3. A VÁLLALKOZÁSOK ERŐFORRÁSAI 3.1 A vállalkozás eszközei és szerepük a gazdálkodásban A vállalkozás tevékenysége ellátásához felhasznált eszközeit a számviteli törvény a következő csoportokba rendezi: a befektetett eszközök és a forgóeszközök. A befektetett eszközöknek nevezzük azokat az eszközöket, amelyeket a vállalkozás tartósan, l évnél hosszabb ideig használ. A befektetett eszközök csoportjába tartoznak: az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a befektetett pénzügyi eszközök. A forgóeszközök közé sorolható minden olyan eszköz, amely a vállalkozás tevékenyégét egy évnél rövidebb ideig, de maximum 1 évig szolgálja. A forgóeszközök csoportjába tartoznak: követelések készletek értékpapírok pénzeszközök. A befektetett eszközök közös ismérve, hogy egy részük a saját vállalkozásban (immateriális javak, tárgyi eszközök) fejti ki hatását, másik részük idegen vállalkozásba történő befektetésnek minősül (befektetett pénzügyi eszközök). Az immateriális javak forgalomképes nem anyagi jellegű eszközök, amelyek közvetlenül és tartósan részt vesznek a vállalkozás jövedelemének előállításában. Az immateriális javak csoportjába tartoznak a következők: vagyoni értékű jogok, üzleti vagy cégérték (goodwill), szellemi termékek, a kísérleti fejlesztések, alapítás ás átszervezés aktivált értéke.
Az immateriális javak léte, szerepe a gazdálkodásban közvetlenül és közvetve utal a vállalkozás jövedelemtermelő képességére, illetve annak jövőbeni alakulására. A tárgyi eszközök azok a forgalomképes anyagi javak, amelyek a vállalkozást közvetlenül vagy közvetve tartósan szolgálják. Ebbe a csoportba tartoznak: ingatlanok műszaki és egyéb gépek berendezések járművek beruházások beruházásokra adott előlegek. Az összes erőforrás közül a tárgyi eszközök azok, amelyek jellegüknél fogva hosszú távon határozzák meg a vállalkozás teljesítőképességét. A tárgyi eszközökkel történő gazdálkodás lényege, hogy a vállalkozásnak nagyságukat, összetételüket úgy kell kialakítania, hogy az a működéshez elégséges legyen. Az eszközökbe fektetett tőke megtérülésének folyamatát amortizációnak nevezzük. Az amortizáció pénzügyi-számviteli vetülete az értékcsökkenési leírás. Az amortizáció funkciói: Értékátvitel: a lekötött eszköz értéke az általa előállított termék értékébe megy át. Tárgyi eszköz pótlási alapjának létrehozása: a visszatérülő értékrészek eredményeként az amortizációs időszak végére létrejön a pótlás finanszírozási alapja. Konjunktúra - szabályozás: az elszámolható amortizáció mértékeke drágábbá vagy olcsóbbá teszi azokat a termékeket, amelyekbe, mint költség beépül. Az amortizáció mivel a költséget, az árat és a nyereséget is befolyásolhatja, fontos jövedelemszabályozó szerepet tölt be, hatást gyakorol a jövedelmek elsődleges elosztására és újraelosztására. A tárgyi eszközökkel való gazdálkodás az alábbi feladatok ellátását jelenti: beruházás
eszközfenntartás leépítés. Beruházás: olyan befektetés, amely tárgyi eszközök létrehozására, bővítésére, pótlására irányul. Eszközfenntartás: a folyamatos működőképességet hivatott biztosítani. A tárgyi eszközök megfelelő élettartamát azzal lehet elérni, ha megfelelő rendszerességgel javításokat, karbantartásokat, felújításokat végzünk el rajtuk. Ezzel sok esetben meg lehet előzni a tárgyi eszközök meghibásodását és csökkenteni lehet a költségeket is. Leépítés: a termelőkapacitások valamilyen okból történő leállítására, működésből való kivonására irányul. Célja, hogy a gazdaságtalan, illetve a vállalkozás további működéséhez nem szükséges tárgyi eszközöket kivonja és esetleges értékesítésükkel pénzforrást teremtsem. A termelési kapacitás a termelő berendezések teljesítőképességének olyan határértéke, amely gazdaságos működtetés, termelés, szervezés esetén érhető el. A kapacitáskihasználás a tényleges termelt mennyiség és a termelési kapacitás viszonyszáma. A befektetett pénzügyi eszközök azok az eszközök, amelyeket a vállalkozó azzal a céllal fektet be más vállalkozónál, hogy ott tartós jövedelemre és/vagy döntő irányításra, befolyásra tegyen szert. A befektetések lehetnek: részesedések, értékpapírok, adott kölcsönök, hosszú lejáratú bankbetétek. A forgóeszközök csoportjába tartozó készletek olyan eszközök, amelyek egy-egy termelési folyamatban vesznek részt. Eredetüket tekintve származhatnak: vásárlásból,
