HATHOR ISTENNŐ MÍTOSZAI Egyiptom mítoszai és vallási elképzeléseit a tisztelt nagyközönség sokszor félreértelmezi, holott a földön először éppen a Nílus mentén alakult ki az Aranykor erről szól az Égi Tehén mítosza. A hét Hathor történetéből pedig kiderül, hogy az istennők mennyiben szabályozzák az emberek sorsát. AMIT HATHORRÓL TUDNI ÉRDEMES Óegyiptomi neve: Hut-Hor, vagyis Hórusz háza/temploma. A zene, az öröm és a szerelem istennője. Gyakran tehén, vagy tehénfejű és tehénfülű nőalakban jelenik meg, fején szarvak találhatóak, illetve a szarvak között napkorong ragyog. Néha a gyermekét szoptatja, ezzel hangsúlyozzák Hathor termékenységi szerepét, de ezért könnyen összetéveszthető Ízisszel. Nem véletlen, hogy a neve a sólyom fejű Hórusszal áll kapcsolatban. Ahogyan Íziszt, úgy Hathort is Hórusz anyjának tekintik, ugyanakkor Edfuban a feleségeként tisztelik, tehát szerepe kimagasló. Hathor istennő Hórusz isten megfiatalodásában és újjászületésében játszik szerepet, mivel istennőként a mágiához kapcsolódik. Hathor a mágia úrnője. Termékeny és életet adó természetének köszönhetően az Újbirodalom korában a thébai sírokban gyakran ábrázolták a nyugat hegye mögül kilépő tehén formájában, aki fogadja a halottat a túlvilágon, vagy nőalakként átöleli a halottat. Az egyiptomiak úgy tartották, hogy Hathor a sivatag szélén várakozik ennek a világnak és a másvilágnak a határán, hogy a halott örökkévalóság felé tartó lelke megpihenhessen fája árnyékában és felüdülhessen az istennőtől kapott gyümölcstől és víztől. Így természeténél fogva a nyugat istennőjével és később Ízisszel is azonosult. Hathor Égi Tehénként a hátán viszi a halottat a csillagok közé. Hathor valamilyen szinten az Ég Úrnőjeként kapcsolatban áll Ré napistennel. Sőt, Ré egyik leányának tekinthetjük. A történelem előtti korokban a Napot megszülő Égi Tehénként tisztelték. Hathor másik neve, a Mehet-weret nagy áradást jelent, ami utal a Tejútra, mely a Nílus égi megfelelője volt, ezért Hathort a Nílus áradásával is kapcsolatba hozták, valamint a magzatvíz elfolyásához kötődő asszociációk kapcsán a szüléssel is. Hathor a nők, a gyerekek, a zene, a halottak és a bányák védelmezője. Őt tartották a türkiz istennőjének is. A szerelem, a szépség és az öröm istennőjeként szintén tisztelték. (A kora egyiptomi mitológiában ő volt az anyja Hórusznak, akit később Ízisz helyettesített). Hathort gyakran szimbolizálták a papirusznádra tekeredő kígyóval és szisztrummal (hangszerrel). Arcképét az egyiptomi építészet oszlopfőkön is gyakran megjelenítette. A sorsot is Hathorhoz kötötték. A gyermek születésekor a hét Hathor jelenik meg az újszülöttnél és előre meghatározza a sorsát. Számos kultikus központja volt Egyiptom szerte. Memphiszben például a szikomorfa úrnőjének nevezték, de kétségtelen, hogy a legjelentősebb és legnagyobb temploma Denderában épült, ahol az Óbirodalom előtt is már állt e templom elődje. Hathor volt Dendera úrnője. Később a Ptolemaiosz korban Hórusszal és fiával, Ihivel, a zene istenével együtt istenháromságot alkotott: Hórusz, Hathor, Ihi. Hathor a mitológia szerint a behdeti Hórusznak volt a felesége, Hórusz-szematauinak az anyja. Más mítoszok arról számolnak be, hogy Memphiszben olykor Ptahot nevezték a férjének. Amint Ré kultusza elterjedt, úgy kezdték Hathort a leányának, Napszemnek tekinteni. Hathor azonosult Ré leányaival: Szahmettel és Tefnuttal. Mint Napszem (Tefnut-Hathor) meghozta a tavaszt azzal, hogy visszatért Núbiából. Szahmet-Hathorként viszont pusztította az emberiséget, amikor Ré felbőszült az emberek bűnei miatt.
Hóruszhoz hasonlóan Hathor is védelmezi a fáraókat, de még jobban a hitveseiket. Az egész nép tisztelte. Megvédte a nőket a szüléskor és meghatározta az újszülött életét és halálát. Hathorhoz fűződik a fák (a datolyapálma, nyugati fügefa, szikomorfa) kultusza. Hathor fő jelvénye a szisztrum nevű csörgős hangszer volt. Képmását amulettként hordták Egyiptomban, amely megvédett a gonosz szellemektől. Évente egyszer szent nászt ül Hórusszal, amikor szobrát ünnepélyesen átviszik Hórusz szentélyébe, Edfuba, ahol két héten át egymáséi lesznek.hathor kultusza egész Egyiptomban, továbbá Núbiában, Bübloszban és Puntban is elterjedt. VALLÁS ÉS MÍTOSZOK Egyiptom vallása és irodalma különös képet mutat. Ellentétben más népekével az egyiptomi irodalomban meglehetősen csekélyke szerepet kapnak a mítoszok és az eposzok, míg a többi kultúrákban görög, római, ind, mongol, mezopotámiai kulcsfontosságúak. Furcsa, hogy a köztudatban az a tévképzet él, hogy az egyiptomiak a mitológiájukról, isteneikről és istennőikről híresek, holott a régészek és történészek hajszálpontosan tudják, hogy relatíve csak nagyon kevés mítosz és legenda maradt fenn, szemben a vallási irodalom monumentális anyagával. A vallás ugyanis nem mítosz, mert ha az lenne, akkor ennyi erővel a Bibliát is annak lehetnek, sőt kellene titulálni! De mint említettem, az más, az nem mítosz, hanem vallási tradíció. Attól vallási többek között, hogy valós, megtörtént eseményeket dolgoz fel. Ebből viszont az következik, hogy Egyiptom istenségei nem kifejezetten fikciók és kitalált figurák, hanem valós lények, akik egykoron az emberek között jártak keltek és csodákat tettek. E csodatételekből születtek később az archaikus történetek, himnuszok, szabályok és spirituális igazság, szokások és hagyományok. A legendák és a mítoszok már az emberemlékezet kopottasságával és színező tehetségévelrokoníthatók, noha ezeknek is vannak igazságmagvaik. Konkrétan a legfontosabb egyiptomi mítoszok a következők: Égi Tehén mítosza Újbirodalom; Ré és Ízisz története Újbirodalom; Hórusz és Széth története Ramesszida-kor; Metternich-sztélé egyes része i. e. 4. sz.; Jumilhac Papirusz Ptolemaiosz-kor. Fontosnak tartom tisztázni, hogy e műveknek nem elsősorban az a rendeltetésük, hogy az istenek tetteit ismertessék, hanem filozófiai és mágikus magyarázatokról, továbbá metafizikai tények szimbólumokba öltöztetéséről szólnak. Magyarul megmagyarázzák a teremtés egyes folyamatait, a magasabb rendű lények beavatkozásait, eredetét és közreműködésüket. Az Égi Tehén mítoszában például sok az okmagyarázó és eredetet részletező betét, valamint a filozofikus elem. Sőt bizonyos traktusát kígyó elleni varázsigének is feltüntették. Ezzel együtt jegyezzük meg, hogy Egyiptomban szegényes a mitológia, s ha hajdanán volt is, akkor teljesen eltüntették az eposzokat és erősen megkurtították a szépirodalmi műveket. A HÉT-HATHOR ISTENNŐ Az Újbirodalomtól öltött perszonifikáltabb formát a végzet, amikor is megjelent a hét Hathor-istennő. Ők jelentek meg minden újszülöttnél és nyilvánították ki vagy rendelték el, hogy milyen módon kell meghalnia. Hathor ugyebár tehénistennő volt, s bár a szerelem isteni patrónusa volt, emellett a temető úrnője is, aki olykor emberként jelent meg a művészetben. A hét Hathort nőalakban jelenítették meg. A Hathorok hatalma tehát igencsak félelmetes volt, ami az embereket sokszor megrettentette, ezért sokat fohászkodtak az istenekhez, illetve igénybe vettek varázslókat, akik azt ígérték, hogy az érintettek úrrá lehetnek a sorsukon. Az egyik, British Múzeumban őrzött papirusz például ezt írja: Én majd előidézem, hogy a hét Hathor füst közepette szálljon fel az égbe.
