7. tétel Mutassa be a századforduló legfontosabb művészeti stílusait és a grafikai tervezés jellegzetességeit! Soroljon fel és röviden jellemezzen minden stílushoz, helyhez kapcsolódóan híres alkotókat és alkotásokat! Mutassa be a síknyomtatás technológiáját, a litográfiai nyomtatás, a szitanyomtatás és az ofszetnyomtatás kialakulását! Elemezzen ismert kortárs szerigráfiát használó alkotókat és munkáikat! A litográfia feltalálásának jelentősége a művészi képalkotásban. A litográfiai nyomat jellemzői. A litográfia technikája, eszközei. A művészposzterek megjelenése Európában, alkotók, megbízók. Anglia és Glasgow szerepe a modern grafikai tervezésben, teóriák és alkotók. A bécsi szecesszió világa, alkotók, legfontosabb grafikai művek. A szecessziós képalkotás sajátosságai. A szitanyomat (szerigráfia) jellemzői. A szerigráfia technikája, a kép átvitele, ennek lehetőségei, eszközei. Színrebontás a szerigráfiában.
Síknyomtatás alapelv, technikák
Síknyomtatás A síknyomás elnevezés abból ered, hogy ennél a technikánál a nyomóforma nyomóelemei egy síkban helyezkednek el a felület nem nyomó elemeivel. Ebbe a kategóriába tartozó technikák: Litográfia Offszetnyomtatás Szitanyomás Az első két esetben a festékfelvevő képesség nem mechanikai, hanem azon a kémiai elven alapszik, hogy a víz és a zsír taszítja egymást. A felület egyes részei vizet vesznek fel, így ezeken nem tapad meg a zsíros festék.
Litográfia alapelv, technikák
Litogáfia A litográfia, magyarul kőnyomat síknyomtatás elvén alapuló grafikai eljárás. Az így előállított nyomatot is litográfiának vagy kőnyomatnak nevezzük. A litográfia az olajos, zsíros anyagok és a víz kölcsönös taszításának elvén alapul. Egy simára csiszolt porózus kőlapra, többnyire mészkőlapra speciális, koromból és zsírból készült litográfiai krétával rajzolnak. Ez a kőrajz. A kőlapot megnedvesítik, majd olajos nyomdafestéket raknak rá, ami a rajz vonalain megtapad, a kőlap nedves részein viszont nem, így az odakerült festék egyszerűen eltávolítható. A nyomtatásra szánt papírlapot a kőlapra helyezik, majd hozzáréselik. A nagy nyomásra az olajos részek átadják a festéket, így jön létre a litográfia. A többszínű nyomathoz több kőlap szükséges. Válfajai a tipolitográfia (fekete alapra rajzolják a képet, az üresen maradó részeket tűvel kikarcolják); fotolitográfia (fényképezéssel kombinált kőnyomat); kőnyomásos cinkográfia (mészkő helyett cinklapot használnak).
A felpolírozott, zsírtalanított litográf kőre felvisszük a rajzot zsíros krétával. Célszerű a kéz alá is papírt tenni. Az elkészült rajzot gumiarábikummal fixáljuk a felületre.
Terpentinnel lemossuk a követ, eltávolítjuk a rajzi elemeket (látszólag) a kőről, így létrejön egy vízfogó és egy víztaszító réteg. Benedvesítjük az egész követ szivaccsal, majd litográf festékkel felhengereljük a követ. A festék a rajz körülötti vízfogó részre nem tapad, viszont a nyomóformára ami víztaszító igen.
A nyomtatáshoz nedvesített papírt használunk. Betoljuk az egészet litográf prés alá, a tetejére egy védő lapot ún makulatúrát teszünk, majd lenyomtatjuk.
Felemeljük a lapot, és az elkészült nyomatnak nagyon örülünk. Photographer: Stuart Humphreys Rights: Australian Museum
Felfedezés A többi sokszorosító grafikai eljárással ellentétben a litográfia feltalálója ismert: Johann Alois Senefelder (1771 1834) osztrák feltaláló dolgozta ki a folyamatot. Eredetileg íróként indult, próbálta saját műveit olcsón sokszorosítani, ezért kitanulta a nyomdászatot. A drága metszési folyamatot nem tudta kifizetni, ezért új alapanyagokkal kísérletezett. Véletlenül 1796 egyik napján egy átviteli jegyzéket írt fel bajor mészkőre, ekkor ötlött eszébe, hogy a mészkő lemaratása után a jelek kiemelkednének a felületből. Később a magasnyomás helyett végül más megoldást keresett. Két év kísérletezés után 1798-ban születik meg az eljárás végleges módszere.
