnográfus 5

Zsére község népviselete Zoborvidéknek nevezzük a nyitrai járás egy részét, mely a járási székhelytől - Nyitrától észak-északkeletre terül el. Dombos, hegyes vidék. Nevét a területén végigvonuló Tribecs hegység egyik csúcsától - Zobortól kapta. A zoboralji magyarok fekvése szigetszerű. Lejegyzések szerint ezer évvel ezelőtt Árpád népével költöztek Zoboraljára. Szent István idején már ott éltek. Ezen területen fekvő községeket Zoboralja néven ismerik. Ide tartozik: Nyitragerencsér, Csitár, Pográny, Alsóbodok, Nyitrageszte, Kolon, Zsére, Gímes és Lédec. A hegyvonulat másik oldalán található Menyhe és Béd, a Nyitra vizén túl fekszik, de ide tartozik még Egerszeg és Vicsáp. Ez a tizenhárom község egy nagy családot alkot. Szokásaiban, népdalaiban szoros egységet képez. Ez a közösség a mai napig megőrizte néphagyományát, népművészetét, népviseletét. Száz évvel ezelőtt Kodály Zoltán és Bartók Béla járt ezen a vidéken. Kodály Zoltán zoboralji gyűjtésén 947 dallamot jegyzett fel. Innen indította a nagyvilágba az A jó lovas katonának c. toborzót, a Gerencséri utcát és az A csitári hegyek alatt c. népdalokat. Dicséretes, hogy szinte minden települést népdalkör, ill. énekkar képviselhet különböző találkozókon, rendezvényeken odahaza és határon túl. Külön figyelmet érdemel öltözékük, jellegzetes zoboralji népviseletük. Legendák Zsére község keletkezéséről Több legenda is fennmaradt a falu keletkezéséről. Az egyik szerint, amikor az Isten a falvak elosztásán fáradozott, egy véletlenül kiesett az ujjai közül. Ez akkor történt, amikor a falu felett emelkedő Zsibrice hegyről lépett át a szemben lévő hegyre. A mészkőben lévő lábnyomszerű vályatok volt az a hely, ahonnan lépett az Úr. E hely mint Isten nyoma lett ismert. Sokaknak, még a közel múltban is, kirándulásuk kedves helye volt. A falu keletkezéséhez fűződő hely a kőfejtő területének része lett, s így végleg eltűnt. A másik monda szerint a Teremtő a zsákjában vitte a szétosztásra szánt falvakat. Az egyik, mely Zsére volt, úgy esett ki a lyukas zsákjából, hogy nem vette észre. Innen származik az a szólásmondás, hogy a zséreiekről még az Úristen sem tud. Zsére község rövid története Zsére 1300 lélekszámú kisközség, Nyitrától 14 km-re, a Tribecs délnyugati oldalán, a Zsibrice északnyugati lejtője alatt, enyhén hullámos vidéken fekszik. A falut patkóalakban erdők veszik körül. A község eredete 1113-ba nyúlik vissza. A település a Szuticka (szűk utca) patak mellett keletkezett. A hagyomány szerint a zoboralji településeket még a honfoglalás korában a székelyek alapították. Zsére akkori földesura egy Syra nevű székely hadnagy volt. Zsérét első ízben 6

a Zoboron lévő Szent Hyppolytus-kolostor hatalmas birtokának a vagyonösszeírási okirata említi Sire néven. Ez lll3-ból származik. A 12. századtól Zsére a zobori kolostor birtoka. 1343-ban lerombolták, de hamarosan újra benépesült. 1496-tól a nyitrai érsekség birtoka lett, s így a darázsi uradalom gondnoksága alá tartozott. A község bizonyára sokat szenvedett a török háború idején, hiszen a törökök valamennyi környékbeli települést többször kifosztottak és felégettek. Zsére sem volt kivétel. Ebben az időben az okiratok már Zsére néven említik. 1549-ben a településnek kilenc portája; 1626-ban 62 jobbágya volt. Lakossága javarészt mezőgazdasággal és mészégetéssel foglalkozott. Az 1751-ből származó okmány a községben 118 csládot említ; 1787-ben már 124 lakóházról és 192 lakosról ír. A 18. századból 16 mészégető kemencéről tudunk. 1828- ban 112 lakóháza és 782 lakosa volt. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulását a zséreiek nyugalommal fogadták. Talán annak köszönhetően is, hogy távol voltak a főbb közlekedési vonalaktól. A földművelés mellett a lakosság, főleg a téli hónapokban, favágással is foglalkozott. Az asszonyok munkája a szövés és a csipkeverés volt. A lakóházak belseje Zsére község régi hagyományos házaiban két vagy három lakóhelység volt. A hátsó szobába és a pitvarba kizárólag az udvarból vezetett a bejárat. A pitvart a folyosó befalazásával nyerték. Mögötte volt a konyha. Három helység esetében a harmadik kamraként szolgált, de szükség esetén lakóhelyiségként is használták. Valamennyi házi munkát a pitvarban végezték el. A konyhában helyezték el az edényeket. Itt volt a tűzhely nyitott kéménnyel. A kemencét (siskót) a konyhából fűtötték. E helyiségek berendezése egyszerű volt. Legszebb volt az első szoba, az ún. tisztaszoba. Ebben nem végeztek semminemű szennyező munkát. A kemence a szoba sarkában, a konyhától elválasztó falban állott, amellyel egyúttal a tisztaszobát is fűtötték. Ennek a berendezését a sarokpadok, később székek képezték. Az asztalán mindig kenyér volt konyharuhával letakarva. Az ágyat magasra vetették. Itt helyezték el a dísztárgyakat és a bölcsőt. A téli hónapokban ebben a helységben fontak a guzsalyon, és szőttek a szövőszéken. A kemencepadkán a nagypapa hált a fiúunokáival, az ágyban pedig a nagymama a leányunokáival. Azok a gyermekek, akik az említett helyeken nem fértek el, az összetett padokon háltak. Az ifjú házasok szállása a szerszámkamrában volt. A nyári hónapokban a felnőttek az istállóban vagy a padláson aludtak. Így volt ez Zsérén évszázadokon át. A tájház A gádoros bejáratú tájház a volt üzlet oldalszárnyából és a kereskedő lakásból alakult. Ünnepélyes megnyitására 1977. december 11-én került sor. A látogató először a pitvarba jutott be, ahol a kender feldolgozására szolgáló tárgyak és szerszámok voltak kiállítva. Itt kapott helyet néhány helyi népviseleti ruhával teli láda (suska). A falon lévő polcokra 7

