BERHIDA VÁROS TELEPÜLÉSI ESÉLYEGYENLŐSÉGI PROGRAMJA

BERHIDA VÁROS TELEPÜLÉSI ESÉLYEGYENLŐSÉGI PROGRAMJA 2012-2017 Tervezet Készítette:

TARTALOM I. BEVEZETÉS...3 II. HELYZETELEMZÉS. A HELYI ESÉLYEGYENLŐSÉGI PROGRAM HELYZETELEMZÉSÉNEK TARTALMI ELEMEI...5 II.1. A JOGSZABÁLYI HÁTTÉR BEMUTATÁSA... 5 II.1.1. A program készítését előíró jogszabályi környezet rövid bemutatása... 5 II.1.2. Az esélyegyenlőségi célcsoportokat érintő helyi szabályozás rövid bemutatása... 9 II.2. STRATÉGIAI KÖRNYEZET BEMUTATÁSA... 17 II.2.1. Általános helyzetkép... 17 II.2.2. Kapcsolódás helyi stratégiai és települési önkormányzati dokumentumokkal, koncepciókkal, programokkal... 19 II.2.3. A helyi esélyegyenlőségi program térségi, társulási kapcsolódásainak bemutatása... 21 II.2.4. A települési önkormányzat rendelkezésére álló, az esélyegyenlőség szempontjából releváns adatok, kutatások áttekintése, adathiányok kimutatása... 21 II.3. A MÉLYSZEGÉNYSÉGBEN ÉLŐK ÉS A ROMÁK HELYZETE, ESÉLYEGYENLŐSÉGE... 23 II.3.1. Jövedelmi és vagyoni helyzet... 24 II.3.2. Foglalkoztatottság, munkaerő-piaci integráció... 25 2.3.3. Pénzbeli és természetbeni szociális ellátások, aktív korúak ellátása, munkanélküliséghez kapcsolódó támogatások... 28 II.3.4. Lakhatás, lakáshoz jutás, lakhatási szegregáció... 29 II.3.5. Telepek, szegregátumok helyzete... 31 II.3.6. Egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés... 32 II.3.7. Közösségi viszonyok, helyi közélet bemutatása... 36 II.3.8. A roma nemzetiségi önkormányzat célcsoportokkal kapcsolatos esélyegyenlőségi tevékenysége, partnersége a települési önkormányzattal... 37 II.3.9. Következtetések: problémák beazonosítása, fejlesztési lehetőségek meghatározása... 38 II.4. A GYERMEKEK HELYZETE, ESÉLYEGYENLŐSÉGE, GYERMEKSZEGÉNYSÉG... 39 II.4.1. A gyermekek helyzetének általános jellemzői (pl. gyermekek száma, aránya, életkori megoszlása, demográfiai trendek stb.)... 39 II.4.2. Szegregált, telepszerű lakókörnyezetben élő gyermekek helyzete, esélyegyenlősége... 48 II.4.3. A hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű, valamint fogyatékossággal élő gyermekek szolgáltatásokhoz való hozzáférése... 48 II.4.4. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek/tanulók, valamint fogyatékossággal élő gyerekek közoktatási lehetőségei és esélyegyenlősége... 51 II.4.5. Következtetések: problémák beazonosítása, fejlesztési lehetőségek meghatározása... 53 II.5. A NŐK HELYZETE, ESÉLYEGYENLŐSÉGE... 55 II.5.1. A nők gazdasági szerepe és esélyegyenlősége... 55 1

II.5.2. A munkaerő-piaci és családi feladatok összeegyeztetését segítő szolgáltatások (pl. bölcsődei, családi napközi, óvodai férőhelyek, férőhelyhiány; közintézményekben rugalmas munkaidő, családbarát munkahelyi megoldások stb.)... 56 II.5.3. Családtervezés, anya- és gyermekgondozás területe... 56 II.5.4. A nőket érő erőszak, családon belüli erőszak... 57 II.5.5. Krízishelyzetben igénybe vehető szolgáltatások (pl. anyaotthon, családok átmeneti otthona)... 57 II.5.6. A nők szerepe a helyi közéletben... 58 II.5.7. A nőket helyi szinten fokozottan érintő társadalmi problémák és felszámolásukra irányuló kezdeményezések... 58 II.5.8. Következtetések: problémák beazonosítása, fejlesztési lehetőségek meghatározása... 58 II.6. AZ IDŐSEK HELYZETE, ESÉLYEGYENLŐSÉGE... 58 II.6.1. Az időskorú népesség főbb jellemzői (pl. száma, aránya, jövedelmi helyzete, demográfiai trendek stb.)... 60 II.6.2. Idősek munkaerő-piaci helyzete... 60 II.6.3. A közszolgáltatásokhoz, közösségi közlekedéshez, információhoz és a közösségi élet gyakorlásához való Hozzáférés... 61 II.6.4. Az időseket, az életkorral járó sajátos igények kielégítését célzó programok a településen... 62 II.6.5. Következtetések: problémák beazonosítása, fejlesztési lehetőségek meghatározása... 62 II.7 A FOGYATÉKKAL ÉLŐK HELYZETE, ESÉLYEGYENLŐSÉGE... 62 II.7.1. A településen fogyatékossággal élő személyek főbb jellemzői, sajátos problémái... 63 II.8. II.7.2. Fogyatékkal élő személyek pénzbeli és természetbeni ellátása, kedvezményei... 64 II.7.3. A közszolgáltatásokhoz, közösségi közlekedéshez, információhoz és a közösségi élet gyakorlásához való hozzáférés lehetőségei, akadálymentesítés... 65 II.7.4. Következtetések: problémák beazonosítása, fejlesztési lehetőségek meghatározása... 66 HELYI PARTNERSÉG, LAKOSSÁGI ÖNSZERVEZŐDÉSEK, CIVIL SZERVEZETEK ÉS FOR-PROFIT SZEREPLŐK TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSA... 67 II.9. A HELYI ESÉLYEGYENLŐSÉGI PROGRAM NYILVÁNOSSÁGA... 67 III. INTÉZKEDÉSI TERV... 68 IV. BEFEJEZÉS... 72 2