Válfajai Több válfaja alakult ki, például a toll- és kréta, a fröcsköléses és pontozásos litográfia. Az autográfia esetében a rajzot preparált papírra készítik el, és átnyomással viszik át a kőlapra, míg a foto-litográfiánál ez a folyamat fotomechanikai úton történik. A színes litográfiát, amellyel már Senefelder is kísérletezett, és a kétszínnyomásig jutott el, a Weishaupt testvérek találták fel az 1800-as évek elején. A színeket egymás mellé nyomták, és ezek optikai keveredéséből állt össze a kép, minden szín külön kőlapot igényelt. Többen kísérleteztek a színes kőnyomat tökéletesítésével, amely végül a francia Jules Chéret-nek sikerült. Az 1870- es Bal Valentino című plakátján mindössze öt kőlapot használt fel, és a színeket egymásra nyomtatva érte el a kívánt hatást. Az új eljáráshoz kevesebb kőre volt szükség, a nyomás olcsóbb és gyorsabb lett.
Válfajai krétalitográfia puhább és keményebb zsíros litográf krétával szénrajzhoz hasonló felületet kapunk negatív felület kihagyással vagy visszaszedéssel, javításhoz habkő vagy kaparóvas. toll-litográfia zsíros tusba mártott tollal, vonalas, biztonságos végeredmény, tónusok a vonalak sűrítésével, vastagításával. tustechnikák más eszközökkel is felvihető a kőre szappanos vízzel való hígitással tónusozható vízfestményhez hasonló lesz fröcsköléssel szemcsés, akvatintához hasonló kaparásos technika mezzolitográfia- Hasonló a mezzotinto eljáráshoz a teljes felületét terpentines szíriai aszfalttal v litográf tussal víztaszítóvá kell tenni, száradás után a világos felületeket kaparóvassal v tompa karctűvel halványítani v eltávolítani festői hatás fotolitográfia fényérzékeny anyaggal vonjuk be a követ és erre exponáljuk a negatívot fotók módosítására Marc Chagall: Auto Portrait, részlet
Elterjedése Az új sokszorosítási technika gyorsan terjedt Európában - hazánkban az első kőnyomdát Budán állították fel 1799 körül -, eleinte főleg festmények reprodukálására és kereskedelmi nyomdaipari termékek előállítására használták. A litográfia csak lassan vált az autonóm művészi alkotás eszközévé, amelyben jelentős szerepük volt a kiadóknak, akik üzleti lehetőséget láttak abban, hogy ismert művészeket bízzanak meg önálló litografált alkotások elkészítésével. 1968 Lithograph Honore Daumier
Főbb művészek A litográfia hamar elterjed, és rengeteg művész kipróbálja a technikát: a századfordulótól a teljes avantgárdon átível a híres alkotók sora, az impresszionizmustól a pop artigig. A kőnyomat kereskedelmi célú felhasználása (plakát) mellett tehát a művészi grafika is párhuzamosan létezik, és napjainkig is népszerű, bár a kövek korlátozott száma és a technika viszonylagos bonyolultsága valamint műhelyigénye miatt napjainkban a kevesek kiváltsága a litografálás. Néhány fontosabb alkotó: Honore Daumier Francisco Goya Eduard Manet Edgar Degas Edvard Munch Marc Chagall Pablo Picasso Robert Rauschenberg Degas litográfia tanulmány részlet
Honoré Daumier (French, Marseilles 1808 1879 Valmondois) 1834
Francisco_de_Goya_y_Lucientes_-_The_Divided_Arena_-_1825
Artist: Édouard Manet (French, Paris 1832 1883 Paris) Date: 1865 72, published 1884 Medium: Lithograph, final state (III) on chine collé; standard edition of 1884
Marc Chagall: The Accordionist 1957, Original Lithograph
White Pigeon on Black Background, Pablo Picasso, 1947. Lithograph. Detroit Institute of Arts. 2012 Estate of Pablo Picasso/Artists Rights Society (ARS), New York.