korsók, csészék és tálak kerültek. A pitvar folytatása a konyha, ahonnan a kemencét (siskót) fűtötték. Ennek a padkáján nappal ültek, éjjel aludtak. A kemence mellett volt a guzsaly és a szövőszék, amelyek a téli hónapok nélkülözhetetlen munkaeszközei voltak. Mellette volt a bölcső és a vetett ágy. A fal mellett sarokpad, előtte pedig az asztal. Rajta flaskó poharakkal, tál és a tányérok Az asztalon nem hiányozhatott az abrosszal letakart kenyér. A guzsaly ugyancsak a pad közepére került. A helyiség falát különféle tárgyak, dísztárgyak és egyházi témájú képek, tányérok és faragott polcok díszítették. Zséreiek a tájházzal és a benne összegyűjtött tárgyakkal megőrizték elődeik lakáskultúráját és munkaeszközeit. Zséreiek népi öltözéke Népviseletünk-néphagyományunk fontos része. A l9. században alakult, a múlt század derekán érte el fejlődésének csúcsát. Népi öltözékünk ellenállt a divatnak, mert meggondolt alapokra épült, célszerűen fejlődött, tökéletesedett, kinccsé alakult. Szépségét és értékét nemcsak a zoboraljiak ismerik, hanem országszerte és külföldön is. Dicséretes lenne, ha ismernénk népi hagyományainkat (népdalainkat, népszokásainkat, népviseletünket). Jó lenne, ha népi öltözékünket bebiztosítanánk gyermekeink számára és megszerettetnénk velük, mert ez a módja értékeink ápolásának. Népviseletbe öltözve tehetjük ünnepélyesebbé hétköznapjainkat, örömet okozhatunk szeretteinknek, népművészetünk rajongóinak, akik e kincs szépségére áhítoznak Zsére község népviselete a zoboralji népi öltözékek közé tartozik. E magyarlakta sziget népviselete szabásban, hosszban, ráncolásban, színezésben, díszítésben, valamint kellékeiben alig különbözik. Vannak apró eltérések, amelyeket a zoboraljiak jól felismernek, és könnyen megállapítják melyik településről való. A népviselet darabjai célszerűek voltak. Nagyszülőkről szülőkre, majd szülőkről a gyermekekre maradtak, mert a szabásuk hosszú időn át változatlan maradt. A vászonnadrágok, szoknyák, kötények (ruhák) bősége és hossza szabályozható volt. A használtabb darabokból hétköznapi öltözék lett. Főleg a szerényebb életmódú családoknak ez az öltözködés, a népviselet felelt meg. Nehéz idők alatt a múlt század első felében a gyári áruk, a ruhaanyagok beszerzése körülményes volt. Az alsónemű és a hétköznapi ruházat anyagát a házilag termelt kender biztosította. A kendert főleg a téli hónapokban dolgozták föl. A fonalból vásznat szőttek. A vékonyszálú gondosan kifésült kenderből készült a vastag csinvat vászon. A vékony csinvatot gyári fonalból szőtték. Hímzéshez a fekete és a színes hímet vették. A kendertermesztés és a kendervászon házi készítése l960-ban megszűnt és így e népi mesterség lassan feledésbe merült. 8

A gyermekek öltözéke Szinte egyforma volt a fiúk és a lányok ruhája. Hatéves korig azonos volt az öltözékük Pólyáskorban otthon szabott kis ingecskéjük volt. Később az egybeszabott ujjatlan mellesszoknyához a fiúk férfi szabás szerinti inget viseltek, fejükre kötött sapkát kaptak. A lányok női szabás szerinti inget hordtak, fejükön fodrozott, szalaggal díszített süsüt viseltek. A térden alul érő melles-szoknya hátulgombolós volt. A fiú később vászongatyát és kislajbit kapott. Fejére kalapot, télre báránybőr sapkát. Az iskoláskorú fiúkat kopaszra nyírták. A lányok tizennégy éves korukban hagyták el a mellesszoknyát. Olcsóbb anyagból készült alsószoknyára apró ráncú vasalt szoknyát és ráncos kötényt vettek fel. Hétköznap vászonnal bélelt pruszlikot hordtak, ünnepre már fülespruszlikot kaptak. Fejükön gyári anyagból készült rojtos, vagy rojtnélküli keszkenyőt viseltek. A rojtot otthon kötötték. A lányok haját hatéves korig középen elválasztva szemmagasságban kezdve a halántékon kétoldalt fonták be, majd iskoláskorban fültől kezdve fonták két ágba és hosszú hajkötővel kötötték meg. Hosszú szép szalagot U alakban fontak a copfba, hogy lazán összefogja a két fonat végét. Az első fekete keményszárú oldalt varrott csizmát bérmálásra kapták. Kivéve az ünnepet a gyermekek egész nyáron mezítláb jártak. A nagylányok ünnepkor egész éven át kendő nélkül voltak. Munkába olcsó karton, vagy delin kendőt kötöttek. Szívesebben jártak hajadonon. A felnőttek öltözéke A férfiak vászongatyát és bőrből készült szárnyút hordtak; ünnepnapokon damasztkötényt, azaz habos festő kötényt kötöttek. Ehhez tartozott még a fekete lajbi, csizma és a fekete kalap. Ezt télen báránybőr sapka váltotta fel. Régebben az öregek szélesebb fekete szalagot hordtak a nyakukban. A férfiak vászoninge állógallérral és széles kézelővel dísztelen volt. Az ünnepi gazdagon kivarrott mellesing gyolcsból készült. Ujja széles, fodrozott, nyaknál színes üveggombokkal gombolódott. A vászongatyát hétköznapra durvább vászonból varrták az asszonyok. Ünnepre finomabb vászonból, melynek szárát rojtozták. A rövidebb fajtájának a hossza a csizmaszártájig ért. A hosszabbat csizmaszárba tűrték. Falubeli szabók varrták. A lajbi anyaga fekete vagy szilvakék posztó volt, melyet sok ezüstgomb ékesített. Régebben az öltözék tartozéka volt a kötény, mely kékfestő anyagból készült díszítés nélkül.. Később már csak a vászongatyát hordták. A 20-as években ezt az öltözéket fekete posztóból varratott divatos öltöny váltotta fel. Ennek a nadrágszárát szűkre szabták, a mellényre ezüstgombsort varrtak. A gyolcsing elejére hímzést és színes gombokat tettek. A legények kalapjáról nem hiányozhatott a bokréta. A vőlegény öltözéke 1920-körül fekete vagy sötétkék posztóból készült. A nadrágot, melynek szárát csizmába tűrték, fekete zsinórral díszítették. A nyakig záródó posztólajbit apró ezüst- vagy más fémgombokkal szépítették. Az ezüstgombos kabát hossza takarta a csípőt. Hűvös, hideg időben hordták. A fehér vőlegénying gyolcsból készült. Gallérja keskeny lehajtós volt. Bővebb ujjakkal és sűrű apró szegőzéssel az elején. Vállban az ujját 9

