ESZTERGOM-BUDAPESTI FŐEGYHÁZMEGYE. Zsinati Könyve

ESZTERGOM-BUDAPESTI FŐEGYHÁZMEGYE Zsinati Könyve

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Zsinati Könyve

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye ZSINATI KÖNYVE SZENT ISTVÁN TÁRSULAT Az Apostoli Szentszék könyvkiadója

Szerkesztette: BUDAPESTI ÉRSEKI HIVATAL Nyelvi szempontból átnézte: DÉKÁNY ENDRE Számítógépes szerkesztést és tipografizálást végezte: Fr. KISS DIDÁK OFM ISBN 963 360 8058 Esztergom-Budapesti Főegyházmegye SZENT ISTVÁN TÁRSULAT 1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 1. Felelős Kiadó: Dr. Ákos Géza igazgató Felelős szerkesztő: Farkas Olivér A szedést a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium végezte. Készült 25 (A/5) ív terjedelemben. Nyomtatás és kötés: Franklin Nyomda Felelős vezető: Győri Géza mb. igazgató

Bevezetés 5 TARTALOMJEGYZÉK Paskai László bíboros, prímás, érsek bevezetője... 7 Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Zsinati Könyve... 15 Dokumentumok II. János Pál pápa köszöntő levele... 196 Válasz a Szentatya levelére... 198 Paskai László bíboros, prímás érsek homiliája a zsinati üléseket megnyitó szentmisén... 200 zsinati üléseket megnyitó beszéde... 204 homiliája a zsinati üléseket bezáró szentmisén... 206 Az egyházmegyei zsinat rövid története A zsinat előkészítése... 213 A zsinat... 217 A zsinat résztvevői... 220 Mutatók a Zsinati Könyvhöz Szentírási helyek jegyzéke... 223 Egyházi törvénykönyv kánonjainak jegyzéke... 225 II. Vatikáni Zsinat dokumentumainak jegyzéke... 227 Egyházi megnyilatkozások jegyzéke... 229 Név- és tárgymutató... 231

6 Bevezetés BEVEZETÉS Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye zsinata 1994. július 3 és 9-e között ülésezett az Esztergom Vizivárosi Plébánia templomban. Befejezésekor az Esztergomi Bazilikában megtartott ünnepélyes szentmise keretében átvettem a zsinati dokumentumot. A papok és a hívek nagyszámú jelenlétében - lélekben egyesülten az egész Főegyházmegyével - hálát adtunk Istennek a zsinat munkájáért és közösen imádkoztunk annak gyümölcseiért. Az utolsó egyházmegyei zsinat óta fél évszázad telt el. Éppenezért a mostani zsinat történelmi esemény volt Esztergom városa és az egész Főegyházmegye számára. * * * Az utolsó egyházmegyei zsinat 1941. november 11-én és 12-én tartotta üléseit az Esztergomi Bazilikában Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek vezetésével az akkori egyházi előírásoknak megfelelően. Ezt követően nehéz időszakot élt át hazánk és a magyar egyház. A második világháború pusztításai után az országra kényszerített kommunista államrendszer diktatúrájának igen sok áldozata, bebörtönzöttje, üldözöttje volt, sokan emigrációba kényszerültek. Az 1956-os forradalom ismét igen sok áldozatot követelt. A diktatúra nemcsak új politikai, társadalmi és gazdasági rendszert indított el, hanem kifejezettem vallásellenes és egyházellenes is volt, a vallás teljes megszüntetésére törekedett. Az ateizmust és a materializmust rákényszerítette az egész országra, az ifjúságot a hitoktatás erőszakos elnyomásával ateista és materialista szellemben nevelte. A munkájukat becsületesen végző papok, szerzetesek és a vallásuk mellett hűségesen kitartó hívek közül igen sokan börtönbe kerültek, köztük számosan ott lelték halálukat. Ennek a vallásellenes és nemzetellenes diktatúrának kemény ellenállója, majd az elsők között áldozata lett Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. Az ateista kormányzat az egyház szervezetét is megbénította. 1948- ban államosította az egyházi iskolákat. 1950-ben megtiltotta a szerzetesek