Edvard Munch (Norwegian 1863-1944) Self-portrait with a Bottle of Wine, 1930 Lithograph
Artist: Robert Rauschenberg Date: 1964 Medium: Lithograph
Művészposzterek megjelenése Európában, alkotók, megbízók
Művészplakát A litográfia legjobban a plakátművészetben teljesedett ki, a 19. század második felében jelentkező gazdasági és társadalmi szükséglet szerencsésen találkozott a könynyen és gyorsan sokszorosítható technikával. A plakátok tervezésében a nyomdákban dolgozó litográfusok mellett a festőművészek is egyre nagyobb feladatott vállaltak. A művész által gondosan elkészített plakát az utca könyve lett, melyet mindenki olvashatott, s így egy kicsit mindenki beavatottá is vált, a polgári fejlődés terméke, a nagyvárosi életforma része. Az első plakátok szoros összefüggésben voltak a könyvekkel: főként a könyvek reklámozását szolgálták, amelyekre a könyv címlapja vagy felnagyított illusztrációja került. 1828-ban Deveria párizsi litográfus készítette az első európai illusztrált plakátot egy Delacroix rajz után. Achille-Jacques-Jean-Marie Devéria, 1828
Jules Chéret Az első vérbeli plakátművész a francia Jules Chéret volt, aki 1866-ban készítette első színes, litografált plakátját, s élete végéig hű maradt ehhez a műfajhoz. Több mint ezer plakátja nagy hatást gyakorolt kortársaira, s számosan utánozták. Plakátjainak fő motívuma a párizsi nő, akár színdarabot, könyvet, vagy kereskedelmi árucikket hirdet. Műveit ragyogó színek, harmonikus tónusok, tiszta formák jellemzik. Ő az első, akinek számára a plakátkészítés művész feladatot jelent. Jules Chéret, 1895
Jules Chéret, 1888
Leonetto Cappiello A másik említésre méltó francia mester Capiello, aki a művészi igényesség mellett nagy súlyt helyez a plakát reklámhatására. Arra törekszik, hogy a plakát színeivel és vonaljátékával első pillantásra feltűnjön a járókelőknek. Kezdetben Chéret nyomdokain halad, de hamarosan önálló formanyelvet alakít ki. Túláradó fantáziával különös figurákat (pierrot, gnom, kobold, stb.) jelenít meg, amelyek könnyed és ritmikus mozgásukkal szuggesztív hatást keltenek. Egyszerű, de erőteljes színei rendszerint sima sötét háttérből ragyognak elő. Cappiello, 1906, vörösbor reklám
Cappiello, 1924, tészta reklám Cappiello, 1909, köhögés és fájdalomcsillapító
Toulouse-Lautrec A XIX. sz. végének legjelentősebb plakátművésze Toulouse-Lautrec, párizsi mulatók és kabarék reklámozására készített plakátokat. Szecessziós vonalvezetésű művein erősen érződik a japán művészet, termékenyítő hatása, ami a dekorativitás és a nagy homogén felületek kedvelésében nyilvánul meg. A kompozíciót legtöbbször egy figura képezi (rendszerint a mulatós táncos, vagy énekes sztárja) s egész kevés, csak a lényegre szorítkozó szöveg. A felületet tudatosan síkban tartja és minden felesleges részletet elhagy. Aristide Bruant (1892)
Lautrec, 1891 Lautrec, 1893
Lautrec, 1896, biciklilánc hirdetés
Lautrec, 1892 Lautrec, 1894
Alfons Mucha A szecessziós plakát legnagyobb mestere Alfons Mucha. Prágai születésű, de művészete Párizsban teljesedik ki. Művészetében a dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei. Roppant sokoldalú művész volt: illusztrált számos könyvet (Németország története, Ilsée), tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket és ékszerüzletet. Stílusa összetéveszthetetlen, plakátjai mai napig népszerűek a gyűjtők körében. Mucha, 1897
Mucha, 1898 1909
Mucha, 1895
Anglia és Glasgow szerepe a modern grafikai tervezésben, teóriák és alkotók
Arts and Crafts A 19. századvég a technikai forradalom kiteljesedésének időszaka, amely a gépi tömegtermelést, a kézművesség hanyatlását, a társadalom rétegeire bomlását, a gép(technika) nimbuszát és a humán kultúra háttérbe szorulását eredményezte. A kialakult társadalmi (gazdasági, politikai, kulturális) feszültségek feloldására számtalan mozgalom aktivizálódott. Anglia: Arts and Crafts Movement Művészetek és Kézművesség A mozgalom létrejötte a 19. század stíluskeresésének eredménye, mely eredeti és jelentésteli művek létrehozását propagálta, szemben a viktoriánus korszak eklektikus historizmusával és az ipari forradalom során elterjedt gépi sorozatgyártással.