dúsabban ráncolták. A gombolópánton változatos formában lyukhímzéssel díszítették. Az inget apró kék vagy piros színű üveggombokkal zárták. A fekete kalapot rozmaringbukríta ékesítette. A hosszú rozmaringágra kis maslikat vagy bukrocskákat kötöttek apró színes szalagokból. Ezt a kalap karimájára vagy oldalára tűzték. Lányok készítették. Az igazi szerető nyíltan adta át, a szerényebb és még titkolt titokban. A vőlegény mellét gondosan elkészített bokréta ékesítette piros-rózsaszín szalaggal. A vőfélynek, dorozsbának ugyancsak megtisztelő jele volt a lakodalmi bokréta. A násznagy, principális megkülönböztető jele a nyakban lévő télizöldkoszorú volt. A menyecskék hajviselete hasonlított a nagylányokéhoz. A simára fésült hajat középen végig elválasztották és a tarkónál kezdve mind a két oldalon befonták két fonatba három-három ágból. A végébe hajkötőt fontak és a főkötő alá kötötték fel. Az asszonyok sosem jártak hajadonon. Kötelező volt a fejkötő, süsü viselete, melynek homlokrésze lyukas hímzéses szalagalátétes díszítésű volt. Az 1950-es évek előtt két változatú magaskontyot viseltek Zoboralján. Míg a szomszéd településeken kikeményített alsó keménykonty alakította ki a felső fejkötő formáját, Zsérén a drótkonty merevítette a puha alsó fejkötőt. A menyecskék ünnepi fejkötője gyöngydíszes volt. Anyaga gyolcs, vastagselyem vagy damaszt. A fej hátsó részén sűrűn beráncolták, apróra leszedték. Alján a madzagházban lévő kötőt a tarkón összehúzták és megkötötték. Az újmenyecskék díszes fejkötőjét kiegészítő külön ráhelyezett szalagcsokor, a fűzővég díszítette. Színes szalagot tűztek a fűzővég középvonalára és ezzel együtt csokorra kötötték. A zsérei fejkötő, a többi zoboralji faluban viselttől eltérően, hátul nem szögletes, hanem inkább gömbölyödő volt. A drótkonty elhagyása után a fejkötő (gímesihez hasonló) változata terjedt el. A süsü formája maradt meg, melyet színes szalaggal kötöttek át. A fűzővég ágai hátul két oldalt felálltak. A fejkötő gyöngydíszes kiegészítése, akárcsak a menyheieké, 1950-es évektől alakult. A népviselet kiegészítője a nyakhoz szorosan hozzásimuló többszörös gyöngysor volt. Hétköznap, munkára, kartonból vagy delénből fejre való kendőt viseltek. Nyáron sem hagyták el, legfeljebb hátrakötötték. Nagy ünnepi a hosszúrojtú selyem, a bársony, a klott, a tirangli (tül) és a posztó anyagú kendő. Ezeket nem kötötték meg, csak megtűzték az áll alatt. A gyász jele a fekete fejkendő, mélygyászé a lángosfestő, mely lila színt játszó hatást keltett. A hosszú ingek egyaránt felső és alsó ruhadarabként szolgáltak. Csak lassan következett be a szétválásuk rövid ingre ingvállra és alsószoknyára pendelyre. A hosszú vászoninget vagy félinget (ingvállat) télen-nyáron viselték. Otthonszőtt kendervászonból varrták. Az ingujjakat többnyire egyszerű hímzéssel díszítették. A rövid ingekre metélés és házilag készített csipke került. A hímes ingujjakat fekete, kék, zöld és piros szövésmintákkal színezték. A díszítő hímzés a vállhegyen található féltenyérnyi szélességben és az ingujj végén. Az ing nyakát fűzővel húzták össze. Ünnepnapokon két inget viseltek. Vászoninget a hasonló szabású gyolcsing váltotta fel. Nyaka, mellrésze gombolódott. Nyári rövid ujjú inget virágos mintákkal varrták ki. Ingeknek is, úgy mint a többi ruhadarabnak, hétköznapi és ünnepi változata volt. 10

A pruszlik, melyet vászonnal béleltek, a szoknya anyagából készült. Szabásformája kifejezte a derék karcsúságát és kiemelte a csípőt. Ujjatlan volt. Az eredeti pruszliknak derék alatt vászon volt a toldása, melyet szoknyába kötöttek be. Így maradt meg a szomszéd településeken. Zsérén háromféle pruszlikot hordtak. Mindegyik derékalja a szoknya fölött volt. A fodros pruszlik derékalja hasonló volt, mint a jupkáé. A lipótyis pruszlik díszítése egyszerübb volt. Magasan a nyak alatt csukódott. 1920-as években kezdett terjedni a fülespruszlik, melyet szintén a falusi asszonyok varrtak. A gazdagon díszített változat hátára V alakú mintába lerakott színes szalag került. E mellé síkokat, recéket és gyöngydíszeket varrtak. A pruszlik eleje régebben sima és dísztelen volt. Csípőből lefelé szögletes fülek készültek, melyek szélét, hasonlóan mint a nyak- és karkivágást, széles szalagból készült szegély díszítette. Figyelembe véve a népviseleti darabok összehangolását, későbben azonos kelméből készült a szoknya és a pruszlik, ami újabb megoldás lett a népi öltözékben. Lányok és az asszonyok télen vékony selyem jupkát, vagy bélelt kabátot viseltek. A hosszú ujjú jupka derékalján nagyobb ráncok voltak. Az anyaga főleg selyem vagy gyöngyszövet volt. A kabát virágmintás bársony, gyöngyszövet vagy posztó anyagból készült. Vatelinnal bélelték. Ezt belülről rávarrt patentkapcsokkal fogták össze. Hátul a derék közepén hullámosan kidudorodott, elállt. Otthon varrták a hozzáértő asszonyok. Nyakbavaló kendőt a kabát alá kötötték. Anyaga festő, klott, selyem, kasmír, fehér vasalt és tirangli, ami virágos tül, melyet keményítettek és szalaggal díszítettek. A téli öltözék értékes darabja volt a ködmön, mely finoman kidolgozott báránybőrből készült. Szűcsökkel készíttették, vagy vásáron vették. Az alsószoknyát, a pendelyt, gyolcsból varrták. Öt szélből készült. A legalsókat csak keményítették és vasalták, nem ráncolták. A vasalt szoknya levasalt ráncait tenyérnyi széles derékpántba fogták. Elöl 40 cm széles ráncolatlan részt, hasat hagytak. Egyik oldalon a has tájékán kötötték össze madzaggal. Aljára csipkét, szalagot-hajkötőt varrtak. Hétköznap két alsószoknyát hordtak, vasárnap és ünnepi alkalommal hatot. Alsószoknyák adták meg csípőtől lefelé a harangalakú formát. A felsőszoknya szabása, ráncolása, megegyezett az alsószoknyáéval. Leggyakoribb volt a piros, zöld és kék alapszínű, virágos mintákkal díszített ráncos szoknya. A köznapi szoknyák olcsóbb anyagból készültek (karton, szövet). Az ünneplő anyaga többnyire kasmír és selyem volt. A különböző szoknyákra alulról 20-25 cm-re zöld-piros, kék-piros, rózsaszín-kék összeállítású szalagokat varrtak. Az alsószoknyákat hosszabbra varrták, mint a felsőket, hogy láthatóak legyenek a szélei. Az otthon készített népviselethez tartozó ráncos kötényt ruhának hívták. Az egyszerű vászonruhát a hétköznapi munkákhoz használtak (főzés-sütés, mezei munkák, aratás cséplés ). A kifehérített, sűrűn ráncolt, alul szövött-hímzett és gazdagon kivarrott pamutosvászon ruhát a nagylányok táncba vették fel, ill. más ünnepélyes alkalommal kötötték maguk elé. Többnyire dísztelen kékfestő és gyolcsruhát hordtak. A fehér ráncos kötényt lyukhímzéssel is díszítették. Az öltözék színe, az egyes ruhadarabok színharmóniája, az alkalomtól és kortól függően változott. Idősebb korban sötétebb volt. Többnyire kékfestő és gyolcsruhát hordtak. Az ünnepi kötény szintén sűrűn ráncolt, fehér csipkével díszített gyolcsruha, klott és selyemruha volt. A kötények alját 20-25 cm szélesen visszahajtották és levarrták. Aljára és szélére azonos színű csipkét varrtak. A csipkevonulatához közel 11