Bevezetés 7 működését, akik kénytelen voltak rendházaikat elhagyva polgári foglalkozásban elhelyezkedni. Megszüntette a többi egyházi intézmény működését is, amelyek a lelkipásztori élet bázisait képezték. Az egyházi javak államosítása a működőképesség anyagi alapjait szüntette meg. Olyan helyzet alakult ki, főleg a kezdeti évtizedekben, amelyben a belső egyházi élet teljes állami ellenőrzés alá került, az egyházi vezetés elveszítette önállóságát, a hívek vallásgyakorlatukban megfélemlítve éltek, a hitoktatásban való részvétel diszkriminációt vont maga után. Erre a nehéz időszakra visszatekintve a zsinati résztvevők kifejezésre juttatták azt a sajnálkozásukat és fájdalmukat, hogy az erős megpróbáltatás idején voltak gyenge papok és hívek, akik az erőszaknak engedve eszközökké váltak az egyházellenes állami intézkedésekben. Annál nagyobb megbecsüléssel tekintettek azokra, akik az üldöztetés ellenére minden áldozatot vállalva hűségesek maradtak. Tisztelettel emlékeztek azokra a buzgó papokra, akik hűségesen végezték lelkipásztori munkájukat, főleg az ifjúság körében, mégha emiatt kényszerből olyan állomáshelyre kerültek is, ahol adottságaik szerint nem tudtak hatékonyan dolgozni, vagy az államhatalom megtiltotta papi működésüket, ill. azokra a papnövendékekre, akik nem részesülhettek a papszentelésben. Tisztelettel emlékeztek a szerzetesekre, akik nem egyszer rendőrségi zaklatásoknak is kitéve hivatásukhoz hűségesek maradtak. Kiemelten nagy tisztelettel emlékeztek a nagyszámú hűséges hívőre, akik hitük miatt börtönbüntetést szenvedtek, vallásos meggyőződésük miatt munkahelyükön hátrányos helyzetbe kerültek, minden állami nyomás ellenére gondoskodtak gyermekeik vallásos neveléséről, áldozatos munkájukkal és adományaikkal a magyar egyház működésének alapvető feltételeit biztosították. Elsősorban nekik köszönhető, hogy a magyar egyház az elnyomás ellenére is fennmaradt. * * * Ebben a politikai helyzetben nem volt lehetséges szabad légkörű egyházmegyei zsinat megtartása, bármennyire is szükséges lett volna. A politikai helyzet enyhülése, illetve összeomlásának a közeledése reményt nyújtott arra, hogy egyházmegyei zsinat keretében lelkipásztori feladataink és keresztény életünk megújítását közösen megbeszéljük. Ezért az Egyházi Törvénykönyv előírása szerint az Egyházmegyei Papi Szenátus megkérdezése után 1988-ban meghirdettem az egyházmegyei zsinatot. Megtartását azonban több esemény késleltette.

8 Bevezetés Még ugyanebben az évben Szent István ünnepén kihirdethettem a Szentatya meghívását Magyarországra. Ez a tény már előrevetítette a politikai és társadalmi életben bekövetkező változásokat, amelyek gyors ütemben haladtak előre: 1990-ben a lelkiismereti és vallásszabadságról hozott törvénnyel a magyar egyház elnyerte teljes működési szabadságát, a szabad parlamenti választások pedig teljes rendszerváltozást hoztak. A politikai és vallási szabadság elnyerése után a Mindszenty Alapítvány az eléterjesztett kérésem alapján úgy döntött, hogy Mindszenty József bíboros holtteste végrendelete szerint a mariazelli Bazilikából az esztergomi Bazilikába kerüljön végső nyugvóhelyére. 1991. május 6-án ünnepélyes keretek közt megtörtént Mindszenty József bíboros holttestének az elhelyezése az esztergomi Bazilika érseki sírboltjában. 1991. augusztus 16-a és 20-a között köszönthettük Szentatyánkat hazánk földjén. Első útja Esztergomba vezetett. Itt találkozott a papokkal és a szerzetesekkel; a papnövendékekkel és szerzetesnövendékekkel Budapesten a Budavári Nagyboldogasszony templomban, az ifjúsággal a Népstadionban, a betegekkel pedig a Szent István Bazilikában. Szent István ünnepén, augusztus 20-án, a budapesti Hősök terén mutatta be az ünnepi szentmisét. Végül elutazása előtt a budavári Prímási Palotában találkozott a magyar püspökökkel. Mindkét esemény méltó megrendezése minden energiánkat lekötötte. Ezért csak ezt követően kezdhettük el az egyházmegyei zsinat munkáját. Az ülések időpontjául 1993. júliusát hirdettem meg. Ekkor újabb késleltető körülmény lépett közbe. A Szentatya 1993. pünkösdjén módosította a magyarországi egyházmegyék határait, amely Főegyházmegyénket is érintette. További halasztásra volt szükség, hogy a Főegyházmegyéhez csatolt részek is tevékenyen bekapcsolódhassanak a zsinat előkészületébe és munkájába. Így alakult ki a zsinati ülések végleges időpontja: 1994. július 3-a és 9-e közötti hét. * * * Az egyházmegyei zsinat célkitűzése lelkipásztori jellegű volt, figyelembe véve elsősorban a II. Vatikáni Zsinat tanítását, a Szentatyának