I. BEVEZETÉS Berhida Veszprém megyében, a Várpalotai kistérségben, Várpalotától délre kb. 9,5 kmre fekvő város. A Balaton-felvidék északkeleti és a Mezőföld északi határán, a Bakony déli nyúlványain, a Séd folyó völgyében, az M7-es autópálya és a 8-as főút között félúton található. Itt találkozik a Várpalota-Lepsény és a Litér-Szabadbattyán út. A mai Berhida három helység, Berhida, Kiskovácsi (1926) és Peremarton (1939) /Peremartongyártelep felépülésével: ma: Peremarton gyártelep/ egyesülésével jött létre. Berhida és Peremarton már a rómaiak által is ismert települések voltak. Ezt bizonyítják a XX. század elején előkerült leletek, amelyek római telep (Cimbrianae) nyomára és római kori temetőre utalnak. A leleteket ma a Laczkó Dezső Megyei Múzeumban őrzik. Az okiratok 1082-től jegyzik, birtokosa a veszprémi káptalan volt. Az Árpád-házi királyok közül II. Géza is megfordult e helyen, a hagyomány szerint egyik itteni látogatásakor vesztette el ónból és horganyból öntött pecsétnyomóját. A pecsétnyomót 1811-ben találta meg egy földműves, a történelmi ritkaság ma a Nemzeti Múzeumban található. Berhida a középkorban jelentős település volt (1363-ban Berenhyda, 1366-ban Berenhyd, 1461-ben Berenhida néven). A középkorban 1395-től oppidumnak (mezővárosnak) számított, de jellege ellenére jobbágyi módon adózott. Heti vásárát 1436-ban, országos vásárát pedig 1461-ben említették először, amelynek jogát Mátyás király adományozta a városnak. Berhidát a mohácsi csatát követő zavaros időkben - népes községként - Palota várához csatolták. A török támadás idején, 1532-ben rendi országgyűlést tartottak itt. Török hódoltsága 1550-ben - a szomszédos Peremartonnal együtt - kezdődött, s 1617-ben már pusztaként említették. Berhida néven 1622-től vált ismertté. Lakosai a század végén nincstelen zsellérek voltak, 1696-ban 12 család élt itt, 1773-ban négyutcás faluként létezett. Kiskovácsit először Kovachy néven említették 1352-ben. 1527-ben a török felégette, később Palota várának tartozéka lett. 1780-ig többször is lakatlanná vált. Peremartont 1082-ből I. László oklevele említette először veszprémi püspöki birtokként. Kiskovácsihoz hasonlóan később ez a helység is Palota végvár tartozéka lett, majd 1527- ben a törökök elpusztították. 1570-re elnéptelenedett, évtizedekig lakatlan volt, majd 1624-ben a jobbágyi terhek megszűntek. 1752-ben a veszprémi káptalan újra kirótt jobbágyi terhei miatt a nemesek 1759-ben elhagyták a falut, később a káptalan telepítette be újra. A fő megélhetési forrás ekkor a szőlőművelés és a gabonatermesztés volt. Peremartonban 1717-ben katolikus, Berhidán 1768-ban református iskolát létesítettek. Berhidán 1895-ben készült el a települést is érintő Lepsény Csajág Hajmáskérvasútvonal, amelyen 2007-ben megszűnt a személyforgalom. A település fejlődése az Ipari Robbanóanyaggyár megalapítását (1922) követően gyorsult fel. Felépült a 3

szuperfoszfát műtrágyagyár, amelynek ellátására kénsavgyárat létesítettek. A gyár fejlődésével egy időben a népesség száma is jelentősen megnőtt. A gyár mellett felépülő lakótelepen általános iskola, óvoda és orvosi rendelő épült. 1771-től Berhida Kiskovácsival körjegyzőségként működött, míg Peremarton a közigazgatás átszervezéséig önálló jegyzőség volt. Területszervezés folytán 1926-ban Kiskovácsi, majd 1939-ben Peremarton beolvadt Berhida nagyközségbe. 1970-ben Berhida a veszprémi járás harmadik legnagyobb községe volt. Ipari jellegű településként tartották számon, a lakosság mintegy 70 %-a innen nyerte megélhetését. 1985. augusztus 15-én Berhidát a Richter-skála szerinti 5,2 erősségű földrengés rázta meg, amelynek epicentruma a településen volt. Az ország összefogott a milliárdos károk helyreállítására. A rendszerváltást követően az állami nagyipar összeomlott: 1991-ben a Perematoni Vegyipari Vállalatot felszámolták. Romjain 15 új gazdasági társaság jött létre, amelyek ma műtrágyát, növényvédőszert, gyógyszer intermediert, biztonsági robbanószert, pirotechnikai eszközöket, poliészteralapú eszközöket gyártanak. 1300 munkavállaló helyett jelenleg mintegy 700-an dolgoznak az ipartelepen. 1995-1996-ban a Várpalota és régiója Környezetvédelmi Rehabilitációs Program "Japán program" keretében lehetővé vált a település összközművesítése: gáz-, ivóvíz- és csatornahálózat került kiépítésre, szennyvíztisztító telep létesült, utak és járdák kerültek helyreállításra. A település 1920-ban nagyközség lett, amelyet később (1950 és 1971 között) elvesztett, 2004-ben azonban városi rangot kapott. A város lakói jelenleg két bankfiókban bonyolíthatják le pénzügyi ügyleteiket. A gépkocsikat egy benzinkút látja el üzemanyaggal. A település 2 óvodát, 2 általános iskolát (Ady Endre és II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola) és Művészeti Iskolát tart fent. A város Családsegítő Központja kiemelkedően magas szolgáltatásszámmal működik. A településüzemeltetést önálló szervezet látja el. Berhida a Várpalota Kistérség Többcélú Társulásának részese, amelynek keretén belül fontos szerepet tölt be, mikrotérségi feladatokat lát el. A város közművelődési tevékenysége mások által is elismert. Két, Berhida központjában és Peremartongyártelep területén működő művelődési házában és közkönyvtárában minden polgár számára hozzáférhető szolgáltatások és programok biztosítottak. Az 1993 óta megrendezésre kerülő háromnapos Berhidai Napok rendezvénysorozat látogatottsága alkalmanként a 6-8.000 főt is meghaladja, amely szám évről-évre növekvő tendenciát mutat. Ezzekkel a mutatókkal együtt a kistérség egyik legjelentősebb és egyben legnépszerűbb programsorozatává nőtte ki magát. A településen jó nevű, külföldön is ismert festő- és fafaragó művészek élnek. A város sportját két labdarúgó csapat és országos elismerésekkel büszkélkedő birkózó sportegyesület reprezentálja. 4