virágmintás kivarrást is alkalmaztak, vagy közepén függőlegesen kötésmintával díszítették. A fehér ruhára rendszerint piros és zöld szalagot tettek. A kötények színe az említett ruhákon kívül lehetett még kék, zöld, esetleg más. A lányok, asszonyok mindig ráncolt kötényt (ruhát) kötöttek maguk elé, mivel ez a népviselet nélkülözhetetlen tartozéka volt. A tarkulási hullám a női viseletben leginkább a hegymegieket érintette (Menyhe, Béd, Vicsáp, Egerszeg), de a zsérei népviseletre is hatást gyakorolt. A tarkaságot cifraságnak és csecsebecsének nevezik még ma is. Közelebb állt hozzájuk a kevesebb a több, ill. egyszerűbb a szebb elve. Igyekeztek a legjobb érzékkel összeilleszteni és viselni öltözéküket. A menyasszony, hasonlóan mint a nagylányok, ünneplőbe öltözött. A köténye, hasonlóan mint a vállkendője, tüll anyagból készült. A ráncos tiranglikötény alatt, főleg középen, jól kilátszott a legfelső szoknya színe, mintája. Elmaradhatatlan volt a mellen elhelyezett rozmaringág és a szögletesen elhelyezett pecsétes hajkötő, mely hátul hosszan lelógott. A zsérei menyasszonyok a múlt század ötvenes évek végéig pártát viseltek. Piros rongycsíkokból összevarrt 40-50 cm hosszú, ujjnyi vastagságú kóbász került a hajfonatba. Ezzel dúsították. A végére szitka és lapátka került. A középen elválasztott sima hajra hajkötő koszorút kötöttek. Ez két egymásra helyezett szalagból készült. Az alsó mindig rózsaszín volt. A szalagokból kettes szitkát szedtek cikk-cakk formában. A hajkötő koszorú körülérte a fejet. A felső és alsó szitka sor közé cintányéros síkot tettek. A végére fűző került, mellyel hátul a nyakszinten megkötötték. E fölé helyezték el a vásárolt koszorút. Ezt a lányok boltjába vették, ahol hajkötőket és pártára való kellékeket árultak. A fej tetejére került a párta, melyet a fejen igazítottak el és a koszorúhoz akasztgatták. A pártát rózsaszín-zöld vagy piroszöld ropogós hajkötőből szedték össze. Az alsó, leginkább rózsaszínű kilencágú szitkára hétágú zöld került, majd a legfelső ötös rózsaszín volt a párta teteje. A tarkóra még ötágú szitkát kötöttek. A pártát érzéssel kellett fejre formálni, hogy mindegyik különb, szebb legyen. Külön figyelmet érdemel a keresztmama ünnepi öltözéke, mivel, hasonlóan mint a principális, lekötötte a lakodalmas nép figyelmét. A keresztmama, mint vendég, aki a menyasszony mellett foglalt helyet az ünnepi asztalnál, megtisztelő szerepet töltött be. Öltözete is kifejezte fontosságát. Ünnepi ruhadarabok jöttek elő. Az évszakhoz megfelelő nyári vagy téli változatban nagyünnepi fiatalasszony, menyecske öltözékét viselte. A gondosan elkészített drótkontyra két fejkötőt kötött. Selyemkendő alá keményre vasalt vékonyabb kendőt is tett. Így szebb volt a formája. A felső rojtos kendőjét az álla alatt tűzte össze. Napjainkban már csak a hetven éven felüli asszonyok hordják a ráncos szoknyát és ruhát (ráncos kötényt). Öltözékük többi része már nem népviseleti ruhadarab. Így elvárható, sajnos, hogy a zsérei népviselet, hasonlóan mint a régió többi községében, hamarosan feledésbe merül. Ennek a néphagyománynak megmentői feladata a kultúrcsoportokra hárul, és mindazokra, akik a népviseletben és kellékeiben felfedezni vélik a szépet, elődjeink öltözködésének múltját és felbecsülhetetlen értékét. Mentsük meg színpompás népviseletünket az utókor számára! Ne engedjük, hogy e kincs a mai mozgalmas életmódban feledésbe merüljön! 12 Dr. Simek Viktor

Régi és mostani felvételek a zsérei népviseletről Menyecske a keresztnél (1935-ben) Ünneplőben (1935 körül) Kerekeskútnál (1935-ben) Menyecske az udvaron - lóval (1935-ben) 13

Jegyesek (1935 körül) Fiatalok (1935 körül) Hazafelé (1938-ban) Anya gyermekével (1938-ban) 14

Tehénpásztor (1940 körül) Asszonyok az utcán (1940 körül) Eredeti drótkontyban (1940-körül) Ünnepi öltözékben (1940 körül) 15

Régi utcarész (1940-ben) Déli pihenő (beszélgetés a kertek végén) - 1940 körül Szénagyűjtés (1945-ben) Villőző lány (1955 körül) 16

Menyecske téli öltözékben (1980-ban) A kertben Menyecske kendőben (1980-ban) Villőt vivő keresztmama (keresztmama ajándéka a menyasszonynak) 17

A díszes drótkonty Az udvaron Kertben, menyecske piros hímes vászoningben 18

Száraz Pál PASZTELL Simek Viktor festményei elé Gyönyörű, napsütötte kép, Alig néhány gyengéd vonás, Egyszerű, s mégis üde, szép, Néhány nyírfa, sűrű orgonás. Ágain dús fehér s lila fáklya, Bokrok alján bársonypuha gyep. Rajta lobban az ég szűzi lángja, Itt a napsugár is fényesebb. Mégis egy furcsa, szürke folt, Egy homályos szín lent a parton. Ezer ragyogó közt egyetlen torz Vonás a képen: sápadó arcom. 19