Ruskin A szecesszió részben egymástól függetlenül, részben egymást inspirálva csaknem egy időben alakult ki számos országban. Időben először az angol és skót szeceszszió bontakozott ki. A festészetben a preraffaelita iskola minősíthető a szecesszió előfutárának. Angliában jelentkezett az az esztétikai mozgalom, amelynek hírnöke John Ruskin volt. Az ő véleménye szerint az új művészet körvonalazása egymagában nem elegendő, arra is szükség van, hogy a művészet kapcsolatba lépjen az élettel - előlegezte az alkalmazott művészetek létrejöttét, felvetette a művészet alkalmazásának lehetőségét az ipari termelés és a hétköznapi tárgyak világában. Ruskin önarcképe
William Morris Ruskin mozgalmához később Európa-szerte nagyszámú művész csatlakozott. Ruskin tanítványa, William Morris (elégedetlen volt kora házaival és azok berendezési tárgyaival is) házasságkötését követően elhatározta, hogy házat épít magának, és e kívánságának eredménye a Philip Web tervei szerint épült Vörös Ház (Red House). Morris 1858-ban épült háza abban az időben sokkolóan egyszerű volt, a családi élethez alkalmazott térbeli szervezettséggel. Morris saját maga tervezte a bútordarabokat, sőt az evőeszközöket is. William Morris for Kelmscott Press, 1896
William Morris for Kelmscott Press, 1896
William Morris, Illustration for The Frankelyns Tale of The Canterbury Tales, c. 1890 William Morris for Kelmscott Press, 1896
Aubrey Beardsley Aubrey Vincent Beardsley, (1872-1898), angol grafikus, illusztrátor, a szecessziós grafika legnagyobb hatású mestere. Rajzait kidolgozott kompozíció és határozott, letisztult vonalvezetés jellemzi, amelyekből erotikus, kegyetlen és ironikus tartalmak bontakoznak ki. Angel with Lilies and Dove Descending 1920
Excalibur in the lake Aubrey Beardsley, The Climax, 1894
A szecessziós képtípus sajátosságai
Szecesszió jellemzői A historizáló stílusok (historizmus) ellenhatásaként kialakult képzőművészeti, iparművészeti, építészeti stílus, kb. 1890 1910 között. Általában a bécsi szecesszió stílusát nevezzük így. Jellemzői nagymértékű stilizálás növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika hosszú keskeny téglalap alakú képtípus hangsúlyos, élénk színek alkalmazása organikus jellegű formálás (síkban és térben) különböző országokban máshogy hívják hangsúlyos körvonalak, metamorfikus jelleg következetesen kerüli a szögletes formákat már-már romantikus indulattal hitt a kézműves munkában, ami az emberi személyiséget képes kiterjeszteni, kifejleszteni és képes társadalmi problémákat is orvosolni Alfons Mucha, 1897, litográfia
A szecessziós tipográfia
Szecessziós betű A szecesszió tipográfiájára az odafigyelésm igényesség és mívesség jellemző: mint minden területen itt is a kézműves jelleg dominál a tömegcikkel szemben, ez a könyvművészetben is tetten érhető. Jellemző a rengeteg díszítő elem használata, kódex-szerűen telerajzolt, grafikákkal díszített oldalpárok alkalmazása. Betűk A rajzos, kanyargós vonalvezetésű, dekoratív díszes betűk használata jellemző. Ezek a betűk nagyon jellegzetesen idézik a szecesszió hangulatát, a plakátokról mindenkinek ismerősek. Használatuk manapság leginkább a korszak hangulatát felidéző nyomtatványokban fordul elő. Szövegbetűként: talpas antikvák Cheltenham, Joanna Megjelennek a talp nélküli antikvák Akzidenz-Grotesk Kolo by Paul Shaw
William Morris egy oldalpárja
Példa szecessziós betűkeverésre
Berthold first published Akzidenz-Grotesk in 1898.