II. HELYZETELEMZÉS. A HELYI ESÉLYEGYENLŐSÉGI PROGRAM HELYZETELEMZÉSÉNEK TARTALMI ELEMEI A helyzetelemzésben megjelenő adatok saját adatgyűjtésből, önkormányzati adatokból és interneten elérhető, hivatalos forrásokból származnak. A hivatalos forrásokra az adatok mellett, illetve lábjegyzetekben hivatkozunk. II.1. A JOGSZABÁLYI HÁTTÉR BEMUTATÁSA II.1.1. A PROGRAM KÉSZÍTÉSÉT ELŐÍRÓ JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET RÖVID BEMUTATÁSA 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról IV. fejezet 31. kimondja: (1) A község, a város és a főváros kerületeinek önkormányzata (a továbbiakban: települési önkormányzat) ötévente öt évre szóló helyi esélyegyenlőségi programot fogad el. (2) A helyi esélyegyenlőségi programban helyzetelemzést kell készíteni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok - különös tekintettel a nők, a mélyszegénységben élők, romák, a fogyatékkal élő személyek, valamint a gyermekek és idősek csoportjára - oktatási, lakhatási, foglalkoztatási, egészségügyi és szociális helyzetéről, illetve a helyzetelemzésen alapuló intézkedési tervben meg kell határozni a helyzetelemzés során feltárt problémák komplex kezelése érdekében szükséges intézkedéseket. A helyzetelemzés és az intézkedési terv elfogadása során figyelembe kell venni a települési kisebbségi önkormányzatok véleményét. A helyi esélyegyenlőségi programot a társadalmi felzárkózásért felelős miniszter által meghatározott részletes szabályok alapján kell elkészíteni. A programalkotás során gondoskodni kell a helyi esélyegyenlőségi program és a települési önkormányzat által készítendő egyéb fejlesztési tervek, koncepciók, továbbá a közoktatási esélyegyenlőségi terv és az integrált településfejlesztési stratégia anti-szegregációs célkitűzéseinek összhangjáról. (3) A helyi esélyegyenlőségi program elkészítése során kiemelt figyelmet kell fordítani a) az egyenlő bánásmód, az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás követelményének érvényesülését segítő intézkedésekre, b) az oktatás és a képzés területén a jogellenes elkülönítés megelőzésére, illetve az azzal szembeni fellépésre, továbbá az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításához szükséges intézkedésekre, c) a közszolgáltatásokhoz, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosításához szükséges intézkedésekre, d) olyan intézkedésekre, amelyek csökkentik a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci hátrányait, illetve javítják foglalkoztatási esélyeiket. (4) A helyi esélyegyenlőségi program időarányos megvalósulását, illetve a (2) bekezdésben meghatározott helyzet esetleges megváltozását kétévente át kell tekinteni, az áttekintés alapján szükség esetén a helyi esélyegyenlőségi programot felül kell vizsgálni, illetve a helyzetelemzést és az intézkedési tervet az új helyzetnek megfelelően kell módosítani. 5

(5) A helyi esélyegyenlőségi programot a települési önkormányzati köztisztviselők vagy közalkalmazottak készítik el. Képzésüket, a helyi esélyegyenlőségi programok elkészültét és felülvizsgálatát esélyegyenlőségi mentorok segítik. A települési önkormányzati köztisztviselők, közalkalmazottak képzését a Kormány által rendeletben kijelölt szerv végzi. (6) A települési önkormányzat az államháztartás alrendszereiből, az európai uniós forrásokból, illetve a nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott egyéb programokból származó, egyedi döntés alapján nyújtott, pályázati úton odaítélt támogatásban csak akkor részesülhet, ha az e törvény rendelkezéseinek megfelelő, hatályos helyi esélyegyenlőségi programmal rendelkezik. (7) A települési önkormányzatok jogi személyiséggel rendelkező társulása az államháztartás alrendszereiből, az európai uniós forrásokból, illetve a nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott egyéb programokból származó, egyedi döntés alapján nyújtott, pályázati úton odaítélt támogatásban csak akkor részesülhet, ha a társulást alkotó települési önkormányzatok mindegyike az e törvény rendelkezéseinek megfelelő, hatályos helyi esélyegyenlőségi programmal rendelkezik. (8) Esélyegyenlőségi mentor tevékenységet az végezhet, aki a) rendelkezik felsőfokú végzettséggel, b) a külön jogszabályban meghatározott képzésen vett részt, és c) rendelkezik a külön jogszabályban meghatározott szakmai gyakorlattal. (4) Az ötven főnél több személyt foglalkoztató költségvetési szervek és többségi állami tulajdonban álló jogi személyek kötelesek esélyegyenlőségi tervet elfogadni. Alkalmazott és figyelembe vett jogszabályok: Magyarország Alaptörvénye XV. cikke kimondja, hogy: (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. (3) A nők és a férfiak egyenjogúak. (4) Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti. (5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket. 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról: Az egyenlő bánásmódról szóló törvény 63.. (5) bekezdése lehetőségként fogalmazza meg a települési önkormányzatok részére azt, hogy a helyben élő, hátrányos helyzetű csoportok helyzetének javítása céljából ún. esélyegyenlőségi programot fogadjanak el. Az alapelvek között a megelőzésről, az állapotmegtartás fontosságáról, a fogyatékos emberek szükségleteinek sajátosságaira kiterjedő figyelemről, az egyenjogúság feltételeinek megteremtéséről és a hátránykompenzációban az állam kötelezettségvállalásáról olvashatunk. A törvény megfogalmazza a fogyatékos emberek körét, amely 6

klasszikusan az érzékszervi sérültekből, a beszédbeli nehézségekkel küzdőkből, a mozgáskorlátozottakból és az értelmi fogyatékosokból áll. 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról: A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem tudnak élni. E törvény célja a fogyatékos személyek jogainak, a jogok érvényesítési eszközeinek meghatározása, továbbá a fogyatékos személyek számára nyújtandó komplex rehabilitáció szabályozása, és mindezek eredményeként a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, önálló életvitelének és a társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 75-től 85-ig terjedő szakaszai tartalmazzák a személyiségi jogokat védelmező passzusokat. Ez azt jelenti, hogy a jogsértés megtörténtének megállapítását polgári peres úton lehet kezdeményezni, illetve azt, hogy a bíróság rendelje el a jogsértő állapot megszüntetését, illetőleg a jogsértést megelőző helyzet helyreállítását. Ezen kívül kártérítés is követelhető. 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról; 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról; 1992. évi LXVI. törvény a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról; 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról; 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről; 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól; 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról; 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról; 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról; 164/1995. (XII. 27.) Kormányrendelet a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről; 1995. évi LXVI. törvény a közokiratokról, közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről; 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról; 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről; 219/1996. (XII. 24.) Kormányrendelet a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések jegyzékéről; 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről; 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről; 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról; 1998. évi XXVI. törvény a közhasználatú épületek akadálymentesítési kötelezettségéről; 7