Ezen az okfejtésen elindulva hamar eljutunk az egyiptomi vallás és spiritualitás néhány fő tételéhez, amely markánsan megkülönbözteti a többi teológiától: tagadja, hogy a születéskor az ember sorsa minden tekintetben eldől; az eleve elrendelés és a szabad akarat kérdésében az egyén felelőssége hatalmas; a végzet jelentősége tagadhatatlan, de az istenek megváltoztathatják; az istenek kormányozzák és irányítják a végzetet; a végzet az istenektől függ, sőt az ő döntésük eredménye; az istenek a végzet felett állnak, vagyis rájuk nem hat a végzet; AZ ÉGI TEHÉN MÍTOSZA A teremtést követő ősvilágot az egyiptomiak aranykornak, a boldog és a bőség örök birodalmának tartották. E csodavilág felett uralkodott Ré/Ra, a Napisten. Ezt a világkorszakot a következőképpen jellemzik a történeti források: Bőségesen volt táplálék a nép gyomrában, nem volt bűn a földön, nem rabolt a krokodilus, nem harapott a kígyó az ősistenek korában. Mesébeillő időszak volt ez, amikor még az emberek tökéletes harmóniában éltek a természettel, teljesen ismeretlen fogalom volt a félelem, a bűnözés, az erőszak, a kizsákmányolás és a társadalmi különbségek. A Mindenség Ura kinyilatkoztatta az isteni tervet az emberiség sorsáról: Megalkottam a szeleket, hogy minden ember lélegezzék a maga idejében. Így áll a dolog. Megalkottam a nagy áradást, hogy szegénynek, gazdagnak egyaránt hatalmában legyen. Így áll a dolog. Megalkottam minden embert a társához hasonlóan. Nem én parancsoltam meg, hogy bűnt kövessenek el, hanem az ő szívük rontotta meg azt, amit mondtam. Így áll a dolog Létrehoztam az isteneket verítékemből, megalkottam az embereket szemem könnyeiből. Miről szólt tehát eredetileg az Egyiptomi Birodalom? MINDEN EMBER EGYENLŐSÉGÉRŐL ÉS A TELJES KÖRŰ, MINDENRE KITERJEDŐ HARMÓNIÁRÓL. Ehhez képest mit hiszünk ma róla? Hogyan állítják be? Egy diktatúrának, amelyben a hatalmasok eltiporják a nép minden emberi jogát. Helyesen viszont úgy kellene látnunk, ahogyan van: az emberiség esélyt kapott, de visszaélt a csodálatos lehetőségekkel. Ezt nevezhetjük bűnnek. Végtére is az istenek akarata és mesterműve elleni lázadás az ősbűn lényege, de nem egoista istenek elleni felkelésről van szó, hanem a békés egymás mellett élés és a testvéries viszonyok, az erkölcs, a világrend és a harmónia elleni EMBERI ÖNZÉSRŐL szól a történelem eme szelete. Itt érkezünk el az Égi Tehén mítoszához. A mítosz szerint az emberek a megöregedett Ra ellen összeesküvést szőttek. Idézném az említett passzusokat: Az emberek beszédeket gondoltak ki (Ré) ellen. Őfelsége élet, üdv, egészség ugyanis megöregedett, csontjai ezüstté lettek, teste arannyá, haja valódi lazúrkővé. Őfelsége tudomást szerzett azokról a beszédekről, melyeket az emberek kigondoltak ellene. Ré konzultál más istenekkel és végül arra az elhatározásra jutott, hogy szemét, a vérengző Szahmet oroszlánná átalakult Hathor istennőt küldi el az emberek kiirtására. Szahmet alkalmilag azonosult Hathorral. Mindkét istennőt Ré leányának és szemének tartották. A mítosz azt meséli el, hogy hogyan irtotta ki majdnem az emberiséget. Szahmet-Hathor feladata az volt, hogy elpusztítsa a Nap ellenségeit. Történt tehát, hogy elindult a Napisten Szeme az emberek ellen. Az istennő azonban nem ejtett foglyokat, hanem szörnyű mészárlást vitt végbe az emberek között. Ré napisten szívében szánalom ébredt az emberek iránt, és hogy megfékezze vérengző leányát, cselt eszelt ki: Menjenek a követeim gyorsan, mint a testet követő árnyék adta ki a parancsot Elephantiné szigetére, és hozzanak nekem onnan jó sok vörös festékanyagot.a követek teljesítették a parancsot és egykettőre meghozták a festékanyagot. A Napisten ezt szolgálólányaival megőröltette, s azután árpából készült sört kevertetett belé. Olyan lett az egész, mint a vér, és olyan lett, hogy hétezer söröskorsót töltöttek meg vele. Majd a Napisten az istenekkel megtekintette ezt a cefrét. Elnyerte tetszését az ital. Majd parancsot adott szolgáinak, hogy vigyék el ezt a sört arra a helyre, ahol a
következő napon az istennő tervei szerint öldökölni szándékozik az embereket, majd szórják szét az altatót. A földeket ily módon Őfelsége, a Napisten jóvoltából háromarasznyi folyadék lepte el. Amikor korahajnalban megérkezett az istennő, elárasztva találta a területet. Szép volt az arca abban (a sörben). Inni kezdett, jól esett szívének. Megrészegedett, nem ismerte meg az embereket. Más megfogalmazásban ugyanez a végkifejlet: A folyadék visszatükrözte az ő félelmetes oroszlánarcát, és ő közelebb hajolt, hogy jobban lássa magát. Eközben néhány csepp a száját érte, és szerfölött ízlett neki. Kezdett inni belőle, és nem is hagyta abba jó ideig, úgyhogy teljesen lerészegedett tőle. Így aztán nem jutott hozzá, hogy az embereket pusztítsa.a Napisten pedig mosolygott és örvendezett magában, hogy ezzel a csellel sikerült az embereket a pusztulástól megmentenie. Végül az emberek megmenekültek, de Ra nem kívánt tovább köztük élni és a tehénné változott Nut istennő hátán a magasba emelkedett. Az isten elmenetele után azonnal háború tört ki, de Ré a magasból békére intette az embereket. A bűn következménye a kozmikus világrend átalakulása lett: megalkotta és elkülönítette egymástól az eget és a túlvilágot. Addig erre azért nem volt szükség, mert az emberek halhatatlanok voltak, ám az ősbűn elkövetése után meg kellett alkotni a halottak birodalmát. Így az Égi Tehén mítosza az egyiptomi aranykornak állít emléket. Száraz György Boldog napot! HATHOR TEMPLOMAI DENDERA