Bevezetés 9 Magyarországon hozzánk intézett útmutatásait és az Egyházi Törvénykönyv előírásait. Különösen is tekintettel kellett lenni az elmúlt időszakra, amikor a vallási elnyomás miatt mindenki a saját körülményei és lelkiismerete szerint végezte lelkipásztori munkáját, és ezért egységes lelkipásztori irányítást nem lehetett kidolgozni. Arról sem feledkezhettünk meg, hogy híveink többségében minden jóakaratuk és buzgóságuk mellett, elsősorban a hiányos hitoktatás miatt, a vallási ismerete hiányosak maradtak. Feladatunk volt a megszüntetett egyházi intézmények újjászervezése és működőképességük biztosítása. Alapgondolatként Szent Pál apostoli tanítását választottuk: Éljünk méltóan Krisztus evangéliumához! (Fil. 1,27). Az előkészítésre koordináló bizottságot hoztam létre, amely számba vette a legfontosabb lelkipásztori feladatokat olyan módon, hogy azokat az elkövetkező öt esztendőben teljesíteni tudjuk. A koordináló bizottság segítségével zsinati bizottságokat alakítottam ki; a bizottságok vezetőit magam neveztem ki, ők pedig saját maguk választották ki munkatársaikat. Általános irányelvként szerepelt, hogy minden bizottság fogalmazza meg a legalapvetőbb egyházi tanítást, lehetőség szerint a jelenlegi helyzetet tárja fel, és tegyen javaslatot a lelkipásztori feladatokra. A tájékozódásra kérdőíveket készítettünk a papok, a hívek, az ifjúság számára, módot adva arra, hogy mindenkinek a meglátását, igényét megismerhessük. Az egyházmegyei zsinat tagjainak a megbízásában az Egyházi Törvénykönyv előírásainak a megtartásával gondom volt arra, hogy a papok, a szerzetesek és a hívek képviselete arányos legyen. Az egyes bizottságok igen lelkiismeretes munkát végeztek. Sok értékes és igényes anyagot dolgoztak ki. Többszöri közös megbeszéléssel, egyeztetéssel alakult ki az a szöveg, amelyet a zsinati tagok megkaptak véleményezésre, módosító javaslatok megtételére, előzetes szavazásra. A munka legnagyobb része így megelőzte az üléseket, ahol az egyes munkacsoportokban már csak a lényeges módosító javaslatok közös megbeszélésére és a végleges szöveg megszavazására került sor. A dokumentumban foglaltak a zsinati üléseket megelőző három esztendő fáradságos munkáját tartalmazzák a koordináló bizottság, az egyes bizottságok vezetői és tagjai, a zsinat résztvevői, az egyházmegye papjai, szerzetesei és hívei részéről. A zsinat munkáját sokak imája és áldozatvállalása kísérte.

10 Bevezetés * * * Az egyházmegyei zsinat munkájának a befejezése után feladatunk annak a végrehajtása. Bízom abban, hogy akik tevékenyen és önzetlenül résztvettek az előkészítés munkájában, ugyanilyen készséggel fáradozni fognak a végrehajtáson is. Kérem a papok, szerzetesek, hívek közreműködését, hogy a zsinat iránymutatásainak, javaslatainak, rendelkezéseinek a megvalósításához. Jól tudom, hogy egyes javaslatok, módszerek többeknek szokatlannak tűnnek, elsősorban azért, mert módosítást kívánnak az eddig megszokott lelkipásztori munkájukban. De nem szabad elfelejteni, hogy a II. Vatikáni Zsinat végrehajtása is annak idején szokatlannak tűnt, de amit bevezettünk, ma már egészen természetes. Az egyházmegyei zsinat dokumentuma lényegében a II. Vatikáni Zsinat és az azt követő időszak iránymutatását összegzi. A lelkipásztori élet felelősei ezzel a lelkülettel tanulmányozzák a dokumentumot és teljesítsék annak a tartalmát. A dokumentumnak bizonyára vannak hiányosságai, amelyeket időközben pótolni lehet és kell. A hiányosságok közé kell sorolnom mindenekelőtt azokat a javaslatokat, amelyeket a bizottságok igényességgel kidolgoztak, de nem szerepelnek a dokumentumban, mert a jelenlegi körülmények között még nem látszottak teljesen megvalósíthatónak. Ha majd meglesznek a feltételek, ezek is a lelkipásztori terv részét fogják alkotni. * * * Bizonyára sokakban volt kétely, amint bennem is, hogy az elmúlt nehéz időszak után képesek vagyunk-e olyan zsinat megtartására, amely új lendületet, új evangelizációt indít el. A három éves előkészítő munka, méginkább a zsinati ülés megmutatta, hogy milyen sok buzgó pap, szerzetes, Krisztus tanítását hűségesen követő, hitét ismerő és megtartó hívő él közöttünk, akik áldozatosan és önzetlenül akarják kivenni részüket Krisztus Egyházának a megújulásából. Itt is őszinte köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik bármilyen formában résztvettek az egyházmegyei zsinat munkájában, előkészítésében, ülésein, a külső fel-