1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról; 2000. évi LX. törvény a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1958. évi 42. ülésszakán elfogadott 111. számú Egyezmény kihirdetéséről; 194/2000. (XI. 24.) Kormányrendelet a muzeális intézmények látogatóit megillető kedvezményekről; 1/2000. (I. 14.) NKÖM rendelet a kulturális szakemberek szervezett képzési rendszeréről, követelményeiről és a képzés finanszírozásáról; 57/2002. (XI. 18.) OM rendelet az integrációs felkészítésről; 29/2002. (V. 17.) OM rendelet a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről; 21/2003. (II. 25.) Kormányrendelet a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló141/2000. (VIII. 9.) Kormányrendelet, valamint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtására kiadott 223/1998. (XII. 30.) Kormányrendelet módosításáról; 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről; 362/2004. (XII. 26.) Kormányrendelet az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól; 1021/2004. (III. 18.) Kormányhatározat a romák társadalmi integrációját elősegítő kormányzati programról és az azzal összefüggő intézkedésekről; 2004. évi CXXIII. törvény a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglakoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról; 2004. évi I. törvény a sportról; 16/2004. (V. 18.) OM-GYISM együttes rendelet az iskolai sporttevékenységről; 2004. évi II. törvény a mozgóképről; 4/2004. (II. 20.) NKÖM rendelet a helyi önkormányzatok könyvtári és közművelődési érdekeltségnövelő támogatásáról; 97/2005. (XII. 25.) OGY határozat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról; 96/2005. (XII. 25.) OGY határozat az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióról; 176/2005. (IX. 2.) Kormányrendelet a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól; 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról és annak módosításairól; Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról; Az Európai Parlament és a Tanács 771/2006/EK határozata (2006. május 17.) az Esélyegyenlőség mindenki számára európai évéről (2007) az igazságos társadalom irányában; 8

240/2006. (XI. 30.) Kormányrendelet a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékéről; 1089/2006. (IX. 25.) Kormányhatározat a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács létrehozásáról; 10/2006. (II. 16.) OGY határozat az új Országos Fogyatékos ügyi Programról; 12/2007. (III. 14.) OKM rendelet az esélyegyenlőséget, felzárkóztatást segítő támogatások igénylésének, folyósításának és elszámolásának rendjéről; 119/2010. (IV. 16.) Kormányrendelet az Országos Esélyegyenlőségi Szakértői névjegyzékről, az esélyegyenlőségi szakértői tevékenység végzéséről és annak feltételeiről, a szakértő működéséről, 120/2010. (IV. 16.) Kormányrendelet a helyi esélyegyenlőségi program elkészítésének szempontjairól. Fentiek mellett az elkészített esélyegyenlőségi anyag a következő kiemelten fontos jogszabály, ill. útmutatások alapján készült el: Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény - 2010. május 1-jén hatályba lépő - 63/A. -a rendelkezik a helyi esélyegyenlőségi programról. A helyi önkormányzat, valamint a többcélú kistérségi társulás öt évre szóló helyi esélyegyenlőségi programot fogad el, amelyet 2 évente át kell tekinteni és szükség esetén, felül kell vizsgálni. Az esélyegyenlőségi program elkészítéséhez szükséges helyzetelemzést, valamint az esélyegyenlőtlenségek csökkentésére vonatkozó intézkedési tervjavaslatot a szakértő és az önkormányzat együttműködése keretében kell elkészíteni, a helyi erőforrások felhasználásával. A polgármesteri hivatal illetékesei által kitöltött adatlapok és egyéb, az esélyegyenlőségi helyzetelemzéshez szükséges, a település kapcsolattartói (polgármesterek, intézményvezetők) által szolgáltatott adatokfelhasználásával. II.1.2. AZ ESÉLYEGYENLŐSÉGI CÉLCSOPORTOKAT ÉRINTŐ HELYI SZABÁLYOZÁS RÖVID BEMUTATÁSA Berhida Város Önkormányzatának Képviselő-testülete az alábbiakban ismertetett és esélyegyenlőséggel kapcsolatba hozható szabályokkal, tanulmányokkal rendelkezik: 1.) Berhida Város Önkormányzata Képviselő-testületének 5/1998.(IV.30.) rendelete a helyi közművelődésről; 2.) Berhida Város Önkormányzata Képviselő-testületének 19/2000. számú rendelete a kommunális adóról; 3.) Berhida Város Önkormányzata Képviselő-testületének 20/2000. számú rendelete az építményadóról; 9