A denderai vagy dendarai templom Hathor istennő tiszteletére emelt egyiptomi templom. A mai Dendera településtől 2,5 km-re délkeletre fekszik. Nagyon jó állapotnak örvend. A korábbi épületek alaprajza nem rekonstruálható. A ma álló templom magja i. e. 54 és i. e. 20 közt épülhetett, XII. Ptolemaiosz halálakor még csak pár kripta készült el, de utódja, VII. Kleopátra uralkodásának végére, i. e. 30-ra már az épület készen állt, csak a díszítés volt még hátra. Felszentelésére azonban Augustus császár uralma alatt került sor. A denderai templom észak felé néz, mivel a Nílus felé fordul. Előtte római kori szentélyek állnak. A templomegyüttes köré erős, 12,5 méter magas téglafalat építettek. Az ezen átvezető kapu Domitianus és Traianus császárok korában épült. Más templomoktól eltérően itt hiányzik a belső templomba vezető két pülón és oszlopsor. A hüposztül-csarnok előtti teret befejezetlen kőfal veszi körül, kétoldalt oldalbejáratokkal. A Hathor-templom alapterülete 26 43 méter, oszlopcsarnoka 17,2 m magas, mely Tiberius császár uralkodása alatt épült. A csarnok huszonnégy szisztrum (speciális hangszer) alakú Hathor-fejes oszlopból áll, négy sorban egyenként hat oszloppal. Minden oszlopfőn a tehénfülű istennő négy irányba tekintő arca figyel. Az oszlopcsarnok mennyezete az égbolt térképét ábrázolja, rajta Nut égistennővel és azzal a zodiákussal, amit állítólag a rómaiak terjesztettek el Egyiptomban. A nagy oszlopcsarnokból egy hatoszlopos kisebb nyílik, a megjelenések csarnoka. Vallási ünnepek és szertartások alkalmával itt jelent meg az istennő szentélyből kihozott szobra. Az oszlopok alsó része gránitból, a felső homokkőből készült. A falak díszítései a templomalapítási szertartásokat végző fáraót ábrázolják. A világítást kis, négyszögletes ablakok biztosítják. Kétoldalt három-három helyiség nyílt, ahol a napi szertartásokat végezhették.
Innen jutunk a templom legkorábbi részébe, a voltaképpeni magjába. Ebben egy áldozati csarnokban található az Enneád (isteni kilencség) terme, ahol az istenek szobrai álltak. Az 5,7 11 méteres bárkaszentélyben Hathor, az edfui Hórusz, Harszomtusz és Ízisz szent bárkái foglaltak helyet, s legbelül pedig maga a szentély található. Hathor szentélyébe templomhomlokzatot utánzó bejárat vezet, fölötte ureusz-frízzel. A szentélyben díszes, fából készült naoszban állt az istennő aranyozott, két méter magas ülőszobra. (A naosz a templomok és sírok szentélyeiben elhelyezett, az istenszobrok számára szolgáló fülke vagy kőszekrény.) Maga a naosz a hátsó fal három méter magasan lévő falmélyedésben állt, nem tudni, hogyan közelítették meg. Kétoldalt a király képe látható, amint Hathor egy szent jelképét, bronztükröt ad az istennőnek. A szentély körül tizenegy kisebb kápolna van, melyeket más, Hathorhoz kapcsolódó isteneknek és az istennő attribútumainak szenteltek. A templom tetejére a falba épített lépcsők vezettek fel. Az áldozati csarnoktól nyugatra lévő lépcsőn mentek fel a papok a tetőre, a keletin pedig visszatértek a templomba. A nyugati lépcső falainak díszítése a felfelé, a keletié a lefelé tartó fáraót és papokat ábrázolja. A tető a helyiségek egyenetlen magassága miatt teraszos kiképzésű volt, enyhén lejtett és az esővíz elvezetésére csatornákat vágtak bele. A délkeleti sarokban, közvetlenül a templomban lévő Hórusz-kápolna fölött kioszk (kisméretű nyitott templom) állt, minden oldalán négy Hathor-fejes oszloppal. Ez volt az az épület, ahol újévkor az istennő ba-lelke egyesült a Nappal. A tetőn két Ozirisz-szentély is áll, keleten és nyugaton, mindkettőnek nyílt udvara és két egymásból nyíló helyisége van, melyek közül a belsőnek a díszítésén Ízisz és Nephtüsz gyászolja Oziriszt. Ezeket Ozirisz halálának és feltámadásának szentelték. Az Ozirisz-kápolna mennyezetéről származik az a zodiákus, amelyről Napóleon expedíciója során másolat készült, majd 1820-ban eltávolították a templomból és a Louvre-ba szállították. Dendera, amellett, hogy Hathor kultuszközpontja volt, Ozirisz egyik sírhelyének is számított! A templom előtti két születésház (mammiszi) közül a templombejárathoz közelebbi a ptolemaida korban, a távolabbi, a kerítőfalhoz közelebbi a római korban épült. Ezek a születésházak azon a helyen épültek, ahol Hathor életet adott gyermekének, Ihinek vagy Harszomtusznak (két országot egyesítő Hórusznak), akik a teremtő isten fiatal aspektusát jelképezik. A Hathor-templomtól délre egy további születésház áll. Ez volt az Ízeum, Ízisz születésének temploma. A templom kettős tájolású, nagy része (a külső helyiségek és az oszlopcsarnok) kelet felé, míg a belsők, köztük a szentély északra, a Hathor-templom felé fordulnak. A szentély domborműve a Hórusznak életet adó Íziszt ábrázolta, de ezt megrongálták. Hátul Ozirisz szobra állt, melyet Ízisz és Nephtüsz fogott közre. Ez a szobor mára elpusztult. A templom délnyugati sarkánál kővel szegélyezett szent tó található, melynek minden sarkában lépcsők vezettek a vízbe, ez a legjobb állapotban fennmaradt ilyen építmény Egyiptomban. Itt tudtak a papok rituálisan tisztálkodni. Az egyiptomi papok megfigyelték a csillagos égboltot és látók segítségével feltérképezték a Föld komolyabb energetikai pontjait, majd ezt követően felépítették a templomokat. Mindegyik templom másról szólt: egyikben a test gyógyítását tanították, másikban az asztromágiát, harmadikban a tudat fejlesztéséről, negyedikben a telepatikus és látói képességeket fejlesztették, ötödikben a titkos beavatotti tanításokat kapták meg.