Zsérei menyasszony olaj, 1986 20

Zsérei menyasszony olaj, 2004 21

Zsérei kislány babával akvarell, 1991 22

Zsérei menyasszony akvarell, 1986 23

Gímesi kislány olaj, 1999 24

Zsérei menyecske pasztell, 2007 25

Fésülködő kislány tempera, 1989 26

Zsérei menyecske olaj, 2004 27

Zsérei kislány olaj, 1998 28

Zsérei menyecske korsóval olaj, 1999 29

Pihenők (saraglyás bejáratban) pasztell, 2009 30

Kislány az utcán pasztell, 2009 31

Katalinka pasztell, 2009 32

Nyitott (közös) udvar pasztell, 2009 33

Zsérei kislány nefelejccsel tempera, 1986 34

Zsérei menyecske kendőben olaj, 2004 35

Készülődés pasztell, 2009 36

Zsérei menyecskék pasztell, 2009 37

Zsérei menyecske olaj, 2007 38

Zsérei menyecske pasztell, 2007 39

Zsérei menyecske kendőben pasztell, 2007 40

Zsérei menyecske olaj, 2004 41

Lány rojtos ingben pasztell, 2007 42

Menyecske rojtos kendőben pasztell, 2007 43

Fésülködő lányok pasztell, 2009 44

Készülődés pasztell, 2009 45

Fésülködő lány akvarell, 1980 46

Leány rojtos ingben pasztell, 2007 47

Menyecske drótkontyban pasztell, 2009 48

Menyecske drótkontyban pasztell, 2009 49

Reggel akvarell, 1984 50

Menyecske akvarell, 1980 51

Menyecskék akvarell, 1985 52

Menyecske akvarell, 1981 53

Munka közben akvarell, 1992 54

Munka közben akvarell, 1992 55

Lány akvarell, 1983 56

Fésülködő akvarell, 1984 57

Templomba menet akvarell, 1979 58

Közös udvar akvarell, 2008 59

Menyasszony akvarell, 1986 60

Rojtoskendős menyecske pasztell, 2007 61

Zsérei drótkontyos menyecske pasztell, 2008 62

Selyemkendős menyecske pasztell, 2007 63

Fiatalasszony (téli öltözékben) akvarell, 1983 64

Hajadon lány??? akvarell, 1986 65

Varró asszony akvarell, 1984 66

Varró asszony akvarell, 1983 67

A bejárat előtt akvarell, 2009 68

Lány akvarell, 1984 69

Reggel (fésülködő lányok) akvarell, 1984 70

Menyecskék akvarell, 1984 71

Tükör előtt pasztell, 2007 72

Fésülködő kislány akvarell, 1988 73

Fésülködő lányok pasztell, 1980 74

Coffot fonó lányok akvarell, 1984 75

Kenyeret kínáló menyecske akvarell, 1995 76

Kislány babával akvarell, 1988 77

Zoboralji lányok tempera, 1983 78

Fésülködő pasztell, 1979 79

Asszony tejesköcsöggel akvarell, 1981 80

Fiatalasszony akvarell, 1983 81

Ültetők a mezőn akvarell, 1992 82

Virágot szedő menyecske pasztell, 2007 83

Kislány kendőben vöröskréta, 1994 84

Kislány kendőben vöröskréta, 1994 85

Fiatalasszony szőttes asztalterítővel vöröskréta, 1995 86

Kislány téli öltözékben vöröskréta, 1995 87

Törölgető menyecske vöröskréta, 1996 88

Katalinka vöröskréta, 2007 89

Varró menyecske vöröskréta, 1995 90

Babát altató anya vöröskréta, 1985 91

Menyecske vizeskorsóval vöröskréta, 1990 92

Rojtoskendős fiatalasszony vöröskréta, 1988 93

Hímző menyecske vöröskréta, 1991 94

Dajkáló anya vöröskréta, 1985 95

Kendőt tartó lány vöröskréta, 2000 96

Fodros inges kislány vöröskréta, 2007 97

Copfos lány vöröskréta, 2001 98

Copfos lány téli kabátkában vöröskréta, 1995 99

Fiatalasszony rojtos kendőben vöröskréta, 2005 100

Kendős fiatalasszony vöröskréta, 1998 101

Copfos lány vöröskréta, 2006 102

Rojtoskendős menyecske vöröskréta, 2004 103

Kislány vöröskréta, 1994 104

Menyecske vöröskréta, 1994 105

Babázó lány vöröskréta, 1989 106

Öltözködés közben vöröskréta, 2006 107

Kislány kendőben vöröskréta, 1994 108

Ülő menyecske vöröskréta, 2005 109

Zsérei karikázó vöröskréta, 2004 110

Zsérei karikázó vöröskréta, 2008 111

Fiatalember vöröskréta, 1985 112

Kalapot tartó fiatalember vöröskréta, 1986 113

Kislány vöröskréta, 1994 114

Menyasszony vöröskréta, 1995 115

A mezőn vöröskréta, 1993 116

A mezőn (kapáló asszonyok) vöröskréta, 1993 117

Varró lány vöröskréta, 1995 118

A zsérei templom előtt vöröskréta, 2003 119

Az utcán vöröskréta, 2002 120

Rojtoskendős menyecske (a bejárati ajtóban) vöröskréta, 2006 121

A képek jegyzéke Oldalszám: A bejárat előtt akvarell, 2009 68 A mezőn vöröskréta, 1993 116 A mezőn (kapáló asszonyok) vöröskréta, 1993 117 A zsérei templom előtt vöröskréta, 2003 119 Asszony tejesköcsöggel akvarell, 1981 80 Az utcán vöröskréta, 2002 120 Babát altató anya vöröskréta, 1985 91 Babázó lány vöröskréta, 1989 106 Coffot fonó lányok akvarell, 1984 75 Copfos lány vöröskréta, 2001 98 Copfos lány vöröskréta, 2006 102 Copfos lány téli kabátkában vöröskréta, 1995 99 Dajkáló anya vöröskréta, 1985 95 Fésülködő akvarell, 1984 57 Fésülködő pasztell, 1979 79 Fésülködő kislány tempera, 1989 26 Fésülködő kislány akvarell, 1988 73 Fésülködő lány akvarell, 1980 46 Fésülködő lányok pasztell, 2009 44 Fésülködő lányok pasztell, 1980 74 Fiatalasszony akvarell, 1983 31 Fiatalasszony (téli öltözékben) akvarell, 1983 64 Fiatalasszony rojtos kendőben vöröskréta, 2005 100 Fiatalasszony szőttes asztalterítővel vöröskréta, 1995 86 Fiatalember vöröskréta, 1985 112 Fodros inges kislány vöröskréta, 2007 97 Gímesi kislány olaj, 1999 24 Hajadon lány akvarell, 1986 65 Hímző menyecske vöröskréta, 1991 94 Kalapot tartó fiatalember vöröskréta, 1986 113 Katalinka pasztell, 2009 32 Katalinka vöröskréta, 2007 89 Kendős fiatalasszony vöröskréta, 1998 101 Kendőt tartó lány vöröskréta, 2000 96 Kenyeret kínáló menyecske akvarell, 1995 76 Készülődés pasztell, 2009 36 Készülődés pasztell, 2009 45 Kislány vöröskréta, 1994 104 122