4.) Berhida Város Önkormányzata Képviselő-testületének 24/2000. (XII.20.) rendelete a hulladékgazdálkodásról; 5.) Berhida Város Önkormányzata Képviselő-testületének 18/2003. számú rendelete a vízdíjakról, 6.) Berhida Város Önkormányzata Képviselő-testületének 11/2003. számú rendelete a temetőkről és a temetkezésről; 7.) Berhida Város Önkormányzata Képviselő-testületének 5/2005. számú rendelete Művészeti iskolai tandíjakról; 8.) Berhida Város Önkormányzata Képviselő-testületének 23/2005. számú rendelete a háziorvosi körzethatárokról; 9.) Berhida Város Önkormányzata Képviselő-testületének 24/2005. számú rendelete a védőnői körzethatárokról; 10.) Berhida Város Integrált Városfejlesztési Stratégiája (2008); 11.) Berhida Város Önkormányzata Képviselő-testületének 17/2009. számú rendelete helyijárat viteldíjról; 12.) Berhida város TÁMOP-6.1.2/A/09/1 Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok pályázat, Egészségre nevelő programok megvalósítása Berhidán című projektjének cselekvési ütemterve; 13.) Berhida-Vilonya települések Intézményfenntartó Társulásának Közoktatási Helyzetelemzése és Esélyegyenlőségi intézkedési terve (2009); 14.) Berhida Város Önkormányzata Képviselő-testülete a 2010. december 16-i ülésén a gazdasági válság önkormányzatnál jelentkező hatásait mérlegelve, kényszerűségből a következő döntést hozta a szociális és gyermekjóléti ellátásokról: 15.) A 8/2007. (III.30.) rendeletéből 2010. december 31. nappal hatályon kívül helyezte a következő ellátásokat, támogatásokat: Közgyógyellátás, Ápolási díj (a már megállapított felülvizsgálatáig változatlan), Lakásfenntartási támogatás, Létfenntartási támogatás, Gyógyszertámogatás. 16.) Berhida Város Önkormányzata Képviselő-testülete 3/2011. számú rendelete a szociális ellátások szabályozásáról; 17.) Várpalota Kistérség Többcélú Társulása Étkeztetés Programja; 18.) Térségi Népjóléti Központ Családsegítő Szolgálat Szakmai Programja; 19.) Térségi Népjóléti Központ Fogyatékosok Napközi Otthona Szakmai Programja; 20.) Térségi Népjóléti Központ Házi Segítségnyújtás Szakmai Programja; 21.) Térségi Népjóléti Központ Gyermekjóléti Szolgálat Szakmai Programja; 10

22.) Érdekképviseleti Fórum Működési Szabályzata (Idősek Klubja); 23.) A Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíjpályázat 2012; 24.) Berhida Családsegítő Központ és Berhida Cigány Kisebbségi Önkormányzat közti együttműködési megállapodás a 2011. december 16-án megtartott Kisebbségi Nap megvalósítása érdekében; 25.) Kérdőíves kutatás a Berhida településen élő 60 év feletti lakosok körében 2011-ben, 26.) Családbarát Városközpont kialakítása Berhidán (2010.10.15-2011.04.30); 27.) LEADER Új Magyarország Vidékfejlesztési Program 2007-2013. II.1.2.1. Az esélyegyenlőségi célcsoportokat érintő helyi szabályozásokkal szembeni elvárások A helyi esélyegyenlőségi program elkészítése során figyelmet kell fordítani: a) az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését segítő intézkedésekre, b) az oktatás és a képzés területén a jogellenes elkülönítés megelőzésére, illetve az azzal szembeni fellépésre, továbbá az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításához szükséges intézkedésekre, c) a közszolgáltatásokhoz, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosításához szükséges intézkedésekre, d) olyan intézkedésekre, amelyek csökkentik a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci hátrányait, illetve javítják foglalkoztatási esélyeiket. A helyi esélyegyenlőségi program elkészítése során: Helyzetelemzést kell készíteni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok oktatási, lakhatási, foglalkoztatási, egészségügyi és szociális helyzetéről, valamint meg kell határozni a helyzetelemzés során feltárt problémák komplex kezelése érdekében szükséges intézkedéseket. A települési esélyegyenlőségi programban a nők és férfiak esélyegyenlőtlenségének, a mélyszegénységben élők, romák esélyegyenlőtlenségének, valamint a fogyatékos személyek esélyegyenlőtlenségének csökkentésére irányuló intézkedéseket konkrét cselekvési akciótervben kell megfogalmazni. Tekintettel kell lenni a nemek eltérő szükségleteinek a kielégítésére, a család védelmére, a szükséges hatékony segítségnyújtásra az anya és gyermekgondozás területén. A lakosság egészségének védelme érdekében tett helyi intézkedésekre, különös tekintettel a szűrőprogramokra, egyéb minőségi egészségügyi szolgáltatásokra, valamint a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés esélyének biztosítására, a lakosság integrációját támogató közösségfejlesztő programok szervezésére. 11

A hatékony minőségelvű eredményes oktatás biztosítására, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek minél előbbi óvodáztatására. A fogyatékkal élők esélyegyenlőtlenségének csökkentésére, életminőségük javítására, az ellátórendszerük és intézményeik közötti együttműködés biztosítására, a szociális szolgáltatások, valamint az oktatás terén, az épületekbe való ki és bejutás akadálymentes biztosítására, az információs és kommunikációs hozzáférés lehetővé tételére. Az esélyegyenlőségi program kiemelt hátrányos helyzetű társadalmi csoportjai: (1) A helyi esélyegyenlőségi programban a nők és férfiak esélyegyenlőtlenségének, a mélyszegénységben élők, romák esélyegyenlőtlenségének, valamint a fogyatékos személyek esélyegyenlőtlenségének csökkentésére irányuló intézkedések; (2) A nők és férfiak esélyegyenlőtlenségének csökkentésénél különös tekintettel kell lenni: a) a társadalmi problémák nemek szerinti értelmezésének, a nemek eltérő szükségletei ismeretének és elismerésének hiányára, b) a nők gazdasági függésére, kiszolgáltatottságára, c) a nőket érő erőszakra, d) arra, hogy a reprodukciós jogok sérülésének elkerülése érdekében van-e megfelelő tájékoztatás és hatékony segítségnyújtás a településen a családtervezés, anya- és gyermekgondozás területén, e) a nők közéletben, gazdasági életben való aránytalan részvételére. (3) A mélyszegénységben élők, romák esélyegyenlőtlenségének csökkentésénél különös tekintettel kell lenni: a) a foglalkoztatási, egészségügyi, szociális helyzet tekintetében: a.a) a saját fenntartású intézményekben való foglalkoztatottság növelésére, a.b) a szűrőprogramokon történő részvételi arány növelésére, az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének javítására, valamint a gyermekek alultápláltságának csökkentésére, b) a lakhatási szegregáció tekintetében: b.a) a területi szegregáció mértékére, b.b) a megfelelő minőségű közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítására, b.c) a lakosság integrációját támogató közösségfejlesztő programokra, b.d) a tervezett beavatkozások és a településfejlesztési dokumentumok összhangjára, c) a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek közoktatási esélyegyenlősége tekintetében: c.a) az intézmények között és az egyes intézményeken belüli szegregáció mértékére, c.b) az intézmények között az oktatás hatékonyságában mutatkozó eltérésekre, c.c) a tanulók iskolai eredményességében mutatkozó eltérésekre, c.d) a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodai ellátására. 12