saját termelésből, előállításból. Formájukat tekintve a készletek lehetnek: anyagok, áruk, készletre adott előlegek, állatok, befejezetlen termékek, félkész termékek, késztermékek. A készletgazdálkodás célja, hogy a termelési folyamatok zavartalanságát a gazdaságosság alapelvének megtartása mellett, a vállalkozás mindenkori céljainak figyelembevételével biztosítsa. A követelések szerződésből vagy jogszabályi előírásból keletkező fizetési igények. A vállalkozásnak legtöbbször vevőkkel szembeni követelése van, amely azt jelenti, hogy a vevőnek leszállított árut vagy szolgáltatást a vevő még nem fizetette ki, de már átvette, illetve a szolgáltatást igénybe vette. Mivel a követelések a vállalkozás vagyonát kötik le, nagyon fontos állományuk tervezése, optimalizálása. A forgóeszközök csoportján belüli értékpapírok egy évnél nem hosszabb lejáratúak. Az értékpapírok csoportosítása sokféle szempont alapján lehetséges: lejáratuk szerint, forgalomképességük szerint, kibocsátójuk szerint stb.. A pénzeszközök olyan vagyontárgyak, amelyek készpénzben, csekkben vagy bankbetétben állnak a vállalkozás rendelkezésére. A pénzeszközökkel kapcsolatos gazdálkodás követelménye, hogy a betétszámlán illetve a házipénztárban mindig annyi pénzeszköz legyen, amivel a vállalkozás eleget tud tenni kötelezettségeinek és mellette likvid tud maradni. Ez azért fontos, mert a vállalkozásnál lévő felesleges pénzeszköz hasznot nem biztosít. Összefoglalva a forgóeszköz- gazdálkodás feladatai a következők: a termelés biztonságos fenntartása, a vállalkozás folyamatos likviditásának fenntartása, az eszközök forgási sebességének növelése, a szabad likvid eszközök hasznosítása.
Az eszközök csoportját és azok elemeit a következő táblázat mutatja be. Befektetett eszközök Immateriális javak Vagyoni értékű jogok Üzleti vagy cégérték Szellemi termékek Kísérleti fejlesztés aktivált értéke Alapítás-átszervezés aktivált értéke Tárgyi eszközök Ingatlanok Műszaki berendezések, gépek, járművek Egyéb berendezések, gépek, járművek Beruházások Beruházásra adott előlegek Befektetett pénzügyi eszközök Részesedések Értékpapírok Adott kölcsönök Hosszú lejáratú bankbetétek Forgóeszközök Készletek Anyagok Áruk Készletre adott előlegek Állatok Befejezetlen termelés és félkész termékek Késztermékek
Követelések Értékpapírok Pénzeszközök 1. ábra Vállalkozások eszközei 1 A vállalkozások működéséhez szükséges eszközeinek beszerzésére, finanszírozására szolgáló forrásait tőkének nevezzük. A mérleg passzíva oldala az eszközök forrás szerinti számbavétele. A tőke alapvetően saját illetve idegen forrásból származhat. Az idegen tőkét kötelezettségnek hívjuk. A saját tőke fogalma alatt azt az összeget értjük, amelyet a tulajdonosok véglegesen a vállalkozás rendelkezésére bocsátottak. 1 Forrás: Lengyel László: Vállalkozási ismeretek (KOTK, 2000)
A saját tőke részei: jegyzett tőke, jegyzett, de még be nem fizetett tőke, tőketartalék, eredménytartalék, lekötött tartalék, értékelési tartalék, mérleg szerinti eredmény. A forrás oldal szerkezetét, legfontosabb elemeit foglalja össze az alábbi ábra. Saját tőke Jegyzett tőke Jegyzett, de még be nem fizetett tőke (-) Tőketartalék Eredménytartalék Értékelési tartalék Mérleg szerinti eredmény Céltartalékok Kötelezettségek Hátra sorolt kötelezettségek Hosszú lejáratú kötelezettségek Rövid lejáratú kötelezettségek 2. ábra Vállalkozások forrásai 2 A mérleg tehát adott időpontra vonatkozóan mutatja meg kétoldalú kimutatásban a vállalkozás eszközeit és azok forrásait, így a vagyoni helyzet bemutatásának legfontosabb eszköze. 2 Forrás: Lengyel László: Vállalkozási ismeretek (KOTK, 2000)
A finanszírozás a vállalkozások alapításához és működéséhez szükséges források biztosítása. A saját tőke befektetése önfinanszírozást jelent, de a működés finanszírozásában részt vesznek idegen források is, amelyek visszafizetési és kamatfizetési kötelezettséggel járnak.