Hogyha valaki főpapi babérokra tört és főpapi címet szeretett volna magának Egyiptomban, akkor miután az adott templomban már átesett a rövidnek nem mondható képzésén, Denderába küldték, merthogy itt került fel az i-re a pont. Ez volt az a hely, ahol a tudatraébredések végbementek. Ha úgy vesszük, akkor Dendera volt Egyiptom egyeteme. Ide már csak és kizárólag olyan papok kerültek tanulni, akik már tisztában voltak az alaptudással, már rendelkeztek képességekkel, sőt rutinosan használták a képességeiket. E beavatott papok azért jöttek Denderába, hogy ennek a mágiának a mesteri szintjére, a csúcsára juthassanak. Itt már ténylegesen láthatták a templom asztrális szintjeit. Beleülve egy-egy kamrába olyan élményt élhettek át, mintha moziznának. Az ilyen szinten álló papok élő egyenesben láthatták az Félistenek tanításait. Ahogyan helyiségről helyiségre haladunk, megfigyelhetjük azokat a hieroglifeket, amelyekből kiderül, hogy alkalmazott mágiát tanultak. Megfigyelték, hogy az ember alkotórészei: a test, a lélek és a szellem, miként érvényesülnek az egyes síkokon, hogyan lehet jobban hasznosítani az energiákat, hogyan lehet eggyé válni az Univerzummal, mi módon lehet tökéletesen megtisztítani a lelket, milyen módszerrel lehet egy lelket visszahozni az életbe. Denderában tehát azt is megtanulták, hogy a piramisokban - a Lelkek Kútját felhasználva - hogyan lehet egy lelket visszahozni egy testbe, vagyis hogyan lehet valakit feltámasztani. Az élet visszaadása jelentette az elsajátítható tudás csúcsát. ABU SZIMBELI KISTEMPLOM Ezt a templomot II. Ramszesz főfeleségének, Nofertarinakés Hathornak szentelték. A szent hely ugyanazokat az elemeket tartalmazza, mint a nagy fáraóé, csak éppen szerényebbek a méretei. A kettősség nem véletlen, ugyanis Hathor istennőt hozták leginkább összefüggésbe a királynéi hivatással. Az oszlopcsarnok közepe felé néző oszlopoldalakra Hathor-fejeket faragtak. A hátsó fal féldomborműve Hathort ábrázolja, amint tehén formájában kiemelkedik a nyugati hegyek mögül, s álla alatt a király áll. A bal oldali falon Nofertari hódol Mut és Hathor istennő előtt. KOM ABU BILLO Kom Abu Billo (Terenuthisz) dombja a Nílus deltavidékének nyugati részén húzódó rosette-i ága mellett, a klasszikus Terenuthiszba vezető út közelében található. A helyszín korábbi neve: Per- Tuthor-nebet-Mefket, Hathor, a Türkiz Úrnő háza. Ennek oka pedig, hogy magát a templomot Hathor istennőnek, azaz a Türkiz Úrnőnek szentelték. Nem tudni biztosan, de valószínűsíthető, hogy a templom építését I. Ptolemaiosz kezdte meg, majd utóda fejezte be i. e. 3. században. A szent hely kőtömbjeit I. Ptolemaiosz és Hathor istennő nagy műgonddal faragott féldomborművei díszítik. GERF HUSSZEIN A Nílus nyugati partján, Dendurtól alig néhány kilométerre délre fekszik Gerf Husszein nevű templom, amely részben önmagában, részben a sziklába vájva áll. Alaprajza nagyban hasonlít Abu Szimbeléhez. A templomot Ptah, Ptah-Tjenen és Hathornak, valamint II. Ramszesznek szentelték. A kultuszfülkékben az említett istenségek ülőszobrai állnak. SZERABIT EL-KHADIM A Sínai-félsziget nyugati részén, WadiMugharától 10 kilométerre északra található Szerabitel-Khadim. A szentélyeket főként Hathornak szentelték, aki a türkiz- és a rézbányászok védelmezője volt. A fő Hathor-templomot a 12. dinasztia idejére datálják, de egyes régészek szerint az eredeti majd 9 ezer éves múltra tekint vissza! A templom alaprajza teljesen rendhagyó, ugyanis alaprajza nyugat felé
elkanyarodik. Ezen a helyen dolgozott FlindersPetrie, aki itt talált rá a proto-sinai írásra, amelyet az ábécé előfutárának tartanak. DEIR EL-BAHARI Nyugat-Thébában áll Hatsepszut teraszos és sziklába vájt temploma Deirel-Bahari, amelyet az egyiptomiak Dzseszer-dzseszerunak, azaz szentek szentjének neveznek. Deirel-Bahari térségét Hathornak szentelték, magát a templomot pedig Amonnak, Hathornak és Anubisznak. A második oszlopsor déli vége egy régen saját bejárattal rendelkező, befejezett kápolna. Tehát valójában ez nem egy templom, hanem csupán egy kápolna, melyet Hathor tiszteletére emeltek. Előterében Hathorfejes oszlopok állnak, de van külön hüposztülcsarnoka és több belső helysége is. Utóbbiak Hatsepszutot és Hathort jelenítik meg. Ebben a kápolnában Hathor istennő mint Dendera úrnője ember alakú, Théba úrnőjeként viszont tehénnek ábrázolták. EGYÉB HATHOR-KÁPOLNÁK Nyugat-Thébában áll III. Thotmesz halotti temploma is, amelynek szintén a részét képezte egy Hathor- kápolna. Deir el-medinában találkozhatunk I. Széthi Hathor-kápolnájával és egy ptolemaioszkori Hathor templommal is. El-Kabban megint csak áll egy III. Amenhotep által emeltetett Hathorkápolna. Mindezek a kultikus helyek ékesen bizonyítják az istennő egész Egyiptom életében és fenntartásában betöltött múlhatatlan szerepét. Száraz György Boldog napot! HÓRUSZ RA EGYIK ARCA: RA-HARAHTI Az egyiptomi panteon tele van megválaszolatlan kérdésekkel. Miért volt ennyi istenség Egyiptomban? Valóban többistenhívővolt a földkerekség legfejlettebb spirituális kultúrája? Mért személyesítették meg a legnagyobb félistent többféleképpen az egyes korszakokban? Csupa szakrális és spirituális rejtély vár ránk. IRÁNYTŰ AZ ISTENEK KÖZÖTT Az egyiptomiak isteni arcképcsarnokára pillantva rögtön feltűnik, hogy istenek sokasága népesíti be az eget és a földet. Éppen ezért az emberek figyelme eltéved és könnyen téves következtetésekre juthat, amikor olyan sarkalatos kérdést kell önmaguknak vagy gyermekeiknek megválaszolniuk, mint például: Hányféle istenséget ismertek Egyiptomban? Miért volt szükség ennyiféle isteni hatalmasságra? Ezek szerint ők nem ismerték a Teremtőt? Milyen irányultságúak és szándékúak voltak a Félistenek? Nos, Egyiptomban több ezer magasabb rendű lényt ismertek és tiszteltek. Ennek alapja az volt, hogy aki minimum űrhajóval érkezett, annak kijárt az isteni titulus. Ez természetesen nem összekeverendő a valódi Félistenekkel, az Egyiptomi Birodalom megalapítóival. Ezt a csodálatos kultúrát valaha Angyalok, Fároszok és Uralmak hozták létre a Nílus mentén nem másoknak, mint a Félisteneknek akaratából. A Félisteneket vagy egyszerűen csak isteneknek is hívhatjuk őket a Teremtő, az Úr helytartóinak hívták Egyiptomban. Ők lényegében még a szeráfok felett, de az Egyetlen Teremtő alatt helyezkedtek el az égi hierarchiában. Ezért külön titulust kaptak, mivel bármelyik angyali lény felett