(4) A fogyatékos személyek esélyegyenlőtlenségének csökkentésénél különös tekintettel kell lenni: a) a közszférában és a versenypiacon a fogyatékos személyek teljes lakossághoz viszonyított arányuknak megfelelő mértékű foglalkoztatására, b) az egészségügyi ellátások elérhetőségére, c) az egészségügyi ellátórendszer és rehabilitációs intézmények közti információáramlásra és együttműködésre, d) a szociális szolgáltatások szerepére a fogyatékos személyek rehabilitációjában, e) a közoktatási intézmények elérhetőségére, hozzáférhetőségére, f) az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása érdekében: f.a) az önkormányzati közszolgáltatásokat nyújtó épületek akadálymentesítésére, f.b) az önkormányzati közszolgáltatások információs és kommunikációs akadálymentesítésére, f.c) az építésügyi hatóságok felkészültségére az akadálymentesítés építészeti szempontjainak vizsgálatában, A Program végrehajtása során mérvadó alapelvek: 1) A prevenció elve: a társadalomnak mindent meg kell tenni a fogyatékosságot okozó balesetek és betegségek megelőzése érdekében. 2) A normalizáció elve: minden fogyatékos személy számára olyan életminták és hétköznapi életfeltételek váljanak elérhetővé, melyek a társadalom megszokott feltételeinek és életmódjának a lehető legteljesebb mértékben megfelelnek. 3) Az integráció elve: a fogyatékos emberek kapcsolatot tarthassanak fenn más emberekkel, valamint a társadalmi, gazdasági intézmények széles körével. 4) Az önrendelkezés elve: a fogyatékos emberek képességeik és lehetőségeik keretein belül szabadon rendelkezhessenek életük alakításáról. Önállóságuk terjedjen ki a személyes mozgás, az idő és a tulajdon feletti önrendelkezésre. 5) A hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az előnyben részesítés kötelezettségének elve: a fogyatékos személy nem részesülhet hátrányos megkülönböztetésben, rá nézve sérelmes elbírálásban, kirekesztésben, fogyatékossága miatt nem lehet korlátozott a más emberek számára elérhető közjavakhoz való hozzáférésben. Mivel az őket mindenki mással egyenlően megillető jogaikkal - állapotukból fakadóan - kevésbé tudnak élni, indokolt, hogy előnyben részesüljenek. 6) A rehabilitáció elve: a fogyatékos embereket képessé kell tenni arra, hogy érdemi erőfeszítéseket tehessenek állapotuk és képességeik javítására, vagy azok romlásának megállítására, lassítására. A fogyatékos személyek és a közszolgálati intézmények kölcsönös garanciákat tartalmazó rehabilitációs szerződéseket köthessenek, egyéni rehabilitációs terveket készíthessenek. Az esélyegyenlőségi program kiemelt fontossága 13

Az esélyegyenlőségi politika azt kívánja meg, hogy a diszkrimináció tilalmának betartásán túl erőfeszítéseket kell tenni a nők, a romák, valamint a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségének javítása érdekében. Az esélyegyenlőségi politika tehát nem esik egybe az egyenlő bánásmód biztosításával: mindazon jogi és nem jogi eszközöket jelenti, amelyek azt a célt szolgálják, hogy mindenki egyenlő eséllyel érvényesülhessen az élet legkülönbözőbb területein oktatás, egészségügy, munkaerőpiac, szociális biztonság, stb., de legalábbis csökkenjenek az érintett célcsoportokat érő hátrányok. A komplex akadálymentesítés, azaz az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtése alatt ma már valamennyi fogyatékossági csoporthoz tartozó embernél - azaz a mozgássérült, a látássérült, a hallássérült, az értelmi fogyatékos, autista és súlyosan- halmozottan fogyatékos embernél - a speciális szükségleteik figyelembevételét kell érteni. Védett tulajdonságok {2003. évi CXXV. törvény 8.. szerint}: neme faji hovatartozása bőrszíne állampolgársága nemzetisége nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, egyszülős család [anyasága (terhessége) vagy apasága], szexuális irányultsága, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (továbbiakban együtt: tulajdonsága) szerint. Az egyenlő bánásmód megsértésének esetei {2003. évi CXXV. törvény szerint}: 14

1. KÖZVETLEN HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS 1 2. KÖZVETETT HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS 2 3. ZAKLATÁS 4. JOGELLENES ELKÜLÖNÍTÉS 5. MEGTORLÁS A Program célja: 1. Elősegítse az esélyegyenlőségi program célcsoportjaihoz tartozó személyek önálló életvitelét és a társadalmi életben való aktív részvételét. 2. Biztosítsa a célcsoport számára, hogy a település, lakójaként ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzenek, mint mindenki más. 3. Biztosítsa az egyenlő bánásmódról szóló törvény szerint a helyben élő, hátrányos helyzetű csoportok helyzetének javítását. 4. A településre jellemző egységes felmérő rendszer kerüljön kialakításra, amely a pályázatok megírásához nyújthat segítséget. 5. Esélyegyenlőség megteremtése a társadalmi élet minden színterén: a fizikai és kulturális környezetben, a lakhatás és a közlekedési eszközök vonatkozásában, a szociális és egészségügyi ellátás, az iskoláztatási és munkaalkalmak, a kulturális- és társadalmi élet, valamint a sport és szórakozási lehetőségek területén is. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény a települési önkormányzatok számára megteremti annak lehetőségét, hogy helyi esélyegyenlőségi programot fogadjon el. A települési esélyegyenlőségi program elemzi a településen, Berhida városában élő hátrányos helyzetű csoportok helyzetének alakulását, és meghatározza az e csoportok esélyegyenlőségét elősegítő célokat, kiemelt figyelmet fordítva a lakhatásra, oktatásra, egészségügyre, foglalkoztatásra, valamint a szociális helyzetre. Továbbá tartalmazza a célok megvalósításának forrásigényét, és végrehajtásuk tervezett ütemezését is. A Program feladata: a cél megvalósulását hátráltató akadályok elhárítása Ebben a feladatban a hátrányos helyzetben lévő személyeknek és az őket tömörítő szervezeteknek is aktív szerepet kellene vállalni. Ennek értelmében, ők maguk is érdemben hozzátehetnek eme közös cél teljesüléséhez. 1 Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt tulajdonsága miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban (2003. évi CXXV. törvény 8. -a). 2 Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. -ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz (2003. évi CXXV. törvény 9. -a). 15