Bevezetés 11 tételek megteremtésében. Éljen lelkükben az a tudat, hogy önzetlen munkájuk jutalmát Krisztustól fogják elnyerni. Az egyházmegyei zsinat megtartása után hasonló félelem élhet sokak lelkében, az enyémben is, hogy a dokumentumban foglalt javaslatokat milyen mértékben tudjuk végrehajtani. Az elmúlt három esztendő tapasztalata reményt ad arra, hogy a papok, a szerzetesek, a hívek buzgósága biztosítani fogja az elkezdett munka jó gyümölcseinek a megtermését. Azt is tudjuk, hogy emberi erőfeszítéseink nem elegendőek, csak a Szentlélek erejében és világosságában lehet eredményes. Ezért itt is megismétlem a zsinat bezárásakor mondott imámat: Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Egyház Édesanyjának és Szent Adalbert vértanú püspöknek a közbenjárása segítse, hogy a jót, amelyet Isten megkezdett bennünk és általunk, be is teljesítsük embertársaink javára, az Egyház építésére (vö. Fil 1,6). Az egyházmegyei zsinat lezárásaként a következő határozatot adom ki:

HATÁROZAT 2300/94 Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye 1994. július 3-a és 9-e között megtartott zsinatának a dokumentumát áttanulmányoztam. A benne foglaltak megfelelnek az Egyház tanításának és előírásainak. Lelkipásztori és missziós lelkülete segíti az új evangelizációt, a közös cselekvést. Ezért az itt közölt dokumentumot az Egyházi Törvénykönyv 466. kánonja szerint a mai napon aláírásommal megerősítve hivatalosan kihirdetem. A benne foglalt javaslatok követése szolgálja a lelki megújulást. A rendelkezések 1995. január 1-ével lépnek érvénybe. Azok a rendelkezések, amelyek értelemszerűen előkészítést és szervezést kívánnak meg, a szükséges feltételek megteremtése után lépnek érvénybe. Esztergom, 1994. október 8-án, a Magyarok Nagyasszonya ünnepén. Paskai László bíboros, Magyarország prímása, esztergom-budapesti érsek.

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Zsinati Könyve

A Zsinati Könyv tartalomjegyzéke Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Zsinati Könyve... 1 ESZTERGOM-BUDAPESTI FŐEGYHÁZMEGYE ZSINATI KÖNYVE... 3 SZENT ISTVÁN TÁRSULAT Az Apostoli Szentszék könyvkiadója... 3 Paskai László bíboros, prímás, érsek bevezetője 7... 5 Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Zsinati Könyve 15... 5 Dokumentumok... 5 Az egyházmegyei zsinat rövid története... 5 Mutatók a Zsinati Könyvhöz... 5 ELSŐ RÉSZ KRISZTUS TANÍTÓI KÜLDETÉSÉBEN... 23 1. ISTEN IGÉJÉNEK HIRDETÉSE (EVANGELIZÁCIÓ)... 23 1. Az evangelizáció formái... 25 Rendelkezések... 26 2. A HITOKTATÁS... 27 1. A hitoktatás meghatározói... 27 2. A hitoktatás területei... 28 2.1. A felnőtt hitoktatás... 28 2.2. A családi hitoktatás... 28 2.3. A gyermekek és a fiatalok hitoktatása... 29 2.4. A szentségi katekézis... 29 3. A hitoktatás jelenlegi helyzete... 29 4. A hitoktatás és az iskola... 30 5. Javaslatok... 31 Rendelkezések... 31

16 Tartalomjegyzék 3. KATOLIKUS ISKOLÁK... 35 1. Az Egyház tanítása a katolikus iskolákról... 35 2. A katolikus iskolák helyzete ma Magyarországon... 37 3. Javaslatok... 38 Rendelkezések... 39 4. AZ IFJÚSÁG... 41 1. A hívő fiatalok helyzete ma... 42 2. Javaslatok... 43 Rendelkezések... 45 MÁSODIK RÉSZ KRISZTUS PAPI KÜLDETÉSÉBEN... 49 1. A SZENTSÉGEK ÉS MÁS LITURGIKUS CSELEKMÉNYEK... 49 1. A szentségek... 50 1. 1. A keresztség szentsége... 50 1. 2. A bérmálás szentsége... 51 1. 3. Az eucharisztia szentsége... 52 1. 4. A bűnbánat szentsége... 54 1. 5. A betegek szentsége... 54 1. 6. A házasság szentsége... 55 2. A szentelmények... 56 3. Szűz Mária és a szentek tisztelete... 57 Rendelkezések... 58 2. A KERESZTÉNY CSALÁD... 63 1. A keresztény családok helyzete... 65 2. Javaslatok... 67 Rendelkezések... 70 3. A MEGÚJULÓ PAPI ÉLET... 71 1. Az Egyház szolgálatában... 72 2. A papi élet jellemzői... 73 3. A pap lelki élete... 74 4. A pap szellemi élete és pihenése... 76 5. A pap közösségi élete... 77 6. Javaslatok... 78 Rendelkezések... 80