álltak, s közvetlenül az Úrtól kapták. Mindebből következik az is, hogy a lehető legjobban ismerték az Úr szándékait és ők voltak a leghűségesebb szolgálói. A Félistenek egyik csoportja Thot Félisten vezetésével álmodta és alapította meg a folyam menti civilizációit. Később pedig más Félistenek is csatlakoztak hozzájuk és mindegyik hozzátett valamit e földre szállt csodához, s csakhamar a világ egyik legnagyszerűbb, legjobban működő társadalmát hozták létre, amelyben minden ember, aki hajlandóságot mutatott, szélsebesen fejlődhetett a tökéletesedés útján. Ezt a lehetőséget a Félistenek szavatolták, akik időről-időre személyesen is megjelentek, sőt bizonyos időszakokban szó szerint testet öltöttek Egyiptomban. A NAPISTEN: RA Egyiptom a Félistenektől kapott tudás révén olyan gyorsan fejlődött, mint a kék égen tovasuhanó sasmadár. A Félistenek a követeiken keresztül mindig jelen voltak Egyiptomban. Olykor pedig maguk is emberi formát öltöttek magukra, hogy példát mutassanak az embereknek, s hogy csodákat tegyenek. Így volt ez Egyiptom valós, 19 ezer évig tartó uralma alatt, melyet a régészet még nem akar elismerni, s amelyre egyre több bizonyíték utal. Egyiptom a Napisten tartományává vált. Ő volt ugyanis a Félistenek közül a legnagyobb. A történeti korok II. dinasztiájának idején a fáraó neve Raneb ( A Nap az úr ) volt. A IV. dinasztiától a fáraók hivatalos titulatúrájába Hafrétól kezdve már feltűnt a Ré fia cím. A ma ismert kronológia alapján az V. dinasztia idejére Ré tulajdonképpen az állam hivatalos istenévé vált. Nunból, az ősvízből, vagyis az őskáoszból, a rendezetlen energiahalmazból ébredt öntudatára Ra, a Napisten, akiről többféle hiedelem kering. A legfontosabb, hogy Ré (vagy Rá) Héliopolisznak, vagyis a Nap Városának a fő istensége. Ré a Mindenség ura, aki így beszél a teremtésről, idézem: Létrehoztam az isteneket verítékemből, megalkottam az embereket szemem könnyeiből. Általában sólyomfejű emberként ábrázolják, fején egy vöröslő napkoronggal. Számos elnevezése ismert, mivel számos megjelenési formája van. Annyit érdemes nagyon pontosan tudni róla, hogy ő Napisten, egyszersmind a főisten az egyiptomi panteonban. Az ősi egyiptomiak úgy hitték, úgy képzelték, hogy Rét minden éjszaka elnyeli Nut, az Ég istennője és minden reggel újjászületik. Éjszakánként az alvilágban jár, ahol kos fejű emberként jelenik meg. A mítosz szerint az ősvízből emelkedett ki az ősdomb, azon kinyílt egy lótuszvirág, annak a szirmán ült Ré csecsemő formájában. Fénylő kék szemét tágra nyitotta, s ezzel megszületett az első hajnal. Rát szokták az egyetemes jellege miatt Atummal, Hórusszal, Montuval és Ámonnal is azonosítani. Amikor az Újbirodalom idején a thébai Ámonnal összeolvadt, akkor született meg Ámon-Ré, az istenek királya. Összességében azt lehet mondani, hogy Amon és Ré, azaz két aspektus összeolvadása eredményezet Ámon-Ré kultuszát. HÓRUSZ RA Hóruszról sokan úgy tudják, hogy Ízisz és Ozirisz fiaként látta meg a napvilágot. Hóruszt többnyire sólyom formájában ábrázolták, aki a Napisten fia volt és a királyságnak az isteni megtestesítője, egyben az ég istene, aki a földet összeköti Ré birodalmával. Nevének jelentése: aki fönt van, vagy a fönt lévő, vagy magasság, vagy ég. Egy mítosz szerint a behdeti Hórusz csónakon kíséri a Nílusban úszó apját, a Napisten Rét és agyonveri Ré krokodillá és vízilóvá változott ellenségeit, élükön Széthtel. A legenda a felső-egyiptomi Edfu város (Behdet) templomának falán található, merthogy ide került át a Nílus deltájában fekvő, Behdetben keletkezett behdeti Hórusz-kultusz. A templom domborművein látszódik, amint a behdeti Hórusz Ré előtt áll a csónakban és szigonyával ledöfi a krokodilokat. Ebben a mítoszban azonban Hórusz nem csak Ré fiaként szerepel, hanem Réként is! Ez a vallástörténet úgy magyarázza, hogy
Hórusz és Ré gyakorlatilag összeolvadt Ré-Harahtivá (Harahti jelentése: mindkét horizont Hórusza vagy a fény birodalmából való Hórusz. LELKI KAPCSOALT RA, HÓRUSZÉSRA-HARAHTI KÖZÖTT Ahhoz, hogy ezt tisztán értsük, mindenekelőtt a lélek természetét kellene alaposan tanulmányoznunk. Mivel erre ehelyütt nincs mód, ezért elégedjünk meg csak a végkifejlettel. Ugyanannak a félisteni léleknek három arcáról van szó. Tehát részben igaza is van meg nem is a mitológiának, amikor a napistenek egybeolvadásról beszél, hiszen Ra és Hórusz ugyanannak a Valakinek a két aspektusa. Mindkettő léleknek, illetve megnyilvánulási formának azonos az eredete, tudniillik a Napisten Lelke, aki a legfőbb Félisten. Egyiptom majd 20 ezer éves virágzó korszakában bizonyos időszakokban mint Ra, más periódusokban mint Hórusz, pontosabban Hórusz Ra született meg a Napisten. Az ő utódai valóban a fáraók, akik legitim módon voltak istenkirályok. Létezik ezen kívül egy másik lelki kapcsolat is, a Napisten egy harmadik arca, akit Ra-Harahtinak neveztek. Ő abban különbözött a másik kettőtől, hogy nem, mint teremtő és megtartó Félisten lépett fel, hanem a tökéletesedés mintaképeként. Ra-Harahti testesítette meg az ember tökéletes ideálját, vagyis azt a szuperképességekkel rendelkező lényt, akivé az ember akkor válhat, ha eléri spirituális evolúciójának a tetőfokát és minden tekintetben beteljesíti földi küldetését. Összefoglalva az eddigieket, Ra Hórusz magának a Napistennek, a Teremtő alatt helyet foglaló szuperteremtőknek a legnagyobbika. Ami az emberi életforma számára az életet és fényt adó Nap, az a Napisten a teremtésben. Ezért is logikus, hogy a leghatalmasabb lény a Félistenek rangsorában Ra Hórusz. A Napisten különféle formákban inkarnálódott a Földön az egyiptomi éra alatt. Ra Hórusz egyik arca: Ra-Harahti, aki a tökéletesedés mintája az ember számára, az etalon, a csúcs, amit csak az emberi létformából ki lehet hozni. Egyiptomban minden feltételt megteremtettek, hogy az átlagemberek ezt a szintet elérjék. Majd jött egy 2160 éves krisztusi korszak, amikor ezt az isteni tudást felváltotta a hit, s most a Vízöntő-korszak beköszöntével Egyiptomban újra indulnak a csodálatos energiák, amelyek a megvilágosodás állapotába juttathatják az embert. Így válik az ember Ra-Harahtivá, azaz a Fényhegyen álló Hórusszá. Száraz György Boldog napot! HATHOR ÜNNEPEI PAPNŐK EGYIPTOMBAN A templomok szolgálatában álló nők szerepe és rangjai különböztek a férfiakétól. Már az Óbirodalom idejétől viselték a hemet-nutjer, az isten szolgálója vagy papnő címet. Így volt ez Hathor-papnőinek esetében is. Előfordult, hogy ugyanolyan szertartásokat végeztek, mint a férfi papok (uab)és ezért ugyanolyan javadalmazásban részesültek, de az igazat megvallva, a papnők feladatai nem tisztázottak az egyiptológia előtt. Az isten papnőit uabetnek hívták. Az uab szó jelentése: tisztának lenni. Különleges feladataik miatt ma furcsán csengő névvel illették őket: weresi, az isten figyelője és hemet, az isten felesége. Az Újbirodalom idejében a templomokkal kapcsolatban álló nőket együttesen egyetlen címmel illették: semajet ez az énekesnőket jelentette, mivel gyakran csörgőhanszerrel, szisztrummal a kezükben ábrázolták őket. Mindazonáltal hiba volna azt hinni, hogy Hathor istennő papnői énekesek és zenészek voltak, hiszen a spiritualitás oldaláról megközelítve a kérdést, tudvalevő, hogy a szisztrum egy különleges hangvibrációra szolgáló eszköz. Ezen felül a Menatnak, az önbeavatásnak is a szimbóluma.