II.1.2.3. Hiányosságok, eltérések, feladatok Berhida település jelenleg érvényben lévő esélyegyenlőségi programjának hiányzó, vagy részlegesen megvalósuló elemei, melyek egyben a jövő elvégzendő feladatai is: 1. Általános helyzetkép felállítása, pontosabb, aktuális helyzetet tükröző, számszerű nyilvántartások vezetése; 2. Munkavállalás, megélhetési feltételek vázolása; 3. Foglalkoztatás terén: hátrányos helyzetű nők, fogyatékkal élők, hátrányos helyzetű roma lakosság foglalkoztatásának elősegítése érdekében szükséges intézkedések meghatározása; 4. Oktatási, képzési területen: kulcskérdések meghatározása a településen, pontosabb, a jelen helyzetet tükröző, számszerű nyilvántartások; oktatás-szolgáltatás felmérése és egyenlő bánásmód követelményei az iskolarendszer szelektivitása, illetve esélyegyenlőség tükrében; oktatási, képzési programokhoz való egyenlő hozzáférés segítése lehetőségeinek vázolása; iskolarendszerű felnőttképzés helyzetének leírása; 5. Szociális területen: Szociális ellátórendszer esélyegyenlőségének jelenlegi felmérése; Szociális ellátórendszer fejlesztése céljainak meghatározása a szolgáltatástervezési koncepció alapján; Egyéb szolgáltatások és juttatások fejlesztési céljainak kitűzése; Támogatási és szolgáltatási igények benyújtásának lehetőségeit, igénybevételét mindenki számára könnyen hozzáférhetővé tenni; 6. Lakhatás, lakóhely lehetőségében: Lakhatás esélyegyenlősége helyzetének leírása; Önkormányzati tulajdonú lakások megoszlásának valamint komfortosságának, és szobaszám szerinti pontos megoszlásának feltérképezése; 7. Környezet, közlekedés területén érvényesülő esélyegyenlőség megállapítása; 8. Egészségügyi témakörben: Egészségügyi szolgáltatások fenntartásának átvilágítása, helyzetének javítása; Alap és szakellátás, sürgősségi ellátás, valamint baleseti ambulancia helyi elérhetősége a hátrányos helyzetűek és fogyatékkal élők számára (is); Jelenleg a város nem rendelkezik egészségtervvel, amit pótolni szükséges; 9. Roma esélyegyenlőségi problémák és azok megoldási lehetőségeinek meghatározása; 10. Kommunikáció terén: Információk hozzáférhetővé tétele kommunikációs akadálymentesítés leírása; Közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés lehetőségeinek biztosítása; 11. Kultúra, sport és szabadidő területen az esélyegyenlőség biztosításának lehetősége; 16

12. Közművelődési lehetőségek egyenlő hozzáféréshez való biztosítása; 13. Ifjúsági feladatok meghatározása az esélyegyenlőségi témához kapcsolódóan, 14. Idősügyi feladatok meghatározása: Időskorú népesség esélyegyenlőségének biztosítása a közszolgáltatásokban; Életkörülmények, lakáskörülmények, jövedelmek pontos feltérképezése; Fogyasztás szerkezete, időskorúak életminőségének vázolása; Önkormányzat időskorúakat érintő szociális jellegű: egészségügyi, kulturális, szórakozási lehetőségekkel kapcsolatos kiadásainak felülvizsgálata; 15. Civil szervezetek, civil kezdeményezések szerepének, helyzetének meghatározása. II.2. STRATÉGIAI KÖRNYEZET BEMUTATÁSA II.2.1. ÁLTALÁNOS HELYZETKÉP Berhida lakónépessége az 1991-es népszámlálás idején 5378 fő volt, míg a 2001-es népszámlálás 5859 lakost regisztrált. A lakosságszám 2008-ig folyamatosan növekedett, amikor 6105 fő volt (ebből 0-18 éves 1446 fő, 18-59 éves 3475 fő, 59 év feletti 1165 fő). 2010. január 1-én 5995 lakosról, jelenleg pedig 5971 főről számolhatunk be, ami a csúcsponttól (2008. évitől) eltelt négy év alatt 134 fős csökkenést mutat. A nemek aránya szinte azonos, mindössze 27 fővel több a nő. A településen jelentős számú német és túlnyomórészt roma kisebbség él. A 2001-es népszámláláskor 29-en német nemzetiségűnek, 113-an pedig roma származásúnak vallották magukat. Mindkét kisebbségnek van választott képviselete a városban. A jelenlegi lakónépesség kor szerinti eloszlását az 1. sz. mellékletben részletezzük, amelynek alapján megállapítható, hogy az aktív, kereső korban lévő lakosok 62,4 %-os arányt képviselnek. A 30%-ot megközelítő (pontosan: 27,8%) 55 év felettiek és a mindössze 31,7 %- ot kitevő 24 év alattiak arányából egyértelműen kivehető, hogy a lakosság kis mértékben ugyan, de az átlagostól pozitív irányban tér el, tehát fiatalodik. A születések száma magasabb az országos átlagnál, de az iskolás korosztályoknál is kismértékű növekedés állapítható meg a legutolsó népszámlálási adatokhoz viszonyítva. A felnőtt korúak közül elsősorban a magasabb iskolázottságúaknál figyelhető meg relatíve nagyobb mértékű elvándorlás. 2010-ben a település vándorlási különbözete pozitív egyenleget mutatott. A lakosság 29 %-a 8 általános, vagy az alatti végzettségű volt. 26 %-uk rendelkezett szakmai oklevéllel, míg 23 %-uk érettségivel (ezek az arányszámok meghaladják az országos átlagot). A diplomások aránya 5%-ot tett ki, ami viszont alacsonyabb az országos kimutatásoknál. Berhida népsűrűsége 140,30 fő/km², amely az országos átlag felett van 27,5 %-al. Közigazgatási területe 4273 ha = 42,73 km 2. 17