Gismonda (Sam Wang) Harquil (Lisa Wade)
Paris Metro (David Rakowski) Sarah Caps (Sam Wang).
A bécsi szecesszió
Bécsi szecesszió Az Arts and crafts gondolatvilága számos országban követőkre talál, időben 1890 és 1910 közé tehető. Franciaországban Art nouveau-nak, új művészetnek, Németországban Jugendstil-nek, fiatal stílusnak, Olaszországban Stile floreale-nak, azaz virágos stílusnak nevezik, Belgiumban a név Le style moderne, Spanyolországban Modernismo. Magyarországon a német Secession azaz kivonulás névből terjed el a szecesszió kifejezés, a név alatt az osztrák szecessziót értjük. Az Art Nouevohoz hasonlóan a szecesszió is a historizmus tradíciói ellen lázadt. Az osztrák szecesszió tagjai konkétan kivonultak a hivatalos művészeti intézményekből, és sajátot hoztak létre: Bécsben található a gömbkupolával lefedett Szecesszió Épülete, melyet Josef Maria Olbrich tervezett. Itt működött a csoport központja, amely állandó kiállítási térként is szolgált. Egon Schiele, Secession 49: Ausstellung, 1918
Wiener Werkstätte 1903-ban Josef Hoffmann és Kolman Moser megalapította a Wiener Werkstätte műhelyt illetve iskolát, melynek célja hogy értékesíthessék a bécsi szecesszió tagjainak alkotásait. Kis műhelyekben 100 alkalmazottal zajlott a munka, a szériagyártást elutasították: könyvek, ékszerek, bútorok, grafikák, textilek készültek itt. Az összművészetiség (gesamkunstverk) szellemében igyekeztek egységes designt adni minden kikerülő alkotásnak. Újságuk a Die Flache (A felület) nevet kapta, ebben jelentek meg a korszak jelentős alkotóinak, pl. Gustav Klimtnek a munkái is, aki a csoportosulás fő összefogójának, ideológusának is számított.
Bertold Löffler, Kunstschau Wien, 1908
Koloman Moser, Richardsquelle, 1899
Emil Rudolph Weiss, Die Insel, 1899 Ottokar Mascha, Österreichische Plakatkunst, circa 1914
Szitanyomat
Szitanyomás A szitanyomás sokszorosító grafikai eljárás, a síknyomás egyik változata. A szitanyomás feltalálójáról semmit, a nyomtatás kialakulásáról pedig csak keveset tudunk. Annyi azonban megállapítható, hogy Kínában és Japánban már évszázadokkal ezelőtt nyomtattak textíliát sablon felhasználásával. A formát fakeretre feszített emberi hajból, majd később selyemszálból készült szita alkotta a ráragasztott rizspapírból kivágott sablonból. Az így készült formáról kisebb példányszámban többnyire textil-nyomathordozóra nyomtattak. A szitanyomást tehát régi időkben is alkalmazták és felhasználták a művészien festett textíliák készítésére. Ezután az eljárás némileg feledésbe merült, és Európában csak a XIX. században támadt fel újra a textiliparban, ahol is filmnyomtatásnak nevezték el. A lyoni selyemipar alkalmazta elsősorban a filmnyomás eljárást, vagyis a szitanyomást a selyem- nyomtatására, díszítésére. Egyszínes szitanyomó asztal
Szitanyomás A nyomósablont fotomechanikus eljárással készítik. A kifeszített és zsírtalanított szitaszövetet fényérzékeny fotopolimerrel vonják be. Szárítás után egy pozitív filmen keresztül megvilágítják. Fény hatására a fotopolimer kikeményedik, a szövet pórusait elzárja. A fénytől megvédett felületről az anyagot vízsugárral kimossák, a szövet ezeken a részein festékáteresztővé válik. Az így elkészített szitakeretet nyomtatóasztalba fogják, az asztal lapjára rögzített munkadarabra szorítják. A keretbe festéket öntenek és gumilemezból készült szerszámmal átkenik a szitán. A művelet gyorsan végezhető, igen termelékeny. Egy sablonnal akár 1000-5000 nyomat is készíthető. A folyamat leírva bonyolultnak tűnhet, érdemes egy videót megnézni róla, mert roppant egyszerű technológia.