ÚJÉVI ÜNNEP A vallási rituálék között kitüntetett helyet foglaltak el az ünnepségek és a fesztiválok, amelyek az istenek életének különleges eseményeiről emlékeznek meg. Az újévi ünnep egy csillagászati eseményhez kötődik: a Nap és a Szíriusz együttes felkeléséhez, amely az újév első napjának számít. Denderában az volt a szokás, hogy az újév előtti éjszakán Hathor istennő szobrát átvitték a templom tetején elhelyezkedő, külön erre a célra szánt szent pavilonba. Itt várta a napfelkeltét, amikor a Nap első sugarai megérintették és új élettel árasztották el. Az újév napja volt a WepetRenpet. A Szóthisz nyári héliakus kelése (júl. 19.) mely arra az időre esett, mikor a Nílus szétáradt a földekre. Ami a helyszínt illeti, a denderai főszentély mögötti kápolna falában foglalt helyet egy fülke éppen ott, ahol kívül a falban egy meghallgató fülke volt. Így az istennő hallhatta a hozzá szóló imádságokat. A főtengelytől nyugatra található az újévi ünnepségeknek helyt adó, nyitott udvarból és egy oszlopos, oldalról nyitott szentélyből álló uabet (balzsamozó műhely). GYÖNYÖRŰ TALÁLKOZÁS ÜNNEPE Edfuban tartották a Gyönyörű Találkozás Ünnepét, amely arról szólt, hogy Hathor istennő szobra megérkezett a nyár harmadik havában, újhold idején a megújulás szándékával, s hogy együttlegyen férjével, az edfui Hórusszal. Itt különféle ceremóniákat végeztek el az istennő kultuszszobrával, majd elhelyezték a templom születésházában Hórusz szobrával együtt, ahol a két istenség együtt töltötte az éjszakát. A Szent Nász ünnep teliholdkor ért véget. Az ünnepek a termékenységről, az újjászületésről, illetve a megújhodás különböző fázisairól szóltak. Ilyenkor az istenek erői szálltak le újra meg újra a földre és táplálták életet adó erejükkel a templomot és a papságon keresztül a népet, egész Egyiptomot. Ezért is volt roppant fontos évről évre megismételni az efféle megújító ünnepeket. A Ptolemaiosz korban Hathor isteni párjának, Hórusznak is volt egy ünnepe, amikor az edfui templomból Hórusz a Níluson egy flottával EdfubólDendarába indult, hogy ott isteni párját, Hathor istennőt meglátogassa, hogy néhány napot töltsön társaságában. A templomon belül és kívül bárkamegállók voltak, ahol a papok letették a bárkát és speciális rítusokat végeztek. A bárkát papok, zenészek, táncosok és énekesek kísérték, akik daloltak, táncoltak és füstölőket égettek. Száraz György Boldog napot! A FRIGYLÁDA ÉS A FÁRAÓK FEHÉR PORA A Frigyláda vagy a Szövetség Ládája egy szakrális eszköz, voltaképpen egy ereklye, amely mágikus úton képes kapcsolatot létesíteni a Teremtő (magasabb világok) és az ember között, ezért értéke felbecsülhetetlen. Sokan zsidó, mások keresztény tulajdonnak tartják, de ha az lenne, akkor miért nincs egyik vallás képviselőinek sem a kezében? Ismerkedjünk meg a Frigyláda misztikus sorsával és a történelem hiányzó darabkájával! ISTENI ADOMÁNY: A FRIGYLÁDA A Frigyládáról szóló információk egy része téves. Például az, hogy mikor és hol keletkezett. A Szövetség Ládájának keletkezési körülményeinek megismeréséhez és működtetési elveinek megértéséhez Egyiptomba kell utaznunk. Abba az Egyiptomba, amely tudása és ereje Atlantiszból és a Földön kívülről származott. Ezt az isteni tudást részekre osztva birtokolták az egyiptomi misztériumiskolák, merthogy oda mentették át az igazság magvaita Félistenek a mitikus Atlantisz
pusztulását követően. Kevesen tudják, de az angyaloktól származó tudásunk javarésze atlantiszi, s imígyen egyiptomi eredetű. Az ősi építők tudásának köszönhetően épültek meg az egyiptomi szent székhelyek, a templomok, a kozmikus csillagenergia begyűjtő piramisok és obeliszkek. Ezen kívül Atlantiszról származott az a papi tudás is, amelyet mi Kereszténységként ismerünk. Tehát a Kereszténység nem éppen a Bibliából megismert úton fejlődött ki és hódította meg a világot, hanem gyökerei egészen Atlantiszig vezethetők vissza. II. Ramszesz korában egy különleges fordulat állt be Egyiptom történtében. Számtalan templom renoválására, megépítésére és sok egyéb, máig titkolt, különleges eseményre került sor akkoriban. A dinasztikus Egyiptom legnagyobb fáraójának érájában keletkezett a Frigyláda. Ekkor történt egy másik híres esemény is, tudniillik a zsidók kivonulása Egyiptomból. Abban az időben ugyanis a zsidók komoly elnyomásban, szinte rabszolgaként éltek a fáraók földjén. Az Exodus (kivonulás) főszereplője, Mózes, I. Széthi fáraó uralkodása alatt született, aki II. (Nagy) Ramszesznek volt az édesapja. Viharos idők voltak azok, mert az emberiséget érintő isteni terv egy újabb szakaszába lépett. Egyiptom nagy változások előtt állt. A Birodalom istengazdái úgy döntöttek, hogy lassan, fokozatosan, évszázadról-évszázadra megsemmisítik a közel 20 ezer éves birodalmukat. Természetesen ez egy megrendezett és tervszerűen végrehajtott folyamat volt, amelyet olyan hatalmas személyiségek, mint Széthi, Ramszesz, illetve közvetve Mózes hajtottak végre, illetve utánuk még jó néhányan. Ennek a tervnek része volt a Kivonulás, a Frigyláda megalkotása és sok egyéb csoda eltűntetése Egyiptomból, hogy az utókor soha ne találja meg a kincseket. Mózes idejében már nagyon megszaporodott a zsidó kolónia Egyiptomban, ezért a fáraók joggal tarthattak egy esetleges zsidó lázadástól. Külön óvintézkedéseket vezettek be Egyiptomban. A fáraó megbízta látó főpapjait, hogy mágikus védelemmel lássák el az egyiptomi szent helyeket és tartsák szemmel a zsidóságot mágikus szempontból. Ha pedig a cselszövés gyanúja felmerül, tüstént értesítsék őt. Nem telt bele sok idő, a fáraó figyelmeztető jelet kapott a főpapoktól, ezért megtizedelte a zsidóságot. A fáraó