Tartalomjegyzék 17 4. PAPKÉPZÉS ÉS HIVATÁSGONDOZÁS... 81 1. Az Egyház tanítása a hivatásokról... 81 2. A hivatások jellemzői Főegyházmegyénkben... 83 2.1. A hivatások forrásai, a gondozás felelősei és formái... 83 2.2. A szeminárium... 84 3. Javaslatok... 85 3.1. A szemináriumi képzés... 85 3.2. A szeminárium és a lelkipásztorkodó papság kapcsolata... 88 3.3. A hivatásgondozás tennivalói... 88 Rendelkezések... 90 5. AZ ÁLLANDÓ DIÁKONUSOK... 91 1. Javaslatok... 94 Rendelkezések... 95 HARMADIK RÉSZ KRISZTUS PÁSZTORI KÜLDETÉSÉBEN... 97 1. AZ EGYHÁZMEGYEI SZERVEZET... 97 A) A RÉSZEGYHÁZ MŰKÖDÉSE ISTEN NÉPÉBEN... 97 B) AZ EGYHÁZMEGYE SZERVEZETE... 98 1. Az egyházmegyei hivatal... 99 1.1. Az általános helynök... 100 1.2. A püspöki helynökök... 100 1.3. A püspöki tanács... 101 1.4. Az irodaigazgató, a titkár és a szertartó... 101 1.5. A levéltáros... 101 1.6. A Gazdásági Tanács, a vagyonkezelő és munkatársai... 102 1.7. Az osztályok és referensek... 102 1.8. Az Érseki és a Prímási Főszentszék... 103 2. Tanácsadó testületek... 103 2.1. Az Egyházmegyei Papi Szenátus... 104 2.2 A Tanácsosok Testülete... 104 2.3. A Főszékesegyházi Káptalan... 105 2.4. A Pasztorális Tanács... 105 2.5. Egyéb bizottságok és tanácsok... 105 3. A plébániák és a templomigazgatóságok... 106 3.1. A plébános és feladatai... 107

18 Tartalomjegyzék 3.2. A plébános munkatársai... 108 4. Az esperes... 109 5. Általános szabály az egyházi tisztségviselőkről... 112 C) AZ EGYHÁZMEGYE SZERVEZETI FELÉPÍTÉSÉNEK TERVEZETE... 113 1. Területi beosztás... 113 1.1. Esztergomi Helynökség (Vicariatus Strigoniensis)... 113 1.2. Budapesti Helynökség (Vicariatus Budapestinensis)... 113 2. Funkcionális beosztás... 114 2.1. Pasztorális szakterület... 114 2.2. Diakonális szakterület... 114 2.3. Társadalmi-oktatási-kulturális szakterület... 115 3. Tanácsadó testületek.... 115 4. Egyéb javaslatok... 116 Rendelkezések... 117 2. AZ ANYAGI JAVAK ÉS KEZELÉSÜK... 127 1. Az Egyház anyagi helyzete... 129 2. Javaslatok... 130 Rendelkezések... 130 3. A PLÉBÁNIA ÉS A HÍVŐK KÖZÖSSÉGI ÉLETE... 133 1. A plébánia... 133 2. A nem plébániai közösségek és a lelkiségi mozgalmak... 134 3. Az egyházközségek tevékenységének jelenlegi helyzete... 136 4. A plébániák és a lelkiségi mozgalmak viszonya... 137 5. Javaslatok... 138 Rendelkezések... 143 4. EGYÜTTMŰKÖDÉS A MEGSZENTELT ÉLET INTÉZMÉNYEIVEL... 145 1. A szerzetesek megváltozott helyzete... 148 2. Javaslatok... 148 Rendelkezések... 150 5. A VILÁGIAK... 151 1. A világiak feladatai... 152 1.1. A világiak sajátos küldetése az evilági dolgok rendjében.. 152