Sajátosságok Szitázni szinte mindent lehet: öngyújtót, borosüveget, pólót, zászlót, pólót, stb. A több karos szitanyomó gépek lehetővé teszik a többszínnyomást, 7-8 színű nyomat készítése is lehetséges. A színes nyomatoknál színbontást kell végezni, passzerekkel kell ellátni a filmet, így a levilágított szitákat öszsze lehet igazítani. A festék lehet vizes illetve oldószeres bázisú. Utóbbi egy folyékony pvc, ami hőrögzítést igényel, a vizes bázisú festéket katalizátor köti bele a textilszálakba, enélkül az adalék nélkül kimosódik a festék. A pvc alapú festék nem köt bele a szitába, a vizes bázisúnál figyelni kell a beszáradásra. Gradientet a szita nem tud, illetve raszter alkalmazásával tudja előállítani. Ez azt jelenti hogy apró pontokból fog állni az átmenet. A szitanyomás nagy tételben olcsó: a nyomóforma elkészítése és a festék az egyetlen költség. Minél több nyomat kell, annál több felé oszlik a formakészítés költsége.
Kézi lehúzás
Manuális szitanyomó gép
Automata szitanyomó gép
Szitanyomás otthon
A szitázni kívánt minta. A gyakorlatban írásvetítő fóliára vagy pauszra nyomtatott filmet használnak. Keretre feszített szitaszövet. Sűrűsége lényeges a nyomat részletességének és a használni kívánt festék állagának függvényében.
Fotoemulzió és annak felhordása a szitaszövetre. A nagyobb érzékenységű emulziók sötétkamrát igényelnek. Levilágítás házi körülmények között. Profi leilágító géppel a megvilágítás időtartama 1-2 percre rövidül.
A levilágítás után a minta jól látszik az emulzión Mivel a minta kitakarta a fény útját, innen az emulzió kioható, a szövet nyitottá válik. A többi megvilágított részen az emulzió megkeményedik.
Festék beöntése, majd lehúzás. A nyitott részen a festék átpréselődik a pólóra amit előzőleg alulra helyeztünk.
A kész póló
Szitanyomás a művészetben
Pop Art A szitanyomást a Pop art fedezi fel magának az 1960-as években mint grafikai eljárás. Gyors, olcsó, több szín nyomásra is alkalmas, nagy méretben is működik. Pár név: Andy Warhol egész életműve az egyedi és a sokszorosított viszonyával foglalkozik, ráadásul az általa műtárgyá nemesülő hétköznapi tárgyak képi megjelenítéséhez nagyon passzol a szitanyomás mint technika. Roy Lichtenstein szintén rengeteg nyomatot készít, majd a felnagyított képek raszterpontjait egyesével meg is festi vásznain. Robert Rauschenberg többszínű kollázsokat készít szitanyomással gyakran műanyag felületekre. Richard Hamilton színezett fotókról készít nyomatokat papír alapra. A szitanyomás alkalmazása a digitális nyomatokkal visszaszorult ugyan, de népszerűsége töretlen a kortárs művészek körében. Robert Rauschenberg, 1970
Andy Warhol: Marilyn, 1967
Warhol szitázik
Roy Lichtenstein, 1969
Carlos Hernandez
Sonnenzimmer
https://australianmuseum.net.au/the-lithographic-process https://hu.wikipedia.org/wiki/litográfia http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/litografia.1996.html?pageid=119 www.grafikanagy.hu/koskaroly/13b/a%20képsokszorosítás%20techni- KÁI.pdf https://prezi.com/w30f37mlz6-o/grafika-a-szazadfordulon/ https://theredlist.com/wiki-2-343-917-999-view-publishing-profile-morris-william.html https://www.swanngalleries.com/news/2017/05/graohic-design-vienna-secession/ https://www.theartofdoingstuff.com/how-to-screen-printsilkscreening-at-home/ http://szitanyomás.hu/szitanyomas/hazilag-leirasa.html