Kislány vöröskréta, 1994 114 Kislány az utcán pasztell, 2009 31 Kislány babával akvarell, 1988 77 Kislány kendőben vöröskréta, 1994 84 Kislány kendőben vöröskréta, 1994 85 Kislány kendőben vöröskréta, 1994 108 Kislány téli öltözékben vöröskréta, 1995 87 Közös udvar akvarell, 2008 59 Lány akvarell, 1983 56 Lány akvarell, 1984 69 Lány rojtos ingben pasztell, 2007 42 Leány rojtos ingben pasztell, 2007 47 Menyasszony akvarell, 1986 60 Menyasszony vöröskréta, 1995 115 Menyecske akvarell, 1980 51 Menyecske akvarell, 1981 53 Menyecske vöröskréta, 1994 105 Menyecske drótkontyban pasztell, 2009 48 Menyecske drótkontyban pasztell, 2009 49 Menyecske rojtos kendőben pasztell, 2007 43 Menyecske vizeskorsóval vöröskréta, 1990 92 Menyecskék akvarell, 1985 52 Menyecskék akvarell, 1984 71 Munka közben akvarell, 1992 54 Munka közben akvarell, 1992 55 Nyitott (közös) udvar pasztell, 2009 33 Öltözködés közben vöröskréta, 2006 107 Pihenők (saraglyás bejáratban) pasztell, 2009 30 Reggel akvarell, 1984 50 Reggel (fésülködő lányok) akvarell, 1984 70 Rojtoskendős fiatalasszony vöröskréta, 1988 93 Rojtoskendős menyecske pasztell, 2007 61 Rojtoskendős menyecske vöröskréta, 2004 103 Rojtoskendős menyecske (a bejárati ajtóban) vöröskréta, 2006 121 Selyemkendős menyecske pasztell, 2007 63 Templomba menet akvarell, 1979 58 Törölgető menyecske vöröskréta, 1996 88 Tükör előtt pasztell, 2007 72 Ülő menyecske vöröskréta, 2005 109 Ültetők a mezőn akvarell, 1992 82 Varró asszony akvarell, 1984 66 Varró asszony akvarell, 1983 67 Varró lány vöröskréta, 1995 118 Varró menyecske vöröskréta, 1995 90 123

Virágot szedő menyecske pasztell, 2007 83 Zoboralji lányok tempera, 1983 78 Zsérei drótkontyos menyecske pasztell, 2008 62 Zsérei karikázó vöröskréta, 2004 110 Zsérei karikázó vöröskréta, 2008 111 Zsérei kislány olaj, 1998 28 Zsérei kislány babával akvarell, 1991 22 Zsérei kislány nefelejccsel tempera, 1986 34 Zsérei menyasszony olaj, 1986 20 Zsérei menyasszony olaj, 2004 21 Zsérei menyasszony akvarell, 1986 23 Zsérei menyecske pasztell, 2007 25 Zsérei menyecske olaj, 2004 27 Zsérei menyecske olaj, 2007 38 Zsérei menyecske pasztell, 2007 39 Zsérei menyecske olaj, 2004 41 Zsérei menyecske kendőben olaj, 2004 35 Zsérei menyecske kendőben pasztell, 2007 40 Zsérei menyecske korsóval olaj, 1999 29 Zsérei menyecskék pasztell, 2009 37 124

Felhasznált források Buday Endre: A zsérei tájház, Hét Jókai Mária: Szlovákiai magyar népviseletek - Zsére, Hét Menyasszonyi párták - Zsére, Hét Jókai Mária Méry Margit: Szlovákiai magyar népviseletek Resko Alexander Dr. Szénássy Árpád: Zsére, honismereti kiskönyvtár Sándor János: Kolon, egy falu Zoboralján Simek Veronika: Daloló Zoboralja Zsére község krónikája Adatközlők Gál Lászlóné szül. Czigó Ágnes Szórád Józsefné szül. Macskay Mária és sokan mások 125

Utószó Hazánkat és népünket csak akkor szerethetjük igazán, ha jól ismerjük múltját és ennek fontos részét a néphagyományt. Szülőföldem, Zoboralja megragadó tája, színpompás népviselete nem merülhet feledésbe. olvastam egy kiállítást propagáló röplapon dr. Simek Viktor a Magyar Kultúra Lovagjának hitvallását. Ez a néhány gondolat rendkívül szimpatikus volt nekem. Akkor még nem ismertem őt személyesen. A sors azonban úgy hozta, hogy községünkben, Nagyfödémesen, 2002-ben megrendezett kiállítása óta (Szülőföldem, Zoboralja címmel) jó barátok lettünk vele és kedves feleségével, Veronikával is, aki mindenben támogatja férje tevékenységét. Többek között értékes gyűjteménye van Zoboralja népviseletéből. Ez a barátság mindannyiunknak sokat adott. Örömmel forgattam ennek a csodálatos könyvnek a kéziratát, hiszen mindazt a szépet tükrözi, amit Simek Viktor hitvallása szerint meg kell őrizni az utókornak. Az is mondhatnám, hogy a könyv a múlt megjelenítése a jelenben, amelyet a jövő számára készített. Jól ismerem a könyvben közölt képeket és a többit is, amelyek nemcsak Zsére népviseletét mutatják be, hanem egész Zobor vidékét. A festmények, ceruzarajzok, akvarellek, pasztellek nem juthatnak el minden házba, de azt hiszem a most megjelent könyv egyedülálló lehetőség arra, hogy egy kicsit mindenki magáénak mondhasson Simek Viktor csodálatos alkotásaiból. Őszintén bevallom, nem vagyok sem műértő, sem képzőművészeti szakember, csak egy egyszerű földi halandó, aki szereti a képzőművészetet, és aki mérhetetlenül csodálja mindazt a szépet, amit az emberi kéz és szív alkotni képes. Legyen az festmény, vagy csodálatosan díszes népviselet. Minden ilyen alkotás szemet és lelket gyönyörködtet. A szépség labirintus. Sokan elindulnak benne, de félúton elfáradnak. Csak keveseknek van erejük bejutni a közepébe! mondta Simone Weil. Úgy gondolom, kedves barátunk Simek Viktor fáradhatatlanul halad egyre tovább, hogy valóban eljusson a szépség labirintusának közepébe, és a keze nyomán született alkotások még sokáig szereznek örömet nemcsak a ma emberének, de az utókornak is. Ezekkel a gondolatokkal szeretném a kedves olvasó megtisztelő figyelmébe ajánlani a könyvet. Száraz Erzsébet 126