Tartalomjegyzék 19 1.2. Hivatalos egyházi tevékenységek az általános keresztényi hivatás alapján... 153 1.3. A felszentelt személyek helyett végzett egyházi közfeladatok153 2. A világiak helyzete... 154 3. Javaslatok... 155 3.1. Közösség... 156 3.2. Célok, szabályok, munkamegosztás... 157 3.3 Hitelesség, egység... 158 3.4. Tájékoztatás, együttműködés... 159 3.5. Egyéb javaslatok... 160 NEGYEDIK RÉSZ KÜLDETÉSÜNK A VILÁGBAN... 161 1. SAJÁTOS CSOPORTOK LELKIPÁSZTORI SZOLGÁLATA... 161 1. A nemzeti kisebbségek és a menekültek lelkipásztori szolgálata162 2. Sajátos csoportok és a társadalom peremére szorultak lelkipásztori szolgálata.... 164 3. Javaslatok... 166 Rendelkezés... 166 2. AZ ÖKUMENIZMUS... 167 1. Az ökumenizmus helyzete hazánkban... 168 2. Javaslatok... 170 Rendelkezések... 170 3. KÜLDETÉSÜNK A NEM KERESZTÉNYEKHEZ ÉS A NEM HÍVŐKHÖZ... 173 4. KARITÁSZ ÉS A SZOCIÁLIS TEVÉKENYSÉG... 175 1. A karitász helyzete Főegyházmegyénkben... 175 2. Javaslatok... 178 Rendelkezés... 179 5. JELENLÉTÜNK A TÁRSADALOMBAN... 181 1. Az Egyház tanítása... 181 2. Az Egyház a mai magyar társadalomban... 183 3. Javaslatok... 185 Rendelkezések... 185

20 Tartalomjegyzék AZ EGYHÁZMEGYEI HIVATAL TISZTSÉGVISELŐINEK ESKÜSZÖVEGE... 187 AZ ESZTERGOM-BUDAPESTI FŐEGYHÁZMEGYE TERÜLETI BEOSZTÁSA... 189 AZ ESPERESI LÁTOGATÁS SZEMPONTJAI... 193 Éves esperesi látogatás jegyzőkönyve... 193 Általános esperesi látogatás jegyzőkönyve... 195 I. Hitélet... 195 II. Hitbuzgalmi csoportok... 196 III. Egyházi ingatlanok állapota... 196 1. Templom, kápolna, misézőhely... 196 2. Plébánia... 197 3. Iroda... 197 4. Egyéb szakrális ingatlanok... 198 5. Egyéb ingatlanok... 198 IV. A lelkipásztor helyzete... 198 V. Pénzügyek... 199 II. JÁNOS PÁL PÁPA KÖSZÖNTŐ LEVELE... 202 VÁLASZ A SZENTATYA LEVELÉRE... 204 Paskai László bíboros, prímás, érsek homíliája a zsinati üléseket megnyitó szentmisén... 206 Paskai László bíboros, prímás, érsek zsinati üléseket megnyitó beszéde... 210 Paskai László bíboros, prímás, érsek homíliája a zsinati üléseket bezáró szentmisén... 212 I. A zsinat előkészítése... 219 II. A zsinat... 223 III. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye zsinatának résztvevői 228 PÜSPÖKÖK:... 228 EGYHÁZMEGYÉS PAPOK:... 228 SZEZETESEK:... 228 VILÁGI HÍVŐK:... 229

Tartalomjegyzék 21 SZENTÍRÁSI HELYEK JEGYZÉKE... 231 EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV KÁNONJAINAK JEGYZÉKE.. 233 II. VATIKÁNI ZSINAT DOKUNEMTUMAINAK JEGYZÉKE.. 235 EGYHÁZI MEGNYILATKOZÁSOK JEGYZÉKE... 237 NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ... 239

Első rész Krisztus tanítói küldetésében 1. ISTEN IGÉJÉNEK HIRDETÉSE (EVANGELIZÁCIÓ) Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek (Mk 16,15). Jézus e szavakkal adta tovább Egyházának tanítói küldetését, melyet Ő maga a mennyei Atyától kapott. Az evangélium hirdetése tehát nem emberi tetszés szerinti tevékenység a keresztények számára, mivel ők az Egyház közösségében, mint Krisztus Titokzatos Testében, az első pünkösdtől ezzel a paranccsal nyerték el egyik lényeges küldetésüket. 1101 Ez a minden népre vonatkozó krisztusi akarat juttatta el népünkhöz is az üdvösség jóhírét. A magyar szentek példája megtanít arra, hogyan kell nemzeti sajátságaink szerint befogadni és megvalósítani az evangélium igazságát. II. János Pál pápa így szól erről a magyar püspökökhöz intézett buzdításában: Tudomásotokra akarjuk hozni azt a meggyőződésünket, hogy a katolikus Egyház, melynek oly jelentős szerepe volt Magyarország történelmében, most is át tudja hatni országotok szellemi arculatát, és ragyogtatni tudja fiaitok és leányaitok számára Jézus Krisztus evangéliumának világosságát, amely annyi századon át adott fényt a magyar nép fiainak (1978. dec. 2.). A II. Vatikáni Zsinat fő célkitűzései között találjuk annak elérését, hogy az Egyház minden tagja alkalmassá váljon modern világunkban az evangéliumi parancs teljesítésére. 1102 A feladat teljesítésében két alapvető szempont határozza meg tevékenykedésünket. 1103 a) Az Egyház önazonosságának mélyebb megismerése a lelki élet megújulásában. Vissza kell nyúlni a forrásokhoz: a Szentíráshoz és az élő hagyományhoz. Korunk kihívásai miatt fokozottabban van szükségünk a kegyelem erejére, amit nem von meg tőlünk Az, akitől az Egyházban küldetésünket nyertük.