egyik főpapja ugyanis megjósolta, hogy közeleg a veszély, mert egy csillag előre jelezte a héberek szabadítójának, Mózesnek az eljövetelét. A fáraó kiadta parancsot, miszerint minden újszülött zsidó fiút vessenek a folyó vizébe ellenkező esetben az egész családot lemészárolják a katonák. Csak a lánygyermekek maradhattak életben. Az újszülött Mózes végül úgy megmenekült meg, hogy édesanyja egy fonott kosárban sorsára bízta porontyát, s a Níluson útnak eresztette. A sors váratlan fordulata volt, hogy éppen a fáraó leánya találta rá a csecsemőre és nevelte őt fel. Így Mózes Egyiptom hercegeként nevelkedett II. Ramszesz mellett. Gyakorlatilag ugyanazt a tanítást és hercegnek kijáró beavatást kapták mindketten. A FRIGYLÁDA IGAZI RENDELTETÉSE II. Ramszeszt egyszer gyerekkorában hat főpap elvitte egy különleges helyre három napra. Erről nem szóltak senkinek, s a lényeg a mai napig nem tudódott ki. Csupán annyit árult el az ifjú trónörökös, hogy létezik egy láda, egy különös eszköz, amely valamiféle fémből, aranyból és bizonyos ötvözetből készült, s ezen keresztül lehet kommunikálni az istenekkel. Azt is elmagyarázta II. Ramszesz, hogy ha e láda négy sarkánál megállnak az erre hivatottak, akkor ebből a szerkezetből egy fényoszlop emelkedik fel a Holdhoz éjszaka, s így válik lehetővé az istenekkel való kommunikáció. Ramszesz hozzátette, ő azért kapott beavatást ebben a három napban, mert majd felnőttkorában olyan nagy tetteket kell véghezvinnie, amelyek során szüksége lesz a Frigyláda erejére, illetve az istenek hatalmára. Mózes eleinte nem hitte el a történetét. A Frigyláda azonban többre volt képes, mint pusztán egy kommunikációs csatorna. Olyan erők közvetítésére is alkalmas volt, amelyek segítségével mágikus csodákat lehetett végrehajtani, gyakorlatilag uralni lehetett általa az elemeket: a tűzet, a vizet, a levegőt és a földet. Salamon
Templomát például később a Frigyláda erejével építették fel. A több száz tonnás köveket játszi könnyedséggel emelték a helyükre a beavatottak az isteni erők közreműködésével. A ZSIDÓK KIVONULÁSA EGYIPTOMBÓL Ezután következett Mózesnek, Egyiptom zsidó származású hercegének életében a döntő fordulat, amikor megismerkedett a tűző napon dolgozó zsidókkal. Megtudta tőlük, hogy ők tulajdonképpen szinte rabszolgákként élnek Egyiptomban és sanyarú sors jutott nekik osztályrészül. Később Mózes megölt egy zsidó szolgával kegyetlenkedő katonát, ezért elmenekült a palotából. A Sínai-félszigetre ment, egy pásztorkodó család fogadta be. Ebben az időszakban történt az a csodálatos jelenés a Hóreb-hegyen, amikor Isten kinyilatkoztatta abbéli szándékát, hogy Mózest bízza meg a zsidó nép Egyiptomból történő kiszabadításával, vagy másik oldalról nézve eltávolításával. Erőt vett magán Mózes és közölte II. Ramszesszal, hogy mi az Úr parancsa, aki fittyet hányt erre. A második visszautasítását követően Mózes figyelmeztette őt, hogy a Teremtő haragja le fog súlytani egész Egyiptomra, ha a zsidó népet nem engedi el. Mózes végeredményben Egyiptom pusztulását jósolta meg. A fáraó nem hallgatott a prófétára, ezért következett be a Bibliából jól ismert tíz egyiptomi csapás, mely folyamán Ramszesz elveszítette elsőszülött fiát is. A fáraó látva a nép pusztulását és a saját tragédiáját végül úgy döntött, hogy elengedi a zsidó népet Egyiptomból. Miután kivonultak a rabszolgák Egyiptomból, II. Ramszesz utánuk küldte seregének egy részét. De nem azért küldte, amiért ma sokan hiszik. Szó sem volt bosszúról, hiszen Nagy Ramszesz megértette a Sors jeleit, fantasztikus államférfi volt és beavatott, aki ismerte a saját végzetét, s maga is aktív résztvevője volt az akkori isteni tervnek. Nem a zsidókat akarta visszahozatni Egyiptomba, nem is megtorlásra vágyott, hanem valami másra. A Biblia beszámol egyebek mellett a Vörös-tenger kettéválasztásáról, a száraz lábbal történő átkelésről, a zsidók megmeneküléséről és az egyiptomi sereg elpusztulásáról, majd a Frigyláda megépítéséről a Sínai-félszigeten, a tízparancsolat kőtábláinak átvételéről és azoknak aládában való elhelyezéséről. Azonban a spirituális olvasat ezt a történetet másként magyarázza. Nevezetesen úgy, hogy a Frigyláda már korábban is létezett. Valószínűleg nem is egy ilyen vagy ehhez hasonló rendeltetésű láda volt, hanem több, amelyet az egyiptomi beavatottak a templomaikban működtettek. S ezek egyikét, azt a bizonyos Frigyládát, amelynek a használatára beavatták gyerekkorában II. Ramszesz, tulajdonították el a zsidók a kivonulásuk alatt. A fáraó a seregét a Frigyláda visszaszerzése miatt küldte Mózesék után. A LÁDA KÜLÖNLEGES TULAJDONSÁGA A Frigyláda akácfából és egy különleges anyagból készült, továbbá kívül-belül arannyal volt bevonva. A tetejét két kerub díszítette, akik egymás felé kiterjesztett szárnyakkal őrizték az eszközt. Mérete a Bibliában (2 Mózes 37, 1-7) olvasható leírás szerint: a hosszúsága harmadfél sing, a szélessége és a magassága egyaránt másfél sing. (Az ókori sing: a felnőtt átlagember könyökétől a kinyújtott kézfeje középső ujjáig mért, mintegy 40-50 cm-es távolság.) Ma már több sebből vérzik a Frigyláda Sínai-félszigeten való elkészítésének a története, de ezt most nem részletezném, mert ezt majd megteszik mások. Témánk szempontjából a legfontosabb a Frigyláda különleges tulajdonsága. A tízparancsolatot tartalmazó Ládát a lévita papokra bízták, akik a vándorló nép élén hordozták. II. Ramszesz belátta, hogy próbálkozásai rendre kudarca fulladtak, ezért egyelőre azzal bízta meg a főpapjait, hogy mágikus úton kövessék a Láda útját, hogy majd egyszer Egyiptom visszaszerezhesse és a méltó helyére kerülhessen vissza.