Berhida a település szerkezetéből, földrajzi természeti adottságaiból, történelméből adódóan - a Kistérség több településéhez hasonlóan - speciális helyzetben van, ami eddig is befolyásolta a város életét, és elmondható, hogy a jövőjét illetően is kiemelt jelentőségű lesz. A rendszerváltás előtt a település meghatározó ipari terület volt, de mezőgazdasága is említésre méltó, ennek köszönhetően a lakosok helyben találtak munkát. Annak ellenére, hogy Berhida gazdasági helyzete kedvezőnek mondható, a település - az ország más régióiban tapasztaltakkal, vagy a Kistérségen belüli másik várossal (Várpalotával) - összehasonlítva jelenleg a 2008-as gazdasági válság begyűrűződését éli a válság számos, Magyarországra jellemző tényezőjével együtt (pl. munkanélküliség, egészségtelenül élő lakosság, cél nélküli fiatalok, szociális problémák, szociális juttatások nehézségei, rászorulók számának növekedése). Ebből kifolyólag jelentősen megnövekedtek az önkormányzati feladatok. Berhida vezető gazdasági ága a rendszerváltozásig az ipar volt, ami mára átalakult. Ma mindössze 6 család él a mezőgazdaságból. Jelenleg három nagy munkáltató foglalkoztatja a lakosság egy részét: a peremartoni ipartelepen működő cégek és az idősek otthona, valamint maga a város önkormányzata. A lakosság több mint 50 %-a nem talál helyben munkát, ingázik lakhelye és a közeli két megyeszékhely (Veszprém illetve Székesfehérvár) között. A település autóbusszal megközelíthető, a tömegközlekedés jól szervezett (Veszprém, Várpalota és Ősi irányából). Vasúti közlekedés nincs. A város 1-8 évfolyammal működő általános iskolán belül 1-4 évfolyamos, eltérő tantervű iskolát, két óvodát és egy alapfokú művészetoktatási intézményt üzemeltet. 2002-től Berhida anyaintézményként látja el a vilonyai óvoda és az 1-4 évfolyamos iskola működtetését, és egyidejűleg fogadja az 5-8 osztályos korú vilonyai tanulókat is. 2009-ben a település két óvodájába 227 gyermek járt, ebből 86-an hátrányos helyzetűek, 36- an halmozottan hátrányos helyzetűek voltak. Az iskoláskorúak száma 504 fő volt, ebből 192- en hátrányos helyzetűek, 63-an halmozottan hátrányos helyzetűek voltak. A roma tanulók száma 198 fő (közel 40 %) volt, míg az óvodáskorúak között 82 fő (több mint 36 %) roma származású gyermeket számláltak. Az 2011-es, önkormányzat által szolgáltatott adatok szerint a település két óvodájába 136 gyermek járt, ebből 91 fő (67 %) hátrányos helyzetű, 46 fő (34 %) halmozottan hátrányos helyzetű volt. Az iskoláskorúak száma 492 fő volt, ebből 179 fő hátrányos helyzetű, 126 fő halmozottan hátrányos helyzetű volt. A roma tanulók száma 200 fős (közel 41 %-os) szinten alakult, és 19 fő fogyatékost számláltak. Az óvodáskorúakról nincs pontos adatunk. Egyértelműen negállapítható, hogy amellett, hogy csökkent az oktatási intézményeket látogató gyermekek létszáma, 3 esztendő alatt egyidejűleg nagyobb arányban szerepelnek a roma származásúak. A legfrissebb statisztikai adatok szerint Berhidán az országos átlagnál háromszor magasabb a roma lakosok száma. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a város lakóinak több mint fele (58,6 %-a) római katolikus, 0,4 %-a görög katolikus, 12,5 %-a református, 1,3 %-a evangélikus, míg 1,2 % más 18

egyházhoz, felekezethez tartozik. Nem tartozik egyházhoz, felekezethez: 12,3%, ismeretlen illetve nem válaszolt: 13,7%. Nemzetiségi kötődés szerint a lakosok eloszlása a következő: magyar: 90,3 %, cigány: 1,9 %, német: 0,5 %, ukrán: 0,2 %, ismeretlen illetve nem válaszolt: 9,2 %. A település infrastruktúrája megfelelő: vezetékes víz, villany és gázvezeték van, csatornázottsága 100 %. Az úthálózat 99 %-a szilárd burkolatú. Kerékpárutat terveznek építeni. A város pályázatok útján fejleszti az oktatást, egészségügyet, illetve valósítja meg településfejlesztési elképzeléseit. Ennek köszönhető pl. a Peremartongyártelepen működő egészségház tavalyi évben történt felújítása is, amelynek köszönhetően gyógyszertár, fogorvosi rendelő, körzeti orvosi rendelő, gyermekorvosi rendelő, és védőnői szolgálat is működik benne. II.2.2. KAPCSOLÓDÁS HELYI STRATÉGIAI ÉS TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATI DOKUMENTUMOKKAL, KONCEPCIÓKKAL, PROGRAMOKKAL Az esélyegyenlőségi témát érintő helyi jogszabályokat és a helyi stratégiai alapdokumentumokat a fenti II.1.2. pont alatt soroltuk fel. 2009-ben készült el Berhida és Vilonya települések közösen megfogalmazott Intézményfenntartó Társulásának Közoktatási Helyzetelemzése és Esélyegyenlőségi intézkedési terve, amelynek stratégiai célja az, hogy olyan településsé váljanak, ahol senki sem tapasztal diszkriminációt vagy hátrányos megkülönböztetést. Alapelvei: Szolidaritás: A települések közösségeinek minden tagjának érdeke a szolidaritás erősítése, amely nagyban elősegítheti a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi integrációját, iskolai sikerességét, foglalkoztatási és érvényesülési lehetőségeit. Méltányos és rugalmas elbánás: A megkülönböztetés tilalma, az egyenlő bánásmód elve nem alkalmas az összes létező egyenlőtlenség megszüntetésére. Olyan pozitív, méltányos és rugalmas intézkedések kidolgozására törekszenek, amelyek elősegítik az érintettek iskolai sikerességét, társadalmi és foglalkoztatási pozíciójának javulását, megőrzését. A Közoktatási Esélyegyenlőségi Helyzetelemzés és Terv megvalósulását a települések képviselő testületei nyomonkövetik, s ha szükséges, módosítják. Általános elvek: Az intézményfenntartó társulást létrehozó önkormányzatok olyan társadalmi környezet támogatását célozzák meg, amely tiszteletben tartja a sokszínűséget, mentes a hátrányos megkülönböztetéstől, a zaklatástól, a jogellenes elkülönítéstől, a megtorlástól, valamint biztosítja a közoktatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférést és a hátrányos helyzetű csoportok pozitív diszkriminációját (esélyteremtő lépések). Emiatt az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében szükség esetén előnyben részesítenek egyéneket, társadalmi 19