RESUMÉ Obec Žirany je súčasťou Podzoboria. Je to územie, ktoré sa rozprestiera severne a severovýchodne od Nitry. Názov je spätý s vrchom Zobor, ktorý sa vypína nad Nitrou, strediskom tejto oblasti. Trinásť usadlostí spojených ľudovými zvykmi, piesňami a podobnosťou ľudového odevu leží na území, ktoré je známe ako Podzoborský región. Toto spoločenstvo si dodnes zachovalo svoje ľudové tradície. Náš pestrofarebný kroj je jedným z najzachovalejších spomedzi usadlostí Podzoboria. V minulom storočí prešiel cieľavedomým vývojom a postupne sa zdokonaľoval. Jeho krásu a hodnotu spoznali nielen v regióne pod Zoborom, ale široko-ďaleko aj v zahraničí. Je chvályhodné, ak poznáme ľudové tradície našej dediny. Prekrásne sú naše ľudové piesne, ktoré svojou melodičnosťou, obsahom a rytmom upútali nejedného zberateľa ľudových piesní. Spomedzi hudobných skladateľov stojí za mienku predovšetkým Zoltán Kodály, Béla Bartók a Eugen Szíjjártó, ktorí naše ľudové piesne spracovali aj vo väčších hudobných dielach a niektoré upravili v cykloch pre vokálne zbory. Bolo by škoda zabudnúť na ľudový folklór ročných období a sviatkov, obyčaje rodinného života, ale predovšetkým na zvyky svadobné. Ich hodnotu umocňuje náš prekrásny ľudový kroj. Snažme sa ho zabezpečiť pre naše deti. Vypestujme u nich kladný vzťah k týmto hodnotám. Je to najlepší spôsob ako ich zachovať pre budúce generácie. Odievaním sa do ľudového kroja pri rôznych príležitostiach umocňujeme krásu i hodnotu podujatí a zároveň opatrujeme náš jedinečný skvost ľudovej kultúry. 127

RESÜMEE Die Gemeinde Žirany ist ein Teil von Podzoborie. Es ist ein Gebiet, das sich nördlich und nordöstlich von Nitra erstreckt. Der Name ist mit dem Berg Zobor verbunden, der über Nitra aufragt. Nitra ist ein Zentrum dieses Gebietes. 13 Gemeinden, die mit ähnlichen Sitten, Liedern und Trachten verbunden sind, liegen auf dem Gebiet, das als Region Podzoborie bekannt ist. Unsere bunte Tracht ist eine der am besten erhaltenen Trachten der Region Podzoborie. Im vorigen Jahrhundert hat sie eine zielbewusste Entwicklung durchgegangen und sie hat sich allmählich vervollkommnet. Ihre Schönheit und ihr Wert wurde nicht nur in Podzoborie bekannt sondern auch weit und breit im Ausland. Es ist lobwertig, die Volkstraditionen unseres Dorfes zu kennen. Besonders schön sind unsere Volkslieder, die dank ihrer Melodizität, ihrem Rhythmus und Inhalt viel Volksliedsammler gefesselt haben. Unter den Komponisten muss vor allem Zoltán Kodály, Béla Bartók und Eugen Szíjjártó erwähnt werden. Sie haben unsere Volkslieder in größeren Musikwerken verwendet und einige haben sie in Zyklen für Choren angepasst. Es wäre Schade, die Folklore der einzelnen Jahreszeiten, Festtagsbräuche, Familienbräuche und vor allem Heiratszeremonien zu vergessen. Ihr Wert wird durch unsere bildschöne Volkstracht gestärkt. Wir sollten uns darum bemühen, die Folklore für unsere Kinder zu erhalten. Bilden wir in ihnen ein positives Verhältnis zu diesen Werten aus. Es ist die beste Weise, auf welcher man die Traditionen für die nächsten Generationen erhalten kann. Wenn man die Trachten bei verschiedenen Gelegenheiten anzieht, werden diese Gelegenheiten noch schöner und gleichzeitig wird diese Kostbarkeit unserer Volkskultur bewahrt. 128

Resumé The village Zirany is a part of a region called Podzoborie in Slovakia. It is a territory, which lies North and North East from Nitra. Its name is connected with a hill called Zobor, which rises above Nitra, the centre of this region. There are thirteen settlements connected by folk traditions, songs and similarity of the folk national costumes lying on an area that is known as the Podzoborský Region. This community saves its folk traditions till these days. Our colourful folk national costume is one of the most maintened and preserved from all the settlements of Podzoborie. It went through a systematic development and improvement last century. Its wealth and beauty is known not only in the region under Zobor but also far and wide abroad. It is praiseworthy if we know the folk traditions of our village. Our folk songs are beautiful. They have caught the attention of many collectors of folk songs by their melody, content and rhythm. Among the composers Béla Bartók, Zoltán Kodály and Eugen Szíjjártó are worth mentioning. They worked our folk songs up in their musical pieces and some of them were adapted for vocal choirs. It would be a pity to forget the folklore of the seasons and feasts, the traditions of a family life but most of all the wedding traditions. Its value is strenghtened by our wonderful folk national costume. Let us try to preserve this legacy with our children and teach them these valuable traditions and way of life. It is the best way to save them for the next generation. By wearing national costumes at different occasions, we strenghten the beauty and the value of the events and we take care of our unique gem of our folk culture. 129

Tartalom Bevezető... 5 Zsére község népviselete...6 Legendák Zsére község keletkezéséről...6 Zsére község rövid története... 6 A lakóházak belseje...7 A tájház... 7 Zséreiek népi öltözéke... 8 A gyermekek öltözéke... 9 A felnőttek öltözéke...9 Régi és mostani felvételek a zsérei népviseletről...13 Száraz Pál: Pasztell (Simek Viktor festményei elé)... 19 A képek jegyzéke... 122 Felhasznált források...125 Adatközlők... 125 Utószó...126 Resum é... 127 Resümee... 128 Resum e... 129 130