A zsidó beavatottak tisztában voltak a Láda földöntúli hatalmával, amit ki is használtak. Ha háborúra került sor, vagy el akartak foglalni egy területet, a lévita papoknak csak a sereg élén kellett menetelniük a Ládával, így szinte sebezhetetlenné és legyőzhetetlenné váltak. Így előfordultak olyan esetek is, hogy tízszeres túlerővel szemben is győzelmet tudtak aratni Mózesék. Azonban a Frigyláda őrzőire a legkomolyabb spirituális szabályok vonatkoztak, amelyek a saját testi épségük megóvását szolgálták. Létezett ugyanis egy különleges arany-fehér por, amelyből időnként enniük kellett az őrzőknek, mert különben azonnal meghaltak volna a Frigyláda közelében. Ez egy speciális rezgésű fehér por volt, amely úgy módosította a papok kisugárzását, hogy az képes legyen elviselni a ládából áradó isteni erőt. Maga a por abból a furcsa anyagból készült, amely a Láda máig ismeretlen összetevőjét alkotja. A zsidók később felépítették a Szentek Szentjét és elhelyezték ott a Szövetség Ládáját. Azután megmagyarázhatatlan lépésre szánták el magukat: visszaküldték Egyiptomba. Érdekes, hogy addig harcoltak, hódítottak vele, s minden ellenségüket legyőzték általa, majd hirtelen, kissé önellentmondásosan visszaszállíttatták a Ládát szülőföldjére. Ennek az enigmának (rejtélynek) a hátterében az állt, hogy elfogyott az a fehér por, amelyet a papoknak mindig fogyasztaniuk kellett. S mivel a port az egyiptomi alkímia eszközeivel állították elő, a zsidó varázslók nem tudták leutánozni. Hiába próbálkoztak minden elképzelhető módon e különös fehér por megtalálásával, előállításával, csak nem tudták beszerezni még Egyiptomból sem. Így kénytelenek voltak visszaszolgáltatni a szent tárgyat. Izrael ismét védtelen maradt, ami csakhamar meg is mutatkozott a sorsukon, de az már egy másik történet. HOL VAN MA A SZÖVETSÉG LÁDÁJA? A bírák korában a Szövetség Ládája Silóban állott. Később a filiszteusokasdódban, Dágon istenség templomában állították fel, ezután azonban dögvész ütött ki köztük. Ezt a Frigyládában lakozó istenség haragjából származtatták, ezért visszaküldték a Ládát az izraelitáknak BéthSemesbe. Onnan KirjathJearimba és Giboába került, míg végül Dávid király Jeruzsálembe vitette. A frigyládát az izraeliták mindig az isteni jelenlét tanúságának tekintették és Salamon Templomának legbelső helyiségében, a Szentek Szentjében őrizték, ahová még a főpapnak is csak évente egyszer volt szabad belépnie. Ez volt Isten Ládájának a helye I. e. 587-ig, a város első elpusztításáig. A Makkabaeusok II. könyvének elbeszélése szerint Jeremiás próféta még az első templom elpusztulása előtt elrejtette. Más források szerint miután a babiloni seregek lerombolták a templomot és a kincseit Babilonba vitték, a Frigyládának nyoma veszett. A Jelenések Könyve szerint a frigyláda a mennybe, Isten templomába került, amelynek következményei: villámlások, szózatok, mennydörgések, földindulás, jégeső (Jel 11,19). Spirituális nézőpontból a valóság ettől sokkal prózaibb. A Frigyládát a zsidók ezután Asszuánba vitték, illetve az Elefánt-szigetre került. Itt egy ugyanolyan szentélyt építettek a számára, mint amilyen Salamon Temploma volt. Egy ideig itt őrizték, majd innét Karnakba került. Egyiptom végül visszavette jogos tulajdonát. A Frigyládának i. e. 500 körül nyoma veszett, gyakorlatilag eltűnt, illetve szándékosan elrejtették. Utoljára Karnakban látták. A karnaki templom a mai napig őrzi ennek emlékét. Bizonyos hieroglifek elárulják, hogy a Frigyszekrénnyel milyen csodákat lehet véghezvinni. Sajnálatos módon azonban emberi szem nem pillanthatja meg ezt a relikviát, de ennek objektív okai vannak. Részint a veszélyessége, részint a megszerezhetősége az, ami megkívánja az elrejtését. Száraz György Boldog napot!
SZEHMET Az ókori Egyiptom oroszlánistennői közül kétségtelenül Szahmet a legjelentősebb. Az egyiptomi istennőkhöz hasonlóan, személyiségének két oldala van: egyrészről veszélyes és pusztító, másrészről védelmező és gyógyító. Szehmet vagy Szahmet vagy Szóhmet a háború és a perzselő Nap istennője.szehmet esetében tehát egy kemény istennőről van szó, aki oroszlánként jelenik meg az egyiptomi panteonban. Az oroszlán a hatalomnak és a királyságnak a jelképe. Ez mind a mai napig így van. Innen könnyű megjegyezni, hogy a nevének jelentése: a hatalmas. Ez a szehem (önuralom, hatalom) szó nőnemű alakja. Többnyireoroszlánfejű nőalakként jelenik meg fején vagy feje körül napkoronggal, tehát Ré lányaként, de ő a hatalomnak egy nagyon agresszív, sokszor erőszakkal párosuló, dühöngő formáját képviseli. Ennek okán férfialakban is inkarnálódott Egyiptomban.Hosszú ruháját gyakran vörösre festették, ezért egyik jelzője a Vörös Vászon Úrnője. Szehmetet egész Egyiptomban nagy tisztelet övezte. Ré leánya, azaz Fenyegető Szeme volt. A mitológia Szehmet hőstettei között említi Ré és Ozirisz ellenségeinek példáulszéthnek, Apóphisznak a megsemmisítését. Szehmet egyúttal a büntetések végrehajtója is. Miután Ré ellen az emberek összeesküdtek, őt volt az, akit válaszul végrehajtóként elküldött Ré. Szehmet akkora vérengzést csapott, hogy majdnem kiirtotta az egész emberiséget, így az isteneknek egy csellel kellett megfékezniük őt. Vörösbort öntöttek a földre, illetve a folyóba. Szahmet vérnek gondolta ezt, megitta az egészet, lerészegedett és mély álomba merült, amikor pedig felébredt, újra az istenek világában találta magát, s a dühe annyira lecsillapodott, hogy az emberiség megmenekült. Egyébként az Újbirodalomtól Thébában Mut istennővel azonosítják. Amemphiszi triász nőtagjaként Szehmet férje Ptah, közös fiuknofertum. (MSzehmetmsik fia Heka, a varázslás istene). Így ők istenhármasságot alkotnak. Később Basztettel hozták rokonságba, ezért sokan azonosítják, illetve összetévesztik vele. Az istennő fő kultuszközpontja Memphisz volt, de sok más helyen emeltek a tiszteletére templomot. Szentélyt építettek a számára például Abu Szírben, s a Nílus Deltában már az 5. dinasztia idején megjelenik Szehmet. SzahmetUtóval és Nehbettel közösen a fáraókat, valamint a Félistenek hatalmát óvja: mellettük áll a harcban és lábaik elé dönti az ellenséget. Számos uralkodó választotta személyes patrónusának.külsejével megrémíti, leheletének lángjával pedig megöli az ellenfeleit. A forró sivatagi szeleket Szahmet lélegzetének nevezték. Érdekes módon Szehmet nem csak a háború, a gyűlölet és a halál úrnője, hanem az anyák oltalmazója is. Mágikus erejénél fogva elpusztíthatja az embert, betegséget vihet rá, de csak abban az esetben, ha az isteni igazság ezt kívánja, mert egyébként gyógyító istennő is. Szahmetnek félelmetes démonok állnak a szolgálatában, akik minden parancsát lesik és feltétel nélkül végrehajtják. Ha szükséges, istennőjük parancsára háborút, járványokat és betegségeket terjesztenek.ő volt a járványok felelőse és terjesztője is, betegségdémonok álltak szolgálatában, ugyanakkor Szahmet oltalmazta az orvosokat, akik a papjainak tartották magukat.az istennő egyik jelzője az Élet Úrnője. Ezenkívül az állatorvosok védőistennője volt. Szehmet nagyon korán azonosult Tefnuttal és Hathorral, valamint Basztet, Utó és Mut istennőkkel, illetve sok más oroszlánistennővel (például: Menkeret, Ment, Menhit, Seszemtet). Szahmetsöráldozatokat kívánt. Úgy tartották, hogy Szahmet békés oldalát testesíti meg, a macskává szelídült Basztet. Magába olvasztott számos kevésbé jelentős istennőt, mint Ankhtawy úrnője. Azonosították még Pakhet-tel, Közép-Egyiptom oroszlánistennőjével.egyik hozzá kapcsolódó mítosz Szahmet kiengesztelése.képmását az Újbirodalomtól használták szertartások alkalmával az úgynevezett