24 Krisztus tanítói küldetésében b) Figyelnünk kell a világra, amit az üdvösséget adó evangélium számára meg kell nyerni. Felismerve az idők jeleit, az Egyház az aggiornamento (korszerűsítés) szellemében tudja közelebb vinni hozzá az evangélium üzenetét: gyökeret ereszteni a világ szívébe és ugyanakkor eléggé szabad és független maradni a világgal szemben (Evangelii Nuntiandi 76.). 1104 1105 1106 1107 Krisztus jelen van Egyházában. Az ő tanítói, papi és pásztori küldetésében Isten népének egésze részesedik, nemcsak a felszentelt papok. Ebbe iktat be minden keresztényt a keresztség és a bérmálás szentségi kegyelme, és a bennük kapott eltörölhetetlen megjelölés: a karakter. A megújított liturgia is erre a látásmódra épül. Keresztény hivatásunkban mindennek alapja a tanúságtevő élet. Mindenkor, de napjainkban különösképpen az igazságra tanítóknak akkor van hitelük, ha tanításuknak tanúságtevő életük a biztosítéka. Az Egyház tagjai elsősorban saját életükkel, magatartásukkal evangelizálják a világot. Ez hitelesíti a szóval történő igehirdetést az emberek előtt. Az evangélium mindenkihez szól. Nem korlátozódhat a társadalom egyetlen rétegére, egyetlen emberi csoportra vagy egy bizonyos kultúra világára. Minden emberi érték, igazságot bemutató ismeret felhasználható mint előevangelizáció : a művészet, a tudományos kutatás, a filozófia, stb.; de éppen úgy minden karitatív tevékenység is. Különösen fontos ez azok számára, akik még nem hallották az evangéliumi üzenetet, vagy ha meg is vannak keresztelve, távol állnak a keresztény élettől. Az evangélium azonban csak úgy juthat el az emberiség nagy családjához, ha előbb a hívek közösségét kellően áthatja és így tanúságtételükkel tudják tovább adni azt másoknak. Evangelizálásunk annál hatékonyabb, minél szorosabban, sokoldalúbban kapcsolódik az egyetemes Egyházhoz. Éltetője az a katolikus hit, melynek hiteles őrzője és hordozója Péter utóda és a vele közösségben lévő püspökök testülete. Ők a kinyilatkoztatás legfőbb tanítói, és az ő munkájuk részesei a papok. A világi hívek általános papságuk folytán avatott segítői a szolgálati papságnak. Evangéliumi munkájuk nemcsak tanúságtételükben és szavukban áll, hanem a világra irányuló hatékony tevékenykedésben is: ennek sajátos területei a munkahely, a politikai, gazdasági, társadalmi élet, a kultúra, a tudomány, a művészetek, a család, a gyermeknevelés, az ifjúsági munka, stb. IV/5.

Isten Igéjének hirdetése 25 1. Az evangelizáció formái Az Egyház evangelizáló tevékenységének legkiemelkedőbb formája az igehirdetés. A legősibb, a hívek között a legismertebb, legelterjedtebb és legelfogadottabb megnyilvánulása az eucharisztia ünnepléséhez kapcsolódó szentbeszéd, vagyis a homília. Ennek az igehirdetésnek elsődleges feladata az, hogy a liturgikus szövegeket, különösen a szentírási szakaszokat magyarázza, kifejtse és a hallgatók életkörülményeire alkalmazza. Kerülendő a csupán moralizáló, még inkább a napi sajtóból táplálkozó politikai jellegű beszéd. A hétköznapi miséken mondott homíliák napról napra megfelelő lelki táplálékot adnak a híveknek. Különösen alkalmasak a lelki élet elmélyítésére, bensőségesebbé tételére, és nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a rendszeres templomba járók közösséggé formálódjanak Krisztus és evangéliuma körül. A szentmisét követően a fontossági sorrendben második a szentségek kiszolgáltatásához (keresztelés, esketés) és a szentelményekhez (elsősorban temetés) kapcsolódó igehirdetés. Lehetőséget adnak azoknak a megszólítására, akik csak ilyen családi eseményeknél kerülnek emberközeli kapcsolatba az evangélium üzenetével. A különböző módon végzett lelkigyakorlatok komoly lehetőséget adnak mind a papoknak, mind a világi híveknek az evangelizációra irányuló missziós feladatok átgondolására. Sajátos lelki megújulást adó szerepe van az egyházi közösségekben az időszakonként (advent, nagyböjt, húsvét, pünkösd) megrendezett lelki programoknak: közösségi lelki napok, triduumok, bűnbánati liturgiák, beszédsorozatok, egyházközségi zarándoklatok, stb. Központi témájuk legyen a megünnepelt misztérium tanítása, elmélyítése. A nem hívők, az Egyháztól eltávolodottak és a hitüket nem gyakorlók megszólítására - a mindennapi személyes tanúságtétel mellett - sajátos lehetőséget kínál Főegyházmegyénkben a központi és helyi tömegkommunikáció, illetve a különböző kulturális programok. Kívánatos a 1108 1109 1110 1111 1112 1113