A Gyurcsó István Alapítvány Könyvek sorozatban megjelent: 1. Vígan zengjetek citorák, Csallóközi betlehemes játékok és mendikák, gyűjtötte és válogatta Ág Tibor, 1992 2. Marczell Béla: A Csallóköz hiedelemvilága, 1994 3. Cséplő Ferenc: Réte bástya és menedék, Helytörténet két egyházi könyv köré építve, 1995 4. Bíborpiros szép rózsa, Népzenei gyűjtés Peredről, a dallamokat válogatta: Ág Tibor, 1996 5. Tánczos Tibor: Ötven éve történt, A kitelepítés és a deportálás története Nagymegyeren, 1996 6. Ázik, nem fázik, A nagyabonyi népdalkör legkedvesebb dalai, 1996 7. Legendák és tények Nagymegyer városának történetéből, Tánczos Tibor: A nagymegyeri Mátyás legendák; Henkey Gyula: A nagymegyeri magyarok etnikai embertani képe, 1997 8. Barsi Ernő: Tanácsok népdalcsokrok összeállításához, 1997 9. Marczell Béla: Naptár és néphagyomány, Csallóközi népszokások, 1997 10. Zalabai Zsigmond: Koszorúk, 1998 11. Nagy Iván: Erősíteni szíveket, Balony község népzenei monográfiája, 1998 12. Szőke István: A bábjátszás ábécéje, Az ujjtól a marionettig, 1998 13. Varga László: Az első lépések, A Csemadok Nagymegyeri Szervezetének és a Nagymegyeri járás Csemadok szervezeteinek története, 1999 14. Himmler Zsófia: Mindentlátó királylány, Népmesedramatizációk gyermekbábcsoportoknak, 1999 15. Ág Tibor: Felsütött a Nap sugára, Kelet-Szlovákiai népdalok, 1999 (MC melléklettel) 16. Metzner Valéria: Emlékezés, A Csemadok rétei szervezetének megalakulása és tevékenysége napjainkig, 1999 *** Száraz Pál: Kilométerkő, Novellák, 1999 17. Móser Zoltán: Körülvesznek engem a dalok, (A népdalgyűjtő és népdalíró Czuczor Gergely), A hét szabad művészet könyvtárával (Zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző Főiskola) közös kiadásban, 2000 18. Presinszky Lajos: Felső Csallóközi arcképcsarnok, 2000 19. Akkor sirassatok engem (Katona Pista összegyűjtött nótái), 2000 20. Lement a vacsoracsillag, Bartók Béla születésének 120. évfordulója alkalmából, Válogatás az 1910-es év nagymegyeri gyűjtéséből, összeállította Ág Tibor, 2001 21. Sidó Zoltán Őszi Irma: Ötven év szolgálat, A Csemadok tevékenysége az Érsekújvári járásban (1949-1999), 2001

22. Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot, Nyitra-vidéki népballadák, 2001, (CD, MC melléklet) 23. Vas Ottó: Hogyan tanuljunk verset, prózát? Előadók és felkészítők kézikönyve 2001 (MC melléklet) 24. Henkey Gyula: A csallóközi magyarok etnikai embertani képe, Alistál környéke, Bős, Nagymegyer, Csallóközi összefoglaló tanulmány, 2002 25. Varga László: Béke poraikra, Az 1. és a 2. világháború áldozatai és hősei Nagymegyeren, 2002 26. Csiba Lajos: Őszi szarvasbőgések, tavaszi szalonkázások, Csallóközi vadásznapló, 2002 27. Borsi Ferenc: Mi vagyunk a rózsák, Az érzékiség képi ábrázolása a magyar népdalokban, 2003 28. Tánczos Tibor: Az öreg juhász szép meséje és más elbeszélések, 2003 29. Ág Tibor: Semmit sem vétettem Nyitra városának, Nyitra-vidéki magyar népdalok, 2004 (CD melléklettel) 30. Varga László: Kultúránk szolgálatában, A Nagymegyeri körzet Csemadok szervezeteinek kialakulása és fejlődése, 2004 31. Köszöntsük a Jézuskát, Régi karácsonyi énekek a Felvidékről, gyűjtötte és válogatta Harmath Lajosné Vöröss Kornélia, 2004 32. A Kolonyi templom előtt, Válogatás Ürge Mária népzenegyűjtéséből. Válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Tari Lujza, 2004 33. A Népes, írta és összeállította Takács András, 2004 *** Száraz Pál: Beszélő fények, Kisprózák, egyéb szövegek, versek, 2004 34. Fügedi János Takács András: A Bertóké és társai, (Jóka falu hagyományos táncai), 2005 35. Kovács Ferenc: 40 év és a kiwi megérett, 2006 36. Ág Tibor: Az árgyélus kismadár, Martos község népzenéje, 2006 37. Pelle Andrea: Sej, Bást falu sáros, Óbásttal határos, Medvesalji népdalok, 2006 38. Varga László: Amikor elindult a vonat, Deportálás és kitelepítés Nagymegyer és környékén lévő településekről 1945-1949 között, 2007 39. Takács András: Az országos népművészeti fesztiválok ötven éve, 2007 40. Szíjjártó Jenő: Az anyai szó, kórusművek, (második bővített kiadás), 2007 41. Bors Éva: Mély kútba tekinték, Népi táncos gyermekjátékok, 2008 42. Lement a vacsoracsillag, Bartók Béla 1910-es nagymegyeri gyűjtése, Közli Ág Tibor, (második bővített kiadás), 2008 43. Simek Viktor: Zoboralji színek, (A zsérei népviselet Simek Viktor festészetében) 132

A Gyurcsó István Alapítvány Könyvek hangzó-anyag sorozatban megjelent: 1. Ág Tibor: Felsütött a Nap sugára, MC, 2000 2. Ág Tibor: Csináltassunk hirharangot, MC-CD, 2001 3. Vas Ottó: Hogyan tanuljunk verset, prózát?, MC, 2001 4. Biborpiros szép rózsa, a népzenei vetélkedő országos gálaműsorának élöfelvétele, MC, 2002 5. Bárdos Ágnes; Tánc-lánc, MC-CD, 2002 6. Ág Tibor: Semmit sem vétettem Nyitra városának, Nyitra-vidéki magyar népdalok, CD, 2004 7. Szerelem, Csanaky Nóra-Écsi Gyöngyi, Válogatás a XX. század magyar szerelmi lírájából és népdalainkból, CD, 2004 8. Hommage á József Attila (Szlovákiai magyar verséneklők József Attiláról), CD, 2005 9. Pelle Andrea: Sej, Bást falu sáros, Óbásttal határos. Medvesaljai népdalok, CD, 2006 10. Fiaim, csak énekeljetek. Válogatás a Tompa Mihály Vers-és Prózamondó Verseny Országos Döntőjéből - 2006, CD, 2007 11. Fiaim, csak énekeljetek. Válogatás a Tompa Mihály Vers-és Prózamondó Verseny Országos Döntőjéből - 2007, CD, 2008 12. Fiaim, csak énekeljetek. Válogatás a Tompa Mihály Vers-és Prózamondó Verseny Országos Döntőjéből - 2008, CD, 2009-11-03 13. A Bertáké és társai, Jóka falu hagyományos táncai, DVD, 2009 133

Ez a könyv a VALEUR KFT NYOMDÁJÁBAN készült 929 01 Dunaszerdahely (Dunajská Streda) Múzeum u. 208/4 Telefon, fax: (0)31 551 72 19, 551 72 18 A kiadó címe: CSEMADOK MŰVELŐDÉSI INTÉZETE, Dunaszerdahely P. O. BOX 16., Bacsákova 240/13., 929 01 Dunajská Streda Tel: +421/31/552 24 78 Fax: +421/31/550 98 30 E-mail: intezet@csemadok.sk WEB: www.csemadok.sk ISBN Simek Viktor: ZOBORALJI SZÍNEK (A zsérei népviselet Simek Viktor festészetében) Kiadta a Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahelyen A kiadásért Huszár László, igazgató felel A nyomdai előmunkálatok Dunaszerdahelyen, a Grafis Stúdióban készültek Nyomta a Valeur kft. nyomdája Dunaszerdahelyen, 2009-ben Megjelent 500 példányban