26 Krisztus tanítói küldetésében papnevelésben a média eszközök evangelizációs felhasználására való megfelelő felkészítés. Rendelkezések 1. A keresztény élet elmélyítésére az egyes plébániákon a felelős lelkipásztorok törekedjenek arra, hogy időszakonként (advent, nagyböjt, húsvét, pünkösd) szervezzenek olyan lelki programokat, amelyek korunk követelményeihez alkalmazkodnak. Bölcsen válasszanak a régi és új formák közül olyat, ami a helyi közösségnek a legjobban megfelel. 2. A szentmisében a homíliát - mely a liturgikus szövegekhez, elsősorban a szentírási szakaszokhoz kapcsolódik - úgy kell elmondani, hogy hitünk titkai és a keresztény élet szabályai kifejtésre kerüljenek elsősorban a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint. Erre törekedjenek a felelős lelkipásztorok. Szükséges a felnőtt katekézis megszervezése is, amelyben módszeresen minden téma sorra kerül. 3. Az Egyház egyetemes missziós küldetésében fontos szerepe van a világi híveknek is. Elsősorban a pap hiányában tartott igeliturgia keretében prédikálnak, akik erre a főpásztortól megbízást kaptak. Ezen kívül tegyenek tanúságot más közösségi alkalmakon is. Éppen ezért a zsinat ajánlja, hogy a világi hívek közül minél többen vegyenek részt apostolkurzusokon (evangelizációs iskola), ahol elsajátíthatják az Egyház missziós küldetésében oly szükséges megszólítás tudományát, illetve a bátor tanúságtétel (parrészia) képességét, valamint a diakónia lelkületét. 4. A hírközlő eszközökben sajátos lehetőséget kap az Egyház missziós küldetése. A rádióban vagy a televízióban papok, diákonusok és szerzetesek a Püspöki Konferencia általános szabályai szerint vehetnek részt a hittel vagy erkölccsel kapcsolatos kérdések tárgyalásában.

2. A HITOKTATÁS Az ige szolgálatán belül azt az egyházi tevékenységet nevezzük katekézisnek, amely akár közösségeket, akár egyes keresztényeket az érett hitre vezet el (vö. Általános Kateketikai Direktórium 21.). A hitoktatás célja, hogy az emberekben az ismeretek által megvilágított hit élő, tudatos és tevékeny legyen (Christus Dominus 14.). A hitoktatás nem pusztán az ismeretek átadását, hanem a hitünk szerinti életre való elvezetést is jelenti. 1201 1. A hitoktatás meghatározói Minden megkeresztelt ember joga, hogy őt az Egyház a keresztény életre oktassa és nevelje. Minden kereszténynek kitüntető feladata közreműködni abban, hogy az egész földkerekségen megismerjék és elfogadják az emberek az üdvösség üzenetét (Apostolicam Actuositatem 3.). A püspökök, a lelkipásztorok, a hitoktatók, továbbá a szülők az általuk betöltött helyen lelkiismeretesen lássák el a saját hivatásukból következő más-más hitoktatói feladatot. A helyi ordinárius feladata a hitoktatás koordinálása, eszközeinek biztosítása, ha szükséges, külön egyházmegyei hittankönyvek készíttetése, a hitoktatók felkészítésének a megszervezése, a hitoktatók kinevezése és elmozdítása. A plébános feladata: a szentségek felvételének előkészítése megfelelő hitoktatással, a gyermekek bőségesebb és mélyebb hitbeli képzése, a felnőttek és a fiatalok hitének fejlesztése különféle formában és különféle rendezvények révén, a testileg és értelmileg sérültek hitoktatásának biztosítása (775-777. kán.) egyházmegyei vagy regionális együttműködés keretében. 1202 1203 1204 1205